Szerző Téma: Förtelem  (Megtekintve 4093 alkalommal)

Description: Erősen 18+ csak saját felelőségre

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 338

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 25 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Förtelem
« Dátum: 2017. Jan. 26, 15:30:15 »
Engedély/felügyeli: Hirako Shinji

Résztvevők:
- Fon Kouhei
- Osaka Makiro
- Mizushima Setsuko

- Cassandra Keen

- Karasu Vex
- Eliana del Barros


Shinigamik:

Kinek hogy telik a napja, de akármit is csináltatok, egy lepke szakította félbe. Az állt az üzenetben, hogy vár rátok a hadnagyotok. Miután találkoztok vele, a kezetekbe nyom egy aktát, és 1 órát kaptok, hogy átnézzétek, hogy mi is áll benne, és felkészüljetek az indulásra.

Az akta tartalma:

Az Emberek világában egy kisebb, néhány száz, maximum ezer lelket számláló településen megszaporodtak a halálozások, két nap alatt több mint a lakosság fele vesztette életét. S egy lélek se érkezett Soul Societybe, dacára annak, hogy több shinigamit is kiküldtek a feladatra. Viszont nemrég jött egy üzenet tőlük, hogy túl sok a munka, és a nagymennyiségű lélek rengeteg hollowot vonzott oda, nem képesek egyszerre megtisztítani a lelkeket, és meg is védeni őket, némi erősítésre van szükségük. A feladatotok, hogy miután megérkeztetek, biztosítsátok a lelkek megtisztítása zavartalanul befejeződjön, és végezettek a hollowokkal. Ha a helyzet megköveteli, akkor kérjetek erősítést.

Ennyi volna a feladatotok, csak egy kis biztosítás, semmi egyéb. Minden gond nélkül megérkeztek a településre, de ahogy körbenéztek, rájöhettek, hogy itt többről lehet szó, mint gondoltátok. Egy teremtett lelket se láttok, helyette valami mást, egészen mást.
Kiégett gépjárműveket, némelyik még mindig füstöl, az egyikben a sofőr megégett teste is benne ült, markolta a kormányt, mintha még mindig utón lenne, az épületek falán több lövedék ütötte nyom, nyikorgó ablakok, amik a szél játékára voltak bízva, néhány helyen a fal be van omolva, volt egy, ami alól egy kar nyúlt az ég felé, az ujjai mintha görcsösen markolnának valamit, máshol csupa vér volt, mindenfelé letépett testrészek voltak, vértócsákban ázó karok, lábak, egy csőre egy férfi volt ráhúzva, a gyomrán hatolt át a fémcső, átszakítva a belsőségeket, amik cafatokban lógtak a cső végén. Alatta pedig egy torzó hevert, nem voltak meg a karjai, ahogy a feje se, a mellkasa szét volt marcangolva, látszódtak a sárgás, csontjai, már ott, ahol nem terítette be a rászáradt vér. Betölti a levegőt az éget hús, vér, és belsőségek keveredett bűze, lehet mondani, hogy a halál illata.
S rájöhettek, hogy hiába is akarnátok felvenni a kapcsolatot az otthoniakkal, nem sikerül. Valami elvágta a kapcsolatot, magatokra vagytok utalva. Talán ha megtaláljátok a többieket, akkor választ kaphattok arra, hogy mi is történt. De talán jobb lesz indulni, lassan kezd sötétedni, és sötét fellegek tartanak felétek, mintha egy hatalmas denevér tárná szét a karjait. Ideje döntenetek, hogy mit is csináltok, de egy helyben maradni, talán nem éppen a legjobb ötlet.


Cassandra:


Nyugodtnak talán nem lehet mondani, de rá lehet fogni, hogy békésebben teltek a napjaid. Az egyik éjszakai őrjáratod során sikerült egy aránylag jó fogást csinálnod. De nem ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogy sikerült kihallgatnod pár pitiáner bűnözőt, akik arról beszéltek, hogy a pletyka szerint, egy igen durva szállítmányt várható a napokban. Valami kis ló fing településről jön majd, de még be kell pakolni a cuccot, és akárkinek is jön, bizony az milliárdokat fog rajta keresni.
Lehet, hogy úgy gondolod, hogy majd bevárod a városban, hogy megérkezzen a szállítmány, akármi is legyen az, vagy úgy döntesz, hogy elindulsz, és még a bepakolás előtt csapsz le. Szerencsére a két tag kifecsegte azt is, hogy hova kell elmenned. Ha amellett döntesz, hogy utána jársz a dolognak, akkor ideje készülődni, feltehetőleg elég erősen őrzik majd az árut, akármi is legyen az.
Miközben úton vagy, feltűnhet, hogy ahogy egyre közelebb kerülsz a településre, minden egyre kihaltabb, néhány villanyvezetéken le voltak szakadva a kábelek, és végül belefutsz egy katonai úttorlaszba. Ha megállsz, és jobban megvizsgálod, akkor láthatod, hogy a dzsipek nem csak hogy üresek, de belülről csupa véresek voltak, az egyik ülésen még valami barna, és büdös anyag is volt, feltehetőleg bélsár, a szélvédők kitörve, az ajtókon mély és hosszú karmolások voltak, már azon, amelyik még a helyén volt. Az egyik ajtót megtalálhatod, nem messze volt tőled, egy volt katona felső testét tartotta, még a lábai alatta voltak, mintha csak ülne, eltekintve attól. Hogy az ajtó kettévágta. A földön rengeteg töltényhüvely volt, akármi ellen is harcoltak, nem sikerült nyerniük.
Ahogy beérsz a városba, kénytelen vagy gyalog folytatni, a katonai konvoj elállta az utad, és ahogy sétálsz, téged is hasonló látvány fogadott, mint a shinigamikat, csak azzal az eltéréssel, hogy több géppuska fészek is volt, de mind hiába, széttépet katonák hevertek mindenfelé, közvetlen a lábad előtt egy fej volt, amiből ki volt harapva az arc, és a csont is, egy másik a saját golyószórójának a csöve volt a fején átszúrva. S ahogy a szél fújni kezdett, úgy hozta feléd a halál bűzét, és úgy kezdett nyikorogva mozogni a közelben lévő játszótéren a hinták. Kóbor macskák nyávogása. A rádiódból pedig csak statikus sistergés, az égből pedig egy mennydörgés, és először csak lassan, szitálva, végül egyre erősebben és erősebben esett az eső. S ahogy nyugodott lefelé a Nap, úgy lettek egyre izgatottabbak a macskák, panaszos nyávogásuk egyre inkább átváltott ideges fújásba, majd mintha valami megrémisztette volna őket, egyszerre futásnak eredtek. Lehet neked se ártana így tenned, vagy talán mégse, mintha a távolból fényt látnál, ami azért lehet fura, mert amióta itt vagy, nem láttad nyomát annak, hogy lenne elektromosság, legalábbis az utcai lámpák még mindig sötétek. Rajtad múlik, hogy mit csinálsz, elindulsz a fény felé, vagy esetleg a sötétséget választod, vagy maradsz itt, akármit is csinálsz, lehet gyorsan kéne döntened, főleg, ha nem akarsz bőrig ázni.

Arrancarok:

Mindkettőtöket hívatott Seth, és nem biztos, hogy sok kedvetek volt hozzá, de mit lehet tenni, még ő volt a vezér.
Érkezésetek után nem foglalkozott azzal, hogy köszöntsön kettőtöket, azonnal a tárgyra is tért. A jelentések szerint, rengetek hollow tűnt el egy emberi településen, amiből svédasztal lett, olyan sokan, hogy ezzel már Sethnek is foglalkoznia kellett. Benneteket küld, hogy járjatok utána annak, hogy mi is történt, és hogy ha shinigamik állnak az ügy mögött, akkor tudjátok, hogy mit kell tennetek, végezzetek velük, és tudjátok meg azt is, hogy mi végzett az emberekkel, hátha még hasznos lehet egyszer.
Megérkezve már esik az eső, és lassan a nap is lemegy. A hely, ahova megérkeztettek olyan volt, mint egy mészárszék. Az utcán nem volt semmi, csak holttestek mindenfelé, kizsigerelt testek, a saját hányásában és húgyában ült, volt olyan, ami a saját belénél volt felkötve egy fára, egy másiknak egy lyuk tátongott a mellkasán, volt olyan, amelyik függőlegesen, a gyomráig ketté volt tépve, látni lehetett a csontokat, amik ketté voltak repedve, a belső  szervei a gyomrára voltak potyogva, kivéve a szíve, ami a földön volt, és egy megtermett patkány csemegézet belőle, ami amikor meglátott benneteket, panaszosan felcincogott, és hátrahagyva a vacsoráját messzire iszkolt. Egy széttépett babakocsi mellett elhaladva nem biztos, hogy rá akartok gondolni arra, hogy mi történt azzal, aki benne volt.
Nem sok nyoma van annak, hogy itt shinigamik, és hollowok estek volna egymáshoz, itt valami egészen más történhetett. Hogy mi is, azt nektek kell kitalálnotok, amiben talán a segítségetekre lehet az, hogy mintha Eliana a szeme sarkából egy elsuhanó árnyat látott volna, talán csak képzelte, talán csak nem, rajta múlik, hogy utána ered vagy se.

//Határidő mától 2 hét, ha esetleg valami közbe jönne arról szólok. Sorrend nincs, aki tud írjon, én majd a kör végén írok.//
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 26, 15:31:47 írta Karasu Vex »

Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #1 Dátum: 2017. Jan. 26, 17:01:39 »
A pitiáner bűnözőkben csupán egyet szeretek bennük. Hogy kényes információkat közölnek velem, anélkül hogy észrevennének. Szegények, fogalmuk sincs, hogy legtöbbször nincsenek egyedül, a sötét órákon. Hiába mennek el egy sikátorba és beszélik meg egymással a titkos kis dolgukat, arról én mindig tudni fogok! Érdekes kis bájcsevejre lettem figyelmes a mai napon. A két kis nyámnyila olyan pletykákat hallott, hogy egy nevenincs településből egy nagyon fontos szállítmány érkezik, ami milliárdokat érhet annak, aki ezt megkaparintja. Valószínűleg az egyik Yakuza vezér rendelhette meg ezt a bizonyos szállítmányt. De vajon mit tartalmazhat? Egy fegyvert? Vagy talán olyan kényes adatokat, amivel az alvilág vezéreit sakkban tarthatják? Minden esetre jobb lesz kideríteni. Elég, ha csak az egyikkőjüket kapom el. Ahogyan így elnézem, tizennyolc éves lehet mind a két fiú. Úgy néz ki nevelésre fognak szorulni. Felmászom a tető szélére, majd szépen leereszkedek a földre a kabátom segítségével, ami ejtőernyőként funkcionál, ha magas helyekről kéne leugranom. Amint földet értem a két fiatal nyomban már a fegyverükhöz akarnak kapni, de én gyorsabban mozgok. Két mini nyílvesszőt hajítok el a két célpontom felé, ami egyenesen a tenyerüket fúrja át. Mind ketten a földre esnek. Az egyik fiút felkapom, a földről majd egyenesen bele passzírozom a falhoz, majd vallatni kezdem. Több sem kellet neki, és félelmében minden egyes információt kikotyogott, ami a szállítmánnyal van kapcsolatba. Időpont, helyszín leadás dátuma, merre fogják vinni. Kivéve két dolgot nem sikerült megtudnom. Hogy mit tartalmaz, és hogy kinek is viszik. Nem is baj. Elég, ha tudom hová akarják vinni, de szerintem jobban járok, ha előbb csapok le az árura. Ki tudja, miféle veszélyes dolgot akarnak leszállítani. Visszaérve a barlangba Kaderának beszámoltam a legújabb fejleményemről, és a következő tervemről is. Ezután kezdődhetett is az előkészület… meglátogatom azt a nevenincs helyet, és elveszem a cuccot, amit le akarnak szállítani. Nem engedhetem, meg hogy gazemberek kezei közé kerüljön. Amint elérkezett a nap hogy útnak induljak, magamhoz vettem a Sas felszerelésemet, kütyüimet, nyilaimat majd a motorral neki is vágtam az útnak. Szerencsére az akció alatt nem leszek egyedül, mivel Kadera mindig mellettem lesz. Folytonos kapcsolatban leszek vele, ha még távol is leszek a társamtól. Amint közelebb érek a helyszínhez rögtön a szememet akaratlanul is oda szegezi a látványhoz, ami elém tárul. Az utcák kihaltak, a villanypóznák némelyike felborult, és mindenhol töltényhüvelyek, dzsipek és ember maradványok fogattak. Jobb lesz szerintem ezt megvizsgálni, így leszállva a motorról, azonnal a dzsip felé vettem az irányt majd alaposan megfigyelem a részleteket. A látvány arra enged következtetni, hogy itt mészárlás történt. Az emberek meg vannak csonkítva, a járművek megsérültek, és nagyon sok karmolás nyomott lehet rajtuk felfedezni. Nem mellesleg az egyik dzsip ajtaja szó szerint úgy néz ki mintha kitépték volna a helyéről. Arról nem is beszélve, hogy a szerencsétlen embert kettévághatta, ha jól leolvasom a vérnyomokat az ajtóról. A hullák megvizsgálásával már egy közös pontot biztos megállapíthatok. Katonák haltak meg itt. És ha töltényhüvelyeket alaposan megfigyelem valamint a fegyvereket is, nem beszélve a géppuskaállásokról, akkor viszont itt nagy csata volt. És mindenki meghalt. A karmolásokból ítélve valószínűleg nem ember ellen küzdhettek, hanem vagy egy állatfélével vagy annál rosszabb, egy lidérc ellen. Bármi is legyen, az nagyon veszélyes lehet. Alaposan újra leellenőrzöm a motoromnál a gpst, majd amint megbizonyosodtam, hogy itt van nekem most dolgom, beállítottam a motoromat, lopakodó üzemmódra. Kiválasztottam egy jó búvóhelyet a térképen, majd oda irányítottam a járművet ahol megállapodhatott. Egy jó sötét helyen, a bokrok közé.  Amint a járműt elhelyeztem indultam is előre. Az itt lévő állatok többsége macska, ahogyan a nyávogásokat kiveszem, és elég hamar távoztak is a helyszínről. Mintha valamitől megijedtek volna. Az eső is eleredt, valamint a hangulatot megspékelte a dörgés és a villámlás is. Sok ember ettől már elég hamar berezelt volna. De én más vagyok. Hozzászoktam ehhez a látványhoz. Voltak olyan sorozatos gyilkosok, elmebeteg pszichopaták, akikkel dolgom volt, hogy valóságos mészárszéket hagytak maguk után. Igaz most egy elég bivaly erős szörnnyel lesz dolgom, ahogyan a testeket kiveszem. Hirtelen fényt látok magam előtt messze, amit nem értek. Mivel az áram valószínűleg halott, hiszen egy lámpa se ég, és egy házban sem égnek a lámpák. Valószínűleg a kiszűrődő fény más miatt lehet. Az ösztöneim azt súgják jobb lesz elbújni, és a sötétben lapulva megfigyelni a jelenséget. Előkapom a szigonypisztolyomat majd az egyik ház tetejére fellövők és már húzom is fel magamat. A sötétséget, és az elém vetülő árnyékokat kihasználva indultam előre a jelenség felé, halkan… lopakodva… mint mikor a vadász, közelit a prédája felé…

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #2 Dátum: 2017. Jan. 28, 20:53:44 »
Pedig azt hittem jó napom lesz, egészen addig, míg Seth nem hívat meg magához. Sosem sül ki jó, ha hívat. Akkor mindig valami kellemetlen feladatot sóz a nyakamba. Ráadásul csak engem kért, így Fran-t nem is vihetem magammal, hogy legalább a dolog kellemesebb legyen. Meglepetésemre nem én vagyok az egyetlen. Valami nagy baj lehet, ha két Espada kell a megoldásához. Ráadásul Karasu Vex, aki már jóval tapasztaltabb Espada hozzám képest, ahogyan erősebb is. Roppant rossz előérzetem van.
Seth szokásához híven nem köntörfalaz, hanem egyből a lényegre tér. Nekem úgy tűnik, hogy egy csapda áldozatai lettek az agyatlanok. Rengeteg Lidérc tűnt el egy emberi településen, annyi, hogy az már Seth-nek is szúrta a szemét? Komoly dolog lehet. Komoly megtorlást akar, ha minket küld oda rendezni a helyzetet. Biztos vagyok benne, ha valamilyen csapda van ott, amibe az agyatlan gyengék bele is sétáltak. Bár szerintem az emberek halálozásával mentek oda a Lidércek, vagy éppen ők okozták, és utánuk, intézkedés képen jelentek meg a Halálistenek, akik eltüntették őket. Bár az agyatlanok is, ha veszélyt éreznek, akkor nem mennek még inkább oda, hacsak nincs ott valami csalogató. Az elveheti még jobban az eszüket és elvesztik a legalapvetőbb túlélési gondolkodásukat is.
Ha Vex nem nyit átjárót, akkor magam teszem meg, és miközben megyünk, gondoltam nem lenne rossz beszélgetést is kezdeményezni. Még akkor is, ha a mondandóm benne is megfogalmazódott.
- Seth, hogy minket küld, azt jelenti, nagy megtorlást szeretne. De biztos valami csapda van, szóval legyünk figyelmesek!
Megérkezve szörnyű látvány és szag fogadott minket. Esik az eső, így az eső illata egy fokkal kellemesebbé teszi, de ezt nehezen lehet. Ahogyan a látványt sem a szürkület. Olyan volt, mint egy mészárszék. Csak megcsonkolt holtestek és vér mindenfele. Kizsigerelt, saját hányásában és hugyában ülő, belénél felakasztott, aminek lyuk tátongott a mellkasán, ami mintha kettétépték volna a gyomráig. Kilátszó csontok és belsőségek. Volt, ami ki volt szórva és már a patkányok falatozták. Ha ez Hollow műve, akkor nem volt kíméletes az étkezéskor, és nem is leplezte azt. Mindenkit meg akart enni, nem számított neki, hogy valaki meglátta.
- Én, annak idején egész kulturált voltam. De annak nyoma nincs, hogy itt Shinigami-k elleni harc is lett volt.
Bizony, mikor én átalakultam, akkor öltem meg embert, hogy a lelkét felfaljam, de rajtuk kívül más embert nem öltem és ettem meg. Mérges voltam rájuk, de nem csonkítottam meg ennyire a testüket. Pedig azt hittem elég embertelenül végeztem velük. Bár az is rohadt félelmetes lehetett, hogy egy láthatatlan gyilkos végez velük.
Tudom, hogy vannak köztünk szadista állatok, de azért ez elég nagy méretű és brutális. A másik, hogy ha tényleg Shinigami-k csapdája lenne, akkor mostanra csak elkezdtek volna feltakarítani. A csalit kintebb felállítani, hogy az egyszerű, buta Lidérceket odavonzzák, míg a többiek itt feltakarítanak. Azonban egyik félnek sem látni a nyomát. Ami érdekes és roppant gyanús.
Behunytam a szemem és a Pesquisa képességgel megpróbáltam feltérképezni a helyet. Erősen koncentrálok, hogy a lehető legjobban meg tudjam határozni, hogy kik vagy mik vannak a környéken. Jó lenne tudni. Három Shinigami-t érzek, akiknek vagy le van korlátozva az erejük, vagy borzalmasan gyengék. Illetve egy átlagtól magasabb lélekenergiával rendelkező embert. Lehet, hogy egy túlélő. Valószínűleg mivel látta a falánk társainkat, talán ezért úszhatta meg a mészárlást, bár nem tudhatom. Ha esetleg itteni, akkor tudna válaszolni, hogy mi történt. Kinyitottam a szemem, de nem hiszem, hogy Vex-nek túlzottan magyaráznom kéne. Ha én megéreztem őket, akkor ő biztosan. Kétfajta lehetőség van. Az egyik, hogy könyörtelenül leszámolunk a Shinigami-kal, esetlegesen az egyiket azért halála előtt megkérdezzük, hogy mit tettek a Hollow-kal. Ha fogalmuk sincs, akkor ezután zavartalanul nyomozhatunk tovább. Vagy előbb az embert kérdezzük ki és utána számolunk le a Muskétásokkal. Bár ha ők megéreztek, akkor biztos szeretnének minket levadászni, így az elsőnek több értelme lenne. Ám a szemem sarkából láttam egy elsuhanó árnyat. Egyből odakaptam a fejem, de már nem láttam semmit. Most vagy nincs lélekenergiája vagy képes becsapni az érzékeimet.
- Vex! Láttam valamit! Furcsa, mert nem éreztem.
Számomra ez most magasabb prioritást élvez, ezért mindenféleképpen meg akarom nézni, hogy mi volt az. Egyébként Vex akár egyedül is képes lenne végezni mindkét eshetőséggel, szóval a szétválás is tökéletes dolog lenne. Magam is tökéletesen meg tudom védeni magam, szóval neki sem kell aggódnia értem. Lehet, hogy a háztetőről gyanútlanul meg tudom lesni, hogy mégis mi volt az, aminek csak az árnyát láttam. Túlzottan kíváncsi lettem. De óvatosan is kell eljárnom. Nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben.


Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #3 Dátum: 2017. Jan. 29, 22:29:32 »
A mai nap valamilyen oknál fogva sokkal csendesebb volt, mint szokott lenni. A családi birtokon se hallottam semmi neszt és még szolgálatba se kellett mennem, aminek azért örültem, mert így csinálhattam egy kis erőnléti edzést, hogy mindig formában lehessek és az ütéseim ne egy kedves simogatással érhessenek majd fel. Szükségesnek éreztem ugyanis nem voltam erőm teljében és ez zavart, de legalább egy pozitív dolog történ velem mostanában. A zanpakutoum visszatért végre bár nem igazán beszédes típus, mintha haragudna rám, azért mert önhibámon kívül elfelejtettem szegényt.
Már majdhogynem végeztem az erőnléti edzéssel, csak ötven fekvőtámasz volt hátra amikor szemem sarkából egy fekete pillangót láttam bereppenni szobám résnyire nyitott ajtaján. Furcsálltam ezért abba is hagytam a tevékenykedést és törökülésbe ülve hagytam, hogy a pillangó átadja az üzenetet. Sürgősnek hangzott az üzenet ugyanis a hadnagyom hivatott. ~ Pedig már azt hittem, hogy van még egy nyugodt napom.~ gondoltam miközben magamra öltöttem az éjféli bőrruhát majd a még erősítésnek szánt ékszert (Kidou ampu és Izomnövelő) a jobb és bal kezemre erősítettem majd hátamra kaptam lélekölőmet és szélsebességgel indultam meg a hadnagyomhoz, hogy megtudjam, miféle feladatot is szeretne rám bízni.
Megérkezve szinte szó nélkül a kezembe nyomott egy aktát és kaptam egy óra felkészülési időt. Meglepett a dolog, hiszen eddig ez a nap teljesen csendes és eseménytelen volt most pedig egyik percről a másikba küldetésre kell mennem. Az aktát kinyitva tömör, de mindent egybefoglaló feladatleírás volt miszerint a feladat csak támogatás lesz az elszaporodott hollowk miatt, hogy a már helyszínen lévő társaink gond nélkül végezhessék a feladatukat. Igazából elég volt számomra tíz perc is, hogy átolvassam a dolgot és felkészüljek szóval nem is igazán értettem a dolgot azonban amikor az aktát szerettem volna visszaadni egy ismerős személyt pillantottam meg ugyan úgy aktával a kezében. Széles mosolyra húzódott a szám és már nyújtottam is a férfi felé a kezemet ugyanis Makiro-kun volt az.
- Látom Téged is hívattak, ketten csak összehozzuk a bulit, nem? – kacsintok rá magabiztos kérdésem után ugyanis szinte biztos voltam, hogy egyszerű lesz hiszen csak lidérceket kell lekaszabolni vagy leütni és azért abban már profiknak is nevezhetőek vagyunk.
Ahogyan letelt az adott idő elindultunk, hogy elkezdhessük nemes feladatunkat. A településre zökkenőmentesen érkeztünk meg és csak ekkor vettem észre egy ismerős vörös hajkoronát. Nem tudtam hirtelen, hogy miért volt olyan ismerős, de miután megláttam az arcát egyből rájöttem, hogy ki is Ő pontosan. Őt is széles mosollyal az arcomon üdvözöltem.
- Heyho Setsuko-chan! Látom minden elérhető halálistent értesítettek. – integetek vadul fejem fölé emelt kézzel majd miután túlvoltam a köszönésen a terepet kezdtem el felmérni. Azonban a helyzet nem éppen olyan volt mint ahogyan azt vártam.
A környéken egyetlen maszkos szörnyeteg sem volt, de még társaimat se láttam, de még csatazajt sem hallottam csak a maradványait láttam. Kiégett személygépjárművek voltak szanaszét na meg persze emberi holttestek, ami annyira azért nem tetszett. Emlékeztetett a múltkori megpróbáltatásra amit a Nibantai veteránjai szerveztek nekünk. Itt is mindenhol vér, végtagok és torzók lábatlankodtak mindenhol. Szinte egyből Makiro-kunra pillantottam.
- Minden rendben? Múltkor elég rosszul viselted az ilyen szintű brutalitást. – suttogom oda neki reménykedve abban, hogy most nem dobja ki a taccsot mert az elég kellemetlen lenne. Ezt követően néztem rá Setsu-chanra is.
- S Te, hogy bírod a sok vért meg az elszabadult belsőséget és társait? Remélem nem leszel rosszul vagy ilyesmi. – mondtam kedvesen majd egy szerény mosolyt is eleresztettem felé. A helyzet sokkal komolyabb volt mint ahogyan azt gondoltam vagy gondolta egész Seireitei és ez elég kínos is volt számunkra hiszen így már nem is tudjuk mi ellen kéne felkészülnünk.
- Szerintem valaki hármunk közül értesítse a hazaiakat, hogy sokkal nagyobb a gáz mint abban az aktában le volt írva és kéne egy kis segítség mert nem tudjuk mivel állunk szemben, de az nagy pusztító erővel bír ahogy elnézem. – mondtam el a véleményem, hogy mit is kéne tennünk a továbbiakban ezért elő is kaptam ódivatú lélekmobilomat és tárcsáztam volna a vezetőséget, de valamilyen oknál fogva csak kisípolt a szerkentyű. Megpróbáltam még egyszer majd harmadjára is és végül idegességemben a földhöz vágtam a készüléket, ami ennek köszönhetően darabokra tört.
- Vagy a készülék volt már túl régi vagy valami nem engedi, hogy elérjük a vezetőségünket. Tehát hárman maradtunk ebben az elég gázos helyzetben. – mondtam miközben halálisten egyenruhám ujját orromhoz emeltem hátha azzal sikerül kicsit megszűrnöm azt az orbitálisan nagy bűzt, ami itt terjengett.
- Valaki valami ötlet, hogy mégis hogyan tovább? Mert perpillanat teljesen tanácstalan vagyok, csak azt tudom javasolni, hogy keressünk egy védettebb helyet mert elég gyorsan sötétedik és kezdjünk el ötletelni. – vakarom meg a tarkómat. Tényleg nem tudtam, hogy most mi tévők legyünk hiszen nem erre készültünk fel és nem is erre számítottunk, de még szerintem odahaza sem erről tudtak.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 29, 22:31:08 írta Fon Kouhei »

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Osaka Makiro

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #4 Dátum: 2017. Jan. 31, 15:43:50 »
A mai napja abszolút mozgalmasabb volt, mint a többi, mondhatni, nagy felfordulás alakult ki Makiro körül. Kicsit már ő sem tudta követni az információk áradatát. Ártatlanul csinálta a dolgát, letudta az unalmas papírmunkát, és végre jóízűen kezdett az edzésbe, amikor is megjelent egy pokollepke, és azt üzente neki, hogy a hadnagya látni akarja. Ami furcsa volt számára, mert nem szokták csak úgy hívatni, főleg nem amikor a szokásos edzését tartja. Már éppen azon gondolkozott, mi rosszat csinált, amikor a kezéhez kapta azt a bizonyos aktát, amelyben nagyon pontatlan, homályos utasítások voltak a egy küldetésről. Nem tudják, mi okozhatta a halálozást, de küldenek oda még pár shinigamit, hogy még többen ne tudják, mi a franc folyik itt. Logikus, nem? Minden esetre további instrukciókat nem kapott a hadnagyától, úgyhogy megvonta a vállát. Nos, ha egy kis hősködésről van szó, őt biztos nem kell emiatt cseszegetni, noszogatni, menni fog ő magától is!
Összekészíti a felszerelését, magára ölti az éjféli bőrruhát, úgy dönt, hosszú haját kivételesen összefogja, hogy ne legyen útban. Nem tudja, mire kell számítania odaát, azon felül, hogy sok-sok lidércre és halott lélekre. Mielőtt azonban még elindulhatna a küldetésre, újabb pokollepke látogatja meg. Ezt Shuuichi küldte neki, és nem is érti, milyen célból. Figyel az üzenetre, és hirtelen önti el a lelkesedés, hiszen… feladatot kapott Shuu-chantól! *o* Az üzenet lényege annyi, hogy Mizushima Setsuko, kezdő shinigami is megjelenik majd a küldetésen, és a ház feje azt szeretné, ha Makiro vigyázna az épségére. Két féle érzés kavarog benne, egyrészt baromi büszke, hogy őt választották ki arra, hogy teljesítse Shuuichi kérését, másrészt pedig nem tudja, a férfi honnan ilyen jól informált. Olyan, mint valami keresztapa, csak úgy intézkedik a háttérből. :S Abba már bele sem gondol, miért nem a férfi jött vigyázni a lánykára, hiszen némileg hatásosabb védelem lenne, nos… mint ő. Nem mintha nem lenne ügyes shinigami, de az erőstől azért kifejezetten messze áll egyelőre.
Mielőtt még átléphetne az emberek világába, látja, ahogy Kouhei ráköszön és kezét nyújtja felé. Azonnal vigyor ül ki az ajkaira, megrázza a kezét, a másikkal pedig megveregeti a vállát.
– Ejnye, Kou-chan, még mindig elég kis nyegle vagy, edzel te rendesen? – hecceli vigyorogva a fiút, majd mosolyogva forgatja kicsit szemeit. – Ne aggódj, majd én kihúzlak a bajból, ha szükséges. :roll:
Átlépve a senkaimonon az emberek világába érkeznek, és mielőtt még jobban körbenézne Makiro, Kouhei máris egy ismerőssel fut össze. Integetve indul meg felé, és Setsuko névvel illeti, na meg vörös is, el sem téveszthetné, ő lesz a célpontja! Persze, a megbízása szigorúan titkos, nem szabad ám elárulnia, hogy mi is a feladata, különben mindenki bajba kerülne, ő is, Shuu-chan is, azt meg senki nem akarja. Úgyhogy mosolyogva köszön ő is lánykának, amint közelebb érnek hozzá.
– Ennyi? – kérdezi, miközben elhúzza a száját, körbe néz, vajon van-e erősítés a közelben. Egyelőre senkit nem lát, azt gondolta, hogy nem százan lesznek, de a három shinigami azért igen erős felderítési osztag, szerinte Soul Society se gondolta ezt komolyan. :S Minden esetre feltűnik neki a helyszín, pontosabban a brutalitás, ami itt történhetett. Az oké, hogy nem kevés ember halt meg itt a napokban, de azt békésen is lehet, felesleges belső szervek, illetve egyéb végtagok szétszórása nélkül is, nem? :/
– Jól vagyok, jól vagyok ˘///˘ – nyugtatja meg Kouheit, a legutóbbi közös küldetésükön először látott hullákat ilyen közelről, meg azok az osztagtársai voltak, akikkel együtt élt. Viszont az a legutóbbi alkalom nagyon is megedzette őt is, meg a gyomrát is. Nem tehet róla, Kouheinek 200 év előnye van a szakmában, ebben viszont neki kell fejlődnie. Egy kicsit nyugtatja magát, illetve direkt nem néz az undorító részletekre, próbálja kizárni őket az elméjéből, mielőtt még… nem, nem inkább nem is gondol ilyesmire, nem festi az ördögöt a falra. Nem fog semmi meggondolatlanságot csinálni, hiszen olyan kis jófiú ő, nem? Dehogynem!
Bólint egyet Kouhei felvetésére, előkapja ő is a saját lélekmobilját, amikor a férfi nem jár sikerrel. Valahogy gondolkodás nélkül Shikit próbálja hívni, azonban az ő készüléke sem látszik működni. Mérgelődve szusszant egyet, húzza el a száját.
– Az enyém se működik – mormogja, majd sóhajtva pillant körbe. Ennél jobban nem is kezdődhet egy küldetés. Fiatal, kezdő shinigamik, hárman csupán, mindenfelé végtagok, belsőségek, nincs kapcsolat Soul Society-vel. Mint egy igazi kis ódivatú horrofilm sablonja. Vajon miért keveredik ő mindig ilyen helyzetekbe? Ez vajon a karma? Így kapja vissza a sok hülyeséget, amit emberi életében művelt? Nos, ha így tekint a dologra, sokkal logikusabb a helyzet.
– Szerintem is menjünk, keressünk valami helyet, ahol kevésbé vagyunk nyílt terepen és kitalálhatjuk, mi legyen ^-^ veti fel ő is az ötletet, és amennyiben Kouhei és Setsuko beleegyeznek, máris indulnak, hogy keressenek valami menedéket, közben pedig eszébe jut egy aprócska tény. – Ja, és ha valaki érzékel lélekenergiát a távolban, szóljon nekem is :S teszi hozzá, mert hát, ha még nem lett volna egyértelmű, nagyot üt, gyorsan mozog, de a reiatsu érzékelésével, használatával gyakran hadilábon áll.

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #5 Dátum: 2017. Febr. 04, 17:40:03 »
A tél zord hidegében mi jöhet jobban, mint egy kis tábortűz, amely vidáman pattog, és lobog... nade egy irodában? Nos... igen, megesik, főleg nálunk, a 10. osztagnál. Szomorú tény ugyan, hogy a kockafejek a 12. osztagnál már népszerűsítették az éghetetlen papírokat, így a most égők, régebbi, ereklye értékű papírok voltak.
Kicsit magamba mélyedtem, ahogy ültem a tűz előtt, az előtt, mely saját elemem volt. Velem szemben a hadnagyom, vagy rokonom, de én a barátomnak is legalább annyira tartottam Toki-sant. Talán neki is feltűnt csendességem, ezúttal azonban ő is hallgatott. Beállt a csend, pedig volt ám itt hangulat... de valahogy... elszállot... avagy, lehet hogy épp beszállt? Egy lepke röpködött ugyanis fejvesztve, egy pokollepke. Már letörten sóhajtottam is, hogy ennyi mára a móka, Toki-sant várja a kötelessége, amikor a lepke nem hozzá röppent, hanem énhozzám. Óvatosan nyújtottam ki a mutató ujjamat, hogy azon foglalhasson helyet, és meghallgattam. Szemeim kerekebbek talán sosem voltak.
~ Hogy én? Küldetésre? - pislogtam a felettesemre, aki már egy borítékot szorongatott a kezében. Lehet... hogy ezért hallgatott annyira? Nem, kizáró okként még meg tudtam pillantani az aktát hozó második osztagost, mielőtt még egy shunpoval távozott.
Egyre inkább kérdően pislogtam Toki-sanra, aki elmosolyodott, és átnyújtotta az aktát.

- Ez a tiéd, Setsuko-chan. Úgy tűnik, küldetésre küldenének. Szeretnél menni? Kereshetünk mást is, ha nem.- mondta, kezében még a paksamétával, de átvettem tőle, és bólintottam, hogy nincs semmi baj, szeretnék menni.
- Engedelmeddel...- hajoltam meg, majd futottam is hazafele. Később esett le, hogy Toki-san előtt hajoltam meg... ami, nos... nem lenne baj, elvégre a hadnagyom, de valahogy nem volt a mi kapcsolatunk olyan merev. Szerintem csak az izgalom játszadozott velem, de ahogy ezt átgondoltam, már el is felejtettem. Egyenruhába bújtam, majd elraktam mindent... amiről úgy véltem, a hasznomra vállhat. Ahogyan késznek nyilvánítottam magamat, egy nagyott fújtam, majd elindultam a gyülekező pont irányába. Közben az aktában foglaltakon morfondíroztam. Vajon... mi lehet az, vagy mik lehetnek azok, amik ezt okozzák. Sajnos, vakon nem tudtam megtippelni, így bár tovább rágódva a kérdésen, de megérkeztem. Az Emberek Világába való átkelés gondolata is gyomorgörcsöt okozott, hiszen... egy teljesen új világ... és most, egyedül kellett átlépnem a senkaimon segítségével... ám ami a szemem elé tárult, az közel sem volt mindennapi.
Mindenhol... hullák, belek... vér! A lélegzetvételem kezdett megszaporodni, és kezdtem zihálni... halkan ugyan... de a gyomrom sem volt az igazi. A térdemen támaszkodtam meg, és a ruhám alá nyúltam, ahonnan egy kendőt húztam elő, és az arcomra kötöttem. A szag undorító volt, a kendőmé viszont finom, így lassan a gyomrom is kezdett a helyére állni. A látványt azonban nem tudtam... feldolgozni. Könnyeim akaratlanul törtek a felszínre... ennyi halott ember... ilyen szörny... de ekkor egy ismerős hangja törte meg a lidércies csendet. Meg is rezzentem ijedtemben, és jobb kezem azonnal Jigoku no Hana markolatára tévedt. Ahogy a hang tulajdonosára pislogtam, kezem is lecsúszott a kardomról, és egy halovány integetést tudtam csak produkálni. Egy másik shinigamit is fel véltem fedezni, egy vörös hajút. Nem voltam olyan formámban, hogy be tudjak mutatkozni. Ő sem tette, így... nem is eröltettem a dolgot. Nem mintha ment volna.

- Jól vagyok... persze. - intettem, de az arcomra volt írva, hogy ez korántsem igaz. Soha ezelőtt nem láttam még ilyesfajta mészárlást... és nem akart szűnni a zihálás sem, ahogyan a kialakult paranoiám sem. Ahogy egy neszt is meghallottam, azonnal a kardomra tévedt a kezem, és utána próbáltam minden alkalommal megnyugodni... de a döglött vonalak nem segítettek benne. Egyikünk mobilja sem vette a jelet, magunkra maradtunk. Egészen idáig fel sem tűnt, de az erősítésre váróknak nyomát sem láttam.
- Menjünk. - nyögtem ki utolsó szavazóként... de azt már nem mertem mondani, hogy még annyira sem vagyok hasznos, hogy a vörös srác radarja legyek, magam sem jeleskedek a lélekenergiák érzékelésében.
(click to show/hide)

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 338

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 25 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #6 Dátum: 2017. Febr. 08, 17:25:51 »
Pedig egész jól indult ez a mai nap, nem volt másnapos, és ahogy oldalra fordult az ágyban, nem volt mellette senki olyan, akit nem akart látni, és akinek így még reggelit se kell csinálnia. De ez az egész addig tartott, még az első cigijére rágyújtott, már nyugodtan el se tudta fogyasztani a kávé és cigit, hogy utána leszarja már előre a napot. De nincs mit tenni, ha a nagylegény szól, akkor menni kell, tetszik vagy se, de menni kell.
- Marhára remélem, hogy fontos.- morgolódott és közben befejezte a készülődést, már csak a kabátja volt hátra, és készen állt a jelenésre, a cigi a zsebben, ahogy a gyújtó is, Negi is el van rakva, Orgo is a háton, bevetésre készen.
Hiába érkezett meg, a köcsög még nem kezdett bele, talán várnak valakire, vagy csak ekkora farok lenne Seth? Inkább a másodikra fogadna, de nyílik az ajtó, és megjelent Eliana.
~ Nocsak, a kis Eli is körünkben. Akkor ez komolyabb munka lesz, ha női kéz is kell hozzá.- halkan kuncogott Negi, bár mindegy lett volna, ha hangosan teszi, Vexen kívül egyébként se hallaná senki.
~ Már ezt meg hogy érted?- nem igazán értette Karasu, hogy mire is célzott Negi, de biztos volt benne, hogy hamar megkapja majd a választ. Nem is kellett csalódnia.
~ Te, meg az összes férfi csak elbarmolni tudtok, ide most finomság is kelleni fog.- mit ne mondjon, Karasut meglepte ez a fene nagy feminizmus, de nem is foglalkozik vele, hiszen megkapják az eligazítást. Ami alapján sok, tényleg rohadt sok lidérc tűnt el, amivel tuti nem foglalkozna dicső vezérűk, de úgy fest, hogy választások jöhetnek, vagy a franc tudja, de menni kell, és kideríteni, hogy mi történt.
Kicsit lusta volt, ahelyett, hogy megnyitná az átjárót, inkább rágyújt egy újabb szálra, és hagyja, hogy Eli is hasznossá tegye magát, na meg tuti csak elbarmolná.
- Nem csak, hogy nagy megtorlást szeretne, szerintem valami népirtást. Ketten a legerősebbek közül, ha az tényleg valami csapda, akkor biztos, hogy minimum kapitányokra kell számítanunk, őket leszámítva kinek lenne esélye ellenűnk?- bár az eddigi tapasztalatai alapján, igen csak sok mindenkinek, és mindennek lenne esélye kettejük ellen. Mondhatni már éppen csak a shinigamiknak nincs, legalábbis elég elhanyagolható az a szám, akiknek igen.
- A jó kurva…- nem pont erre számított, a szag facsarta az orrát, a látványtól pedig meglepetten szaladt fel a szemöldöke, megint csak rá kellett gyújtania, hátha az elnyomja valamennyire ezt a dezodornak is beillő szagorkánt. Bár a látvánnyal is kéne csinálni valamit, reménykedhet, hogy a fűst fogja csípni a szemét, és így a könnyektől nem fog látni, bár ez igen csak gyenge lábakon állt, nagyon is gyenge lábakon. Kicsit még sajnálta is az embereket, kurva fájdalmas lehet így meghalni, akkor már inkább belehalna abba a sokkba, amit a folyamatos orgazmusok okoznának.
~ Komolyan, én mindjárt behányok ettől az egésztől.- Neginek nagyon nem tetszett a látvány, de nagyon nem.
~ Várj! Te nem hányhatsz be, hiszen…- már késő is volt, ki is adta magából Negi, de ki ám. Még szerencse, hogy Karasu ezt nem érzi, csak hallotta, bár az öklendező hang is elég volt ahhoz, hogy majdnem lemásolja Negit. Inkább visszatereli a gondolatait a munkára.
- Nem tagadom, néha elszaladt velem a ló, de azért ez már tényleg egy kicsit túlzás volt. Mintha nem is azért tették volna, hogy egyenek, inkább csak úgy, vadságból. És nincs, tényleg nincs. Valami más lehet itt a háttérben, főleg, mert ha itt harc lett volna, akkor itt nem hullák feküdnének a sáros, véres földön, legalábbis nem emberi hullák.- nem, akármi is történt itt, ahhoz nem sok közük lehetett a hollowoknak, legalábbis a Vex által ismert hollowoknak nem… Lehet valami olyan hollowok lehettek, amikkel még nem találkoztak? Kurva messziről jöttek, és idetévedtek egy kis nasira? Nem, még ez se magyarázat mindenre, nem magyarázat erre a mészárlásra, erre a felesleges brutalitásra, maximum a lelkek eltűnésére lehet magyarázat, ha csak nem a shinigamik voltak gyorsabbak, és mindet átküldték. De nem, az se lehetséges, azok alapján, amit Seth mondott, gyorsan, és nagyszámban haltak meg az emberek, ez vonzotta ide a hollowokat, ilyen gyorsan nem tudták volna átküldeni azokat a lelkeket. Karasu szerint itt valami másnak kell a háttérben lennie.
- Fura, mert rajtunk kívül, én is csak négyet éreztem. De akkor mire vársz? Uccu neki, és kapd el, én majd jobbról fedezlek.
- Vexnek is felkeltette az érdeklődését az a valami, amit Eli láthatott, de hát hölgyeké az elsőbbség. Karasu inkább csendesen az árnyékba húzódik, és jobbról zárja el a menekülési útját annak a valaminek, amit Eli látott. Bár remélhetőleg nem csak a képzelete játszik vele, mert akkor csak állnak az esőben, mint a fasz. Nem sok kedve lett volna elkapni valamit, nem mintha ennek nagy lett volna az esélye, de ha mégis sikerülne megfáznia, akkor eléggé nevetség tárgya lenne odahaza, szemtől-szemben biztos nem, de a háta mögött az már tuti, hogy mindenki röhögne.[/color]



Makiro, Fon, Setsu

Ki hogyan tudta feldolgozni a látottakat, egyeseknek könnyebben ment, másokat pedig egészen megviselt. De ez nem változtatott azon, hogy megegyeztek abban, hogy egy védettebb helyet kerestek magatoknak, hiszen már elkezdett csepegni az eső, és egyre közelebbről hallani a mennydörgést, még végül beállt az éjszaka, és a szemerkélő esőcseppeket felváltotta a szakadás, mintha egy egyenletes vízfüggöny lépet volna a helyére,
Sok ház mellett elhaladtok, de a legtöbbnél ugyanaz a látvány fogadott benneteket. Az otthoniak élettelen és megcsonkított teste. Még végül ahogy elhaladtok egy újabb mellett, Setsuko halk pisszegésre figyelhetett fel, és ha a hang irányába figyel, akkor ugyan gyenge, de ahhoz mégis elég fényt adó reiatsu gömböt láthat, ami pont elég fényt adott ahhoz, hogy felismerhesd a shinigamik jellegzetes egyenruháját, és ebből rájöhetsz, hogy az egyik elveszett társatok volt az, aki most veszett mód integetett neked, nektek, majd hátrálni kezdett, és a fényforás is kialudt.
Ha úgy döntesz, hogy szólsz a többieknek, és bíztok a shinigamiban, akkor nyugodtan bemehettek a házba. Bent pedig, miután a szemetek megszokja a sötétséget, a következőt láthatjátok. Széttört berendezési tárgyakat, tényárok apró darabokra törve, a fal csupa vér volt, igaz már rég megszáradt, az ablakok elé oda voltak tolva a bútorok, mintha valamit kint akartak volna tartani. S ott volt a shinigami is, aki a sarokban guggolt.
Az arca meggyötört volt, mintha napok óta nem aludt volna, rá volt száradva a vér és a sár, a karján egy átvérzett kötés, az egyenruhája megtépázva, de amikor felnéz rátok, a szemében mintha a remény csillant volna meg, keveredve a hitetlenkedéssel. Lassan, remegve nyitja széjjel az ajkait, majd a szavak halkan, majdnem élettelenül hagyták el a férfit.
- Nem mondom, örülök annak, hogy itt vagytok. De mit kerestek itt? - hitetlenkedve néz rátok, mintha fogalma se lenne arról, hogyan is értesültettek arról, mi folyik itt. - Francba, most már mindegy, itt vagytok, és itt vagytok. Így talán túlélhetjük… a picsába.- nagyokat nyelt, mintha a könnyeit akarná lenyelni.- Amikor megérkeztünk, még minden egy rutinmunkának tűnt… majdnem annak, észrevettük azt a sok embert, azokkal a kerekes fém ízékkel, meg a fegyvereikkel. Először még nem foglalkoztunk velük, elvégre nem láttak minket, inkább belekezdtünk a munkánkba. Az elején jól is ment minden, de utána… utána…- kitörölte a szeméből a könnyeket, majd felállt és sétálni kezdett. - Ilyet még sose láttam, azok… azok a valamik, nem tudom mik voltak azok, de néhány pillanat alatt az egész helyből egy mészárszék lett. Nem tudtuk mit csináljunk, elvégre nem ez volt a dolgunk, de utána… az egyik olyan szörnyeteg egyenesen rám nézett. Mintha maga a halállal szemeztem volna, és én mondom, látott, tényleg látott. Csak pár másodperc volt az egész, mire észbe kaptunk már csak én maradtam életben, én is csak azért mert… mert gyáva voltam, és úgy rohantam, ahogy csak tudtam, bujkáltam és utána találkoztam vele…- odaért az egyik ablakhoz, ami el volt torlaszolva, háttal állt neki, és már nem tudta be fejezni a mondandóját, halkan felnyögött, majd a szája sarkából csorogni kezdett a vér, végül a mellkasát szinte szétrobbantotta egy hegyes, fekete, tüskés valami, leginkább egy farokra hasonlított. A szerencsétlen fájdalmában csak üvölteni tudott, és ha szerencsétlenek voltatok, akkor bizony a vérből rátok is jut, legalábbis ha elég közel álltatok a shinigamihoz, akinek a testét egész egyszerűen kirántották az ablakon, széttörve a szekrényt. A rémült és fájdalmas síkoltás egyre gyorsabban halkult, még végül egyszer, váratlanul vége lett. Csak az eső hangját hallhatjátok, amit néha megtört a villámlásokat kísérő mennydörgés, ám valami más is, sziszegés, ami egyre hangosabb, és hangosabb lett, nem hasonlított semmilyen általatok ismert hangra, de volt benne valami rideg, kegyetlen, és félelmetes. Majd csend, síri csend, néhány pillanat múlva fekete, túlvilági karok egyszerre törték át az ablakokat takaró bútorokat. Apró darabokra forgácsolták és amikor már szabad volt az út, elsőnek fejek bukkantak fel, leginkább egy túlméretezett, fekete banánra hasonlított, de amint az első lény átjutott az ablakon, láthatjátok, hogy nem éppen egy nagy banán volt az. Legalább két és fél méter magas volt, éjfekete, az egész testéről valami nyálka csorgott, a karjaik természetellenesen hosszúak voltak, farkuk pedig legalább olyan hosszú volt, mint ők maguk, az egyikük széjjel nyitotta az állkapcsát, és egy második száj bukkant el belőle, és az a sziszegés, amit nem is olyan rég hallottatok. A jelek szerint megvannak azok a lények, amik véghez vitték a mészárlást, legalábbis az eddigiek alapján. Legalább nyolc ilyen lény jutott be a szobába, csak méregettek benneteket, majd egyszerre vetik rátok magukat.
Kouheit az egyik a farkának egy erős csapásával a falhoz taszította, ami bár fájdalmas volt, de annyira nem vészes, ám a másik lény, aki rátámadt, már ott is termet a shinigami felett, és lecsapott rá, egyenesen a mellkasát célozva. Lehet nem ártana majd kitérni előle.
Makirot négy oldalról akarják közrefogni, az egyik lény szemből még a másik hátulról. Az, amelyik szemben volt, a farkával csap Makiro feje felé, remélve, hogy le tudja csapni azt, a hátsó lény pedig hátulról veti magát Makirora, igaz, nem éppen hangtalanul, de nem is ez volt a célja, hanem az, hogy hátha elhibázza a szemből támadó, akkor majd ő leterítse a férfit, és végezni tudjon vele. A másik kettő is ráveti magát, hogy ahol csak érik, marcangolni, karmolni, harapni tudják. Ami mindegyiknek megy is, ha sikerül elérni benneteket.s
Setsukora szemből támad mind a két lény, az egyikük a lábfejét célozta meg a farkával, megpróbálva odaszegezni azt, még a másik egy parasztlengővel szeretné leszakítani a vörös üstököt a helyéről.

Cassandra:

Ahogy a tetőről haladsz tetőre szinte minden csendesnek látszott, mintha nem is egy vérfürdőbe érkeztél volna. De ahogy letekintesz az utcákra, láthatod, hogy ez korántsem átlagos éjszaka, ahogy elhaladsz a városka, egyetlen iskolája mellett, feltűnhet, hogy a legtöbb ablak ki volt törve, némelyik ablakból egy apró test is kilógott, a falak véresek voltak, az iskola se járt jobban. De nem az volt az úti célod, hanem a fényforrás, ami hol megszakadt, hol nem, mintha egy kód lenne, és ha ismered a morze jeleket, akkor kitalálhatod, hogy mi is az üzenet; S.O.S.
Amikor megérkeztél a fényforráshoz, dönthetsz, hogyan is akarsz bemenni, az ajtón, vagy esetleg az ablakon, vagy valahogy máshogy, de a jelzésből gondolhatod, hogy emberekkel van dolgod. Ha az ajtón kopogsz, és még meg is szólalsz, akkor ugyan lassan, de beengednek, igaz, hogy fegyvercsövekkel nézel szemben, de legalább bent vagy. Ha pedig valahogy máshogy jutnál be, akkor a fegyverek ismét csak rád szegeződnek, csak éppen elég egy rossz mozdulat, és már lőnek is. De a végeredményen nem változtat. Egy erős férfi hang utasítja nyugalomra a katonákat, szám szerint 4-et.
- Nyugalom fiuk, Ő nem olyan mint azok… ember, igaz, elég fura, hogy már farsangra készül… Mi a neved, mit keresel itt, és hoztál erősítést?- kérdezte a parancsnok. A válaszaid után folytatja a beszédet,
- A picsába… ez egyre jobb és jobb. Pár napja vezényeltek ide minket, azt hitték valami járvány tört ki. Nekünk pedig figyelni kellett arra, hogy ha igen, akkor maradjon is bent. Legalább hatvanan érkeztünk, és most nézd meg… itt vagyunk öten. Ennyi, ami megmaradt belőlünk. MI is csak azért éltük túl, mert felderítésen voltunk. De utána… utána elszabadult az igazi, nagybetűs POKOL. Azok az izék úgy mészárolták az embereimet, mintha csak játékfigurák lettek volna, mintha papírmaséból lettek volna kivágva, de a civileket is, akit csak értek. A rádió behalt, az elektromosságnak annyi, csak ezek a szaros elemes vackok bírják még valahogy, ezzel tudtunk jelezni, minden órában egyszer. Még jó, hogy megláttad… bár passzolom, hogy ezzel hogy lesz jobb nekünk.- látszott a katonákon, hogy fáradtak voltak, rémültek, éhesek, és ahogy a szél egyre erősebben kezdett fújni, mintha valami mást is hozott volna magával, egy fájdalmas üvöltést, de mintha egyedül csak Cassandr hallotta volna, a katonák ügyet se vetettek rá. De hamar megváltozott a véleményük, amikor a tetőről kaparászó hangokat hallottak. Egyszerre emelték a plafonra a fegyvereik csövét, és vártak.
- Itt vannak…- suttogta a parancsnok, miközben le se vette a szemét a célról. Talán ez volt a baj, mert a következő pillanatban már a szájából bukkant elő egy hegyes farok. A társai pedig egyszerre kiáltottak fel, és elkezdték megsorozni azt a fekete rémet. De mind hiába, egy sima embernek szemmel követhetetlen gyorsassággal mozgott az a valami, egymás után ölte meg a katonákat. Nem hagyva mást, csak csonka testeket. Majd Cassandra felé fordult, egyre hangosabban sziszeget, négykézlábra ereszkedett, és oldalazni kezdett, a farka idegesen mozgott jobbra-balra, méregette az új prédáját, majd egy hirtelen mozdulattal a nő felé vetette magát…

//Az a lény, ami a shinigamiknál is van///

Eli és Vex:

Az eső csak esik, nem hallani mást, csak ahogy kopogottak az esőcseppek. Eliana pedig szeretné becserkészni azt az árnyat, amit látni vélt. Karasu pedig segíteni ebben, éppen ezért, ha úgy döntenek, hogy elkapják, akármi is legyen az, akkor ideje cselekedni, nehogy eliszkoljon a préda. Mert már láthatjátok is ahogy egy feketébe öltözött ember kezd el szaladni, bár nem egészen úgy néz ki, mint egy itteni, sokkal inkább mint egy katona egyre messzebb kerül tőletek, bár nektek semmit se jelent elkapni, de egy emberhez képest mégis túl gyorsnak hat, és ahogy utána indultok, a fegyveréhez nyúlt, és lőni kezdett rátok. Gondolhatjátok mégis mit akar, de ha hagyjátok, hogy akárcsak meg is súroljon benneteket, akkor rá kell hogy jöjjetek, hogy a hierrotok nem ért semmit, és érzitek a találatot, mi több, még sérülést is okoz.
Ha végre elkapjátok a katonát, hozzá is kezdhettek a kérdések feltevéséhez, csak éppen a foglyotok nem ad ki egy hangot se. Vagy mert néma, vagy csak mert nem akar mondani nektek semmit. Akárhogyan is, akarjátok kiszedni belőle a válaszokat, az idő csak telik, de talán pont ez volt az, amit a férfi akart, mert néhány perc múlva Vex hátára valami fekete árny vetült, és leterítette a férfit, hogy újabb, és újabb lény vesse rá magát, és így akartak tenni Elianaval is, egymás után megjelentek azok a fekete szörnyek, tucatjával, és a jelek szerint csak benneteket akartak, a katonát nem, sőt, mintha el akarnák vágni az utat köztetek és közte. Pár csendes pillanat, csak az esőt hallani, majd a távolból kiáltások, lövések zaja, és az ellenség rátok veti magát, Miközben a fekete ruhás alak ismét neki iramodott.

// Az ellenséges lények gyorsabbak mint egy normális, átlagos, tucat ember/shinigami/hollow, és erősebbek is voltak, fizikai erejük kimagaslóan nagy, nem ok nélkül tudtak akkora pusztítást véghez vinni, mind ellenállásuk a fájdalom és sérülésekkel szemben is elismerésre méltó. A filmekkel ellentétben itt nem savas a vérük, sima, fekete vér. A harcnál szabad kezet adok, akiknek van lehetősége össze is beszélhetnek, taktikát, ahogy tetszik. A határidő megint 2 hét.//


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #7 Dátum: 2017. Febr. 09, 01:43:41 »
Vex szerencsére jól fogadta a beszélgetéskezdeményezésemet, mert még rákontrázott is.
- Nem csak, hogy nagy megtorlást szeretne, szerintem valami népirtást. Ketten a legerősebbek közül, ha az tényleg valami csapda, akkor biztos, hogy minimum kapitányokra kell számítanunk, őket leszámítva kinek lenne esélye ellenűnk?
A Kapitányokra nem gondoltam, de könnyen lehet. Kapitányokkal sosem volt kellemes találkozásom, azonban jelenleg nem vagyok egyedül. Van egy erős szövetségesen. Legalábbis Arrancar létünkre nem vagyunk rossz kapcsolatban egymással, sőt még jónak is mondanám. Az irányomból megvan a kellő tisztelet az irányába, hisz mégis erősebb és sokkal régebb óta tartozik az elitek közé, mint én.
Ő is úgy látja, hogy nincs arra utaló jel, hogy itt bármi harc lett volna. Meg tényleg az elmondás szerint a halott lelkek miatt jöttek ide Lidércek és nem fordítva. Ez az egész rejtélyesebb, mint az elsőnek gondoltuk. Ő sem érzett többet, mint én, így még gyanúsabb az általam látott árny. Most már tényleg meg is nézem magamnak, pláne, hogy Vex maga sem ellenzi. Sőt, fedezni fog. Éppen ezért ugrok fel a tetőre, és eredek utána. Ez gyorsabb, mint arra számítottam. Határozottan ember, de nagyon is lát minket, sőt meg tüzet is nyit ránk. Nem viccel. Nem jelentene valószínűleg gondot holmi emberi golyó, most már, de elég volt egyszer átélni valójában és rémálmaimban visszatérően, hogy lelőttek, egy ilyen senkiházi meg se próbálja. Nem az, mert igencsak határozott és nem vaktában lövöldözik, ahogy a ruhája is inkább katonai egyenruhára emlékeztet és gázmaszkot is visel. Nincs megszeppenve annyi biztos. Felülről a megfelelő pillanatban ráugrottam és letepertem. Azért én sem most kezdtem.
- Azért nem egyszerű téged levadászni. Lenne jó pár kérdésünk. Legyen először a neved és hogy ki vagy? Tudod mi történt? … Biztos, hogy látsz és hallasz minket… Ideje lenne válaszolni, nem?
Ennek vagy kivágták a nyelvét, vagy egyszerűen nem akar beszélni. Kínzási módszerekhez kell folyamodnunk, hogy szóra bírjuk? Mindenesetre leveszem róla a maszkot, hogy legalább az arcát láthassuk, ám pont, amikor megragadtam a maszkot, akkor a szemem sarkából újabb árnyat, árnyakat pillantok meg.
- VEX!
A lény, lények egyenesen ráugrottak. Foglyomat kénytelen voltam elengedni, hogy kitérjek, mert nekem is a nyakamba ugrott volna egy. Mik ezek? Komolyan beparáztam tőlük. Még életemben nem láttam hozzájuk hasonló lényeket élőben, csak a horror filmekben. Tüskés, hosszú és veszélyes farok, duplán veszélyes száj, hosszú karjai végén veszélyes és éles karmok, több mint kétméteres termet, és nyáladdzanak. Biztos nem akarok tőlük puszit kapni. A rusnya fejüktől szívesen megszabadítom őket. Nem könnyű védekezni ellenük. Meg a foglyunknak nincs szörnycsalogató a hátán, mert mintha észre sem vennék, az meg megint csak szökni akar. Azt ugyan biztos nem hagyom! Claro de luna technikát alkalmazva két sarlóval szándékoztam megkötni, hogy ne ficánkoljon, míg mi a marcangolókat lerendezzük. Nem elég, hogy kemények, de még sokan is vannak. Mindenesetre azért a Zanpaktou-m vágását annyira nem szeretik és a karomon lévő szalagra is rácsöppen a fekete vérükből pár csepp. A Sangre Chitose technikámhoz viszont elemi képesség szükségeltetik, de eddig fizikai megmozduláson én nyáladzáson kívül mást nem produkáltak, így lehet nem is fogom tudni kihasználni ezen remek lehetőséget. Nem igazán akarom ezeket a rusnyaságokat közel engedni, éppen ezért az Ardiente Garra technikával igyekszem kicsit egyelni a számukat, illetve egy-két jól irányzott Barra is elhagyja a kezemet. Egészpontosan jobbhorgom erős és határozott megerősítése képen. Kardom forgatásával és gyors helyváltoztatásommal igyekszek hatékony lenni. Nincs időm sokat gondolkodni, éppen ezért nincs is sok időm egy normális Cero-t idézni, amivel jobban megritkíthatnám őket, ugyanis igencsak mind, egyszerre nekem akar jönni. Tényleg eleségnek érzem magam. De a Zanpaktou-mat egyenlőre még, nem akartam feloldani, de ha szükséges, akkor megteszem.
Tényleg leginkább magam miatt kell aggódnom, hogy egyik se találjon megharapni, de közben próbálok Vex-re pillantani. Nem aggódom érte, hogy ne tudná visszaverni az orvtámadást, de valahol meg jó lenne tudni, hogy vele is mi a helyzet. Meg azért remélem, hogy a szökevény üldögél a fenekén és továbbra is néma, amíg az összes rémet el nem intéztük.


Karakterlap

Cassandra Keen

Night Eagle (Törvényenkívüli igazságosztó)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 500 / 15 000

Hozzászólások: 146

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötét zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #8 Dátum: 2017. Febr. 15, 19:26:41 »
Miközben a fényt követem az éjszakában körülnézek, alaposan ahol csak tudok. A hullák és a test darabok sokasága arra enged következtetni, hogy ami itt történt, az felér egy kiirtással szinte. Az ellenség valószínűleg a közelben lehet, úgy hogy óvatosnak kell lennem. Nem engedhetem meg most magamnak, hogy lankadjon a figyelmem! Előre haladva az úti célom felé, hirtelen megállok, mikor észreveszek egy épületet, ami egy iskola volt. A tudat, hogy az intézményben gyerekek jártak, szinte tragédiával érhet fel. Hány embernek kellet szenvednie az előző percekben mielőtt ideérhettem volna! Ezek a szerencsétlenek rossz helyen voltak rossz időben. Bekapcsolom a szemüvegemet, majd a távollátás mód segítségével alaposan megfigyelem az épületet. Az ablakok ki voltak törve, hullák lógtak ki belőle némelyik ablaknál. Megfigyelve a testeket, látható volt némelyiknél az egyenruha, meg öltöny is. Tanárok és diákok haltak meg itt, kicsiktől a nagyokig. Szörnyű látvány, és kegyetlen. Bárki is tette ma este meg fog fizetni, és ezt garantálni fogom a személyemben! A szemüvegemet kikapcsolva folytatom az utamat a fény felé, majd amint megérkeztem, jobban megfigyelem. A fény pislákolásának alapos figyelése, által rá jövök, hogy nem véletlen ez a jelenség. Ez egy SOS jelzés, vagy is emberek lehetnek bent az épületben. A kérdés az, hogy barát vagy ellenség? Bekapcsolom a szemüvegemet ezúttal röntgenlátásra, hogy lássam kik is vannak bent az épületben. A fegyvereikből ítélve katonák lehetnek. Jó lesz alaposan átgondolnom mit is tegyek, mondjuk… bebiztosíthatnám magamat, hogy ha szándékoznának lelőni, akkor alájuk, robbanthatnék. Végül is vannak nálam időzített robbanó nyilaim! Nálam az előny! Elő is kapom, az íjamat majd kiveszek öt darab időzített robbanó nyilat és az emeletükhöz a falba ki is lövöm őket. Amint rá tapadtak, visszaakasztottam az íjamat a vállamhoz, majd a szigonypisztolyom segítségével az épület tetejére mászok fel, majd lassan és óvatosan behatolok. Amint megérkezem a katonákhoz, már is rám szegeződnek a fegyvereik. Szerencsétlenségükre, a detonátort már előkészítettem, csupán meg kell nyomnom a gombot és a levegőbe fognak repülni az annyi szent. Mielőtt megnyomhattam volna, egy erős férfi hang utasította rendben a csapatait, majd kérdez felőlem hoztam e, erősítést.
- Nem én nem magukkal vagyok. De nem kell aggódniuk. Nem azért vagyok itt, hogy megöljem önöket. Csupán kérdéseim vannak önökhöz…
Ezután odasétálok közvetlen közel a parancsnokukhoz, és folytatom.
- Mit keresnek maguk itt? És egyáltalán mi a fene történt itt? Mert abban biztos vagyok, hogy a katonai egyenruhájukból ítélve nem kirándulni jöttek ide. És általában egy ilyen helyzetben a hadsereg mindig benne van a sárban nem igaz? Úgy hogy a szokásos dumáját felejtheti is el, és azonnal válaszoljon őszintén… mi történt?
Nyomatékosítom a kérdésemet. Remélhetőleg a parancsnok megértette a hangomból, hogy nem éppen vagyok az a fajta, aki bármiféle dumát bevesz, amit leadnak nekem. Három másodperc alatt rá jövök, ha hazudni, mer, vagy elhallgat előlem valamit. Nem érdemes sunyúlnia, mert az végzetes lehet számára és legfőképpen az embereire. Elég, ha megnyomom a detonátor gombját és akkor szépen a levegőbe repül az egysége, a parancsnokot pedig lepofozom, és a szokásos Sas módszerű kihallgatást vetem be. Akkor tuti dalolni fog, mint egy kismadár. A parancsnok elmagyarázza a helyzetet. A mondandójából sok információ birtokába jutok, szinte minden értelmet nyer. Viszont… egy dolog nagyon csípi a csőrömet. Nem egy gyilkosról van szó ráadásul a megfogalmazásából ítélve nem is emberi lény tehette ezt! Jól gondoltam akkor, hogy valóban szörnyeteggel állok szemben ráadásul többel is. Ez egy kicsit megnehezíti a dolgomat.
- Ajánlom, hogy nem hallgatott el előlem valamit parancsnok. Ha életben akarnak maradni, akkor, minden információt közöljön, amit még tud!
Mielőtt viszont válaszolhatott volna, lépteket lehetett hallani. A parancsnok meg is jegyezte, hogy „itt vannak”. Ezek szerint megérkeztek volna a lények? Nagyszerű… valahogy éreztem, hogy hasznosak lesznek azok a nyilak, amik a falon csüngenek jelenleg. Kellemetlen meglepetést tartogatok, nekik azt garantálom. A lény megjelenik a helyszínen és lekaszabolja szinte az egységet. Mindenhova lőnek, szinte. Szerencsére a lövések nem találják el a robbanó nyilaimat. Pompás… a lény, rám néz. Méregetni kezd, végül készen áll arra, hogy elém vesse magát.
- Csinos vagy… meg kell hagyni… de ha azt hiszed, velem olyan könnyen elbánhatsz… súlyos tévedésben élsz akkor…
Ekkor megnyomom a detonátort, és gyorsan fedezékbe húzódok. A kabátomat magam elé tartom, hogy védjem az arcomat és az egész testemet. Szerencse hogy a kabátom tűzálló és erős anyagból készült, így valószínűleg nem lesz bajom.

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #9 Dátum: 2017. Febr. 20, 18:32:28 »
A látottak alapján a gyomrom lassan forogni kezdett, és egyre jobban kezdtem szédülni, a szám nyállal telt meg, és éreztem, hogy képtelen vagyok így tovább menni, ezért gyorsan oldalra hajolva engedtem utat a gyomrom tartalmának. Reszkettem, ahogy felegyenesedtem, és roppant mód pocsékul éreztem magamat. A társaim szemébe sem mertem nézni, megalázó volt, roppant megalázó, de könnyeimet már nem engedtem szabadon, csak indultam tovább. Ha kérdeztek, ha nem, én némán mentem, és igyekeztem feldolgozni a látottakat. A kendőmet visszacsavartam az arcom köré, hogy valamennyire legalább takarjon a csapat többi tagja elől, és nem mellesleg a dögszagot is tompítsa. A gyomrom viszont helyre rázódott a kis átrendezkedés után, csak mentem előre, bármerre, csak elbújhassunk egy kicsit a hullák hada elől. Figyeltem, és minden neszre a hang irányába pislogtam, szinte azonnal... így lettem figyelmes egy pisszenésre. Tekintetem ösztönösen felkaptam, és kezem is a kardom markolatára tévedt, készen kirántani a gyönyörű pengét, de ahogy a halovány fényben egy másik shinigamit pillantottam meg, intettem a többieknek is... a szavak ugyanis cserben hagytak. Nem bírtam beszélni, még mindig remegtem, így inkább csak kinyújtottam reszkető kezem, és mutató ujjammal a társunk irányába mutattam. Jómagam nem tartottam kérdésnek, be kellett mennünk, de jobbom a kardom markolatán maradt, és követtem a halványuló fényt, egyszer hátra pillantva, vajon a többiek is jönnek-e. Szemeimet meresztgettem, és lassan a sötétben tárgyalakok formálódtak meg, eéőször fekete körvonalakként, majd árnyékok, és apróbb részletek is felvillantak. Maga a shinigami a sarokban gubbaszt, és még nálam is rosszabbul nézett ki... sebek tarkították, és vér. Odalépdeltem, és leguggoltam mellé, majd igyekeztem magamra eröltetni egy megnyugtató mosolyt, miután az arcomat szabaddá tettem a kendőmtől.
Figyelmesen követtem az ajkai mozgását, majd a kötésére néztem.
- Nyugalom. Mondja el, mi történt. Hol vannak a többiek? - kérdeztem, majd kezemmel sebet takaró rongy felé nyúltam. Amennyiben nem ellenkezett a meséje közepette, a kendőmmel újra átkötöttem a sebét, de ahogy felnyögött, először azt hittem csupán a kezére szorított ruhadarab miatt tette, hiszen nem voltam 4. osztagos, így éppen csak értettem az emberek sebeinek ellátásához, pusztán átmeneti, felületes dolgokat voltam képes elvégezni, de a szava itt abbamaradt, és vörös patakként csordogált a vér a szájából. Hátra hőköltem, meg is botlottam valamiben, így ha a másik két társam nem kapott el, úgy a hátamra esve láttam, ahogy egy farokszerű valami szinte darabokra robbantotta az idegen shinigami felső testét. Felsikoltottam, és ösztönösen a legtávolabbi falig másztam, kezemben megvillant a kardom, de remegett ami tartotta. Ziháltam, és a könnyeim is potyogni kezdtek, ahogyan a férfi halál tusáját. Kivonszolta az a valami az ablakon, és lassan távolodni kezdett a hang, ezért minél hamarabb el akartam tűnni, de szólni nem tudtam, pusztán nyüszíteni. Hallottam, ahogy közelednek... többen. A remegésem még intenzívebbé vállt, szemeim a sötétbe meredtek... vártunk. A rombolás közepette kezdtem elveszteni a fejemet, és mintha minden tompulni kezdett volna. Homályosan láttam, ahogy a barikád darabjaira törik, és iszonyatos fejek üvöltenek felénk.
~ SETSUKO!! - üvöltötte a fejemben egy hang. Majdhogynem a lelki világom és a valóság közt lettem volna fejben, tudtam, hogy egy az Ő műve.
~ MIT KÉPZELZ? KI VAGY TE? - üvöltötte tovább.
~ Mizushima vagy, nem?! - fogta suttogásra a hangját. Nem értettem, mire akar kilyukadni, de folytatta.
~ A 10. osztag tisztje... gondolj bele. Mennyi embert szégyenítesz most meg? Mi?! - suttogta tovább, de hangtalan pusmogásából is ki lehetett hallani a mondanivalóját. Azt akarta, hogy összeszedjem magamat... és igaza volt. A hideg rázott továbbra is, de mire az elém ugró, két rondasággal álltam szemben, már tűz égett bennem. Tekintetem elszántságot sugárzott, és nagyot fújtam. Az első támadásra hátrébb hőköltem, így az azt követő farkat is el tudtam kerülni. Kezemben a kardom már nyugodtan várt, és döftem. Egy kézzel fogtam a kardom, a másikkal csupán az egyensúlyt tartottam fenn. Csupán morgott az egyik, amelyik felé böktem, de félre ugrott, most a társa volt hozzám közelebb. Körözni kezdtek, méregettek, néhol ide-ide csapkodtak a farkukkal, amely a padlózaton fájdalmas sebeket okozott. Végül a mögöttem vicsorgó dög támadt lendületből. Kezeivel elkapta a torkomat, aminek okán a levegő is kiszaladt a tüdőmből, és éreztem, ahogyan a földbe paszíroz. Szemeim tágra nyíltak, ahogy a másikat is megpillantottam, ő a lábamért nyúlt. Ketté akartak tépni. Kardom felé kapirgálok szabad kezemmel, és ahogy az ujjaim köré csavarodnak, az engem fojtogató nyakába döföm oldalról. Majd kihúzom, és ahogy megingott, már két kézzel szorítva, egyenesen a szájába döftem a kardommal. Fekete vér buggyant ki a penge nyomán. Nem volt időm ünnepelni, amelyik a lábamért nyúlt, most el is érte a balt, és azt megragadva a levegőbe rántott, majd a falnak dobott, akár egy rongybabát. A kardom ugyan a kezemben maradt, de összecsuklottam, képtelen voltam felállni.

- Maiodore Jigoku no Hana! - nyögtem ki, saját véremet lenyelve, ugyanis a szám szélében piroslott a sajátom is. Előre tartottam a pengét, és elfeküdtem, ahogyan a farok felém csapott, az megállt a földben egy pillanatra. Kapva a dolgon, pengémmel azonnal oda akartam szögelni, de elvétettem, így lendületből melkason vágott vele. Felnyögtem, és a falnak dőltem. Levegőért kapkodtam, hiszen az ütés nyomán minden levegő kipréselődött belőlem, és megszédültem. A kardomra pillantottam, amit oly szorosan markolásztam. A kezem lendült, ahogyan a pengével megcéloztam az ellenfelemet, akinek vállába szúródott a fegyver.
~ Megvagy! - mosolyodtam el gyötrelmes állapotomat felejtve. Hiába dobta el a pengét ezután, a billog megjelent, és perzselni kezdte a bőrét. Láttam, ahogyan odakap, de azonnal le is veszi a kezét a forró pontról. Az ütőkártyámat most játszottam ki, és kimondtam a parancsot, melynek nyomán egy kisebb robbanás olvasztotta le az ellenfelem fél arcát.

- 2. Dansu: Hakka!
A billog még színesebben perzselt, én pedig mosolyogtam kínomban, ahogy a másikat figyeltem, arca hiányán szenvedni. Kúszni kezdtem az eldobott fegyverem után, hiszen ellenfelem arcátlanul harcképtelenné vált, de egy hatalmas üvegszilánk hamarabb került kezem ügyébe, ezzel szúrtam torkon a szörnyet egyszer, és mégegyszer, és mégegyszer, egészen addig, amíg elég halottnak nem véltem, és csak ezután fogtam ujjaim közé a kardomat, majd zihálva a sarokba vonszoltam magamat. A többieket kerestem a felfordulásban, de annyira szédültem, és homályosan láttam, hogy képtelen voltam a másik szobába eljutni, a harcról már nem is beszélve.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 20, 19:19:34 írta Mizushima Setsuko »

Karakterlap

Osaka Makiro

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #10 Dátum: 2017. Febr. 20, 20:06:57 »
Megbeszéli társaival, hogy jó is lenne lassan indulni és valami biztonságos helyet keresni. Azonban nincs egyelőre olyan hely, ami annyira kellemesnek tűnne. A legtöbb lakás tárva nyitva, egykori önmagának csúf, apokaliptikus mása. Nem tárolnak már magukban semmi mást, mint volt gazdáik maradványait, és a hozzájuk fűződő, régi, szép emlékek is velük haltak. Hideg. Csak ennyi árad felőlük. Meg amúgy sincs kedve Makironak más emberek holttesei között kempelni, és amúgy sem tűnik túl biztonságosnak. Látja Setsukon, hogy nem érzi magát annyira rosszul a helyzetben, fél szemét igyekszik rajta tartani. Ő maga nem veszi észre a shinigamit, azonban Setsuko nonverbális jelzéseit igen. Nagy lelkesen fel is kapja a fejét, abban az irányba pillant, amerre a lány mutogat.
– Nézd csak, Kou-chan – szól a fiúnak is, hogy véletlen se maradjon le. Egy hosszabb pillantást próbál váltani a másik, tapasztalt shinigamival, bólint egy aprót. Lassan esik az eső, shinigami egyenruha van az alakon, valószínűleg a lélekenergiáján is érződik, csak ugye, Makiro az ilyesmiben borzalmas. Így ő a részéről bólint, hogy szerinte nem veszélyes, úgyhogy oda is mennek a férfihez, aki beinvitálja őket a menedékébe. Nem is gond, hiszen lassan csepereg az eső, mennydörgés kíséri lépteiket.
Figyeli, de szkeptikusan hallgatja a zavart shinigamit, és érzi, hogy itt valami nincs rendben. Mitől illetődhetett meg ő ennyire? Hiszen shinigami, valószínűleg nem is az első küldetése, van kardja, meg reaitsuja, meg minden… sikerül levonnia a következtetést, hogy valami nagy baj lehet. Az egyik falnak támaszkodik, miközben elgondolkozó fejet vág, bár javarészt értelmetlen gondolatok cikáznak a fejében, egy-egy értelmeset sikerül elkapnia. Akkor teszi fel a kezét, amikor az ismeretlen shinigami az ablakhoz áll, úgy jelentkezik, mint egy jó kisgyerek az iskolában.
– Anonim-san, ha úgy gondolja, szörnyek vannak odakint, akkor miért nem próbálunk meg jobban rejtőzköd… – Amúgy is halkan tette fel kérdését, hiszen azt gondolta, elsődleges feladat lenne valami tényleg biztonságos helyet csinálni, hogy onnan kitalálhassák, mi legyen a következő lépés. Mielőtt azonban rávilágítana a problémára, a tisztet máris elkapja valami kintről – az ablakon keresztül. Ő pedig nem lepődik meg, inkább csak megdermed, megfeszíti izmait. Lassan guggol le, hogy ne legyen kintről látható, és elmutogatja a többieknek, hogy maradjanak csendben. Fülelve próbálja megállapítani, merre is járhat az ellenség, milyen közel lehetnek, vajmi kevés sikerrel.
Akkor áll csak fel, amikor a fekete lények betörnek a szobába, méregetve sétálnak körülöttük. Ő nem a kardjáért nyúl, kezeit maga elé emeli. Nem kenyere neki holmi vagdalózás, jobban szeret egy-két tockost, meg rúgást kiosztani, ha úgy kívánja a helyzet. Most pedig olybá tűnik, a lényeg nagyon is kitüntetik őt figyelmükkel. Ennek ellenére ő meglepő nyugalommal kezeli a helyzetet, ahogy az első támadás éri, hallja háta mögött a lényt, úgyhogy hátrafelé mozdul, hátha a farkinca éppen a legjobb pajtiját találja el. Nos, annyira nem butácskák a lényeg, hogy ilyen egyszerű dolga legyen, pedig ő reménykedett benne, hogy csak elshunpozik az útból és minden rendben lesz. Persze, a többi rajongójának is szimpatikus lesz, akik oldalról tervezték eddig megközelíteni, ők gond nélkül vetik rá magukat. Pár karmolás, némi felhasított bőr nem annyira hatja meg, de akármennyire próbálja kikerülni a rajongásukat, nem igazán megy neki.
– Na de hölgyeim… – sóhatja, majd kedves kis mosoly kúszik ajkaira – kezdenek felbaszni. – Ahogy befejezi a mondatot, majd (a lények méretére való tekintettel) a jó öreg kis Tsukiyubi technikát alkalmazza, hogy a falon repítse át két rajongóját a távolból. De még mindig csak kettőt foglalt le egyszerre, a kettő az egy ellen meg még mindig nem tetszik neki, úgyhogy a Klóntechnikát alkalmazva még egy Makirot alkot, elküldi a másik irányba. Számításai bejönnek, az egyik lény rá támad, a másik pedig csak a levegőre vetődik rá, ugyanis amint hozzáér, a klón eltűnik. Addig neki van ideje egy szép erős balta rúgással megörvendeztetni a lényt, és szinte hallja, ahogy reccsennek a tagjai. (Közben elmereng azon, vajon vannak-e neki is csontjai, vagy éppen mit tört el?) Nézi, ahogy a kis focilabdája szépen a parlagon maradt lénynek repül. Kihasználva az alkalmat, ő is utánuk shunpozik, hogy az előzőnek megadja a kegyelemdöfést egy megfelelően nagy, fejre mért ütéssel. Ha már benne van a bugi, és viszi a mozdulat, szívesen arcon rúgná a másikat, azonban az elég gyors, hogy kitérjen, elkapja a lábát, és a falhoz vágja.
– Szemtelen vagy, tudod-e? – kérdezi végül, továbbra is mosollyal az arcán. A fájdalomtűrőképessége nagyon jó, az állóképességéről nem is beszélve. Nem nagyon hatják meg egyelőre a sebek, sem az ütés okozta zúzódások. Sőt, egyre inkább elemében kezdi érezni magát, élvezi a harcot. Ezért is állt shinigaminak, biztos benne, hogy nem lenne meg anélkül az adrenalin nélkül, amit ez a harc biztosít neki. Ha már a lény a lábát fogja ilyen lelkesen, lerakja kezeit a padlóra, belemarkolva a parkettába megkapaszkodik, majd ő rántja magával, a lényt, hogy átrepítse maga fölött, a földhöz vágja. Nagy erővel tapos karjára, amitől elengedi a lábát, majd kardját rántja elő, de csak addig, amíg a fejébe szúrja. Nincs ideje most többre, ugyanis megérkezett a másik kettő kis barátja is, akiket félrepöckölt kicsit, a túlerő csökkentése érdekében. Az egyik elkapja, mielőtt még kihúzhatná kardját halott társából, és megpróbálja a látottakhoz hasonlóan szétszaggatni, Maki pedig lendületet vesz, felrántja lábait, hogy lefelé ez a szörnyike is kapjon egy szép nagy rúgást. Majd egy újabbat, mert azt már meg is érzi, hova tovább, megszédül. Ennek ellenére érzi, ahogy vállát ismét karmok hasítják, de mielőtt még nagyon belemélyedhetnének a dologba, Makiro megfeszíti öklét, belekoncentrálja a reiatsut, és úgy üti meg a lényt – sajnos csak a vállát sikerül eltalálnia, de emiatt van ideje utána shunpozni, a háta mögé kerülni, és egy jól irányzott ütéssel egyszerűen keresztülnyúlni a testén. Ezután pedig felfelé rántja a karját, hogy némileg ketté szedje az ellenfelet, miközben ő maga megfürdik kicsit a fekete vérben. Ekkor már van ideje felvennie kardját, a másik lénynek még van annyi ereje, hogy felé kapjon karmaival, Maki pedig sóhajtva hajol el. Így már nem is annyira izgalmas a sztori, ez megtöri a koncentrációját, ismét kap egy nagy taslát, amitől megízleli kicsit a padlót. Mielőtt még a lény a fejére csaphatna farkával, arrébb gurul, levágja az egyik lábát, ha már ott találja magát alatta. Ez pedig merőben megingatja a lény egyensúlyát, ám nem akarja kevésbé elfogyasztani, ami maradt Makiroból. Nemes egyszerűséggel húzza fel lábát, rúgja fel a lényt, s amikor az kénytelen engedelmeskedni a gravitációnak, akkor feláll, és egy ütéssel elejét veszi az érkezésnek. A lény nem tud védekezni, banánhoz kísértetiesen hasonlító feje pedig darabokban hullik a padlóra.
Ekkor körbenéz, mi a helyzet a többiekkel… olyan jól szórakozott, hogy meg is feledkezett róluk. ^^” De látja, hogy Setsuko még egyben van, az ő mércéjéhez képest ez semmiség. :/ Látja, hogy a földön húzogatja magát, de nem is nagyon érti, mit csinál éppen, úgyhogy odamegy a lányhoz, napfényes mosollyal hajol le, egyik kezével térdére támaszkodik, másikat felé nyújtja.
– Gyerünk, Setsu-chan, szedd össze magad és találjuk ki, mi legyen ^-^ mondja, miközben fél szemmel azért Kouheire pillant, hátha neki van valami megállapítása a történtekkel kapcsolatban. Ekkor eszébe jut egy aprócska tény a továbbiakkal kapcsolatban.
– Ó igen, és éreztek valakit a közelben? Mármint, shinigamit, vagy ehhez hasonló lélekenergiát? – néz egyik társáról a másikra. Ha találtak egy túlélőt, lehet több is, és őket nem ártana akkor megvédeni. Talán. Bár igazából csak izgatott, hogy harcolhasson még az undi lényekkel. Valahol, mélyen a lelkében… valami… nagyon-nagyon vágyik rá, hogy összeroppanthassa még többjük fejét.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 20, 20:08:28 írta Osaka Makiro »

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #11 Dátum: 2017. Febr. 21, 17:54:37 »
A horror filmbe illő fogadtatás nem igazán botránkoztatott meg. Csak arra adott okot, hogy aggódjak eltűnt társainkért illetve a saját testi épségünkért. Setsuko elmondása szerint teljes mértékben jól volt, de én mintha azt láttam volna rajta, hogy csak próbál úgy csinálni, mint, aki jól van, de ez végül is az Ő dolga volt, nem tartozik rám. Végül azonban gyanúm beigazolódott ugyanis Setsuko egy kis félrefordulás kíséretében kiadta gyomrának tartalmát. Makiro viszont sokkal jobban bírta a gyomor megpróbáltató helyzetet mint vártam vagy gondoltam volna a múltkori után, de ennek csak örülni tudtam.
- Nyugalom Satsuko-chan, a legjobbakkal is előfordult már legalább egyszer! Nem igaz, Makiro-kun? – próbálom tartani a lányban a lelket és megnyugtatni, hogy ez a szituáció nem annyira kínos mint az ember először gondolná. Hiszen mégis ki a fene volt felkészülve arra, hogy itt most testrészek hevernek majd mindenhol és mindent vér fog áztatni? Senki, még én sem, de én egy külön eset vagyok, így neveltek. :roll:
Kiderült, hogy nem az én lélekmobilom volt a rossz ugyanis Makiroé sem működött, de miután földhöz vágtam nem is vártam tőle sokat most már.
Végül sikerült közös megegyezés alapján elhatározni magunkat, hogy keresünk egy védettebb helyet ahol majd sikerül kitalálnunk egy tervet. Makiro-kunról tudtam, hogy képzett vagyis képzettebb mint az átlag viszont Setsukoról semmit sem tudtam, hogy mit tud, mire képes és mennyire tapasztalt ilyen helyeken ezért próbáltam folyamatosan a közelében maradni hátha segítségre szorul majd vagy valami.
Amerre haladtunk mindenhol ugyan az a látvány fogadott. Sötét, kihalt házak, mindent vér borított és mindenhol belek, végtagok hevertek. Kezdett egyre jobban zavarni a dolog főleg, hogy azt se nagyon tudtam, hogy ki vagy mi hajtotta végre ezt a hatalmas pusztítást. Azonban időm se nagyon volt gondolkozni a helyzeten ugyanis Makiro-kun szólított meg. Felé pillantottam és csak ekkor pillantottam meg illetve éreztem meg az alig érezhető halálisten lélekenergiát.
- Maradjunk résen, annyira nem bíztató, hogy a vérfürdő kellős közepén feltűnik egy társunk és beinvitál egy horror házba.. – motyogtam remélve, hogy a többiek is hallják, de mindezek ellenére követtem őket a házba ahol a férfi megviselt arca fogadott minket egy hatalmas monológgal, amiből csak annyit tudtam felfogni, hogy nem is kéne itt lennünk és, hogy csak talán élhetjük túl.
- Mégis mi a fene történt itt és maga mitől fél ennyire? – vonom kérdőre a férfit fél másodperccel megelőzve Makirot- aki szintúgy megszólította, de választ már sajnálatos módon egyikünk sem kapott ugyanis valami lándzsa végű farok hirtelen átszaladt a férfi mellkasán és egy laza mozdulattal kitépte az elbarikádozott nyílászárón keresztül.
- Ez aztán mellbevágó érzés lehetett..- suttogom miközben Makiro-kun jelzésére megpróbáltam minél csendesebb lenni, ami nem volt olyan nehéz már csak azért sem mert a Nibantaiban szolgálok. Füleltem, de egyenlőre csak az esőcseppek kopogását hallottam illetve egy két menydörgést aztán hirtelen, ismeretlen sziszegésre lettem figyelmes, ami egyre közelebb és közelebb jött hozzánk.
A darabokra tört szekrényen keresztül több iszonyatosan randa szörnyek másztak be hozzánk. Kezeim ökölbe szorultak, de kardot egyenlőre nem rántottam. Szemeket nem láttam a nagy fejükön ezért bíztam benne, hogy nem látnak minket. Azonban még mielőtt bármit is mondhattam volna a többieknek vagy alapból tehettem volna az egyik farka csapódott a mellkasomnak aminek következtében a mögöttem lévő falnak csapódtam amibe még a fejemet is bevertem. Meglepetésként ért a támadás ugyanis nem számítottam rá, valamiért reménykedtem abban, hogy megússzuk a harc részét és csendben kiszökhetünk, de nem így történt. A becsapódást követő fél másodpercben egy másik szörny támadt rám, kihasználva meglepődöttségemet és az enyhe szédülést is. Farkával szemmel láthatóan mellkasomat vette célba, amit ha eltalál akkor szinte biztos voltam benne, hogy elhalálozom. Az pedig még jó hosszú évszázadokig nem szerepel a terveim között.
Csak az utolsó pillanatban sikerült arrébb shunpoznom. A lény farka beleállt vagy átszakított a falat pontosan nem tudom és nem is érdekelt. Lehetőséget adott a likvidálására én pedig kapva kaptam a lehetőségen. Kardomat előhúzva a falba ragadt farokhoz shunpoztam majd egy egyszerű mozdulattal  körülbelül a felénél kettévágtam az igazán zavaró testrészét. A másik éppen ekkor támadt rám oldalról, színt úgy a farkával. Csak arra volt lehetőség a váratlan helyzetben, hogy annyit lépjek hátra, hogy ne a hegyes része ékelődjön oldalamba. Ismét a falnak repültem, de most már sikerült átszakítanom is. Sikerült ráharapni a nyelvemre illetve szám szélén egy kisebb vércsík jelent meg amit felállás közben töröltem le.
- Édesanyátok verhetett volna az eldeformált fejetekbe egy kis illemet. Ha bemész egy házba illik köszönni! – mondom mosolyogva majd kardom hegyével az egyik szörnyre mutattam és egy shunpo segítségével egyenesen a fejébe állítottam lélekölőmet. A lény vére fekete volt és feketére festette kezeimet ugyanis tövig belenyomtam a kardot. Társának nem tetszett a dolog ezért ismételten támadásba lendült amint látta, hogy a lény akinek imént megnéztem, hogy mennyi ész szorult a méretes fejébe holtan rogyott össze. Elengedtem a kardomat és ismét egy shunpo segítségével a lény közvetlen közelébe értem. Ujjaimat kinyújtottam majd megfeszítettem és a Tesshou* segítségével megsimogattam az oldalát. Éreztem, hogy törik illetve zúzódik valami és láttam is ahogyan a lény elveszíti egyensúlyát ezért az előbb megsebzett oldalát kezdtem el ütni és rúgni. Amikor a lény a földre került oldalán vér csordult le, ami azt jelentette, hogy sikerült szörnypürét csinálnom belőle azonban még nem halt meg. Kinyitotta száját amiből előjött egy kisebb száj, ami pedig a lábamat célozta meg. Ráugrottam így sikerült kikerülnöm a támadást és onnan pedig a mutató és a középső ujjamat fejéhez érintettem majd a Tsukiyubival* megböktem. Alapjáraton csak eltaszítottam volna magamtól, de mivel fejét lentről erőteljesen tartotta a padlózat én pedig nagy erővel böktem meg a feje egyszerűen szétloccsant és szinte mindent beborított a fekete vér, még engem is.
Miután sikerült mindkét szörnyet likvidálnom magamhoz vettem lélekölőmet, aki csak morfgott magában, hogy képes voltam egy szörny fejében hagyni hosszú percekig majd egy nyújtózkodást követően társaim felé pillantottam. Ahogyan várható volt Makiro apró karcolásokkal megúszta ellenben Setsukoval, aki a földön ült és próbált magába életet lehelni.  Nekem is fájt minden tagom ahol támadások értek és biztos voltam benne, hogy szép nagy lila foltjaim lesznek, de szerencsére ennél komolyabb sérüléseket nem tudtak okozni azok az ocsmány valamik.
-Bakudou 06: Urufu Renritsu- idézem meg a két farkast akik múltkor a Télapónál tett látogatásunkkor is jól jöttek. A lényekhez küldtem Őket, hogy vegyenek szagmintát illetve a ház körül járőrözzenek. Lélekenergiát nem igazán érzékeltem a szörnyekben ezért a farkasok társaságát tartottam a legmegfelelőbb ötletnek.
- Minden oké Setsuko-chan? Remélem semmi komoly ugyanis minél előbb tovább kéne állnunk.. Szerintem van több ilyen ocsmányság is és mivel most már biztos, hogy tudják a tartózkodási helyünket még több fog jönni és a jelenlegi helyzetben elég kedvezőtlen lenne. – mondom el a véleményemet a dologról majd Makiro kérdésére kellett volna reagálnom.
- Az igazat megvallva nem igazán figyeltem a környéket. A halálistent is csak akkor éreztem meg amikor közelebb értem hozzá. A lényekből semmit sem éreztem, de ha vártok egy kicsit mindjárt meglesem mit tehetek az ügy érdekében. – vakartam meg a tarkómat majd a minket körülvevő dolgokra kezdtem el koncentrálni hátha sikerül bemérnem pár lélekenergiát.


(click to show/hide)

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 338

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 25 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #12 Dátum: 2017. Febr. 25, 18:26:31 »
Minden esetre egy esernyőt azért nem ártott volna hoznia. A kabátja már teljesen átázott, ahogy a nadrágja is kezdi megadni magát. Rátapad a bőrére, egyre nehezebb és nehezebb lesz a fehér kabát, akadályozni fogja a mozgásban, mintha egy élettelen kígyó tekerné körbe, ami nem akarja elengedni, azt akarja, hogy az idők végéig egyűt legyenek. Bár lehet nem kell ilyen borúsan szemlélnie a dolgokat, lehet elég lesz, ha csak leveszi, és elrakja valahova, majd később pedig felszedi, persze csak is azután, hogy letudták a melót, megtudták mi történt, és ha kell, akkor bevernek majd pár koponyát. Utána meg az emberek majd azt csinálnak ezzel a várossal, amit csak akarnak. Bár ahogy ismeri a történelműket, majd valami kamu sztorit kitalálnak, hogy földrengés, árvíz, tűz, emos fiúbanda tombolt, és bizony nem maradt semmi egyben.
Kissé szaporábban lépdelt, hogy ne maradjon le Eli mögött, persze a hölgy a tetőt választotta, ami nem is volt rossz döntés, más helyzetben Vex tuti nézegetne felfelé, hátha látni valami kikandikáló valamit. De jelen helyzetben nem sok lehetősége van erre. Esik, sötét van, mindenfelé bél és vér, nem éppen gerjesztő egy látvány, sőt, sokkal inkább lelombozó volt, mint izgató. Vhaj, na de mindegy, félre az ilyen ostobasággal, munka van.
- Szép munka, meg van a kis hamis.- immár volt valaki, akitől talán választ kaphatnak arra, hogy mégis mi a jó büdös franc is történik éppen. Habár, ha már van itt egy olyan tag, aki nagyon is katonának látszik, akkor nincs kizárva, hogy az emberek már megint valami hülyeséget csináltak, és nyakig öntött a szar. Hogy nem bírnak megmaradni a seggűkön, és enni a ragasztót, mint minden más normális, mások dolgával nem foglalkozó átlagos emberek.
- Hát nem egy beszédes alkat, az már biztos.- farkas szemet nem nagyon tudnak nézni, legalábbis nehéz belátni a sötét lencsék mögé. Az is lehet, hogy be van a faszi szája varrva, vagy nem is érti a nyelvüket. De biztos ami biztos, nem árt majd, ha egy kicsit megszorongatják, hátha mégis megered a nyelve.
- ÉN!- elborította a sötétség, nyálkás, ocsmány, sziszegő sötétség, éles, hegyes karmaikkal darabokat próbálnak kimetszeni Karasu testéből, fogak akarják tépni a húsát, dárda szerű farkak pedig újabb lyukakat ütni a testére. Nem éppen egy olyan, nedves, nyálas orgia volt ez, amit mindig is elképzelt magának. Abban egyedül volt férfi, mindenki más pedig bögyös csaj volt, nem pedig ilyen fekete… akármik is voltak ezek.
~ Nem gondolod, hogy eleget lazsáltál már? Emeld fel azt a ráncos segged, és csinálj valamit.- a jelek szerint Neginek annyira nem tetszett a dolgok menete, Karasu pedig meg tudta ezt érteni.
~ Először is; a seggem feszes, kemény, és jól néz ki, nem ráncos, másodjára…- az egyik lény gyomrába rúgott, messzire repítve, legalábbis elég távolra, hogy a lába szabad legyen, egy kis ideig az tuti. Egy másiknak megragadta a torkát, és utána pedig Karasu kilőtte a tenyeréből a láncot, átszakítva a fekete rettenet nyakát, torkát, vagy akármi is volt benne, majd egy kis Pókember mutatvány után kirántotta magát a kéretlen orgiából (hála a kunainak, ami egy közeli ház falába fúródott), enyhén megtépázott ruhával ugyan, de ez legyen a legnagyobb baja. Most már legalább volt ideje jobban megnézni magának, hogy mikkel is álltak szemben.
- Váo… de kurva ocsmányak vagytok.- választ nem is várt, nem mintha kapott volna. Előrántotta Orgot, sőt, még Negit is, és a szörnyek közzé vetette magát.
~ Nem ajánlom, hogy egybe is bele merjél szúrni… hogy egy fogad legyen, és az is mindig fájjon.- már késő volt, az egyik felé ugró valamit egy kitartott Negivel várta, és hagyta, hogy a szörny a saját lendületével nyársalja fel magát, közben pedig Orgoval jobbra suhintott, lefejezve két másikat. Időközben Negit kirántotta az immár élettelen fekete testből, és egy, Karasu arca felé csapó kézfejet hárított, bár a hárítás elég erős szó, inkább mondaná azt, hogy levágta azt a fránya kis mancsot, de nincs idő pihenni, a lekezelés nem tántorította el azt a valamit a további harctól, töretlenül haladt Karasu felé, aki nem díjazta ezt a fene nagy önbizalmat és nemes egyszerűséggel, hosszában kettévágta a valami fejét. Ám a hátulról egy farok tekeredett a Negit tartó karjára, és erősen hátra rántotta azt, ezzel együtt Karasut is, aki elejtette Negit, hangosan koppant a talajon.
- A szemtelenje…- befeszítette a karját, és visszarántott, a meglepett lény pedig jött vele, a földön húzva immár, és amikor Karasu elé ért, az arrancar rátaposott a deformált fejre és a hátába állította Orgot, kicsit ott is hagyva, hátha elgondolkodik az a valami, hogy mit szabad, és mit nem, már ha még élt. Így most két szabad kézzel osztotta a barakat, elpusztítva még párat az ellenfeleikből, ám egy valahogy közel jutott hozzá, lefogta a férfi karjait, és a második állkapcsával akart egy szellőző nyílást nyitni Karasu homlokán. Mivel ez az ötlet annyira nem látszott jónak, ezért Vex, ki-ki tért a harapások elől, még végül ráunt erre, és az egyik ilyen kísérletnél ismét elhajolt, de utána egyből le is csapott. Éles fogak börtönébe került az a második száj, egyre mélyebbre és mélyebbre harapott Karasu, végül egy erős rántás, és kitépte a nagyból a kicsit, megtöltve a saját száját is mocskos, büdös fekete vérrel, amitől sürgősen megszabadult, valahogy nem nyerte el a tetszését az íze, kiköpte a szuvenírrel egyűt. Akitől pedig származott… nos, azt a valamit se engedte messzire. A láncát ismét igénybe véve kapta el a vadat, majd forogni kezdett vele, letarolva a többi lényt, ami körbevette, és amikor megunta hagyta, hogy a többiek közzé repüljön, akikkel utána több baravál végzett.
- A kurva életbe... ennek aztán rossz íze volt…- továbbra is köpködött, utána pedig valamennyire megtörölte a száját, és Elit kereste a tekintetével, hogy ha kell, akkor besegítsen.

Cassandra:

Bár sikerült rárobbantanod a plafont a lényre, és igaz, hogy pár, kisebb darab téged is eltalált, de ezek inkább csak kisebb horzsolások voltak, mintsem komoly sérülések. Amint kezd leülni a por, láthatod a munkád eredményét. A katonák testét részben befedte a törmelék, ahogy az ellenfeledett is. Már azt gondolhatod, hogy nyertél, de talán korai volt az öröm. A törmelék mozogni kezd, majd lassan kiemelkedik belőle a szörny, fekete testét szürke por borítja, igaz, a bal karja könyökből hiányzott, ahogy a farka se volt meg, és a mozgása is esetlenebb volt, mint előtte. Botladozva indult meg feléd, fenyegetően vicsorogva, de alig tett meg pár lépést, holtan esett össze. A törmelék megtette a hatását. Ahogy a robbanás zaja is. Elsőnek még messziről hallottad a sziszegést, talán csak képzeled az egészet, vagy a robbanás hangjának volt az utóhatása, de hamar kiderült, hogy nem, ez nem az volt. A robbanás felkeltette a szörnyek figyelmét, és egyre többen közeledtek feléd, körbeéve a házat, minden irányból. Ha a hangokból akarnád megállapítani, hogy mennyien is vannak, akkor sajnos az nem fog sikerülni, egymásba olvadtak a sziszegések, mintha ezernyien lennének, még ha ez kissé túlzás is volt, de abban biztos lehetsz, hogy sokan vannak, nagyon sokan. Ha nem találsz ki valamit, akkor nagy az esélye, hogy hamarosan megtalál a végzeted…

Setsuko, Makiro, Kouhei:

Az ellenfeleitek élettelenül hevertek, fekete vérük lassan beteríti a padlót, kisebb sérülésekkel igaz, de megúsztátok a harcot, legalábbis fizikailag de lelkileg nem mindannyian. De most van egy kis időtök összeszedni magatokat. Ha pedig Kouhei koncentrál, akkor három lélekenergiát érezhet meg, nem is annyira messzire. Az egyik egy emberi, elég alacsony, tőletek északra, a másik kettő pedig kimagaslóan nagy volt és arrancar, tőletek nyugatra. A koncentrálásból az vethet ki, hogy az ember felől egy robbanás hallatszik, és ha valaki pont kinézett az ablakon, akkor még láthatta is azt, ahogy néhány pillanattal később azt is, ahogy az előző lényekből mondhatni egy seregnyi tartott abba az irányba. Csakhogy benneteket se felejtettek el. A falakon kaparászást hallhattok, ahogy a tetőről gyors léptek zaját, jóval többen lehetnek, mint a harcotok közben voltak. Néhány fekete kéz pedig már átszakította a tetőt, és módszeresen tépni, bontani kezdték azt, ahogy már a fal is kezdte megadni magát, néhány ponton már kezdett átlyukadni, és az ablakon keresztül is be akartak jutni, szerencsére egyszerre, így egymástól kezdték elzárni az utat. Elég rossz helyzetben vagytok, az már biztos…

Eli, Vex:

Sikerült végeznetek az összes szörnnyel, és amikor Eli megakarja nézni, hogy sikerült elfogni a katonát, vagy se, csalódottan kell látnia, hogy nem. Valahogy kikerülte a foglyul ejtésére használt technikákat, és a harc hevében eliszkolt. Helyette nektek is feltűnhet a robbanás zaja, és valami más is. Mégpedig az, hogy igaz, hogy végeztetek a rátok támadó lényekkel, de hamar újak jelentek meg helyettük, és ezúttal jóval többen, százával vettek körbe benneteket, és a tetőkön valami mások is megjelentek, hasonlítottak az eddigiekre, de mégis volt pár eltérés. Jóval nagyobb volt, legalább négy méteres is meglehetett, a feje is kissé eltért a kisebb példányék fejétől. Egyikük úgy döntött, hogy megindul felétek, leugrott a tetőről, érkezéskor agyon taposott néhány kisebbet, de látszólag egyáltalán nem érdekelte, hogy mi is történt, ahogy megindult, a kicsik azonnal elálltak az útjából, nem akarták úgy végezni, mint a kilapítottak…

Mindenki:

Elég rosszul állt a szénátok, az ellenség körbezárt benneteket, egy halott városban voltatok, mindenfelé megcsonkított testek, és úgy fest, hogy hamarosan ti csatlakoztok hozzájuk. Ám ekkor valami váratlan történt. A lények nem közelítettek felétek, dermedten álltak, nem foglalkoztak veletek, majd egyszerűen csak megfordultak, és mind elindult a város közepe felé. Előtettek a döntés, hogy követitek őket, vagy inkább pihentek egy kicsit. Ha követitek őket, akkor két dolog fog történni. Három irányból érkeztek meg, és bizony egymást is megpillanthatjátok, ha nem húzódtok fedezékbe, a másik pedig, hogy a lények serege tárul a szemeitek elé. Egy fekete, sziszegő, félelmetes massza, amik egymás után tépik fel a csatorna fedeleket, hogy valamiért lejussanak a föld alá. Bármi is legyen az oka, nagyon fontos lehet a számukra, és amikor végre az utolsó is leért ott a döntés lehetősége, lementek utánuk, vagy se?


//Határidő 2 hét, és bocsánat a késésért, ez van, ha új a beosztás a munkában (meg a munkahely is)//

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #13 Dátum: 2017. Márc. 06, 20:38:51 »
Mikor megdicsért, akkor csak egy kaján vigyor kúszott az arcomra, bár nem tudom mennyit láthatott belőle. Azonban foglyom nem kezdett el csicseregni, amit maga Vex is megállapított.
A szörnyekre viszont egyikünk sem számított. Amikor Vex említi, hogy szemtelen, akkor gondolkodom, hogy valójában ezek, mint is látnak? Nekem semmi ínyem nincs megkóstolni őket, de Vex megjegyzése után pedig pláne nem vágyom rá.
Sikerült mindegyikkel végeznünk, de hiába próbáltam lekötözni a foglyomat, az mégis megszökött. Ügyes és fürge, ami miatt roppant mérges vagyok. Ugyan hallgatott, mint a sír, de még nem is dolgoztuk meg, hogy megeredjen a nyelve. Mégsem mondható nyugodtnak a helyzet, mert robbanás hangjára kapom fel a fejem, és mintha valamilyen más zajt is hallottam volna. Nem is maradtunk sokáig kettesben Vex-el, mert újabb lények jelentek meg. Hiába kezdtem el újból a kiegyelésüknek, sajnos elég hamar arra eszmélek fel, hogy kezelhetetlen mennyiségben vettek minket körbe. Valószínűleg ebben az állapotban már kezelhetetlen a mennyiségük. Ráadásul a tetőn valami más is megjelent. Igaz, valamilyen szinten vélek erős hasonlóságokat felfedezni az eddig megöltekkel, de ez jóval nagyobb és a fejszerkezete kicsit másabb. Úgy döntött, hogy nem a "közkatonákra" bízza az elpusztításunkat, hanem maga próbálja meg azt. Leugrott a tetőről és agyon nyomott pár számára jelentéktelen társat. Eszerint nem is áll olyan messze Arrancar társaimtól. Már van is gondolat a fejemben, hogy kivel kötném össze, hogy Las Noches-ben kézen fogva sétálgassanak. Bár valószínűleg nem az lenne, mert amiatt vernék szét az egészet, hogy melyikük a feljebbvalóbb. Mindenesetre valószínűleg ez a nagy dög sokkal erősebb az eddig lenyesettekkel szemben. De úgy tűnik, hogy most vele kell megküzdenünk. Vex-el együtt közösen képesek vagyunk megölni. Sőt, egymagamban is képes lennék rá, ha kiengedem a kardomat. Felszeletelem, mint ők az embereket. Akár az egész bagázst is hűvösre tehetem. Igaz utána nem lennék túl fitt, de legalább elintézhetnénk a munkát rövid időn belül. Mivel a tetteseket megtaláltuk, akármik is legyenek ezek. Egy-kettő hulláját akár még haza is vihetjük Seth-nek. Biztos szívesen kitetté a falára.
Hirtelen mind egyszerre torpant meg. Mintha egyszerre kaptak volna zárlatot. Mikor pedig ismét visszatértek ebbe a világba, akkor sarkon fordultak és elindultak, feltehetően a város központja felé. Ha hátulról egy-kettőnek lecsaptam volna a fejét, akkor az a többinek fel se tűnt volna. Valószínűleg olyan utasítást kaptak, ami felülírta a mi megölési kísérletünket. Szívesen tesztelném, hogy mennyit tudok így menet közben kiiktatni, de talán érdemesebb óvatosan követni őket. Ha nem is az utcák hullaforgatagában, hanem a tetőkön végigszaladva. Fentről nézve pedig jobb rálátásunk van az eseményekre. Legalábbis én így gondolom.
- Tetőről követném őket. Valószínűleg fontosabb utasítást kaptak a mi megölési kísérletünk helyett. … Szívesen kiegyelnék még párat, de jobb, ha megnézzük merre mennek.
Ha beleegyezik, akkor követjük őket így. Természetesen úgy, hogy közben körbenéztem, és igyekeztünk megbújni, hogy ne vegyenek észre. Buták lennénk nem követni őket. Ha már azt az alakot nem tudtuk kikérdezni. Amint így teszünk, akkor szembesülhetünk azzal, hogy ezek aztán még többen vannak, mint kellenének. Ráadásul van valami fekete, sziszegő massza, ami feltépi a csatornafedőket. Valamiért mindenféleképpen a csatornába akarnak kerülni. Nem tudtam, hogy szennyvizet szeretik, de egészségükre. Miután mind lement, azután fordulok Vex-hez.
- Neked van kedved csatorna túrához? Lementek, mint a csatornapatkányok, de nincs sok humorom, hogy valamelyik csak úgy a vállamra ugorjon meglepetésből. Vagy a csatornavíz beterítsen. De ha véghez akarjuk vinni a megtorlást, akkor csak le kéne mennünk…
De lehet, hogy még meg is úszom ezt a tortúrát? Ha sikerül másra felfigyelnem. Mindenesetre semmi esetre sem szeretnék elsőnek utánuk eredni. A láttak alapján pedig személy szerint jobb, ha valódi alakomba ereszkedek alá.



Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Förtelem
« Válasz #14 Dátum: 2017. Márc. 11, 17:56:30 »
Koncentrálás közben miközben próbáltam letapogatni a minket körülvevő lélekenergiákat már ha vannak azt figyeltem ahogyan elhalálozott ellenfeleink vére szépen, lassan beteríti a padlót. Majd hirtelen egy igazán gyenge emberi lélekenergiát éreztem meg északra majd azt követően kettő igazán nagy lidérc eredetűt pontosabban arrancarokét tőlünk nyugatra. A helyzet egyre jobban kezdett összekuszálódni ugyanis nem volt elég a banánfejű szörny még arrancarok is jelen voltak.
Még mielőtt ezt társaim tudtára adhattam volna robbanás zaja zavart meg a koncentrálásban és a dolgok közlésében. Gyorsan az ablakhoz ugrottam, hogy kipillantsak mégis mi az isten nyila történhetett, de csak a robbanást láttam, többet nem illetve az általunk lemészárolt szörnyekből egy hadseregnyit ahogyan haladtak az ember irányába.
- Na a szitu a következő. Van egy elég gyengének érzékelt emberünk északra és két igen tápos arrancarunk nyugatra. Azonban egy csordányi banánfej vette célba az embert… Valaki valami ötlet? – kérdezem meg a két társamat majd Makirora pillantok hátha most megvillantja pengeéles eszét és kitalál valami fasza kis tervet ha már Ő a legtapasztaltabb közöttünk.
- Talpra tudsz állni? – teszem fel a kérdést Setsukonak amikor arra lettem figyelmes, hogy kaparászások zaja törte meg a csendet majd recsegés és ropogás. Majd egy-két fekete kéz jelent meg felettünk, elkezdték lebontani a ház tetejét. Nagyon nem tetszett a dolog ugyanis ahogy körbe pillantottam minden egyes bejárati lehetőséget eltorlaszoltak azzal, hogy megpróbáltak betörni hozzánk, hogy bosszút állhassanak amiért végeztünk a ránk támadó lényekkel korábban.
- Szarban a haza skacok. Setsuko Te maradj Makiro és az én hátam mögött, csak akkor támadj ha tiszta a célpont. Maki-kun Te pedig apríts mindent, ami ütő vagy rúgó távba ér. Nem szeretnék itt meghalni. :roll: - adtam ki egy amolyan parancs szerűséget amivel reményeim szerint élve kijuthatunk majd ebból az istenverte pokolból ahova kerültünk..
Az egyik ablak felé fordultam majd kinyújtottam a kezemet és eleresztettem egy Hadou 04: Byakurai-t, ami remélhetőleg átlyukaszt egy-két banánfejet majd arcom elé húztam ökölbe szorított kezeimet. Nehéz harcnak néztem elébe és tudtam, hogy egy rossz mozdulat és akár meg is halhatok vagy a társaim életét veszélyeztetném ezért próbáltam minden lehetőségre felkészülni.
Azonban a nagy lerohanás elmaradt. A lények mintha kővé dermedtek volna csak álltak és bámultak mintha ott sem lettünk volna, mintha megvakultak volna vagy tudja isten. Majd hirtelen megfordultak és gond nélkül elindultak a város közepe felé. Meglepett a dolog ugyanis felkészültem a nagy csetepatéra erre itt hagynak..
- A csajt is otthagyjátok miután felizgattátok? :x kiabálok utánuk majd Makirora pillantottam. Reménykedtem benne, hogy tudni fogja mire gondolok. – Szerintem…. nem a legjobb ötlet, de utánuk kéne menni. Valami miatt itt hagytak minket és én kíváncsi vagyok, hogy miért.. Ráadásul valahogyan meg kell állítani Őket, egy várost már így is kiírtottak. – mondom komolyan Makiro szemébe nézve ezzel tudatva pontosan, hogy mire is gondoltam. – Szeretném ha velem tartanátok, de ha nem így tesztek akkor egyedül is elindulok. – mondtam majd felállva kihúztam magam, leporoltam az egyenruhámat majd elindultam az ajtó felé. Tudtam, hogy nem a legelőnyösebb, hogy egyedül megyek egy seregnyi szörny után, de ha Ők nem akarnak kockáztatni majd én fogok.
Hátra se pillantottam, nem figyeltem, hogy valamelyikük utánam jött volna, én csak a szörnyeket követtem. Hangtalanul suhantam utánuk és követtem figyelemmel az eseményeket. Csatorna fedeleket tépkedtek fel és próbáltak meg minél előbb lejutni a csatornába.
~Vajon mi lehet odalent, ami ennyire érdekli Őket?~ teszem fel a kérdésemet majd az egyik már üresen tátongó csatorna lejárathoz siettem és szépen halkan leereszkedtem és folytattam a hajszát.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."