Szerző Téma: Aki farkast kiáltott  (Megtekintve 592 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Aki farkast kiáltott
« Dátum: 2017. Febr. 01, 16:39:33 »

A második osztag szolgálaton kívüli tagjai számára hakuda edzés folyt éppen, mikor Osaka Makiro telefonja halk búgásba kezdett. Felettese neve volt olvasható a kijelzőn, így kénytelen felvenni. Remélhetőleg nem az edzőteremben, hanem odakint. :roll:
A vonal szakadozó, recsegő, mint a térerő hibánál szokott lenni, de néhány hang még így is kivehető. Mintha küzdelem lenne, nyögések, tompa puffanások, aztán kisípol a vonal. Ha meg is próbálja visszahívni, már ki se cseng, mintha kikapcsolták volna. Egyetlen dolog biztos, Shiki nem volt az edzésen, mert feladatot kapott, aminek elvégzésére egyedül indult el.
A lélekmobil utolsó helye bemérhető, ha egy felettesnek jelez Makiro, és ezzel együtt ki is küldik erősítésnek, egy általa kiválasztott tiszttel egyetemben.  A felkért Fon Kouhei számára ismerős lehet a hely, ahová küldik őket, egy kisebb nemesi család birtoka, közel Seireiteihez, Dél-Rukongai harmadik körzetében.

Kobayashi birtok
A család birtoka, hűen a nevéhez, egy aprócska erdővel körülvett tradicionális japán házból, és néhány kisebb épületből, valamint egy hatalmas tóból állt. A shinigamik érkezésére néhány szolgáló jelenik meg, mint nő, de nem úgy tűnnek, mintha a háztartást vezetnék, hiszen testre simuló fekete ruhát viseltek, és oldalukon több fegyver is lóg. Nem lépnek fel támadólag, tisztelik az egyenruhát, de határozottan egyelőre nem engedik a jövevényeket a főépületbe lépni.
- Sato Yori vagyok, a Kobayashi család főtestőre. Miben segíthetek a Gotei Juusantainak? – Állt meg a két férfival szemben, majdnem olyan magas volt, mint Makiro, kezeit mellkasán összefonta. – A család feje jelenleg nem tud vendégeket fogadni.
Kouhei érzékelheti, hogy a főépületben legalább négyen tartózkodnak, ebből az egyikük reiatsuja nagyon gyenge. Shiki lélekenergiája azonban nem érzékelhető ott, ellenben Makiro (mesélői dobás eredményeképpen) egy kék hajszálat fedez fel Yori teljesen fekete egyenruháján. Valószínűleg jó helyen járnak.

Karakterlap

Osaka Makiro

Hadnagy

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #1 Dátum: 2017. Febr. 21, 22:32:59 »
A szokásos, kellemes hakuda edzés az egyik kedvence. Valószínűleg az egyetlen program, amire mindig halál pontosan érkezik, sőt, még korábban is ott van, várja lelkesen. Mondjuk a saját edzéseire is időben érkezik, amit magának tart, de az javában összefügg azzal, hogy ő dönti el, mikor kezdődik, no meg hol. Lassan már minden osztagtársa tudja róla, mennyire őrült mániája az edzés. Nem is nagyon akarta felvenni a mobilját, mert hát, az fontosabbnak tűnt, azonban, amikor meglátta a nevet, bocsánatot kért, és kisurrant az edzőteremből.
– Moshi-moshi Shi… – kezdett volna bele, de az ismerős hang helyett furcsa zajokra lett figyelmes, úgyhogy inkább gyorsan befogta a száját és fülelt. A készülék a baljós hangok után kisípolt. Kétszer-háromszor tárcsázta a számát, de semmi választ nem érkezett a készülékből. Úgy döntött, jobb lesz szólni az edzést tartó kapitányának, úgyhogy őt is elszakította az edzéstől, teljesen szabotálva azt. Makiro és az edzés szabotálása… nos, kicsit összeférhetetlen dolgok. De ezt most fontosabbnak tartotta annál, ki, mennyire jó a hakudában. A kapitány a tizenkettedik osztag segítségével beméri a lélekmobil utolsó helyét, majd meg is bízza a feladattal, hogy látogassa meg a helyet, ahol legutóbb jelt kaptak Shiki felől, és vigyen magával valakit.
 – Indulás, Pofonka, kirándulni megyünk ^-^veregeti meg Kouhei vállát, miközben elmagyarázza neki a küldetés részleteit. Ő maga magára ölti az éjféli bőrruhát gyorsan, hátha gyorsan kell távoznia a helyszínről, azon és a kardján felül csak magára van szüksége. Minden esetre hosszú loboncát nem rejti ruha alá, hagyja, hogy távolról is világítsanak a vörös tincsek. Nem ellenséges indokkal érkeznek, de hát, nem árt felkészülni mindenre ugyebár.
Út közben is nagyon fontos, releváns dolgokkal foglalkozik, ezért meg kell szólítania osztagtársát.
 – Úgy hallottam, valakinek szüksége van némi segítségre – veti be a szöveget, magabiztos vigyorral, de aztán grimaszolva rázza a fejét. – Ehh, ez nagyon béna. Hallod, segíts már! Lehet, hogy életem alkalma, megmenthetem Shikit. Egy totálisan menő hőspózt már kitaláltam, de kell valami igazán frappáns szöveg is, amit sose felejt majd el – magyarázza a problémát a Fon fiúnak, aki valószínűleg nincs rajta meglepődve. Elég régóta szolgál Makiroval egy osztagban, elég sok küldetésen sodorta össze őket a sors – abba a hitbe ringathatja magát, hogy a shinigami már nem képes meglepetéseket okozni neki. Ennek ellenére a vöröshajú, ezen a megnyilvánulásán felül, mintha szokatlanul komoly lenne, legalábbis kevesebb bárgyú mosoly ül az arcán, mint alapjáraton.

A Kobayashi birtokra megérkezve igyekszik minél alaposabban megfigyelni a környezetet, bár ez nem látszik rajta, inkább azt hinné az ember, hogy egy idióta, aki csak úgy turistáskodik, mert sosem járt még nemesi birtokon. Ami tulajdonképpen igaz – még csak főnemesin járt, Mizushimáéknál. Ennek ellenére megjegyzi magának a fontosabb elemeket, figyeli az embereket.
– Hallod, van valami az arcomon? – bökdösi oldalba Kouheit, miközben odasuttogja kérdését. Nem érti, miért néznek rá ilyen csúnyán, meg miért bámulják így. Még ha karddal a kezében, félmeztelenül rohangálna, megértené a csodálatot, de egyelőre ámítóan szexi testének igen aprócska részét látni csak. Arra tud gondolni, hogy talán az arcára ragadt valami, vagy ilyesmi. Mielőtt azonban még tovább filózhatna, megjelenik előtte a női alak, és először a lábaira, pillant, majd szépen, lassan néz felfelé, és kissé megdöbbenti, hogy a szemük egymagasságban van. Ritkán látni ilyen magas, megtermett nőt, mint ez itt. Szinte késztetést érez, hogy megveregesse kicsit a vállát, hogy hejj Jancsika, elég nagyra nőttél végül. Azonban úgy érzi, nem volna olyan bölcs döntés.
– Ugyan Sato-san, nem vendégségbe jöttünk, azt majd egy másik alkalommal ^-^ nyugtatja meg a nőt, egy legyintés mellett. – Ellenben az egyik shinigamink feladatot teljesít a birtokon, és neki hoztunk fontos üzenetet. Masachika-sannal szeretnénk beszélni – fejezi be a mondanivalóját, és úgy tesz, mintha mit sem tudna a segítségkérésről, a harci hangokról. Arcán ugyanaz a bárgyú mosoly ül, szemei egy ártatlan bocira emlékeztetnek, miközben észreveszi a kék hajszálat a ruhán. Imádja, ha a környezete balga idiótának nézi, aki kicsit életképtelen, na meg jámbor is. Annál nagyobb meglepetést tud okozni, ha lekever egy-két tockost.

Karakterlap

Fon Kouhei

Névtelen egység parancsnoka

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 950 / 30 000

Hozzászólások: 78

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #2 Dátum: 2017. Febr. 23, 12:21:40 »
A mai nap kicsit másként folyt le mint a többi szolgálaton kívüli napom ugyanis hakuda edzés folyt éppen. Szerettem az edzéseket és mindig reménykedve léptem be az edzőterembe hátha most sikerül egy kicsit is elfáradnom. Ma is így léptem be illetve abban reménykedtem, hogy tanulhatok valami újat.
A teremben pár ismerős és ismeretlen arc között megpillantottam Makirot akinek csak egy intéssel köszöntem, nem terveztem közelebb menni míg az edzés tart mert a végén még kitalálja valaki, hogy beszélgetni járunk ide nem pedig edzeni az pedig nem csak rám, de a családomra is rossz fényt vetne. Mindezek ellenére azért a fiún tartottam a szemem, kíváncsi voltam mennyire megy jól neki a mai napon az edzés azonban olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam.
A fiú kisurrant a teremből bocsánatkérések közepette. Meg is álltam egy pillanatra hiszen nem értettem. Azt hittem Ő is annyira szeret edzeni mint én mégis elhagyta a termet. ~Lehet, hogy nem bírta..~ gondoltam miközben folytattam a gyakorlatot. Ekkor jelent meg mellettem Makiro és veregette meg a vállamat.
- Pofonka?! – kérdezek vissza felháborodva. Soha senki nem illetett még ilyen becenévvel talán ezért is kaptam fel a vízet olyan hirtelen. – Van rendes nevem is, tudod, Kouhei..- emlékeztettem, hogy ha legközelebb szeretne megszólítani akkor azt így tegye. – Kirándulni? Mégis hova amikor edzés van? :| - kérdeztem meglepődötten ugyanis nem jutott semmi olyan komoly az eszembe amiért el kéne hagynom egy baráti kijelentésre az edzőtermet. A kérdésre hamar meg is kapom a választ ugyanis mint kiderült küldetésre kell mennünk amely létfontosságú hiszen egy halálisten társunk bajba került ráadásul itt a Mi világunkban. Biccentéssel jeleztem, hogy indulhatunk ugyanis a kardom kivételével minden szükséges felszerelés rajtam vagy éppen nálam volt. (éjféli bőrruha és kidou ampu)
Szinte egyből el is indultunk. Eleinte Makiro és én is szótlanok voltunk és reménykedtem abban, hogy perpillanat így is marad ugyanis nem sok kedvem volt most beszélgetni. Nem tudom az okát, de most jobban örültem a csendnek.. Viszont Makiro nem így gondolta ugyanis megtörte a csendet ráadásul nem is akármilyen szövegeléssel.
- Hát ez tényleg elég gáz volt :roll: - értek egyet Makiroval miközben végighallgattam, hogy pontosan mihez is kell ez a szövegelés és pontosan miért. – Figyi, szerintem elég lesz a hőspóz hiszen ha megjelensz és megmented nem hiszem, hogy szükség lenne bármilyen szövegre, hogy mindig is emlékezzen a dologra :roll: - próbálom meg elterelni a témát ugyanis nem igazán voltam formában, hogy ilyen fajta szövegeket találjak ki, de azért elkezdtem gondolkozni hátha tudok segíteni majd a fiúnak.
A Kobayashi birtok ismerős volt számomra. Emlékeim szerint még nem jártam itt, de, ami késik az nem múlik tartja a mondás és igaz is ugyanis most Makiroval éppen ezen a birtokon gázoltunk át, hogy megmentsük azt a személyt, akinek sajnos már el is felejtettem a nevét.
- hát… Az arcodon vaaan.. két szem, egy száj és egy orr. – veregetem meg nevetve a vállát. Reméltem, hogy ebből rájön, hogy semmi érdekes nincs ott amiért megbámulhatnék. A nemesi birtokokon ez így szokás ha illetéktelenek lépten a területre. – Bámuld Te is Őket szigorú tekintettel és lehet, hogy akkor abbahagyják :o – adok neki egy ötletet, aminek sikerességében nem bíztam, de azért kíváncsian vártam, hogy a társam mit fog művelni.
A dinamit duó párosítást azonban nem tartott sokáig ugyanis megállítottak minket. Egy nő állt előttünk aki nos elég magas volt nő létére.
- Bakker, mivel eszed a nokedlit jó asszony? :o szalad ki a számon a kérdés amivel több mint valószínű, hogy el is ástam magamat, de nem baj, érdekel mitől nőtt ekkorára. ~Lehet, hogy sokat volt kint az esőn..:o ~ gondolkoztam miközben a nő bemutatkozott majd elmondta, hogy a család feje nem fogad most vendégeket. Makiro pedig kapva kapott az alkalmon, hogy elmondja nem is vendégségbe jöttünk hanem egy társunkat keressük. Én ekkor döntöttem úgy, hogy egy kicsit letapogatom a környéket hátha találok ismerős lélekenergiát. Eredményes volt a dolog ugyanis a a főépületből négy személyt érzékeltem és abból egynek igen gyenge volt a reiatsuja.
- Az én nevem Kouhei, Fon Kouhei. – mutatkozom be a testőr nőcinek kicsit késve. – Tényleg nem a család fejéhez jöttünk. – erősítem meg Makiro mondandóját.  Majd Makiro felé fordultam. – Hogy is hívják azt akit keresünk? Meg hogy is néz ki? :o suttogom oda a fiúnak a két kérdést majd ismét Sato Yorira téved a tekintetem.
- Megengedi, hogy körülnézzünk? Hivatalos az ügy és egy percet sem várhat.. – mondom komoran annak ellenére, hogy az ég világon semmit sem tudok a személyről akit keresünk.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Masachika Shiki Mio

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 500 / 45 000

Hozzászólások: 43

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #3 Dátum: 2017. Febr. 27, 22:27:06 »
Lassan tisztult csak a kép, mintha egy mély tó fenekéről igyekeztem felfelé úszni. Sajgott a fejem, és fáztam, nem az egyenruha volt rajtam, ezt egyből meg tudtam állapítani, éreztem, hogy más az anyaga. Ki akartam nyitni a szemem, de nem igazán sikerült, mintha valami szorosan tartotta volna.
Azon gondolkoztam, mi is történhetett, merre jártam az előtt, hogy minden sötétségbe borult? Egy lepkére emlékszem, fekete, feladattal bízott meg, igen. Mint a kivégző osztag feje, egy ítéletet kellett végrehajtanom, ezúttal egyedül. Csodálkoztam is, azonban nem volt szokásom szembe szállni bármely felettesem parancsával.
Gyorsan akartam végezni, úgy éreztem, az legalább némiképpen kegyes, mintsem hosszan macska egér játékot játszani. De se a nevet, se az arcot nem tudtam felidézni. Nem sok olyan szer létezett még ezen a világon, ami képes lenne egy Amatsujit így kiütni. Egymást követték fejemben a gondolatok, hogy visszafejtsem a történéseket, azonban mindegyik fakó, megkopott foszlánynak tűnt, amibe képtelen voltam belekapaszkodni.
Megpróbáltam mozogni, és meglepődve konstatáltam, hogy se a kezeim, se a lábaim nincsenek megkötözve. Gyors mozdulatokkal tapogattam végig arcomat, hogy levegyem, ami a szememet takarta, de nem éreztem rajta semmit, csak a szemhéjaimat. Miféle mágia ez?
Sóhajtva tápászkodtam fel, és bevertem a fejemet. Ilyesmi ezelőtt sose történt velem, nem voltam az az égimeszelő alkat. Sziszegve tapogattam meg fejem tetejét, és behajlított térdekkel, lassan araszoltam előre, és igyekeztem mindent végigtapogatni, hátha rájövök, hol is lehetek.
Hűvös köveken csúszott végig a kezem, néhol, mintha nedves lett volna. Torkom kiszáradt, azon gondolkoztam, van-e értelme kiáltanom. Nem csupán avégett, hogy egyáltalán meghallja-e valaki, és ha igen, az miféle szándékkal közeledne? Kezdtem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, azonban nyugalomra intettem magam, ennél rosszabb helyzeteket is túléltem már. Csak emlékeznem kell, végigvennem, mi történt, míg idáig jutottam.
Kihez indultam eredetileg? Rukongai melyik körzetébe szólt a parancs? Rövid volt, tömör és velős, erre emlékeztem, hogy milyen szomorú, hogy egy lélek életéről csupán alig pár sor határoz. Bár igazából nem is sorok azok, csak egy-egy szó, él, vagy hal. De nem szabad elvesznem az ilyen részletekben, sokkal fontosabb lenne tovább fejtenem a történéseket. Egyedül indultam, nyugatnak, vagy délnek? Az utóbbi talán, igen.
Mintha kiértem volna valamiféle járatból, már nem éreztem magam mellett a tömör falat, kezem némileg melegebb levegőre ért. Éreztem a fényt, tehát nem voltam olyan hosszú ideig elkábítva, bár… ezt bizonyosan nem tudhattam, akár napok is eltelhettek. Mondjuk, ez esetben már mardosna az éhség, de csak némi vízre lett volna szükségem, úgy kiszáradt a torkom.
Megpróbáltam nyelni, majd megköszörülni a torkom. Még mindig nem sejtettem, hol is lehetek, előrébb másztam, hogy teljes testem kinyújtóztathassam, ha valaki meg akart volna támadni, már megtette volna. Egy lépést tettem tapogatózva előre, és már éreztem is a falat, arra nem volt olyan járat, mint amiből jöttem, s mintha körkörös lenne a kőréteg. Egy kiszáradt kút? Mégis mit keresek…
Olyan gyorsan villantak be a képek, hogy kénytelen voltam megállni a lábamon, visszagörnyedtem, fejem előre hajtva. Amint megérkeztem a Kobayashi birtokra, mintha a semmiből tűntek volna fel azok a lelkek, sőt, shinigamik! Kidout használtak, másként ez lehetetlen volna. Védekeztem, az egyiket meg is sebesítettem, de a túlerő ellen nem tehettem semmit, és amikor az egyik démonmágia miatt nem tudtam kinyitni a szemem, a korábban észlelt kút felé vetettem magam. Valószínűleg bevertem a fejem, ezért vannak még most is sötét foltok a történésekben. De a támadóim mért nem jöttek utánam? Azt hitték, hogy végzett velem a technikájuk, vagy a zuhanás?
Gondolataimból az ismerős lélekenergia szakított ki. Osaka, és… még valaki, aki a második osztagban szolgál, már éreztem korábban is… Valamelyik Fon, azt hiszem. Figyelmeztetnem kell őket! Nem éreztem sehol a lélekmobilom, kénytelen leszek felmászni, hogy ne essenek hozzám hasonlóan csapdába. Reishit gyűjtöttem a lábam alá, hogy képes legyen egy nagyobb szökkenéssel kijutni. Mivel teljesen vak voltam jelen pillanatban, a koordinációm nem volt éppen a legjobb, éppen ezért nem szerettem volna valaminek a közepébe robbanni.
Elrugaszkodtam, azonban éppen, hogy csak meg tudtam kapaszkodni a kút peremében. Igyekeztem bemérni, merre is lehetnek, de ez nem volt túl könnyű művelet. Meg kellett volna előtte nyugodnom, de arra meg nem volt időm. Nem vettem volna a szívemre, ha valaki más is megsérülne, ráadásul mi a csudát kerestek egyáltalán itt?
- MAKIRO! Menjetek a közelükből! – Kiabáltam, bár az első szó után már nem sok hangom maradt.
Testem megadta magát a gravitációnak, és kibucskáztam fejjel előre, éppen, hogy csak le tudtam tenni kezeimet, hogy nem arccal tompítsam az esést. Ha beszéltek is hozzám, nem hallottam semmit. Azon igyekeztem, hogy ne sötétüljön el a világ, legalábbis, hogy ne veszítsem el az eszméletemet ismét. Mintha karddal suhintottak volna, vagy csak a fülem zúg? Nem tudom, de magamnál kell maradnom, segítenem kell, nem csak ennyien vannak. Bukdácsolva indultam meg arra, amerre Osakát, és Font sejtettem, hogy legalább némi támpontom legyen, merre kellene támadni. Ki van velem, és ki ellenem…

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #4 Dátum: 2017. Febr. 27, 22:47:17 »
Kobayashi birtok
- Masachika~san? Sajnálom, de önök ma az elsők, akik a Gotei Juusantai kötelékében meglátogatták a birtokot. – Jelenti ki fagyos hangon, érezhetően semmi sajnálat nincs a hangjában. Kouhei kérdésére csak megvetően végigméri, mintha valami különösen taszító rovarfaj lenne. – Hivatalos parancs nélkül nem törhetnek be egy nemesi birtokra, így el kell, hogy utasítsam a kérésüket. Bárkit is keresnek ennyire, nem itt fogják megtalálni. – Úgy tűnik köti az ebet a karóhoz, ha meg is próbálnak mellette elmenni, nem engedi.

Shiki felbukkanása nem várt fordulat volt, a korábban Yoriként bemutatkozó nő szeme megvillan, és kardot rántva szinte keresztbe kettészeli a mellette álló nőt. Hogy mi szükség volt erre, talán se Makiro, se Kouhei nem érti, a kard azonban nem áll meg, és némi vért a két férfira fröcskölve, máris feléjük suhint. Ha időben reagáltak Shiki figyelmeztetésére, kitérnek a támadás elől, azonban pár másodpercnyi tétovázás esetén, már katanát kell rántaniuk, hogy védekezhessenek.
Három másik nő áll a támadásba lendült főtestőr körül, úgy tűnik ők nemigen értik, mi is történik, ki mellé kellene állniuk most. A legközelebb állót egy némán idézett hadouval lövi le Yori, az ujjaiból távozó villámok szinte vajként szakítják át a törékeny nő mellkasát, kormos lyukat hagyva maguk után. Erre a mögötte álló két nő már Makiroék segítségére siet, azonban úgy tűnik, a továbbiakban nem akar velük harcolni Yori. Egy rúgással tántorítja hátrébb az egyik nőt, és shunpoval iramodik neki. A testőrök nem erednek utána, inkább a lélekszakadva sietnek a házba, mintha az életük múlna rajta.
Makiron és Kouheien múlik, mit is tesznek, segítenek a láthatóan magatehetetlen, és meglepően alulöltözött (felsőtestét fedő fekete kötés, és egy kis rövidnadrág) Shikinek, és követik a két életben maradt testőrt, vagy Yori után erednek.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 27, 22:50:37 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Osaka Makiro

Hadnagy

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #5 Dátum: 2017. Febr. 28, 22:11:25 »
– Nincs időnk értetlenkedni – sóhajtja a fiúnak, még a második osztag berkein belül, mielőtt még beavatná őt a feladatba. Hiába, igen kevés olyan bajtársa van, akiben megbízna és akivel szívesen menne, de Kouhei mondjuk pont az a személy. Mármint Pofonka, ugyanis pont ez lett a végleges beceneve. Most amúgy is leszokóban van a -chan megszólításról, úgyhogy ennél sokkal kreatívabban oldja meg a dolgokat.
– Majd ha villantasz jobbat, akkor kritizálhatsz :| válaszolja fapofával, miközben egy ér a halántékán elkezd lüktetni. Persze, ő a futásra koncentrált, meg hogy időben odaérjen. No meg persze tervezi a megmentő akciót, de ez kulcspont. Pontosabban kulcsmondat. Valószínűleg neki is különleges pillanat lesz, meg Shikinek is, nem szabad elcsesznie. De olybá tűnik, Kouhei nem érzi át, nem fogja fel a helyzet súlyosságát sehogy se. :/
– Lehet, hogy van benne valami, majd látványban kompenzálok. Lehet gyakorolnom kéne, hogyan szakítsam le magamról a pólót szexin és elegánsan, nem olyan esetlenül – morfondírozik immár magában ezeken a roppant fontos kérdéseken. Mondjuk az éjféli bőrruha kifejezetten jó szolgálatot tett sok helyzetben, nem annyira akarta leszakítani magától. Na meg amúgy is, nem véletlen kapták ezt, így is történnek vele apróbb balesetek, vigyáznia kellene rá. De hát, akkor hogyan fogja mutogatni szépséges, kidolgozott felsőtestét? T.T Kénytelen lesz még lenyűgözőbbnek lenni, hogy ezt is kompenzálja, meg a szavakat is. Nem lesz könnyű feladat. :S

A Kobayashi birtokra érkezve, ő éppen nagyban nézelődik, és az tűnik fel neki, hogy mindenki bámulja. Ennek okát keresve kérdezi meg társát, hogy van-e valami az arcán. A kapott válaszra csak egy világfájdalmas képet vág.
– Hallod, Pofonka, vegyél vissza, mert nagyon kijár már neked egy tasli – súgja oda neki, nem annyira kedves hangsúllyal. Noha általánosságban nem lehetett megmondani róla, hogy feszült, vagy izgul, de sokkal alacsonyabb a tűrőképessége és az ingerküszöbe, mint más helyzetekben, ez egyértelmű. Elvégre, próbál erre úgy gondolni, mint egy egyszerű küldetésre, ami hétköznapi és nem olyan nagy dolog, de akárhonnan nézi, Shiki bajban van. És akárhonnan is nézi a problémát, hiába járja körbe-körbe, képtelen lenne a nő nélkül meglenni. Még annak ellenére is így érez, hogy a másik sorozatban töri össze a szívét, zúzza darabokra vágyait és reményeit, általában akaratlanul, néha pedig akarva.
Amikor Kouhei elszólja magát a nő méreteivel kapcsolatban, ugyanazzal a bájos mosollyal böki oldalba, remélhetőleg pár percre még levegőt is elfelejt tőle venni és csendben marad. De nem, csak nem akarja befogni, mielőtt még a nő válaszolhatna, máris nekilát bemutatkozni, meg kérdezősködni.
– Senki? Ez esetben gondolom ez sem hozzá ta… – mondja, miközben egy látványos mozdulattal veszi el a hajszálat a nő ruhájáról, de nem tudja befejezni. Pedig olyan jól kigondolta, olyan menő szöveg lett volna, tisztára sarokban tarthatta volna vele a kis hazudozót. A csevegést azonban valami megzavarja… pontosabban valaki. Shiki hangját hallja, de nem tud odanézni rá, ugyanis az előttük álló nő hirtelen ránt kardot, azonban helyettük először egy társát kaszabolja ketté. Ahelyett, hogy elugrana a kard elől, érzi, hogy itt a pillanat, hogy lenyűgözzön mindenkit. Amúgy sem kenyere neki kardot rántani, sokkal többre megy, ha a testét használja fegyverként. Egészen gyors is, meg erős, úgyhogy egy határozott mozdulattal kapja el a suhanó pengét, két tenyere közé zárva őket, majd ellöki magától a kardot, remélhetőleg picit taszítva a nőn is, miközben hátra ugrik. Shiki mellett terem hirtelen shunpo tudásával, és megfogja őt, mielőtt tovább bukdácsolna. Magához képest meglehetősen gyengéden fogja a lány könyökeit, hogy biztos támaszt nyújtson neki.
Csalódottan konstatálja, hogy Shiki szemei le vannak hunyva, és valószínűleg nem látta a csodálatos mozdulatot. A figyelmét a testőrség vezetője tereli el, ahogy egy kidou-val kicsit kilyukasztja egyik társát, és Maki ezen picit elgondolkozik. Valószínűleg ő is ilyesmit kapott volna Hanabi-tól, ha a nő nem fogja vissza magát. Talán legközelebb jobban meggondolja, hogyan szórakozik majd vele. Utána Yori úgy dönt, futásnak ered, Makinak pedig kapcsol az agya. Shiki és Kouhei képességeit nagyjából ismeri már. Egyértelműen ő a leggyorsabb hármójuk közül, de valamit el kell intéznie, mielőtt még utána eredne.
Ott kell hagynia Shikit, de helyette inkább Kouhei mellett terem, elkapja a ruháját, és komolyan néz a szemébe.
– Ha még több bántódása esik, saját kezemmel törlek ketté – a fenyegető attitűd végül egy még fenyegetőbb mosolyba torkollik, ahogy Shiki felé int. Amint ezt elintézte, már hirtelen neki is indul, hogy Yori után szaladjon. Az összes shunpo tudását bevetve igyekszik beérni a nőt. Amennyiben sikerül neki közelebb kerülni hozzá, vagy beérni, akkor megpróbál elrugaszkodni, lábaival pedig egyenesen a nő hátát célozza, hogy ha sikerül leteríthesse, ha nem, akkor ne veszítsen sok lendületet.

Karakterlap

Fon Kouhei

Névtelen egység parancsnoka

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 950 / 30 000

Hozzászólások: 78

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #6 Dátum: 2017. Szept. 19, 18:57:14 »
Valamilyen oknál fogva Makironak nem tetszett a viccem ami az arcát illette, sőt meg is fenyegetett, hogy kijárna már nekem egy-két tasli. Mondanom se kell mennyire felháborodtam ezen a dolgon, de végül nem adtam neki hangot csak továbbsasszéztam egészen az utunkba állókig.
Túlestünk a formalitásokon. A kérdésemre, hogy mivel eszi a nokedlit sajnos választ nem kaptam, ami miatt kicsit el is ment a kedvem az egésztől, de mikor kijelentette, hogy nem tud semmilyen Masachika-sanról meg, hogy hivatalos parancs nélkül nem is mehetünk be kicsit eldurrant az agyacskám.
- Már nem azért, de nem hallotta, hogy mi a nevem? Jelen esetben az én arcom és jelenlétem a hivatalos parancs ahhoz, hogy innen  továbbállhassunk. - mondtam komoran majd kezemet végighúztam az arcom előtt jelezve mit kell néznie. Azonban még mielőtt bármi tényleges választ kaphattam volna Makiro egy hajszálat emel le a nő ruhájáról, ami kétség kívül nem a sajátja volt ugyanis a megszerzett szál kék volt míg a nő haja még a közelében sem volt.
Az események azonban itt csak gyorsabbak lettek mint amit én fel tudok dolgozni. Megjelent egy nő, aki kiabált, hogy távolodjunk el az előttünk állóktól, de még mielőtt ezt megtehettem volna a birkózó asszony kettécsapta a mellette álló nőt majd ezt követve felénk suhintott aminek köszönhetően kis mennyiségben de vér fröccsent az arcomra amitől enyhén szólva ideges lettem és csak ekkor vettem észre, hogy Makiro mentett meg már megint azzal, hogy két tenyere közé fogta a pengét.
- Fuuha ez volt ám a menő hős debütálás.. ;) - veregetem meg képzeletben a vállát miközben végignéztem, hogy egy néma kidouval lyukat fúrt másik társa mellkasába az elmebeteg asszony. Azonban még mielőtt ennek hangot adhattam volna Makiro jelent meg mellettem és ismételten megfenyegetett.
- Egyszer az életben tudnál úgy hozzám beszélni, hogy nem fenyegetsz meg? :o - kérdezek vissza miközben Ő futásnak eredt én meg lassú léptekkel indultam meg az elég alul öltözött nőszemély felé. Nem volt távol tőlem, de a látvány lelassított.
- Csak nem édes kettes volt miközben elkaptak? :roll: - teszem fel a nagy kérdést ami másodpercek alatt fogalmazódott meg bennem majd jobban szemügyre vettem és ekkor láttam, hogy csukva van mindkét szeme.
- Kinyithatod a szemeid, vége a nagy vérfürdőnek és én sem vagyok olyan csúnya, hogy ne nézhess rám... - mondom nevetésbe torkollva ugyanis addig a percig eszembe se jutott, hogy más oka lehet annak, hogy nem nyitja ki őket.
- Nos mivel tudom, hogy Makiro masszív egy kölök nem féltem az ellen a banya ellen az viszont jobban érdekelne, hogy az épületbe futók miért nem az árulót akarták elkapni.. - vakarom meg a tarkómat majd engedélykérés nélkül felkaptam a leányzót és elindultam befele hátha találok valami érdekeset is odabent.
- Remélem nem haragszol, ha a hátamat kényelmesebbnek gondolod utazhatsz ott. A szemedet pedig egy védettebb helyen megvizsgálom pontosan mi baja is lehet és miképp nyithatjuk ki. - mondtam monoton hangnemben miközben haladtam előre.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Masachika Shiki Mio

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 500 / 45 000

Hozzászólások: 43

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #7 Dátum: 2017. Szept. 19, 23:27:24 »
Borzasztó érzés volt, hogy semmit sem láttam, így hasznára se lehettem egyik tisztnek sem. A figyelmeztetéssel nem sokat érnek, ha utána engem kell pátyolgatniuk, ahelyett, hogy a dolgukat tehetnék. A lábaim, mintha igyekeztek volna cserbenhagyni, bármilyen lassan is léptem, össze-összeakadtak, így térdre estem néhány méter után. Képtelen voltam mozdulni, mindenhonnan hangok visszhangoztak, én pedig csak a fejem forgattam, csak sejtve, mi is történik körülöttem.
Sírhatnékom támadt tehetetlenségemben, és azon gondolkoztam, mit kellene tennem, mire vagyok még így is képes? Idézhetnék kidout, de meg van annak a veszélye, hogy Osakát, vagy a Font találom el vele, amivel nem segítenék, csupán ártanék. Elvetettem az ötletet, addig, amíg a kötés a szememen van, nem kockáztathatom más testi épségét. Mély levegőt vettem, és térdelő helyzetben maradtam, csak a légzésemre koncentráltam, hogy lehalkítsam fülembe dobogó szívem, és így kicsit többet vegyek ki a körülöttem folyó küzdelemből.
Lelki szemeim előtt láttam, ahogy könnyűszerrel kerekednek a támadók fölé, ám nem lehettem benne bizonyos, hogy nem csupán a vágyálmaimat testesíti-e ez meg. Hogy minden hallott zajnak olyan történést tulajdonítok, ami nekem tetszetős, aminek a végén minden szép lesz, és együtt megyünk vissza az osztaghoz, majd Akira~niihez. Szívem szerint ordítottam volna, hogy miért pont velem történik mindez, de addigra egészen csend lett. Gyanakodva kapkodtam a fejem, mert bár érzékeltem a lélekenergiákat, azzal pontos távolságot nemigen tudtam behatárolni.
- Hogy mondja? – Bukott ki belőlem, ahogy felfogtam, hogy hozzám beszél. Nem Osaka hangja volt, így bizonyos voltam benne, hogy a Fon fiú lehet, azonban el se tudtam képzelni, miért mond ilyeneket. – Mióta vagyunk tegező viszonyban? :| – Köhögnöm kellett párat, már ettől a néhány szótól is csak még inkább úgy éreztem, minél előbb innom kellene valamit.
Szívesen megforgattam volna szemeimet szavaira, ha azt hiszi, hogy a kivégzőosztag fejét némi vér látványa arra készteti, hogy összeszorítsa a szemét, akkor rossz osztagban szolgál. Nem voltam képes felfogni, mi okból próbál meg viccelődni, és barátkozni, de ennek nagyon nem volt itt az ideje és a helye. Sőt… nem is én voltam rá a megfelelő személy. Ami akkor sem változna, ha történetesen makkegészséges, és tettre kész volnék.
Nem nyugtatott meg, hogy Osaka nem volt a közelben, és egyedül indult a támadó után. Igazán ügyes harcos volt, de engem is képesek voltak sarokba szorítani, ebből adódóan igazán jól szervezettnek tűntek, és felkészültek voltak. Talán nem ártott volna, ha ezúttal nem csupán ment volna a saját feje után, hanem kicsit jobban felméri a helyzetet.
Gondolataimból az a tény szakított ki, hogy nemes egyszerűséggel felkaptak. :| Ha nem lettem volna még mindig kába, valószínűleg sosem próbálkozott volna többet Fon azután, amit kapott volna. Betudtam a dolgot a túlbuzgóságának, végülis segíteni jött, ennél rosszabb forgatókönyvet is el tudtam volna képzelni.
- Ne bonyolítsuk, csak vigyen a házba… és szerezzen egy kis vizet. – Feleltem lemondóan, és örültem, hogy senki nem lát így ebben a pillanatban. – Kidou kötés van rajta, azt hiszem.
A levegőváltozásból éreztem, hogy a házban vagyunk, és az illatok is megváltoztak. A fa és a rizspapír jellegzetes illatát eltéveszteni sem lehetett, és nem voltunk egyedül. Lépteket hallottam, azonban nem támadt ránk senki, méterekkel korábban megálltak, majd visszasiettek, amerről jöttek. Furcsa volt, de jobban aggasztott abban a pillanatban a szemem.
Nem vártam meg, hogy letegyen, kifordultam a fogásból, és nagyjából megálltam a lábamon, majd kerestem egy nyugalmasabb sarkot, ahol leülhetek, és a falnak támasztottam a fejem. Furcsa volt, de némiképpen megnyugodtam, mintha csak szünetet tartanánk egy nehéz ütközetben. Amennyiben sikerült vízhez jutnom, már egészen jól éreztem magam ahhoz, hogy beszélgessek a velem maradt tiszttel.
- Hányan vannak a házban, és kik? – Gondoltam biztosan körbe nézett, ahogy a második osztagban szokás. Válaszán elgondolkoztam, végigvéve magamban, amit a Kobayashi családról tudtam.
A család feje a legidősebb, ő már csak fekszik, néha tanácsot ad, de legtöbbször vendéget sem fogad egészségügyi állapota miatt, a felesége néhány éve meghalt. Két fia van, az idősebb vette át a család vezetését, a fiatalabb a Gotei Juusantaiban szolgál, talán az ötödik osztagban. Mind a kettőnek van felesége, de csak az idősebbnek van gyermeke, egy lánya. A lánya már felnőtt, de még nem házas… El kellett ismernem, hogy néha haszna is volt annak, hogy a nemesek családjait betéve kell tudnunk.
- Osakának már vissza kellett volna érnie… – Utáltam, hogy fogalmam se volt róla, mi is történik körülöttem, és nem az én kezemben van az irányítás. Úgy éreztem, hogy muszáj tennem ellene valamit. – Ért a démonmágiához, Fon? Nem lenne rossz, ha a saját szememmel is láthatnám, ami itt zajlik.

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #8 Dátum: 2018. Febr. 25, 15:15:04 »
Kobayashi birtok
Makiro talán meglepődik, milyen könnyen éri utol a nőt, mert bár az hohōt használ, úgy tűnik, nem különösebben gyakorlott benne. A hátára érkező rúgástól elveszíti az egyensúlyát, de előre bukfencezve tompítja az esést, majd a férfi felé fordulva farkasszemet néz vele.
- Még most visszafordulhatsz, shinigami, és akkor semmi baj nem lesz! – Keze a katanáján nyugodott, de nem rántott fegyvert. – Ellenkező esetben…
Nincs ideje befejezni a mondandóját, ugyanis mindkettőtök őszinte meglepetésére a keze, mintha apró lélkerészecskékre kezdett volna esni. Az arca elé emelte a kezét, ami már szinte teljes mértékben eltűnt, és egészen gyorsan követte a teste többi része is. Még a démonmágiaban gyakorlottabbak sem tudnának a folyamattal bármit is kezdeni, a nő lehunyja a szemét.
- Sajnálom, Haratte~sama. – Suttogja, mielőtt minden porcikája eltűnik, és semmi nem marad utána.
A jelenség teljesen megdöbbentő, hiszen ez csak akkor történhetne meg, ha egy lélek meghal, legtöbbször akkor sem ilyen gyorsan. Visszatérhetsz a birtokra, ezúttal senki nem jön ki a házból, minden csendes, hiszen mindenki odabent tartózkodik.

Amennyiben Kouhei valóban körbenézett, a két életben maradt testőrön kívül az idősebb fiú, és annak felesége, valamint a fiatalabb fiú felesége tartózkodik az egyik szobában. A történteket hallgatják végig az egyik testőr elmesélésében, az idősebb fiú felesége a férjébe kapaszkodva sír, a fiatalabbé egy másik ajtót figyel fél szemmel. Ha megpróbálja érzékelni, mi lehet ott, semmi figyelemreméltót nem érez, valószínűleg nincs több személy rajtuk kívül a házban.

Mire Makiro visszaérkezik, egy újabb személy lépi át a birtok határát. Egyik tiszt számára sem ismerős arcra, vagy lélekenergiára, de shinigami egyenruhát visel, az ötödik osztag jelzésével, így aki egy kicsit is tisztában van a család tagjaival, tudhatja, hogy a fiatalabb fiú az. Makiro felé bólint, bár látszik arcán az értetlenség, ahogy belépve pedig felfedezi Kouheit és Shikit, csak még borúsabb lesz az arca. Meg sem állva abba a szobába ront, ahol a család többi tagja ül.
- Aniki! Mégis mi történt itt? Mit keres a fél niibantai a birtokon? – Szegezte a kérdést az egyetlen ott tartózkodó férfinek, így egyértelművé válhat mindenki számára, ki is ő.

Karakterlap

Fon Kouhei

Névtelen egység parancsnoka

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 950 / 30 000

Hozzászólások: 78

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aki farkast kiáltott
« Válasz #9 Dátum: 2018. Jún. 07, 20:45:25 »
Nem igazán zavartattam magam ami azt illet amikor felkaptam a leányzót. Engedélyt se kértem, de úgy voltam vele, hogy most nem abban a helyzetben vagyunk, hogy ilyen dolgokra sort kerítsünk.
- Tegező viszony? Nos, azt hiszem, hogy a szituáció amibe keveredtünk nem engedi meg, hogy villogjak a jólneveltségemmel, szóval mostantól míg ezt meg nem oldjuk abba leszünk, oké?  ^^ - adtam meg a gyors választ miközben loholtam a korábban elszaladt testőrök után, hogy kiderítsem pontosan mi a búbánatos lóhere is folyik itt..
Ahogy haladtam előre elgondolkozva a dolgokon még engem is meglepett, hogy milyen közvetlenül bántam az amúgy alul öltözött nőszeméllyel annak ellenére ráadásul, hogy letagadni se tudja Maki, hogy valami miatt nagyon óvni akarja a lányt hiszen még engem is megfenyegetett.
- Viszem már viszem, nyugi, nem bonyolítok semmit csak érdekelt, hogy hogyan lenne jobb.. ami pedig a vizet illeti, amint lehetőség adódik rá akár öt litert is adok. - mondom széles vigyorral a fejemen. Ezt követően hallottam csak, hogy szerinte a szemét valamiféle kidou kötéssel csukták be egy jó időre, ami igazából nem is hülyeség mert nem hinném, hogy pillanatragasztót nyomtak volna bele.. :roll:
- Amint az épületbe leszünk és utolértük azt a két tökkelütöttet megpróbálok javítani a helyzeten, meglepő módon egész ügyesnek mondhatom magam démonmágiából.  ^^ - mondtam kedvesen majd beléptem az épületbe, ami hirtelen nagyobbnak tűnt belülről mint kívülről ezért hirtelen meg is torpantam, hogy most merre kéne mennem pontosan majd mint akit tarkón vágtak jutott eszembe, hogy van egy olyan képessége a shinigamiknak, hogy tudják érzékelni a közelükben lévő lélekenergiákat.  Ezt kihasználva nem is volt olyan nehéz megtalálni a díszes társaságot ahol éppen mese est volt, hogy pontosan mi is történt.
- Te figyi már.. elröppennél egy jó nagy pohár vízért? :roll: - bökdöstem meg azt az Őrt, aki csak bambán állt és figyelte ahogyan a társa előadja a történéseket a nagyérdeműnek. - De ha lehet kurva gyorsan, Neki kell.. - biccentettem a karomban lévő Shikire majd bokán rúgtam az őrt, aki egyből elszaladt. Ekkor tettem csak le Shikit és szembe helyezkedtem el vele.
- Mindjárt itt a víz, ha jól tanítottak meg számolni akkor a két őrrel együtt öten vannak itt jelenleg. Maki-kun miatt meg nem kell aggódni, ennél nagyobb szarból is mászott már ki! ;) - mondtam halkan nehogy megzavarjam a sztorizó őrt majd a jobb tenyeremet a Shiki szemeire helyeztem.
- Ne értsd félre, megpróbálok valamit hátha beválik. - mondtam majd a saját lélekenergiámat engedtem a nő szemére hátha az erősebbnek bizonyul az azon használt kidounál és megtörik a nyomás alatt.
Reményeim szerint sikerrel jártam és a saját szemével figyelheti a további eseményeket, de ha nem akkor majd muszáj leszek valami más megoldást találni, de ez jelenleg nem fog menni ugyanis megérkezett Makiro mindenféle komoly sérülés nélkül Őt követően pedig a pohár víz amit egyből Shiki kezébe nyomtam, hogy igyon...
- Na csak elpicsáztad a zsiráfgondozót! 8) Tessék még él.  ^^ - böktem Shikire majd az újonnan érkező személy felé kapom a fejem, aki semmilyen téren nem volt ismerős számomra, de shinigami egyenruhát viselt és elég jártasnak tűnt a birtokon..
- Na ez az eddigi legértelmesebb kérdés amit hallok  ebben az épületben.. Engem is vagyis minket is érdekelne, hogy mégis mi a búbánatos szürke marha valaga folyik itt.. Az egyik osztagbeli emberünk kidou kötéssel a szemein, elrabolva került elő a birtokukon, az a zsiráfgondozó megbökdöste a saját társát majd elrohant.. Szóval igazán jól esne egy kis magyarázat még mielőtt elborul az agya ennek a szép szál vörös hajú legénynek meg nekem! - a mondatom végén böktem Makirora majd mint egy behajtó karba tett kézzel álltam és szigorú tekintettel néztem a társaságot.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Jún. 07, 20:50:01 írta Fon Kouhei »

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."