Lidércek Birodalma > Hueco Mundo

Vidámpark

(1/3) > >>

Ichimaru Gin:
Egy vidámpark az arrancarok részére. Megtalálható a szellemvasúttól kezdve az óriáskerékig minden, szerelmesek alagútja, hullámvasút stb.


<< ELŐZMÉNYEK

Urufu Heisuke:
CSIBEFUTAM
Húsvéti nyereményjáték 2017EV 2. kör
Nem értem, ki rángatott már megint bele ebbe, de végül is az illető azt mondta, csak át kell adnom a feladatlistát a résztvevőknek, és megvárnom őket itt. De hol az az itt?! És mégis miféle idióta öltözet ez?! Az öltöny teljesen oké, csak a hozzá járó kalapon lévő, hajszínemre emlékeztető nyúlfüleket nem értem. Teljesen logikátlan, nem vagyok holmi idióta cosplayer! … Legalábbis nem önként, és nem nyúlra. Mindegy, némi alkudozással azért kaptam egy iPadet, amin nyomon tudom majd követni, mi zajlik ebben a sivatagi vidámparkban. Még mindig nem vágom, hogyan kerültem ide, de így legalább egy kicsit szórakoztatóbb lesz a dolog. Meg könnyebben csekkolható.
Az ellenőrzést végzem, amikor felbukkan a csapat. Az a fószer, aki engem idehozott azt mondta, csettintenem kell, akkor a kosarukból egy arany mintájú tojás a mellettem lévő állványon terem majd, úgyhogy így is teszek. A bamba ábrázatokat látva sóhajtok, és lezárom a tablet képernyőjét.
– Üdv! Húsvéti tojásvadászat, vidámpark állomás jelentkezik. Eddig mindenki vágja, mi a helyzet, ugye? – gyanítom, nem, mert teljesen irreális a szitu. Vajon nekik adtak olyan tájékoztatót, mint nekem, vagy lövésük sincs? Igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy minél előbb túl vagyunk ezen, annál hamarabb jutok haza a kísérleteimhez. Én is csak a munkámat végzem itt. – Na szóval: az egyik Joker tojásotok nálam van letétben. Kaptok egy listát, az azon szereplő tételeket kell összeszednetek a parkból. Ha valami nincs meg, az szívás, mert akkor az ott lévő Jokeretek nálam marad, és annyival kevesebb lesz a jutalom a verseny végén. Nagyjából ennyi, azt hiszem – azért kicsit el kell gondolkodnom, mi van még, mert a fószer, aki menedzseli ezt a dilihoppot azt mondta, mindent magyarázzak el. Lehetőleg a nyilvánvalót is. Nem akarnám mondjuk ennyire ostobának nézni a társaságot, de azért tényleg akad egy-két apróság, ami magától értetődőnek tűnik, de hát én is hamarabb szabadulok, ha követem a felsőbb utasításokat. – Jah, még pár dolog: különválhattok, hogy összeszedjétek a cuccokat, de senki nem mehet egyedül. Összesen másfél órátok van, és ez egy nagy park. Ne tévedjetek el, ha lehet – teszem még hozzá, biztos, ami tuti. Így is több órát kell majd itt lebzselnem, jobb ha tartják az időkorlátot és nem nekem kell összeszednem őket.
– Na itt a lista, go shopping, óra indul – adom át nekik a papirost a megszerzendőkkel és a helyszínekkel, amiket fel kell kutatniuk hozzá. Én viszont visszaülök a helyemre az állvány mellé, és a tableten olvasok utána a kutatásomhoz kellő dolgoknak. Azért tíz percenként egyszer végignézem a biztonsági kamerákat, hogy merre kavar a bagázs. Szerencsére nem sokat kell foglalkoznom velük, csak összehoznak valamit.
Amikor lejár az idő és/vagy visszatérnek a portékával, egy-egy bólintással veszem vissza őket, a bevásárló listával együtt.
– Hogy a csere áll-e, majd a verseny végén megtudjátok. A következő állomást az ugrálóvárban találjátok. Ott a bejárata – mondjuk elég idióta ugrálóvár, mert úgy néz ki, mint egy fejre állított cilinder, és egy létrán kell felmászni, hogy egy ugródeszkáról bele ugorjanak, de hát nem az én ízlésem tükrözi a hely. Hogy hány tojást fognak összetörni az ugrással, azt passzolom, de nem is az én dolgom. Oldják meg.

(click to show/hide)A dőlt betűvel írt részek nem szerepelnek a listán, hanem mesélői kikötések. Tessék őket betartani!
1. A szellemek házában találd meg a szobád, melynek padlódeszkái mozognak, ott keresd a varázsecsetet a rések között! (A mozgó padlós szoba minden megközelítés esetén a 3., hogy előtte merre kavarnak a karik, a csapatra van bízva, DE tükörterem nem lehet, és legalább egy olyan szoba legyen, ahol random ijesztő lények ugranak eléjük! Az ecset a mozgó deszkalapok között lesz.)

2. Tükrök labirintusának közepe meztelen tojásokkal telt nyúlfészket rejt. (A tükörcsarnok labirintusának közepén sima tojásokkal teli kosarat kell megkeresnetek. Nem lelhetitek meg azonnal, hogy tényleg meglegyen a hangulat, legalább kétszer zsákutcába kell futnotok/nekimenni valaminek/totál másfele kavarni – kombinációt ti választjátok meg.)

3. Festékes dobozt lelhetsz, ha a körhintán jó helyet választasz. (Értelemszerűen menni kell egy kört a körhintával. Itt csak 1 kört mehettek, mindenféle figura van a körhintán, de nem mindegyiknél találni festékes dobozt. Épp ezért, aki ide jön a festékért, feltételes módban írja, talált-e valamit és majd a játék végén a pontozólapon kiderül. Nagyon fontos, hogy pontosan írja le, mire ül fel a körhintán, a fantáziátokra van bízva, úgyhogy nyugodtan legyetek kreatívak!)

4. A hullámvasút tündérporos fiolát rejt. Jól figyelj és kapd el! (Parafadugóval betömött kémcsőben glitter van, ez lóg a hullámvasút egy pontján – lejtmenetben lehet elkapni, mivelhogy egy madzagról lóg. De nem sikerülhet elsőre, mindenképp két menetet kell mennetek a játékon. Másodszor a glitteres fiola sem ugyanott lesz, legyetek résen és kapjátok el!)


FONTOS: különleges képességek, kaszt képességek, reiatsu kezelés képzettségek (vagy bármilyen reiatsu alapú képesség) nem működnek!

Hoshi Sen Nozomi:
  Elszontyolodtam a matematika emlegetésére, mostanában nem nagyon megy, ezt szerettem volna elmesélni Ryo-niinek is, de nem egy ilyen furcsa helyen, ahol most vagyunk. Várjunk most? Áhh, mi ez a hely?! Az ott egy… nyuszi-ember?
  Csodálkozva néztem az újabb ismeretlen arcot, miközben a Ruka-chantól kapott szendvicset nyammogtam, amiért igencsak hálás voltam, mert már majdnem éhen haltam!
  – V-várj! Ízé… am szabad? Egy selfie? Kérlek! – éppen sikerült lenyelnem az utolsó falatot és sebtében megtörölnöm az arcom, hogy feltehessem kérdésemet, mielőtt elindulnánk. Nagyon érdekesnek találtam, főleg a fülei miatt, tök jó jelmez volt! Szóval reméltem benne lenne egy közös képben. Fellelkesültem, amikor igent mondott rá.
  – Ruka-chan, lécci, lefotózol minket? Megfogom addig a kosarat! – Bár jócskán megrémültem, hogy a nyuszicosplayes fiú miért az ő telójával szeretné elkészíttetni Ruka-channal a fotót… Hisz akkor nekem nem lesz meg a kép! Rögvest megnyugodtam, amikor biztosított arról, hogy mielőtt útra kelnénk, átküldi a fotót. Szóval lelkesen álltam be mellé, miután Ruka-chan elkészítette a képet és megkaptam a mobilomra. Vidáman megmutattam azt Umi-jiinek és Ryo-niinek, aztán pedig Hopinak is elküldtem, hogy ő is lássa. Persze nem felejtettem el megköszönni a nyuszifiúnak, amiért volt olyan rendes, hogy belement a fotózkodásba.
  – Kí–kísértetház? – elsápadtam ennek emlegetésére, remegő hangon kérdeztem vissza, hogy biztos jól hallottam-e és mivel Ryo-nii volt közelebb hozzám rémületemben rácsimpaszkodtam. Nem akartam odamenni a végén szellemmé változok, megint! :S
  – Körhinta, az micsoda? – kérdeztem szégyenlősen. Ruka-chan elmondás alapján az jobban tetszett, oda szívesebben elmentem volna. Umi-jii olyan bátor, hogy ő hajlandó elmenni a kísértetházba! Pedig olyan ijesztő hely! Tétován toporogtam egy helyben és vizslattam Umi-jiire. Nem szerettem volna, hogy nélkülünk menjen, de a kísértetház… Nem voltam túl lelkes, hogy külön kellett mennünk, de megígértem Umi-jiinek, hogy csinálok majd képet, arról a körhintáról.
  – Ryo-nii~… Van nálad müzli szelet? – kíváncsiskodtam, reménnyel teli tekintettel lestem fel rá, mikor a körhinta felé haladtunk. Arcomon széles vigyor terült szét mikor megkaptam tőle a nassolnivalót, amiért áhítoztam.
  – Oroszlán! Én az oroszlánnal akarok menni! – nem sikerült lenyelnem a falatot, mikor megláttam a cicát, így véletlenül picit teli szájjal jelentettem ki a dolgot. Nyomban oda is viharoztam választottamhoz és ültem fel a hátára gondolkodás nélkül. Szép nagy cica! Kár, hogy nem igazi. – Szóval festékesdobozt kell keresni?
  Én igyekeztem nagyon figyelmes lenni, amikor elindult ez a körhinta dolog. Belekapaszkodtam az oroszlán sörényébe és úgy lestem jobbra-balra, hátha meglátok egy festékesdobozt. Ekkor szembesültem vele, hogy volt tigris, meg fehér paci is a választható figurák között. A kacsát pedig külön leellenőriztem, a világhódító csirke, aki kacsának vélte magát. Lehet, hogy elrejtett ott egy festékdobozt, nem tudom, de egy próbát megért. Amúgy nagyon tetszett a körhinta! Kár, hogy csak egyszer lehetett vele menni. Mikor megállt értetlenül lestem Ryo-niire.
  – Miért nem megy tovább? – szontyolodtam el. Meglapogattam a cica sörényét, hátha tovább megy, de nem. Mikor megtudtam, hogy csak egyszer lehetett körbe menni elkámpicsorodtam, mert én szerettem volna a pacit is kipróbálni, meg az elefántot! Viszont Ruka-chan felajánlotta, hogy csinál a figurákról és rólam képeket, ha már nem tudtam kipróbálni őket. Lelkesen mentem bele az ötletbe. A tigrisnél megkértem Ryo-niit is, hogy álljon be ő is, hogy elküldhessük Hopinak a képet! Meg Ruka-channal is akartam közös fotókat! Kár, hogy Umi-jii nem volt itt, vele is fényképezkedtem volna. Alig vártam, hogy elmenjünk a talipontra, mert nagyon szerettem volna megmutatni Umi-jiinek a képeket.
  A talihelyen nyomban odaszaladtam Umi-jiihez, hogy átöleljem, mert a kísértetházak ijesztőek és olyan menő, hogy ilyen bátor volt, hogy ő elment oda. Aztán lelkesen áradozva kezdtem neki megmutatni a fotókat, amiket készítettünk a körhintánál. 
  A tükörlabirintusba félszegen mentem be Umi-jii és Ruka-chan mögött. Pedig nagyon bátornak kellene lennem, hiszen Ryo-nii most nincs itt. Az izgalomtól ráadásul újra megéheztem. Ahogy kapkodtam a tekintetemet mindenhol magunkat láttam. Fura volt nagyon. Picit lemaradtam Umi-jiiéktől, ahogy közelebb merészkedtem egy tükörhöz, hogy jobban megnézhessem magamat benne. Riadtan rikkantottam fel.
  – Eddig is ilyen kócos voltam? – sápítoztam. – Ryo-nii tönkre tette a hajamat! T-T – nem haragudtam érte, tuti véletlen volt. De a hajam, a fotók! Umi-jii viszont nagyon felkészült volt, volt nála fésű! Hálásan megköszöntem neki, mikor átvettem tőle, majd nagy szemekkel kérdeztem meg tőle, hogy jól láttam-e az előbb, hogy az ott a táskájában egy zacskó… gumicukor?! *_*
  Éppen készültem az Umi-jiitől kézbe kapott nassolnivalóval megkínálni Ruka-chant mikor felrikkantott, hogy elhízott. Nem értettem, hogy érti, hiszen semmit sem változott! Aztán a tükörre pillantottam és a tükörképe! Hátrahőköltem gumicukros zacskóval együtt, mivel ahogy mellé álltam ott én is bővelkedtem felesleggel. Gonosz varázslatot éreztem a dolog mögött! Umi-jii mögé bújtam értetlenségemben.
  – Umi-jii, nekem diétáznom kell? – szipogtam, miközben marok számra ettem szomorúságomban a gumicukrot mögötte. Az se lelkesített mikor megtaláltuk a tojáskosarat. – A tojás is hizlal? – kérdeztem szomorkásan. Megrémültem a gondolattól, hogy esetleg azt is le kell húzni az étrendről. Bánatomban újabb maroknyi gumicukrot kezdtem elnyammogni.

Hoshi Ryohei:
Újfent változott a szín. Kezdtem nem kedvelni a cilindereket. Főleg az olyanokat, amik csak úgy beszippantottak, másfele meg kidobtak. Ráadásul nem csak engem, de mindenkit. Vagyis mormogva majszoltam, az időközben bezsebelt melegszenyómat. Meg kukkoltam körbe a környéket. Vidám park, és egy kissrác, menő nyuszi fülekkel. Szótlanul készültem fel minden lehetőségre, ám Nozo~chan megelőzött. A fülem is két fele állt, fotózkodni akart. A szemem sarkából Umi~ra pillantottam, valahogy sejtettem, hogy ő lelkesedni fog inkább az ötletért, sem hogy az én aggodalmam osztaná. Egy sóhajjal nem szóltam bele a mókájukba. Azért nem akartam, hogy az én paranoiám legyen a szórakozásuk elrontója. Vagyis szó nélkül tömtem a bendőm tovább.  A házigazda, maga is legalább olyan lelkesnek tűnt, mint jó magam. Nem úgy látszott, hogy jó kedvéből volt itt. Talán ő is talált egy kellemetlen cilindert út közben. Jó kérdés volt, hogy ha nem lelkes a történet miatt, hogy itt kell lennie, akkor még is miért van itt? Újabb eshetőség volt, hogy ugyanúgy nem tud innen kijutni, mint mi. De akkor honnan tudja, hogy mit kell nekünk mondania? Egyre több volt a kérdés, minden kérdés újabb kérdéseket vetett fel. De válaszok valahogy nem akadtak rá. Ellenben sikeresen lerombolta azt a kis megkönnyebbülést, amit a Szőke Kobold üzenete okozott. Most nem fejtörőt, hanem listát kaptunk, hogy keressük meg.  Magamba felmorrantam. „Varázs ecset, tündérporos fiola, festékes doboz, meg sima tojások”.  Komolyan nekünk kell összehalásznunk egy szerencsétlen tojás festés kellékeit? Sóhajtottam egy sort, főleg azon a kritériumon, hogy egyedül senki nem mehetett semerre.
Ki lettek osztva a csapatok. Húztam a szám, amiért Anci elkeveredett mellőlünk, és a fenyegetőző lánnyal indult neki a kísértet kastélynak. Nagy ajánlottam a kiscsajnak, hogy ne essen semmi bántódása Umi~nak! Így viszont én kísértem Nozo~chanékat. A körhintára esett a választásuk, mint úticél. Még mindig aggódva néztem Anciék után, de mentem a lányokkal. Nozo~chan kérdésére, megenyhült képpel kerítettem egy műzli szeletet elő a zsebemből (kész túlélési pakk volt elrejtve a zsebeimbe) és adtam neki oda. Az elégedett boldog mosolyára szívem szerint megsimogattam volna a hajacskáját, de eltekintettem a dologtól…egyelőre. Megvártam, hogy a lányok válasszanak egy-egy hintát, majd magam is felcsüccsentem a tigriskére. Kicsit kicsinek éreztem, a nyakamig kellett szinte húzni a lábaim, hogy ráférjek, de nem panaszkodtam. Helyette a tigriskét, és a fehér pacit vizsgáltam át, hátha találok festékes dobozt.  Ahogy megálltunk, Nozomi~chan kérdésére felé tartottam a kezem.
   -Csak egy körös volt, úgy tűnik! - magyaráztam neki -De ha haza jutunk innen, akkor elmehetünk majd egy igazi vidámparkba, ahol arra ülünk fel, amire szeretnénk, és nem kell semmit keresgélni közben! - ígértem nekik. A fotózásra szusszantam egy nagyot, de segítettem nekik. Meg lőttem róluk én is közös képet.  Ránéztem Ruka~chanra. Nagyon szótlannak tűnt.
   -Ne aggódj nagyon Ruka~chan - próbáltam bíztatni - Nem sokára haza jutunk, épségben! - jelentettem ki magabiztosan. Azt még nem tudtam, hogy hogyan, de mindenképp ki kellett innen jutnunk. Egyelőre végig csináljuk a feladatokat, hátha akkor kijutunk. Ha nem, akkor valamilyen módon ki kell majd törnünk. A „B” tervre még nem volt ötletem, hogy hogyan, de dolgoztam rajta.
A találkozó helynél láttam, hogy Anci feltűnően sápadt volt. Morcos pillantással mértem végig a korábbi társaságát, majd morogva szólaltam fel.
   - Változott a felállás! - közöltem velük - Következő körre Anci, te mész a lányokkal. Yui, te pedig velem leszel! - Nozomi~t és Ruka~chant nem akartam elszakítani egymástól. Viszont nem tudtam, mi történt, a kísértet ház, avagy mi volt felmenőmre ilyen hatással. A kis hirig bigét meg eszem ágában sem volt a lányokkal összeereszteni, főleg nem felügyelet nélkül. Vagyis más megoldás nem volt. - Mienk a hullámvasút! - tettem hozzá. Nozomi nem rajongott a hullámvasutakért, úgy sejtettem, Anci pedig már így is fal fehér volt!
   - Amíg megyünk, dobáld a szemeidet! - morrantam neki oda, majd beültem a kocsimba. Normál esetben ritka mód élveztem volna az ilyet. szerettem a száguldást, és a szabadesés sem állt távol tőlem. De most nem normál eset volt. Fagyosan figyeltem a környezetünket. Az egyik hurok közepén felfedeztem a kémcsövet. Csillogott, mint Salamon töke. Kinyúltam, hogy elkapjam, de túl hirtelen lendültünk lefele, elvétettem az időzítést. És ahogy visszanéztem, már nem volt ott.
   -Következő körben te próbálod! - közöltem a lánnyal. Ettől függetlenül figyeltem, hátha meglátom megint.
Amikor vége lett a vasútnak, és újra a találka ponthoz mentünk, nem igazán értettem miért, de egy teljesen kedvtelen társasággal találkoztunk.
   -Ennyire szörnyű volt a labirintus? - kérdeztem elhűlve. Ötletem nem volt, miféle borzalmat tehettek még bele, ami így kikészítette Ancit, és a lányokat.

Hoshi Kazumi:
Első mozdulata volt körbe nézni. Létszám ellenőrzést tartott. Amennyire lehetett begyűjtött mindenkit, ne nagyon kavarodjanak el. Akkor engedett fel, amikor előkerült a fogadó bizottságuk. A nyuszifiú látványán ugyan felnyösszent, mert eszébe jutott egy őrült játék. Rögtön végignézett magán, véletlen se legyen Alíz ruhában. Szerencsére nem történt vész. Megkönnyebbülten simogathatta meg morgósan csócsáló nagy fiacskája hátát. Engesztelően mosolygott rá, miközben tisztában volt vele, nem sok mindent érhet el.
Az utasításokra, hogy másfél óra alatt kell a vidámpark területén belül a Yui chan kezében landolt helyszíneken kutakodniuk különböző tárgyak után, csak hatalmasat nyelt. Nem hangzott egyik lehetőség sem vonzóan. Tudta, hogy muszáj lesz választania, legalább két helyszínt, hiszen nem maradhatott senki sem egyedül és a gyerekeket sem engedte volna magukban bóklászni.
- Elnézést, Usagi san! Honnan fogjuk tudni, mennyi időnk van hátra? – Felé mutatott telefonra, csak óriási szemekkel pislogott. Hirtelen nem értette mit szeretne vele kifejezni és beletelt némi időbe, mire leesett a tantusz. Gyorsan elővette saját mobilját. Többieknek is jelezte, hogy állítsák be a stoppert, így nem szaladhatnak ki a másfél órából. Az irányzék választását megkönnyítette Nono chan, aki a körhintára voksolt. Ebben Ruka chan lett a partnere, így a dolog el is dőlt.
- Nekünk maradt a Kísértetház, Yui chan! Előre szólok nagyon ijedős vagyok! Azért igyekszem nem rád hozni a frászt! Eltévedni se szeretnék. Mi lenne, ha használnánk jelölést? Mondjuk, „x”-et tennénk minden szobára, ahol jártunk? – Mosolygott rá kedvesen, miközben elindult a kijelölt helyre.
Elhatározta nem fog ijedezni, azonban már az ajtónál inába szállt bátorsága. Legszívesebben visszafordult volna, de nem maradt választása! Be kellett mennie! Főleg, hogy Yui chan, hezitálás nélkül nyargalt előre. Kénytelen volt utána loholni. Végig a háta mögött haladt. Rémülten tekintgetett körbe és rezzent össze minden nesztől. Próbálta magát tartani a felajánlásához és remegő kezekkel húzgálta a jeleket.
- Látom nagyon fontos a táskád! – Operálta le saját táskájáról a vállpántot. - Ha a hátadon viszed, kevésbé foglalja le a kezeidet, de magad elé tudod húzni. – Tartotta felé, hátha él a lehetőséggel. Alig oldódott hangulata, máris következtek a felbukkanó borzalmak. Az előkerülő csontvázakra, ijesztő alakokra, boszorkányokra, falról lelógó pókokra hangos sikításokkal csalapált kezeivel. Valahonnan még seprűt is kerített, amivel kitartóan odasózott minden rémisztő dolognak.
Örökké valóságnak tartott, mire ráakadtak a mozgó padlós szobára. Nem állította könnyedén birkózott meg vele. Első lépéssel seggre huppant. Nála sokkal ügyesebben mozgott Yui chan. Próbálkozott, de a fürgeség és fiatalság győzedelmeskedett felette. Nem is várakozott tovább. Rögvest kézen ragadta Yui chan-t és szélsebesen viharzott ki a kastélyból. Valamiért a kifelé vezető utat sokkal könnyebben megtalálta, ahogy a többieket is hamar elérte. Komolyan halálra rémítette az a hely.
A megpróbáltatásoknak, pedig nem szakadt vége! Következő állomásuk a tükrös útvesztő, bár részéről inkább önbecsülés gyilkoló lett. Az első tükörtől sikító frászt kapott. Igyekezett jó arcot vágni a rémálmához, ezért szorgalmasan a földet, vagy a lányokat kémlelte. A háta mögött felcsendülő kétségbeesett cica hangra, rögtön megfordult.
- Ugyan, kincsem! Nagyon csinos vagy így is! Ryo chan, pedig szeretetből simogatta meg a kókuszod. A hajadat rendbe lehet hozni, de a bátyusod lelkét már nehezebb. Neked se esne jól, ha így reagálnának a kedveskedésedre. – Nyúlt bele táskájába, hogy előhúzhasson belőle egy kicsike fésűt, majd a sasszemekkel kiszúrt gumicukrot egy aprócska ölelgetés kíséretében.
Az út további részében kezdett rajtuk eluralkodni a depresszió. Egyre jobban sápadozott a képeken. Ez még sem mehetett így tovább! Kézen fogta a lányokat, senki se kallódjon el, aztán megindult futólépésben a tükrök között. Próbált kizárólag maga elé fókuszálni és nem elidőzni a borzalmas látványon. A lelke apró darabkákra hullott, de muszáj volt kitartania. Akármennyire szeretett volna az egyik sarokba vetődni és fejére húzott pokrócba bugyolálni magát, meg kellett találniuk azt a nyuszifészkes akármit!
- Ne higgyetek annak, amit láttok! Tökéletesek és szépek vagytok! Ha pedig ki akarunk innen jutni, mielőtt sírva fakadunk, akkor nem szabad a tükröket bámulnunk! Próbáljatok az útra figyelni! – Szorította meg biztatóan a lányok kezeit. - Sikerülni fog, csak keressétek azt a tojásos fészket! –
Nézelődött jobbra-balra, mindenfele a tükrök között. Nem merte megsaccolni, hogy mennyi ideig futkorásztak, mire ráleltek a kosárkára. Annyi szent, hogy alig került hozzájuk, rögvest hátat fordított a lányokkal és tankként robbant ki a házból. Komolyan fellélegzett, miután a szabad levegőn lehettek.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése