Emberek Világa > Küldetések az Emberek Világában

A valóságon túl

(1/15) > >>

Mizushima Hyousuke:
A valóságon túl
Típus: Villámküldetés
Mesélő: Mizushima Hyousuke
Engedély: Shihouin Yoruichi
Résztvevők: Mizushima Setsuko, Maximilian Stoltz, Kane Shinzou, Osaka Makiro, Tachibana Yuuna, Shinraidou Kaito, Ishimaru Akira, Fuchida Ayuta, Nara Shiratori, Satoru Kazura, Cleto Seffira
A küldetés a Mesélő kerestetik felhívás keretei között került elindításra.


[Quincyik és Yuuna]
Mindennapi délelőtti teendőiteket végzitek éppen. Ki-ki munkába, iskolába igyekszik, amennyiben van neki ilyen. Ezúttal azonban némi furcsaság is történik veletek a város forgatagában.

[Maximilian]
Egyszer csak szemed sarkából egy pillanatra, mintha látnád, hogy valami elsuhant a közeledben, de mire odanézel, már hűlt helye. Minden esetre azt kivehetted, hogy nagyjából merre tűnt el, így követheted, ha úgy döntesz.

[Kane]
Furcsa érzésed van, mintha valaki figyelne téged. Nem tudod miért, de nem hagy nyugodni a gondolat, ám akármennyire is próbálnál körülnézni, hogy okot adj megérzésednek, egyelőre nem találsz semmi gyanúsat.

[Yuuna]
Hangos zörrenést hallasz magad mögül. Ha úgy döntesz hátrafordulsz, és megnézed mi volt az, akkor egy bokáig érő szürke köpenyt és csuklyát viselő egyént pillanthatsz meg az utca másik oldalán. Éppen egy köztéri szemetes fedelét igyekszik visszahelyezni - valószínűleg az csapta a zajt - miközben próbál cseppet sem gyanús lenni, miközben egyértelműen az. Eközben azt veszed észre, hogy mintha még eközben is próbálna szemmel tartani, és egy pillanatra le is blokkol, amikor rájön, hogy az ő irányába nézel, majd próbál úgy tenni, mintha ott sem lenne.


[Shinigamik]
Délutánra jár az idő a Seireiteiben, közeledne a szolgálati idő vége, azonban terveiteket egy pokollepke feltűnése zavarja meg. A kis élőlény által hordozott üzenet egyelőre nem részletezte, mi lesz a feladatotok, csak hogy egy sürgős küldetésre lettetek kiválasztva az Emberek Világába, és hogy legyetek útra készen fél óra múlva a központi Senkaimon kapu előtt. Érkezésetek poszt sorrendben történik. A helyszínen kétfős fogadóbizottság vár titeket. Mikor mindenki megérkezik, akkor a helyszínen várakozó magas, kék hajú Ichibantai tiszt névfelolvasással ellenőrzi a jelenlétet, majd lapozva egyet a nála lévő dosszién, megkezdi az eligazítást.
- Üdvözlöm önöket! Nem is húznám is időt sokáig, hiszen minden másodperc számíthat. Feladatuk egy kutató és mentőakció lesz. A ma reggeli órákban háromfős csapat indult útnak. Feladatuk egy feltételezett veszélyes hollow eliminálása volt, azonban már kétszer is elmulasztottak jelentést tenni az előre megbeszélt időközönként. Az aggodalomra azonban mégsem ez adja a legfőbb okot.
Ekkor a mellette álló, kócos, fehér hajú, szögletes szemüveget és a Fejlesztési részleg fehér köpenyét viselő alakra pillantott, átadva neki a szót.
- A Megfigyelő részleg is elvesztette a kérdéses személyek jelét, mintha csak hírtelen elnyelte volna őket a föld. Amit tehetünk, hogy a legutolsó ismert pozíciójuk közelébe küldjük önöket. Kérjük, legyenek nagyon óvatosak.
Ezután megnyílik a Senkaimon kapu, amin miután átkísértek a pokollepkék, egy erdős részre érkeztek valahol Karakura város közelében. A reiatsu érzékelésben kicsit is jártasak (minimum 3 kidou képzettség pont) gyenge shinigami lélekenergia jelenlétét érezhetik, mely beazonosíthatóan, dél felől, a város irányából érkezik. Rajtatok áll, hogy merre indultok: egyenesen a lélekenergia feltételezett forrása felé veszitek az irányt, vagy előbb körbe néztek az erdőben.

[Nara]
A fentebb leírtak rád is igazak, annyi kiegészítéssel, hogy a hozzád érkező pokollepke információi között az is szerepel, hogy téged bíztak meg az összeválogatott csapat vezetésével. A Senkaimonnál történő eligazítás után odalép hozzád a 12. osztagos tiszt és egy lélekmobilt nyújt át neked, azzal a kéréssel, hogy ha van valamilyen fejlemény az eltűnt shinigamikkal, vagy hollow tevékenységgel kapcsolatban, akkor azt ezen a készüléken jelentsd. Ezen felül megkapod tőle az eltűnt személyek adatlapját, melyen szerepel a nevük, osztaguk, illetve egy arckép is beazonosításra. Ezekből mennyit osztasz meg a csapat többi tagjával, rajtad áll.
(click to show/hide)


Morine YoshiteruFuchizaki NaosukeMikami Harukichi11. osztag4. osztag2. osztag
[Cleto]
Egy délután folyamán jut a füledbe egy küldönc által, hogy Seth hívat téged, így a trónterem felé veszed az irányt. Megérkezvén ő már vár rád, majd köszönéssel nem foglalkozva rögtön bele is kezd, miért hívatott.
- Furcsa dolgok történnek az Emberek Világában, dolgok, melyekre kémeim nem tudtak magyarázatot találni. Ez tűrhetetlen! Több arrancar is eltűnt, mások nem emlékeznek, mi történt velük. Valószínűsítem, hogy shinigamik állhatnak a háttérben, ezért azt akarom, hogy vizsgáld ki nekem az ügyet. Jelentéseim alapján a várostól északra fekvő erdőben egy háromfős vadász osztag bukkant fel, ám az őrszem, aki a jelentést küldte, nyomtalanul eltűnt. A feladatod, hogy megtudd, mi történt, majd jelentsd nekem.
Mondandója végeztével int egyet lapát kezével, jelezvén, hogy távozhatsz. A helyszínre érkezve egyelőre semmi látható nyoma nincs az említett őrszemnek, avagy shinigami vadász osztagnak, azonban gyenge shinigami lélekenergiát érzel dél-nyugati irányból. Rajtad áll, hogy követed-e a forrását, vagy előbb körül nézel egy kicsit az erdőben.

(click to show/hide)Az Emberek Világában indulóknak valamivel hamarabb kezdődik a küldetés, ez nem elírás, szándékosan van így. Azt, hogy ki mekkora sikerrel tudta első körben beazonosítani megfigyelőjét, kockadobással döntöttem el.

Poszt sorrend nincs
Határidő: Február 11. 14:00

Nara Shiratori:
A szokásos papírmunkámat végeztem és már majdnem a végéhez értem, amikor egy pokollepke jelent meg mellettem egy üzenettel, hogy megbíznak egy küldetés vezetésével. Pedig már örültem volna, hogy mindjárt végzek a munkával, erre nem tudom befejezni és még plusz feladatot kapok. Ez az én formám.
Nem vesztegettem az időt, elraktam későbbre a papírokat, majd az oldalamra csatoltam a zanpakutoumat és útnak indultam a Senkaimon felé. Odaérve intettem a már ott lévő két tisztnek, akikkel bevártuk a többi idehívott tisztet. Elég korán ideértem, hiszen nincs messze a 9. osztagtól a Senkaimon, így talán még maradhattam volna befejezni a maradék papírmunkát és akkor későbbre nem maradt volna. Na, mindegy.
- Titeket is a küldetésre hívtak? - veszem észre az osztagom két tagját, ezért beszélgetést kezdeményeztem, majd közösen hallgathattuk meg, hogy mi is lesz a feladatunk, mert még én sem tudok semmit.
Nem kellett beleszólnom a küldetés ismertetésébe, hiszen nem kaptam előzetes ismertetőt. Azt pedig felesleges lett volna elmondani, hogy én vezetem a csapatot, mert elég egyértelmű volt abból, hogy én vagyok a jelenlévő egyetlen kapitány. Más mondanivalóm meg nem nagyon volt, így majd ha valakinek lesz kérdése, majd válaszolok neki, ha tudok.
A tájékoztató után odajön hozzám a 12. osztagos tiszt és átnyújt nekem egy lélekmobilt és az eltűnt tisztek adatlapjait, amikre egyből ránéztem, de egyik sem volt ismerős, ezért elraktam későbbre a telefonnal együtt, majd átléptem a Senkaimonon a többiekkel együtt.
Átérve az emberek Világába egy erdőbe jutottunk, ahol ha nem látok semmi oda nem illőt és a többiek sem szólnak, hogy valamire felfigyeltek, akkor az érezhető lélekenergia felé irányítom a csapatot.
- Arra induljunk el. - szólalok meg és mutatok a lélekenergia irányába, hogy mindenki tudja, merre kell menni, majd el is indulok. Bár elég furcsa, hogy a 12. osztag nem szólt, hogy van a közelben egy shinigami, vagy őt sem érzékelték volna, ahogy az eltűnteket?

Hirase Keisei:
Megszokott reggeli rutinját végezte. Kifésülte kócos, elaludt haját, hogy azért ne úgy nézzen ki mint egy szénaboglya majd fogat mosott és elkészítette reggelijét. Már-már kezdte unni az egészet amikor eszébe jutott, hogy a mai nap talán mozgalmasabb lesz mint az elmúlt egy-kettő ugyanis most iskola után még dolgozni is elmegy az egyik közelben lévő kifőzdébe. Undorítónak tartotta magát a helyet is nem csak a munkát, de mivel egyenlőre ennél jobbat nem igazán talált beleegyezett és most ott beugró takarító és kasszás is egyben.
Miután a munkára gondolt étvágya szinte egyből el is ment ezért ételét inkább becsomagolta majd óvatosan táskájába helyezte reménykedve abban, hogy nem szabadul majd ki semmi sem a csomagolásból, mert akkor csúnya nyomot hagynának a füzeteken illetve a táskákon is. Csak ez után pillantott az órára és ekkor látta, hogy körülbelül tíz perce úton kellene már lennie, hogy beérjen az iskolába ugyanis mostanában túl sokat hiányzott származásának köszönhetően. Na persze ez nem azt jelenti, hogy németekkel bratyizik, sőt egyáltalán nincsen egy barátja sem. Csak ismerősei, mint az a Kanye gyerek, meg akit még a tetőn ismert meg lány, Loreley vagy ki is lehetett, hirtelen nem jutott eszébe, de nem is volt olyan lényeges.
Sálát a másodperc tört része alatt tekerte nyaka köré majd a sapkáját húzta üstökébe és táskával a vállán száguldott is lefele a tízemeletes panel lépcsőin ugyanis napok óta nem működött a lift valamilyen oknál fogva. Bosszantotta a dolog hiszen ezért is fizet nem csak az ott lakásért, de nem igyekeztek a megjavításával.
Az épület kijáratához érve lihegve állt meg, térdeinek támasztotta mindkét tenyerét. Nem értette, hogy mi van, lehet nem ivott elég folyadékot, vagy legalábbis gondolta Ő. Vett egy nagy levegőt, kifújta majd kiegyenesedve lépett ki az utcára ahol elég sok járókelő volt fellelhető. Undorral és megvetéssel pillantott a vele szembejövőkre ugyanis egyiket sem vélte többre, mint húsból készült céltáblának a lidércek elleni keresztes hadjáratában. Úgy vélte, hogy csak a problémája lehet velük ugyanis semmire sem képesek csak arra, hogy útban legyenek és meghaljanak. Ámbár még Ő sem volt oly erős mint szerette volna, de sikerült valamennyit fejlődnie amiben közrejátszott az a boszorkány is, aki tökfejet csinált belőle egy éjszakára.
Éppen leakart fordulni az egyik utcán amikor szeme sarkából mintha látott volna elsuhanni valamit. Valami amely gyorsabb mint egy ember és még a lélekenergiáját sem lehet érezni. Azonban az is eszébe jutott, hogy lehet csak képzelődik vagy egy motoros száguldozott el, de valamiért nagyon fúrta az oldalát a kíváncsiság ezért gondolkodás nélkül abba az irányba folytatta útját amerre az elmosódott foltot látta.
- Nem vagyok normális… A végén kirúgatom magam az iskolából..- morogta orra alatt miközben a nagy semmit követte illetve kereste, hogy megtudja pontosan mit is látott.

Tachibana Yuuna:
Ez a napja is úgy indult, mint a többi, azzal a kivétellel, hogy az iskola helyett a jégpálya felé vette az irányt. Nem lógott, erről szó sem volt, igazoltan hiányzott. Edzésre kellett mennie, hiszen az ország eredményes képviselete fontosabb volt, mint az, hogy ne bukjon meg matekból. Legalábbis így látta ő, a környezetében élőket nem különösebben kérdezte meg erről. Mindenesetre, ahogy mondtam, minden normális volt. Azon az útvonalon ment, amint mindig is, nem érzékelt semmi furcsát, de igazából nem is különösebben figyelt a környezetére, csak pont annyira, hogy ne menjen neki senkinek és a nála lévő két táskával ne lökjön fel senkit. Egyébként a telefonjával, azon belül is a temérdek fényképével volt elfoglalva. Nagyban szortírozott, hiszen lesi fotó volt mind, így sajnos egy-két darabot ki kellett törölnie, mivel a fotózandó alanyok belemozdultak a képbe :sad:. Talán el is szöszölt volna ezzel a stadionig, kizárva magát a világból, ha egy meglehetősen kellemetlen és nyugalom megzavarására alkalmas hang vissza nem húzza őt a valóvilágba.
Ahogy szemöldök összeráncolva fordult meg a tengelye körül egy férfit vett észre. Viseletét tekintve mások talán furcsának, vagy ijesztőnek is találhatták volna. Az ismeretlen is, meg azt is, ahogy az után viselkedett, amint felfedezte, hogy a lány őt figyeli. Yuuna azonban nem volt normális. Legalábbis nem úgy, mint ahogy azt mások gondolták volna. Pár másodpercig csak telefonnal a kezében, oldalra döntött fejjel figyelte a férfit, majd határozott léptekkel indul meg felé. Ha lenne józan esze, vagy ahhoz hasonló bármije, akkor talán menekülőre fogná, de nem rendelkezik ilyennel. Ahogy beépített vészcsengővel sem, azzal az alapvető reflexszel, miszerint, ha valaki láthatóan megfigyel, akkor távolabb megyünk tőle, nem közelebb hozzá. Tehát Yuuna elindult a férfi felé, akiről szentül hitte, hogy egy homless. Hogy ezt hogyan és miként szűrte le, azt nem tudni, talán ő sem tudott volna rá magyarázatot adni. Bár, de. Miért játszana valaki kukafedőkkel csak úgy?  A kukák büdösek :|.
A dolog természetesen két esélyes volt. Ha a férfi futásnak eredet, akkor Yuuna annyiban hagyta, nem izgatta a fantáziáját annyira a dolog, hogy különösebben megerőltesse magát. Amúgy is edzésre kellett mennie, nem volt neki ideje hontalanokat üldözni. Azonban, ha megvárta nem futott el a lány elől az határozottan elé állt, egy kedves, de szolid mosoly kíséretében.
- Esetleg egy autógramot szeretne *w*? - vette szinte teljesen egyértelműnek, hogy a férfi pontosan tudja, hogy Ő kicsoda és milyen eredményei vannak. Bele sem gondolt, hogy egy hobó, aminek hitte nem néz televíziót, így inkább akarna tőle ételt és nos… mást, mint autogramot :S. - Vagy van valami a hátamon >w>? Tudja, nagyon bámult - vonta meg a vállát, mint egy magyarázatképpen, hogy miért ment oda. Ezért cserébe viszont ő is mereven nézett a férfira. Láthatóan várt valamit. Ami pedig nem volt más, mint egy magyarázat, hiszen ő elmondta miért ment oda, a férfi pedig elmondhatja, hogy miért nézett rá úgy. Mert Yuuna látta ám, hogy így volt. Márpedig, amit látott az úgy van, a múltkor is igaza lett Puding exével, látta és ott is volt :x. Tehát ennek most is így kellett lennie ^-^.

Osaka Makiro:
gave you all I had and you tossed it in the trash
you tossed it in the trash, you did
Pedig ma már tényleg rászánta magát, és megmondta Shikinek, hogy hogy érez iránta. Ezek után, nem tudta magában tartani, és megmondta, hogy már megtanult táncolni miatta, és hogy ő különleges, nem olyan, mint mások számára. Neki nagyon sok fejmosás és erőlködés kellett ahhoz, hogy egyáltalán megszülje ezt a gondolatot, nemhogy még ki is mondja. Shiki pedig csak úgy pakolgatta tovább az iratokat. Semmi pír az arcán, semmi zavar, igazából még talán rá sem nézett. Ő pedig csak figyelte őt, amíg kínossá nem vált a csend. Bár a probléma főként az ő fejében létezett, ugyanis egyedi megfogalmazása miatt Shiki nem értette, mit akar tőle, vagyis mit mondott. Azt sem érezte át, mennyire fontos volt ez neki, és egy hétköznapi csevejként kezelte az egészet. Mostanáig fogalma sincs, hogy összetörte Makiro szívét, és most legalább két kemény napra lesz szüksége ahhoz, hogy összeszedje magát.
Így szabadnapot kért ki, két darabot. Négy hónapja egy nap sem volt, amit ne edzéssel, küldetéssel, munkával töltött volna. Nem lett volna képes a semmittevésre, mindig valamit csinálnia kellett, valamiben benne kellett lennie. Nem bírt csak úgy létezni a világba, de most úgy érezte, hogy szüksége van némi time outra. Ripityára tört szívét úgy döntött, némi alkohollal fogja fertőtleníteni és meggyógyítani. Ugyanis felnőtt férfi létére, már nem is emlékszik, mikor ivott utoljára egy remek szakét, mikor élvezte utoljára, hogy szabad, felnőtt férfi és… tulajdonképpen nem is olyan rossz függetlennek, meg önállónak lenni, nem? Dehogynem!
Így esett a rémeset, hogy a méltán híres, Vörös Fűző bordélyházban kötött ki. Noha sosem volt gazdag, nem is kellett neki a pénz semmire, most legalább végre hasznát láthatta szűkös vagyonának. Nagy mennyiségű alkoholra, pókerre, továbbá csinos lányokra költötte, hogy egy picit kirúgjon a hámból és szórakozzon. Baromi jól esett neki, azonban a Gotei úgy gondolta, neki mégsem lesz ma szabadnapja. A küldetés sürgős volt, ő meg elérhető, semmi dolga nem akadt, így megkapta a csodálatos pokollepkét.
Morgolódva szedte magát össze, megmosta kicsit az arcát, de még mindig piros volt, na meg a tekintete is eléggé fátyolos lett, nehezen fókuszált dolgokra. Aztán úgy döntött, leszarja, hogyan néz ki, Seireiteinek szüksége van rá, hát ő megy! Seireitei nem hideg, nem veri, nem töri össze a szívét! Bizony! Ezután lecseréli Shikit, és a Gotei lesz az igazi szerelme! ˘o˘
– A teringettit, ejj, ejje – mormogja az orra alatt, ahogy meglepően gyorsan az eligazítás helyszínén találja magát. Nem is emlékszik, hogy mikor sietett ennyire, lehet, hogy részegen akaratlanul is shunpozik mindenhova? :/ Nem tudja, inkább nem feszegeti a témát, másodikként érkezik ugyanis a küldetésre, úgyhogy széles vigyorral int a már jelenlévő kapitánynak.
– Szép napppot, Shihiraratotoriiiri-kapitány ^-^ – köszön neki, és tökéletesen abban a hitben van, hogy ezt ő nagyon is jól mondta, és semmi természetellenes nincs a viselkedésében. Bár tulajdonképpen nem rí le róla, hogy részeg, egyszerűen csak sültbolond is lehet. :/ Ahogy a többiek megérkeznek, az leigazítás el is kezdődik, ő pedig nagyon próbál úgy tenni, mintha éppen odafigyelne, de rendre csukódnak le a szemei, bukik előre a feje az unalmas szövegtől. Úgyhogy egyik kezét átfonja mellkasán, másikkal állát dörzsölgeti, próbálja tekintetét hihetően fókuszálni, bólogatni, hümmögni. Közben végig az jár a fejében, hogy most szedje össze magát, mert elég komolynak tűnik a küldetés.
Az emberek világába érkezve, már meg sem lepi az erdős környezet, de valahogy a közlekedéses dolog megint kiesett nála. Teleportált volna? Nem, csak az agya kicsit szelektálta az unalmas részleteket, mint például a gyaloglás, vagy futás. Hála istennek csodás képességei ismét cserbenhagyják, ő egyáltalán nem érez semmiféle lélekenergiát. Pedig tök hasznos lenne, ha egyszer képes lenne ilyesmire, és ezúttal nem szól a többieknek sem, hogy figyelmeztessék, valahogy szintén az unalmas részletek közé tartozik, amit bódult elméje nem annyira tud felfogni.
– Ejje, ejje, remélem azért vacsorára hazaérünk – mormogja halkan, csak úgy magának, de ha valaki a közelében áll, meghallhatja. Igazából semmi ellenvetése nincs, a kapitányi parancs amúgy is parancs, vagy olyasmi. :/ Annak ellenére, milyen állapotban van, meglepően biztosan áll a lábán, sőt, ha valaki hozzászól, meglepően jókedvű és kedves is, hiszen éppen a búfelejtés volt a cél, nem az orrlógatás, nemde? ^-^

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése