Szerző Téma: Vidámpark  (Megtekintve 1308 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ichimaru Gin

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 62

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Vidámpark
« Dátum: 2014. Júl. 04, 11:48:39 »
Egy vidámpark az arrancarok részére. Megtalálható a szellemvasúttól kezdve az óriáskerékig minden, szerelmesek alagútja, hullámvasút stb.


« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 02, 12:17:26 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #1 Dátum: 2017. Ápr. 23, 00:33:15 »
CSIBEFUTAM
Húsvéti nyereményjáték 2017
EV 2. kör

Nem értem, ki rángatott már megint bele ebbe, de végül is az illető azt mondta, csak át kell adnom a feladatlistát a résztvevőknek, és megvárnom őket itt. De hol az az itt?! És mégis miféle idióta öltözet ez?! Az öltöny teljesen oké, csak a hozzá járó kalapon lévő, hajszínemre emlékeztető nyúlfüleket nem értem. Teljesen logikátlan, nem vagyok holmi idióta cosplayer! … Legalábbis nem önként, és nem nyúlra. Mindegy, némi alkudozással azért kaptam egy iPadet, amin nyomon tudom majd követni, mi zajlik ebben a sivatagi vidámparkban. Még mindig nem vágom, hogyan kerültem ide, de így legalább egy kicsit szórakoztatóbb lesz a dolog. Meg könnyebben csekkolható.
Az ellenőrzést végzem, amikor felbukkan a csapat. Az a fószer, aki engem idehozott azt mondta, csettintenem kell, akkor a kosarukból egy arany mintájú tojás a mellettem lévő állványon terem majd, úgyhogy így is teszek. A bamba ábrázatokat látva sóhajtok, és lezárom a tablet képernyőjét.
– Üdv! Húsvéti tojásvadászat, vidámpark állomás jelentkezik. Eddig mindenki vágja, mi a helyzet, ugye? – gyanítom, nem, mert teljesen irreális a szitu. Vajon nekik adtak olyan tájékoztatót, mint nekem, vagy lövésük sincs? Igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy minél előbb túl vagyunk ezen, annál hamarabb jutok haza a kísérleteimhez. Én is csak a munkámat végzem itt. – Na szóval: az egyik Joker tojásotok nálam van letétben. Kaptok egy listát, az azon szereplő tételeket kell összeszednetek a parkból. Ha valami nincs meg, az szívás, mert akkor az ott lévő Jokeretek nálam marad, és annyival kevesebb lesz a jutalom a verseny végén. Nagyjából ennyi, azt hiszem – azért kicsit el kell gondolkodnom, mi van még, mert a fószer, aki menedzseli ezt a dilihoppot azt mondta, mindent magyarázzak el. Lehetőleg a nyilvánvalót is. Nem akarnám mondjuk ennyire ostobának nézni a társaságot, de azért tényleg akad egy-két apróság, ami magától értetődőnek tűnik, de hát én is hamarabb szabadulok, ha követem a felsőbb utasításokat. – Jah, még pár dolog: különválhattok, hogy összeszedjétek a cuccokat, de senki nem mehet egyedül. Összesen másfél órátok van, és ez egy nagy park. Ne tévedjetek el, ha lehet – teszem még hozzá, biztos, ami tuti. Így is több órát kell majd itt lebzselnem, jobb ha tartják az időkorlátot és nem nekem kell összeszednem őket.
– Na itt a lista, go shopping, óra indul – adom át nekik a papirost a megszerzendőkkel és a helyszínekkel, amiket fel kell kutatniuk hozzá. Én viszont visszaülök a helyemre az állvány mellé, és a tableten olvasok utána a kutatásomhoz kellő dolgoknak. Azért tíz percenként egyszer végignézem a biztonsági kamerákat, hogy merre kavar a bagázs. Szerencsére nem sokat kell foglalkoznom velük, csak összehoznak valamit.
Amikor lejár az idő és/vagy visszatérnek a portékával, egy-egy bólintással veszem vissza őket, a bevásárló listával együtt.
– Hogy a csere áll-e, majd a verseny végén megtudjátok. A következő állomást az ugrálóvárban találjátok. Ott a bejárata – mondjuk elég idióta ugrálóvár, mert úgy néz ki, mint egy fejre állított cilinder, és egy létrán kell felmászni, hogy egy ugródeszkáról bele ugorjanak, de hát nem az én ízlésem tükrözi a hely. Hogy hány tojást fognak összetörni az ugrással, azt passzolom, de nem is az én dolgom. Oldják meg.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 23, 00:46:03 írta Ukitake Juushirou »

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Hoshi Sen Nozomi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 700 / 15 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 14 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bazsarózsa-vörös

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C91C73 / / #D75175


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #2 Dátum: 2017. Ápr. 23, 16:15:45 »
  Elszontyolodtam a matematika emlegetésére, mostanában nem nagyon megy, ezt szerettem volna elmesélni Ryo-niinek is, de nem egy ilyen furcsa helyen, ahol most vagyunk. Várjunk most? Áhh, mi ez a hely?! Az ott egy… nyuszi-ember?
  Csodálkozva néztem az újabb ismeretlen arcot, miközben a Ruka-chantól kapott szendvicset nyammogtam, amiért igencsak hálás voltam, mert már majdnem éhen haltam!
  – V-várj! Ízé… am szabad? Egy selfie? Kérlek! – éppen sikerült lenyelnem az utolsó falatot és sebtében megtörölnöm az arcom, hogy feltehessem kérdésemet, mielőtt elindulnánk. Nagyon érdekesnek találtam, főleg a fülei miatt, tök jó jelmez volt! Szóval reméltem benne lenne egy közös képben. Fellelkesültem, amikor igent mondott rá.
  – Ruka-chan, lécci, lefotózol minket? Megfogom addig a kosarat! – Bár jócskán megrémültem, hogy a nyuszicosplayes fiú miért az ő telójával szeretné elkészíttetni Ruka-channal a fotót… Hisz akkor nekem nem lesz meg a kép! Rögvest megnyugodtam, amikor biztosított arról, hogy mielőtt útra kelnénk, átküldi a fotót. Szóval lelkesen álltam be mellé, miután Ruka-chan elkészítette a képet és megkaptam a mobilomra. Vidáman megmutattam azt Umi-jiinek és Ryo-niinek, aztán pedig Hopinak is elküldtem, hogy ő is lássa. Persze nem felejtettem el megköszönni a nyuszifiúnak, amiért volt olyan rendes, hogy belement a fotózkodásba.
  – Kí–kísértetház? – elsápadtam ennek emlegetésére, remegő hangon kérdeztem vissza, hogy biztos jól hallottam-e és mivel Ryo-nii volt közelebb hozzám rémületemben rácsimpaszkodtam. Nem akartam odamenni a végén szellemmé változok, megint! :S
  – Körhinta, az micsoda? – kérdeztem szégyenlősen. Ruka-chan elmondás alapján az jobban tetszett, oda szívesebben elmentem volna. Umi-jii olyan bátor, hogy ő hajlandó elmenni a kísértetházba! Pedig olyan ijesztő hely! Tétován toporogtam egy helyben és vizslattam Umi-jiire. Nem szerettem volna, hogy nélkülünk menjen, de a kísértetház… Nem voltam túl lelkes, hogy külön kellett mennünk, de megígértem Umi-jiinek, hogy csinálok majd képet, arról a körhintáról.
  – Ryo-nii~… Van nálad müzli szelet? – kíváncsiskodtam, reménnyel teli tekintettel lestem fel rá, mikor a körhinta felé haladtunk. Arcomon széles vigyor terült szét mikor megkaptam tőle a nassolnivalót, amiért áhítoztam.
  – Oroszlán! Én az oroszlánnal akarok menni! – nem sikerült lenyelnem a falatot, mikor megláttam a cicát, így véletlenül picit teli szájjal jelentettem ki a dolgot. Nyomban oda is viharoztam választottamhoz és ültem fel a hátára gondolkodás nélkül. Szép nagy cica! Kár, hogy nem igazi. – Szóval festékesdobozt kell keresni?
  Én igyekeztem nagyon figyelmes lenni, amikor elindult ez a körhinta dolog. Belekapaszkodtam az oroszlán sörényébe és úgy lestem jobbra-balra, hátha meglátok egy festékesdobozt. Ekkor szembesültem vele, hogy volt tigris, meg fehér paci is a választható figurák között. A kacsát pedig külön leellenőriztem, a világhódító csirke, aki kacsának vélte magát. Lehet, hogy elrejtett ott egy festékdobozt, nem tudom, de egy próbát megért. Amúgy nagyon tetszett a körhinta! Kár, hogy csak egyszer lehetett vele menni. Mikor megállt értetlenül lestem Ryo-niire.
  – Miért nem megy tovább? – szontyolodtam el. Meglapogattam a cica sörényét, hátha tovább megy, de nem. Mikor megtudtam, hogy csak egyszer lehetett körbe menni elkámpicsorodtam, mert én szerettem volna a pacit is kipróbálni, meg az elefántot! Viszont Ruka-chan felajánlotta, hogy csinál a figurákról és rólam képeket, ha már nem tudtam kipróbálni őket. Lelkesen mentem bele az ötletbe. A tigrisnél megkértem Ryo-niit is, hogy álljon be ő is, hogy elküldhessük Hopinak a képet! Meg Ruka-channal is akartam közös fotókat! Kár, hogy Umi-jii nem volt itt, vele is fényképezkedtem volna. Alig vártam, hogy elmenjünk a talipontra, mert nagyon szerettem volna megmutatni Umi-jiinek a képeket.
  A talihelyen nyomban odaszaladtam Umi-jiihez, hogy átöleljem, mert a kísértetházak ijesztőek és olyan menő, hogy ilyen bátor volt, hogy ő elment oda. Aztán lelkesen áradozva kezdtem neki megmutatni a fotókat, amiket készítettünk a körhintánál. 
  A tükörlabirintusba félszegen mentem be Umi-jii és Ruka-chan mögött. Pedig nagyon bátornak kellene lennem, hiszen Ryo-nii most nincs itt. Az izgalomtól ráadásul újra megéheztem. Ahogy kapkodtam a tekintetemet mindenhol magunkat láttam. Fura volt nagyon. Picit lemaradtam Umi-jiiéktől, ahogy közelebb merészkedtem egy tükörhöz, hogy jobban megnézhessem magamat benne. Riadtan rikkantottam fel.
  – Eddig is ilyen kócos voltam? – sápítoztam. – Ryo-nii tönkre tette a hajamat! T-T – nem haragudtam érte, tuti véletlen volt. De a hajam, a fotók! Umi-jii viszont nagyon felkészült volt, volt nála fésű! Hálásan megköszöntem neki, mikor átvettem tőle, majd nagy szemekkel kérdeztem meg tőle, hogy jól láttam-e az előbb, hogy az ott a táskájában egy zacskó… gumicukor?! *_*
  Éppen készültem az Umi-jiitől kézbe kapott nassolnivalóval megkínálni Ruka-chant mikor felrikkantott, hogy elhízott. Nem értettem, hogy érti, hiszen semmit sem változott! Aztán a tükörre pillantottam és a tükörképe! Hátrahőköltem gumicukros zacskóval együtt, mivel ahogy mellé álltam ott én is bővelkedtem felesleggel. Gonosz varázslatot éreztem a dolog mögött! Umi-jii mögé bújtam értetlenségemben.
  – Umi-jii, nekem diétáznom kell? – szipogtam, miközben marok számra ettem szomorúságomban a gumicukrot mögötte. Az se lelkesített mikor megtaláltuk a tojáskosarat. – A tojás is hizlal? – kérdeztem szomorkásan. Megrémültem a gondolattól, hogy esetleg azt is le kell húzni az étrendről. Bánatomban újabb maroknyi gumicukrot kezdtem elnyammogni.

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #3 Dátum: 2017. Ápr. 24, 09:13:54 »
Újfent változott a szín. Kezdtem nem kedvelni a cilindereket. Főleg az olyanokat, amik csak úgy beszippantottak, másfele meg kidobtak. Ráadásul nem csak engem, de mindenkit. Vagyis mormogva majszoltam, az időközben bezsebelt melegszenyómat. Meg kukkoltam körbe a környéket. Vidám park, és egy kissrác, menő nyuszi fülekkel. Szótlanul készültem fel minden lehetőségre, ám Nozo~chan megelőzött. A fülem is két fele állt, fotózkodni akart. A szemem sarkából Umi~ra pillantottam, valahogy sejtettem, hogy ő lelkesedni fog inkább az ötletért, sem hogy az én aggodalmam osztaná. Egy sóhajjal nem szóltam bele a mókájukba. Azért nem akartam, hogy az én paranoiám legyen a szórakozásuk elrontója. Vagyis szó nélkül tömtem a bendőm tovább.  A házigazda, maga is legalább olyan lelkesnek tűnt, mint jó magam. Nem úgy látszott, hogy jó kedvéből volt itt. Talán ő is talált egy kellemetlen cilindert út közben. Jó kérdés volt, hogy ha nem lelkes a történet miatt, hogy itt kell lennie, akkor még is miért van itt? Újabb eshetőség volt, hogy ugyanúgy nem tud innen kijutni, mint mi. De akkor honnan tudja, hogy mit kell nekünk mondania? Egyre több volt a kérdés, minden kérdés újabb kérdéseket vetett fel. De válaszok valahogy nem akadtak rá. Ellenben sikeresen lerombolta azt a kis megkönnyebbülést, amit a Szőke Kobold üzenete okozott. Most nem fejtörőt, hanem listát kaptunk, hogy keressük meg.  Magamba felmorrantam. „Varázs ecset, tündérporos fiola, festékes doboz, meg sima tojások”.  Komolyan nekünk kell összehalásznunk egy szerencsétlen tojás festés kellékeit? Sóhajtottam egy sort, főleg azon a kritériumon, hogy egyedül senki nem mehetett semerre.
Ki lettek osztva a csapatok. Húztam a szám, amiért Anci elkeveredett mellőlünk, és a fenyegetőző lánnyal indult neki a kísértet kastélynak. Nagy ajánlottam a kiscsajnak, hogy ne essen semmi bántódása Umi~nak! Így viszont én kísértem Nozo~chanékat. A körhintára esett a választásuk, mint úticél. Még mindig aggódva néztem Anciék után, de mentem a lányokkal. Nozo~chan kérdésére, megenyhült képpel kerítettem egy műzli szeletet elő a zsebemből (kész túlélési pakk volt elrejtve a zsebeimbe) és adtam neki oda. Az elégedett boldog mosolyára szívem szerint megsimogattam volna a hajacskáját, de eltekintettem a dologtól…egyelőre. Megvártam, hogy a lányok válasszanak egy-egy hintát, majd magam is felcsüccsentem a tigriskére. Kicsit kicsinek éreztem, a nyakamig kellett szinte húzni a lábaim, hogy ráférjek, de nem panaszkodtam. Helyette a tigriskét, és a fehér pacit vizsgáltam át, hátha találok festékes dobozt.  Ahogy megálltunk, Nozomi~chan kérdésére felé tartottam a kezem.
   -Csak egy körös volt, úgy tűnik! - magyaráztam neki -De ha haza jutunk innen, akkor elmehetünk majd egy igazi vidámparkba, ahol arra ülünk fel, amire szeretnénk, és nem kell semmit keresgélni közben! - ígértem nekik. A fotózásra szusszantam egy nagyot, de segítettem nekik. Meg lőttem róluk én is közös képet.  Ránéztem Ruka~chanra. Nagyon szótlannak tűnt.
   -Ne aggódj nagyon Ruka~chan - próbáltam bíztatni - Nem sokára haza jutunk, épségben! - jelentettem ki magabiztosan. Azt még nem tudtam, hogy hogyan, de mindenképp ki kellett innen jutnunk. Egyelőre végig csináljuk a feladatokat, hátha akkor kijutunk. Ha nem, akkor valamilyen módon ki kell majd törnünk. A „B” tervre még nem volt ötletem, hogy hogyan, de dolgoztam rajta.
A találkozó helynél láttam, hogy Anci feltűnően sápadt volt. Morcos pillantással mértem végig a korábbi társaságát, majd morogva szólaltam fel.
   - Változott a felállás! - közöltem velük - Következő körre Anci, te mész a lányokkal. Yui, te pedig velem leszel! - Nozomi~t és Ruka~chant nem akartam elszakítani egymástól. Viszont nem tudtam, mi történt, a kísértet ház, avagy mi volt felmenőmre ilyen hatással. A kis hirig bigét meg eszem ágában sem volt a lányokkal összeereszteni, főleg nem felügyelet nélkül. Vagyis más megoldás nem volt. - Mienk a hullámvasút! - tettem hozzá. Nozomi nem rajongott a hullámvasutakért, úgy sejtettem, Anci pedig már így is fal fehér volt!
   - Amíg megyünk, dobáld a szemeidet! - morrantam neki oda, majd beültem a kocsimba. Normál esetben ritka mód élveztem volna az ilyet. szerettem a száguldást, és a szabadesés sem állt távol tőlem. De most nem normál eset volt. Fagyosan figyeltem a környezetünket. Az egyik hurok közepén felfedeztem a kémcsövet. Csillogott, mint Salamon töke. Kinyúltam, hogy elkapjam, de túl hirtelen lendültünk lefele, elvétettem az időzítést. És ahogy visszanéztem, már nem volt ott.
   -Következő körben te próbálod! - közöltem a lánnyal. Ettől függetlenül figyeltem, hátha meglátom megint.
Amikor vége lett a vasútnak, és újra a találka ponthoz mentünk, nem igazán értettem miért, de egy teljesen kedvtelen társasággal találkoztunk.
   -Ennyire szörnyű volt a labirintus? - kérdeztem elhűlve. Ötletem nem volt, miféle borzalmat tehettek még bele, ami így kikészítette Ancit, és a lányokat.


(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #4 Dátum: 2017. Ápr. 24, 20:41:08 »
Első mozdulata volt körbe nézni. Létszám ellenőrzést tartott. Amennyire lehetett begyűjtött mindenkit, ne nagyon kavarodjanak el. Akkor engedett fel, amikor előkerült a fogadó bizottságuk. A nyuszifiú látványán ugyan felnyösszent, mert eszébe jutott egy őrült játék. Rögtön végignézett magán, véletlen se legyen Alíz ruhában. Szerencsére nem történt vész. Megkönnyebbülten simogathatta meg morgósan csócsáló nagy fiacskája hátát. Engesztelően mosolygott rá, miközben tisztában volt vele, nem sok mindent érhet el.
Az utasításokra, hogy másfél óra alatt kell a vidámpark területén belül a Yui chan kezében landolt helyszíneken kutakodniuk különböző tárgyak után, csak hatalmasat nyelt. Nem hangzott egyik lehetőség sem vonzóan. Tudta, hogy muszáj lesz választania, legalább két helyszínt, hiszen nem maradhatott senki sem egyedül és a gyerekeket sem engedte volna magukban bóklászni.
- Elnézést, Usagi san! Honnan fogjuk tudni, mennyi időnk van hátra? – Felé mutatott telefonra, csak óriási szemekkel pislogott. Hirtelen nem értette mit szeretne vele kifejezni és beletelt némi időbe, mire leesett a tantusz. Gyorsan elővette saját mobilját. Többieknek is jelezte, hogy állítsák be a stoppert, így nem szaladhatnak ki a másfél órából. Az irányzék választását megkönnyítette Nono chan, aki a körhintára voksolt. Ebben Ruka chan lett a partnere, így a dolog el is dőlt.
- Nekünk maradt a Kísértetház, Yui chan! Előre szólok nagyon ijedős vagyok! Azért igyekszem nem rád hozni a frászt! Eltévedni se szeretnék. Mi lenne, ha használnánk jelölést? Mondjuk, „x”-et tennénk minden szobára, ahol jártunk? – Mosolygott rá kedvesen, miközben elindult a kijelölt helyre.
Elhatározta nem fog ijedezni, azonban már az ajtónál inába szállt bátorsága. Legszívesebben visszafordult volna, de nem maradt választása! Be kellett mennie! Főleg, hogy Yui chan, hezitálás nélkül nyargalt előre. Kénytelen volt utána loholni. Végig a háta mögött haladt. Rémülten tekintgetett körbe és rezzent össze minden nesztől. Próbálta magát tartani a felajánlásához és remegő kezekkel húzgálta a jeleket.
- Látom nagyon fontos a táskád! – Operálta le saját táskájáról a vállpántot. - Ha a hátadon viszed, kevésbé foglalja le a kezeidet, de magad elé tudod húzni. – Tartotta felé, hátha él a lehetőséggel. Alig oldódott hangulata, máris következtek a felbukkanó borzalmak. Az előkerülő csontvázakra, ijesztő alakokra, boszorkányokra, falról lelógó pókokra hangos sikításokkal csalapált kezeivel. Valahonnan még seprűt is kerített, amivel kitartóan odasózott minden rémisztő dolognak.
Örökké valóságnak tartott, mire ráakadtak a mozgó padlós szobára. Nem állította könnyedén birkózott meg vele. Első lépéssel seggre huppant. Nála sokkal ügyesebben mozgott Yui chan. Próbálkozott, de a fürgeség és fiatalság győzedelmeskedett felette. Nem is várakozott tovább. Rögvest kézen ragadta Yui chan-t és szélsebesen viharzott ki a kastélyból. Valamiért a kifelé vezető utat sokkal könnyebben megtalálta, ahogy a többieket is hamar elérte. Komolyan halálra rémítette az a hely.
A megpróbáltatásoknak, pedig nem szakadt vége! Következő állomásuk a tükrös útvesztő, bár részéről inkább önbecsülés gyilkoló lett. Az első tükörtől sikító frászt kapott. Igyekezett jó arcot vágni a rémálmához, ezért szorgalmasan a földet, vagy a lányokat kémlelte. A háta mögött felcsendülő kétségbeesett cica hangra, rögtön megfordult.
- Ugyan, kincsem! Nagyon csinos vagy így is! Ryo chan, pedig szeretetből simogatta meg a kókuszod. A hajadat rendbe lehet hozni, de a bátyusod lelkét már nehezebb. Neked se esne jól, ha így reagálnának a kedveskedésedre. – Nyúlt bele táskájába, hogy előhúzhasson belőle egy kicsike fésűt, majd a sasszemekkel kiszúrt gumicukrot egy aprócska ölelgetés kíséretében.
Az út további részében kezdett rajtuk eluralkodni a depresszió. Egyre jobban sápadozott a képeken. Ez még sem mehetett így tovább! Kézen fogta a lányokat, senki se kallódjon el, aztán megindult futólépésben a tükrök között. Próbált kizárólag maga elé fókuszálni és nem elidőzni a borzalmas látványon. A lelke apró darabkákra hullott, de muszáj volt kitartania. Akármennyire szeretett volna az egyik sarokba vetődni és fejére húzott pokrócba bugyolálni magát, meg kellett találniuk azt a nyuszifészkes akármit!
- Ne higgyetek annak, amit láttok! Tökéletesek és szépek vagytok! Ha pedig ki akarunk innen jutni, mielőtt sírva fakadunk, akkor nem szabad a tükröket bámulnunk! Próbáljatok az útra figyelni! – Szorította meg biztatóan a lányok kezeit. - Sikerülni fog, csak keressétek azt a tojásos fészket! –
Nézelődött jobbra-balra, mindenfele a tükrök között. Nem merte megsaccolni, hogy mennyi ideig futkorásztak, mire ráleltek a kosárkára. Annyi szent, hogy alig került hozzájuk, rögvest hátat fordított a lányokkal és tankként robbant ki a házból. Komolyan fellélegzett, miután a szabad levegőn lehettek.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Uruwashi Yui

Boszorkány tanonc

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 800 / 15 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7A0099


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #5 Dátum: 2017. Ápr. 24, 21:29:22 »
A cilinder, ami az előző helyszínen előkerült, kiderül, hogy egy átjáró, volt. Amint megérkeztünk a következő helyszínre rögvest előkapom a zsebemből a noteszemet és felírtam az észrevételemet. Valószínűleg hasonló kellékekkel fogunk találkozni, amik átjárót biztosítanak számunkra. Az lesz a legjobb, ha a mostani helyszínen kutakodok egy kicsit, hogy bebizonyítsam a fejemben lévő képletet. Lehetséges volna, hogy ahol vagyunk az mind csupán illúzió? Egy dimenzió, amit mágus kezek alkothattak? Rá kell jönnöm a dolog nyitjára. Boszorkányként kötelességemnek érzem. Visszaraktam a noteszt a zsebembe, majd meghallgattam a ránk eső következő feladatot. A helyszínek, amik a listán szerepeltek, egyből megakadt a szemem a szellemek házánál. Valószínűleg egy ember merné bevállalni, hogy velem, jöjjön, ráadásul miközben a kosarat keresném, közben a kutatásomat is megkezdhetném. Csatlakozik hozzám Kazumi-sama, erre a nemes feladatra. Mosolyogva nyugtáztam szegény Kazumi-samát hogy minden rendben lesz. Nem kell aggódnia. Igaz hogy magnix előtt nem használhatom a varázserőmet, de ha arról van szó, lehet, kivételt teszek. Elvégre azért tanultam meg használni a képességeimet, hogy védjem az emberek világát. Érdekes hogy a mostani helyszínünk nyomasztóan sötét helyre tévelyedett. Voltaképpen maga az égbolt természet, ellenesen sötét. Fel is jegyzetelem ezt is a noteszembe, majd előre indulok a szellemház felé. Kazumi-samaval ellentétben bennem egy csepp félelem nincsen, ami nem is csoda. Boszorkányként számos félelmetes dologgal néztem már szembe, láttam milyen félelmetes is tud lenni a világ. Szegény magnix…. pedig csupán valószínűleg kellékekkel fog találkozni, amik jó ráijesztenek. Előre indulva, megteszem az első lépésemet a kutatásom érdekében. Ha valóban egy külön dimenzióban lennék… akkor valószínűleg el van rejtve valahol egy pecsét… esetleg egy gyenge rés. Hisz egy teljes dimenziót ennyi élőlénynek fenntartani nagyon nehézkes, már öt vagy hat mágiával rendelkező egyénnek is. Biztos vagyok, benne van gyenge pont. És én meg fogom találni! Kazumi-sama javaslatára az X jelölést felírom, néhány helyre ahol jártunk közben alaposan végig tapogatom a falakat. A táskámmal kapcsolatban is a hátamon kezdem vinni nehogy üres, legyen a kezem. De szorosan magam mellé tartom ne, hogy meglássa a magnix a tartalmát… nem hiányoznak nekem, hogy megtudja, léteznek boszorkányok a világon. Amint az első rémisztő kellék megjelenik a függöny mögül, szinte ösztönösen már varázsolni készültem, miközben Kazumi-sama egy seprűvel próbálta menteni az irháját.
- Alachnar Achuest……
Hirtelen abbahagyom, a varázsige kántálását. Érezni kezdtem, hogy valami nem stimmel. Amint egy boszorkány elkántálja a varázsigét, érezni lehet, ahogyan az egész testen átáramló lélekenergia részecskék a kinyújtott kézre tömörülnek, majd az ige kimondásával elhagyja véglegesen a használó kezét a felgyülemlő energia… de nem így történt… nem éreztem semmit szinte… nem tudom használni a varázserőmet? Elvágták volna hirtelen a lélekenergiámat? Vagy talán leblokkolták? Gyorsan előveszem újfent a noteszemet és leírom a tapasztalataimat. Amint visszaraktam rögtön éreztem, hogy Kazumi-sama elrángat kifele a kijárathoz. Szegény magnixet csak sajnálni tudom. A félelem már szinte távol áll tőlem, de tudom milyen érzés, amikor retteg valaki. Nem hibáztatom érte. Következő állomásom Ryohoz vezetett egyenesen egy hullámvasút felé. Szorosan magamhoz ölelem a táskámat, majd erősen kapaszkodva, próbálók figyelni alaposan hátha a kosarat megleljük. Egy kémcsőt próbált meg elkapni Ryo, ami nem sikerült neki majd közölte próbálja meg én. Hát… ha ragaszkodik hozzá… amint a második kör elindult, rögtön kiszúrom a kémcsövet majd rámarkolva a kémcsőre leszedem végül. Amint végeztünk, Ryo-nak odanyújtom a kért vascsövet, amit kinézett.
- Tessék… remélem, jó hasznát veszi Sensei…
Remélem, nem valami botorságra készül, a drága Sensei…. kár hogy a varázserőmet nem tudom használni, mert akkor lenne esélyem megakadályozni. A leirt tapasztalataim alapján, úgy hiszem, hogy mindenképpen egy külön dimenzióban vagyunk, és úgy néz, ki manipulálják is a képességemet… nem hangzik valami túl jól. Így nem tudom megvédeni a magnixeket… mimnél hamarabb találnom kell egy rést! Folytatom a kutatásomat!


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 24, 22:33:13 írta Uruwashi Yui »

Karakterlap

Aoyama Ruka

Eltávozott karakterek

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 29

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DE3163


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #6 Dátum: 2017. Ápr. 24, 23:47:50 »
A második nálam lévő szendvicset elfelezem, mert biztos, hogy Nono-chan még éhes lesz és azért azt a felet is odaadom neki, de... Nem tudom, meddig tart még ez a műsor, és nem szeretnék késő éjjel enni. Így is majdnem félrenyelek, amikor meglátom az új helyszínt. Mikor lett ilyen sötét?! :O.O: És hány óra lehet?! Hogy-hogy Ryuu-kun még nem hiányol?
– Persze, akkor hozod ebben a körben? – nyújtom át Nono-channak a kosarat, majd veszem át a nyuszisráctól a telefonját. Érdekes darab, pont olyan, mint Ryuu-kuné... Meg kéne érdeklődnöm tőlük, ez pontosan melyik márka. Kicsit mások az applikációk, mint egy iPhone-ban. Azért persze én is elkérem a képet, nehogy kimaradjak valamiből, és meg tudjam mutatni otthon, már ha akad érdeklődő rá.
A feladatokat Sensei és Nono-chan mögött állva hallgatom végig. Ezek a helyszínek nem tetszenek, egyetértek Nono-channal, nem akarok kísértetházba menni.
– Tudod, az a játék, amin vannak mindenféle figurák, amikre fel lehet ülni, és némi zenéléssel megy pár kört... Várj, mutatok egyet – gyorsan kapcsolok egy netet, bár elég gyér itt a mobilnet, mintha nem lenne szolgáltatás... – Vagy mégsem T___T – kommentálom a helyzetet, hogy a kijelző közli, egyáltalán nem elérhető a szolgáltatás. Na az már mindennek a teteje, még a mobilnetemet is blokkolják! Legyünk túl gyorsan ezen a pályán!
A csapatelosztással kapcsolatban egészen addig nincs kifogásom, ameddig távol maradhatok attól az orvosi esettől. Őszintén csodálom Umi-san bátorságát. Meg aztán vele csak nem mer kekeckedni, mégiscsak híresség, elég durvi lenne, ha egy vetélkedőben baja esne kamerák előtt.
A körhintához érve azonnal felcsillannak a szemeim. Van igazi Hamupipőkés hintó! *-* Ráadásul nincs is messze a tigristől! Azért körülnézek, találok-e festéket a környéken, de a választás egyértelmű volt első látásra. Gyorsan be is huppanok, hogy hamar kezdődhessen a kör.
– Tényleg csak egy menet lehet? T-T – panaszkodok én is, amiért máris vége a szórakozásnak. Azért kiszállás után csinálok egy selfit a hintóval, és megyek fotózni Nono-channak, meg közös képeket csinálni a figurákkal. Szupcsi album lesz belőle, ha hazaérünk egyszer! Ez kifejezetten jó buli, kár, hogy ennyire rövid időnk van és máris menni kell vissza a találkaponthoz.
Umi-san színét látva azonnal belekarolok Nono-chanba. Őt nem adom, és a felnőttek azt beszélték, ők fognak szétválni, ugye? Nem szeretnék én is időt tölteni összezárva azzal az őrülttel, valaki mentsen meg! T___T Meg egyáltalán, mik maradtak még? A hullámvasútra nem szeretnék menni, teljesen összekócolna, meg életveszélyes ott vadászni bármire is. Szerencsére hamar sikerül megállapodni, hogy mi megyünk a tükrös labirintusba.
Az elején igyekszem nem belenézni a tükrökbe, de Nono-chan felsikoltása után kénytelen vagyok oldalra pillantani. Kész katasztrófa, ahogy kinézek! Inkább oldalra araszolok, de ez még rosszabb, egyenesen borzalmas.
– Egek! Mikor híztam meg ennyire?! – kapok azonnal sikítva arcomhoz, ahogy a tükörképemet szemlélem. Nem, ezt én nem akarom, azonnal lövök is egy képet, hogy megkérdezzem Ryuu-kunt, miért nem szólt, hogy ennyit felszedtem? Csak a vacak térerő... Nem küldi a nyomorult üzenetet a messenger. T___T
Igazán hálás vagyok Umi-sannak, amiért elhúzott. De biztosan az a fél szendvics az oka, amit idefele ettem. Nem tudtam, hogy már ilyen késő van! Most kezdhetek sürgősen fogyókúrázni! Az egyik kanyarban kicsit beütöm az orrom egy tréfás tükörbe, ráadásul a következő olyannak mutat, mintha legalább háromszor eltörtem volna a szimatszervemet. Úristen, ennyire nem nézhetek ki rémesen! T___T
– A tojás fehérjének számít, tehát nem lenne szabad neki... – válaszolok Nono-chan kérdésére kissé elbizonytalanodva, és gyorsan felkapom a kosárkát, hogy mehessünk kifele. Még szerencse, Umi-san ennyire ügyesen és gyorsan lavírozik, meg olyan kedvesen vigasztalgat még engem is, de hát a tükör nem hazudik, ha egyszer bumszli a nózim és sok a felesleg! T____T
Csak a találkahelyen ocsúdok heveny nyomoromból, és gépiesen adom át a kosárkát a tojásokkal. Az igazi wake-up-call a következő helyszín megközelítése.
– Usagi-kun, te most szórakozol velünk igaz?
– Úgy nézek ki, mint aki viccel? :| – remélem, hogy erre a kérdésre nem vár választ. Ebben a hacukában kicsit nehéz komolyan venni, túl kjút hozzá. Nem véletlen van rajtunk is állatfüles hajpánt. – Na, ugorjatok szépen bele a várba, nem érünk rá egész nap – ezért az arrafelé terelgetésért még egész biztosan bepanaszolom odahaza. Épp ez a baj, máris eltelt egy egész nap! De ha muszáj, akkor muszáj.
– Jól van, jól van, megyek előre! – ezzel fel is mászok azon a szerintem mindenféle biztonsági engedélyt nélkülöző létrán a még inkább életveszély-gyanús deszkáig. Mély levegő, ugrás és sikítás!

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #7 Dátum: 2017. Ápr. 25, 00:06:33 »
Az Emberek Világához tartozó karakterek köre véget ért! A harmadik körre az ugrálóvárból >>IDE<< kerültök. Sok sikert! ;)

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #8 Dátum: 2017. Máj. 03, 21:33:15 »
Úgy tűnik, hogy mi sérülésekkel hagyjuk el a korházat. Fordítva szokott ez lenni. Utána nem feltétlen egy vidámparkra vágynánk. Engem különösebben nem zavar. Egészen egybe távoztam a korházból, így egy kis hullámvasút nem fog nekem ártani. Mostani feladatkiadónk a nyúl és a kalapos szerelemgyereke, így ránézésre. Nem igazán szeretném tudni, hogy mint volt ez…
- Másfél óránk?! A rejtvényfejtősre is kaptunk két órát. Azért ez mégiscsak egy vidámpark. Térképet legalább kapunk, hogy tudjuk merre megyünk?
Tényleg nem tetszik, hogy jóformán alig kapunk időt, ráadásul gondolom a "cuccokat" sem lesz olyan egyszerű lesz meglelni. Mikor említi, hogy senki sem mehet egyedül, akkor rögtön Hyousuke-re néztem. A rejtvények esetében is jól kijöttünk.
- Én, amondó lennék, hogy menjünk együtt a "több szem többet lát" alapon, de roppant szorít minket az idő, így tényleg jobb, ha inkább kettéválunk.  Két háromfős csapatra.
Ha ketté válunk, akkor a feladatot is megfelezzük. Így van a legjobb esélyünk időben végezni. Természetesen egyúttal megbízunk a másik csapatban, hogy képesek megtalálni a keresett tárgyat. Magam Hyousuke felé orientálódtam, harmadiknak meg megkaptuk az akadémistát. Menet közben pedig hangosan filozofálok.
- Szerintetek milyen és mennyi tojás van a kosarunkban? Itt elméletileg egyet kapunk, amely joker szintű. … Elég logikusan gondolhatjuk, hogy ha négy tárgyal térünk vissza, akkor biztosan megkapjuk. Nem?  A többi esetben biztosan elveszítünk legalább egy jokert. Szóval mindenféleképpen két tárgyal kell visszatérnünk. Elég gáz, hogy pont most nem működik a Shunpo. Legalább az oda-vissza útra szánt időt megspórolhatnánk.
Semmilyen jó érzésem nincs azzal kapcsolatban, hogy egy szellemházba kell kutakodnunk. Alapvetően vaksötét, jobb esetben is félhomály. Az egész házba nyikoroghat a padló, így azzal sem vagyunk éppen nagyon kisegítve. Nem vagyok túlságosan ijedős, ezért sem kell túlságosan noszogatni, hogy menjek már be. Persze ilyenkor az ember sejti, hogy biztos a nyakába fog ugrani valami, de mikor megtörténik, akkor mégis a frász kerülgeti. Egy kicsit összerezzentem, amikor egy csontváz keze a vállamra hullott. De fújtam egyet és lesöpörtem onnan. Kuse-től számítok hangosabb sikolyokra, szóval már csak azért sem szándékozom még egy hangosabb levegő kifújást sem produkálni. Ezért is kapom a kezemet a szám elé, amikor egy fejsze mini méterekre suhan el az orromtól. Még szerencse, hogy nem a földig. Megnéztem, halálosan éles. A harmadik szobába sikerül egy recsegő deszkára rálépnem. Nem csapda, mindössze annak a jele, hogy jó helyen járunk. Kár, hogy személy szerint nincs semmilyen lámpám. A padlódeszka lapjait egyszerűbb lenne felszedni, amennyiben lehetséges, de kitapogatva is megtaláltuk nagy nehezen az ecsetet.
Tükörlabirintusba a legkönnyebb eltévedni, de valahogy a közepére kell jutnunk, hogy tojásokkal teli fészket megleljünk. Kuse, feltehetően az "egyenes a legrövidebb út" alapon megpróbálta az egyik tükröt összetörni. Én pedig jól tarkón vágtam, hogy az eddigiek alapján gondolhatta volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgunk. A felakasztott hatalmas függönyre terelődik a tekintetem, amit sikerül lerántanom, és reflexeim ellenére a karnis homlokon talál.
- Szétbontva lesz fonalunk, amivel jelezzük, hogy merre jártunk már és ki is találunk.
Jobb, mint ostobán bemenni és bolyongani. Így is legalább kétszer zsákutcába kerültünk. De csak megtaláltuk a tojásos kosarat. Futhatunk vissza.


Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 118

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #9 Dátum: 2017. Máj. 03, 22:39:41 »
Rambó bácsit sikerül magára hagyni. Kuse nem nagyon sajnálja vagy féli a fickót. Majd ha magányos lesz akkor majd párszor szétszedi és összerakja a puskáját bekötött szemmel. Bár lehet, hogy másét fogja kölcsön kérni. Köztudott, hogy a katonák szeretnek egymás fegyvereivel játszadozni főleg esténként. Az új házigazdájuk egy fokkal kevésbé idegesítő. Kuse-nak is van kérdése amit fel is tesz a saját stílusában.
- Hé Nyuszifül! Milyen jutalomról van szó? Mi a jutalom?
Nem emlékszik, hogy volt eddig erről szó. Ha volna róla fogalma akkor talán kicsit motiváltabb is volna a feladatokkal kapcsolatban. Akár kap választ akár nem el kell indulniuk, hogy az itteni feladatokat is megcsinálják. Az egyik tanárával és egy sráccal kerül egy csapatba. Odaúton a srác meg is próbál hangosan gondolkodni, de Kuse nem túl jó a megoldhatatlan feladványokban.
-Szerintem ha megnéznénk tuti észrevennék még ha látszólag nem is figyelnek.
A kísértetházba érve Kuse egész kisugárzása azt mutatja, hogy gyűlöli ezt az egész helyzetet és a világot amiben van. Kuse ugyanis gyűlöli a vidámparkokat is. Egy a semmiből előugró múmiát képen is ver, de nem történik semmi csak megfájdul az ökle.
~De rohadt kemény ez, hogy dögölne meg aki bebugyolálta ebbe a wc papírba.~
Sikoltani nem is sikolt csak egyszer ugrik kicsit mikor madzagról lógó denevérek csapódnak a képébe.
~Van a világon bárki a ki képes ezt a vackot élvezni?~
Megérkeznek a szobába ahol kutakodni kell és némi padlótapizás után meg is találják amit kell. Jöhet a következő megálló ami a tükörlabirintus. Kuse megpróbálja egy egyszerű módon megoldani a problémát. Belerúg egy tükörbe, de nem történik semmi. Párat még belerúg majd könyékkel is megküldi, de nem törik össze. Viszont tarkón lesz vágva amire egy morcos és őszinte reakcióval válaszol.
-Még egyszer megütsz pofán verlek.
Közli teljes komolysággal és ha tudná, hogy egy nemesi család leendő fejével beszél valszeg akkor is ezt mondaná. Azért örül mikor a fejére ejti a másik a karnist. Pár eltévedés után megtalálják amit meg kell és a fonalat követve kijuthatnak és szaladhatnak a cél felé.

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #10 Dátum: 2017. Máj. 03, 23:36:55 »
Újabb furcsa hely. Újabb furcsa szerzet. Ezen már valahogy már meg sem lepődöm. Ez valahogy a furcsa emberek, furcsa szituációk és beszélő csirkék napja.
- Ahham, persze :| - válaszolok feltehetően nagyon meggyőzően arra a kérdésre, hogy „vágom”-e mi történik itt. A szabályok teljesen érthetőek, a szétválásra pedig pontosan ugyanaz vonatkozik, mint a sivatagban.
Most hármas csapatokra oszlottunk, ami nem volt előnytelen, mivel Makironak az őt ért lövések miatt egy kis segítségre volt szüksége. A segítő szerepét pedig meghagyom Shikinek, csak, akkor lépek közbe, ha feltétlen szükséges :o.
- Nos, szerintetek merre induljunk? - kérdezem őket, teljesen tanácstalanul. Még sosem jártam ehhez hasonló helyen. Ebből kifolyólag elképzelésem sincs arról, hogy mi lehet az a hullámvasút, vagy körhinta, ahogy a tekintete Shikinek se nagyon, így én részemről ezt a részét szerintem Makirora bízzuk.
Nos, mint kiderül a hullámvasút egy igazán érdekes kis dolog, furcsa fém vonalak és valami vasszerkezet, amibe bele kell ülni. Meglehetősen bizalmatlanul méregetem. Elméletileg nem eshet semmi bajom, hiszen halálisten vagyok, de a képességeink blokkolva vannak, így semmi sem biztos.
- Mennyire biztonságos és egyáltalán mi ez :S? - kérdezem Makirot, aki emberi életének köszönhetően jártasabb ezekben a szerkezetekben, mint én valaha is leszek. Amint megindul a kocsi, úgy kapaszkodom bele bármibe, amibe bele tudok, mintha csak az életem múlna rajta, pedig nincs így. Legalábbis merem remélni. Ahogy mindenféle kanyarokban és csavarokban haladunk igyekszem figyelni a fiolára, minél előbb megvan, annál hamarabb van vége a pokolnak. Nem sokkal a vége előtt lehetünk, mikor éppen lefelé lassítunk, valami furcsát veszek észre. Csak nem… de *_____*! Szólni akarok a többieknek, hogy megvan, de nincs rá időm, így magam próbálok kinyúlni érte, ám az időzítés nem jó, így hozzáérnem ugyan sikerül az üveghez, de nem kapom el.
- Elrontottam TwT - jó, ez nem olyan nagy tragédia, mehetünk és megyünk is még egyszer, de attól még nem kellemes, hogy megint ki kell állnom ezt a szörnyűséget. Ismételten igyekszem figyelni a kis fiolát, de nem látom sehol :S, már-már arra számítok, hogy megint ott bukkan fel, mint az előbb, ám tévedek. Azt a szél miatt nem hallom, hogy mond-e valamit, de azt látom, hogy Shiki a kezében határozottan fog valami, ahogy pedig közelebb hajolok el is mosolyodom.
- Ügyes vagy, megtaláltad ^-^ - simítom meg a vállát, hogy érezze a hálámat, hogy végre leszállhatok erről a borzalomról, amint pedig ez megvan megkeresem az első szemetest. Nem kívántam viszont látni az ebédem, de így alakult :S. A következő helyszínen még mindig émelygek kicsit. Komolyan, nem tett jót nekem az előző feladat, így csak találomra kiválasztok egy furcsa színes, szarvas (ecca, ecca eccavú *______*), szárnyas ló. Csodálatos. Igazából elképzelésem sincs arról, hogy milyen festéket kell keresni, de nem is erőltetem meg magam, csak körülnézek, magam körül hátha van itt valami, majd ahogy a többi figurára pillantok és eszembe jut valami.
- Shiki, kivitelezhető, hogy ha ez a valami nem megy olyan gyorsan, akkor egyik fura anomáliáról a másikra ugorj? Úgy talán több festékes dobozt is találhatunk >w> - én is szívesen megcsinálnám azt, csak úgy érzem, ez most nem menne.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Máj. 03, 23:39:06 írta Uzumi Kaori »

Karakterlap

Masachika Shiki Mio

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 19 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #11 Dátum: 2017. Máj. 03, 23:56:12 »
Kicsit bűntudatom volt, hogy nem figyeltem a feladatomra, és ezért Makiro megsérült, vagy legalábbis nem volt túl jó bőrben. Fölé hajoltam, és segítettem neki átjönni a következő helyszínre, ami némiképpen nehezebben ment, mint amire reiatsuval képes lettem volna. Valószínűleg sokkal jobban lenyűgözött volna a hely, ha éppen nem érzem magam rosszul a helyzet miatt, de így is csillogó szemekkel hordoztam körbe tekintetem a villogó játékok között. Ez lenne a mennyország? *w*
- Én… nem is tudom. >////< – Pislogtam zavartan, kérdőn nézve Makirora, ő volt a legjobb ismerője ezeknek a szerkezeteknek.
Talán nem volt ereje teljében, azonban így is tudta, mit érdemes kipróbálni, vagy legalábbis a lista alapján ő meg tudta különböztetni a játékokat. A magam részéről csak álltam, kapaszkodtam a férfiba, és nagy szemekkel pislogtam a hullámvasútnak nevezett szerkezetre. Ez egy gép? Ami magától mozog? Kizárt! :/
Bizonytalanul ültem be a férfi mellé, és mikor ránk hajolt az a néhány fémdarab, majd meglódult a kocsi, a karjaiba kapaszkodtam. Erről nem volt szó! Igazából nem szabadna mozognia, legalább lovak húznák, vagy ilyesmi! Az első rémület után azonban hangos sikoltások közepette élveztem az arcomba csapódó hűs szelet, és azt a fajta sebességet, ami talán meg se közelítette a shunpoét, mégis arra emlékeztetett. Nem értettem, mire gondolt Kaori~nee, mikor arról beszélt, hogy elrontotta…
- Hm? Vége is? Menjünk még! */////* – Kérlelem őket, akár egy gyerek, amitől bizonyosan zavarba jöttem volna, de jelen pillanatban nem érdekelt. Menni akartam. Újra, meg újra! *w*
Szerencsére a többiek sem bánták, hogy visszakívánkoztam, ez megnyugtatott. Határozottan jó kedvűen vágtam neki az újabb körnek, ezúttal már az elejétől sikoltozva és nevetve, könnyeket törölgetve a szememből. Ám ahogy felpillantottam, valami igazán nyugtalanítót fedeztem fel. Valami kilógott a szerkezetből, egyenesen felettünk, ráadásul éppen zuhantunk! O_O Mély levegőt vettem, és alkatomnak teljesen ellentmondva próbáltam meg felnyújtózni annyira, hogy elkapjam, és visszategyem azt a valamit, amiről fogalmam se volt, hogy mi, de biztos kellett bele. Ijedten tudatosult bennem azonban, hogy a kis ketyere a kezemben maradt. Szinte könnyes szemekkel fordultam Kaori~neehez, hogy most biztos mind meghalunk, és ez csakis az én hibám lesz, mert nem figyeltem…
- Megtaláltam… :o – Ó, szóval ez csak egy elrejtett dolog volt. :| Tudtam én… :/
A következő szerkezet ismerős volt arról a napról, amit az Emberek Világában töltöttünk Makiroval, akkor gyerekek ültek rajta. Óvatosan segítettem is neki beülni egy olyasmi kocsiba, amivel az előbb is mentünk, csak ennek volt két hatalmas szeme (Thomas a gőzmozdony), majd mellé telepedtem. Ha most lennék gyerek, én megijednék ezektől a játékoktól. Kaori~nee kérésére felkaptam a fejem, nekem mért nem jutott eszembe?
Nem haladt a játék olyan gyorsan, és viszonylag közel voltak egymáshoz a figurák, éppen ezért bólintottam, majd óvatos mozdulatokkal kiegyensúlyoztam a kocsi szélére, erősen kapaszkodva, mert azért csúszott veszett módon. Megfeszítettem izmaimat, majd egyet határozott mozdulattal elrugaszkodtam, hogy kicsit koppanva egy másik tarka dologra érkezzek. Engem egy pontyra emlékeztetett, de aranyló, vagy fekete helyett lilán és kéken pompált, ami kicsit bántotta a szemem, azonban a dolgom az volt, hogy keressek, nem pedig az, hogy gyönyörködjek.
Csak pár másodpercet szántam a játékoknál arra, hogy találjak festékes dobozt, ha találtam, azt a kötényem kis zsebébe rejtettem, ha nem, már lendültem is tovább. A hal után egy macskára érkeztem, ám ez valami nekomata lehetett, mert szivárványszín farka volt, legalább hét! Sose láttam ilyen lényeket előtte. Talán nem is baj, látva azt, hogy a kacsát rózsaszínűre színezték, és volt egy szán is, amit nyulak húztak! A végén már kezdtem belekavarodni, hol jártam, és hol nem, egy tarka, csillámló pillangóról majdnem lezuhantam, végül egy gyémántokkal kirakott teknősön állapodtam meg, amikor megpillantottam valamit, amit sose kellett volna látnom. Egy hatalmas Aizen fejet… Szerencsére éppen megállt a gép, mire elértem, de ez azt hiszem így is mély nyomot hagy majd bennem. :|
« Utoljára szerkesztve: 2017. Máj. 03, 23:57:52 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #12 Dátum: 2017. Máj. 04, 00:26:55 »
Ez előző feladat az eddigi legkevésbé testhezállóbb volt számára, már amennyiben az ilyen kényszeres feladatok lehetnek bármennyire is kellemesek. Mikor a kórház után ismét egy újabb helyszínre kerültek csupán az eddigiekhez híven némán konstatálta a feladatot. Nem látta semmi esélyét annak, hogy itt szavakkal bármit is elérhet, ereje pedig még mindig nem tért vissza. A különválásról még mindig ugyan az volt a véleménye, mint a sivatagban, azonban akkor bevállt ez a módszer, így érdemes lehet újra kipróbálni, különösen a szűkös időlimit miatt, így ő is bólintott egyet a felvetésre. Az elosztás úgy hozta, hogy megint Fuchida-sannak került egy csapatba, illetve harmadiknak melléjük szegődött az akadémista is. Normális esetben nem számítana egy tanuló segítségére, azonban a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag most mindannyian annak számítanak. Mivel démonmágiája cserben hagyta, így egyedül a kardforgatásra támaszkodhat, ám ezen kézségének fejlesztése csupán másodlagos prioritást élvezett eddig.
- Nincs rá bizonyíték, hogy ha elég tojást gyűjtünk, akkor elengednek innen. Jelenleg nem tehetünk mást, mint követjük a kapott utasításokat, azonban számítanunk kell arra az eshetőségre is, hogy ez csupán egy elterelés, amivel azt akarják elérni, hogy ne vegyük észre a módszereik mögött rejlő titkokat.
Ahogyan arra sem volt biztosíték, hogy mit tesznek velük, amennyiben a tojások mégis eltörnének, így őt nem kifejezetten foglalkoztatta, hogy vajon pontosan mennyi is lehet a kosárban. A shunpo miatt történetesen nem panaszkodott, egyébként sem túl jártas benne. A "lassan járj, tovább érsz" felfogás híve inkább, és nyitva tartja a szemeit, hogy ne kerülhesse el semmi a figyelmét, semmint a sietség miatt elszalasszon valamit. A szellemház nem különösebben rázta meg. Sosem volt az-az ijedős fajta, a több évszázados szolgálat alatt pedig már régen megtanulta kontrollálni a saját félelmét. Egyszer-kétszer előfordult, hogy kezei reflexesen egy-egy kidou idézéséhez szükséges kézjelet vették fel, ám Igyekezett nem nagyobb figyelmet szentelni a különféle szerkezetekre annál, mint amik: figyelem elterelés.
- Azt javaslom tartalékoljuk az energiánkat a kijutásra. - Mondta megróvóan két társára, akik csaknem egymásnak estek, amikor a tükörteremhez értek. Történetesen az ő fejében is megfordult az ötlet, hogy egyszerűbb lenne áttörni őket, semint kerülgetni, azonban az akadémista próbálkozása már bőben elég volt ahhoz, hogy bebizonyítsa, ezek nem átlagos tükrök.
- Kiváló ötlet, Fuchida-san. - Ismerte el a 9. osztagos találékonyságát a fonalat illetően. - Azonban így is azt javasolnám, hogy válasszunk egy irányt, és mindig csupán abba az irányba haladva próbáljuk megtalálni az utat. Ez egy igen elfogadott módja a labirintusokból való kijutásnak.
Az idő lejártával visszatértek a kiidulási helyre, hogy újra találkozzanak a másik csapattal, és hogy tovább indulhassanak a következő helyszínre. Mostanra már a legtöbb résztvevőnél járt a kosár, és mivel a szabály szerint minden helyszínen gazdát kell cseréljen, így ezúttal ő vállalta magára a feladatot. Bár a legkevesebb mértékben sem hajtotta a kíséertés, hogy belenézzen a tartalmába, annyira azért törődött vele, hogy igyekezett a lehető legkevesebb rázkódásnak kitenni, főleg amikor a következő helyszenhez még egy ugrást is közbe kellett iktatniuk. Sokszor van azonban a munkája során dolga érzékeny műszerekkel vagy épp vegyületekkel, így már rutinosan tudja, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni.

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vidámpark
« Válasz #13 Dátum: 2017. Máj. 04, 00:31:23 »
A shinigamik köre ezennel véget ért! A hatodik körre az ugrálóvárból >>IDE<< kerültök. Sok sikert! ;)