Szerző Téma: Karácsonyi Lidércnyomás  (Megtekintve 8103 alkalommal)

Description: Villámküldetés az ünnepekre

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #90 Dátum: 2017. Jan. 03, 00:19:37 »

♪ ♫ ♫ ♩ ♪ ♬

Team Santa
Miután Yoriko és Katsuo újra felosztották a csapatokat, néhány shinigami fent marad, a házat vigyázni. No meg persze Télapót őrzitek, aki végre készségesen válaszol a kérdéseitekre. Sőt, a bejáratot is vigyázzátok, nehogy egy újabb rémszarvas lepjen meg titeket. Hiába, Hyou próbálja felfedni a rémszarvasok titkát, de semmi mást nem lát, csak az elveszett reiatsut, illetve annyak némi maradványát.
Az öreg nem is áll le vitatkozni Katsuoval, annak ellenére, hogy lenne hozzá egy-két keresetlen szava… hosszú volt ez a nap, nem is fiatal már, dünnyögve ül le az egyik kényelmes székre. Csendesen ücsörög ott, nézi az eseményeket, ahogy Csillag elrepül előttük, és a pincébe megy. Utánuk akarna szólni, de már nem tud, mintha a szája nem engedelmeskedne neki, és mintha furcsán szédülne. Még jó, hogy ül, mert így legalább a szék biztosan stabil, csak a szoba többi része forog.
A feje előre bukik, és érzitek, ahogy az öreg reiatsuja hirtelen, rohamosan csappanni kezd, és amikor felpillant, akkor látjátok meg az arcát. A felét, mintha egy fekete máz vonta volna be, pont, mint a szarvasokét, jobb szeme pedig vörösen izzik, mint a rémszarvasoké. Felállva könnyedén szakítja szét a kötelet, amivel megkötöttétek, és Katsuo felé nyúl.
– A botomat, gyorsan! – a hangja, mintha furcsa lenne, egészen elnyújtott. Mesélői dobás eredményeképp nem tudja tőled elvenni a botot, de az egyik végét megkaparintja, és máris, mintha megállt volna a reiatsu-csökkenés.

Team Mrs. Claus
– Ó, én a helyetekben nem használnék idelent mágiát, drágáim – szól Mikulásné gyorsan, amint Akira említi a kidou-t. – Néhány kísérletem igen instabil állapotban van még, nem szeretnénk, ha véletlenül a levegőbe repülne a fél Északi-sark, ugye? ^^ - kérdezi, mézes-mázos hanglejtéssel. Kezével pedig könnyedén végigmutat a terem további részén. Sokkal kevésbé kellemes élmény, mint a ház, egy jól berendezett laboratórium, annak minden eszközével. Bár a legtöbbjükről távolról valószínűleg halvány lila gőzötök sincs, mire való, vagy mi történik éppen, pár jól felszerelt hűtőszekrényből kékes derengés szivárog.
– Úgy örülök, hogy megérkeztetek ^-^ tapsikol egy kicsit a nő jókedvében, ám amikor Kouhei azt kérdezi, ki maga, nagyon szúrós, jeges pillantást vet rá. Méghogy kicsoda ő… hát ki lenne? Ezután követi tekintetével Hanabit, ahogy Csillag mellé lép, de a szarvaslány mozdulatlanul térdel tovább, a földön előrehajolva fekszik a nő lábai előtt.
– A drágám úgy gondolta, itt biztonságban leszek a szarvasok elől. Megkért, hogy rejtsem el magam jó alaposan, de már kezd nagyon-nagyon kényelmetlen lenni, úgyhogy, ha megbocsájtotok… - motyogja, miközben a ruhája hátulján lévő masnit egy elegáns mozdulattal kiköti és kicsit megrázza magát. Abban a pillanatban érzitek, hogy miért volt ott, és miért kellett elrejtenie a reiatsuját – ezt bizony már a birtok túlfeléről is megéreztétek volna, és még csak meg sem próbálta kiereszteni.
A fentiek is érezhetik, hogy odalent megjelent egy új reiatsu, de valószínűleg inkább Télapóval vagytok elfoglalva éppen.
– Áh, máris sokkal jobb – szusszantva rakja le a szalagot a székre, majd a hógömb felé pillant. – Az ott? ^-^ Az egyik kedvenc kis találmányom, bármilyen történést nyomon tudok vele követni a birtokon – magyarázza készségesen Hanabinak, sőt, még némi büszkeséggel telve is. Kék szemei egyszerűen felcsillannak, amint meghallja a kérdést, mégis hogyan csinálta. Még büszkébb mosoly ül ki ajkaira, és szusszant egy hatalmasat.
– Kíváncsiak vagytok, ugye? Mindjárt meg is mutatom *w* – lelkendezik a nő, miközben int egyet Csillagnak, aki szenvedések közepette kénytelen lábra állni és közelebb lépdelni hozzá. Követi a nő tipegő lépteit, egyenesen az egyik asztalhoz, aminek a fiókjából kesztyűket vesz elő, és húzza fel őket a könyökéig.
A habos-babos kisasszony ismét olyan váratlan dolgot tesz, amire valószínűleg nem voltatok felkészülve. Nemes egyszerűséggel vágja bele a szikét Csillag hasába, és húzza végig rajta, majd kesztyűs kezével belenyúl, és rántja ki belőle a gyomrát.
 – Ne is foglalkozzatok vele, majd csinálok másikat – legyint egyet, ahogy Csillag teste eldől a földön, és egy nagy vértócsa alakul ki körülötte. Sajnos nem tudtok már rajta segíteni, túl nagy a seb, és egy fontos szervét veszítette el éppen. Ha esetleg mégis hirtelen felindulásból szeretnétek megtámadni Télanyót, egy hideg pajzsról pattantok vissza, a kidouk használata pedig nagyon nagy bummal járna, nem javallott. A fentiek érezhetik, hogy Csillag reiatsuja hirtelen eltűnik, mintha elvágták volna.
A nő közben felvágja a szervet, és egy tenyérnyi, csápos élőlényt szed ki belőle, és nyújtva mutatja nektek.
– Ez itt a legújabb kis találmányom. Apró kis magvacskaként kerül a gyomorba, majd szépen átveszi a gazdatest felett a kontrollt. Belülről kifelé haladva veszi át az irányítást, így mire a külső tünetek megjelennek, réges rég késő… ez benne a legzseniálisabb! De egy aprócska gond van vele, olyan kis falánk, felfalja a használója összes reiatsuját, úgyhogy ezt a problémát még ki kell küszöbölnöm valahogy… – sóhajt gondterhesen a nő, ahogy a csápos lényt egyszerűen bedobja a kukába, leveszi a kesztyűit és megtakarítja magát a maradék vértől.
Közben pedig Pompás is úgy dönt, csendben lesurran a többiek után, mert Télapó félelmetes, és amúgy is szeretne Hanabi közelében lenni, bármi baj lenne. Úgyhogy, amint leér, csendesen reppen be a lányka háta mögé, és amikor meglátja a vért, gyorsan visszabújik és mindkét kezével eltakarja a szemeit.
– Elhoztátok nekem Pompást…? Ó, milyen kedvesek vagytok, köszönöm – mosolyog a nő, miközben határozott léptekkel indul meg Hanabi felé.

HATÁRIDŐ: 2017. 01. 04. 17:00
Amennyiben valamelyik társatokkal kapcsolatba léptek, kérlek emeljétek ki a hozzászólásban!
Apróbb IC információkért keressetek bátran, ahol nem szégyelltek!
« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 22, 21:29:00 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #91 Dátum: 2017. Jan. 03, 02:13:12 »
Ahogyan az idegen hölgyeményt néztem megérkezett Yoriko kapitány is ráadásul még az egyik hadnagyunk is és még a Mizushima lány is bár Őket csak jóval később vettem észre, de majd ha ez nem tetszik valamelyiknek később bocsánatot kérek. Most sokkal fontosabb az, hogy kiderítsük ki ez a nő pontosan és mik is a valós céljai.
A kapitány parancsainak eleget téve nem támadtam és reménykedtem benne, hogy Akira sem hiszen nem tudjuk még, hogy pontosan mivel is állunk szemben hiszen a ragyogó szuperszarvast a másodperc tört része alatt kényszerítette térdre általunk ismeretlen eljárással.  Eközben kezdtem el töprengeni azon amit a Mizushima kisasszony mondott nem is olyan régen. A télapó felesége.. ~Na azért ez durva~ gondolom miután jobban szemügyre veszem a nőt akinek nagy valószínűséggel nem tetszett az, hogy nem tudom ki Ő és rá is kérdeztem ugyanis szúrós tekintettel nézett rám. Azonban, ami jobban idegesített, hogy a leányzó parancsot adott nekünk miszerint ott kéne maradnunk ahol vagyunk Ő pedig mindenféle engedély nélkül a szarvas felé vette az irányt, akiről még mindig nem igazán tudtunk semmit sem azon kívül, hogy Csillag az.
- Szerintem ez nem a legjobb ötlet..- morgok az orrom alatt miközben a lány teljesen nyugodtan odasétált a földön heverő szarvaslányhoz majd mintha beszélt volna hozzá, de azt már nem hallottam.
- Tudja, nem mindenesetben szükséges az olyan démonmágia amely pusztítással jár. Meg nem csak olyanok vannak… Az egyik elfajzott szarvas tudna róla mesélni :roll: - fordulok a nő felé, aki korábban megjegyezte, hogy jó lenne ha nem használnánk olyan technikákat amik nem járnak pusztítással ugyanis egy-két kutatása még elég instabil állapotban van. azonban mintha ez nem is érdekelte volna elmesélte, hogy pontosan miért is van idelent. Szóval a Téltata sem tud róla, hogy a felesége igazából házisárkány, aki írtja a népet gőzerővel ide lentről.
- Ez aztán a szeretet.. Ő meg akarja magát védeni.. maga meg ámokfutásba kezd az Északi-sarkon.. orvos látta már? :| - szólalok meg ismételten bár nem tudom, hogy a többiek ennek mennyire is örülnek pontosan. Azonban ahogyan végigmondtam a mondókámat a nő megszabadult valami ruhadarabtól aminek következtében hatalmas mennyiségű reiatsu szabadult fel. Eddig még nem éreztem, de most már szinte biztos, hogy még otthonról is megérezném.. tehát ezért nem gyanakodott rá az öreg..
Ezután a gömböt mutatta be. Teljesen összezavart a dolog hiszen mindenre válaszolt ami kérdezve lett tőle és teljesen őszinte volt. Egyáltalán nem láttam rajta, hogy hazudna. Sőt mintha élvezte is volta a szituációt amibe került annak köszönhetően, hogy flúgos.
- Mégis mire..- azonban nem tudtam visszakérdezni mert Csillag engedelmeskedve az intésnek nyögdécselések közepette áll talpra és lépdel a nőhöz majd követi is őt az egyik asztalhoz. Kesztyűt húzott majd egy szikét váratlanul Csillag hasába döfött majd játszi könnyedséggel mintha csak sült pulykát vágna fel nyitotta fel szerencsétlen állatot.
A testem-akaratom ellenére mozdult. Kirántottam a kardomat és neki akartam rontani egy hideg pajzsról pattantam vissza… A kapitányra néztem majd lehajtott fejjel hátrébb lépdeltem. Szinte biztos voltam benne, hogy ezért még kapni fogok valamilyen kiosztást, de nem tehetek róla.. nem bírom nézni ahogyan a védteleneket, kínozzák vagy éppen megölik.
- Majd csinálsz másikat?! Borzalmas egy személyiség vagy. Hogyan tudod bemesélni az öregnek, hogy normális vagy? – préselem ki összeszorított fogaim közt az alábbi szavakat ugyanis csak idegesebb és idegesebb lettem már csak attól, hogy levegőt vesz.
Ekkor lettem figyelmes arra, hogy nem volt elég neki a szarvas boncolás. Még a beleit is elkezdi boncolni majd egy furcsa élőlényt kapar ki belőle majd szépen el is magyarázza, hogy mi az és mégis mire képes.
- Már csak az érdekelne, hogy miért is mondja el ezeket nekünk.. Azért mert semmi dolga velünk vagy azért mert úgy gondolja, hogy úgysem jutunk ki innen élve? – teszem fel a kérdést a Télnyanyának majd Yoriko mellé léptem.
- Kapitány. Mi lenne a haditerv? Ártalmatlanítani kéne, de mégis hogyan? – nézek rá aggódó tekintettel hiszen teljesen kétségbe voltam esve. Láttam már sok vért, belső szerveket is, de soha nem éreztem még magamat olyan tehetetlennek mint most. A hatalmas reiatsu ólomsúlyként telepedett vállaimra, csoda volt, hogy egyáltalán állni tudok nemhogy beszélni és ismét láttam meghalni egy szarvast..
- Pompás?! – kérdem rémültem amikor megpillantottam Hanabi mögött azt az idióta szarvast… - Te meg mi a francért jöttél le? – mordulok rá majd elkezdtem azon agyalni, hogy vajon mégis milyen lehetőségeim vannak megállítani a banyát, aki elég határozottan indult meg Hanabi és Pompás felé.
- Remélem ezért nem fogja leharapni a fejemet, de ezt nem nézhetem tétlenül!  - mondom Yorikonak majd előrébb léptem két lépésnyit.  - Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! – kántálom el a szerintem legideálisabb kidou idézést majd haraggal teli tekintettel a nőre nézek.
- Bakudou 09: Geki*- – mondom ki a kidou nevét, ami következtében a testemen vörös fény jelenik meg és majd remélhetőleg a Nyanyán is ezzel megbénítva Őt.


(click to show/hide)

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #92 Dátum: 2017. Jan. 03, 22:19:08 »
A helyzet egyre furcsább és furcsább volt. Lent volt egy nőszemély, akiről én nem tudtam semmit, hisz az ajtónál vigyáztam Shuu-channal együtt. A csapat megint kettéoszlott és mi meg itt voltunk a Mikulással, aki elég rossz állapotban volt, s jelenleg megkötözve töltötte az idejét semmivel sem foglalkozva, de egyre csak úgy válaszolt nekünk a feltett kérdésekre, bár mit sem tudtunk a legtöbbel kezdeni semmit sem, hisz elég zavarodott volt most már minden, s alig értettünk valamit a kialakult helyzetről.
Nem volt ajtónk se, s csak a havat tudtuk nézni, míg meg nem jött Hyou-san, bár így is elég unalmas volt, de mégis izgatottan éreztem magam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mi is történik ott lent. Késztetést éreztem arra, hogy lemenjek hozzájuk, de nem tehettem, hisz a parancs számomra fontosabb mindennél, így nem szeghettem meg, bármennyire is akartam. Na meg a 11.osztagra se vetne jó fényt, hogy ha a küldetés vezetőjének szavát megtagadva a saját fejem után mennék…
Hyou-san próbálta felfedni a kerge rénszarvasok titkát, de nem nagyon tudott több információval szolgálni azon kívül, amit elmondott nekünk. Majd folytattam Shuu-channal a beszélgetésünket, amit elég szépen sikerült eltolnom, hisz zavarba hoztam saját magam…

-Shuu-chan~ ne viccelődj velem! -teljesen kipirult arccal ütögettem meg a vállát, hogy éreztessem vele, hogy egy picit haragszok, hisz zavarba hozott és még röhögött is.
-Ő nem egy sima bökő. Ő Csonttörő! -majd szépen a hüvelyébe toltam a kardomat engedelmeskedve neki, hisz tényleg nem lenne jó, ha valakit megsebesítenék, bár kedvemre lenne, de mégsem tehetem.
Majd a háttérben lehetett hallani Katsu-chan mérges hangját, miközben Ayu-chant cseszte elég szépen, mert leengedte Pompást a pincébe az öreganyóhoz. Meg is értem, hisz elég az is, hogy Csillag lent van. S méghozzá beszámíthatatlan jelenleg…
Mikor végre készen lett Katsu-chan odaállította hozzánk Ayu-chant, hogy legyen a hátvédünk, hogy ha bármi történne tudjon segíteni, bár szerintem nem lesz rá szükség… Mondjuk azt se hittem, hogy egy ilyen helyen ezek fognak történni. Minden megeshet!
Egyik szemmel hátra is figyeltem a Mikulásra, hogy megnézzem nem e csinál valami furcsaságot, de amit észrevettem az, hogy elég ramaty állapotban volt. Fejét lehajtva ült, miközben szája csak úgy remegett. Olyan volt, mintha a külső eseményeket kizárta volna… S az energiája is rohamosan csökkenni kezdett, s lehet amiatt, mert nem volt nála a bot? Majd mikor felnézett a Mikulás, olyan volt, mint a kinti kerge szarvasunk, aki most is még az én Csont sittemen üli a napjait. A botját követelte, de nem tudta megfogni, csak az egyik végét sikerült megkaparintani, s valamiért az energiája megállt egy helyben, nem csökkent tovább. Akkor tényleg a bot miatt volt!
A hiányzó lélekenergiát viszont pótolni kellett, így Katsu-chan intézkedni is kezdett, hogy vajon ki is tud segíteni, ilyen esetben. Persze én nem tudtam, mert nem erre vagyok szakosodva. Én jobban értek a kardokhoz, de szerencsére Natsu-chan tudott segíteni, s amint végzett felszabadult egy nagy energia.
A végtagjaim nehezebbek lettek, s a légzésem is egyre rosszabb lett, de mit sem figyeltem rá, hisz jobban érdekelt a küldetés. Nem szabad rá gondolnom, de amúgy sem volt olyan vészes… Majd Katsu-chan kérdésére is válaszoltam.

-Jól vagyok Katsu-chan, hisz nem olyan vészes. Kibírjuk! -intettem neki a kezemmel, majd figyeltük a kinti helyzetet Shuu-channal meg Ayu-channal együtt.

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #93 Dátum: 2017. Jan. 03, 23:10:57 »
Reméltem Yoriko chan még időben elolvassa az üzenetet, bár nem tudom, mennyire lehet a segítségükre. Fogalmam sincs, mi lehet odalent és Szuperapó időt sem hagy arra, lazsáljunk. Még én is észlelem, milyen gyorsan csökken a lélekenergiája, pedig nem erősségem ezeket a dolgokat követni, meg varázsolgatni. Rögtön Nyan chan (Natsuki) felé pillantok, mert nálam hamarabb érzékelhette a problémát. Kézzel jelzem neki, még, ne csináljon semmit. Nem támadhattunk az idős emberre ész nélkül, míg igen, fel nem állt! Akkor aztán két lépést tettem hátrafelé. A botot rögtön eltartottam tőle és Raion markolatára csúsztattam az hüvelyujjamat. Elég furán éreztem magam bal kézzel vagyok kénytelen kihúzni, ha muszáj, de éppen nem volt időm azzal foglalkozni, még dobáljam a botot jobból a bal markomba. Bár ez remek ötletet adott! Már készültem kiállítani Rin chan-nak kapja el, de ennyitől nem jött zivatarba – zavarba – Szuperapó, felpattant és még elkapta a bot csücskét. Ettől láthatóan visszatért a színe, meg a változás sem folytatódott. A lélekenergiája sem csökkent tovább, legalábbis nem mindig tudtam eldönteni, hogy növekszik, vagy sem. Úgy látszódott a bot valamennyire visszatölti, de az sem tarthatott végtelen ideig. Be kellett segítenünk, mert, ha nincs bot, akkor ugyanolyan kerge lesz, mint a szarvasai. Már pedig nem haragszom annyira a Télapóra, meg akarjam ölni.
- Johól van! Újabb probléma! – Adom át a piros ruhás öregembernek a botját és ültetem vissza a székre, mielőtt kifeküdne nekem a padlón.
- Kitalálunk valamit, Szuperapó! Tartson ki! Amennyire lehet, ne használja az erejét, csak pihenjen! –
Paskoltam meg a mellkasát. Nem akartam a kispadra ültetni, de jelen állás szerint, már azzal, ha elfut a kijáratig is csökkenti a saját lélekenergiáját, aminek most minden cseppje számított. Megoldás kellett erre, vagy legalábbis átmeneti megoldás, hogy kitoltjuk az átváltozását.
- Télapót is megfertőzték! Ahogy hallottátok a szavasok lélekenergiáját elszívták, szóval ki kéne találnunk, hogy tartjuk meg Télapó-jét! A botja, egyelőre segít, de nem tudom, meddig pótolja az erejét. –
Adtam le az információt a többieknek, mivel a két tizenegyedik osztagos az ajtónál ácsorgott és PaMedve klónja (Ayuta) sem biztos bármit látott ebből a pince lejáratánál.
- Kéne egy átmeneti megoldás, amivel Télapó lélekenergia szintjét egyenletesen tarthatjuk, vagy legalább lassíthatjuk az átváltozást! Valakinek van erre ötlete, technikája, elmélete? – Nekem semmi értelmes nem jutott az eszembe, mert nem volt erősségem a varázslás. Örültem azt a pár mágiát el tudom lőni, amit néha használtam. Még szerencse volt velünk két démonlabdákban járatos halálos isten. Elsősorban tőlük vártam ötleteket, de a többiek is nyugodtan válaszolhattak, hátha az egyvelegből tudunk valamit kihozni. Elvégre több hal –szem -, többet fül –lát -!
- Előbb próbáljuk tartani a lélekenergiáját. Ha nem megy, akkor jöhet a mérgezés kezelése, Nyan chan! – Borzoltam meg (Natsuki) sárga haját, miután jelentkezett, hogy neki lenne erre ötlete. - Azt átveszem tőled! Te a piros ruhásra figyelj! - Nagyon büszke voltam rá, mert többször húzott már ki minket a bajból. Azért reméltem magát nem fogja teljesen lemeríteni. Azzal sem leszünk előrébb, ha túlhajszolja magát és az átváltozó Szuperapó áldozatává válik. Rajta fogom tartani mindenképpen a szememet.
- A második megoldásában tudna segíteni, Hyou san? Pontosan, hogy oldották meg mérgezéssel a dolgot? Ön szerint használható Télapónál? – Nézek a másik vörös hajú férfire, akiről, így már tudom, hogy kicsoda. Shuu san rokona volt, csak a nagy kavarodásban már én se tudtam a neve alapján hirtelen beazonosítani. Még szerencse előkerült és az arca alapján már sikerült a dolog.
- Hei chan-nak (Kouhei) volt egy olyan ötlete, hogy bogár, vagy élősködő terjesztené a kort. Azt cipeli a mérget, vagy varázslatot, ami megfertőzi az embereket. Vannak olyan lények, amik ételben vannak? – Vakartam meg a fejemet fintorogva, mert nem éppen szívderítő ilyenekről beszélni.
Ha ennyi gomba – gond – nem lenne elég, még PaMedve ádáz másolata (Ayuta) is előkeveredett. Jelezte, hogy Pompás lement a pincébe, amit nem értettem, hogy engedhetett. Rendben azt mondtam, felfelé ne jöjjön senki, de azt hittem, hogy egyértelmű másik irányba se legyen átjáróház a ház hátsó fele. Komolyan kiosztottam magamnak egy homlokon csapást, főleg, miután mindezek tetejében, még olyan lélekenergia szabadult fel lentről, amitől még nekem is földbe gyökereztek a lábaim.
- Remek! – Sóhajtottam fel. - Mindenki jól van? Elég nagy löket! – Sétáltam kicsivel közelebb a pince lejáratához. Erős volt a késztetés lemenjek, de nem hagyhattuk itt Szuperapót, viszont PaMedve klónját se tarthattam ott a lejáratnál. Már nem volt miért ott lennie. A többiekre kellett bízni a dolgokat és előre koncentrálni, ahonnan még érkezhettek megvadult szarvasok.
- El tudnád magyarázni, miért nem tartottad vissza Pompást, miközben odalent valami vérszomjas és igencsak erős akármi lehet és nem tudjuk, Pompás mikor szeretne átváltozni, hogy a lent lévő társainkra támadjon? – Mutatottam neki a kezemmel jöjjön oda hozzám. Veszekedni, ordibálni, vagy tovább rágózni – ragozni – ezt a dolgot már felesleges. Inkább próbáltam a védelmünket kiépíteni, amennyire lehet.
- Menj elénk! Te vagy Rin chan és Shuu san hátvédje! Segíts nekik, ha támadás érne minket elölről! Ha pedig Télapó átváltozását nem tudjuk megállítani, fogd a botját és törd ketté! –
Nem hinném, bármit jelentene a bot eltörése, de ezzel kapna feladatot és nem érezné azt büntetésben van. Elég nagy a fejetlenség így is. Mindenki hibázott már, én se végzem a dolgom rendesen, úgyhogy nem volt szükséges egymást támadnunk, amikor volt bőven más, ami veszélyes lehetett ránk.
- Shuu san! Maradjatok továbbra is a bejáratnál Rin chan-nal! –
Teszem hozzá, mert nem kifejezetten tudom, mi lehetne a megoldás erre. Jutottak nekünk is eszünkbe ötletek, de, ha az egy meg kettesek nem találták meg az okát, akkor nem igazán tudom mi lehetett.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 03, 23:20:00 írta Sierashi Katsuo »

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #94 Dátum: 2017. Jan. 04, 00:49:21 »
Hatalmas szemekkel figyeltem a történéseket. Időm sem nagyon volt, hogy reagáljak rájuk.   Inkább szó nélkül, legalábbis többnyire szó nélkül  igyekeztem tenni, amit nekem kellett.  Közben azonban nem bírtam a kíváncsiságommal. Az ijesztő vörös bácsi… a bácsibb bácsi [Hyou] úgy tűnt, hogy többet tud a szarvas bácsikról, és nénikről, így összeszedtem a bátorságomat, és tőle kérdeztem meg. A válaszára majdnem rápillantottam, kissé talán tátott szájjal. Szerencsére még időben észbe kaptam, hogy nekem fél szemecskémet Ayuta bácsin kell tartanom, a másik fél szemecskémmel meg vigyáznom a Mikulás bácsit.
   - Ha tényleg egy boszorkány néni tette, akkor nagyon mumus boszorkány néni lehet! - suttogtam magam elé elszörnyedve.  - De ha ő adja hozzájuk az erőt, akkor ő gyengül közben! A kidou~ban, vagy a mágiában is meg van az alapszabály, hogy valamit mindig adni kell, ha más valamit el akarunk érni vele! - ha valaki ezt át tudná hágni, úgy sejtettem, hogy az beláthatatlan következményekkel járna hai!
Még végig sem gondolhattam rendesen a történteket. Ugyanis hirtelen megéreztem, hogy Mikulás Bácsival valami nagyon nagy gond van! Elkezdett neki is fogyni a lélekenergiája. És nagyon nagyon gyorsan hai! Már felemeltem a kezem, hisz Onii~san azt mondta, hogy ha a Télapó bácsi is elkezd átváltozni, az az elsődleges feladatom, hogy megkössem. Ám most intett, hogy várjak. Így csak felemelve tartottam a kacsóm, hogy ha szüksége lenne rám, azonnal tudjak cselekedni. Épp csak picit szusszantam nagyobbat, amikor már a fél arca is kezdett befeketedni.  Félelmetes látvány volt hai! Hát még amikor Télapó Bácsi is elszakította a köteleket, és fölpattant. Egyenesen Onii~san fele. Kész voltam pajzsot húzni közéjük. Csak az akadályozott meg ebben, hogy korábban arra kért, hogy várjak hai.  Akkor engedtem csak le a kezem, amikor a Mikulás Bácsi, immár a visszakapott botjával visszacsüccsent.  A kérdésére elgondolkodtam, mit is lehetne ilyenkor segíteni a beteg bácsinak, majd két ujjacskámat feltartva jelentkeztem. Akkor szólaltam meg, amikor Onii~san rám pillantott.
   - Natsuki ad Télapó bácsinak a saját energiájából, miközben megpróbálja gyógyítani is. Vagy ezt tudta Natsuki kitalálni, vagy tud mérgezést is gyógyítani. Melyik legyen inkább? - néztem Katsuo~sanra. Hyou bácsi mérgezést emlegetett, de úgy gondoltam, hogy talán az a legfontosabb, ne feketedjen be a Mikulás Bácsi teljesen.  Onii~chan is így gondolta. - Natsuki akkor megpróbálkozik vele. Viszont addig nem tudja a fél szemecskéjét Ayuta bácsin tartani hai!- mondtam halkan Katsuo~oniisannak. Elvégre mégis csak az én feladatom lett volna figyelni őt hai. Onii~chan buksi simijére becsuktam a szemecskéim, mert szerettem, amikor a hajacskám simizték.  Amint abbahagyta, óvatosan oda sétáltam a bácsihoz. Féltem tőle, de szerencsére ez nem látszódott rajtam. Szívem szerint becsuktam volna a szemecskéim, hogy ne lássam a félig Rémapó Télapó Bácsit. És Chiyo~nee ilyenkor nincs itt. Pedig neki régi elintézni valója volt a Télapó Bácsival. Kezdtem sejteni, hogy miért hai.  Viszont csukott szemecskékkel meg nem lehet gyógyítani. Nee~san is mindig mondja, hogy ha csinálok valamit, akkor csináljam rendesen.  Így nyitott szemecskével merészkedtem közel a Bácsihoz, meg nyújtottam ki hozzá a kezecskéimat. Az idézés után zölden felfénylett mind a két kacsóm.  Nem figyeltem arra, hogy mi zajlott a háttérben. Teljes figyelmemmel a gyógyításra koncentráltam. Megbíztam Onii~sanban annyira, hogy rá merjem bízni magam a többi irányból.


(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #95 Dátum: 2017. Jan. 04, 02:25:03 »
Totális összevisszaság, mindenki csak magyarázza az észrevételeit, és ha nem lenne itt Hana-chan kezdenék gyanakodni, hogy Katsu-chan és Nao-chan egy beszélgetésébe csöppentem bele. Akkor viszont komolyan élek a gyanúperrel, hogy ezúttal fehér csuhás fúvócsövesek nyilaztak le és megint nem vagyok magamnál. De nincs olyan mázlim vagy pechem, hogy ez egy rémálom legyen, egyébként sem hiszek a szerencsében. Az viszont megnyugtató, hogy senki nem ugrik fejjel a falnak. Legalább ennyivel előrébb vagyunk.
– Nem hiszem, hogy szerencsés lenne kidout használnunk – rázom meg a fejem Kira-kun megjegyzésére. Egyébként is, ameddig nem mértük fel a helyzetet és a környezetünket minden támadás veszélyes lehet. Nem szeretnék idelenn kockáztatni. Ahhoz ez a hely nem elég tágas.
– Megbízom benned, Hana-chan ^v^ – tisztában vagyok a képességeivel és a gyengeségeivel, azt viszont csak remélni tudom, hogy tényleg nem lesz baja. A kérdései viszont jogosak, a kisebb labor láttán nekem is lenne pár, de egyelőre megtartom őket magamnak. A berendezés az osztagomhoz képest kezdetlegesnek tűnik, de a hasonlóság is elég ahhoz, hogy szívem szerint a haza házirendet akarjam alkalmazni. Ebben persze a Télanyó Kira-kun felé intézett szavai is megerősítenek. Kísérlet és instabil? Akkor bizony igen enyhén fejezte ki, mit nem szabad.
– Instabil kísérletek mellett, ha mágiát nem szabad használni, akkor azt javaslom, mindenki tartózkodjon a reiatsut igényló technikáktól. Hadou, bakudou, bármilyen kidou, közelharci technikákból bármilyen apróság, ami lélekenergiát igényel, illetve a zanpakutou feloldását is felejtsétek el most – adom ki határozottan az utasítást. A bal kezem egy pillanatra végigsimít az egyik ikertőr markolatán. Amúgy sem lenne elég hely feloldani, nem is merném. Sem a kísérletek, sem a velem lévők miatt. Különben sem vagyok hajlandó akármire elpazarolni a tündérek erejét. – De természetesen egyikőtök sem fog támadni, ugye? ^v^ – nyomatékosítom azért a korábbiakat, mert mindenek előtt jó lenne választ kapni a kérdéseinkre. Kezdve azokkal amiket Hana-chan már kifejezett.
– Elhiszem, hogy kényelmesebb, de biztonságos ez így? – teszem fel a saját kérdésem is, amikor a szalag lekerül a Télanyó ruhájáról. Ezt az energia mennyiséget jobb lenne elfedni, én sem villogok az enyémmel a többiek előtt teljes valójában. A társaság egy része még rosszul is lenne. :S Ez pedig nagyjából az én szintem, bár egy lépéssel előttem jár, ezt tökéletesen érzem én is. Nem tudom, milyen lehet a fiúknak, Hana-chant teljesen más okból féltem, de szerintem tudja kezelni.
– Ezek szerint olyan, mint egy megfigyelő rendszer? – kapom fel a fejem a hógömb funkciójára. Mert annak nagyon szép darab, tényleg dizájnos, ráadásul eredeti ötlet a számítógépek világában. *w* De mintha nem egészen ennek a csodálata lenne a dolgom... ^^”
Persze, kíváncsi vagyok arra, hogyan csinálta, de nem vagyok biztos abban, hogy itt és most tudni akarom... de igen, nagyon is érdekel, hogyan csinálta, ha már nem tudtam vizsgálódni. :S Nyelek egyet, amiért Csillagnak követnie kell a nőt, félek, ennek nem lesz jó vége. Mármint, ennek nem lehet jó vége.
– Bármi történjék, ne mozduljatok – kérem a csapat tagjait. Tudom, hogy nehéz lesz. De muszáj rájönnünk a dolog nyitjára. Ettől még nem számítok arra, ami következik. Pedig láttam már ilyet. Nem is egyszer. Rou-chan fuku mellett sok ilyesmiben volt részem, bár ő sosem boncolt élő alanyt. Valamilyen fura módon meg kell adnom a hölgynek, hogy van kézügyessége, végül is nem tocsog a teljes terem a vértől...
Az egyetlen az egészben, ami kellemetlen érzéssel tölt el, a hirtelen kihunyó jelenlét. Még csak álomban éreztem ilyet, és akkor sem akartam érezni. Sem ezt, sem mást. Elég ez az apró pillanat, amire elvesztem abban a furcsa emlékben, hogy egyiküket egy pajzsról lássam visszapattanni. Mélyet sóhajtok, ezt nem tudtuk volna kivédeni, nem tudtuk, mi következik... Legfeljebb csak sejthettük, hogy jó nem lehet. Ám shunpoval mozdulni pontosan olyan, mint más reiatsu alapú technika használata: nem biztos, hogy megéri a kockázatot.
– Kou-kun, kérlek, tedd el a fegyvert – nem mi vagyunk hazai pályán, és ez máris ilyen helyzetbe sodort. Jobb lenne nem provokálni azt a nőt, aki pillanatok alatt boncol. Mert ez azt jelenti, hogy nem csak az ereje és az esze van a helyén, bár... Ez utóbbihoz előbb tudnom kellene, mi is történt itt pontosan. – Szarvasból, vagy az eszközből, amivel irányítottad? – kissé még engem is meglep, mennyire érzelemmentesre sikerült ez a kérdés. Melyikre gondolt, melyikből csinál másikat? Hiszen a létformák egyediek és megismételhetetlenek, épp a lelkük miatt. Amiben én magam sem feltétlenül hinnék, ha nem ebbe születtem volna bele, és nem lennék én magam is egy lélek. Csillagból is csak egy volt, de a kintieket látva és a mai történések után... Nem tudom azt mondani, nem lehet jobb neki így.
A lény és a magyarázat hozzá, nos, elég sok mindent megválaszol, és még több mindent felvet. Annyi minden jár a fejemben, szinte felriadok a kérdésre.
– Ez nem opció, Kou-kun, jelenleg ő az egyetlen, aki pontosan tudja, mik a paraméterek és tulajdonságok, így ártalmatlanítani semmiképp sem tudjuk, akkor nem mondana semmi többet, ami fontos lenne. A baj már egyébként is megtörtént – elég csak a fent megcsappanó reiatsura gondolni, vagy az átváltozott szarvasokra. És ekkor ismét elszabadul a pokol. :|
Pompást észlelve azonnal Hana-chan mellé lépek és kiteszem elé a kezem.
– Hanabi, próbáljatok fedezékbe kerülni – suttogom a lánynak, majd visszatérek az eseményekhez. Túl sebesen peregnek, és túl sok időt fecséreltem arra, hogy az enyéimnek szóljak.
– Ne használd! Naoki-kun, Kira-kun, hátra! – szólok nekik is, ha esetleg megindultak volna, vagy terveznének valamit. Már az kész csoda lesz, ha ezt a bakudout megússzuk robbanás nélkül.* Mély levegőt veszek és elszámolok háromig. – A holtakon már nem lehet segíteni, de nem lenne baj, ha az élők élők is maradnának – az lenne a cél, hogy mindannyian életben maradjunk, lehetőleg további veszteségek nélkül. Egyre több itt a kérdés.
– Érdekes módszer egyébként. Növényi vagy állati parazita? - ez tényleg érdekel, ha egyszer magként kerül a szervezetbe, de ránézésre inkább állatnak nevezném. – Én nem a gazdatest reiatsujára szoktatnám rá, hanem egy egyedi mintára, aminek hiányában kellemetlen tünetegyüttest okoz, így a függőségi viszony is kialakítható, és nem veszik oda az alany reiatsuja. Ha az teljesen kifogy, akkor a parazita is elpusztul, így ha nem a gyilkosság a cél, nem igazán hatékony a módszer – az egyszerű logika ezt diktálná... – Tulajdonképpen miért is tartok előadást? – motyogom magam elé az arcomat a tenyerembe temetve és kissé megrázom a fejem. Ezzel még időt nyerni sem igazán lehet...
– Amúgy mi lenne a cél? A módszer megválasztása is attól függ, én az előbb az irányításból indultam ki, de mondja meg, ha tévedek. ^v^ Illetve, ha a jelenlegi funkcionális probléma kiküszöbölhető, hogyan tervezi a már „fertőzötteket” kicserélni? Az előbbi nem túl praktikus eljárás, úgyhogy feltételezem, nem ez lenne a tervezett módszer – a lényeg az lenne, hogy tudjuk, hogyan szabadulhatunk meg a lénytől. Egyáltalán, ez a valami bármilyen reiatsura ráveti most magát? Mennyire tud magától mozogni? Van saját akarata? Amelyik a kukában van, nem tud vadászni? Azért elég sokan vagyunk potenciális alanyok, ha nem csak belülről képes támadni. :S Kezdve a hozzá legközelebb lévővel, vagyis a Télanyóval. Meg hát elég érdekes ez a labor idelenn...
– Bocsánat, szabad körülnézni? Kíváncsi lennék az eszközválasztásra. ^v^

*Csillag utáni rész akkor érvényes, ha megúsztuk a robbanást

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #96 Dátum: 2017. Jan. 04, 16:50:31 »
Nagyon érdekesnek találom Hyousuke felvetését, miszerint az átváltozott rémszarvas felől azért nem érzünk semmit, mert azt elszívhatják. Úgy ránézésre nincs rajta parazita, de könnyen lehet, hogy ez a feketeség maga ilyen elszívó palástként működik. De az is lehet, hogy teljesen másról van itt szó.
Mikor megérkeztünk, akkor Katsuo úgy csinált, mintha én magam is valami átváltozott rémszarvas lennék. Csak kicsit megkarcolt, de ha Hanabi nem gyógyít volna meg, aminek egyébként nagyon örültem, akkor sem tartottam volna magam ennyire rémesnek… Ha hiányozna a karom, na az indokolná, hogy valaki szoknyája alá bújjon… Yoriko hamar megnyugtatja. De tényleg jó látni, hogy a csapat másik fele is egyben van. Elmondás szerint Akira… Őt takarja a Kira gondolom… Szóval közösen szolidálunk, mert mindkettőnk szerzett harci sebet egy rémszarvastól. Nara Kapitány nem biztos, hogy örülni fog majd ennek. De ők már el is viharoztak? Mentem volna én is egyből, de ekkor hallom, hogy már Télapó sem igen beszámítható? Mindenesetre már magam is indultam volna csillag után, mikor Yoriko Kapitány parancsba nem adja, hogy maradjak fenn. Remek. Ennyire nem bízik már meg bennem. Vagy inkább szívesen lepasszol… Nem akarok parancsot megtagadni, szóval inkább csak bólintok és nézem, ahogy lemennek.
- Maradj a pince lejáró előtt! Ne engedj onnan fel semmit! ... Fél szemed tartsd rajta! Kezd átváltozni, kösd le!
Kapom meg a feladatomat. Pince őrző lettem.
- Szólj le Yoriko chan-nak, hogy óvatosan használjanak démonlasztikat, mert a veszett szarvasoknak nincs lélekenergiája. Valaki lecsapolja. Lehet, ha ilyen technikát használnak, úgy változnak át, vagy teljesen leszívja őket az akármi, ami odalent lehet.
Bólintottam, majd lekiáltottam volna, de hallom, hogy Natsuki mondja, majd Yoriko vissza kiált, hogy mi is vigyázzunk. Nézek vissza, hogy hallották-e vagy ezt tényleg közvetítenem kell.
Az eddig igencsak nyomasztó lélekenergia hirtelen drasztikusan lecsökken, majd Télapó lekötést megtörve a botért nyúl. Fekete folt jelenik meg az arcán és az egyik szeme vörösen izzik, akárcsak a szarvasoké. Még szerencse, hogy Katsuo-tól nem tudja elvenni a varázsbotot. Ám lehet mégis csak jó, ha az öreg a botjára támaszkodik, mert a Lélekenergiájának drasztikus csökkenése megállt. Mégis mi az ördög folyik itt? Lehet tényleg valami mérgezőt ettek vacsorára?
Lentről olyan erős Lélekenergia hullám érkezik, hogy térdre is rogyok tőle. Komolyan érzem, ahogy a vállamra egy nagy adag mázsás súlyt helyeznek hirtelen. Ez lenne Télanyu energiája? Nem szeretném, ha mondjuk egy nyújtóval fejbekólintana. Ezután pedig Csillag lélekenergiája eltűnik. Próbálok rá koncentrálni, hogy nem-e arról van szó, hogy csak nagyon lecsökkent. De nem érzem… Télanyu végzett vele? Hanabi is veszélybe lehet. De nem vagyok elég erős, hogy megmentsem. Túl erős… Mérgesen a pince ajtó ajtófélfájába csapok egyet.
Pompás olyan gyorsan suhan el mellettem, hogy hiába kapok utána nem érem el. A Lélekenergia miatt egyébként sem olyan egyszerű mozogni. Nem is értem Pompás miként tudott ilyen gyorsan elsuhanni. Kiáltásomra rá sem hederített. Kardomat sem volt idő használni. A fene! Nem lett volna szabad hagynom.
- Sierashi Kapitány! Bocsásson meg, de Pompás leszökött! Nem tudtam megállítani…
Kiáltottam át az információt. Természetesen magam is tudom, hogy nem lett volna szabad leengednem, de jó fejmosást kapok érte. Igazi Kapitányosat.
- Bocsásson meg… Túl gyors volt és meg tudtam nyakon csípni…
Álltam egyenesbe. A kezdő hullám volt a legnagyobb és a legerősebb, de már jobban tudok mozogni. Hiába mennék le szívem szerint, de be kell lássam ez ellen én édes kevés vagyok. Akira is jobban járna, ha a leszökött Pompást fülön csípné, és felhozná.
Katsuo inkább Rin-ékhez küld vigyázni, hogy ne jöjjön be egy veszett rémszarvas sem. Nem is hibáztathatom érte. Ha Télanyu feljön, akkor esélyem sincs feltartóztatni. Lenn harcolva sincs ellene esélyem. A lecsökkent erejű Télapó ellen még talán, de jobb, ha nem változik át Rémapóvá. Mert akkor lenne igazán Borzalmas karácsonyunk…
Eléggé nagy feladat van rám bízva, ha Rémapó elszabadulna. Magamhoz kellene ragadnom a botját és széttörnöm. Remélem, erre nem kerül sor, mert tartok tőle, hogy azzal lényegében a karácsonyi varázst töröm össze… Szóval sűrűn nézek hátra is, hogy minden rendben van-e.
~ Hmmm… Ne próbáljuk meg a magot kiszedni belőle?
~ Miről beszélsz?
~ Érzem, hogy egy növény van benne. Egy magból nő ki. Egy parazita, ami elszívja az erejét és átváltoztatja. Mostanra már nagyon szerte ágazódott és lehet, ha ki is tudnánk szedni a magot belőle, nem biztos, hogy a növény maga elpusztulna.
~ Szerinted megérne egy próbát?
~ Módosított növény, így nem tudom, mennyire lenne hasznos. Túlságosan kiterjedt. Mostanra szétterjedt az egész testében… Megpróbálni esetleg megpróbálhatjuk.
- Sierashi Kapitány! … Télapó gyomrában van egy parazita mag. Igaz, szétterjedt a testében, de megpróbálhatom a magot kiszedve segíteni rajta. Zanpakuto-m képessége, hogy indát tudok idézni és azt orvoszi szonda szerűen a nyelőcsövén keresztül leküldeném és kihúznám a magot. Nem lenne kellemes, de lehet, hogy így segíthetek.
Felvetettem az ötletemet. Még jó, hogy Kitsune Toge felhívta a figyelmemet. Azért nem semmi. Én magam nem is éreztem. Jó lenne, ha sikerülne. Bár mondta, hogy ez valami génmanipulált valami, és lehet, hiába szedem ki a központot, attól még nem fog a növény elpusztulni. Csak a növényt felégetni meg nem lenne egy életbiztosítás. Ha beleegyezik a Kapitány, akkor végrehajtom, ha nem, akkor mindössze egy felvetés lesz belőle. Az biztos, hogy Télapónak nem lenne kellemes, de jelenleg sem érezheti jól magát… 


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 04, 17:25:15 írta Fuchida Ayuta »

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #97 Dátum: 2017. Jan. 04, 17:31:42 »
Megjelent Yoriko-san mögöttünk, és parancsolta, hogy ne csináljunk, semmit. Mikor az én kérdésemre felelt az öreg hölgy, hogy a helyünkben nem igazán használna mágiát, utána választ kaptam Yoriko-santól is, és elmondta körülbelül ugyan azt, mint az a nő, csak más szavakkal. Hát, azt tényleg nem szeretném, ha a fél Északi-sark, a levegőbe repülne, ha már egyszer megmenteni jöttünk a karácsonyt. :roll: Mielőtt még elszabadult volna a pokol észrevettem, hogy Hanabi-san és Naoki-san is lejött Yoriko-san után. Na! De sokan lettünk hirtelen. - gondoltam magamban, de egy kis megnyugvást is hozott, hogy nem ketten és nem is hárman kell szembenéznünk ezzel az álszent nővel. Majd a hadnagy csendben figyelte, ahogyan a többiek elbeszélgetnek az öreg hölggyel. Én viszont közbe kellett, hogy szóljak az előbbi dolgokra, amit mondott [Yoriko-san].
- De, ha nem használhatunk jóformán semmit, akkor mit fogunk tenni, hogy megállítsuk ezt az elvetemült álszent nőt? - majd szúros tekintettel nézek az öreg hölgyre, főleg azok után, hogy azt mondta, örül nekünk. Ez bolond talán vagy mi a franc? Szenilis lett a kora miatt? :o
Majd újra a biztonság kedvéért feltette Yoriko-san a kérdését felénk, hogy egyikünk se fog támadni-e. Nem igazán tetszett a dolog, hogy semmit se tehetünk, de biccentettem Yoriko-sanra, hogy értettem a parancsot. Majd csendben figyeltem az eseményeket, ahogy elbeszélgetnek az öreg hölggyel. Egyszer csak oda lépett Csillag mellé, és nekem nagyon rossz érzésem támadt hirtelen. Abban a pillanatban mikor a ruháján lévő masnit kikötötte hátul, nagyon összerezzentem attól a hatalmas reiatsutól, ami neki volt. Szóval ez az a hatalmas erő, amit korábban is éreztem a Mikuláson kívül, pedig még csak nem is ellenségeskedik velünk egyelőre! :o Egyszer, csak Csillagot hívta, hogy kövesse egy asztalig, de ekkor ismét megtörtént a horror a szemeim láttára. Szerencsétlen állatnak a hasát felvágta, és egyszerűen csak kitépte a gyomrát, amit szintén fel is boncolgatott még jobban. Ezúttal a látványtól nem lesokkoltam, hanem mérhetetlenül dühös lettem. Kouhei viszont megelőzőtt és neki rontott a nőszemélynek, de visszapattant, egy hideg pajzsról, de úgy éreztem teljesen igaza volt, én is ezt tettem volna. [Kouhei], miatt aggódtam, ezért felé fordulva kérdeztem.
- Jól vagy? Nem esett bajod? Megértem az érzéseid, de engedelmeskednünk kell a parancsnak! Másfelől meg nem vagyunk ellenfelek neki, még ha fáj is ezt kimondanom. - majd rettentő gyűlölettel teli szemekkel néztem az öreg hölgyre.
- Te álszent szemétláda! Hogy merted ezt tenni szegény Csillaggal?! Azt meg, hogy érted, hogy csinálsz másikat? Mi a fenéről hadoválsz itt?! Elmentek otthonról vagy mi van?! - nagyon mérgesen mondom az öreg hölgy felé. Yoriko-san jó érveket hozott fel Kouhei-san kérdésére, de akkor sem bírtam sokáig ezt tétlenül nézni. Hirtelen Pompás is lejött közénk.
- Pompás! Nem kéne ezt látnod, ami éppen itt folyik! Ahogy Kouhei-san is mondta, miért kellett lejönnöd egyáltalán?! - majd olyanra készült [Kouhei], amit nem kellett volna, éreztem a lélekenergiáján, hogy mágiára készül.
- Ne tedd, Kouhei-san!- kiáltok felé, majd Yoriko-san is parancsba adta neki, hogy ne tegye, de ennek ellenére megtette, ráadásul ráidézéssel. :o [Yoriko taichou] szavai igazak voltak számomra.
- Igen szerintem is jó lenne, ha élők maradnánk, épp elég áldozat volt már így is! - Ekkor próbáltam fékezni a dühöm, de le se vettem a szemem az álszent nőről. Hirtelen elkezdett lazábban beszélgetni vele a kapitányunk, de nem is értettem miért, mikor meg kéne állítani ezt az elvetemült nőszemélyt. Majd elkezdett közeledni Hanabi és Pompás felé.
- Maradj ott, te gonosz nőszemély! - szólok neki határozottan, mert nagyon magabiztosan közelített Hanabiék felé.

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #98 Dátum: 2017. Jan. 04, 23:03:08 »
A házba való belépésekor valamiféle kisebb közjátékba keveredhetett, amiből szinte egy szót sem értett, így csak kissé csodálkozva nézett a két ajtót őrzőre, mert hirtelen nem tudta mire vélni reakciójukat. Hát persze, ő lenne ő, ki más lenne. Az elmúlt 120 év ugyan nem tett túl jót az egészségének, de azért annyira nincs legyengülve, hogy egy kis hidegtől és hótól olyan rémesen fessen, mint egy zombi szarvas. Egy idő után azonban rájött, hogy valószínűleg csak Shuuichi egyik újabb tréfájának áldozata lett.
- Annyira rosszul azért nem tartom magam. – Vette végül fel valamennyire a fonalat, mielőtt beljebb került volna.
- Elnézést a késlekedésért, de úgy éreztem ennek utána kellett járjak. – Szavait, ha úgy tetszik mindenkinek címezte, de elsősorban Sierashi kapitányra nézett közben. Körbenézés után nyugtázta magának, hogy a csapatok átszervezésre kerültek távolléte alatt, Yoriko és Hanabi pedig valószínűleg a ház egy másik részében tartózkodhatnak Csillaggal, hiszen egészen közelről érezte még a lélekenergiájukat. Miután megtette jelentését a felfedezésével kapcsolatban, a 13. osztag hadnagya, aki látszólag szoros megfigyelés alatt tartotta Fuchida-sant, szólította meg.
- Remek kérdés! – Csillant fel a szeme, majd el is mosolyodott egy pillanatra. Akadémiai előadásai alatt is kedvelte az olyan diákokat, akik használják az eszüket és ahelyett, hogy mindent kész ténynek vennének, megkérdőjelezik a dolgokat.
- Átlagos esetben valóban legyengül az, akinek kimerülnek a lélekenergia tartalékai, azonban ez nem indokolna semmilyen átváltozást. Mikor valaki reiryoku szintje a létminimumra csökken, igen védtelen lesz a külső hatásokra, könnyedén befolyásolható.
Több olyan természetben vagy akár mesterséges úton előállatott matéria is létezik, melyek befolyással vannak az egyén lélekenergia szintjére, közülük ez egyik legismertebb természetesen a sekkiseki, mely többek között a Seireiteit körülvevő falnak is fontos alkotórésze, de széleskörűen alkalmazzák egyéb helyeken is, ahol mágiahasználatot akarnak korlátozni. A jelenlegi helyzet szempontjából azonban nem ez a legvalószínűbb eset, és bár hosszú percekig tudna mesélni a témáról, mégis csak emlékeztetnie kellett magát, hogy most nem az akadémián van, és az idő igen is szorít.
- Bizonyíték hiányában ezek persze csak spekulációk, de a Csillag nevezetű említett valamit azzal kapcsolatban, mielőtt elfutott, hogy egy boszorkány tehetett valamit az ételükbe a vacsoránál. Talán valamiféle méreg, mutagén anyag vagy egyéb dolog, ami valamiféle kapcsolatot alakíthatott ki közte és az áldozatai között, majd miután kellőképpen legyengítette őket, akkor tudta aktiválni az átváltozást, ami ilyenné alakította a szarvasokat. Ez azonban még nem magyarázná, miért ilyen erősek mégis, hogy képesek harcolni. Feltehetőleg a fizikai erejüket valahonnan máshonnan kapják, talán éppen a boszorkánytól, és nem pedig a sajátjuk.
Ez azonban újabb kérdéseket vet fel, például, hogy hová tűnhetett az a sok lélekenergia, amivel a szarvasok rendelkeztek. Legalábbis, ha azt feltételezve, hogy a többi nyolc is képes lehet vagy lehetett hasonlóan erős reiatsu kibocsájtására, mint azt nem sokkal ezelőtt Csillag a produkálta, akkor egy ekkora energia egy helyen való összegyűlését már messziről is érezniük kellene, hacsak nem képes valahogyan elrejtenie magát. Egy azonban bizonyos, hogy a hatás fenntartásához folyamatos kapcsolatra van szükség, máskülönben, mint ahogyan azt Rosui-san is említette, a reiryokujuk magától visszatöltődne egy idő után.
- Igen alattomos, de egyben hatásos technika is ez. Mivel a célpontnak folyamatosan elnyelődik a lélekenergiája, így gyakorlatilag képtelen önerőből kitörni a hatása alól, ha egyszer már átváltozott, azonban pont emiatt igen védtelenek is lehetnek bizonyos hatások ellen, mint például mérgek.
Sajnálta, hogy nincs jelen unokahúga, hiszen ő jóval több ismerettel rendelkezik ezt a témát illetően, és esetleg cáfolhatná vagy megerősíthetné abban, hogy helyes-e amit gondol.
- Ez már nem kifejezetten az én kutatási területem, de véleményem szerint hiába erősek, ha a szervezetük valójában le van gyengülve, ezért önnön erejükből nincs ellenálló képességük ilyesmi ellen. A fekete szarvast, amelyikkel mi találkoztunk, végül szintén méreggel ártalmatlanítottuk, mely eddig kifogástalanul ellátta a feladatát, feltéve ha a boszorkány nem erősíti fel őket mégjobban, amennyiben képes erre.
Sajnos még mindig túlságosan keveset tudtak a probléma megoldásához, hogy biztonsággal intézkedhessenek, de a csapat másik fele talán fontos információkkal tér vissza. Éppen, hogy erre gondolt, hirtelen rohamos csökkenést kezdett tapasztalni a Mikulás lélekenergiaszintjében, majd pont, mint egy fekete szarvas esetében, hihetetlen fizikai erőről tett tanúbizonyságot, amikor látszólag könnyűszerrel letépte magáról a kidoukat. A kapitánnyal való kisebb dulakodás után azonban mintha sikerült volna stabilizálódnia, és az arcán terjedő átalakulás is megállt, amikor sikerült megérintenie a kapitánynál lévő botot.
- Ameddig a tüneti kezelést fenn tudjuk tartani, addig nem szívesen folyamodnék ilyen eszközökhöz, de amennyiben bekövetkezik az átváltozás, úgy vélem képes lennék a mérget egy lekötő mágiába összpontosítani, ezzel ártalmatlanítva, mint ahogyan azt Yoshida kapitány is tette az erdőben egy szarvassal.
Amit ezután hallott, felért egy valóságos áramütéssel. El sem tudta hinni, hogy eddig nem vette ezt számításba. Valamiféle szervetlen, idegen méreg sokkal könnyebben kimutatható lenne, mint egy élősködő, hiszen pontosan ez egy parazita célja, hogy ne vegyék észre. Volt már szerencséje hasonló képességű hollowok tanulmányozására, melyek saját lélekenergia készlete olyan kevés volt, hogy gazdatest nélkül csupán rövid ideig voltak képesek életben maradni, ám éppen ez tette lehetővé számukra, hogy jelenlétüket még műszerekkel is nehezen lehetett kimutatni, hiszen táplálkozás közben teljesen átveszik az áldozat lélekenergiáját, ezért nem tudta Fuuryoumaru sem meglátni, minthogyha valaki egy fehér festékkel rajzolt kört próbálna elkülöníteni egy fehér papírlapon.
- Az étel valószínűleg csak a parazita előalakját tartalmazhatta, mint például spórák, peték, magvak… - Itt megállt egy pillanatra gondolkozni, hogy összeszedje gondolatait. Ha a Mikulás szervezetében ugyan az az élősködő van, mint a szarvasokban, akkor valószínűleg ugyan úgy is kellett megkapnia, vagyis a vacsorából, szájon át. Ez esetben a legvalószínűbb hely, ahol kifejlődhetett, nem más, mint…
- A gyomor! Valószínűleg a gyomrában van! Valahogyan ki kell szednünk onnan!
Persze jól tudta, hogy azóta elvándorolhatott a testében egyéb helyre, mégis jelen esetben ez lenne a legjobb esélyük arra, hogy megtalálják. Ekkor azonban egy igen erős reiatsu hullám taszította meg lentről, aminek hatására lépett egyet bizonytalanul, hogy megtarthassa egyensúlyát. Szóval oda került volna a Mikulás ellopott ereje? Akárhogy is, úgy tűnt segítségre nem nagyon számíthatnak, hiszen a jelek szerint a másik csapatnak is igen nagy gondjaik lehetnek, főleg, hogy Csillag lélekenergiája is hirtelen eltűnt.
- Voltam már rosszabbul is… - Válaszolta a kapitány kérdésére, majd leakasztotta válláról zanpakutouját, hogy rátámaszkodhasson, ha már úgy érezné, kezd sok lenni neki ez a reiatsu jelenlét. Fuchida-san felvetése, miszerint ő ki tudná szedni a Mikulásból a parazitát, felkeltette Hyousuke érdeklődését. Korábban már volt szerencséje megfigyelni zanpakutouját működés közben, mely olybá tűnt, növényi alapú technikákra épít, melyhez indákat használ.
- Az én részemről támogatom Fuchida-san ötletét, de bármilyen módszert is választunk a kiszedésére, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a valami lélekenergiával táplálkozik. Amint kikerült a gazdatestből, megpróbálhat újabb áldozat után nézni, vagyis bármelyikünk potenciális jelölt. Lehetőleg mindenki vigyázzon, hogy ne kerüljön vele kontaktusba. Nem vagyok biztos benne, hogy ha egyszer kint lesz, képes leszek lekötni mágiát használva, hiszen előfordulhat, hogy azt is elnyeli, éppen ezért szükség lenne még valakire biztonsági tartalékként, aki sebesen és pontosan bánik a karddal, hogy majd levágja, ha elszabadulna.
Attól függetlenül, hogy a kapitány egyáltalán engedélyezi-e majd a műveletet, mindenképpen szükségét érezte, hogy intézzen ezzel kapcsolatban pár szót Fuchida-sanhoz, úgy, hogy a többiek is hallják.
- Fenn áll a lehetősége, hogy a parazita az eltávolítására tett kísérlet eredményeképpen végezzen a gazdatesttel. Némi fájdalom elkerülhetetlen, de amennyiben a Mikulás állapotában súlyos romlás következik be, azt javaslom szakítsa meg a műveletet és inkább kitalálunk mást.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #99 Dátum: 2017. Jan. 05, 02:08:29 »
Mind kiderül, itt is nagyjából hasonló szabályok uralkodnak, mint otthon. Ez azonban kicsit lehangoló legalábbis számomra, mivel ez azt jelenti, hogy ha komolyra fordulnak a dolgok, akkor egy darab fa is hasznosabb nálam. Ha lenne eszem, akkor azonnal elfutnék és leküldenék magam helyett valakit, mondjuk Shuut, ő biztosan el tudná intézni a nőt kidou használat nélkül is. Én nem vagyok ilyen remek helyzetben. A kapitányom szavaira csak bólintok, hiszen bár gondolom sejti, hogy az otthoni gyakorlatból ezekre magam is rájöttem, mégis a csapat tagja vagyok, így kötelességemnek érzem a reagálást.
Ami azonban eszméletlenül furcsa, hogy készségesen válaszol a kérdéseinkre, semmi köntörfalazás vagy mellé beszélés. Persze, gondolom, ebben benne van a tudósi büszkesége is, hogy büszke a találmányaira és szeretne felvágni, avagy kérkedni vele. Ez az attitűd pedig nem ismeretlen, a tizenkettedik osztag egyes tagjainál is jelen van. A mondandóját kissé összehúzott szemmel, pattanásig feszült idegekkel hallgatom. Próbálom keresni a sorok között az elrejtett dolgokat, de túl nyílt, azt kell észrevegyem, hogy nincsenek rejtett dolgok.
- Miért akarnak bántani a szarvasok? - kérdezek rá nyíltan, hiszen ő maga sem tagadja, hogy a Mikulás előlük bújtatta ide. Azonban, a szörnyű, fülsértő akcentusán és a manírosságán kívül eddig még semmi olyat nem tett, ami erre adna okot. Vagyis de, mert ő változtatta szörnnyé a rémszarvasokat, de ez már az okozat. Ennek kellett valami kiváltó ok, mi csak az okozatot láttuk. A szalag eltávolításának miértjét nem igazán értem, aztán hirtelen megcsap az elfojtott lélekenergia. Nem kellemetlen a dolog, vagy ilyesmi, teljesen rendesen el tudok élni mellette, mindössze váratlan. Fene sem gondolta, hogy ilyen erős lenne :|. Én minden gond nélkül kibírom, de vannak páran a csapatban, akiknek ez nem fog így menni, főleg ha az egészet szabadjára engedni.
- Egyet kell értenem Yorikoval. Pont az előbb hívtad fel a figyelmünk arra, hogy ne használjuk a lélekenergia alapú technikáinkat, mert könnyen berobbanhat a hely. Ez a hirtelen reiatsu emelésre nem vonatkozik :S? - a józan és szerintem azt diktálná, hogy de, azonban… a józan észt, mint olyat elengedtem, valahová jó messzire. Hiszen mégis csak az északi-sarkon vagyok, és furcsa szarvasok ölik egymást. Igen, itt a józan észnek tényleg nem sok haszna, vagy jelentősége maradt.
A hó gömb ismertetése nem hoz lázba, de a kérdésemre megkapom a választ. Ezzel figyeli, hogy mi is történik a birtokon. A kis tárggyal ellentétben sokkal jobban érdekel, avagy zavar, ami a bemutatás után jön. Hiába fogom Csillag vállát és próbál visszatartani, megindul a nő felé. Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban, talán mennék is utána, de a parancs egyértelmű, így tehát nem mozdulok. Csak tétlenül nézem azt, ami ezután következik. Sok mindent láttam már az osztagomnál, így azt hihetem, hogy semmi sem lep meg, de ez nem igaz, ugyanis az élveboncolás egy egészen mást szint. Igyekszem elvonatkoztatni a vérző Csillagtól. Ezek után, ha meg is próbálnám gyógyítani, nem biztos, hogy túlélné, ha mégis, akkor pedig kínszenvedés lenne az élete és rövid. Gyomor nélkül nem lehet élni >w<.
- Szóval… - csuklik a hangom. Nem, ez így nem jó! Erősnek kell maradnom! - Tehát azt mondod, hogy ez az általad feltalált mikroorganizmus tulajdonképpen egy parazita lény, ami leszívja a reiatsut, bár ez nem a terv része - foglalom össze röviden azt, hogy minek is estek áldozatul a szarvasok. - Vannak önálló gondolatai, vagy ezt csak egy ösztönlény? - teszek fel egy teljesen logikus kérdés, hiszen él. Talán még tovább is poncolgatnám a dolgot, annak ellenére, hogy ez a terep nagyon is messze van az én szakterületemtől, ez inkább az unokabátyám asztala, aki fent maradt a többiekkel. De lényeg a lényeg, hogy lenne még kérdésem, de egy ismerős lélekenergiára leszek figyelmes, közvetlen magam mögül. Pompás :O.O:! Nem értem minek jött le, szerintem ő is megbánta, mindenesetre a kezeim reflexszerűen fogják meg a vállát és tartják immáron az ismét kislányként garázdálkodó szarvas lányt a hátam mögött. Nem kell neki még ennél is többet látnia. Sajnos azonban nem csak én veszem észre a jelenlétét, hanem mindenki más is. Köztük Télanyó, akinek nem tetszik a mosolya. Ahogy felénk lép, én automatikusan hátrálok, óvatosan tolva hátrébb a kislányt is.
- Nem hiszem, hogy a kiabálás segít a dolgon - mondom közömbösen a két férfinak. Ezzel inkább csak megijesztik Pompást, azt viszont kifejezetten értékelem, hogy Fon-kun elém kerül, ahogy Yoriko is. A szavaira csak bólintok. Ő a többiekkel ellentétben ismeri a helyzetemet és tudja, hogy a használhatósági rátám a béka fenekénél is lejjebb helyezkedik el jelen pillanatban.
- Rendben, ha feljutok, leküldöm Shuut - suttogom vissza, hiszen a bátyám jó hasznát vennék itt lent. Az viszont határozottan kérdés, hogy erre lesz-e lehetőségem, mert ismerős szavakat hallok meg. A kilences bakudou idézésére.
- Fon-kun, ne, fejezze be! - kiáltok én is, de valahogy érzem, hogy ez már késő, veszett fejsze nyele. Így ha bármi jel arra mutatna, hogy robban a történet, a közelemben lévők köré, minden mindegy alapon megpróbálok megidézni egy korábban használt szivárvány akadályt. Amennyiben nem robban ránk a ház, annyiban csak kifújom a levegőt, megragadom Pompás kezét, majd megindulok kifelé. Hallom, ahogy Yoriko valamit magyaráz a kísérletről a nőnek, de nem különösebben jutnak el a szavak a fülemig, ugyanis ahogy hirtelen megindulok előre elsötétül a világ, így meg kell kapaszkodjak az első dologban, ami kézre esik, ez pedig Ishimaru-kun válla.
- A francba, ne most, ne itt - dünnyögöm,  de szerencsére a másodperc tört része alatt kitisztul a  látóterem és egyből megyek is tovább ha tudok - és nem állít meg a banya -, bárhogy is legyen, kijuttatom innen Pompást >w>. Ő csak egy gyerek, még akkor is, ha néha átváltozik egy rénszarvassá. Azt viszont nem értem, hogy miért történik ez velem :|. Nem használtam sok varázslatot csak egyet és… ahham :|. Megvan! Amikor meggyógyítottam Pompást nem zártam vissza Tombot! Tapsot kérek és virágokat az öltözőmbe >w>! De ez most nem fontos. Most az egyetlen fontos dolog, hogy amíg állni tudok, addig ki kell juttatnom innen Pompást. Remélem sikerülni fog a tervem, miszerint a lehető leggyorsabban felrohanok vele az emeletre, miközben a többiek lefoglalják Télanyót >w<. De van egy olyan érzésem, hogy ez koránt sem lesz ilyen egyszerű :S.

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 18.

Lélekenergia:

60% Complete
91 000 / 100 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 57 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #100 Dátum: 2017. Jan. 05, 07:17:58 »
Jó, a helyzet nem volt már egyáltalán karácsonyi mókás, sőt, semennyire sem volt mókás. :/ Egy ideig még úgy tűnt, hogy olyasmi lesz, mint egy karácsonyi mese, a hősök, mi, Mizushimák 8) , és segítőik felkerekednek, hogy megmentsék a Télapót. Micsoda olcsó trükk, hogy aztán a családi kaland átcsap valami rosszhírű trash zombihorrorba. :S Végtelennek tűnő percek óta nem tudtam semmit Hannacchanról, és azok sem nyugtatottak meg, amik idefent éppen történtek.
Hyou~kun, és a többiek beszélgetésére csak fél füllel figyeltem, Rin~chanra pillantottam le, akit némileg érzékenyen érintett a korábbi vicc. Igyekeztem egy mosollyal elütni a dolgot, de nehezemre esett ez már, nem ifjú tiszt miatt, hanem mert nagyon is aggódtam. A felvetések egybefolytak a teóriákkal, és igazából semmit sem tudtunk, hogy mivel lehet dolgunk.
Élőlény? És miként szívja el a reiatsut, és mihez kezd vele? A szarvasok felől Hyou~kun semmit sem érzett, de a kinézetükön túl más változást sem fedeztünk fel, vörös volt a vér, ami a havon szétterült, akkor valószínűleg nem beléjük fecskendezték. Ha az étel mérgező, ahogy Nacchan mondta, akkor igen kicsinek kell lennie az elszívózó valaminek, hogy belekerülhessen az ételbe. Aztán az ötletek, hogy miként kerüljön ki a Télmukiból… valahogy már semmi sem tűnt biztonságosnak.
- És ha az éppen kiszedett dolgot csapdába ejtenénk, Hyou~kun? – Vetettem fel, félig a tanácskozó társaság felé fordulva. – Ha fennáll a veszélye, hogy kiszedve akár ránk is támadhat, akkor valami olyat kell felkínálni neki, amit szeret, vagyis némi reiatsut. Egy erősebb kidou biztos elnyerné a tetszését, és azzal akár fogságba is ejthető. – Magyaráztam, mire is gondolok, mert egy dolog, hogy esetleg sikerül Ayukkunnak kivarázsolnia a gonosz paszulyt, de ha kint veszélyesebb? – Mondjuk, ha olyan, mint egy goauld, kétlem, hogy Ayukkun szépszerével ki tudja húzni. :/ – Sok részt láttam a Csillagkapuból, azok a kis átkok sose adták meg magukat. >w>
Nem szerettem volna túl pesszimista lenni, de ha már magról beszéltünk, ami reiatsut szív el, akkor az bizonyosan gyökeret vert, más különben hogy táplálkozna egy mag? Márpedig ez esetben kapaszkodni fog, annyi bizonyos, így ki tudja, mi lesz a végén az, amit sikerül kihúzni a Mikulás száján. Nem lettem volna szegény flótás helyében. :S
Lent is úgy tűnt, hogy nagy a mozgolódás, úgy éreztem, idefent nem veszik igazán hasznomat. Ésszerű volt, hogy nem akarta Katsu~kun, hogy hátulról meglepjenek minket, de egyelőre úgy érzetem, inkább a darázsfészken ülünk. Valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy Hannacchan odalent volt, és szívesebben lettem volna mellette, tudva, milyen az állapota, de ez csak elenyésző indok volt.
- Tisztelettel, Katsu~kun, szerintem több hasznomat vennék odalent… gyanús ez a csönd, és reiatsu ingás nekem. >w< – Adtam hangot aggodalmamnak. – Megnézném, hogy mi történik odalent, lopakodásban jó vagyok. 8) – Legalábbis tudtam, miként rejtsem el a reiatsum és váljak láthatatlanná, de nem szerettem volna a parancs ellen tenni, csak abban az esetben mentem le, ha a kapitány beleegyezett a dologba.

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #101 Dátum: 2017. Jan. 05, 18:23:58 »

♪ ♫ ♫ ♩ ♪ ♬

Team Mrs. Claus
Amikor a nő még Csillagból szedi ki a kis lényt, akkor örül az eszének, hogy a pajzsot magán tartotta, még akkor is, ha ezzel kockáztatta a projektje biztonságát. Amikor felvillan és Kouhei visszapattan, mintha az egész labor kicsit megremegne, vészjósló üvegkocogás hallatszik mindenfelé. Nem szereti, ha helytelenül kommunikálnak vele, így Kouhei és Akira mondatait nemes egyszerűséggel ignorálja, felsőbbrendűnek tartja magát, minthogy gyerekekkel álljon le veszekedni.
– Rizikósabb így, valóban, de esélyesebb is, hogy kézben tudom tartani a helyzetet, ha valami történik – magyarázza Hanabinak és Yorikonak, miért is engedte szabadra lélekenergiáját. Nem bízik bennetek – miért is tenné? De a kapitánynak készségesen válaszol – bizony, szarvasból csinál majd másikat.
– Nincsenek gondolatai, kifejlesztettem egy technikát, amivel irányíthatóak, azon felül csak mágikus erőre vágyik, semmi másra – válaszol ismét Hanabinak készségesen, mintha csak a legjobb barátnőjével csevegne. Nem mintha meg akarna titeket ölni, egyszerűen csak nem akarja, hogy felrobbanjon ez a hely. Meg amúgy sincs kedve harcolni, ő tudós, nem harcos.
Megindul Pompás felé, Hanabi futásnak ered, Kouhei pedig egy egyszerű kidouval próbálja meg lefogni, amit nagyon könnyedén tör meg – láthatóan nem egy súlycsoport vagytok mágia terén. A kísérlete azonban nagyon-nagyon érzékeny a kidoura, a falak megremegnek, néhány üveg összetörik, a vakolat omlik a mennyezetről. Télanyó pedig nagyon visszafogja a reiatsuját, mégis egy gyors mozdulattal lefagyasztja a hűtőket és az őket körülvevő berendezéseket. A jég egyből olvadásnak indul, de végül megállítja a reakciót, és ez alkalommal megússzátok a robbanást.
Mármint a csapat java megússza, Kouhei pedig a hűtőkkel együtt, másik kézből kap varázslatot magára. Kouhei, érzed, ahogy a jégbörtön szinte a teljes testedet körbezárja és megbénítja, kivéve a fejedet. Eleinte nagyon forró érzés, aztán baromira kezdesz fázni, majd lassacskán feltűnik, hogy a lábujjaidat, kézujjaidat már nem is annyira érzed…
Télanyó pedig kitárt karokkal, mozdulatlanul néz jobbra, majd balra, olybá tűnik, hogy sikerült megakadályoznia a robbanást ez alkalommal. Penge élen táncolt ugyan, a felhasznált reiatsu, illetve a hűtés sikeressége között, de végül számotokra kedvező irányba billent a mérleg nyelve.
– Bocsánat a kis pukkancsért, de ti láthatóan nem tudtátok lehűteni a fejét – mosolyog Yorikora a nő, de Hanabit már nincs mersze mágiával megállítani. Mérgelődve pillant utána, de még mielőtt utána eredhetne, elterelik a figyelmét Yoriko kérdései. Abszolút gyengepontja, hogy imád erről beszélni, értekezni, illetve, hogy a kísérlet sikere igenis az elsődleges.
 – Mágiával módosított, növényi szövet építi fel – válaszol az elsődleges kérdésre, majd hallgatja az ötleteit, és csendesen bólogat párat. Arra is bólint, hogy az irányítás lenne az elsődleges cél, a kérdésre pedig csak legyint egyet, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.
– Imádják a mágiát, ha a gazdatest teljesen kifogyott belőle, egy erősebb mágia-gömbbel könnyedén kicsalogathatók – legyint egyet, és abban a pillanatban eszébe jut, hogy neki más volt a feladata, ugyanis kedves kis kísérleti alanya éppen megszökött Hanabival együtt.
 – Körbenézhettek, de ne érjetek hozzá semmihez, különben nagyon mérges leszek ^-^ még a figyelmeztetést is mézes-mázos hangon mondja, de buták lennétek nem komolyan venni. – És ha most megbocsájtotok, akad némi dolgom még… – mondja, miközben elindul felfelé a lépcsőn. Már őt is komolyan zavarja, hogy az ég világon semmit nem tud kezdeni az erejével idelent.

Team Santa
Ahogy az öreg megkapja a botját, az átváltozás, és a lélekenergia-csökkenés is megáll. De ahogy mondta, a bot csak segít neki a reiatsu-kihasználásban, illetve erősíti, végleges megoldást nem nyújthat a problémára. Azonban Natsuki ötlete igen találó, ahogy átadod neki a lélekenergiád, az öreg stabilizálódik, meg is tud állni a lábán, sőt, a fekete massza is visszahúzódik az arcán.
– Gyerekek, mindenki rendben van? – kérdezi Télapó, ahogy visszatér a valóságba. – Köszönöm szépen, kicsi lány – mosolyog Natsura szívmelengetően, majd ahogy visszakapja a botját, már szinte teljesen vissza is változik, és érzitek, hogy a lélekenergiája stabilan visszaállt a helyére. Nagyon ügyesen megbeszélitek a tervet, hogyan próbáljátok meggyógyítani télapót, de a gyakorlati megvalósításba mielőtt belevághatnátok, megérkezik Hanabi az ájulás szélén, Pompással karöltve. Aki valószínűleg azt is tudja, mi okozza a gondot, fél füllel pedig azt is elkapta, hogyan szedhetnétek ki onnan. A kérdés már csak az, van-e elég ereje elmondani? Főleg, hogy érzitek, a nagy reiatsu közeledik... hacsak a lentiek nem tesznek ellene valamit.

HATÁRIDŐ: 2017. 01. 07. 23:00
« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 22, 21:29:21 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #102 Dátum: 2017. Jan. 06, 00:50:11 »
Kira-kun kérdését hallva kénytelen vagyok alaposabban is végigmérni a fiút. Azt hittem, nyilvánvaló, hogy fegyveres és pusztakezes harcosoknak idelenn igen komoly esélye lehet, ha nem visznek bele a technikáikba egy kicsinyke reiatsut sem. A szamurájok is küzdöttek valahogy annak idején, vagy ez már teljesen elfelejtődött volna?
– Természetesen előbb tájékozódunk és felmérjük a helyzetet ^-^ – majd pont a potenciális ellenfél előtt fogom a tartaléktervünket ecsetelni, igaz? ^^” Remélem, a többiek azért kicsit könnyebben következtetnek, de azt kell látnom, hogy a jelenlegi csapatom bizonyos tagjai sem igazán a józan gondolkodásban jeleskednek. :S
A pajzstól megremegő terem nem sok jót sejtet, már az a kis reiatsu mennyiség is ezt váltotta ki, ami a pajzs működéséhez kellett, akkor egy gyengépp kidou vagy kifejezetten reiatsura építő hakudatechnika elképesztő pusztítást tudna okozni. Szerencsére ennél nagyobb baj egyelőre nem történik, de ha továbbra is mindenki ilyen átgondolt marad, akkor ez csak idő kérdése. :|
– Szeretném megcáfolni, de az érveimet magam felé is megcáfolták – csóválom a fejem a rizikófaktoros választ hallva. Így tényleg esélyesebb, hogy kézben tudja tartani a dolgokat, elvégre ő tudja pontosan, mennyi is az annyi. Én legfeljebb találgathatok jelenleg, ami nem különösebben tetszik.
Azt mindenképpen jó megtudni, hogy a kis parazita önálló gondolatokra képtelen. Tehát feltehetően nem fog portyára indulni a kiselejtezett példány sem, legfeljebb kimúlni. Ez mindenképp hasznos kis infó. És ha csak mágikus erőre vágyik, máris egy igen egyszerű organizmus van előttünk. Bár nem ez a szakterületem, de ezzel talán nem olyan nehéz kezdeni valamit. Jellemzően a legegyszerűbb megoldás a kifizetődő, gondolom, itt is.
Hana-channak bólintok, Shuu-chan valóban hasznos lehetne idelenn, bár... Nem tudom, akarok-e bárki mást veszélyeztetni a jelenlévőkön kívül. Így is többen vagyunk a kelleténél. Ez csak bebizonyosodik Kou-kun figyelmeztetés elleni kidouzása és a következmények nyomán. Hát... ez azért közel volt, és láthatóan a Télanyónak is nehezére esett a megfelelő kontroll.
– Ü-üm, megértem, én sem örülnék, ha a levegőbe repülne a labor ^-^ – nem mintha nem történt volna már meg... úgy négy és fél éve. De sokkal jobb épületet terveztem és nem volt már odabenn senki. *w*” Ettől még jobban örülnék, ha az a sokk kimaradt volna az életemből. Ahogy ránézésre ő is. Nem számítottam arra sem, ennyire könnyedén beszédbe elegyedne velem és megfelelné a kérdéseimet is. Mondjuk eddig is megtette, és a legtöbb tudós szeret a találmányairól beszélni, de ez azért elég átlátszó elterelés volt tőlem, nem gondoltam, hogy nem lát át rajta. ^^” Remélem, Hana-chan is hallotta még a lényeges információt és már elég messze jár innen. Az engedély hallatán bólintok és Naoki-kun felé fordulok.
– Szólj Natsu-chanéknak, hogy hagyják el az épületet, ha lehetőséged van, te is menj, és vidd Kira-kunt – kérem tőle suttogva, hogy ne feltétlenül kelljen idelenn lenniük, és talán bevetődhessenek a lépcsőn a nő elé. A korábbi megfigyeléseim után már csak egy dologra vagyok kíváncsi, és az egyik asztalon meg is találom. Nem nyúlok hozzá, az veszélyes lenne.
– Biztos őrizetlenül hagyná a laborját? ^v^ – teszem fel a kérdésemet jól hallhatóan, immár középre lépve. Még nem érhetett hallótávolságon kívülre, és magamból kiindulva egy ilyen mondatra én felkapnám a fejem... Vannak barátaim, akiket soha de soha nem engednék le a laborjainkba, egyszerűen mert életveszélyes lenne. Mi pedig idegenek vagyunk itt. – Igazán kár lenne érte, ha történne idelenn valami, nem igaz? ^v^ – fűzöm tovább a gondolataimat, hogy időt nyerhessek. Nem csak Hana-channak, magamnak is. El sem hiszem, hogy ilyesmire készülök! Borzasztó érzés, pont azért, mert tudom, milyenek lennének a következmények. Egy labor elvesztése egy kutatónak kész tragédia. De azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a helyzetet.
– Mármint, elég lenne egyetlen rossz mozdulat, hogy az egész kóceráj a levegőbe repüljön. Nem túl biztonságos opció. De alkut ajánlok: szépen megeszi, amit főzött, és megtarthatja a laboratóriumot ^v^ – villantom fel a Yuko-neetől tanult mosolyomat teljes lelki nyugalommal. Igaz, korábban pont én mondtam, hogy nem ártana az élőknek élőknek maradniuk, de nem feltétlenül ragaszkodom hozzá. Minél kevesebb az áldozat annál jobb, és ha a labor megszűnik, több áldozat már nem lehet. De persze, ez csak a legrosszabb eshetőség. ^v^
– A mi feladatunk a karácsony megmentése. Ha ennek az az ára, hogy felrobbantom ezt a helyet, higgye el, meg fogom tenni ^v^ – mosolygok tovább kedves türelemmel. – Oh, és teljesen felesleges a lekötésemmel fáradnia, nem vagyok Kou-kunnal egy súlycsoportban. És kettőnk közül én egész biztosan nem félek bevetni a teljes lélekenergiámat, ha szükséges, ám a labor aligha élné túl ^v^ – ettől még nem szeretnék élni ezzel, de a kötelességeim az elsődlegesek. Ha a többiek időben kijutnak innen, az áldozatok mértéke minimálison tartható. Mondjuk zavaró tényező, hogy nem tudjuk, pontosan mit is tervezett a nő a kis parazitáival elérni, de untig elég halálos áldozata volt már a történetnek. ^^”

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #103 Dátum: 2017. Jan. 07, 01:49:48 »
Picit jobban megnyugodtam, amikor a Mikulás Bácsi arcáról visszább húzódott a mumusosság. Még úgy is, hogy ettől már tudtam, benne van valami bajság. Vagy van valami vajság a füle mögött.  Ahogy felállt, egyből ő kérdezgetett minket, hogy jól vagyunk~e.
   - Natsuki arra kéri Télapó Bácsit, hogy még csücsüljön csak vissza!  -mondtam, miközben a kezecskémmel is mutattam, hogy a székére gondoltam - Még Télapó bácsinak pihennie kell!  Magam is lecsüccsentem Onii~sama mellé, mert most picit pihenni akartam. Csak annyi időt, míg elővettem egy doboz pocky~t a csomagocskámból.  Úgy követtem a beszélgetést.
   - Lélekenergiával táplálkozik. De Natsuki szerint pont ezért lehetnek rá hatással a lélekenergia alapú támadások. Noha azt még mindig nem teljesen érti Natsuki, hogy miért lesznek tőle erősebbek, ha pont, hogy gyengülniük kellene, de kidou~val le lehetett őket fogni. Télapó Bácsi! - fordultam a bácsi irányába - Miért lett jobban a botjától? - kérdeztem - Mi van olyan a botjában, ami ennyire meg tudja akadályozni ezt a betegséget? - lestem rá kíváncsian. Feltűnően egyből a botot akarta visszakapni. Vagyis tudnia kellett, hogy azzal jobban lesz majd.  Viszont, ha van valami titkos abban a botban, akkor az azt jelentette, hogy talán ez ellen az egész rémálomba illő történet ellen is lehet az a bot volt a kulcs!
Még javában tartott a megbeszélés, ki hogy szedné ki a Mikulás Bácsiból azt a valamit, amitől mumussá vált, legalábbis az ijesztő vörös bácsi szerint, amikor megéreztem Momo~chan energiáját. Fölfele jött épp. Mint kiderült Pompással.  A másik vörös bácsi, akit Chiyo~neevel szoktam látni, Shuu bácsi, egyből meggondolta magát, hogy lemenjen a lépcsőn.     Elhűlve hallgattam, hogy mit mesélt.
   - Ő a Télapó Bácsinak kije? - néztem rá a Mikulás Bácsira. -A furcsa mumus néni lent a pincébe? Talán… ő lenne a Krampusz néni? - döntöttem oldalra a fejecském.  - És miért csinál ilyeneket? Amiktől betegek lesznek mások? - nem ült ki továbbra sem érzelem az arcomra.  Akkor pattantam csak fel, amikor megéreztem Naoki közeledtét. Őt sokkal hamarabb érzékeltem, mint a lélekenergiáját, és nem a lenti, ezek szerint néni miatt.  Ahogy felért, egyből beöleltem. Viszont amit mondott, attól lefagytam egy pillanat alatt.  Azonnal Onii~sanhoz mentünk. Naoki neki is elismételte a lenti eseményeket.
   - Itt bent nem lehet Télapót gyógyítani továbbiakban! - jegyeztem meg aggódva Onii~sannak [Kacchan]. Ha itt játszanak lélekenergiával, bármikor magunkra, és Yoriko~sanékra robbanhat akkor az építmény.
- Onii~san is egyetértett a problémával. Egyből ki is osztotta a feladatokat, ki mire figyeljen, míg elhagyják az épületet. Rin nénire, [Rin] a Ayu bácsira,Ayuta meg az ijesztő vörös bácsira [Hyou] bízta a Télapó Bácsi biztonságba vitelét. Shuu bácsi [Shuuichi] Hana~sanra [Hanabi] és Pompásra ügyelt. Naoki~nak a megfázott Aki bácsit [Akira] kellett vinnie.  Azért még oda sunnyogtam az öcsémhez.
   - Naoki~t bántotta az a csúnya néni? - kérdeztem nagyon halkan. Eldöntöttem, hogy ha szeretné, se úszhatja majd meg, hogy ne vizsgáljam körbe. - Nem etetett veletek semmi rosszat ugye? - Ha már Mikulás bácsival képes volt ilyesmit etetni, akkor én bármilyen gonoszságot feltételeztem róla.  - Yoriko~chan mit csinált mielőtt feljöttetek? - kérdeztem még. -És Akira bácsi? - fordultam a megfagyotthoz - Akira bácsival mi történt?
   - Onii~san, hogy tudunk kidou használat nélkül segíteni Yoriko~sannak és Hei bácsinak? - kérdeztem csendesen meg Katsuo~sant, míg a többiek igyekeztek biztonságba vinni a rájuk bízottakat.  - Ha sikerül Télapóból kiszedni a bajt akkor a botjával vajon Yoriko~san tudna a gonosz nénire hatni?  Vagy mit lehetne csinálni? Télapót leküldeni? Ráadásul, megint kint vagyunk a szabadban.  Vagyis figyelnünk kell a fekete szarvasokra. - sóhajtottam halkan hogy rajta, és esetleg Naoki~n (ha még ott van velünk) kívül más ne hallja a hangomat.

A segítségért köszönet az érintettektől (Kacchan, Momi, Hime, Naoki) 

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karácsonyi Lidércnyomás
« Válasz #104 Dátum: 2017. Jan. 07, 18:51:18 »
Nem nagyon történt semmi, ami eddig megzavarta volna lelki állapotunkat. A többiek épp a Mikulással voltak elfoglalva, míg Shuu-chan, Ayu-chan és én épp figyeltük a tájat, hogy nem a jön valami veszélyes, mely veszélybe küldi a csapatunkat. Eddig semmi sem történt, csak a fehér, s a hatalmas földet néztük. Shuu-chan próbált vicces lenni velem, de ez sajnos a helyzeten nem sokat változtatott, hisz a talaj is ingott alattunk. Nem tudtunk semmit sem a lentiekről, csak a nagy energiát éreztük.
Sosem szerettem a tudatlanságot. Minden információt szerettem tudni az adott témával kapcsolatban, s ez nem változott eddig. Volt mikor úgy éreztem, hogy csak a sötétségben tapogatok, s ezt nagyon utáltam… Olyan volt mintha vak lettem volna, s ilyenkor remegtem a félelemtől. Reszkettek a lábaim, s ajkaim, hogy megtalálják a kiutat a fény felé, mely megváltoztatja majd az életemet a drága nővéremmel, de az óra csak úgy kattogott felettem. Egyre jobban szorított minket az idő, szinte lebilincselt minket. Viszont nem tudtunk semmit sem tenni ez ellen, hisz még gyerekek voltunk, s nem volt meg az elegendő erőnk hozzá. Segítség persze nem volt, mely megfogta volna kezeinket, s húzott volna minket… Sosem volt, s nem is lett eddig.
Szerencsére a Mikulás egyre jobban volt, de sajnos ez csak átmenetileg segített az állapotán, s attól féltem, hogy nem csak a fizikai ereje fog sérülni, hanem a pszihés ereje is, hisz ennyi történés könnyen kibillenti őt. Senki sem olyan erős, hogy ekkora sokk hatására, olyan nyugodt marad, hogy még az arca sem rezzen. Lehetetlen! Látta, ahogy a barátja egy másik kedves szerettét öli meg. A saját szemeivel érzékelte, hogy bolondul meg mind. Lassan már semmiben sem hihetett. Nem volt olyan, amit megragadhatott volna, hogy talpra állítsa magát. Nem törődtem vele, s csak a küldetésre irányítottam az egész figyelmemet, ami volt.
Natsu-chan is fáradott, hisz már megannyi lelket meggyógyított eddig, s még a Mikuláson is segített, így elég kockázatos volt neki a küldetés, így pár perce le is ült, míg a többiek kérdezgették a Mikulást, persze ő is feltett pár kérdést a bottal kapcsolatban is, ami engem is nagyon érdekelt, de jobban izgatott az, ami a Mikulásban van. A parazita. Ha jól halottam Ayu-chan ki tudja szedni belőle az egyik képességével, de nem valami élvezetes lenne a Mikulásnak, de ha előrébb akarunk lépni, akkor el kell viselnie, ha a helyében lennék nem gondolkoznék rajta, hanem cselekednék. Bármennyire fáj vagy idegesít, akkor is elvállalnám, s a fájdalom lenne a legkevesebb gondom. Én így gondolkozok, s ha változni is fog, akkor is mindig a fontosabb dologért cselekednék. Én csak a legutolsó vagyok a listán.
Majd megzavart mindent Hana-chan érkezése, aki Pompást karöltve pottyant fel hozzánk, s szinte már az ájulás szélén volt, ahogy megláttam a kardomra tettem a kezem, hisz éreztem egy hatalmas energiát, mely felfelé tört, hogy elérjen minket. Most már csak annyiban reménykedhetünk, hogy a többiek megállítsák azt a valamit.
Utána nem csak Hana-chan repült be hozzánk, hanem Naoki-chan és Akki-chan is jött. Akki-chan jelenleg megfázva tölti napjait. Remélhetőleg nem kell majd tíz százas zsepi neki.
Mint kiderült nem ügyelhetünk már itt bent a Mikulásra, hisz bármikor felrobbanhat az egész kóceráj velünk együtt.
Ki is adták a feladatokat! Hyou-san, Ayu-chan és én figyeltünk a Mikulás bácsira. Ahogy lehetett el kellett hagynunk a terepet, mert ha a lélekenergiával játszanak, akkor tűzijáték lesz a cukorházból. Amilyen gyorsan csak lehetett ki kísértük a bunkó bácsinkat, hogy biztonságban tudjuk, ha meg nem legfeljebb lelakatoljuk valahol. Már csak a többiekre vártunk, s arra, hogy vajon mi is fog történni velünk. Elég ramaty helyzetben volt mindenki, s főleg a lentiek, hisz a vén banyával is megkellet küzdeniük, de még Akki-chan is meg van fázva...