Szerző Téma: Mizushima Setsuko  (Megtekintve 701 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Mizushima Setsuko
« Dátum: 2017. Jan. 14, 15:37:10 »
~ Adatlap

Név: Mizushima Setsuko (engedélyem nemesi származásra a nagy vörös vezértől, Himétől van)

Nem: Nő

Kaszt: Shinigami

Szül. ideje: 1947. December 20.

Kor: 70 év

Emberként: -

Lélekként: 70 év

~ Előtörténet

“Ha gyenge a lelked, tompa a kardod éle.”

A szemem lehunyva agonizáltam... és elnyúltam a forró vízzel teli kádban. A gondolataim ide-oda repkedtek a fejemben, szinte már láttam, ahogy némeik alacsonyan, egészen az orrom előtt száguldozik. Hagytam őket tova szállni, pihenni és nem gondolkodni akartam. Egy szolgáló lépett be, és kezében ott figyelt a szivacs, így szó nélkül szabaddá tettem a hátam, hogy le tudja súrolni a minap koszát. Óvatos volt, mint mindig. Lágyan söpörte arrébb vörös tincseimet, hogy meztelen hátamnak eshessen a szappanos vízzel. Finoman köröket írt le, egyre nagyobbakat, én pedig felsóhajtottam, nem szerettem a kínos csendet. Meglepetésemre, mintha a fejembe látott volna, és kellemes hangon dúdolni kezdett. Kicsit mocorogtam, de csak míg felültem, és lehunyt szemekkel koncentráltam... úgy, ahogyan azt az Akadémián a fejembe verték. Ott sosem sikerült a seggemen maradni, és nyugodtan meditálni, nem is volt nagy sikerem ezeken az órákon. Most viszont eluralkodott rajtam a teljes nyugodtság. Az ablak apró réseiből szivárgott a kinti hideg, éreztem, ahogy megborzongat, éreztem a konyhában készülő tea illatát... olyan nosztalgikus volt. Régebben az ablakba ülve, nyakig takaróba bugyolálva figyeltem, ahogy a tél fehér köpenyben tombol és ordít odakint. Én is a tél gyermeke vagyok, talán ezért is áll hozzám közel az évnek ezen szakasza. Sokan úgy tartják, hogy azért is lett vörös a hajam, mert a belső tüzem így nyilvánul meg... ugyanis egyes mendemondák és pletykák szerint kissé... hogy is mondjam... tüzes vagyok. Persze ez mind hülyeség, szinte minden Mizushimának vörös haja van... szóval ez csupán a genetika. Ahogy szép lassan elvesztem a gondolataim közt, a külvilág, mint olyan, megszűnt létezni... magam előtt már csupán kicsi lány énem vigyorgott.

- Szia! - mosolyogta... vagyis mosolyogtam, vagy mi a fene. Nagyokat pislogva integettem neki vissza, de valahogy a szavak a torkomon akadtak.

- Elvitte a szisza a nyelved? - csodálkozott rám, mire elmosolyodtam. Sosem féltem kimondani mit is gondolok, kicsi koromban ez méginkább igaz volt... nem véletlen volt számtalan problémája anyunak, amikor vendégségben ebédeltünk. Látom, ahogy a szar szóval minősítem az elém pakolt valamit... és bár senki se tudja, de anyutól tanultam, amikor olykor a sok munkában nem figyelt, és idegesen kimondta olykor. A vendéglátók rendszeresen égbe szökött szemöldökökkel néztek rám, mint valami sátáni gyermekre, szólni mégsem mertek rosszat, sőt! Bizonygatták, hogy mennyire sajnálják, és mennyire örülnének, ha legközelebb is jönnék, mert akkora már finomat csinálnak. Minden szavuk bűzlött a hazugságtól, ám ezt már akkor sem akartam az arcukba vágni, de alig pár évesen is olyannyira átláttam ezeken a gyengén kivitelezett hazugságokon, hogy nevetnem kell a dolgon.

- Nem, nem vitte el, bocsi. - simogattam meg a buksiját, majd leguggoltam, hogy a kicsi énemmel egy szintben legyek.

- Szép vagy! - mondta csillogó szemekkel, azonban nem vert át, ismertem a trükköt. Bár nem hazudott, lényegében sosem érdekelte, érdekelt, ki hogyan néz ki, ezen kijelentésem mindig a másik puhítására szolgált, hogy aztán megkaphassam azt, amit akartam.

- Ismerlek, mint a rossz pénzt, szóval bökd csak ki, mit szeretnél. - kuncogtam.

Amaz sértődötten pislogott, nem hitte el, hogy tökéletes trükkje kudarcba fulladt, de azért nem adta fel a dolgot.

- Mesélj nekem! - vigyorgott. Kérése még engem is meglepett, így érdeklődve vártam, úgyan ad-e valami célirányt nekem. Mivel azonban hallgatott, csak rákérdeztem, ugyan mit szeretne, mit meséljek. A válasz meglepett.

- Magadról te buta! Tudni akarom, milyen leszek, ha nagy leszek! Harcos leszek, mint sokan a családból? Ugye az leszek?

Mély levegőt vettem... majd bólintottam.

- Hehe... az leszel ám! Hát amúgy... ilyen leszel. - forogtam egyet előtte, hogy jól lásson.

- Tényleg szép vagy... leszek! És  nekem is lesz kardom, igaz? - lelkesedett fel, és még mutogatta is, hogy mégis mi az a kard, egy rögtönzött, a levegőbe rajzolt kis ábrával. Fülig érő mosollyal biccentettem, ha valakire, hát Jigoku no Hana-ra büszke voltam.

- Remek kardod lesz, csak jól pofozd meg az elején, és nem lesz gond! Mutasd meg neki, hogy milyen erős vagy, aztán verd tönkre, várd meg, míg kiduzzogja magát, és csatold a hátadra. Soha többet nem kell tovább másfele, csak előre nézned, ő majd védi a hátad.

- Aztaaa!
- ujjongott örömében.

- Örülök, hogy eljöttél, máskor is beszélhetnénk... - és bár még szavakat formáltak ajkai, egyre halkultak, és köddé foszlott az álomvilág. A valóságba visszacsöppenve még mindig a forró vízzel teli kádban fürödtem, azonban ismeretlen arc mosolygott rám. Meleg pillantása volt, valami volt benne, ami miatt a szívem kissé dobogni támadt fel.

- Kit tisztelhetek benned? - kérdeztem, egy cseppet sem zavartatva magam, hogy meztelen ülök egy kádban.... Férfiakkal szemben sem pirulgattam volna, ám női vendégem támadt, így semmi okom nem lett volna takargatni magamat. Szép nő volt, haja szőkén omlott vállára, és volt benne valami, ami tiszteletet ébreztett környezetében. Anyám hangját hallottam meg, pislogtam is, ki még, aki fel szeretne bukkanni a semmiből.

- Setsuko, ő itt az unokanővéred, Sango.

Pislogtam, majd megint, megdörzsöltem a szemem, hátha rosszul látok, de nem, tényleg szőke volt.

- Örvendek... - motyogtam az orrom elé.

A másik mosolygott, én pedig hitetlen arccal lestem édesanyámra magyarázatot várva... de valahogy nem akart kisegíteni...



~ Kinézet

Fiatalos, korai húszas éveiben járó, karcsú megjelenése igazán vonzó látványt nyújthat, alakjára semmi panasz nem érheti a háza elejét, szóval keresnie kellett valami mást, hiszen nem is ő lenne, ha nem tette volna meg. Gyorsan szembeötlő ugyanis, hogy néhol össze van fércelve, sebnek azonban nyoma sincs. Ő ugyanis ezt "divatból" tette. Szerencsére a legtöbb ilyet képes eltakarni, így könnyedén képes igazi nemesi lányként is megjelenni, de képes kimondottan kihívóan, bár utóbbi olyasmi, amit nagyon is gyakran tesz meg. Nem híve a csicsának, a csillogó, fodros ruháknak, bár a hagyományos japán ruhák szolidabb verzióit előszeretettel hordja. Sok esetben csak fásli takarja dombosabb vonásait, leginkább, amikor harcol, gyakorol, vagy fest. Megjelenése mellesleg igencsak vegyes érzelmeket válthat ki, vörös tincsei gyönyörűen keretezik az arcát, amely két hosszú fonatba van kötve, szintén fásli segítségével és arcvonásai finomak, szemei veszélyesen villognak a rózsaszín legvadabb, legrikítóbb színében, mosolya pedig tud melengetni, és ölni is. Nem mondhatni égimeszelőnek, sokkalta inkább alacsonynak, hiszen jó 162-3 cm. Legbizalmasabb barátját, a kardját mindig a hátára kötve hordja, ezzel szimbolizálva, hogy ő védi még a hátát is. Testén tetoválások is megtalálhatóak, ám ezek is takarható helyen, kivételt képez háza címere, amely jobb csuklójára lett varrva, és büszkén viseli. Emellett egy hatalmas jáde-sárkány tekeredik a hasára.


~ Jellem

Megjelenése és jelleme koránt sem egymás párhuzama. Kaotikussága ugyan megfigyelhető jellemében is, azonban koránt sem számítana egy külső szemlélő arra, hogy ez a lány kiemelkedő logikai képességekkel bír. Meghatározó jellemi vonásai egocentrikussága, határozottsága, energikussága,  valamint feltűnési viszketegsége. Nemesként jobban ismeri az illemszabályokat, és udvariassági kódex hadakat, mint bárki más, még sem tartja többre a legtöbbet egy tanácsnál, amiket többnyire nem szokott megfogadni. Határozott parancsot ritkán nyel le, egyfajta tekintete kell legyen az illetőnek, hogy komolyabban hatni tudjon rá, hiszen nagyon határozott jelleme van, ráadásul erősen a tudatában van az is, hogy nemesi család tagja, így akármilyen jött - ment valakitől parancsot elfogadni nem lesz hajlandó, csupán abban az esetben, ha a parancs megszegése súlyos következményekkel járhat irányába. Sokakat meglephet, hogy stratégiai képességei kiemelkedőek, valamint az ennek kivitelezésére szolgáló idő intervallumot is igen alacsonyra képes redukálni. Összességében vidám teremtés, aki szeret a társaság középpontjában lenni. Könnyen el lehet vele beszélgetni, habár vitázni vele nem kimondottan szerencsés, hiszen saját véleménye számára szent és sérthetetlen, ellenben vannak bizonyos személyek, akik természetesen ezek fölé képesek emelkedni. Bár kemény feje van, és nem kimondottan tolerálja, ha nincs igaza, neveltetése alapján képes teljes mértékben uralkodni magán, és akkor is kedvesen mosolyogni, amikor legszívesebben megfolytaná a szemben állót. Nincsenek titkai, vagy ha vannak, azok sem titkok, csupán nem hangoztatja... ilyen például művészi irányultsága, ugyanis egyik legfőbb tevékenysége a festészet, ahol kiélheti magát, és pillanatképeket fest, melyek sok esetben groteszk, és elvont stílusúak. Nem másnak, csakis önmagának fest, a szobája fala a leginkább remekműveknek titulált alkotásaival van díszítve. Összességében őszinte jellem, de nemesi kötelezettsége a hazudás mesteri művelése, és ő mestere is, azonban ha lehet, nem veri át az embereket, nyíltan kimondja, ha valakit épp szívesen leszúrna, ráadásul egyedi, mosolygós stílusban, ami így kissé hátborzongató képes lenni. Nem híve az érzelgősködésnek, sokkalta férfiasabb ebben, mint a legtöbb igazi férfi, saját bajait leginkább kifesti, vagy harc során kiadja magából, egyszóval remekül képes kezelni a dühét, hite szerint ugyanis a düh, mint érzés, elvakít, és vakon ugye kinek a torkát tudod elvágni, ugyebár. Végezetül levonható az a következtetés, hogy alapvetően két stílusra terjed ki az övé, amikor nemesnek kell lennie, és amikor nem. 

~ Szeret-nem szeret

+ A veszélyt, a harcot, ilyenkor tud igazán felpörögni, ez a lételeme

+ Magát, akkor is, ha pocsékul hangzik... egoista, így ez evidens

+ A családját, őket még magánál is jobban szereti

+ A művészet, főleg, ha az a sajátja

+ Kardja szellemét, aki legközelebbi barátja, már talán testvére

- Ha semmibe nézik

- A talpnyaló, kétszínű érdekembereket

- Veszíteni, ezt különösen rosszul viseli

- Az érzelgősködést

- Az elveinek megtámadását, tehát vitázni nem feltétlen kifizetődő vele

~ Zanpakuto
Neve: Jigoku no Hana (Pokol Virág)
Fajtája: tűz
Shikai parancsa: Maiodore Jigoku no Hana! (Táncolj Pokol Virág!)
Shikai kinézete: A kard méreteit figyelembe véve semmit sem változik, ahogyan alaphelyzetben, shikaiban is egy wakizashi. Pengéje feketén villog, a keresztvas ugyancsak, amely apró, aranyszínű pókliliomokkal van díszítve, mindig annyival, ahány billogot még képes vágni. A markolata vörös, fekete mintázattal tarkítva.
Támadások:

1. Dansu: Raijingu itami (1. Tánc: Fájdalom ébredése)

- A kard pengéje nem pusztán sebet hagy maga után, hanem egy apró kis billogot. Ezen jel egy pókliliom, amely minél frissebb, annál vörösebben izzik. Roppant kellemetlen érzés, ám közel sem végtelen a hatás. Ez a zanpakuto pontok függvényében alakul. 1-3 pont egy teljes kört jelent, 4-6 pont kettő kört, míg 7-9 pont hármat. Ahogy a hatás elmúlik, a billog is eltűnik. A létrehozható billogok száma egyenlő a zanpakutora tett pontok számával.

2. Dansu: Hakka (2. Tánc: Kivirágzás)

- A képesség az első táncra hajaz. A képesség kimondásával az aktív, és csak aktív billogok, amik még mindig a másik testén vannak, felhevülnek, és virágok nőnek belőlük, mellyek ezután felrobbannak. Terjedelmük állandó, és változatlan, egy közönséges petárda hatótávolságának felelnek meg. Az okozott sebzés a zanpakutora tett pontoktól függ, 1-3 pont elsőfokú-, 4-6 pont másodfokú-, míg 7-9 pont harmadfokú égési sérülést okoz. A virágok létrehozása magában hordozza a billogok eltűnését.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 15, 00:05:28 írta Mizushima Setsuko »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Setsuko
« Válasz #1 Dátum: 2017. Jan. 14, 23:26:40 »
Üdvölet! :3

Érdekes kis történet volt, bár sok minden nem derült ki, de az bizonyos, hogy nemigen szégyenlős a kisasszony. Remélem hamarosan minden kis titokra fény derül. *w* Mivel belekötni semmibe nem kívánok már, így elfogadom! ^-^


Osztag: 10. osztag
Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 7000 ryou


A pontozás: indulásként kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 14 pontot (az LP-d után, nemesi származásra, és SS-hez tartozás végett) a képzettségeiden, amik a következők:
  • Zanjutsu
  • Hakuda
  • Kidou
  • Shunpo
  • Zanpakutou
Elosztott pontjaidat itt jelentsd le, majd válassz szintednek megfelelő 5 canon shinigami technikát!
Kellemes játékot az oldalon! ^-^