Szerző Téma: Karácsonyi Lidércnyomás  (Megtekintve 9484 alkalommal)

Description: Villámküldetés az ünnepekre

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Karácsonyi Lidércnyomás
« Dátum: 2016. Dec. 22, 13:58:31 »

♪ ♫ ♫ ♩ ♪ ♬

December huszonkettedike. Már csak két nap van szentestéig, és ez egy fontos vízválasztó időpont a karácsonyi időszakban. Ugyanis a leginkább ráérős, utolsó pillanatban kapkodós személyeket is a mai nap körül szállja meg az ünnep szelleme, és próbálják az elkövetkezendő negyvennyolc órán belül összehozni azt, amit mások már egy hónapja tervezgetnek gondosan. Innentől lepi el a Földet a karácsonyi láz.
Azonban egyelőre úgy tűnik, a sok készülődés mindhiába. Ma reggel a pokol elszabadult, méghozzá az Északi-sarkon, Mikulás pedig Soul Society segítségét kérte. Minél több shinigamit tudnak mozgósítani, annál jobb, ugyanis gyorsan meg kell oldani a problémát - lehetőleg még ma. Ti voltatok éppen elérhetők, mindegyikőtök sürgős pokollepkét kapott, ami azt üzente, ma este küldetésre mentek az emberek világába.
Pontosan a rohanás, és a hirtelen segítségkérés miatt nagyon kaotikus az egész küldetés szervezettsége. Ahogy megérkeztek az emberek világába, valahol az Északi-sarkon landoltok. Nem tudjátok pontosan hova mentek, és miért, csak azt, hogy meg kell mentenetek az idei Karácsonyt. Felszerelésként mindenki kapott egy piros, fehér szőrmével ellátott poncsót, ugyanis hatalmas hóvihar dúl éppen északon. A fagyos szél az arcotokba csap, a hó nagyon erősen igyekszik megetetni magát veletek. Ha nem veszitek fel az ünnepi hangulatú poncsót, lehet, hogy ráfáztok, de végül is a ti döntésetek. Sok előnye van, nem csak melegít, véd a szél ellen, vízálló, de még a hóviharban is könnyen kiszúrható a rikító szín, jobban látjátok benne egymást. A praktikus kis ruhadarab mellé mindegyikőtök kapott még egy iránytűt, hogy ne tévedjetek el véglegesen.
Instrukcióként pedig annyival kell beérnetek: "Tartsatok észak felé, tudni fogjátok, amikor odaértek. Maradjatok együtt."
HATÁRIDŐ: 2016. 12. 23. 14:00
Szószám maximum végül nincs, azonban a határidőt szigorúan veszem ^-^
Ha előbb megérkezik az összes hozzászólás, előbb érkezik mese is
Bármi kérdés van, keressetek bátran
Have fun, enjoy!
« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 22, 21:25:15 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #1 Dátum: 2016. Dec. 22, 16:08:17 »
Átlagos téli napnak bizonyult a mai, tűnődtem rajta, hogy mindjárt karácsony, de erről az ünnepről mindig eszembe jut, hogy már nem vagyok ember, hanem csak egy lélek. Ez a gondolat mindig elszomorít kicsit, mivel fiatalon haltam meg, de ami feltudott vidítani, az bizony az volt, hogy kinevezést kaptam a kapitányomtól nemrég, így már rangos tisztnek számítok kis ideje. Hirtelen hangulatváltással repkedtem is a boldogságtól, hogy végre elértem egy nagy célomat, tervezgettem egy kis ünneplést a többi osztagtársammal a kinevezésemre. De, ekkor megjelent egy nagyon sürgős üzenetet hozó pokollepke, mi megzavart kis tervezgetésemben, de hagytam, hagy szálljon rá a kezemre. Nem akartam elhinni, amit éppen megtudtam. Szinte teljesen ledöbbentem a hírtől, hogy ez megtörténhet pont, most karácsony előtt. Azonnal indultam is a kapuhoz, ahol majd átküldenek az északi sarkra. Meglepetésemre, rengeteg shinigamit láttam magam körül, sok olyat is akiket még nem láttam. A három vörös hajú emberen viszont megakadt a szemem. Szóval ők megint velem jönnek küldetésre. Viszont ki az új alak? Jobb lesz, ha ezúttal vigyázok velük. Emlékeztem vissza korábbi küldetéseimre, ahol voltak Mizushimák. Intéztem mindenki felé egy gyors meghajlást tiszteletadás jeléül, mivel nem akartam húzni az időt, most a formalitásokkal tudván, hogy milyen fontos és sürgős a küldetés. Majd beálltam a sorba és figyeltem mik lesznek a feladataink. Szóval csak ennyi felszerelést kapunk? Hát, remélem nem leszünk jégkockák. :roll: Miután én magamra öltöttem a piros poncsót, amit kaptam és zsebre vágtam az iránytűt, el is indultunk hamar a kapun keresztül az emberek világába. Megérkeztünk, de borzasztó hideg volt, és a nagy havazástól alig láttam valamit. Fel is szólaltam a többiek felé.
- Nagyon rég nem láttam ilyen durva télies időt. Látszik nem jártam még az északi sarkon! Egyébként el se hiszem, hogy az északi sarkon járunk!
Majd eszembe jutott, hogy óvatosan kell bánnom a kijelentésekkel, mert megint le leszek hurrogva, ha úgy látják ostobaságot beszélek. Ezért inkább hirtelen téma váltáson agyaltam, ekkor ki is találtam valamit. Próbáltam kideríteni ki kicsoda, hogy a nagyobb rangúaktól rájöjjek, mi lesz a hadi terv. De mielőtt kérdeztem volna, rájöttem nem is lett kinevezve senki konkrét vezetőnek, és sokukat nem is ismerem még, szóval nem ártana egy bemutatkozás előtte.
- Az rendben van, hogy észak felé kell haladnunk, de egyébként minden tisztelettel, akik még nem ismernének, Ishimaru Akira lennék a kilencedik osztag immár, hatodik tisztje! Szerintem fontos, hogy megtudjuk egymásról legalább a nevét és tisztségét, ha össze akarunk dolgozni. Amit még fontosnak találok, ki lesz a fő vezetője a küldetésnek? Elnézést, hogy vettem a bátorságot ennyit beszélni, de szeretek tisztán látni és letisztázni a dolgokat. - majd meghajoltam a többiek felé, hogy ne nézzenek udvariatlannak. Na, most aztán remélem nem fognak lehurrogni a nagyobb rangú emberek. Nagy volt a csend és, hát nem is én lennék, ha nem törném ezt meg, de ezúttal jó indokkal. Legalább is reméltem! Úgy éreztem muszáj volt felszólalnom. :roll:

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #2 Dátum: 2016. Dec. 22, 16:57:11 »
December huszonkettedike. Ez a még nem Karácsony, de már szinte annak számít. Mindent átjár a karácsonyi hangulat, illat, érzés, vagyis a Karácsony szelleme. Pedig még Szenteste negyvennyolc óra múlva lesz. Ilyenkor már fenn vannak az izzók, a díszek. Anyu már beszerezte az alapanyagokat és a kicsikkel már el is készült az első mézeskalács adag. Természetes, hogy Én magam vagyok, aki elsőnek megvámolom, hogy megfelelő-e. Ezt a kicsik szóvá is teszik mindig. De ez már megszokás. Mikor én csináltam, akkor bizony a krémet nagyon el kellett rakni, mert képes voltam idő előtt megenni. Ayumi mindig mondta, hogy ha megeszem, akkor a mézeskalácsot csupaszon fogom kapni. Mondom, annak meg sok értelme nem lenne.
Idén is a Karácsonyfa kiválasztása és kivágása rám és Apámra hárul. Valahogy számomra ez igazán férfias és megtisztelő munka. Mégis csak a Karácsonyfa a Karácsony legékesebb szimbóluma. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen fát választunk, amit később feldíszítünk és körbeállhatunk, ami alá eldughatjuk majd az ajándékokat. Éppen ezért olyan büszkeséggel megyek, mintha csak a legnagyobb vadra mennék vadászni, amit biztos elejtek.
Az ajándékokat igazán nehéz elrejteni, mert Michie és Kento is szervezetten keresik azokat. Szóval már Ayumi-val rakatok rá fénytorzító mágiát és úgy rakom fel a szekrény tetejére. Így valójában ott van és mégsem látják. Ayumi-val még meg is szoktuk beszélni, hogy kinek, milyen ajándékot veszünk. Gyakran még meg is szoktuk vitatni azt. Valamint nem szokatlan, hogy Anyunak és Apunak közösen veszünk ajándékot. A nagyobb probléma pont az ő ajándéka és annak az eldugása. A "Nem kell semmi, épp elég ajándék, hogy mindannyian együtt vagyunk!" a tőle megszokott mosollyal történő válasz ebben egyáltalán nem segít. Bezzeg Én számára egy nyitott könyv vagyok. … Szóval ez egyáltalán nem egyszerű egy feladat.
Éppen indultunk volna "levadászni a fát", mikor Nagyi elkapott és a tavai ajándékát és az ideit is rám aggatta. Miről is van szó? Egy csöngős cégű manó sapka, a méregzöld és fehér összeállításban. Mert megkaptam, hogy valahol olyan vagyok, mint a Mikulás komisz és lusta manója. Készülődésben nem sokat segítek, feleszem a süteményeket, de közben mindig őrzöm a karácsonyi szellemet, és mindig meglepetést hozok, mintha csak összebeszéltem volna az öreggel.
A másik pedig az idén kötött kesztyű pár. Erre is az van mondva, hogy ez nem a karácsonyi ajándékom, de már úgy veszem. Egy kötött piros alapon fehér karácsonyi mintával ellátott egyujjas kesztyű, ami belül fehér szőrmebundával bélelt. Nem fog majd a fejsze a kezemhez fagyni és a Nagyis is megnyugodhat.
Eléggé sokat válogattunk, mire meglett a tökéletes példány. Szinte kiáltott, hogy ő szeretne idén karácsonykor az Ünnep éke lenni. Csodálatos volt. A Karácsonyfa illata elengedhetetlen az ilyenkor megszokott illatok között. Mivel bevisszük, ezért kénytelenek vagyunk kivágni. Kinn is van egy hatalmas fenyőnk, de az már túl nagy, hogy Karácsonyfa lehessen, valamint sokáig kinn ácsorogni sem éppenséggel az igazi. Azért arra is rakunk pár égőt, hogy este szépen világítson, de most ez a fa lesz a tökéletes. Éppen végeztünk, mikor a hidegtől kipirosodott orromra egy pokollepke szállt. Ez sem tudja, hogy van magánszférám, és Karácsonykor ne merjen zavarni. Végighallgatva igen csak meglepő dolgot hozott. Mikulás segítséget kért, és meg kell menteni a Karácsonyt? Nagyokat pislogtam, mert tudom, hogy nem létezik, de mégis csak a Kapitány által hozzám irányított Pokollepkéről van szó. Apám magára vállalta a fa hazavitelét, Én pedig indultam kideríteni, hogy miről is van szó.
Az Ünnepekkor igencsak kaotikus minden. Jelen helyzetben ez a feladatra, ismertetésre és a szervezésére is nagyon igaz. Teljes káosz. Szinte hozzám vágnak egy karácsonyi, piros színű, fehér szőrmés poncsót és egy iránytűt, ami be fog fagyni a sarkon… Ugyanis az Emberek Világába érve egyenesen az Északi Sark haván lyukadunk ki. Még jó, hogy azonnal felvettem a poncsót, mert ez az embertelen hideg még így is átjárja az embert. A piros sálamba is úgy belekap a szél, hogy csak lobog, mintha zászló lenne. A szél nem csak csípős hideget, hanem bizony hót is hoz magával. Olyan szinten, hogy egy nagyobb fuvallatnál, mintha az arcomba egy adag hógolyót kaptam volna. Nem győztem kisöpörni az arcomból. Jó kis északi üdvözlés ez… De ugyan mégis merre induljunk?
Természetesen úgy érzem már szinte kötelességem megmenteni a Karácsonyt. Ha Télapó bajban van, akkor segítenünk kell neki. Persze ez hülyén hangzik annak a szájából, aki már nem hisz benne, de azt tudom, hogy nem hagyhatjuk, hogy bármi vagy bárki tönkretegye a karácsonyi varázst. Azt ugyan nem hagyhatom. Ami miatt pedig még inkább be akarom bizonyítani, hogy képes vagyok rá, az nem más, mint Hanabi. Bizony! A nagy káosz erre a veszélyes feladatra sodorta, és Én természetesen elkövetek mindent, hogy minél jobb benyomást tegyek rá. Most is olyan csodálatos. Alig tudom levenni róla szemem, de megszólítani még nem igazán volt lehetőségem. A káoszban mindösszesen mosolyogva integettem neki.
Átérve Akira úgy döntött, hogy szájmenést kap. Szerintem a kapitányi rangot birtoklók közül az egyik lesz az, aki magára vállalja a káosz megszüntetését, szóval ezt hülyeség is volt megkérdeznie… Amúgy ő mióta számít hatodik tisztnek? Nekem ilyen nem rémlik… Leeresztett szemhéjakkal lenézően pillantottam rá. … Mindenesetre a bemutatkozást magam sem tartom rossz ötletnek.
- Fuchida Ayuta, 9. osztag!
Természetesen, így nem egyből Akira után, magam is bemutatkozom. Szerintem ettől több infó nem szükséges, meg egyébként is még a szememet is nehéz nyitva tartani, nem hogy olyan sokáig beszélni. Még úgy sem, hogy a menetszélnek háttal állok… Még jó, hogy ilyen piros cuccot kaptunk, mert egyébként igencsak nehéz lenne számon tartani egymást. Nem jó ötlet magánakciót játszani ilyenkor…


« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 22, 17:24:09 írta Fuchida Ayuta »

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #3 Dátum: 2016. Dec. 22, 18:13:49 »
A tájat fehér palást takarja, mint egy lepedő, úgy védi a földet. A virágok játszva egymás elöl bujkálnak, s csak egy-egy feje kukucskál ki a védelem alól megnézni, hogy hol is tart a játszma. Ez minden télen lejátszódik előttem, miközben én épp gyakorlatozok az osztagnál vagy itthon, esetleg szolgálatot teljesítek. Bár legtöbbször az utóbbi eset történik meg, amit nem is bánok, de most itthon vagyok, s edzek. Sajnos jelen van a Kurosawa család feje is, aki a székében ülve bambul maga elé, ha fel is eszmél akkor is engem hív, hogy valami miatt esetleg leszidjon. Ez már nála szokásos. Nem is csodálom, hogy bátyáim már unják őt, s ha lehet kerülik…
Sajnálatosan én ezt nem tehetem meg, hisz egész napos megfigyelés alatt vagyok, nehogy eláruljam valakinek a családi titkot más shinigamik számára, ha megtörténne vajon mit kapnék? Lényegtelen! Most már foglalkozzunk az edzéssel. Az edzéseim első momentuma a bemelegítés, bár ezt unalommal az arcomon teszem meg, de utána jön az 5 km futás, ami fellelkesít, így végig tudom csinálni az unalmas dolgokat is. Persze ezek utána jönnek a többi feladatok, amit előre nem tervezek meg, ahogy jön úgy puffan… ,,Terveimet” megzavarja egy pokollepke érkezése, aki azt suttogta el nekem, hogy baj történt, s rögtön jelenjek meg a kapu előtt, s más shinigamikkal menjek át rajta, hogy mentsük meg a Karácsonyt! Ez az ünnep a nővéremmel szerényen alakult minden évben, ha ünnepeltük is. Nem volt mindig pénzem, hogy vegyek neki valamit. Karácsonyfa sose volt, hisz annyi pénzem nem volt, hogy még azt is vegyek. Sajnáltam is őt, hogy nincs olyan dolog, amit adhatnék neki, ha kapott is valamit, akkor kisebb, s olcsóbb ajándékokat kapott, amit nagy mosollyal az arcán fogadta el. Nem sírt azért sose, hogy ilyen az ,,ünnep” nálunk. Biztos szeretete volna szülőkkel együtt ünnepeli ezt a napot, s nagy ajándékokat kapni, s jókat enni…
Nem tudtam ezen sokat töprengeni, mert sietnem kellett a kapuhoz. Ahogy megérkeztem ismerős alakokat láttam. Ott voltak a Mizushimák is… Nem vagyok velük valami jóban, persze nem minden családtagjukkal van ez így, szerencsére… Akira is a tömegben volt, ennek megörültem, de nem szólaltam semmit, csak csendben figyeltem az eseményeket. Magamhoz vettem egy poncsót és egy iránytűt. Szerintem az én ,,irányérzékem” a nullával azonos szinten áll. Hát… legalább nem fagyok meg annyira. Szerencsémre jól bírom a hideget. Nem láttam semmiféle vezetőt, s összetartás a csapat között. Lassan átkeltünk a kapun, s a hó csak úgy a képembe robbant. Tessék neked ajándék jellegűen. Nem kértem, de kaptam, milyen kedves… A fogaim kocogtak a hidegben, egy idő után azért elég idegesítő volt, még Csonttörőnek is ki volt mindene a hideg miatt. Azt hitte, hogy majd egy nagy jégtömbként fog engem látni a küldetés során… Még csak azt kéne. Persze Akira elvolt, s jól mulatott a hideg miatt. Én meg azon, hogy nem hitte el, hogy az északi sarkon járunk éppen. Különösképpen engem nem zavart a kijelentése, hisz ismerem őt, s nézeteink egyes dolgokról azonos. Elég jól kijövünk, így már csak mosolyogni tudok rajta.

- Üdv mindenkinek! Kurosawa Rin vagyok a 11.osztag 6. tisztje, bár számomra a tisztség nem jelent semmit, de méltán venném, ha egy tapasztalt és eszes egyén venné magára a vezetőséget. -majd meghajoltam én is, reménykedve, hogy Akira még emlékszik rám.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 22, 20:15:57 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #4 Dátum: 2016. Dec. 22, 18:22:34 »
Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek bár nekem igazából halványlila gőzöm sem volt arról, hogy mégis mi az a karácsony pontosan. Hallani is csak az Emberek Világában hallottam róla múltkor mikor ott voltam szolgálatban, de pontosan nem tudtam meg, hogy mégis mi az csak azt tudtam meg, hogy egy ünnep és egy túlsúlyos, pirosba öltözött, szakállas pasas hurcol mindenkinek ajándékot..
Mivel tetszett maga az elképzelés megnéztem, hogy mégis miképpen szokták ezt megünnepelni az emberek hiszen egy vadidegen embert engednek be a lakásukba, aki meglepő módon hoz és nem elvisz.. :o Nem tudom, hogy milyen felindulásból teszi, de azért aranyos, hogy inkább ad mint elvesz..
Éppen az újonnan szerzett piros nagy sapkámat próbálgattam a tükör előtt amikor egy fekete folt reppent el az orrom előtt majd szállt a vállamra. Nem vettem róla tudomást hiszen most az jobban érdekelt, hogy mégis  hogyan mutat rajtam a kiegészítő, ami állítólag a miturlás sapka nevet kapta.
Azonban a pokollepke nem hagyta annyiban azt, hogy nem törődök vele ezért az arcomba repkedett egészen addig míg rá nem vettem, hogy meghallgatom az üzenetet amit hozott nekem.  Mint kiderült nagyon jól tettem ugyanis sürgősen az Emberek Világába kell mennem sokadmagammal ugyanis a Karácson veszélyben van!
Mikulás sapkával a fejemen pattantam a szekrényemhez amiből kikaptam a jól megszokott éjféli bőrruhámat majd magamra aggattam a kidou erősítőmet és az izömnövelőmet is hiszen ki tudja mi jön jól s mi nem. ~ Teljesen ismeretlen terepre megyek, mindenre fel kell készülnöm. ~ gondolkoztam miközben shinigami egyenruhámat is magamra erőszakoltam majd a hátamra biggyesztettem a lélekölőmet és elindultam, hogy megmentsem a világot! Vagy legalábbis az ünnepet.
A helyszínre érkezve a kezembe nyomtak egy piros színű akármit meg egy iránytűt. Nem igazán értettem, hogy ez miért is olyan fontos hiszen ha elmondanák, hogy pontosan hova is kell mennünk tuti, hogy oda találnánk, de ez valahogy elmaradt.. Betessékeltek minket az átjáróba és csak annyit mondtak közben, hogy észak fele tartsunk és ne veszítsük el egymást..
Amint átértünk kezdtem megérteni, hogy miért is kaptam azt a piros akármit ugyanis a hideg a csontjaimig hatolt és egy jó nagy adag havat küldött az arcomba aminek következtében köpni, nyelni nem tudtam olyan szinten letaglózott a dolog, hogy ilyen helyre küldtek.
Éreztem, hogy a végtagjaim elkezdtek remegni a hidegtől ezért gyorsan magamra öltöttem azt a piros, melegnek tűnő gúnyát aminek köszönhetően sikerült jobbá tennem a helyzetet. Jobbra és balra pillantottam és sok-sok piros foltot láttam csak a nagy hóviharban. Kicsit közelebb mentem mindenkihez és hallom, hogy valaki éppen azt akarja megtudni, hogy ki kicsoda meg, hogy ki lesz a csoportosulás vezetője.
- Üdvözletem. A nevem Fon Kouhei. A Nibantai egyik tisztje vagyok másodállásban pedig testőr. – hajlok is meg a bemutatkozásom közepette majd körbenéztem az igazán színes társaságon. Hárman hamarabb bemutatkoztak. Ketten a kilencedik osztagból, egy a 11.ből.. ~ Meg van kire bízzuk a munka piszkosabb részét :roll: ~ gondolkozom miközben a lányra pillantok, aki 11. osztagosnak vallotta magát.
Ezek után a csapat többi tagját vettem szemügyre. Többen is vörös hajkoronával voltak ellátva, ami ha jól tudom a Mizushima ház tagjainak jellemzője mint a Shihouinok barna bőrszíne, de mivel nem akartam hülyét csinálni magamból mert mondjuk tévedek nem szólítottam le Őket.
- Ha jól gondolom van közöttünk kapitány és hadnagy is. Szerintem közülük valaki legyen a csoportosulásunk vezetője és induljunk minél előbb mert a végén itt fagyunk halálra és akkor feleslegesen küldtek ki minket :osürgetem a dolgot annak tudatában, hogy esélyes lesz egy nagyobbacska dorgálás amiért így mertem beszélni.


"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #5 Dátum: 2016. Dec. 22, 20:48:47 »
Éppen elmélyülten gyártottam Gandalf defibrilláló –debütáló – küldetéséhez a hihetetlen veszélyekkel teli pályát, mivel Masa megint sokáig maradt el és Natsu chan-ékhoz még se mehettem át, mert ez a Télapós ajándékrejtegetés valami családi ünnep, vagy micsoda lenne. A képeken és rajzfilmekben mindig azok a szőrös, ősz, piros ruhás, túlsúlyos idős bácsik ugrálnak be kéményeken. Még szerencse nekünk nincs kantárunk – kandallónk -. Így az ajándékoktól is elesem, de nem is igazán kéne egy idegentől, aki betör hozzánk az éjszaka közepén, mindenféle játékot tegyen fa alá. Úgy sem írtam levelet, mert már próbálkoztam vele, de ugyanúgy lógott reggel a zoknimban és a kém felszerelésemet se tette ide, de még csak mást se hozott helyette. Az egész tiszta hazugság volt, úgyhogy inkább foglalkoztam Gandalf hősi pályafutása beindításával.
Elemzáram – elemózsiám – úgy is akadtak. Rengeteg édességet adtak nekem a tisztek Mikulásra, mert azt mondták felénk nem szokás, de a kapitánynak jár. Én pedig miért utasítanám vissza, ha már nekem akarják adni. Legalább nincs közük azokhoz a borzalmas Amerika Kapitány megbízásából, mumusok szorgos munkájával előállított zöldességhez, melyet Pamedve felügyelt. Már csak azt kéne tudnom, hol lehet a bázisuk! Merre készítik ezeket a „cséna” – china-t nem tudta megjegyezni Masa fordításában ezt kicsikét átformálta a saját nyelvezetére - feliratos dolgokat.
Ezen gondolkoztam a pálya összeállítása közben, amikor befutott egy fekete lepke, hogy a nehezen összeállított lego tornyomra szálljon és döntse az egészet romokba. Ekkor már eldöntöttem ezt a repkedő akármicsodát egyszer le fogom fújni rovarirtóval, de az üzenetet hallva rögtön felcsillantak szemeim. Azonnal ölembe kaptam a salátája utolsó falatjait fogyasztó Gandalf-ot. Elrejtettem a felsőmben, magamhoz vettem az Ironman-es hátizsákomat, beledobáltam a legfontosabb kellékeket, majd lélek szakadva Yoriko chan irodája felé vettem az utat. Erről a szörnyűségről mindenképpen tudnia kellett, sőt egyenesen indulnunk muszáj, hogy megakadályozzuk a gonosz mumusok újabb ármánykodását. Biztosra vettem a gaz Pamedve keze lehet a dologban, aki így akar még több hatalomhoz jutni, hogy elteszi láb alól a Télapót!
Azzal a vén bácsival amúgy is lenne beszélni valóm, hol vannak négy éve az ajándékaim és miért nem gyógyult meg anya! Egy igazi harasztos – hazug – kráter – fráter -, amiért ennyi gyereket és felnőttet csap be! Lehet megérdemelte, hogy eltűnt, de ettől még a mumusok tenyerét – ténykedését – éreztem a dolgok mögött. Szükségem volt a titkos társamra, ezért riasztót – riadót – kellett fújnom.
Nagyon siettem a titkos átjáróként szolgáló fal felé, véletlen se láthassa az ingencsak kicsi és vak ló, vagy bármelyik krémje – kéme -, éppen Yoriko chan-hoz tartok. A kertből akartam érkezni, de félúton egy kicsike kupac pottyant elém, amitől hatalmas lendülettel kenődtem fel az említett falra. Rögtön védekezésre készültem, hátha a mumusok neszelték le a még meg sem született tervemet, de a kicsi kupacból hamarosan Nyan chan feje bukkant elő. Megkönnyebbülten léptem hátrébb és tartottam neki bakot.
- Gyere gyorsan, Nyan chan! Muszáj beszélnünk Yoriko chan-nal! Veszélyben van mindenki! – Hajoltam hozzá közel. - Elrabolták a Télapót és biztos vagyok benne a mumusok műve ez is! – Tartottam a szám elé kezemet, hogy erről egy szót se többet, majd besegítette magát a kertbe, mert rám éppenséggel nem volt szüksége. Elképedten pislogtam ilyen könnyen bemászik ezen a falon, amin átjutni nekem kész edzés programmal ért fel. Lendületből kellett a fának ugranok, annak ágában megkapaszkodnom és úgy feltolnom magam a tetejére. Viszont, ha már ott jártam gyorsan körbe lestem nehogy PanaLó a közelben ólábazzon – ólálkodjon -, majd kizárólag aztán lódult neki Nyan chan kezét fogva a kapitányi irodának egyetlen tiszt sem akadt a közelben.
Láttam nyitva az ablak, ezért hatalmas lendülettel meneteltem felé. Már szóra nyitottam a számat, de óriási puffanással pattantam vissza valamiféle láthatatlan felületről. Időm sem akadt túltenni magam a sokkon, mert a fejemen landolt a tetőről lezúduló hóréteg. A hideg jég mindenhova bejutott, ezért óriási ugrálások közepette integettem a rejtélyes módon Yoriko chan-nál eltűnő akadály felé.
- Ih…ah…hide…de…de! – Ugrabugráltam, essen végre ki az a kupac hó, ami a ruhám alá csúszott. - Me…ni! Most! Kül…detés! Tél…tél…tél…ua~h…apó! – Szabadultam meg végre az utolsó adagtól, hogy végre odamehessek szuperhős társamhoz, vagyis vetélytársamhoz, de ez most nem számított.
- Meg kell mentenünk a télapót, Yoriko chan! A mumusok biztosan elvitték és érzem Pamedve keze lehet a dologban! – Bólintottam felé elszánt fejjel. Reméltem követni fog a lepke által megjelelölt kapuhoz. Ha még sem, legalább tudja, merre járok, és hol keressen, még se térnék vissza. A biztonság kedvéért, azért előbb Nyan chan-ra, aztán rá pillantottam. Sürgetett minket az idő!
- Mehetünk? – Tartottam magam elé a kezemet, hogy csapjanak bele. - TÉLAPÓ MENTÉSRE FEL! – Dobtam be egy csapda – csapat- szellemet segítő harjázást. Mondjuk, ha már itt tartottunk nem ártott volna valamiféle név az átmenetileg összeállt triónknak. Meg egy igazi harci felkiálltás sem ártott volna, vagy legalább egységes ünneplés, amikor tutira bejön valami.
Végig ezeken a lehetőségeken törtem a fejemet, míg kaptunk prémes köpenyt, amit szerettem volna azzal a lendülettel visszaadni, mert a szuperhősök első számű szabálya: nincs köpeny! A tiszt viszont ragaszkodott hozzá, ezért sanyarú – savanyú – ábrázattal elvettem a körbe forgolódó kör izével együtt. Elmélyülten figyeltem azt a mozgó pöcköt, ami sok mumusok teremtette jel körül ugrált. Ezek szerint ez igazi gonosz detektor lehetett. A használatát még nem érettem, mert mindig mutatott valamerre, de miután átértünk a kapun és azzal a mozdulattal betemette a hó, hideg, lefagyott kezem, nagyon szorgalmasan terítettem magamra a köntösnek átkeresztelt felsőmet, mert köpenynek nem voltam hajlandó elfogadni. Alig láttam az orromnál tovább, ezért Nyan chan felé nyújtottam a kezemet.
- Ne engedd el a kezem, Nyan chan! – Másikat pedig Yoriko chan irányába tartottam. - Te se! Ez lehet már a mumusok műve, hogy elszakadjunk egymástól! – Emeltem meg a hangom, hogy a többiek is hallják. Nekik nem fogom a kezüket fogni, de akadtak más módszereim is. Láttam az egyik filmben, úgy közlekedtek a hóesésben összekötötték egymást, így, ha valaki esett, lemaradt, vagy nem látták, akkor is érzékelték, mert rántotta a láncban hozzá kötözöttet.
- Mindenki kösse az obi-jánál fogva magát az előtte, vagy a mellette haladóhoz! Jegyezzétek meg, ki van körülöttetek! Nem hagyhatjuk el egymást! Valaki tudja, hányan vagyunk?– Tettem fel ezt igencsak sarkantyús – sarkallatos – kérdést, mivel nekem fogalmam sem volt ezekről. Épp a csapatunk nevén gondolkoztam. Persze most, hogy ilyen remek az idő meg északnak, vagy minek kéne menni, amiről fogalmam sincs, milyen formában kell keresni, rögtön Yoriko chan-ra néztem.
- Tudod ezt az izét használni, vagy, hogy merre van, azaz északnál is északibb pont? –Néztem oldalra, mert derengett, mintha láttam volna egy ismerős vörös fejet. Nagy erőkkel kerestem a hatalmasra nőtt énekes bácsit.
- Shuu san, Shuuuuuu saaaan! – Integettem neki lelkesen. - Te mit tudsz a Télapóról? – Élt az Emberek Világában, szóval sokat tudhatott róla, vagy legalábbis a környékről ahol lakhatott. Legalábbis reménykedtem benne, hiszen a többiekről semmit se tudtam, bár nagyon lelkesen kezdett mindenki sorban bemutatkozni. Eltátott szájjal bámultam rájuk, erre ugyan mi szükség. Nem sok mindent tudtam hozzáfűzni, de a kérdésre ki lesz a vezető, csak határozottan böktem Yoriko chan felé.
- Én magányos hős típus vagyok. – Nyomtam mindenki hátára, aki a közelemben tartózkodott egy-egy Vasemberes matricát. Erről tudtam, ki van velünk és ki lesz útközben mumus. Ezeket a foszforeszkáló levonókat mindenhol kiszúrtam, mert az utánozhatatlan maszk világított róla. Ilyen menő dolga biztosan nem lehet a mumusoknak.
- Sierashi Katsuo vagyok a hetedik osztag kapitánya. Önkéntes mumusűző. Elkötelezett Ironman követő és időleges rekordtartó Mortal Kombat-ben. –Zártam rövidre a bemutatkozásomat, ha már mindenki ragaszkodott hozzá. Ekkor bújt elő a szőrös nyuszi fül, majd egy szorgalmasan mozgó orr és nyuszi fej a ruhám alól. - Ő pedig a hűséges segédem, Gandalf! Aki most vesz részt élete első hősi küldetésén! - Böktem a hótól deres képű szürke szőrpamacsra. Ennyi idő elegendő volt neki, hogy apró jégcsapok lógjanak le a bajszáról és szőréről. Jobbnak láttam, ha inkább visszatolom a melegedőbe, míg elérkezik a fellépése ideje.

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #6 Dátum: 2016. Dec. 23, 01:18:05 »
Már elkészültem a karácsonyi ajándékok csomagolásával – szerencsére volt időm rá a részlegvezetők és tisztek jelentései között, na meg a sajátjaim megírása mellett – úgyhogy már csak a szezonális projektem kivitelezésével kell foglalatoskodnom, mert még mindig nem működik teljeskésen tökéleteskésen, pedig hát kéne. Mindig konzultálok a megfelelő személyekkel, Tsuki-nee rengeteget segít az ilyen ötleteim kivitelezgetésében, de sajna-majna egyelőre nem az igazi, bár az is tény, csak az utóbbi három napomat öltem bele a projektbe és már egészen jól haladgatok vele. Szerintem még karácsony előtt rájövök, hol a bibi, és ki tudom javítani, hogy úgy üzemeljen, ahogyan azt én elképzelem. *w*
Váratlanul ér a megjelengélő pokolpille, és egy pillanatra át is adom magam a fáradt sóhajnak, na nem azért mert ne szeretném ha dolgom lenne, csak még mindig kőkori üzenési formának tűnik, mikor az sms sokkal rapidabb. A kis lemondásom után kinyújtom a kezem a kis pillécske felé, hogy átadhassa az üzenetét, még rá is mosolygok, mielőtt meghallanám mondanivalóját. Akkor... a Mikulás létezik? :O.O: Nem csak Katsu-chan vagy Nao-chan tréfálkozik velem? Az üzenetecske azért eléggé komolynak tűnik, és végül is ráérek, a jelentéseimet már leadtam, odahaza meg azt mondták, tartsam magam távol a konyhától, a projektemben meg most épp nincs ötletem, de ilyenkor segít ha picit eltávolodok, szóval ideje készülődni, mert hát azt mondták, este indulunk, akkor pedig még van kis időm elkészülni. Szóval biztonsági mentés mindenről, és sajna-majna Sinus-t most itthon kell hagynom, mert szerintem az elektronikájának nem tenne jót az emberi világ hidege.
Épp a fontoskásabb iratokat pakolászom el, mikor a hátam mögötti ablaknak csapódik valami, amitől majdnem eldobom az egészet. O_O Döntöttem, át fogom rendezni az irodát! A következő hógolyó nem lephet meg ennyire! Vagy szólnom kellene Nao-chanéknak, hogy másfele célozgassanak... A tompa motyogásra fordulok hátra, és döbbenten veszem szemügyre a hóemberesedett párost. Mégsem hógolyó! O_O De ha jól rakom össze a képet, akkor ugyanazt az üzenetet kapigálták meg, mint én. Egy gombnyomással tüntetem el az egyik üvegtáblát – vagyis nyitom ki, mert a rendszer felemeli, mintha egy önműködő ajtó lenne, csak nem oldalra, hanem felfelé – nehogy totálisan szétfagyjanak itt nekem, meg így könnyebb őket meghallgatni.
– Nem hinném, hogy Nao-chan tehet róla – jegyzem meg csodálkozva, mert azt hiszem, őt nevezte Pamedvének tavaly óta, de lehetséges, azóta másról van szó, mert nem mindig értem, mi is folyik köztük, de vicces nézni, amikor nem rángatnak bele a dolgaikba, mert olyankor olyan, mintha én lennigélnék a villámos hárító, mikor pedig nekem is villám típusú zanpakutom van. :S – Azt senki nem mondta, miért kell segítenünk neki, miből gondolod, hogy elvitték? O_O” – ezt a következtetést nem értem, de biztos-miztos én vagyok a béna, vagy csak tényleg nincs benne logika, és én hajlok az utóbbira, hacsak nem gondolkodtam még mindig túl sokat az imént a projektemen. De nem emlékszem ilyetén részletre.
– Mikulás mentésre fel! – csapok bele Katsu-chan tenyerébe, és gyorsan megnyomom az időzítőt, záródjon be mögöttem rendesen az iroda, ha már a kerten át távozok – természetesen zanpakutoval és lélekmobillal felszerelkezve, mert a mobil mindig szükséges. ^w^
Az 1. osztag felé menet megfogom Suzu-chan nővérének, és egyletes kalózkapitányocskánk Natsu-chan kezét, egyikünknek se kelljen egyedül menni, meg ha már így összehozott bennünket Katsu-chan támadása, legalább mi hárman egylettagok tartsunk össze. *w* Azért amikor odaérünk és még nincs meg mindenki, gyorsan összefonom a hajam, mert bőven elég baj, hogy ha nincs jobb dolgom, akkor babrálom, de lehet, nem örülnék neki, ha a küldetésen valamiért eltakarná a látómezőmet. Annak így is van elég akadálya. >.>” Nem lényeg, a fontos, hogy pillanatok alatt rendbe teszem a potenciális akadályt egy szép hópelyhes hajgumival. *w* Mikor végzek, lepislogok az idő közben elém került Natsu-chanra és hát van még hópelyhes hajgumim, úgyhogy ameddig elmondják azt a pár infót, gyorsan összefonom az ő hajacskáját is, mert nem tudhatjuk, mi fogad minket odaát. ^w^
– De aranyos *w* – veszem kezembe a piros és szőrmés poncsót, majd azonnal magamra húzom, a kapott iránytűre nézve pedig szerintem pár árnyalattal fehérebb leszek. Ilyen kőköri technikát a GPS korában? :O.O: Mondjuk tény, hogy a nagy hidegben a technológia nem feltétlen szuperál úgy, ahogy kéne neki, de az én gépeim azért elég megbízhatóak, noha tény, hogy a sajátomon kívül azért elég korlátozott darabszámot raktam össze személyesen, a többi lélekmobil állapotát nem tudom garantálni, de mi mindig minőségi munkát végzünk. ˘^˘ Az instrukció mondjuk nem sok, ennyiért talán kár is volt ennyi shinigamit riasztani, mármint én indokolatlanul sokunkat számolom, ehhez a létszámhoz már lehetnének konkrétabbak is... Majd rá kell kérdeznem Yukinál, hogy ez mennyire szokásos. :S Viszont ameddig beszélnek és előkészítik a senkaimont, van időm lehajolni Natsu-chanhoz, hogy segítsek neki felvenni a poncsót, nehogy kilógjon a sorból. De menni kell, úgyhogy indulás a sarkvidék, ahol biztosan maga a winter wonderland vár, vagyis a végeláthatatlan tél. *w* Út közben gyorsan besomfordálok Katsu-chan mögé, hogy az ő haját is befonjam – nem értem, miért nem vágta még le ^^” - mert Natsu-chan azt kérte, legyen egyenfrizu.
A hóvihar és hideg különösen tetszik a túloldalon, bár így pici-micit nehéz lesz tájékozódni, de nem probléma, és amúgy is szeretem a hideget, meg legalább gondoltam előre, és nem fújja az arcomba a hajam a szél, a hó viszont nem zavar, imádom, ahogy a hideg az arcomba érkezik. *w* Közben azért magam elé emelem az iránytűt, és a biztonság kedvéért a mobilomat is, utóbbin még GPS-t is kapcsolok, hogy tutira tudjam, merre kell indulni, így bizti-mizti jól tájolom be északot.
– Most mindkét kezemre szükségem van, Katsu-chan ^w^” szabadkozom, amiért nem fogom meg a kezecskéjét, bár szerintem így sem fog elveszni. – Arra kell mennünk – fordulok észak felé, hogy teljesen egyértelmű legyen. A piros ruhák amúgy tök jól látszanak, bár szerintem a fekete unifomissal sem lenne gond a fehér havon, csak hát a haori fehérsége beleveszne, szóval direkt jó az élénk szín. *w*
– Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, mármint nem rossz ötlet, de a piros köpeny elég jó jelzőként működik – válaszolok a kötözős felvetésre, mert én nem szeretném kikötni az obimat a haorimon, akkor az a része, amit nem véd a poncsó ejtőernyőként ráncigálna ide-oda ebben a szélvészben és ha lehet, azt inkább kihagynám. O.O – Én tizenkettőt számoltam indulás előtt :o – adom meg gyorsan a létszámot, mert hát figyeltem én arra, hányan lettünk kirendelve, főleg mert két tisztecském is jelen van, akik miatt nagyon büszke is vagyogatok, de szeretném is őket hazavinni épségben. De bízom bennük, ügyik lesznek, ha meg baj van, itt leszek én is segíteni. ^w^
– Persze, Katsu-chan, de most mondtam, hogy erre kell menni, mert erre van észak – mutatok előre, ha már az előbb irányzékba álltam, mert ez tényleg nem egy túl komplikált feladat, biztos mindenkinek sikerült rájönnie már, hogyan működik egy egyszerű iránytű, mert végül is ennél primitívebb tájékozódási eszközt nem tudok mondani, hacsak nem vesszük eszköznek a csillagok alapján való tájékozódást, ami igencsak abszurd lenne, meg addig nem is látunk el.
A bemutatkozásról igen hamar születik döntés eközben, én csak pislogni tudok, amikor a vezető szerepkört Katsu-chan megpróbálja rám hárítani azzal, hogy ő magányos hős, miközben kapitány és a tisztjeiért alapból felelősséggel tartozik, tehát ez pici-micit önellentmondás. >.<”
– Mivel ketten is vagyunk kapitányok, nem lenne tisztességes, ha a hadnagyok nyakába varrnánk a felelősséget, szóval a vezetést mi ketten vállaljuk. ^v^ – a rend kedvéért megnyomom egy picikét azt hogy ketten, mert hát ennyi idegen tisztért egyedül nem szeretnék felelősséget vállalni én sem. – Mizushima-dono, Natsu-chan, Naoki-kun, ugye számíthatunk rátok a koordinációban? ^v^ – fordulok egyenként a jelenlévő hadnagyok felé, vagy amerre őket sejtem, mert azért Hana-chant vagy Hyou-sant nem kezelném ennyire formálisan, de Onee-sama védencét mégsem merem azonnal letegezni egy ennyire komolykás helyzetben. TwT”
– Yoshida Yoriko, a tizenkettedik osztag kapitánya – mutatkozom be én is a rend kedvéért, de itt megint volna egy kis tisztázandóm, mert nem értettem a rangközlés lényegességét. – Egymás nevének és osztagának ismerete szerintem is hasznos, viszont hadnagy alatt a tisztségek megnevezésétől nyugodtan eltekinthetünk a továbbiakban. Mivel osztagonként eltérő a tisztségek kiosztásának menete, ez teljesen irreleváns információ, tulajdonképpen a csapatkohézió szempontjából is – csak a saját osztagomból tudok kiindulni, ahol bizonyos részlegek vezetését jelöli egy-egy tisztség száma. Így egy rang nélküli tiszt könnyen lehet erősebb akár a harmadik tisztemnél is, pusztán azért, mert nem vállalta magára, hogy egy tudományterületért és a hozzá tartozó tisztekért feleljen. Szerintem teljesen felesleges ezért közölni a rangokat, nyilván a kapitányon és hadnagyon kívül, mert számomra nem mondanak semmit. Az osztag a fontos, az egyes osztagprofilok miatt, mert abból nagyjából lehet következtetni arra, vészhelyzet vagy küzdelem esetén mire számíthatok tőlük.
– Ha nincs több kérdés, induljunk ^v^ – mosolygok a társaságra a Yuko-neetől tanult mosolyommal a bemutatkozások végén, majd elindulok észak felé, ha már a GPS és az iránytű is ugyanazt jelzi. Egyre jobban tetszik a hideg és a sok hó. *w*

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #7 Dátum: 2016. Dec. 23, 01:40:06 »
Elmélyülten figyeltem, ahogy Cica lelkesen játszott egy pillangóval. Nagyon aranyosan vadászott rá, ám nem volt éhes, így amikor elkapta, óvatosan elengedte. Olyan finomsággal ért hozzá a pici fekete lepkéhez, hogy még a pillangó por se jött le a szárnyáról hai! Viszont a fekete kis pille nagyon erősen igyekezett felém. Így aztán Cica két rohama között felé nyújtottam az ujjacskámat. Hálásan rebegtette meg a szárnyait, miközben sietve elfoglalta a felé nyújtott jobbomat. Hagytam picit, hogy megpihenjen, majd elsuttogta, hogy mit is szeretnének. Egy nagyon fontos, és szuper titkos küldetésről sutyorgott, ugyanis a mumusok elrabolták a Télapót. Reméltem, hogy nem Chiyo~nee találta meg, és vetette fogságba, csak mert rajta kapta, hogy épp a kéményén próbált közlekedni. Akárhogy is, mennem kellett. Magamhoz vettem Mamori bácsit, meg Cicát, neki is indultam. Felugrottam a kerítésre, ahol Cica le is kéretőzött. Szaladtam utána, egészen a villás ágú fa elágazásáig, ahol is Katsuo~oniichant fedeztem fel. Egyből mellé ugrottam, hogy elújságoljam neki is, Télapó bizony fogságba került, ám még mielőtt megszólalhattam volna, már meg is előzött. Némán öleltem meg köszönés képp, majd bólintottam engedelmesen, hogy menjünk, ha tudja, ilyenkor mi is a teendő. Ahogy engem is beavatott, egy elégedett szusszanással másztam föl újra a kerítésre. Ha valaki, akkor Yoriko~san egészen biztos, hogy tudta a megoldást. Mármint Yoriko~san a legokosabb Kalózhercegkisasszony volt, akit csak ismertem! Amikor már fönt volt, lestem vissza, Katsuo~sama jön~e utánam. Nem maradt le, hanem megfogva a kezem, ugrott neki az ablaknak. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ez egy nagyon új, és igen titkos kódolt üzenet lehetett, vagy köszönési forma, szóval ugrottam én is vele. Csak picit vertem be az orrocskámat, ahogy felkenődtem az üvegre, de a kódolt üzenetek érdekébe ennyi igazán nem számított még, majd halkan nyikkantam fel, ahogy a jéghideg hó a nyakunkba zúdult. Egy pici belement a ruhácskám alá a nyakamnál, és nagyon hideg volt hai! Ledermedtem, mint a cicák szoktak, ha víz éri őket. Egészen addig nem mertem megmozdulni, míg el nem olvadt, és át nem melegedett a vizecske a hátamon. Utána virgonckodtam csak annyira, hogy meghajoljak. Persze követve Kacchan proto valamijét.
   - Nahatsuki öhöröhül, hogy láháthat… hai! - innentől, hogy ügyesen elsajátítottam a kódnyelvet hagytam, hogy Kacchan magyarázza el Yoriko~samanak a történteket. Kacchan már nagy volt, és erős, ügyesen magyarázott hai! Lelkesen csaptam Onii~san kezébe, indulás előtt, majd fogtam meg Yoriko~sama kezét is, míg elmentünk az indulás helyszínére. Félre döntött fejecskével figyeltem, hogy milyen szépen fonta be a hajacskáját. Olyan szép különleges színe volt! Addig addig figyeltem, hogy egyszerre csak azon kaptam magam, hogy sorba állok, hátha az én buksimat is megsimizi hai. Nem csak megsimizte, be is fonta nekem is olyan szépre hai! Még fonogatta a hajacskámat, amikor a kezembe nyomtak egy ruhát.  A kapott piros köpenybe megpróbáltam magam beleszuszakolni, de valahogy mindig rám tekeredett. Végén Yoriko~san segített, hogy rendesen rám kerüljön. Csak ezek után lestem meg a mellé kapott műszert is. Sok sok pötty egy helyen. Azért a ruhámba rejtettem, hátha jó lesz majd még valamire. Lehet Mamori bácsi ért hozzá hai! A bemutatkozást már Katsuo~san mögül ejtettem meg.
   - Natsuki a 13. osztag hadnagya hai!  - avattam be a többieket nem túl hangosan, hogy ki is volnék. Ám ekkor elkerekedtek a szemeim. Megláttam egy ismerős szőke üstököt. Óvatosa oda lopakodtam mögé is, majd megöleltem.
   - Naoki már jól érzi magát? Nem lesz baj, hogy eljött? - kérdeztem súgva tőle, nem kevés aggodalommal, miközben gyorsan ellenőriztem. Olyan idősnek nézett ki, mint tegnap. Hozzá nyomtam a homlokához az arocskámat, nem volt láza. A Bagoly bácsi pedig ott pihent a hátán, ahogy mindig, ha tényleges kiküldetésen voltunk. - Ha bármi furcsa van! Fáj Naoki fejecskéje, vagy megvágja magát, vagy bármi van, mindenképp szóljon Natsukinak! - súgtam még a fülébe, egészen biztos más ne hallja az aggodalmam. - Natsuki akkor visszamegy, és hátulról igyekszik vigyázni a többiekre hai! - lépdeltem vissza Katsuo~oniichan mellé, hisz nem szerettem volna bántani senkit. Viszont innen hátulról láthattam csak, hogy kinek kell esetleg kis segítség, pajzs, vagy védelem. Ahogy a gyógyítást is úgy számoltam, hogy valószínűleg az én dolgom lesz hai!
- Gandalfnak nincs hősköpenye! - súgtam oda Kacchannak, és vettem elő egy tiszta textil zsebkendőt a zsebemből közben és adtam oda neki, hogy használja csak nyugodtan köpenyként a nyuszinál. Közben Fázósan öleltem magamhoz a köpeny alatt Cicát, ahogy indultunk. Fél szemmel az öcsém magas alakját tartottam szemmel. Hasonlóan nagynak tűnt, mint Kacchan, vagy Yoriko~sama hai! Észrevétlenül kapaszkodtam bele Kacchan és Yoriko~sama köpenyébe. Nagy volt a hó, és nagyokat kellett lépkednem, hogy lépést tudjak tartani a többiekkel.   


Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #8 Dátum: 2016. Dec. 23, 03:18:55 »
Az egész nap olyan átlagos, karácsony előtti-előtti nap. Mindenki rohangál, mint a veszett egér, de azért már érezni lehet, hogy lassan itt vannak az ünnepek. Bár… nem különösebben értem, hogy miért vesszük ilyen európaira a figurát, mikor ezt a napot Japánban, mármint az emberek világa Japánban a szerelmespárok töltik együtt. De nekem mindegy :o. Szóval ez is egy egészen nap, egészen addig, míg meg nem talál egy helyes kis pokollepke, hogy a Télapó bajban. Mi a fene :|? Ez valami nagyon buta és ízléstelen vicc, vagy csak szimplán deja vu. Tavaly is bajban volt a karácsony, akkor egy bevásárló központban randalírozott az Öreg - meg a manói -, most pedig már magán az Északi-sarkon van a galiba. Tavaly legalább el tudott indulni. Komolyan, nem tudja csak egy évben nyugodtan tölteni az ünnepeket :/? De nincs mit tenni, ha azt mondják, akkor menni kell megmenteni az ünnepeket… jej! Mondjuk nem értem és azt hiszem, nem is akarom érteni, hogy a vezetőség miért vett bele engem is a csapata.
Mindenesetre egy gyors átöltözés után már indulok is a kijelölt találkozási pontra, mikor összefutok Shuuval… szó szerint. Bár… ez esetben a nekifutok a jobb megfogalmazás. Fene sem gondolta, hogy valaki pont most vetemedik arra, hogy így előttem teremjen >w<.
- Téged is azért hívtak, hogy megint megmentsük a karácsonyt :S? - kérdezem, mert valahogy más indok nem jut eszembe arra az opcióra, miszerint miért vagyunk mind a ketten shinigami egyenruhában, indulásra készen. - Szerinted ez most már ilyen szokás lesz? - utalok arra, hogy tavaly is egy felettébb díszes csapattal mentünk az ünnep megmentésére, végül is sikeresen, mert most megint meg kell menteni. Mondjuk… díszes csapatban idén sincs hiány, ugyanis ahogy megérkezünk, pár embert azonnal felismerek. Ilyen a Shuu osztagába tartozó Kurosawa, akinek mint tavaly kiderült a félelemérzéke a nullával vetekszik, illetve Ishimaru-kun, akivel az utóbbi időben egyre többször nyerjük meg egymást. Ezt e tényt figyelembe véve hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ezzel ki van büntetve, én vagy ő :S. Lehet, hogy mind a ketten. Fene sem tudja! Mindenesetre azért kompetensebb személyek is jelen vannak, többek között Hyousuke és Yoriko :3. Valamint még egy kapitány és egy hadnagy, meg két ismeretlen tag.
A kapott felszerelésre csak felvonom a szemöldököm. Kidobnak minket az északi sarokra egy ponchóval és egy múltezredbeli tájékozódási készülékkel? Vajon a mikulásnak van érzékelhető lélekenergiája, mert valószínűleg, akkor azzal is többre megyünk, mint ezzel. Mindenesetre, ahogy egy sóhajjal tudomásul veszem, hogy ez van, ezt kell szeretni. Ahogy körbejáratom a tekintetem a társaságon, megpillantok egy fehér hajú fiút. Ismerősnek tűnik, mintha már láttam volna valahol, de lehet, csak a fehér haj teszi.
- Shuu - bököm meg a könyökömmel a bátyám oldalát, majd olyan halkan beszélek, hogy senki se hallja, csak a megszólított. - Az a fehér hajú fiú neked integet :o! - mert ha mi találkoztunk is, biztosan nem vagyunk ilyen jóban, mellettem pedig csak Shuu áll. Az pedig, hogy a hetedik osztag kapitánya is oda jön hozzá, csak megerősít abban, hogy a fiú bizonyosan a bátyámnak intett, nem pedig nekem.
Ahogy a nagy sietségben - ami a szervezésen megint látszik és bebizonyítani látszik, hogy az első osztag egyes tisztjei inkompetensek a feladatra - végre sikerül megnyitni az átjárót is meg is érkezünk az északi sarokra. Fogadtatásképpen kapunk egy kis hóvihart, széllel tálalva. Fantasztikus útnak nézünk elébe. Ez az érzés pedig csak fokozódik, mikor Ishimaru-kun beszédrohamot kap, nekem pedig nagyon vissza kell fognom magam, hogy be ne szóljak neki. Komolyan nem ismert meg két kapitányt és három hadnagyot úgy, hogy Shuun biztosan rajta van a karszalag. Jó - vagy nem annyira - látni, hogy Ishimaru-kun sem változik :|.
- Mizushima Hanabi, 12.osztag - sóhajtok egyet. Utálok a teljes nevemmel bemutatkozni, de ez van, nem fogom tudni letagadni, hogy Shuu a tesóm ás Hyou a rokonom, így nem is próbálkozom.
Yoriko azon felvetésére, hogy induljunk tovább a megadott irányba, csak bólintok, ennél jobbat amúgy sem tehetünk. Ara pedig, hogy kapaszkodjunk egymásba, nem reagálok. Az ég szerelmére, itt elvileg mindenki képzett halálisten, csak nem vesztjük el egymást :S.

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 18.

Lélekenergia:

60% Complete
91 000 / 100 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 57 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #9 Dátum: 2016. Dec. 23, 07:44:57 »
Épp ádáz harcot vívtam, és okkal nevezhettem döntetlennek, lévén számtalan fogást sikerült bevinnem az ellennek, akin nehezen találtam fogást. Szóval a lényeg, hogy egy feszült harc közben igyekezett egy igen apró lény elvonni a figyelmem, s ha időben ráeszméltem volna, hogy az egy pokollepke, talán még kitérhettem volna… kezem azonban éppen a következő darab celluxot igyekezett elválasztani a tekercsről, hogy az immár negyedik helyen kiszakadt csomagoló papírt megfoltozzam. Mondom, hogy ádáz egy harc volt ez! >w>
Mielőtt az Emberek Világába költöztem volna, ez az időszak csupán a télről szólt, majd az új esztendő köszöntéséről, semmi egyebet nem jelentett, azóta azonban jobban megértettem. A szeretet ünnepe ez, vagyis annak nevezik, és az ajándékokkal nem csak azt mutatják ki, hogy van mit a tejbe aprítaniuk, hanem az egymás iránti ragaszkodásukat, és a törődést is. Szerettem volna, ha ilyen ünnepe lenne a gyerekeknek, sőt, az egész családnak. Az utóbbi időben történtek után úgy véltem, szükségünk volna valami emlékezetesre, és mi más lehetne, ha nem egy szép karácsony? *w* Persze a csodálatos terveket egy pokollepke gyorsan keresztül tudja húzni. :roll:
Azon már meg sem lepődtem, hogy milyen üzenetet hozott, csak felvont szemöldökkel indultam el, miközben épp a ragaszkodó ragasztócsíktól igyekeztem megszabadulni. A Mikulás az utóbbi időben nem volt a helyzet magaslatán, tavaly úgy tűnt, hogy egy aktivista, terrorszervezet élére állt, legalábbis mintha Ken~kun valami hasonló következtetést vont volna le. Idén pedig Seireitei segítségét kérte, ami kicsit furcsa, de ugye a szükség nagy úr. Azért úgy véltem, még se indulhatok el üres kézzel, így felkaroltam némi kiegészítőt, ami bizonyosan visszaadja majd az ünnepi hangulatot. *o* Végül gigászi küzdelmemnek valami apró, de azért egészen masszív dolog vetett véget, ami mintha keresztül akart volna sétálni rajtam, csak nem sikerült neki. :S
- Hannacchan! :3 – Öleltem be szó szerint belém botlott húgomat, majd kérdésére csak színpadiasan sóhajtva széttártam karjaimat. – Mit mondhatnék erre? Bizonyosan olyan jól teljesítettünk tavaly, visszatapsolt minket a Télapó is. 8) Vagy rossz voltál idén, és személyesen kell elmennünk a virgácsodért, akkora? :/ – Húztam el vicceskedve számat, ez utóbbi igazából nem volt túl valószínű.
A kirendelt mentőcsapat furcsa összeállításán igazából meg sem lepődtem, a Mizushimák egyértelműen azért voltak jelen, hogy megmentsék a napot. 8) Jó, Rikkocchan, és Katsu~kun is bizonyosan tudnak majd ebben segíteni, ahogy Nacchan és Nakkun is, akik Tenkai~kun alatt szolgáltak. A többiek pedig díszkíséret! Mégiscsak snassz lenne csak úgy beslattyogni, hősködni kicsit, és már jönni is haza. :roll:
- Yo, Hyou~kun! – Veregettem meg unokaöcsém vállát, rég láttam személyesen, legtöbbször munka közben futottunk össze az Akadémián. – Remélem van valami kiolvasztó mütyürötök is, ha jégkockává fagyunk odaát. :/ – Bár a magam részéről nem voltam fázós, azért az ünnepi hangulatot nagyon adta a piros kiegészítő, amiről eszembe jutott, nem érkeztem ám üres kézzel! – Rendben, most hogy összeverődtünk, lassan kidolgozhatjuk a csapatindulót az egyenruhához, én pedig hoztam valami igazán ünnepies apróságot, ami nem csak kiemeli a shinigami tökéletes vonalait, de trendi, és igazán hasznos is! Segít abban, hogy akár a sötétben is megtaláljuk egymást! – Azzal mindenkinek a kezébe nyomtam egy műanyag hajráfot, amin néhány sárgás karácsonyi égő szarvas agancsokat mintázva villogott, ha az oldalán benyomtak egy gombot. A sajátomat fel is tettem, természetesen bekapcsolva, majd igyekeztem Hannacchanra is felapplikálni. *o* - Így már tutira senki sem fog elveszni 8) – A technikában hittem, a varázslatokban kevésbé, az egyszerűbb fajtából voltam shinigami… :roll:
Hannacchan szavaira arra nézek, ahol az integető fiú áll, majd hatalmas mosollyal viszonoztam a köszönését. Fehér haj… tuti egy ifjabb Amatsuji lehet, esetleg egy rajongóm… vagy valami ilyesmit. :o Szerencsére a testőrségben napról napra többen voltak, így lassan ott tartottam, azt sem tudtam ki a legújabb tag.
- Katsu~kun! – Mentem közelebb, hogy tudjak pacsizni vele, ha már olyan lelkesen szólongatott. A hősök is szoktak pacsizni! ˘o˘ - A Télapóról? Én kérlek, mindent, amit csak lehet! Vagyis, lehet, hogy a másodunokatestvéreit nem tudom felsorolni, így ez a kijelentés nem helyénvaló, de azért elég informált vagyok a témában! 8) Például van egy rénszarvasa, Rudolf, akinek világít az orra! Mint a reflektor, olyan az egész szipákolója, így a sűrű hóban sem kavirnyál rossz felé a vénember a rossz szemével. – Magyaráztam lelkesen, közben meg mindenki bemutatkozott, így felemelve karszalagos kezem, ami amúgy nem is látszott, mert már rajta volt a csecse poncsó, jeleztem, hogy jelen volnék. – Mizushima Shuuichi, Juuichibantai fukutaichou! 8)
Rikkocchan megszólítására kissé összerezzentem, aztán kénytelen voltam szétnézni, hogy Yocchan valahol itt pihen-e. Nem vettem észre, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is itt. :| Egy Amatsujinál sose jelent jót, ha nem látja őket a shinigami. :S
- Most kétszáz évvel öregebbnek érzem magam, Rikkocchan! – Kaptam színpadiasan a szívemhez. – Megtanítom neked a tegezős pacsit! *o* Ha azt tudod, bármikor hívhatsz Shuunak! 8) – Azzal már mutattam is neki, hogyan tartsa a kezét, a néhány kombinációból álló mozdulatsor nem jelenthetett neki gondot, elvégre zseni volt, meg Amatsuji leszármazott… azt hiszem. Yocchan és a családfái mindig összekuszáltak. :/
- Természetesen, csak előre! – Értettem egyet Rikkocchannal, majd Hannabicchan kezét azért megfogtam, hogy ne fázzon, meg el se vesszen, ha már az obikat végül nem kötöttük össze. – Katsu~kun, nincs valami kellően hangulatos harci dal, amire vonulhatnánk? *3* Úgy érzem, hogy híján vagyunk a menő aláfestő zenének, pedig anélkül nem is olyan epic a bevonulás. :/ – A sík talajon talán nem vonzunk be egy lavinát, az éneklés pedig átmelengeti még a shinigamikat is, így duplán hasznos elfoglaltság!

Karakterlap

Rosui Naoki

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 700 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha valami nem sikerül, akkor nem akartad eléggé.

Post szín:
#00ccff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #10 Dátum: 2016. Dec. 23, 10:20:30 »
Elégedetten kifújom magam, miközben hátrálok egy lépést, és vetek egy pillantást arra a hatalmas ajándékhalomra, aminek a csúcsát csak most csomagoltam be. Ez az első alkalom, hogy időben letudtam a karácsonyi vásárlást mindenkinek, a maradék két napban már csak feldobom a lábam az asztalomra, azután majd Szenteste kipakolok mindent oda, ahová kell.
 Persze, azért lerágom a körmömet, hogy elégedettek lesznek-e azzal, amit kapnak. Suzumét szerintem biztosra sikerül majd lenyűgöznöm, legalábbis remélem, hogy értékeli majd azt az óriás shurrikent, amire rágravíroztattam apa arcképét. Natsukinak is könnyű ajándékot venni, mert hiába nem látszik már annyira, azért csak ikrek vagyunk, szóval biztos, hogy értékelni fogja a kabátot, amire rányomtattak néhány képet Cicáról. Nem izzasztott meg az az osztagtársam sem, akit az ajándékozásnál húztam, tudom, hogy imádja a sálakat, úgyhogy vettem neki egyet, és rávarrattam a szimbólumunkat.
 Akinek nehezebb ajándékot venni, az inkább a kapitány, néhány munkatársam, és mind közül talán a legnehezebb anya. Az előbbieket le lehet tudni olyan dolgokkal, mint parfüm, valami kimonó, a kapitány esetében meg szereztem egy kis csíkos börtönruhát, ami remélhetőleg jó lesz Killerre, de mutter esetében nem akarok közhelyes, személytelen baromságot venni. Viszont vele mégis kevesebbet találkozom mostanában, úgyhogy nem volt egyáltalán könnyű. Végül egy régi, nagyon híres angol zenekartól szereztem be egy lemezt neki, de sajnos nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tetszeni fog neki. Elvileg hazai dolog, szóval lehet lesz egy kis nosztalgia benne, de lehet csak simán utálni fogja. Talán mellé kéne még tenni valamit, csak ötletem sincs, hogy mit.
 A gondolataimból egy pokollepke riaszt fel, aminek végighallgatom az üzenetét, azután visszasietek a szobámba a kardomért meg a hadnagyi karszalagomért, és elindulok a kapu felé. Nem kapkodok annyira: még mindig nem nyertem vissza minden erőmet azután a hosszú betegség után, úgyhogy ha nem muszáj, akkor nem használok nagy távon villámlépést. Energiám van hozzá, amióta novemberben kikeltem az ágyból, vissza is nyertem a régi formám nagyját, de beérem a sima futással egyelőre, nem akarom kísérteni a sorsot. Majd Karácsony után neki akarok állni úgyis edzeni egy kicsit intenzívebben, előtte úgyis felesleges, mert be fogok termelni vagy öt kilót anya sütijéből.
 Miközben elveszem a felszerelést, amiből az iránytűt besüllyesztem a poncsó zsebébe, azt magát pedig rögtön fel is veszem még átkelés előtt, egy-egy gyors biccentéssel köszönök a jelenlévő tiszteknek. Nem ismerem a felét sem, de azért van itt néhány ismerős arc is, például a gyerekegyletesek vagy a kapitány rokonai. Annak nem örülök annyira, hogy Natsu is itt van, mert ha ekkora kontingens megy ki, közöttük hadnagyok és kapitányok, akkor biztosan komoly probléma van. Igaz, ilyenkor azért jók is a túlélési esélyek, mert vannak velünk erősebb harcosok, de mégsem sima járőrözésre megyünk. Én már láttam hadnagyot fej nélkül, én magam is az vagyok, úgyhogy nem érzem sem ezt, sem a haorit életbiztosításnak. Csak akkor zökkenek ki kicsit, amikor a testvérem odajön hozzám.
 - Persze, jól vagyok. Nem kell aggódni, rendben leszek már- elmosolyodok biztatóan, kicsit megsimítom Natsu haját, de megint elfog a rossz érzés, amiért az év nagyobb részében aggódnia kellett mindenkinek az egészségemért. Talán én aggódtam érte a legkevésbé a környezetemből, amit csak azért tettem, mert nem gondoltam, hogy ekkora gondot okozok vele azoknak, akiknek számítok. Persze, nem az én hibám, de mégis kicsit romlik a kedvem.
 - Rosui Naoki, 13. osztag, hadnagy.- megpróbálom megjegyezni a neveket, kezdve a kilencesektől mindenkiig, aki elmondja, de tudom, hogy nem fog mind megmaradni. Nem jó a névmemóriám, sem az arcmemóriám, könnyebben jegyzek meg embereket szavakról és tettekről, mint képről és címkéről. Talán azért, mert nagyon gyorsan változott meg az arcom, és igazság szerint sokszor elfelejtem, hogy már nem használjuk apa nevét: hallgatólagosan elengedtük őt, lassan én is elfogadtam, hogy nem jön vissza. Nem ment egyáltalán gyorsan. - Én akkor itt maradok jobb oldalon, Yoriko... san.- kicsit késve, de még nem feltűnően teszem hozzá a tiszteletet jelző szócskát a kapitány megszólításához. Fura, mert nem ehhez szoktunk hozzá, de most küldetésen vagyunk, még ha a Mikuláshoz megyünk is, szóval hadnagyként megadom a tiszteletet a rangban felettem állóknak. Még ha van is egy olyan érzésem, hogy ez az egész csak egy nagy prank, és valami nagy ajándékozásra megyünk oda, azért nem erre készülök. Inkább úgy lepődök meg, mint fordítva, szóval elhelyezkedek a csapat jobb oldalán, hogy arról figyeljem, hogy minden rendben megy-e. Bár ők mind képzett shinigamik, szóval rendben kéne menjen.
 - Öhm... köszönöm. Hai.- miközben kimondom azt a szócskát, amit egyre ritkábban használom, kicsit csodálkozva nézem a Shuutól kapott világító agancsokat, amiket azután a fejemre teszek. Biztos röhejesen fogunk festeni, de hát a piros kabát után már úgyis mindegy, és tényleg nem rossz, ha látjuk egymást, főleg, hogy én nem érzékelem olyan jól a lélekenergiát. - Oké, akkor aki észrevesz bármi érdekeset, az jelentsen valamelyik hadnagynak vagy kapitánynak!- mióta hadnagy lettem, szeretek ilyenkor professzionális lenni, de igazából ezt inkább formaságként mondom el. Tudom, hogy aki először meglát valamit, az valószínű hangosan kiáltva adja majd mindenki tudtára. Nem is mondanám, hogy annyira elítélendő, én is utálok jelenteni, főleg írásban. Főleg Karácsonykor, mindig úgy érzem, hogy írni Karácsonykor szentségtörés.

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #11 Dátum: 2016. Dec. 23, 13:08:13 »
Javában tartott már az az időszak, amit a Lelkek Világában is téli évszaknak neveznek. Igen sokan vannak a shinigamik közül is, akik ilyenkor valamiféle Karácsony nevű ünnepnek hódolnak. Ami Hyousukét illeti, neki semmivel sem különb az évnek ezen része, mint a többi. Magáról az ünnepről sem nagyon hallott volna, ha nem Shuuichi miatt, aki említett valami ilyesmit, mikor legutóbb összefutottak az Akadémián és láthatólag valamiért igen fontos volt neki. Teljesen átlagos napnak ígérkezett a mai is, amég egy az átlagnál agresszívebb pokollepke nem próbálta áttörni szobája ablakát. A csöppnyi teremtésnek természetesen esélye sem volt az üveggel szemben, de azzal mindenképpen sikerrel járt, hogy felkeltse Hyousuke figyelmét és megnézze, milyen üzenet lehet ennyire sürgős. Az ablak elhúzása után hagyta, hogy a teremtmény az ujjára szálljon, majd végig hallgatta mondandóját. Meglepő módon éppen a Karácsony ünnepről szólt, illetve valami Mikulásról, aki talán ennek a szervezője lehet, ám most bajban van és a Gotei segítségét kéri. Bár nem igazán értette, miféle probléma is állhat fenn, viszont a küldetés az küldetés, aminek érdekében természetesen mindent megtesz, hogy sikerrel járjon el. Egyenruhájának megfelelő állapotba helyezése és hűséges zanpakutoujának vállra akasztása után el is indult így az esti órákban a Senkaimon felé, hogy csatlakozzon a többi kirendelttel. A gyülekezési ponton iránytűt és afféle utazóköpenynek látszó dolgot is osztottak mindenkinek. Az iránytűt először nem tudta mire vélni, hiszen az ilyesmi ismeretlen terepen való tájékozódásra használják, amikor meg kell találni valamit. Ez azt jelentené, hogy senki sem fogja köszönteni őket? Mi történt azzal, aki kérvényezte a segítséget? Minden esetre elismerte a szerkezet hasznosságát, még ha kissé idejétmúlt technológiát is képviselt ugyan. A köpeny, amit kaptak igazán élénk, piros színben pompázott, ami egyébként remekül illett vörös hajához, ám a fehér pamacsokat igazán feleslegesnek érezte rajta. Minden esetre, mivel a többiek felvették, így ő is hasonlóan cselekedett, baj nem lehet belőle. Éppen végzett a felöltésével, amikor valaki hirtelen megveregette a vállát. Kisebb körbenézés és meglepődés után rokonait vélte felfedezni.
- Shuuichi, Hanabi! Mindig jó látni titeket. – Viszonozta a köszönést, majd tőle szokatlan vigyorral válaszolt is unokabátyja felvetésére. – Nem hiszem, hogy ilyen veszély fenyegetne minket, de amennyiben mégis, az optimizmusod majd csempész egy kis melegséget a szívünkbe. ^-^
Egy darabig tanácstalanul nézegette a kezébe nyomott szarvas agancsokat, amég meg nem találta rajta a bekapcsoló gombot, akkor már kezdett értelmet nyerni, mégis mire való lehet ez a dolog. Véleménye szerint már a fekete shihakushou is elég feltűnő tud lenni ebben a fehér évszakban, nem beszélve családjának vörös hajszínéről, amire a poncsó még rá is erősít, így nem igazán tudta mire vélni, mi szükség lehet még külön villogó megkülönböztető jelzésre is, de nem akarta megbántani, így végül elfogadta.
- Köszönöm, igazán nem kellett volna. :|
Félig-meddig abban reménykedett, hogy megússza, hogy fel is kelljen raknia, és elég, ha csak magánál tartja. A Senkaimonon átlépve egy fagyos pusztaságban találták magukat erős havazással karöltve. Így már érthető, miért volt szükség a plusz ruhadarabra, azonban arra még mindig nem talált választ, hogy miért nem közvetlen a célpontjukhoz érkeztek. Az egyikük – aki furcsán ismerős volt, talán találkozott már vele valahol - még fel is kiáltott, hogy hangoztassa az egyébként is szembetűnő tényt: az időjárás nem épp kegyes errefelé. A furcsaságok azonban ezzel nem értek véget. A csapat különféle tagjai egyre-másra hozakodtak elő szükségtelennél szükségtelenebb hozzászólásokkal, kezdve az övkötözgetős agyrémmel egészen a vezető kijelöléséről szóló értelmetlen szócséplésig. Hyousuke számára egyértelmű volt, kiknek a parancsait fogja követni, és az pedig Yoriko és Shuuichi volt, függetlenül attól, a többiek hogyan döntenek, az övét pedig különben sem tudta volna sehova sem odakötni, hiszen a többiekkel ellentétben az ő csípőjén fém páncélszíj helyezkedik el a hagyományos selyemöv helyett. Mivel a csapatban minden számára lényeges ember valószínűleg már ismeri személyazonosságát, így a bemutatkozást feleslegesnek tartotta, de mivel mindenki más is megtette, és neveltetése is úgy kívánta meg, így megejtett egy rövid és egyhangú tájékoztatást azoknak, akik kíváncsiak lennének rá.
- Mizushima Hyousuke, Juunibantai.
Miután végeztek minden kötelező formasággal és elérkezett az indulás pillanata szó nélkül elfoglalta helyét Yoriko közelében, hogy az esetleges parancsokat remekül hallja a süvítő hóesés ellenére is. A másik kijelölt vezető magáról elmondott titulusaiból a felét sem értette, csak annyi, hogy ő egy kapitány és hagy valami köze van a mumusokhoz, amik egyébként sem léteznek. Az általa osztogatott matricát sem nagyon tudta mire vélni, főleg, hogy egy hollow maszkos alakra emlékeztető figura volt rajta, ezért amennyire csak tudta, próbált úgy helyezkedni, hogy ő lehetőleg kimaradjon a megtisztelő körből, akiket ezzel megjelölt, ám mivel látszólag mind Shuuichi, mind kapitánya jó viszonyban voltak vele, ezért úgy döntött nem von még le elhamarkodott következtetéseket róla.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 23, 16:00:46 írta Mizushima Hyousuke »

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #12 Dátum: 2016. Dec. 23, 14:20:13 »

♪ ♫ ♫ ♩ ♪ ♬

Shuuichi egyedi, világító, szarvason fejpántokkal készült a többieknek, Katsu pedig ironmanes matricával. Yoriko ennél hasznosabban tölti az idejét, megszámolja a csapatot, GPS segítségével pedig belövi a jó irányt, helyesen koordinálja a csapatot. A kapitányok, hadnagyok pedig felelősségteljesen terelik a csapatot, hogy a tisztek ne érezzék annyira a küldetés kaotikusságát. Katsu nem tudja meg pontosan, ki az a télapó, de a felelősséget se tudja lerázni a válláról, a csapat vezetése mellett még az indulót is neki kell kitalálnia!
Sokan megállapítják, hogy ideje lassan indulni, és pontot tenni a kérdés végére. A fő motiváció a gondolat mögött az, hogy ne fagyjatok halálra, de megfeledkeztek a legfontosabbról… mindjárt Karácsony és Mikulás még sehogy sem áll! Nem hibáztat titeket senki, nem próbáltátok még egy éjszaka bejárni az egész Földet és mindenkinek megfelelő ajándékokat a fa alá rejteni. Ennek ellenére nagyon nagy meló lesz, és az öregnek már bőven készülődnie kellene, ehelyett valószínűleg éppen a helyzetet próbálja kezelni.
A túlélésre különben több stratégiai ötlet született, mint összekötni egymást, megszámolni, hányan vagytok, ami mind hasznos és remek, azonban a nagy kaland kiábrándító. Ahogy elindultok, a napokon át tartó barangolás helyett a hóban-fagyban, egy körülbelül tizenöt perces utat tesztek meg. Ez pedig annyit tesz, hogy végig majdnem ott voltatok, csak nem láttátok a hótól a… havat. :|
Lényeg a lényeg, ahogy északi irányba barangoltok, egyhamar feltűnik egy kisebb, hóból és cukorpálcából épített fal, díszes bejárattal. Már kívülről láthatjátok, hogy ez egy határvonal, ugyanis a kerítésen túl csak nagy pelyhekben szállingózik a hó, nincs szél, nincs vihar. Át is lehet rajta látni, a szemfülesebbek a távolban fényeket fedezhetnek fel.
„Tudni fogjátok, ha megérkeztetek” – hangzott az instukció, ami abszolút jogos volt, biztosan tudjátok, itt vagytok, megérkeztetek. Mielőtt még felötölhetne bennetek, hogy hogyan tovább, meglátjátok a távolban a kecses rénszarvas alakot. Szemében értelem csillan, egyértelműen látszik, hogy titeket néz a kerítésen belülről. Ha valaki felelőtlenül szeretné megközelíteni, egyértelműen hatra hőköl, ahogy a hirtelen zajoktól és a mozdulatoktól is a közelében.
Pár pillanat múlva azonban lehajtja a fejét, csodás átalakuláson megy át, és sokkal barátságosabb, emberibb alakban találkozhattok vele. A csodaszép, jó érzéssel tölt el titeket, hogy ránézhettek. Azonban testbeszéde, mimikája, minden nonverbális jelzése feszültségről árulkodik. Kezeit maga előtt tartja, mellkasához emelve, tekintete idegesen cikázik közöttetek, egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát.
– Ti vagytok a halálistenek? Segíteni jöttetek? – kérdezi halkan, félénken, ahogy a díszes társaságon pillant végig. Az arcára nem ül ki ugyan, de a díszes felszerelés miatt már elkönyveli magában, hogy nem túl sok hasznotokat veszi majd.
 – A nevem Csillag, örvendek. Mikulás nem ér rá, engem küldött, hogy fogadjalak benneteket és vezesselek hozzá – magyarázza a félénk lányka, miközben egy apró bólintással hajol meg a többiek előtt. – Mutatnám az utat – tárja ki egyik karját, a fények felé, majd irányba is fordul és könnyed léptekkel halad a hóban, szökken is párat. Néha még pár másodperccel tovább is marad a levegőben, mint ahogy azt a fizika törvényei megengednék normál esetben. Ebben nincs meglepő, Csillag a Mikulás rénszarvasa, különleges, mint az összes társa.
Miközben elindultok, robosztus, díszes épület körvonalazódik előttetek, nagy, CSOMAGOLÓ ÜZEM felirat díszíti az elejét. Egy erős lélekenergiát érezhetnek meg az ügyesebbek a közelben, akik már találkoztak a Mikulással, nekik furcsán ismerős lehet.
HATÁRIDŐ: 2016. 12. 24. 15:00
Ha valaki előre látja, hogy nem tudja tartani a határidőt, szóljon bátran, nem harapok ^^
Amennyiben valamelyik társatokkal kapcsolatba léptek, kérlek emeljétek ki a hozzászólásban! Az egész csapatot érintő akciókról a mesélői posztok elején írok összefoglalót :3
Have fun, enjoy!
« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 22, 21:25:36 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #13 Dátum: 2016. Dec. 23, 15:13:57 »
Bemutatkozásomat követően úgy határoztam, hogy nem szólalok meg csak várom ahogyan a többiek bemutatkoznak illetve kiderül, hogy pontosan ki is lesz a mi kis csoportosulásunk vezetője. A feltételezésem miszerint több kapitány és hadnagy is jelen van velünk helyt állt ugyanis kettő kapitány is jelen volt illetve három hadnagy is. Ráadásul az egyik kapitány valamilyen matricákat osztogatott majd nem sokkal utána az egyik hadnagy még valami világító szarvakkal ellátott fejpántokat is osztogatott mielőtt még átkeltünk volna a Senkaimonon. Mintha valami élmény parkba mennénk vagy csak egy iskolás kirándulás lenne pedig ennél most jóval többről volt szó.
Szó nélkül átvettem mindkettőt és a fejpántot csak azután helyeztem el a fejemen bekapcsolva miután már a hóviharban ténferegtünk és azon tanakodtunk, hogy akkor most ki lesz a vezető és, hogy mikor is indulunk el. Nem tudtam, hogy pontosan hogyan is festhetek, de biztos voltam abban, hogy inkább hasonlítunk egy gyerek csoportosulásra mint egy kiképzett halálisten csapatra akik éppen úton vannak, hogy megmentsék a Karácsonyt.
Miután mindenki elmondta, hogy ki kicsoda és, hogy hova tartozik a 12. osztag kapitánya, aki meglepően fiatal volt mégis kapitány egy kütyü segítségével elindított minket a jó irányba még mielőtt fagyhalált haltunk volna. Vagy legalábbis én nagyon közel álltam hozzá…
Ahogyan haladtunk előre a nagy hóviharban csak halványan láttam a többieket takaró piros öltözéket, de reménykedtem benne, hogy senki sem maradt le és teljes létszámmal érkezünk majd meg a helyszínre.. Azonban kicsit unalmasnak találtam, hogy csak magammal foglalkozva haladok előre ezért úgy döntöttem keresek magamnak egy megfelelő beszélgető partnert, hogy legyen mivel elütni az időt míg odaérünk..
Viszont még mielőtt kiválaszthattam volna a számomra megfelelő személyt meg is érkeztünk. Cukorkából álló kerítést pillantotta meg majd kicsit a távolba is bámultam ahol halvány fényeket véltem felismerni.. Ekkor pillantottam meg a 12. osztagban szolgáló Mizushima úrfit és úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kicsit kiterjeszteni az ismeretségemet.
- Bocsánat.. magának mi a véleménye a kialakult helyzetről? – próbálom a tudós, Hyousuke véleményét kikérni amikor megpillantottam egy elég szép rénszarvast is a kerítésen túlról, aki szemmel láthatóan minket bámult. Mivel nem invitált be minket senki sem a kapun belülre ezért úgy döntöttem, hogy egy lépést sem teszek előre hiszen az milyen tiszteletlenség lenne. Az rendben van, hogy idehívtak, hogy mentsük meg Őket, de attól még be kéne invitálniuk. Ezt éppen szóvá is szerettem volna tenni amikor a szarvasunk hirtelen emberi alakot öltött..
-Na nemár.. ezt meg hogy?!? :shock: - állok ott tátott szájjal és próbálok választ találni a kérdésemre, de az se probléma ha valaki megválaszolná hiszen azért ilyet nem minden nap lát az ember.. ~Tud valamit ez a Tapló vagy ki a fene ha ilyen lények veszik körbe :o ~ gondolkozom miközben fél füllel azt hallgatom,ahogyan meg is szólal..
Csak bólintottam a kérdésére hiszen nem vagyok se kapitány se hadnagy így nem az én tisztségem helyeselni majd elmondta, hogy a Mikulás nem ér rá ezért Őt küldte maga helyett, hogy elvigyen hozzá illetve a nevét is elmondta.. Találó név egy szarvashoz… Csillag..
Nem vesztegette az időt, egyből a lényegre tért és mondta, hogy mutatná az utat ezért el is indultam utána a többiekkel karöltve remélhetőleg.  Szökdelt, sétált és néha még mintha meg is állt volna levegőben, de ennek nem adtam nagy jelentőséget azok után, hogy képes alakot váltani.. S ahogyan haladtunk előre nagy épületek körvonalai rajzolódtak ki előttem majd amint még közelebb értünk azt is meg tudtam, hogy a csomagolóban vagyunk. Azonban közeledve nem csak ez keltette fel a figyelmemet hanem az ismeretlen ámbár elég erős reiatsu is. ~Ez lenne a Mikulás?~ kérdezem magamtól majd pillantok a többiekre hátha nekik több sejtésük van a dologról..

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #14 Dátum: 2016. Dec. 23, 17:17:41 »
Karácsonyi felszerelésem egy újabb fejdísszel bővült, amit éppenséggel a manósipkámra lett rátéve. Mint később kiderül Shuuichi ajándékozott meg egy világító rénszarvas agancsos fejpánttal. Ez a piros poncsó mellett igencsak jól segíti a hóviharban egymás számontartását. Mint ahogy meg is lettünk számolva, tizenketten vagyunk erre a feladatra. Nem aprózták el. Katsu pedig a hátamra vág egyet, mint ahogy máson láttam, valószínűleg egy matricát kaptam oda. Miért érzem azt, hogy mindenféleképpen meg akarnak jelölni?
Az összekötözést nem is tartom rossz ötletnek, bár Én inkább a piros sálamat használnám, még akkor is, ha lefagy a torkom. Ugyanis szívesen összekötném magamat Hanabi-val. Még akkor is, ha az Északi Sarki széltől is hűvösebb velem. El fogok mindent követni, hogy észrevegyen. Mivel senki nem követi ezt az ötletet, ezért kicsit csüggedve konstatálom a dolgot. Szomorú, lehajtott fejjel sétálok Yoshida mögött. Őt tekintem a küldetés vezetőjének. Katsu-t valahol  és valamikor régen elvesztettük, és nem túlzottan bíznék rá semmit sem. Az életemet meg pláne nem.
A GPS… irányjelző valamit nagyon félremutat, mert úgy érzem, hogy vagy tíz perce csak úgy kóválygunk. Az Északi Sarkon is el lehet tévedni? Nekünk sikerült… De végül csak meglátunk egy hóból és karácsonyi nyalókapálcából készült kaput. Ez komoly? Ilyen van? Gondolom, majd egy manó jön nekünk ajtót nyitni, ha csengetünk… Ilyen karácsonyi csengettyűt keresek, de nem találok… Meglepetésemre egy rénszarvas érkezik. Hatalmas agancsán mikulás virág díszeleg és értelemtől csillog a szeme. Kíváncsi leszek, hogy fogja majd nekünk kinyitni a kaput. Akármilyen csodaszarvas vagy okos, biztos muris lesz, amikor majd beenged minket. … Úgy hiszem, keresem a leesett állam. Egy gyönyörű nővé alakult. Pislogni is elfelejtek, annyira nézem… Azonban elkomolyodok, mert roppantul idegesnek tűnt. Igencsak végigmér minket. Első kérdésére a válaszadást meghagyom a Kapitánynak. Majd pedig bemutatkozik, miszerint ő Csillag és Mikulás repülő rénszarvasa. Nem is lepődöm meg annyira, mikor a levegőben marad. De azért ez még sem semmi. Miközben haladunk előre, megpróbálok közelebb kerülni hozzá, és miután még egyszer jól megnéztem felteszem a felmerülő kérdéseimet.
- Bocsáss meg Csillag, de kérdezhetek tőled? Miért van bajban Télapó? Tudod, nem igazán tájékoztattak, mikor a segítségetekre küldtek minket. … Tényleg Télapó szánhúzó, repülő rénszarvasainak egyike vagy? Miként vagytok képesek végrehajtani konkrétan a lehetetlent?
Rénszarvasok nem szoktak csak úgy repkedni, pláne nem olyan gyorsan, hogy egy éjszaka a Télapót körbevigyék a Világon. Illetve ha ez mind tényleg valós, akkor már a rosszak listáján vagyok? De akkor is szenet kellene kapnom, vagy virgácsot. Nem? Én meg kifejezetten a Mikulástól nem kaptam ajándékot… Biztos, lehagytak róla…
Csillag egészen a Csomagoló üzemig vezetett minket. Mikulásgyár utolsó állomása. Nevéből adódóan itt csomagolhatják be az elkészült ajándékokat, majd pakolják fel a szánra. Egészpontosan az óriás, piros puttonyba. Egy erős Lélekenergiát érzékelek. Télapó rendelkezik vele? Komolyan? Bár ha minket hívott, akkor csak kapcsolatban van a mi Világunkkal… Kíváncsi vagyok, hogy miben és hogyan tudunk majd segíteni, hogy megmentsük a Karácsonyt…

« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 23, 18:10:07 írta Fuchida Ayuta »