Emberek Világa > Küldetések az Emberek Világában

A valóságon túl

<< < (2/15) > >>

Kane Shinzou:
- BAAAAAZMEEEEEEEG!
Teli torokból ordítva üvöltök miközben, éppen szabad esést végzek a kilencedik emeltről, egészen a másik tetőig ahol körülbelül egy szintkülönbség van. Szerencsére az ugrást nem baltáztam el, és pontosan elérem a tető szélét. Amint földet értem egy bukfenccel igyekszem tompítani az esést, majd a táskát magamra akasztva rohantam is el az üldözőim elől, akik még ennek ellenére pisztollyal lövöldöztek rám. Hát igen, mi futárok sose unatkozunk, és kerülünk ilyen életveszélyes helyzetekbe. De ez azért enyhén túlzás, hogy le akarják durrantani a seggem!
- Na Speedy megvan a csomag?!
Hallom a fülesemen keresztül Mouse hangját miközben halálra futom magam. Az még hagyján hogy kora reggel indulnom kellet a cél felé, és hogy egy nyamvadt mini chippért kockáztatom az életemet, de még is miféle adatok lehetnek abba a nyavalyás kis eszközbe, amiért érdemes egy ember életét elvenni? Komolyan ezért a rendőrök nem szokták lecsukatni őket? Mondjuk, én aztán szövegelhetek hisz én loptam meg őket, de azért úgy gondolom, humánosabb lehetne, ha csak elektromos sokkolóval akarnának leteríteni. Mondjuk, belegondolva az felérne egy kínzással. Mindegy az biztos, nem jó, ha elkapnak szóval nyomás előre!
- Igen megvan! És enyhén szólva nem örültek neki!
- Azt hallom, elég jó a buli mi?!
- Haha, nagyon vicces Mouse! Míg én itt kockáztatom a fenekem, te addig a kényelmes karosszékedben, bent a jó meleg bázisban nézel engem a képernyőkön keresztül!
- Ha tudnád mennyire nehéz feltörni egy bonyolult biztonsági rendszert… szerintem nem nevezném ezt annyira kényelemesnek!
- Mindegy ebbe most ne mennyünk bele! Merre vigyem a csomagot?!
- A koordinátát már betápláltam az elektronikus térképedbe. A futár, akinek elkel vinned Tiger névre hallgat. Amint oda érsz, add oda neki a csomagot!
- Vettem, Au! A francba!
Hirtelen a vállamnál éreztem egy erős éles fájdalmat, és gyorsan fedezékbe vonulok. Megérintem lassan, majd amint a kezem hozzáért a fájdalom területére megvizsgáltam a szememmel a kezemet és sajnos véres volt. Úgy néz ki egy golyó eltalált, bár nem érzem, hogy komoly bajom van, mert nem érzem magam gyengének, de pokolian fáj a vállam most. Francba!
- Speedy itt vagy?!
- Igen itt! Csak bekaptam egy golyót a vállamba!
- Mennyire súlyos?
- Annyira nem! De pokolian fáj baszki!
- Meny mihamarabb Tigerhez, ő majd ellátja a sebedet, amúgy is ért az orvosi cuccokhoz!
- Jó tudni, akkor csipkedem magam! Majd jelentkezem! Speedy vége!
Rendben… akkor, csak meg kell várnom, míg ezek az idióták újra, töltenek. Amint a lövések véget értek, azonnal elrugaszkodok a fedezékből és rohanok, egyenesen a következő tetőhöz majd gyorsan besprintelek egészen az épület vízvezeték csövéhez, majd ezt kihasználva az utca szintjére érkezem, ami egy sikátor lényegében. Amint földet értem, gyorsan újra fedezékbe vonulok, és várok pár percet. Ezután újra kijövök, és körülnézek.
- Tiszta a levegő. Ezaz!
Hirtelen aztán fura érzésem támad, a semmiből. Gyorsan hátra nézek, de nem találok semmit. Felnézek és ott se látok semmiféle furcsa dolgot. Az érzés olyan hirtelen jött, hogy már el is tűnt szinte, hisz bármennyire próbáltam beazonosítani a helyét már késő, kámforrá vált. Lehet, hogy a bekapott golyó meghülyíti az érzékelésemet? Jobb, ha mihamarabb elláttatom magamat Tigerrel! Indulok is hát a cél felé, egyenesen Tigerhez, mimnél hamarabb oda érek annál hamarabb el lesz látva a sebem. Meg amúgy is pokolian fáj baszki!

Fuchida Ayuta:
Lassan vége a szolgálati időnek. Annyira örülök, hogy Ayumi-val együtt lettünk kiküldve járőrözni, valamint annak, hogy nem történt semmi probléma. Alig vártam, hogy leléphessek edzeni, és majd Ayumi megírja és leadja a jelentést. Úgy is ő jobban ért a dologhoz, mint Én. Sajnos korán örültem, mert egy pokollepket pillantok meg. Próbáltam elhajolni előle, hogy reppenjen tovább, biztos nem minket, nem hogy kifejezetten engem keres, de sajnos csak megtalált. Ha már megtalál, akkor bővebb információt is adhatna, de ez nem így van. Egy sürgős küldetésre hívtak az Emberek Világába, és útra készen a Senkaimon kapunál találkozunk.
- Csak téged hívnak?
- E-szerint! Rád marad a papírmunka.
- Mintha egyébként nem így lett volna. … Ugye nem lesz baj?
- Többen megyünk, és ugyan nem tudom mi lesz, de jövök és megyek. Hiányolni sem lesz időd.
- Roppant magabiztos vagy.
- Természetesen.
Mivel alapvetően nálam volt minden, ezért egyből indultam is. Nem sejtettem, hogy mi lesz, de amikor megláttam Nara Kapitányt, akkor teljesen megnyugodtam és biztosra veszem, hogy betartom Ayumi-nak tett ígéretemet. A többieken is végignéztem, de nem igazán akart senki sem bemutatkozni. Eszerint nem lényeges ki kicsoda, vagy egyszerűen a többiek mind ismerik egymást? Mindenesetre 9. osztagosként igyekszek Nara Kapitány közelében maradok. Az a biztos.
Kétfős fogadósbizottság közül a kékhajú névsorolvasást tartott, így megtudhattam, hogy ki, kicsoda. Üdvözölt minket, majd ismertette a feladatot. Kócos fehérhajú, szögletes szemüveges, laboros figura nem nyugtatott meg. De remélem, arról van szó, hogy eszköz meghibásodásról van szó. A kapu megnyitásával át is érünk a másik Világba. Karakura város közelébe. Makiro-val egyetértek és bólintok is felé, hogy jó lenne még vacsorára hazaérni. Nara Kapitány a küldetés vezetője, így ha azt mondja, hogy arra megyünk, akkor ki vétózná meg azt? Éppen ezért magam sem teszem, mert miért is tenném? Nincs okom másfele menni. Kíváncsi vagyok ugyan, hogy miért arra megyünk, de induljunk meg, hogy kiderítsük, hogy mi történt itt. Egy helyben álldogálva nem jutunk előrébb.

Ishimaru Akira:
Elég rossz kedvem volt aznap délután, miközben éppen a végéhez közeledett a járőrözési feladatom, ám ekkor meglepett egy pokollepke, amiben hívatnak sürgős küldetésre. Nagyszerű! Egyszerűen fergeteges, hogy pont most hívnak küldetésre, mikor ilyen pocsék egy napom van így is! - Csak fokozta a negatív hangulatom, mert semmi kedvem nem volt ma már semmihez. Majd elindultam a központi Senkaimon kapu felé, ami amúgy sem esik messze az osztagomtól. Elvégre fölöslegesnek tartottam, hogy hazamenjek, ha már úgy is alig adtak időt, és minden fontos felszerelésem nálam volt. Meg is érkeztem hamar a kapuhoz, a többieken nem látszott, hogy be akarnának mutatkozni, pedig egyiküket sem ismerem, és mivel nem voltam jó kedvemben, ezért engem sem érdekelt nagyon a dolog. De, mikor már azt hittem, csak én jövök az osztagomból meglepődtem, mikor megláttam, hogy Ayuta-t is hívatták, de akin még jobban néztem, hogy maga Nara taichou is ott volt, aki egyből észre is vett minket.
- Üdvözletem, Nara taichou és Ayuta-san. - meghajolok nekik, majd folytatom. - Igen, engem is ide hívattak, taichou-sama. Örülök, hogy ön fogja vezetni a küldetést. - Kikövetkeztettem, elvégre nem láttam más kapitányt az összegyűltekből, de nem akartam Nara-t traktálni a hangulatommal, ezért rövidre fogtam a beszédet, meg, amúgy sem akartam magam lejáratni előtte. De tényleg némi örömöt okozott azért, hogy ő is velünk lesz, elvégre a példaképemről van szó. Bármennyire is nincs hangulatom, megteszek mindent önért Nara taichou, mint méltó hatodik tisztje! - gondoltam magamban elhatározottan. Majd az első osztagos kék hajú tiszt elkezdte a beszédét. Veszélyes hollow mi? Na, csak kerüljön a kezeim közé, majd elintézem az új technikáimmal! :x - Ekkor átadta a szót egy, kócos, fehérhajú embernek. Ne féljetek eltűnt bajtársaink, meg fogunk menteni titeket, aki meg az utamba áll jelenleg, az halál fia! :x - Majd megnyílt a Senkaimon kapu, és útnak is indultunk, Nara taichou vezetésével. Ahogy megérkeztünk egy erdőbe, azonnal érezni kezdtem dél felől gyenge shinigami lélekenergiát, de mielőtt szóltam volna Nara-nak, már parancsot is adott.
- Igen is, taichou-sama. Hmm, biztosan a kapitányt is érdekli ez a lélekenergia, ezért is adta parancsba, hogy menjünk arra. - El is indultunk a reiatsu irányába, én pedig szorosan a kapitányom mögött haladtam, és figyeltem olykor jobbra-balra, nehogy meglepjen minket valami.

Cleto Seffira:
Csendben hallgatom végig Seth parancsait, azután egy halk főhajtással távozom a trónteremből. Triviálisnak tűnő feladatot adott, amit egy fracción vagy privaron is játszva elintézne, de persze nem veszem teljesen félvárról. Valószínű az őrszeme meghalt, elég idióta lehetett hozzá, hogy egyedül szálljon szembe három halálistennel anélkül, hogy felmérné a lélekenergiájukat, de lehet persze, hogy mégis többről van szó, mint néhány átlagosnál ostobább arrancar halálánál. Seth mindenesetre minden lehetőséget megragad, hogy potenciális halálomba küldjön. Rövidesen meg kell halnia, mielőtt semmi nem marad a kultúránkból és az otthonunkból.
 Csendesen telik az út a gargantán át, ami újfent felveti bennem, hogy szükségem lenne néhány fracciónra. Természetesen nem csak csevegőpartnereket akarok, soha nem fogadnék el olyat, aki nem képes valamiben a hasznomra lenni, és akinek nem garantált a túlélése legalább közepesen erős halálistenekkel szemben, egyszerűen nem lenne értelme. Persze, nehéz lenne felnőni az elvárásaimhoz, az egyetlen korábbi fracciónom rövid idő alatt bekerült az Espada soraiba.
 Miközben lassan leereszkedek a földre, megigazítom a palástomat, hogy véletlenül se kerüljön a kardom útjába, ha kellene. Nem számítok rá, hogy szükségem lesz rá, mert bár érzem a halálistent, a lélekenergiája alapján meghal magától is. Elképzelhető, hogy Seth katonája is ott lehet valahol, talán még életben is van, de nem sietek különösebben. Egy felderítőnek nem feladata olyan harcokat kezdeni, amiket nem nyerhet meg, tehát ostoba, Las Noches pedig nem veszi hasznát olyanoknak, akik ostobák.
 Miközben áthaladok az erdőn, pesquisával pásztázom a környéket. Nem rejtem el a lélekenergiám, de leszorítom annyira, hogy ne tűnjön sokkal nagyobbnak egy átlagos arrancarénál. A legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy gyorsan megtaláljam azokat, akik levadásszák a felderítőinket, hogy annak tettetem magam is, és amint megjelenik, kellemetlen meglepetésben részesítem. Kétlem, hogy akár egy másik espada képes lenne megállapítani azt, hogy nem a teljes erőmet érzi, ezért nem kell különösebben aggódnom amiatt, hogy átlát a trükkön. A lélekenergia kezelésem annyira közel van a tökéleteshez, amennyire csak lehet valakié.
 Annak ellenére, hogy szinte lehetetlen, hogy bárki elkerülné a pesquisám figyelmét, azért nyitva tartom a szemem furcsaságok iránt. Hasonlóan a Grantzokhoz, a halálisteneknek is vannak eszes feltalálói, akik kitalálhattak valamit ellenünk, esetleg észrevehetek valamit, aminek már nincs lélekenergiája. Persze, ez az erdő hatalmas, úgyhogy erre igen csekély az esélyem.

Mizushima Hyousuke:
[Maximilian]
Úgy döntesz, hogy az ismeretlen alak után eredsz. Olyan, mintha valamiféle helyváltoztató képességet használna, ám gyorsaságod látszólag vetekszik az övéével, hiszen minden utcaforduló után újra megpillanthatod egy pillanatra, még végül egy zsákutcában sikerül is csapdába ejtened. Mikor rájön, hogy előre nem mehet tovább, megfordul, majd a lehetőségeit kezdi méregetni kifejezéstelen arccal. Most jobban szemügyre is veheted az alakot, aki szürke utazóköpenyt visel, melynek csuklyája szemét is elfedi, csupán a száját láthatod, mely egyszer csak elégetett vigyorra fakad.
- Maximilian Stoltzhoz van szerencsém? Attól tartok, velünk kell jönnie.
Ekkor hirtelen erős ütést érzel a fejeden hátulról, és a földre zuhansz, amint elveszted eszméleted.

[Yuuna]
A gyanús hajléktalan(?) egy darabig csak tanácstalanul álldogált. Szemét ugyan nem láthattad, mert a csuklya árnyéka eltakarta, de így is könnyen megmondható, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen. Kis idő után megköszörülte torkát, majd végre megszólal.
- Egy autogram elég lenne, azt hiszem…
Egy cetlit vesz elő, majd egy toll kíséretében át is adja. A papíros teljesen átlagos kinézetű, négyzet alakú fehér lap, mely valószínűleg egy jegyzettömbből lett kitépve. A toll szintén fehér színű, oldalán egy leginkább ötágú csillagra hasonlító, fekete ábra található. Miután visszaadtad neki az autogramot, egy újabb csuklyás-köpenyes alak tűnik fel, aki láthatóan nincs a legjobb kedvében.
- Mi tart ennyi ideig? Ő az, akit keresünk?
A másik a kezében lévő cetlire pillant, amin a nevedet olvashatja, majd bólint a másiknak.
- Akkor meg haladjunk. A főnök már vár minket.
Ekkor az előbb érkezett férfi elővesz egy ezüstösen csillogó fém kapszulát, és mielőtt bármit is tehetnél, lepattintja a fedelét és az arcod elé tartja. Először egy nagyon fényes villanást látsz, mely teljesen betölti a látótered, majd szemhéjaid hirtelen elnehezülnek, ahogy álomba merülsz.

[Kane]
Elérkezel a térképeden jelzett találkozási pontra, ám egy árva lelket sem látsz, egészen addig, amég…
- Megvagy!
Érzed, amint valaki oldalról elkap, majd magával hurcol egy közeli fedezékig, mintha csak valami darab táska lennél. Mikor végre ledob, jobban is szemügyre veheted. Egy középkorú nő, vörös pólót és farmert hord, szőke haja lófarokba kötve. Ránézésre nem tűnik kifejezetten izmosnak, mégis saját bőröddel tapasztalhattad nem jelentéktelen fizikai erejét.
- Ne álldogálj csak úgy a nyílt terepen, mint egy darab mamlasz! Úgy könnyű célpontot nyújtasz. A nevem Tiger. Van számomra egy chiped, ha jól sejtem, de előbb hadd nézzem meg azt a vállat, csupa vér.
A nála lévő táskából elővesz egy csipeszt, majd érzéstelenítéssel nem foglalkozva, ellentmondást nem tűrően nekilát, hogy kiszedje a golyót. Miután végzett a fertőtlenítéssel és kötözéssel, éppen rátért volna a csomagra is, ám ekkor szúró fájdalmat érzel a nyakadon. Ahogy odakapsz, egy altató lövedéket szedhetsz ki a bőrödből, majd Tiger kétségbeesett tekintete az utolsó, amit láthatsz, mielőtt elsötétül előtted a világ.

[Maximilian, Yuuna, Kane]
Egy barlangban ébredtek, azon belül is valamiféle központi terem szerűségben. Nem tudjátok, mennyi idő telhetett el, mióta elvesztettétek eszméleteteket. Yuuna ébred fel elsőként, aki a terem egyik végében ül, kezei hátul összekötözve Maximilianéval. Mivel pont a fal felé vagy, háttal a terem közepének, ezért a falra vetett árnyékokon kívül mást nem láthatsz. Mivel nem veszik észre, hogy felébredtél, így még éppen elcsípsz egy szóváltást a teremben tartózkodók között.
- …oh, miért kell nekem ilyen idiótákat eltűrnöm, miért?
- Nagyon sajnáljuk, uram, többet nem fordul elő!
- Maguk szerint, mégis mit kezdjek egy kislánnyal? Nekem a másik Tachibana kell, a quincy!
- Talán felhasználhatnánk, mint csalit, uram.
- Hm… Na látja, ezt már szeretem. Magának most még megkegyelmezek. A másikat vigyék a szemem elől!
Kettőt felismersz a hangjuk alapján, ők azok, akik feltehetően idehurcoltak. Másodikként Maximilian ébredezik, aki éppen annak lehet szemtanúja, amint két ember közrefog egy harmadikat, és kiviszik a teremből egy járaton át. Körbe nézve a teremben több csuklyás alakot is láthatsz, kiknek öltözete megegyezik a korábban látottéval. A terem közepén furcsa, kék tűz ég, mely a fényt szolgáltatja. Körülötte négy testet pillanthatsz meg, közülük három ruházatuk, és nagyon gyengén érezhető lélekenergiájuk nyomán valószínűleg shinigamik lehetnek. A negyedik, egy igen megtermedt férfi, pedig fehér öltözékben hever arccal a földre borulva, felőle nem érezhető reiatsu. Megpillanthatod a terem másik végében ébredező Kanet is, aki pedig egy szőke nővel ül összekötözve a földön. Kane szintén láthatja a teremben lévőket, illetve az egymáshoz kötözött Maximiliant és Yuunát a terem másik végében, Tiger azonban még mindig eszméletlen, így hiába is próbálnál kommunikálni vele, nem érsz el hatást.
- Ne aggódjanak, kedves vendégeim, hamarosan elkezdődhet a ceremónia.
A hang egy összecsukható, tábori széken ülő alaktól érkezik, ki éppen észrevette felébredéseteket. Köpenyét fekete szegély díszíti, csuklyája pedig a többiekénél is jobban arcába volt húzva, így alacsony termeténél többet nem tudtok kivenni. Yuuna, bár nem láthatja, de felismerheti, hogy a hang attól a harmadik személytől ered, aki az előbb is parancsot adott egyik elrablója elhurcolására az iménti beszélgetésben.

[Shinigamik]
Úgy határoztok, hogy a gyengén érezhető shinigami lélekenergia forrása felé veszitek az irányt. Ahogy haladtok, a szemfülesebbek arra lehetnek figyelmesek, mintha valami nem lenne rendjén néhány fával. Törzsükön furcsa, csavarodásra utaló barázdák vannak, mintha valamely erő eltorzította volna, majd azután próbálta úgy visszaállítani őket, mint ahogy eredetileg álltak volna. Egyéb, harcra utaló nyomokat is találtok, mint például megrepedezett talaj és helyenként megégett növényzet, holttesteket azonban egyet sem. Ayuta (kockadobás eredményeként) az egyik bokor alatt egy működésképtelen lélekmobilt pillanthat meg, melynek hátlapján és képernyőjén át egy lyuk tátong, számlapja azonban többnyire sértetlen, így megállapítható, hogy a készülék nyitva volt, amikor a találat érte. Setsuko Makiro egy szögletes szemüveget vehet észre a porban, mely attól eltekintve, hogy ráférne némi tisztítás, szinte teljesen sértetlen. Amennyiben összehasonlítjátok a Nara kapitánynál lévő arcképekével, rájöhettek, hogy ez a szemüveg az eltűnt 4. osztagoshoz tartozik. Ahogy tovább haladtok, kis villanásokra lesztek figyelmesek a talajon. Közelebbről megnézve apró, átlátszó gyöngyöket találhattok, melyeken bizonyos szögből nézve meg-megcsillan a fény. Szinte teljesen szabályos távolságokra helyezkednek el egymástól, mintegy ösvényt alkotva, melynek iránya egybe esik a shinigami lélekenergia forrásával. Követve ezt az irányt rövidesen egy barlang bejáratához érhettek, melynek nyílását sűrű növényzet fedi, így elsőre talán nem is szembetűnő, amennyiben valaki nem keresné. Nyílása igen meredeken kezdődik a mélybe, de még éppen járható. A gyöngyök a bejáraton túl is folytatódnak, illetve az eddig érzett gyenge reiatsu is egyértelműen a barlangból áramlik kifelé.

[Cleto]
Az erdő csendes, talán túlságosan is. Néhány bozótosban meglapuló kistestű állat kivételével nem érzel a közeledben jelentős lélekenergia forrást, még a pesquisával sem, azonban éberséged kifizetődő, hiszen nem kell sokat keresgélned, máris egy nyomra bukkansz. A talaj és az aljnövényzet is arról tanúskodik, mintha valamit, vagy inkább valakit, húztak volna keresztül az erdőn, ki a nyomok mélységéből adódóan igen nehéz lehetett. Ezt a nyomot követve rájöhetsz, hogy iránya egybeesik azzal az iránnyal, ahonnan korábban a shinigami reiatsut is érezted. Pár percnyi sétálás után a nyom eltűnik egy méretes szikla alatt, mely egy kisebb domb oldalában áll. Ránézésre a szikla nem illik a tájba, hiszen a környéken nincsen még csak hasonló képződmény sem, azonban a lélekenergia, mintha mögűle jönne. Amennyiben elpusztítod, vagy bármilyen más módszerrel eltávolítod a helyéről, egy barlang bejáratát fedezheted fel, mely a domb belsejébe vezet. Közvetlen az egykori szikla helye alatt egy törött pengéjű zanpakutout pillanthatsz meg, melynek könnycsepp alakú keresztvasáról egy éles tüske áll ki derékszögben.

Poszt sorrend nincs
Határidő: Február 13. Hétfő 24:00

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal

Teljes verzió megtekintése