Szerző Téma: Hayashi (Tsukatani) Aoi  (Megtekintve 550 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tsukatani Aoi

Papnő növendék

Eltávozott karakterek

2. évfolyamos (gimnazista) diák, Seitokai elnök

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
kristálykék; Fubukiként: napsárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#509686 // #A3DDD1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hayashi (Tsukatani) Aoi
« Dátum: 2017. Jan. 02, 22:58:26 »
KÉPESSÉG MÓDOSÍTÁS
indok: használhatatlan karakter képesség
engedély: Shihouin Yoruichi


A képességhez tartozó történet: Az Ősök (Sotachi)

  A Japán középkorban (1500-as évek eleje) éltek a Tsukatani fivérek, kik a világ első esperei között foglaltak helyet. Pontosan abban az időszakban, amikor a szigetországon még hemzsegtek a jó és rossz youkaiok. Mendemondák keringenek arról, hogy a szellemek most is közöttünk vannak, csak elbújnak az emberek tekintetei elől.
  A Tsukatanik idejében rengeteg rossz youkai miatt szenvedtek az emberek. A shinigamik azonban nem tudtak foglalkozni ezzel a kérdéskörrel. Ezért a három fiútestvér úgy határozott, hogy képességeiket jóra használják és megtisztítják az országot a veszélyes szellemektől, a jóknak pedig olyan életkörülményeket biztosítanak, ahol zavartalanul élhetnek tovább, akár az emberek között is.
  Képességük miatt egyfajta médiumnak számítottak. Így a kamik kapcsolatba tudtak lépni velük. Tevékenységük lenyűgözte az istenek világát, ezért áldást kaptak a születésükkor megjelölt kamiktól. A sors játéka lehetett talán, hogy ez pont a főistenként tisztelt kami és két testvére volt: Amaterasu (Napistennő), Tsukiyomi (Holdisten) és Susanoo (Tengerek-és viharok istene). Ők segítették a Tsukatani fivéreket, hogy képességeiket kölcsönzésével rendet teremtsenek a youkaioktól hemzsegő világban.
  A legidősebb testvért, Tsukatani Fubukit, Amaterasu Ómikami áldotta meg. Ez idő alatt Amaterasu három ereklyéjét is neki adományozta. A tükröt: Yata no Kagami-t, az ékkövet: Yasakani no Magatama-t és a kardot: Ame no Murakamo no Tsurugi-t. Az ereklyék különleges hatalmat kölcsönöztek. Így Fubuki a tükröt későn született, Tsukiyomi által megáldott legkisebb testvérének Tsukutani Manabunak, míg az ékkövet Susanoo kegyeibe vett, nála alig négy évvel fiatalabb öccsének Tsukatani Toyohisának adta. A testvéreket megáldott kamik tudták, hogy lesz még idő, amikor képességeikre ugyanúgy szükségük lesz a nyughatatlan youkaiok miatt. Ezért áldásukkal elérték, hogy a fivérek családjukon belül 400 évente reinkarnálódhassanak, hogy felvegyék a küzdelmet a gonosz természetű youkaiokkal szemben.
  Tevékenységük idején, a mai Karakura várostól 35 km távolságra fekvő aprócska faluban megépítették a Sankyoudai-ji-t (Három testvér templom), ahol szeretettel várták a hívőket, hogy isteneiknek tiszteletet tegyenek. A szentély abban különült el a többitől, hogy egyszerre három istenségnek adott „otthont”. Amaterasu, Tsukiyomi és Susanoo szentélyei a templomnak a különböző szárnyaiban lelhetők fel. Továbbá a természetfeletti lények is bátran fordulhattak hozzájuk itt.
  A templom a mai napig áll és a Tsukatani család fennhatósága alatt működik, a napjainkban Ametsuchi (ég és föld) nevet viselő faluban. Melyről úgy tartják, hogy híd a szakrális és a földi világ között. A templom mellett a falu hagyományőrző kultusza és természetvédő övezete miatt is híres. A turistaforgalom kiemelkedő, főleg nyaranta és nagyobb ünnepekkor. A környéken sokan járnak a történelmi értékű templomba. A templom jelenlegi vezetője: Tsukatani Tatsuha.

Tsukatani Toyohisa
– Reinkarnációja: ismeretlen

Tsukatani Manabu
– Reinkarnációja: Akabeni Mizuki (egyeztetve, később kerül kijátszásra)

Aoi őse:
  Neve: Tsukatani Fubuki
  Kamija: Amaterasu Ómikami
  Leírása: A legidősebb testvér.
    – Külső: Hosszú egyenes szálú ezüstös haja bontva hullik a hátára. Érdekes módon vágott frufruja tengerkék szemei elé lógnak. Ruházatul bonyolult szabású, több rétegű kimonót visel, melyben a fekete és szürke színek dominálnak. Palástként a Tsukatani címerrel ellátott selymet hord. Jobb kezére rózsafüzér van csavarva, vállán pedig szamuráj karpáncél van elhelyezve.
    – Jellem: Határozott, egyenes jellem. Nehezen fejezi ki érzéseit, emiatt szívtelennek tűnik. Szeretteivel gondoskodó, odafigyel a másikra, tanácsai rideg közlése miatt hat inkább kritikus felszólalásnak, mint támogató szavaknak. Akikkel régebbi ismeretséggel rendelkezik, ők tisztában vannak jó szándékával. Általában higgadt, nyugodtan áll hozzá a dolgokhoz, nem egyszerű kihozni a sodrából, csak a végső esetben ránt fegyvert. Remek kardforgató és vonzódik az irodalomért, kalligráfiáért. Fontosnak tartja a hitet és annak gyakorlását.   
  Kép:
 

Képességek:

Familiáris: 5000 LP-ként képesek egy familiárist kötni magukhoz (pályázat képében).

Makoto no Kokoro (Az igazság szíve): az ősökkel eredetileg meditáció útján lehetséges kapcsolatot létrehozni. Ezzel a képességgel viszont a reinkarnációk képesek segítségül hívni az Őseik szellemét, mely különleges hatalommal ruházza fel őket. Ilyenkor magukra öltik az Ős alakját, felruházódnak személyiségjegyeikkel, tapasztalataikkal.
•   1-10 KK (+ 2. szint): Az Ős teljesen átveszi a test feletti uralmat. Ez megerőltető a hordozó test számára, mert ha fizikailag és szellemileg nem elég felkészült a cserére az több napos kómát is kiválthat a test tulajdonosának. Emiatt az Ős csak kötött ideig tud jelen lenni reinkarnációja testében. (KK pontonként 2 perc.)
•   11-17 KK (+ 3. szint): A test immáron tudatában van a történteknek, azonban mozdulatait az Ős irányítja. Ez a folyamat továbbra is megerőltető a hordozó testnek, ugyanakkor a test tulajdonosa, ha határozottan ellene van egy adott dolognak, akkor felül tudja írni az Ős által végrehajtani kívánt cselekvést. (KK pontonként 3 perc.)
•   18-23 KK (+ 4. szint): Már nem csak tudatában van a cselekvéseknek, hanem a mozdulatait is a test eredeti tulajdonosa irányítja. Azt teszi, melyet az Ős sugall neki. Az állapot sikerességéhez kölcsönös bizalom és összhang szükséges. De a test tulajdonosának ügyelnie kell a fizikai és szellemi erőnlétére is, ne vágja olyan feladatba magát, melyet az Ős ugyan meg tudna tenni, de ő egyelőre még nem képes rá. (KK pontonként 4 perc.)
•   24 KK (+ 5. szint): Teljesen eggyé válik az Őssel, így képességeit korlátlanul elérheti, úgy rendelkezik az Ős tapasztalataival, mintha a saját tudása lenne. (KK pontonként 5 perc.)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Júl. 23, 10:13:44 írta Hayashi Aoi »
♬♪♫ 世界は恋に落ちている (^・o・^)ノ”

(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hayashi (Tsukatani) Aoi
« Válasz #1 Dátum: 2017. Jan. 05, 23:34:32 »
Üdvölet! :hippy:

Szépen szintezett képesség, várom, hogy a hozzá körített történeteket a fórumon is láthassam majd. Rövidre fogva, a módosítást elfogadom.
További jó játékot és ne felejtsd el felvezetni az adatlapodra a változást! ^-^

Karakterlap

Tsukatani Aoi

Papnő növendék

Eltávozott karakterek

2. évfolyamos (gimnazista) diák, Seitokai elnök

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
kristálykék; Fubukiként: napsárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#509686 // #A3DDD1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hayashi (Tsukatani) Aoi
« Válasz #2 Dátum: 2018. Máj. 02, 21:38:16 »
Kavics :mami:
Hoztam a Familiáris technikához a pályázatokat. :) Továbbá a technikához magához egy röpke kiegészítést is, hogy ne legyen félreértés a képességgel kapcsolatban.


A familiáris technika kiegészítése:
  • 5000 lp-ként tud egy familiárist pályázni.
  • A familiárisokkal folyamatos összeköttetésben van. A kapcsolatukat egy címer pecsételi meg, miután elvégzik a kölcsönös esküt. A pecsét közös beleegyezéssel bármikor felbontható. A kötés kialakítható feltételekkel is, ilyenkor viszont nem bontható fel a kapcsolat, míg az adott fél nem teljesítette a kikötést, ami miatt létrehozták.
  • A familiárisok mind saját golyóbissal rendelkeznek Aoi rózsafüzérén (a familiárisok teljes, hivatalos nevük van felírva rá). Ha magához akarja hívni valamelyik familiárist, ezt a gömböt kell a tenyerébe szorítania és az adott familiárist nevén szólítania ahhoz, hogy felbukkanjon mellette. Ilyenkor a lánc képez egy „átjárót”, amin keresztül a familiáris átkelhet.
    DE! Egy játék alatt csak maximum familiáris szám/2 (lefelé kerekítve) segítőtársat képes megidézni. (Például: Ha Aoinak négy familiárisa van, akkor a négyből csak kettőt képes magához szólítani.)
  • Aoi mellett nem tartózkodhat maximum familiáris szám/2 (lefelé kerekítve) több segítőtárs egy játékban. Kivéve ez alól a spirituális helyek (szentélyek, templomok vagy maga a Szellemvilág). Ilyenkor az összes mellette lehet akár, viszont magához szólítani továbbra sem hívhat a fentebb meghatározott familiárisoknál többet.
A familiárisok:
MONSIEUR MATHIEU DE MIMPSY-PORPINGTON
Név: Monsieur Mathieu de Mimpsy-Porpington (régi nevén: Rei)
Becenév: Mumpszi, PurrPurr-tan
Faj: bakeneko
Nem: férfi
Kor: 888
Színkód: #FEFCFF

KINÉZET:
  • Yokai forma: Két hátsó lábán járó, szellemszerű macska, nagyjából 140 cm magas, amikor felágaskodik. Farka méreteihez képest hosszúnak hat és tűz veszi körbe, mellyel minden égethető anyagra veszéllyel van. Vagyis ezt a tűzet nem képes befolyásolni, csak odafigyeléssel tudja elkerülni a baleseteket. A tűzzel legrosszabb esetben másodfokú égési sérüléseket képes okozni.
  • Álforma: Dús fehérszőrű házimacska (leginkább egy kifejlett török angóra cicára hasonlít). Jobb szeme világoskék, a bal szeme aranysárga színű. Szőrzete puha és jól ápolt. Homlokára Aoi gyakran aggat félhold alakú mintát, hogy úgy nézzen ki, mint a kedvenc animéjében szereplő fehér macska. !Álformájában nem képes minden képességét alkalmazni!
  • Emberi forma: Hosszú, ezüst fehér haja van. Homlokán, ha rajta van a hold embléma, az egy félhold alakú folt formájában visszatükröződik. Ázsiai szemmel tekintve magas – 190 cm, izmos testalkatú. Bal karján hegek vannak, amelyek macska alakjaiban nem látni. Emberként is jobb szeme világoskék, a bal szeme pedig aranysárga színű. Ha átváltozik, általában több réteges kimonóban van, viszont ha huzamosabb ideig tartózkodik ebben az alakjában, sokkal jobban preferálja az emberek hétköznapi ruháit, ugyanis könnyebnek találja bennük a mozgást. Legtöbbször ilyenkor a stílust helyezi előtérbe. Dús yokaifarkát általában vállán átveti, hogy ne zavarja a mozgásában.
JELLEM:
  Önző, beképzelt személyiség. Elvárja, hogy kiszolgálják és szeressék és mindig a kedvére tegyenek. Nagyon sajátos módon viszonozza a szeretetét. Ráadásul negatív tulajdonsága, hogy gyakorta pimaszkodik másokkal. Hogy akaratát érvénybe jutassa gyakran fajul tettlegességig a viselkedése, például sokatmondóan feltelepszik az asztalra a kávésbögre mellé és lelöki, ha nem kapja meg azt, amit akar.
  Nem eszi meg a macskaeledeleket, csak azt az ételt fogyasztja, amit az emberek. Különösen imádja a nassolnivalókat és a halakat.
  Megélt éveivel a háta mögött elvárja, hogy tiszteljék, noha hajdani tapasztalatairól ritkán beszél, nem kifejezetten szeret nosztalgiázni. Bár legtöbbször pontosan ahhoz nincs kedve, amit elvárnak tőle. Imád henyélni és különböző műsorokat nézni a tévében (nagy kedvence az amerikai focimérkőzések) vagy éppen ostobaságokat rendelni aktuális áldozata számlájára (éppen kinek sikerül elcsakliznia a pénztárcáját).
  Nem szereti, ha korlátozzák, vagy hogyha akkor piszkálják, amikor nincs hozzá kedve, olyankor egészen dúvadba képes átmenni. Megesik, hogy úgy tesz, mint aki azt szeretné, hogy simogassák, de a következő pillanatban letépi az illető kezét. Mivel hobbija tréfát űzni másokból, ezért minden alkalmat megragad a lehetőségre, hogy valakinek az idegein táncoljon.
  Aoival szemben mindig eladja magát, különösen akkor, ha Fubukiként van jelen, illetve Sei-el hajlandó még normálisan viselkedni. Arra különösen paprikás tud lenni, amikor Jun’ya inti meg viselkedése miatt. Emberek előtt általában titkolja azt a tulajdonságát képes a beszédre, vagy azt, hogy bármiféle természetfeletti erővel rendelkezik.

KÉPESSÉG:
  • Emberi alak felvétele: Ez spirituális helyeken (templom, szentély) körül Aoi különleges képességéből számolva 2 pont/kört jelent. Spirituális helyeken kívül Aoi energiájából sokat kell merítenie. Olyankor 4 pont/kör ideig tudja felvenni emberi alakját. A szellemvilágban korlátlan az emberi alakjának a felvétele. Oda-vissza változhat abban a közegben.
  • Állati attribútumok: Macska alakjában képes harapni, karmolni és a cicák ügyességével rendelkezik. !Álformájában is képes alkalmazni!
  • Beszéd: Nem csak emberi formájában, de macska alakban is képes a beszédre. Pimaszságból ritkán kommunikál, jót szórakozik azon, hogy teljesen macskának vélik. A legtöbb emberi nyelvet megérti és képes rajta beszélni, meglepő módon a holtnyelvekkel is elboldogul (lassan beszéli, olvasva jobban kiigazodik rajtuk). !Álformájában is képes alkalmazni!
  • Megszállás: Gyöngébb akarattal rendelkező személyeket, halott testeket képes megszállni (emberit és állatit egyaránt) és irányítása alá vonni. Jellemzően őrizget magánál kisebb elpusztult madarakat és rágcsálók testét, amelyeket megszállhat, ha szükséges. De jellemzően nem szeret a halott testekbe beleköltözni, viszolyog tőle, de ha a szükség úgy kívánja, akkor megteszi.
  • Méregellenállás: A szájon keresztül szervezetébe jutott mérgeket immunrendszere könnyedén lebontja, nem tesz kárt benne. (Viszont ha belélegzi, vagy bőrön keresztül jut a szervezetébe, úgy nem tud ellenállni a méreggel szemben.) !Álformájában is képes alkalmazni!
  • Szellem tűzlabda: Nem igazi tűzből álló labda, mindössze kísérteties fényjáték, abból is az igazán hihető fajta. Mindkét kezébe meg tudja idézni, általában gömb alakú, viszont tenyerén akár szét tudja bomlasztani, hogy elterüljenek rajta a lángok. A méretét kedve szerint változtathatja (maximum egy méter átmérőjű lehet). Ez a képessége egyáltalán nem ártalmas, mindössze ijesztgetésre szolgál.
  • Megátkozás: Hogyha sokáig szuggerál valakit, el tudja érni, hogy valamiféle balszerencse érje. Ezek mindig valamiféle apróságok (kikötődik a cipőfűzője, a kenyér a vajas oldalára pottyan, kiesik a tölcsérből a fagyi). Egyszerre csak egy személyen képes alkalmazni. Ha megzavarják az illető bámulásában úgy nem feltétlenül teljesül be a balszerencse. !Álformájában is képes alkalmazni!
  • Reiatsu karmok: Lélekenergiáját a karmai köré sűríti. Karomcsapásai így mélyebbek és fájdalmasak lesznek. Akár túlvilági dolgokat is képes vele megsebezni. Emberi alakjában, ha három méter távolságból indítja a karmaival a támadást, úgy a karmainak hosszával megegyező lélekenergia sugarakat képes elindítani a megsebezni kívánt felület felé, mely ugyanolyan sérülést okoz, mintha testközelben karmolta volna meg az illetőt.
  • Reiatsu pajzs: Képes egy kupola alakú reiatsuból álló pajzsot idézni, mely fizikai behatásoknak szinte teljesen ellenáll. Ha sűrűn támadják a pajzsot, fokozatosan gyengül, csökken a hatótávolsága majd kiszámíthatatlan idő alatt megszűnik. Minél erősebb dologgal szemben kell fenntartania, minél nagyobb körben, annál jobban kimeríti. Maximum olyan nagyságú burok idézésére képes, amelyben öt ember még kényelmesen elfér. Ha emberi alakjában alkalmazza ezt a képességét, úgy az öt emberből logikusan csak négy lesz (ő számolandó ötödiknek). Valamint, ha minél nagyobb pajzsot kell fenntartania, ami folyamatosan ki van téve a megmérettetésnek, akár egy-két ütés is elegendő az összetörésére. 
  • Reiatsu ostor: Macskafarka ostorszerűen megnyúlik és képessé válik azt ütésekre, rántásokra, lekötésre alkalmazni. Emberi alakjában is képes a lélekenergia ostor megidézésére, ilyenkor mutató és középsőujja összeszorításával, ujjbegyei végén idézi meg a reiatsuból álló fegyvert. Ahogy a fenti kettő képesség, úgy ez is alkalmazható túlvilági dolgokon.
  • Fegyverhasználat: Emberi alakban képes vágófegyverek alkalmazására. Különösen a kardokkal rendelkezik kiemelkedő harci tudással.
TÖRTÉNET:
  Éppen előadtam a cuki házimacskát. Próbáltam szuggerálni az egyik alattvalómat (Hidari), hogy méltóztassa végre belőni azt az átkozott masinériát, mielőtt lekésünk a fociról. A meccs rögtön kezdődött, de még mindig azzal a bolhazsákkal tökölt! Kullancsba bele, mégis kit érdekel egy állandóan ugató, eső után ázott szagú nyavalyás, ha itt vagyok én? Puha vagyok, édes és kedves és mindig cheetos illatom van, ahogy Aoi mondaná.
  De komolyan… a házban hányan érdemeltek ki selyempárnát? Na? Igen, csak én. És még a yokaiok azt gondolnák, hogy jobb sorsom lesz itt, mint a yakuzánál. Oké, ez részben igaz. Jót szórakoztam, amikor lekapcsolták őket és Fubuki végre méltóztatott eljönni értem. Bár az rendkívül fájt, hogy egy halovány emléke sem volt rólam. Persze az Aoi nevet még lenyeltem, legyen álnév, de az új külső? Oké, előnyös, szép, de az ereje? Az egykori hatalmának negyedével sem rendelkezett! Felháborító volt.
  Ahogyan az is felháborító, hogy még mindig nincs bekapcsolva a TV! Legközelebb tuti, hogy a számládról fogok vásárolni szolga, ha nem üzemeled be most azonnal! Nem mintha nem tudnám kezelni a TV-t, vagy letörne a mancsom abban, hogy benyomom a power gombot. Viszont a békesség kedvéért tartottam magamat a házimacska álcához. Fubuki kért meg erre, amikor végre méltóztatott felfedni magát előttem. Merthogy Jun’yának, annak a pimasz kétarcúnak ugyan nem hittem egy szavát sem, mármint azt, hogy Aoi és Fubuki egykutya lenne. De csak addig, míg nem láttam saját szemeimmel. Utána persze szívtam a fogaimat, hogy igaza volt. Amit persze most se voltam hajlandó beismerni, ugyan nem adom meg Jun’yának ezt az örömöt!
  Mondjuk, mikor felfedte magát előttem Fubuki, akkor elég nehezen nyeltem le a tényeket. Persze, hogy nehéz volt elhinnem, hogy ki áll előttem, meg naná, hogy elérzékenyültem. Hogy ne érzékenyültem volna? Hát évszázadok óta nem láttam! És még segíteni se tudtam neki, amikor úgy döntött koncként odaveti magát az ellenségnek. Ostoba fajankó! De legalább él és virul, még ha a jelenlegi inkarnációja még eléggé nehezen is pakolja össze magában a dolgokat.
  A lényeg a lényeg, ő kért meg arra, hogy őrizzem továbbra is az álcámat. Elegendő volt, hogy Jun’ya vágta mi a stájsz. Közölte, ha segítenem kell neki, majd szól. De Aoi felé hanyagoljam egyelőre a valóságot. Azt mondta, ha úgy látom végre készen áll arra, hogy megosszam vele az igazságot, majd csak akkor, de csak is akkor fedjem fel, mi is vagyok valójában.
  Mit mondhattam volna erre? Könnyes szemekkel kellett volna bólogatnom? Nos, bólogatni bólogattam, de nem sírtam már. De nem ám! Ilyen szabadságot? Persze, hogy kihasználtam. Még nem hintettem el a valóságot Aoinak. Naná, hogy nem azért, mert még nem volt itt az ideje. Csak egyszerűen nem akarok feleslegesen ugrabugrálni minden nyavalyáért.
  Fubukinak persze megvolt az oka rá, ha ő nem lett volna annakidején és ment meg az enyészettől, akkor most nem vergődnék itt a selyempárnán. Tisztában voltam vele, hogy még nem törlesztettem az adósságomat. De ha már így feldobta az ajánlatot… Hogyne élnék vele?
  Szóval így esett a nagy eset, hogy az egyik szolgámmal nyugodtan elsörözgetve néztem volna a délután élőadásban vetített meccset, ha végre belőné azt a fránya dobozt!
  – Sorry Atamaga~nii! But I want to watch my favorite show! – pattant le mellém Aoi. Azonnal felkaptam a fejemet, felháborodott képpel meredtem rá. Nem mintha képes lettem volna elátkozni. Róla lepattogott, bármit is csináltam. De most ugrat, ugye? Mi lesz így a meccsnézéssel?! Ha tudnád, hogy ki vagyok, nem is mernéd ezt csinálni! Szolga, csinálj már valamit!! Nem ezért tartalak, hogy tűrd ezt a lázítást!!! Nézni akarohoohohom a meccset! És nem a fránya ismétlését!
LUCIFER
Név: Lucifer (régi nevén: Kei)
Becenév: Lucy
Faj: maneki neko
Nem:
Kor: 494
Színkód: #6A287E

KINÉZET:
  • Yokai forma: Hagyományos, fekete, rendkívül puhaszőrű házimacska. Nagy lapátfülei vannak, egyetlen eltérése a házi cicáktól az, hogy vörösek a szemei.
  • Emberi forma: 162 cm magas, vékony, nyúlánk testalkatú leányzó. Gyakran nézik fiúnak alkata miatt, melyen éles, fiús hangja sem segít. Rövid, tépett fekete haja van. Frufruja bal szeme elé van igazítva. Emberi alakjában gyakran bukkannak elő macskafülei és radarozik velük. Néha macskafarka is előköszön, ha nem koncentrál rendesen az emberi formájára.
JELLEM:
  Félénk, bizalmatlan az idegenekkel szemben, roppant nehezen barátkozik másokkal, különösen a kutyáktól tart. Emberként és macskaként is ritkán beszél, fiús hangját szégyelli, csak azokhoz beszél sűrűn, akik felé megnyílt.
  Szinte mindenért képes zavarba jönni, elpirulni. Kíváncsi természet, szereti beledugni az orrát azokba a dolgokba, amik nem rá tartoznak. Familiáris társait bátyjának vagy nővérének szólítja. Mindig tisztelettel beszél velük, róluk.
  Szereti hallgatni, ahogy mások társalognak, szívesen lebzsel azok közelében, akiket ismer. Szolgálatkész, hogyha keresnek valamit, mindig ott van és segít, bármit képes igen hamar megtalálni. Nagyon szeret enni, különösen a tej a kedvence.
  Mindig odamegy vigasztalót játszani, ha valakit szomorúnak lát. Noha általában nem mond semmit sem, a jelenlétével próbálja megnyugtatni a másikat.
  Emberi alakjában kissé kétbalkezes, nem őrzi meg úgy a macska ügyességét. Helyette nagyon hajlékony és aprónak tűnő helyeken is könnyűszerrel átfér.
  Kicsit butácska, gyakran nem koppannak le neki elsőre a dolgok, vagy kevésbé intelligens hozzáfűznivalója akad egy-egy témához. Képes nagyon örülni a legapróbb dolgoknak is.

KÉPESSÉG:
  • Emberi alak felvétele: Ez spirituális helyeken (templom, szentély) körül Aoi különleges képességéből számolva 2 pont/kört jelent. Spirituális helyeken kívül Aoi energiájából sokat kell merítenie. Olyankor 4 pont/kör ideig tudja felvenni emberi alakját. A szellemvilágban korlátlan az emberi alakjának a felvétele. Oda-vissza változhat abban a közegben.
  • Állati attribútumok: Macska alakjában képes harapni, karmolni és a cicák ügyességével rendelkezik.
  • Beszéd: Nem csak emberi formájában, de macska alakban is képes a beszédre. Jelleméből fakadóan viszont ritkán szólal meg, akkor is halkan, félénken beszél azokkal, akiket kevéssé ismer. Akikben megbízik, azokkal szemben már sokkal nyíltabb. Viszont gesztusai nagyon emberiek, gyakran rázza meg a fejét, bólogat, vagy mutogat a mancsával. Érdekesség, hogy a közönséges macskákat is megérti, képes velük kommunikálni.
  • Fejlett látás: Remekül lát a fénytelen viszonyokban is.
  • Érzékek: Reiatsu érzékeléssel rendelkezik. El tudja különíteni, hogy ki melyik faj tagja. Ismert személyeket nagyobb távolságból képes beazonosítani.
  • Szelleműzés: Egy varázslattal képes elűzni környezetéből (maximum tíz méter) a rosszakaratú szellemeket, szörnyeket (lidérceket is). Az elűzés maximum egy óráig tart. Spirituális közegben Aoi KK pontjaiból számolva 2 pont/3 alkalommal, nem spirituális helyen 4 pont/3 alkalommal tudja bevetni ezt a képességét.   
  • Lélektemetés”: Képes egy pokollepkéhez hasonlító jószágot idézni, ami a legközelebbi halálistent értesíti a lélektemetésre váró elhunyt lélekről. A pillangó elvezeti a halálistent a lélekhez, csak azután szűnik meg a technika.
  • Lélekkonzerválás: Az előző képességéhez egy kiegészítő technikája. Ha a léleknek meg vannak számolva a percei (a lánc nagyon rövid), akkor képes három varázsláncszemet idézni rá, ami három óráig meghosszabbítja a lélek fennmaradását. Ezt egy lelken csak egyszer képes használni!
  • Vakszerencse: Kisebb szerencséket képes előidézni magának vagy a környezetében tartózkodóknak, ami leginkább életveszélyes helyzetekben működik. (Tehát lottót nem nyerhet vele, de ha kiesnek az ablakon, akkor nagyobb eséllyel lehet ott egy puttonyos szállító autó, ami felfogja az esésüket.) A véletlen szerencsék 50% eséllyel működnek, nem mindig képes jótékony kimeneteleket előidézni.   
  • Balszerencse: Azoknak, akik babonásak és rossz dolgokat tulajdonítanak a fekete macskáknak, őket automatikusan apró balszerencsés esetek érik, míg a környezetükben tartózkodik. (Leeshet melléjük faág, elhajthat előttük kísérteties közelségben egy kocsi, megbotolhatnak egy kőben, stb.) Ártani másoknak viszont nem képes szánt szándékkal vele!
TÖRTÉNET:
  Az emberek szinte kezdtek elfelejteni minket, yokaiokat. Ha láttak minket gyakran megijedtek tőlünk, még akkor is, ha semmi rosszat nem akartunk nekik. Mi is csak szerettük volna élni az életünket, békében. Sajnos vannak olyan emberek, akik erőszakban fejezik ki a nem tetszésüket. Megdobálnak, elkergetnek… És a yokai sosem tudhatja ezt előre!
  Én is találkoztam már kedvesekkel, akik megetettek, befogadtak, szerettek. De az emberi élet nagyon rövidke. Azonban futottam én már össze olyan gonoszdi emberekkel, akik ártatlan gyermekeknek tetszelegtek. Ahogyan most is, csak kicsit gondoltam körbeszimatolok, hátha akad náluk valami finomság, amivel megszánnának. Éppen falatoztak, szóval akár le is potyoghatott volna egy-két morzsa. Az emberi ételek pedig finomak! Sokkal jobban ízlettek, mint bármi más.
  Viszont amikor megláttak és nem tetszett nekik, hogy körülöttük settenkedtem, kavicsokat vettek fel és dobáltak meg vele. Emiatt igyekeztem minél előbb fedezékbe szaladni. Nagyon megijedtem, ijesztőbbek voltak a gonosz lelkületű oniknál is! Szinte vérben forgott a szemük csak azért, hogy kimutassák ez az ő helyük és semmi keresnivalóm sincs itt. Holott én már évszázadok óta itt éltem.
  A félelem annyira leszegezett az egyik közeli bokorban, hogy észre se vettem, hogy az üvöltések elcsendesedtek és már a kavicsok sem röppentek utánam tovább. Mikor kilestem a levelek között, meglepetésemre egy lány guggolt a bokorral szemben.
  – Megijesztettek, mi? Nem kell félned többé, elkergettem őket! Are you hungry, aren’t you? – étellel kínált, szalámival, méghozzá a kedvencemmel! Bármikor felismertem az illatáról. Kidugtam a fejemet a bokorból, bizalmatlanul méregettem a lányt, szimatoltam a kezében tartott szalámit. Miután letettem elém, óvatosan vettem fel a földről a falatot, nem úgy tűnt, mint aki tervezne megütni ezért.
  – Nyugodtan vedd el, a tiéd! – Biztatására elkezdtem megenni a falatot. Dorombolva fogadtam a fülvakargatást, amit utána kaptam tőle.
  – Where do you live? Nincs otthonod? Nem látom, hogy lenne rajtad collar. Ah, what a pity… If Nagyapi nem lenne allergic to cats, hazavinnélek! – Nem egészen értettem mit mondott, de ennek ellenére is nagyon füleltem a szavaira. – Do you know what? Majd minden nap hozok neked szalámit! Oh, crap! – hirtelen felpattant, emiatt kicsit hátrább húzódtam a bokor ágai takarásába. – Ah, sorry! Elkések a suliból, I’ve to hurry! Bye-bye little kitty!
  Nem igazán értettem minden szavát. De másnap és azután és azt követő nap után is mindig meglátogatott. Télen dobozt is hozott nekem kitömve, amibe belefeküdhettem, hogy ne fázzak. Meg meleg tejjel is meglepett időnként. Mindig vigyázott rám és etetett, meg elkergette azokat, akik bántani próbáltak, elnevezett Lucifernek. Nagyon boldog voltam ezektől, de igyekeztem nem elbízni magamat. Egyszer mindennek vége lesz, ez az embereknél így működött, nem reménykedtem abban, hogy ez másképpen fog végződni.
  Ahogyan sejtetettem, ez sem tartott sokáig. Magyarázott nekem valamit, hogy el kell mennie, de nem fog elfelejteni. Ezután egyre ritkábban látogatott meg. Hiányoltam a törődést, ezzel együtt régi életemet is. Fubuki-sama mellett sokkal könnyebb volt a sorom. De hiába vártam rá, nem fedte fel magát, pedig már tűkön ülve vártam a hívását.
  Egészen az esős napig. Nagyon szakadt az égből a víz, mintha a dézsából öntötték volna és a három templom felől érzékeltem a szokatlan lélekenergia mozgást. Közelebb settenkedtem, mert érdekelt, hogy mi folyik ott. Nagyon megijedtem a fejleményektől, így csak napokkal később volt bátorságom előmerészkedni, amikor Jun’ya-niisamát láttam az udvarban. Mert ez egy dolgot jelenthetett csak!
  Örömmel találkoztam volna Fubuki-samaval, meg akartam keresni, rengeteg mondanivalóm lett volna neki. Így tekintett nélkül szaladtam át a birtokon. A léleklenyomatát követtem, végül Amaterasu-sama szentélyében találtam rá, azzal a lánnyal együtt, aki évekig rendesen bánt velem. Ez picit meglepett elsőre! Míg őket a hirtelen felbukkanásom akasztotta meg.
  – Kei?
  – Lucifer... wait! Lucy? – kórusban csengő kérdésük el se jutott hirtelen hozzám. Könnyes szemekkel siettem oda hozzájuk, vettem fel emberi alakomat, hogy tisztességesen meghajolhassak feléjük. Szerettem volna ismét Fubuki-sama mellett lenni. Aoi-sama a hirtelen meglepetésem ellenére sem utasított el, miután Fubuki-sama elmesélte neki, hogy ki vagyok én.
  – Szívesen látlak itt Lucy! Mármint, I hope nem baj, ha én továbbra is így hívlak! And ne haragudj, hogy nem tudtam lány vagy! Am, te is nyugodtan szólíts csak Aoinak! Hm, de vajon Nagyapi a yokai cicákra is allergiás? – nem igazán értettem a gondolatmenetet. De igyekeztem a fejembe vésni, hogy elhagyjam nála a „sama” jelzőt. Ez picit nehéz feladat lesz nekem. Részemről ez már megszokás! Viszont nem akartam, hogy úgy érezze nem vagyok tekintettel a kérésére!

KIN'YA
Név: Kin’ya
Faj: yako kitsune
Nem: fiú
Kor: 7
Színkód: #C35817

KINÉZET:
  • Yokai forma: Hagyományos, kölyök méretű, vörös bundájú mezei róka. Élénkzöld színű szemei vannak. A bundája kellemesen puha, bár igen csíntalan és eleven, emiatt gyakran koszolja össze magát.
  • Emberi forma: Vörösesbarna, váll alá érő haja van, amit felfogva visel. Alakváltásának pontatlanságát jelzi hegyes végű füle, illetve ujjain a hegyes karmai és lábai, melyek térdtől lefele rókalábak, továbbá a háta mögött vígan kikandikáló, leplezetlen rókafarka. Szemei ekkor is zöld színűek, macskavágásúak, mindig úgy csillognak, mint akinek vaj van a fülei mögött. 46 cm magas és alig 6 kg.
JELLEM:
  Rosszcsont kisfiú, szereti a játékokat, különösen a tréfákat, még ha azok ízetlenek is. Egy-egy csínytevéséhez képes napokig készülődni. Jun’ya nagy hatással van rá, próbál a nyomdokaiba lépni, de a törekvései nem mindig aratnak sikereket.
  Pimasz és nagyszájú főleg az emberekkel szemben, velük rendkívül neveletlen tud lenni, főleg azokkal, akiket nem ismer. A nők felé könnyebben nyílik meg, főleg azok felé, akik édesanyjára emlékeztetik. De összességében a lányokkal általában lovagiasabban is viselkedik. Gyermeki oldalát nem szereti mutogatni, jobb szereti ha felnőttnek kezelik, mivel minél előbb fel szeretne nőni. Viszont amikor valamit el akar érni, hozzá szeretne jutni, akkor habozás nélkül veti be az ártatlan gyermekszemeit.
  Könnyedén megijed a nagy és ijesztő dolgoktól. Nem mindig tudja eldönteni még, hogy mit kellene kezdenie egy-egy helyzetben. Emiatt gyakran nem használja idejében képességeit, rá stresszel és emiatt rontja el varázslatait.
  Tagadhatatlanul hiányzik számára a családja, nem szívesen beszél róluk, emlegetésüktől rosszkedvű lesz és szótlanná válik.

FELSZERELÉS:
  • Hoshi no tama: Tenyérnyi fehér gömbőc, ami narancssárgás fénnyel világít. Ez tartalmazza mágiájának erejét, így képességeit ennek hiányában képtelen lenne alkalmazni. Ha nincs nála a gömb és emberi alakban keveredett el tőle, úgy nem képes visszaváltozni rókává. De ugyanez érvényes akkor is, ha róka formában rekedt, olyankor emberi külsőt nem képes felvenni. Egyes tradíciók szerint a róka lelkét reprezentálja; ha hosszú ideig távol kerül Kin'yától, meghalhat a hiányától. Továbbá megkaparintásával irányítás alá vonható a kicsi kitsune.
KÉPESSÉG:
  • Emberi alak: Képes emberi formát ölteni, ezáltal láthatóvá válni egyszerű emberek számára is. Viszont még eléggé fiatal, képességei csiszolatlanok, így alakváltásával megőriz néhány rókákra jellemző jegyet. Emiatt csak olyan környezetben mozoghat, ahol megszokott a természetfeletti lények jelenléte, hogy ne okozzon zűrzavart az emberek között.
    Számára valójában a róka formájának felvétele jelent nehézséget. Ez spirituális helyeken (templom, szentély) körül, Aoi különleges képességéből számolva 4 pont/körig képes felvenni róka formáját. Spirituális helyeken kívül Aoi energiájából sokat kell merítenie. Olyankor 5 pont/kör ideig tudja felvenni róka alakját. A szellemvilágban korlátlan az alakváltásának lehetősége. Elvileg oda-vissza változhatna abban a közegben, de fiatal korából kifolyólag még nehézséget jelent neki, így ott is mindössze 2 pont/körig tudja magára ölteni a róka formáját.
  • Fogak, fizikai képességek: A pontatlan alakváltás miatt fogazata is megőrzi róka tépőfogait, így igen fájdalmas harapásra képes. Emberszerű alakjában megmaradt rókalábaknak köszönhetően távolabb és magasabbra képes ugrani egy átlagembernél és kiemelkedőbb az egyensúly érzéke is.
  • Alakváltás: Tárgyak vagy más személyek alakját (akivel/amivel találkozott személyesen) képes felvenni. Ezt, hogy végre tudja hajtani, a fejére kell helyeznie egy széles levelet. (A falevél a felvett alakjában is rajta van.) A formát addig képes fenntartani, míg el nem távolítják róla a levelet. Az alakváltás során rendelkezik a tárgyak attribútumával (nehézségre, színre, mozdulatlan lesz, stb.), emberek esetében azonban nem feltétlenül képes visszaadni tökéletesen a lemásolt személy viselkedését. Az alakváltás hitelesebb, ha komolyabban ismeri a felvett személy alakját. Mivel képességei csiszolatlanok, ezért alakváltásánál a tárgyak az esetek többségében megőrzik az arcát, az emberi formáknál nem tudja sokáig tartani a felvett illető hangszínét és gyakorta felbukkan háta mögött rókafarka is, megtörve ezzel az alakváltásának hitelességét. Vagyis csak kötött ideig képes megőrizni a felvett személyek, dolgok tulajdonságait.
  • Illúziókeltés: Élethű illúzió teremtésére képes, melynek csak a fantáziája szabhat határt. Az illúzióban megjelenített dolgok tulajdonságaiknak megfelelően jelennek meg (az étel ehető, az ital iható, a tárgyak tapinthatóak stb.). Noha valójában csak az evés/ivás érzetét őrzi meg az illúzió, igazából nem valódi ételt fogyasztat ilyenkor az illúzió becsapása alatt állókkal. Ha az illúziót elszenvedőket megzavarják, vagy ők maguk döbbennek rá, hogy csak szemfényvesztést, amit látnak, akkor a technika megszűnik. Illúziókeltéshez Kin'yának viszont szüksége van még egy tárgyra, amin alkalmazza ezt a képességét. Így egy tárgyat megnöveszthet, rémisztőbbé tehet, például egy játékkígyót képes „élettel” felruházni az illúzió ideje alatt. Illúzió hatóideje és hatósugara Aoi KK pontjaiból számolandóak, ez 4 pontonként jelent két kört/két métert.
  • Tűz: Képes varázstűz generálására. Mivel még eléggé fiatal, így a létrehozott tűz korlátozott Kin'yának. Róka alakban, alig nyolc méteres körzetben képes tűzzel játszani. De minél nagyobb területet próbál lefedni vele, annál irányíthatatlanabbá válik számára. Emberies formájában ez a képessége még kötöttebb. Ilyenkor kis lángokat képes csak idézni végtagjai köré vagy maximum három méteres körzetében képes környezetében tűzet generálni. Az esetek 70%-ban nem sikerül a megfelelő mennyiségű tűzet létrehoznia, amit szeretne.
TÖRTÉNET:
  Remek. Minden készen állt! A padlóból kivágtam egy darabot és szőnyeget raktam fölé. Ha valaki rálép – vagyis ha az az idegesítő lány rálép, akkor egyenesen a zöld ragacsba tapos, ami azonnal megköt! Egész éjjel ezen ügyködtem, szóval biztosan működnie kell!
  Némán vizslattam kifelé a szekrény alól. Kétszer is leellenőriztem, hogy a farkam nem lóg ki a bútor takarásából, mert kellemetlen lenne, hogyha igen. Bár kicsit szűkös volt a hely, meg kényelmetlen is. De az eredményért megérte várni.
  A távolból lépések hangját hallottam. Végre jön! Izgatottan lestem a padló irányába és alig vártam, hogy belelépjen az a kiállhatatlan lány, aki folyton kisajátítja mostanában Jun’yát. Egyre jobban felvillanyozódtam, ahogy láttam a lábakat közelíteni a csapda felé és végül…
  – ÁÁÁ! – Hangos kiáltás! A kedvenc eredményem egy trükköm után. De várjunk csak… ennek nem így kellene hangoznia! – Mégis ki rakta ezt ide?! Aoi! Aoi! – Nem, ez egyáltalán nem stimmelt. Megint a Vénember lépett bele? Hát ez hihetetlen! Hogy lehet egy embernek ekkora érzéke megtalálni a trükkjeimet?! Egész héten próbálkoztam és ez az öreg tata folyton meghiúsította őket. Holott nem is neki szántam!
  – Ahh… Shut up already! Egész éjjel sorozatot néztem, I’ve a terrible headache! – az eredeti áldozatom nyúzott hangja a túl szobából érkezett. – What’s up Grandpa? What are you doin’?
  – Ezt nekem kellene tudnom?! Éppen azért jöttem, hogy emlékeztesselek a reggeli takarításra. De mégis mi ez már megint? Annyit igazán megtehetsz, hogy besegítesz a templom körüli teendőkbe. Kezdesz túlzásba esni a munkakerüléssel kisunokám! Ráadásul ezúttal nem tudom kihúzni a lábamat!
  A Vénember zsörtölődésére megejtettem egy halk kuncogást. Képtelen voltam visszatartani, pont ez volt a lényege a csapdának és működött!
  – Mi volt ez? – Jaj ne, észrevett! Azonnal beljebb húzódtam, még a farkincámat is visszarántottam a szekrény alá. Nem hagyhattam, hogy lebuktassanak. De a lány pont úgy nézett felém a szobaajtóból, mint aki elcsípte a bakimat. Most el fog árulni?
  – Csak a laptopom. – Jun’ya kisajátítójának a válasza hirtelen ért. Ide nézett a szekrény felé, ebben egészen biztos voltam! Fél pillanatig azt hittem, hogy tudja, hogy itt vagyok. Tévedtem volna? Vagy azért hazudott, hogy elterelje rólam a figyelmet? Miért tenne ilyet? Nem is vagyunk barátok! Nem is akarok az lenni! Az emberek mind megbízhatatlanok! Nem is értem, hogy Jun’ya miért segít nekik folyton… Mindig ugráltatják, most is azért nem volt itthon egész héten, mert elküldték valahova. Az ő hibájuk, hogy most egyedül vagyok, és ezért nem bocsájtok meg soha!
  – Elég volt, menj azonnal segíteni Mizukinak!
  – Okay~dokey Nagyapi…
  – Várj, Aoi, először segíts, AOI!
  Igen. Az emberek mindig idegesítőek és parancsolgatók. Sosincsenek tekintettel senkire. Mindegy. Új csapdát kell kitalálnom, még ma!
***
  Remek! Kész is van, ezúttal hálóba fog lépni, ami felrántja a levegőbe. A csali is megvan, sokszor láttam, hogy ezt a furcsa képes könyvet nyúzza, szóval tuti beválik.
  – Jun’ya, okaeri! What happend a szellemvilágban? Sikerült kideríteni valamit?
  – Szörnyen sajnálom, de csak rossz híreket tudtam csak hozni. – Jun’ya? Jun’ya hazajött és nem engem köszöntött először? Mégis mit jelentsen ez, ez… ez igazságtalanság!
  Ökölbe szorítottam a mancsaimat. Biztosan az emberlány irányítja, hipnotizálta és most ezért ugrál úgy Jun’ya, ahogy ő szeretné. Elvette a saját akaratát, meg kell mentenem!
  – Oh, c’mon, miért nem lehet olyan egyszerű az élet, mint egy mangában? – A képeskönyv! Oldalra tekintettem a földre kihelyezett csalira, majd felkaptam. Hozzá akartam vágni a lányhoz, hátha az megtöri a hipnózist, amivel irányítása alatt tartja Jun’yát. Viszont elfelejtettem, hogy ezzel beindítom az egész szerkezetet. A háló összecsukódott körülöttem és felrántott a mennyezetre. Kétségbeesett kiáltásomat csak a nagyot halló Vénember nem hallhatta meg a templomban.
  – Kin’ya! Mégis mit művelsz? – Jun’ya nekem szegezett kérdésére csak sértődötten fújtam fel az arcomat. Pontosan látszódott, hogy mit művelek. Egy hálóban lógok lefelé a mennyezetről!
  – Kin’ya? Szóval így hívják? A rokonod?
  – Valami olyasmi – Jun’ya bizonytalan válasza szíven ütött. Mi az, hogy valami olyasmi? – Nekem…
  – Miért mondod el neki?! Ne mondj neki semmit, ő egy ember! – idegesen vágtam a fejéhez. – Nem kellene azt tenned, amit mond! Hát nem látod, hogy irányít téged? – kiégettem magamat a lángjaim segítségével a hálóból. Nem akartam látni Jun’yát. – Utállak! Miért fontosabb ő, mint én?! – kiabáltam az arcába, majd azonnal megfordultam és elrohantam. Meg kellett törnöm a varázst és biztos voltam benne, hogy abban a raktárba lesz valami, ami segíthet.
  – Kin’ya várj! – Nem fordultam hátra, tudtam, hogy a mágikus hipnózis alatt úgysem önmaga.
***
  – Huh, he was sooo cute – jegyeztem meg kisebb nevetéssel Jun’ya mellett, hogy kicsit megtörjem a levegőben rekedt feszültséget. – Mármint láttad? Ahogy azt kiáltotta „I HATE YOU” és közben behúzta a farkát és a füleit is lecsapta? Nagyon édes volt! – kérdeztem kuncogással egybekötve. Alig bírtam visszatartani a nevetésemet. Szavaim végén elcsíptem gondterhelt ábrázatát, szóval berekesztettem a hahotámat. – Khm, I’m so sorry. But ki volt ő? Egész héten terrorizálta Grandpát – jegyeztem meg.
  – Valóban ennyi kellemetlenséget okozott?
  – Igazából vicces volt. But seriously, who is he?
  – Már korábban kellett volna mesélnem róla. Egy yako kitsune. Különleges képességű emberek ölték meg a családját. Az okot a mai napig nem tudjuk. Egyedül maradt, csak ő élte túl a testvérei közül. Félholtan találtam rá, a sokktól alig emlékezett. Meggyógyítottam, befogadtam, nevet adtam neki és tanítani kezdtem. Azóta sem igazán beszélt a múltjáról, viszont a családjával történtek óta nagyon bizalmatlan az emberekkel – Jun’ya története hihetetlen volt. Alig hittem a füleimnek, hogy emberek ilyet képesek voltak tenni, főleg egy kicsi yokaial. Ráadásul, hogy még mindig odakint járnak a tettesek, hihetetlen! Megborzongtam a gondolatra. – Ne haragudj, hogy eddig nem szóltam róla. Viszont nem tudtam, hogy miként viselkedne emberek között, szerettem volna felkészülni rá.
  – No problem! I understand it. Viszont jobb lenne megkeresned és beszélned vele. Az az érzésem, hogy félreérti a helyzetet.
  – Ao! Ao!! Veszély van! Nagy-nagy veszély! – Lucy hangjára felkaptam a fejemet. Azonnal elkezdte hadarni az eseményeket, amiből egy szót sem értettem a sok makogással megfűszerezve. Hiába szóltam neki, hogy vegyen vissza, mert ez így nem lesz jó.
  – Lassabban Lucy, mi történt? – Jun’ya erélyes hangjára szerencsére már felfigyelt.
  – I-igenis Nii-sama! Szóval egy lidérc! Megpróbáltam elkergetni, de nem sikerült. Valami furcsa varázslat védelmezi és fura fények is vannak a raktárnál. Siessetek!
  Lucy nem ferdített. Ahogy kimentünk az udvarra, már rögtön láttuk a lidércet, amit zöldes színű fény vett körül. A ragyogás egy ócska dobozból származott, amit Kin’ya a kezében tartott. Nem tudott megszabadulni tőle, hiába próbálkozott. Okay, meg kell kérdeznem Grandpát, hogy miért is tartunk veszélyes dobozokat a raktárban, amiben többnyire furcsa lények vannak belezárva?
  Elhessegettem mérgelődésemet, éppen minden minute számított, szóval egyenest a fényhez szaladtam. Első ízben meglepett, hogy át tudtam menni ezen az őrült ragyogáson, arra viszont nem számítottam, hogy képtelen leszek mozogni benne. Alig tudtam kipréselni magamból az Ősömhöz való könyörgésemet. Noha kelletlenül fordultam segítségéért, viszont a zöldes fényű hollow szerű akármi láthatóan nem haverkodott Kin’yával. Egy dolgot kértem Fubukitól: mentse meg Kin’yát, mielőtt teljesen lehúzták volna előttem a rolót.

***
  Azt kívántam bár ne jött volna haza még Jun’ya, akkor most nem lennék ilyen helyzetben. Jól belekerültem a csávába.
  – Azt ígérted, hogy segítesz! – próbáltam kipréselni magamból a szavakat. Elég nehéz volt úgy beszélni, hogy közben a nyakamat szorította.
  – Ostoba gyerek! És még el is hitted? – A szörny nevetésétől kirázott a hideg. Valaki… mentsen meg!
  Döbbenten néztem az aranyláncot, ami hirtelenjében körbefonta a szörnyet. Még éppen időben tértem magamhoz, hogy kihasználjam az alkalmat és a lángjaimmal megégethessem a kezét, majd elengedjen. Becsuktam a szemeimet, amikor a föld közeledett. De nem ütöttem be magamat végül. Megmentett az, akihez a lánc tartozott. Meghökkentem az idegen láttán. Ugyanolyan kisugárzása volt, mint annak, aki ellopta Jun’yát tőlem. De mégsem ő volt az, nem úgy nézett ki.
  – Jól vagy? – kérdésére tétován bólintottam rá.
  – Vigyázz! – szóltam szinte azonnal. Nem láthatta, mert éppen velem foglalkozott. De az oni lesújtani készült. A szörnyeteg csapása egészében őt érte, mert a testével védelmezett engem. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt. Nem is ismerjük egymást! Ráadásul egy ember…
  Olyan gyorsan történt minden, alig tudtam követni. Azt is késve fogtam fel, hogy megpróbálta visszazárni az onit, akit kiengedtem a dobozából. Nem értettem, hogy miért vonultunk hirtelenjében vissza. De amikor Jun’ya kezébe adott megnyugodtam.
  – Menjetek!
  – Várj, Fubuki! Nem tudok segíteni valamiben?
  – Ofudák. Megírt ofudák kellenek, különben nem tudom elzárni.
  – Aoi nem írt ilyeneket előre.
  – Akkor időre van szükségem.
  Félre akartak küldeni, biztonságba. De én kötelességemnek láttam segíteni, ha már Jun’ya is az életét adta volna ezért. Mégis csak én engedtem ki az onit és sodortam bajba ezzel Jun’yát is! Nem bújhattam meg a házban. Eldöntöttem: segítek neki feltartóztatni az onit, így nem kell egyedül csinálnia. De hozzám képest jóval erősebb volt a démon. Viszont ennek a Fubukinak idő kellett, általunk pedig megkaphatta.
  – Kin’ya! – hallottam Jun’ya kiáltását. Figyelmeztetni akart az oni csapására, de már túl késő volt.
  A következő emlékem az volt, hogy nagyon fájt az oldalam és Fubuki furcsa varázslatot csinált. Mikor oldalra néztem, Jun’yát láttam, ő is meg volt sérülve.
  – Meg tudod menteni?
  – A beleegyezése nélkül nem.
  – Kin’ya, tarts ki… Fubuki tud segíteni! De ahhoz bele kell egyezned a kötelékbe. – Mi mást mondhattam volna, mint hogy igen? Nem akartam meghalni és azt ígérte, hogy segít nekem, nekünk.
***
  Kezdem hozzászokni már, hogy nem emlékszem arra, hogy mi történik mikor Fubuki irányítja a testemet. Csak a kimondhatatlan fájdalomra, ami utána járt, amikor a segítségét kértem. Most sem volt másképpen, mikor magamhoz tértem. Úgy éreztem, mintha minden végtagomat egyszerre akarnák kitépni a helyéről.
  Amint kitisztult előttem a világ, döbbenten néztem szembe Kin’yával, aki könnyes szemekkel meredt rám.
  – What the hell happend? – préseltem ki magamból a kérdést, miközben ülő helyzetbe tornáztam magamat.
  – Nem kellene mozognod Fubuki!
  – Fubu… wait! – ijedten néztem meg a tenyereimet, ruhámat, hajam színét. De minden arra utalt, hogy én vagyok én. Tehát Fubuki egy apró nyomát sem őriztem. Értetlenül néztem le a rókára. Furcsa érzés járt át, olyan, amit Lucy mellett is szoktam érezni, csak valahogy sokkal erősebb volt. Lehetséges lenne, hogy… 
  – Ígérem, hogy hűen foglak szolgálni! Hálám jeléül, hogy megmentettél engem és Jun’yát! – az emlegetett felé pillantottam, arcomon teljes tanácstalansággal.
  – I guess, we need to talk! – Muszáj volt megtudnom, hogy pontosan mi történt. Hogy miként lett hozzám kötve Kin’ya és miért nem háborog ezért különösebben, amikor állítólag ki nem állhatja az embereket?
SEIKO NO RAN
Név: Seiko no Ran (régi nevén: Sei)
Becenév: Ranran
Faj: nekomata
Nem:
Kor: 4782
Színkód: #FFF2A8

KINÉZET:
  • Kis yokai forma: Egy kisebb termetű macska méretével megegyező yokai. Külseje nagyon hasonlít a hagyományos házimacskákéhoz. Mindössze farka van ketté osztva. Krémszínű bundája van, fülei feketék, homlokán fekete alakú gyémántformájú folt látható. Mancsain fekete „zokni” van. Nyaka körül a szőrzete dúsabb, mintha egy vastag sál lenne rajta körbetekerve.
  • Nagy yokai forma: Külső jegyei megegyeznek a kisalakjával, mindössze termete változik. Nagyjából egy középmagasságú ló termetével rendelkezik ilyenkor. Továbbá hosszú agyarak nőnek a szemfogaiból, melyek kikandikálnak szájából. 
  • Emberi forma: Ezt a formáját csak is kizárólag a szellemvilágban képes magára ölteni, különben rengeteg energiát követelne meg Aoitól. Familiáris társai nincsenek tudatában emberi alakjával. Emberként 175 cm magas, hosszú szőke hajú, csinos, edzett testalkatú nő. Farkai és fülei ebben az alakjában is láthatók. Homlokán a gyémántalakú folt szintén jelen van. Ujjain a körmei hosszúak. Tehát emberi alakjában sem képes teljesen elrejteni yokai jegyeit. Emberként is megőrzi képességeit, képes repülni, kimagasló fizikai erővel és állóképességgel rendelkezik. Gyorsan és fürgén képes mozogni.
JELLEM:
  Noha nem képes a beszédre emberi formáján kívül, viszont macskákkal megegyező gesztusokkal tükrözi intelligenciáját. Nyávogásszerű hanggal, farkának csóválásával vagy éppen nem csóválásával fejezi ki tetszését/nem tetszését. Idegenekkel szemben barátságtalan, ez alól kivételek a kisgyerekek. Gyerekek társaságában nagyon szelíd és védelmező tud lenni. Jelenlétével szinte kiváltja másokból, hogy megosszák vele problémáikat, melyet mindig nyugodtan, figyelmesen hallgat végig. Akiket ismer, azokkal roppant gondoskodó és védelmezi őket.
  Emberi alakjában természete megeggyezik yokai formájában produkált viselkedésével. Kellemesen csengő hangja van ilyenkor. Szeret öleléssel ráakaszkodni azokra, akiket szeret.

KÉPESSÉG:
  • Nagyobb alak felvétele: Ez spirituális helyeken (templom, szentély) körül Aoi különleges képességéből számolva 2 pont/két kör időt jelent. Spirituális helyeken kívül Aoi energiájából sokat kell merítenie. Olyankor 4 pont/két kör ideig tudja felvenni nagyobb macska alakját. A szellemvilágban oda-vissza változhat kis és nagy formája között. Azonban fárasztó számára folyton-folyvást átalakulnia. Így, egy átalakulás után csak egyszer képes visszaváltozni kisebb alakjába. Ha utána ismét visszaváltozik nagymacskává, akkor nem tud az idő lejártáig visszaalakulni.
    × „Repülés”: Képes reishit gyűjteni a talpai alá, ezzel a levegőben állni, a levegőben közlekedni, mintha repülne. A levegőben háromszor gyorsabban képes mozogni, mint szárazföldön.
    × Állóképesség: Képes egyszerre akár három felnőtt szállítására is, de ez hamar kimerítheti. Hosszútávon két főt kényelmesen elszállít.
    × Fizikai erő: Hatalmas agyaraival nagyot képes harapni. Kiemelkedő fizikai erővel rendelkezik. Képes hosszútávon futni kimerülés nélkül.
    × Tűz immunitás: Ellenállása van a tűzzel szemben. Átalakulásnál a lábait és farkait gyakran fedik be lángok, melyekkel legrosszabb esetben komolyabb elsőfokú égési sérülést képes okozni. Ez kis alakjában nincs ugyan jelen, viszont a tűzzel szemben akkor is ellenálló.
  • Fizikai erő: Kisebb alakjában egy hétköznapi macska erejével rendelkezik.
  • Reiatsu érzékelése: Képes követni, felismerni másokat lélekenergia útján nagyobb távolságokból.
  • Veszély érzékelése: Ösztönei igen kifinomultak, ennek köszönhetően korábban érzékeli a baljós jeleket. Erről macska módjára felborzolódott szőrrel, fújva is hangot szokott adni. Amennyiben úgy érzékeli nincs a figyelmeztető jelzésre idő, akkor gyakran utasítás nélkül is alakot vált, hogy elvigye társait a veszélyzónából.
TÖRTÉNET:
  Megilletődve vizslattam a mellkasomon ücsörgő, krémszínű, kétfarkú macskára. Eltartott egy röpke ideig, mire feldolgoztam, hogy nem PurrPurr-tant és nem Lucy-chant láttam magam előtt. Hanem ez egy vadidegen yokait, akivel sosem találkoztam még ezelőtt.
  Alsó ajkamra haraptam, hogy ne kezdjek el kétségbeesetten kiabálni. Végtére is nem úgy tűnt, mint aki bántani akarna, meg valahogy nem találtam félelmetesnek. Aranyos volt… Egészen addig a pontig, míg nem prüszkölt egyet és változott egy hatalmas óriássá.
  – OH MY GOG! HELP MEEE! – rikoltottam fel. Azonnal kicsusszantam alóla, majd ugrottam szinte Pu-chan nyakába, amikor feltépte a szobaajtómat.
  – Mi történt Aoi? – kérdezte tőlem Pu-chan. Mintha nem lett volna eléggé egyértelmű, hogy megijedtem!
  – A-a-az ott, egyszerűen csak így megjelent in my room! Az előbb még kawaii volt and little. But now? I don’t believe my eyes! Mennyi spenótot evett, hogy ekkorára nőtt? – remegő hangon böktem az ágyam felé. A hatalmas jószág addigra már ismét apró volt. Macska módjára összegömbölyödött a takarómon. Teljesen kisajátította éppen az ágyamat. Pu-chan persze nem látta, hogy miről beszéltem korábban. Lehet igazából, hogy én is képzelődtem.
  – Betegnek látszik. Megkérdezted már Jun’yát arról, hogy kit tisztelhetünk benne? – kérdezte tőlem Pu-chan miközben közelebbről is szemrevételezte a négylábú macskaszerű yokait.
  – Még nem, csak most ébredtem…
  A kezembe kapott jószággal, pizsamástul kellett elcaflatnom, hogy megkeressem Jun’yát. Csak remélni mertem, hogy a templom környékén van, mert legyen akármilyen menő a Sailor Moonos pizsim, nem hiszem, hogy felvállalnám azt odakint.
  A kétfarkú macska valóban rossz bőrben volt. Nem tudtam megállapítani egész pontosan, hogy mi baja van, de rossz színe volt. Száraz volt az orra és még soványnak is tűnt.
  – Jun’ya! – szólítottam meg, amint észrevettem. – Ez az apróság fogadott ma reggel. Do you know her? – kérdeztem.
  – Seiko no Ran! – meglepődött a kezemben tartott jószág láttán. Azon már nem akadtam le morfondírozni, hogy miért fogadta meghajlással.
  – Ranran? – vontam fel az egyik szemöldökömet. – Szóval ismered? What do you know about her?
  – Amaterasu-sama szolgálatában áll, előző életedben segítette a küldetésedet, amivel az Istennő bízott meg. Már évszázadok óta nem láttam – Jun’ya szavait kísérve Ranran hatalmasan tüsszentett, amitől megint egy óriási nagydarab jószággá változott. Úgy éreztem szétnyom a súlyával! Még szerencsére időben lekászálódott rólam, mielőtt teljes egészében matricává avanzsált volna.
  – Cool! Szóval she’s an old friend of Fubuki? – kérdeztem rá a biztonság kedvéért. – What’s wrong with her? Ezzel fogadott a reggel is.
  – Szerintem fel kellene keresned Amaterasu-samát.
  – Are you kidding me, right? – húztam el a számat. Mikor válaszul nemleges fejcsóválást kaptam felsóhajtottam és a földön fekvő hatalmas macskára néztem. Azon tűnődtem, hogy fogom így elvinni a templomig?
  A félúton visszaváltozott yokaial a kezemben csörtettem be a templomba. Igyekeztem a kellő tiszteletet megadni a szent helynek, de az ügy nem tűrt halasztást. Egyre rosszabbul festett a karjaimban tartott szellemcica. Ilyen gyorsan imát még nem rebegtem el, mint most. Vagyis ez így nem volt teljes egészében igaz, kiskoromban, amikor kezdődött a kedvenc sorim a tévében, de a Nagyapi nem hagyott élni, akkor is ugyanezt csináltam. Szerencsémre Amaterasu meghallgatta szavaimat. Meghajoltam felé, majd a formalitások után azonnal Ranran ügyére tértem.
  – Ma ő fogadott. Jun’ya azt mondta, hogy te többet tudsz mondani róla.
  – Oh, Seiko no Ran! – felszusszantam. A nevét már én is tudtam, sankyuu, Amaterasu-sama. Egy kicsivel több infót, please?
  – Évezredekkel ezelőtt szegődött a szolgálataimba, miután megmentettem az éhhaláltól.
  – I see. Nincs jól. Beteg, tudsz rajta segíteni?
  – Én nem – Amaterasu válaszától lelombozódtam, majd menten készültem kiakadni, hogy de hát ő az isten! Segítsen valahogy, valamit, akárhogy, valamilyen úton-módon képes lehet rá, nem? – De te, igen – értetlenül lestem fel rá.
  Utólag azt kívántam bárcsak meg se kérdeztem volna a hogyanját annak, miképpen tudok Ranrannak segíteni. Mármint, nem azért, mert nem akartam volna. Persze, szerettem volna, hogy meggyógyuljon. De nem pizsiben akartam volna nekiállni ennek a nagy útnak.
  – A Gakehakka növényt kell keresned a Hiei-hegyen – mondta nagyon bölcsen Amaterasu. Sőt, még segített is egy isteni varázslattal odaküldeni. Ami azért volt ciki, mert senkinek sem szóltam otthon a kirándulásról. Meg… várjunk csak!
  – Szóval a virágot nem tudod odahozni nekünk, de engem el tudtál küldeni ide?! Fuuuh… – akadtam ki hangosan. Ranran mocorgására figyeltem fel. Úgy festett, mint akinek lázálma van. Nem örültem ennek egyáltalán. Különösen annak nem, hogy hegymászást is kellett beiktatnom a növény megszerzéséért. Amiről még szerencse, hogy tudtam hogyan néz ki a Nagypapi meséi miatt.
  – Igazán mesélhetnéd magadról valamit. A nevedet már tudom, de amúgy milyen youkai vagy? – a cicaszellem felvernyogott a kezemben megrázva dupla farkincáját. – Nekomata? – tippeltem azonnal. Helyeslő fejbólintására nem számítottam. – És ismerted Fubukit? – újabb helyeslésére felszusszantam. – Ugye tudod, hogy én nem Fubuki vagyok? Mármint figuratively… – Kicsit kezdtem félelmetesnek találni a bólogatásával. Abban nem kételkedtem, hogy nem érti, amit mondok, mivel eddig minden yokai értette, akivel beszéltem. De hány éves lehet, ha még Fubukit is ismerte? Meg Amaterasuval való előélete is picit shady.
  A virág beszerzése még nem is volt olyan nehézkes. Mármint tényleg nem lett volna az, ha nem biztosító kötél nélkül kellett volna lemászni a hegyoldalon. Cseppet sem volt vészes, áhh! De az apró nekomata folyamatosan prüszkölt már és szenvedett. Nem hagyhattam cserben!
  Félszer nem mondom, hogy egy cipő javában megkönnyítette volna a dolgot a hegymászásnál, de az luxusnak tűnt a pizsim mellett. Szerencsére annyira sokat nem kellett mászni érte. Már éppen indultam volna vissza a virággal a kezemben, amikor megcsúszott a lábam. A zuhanásomat szerencsére az animékbe illő kiáltásomnak köszönhetően Ranran megakadályozta. Hatalmas macska formájában igyekezett a segítségemre. Nagyon meglepett a gesztussal, de ennek köszönhetően nem került az életembe a növény és még ő is meggyógyulhatott.
  Mikor otthon voltuk lelkesen meséltem el a kalandot Pu-channak, miután sikerült hazakerülnünk Ranran segítségével. Amint a hegyen lévő egyik templomban volt lehetőségem megcsinálni a növényt gyógyteának és Ranran elfogyasztotta az itókát. Ennek köszönhetően pár órán belül sokkal jobban lett, bár nem akarom tudni mi volt valójában a virágban. Repülni is stabilabban repült és cserébe, hogy segítettem neki, hazahozott.
  Otthon, ahogy rendeződtek a dolgok és meglepetésemre Ranran sem hagyta el a birtokot, megpróbáltam Fubukit is kérdezni róla. De ő is csak annyit mondott, hogy Sei valóban régi barátja, mondhatni első társa volt a küldetések alatt, amivel Amaterasu megbízta. Persze ki nem hagyhatta, hogy megjegyezze: viselkedjek Ranrannal rendesen. Mintha a megmentése nem vallott volna jó modorra. Viszont így kezdtem megérteni, hogy miért éreztem magamat Ranran mellett úgy, mint aki régi ismerősével társalgott.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 02, 21:41:11 írta Tsukatani Aoi »
♬♪♫ 世界は恋に落ちている (^・o・^)ノ”

(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hayashi (Tsukatani) Aoi
« Válasz #3 Dátum: 2018. Máj. 11, 21:53:01 »
Üdvölet! :hippy:

Na, sikerült elolvasnom a familiáris technikához tartozó pályázatokat és a képesség kiegészítést is átnéztem. Személy szerint semmi kivetnivalót nem találtam, a pontosításnak kifejezetten örültem, és a karakterek is nagyon tetszettek. Szerintem megfelelően szintezett mindegyikük. Mivel a szintjeid megvannak, így nincs is más hátra, a pályázatot elfogadom.

További jó játékot! ^-^