Szerző Téma: Anibal Castellano  (Megtekintve 677 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Anibal Castellano
« Dátum: 2017. Febr. 07, 19:51:05 »
engedély az átalakításra: megvan (Yorcsi *>*)
~Adatlap

Név: Anibal Castellano
Nem: férfi
Kaszt: arrancar
Kor: ismeretlen

~Előtörténet

Az élet elég érdekes egy dolog. Elég, ha az ember csak egyszer az életében van jókor, jó helyen és minden megváltozhat. Bármi megtörténhet bárkivel vagy éppen bármivel. A prédából lehet vadász, a szépségből szörnyeteg... és milyen érdekes, hogy mi csak hisszük, hogy mi döntünk sorsunkról, de valójában ez nem így van.

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle”

-DÖGÖLJ MEG, DÖGÖLJ MEG, DÖGÖLJ MÁÁÁÁRR MEEG! – ordítja egy kékhajú férfi miközben egy maszkos fenevadat püföl  gőzerővel, aki nem akarta megadni magát és nem is engedelmeskedett neki és ez feldühítette. –Ki foglak véreztetni, mint egy disznót! – passzírozta ki a mondatot a fogai között, amikor végre sikerült felnyársalnia ellenfelét a puszta kezével.   ~ Most már megnyugodhatnál.~ szólt rá elméjének másik lakója, de nem engedelmeskedett, tovább indult, hogy ölhessen, hátha még most is erősebbé válhat, mint annak idején, amikor csak bekebelezte az összes útjába tévedőt egészen addig a napig míg végül Őt be nem kebelezték. Azonban valamilyen csodának köszönhetően tudata oly erős volt, hogy életre kelt a gyilkosában így ketten osztoztak most egy testen és próbálnak dűlőre jutni egymással.
- Kussolj pondró, leszarlak – szólta le Anibalt a férfi miközben trappolt előre és csak trappolt. Közben pedig a kezére tapadt vért nyalogatta, mint valami elvetemült vadállat, de valójában az is volt világéletében. Megmaradt ösztönlénynek, míg másik fele, Anibal már kicsit túltett azon és képes volt gondolkodni is.  Talán ez volt az oka annak, hogy még életben voltak és, hogy Aizen-sama még bukása előtt ajándékot adott nekik, emberi testet, részben emberi kinézettel. Anibal mindig is rühellte az arcát takaró maszkot, de tudta, hogy ha megpróbálja leszedni akár meg is halhat. Társa azonban nem is zavartatta magát, csak vadászott és ölt, nem érdekelte semmi, sem a fejlődés, sem az, hogy továbbállhasson és a barbár állatból emberre emlékeztető lénnyé váljon, mint amikké változtatták Őket. ~Tudod, bánom is meg nem is azt a napot amikor felfaltalak Te elvetemült állat.~ jegyezte meg gúnyosan Anibal aminek köszönhetően Asdrubal megtorpant.
-Szóval bánod Te féreg? – kérdezte ingerülten, már majdhogynem ordítva. Ennek volt a következménye, hogy a test feletti uralma meggyengült és Anibal átvehette ismét teste felett az irányítást.
-Az nem kifejezés, hogy bánom. Ha tehetném azon a napon inkább a két gyengébbet faltam volna fel előled és azután tovább álltam volna. De az erő, ami sugárzott belőled kecsegtetőbb volt, biztos voltam benne, hogy csillapítani fogod éhségemet, de tévedtem, ráadásul még a nyakamon is maradtál pedig egyáltalán nem vagyok rád kíváncsi. Csak rossz hírnevet hozol, akár merre mész vér tapad a kezedhez.. Én nem ezért ettelek meg. Sokkal inkább a saját célom elérése érdekében, de Te mindig csak visszahúzol akárhányszor lehetőséged van arra, hogy Te szerepelj. – mondta nyugodt hangon, ami Asdrubal idegeire is ment a szidalmazással együtt.
- Úgy beszélsz mint egy gyenge kutya. Én is bánom, hogy pont Te, a gyengék leggyengébbje evett meg. S még Te álmodozol arról, hogy a legerősebb legyél? Ha nem fogadsz el engem, sosem leszel az! Rossz hírnevet? Ne nevetess. Hatalmat adok a kezedbe, hatalmat amely nem más mint a mások félelme amivel igába vonhatod mindet! De Te nem akarsz ezzel élni…- ordított magából kikelve bár ezt senki sem hallhatta, mert mindez csak a fejében játszódott le jelen pillanatban. Anibal jót mosolygott, amivel ismételten csak Asdrubalt idegesítette, aki azonban most egy szót sem szólt.
- Nekem nem kifejezetten a félelmük kell. A tisztelet, az elismerés, ez az igazi hatalom nem pedig a félelem. A félelemből lehet harag, haragból pusztító erő, pusztító erőből pedig lázadás. Az pedig felesleges vérontást eredményezne ahogyan a Te jelenléted is. Sokkal jobban boldogultam, amikor egyedül róttam a sivatagot és vadásztam…- hunyta le a szemét és társának nem tetszését figyelembe véve elkezdett visszaemlékezni arra, hogy milyen jó is volt amikor még ez a vadember nem ragadt hozzá…

-*-*-*-

A megszokott sötét égbolt tárult szemei elé a nagy fehér holddal együtt. Soha nem látott napfelkeltét és naplementét sem, azt sem tudta, hogy mi is az. Nagyon sok mindent nem tud, de ezzel nem is zavartatta magát, hiszen ahhoz, hogy vadásszon nem kell Einsteinnek lenni csak erősnek és fürgének.
A nagy nézelődésben csatározás zaja zavarta meg és erős lélekenergia kicsapódás. Felkeltette érdeklődését és egyből odarohant, hiszen ha sikerül abból a lélekenergiából szereznie biztos, hogy erősebbé válhat, még annál is erősebbé, amilyen akkor volt.
Amikor megérkezett a vér is megfagyott ereiben. Vér borított mindent és mindenhol már apró darabokra bomló holtestek hevertek. A hullakupac közepén pedig két farkasra emlékeztető lény csatározott egymással. Hangosan morogtak és borotvaéles fogaik egymás húsába vájtak. Anibal tudta, hogy ha most odamegy, akkor mindkettő célpontjává is válhat egyszerre így egyelőre csak sunnyogva nézte Őket, ahogyan az életükért küzdöttek.
Azonban a harc nem tartott olyan sokáig ahogyan azt Ő gondolta. A győztes is már inkább volt félig halott mint élő, de ez nem érdekelte Anibalt, a másodperc töredéke alatt csapott le és oltotta ki az életét szerencsétlen párának, aki örült, hogy sikerült győztesen kikerülnie az előbbi nagy csatából..

-*-*-*-

- Hé seggfej én is itt vagyok és nem igazán akarok visszaemlékezni.. - szólalt meg Asdrubal elég csúnya hangnemben aminek következtében Anibalnak eltorzult az arca. Soha senkinek nem engedte meg ezt a hangsúlyt, egyből az életét vette az olyanoknak akik így mertek vele beszélni, de eme lénnyel nem tudott mit kezdeni ugyanis benne élt, ugyan azt a testet használta, saját életének pedig nem szándékozott véget vetni egy idióta miatt.
- Egyszer az életben csöndbe maradnál fél percnél tovább? – tette fel a nagy kérdést, de tudta is rá a választ szóval nem is értette, hogy minek kérdezte meg. Ahogyan várta a válasz egy hangos nevetés volt és egy erőteljes nem a végén. Anibal keze ökölbe szorult majd a falba csapott mérgében, Asdrubal pedig rögtön csöndben maradt..

-*-*-*-

Már lassan egy hónapja volt, hogy elfogyasztott utolsó áldozatát (Asdrubalt) és érdekes dolgokat vett észre magán. Mikor pihenőre tért másnap mindig véresen kelt fel vagy tele sebekkel és szóbeszédeket hallott miszerint egy vérengző fenevad járja a sivatagot és mindenkit megtámad, legyen az erős vagy gyenge. Furcsa egybeesésnek vélte az egészet, nem tulajdonított neki különösebb figyelmet és talán ez volt élete legnagyobb hibája, hiszen ha akkor foglalkozik vele talán sikerült volna csírájában elfojtania az erőszaktevőt magában. De nem így tett.
Eltelt ismét egy hónap és ezek az esetek egyre sűrűbben történtek meg. Egyre többször kelt tetőtől talpig véresen és néha még viselkedése is teljesen más volt mint a megszokott. Sokkal agresszívabb és ingerlékenyebb lett illetve a táplálkozással járó vérontást is sokkal jobban kedvelni kezdte.

-*-*-*-

- Egyem a zúzádat, hogy ilyen szépen emlékezel rám te pondró.. - mordult fel Asdrubal ismételten megszakítva a visszaemlékezést és ezzel ismételten félbeszakította aminek következtében Anibal ismételten dührohamot kapott, de most sokkal rosszabb eredménye lett. „Társa” egyből átvette a helyét.
-Hihetetlen, hogy csak a felidegesítésem a legfőbb feladatod véreb..- szólta le Asdrubalt, aki ezen csak mosolygott és most Ő merült el emlékei áradatában..

-*-*-*-

Vér, vér, vér és vér mindent vér borított az oroszlánra emlékeztető lény körül, aki éppen most végzett étkezésével. Elfeküdt a véres homokban majd egy nyújtózkodás után ismét talpra pattant és elindult újabb áldozatot keresni akinek elfogyasztásával még erősebbé válhat.
Azonban amikor megtalálta újdonsült áldozatát nem számolt azzal, hogy itt Ő lesz az étel nem pedig fordítva. Gondolkodás nélkül rontott neki a sárkányra emlékeztető szörnyetegnek, de a fogai meg sem sértették pikkelyes bőrét. A sárkány pedig egy laza farok mozdítással lecsapta a ráakaszkodó oroszlánt. Ádáz küzdelem vette kezdetét az életben maradásért, de már a legelején egyértelmű volt, hogy az oroszlán esélytelenül indult harcba. Vagy az is lehet, hogy tisztában volt vele, de a vérontás lehetősége elvette az eszét.. Nem lehet tudni mik kavarogta a fejében miután már huszadjára is a padlóra került majd sokadik alkalommal is talpra állt azonban a sárkány már megunta a szórakozást és játszi könnyedséggel harapta le a fejét ezzel befejezve a harcot.

-*-*-*-

- Kár, hogy akkor és ott nem döglöttél meg végleg..- szólal meg Anibal nevetésbe fulladva. Nem lehetett tudni, hogy most viccelni próbált vagy tényleg komolyan gondolta, de Asdrubal nagyon felhúzta ezen magát.
- Igeen? Te féreg nekem köszönheted azt, hogy most az arrancarok egyike vagy! Nem emlékszel?!? – ordított a sötét, kihalt folyosón pedig elég lett volna gondolnia, Anibal úgy is hallotta volna.
- Nem kell ordítani mint a fába szorult féreg, gondolat alapján is hallom, Te retardált ősemlős..- hergeli tovább élősködőjét, de az meglepő módon nem tesz semmit csak fütyörészik majd visszamerül emlékeibe.

-*-*-*-

 Közeledtek első évfordulójukhoz amikor elérkezett a nagy nap. Éppen a sivatagot rótták ismételten amikor hatalmas lélekenergiára lettek figyelmesek. Asdrubal egyből átvette az uralmat a sárkány teste felett és szinte száguldott a lélekenergia felé. Azonban amikor megérkezett teljesen más fogadta mint amit várt. Három fehér ruhába öltözött férfit látott, karddal az oldalukon.
- Nocsak, egy kósza lidérc..- szólalt meg a középső férfi kinek hátra volt nyalva a haja és a legerősebbnek tűnt. A lidérc azonban mintha meg sem hallotta volna szavait. Egyből nekirontott azonban még mielőtt bármit is tehetett volna áldozatával egy penge hasított oldalába. Az egyik szélső ember megtámadta.
- Elég lesz, ne öljétek meg. Elég bátor volt ahhoz, hogy megtámadjon, tökéletes katona lesz belőle. – mondta minden érzelem nélkül majd a földön fetrengő már félig halott lidérchez lépett és a lélekbontó segítségével átváltoztatta arrancarrá.

-*-*-*-

- Látod, ha én nem vagyok Aizen észre sem vett volna te jelentéktelen senki..- szólalt meg végül Asdrubal majd sietős léptekkel elindult szobája felé, hogy ledőljön aludni egyet a sok emlékezés és szájkarate kimerítette.


~Kinézet

Kék haja felül rövid hátul azonban  egy részt hosszúra hagyott és ezt lófarokban szokta hordani. Vörös szemei enyhe tébolyodottságot tükröznek.  Szereti a lenge ruhákat, többek között az arrancar egyenruhát is bár zavarja, hogy fehér mert elég nehezen tudja belőle kisikálni a vért vagy egyáltalán nem is tudja. 178 centiméter magas és ehhez 76 kilogramm testsúly párosul. Izomzata enyhén kidolgozott. Testét több helyen is tetoválások fedik, rajong értük.

~Jellem

Az arrancarrá válás hosszú, rögös és veszélyes útján két személyiség alakult ki benne. Az oka valószínűleg az, hogy sikerült egy erős öntudattal rendelkező lényt bekebeleznie, aki képes volt megtartani önmagát.
Anibal: Anibalnak hívják az eredeti tudatot amellyel mindig is rendelkezett. Nehezen barátkozik, de nem is akar senkit sem a közelébe engedni. Nem bízik meg senkiben csak saját magában. Célja, hogy Ő legyen a legerősebb fajtársai közül. (postokban Ő lesz afélkövér betűvel jelzett)
Asdrubal: Ő a másik tudat, aki kialakult benne. Saját jellemmel, saját múlttal és személyiséggel rendelkezik. Sokkal bőbeszédűbb és szeret káromkodni is. Szeret gyilkolni, imádja a vér látványát és ha Ő uralja éppen a testet akkor minden lehetőséget megragad egy kis vérontáshoz. Többek között Ő miatta kerülik Anibalt, amit nem is bán. (postokban Ő lesz a dőlt betűvel jelzett)
Mindemellett tudnak beszélgetni egymással attól függetlenül, hogy éppen ki van jelen. Ezért is nézik sokan őrültnek ugyanis sokszor előfordult már, hogy hangosan társalgott saját magával. S úgy lehet megkülönböztetni a két jellemet egymástól, hogy ha Anibal van jelen, akkor vörösek a szemei míg Asdrubal jelenlétekor sárgák.

~Ressureción
Név: Rabioso Dragón (Veszett Sárkány)
Parancs: Muéstrate! (Mutasd magad!)
Kinézet: Kardja egy hosszú, vörös lándzsává alakul testét pedig fekete, pikkelyes bőrfelület borítja be leginkább, vörös motívumokkal díszítve, illetve egy hatalmas, tüskés farok jelenik meg hátsó fertályán amivel képes támadásokat indítani (ennek sebzése függ a pusztakezes harcra rakott pontok számától)


Képességek

incendio forestal (futótűz) A képesség elhangzása után Anibal szájából hatalmas vérvörös lángcsóvák repülnek ki és mindent lángra lobbantanak Tőle 4 méteres távolságig. A lángok sebzése a ressureción pont alapján a következőek:
0-10 pontig: 1. fokú égési sérülés
10-16 pontig: Másodfokú
16-24 pontig: Harmadfokú
Dominación (uralom): A képesség elhangzása után lándzsájának hegyét a földbe döfi ahol megjelenik >egy minta<. Ezután a minta vörösen felizzik majd vörös lélekenergia szalagok csapódnak ki belőle, amelyek az ellenfelekre tekeredne. A szalagok tulajdonsága még, hogy ugyan úgy éget, mint a Futótűz és egyben le is fogja az áldozatot. A pecséttől maximum 5 méteres távolságban tud kinyúlni az összes szalag amelynek száma összesen négy. (minden végtagra egy.)
 A képzettebb helyváltoztató képzettséggel rendelkező gond nélkül elkerülhetik a támadást. A fenntartása sok lélekenergiát emészt fel ezért jelenlegi szintjén csak öt percig képes fenntartani. (Minden második ressura rakott pont után adódik ehhez egy perc.)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 18, 11:59:12 írta Anibal Castellano »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anibal Castellano
« Válasz #1 Dátum: 2017. Febr. 18, 12:27:56 »
Üdvözlet, Castellano úrfi! :hippy:

Tetszett az előtörténet, és hogy már itt is ízelítőt adtál abból, amit a karakter két jellemétől várni kell. Mivel a kért javításokat elvégezted, nincs más hátra, előtörténetedet ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 500 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

Mint minden arrancar, kapsz ingyen három darab szintednek megfelelő technikát, amiket itt tudsz beváltani.

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét a képzettségeid között (részleteket ITT találhatsz), melyek a következők:
- Fegyverhasználat
- Pusztakezes harc
- Hollow képességek
- Sonido
- Resurrección
- Hierro

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Sok sikert a karakter kijátszásához! :3