Szerző Téma: A valóságon túl  (Megtekintve 5662 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #15 Dátum: 2017. Febr. 13, 14:01:00 »
Még nem tudtam eldönteni, hogy mi az első benyomásom az összeállított csapatról, de abban biztos voltam, hogy az a tiszt, aki elnyújtotta a nevemet, elég furcsának tűnt. Annak viszont örültem, hogy a saját tisztjeim is jelen voltak, így hozzájuk szólaltam meg legelőször, a korábbi furán beszélő tisztnek csak intettem köszönésképpen.
- Üdv mindenkinek! - amikor úgy tűnt, hogy mindenki megérkezett, akit idehívtak és a két előttem már itt lévő tiszt majdnem belekezdett a mondandójukba, megejtettem egy gyors köszönést a csapat felé, nem akartam mindenkinek külön köszönni, így egyszerűbb volt.
Ahogy átértünk az Emberek Világába egyből érezni lehetett egy halovány shinigami lélekenergiát, ezért értelemszerűen arra indultunk el. Útközben felfigyeltem, hogy mintha egy harc folyt volna erre, égés nyomok, repedezett föld, ezek szerint jó helyen járunk.
Ayuta-kun zavar meg a nézelődésben, hogy talált egy lyukas lélekmobilt, amit átvettem tőle, hogy jobban megnézzem. Szemrevételezés közben kitaláltam, hogy mire is lehetne felhasználni ezt a telefont.
- Bakudou 6, Urufu Renritsu! - idéztem meg egy farkast, akivel megszagoltattam a telefont, hogy meg tudja keresni a gazdáját. Bár érzem valakinek a lélekenergiáját, de a farkassal még biztosabbra mehetünk, hogy jó felé indultunk.
Azt is észrevettem, hogy Osakának is sikerült találnia valamit, mégpedig egy szemüveget, amit fel is próbált. Ismerősnek tűnt, ezért elővettem az eltűnt tisztek adatlapjait és jól gondoltam, az egyiknek pont ilyen szemüvege volt, mint amit Osaka talált. Így már szinte biztos volt, hogy az eltűnt csapat harcolt errefelé.
Tovább haladva valami csillogásra lehet felfigyelni a földön, amik apró gyöngyök voltak és egy sövényt alkottak egyenesen a követett lélekenergia irányába. Mivel mások is megnézték maguknak közelebbről, ezért pár elsőre a csapda ötlete is eszembe jutott, ha senkivel se történt semmi, amikor megfogott egyet, akkor én is a kezembe veszek egyet, hogy jobban megnézzem, egy egyszerű gyöngyről van-e szó.
Az ösvény követése közben akadályba ütköznénk, ezért megálltam egy kicsit, de Osakának ez nem tűnt fel és egyenesen belement a növényzetbe, ami mögött egy barlang rejtőzött, és legurul a lejtős úton. Erre fogtam a fejemet, majd egy sóhajtást is megejtek a látottakra.
- Utána megyünk. Nem lenne jó elhagyni valakit. - mondtam a többieknek, majd beléptem a barlangba és egy apró Shakkahout idéztem a kezembe, hogy azzal világítsak.

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #16 Dátum: 2017. Febr. 13, 19:05:25 »
Haladtunk a gyengén érezhető shinigami lélekenergiája felé, közben megfigyeltem mindent alaposan az erdőben. Ekkor tűnt fel, hogy a fák törzsein furcsa csavarodásra utaló barázdák vannak, ami nem éppen tűnt normálisnak számomra. Továbbá úgy tűnt a környezetünk, mintha valami csata lett volna, de még sincsen egy holttest sem. Gondoltam arra is, hogy nem kis ereje lehet az ellenségünknek, ha szembe kerülnénk velük nagy baj is lehetne belőle. Szóltam is a kapitányunknak az észrevételemről.
- Nara taichou, vessen csak egy pillantást a fák törzseire! - Oda mutatok a legközelebb eső fa törzsére, majd folytatom a mondandóm. - Eléggé furcsán néznek ki nem igaz? Továbbá, miért néz ki itt sok minden úgy, mintha harc lett volna, de nincsenek áldozatok? Nyilván már ön is észrevette, de engem érdekel a véleménye, uram. Ha, pedig érdekli az én véleményem, arra tippelek, nagyon erős lehet az ellenfelünk, ha már ilyet tesz a szimpla környezettel is. - Ugyan eddig morcos voltam a küldetés miatt, de most már egyre jobban kezdett hatással lenni rám, hogy ismét egy durva küldetésbe csöppentünk bele. Folytattuk utunkat az erdőben, ekkor észrevettem, hogy Ayuta-san átad egy nyomot Nara kapitánynak, ő pedig egyből egy bakudou által idézett farkassal szagoltatta, azt meg.
- Újra és újra lenyűgöz, Nara taichou! Mint mindig, most is nagyon gyorsan forog az agya, uram!
Majd, odahajolva Narához, néztem én is a képet, amit elővett, hogy tényleg egyezik a szemüveg, amit Osaka-san talált az eltűnt shinigamiéval,
- Szóval tényleg csapdába estek. - hangosan mondtam ki véletlen a gondolatom.
Majd, ahogy haladtunk tovább, mindenki elkezdett nézni valamit, ami fénylett, mint kiderült sok gyöngy volt szétszórva a földön. Nem vettem fel belőle, elvégre a többiek már megállapították, hogy nem csapda vagy ilyesmi, csak valami útjelzésnek lett kirakva. Bár azt azért gyanúsnak tartottam, hogy direkt hagynak nekünk jelzést. Talán csapdába akarnak csalni minket vagy mi a fene? :roll:
Továbbra is követtem a vezetőnket szorosan, ám hirtelen megállt, ezért én is megtorpantam, majdnem neki is csapódtam a hátának. De figyelmetlen vagyok olykor. :roll: Ám, furcsa Osaka barátunk, tovább ment, majd legurult egy barlangba. Csak mosolyogtam a dolgon, hogy most kivételesen nem én csináltam baromságot, amin Nara taichou is csak a fejét fogta. Ekkor viszont parancsba adta, hogy utána indulunk, majd világítást is csinált egy újabb kidouval.
- Nagyon jól bánik a kidoukkal, uram! Egy nap taníthatna, majd engem is, hogy még jobb legyen a kidou tudásom, főleg ilyen esetekre is, nem csak harcra.
Ahogy beléptünk a barlangba, egyértelműen érződött még jobban, hogy onnan jön a halálisten lélekenergia. Majd oda sétáltam Osaka-sanhoz és szóltam hozzá.
- Jól érzi magát? Nem ütötte meg nagyon valamijét, Osaka-san? - Az viszont elég furcsa, hogy még senki se ütött rajtunk. Miért akarhatják, hogy belesétáljunk egyenesen a csapdába? Ugyanis egyre biztosabb vagyok benne, hogy egy barlang tökéletes hely rá, hogy ne tudjunk megszökni főleg, ha beüt a shit happens szituáció. :roll:
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 13, 19:36:43 írta Ishimaru Akira »

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #17 Dátum: 2017. Febr. 13, 23:16:46 »
A falra meredve ült egyhelyben, az irodában a tiszt, látszott, hogy várt valamire. Nem is falat nézte, sokkal inkább a rajta elhelyezkedő órát, melynek mutatói fokozatosan közelítettek a szolgálat végét jelentő számokhoz. Rettentően fáradt volt, a Felügyeleti osztály új vezetőjeként rengeteg munka szakadt a nyakába, amit, túllőve a célon és saját tűrőképességén, két műszak között is megállás nélkül végzett. Nem tehetett róla, elődje igencsak rendezetlenül, követhetetlenül hagyta hátra posztját, amit Kazura hangos panaszkodással díjazott, és nem tudott nyugton maradni, amíg nem lett minden átlátható.
Csak pár perc volt még hátra, csak pár perc hiányzott, hogy végre kialudhassa magát, és eme legfőbb vágyát egy pokollepke zúzta össze, megszentségtelenítette, és lehúzta a WC-n A tiszt összeszűkült szemekkel nézte végig a röptét, legszívesebben agyoncsapta volna, vagy lefújta volna valamilyen rovarirtó szerrel, de helyette meghallgatta a szárnyas szörnyeteg hozta üzenetet. Egy küldetésre lett kiválasztva, az Emberek Világába kellett mennie többedmagával, de a részletekről semmit nem tudhatott meg.
Fél óra felkészülési időt kaptak, amit ő hasznosan is töltött, bealudt, de nagyon. Rémülten riadt fel, az órára nézett és elkáromkodta magát. Úgy tippelte, hogy az eligazítás már javában tarthatott, és amilyen gyorsan csak tudott, sietett a kijelölt találkozópontra. A tudat, hogy hibát követett el, és ennek meglesznek a maga következményei, meg, hogy hogyan fog a kapitánya szemébe nézni, amikor az megrovásban részesíti, teljesen kimosták szeméből az álmot, a fáradtságát mintha elfújta volna a szél.
Minden erőfeszítése ellenére sem sikerült időben odaérnie a központi Senkaimon kapu elé, a csapattársai már átkeltek rajta, és a kapu bezárult. Gyorsan szóba is elegyedett az ott lévőkkel, hosszasan elmagyarázta a helyzetet, és engedélyt kért, hogy csatlakozhasson a többiekhez. Érvelésének főbb vonalát az tette ki, hogy nem véletlenül választották ki, vállalni fogja hanyagsága következményeit, de ne a kint lévőket büntesse az ő hibájáért.
Remélhetőleg megnyitották neki is a kaput, és átkelhetett rajta. (Ha igen) A Emberek Világában érezte a többiek jelenlétét, és utánuk ment, egyre csökkentve a távolságot. Megpillantva őket megállapította magában, hogy senkit sem ismer. Nem igazán értette, milyen módon állítják össze a csapatokat az ilyen küldetésekre, sokkal logikusabbnak tűnt számára, hogy olyan shinigamikat raknak össze, akik ismerik egymást, összeszokottak, és jól tudnak együtt dolgozni, nem pedig egy olyanokat, akik még csak látásból sem ismerik egymást. Gyorsan túltett ezen gondolatain, és az „egység” vezetője felé vette az irányt. Elég súlyos lehetett a helyzet, ha egy kapitányt is küldtek, gondolta, hiszen az egyik lélekben Nara Shiratorit, a 9. osztag kapitányát vélte felfedezni. Elé állt, és mélyen meghajolt.
- Elnézést kérek a késésért Nara Shiratori kapitány úr, vétkemre nincs mentségem. Ha megengedné, hogy mindezek ellenére mégis csatlakozzam a küldetés résztvevőihez, nagyon hálás lennék. Ebben az esetben kérhetnék egy rövid ismertetőt a jelenlegi helyzet állásáról?

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #18 Dátum: 2017. Febr. 14, 10:48:02 »
Nem hagyom, hogy a látszólagos csend és a lélekenergia-jelenlét hiánya megtévesszen, továbbra is éberen figyelem a környezetemet. Nem szeretném, hogy felkészületlenül érjen egy támadás, ha valami megmagyarázhatatlan csoda folytán mégis képesek lennének valahogy elrejteni a lélekenergiájukat előlem. Elvileg nem lehetetlen, és valami elhanyagolható esélye van annak, hogy van ilyen személy a közelben. Minden arrancar létezése elhanyagolható esélyekhez köthető, úgyhogy soha nem szabad lebecsülni semmilyen lehetőséget.
 Meglep, hogy mekkora szerencsém van, és végül észreveszem a nyomot, ami elég mély hozzá, hogy egy nagyobb méretű arrancarhoz vagy hollowhoz tartozzon. Nem tudom, miért vonszolták így magukkal, mert nagyon úgy tűnik, hogy ez nem harc volt, nem a földre taszították, nincsenek más nyomok a közelben. Talán információkat akarnak tőle, de akkor bizony rossz foglyot szereztek maguknak. Seth kusza, kaotikus rendszerének egyetlen előnye, hogy még az Espada tagjai sem rendelkeznek gyakorlatilag semmilyen érdemleges információval a terveit vagy Las Noches hadititkait illetően, a világon semmit nem tud nekik adni.
 Elérek a sziklához, amire elég ránéznem, hogy tudjam, valami ócska rejtekhelynek használták. Jobban jártak volna még azzal is, ha ágakkal fedik le a helyet, és a nyomot kicsit arrébb vezetik, többet érnek el vele, mert így talán még egy gyerek is megmondaná, hogy ez nem illik ide. Ami engem illet, évekig kerülgettük egymást a muszlim fosztogatók felderítőivel a világ kihalt végén, letört ágakból és patkónyomokból tanultam megmondani, merre jár az ellenség, esélyük sincs ellenem ezzel az álcával. Lélekenergiát vezetek a kezembe, és egyetlen ütéssel darabjaira morzsolom a sziklát.
 Ahogy elül a por, lepillantok, és megint meglepődök rajta, hogy mennyire ostobák a halálistenek, akik idehozták ezt az arrancart. Lehajolok, és felveszem a törött kardot, felkészülve rá, hogy ha bármi mozgást látok, azonnal kitérjek. Ennél egyértelműbb nyomokat nem is hagyhattak volna hátra, tehát biztosan csapda, és biztosak akartak lenni benne, hogy ide fogok találni. Amennyiben nem történik semmi, elteszem a kardot az övembe, majd visszaadom a tulajdonosának, ha úgy döntök, hogy méltó még rá, hogy szolgálja Las Nochest.
 Egy barával derengő vörös fényt gyújtok a kezembe, ami ugyan könnyebben észrevehetővé tesz akár szemmel, akár lélekenergiával, de nem tudok tovább rejtőzni, ostobaság lenne elindulni a sötétben, ki tudja, milyen csapdák vannak itt. Talán bemenni is kockázatos, de a lélekenergiám továbbra is leszorítom annyira, hogy ne tűnjön többnek egy átlagos Privaron Espadáénál. Kicsit nagyobb falat a felderítőnél, de talán még bevállalják. Remélhetőleg lassan megérzem őket, szeretném tudni, hogy mivel állok szemben. Minden elérhető információt megszereztem, úgyhogy marad az ismeretlen egyelőre, de jobban örülnék, ha azok is minél előbb felfednék magukat.

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #19 Dátum: 2017. Febr. 14, 14:28:02 »

[Shinigamik]
A szebb napokat is látott lélekmobil és szemüveg megtalálása után beigazolódni látszik egyesek gyanúja, miszerint a shinigamikat, kiknek megtalálására küldtek titeket, rajtaütés áldozatai lettek, holttesteket azonban egyelőre nem találtatok. A gyöngyöket követve először mintha zsákutcához érnétek, azonban Makiro szerencséjének – vagy épp szerencsétlenségének – köszönhetően egy növényzettel fedett, titkos járatra leltek a föld mélyébe. A meredek lejárón való végig bukdácsolás bizony nem tett jót szegény Makiro gyomrának, aki a korábban elfogyasztott szerelmi bánat ellenes szíverősítőt bizony a mellette álló, aggódó Akira gondjaira bocsájtotta. Szerencsére ő még idejében ki tudott térni. Amennyiben bármelyikőtöknek is eszébe jut ezalatt, hogy előre nézzen a barlangban, akkor meg is pillanthatja Makiro fehér nyulát, legalábbis egy igen világos öltözetben levő alakot látnak eltűnni a sötétben, akit feltehetőleg az iménti közjáték riasztott el. A járatban tovább haladva az ösvény dőlésszöge nagyon rövid idő után vízszintesre vált és úgy folytatódik. Nagyon sötét van, azonban a Nara kapitány által gyújtott fényforrásban érdekes rajzolatok derenghetnek fel a falakon. Nagy, ijesztő szörnyalakok vannak helyenként felmázolva valamilyen ismeretlen eredetű, fekete festékanyaggal, melyet ha megérint valaki, akkor porszerűen rajtamarad az ujján. Valamennyi lény mellkasán méretes lyuk található, mely nincs befestve, illetve körülöttük kisebb, íjakkal felszerelt alakok láthatóak, kik fegyvereikkel a szörnyekre céloznak. Amennyiben valaki megpróbálkozna vele, hogy reiatsu érzékelési képességevel feltérképezze a helyet, azzal kell szembesülnie, hogy csupán a járat hosszában, vagyis maga mögött és előtt képes bármit is érzékelni. A küldetésre kapott lélekmobillal is ez a helyzet, hiába is próbálkozna bárki hívással, a kő mintha elnyelné a jelet. Bár a járat több ponton is elágazik, azonban a Shakkahou fényében megcsillanó üveggyöngyök továbbra is ösvényt alkotva egy irányba vezetnek, mígnem elérkeztek egy nagy központi teremig.

[Cleto]
A vonszolásnyomokat és a törött kardot követve eljutottál egy sötét barlangba, ám a kezedbe idézett Bala elegendő fényt szolgáltat, hogy észre vedd a kőbe faragott lépcsőt, mely a bejárat után nem sokkal kezdődik, és lefelé vezet. A kemény szikla, amiből a padló áll, már nem alkalmas arra, hogy továbbra is mutassa, merre kell menned, de szerencsédre a járat nem ágazik el, és a lépcső befejeződése után sem ágazik el, és néhány enyhe fordulót leszámítva egyenesen folytatódik. A Bala fényének okán láthatod, amint a falakat végig stilizált képek díszítik, melyek valamiféle fekete, porszerű festékkel lettek felvázolva, és íjakkal felszerelt embereket ábrázolnak, akik mellkasukon lyukkal rendelkező szörnyalakokra támadnak. Mikor a folyosó kiszélesedni látszik egy nagyobb terembe érkezhetsz, melyet középen kék tűz világít meg.

[Kane, Maximilian, Yuuna]
A széken ülő alak türelmesen hagyja, hogy lerendezzétek egymás között a mondandóitokat, nem szól közbe, utasítása nélkül pedig látszólag a többi jelenlévőnek sincs elég bátorsága cselekedni. Amikor végül észreveszitek jelenlétét, és párbeszédbe elegyedtek vele, szavaitok hallatán több köpenyes alak is összerezzen, mintha valami szörnyű dolog bekövetkeztére számítana, azonban látszólag semmi ilyen nem történik.
- Igazán reménykedek egy kölcsönösen előnyös együttműködésben, azonban mindent a maga idejében, előbb élvezzük ki a békesség pillanatait, melyek most megadattak nekünk.
Reagált ezzel elsőként Kane arra irányuló kérdésére, hogy miféle ceremóniát terveznek, majd felállt a székéből, és háta mögött keresztbe font kezekkel kezdett körbejárni a teremben. Mikor elért a Yuuna-Maximilian pároshoz, a lány megszólítására is reagált.
- Mondd csak, gyermekem. – Figyelmesen végighallgatta kérdéseidet, azután szólalt csak meg megint.
- Fordítsák el őket! – Adta ki a parancsot, amire többen is odasiettek, és felemelték, majd pont annyira forgattál el a „vendégeket”, hogy még mindketten beláthassanak a terem közepe felé, ha elfordítják a fejüket, így most végre Yuuna is szemügyre veheti, miknek az árnyékait látta eddig.
- Nézz csak körbe, és válaszolj nekem egy kérdésre. Szerinted nem törné meg e sziklacsarnok autentikusságát pár kényelmes, pihe-puha párna? Ami a helyszínt illeti, megértem, ha nem látod a potenciált benne, azonban történelmi okok állnak a választás mögött. Ennél többet nem kell tudnod.
Ezután tett néhány lépést, hogy ezúttal Maximilianhez legyen közelebb, mielőtt válaszolna neki. Első két támpontodat meghallgatva hirtelen oldalra kapta fejét, majd feltehetőleg azokat a tetteseket kereste, akik leütöttek téged.
- Igaz ez?! Választ, most rögtön!
- Igaz, uram… - Szólalt fel tömegből az egyik figura, majd másodmagával előrébb lépett.
- Hogy juthatott eszükbe ilyen barbár, középkori módszert alkalmazni?! Hát tényleg kezd kiveszni a stílus ebből a világból? – Mondandója közben karjaival hevesen gesztikulált, mintha éppen csak valami színdarabot játszana.
- Uram, nézze, ez tűnt a legegyszerűbb…
- Elég! Nem akarok kifogásokat hallani! Vigyék őket a szemem elől!
Ezzel újabb két embert távolítanak el a teremből, feltehetőleg azokat, akik idehurcoltak téged.
- Igazán sajnálom, hogy így kellett megérkeznie ide, Mr. Stoltz, de a fő, hogy most már itt van. A továbbiakban mindenről gondoskodok.

- Miért panaszkodik mindenki a hideg ellen? Nem értem… Önök is fáznak?
A beosztottjai köréből halk moraljás hallatszik, ahogy egymásra néznek, de egyikük sem szólal fel.
- Rendben van… - Ekkor a fejével biccent egyet a hozzá legközelebb álló csuklyás alaknak, aki máris odarohan a kék tűzhöz, és három ezüstös kapszulát hajít bele, amitől az eredeti méretének kétszeresére duzzad.
- Ami az elengedését illeti, azt jelenleg nem áll módomban teljesíteni, hiszen itt mindannyian nagyon fontos vendégek, azonban tetszik a gondolkodásmódja.
Ezután megkerülve a tüzet folytatja sétálgatását, amég el nem ér Kanehez.
- Reméljük, most, hogy végre előkerült, az elkóborolt gyermek is visszatér a szívéhez.
Valami halk nevetésre emlékeztető hangot is hallatott, mintha jól szórakozna az első hallásra elég értelmetlennek tűnő kommentárján. Ekkor az egyik oldalsó járatból egy újabb köpenyes alak rohan be a terembe nagy sietséggel, majd megállva a főnök előtt letérdel.
- Uram, látogatókat kaptunk.
- Hmm, pompás… Álljanak készen a vendégek fogadására!
A parancs kiadása után a teremben lévő emberei a foglyokhoz siettek, majd átkötötték a kezükön a kötelet, hogy immár ne legyen egymáshoz fogva, majd ezt követően felállították őket a padlóról és a fal mellé húzódtak velük, eközben ügyelve arra, hogy ne tudjanak megszökni.

[Cleto, Kane, Maximilian, Yuuna]
- Úgy látom, újabb kedves résztvevővel bővülnek köreink, nagyszerű! Kérem, foglalja el magát még pár percig, hamarosan kezdünk.
A fekete szegélyes köpenyben lévő alak Cleto felé fordul üdvözlésképpen, majd tesz is néhány lépést felé. A tűz körül fekvő testek ruhái között az egyiken felismerheted Las Noches fehér színeit. Amennyiben úgy döntesz, hogy szeretnéd közelebbről is megvizsgálni, azt tapasztalhatod, hogy ebben senki nem akadályoz, és a csuklyás-köpenyes alakok is félre állnak utadból. Az arrancar fejjel előre, hason fekszik. Igen nagy darab, megvan két és fél méter magas is, azonban a rajta lévő tömeg nagy részét látszatra inkább zsír adja ki, semmint izom. Amennyiben úgy döntesz, megfordítod, láthatod a mellkasa jobb oldalán található méretes hollow lyukat, illetve fehér maszkját, ami körbe öleli homlokát. Egykoron bizonyára egy szarv is díszíthette, azonban ez mostanra letört, és csak a csonkja maradt meg. Övére akasztott kardhüvelyéből hiányzik a fegyver, mely valószínűleg éppen nálad van. Lélekenergiája olyan gyenge, hogy csak akkor érezheted, ha rákoncentrálsz, azonban megállapítható, hogy még életben van, annak ellenére, hogy már alig lélegzik, külső sérüléseknek azonban nem igazán látod nyomát.

[Mindenki]
Végül a shinigamik csapata is megérkezik a csarnokba, ahol ők is szemügyre vételezhetik az ottlévőket.
- Micsoda időzítés!
Egy, a többiekénél díszesebb utazóköpenyt viselő alak kiált hozzátok, azon nyomban, hogy beléptek a terembe.
- Legyenek üdvözölve köreinkben, azonban kérem, véssék eszükbe, hogy jelenlétemben bárminemű erőszak tiltott cselekedetnek minősül.
Ahogyan Cleto esetében is, a shinigamik is szabadon odamehetnek és megvizsgálhatják a tűz körül fekvő három testet. Beigazolhatjátok, hogy ők azok, akiknek a megmentésére kiküldtek titeket, és az eddig érzett gyenge lélekenergia is hozzájuk tartozik. Minimális harci sérüléseket találtok rajtuk, mint például apró vágások, felhorzsolt bőr, helyenként elszakadt ruha. A gyöngyök sora egészen a 2. osztagos lányig folytatódik, akinek övén egy közepes méretű fém tárolót vehettek észre, ami látszólag tartalmazhatta ezeket, hiszen még mindig esik ki belőle néhány, amennyiben valaki kicsit megbökdösi. Miután úgy ítélte meg, hogy mindenki befejezte a vizsgálódást, illetve feltette kérdéseit, a főnök összecsapta kezeit, hogy felhívja mindenki figyelmét, majd megigazította csuklyáját, minek következtében kézfejei is láthatóak lettek egy időre, ahogy ruhaujjai felhúzódtak. Kezei csontosak voltak és színtelenek, azonban a nagyobb furcsaság, hogy kézfejenként csupán négy ujjal rendelkezett, melyek természetellenesen hosszúak voltak és körmök nélkül, hegyes ujjbegyekben végződtek. Ahogy hátra hajtotta csuklyáját, végre arca is láthatóvá vált, legalábbis csupán valami arcra emlékeztető képződmény, amiről nem lehetett eldönteni, hogy valódi bőr, vagy maszk csupán. Rendkívül sápadt, szinte színtelen volt. Szemei és szája helyén csupán tátongó fekete lyukak voltak, melyeknek mélyét nem lehetett látni, orra pedig teljesen hiányzott.
- Most, hogy mindenki itt van, szeretném újra üdvözölni önöket, és köszönöm, hogy megtisztelnek jelenlétükkel. Remélem, együttműködésünk gyümölcsöző lesz. – Beszéde közben, bár hangját hallani lehetett, a szájnak nevezhető képződmény azonban egyéltalán nem mozgott. – Biztosíthatom önöket, számtalan alkalmunk lesz még elbeszélgetni, azonban most nem húznám tovább a szót, kezdődjék a kihallgatás!
Ekkor szemeiből fekete, sűrű folyadék kezdett végig folyni arcán. A teremben hirtelen úgy érezhették, mintha légcsövüket és tüdejüket valami belülről akarná szétmarni, amin lélegzetük visszatartása sem segített sokat, és tudatuk szép lassan halványodni kezdett, ahogy eszméletüket vesztették. (Valakiknek már másodjára :roll:)


Poszt sorrend nincs
Határidő: Február 17. Péntek 12:00

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #20 Dátum: 2017. Febr. 14, 19:03:20 »
Makiro az egyetértésemet egy kis hátbaveregetéssel jutalmazta. Úgy tűnik, hogy erősen szimpatizál velem, mert átkarolja a vállamat és bizalmasan hajol oda hozzám. Persze egyidejűleg megcsap egy olyan erős alkohol szag, hogy azt hiszem, menten itt rúgok be tőle.
– Tudod, mindig ez történik velem, ha kimegyek az utcára, olyan bosszantó…
Majd pedig egy hatalmasat sóhajt… Ha minden egyes alkalommal, amikor utcára megy, teljesen lerészegedik, akkor már régen rossz neki. De ő nem volt szolgálatban? Természetesen én is szívesen elkerülöm azon munkát és feladatokat, amik nem megfelelők az Én szájam ízlésének, de ezeket sose értettem. Ennyire lerészegedni, majd zokszó nélkül eljönni egy fontos küldetésre. Hátráltatva és akadályozva másokat. Kész csoda, hogy Nara Kapitány még nem tette szóvá, vagy zavarta haza. Csak azért még nem leszek a bébicsősze, mert szimpatizál velem. De azért nem ártana valakinek rá is figyelni…
– Hogy is hívnak amúgy?
Kérdezi, de ha válaszolok is, akkor sem biztos, hogy arra majd később emlékezni fog. Mégsem akarok bunkó lenni, ezért bemutatkozom…
- Fuchida Ayuta, 9. osztag.
Nara Kapitány idézett egy farkast, amitől magam is elájultam, mert tényleg egy komoly technika lehet, ráadásul tényleg okos gondolat kiszimatoltatni a tárgyak tulajdonosait. Azonban Én nem vagyok olyan nyálas, mint Akira, aki szóban is az egekig dicséri a Kapitányát. Csendben is lehet elismerni és tisztelni. Ráadásul mindenhez hozzá kell szólnia? Olyanokat mond, ami mindenkinek leesik és egyértelmű. Nem csípem az ilyen embereket. Makiro viszont sokkal inkább aggasztóbb. Művészet, hogy a szandáljával hogy szedte fel a gyöngyöt és érzékeli úgy, mintha egy hegyes és éles tűbe lépett volna bele, vagy másba. Rendben van, hogy mi vagyunk a felmentő csapat, de ha velünk is baj lesz, akkor jobb, ha nem szedjük fel az összes gyöngyöt. Lehet, jól jön, ha bajba kerülünk és értünk is jönne egy elit alakulat. Köhintek is Makiro-ra, hogy minden ötödiket se szedje már fel. Azt meg végkép nem értem, hogy miért vette fel a szemüveget? A látásán úgy se segít. Neki is megy egy fának. Oda is lépek hozzá, és a további balesetek elkerülése végett inkább felhajtom a fejére, hogy javuljanak a látási viszonyai. Azonban ez sem akadályozza meg abban, hogy beszánkázzon a járatba. Sóhajtottam is rá egy nagyot. Akira ugrik oda hozzá elsőnek és segíti fel, de a jól érzi-e magát, azt meg is mutatja, hogy mennyire. Ugyan a termék nem Akira egyenruháján landol, de legalább egy fokkal jobb lesz Makiro-nak.
Későnket nem tudom, hogy kicsoda, még látásból sem igazán ismerem, de számomra nem ő az egyetlen. Neki most jobban jött volna a Mikulástól kapott mézeskalácsom.
Leérve a szemem sarkából látok egy világos foltot suhanni, de mikor felnézek, akkor már nem is látok semmit. Furcsának találom, de inkább nem foglalkozok vele. Még jó, hogy Nara Kapitány idézett egy fényforrást. Én nem tudok semmi ilyesmit sem, ám ekkor észbe kapok, hogy van nekem is lélekmobilom, és annak a fényével egészen jól lehet világítani. Én azzal világítok, és azzal tüzetesebben megvizsgálom a barlangrajzokat. Nem lenne rossz egy szakértő, de talán magam is össze tudom rakni a képet. A szörnyek olyanok, mint a Hollow-k, a nyilazók pedig valószínűleg a suliban tanult Quincy-k. Ayumi találkozott egyel, de még Én nem láttam egyet sem. Miért érzem azt, hogy ez a rejtekhely régen Quincy szállás volt?
Több járat is van, de szisztematikusan a gyöngyöket követjük, bár felvetődik bennem a kérdés, hogy már nem-e csapdába vezetnek-e minket. Mindenesetre én követem Nara Kapitányt, és egy nagyobb terembe érünk. Nem éppen mi vagyunk itten az elsők. Kerek szemmel nézek rajtuk végig. Egy Arrancar és három ember? Mégis mit keresnek itt?
- Legyenek üdvözölve köreinkben, azonban kérem, véssék eszükbe, hogy jelenlétemben bárminemű erőszak tiltott cselekedetnek minősül.
Magam is a díszes köpenyben díszelgő, hangos figura felé fordulok. Magam nem szaladok az ájultakhoz, de rájuk pillantok. Úgy tűnik, hogy csak a szerencsének köszönhetjük az útbaigazítást, de ez mostanra lényegtelenné vált. Megvannak, úgy tűnik, még életben vannak és az a lényeg. Szúrós tekintetemet ismét a furcsa figurára emelem. Már a kezével sem stimmel valami, mert egyel kevesebb ujja van, falfehér, és nincs körme, hanem az ujjvégei hegyesek. Ahogy pedig a csuklyáját hátrahajtotta, akkor azt hittem elhagyom az állam. Remélem ez egy álarc, mert ha ilyen az arcberendezése, akkor tényleg sajnálom. A szája és szemei inkább beláthatatlan lyukak, orra pedig egyáltalán nincsen.
- Most, hogy mindenki itt van, szeretném újra üdvözölni önöket, és köszönöm, hogy megtisztelnek jelenlétükkel. Remélem, együttműködésünk gyümölcsöző lesz. Biztosíthatom önöket, számtalan alkalmunk lesz még elbeszélgetni, azonban most nem húznám tovább a szót, kezdődjék a kihallgatás!
Beszéd közben nem mozog a lyuk széle, ami a szája helyén van, így úgy vélem, hogy ez csakis álarc lehet. Mert mondhatjuk, hogy a szemét kivágták a szájából kiverték az összes fogat és raktak bele egy ilyen szájtartót, de akkor sem látni, sem beszélni nem tudna, így maradok a maszkos felállásnál. Már csak azért is, mert nagyon arcvonása sincsen a figurának. Ezáltal pedig könnyen lehet, hogy a keze is inkább egy kesztyű és egy ujjába dugta a kis és a gyűrűs ujját. Ez ésszerűbben hangzik, minthogy elfogadjam, hogy amit látok az a valós kinézete. Mert akkor gőzöm sincsen, hogy micsoda.
Nem tudom, hogy kiben milyen érzelmek kavarognak, de személy szerint Én nem akarok sem gyümölcsözően, sem semmilyen együttműködést tanúsítani felé. Amikor pedig a kihallgatást említi, akkor nem éppen jó dolgok jutnak eszembe. Az ellenség kihallgatása sosem jelent jót, ha Te vagy a kihallgatás szenvedő alanya.
Szemlyukaiból fekete és sűrű folyadék kezd végigfolyni a maszkján. Ezzel egyidejűleg egy fojtó érzést érzek a torkomba és a mellkasomban. Oda is kapok, de az mit sem segít. Belülről mardos. Összeesem, és szép lassan halványodni kezd minden. Lassan elvesztem az eszméletemet.


Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #21 Dátum: 2017. Febr. 14, 23:59:42 »
Körbenézéskor Ishimaru-kun szavait hallom meg, ami a fákra irányítja a figyelmemet. Eddig nem figyeltem fel rá, hogy milyen csavartak voltak, de nem is nagyon tudtam hova tenni őket. Valakinek a képességének lehet a végterméke, vagy nem is tudom.
- Mert valóban harc volt itt, és valószínűleg foglyul ejtették az eltűnt tiszteket. - mondtam ki az egyértelműt és remélem, hogy csak megerősítést akart tőlem Ishimaru-kun, mert ha a környezetet látva nem egyértelmű neki, hogy itt harc volt, akkor sokat kell még tanulnia. - Ennyiből még nem lehet megállapítani, milyen erős ellenféllel állunk szemben, az viszont biztos, hogy egy átlagos tisztnél erősebb. - folytattam a mondandómat Ishimaru-kun felé. - Nem kell mindentől elámulni, amit csinálok Ishimaru-kun. Ez csak egy egyszerű 10 alatti bakudou. - azzal nincs semmi baj, ha figyeli, amit csinálok, de nem kell mindig megjegyezni, hogy jól csináltam, egy idő után sok lesz.
Éppen az egyik gyöngyöt vizsgáltam meg és jöttem rá, hogy reishiből van, ami csak megerősített benne, hogy valószínűleg Soul Societyből hozták, így nagyobb az esély rá, hogy nem az ellenség hagyta. Mielőtt továbbindultunk volna innen, elém állt, majd meghajolt egy későn érkezett tiszt, akinek nevét bár mondták az eligazításon, de nem volt jelen, ezért nem is jegyeztem meg.
- Neved? - jobb minél előbb túlesni ezen és csak utána folytattam a mondandómat. - Most elnézem, de máskor ne forduljon elő. Röviden a feladatunk három eltűnt tiszt megtalálása, akiknek a nyomaira már rá is akadtunk. - mondtam, majd felmutattam a sérült lélekmobilt. Nem pocsékoltam az időt további csevegésre, inkább tovább indultam a farkasommal, aki ugyanarra irányított, mint a gyöngyök vezettek, de ezen kívül másra is tudjuk használni, például, hogy elől megy, és ha valami csapda aktiválódna, akkor ő esik bele.
- Osztagedzésen szólj, amikor kidoukkal foglalkozunk és lehet róla szó. - válaszoltam Ishimaru-kunnak, de inkább a lábam elé figyeltem, nehogy megbotoljak valamiben ezen a lejtős úton.
Osaka alakításának egy kicsit sem örültem, ide nem játszadozni jött, hanem shinigami kötelezettségeit teljesíteni. Vagy ha ő nem úgy gondolja, ahogy én, akkor vissza kell küldenem és ennek hangot is adtam.
- Osaka viselkedjen normálisan, vagy arra késztet, hogy visszaküldjem. - intéztem pár szigorú szót Osakához, majd haladtam tovább a barlangban. Remélem elgondolkozik a tettein és változtatni fog a viselkedésén.
A barlangban haladva a falon rajzokra leszek figyelmes, amik elég réginek tűntek és hollowkat ábrázoltad, meg, ha minden igaz, quincyket. Különösen nem foglalkoztattak, inkább csak elraktároztam magamban a tudást és tovább indultam. Az többször elágazott attól, amelyiken a gyöngyök voltak elszórva, ezért a második elágazásnál megálltam és Ishimaru-kun felé fordultam.
- Ha te lennél a csapat vezetője, akkor letérnél a kigyöngyözött ösvényről, vagy továbbra is azon haladnál? - talán váratlanul érhette a kérdésem, de akartam, hogy egy kicsit gondolkodjon, ne csak kövessen engem. Ishimaru-kun válaszától függően haladtunk tovább, majd végül elértünk egy nagyobb terembe.
- Senki nem akar itt erőszakoskodni, mi csak az eltűnt tiszteket keressük. - ekkor végignéztem a teremben és meg is pillantottam őket, majd elindultam feléjük. - Őket elvisszük, és már itt sem vagyunk, nem zavarunk tovább. - nem voltak eszméletüknél, és nem tűntek első látásra halálosnak a sérüléseik. - Ishimaru-kun hozza őket, meg aki még tud, segíthet. - mondtam, majd el is indultam a kijárat felé.
Ahogy haladtunk az úton, nemsokára eltűntek a kivezető utat jelző gyöngyök, így már nem tudtam, hogy merre is kellene mennünk, hogy kijussunk. Próbáltam az emlékeimre hagyatkozni, de nem jártam nagyon sikerrel.
- Valaki felszedte idefelé jövet a gyöngyöket? - kérdeztem a többieket első ötlet gyanánt, másodszorra pedig az jutott eszembe, hogy a benti fickó nem akarja, hogy elmenjünk. Egy ideig még bolyongtunk a labirintusban, majd visszajutottunk a nagyterembe kicsit fáradtan a sok sétától.
- Maga miatt nem tudunk kijutni innen? Miért akar itt tartani minket? - intéztem kérdéseimet a korábban hozzánk beszélő fickóhoz. Semmi kedvem nem volt részt venni az emberek játékaiban, vágy bármit is csinálnak itt, jobb dolgom is lenne ennél.
- Úgy beszél, mintha önszántunkból lennénk itt... :| - reagáltam a fickó szövegére, majd meglepődve tapasztaltam, hogy a szeméből valami elkezdett kifolyni, ami után maró érzést kezdtem érezni a testemben és nem tudtam ellene semmit tenni. Nem sokáig tudom tartani magamat, a földre rogyok és szép lassan elvesztem az eszméletemet.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #22 Dátum: 2017. Febr. 16, 20:07:53 »
Akárhogyan is próbáltam felébreszteni Tigert egyszerűen nem tudtam. Alaposan kiüthették az annyi szent! Remélem nem esett komolyabb baja… egyáltalán életben van? Remélhetőleg. Maxiking kérdésén enyhén éreztem azt a bődületes iróniát, miszerint rá jöhetett bizony, én is abból a fajból származok, amiben ő is. De jobb lesz inkább tettetnem, hogy nem értem miről beszél, nem lenne jó, ha kitudódna a kilétem.
- Először is Karakurai futár vagyok és nem King Kong, kedves Maxiking. Másodszor, hát rossz helyen voltam rossz időben, sajnos a balszerencsémnek köszönhetem, hogy ide kötöttem ki Tigerrel a hátamon!
A fekete hajú leányzó reakcióját abszolút nem értem. Jó lehet erősen kezdtem a, „hé te”, dologgal de a jelenlegi helyzetet látván, szerintem ez abszolút mellékes most. Mert mivel meg vagyunk kötözve valószínűleg olyan fajta veszélybe kerültünk, hogy akár itt hagyhatjuk a fogunkat! Már pedig ez az opció nálam nem létezik. Ha törik, ha szakad, de ki fogok jutni innen, Tigerrel együtt és a többiekkel. Végtére ha ők is bekerültek a slamasztikába csak nem hagyhatom őket is a szarban. Ártatlan emberek!
- Én kérek elnézést, szóval barna hajad van. Okés. Szerintem kezdjük, előröl. A nevem Speedy, téged hogy hívnak?
Jobb, ha megpróbálok kedves lenni a jelenlegi helyzetünk által. Sajnos, ugyan nem kapok érdemleges választ a leányzótól miszerint miért is vagyunk itt, de sebaj mert a csuklyás fazon megválaszolja helyette, vagy is inkább mondhatni rébuszokban, ködösítve a valódi információt. Szóval magyarán megválaszolt egy valag nagy semmit. Hát kösz szépen ezzel aztán kitörölhetem a seggemet! Egyáltalán mi a fenét keresek én itt egyáltalán? Nem érzek semmi reiatsut felőle, ami még jobban kezd aggasztani, hiszen vagy totálisan nincs lélekenergiája, amit kötve hiszek vagy annyira hatalmas, hogy elkel, rejtse előlünk. Bármi is lehet az igazság alapja egy biztos. A fazon veszélyes, és ha egyszer is megbotlunk, a nyakunkat fogja venni. Legalább is gondolom nem éppen piknikezni hozott be minket. A csuklyás ezután a két másik delikvenssel beszél. A szemeim kidülledtek mikor a lány elpanaszolta a problémáját. Komolyan ez a legnagyobb problémája?! Ugye most csak szívat! Persze majd párnával, a fenekünk alatt biztos jobbak lesznek az esélyeink! Édes istenem… látszik, hogy fiatal. Nem hibáztathatom érte. Maxiking megpróbálkozik a szökéssel, legalábbis megpróbálja az őrt rábeszélni, hogy engedje el, majd gyorsan ki is tudódik hogyan kapták el. Szegény, ez azért eléggé megalázó, és nevetséges!
- Na, ne már! Ez komoly Maxiking?! Bezzeg engem bedrogoztak egy altató nyíllal. Enyhén klisés volt!
Hát igen, tipikusan a filmekben, ha egy fontos személyt el akarnak kapni azt altató nyíl formájában szokták legtöbbször tenni. Legalább is a profik ilyesfajta dolgokhoz folyamodnak. De gáz szegény Maxikinget egy olcsó trükkel verték át! Kicsit úgy érzem mintha tőlem jobban tartottak volna, hogy altató nyíllal messziről lőttek le. Legalább is biztos oka volt ennek. A veszekedés az örök között maga volt a paródia. Öregem! Ez kész! Maxikingtől elnézést kér, az őr majd megjegyzi, hogy vajon miért panaszkodik mindenki a hideg ellen…
- Öööööhm… csak megjegyzem, nekem aztán tök mindegy hideg van vagy meleg, bár csak én vagyok így vele szóval nem nyilatkozom.
Jah jobb is, ha nem nyilatkozom. Nekem aztán könnyű hisz futár vagyok! Hozzá szoktam az ilyen fajta körülményekhez. Fent a tetőn aztán más a klíma, mint az utca szinten, szóval ezért sem hibáztatom őket, ha ennyire panaszkodnak a hideg ellen. A csuklyás férfi megerősíti a tényt, hogy innen ugyan nincs kiút, majd közelebb jön felém, és tesz egy megjegyzést, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
- Az elkóborolt gyerek? Még is mire…
Hirtelen megállt bennem az ütő ér. De hisz... nem… az nem lehet… Baszki!
- Ne… csak… csak öt ne… de még is… hogyan?! KI A FRANC MAGA?!
Ordítva kérdezek rá most már az őrre. Nem hiszem el! Apám egyik bérence lenne?! Vagy talán a barátja, ismerőse?! A családunk egyik katonája?! Nem vagyunk biztonságban annyi szent! Ezek szerint lehetséges volna nem hallucináltam akkor az előbb, és a tudatom figyelmeztetett anyukám képében hogy nem vagyok biztonságban? Amarilla… jaj, ne, ha engem megtaláltak, és ismernek, akkor Amarilla élete nagy veszélyben van! Baszki! Ki kell jutnom innen, és gyorsan Amarillához sietnem mielőtt késő lenne! A büdös picsába, Amarilla miattam kerül életveszélybe! Hirtelen az egyik őr szólt, hogy vendégek érkeznek majd azonnal fel is állítanak, majd elválasztanak Tigertől így külön leszünk megkötözve most már. Ezután a falhoz szegeznek. Éles szemekkel figyelem a csuklyás fazont, miközben a fejembe lejátszódnak a lehetséges események. Az apám egy kegyetlen zsarnok. Biztos vagyok benne, hogy az első célpontja Amarilla lesz, hogy aztán zsaroljon vele! A francba! Ha tudnám használni az erőmet! Bár csak, ne lennék megkötözve a picsába! Bárhogyan is igyekszek, a kötéstől megszabadulni nem tudok, Tiger pedig még mindig nincs magánál! És biztos vagyok benne hogy a ruhámon a gps jelem fabatkát sem ér. Tuti nem találnak meg itt Noahék! Magamtól kell valahogy kijutnom innen, Tigerrel! Most minden perc számít! Hirtelen megérkezik az első vendég, ami nem más, mint egy arrancar. Pompás…
- A francba… ez egy arrancar….
Jegyeztem meg halkan. Egy arrancarral szembenézni sokszor olyan mintha a halállal néznél farkasszemet. Nem szabad eme fajt alábecsülni még a leggyengébbet sem. Nagyon erősek, a kinézetükhöz képest. Ha kieresztik a kardjukban lévő erejüket, akkor olyan páratlan erők birtokosává válhatnak, hogy avval ki irthatnának egy egész fajt. Ezután megérkeznek a Shinigamik is. Az egyikőjük nagyon ismerősnek tűnik. Mintha már láttam volna valahol… annyira emlékeztet Ayumira. Talán valami rokona lenne? A másik hosszú fekete hajú shinigaminál először azt hittem hirtelen, hogy lány, de amint az arcát megláttam pár másodperc alatt lejött, hogy fiú. Ezek szerint a régi japán samurai hagyományt követi? Minden esetre nem tűnik rossz arcnak. Legalább is egyelőre. A shinigamik megnézik az ájult bajtársaikat, majd a kapitányuk azt hiszem legalább is a ruhájából ítélve, az osztagának megparancsolja, hogy vegyék fel őket és már is el, húznának innen. Csak hogy, mint az gyorsan ki is derül, ez csapda… nem is akármilyen. És ha ez a fazon kapcsolatban van az apámmal… jaj, ne…
- AZONNAL MENNYETEK INNEN AMIG VAN LEHETŐSÉGETEK!!!!!! HA IT MARADTOK MEG IS HALHATTOK MINDANNYIAN!!!
Figyelmeztetem őket, ahogyan csak tudom. Apámat ismerve, biztos, hogy ezek a csuklyások talán előszeretettel gyilkolják a shinigamikat, mint ahogyan az apám is. Lehetséges volna, hogy ők is… quincyk? Mert akkor mindent megmagyarázna… de sajnos nem sokáig tudok gondolkodni… mert hirtelen… minden elsötétül… baszki… ne már… megint?!


Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #23 Dátum: 2017. Febr. 16, 20:18:01 »
Igazából nem tudta, hogy miért is próbálkozott meg egy olyan ötlettel, hogy megkéri elrablóit, hogy engedjék el hiszen egyértelmű volt, hogy ilyesmi nem fog megtörténni. Kilencvenkilenc százalékban biztos volt benne, hogy eme kérésére nemleges választ fog kapni mégsem szegte kedvét, sőt annál inkább szuggerálta a csuklyás férfit hátha sikerül valamit kisajtolnia belőle. Ami még jobban frusztrálta, hogy a háta mögött lévő nőszemélynek biztosan volt valamilyen köze az osztályfőnökéhez amire várta is a választ, nem is értette, hogy mi tart ennyi ideig abban, hogy válaszoljon neki a lány, hiszen egy tök egyszerű és értelmes kérdést tett fel a családnevével kapcsolatban. Ám amikor ez a gondolat megfogant a fejében a lány egyből kérdőre is vonta, hogy honnan ismeri a férfit és, hogy neki az Niichan..
- Szuper.. akkor ezek szerint az osztályfőnököm rokona vagy… fenomenális, jobb már nem is történhetne a mai nap folyamán. .- mondta mogorván ugyanis tényleg nem örült a dolognak. Alapból nem szerette egyik tanárát sem illetve az embereket sem erre ilyen helyzetbe kerül.. Azonban volt még valaki a helységben, aki képes volt tetézni a dolgot…Kane...
- Nekem egyre megy. Nem igazán tudok különbséget tenni egy magadfajta futár és egy gorilla között.. – tudta le a fekete hajú fiút enyhén bunkó megjegyzésével.
A  csuklyás férfi vagy legalábbis gondolta a hangjából, hogy férfi, aki úgy nézett ki mintha a vezető lenne mindenki mondandóját lereagálta, majd amikor hozzá ért és meghallotta idekerülésének történetét egyből kérdőre vonta a társaságot, hogy tényleg így történt e.
- Igen sajnálatos módon így történt, hogy az a két analfabéta idehozott. – morgott az orra alatt miközben a két illetékes bevallotta, hogy így történt és ezzel Kane kérdésére is választ adott majd a két alak ennek következtében el is lettek vitetve. – Már elnézést, de ha valami fog velük történni jelen szeretnék lenni vagy akár én is okozhatnék nekik egy kisebb sérülést, hogy emlékezzenek rá mit nem szabad :roll: - kuncogta el a végét miközben fejében durvábbnál durvább megtorlási módszerek játszódtak le filmszerűen. Valamiért boldogított a gondolat, hogy megölheti azt a két idiótát vagy csak megsebezheti őket olyan helyen amely látszódik és fájdalmas is lehet számukra, de sajnálatos módon fogva tartója ezt nem engedélyezte..
- Azért panaszkodik itt mindenki magán kívül a hidegért mert nem barlangban élünk hanem normális lakásban ahol az esetek többségében van fűtés. Tehát ebből adódóan jóval melegebbhez vagyunk szokva mint amit ez a sötét lyuk tud nekünk biztosítani. :| - hadarja el gyorsan amikor a csuklyás már a saját társait kérdezte, hogy miért panaszkodik mindenki a hideg miatt és, hogy Ők fáznak e, de mintha féltek volna vagy valami hasonló dolog lett volna a háttérben ugyanis senki nem reagált semmit. Ezt gondolom a főmufti úgy fogta fel, hogy neki van igaza mégis intett fejével a hozzá legközelebb álló alkatvalójának, aki szinte egyből a kék tűzhöz sprintelt és két kis pirulát dobott rá.
- Jól láttam, hogy az a két kis valami gintou volt? :o kérdezi meglepődve a fiú hiszen eddig eszébe se jutott, hogy elrablói akár saját fajtájából is lehetnek hiszen akkor evidens lenne, hogy ott állna közöttük nem pedig rabkén ülne a földön..
- Milyen kár, hogy nem engednek el. Sokkal boldogabb lennék mint most.. :roll: - jegyezte meg gúnyolódva hátha rájön a férfi, hogy hiába próbál udvariasnak és jó vendéglátónak tűnni nem igazán sikerül neki hiszen hiába beszél a jó bánásmódról nem tesz érte semmit.
A további párbeszédeket már nem figyelte. Azon gondolkozott, hogy milyen lehetőségei vannak. Nem sok dolog jutott eszébe ugyanis ha még meg is próbálna elmenekülni a lányt vonszolnia kéne maga után azt meg nem akarja, nem érdekli a többi ott raboskodó személy csak a saját testi épsége a fontos ugyanis még egyáltalán nem irtotta ki a lidérceket.. Azonban a nagy gondolkodásban megzavarta egy közeledő lidérc lélekenergia vagyis lidérc eredetű ugyanis sokkal erősebb volt mint egy sima lidérc ráadásul emberi alakkal is rendelkezett. Kék haja egyből feltűnt a földön üldögélő fiúnak és nem is értette, hogy miféle elképzelés alapján lett ilyen a hajszíne.
- Na király, ide tényleg mindenkit beengednek.. – köpött maga elé a poros padlózatra kifejezve ezzel undorát hiszen tényleg undorodott a lidércek bármely fajtájától és a halálistenekről is megvolt a maga véleménye már csak a múltban elkövetett mészárlásuknak köszönhetően is. Bár meg kell hagyni az a 11. osztagos fehérhajú fenegyerek múltkor amikor abba a furcsa erdőbe kerültek meglepő módon együttműködő volt vele. Bár lehetséges, hogy csak a megfelelő pillanatot várta arra, hogy végezhessen Maximiliannal.
Eme gondolatmenetéből „vendéglátójuk” hangja zökkentette ki ugyanis megint üdvözölt valakiket. A fiú felkapta a fejét, de rájött, hogy nem kellett volna ily kíváncsinak lennie. Ugyanis egy csoport halálisten futott be még a földön fetrengő három mellé. De mintha a rejtélyes alakok erre vártak volna.. Mintha Ők is valami terv részét képezték volna.
- Ha az ön jelenlétében bármiféle erőszak tilos.. akkor megmondaná, hogy azokkal ott mi történt? – bökött fejével a földön fekvő félhalott arrancar felé majd a három shinigamira, akik szintúgy szarul festettek.
- Nem tűnik nekem erőszakellenesnek.. Hiába szidta le azt a két balfaszt. Attól még nem lesz se nekem se senkinek sem szimpatikus. – nézett szigorúan a csuklyás alakra, aki ezt követően megmutatta ki is Ő valójában. Kezein négy-négy ujj helyezkedett el az arcát pedig mindössze három fekete lyuk alkotta amelyből kettő több mint valószínű, hogy a szemüreg volt míg egy a szájé lehetett.
- Na ez az igazi pofátlanság.. – szólal meg váratlanul és kuncogja el a végét mert tényleg viccesnek találta azt amit mondott bár a helyzet nem igazán volt szórakoztató. – Már elnézést Mr. Sikoly, de milyen együttműködés? Meg milyen kihallgatás? :| - teszi fel a kérdéseit, de a választ már tudta, hogy nem kapja meg amikor a semmitmondó arc szerű valamin  megpillantotta a csorgó fekete trutyit majd érezni kezdte, hogy valami légcsövét majd tüdejét mardossa. Próbálta visszatartani lélegzetét, de az sem segített rajta majd arra lett figyelmes, hogy tudata ismételten kezd halványulni majd szépen lassan elvesztette eszméletét, újra..

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #24 Dátum: 2017. Febr. 16, 21:16:48 »
Nara kapitány egyből válaszolt is a feltett kérdésemre és én, meg örültem annak, hogy jól látom a helyzetet.  A következő válasza, viszont kicsit meglepett, mert azt hittem jól ítélem meg az ellenséget, de úgy látszik, ő máshogy értelmezi a látott dolgokat, mint én. Nem véletlen ő a kapitány és nem én, jóval tapasztaltabb nálam. Ezért csak szolidan válaszoltam, hogy ne szaporítsam tovább a szót.
- Értem, taichou-sama. - majd nem sokkal a kidou idézése után, mikor elámultam tőle, egyből válasz is jött Narától. Kissé csalódtam a válaszában, mert nem igazán tehetek róla, hogy hangot adok annak, mikor elámulok valamin. Le is hajtottam a fejem kicsit, és csak némán álltam mögötte, megszólalni sem mertem, míg elő nem vette a shinigamikról a képet. Ekkor észrevettem, hogy még egy tiszt érkezett közénk, aki hirtelen Nara taichou előtt termett, és elnézését kérte. Micsoda egy figura, elkésik, és még mentsége sincs. :roll: Mikor a barlangban kidouval világított a kapitány, válaszára csak izgatott lettem, hogy fog engem majd edzeni, mikor lesz rá időnk és lehetőségünk osztagedzésen. Mikor aggódóan kérdeztem Osaka-santól jól van-e, akkor hirtelen majdnem lehányt, de még időben elugrottam hátrébb tőle.
- Hát, ez azért eléggé gusztustalan volt. :| - jegyzem meg halkan Osaka-san felé. Ekkor a kapitány egy keményebb oldalát mutatta meg, most nekem, hogy lehordta rosszul lévő barátunkat. Nem hittem volna, hogy Nara taichou ilyen szigorú is tud lenni. :o Mikor haladtunk egyre mélyebbre a barlang belsejében, akkor figyelmes lettem, hogy a falon furcsa rajzokkal vannak ábrázolva dolgok. Mintha csak hollowok és a quincyk akikről, már annyit hallottam küzdenének egymással. Furcsa egy barlang ez, az már biztos. Követve Narát, hirtelen felindulásból megállt és hozzám fordult egy elég érdekes, egyben pedig fogós kérdéssel, hogy mit tennék, ha én lennék a vezetője a csapatnak. Nem kicsit meglepett a kérdése, hirtelen köpni, nyelni nem tudtam, majd picit gondolkozni kezdtem, és válaszoltam.
- Ha ennyire nem lenne rossz a helyzet a barlangon belül, hogy még a kommunikáció sem működik lélek mobilon sem, akkor javasolnám, hogy váljunk kétfelé, ezzel megtudva, mi lehet a másik irányban. Most viszont a helyzetet tekintve, semmiképp sem javasolnám a kigyöngyözött ösvényről való letérést, mert ki tudja hova lyukadnánk ki, sem pedig a szétválást, mert nem biztos, hogy megtalálnánk utána egymást. Ezért is követem önt szorosan, taichou-sama, mert egyetértek a gondolkodásmódjával. - Majd vettem kettő mély levegőt, mert elég hosszúra sikerült a válaszadásom felé, de reméltem, hogy látni fogja benne az értelmesebb felemet. Ezek után tovább haladtunk, majd egy nagy terembe érkeztünk meg, ahol sokan tartózkodtak. Eléggé díszes társaság volt. De hirtelen üdvözölt minket, oda kiáltva egy fura, díszesebb utazóköpenyt viselő alak. Fogva tart itt ennyi mindenkit és azt hiszi, erőszak nélkül megússza? Hát nagyot tévedsz szerintem barátom. Gondolatom után, kapitányunk válaszolt is az ellenségnek pont azt, amire nem számítottam. Szöges ellentétjét mondta annak, amit én gondoltam az előbb. A fekete hajú ember elkezdett kekeckedni a csuklyás fazonnal, nagyon mérges volt rá. Heh, látom nem csak én vagyok ilyen merész, aki be mer bárkinek szólni. Viszont a fickó engedte, hogy megvizsgáljuk a tűz körül fekvő embereket, ekkor oda sétáltam Narával együtt és rájöttem, hogy ők azok, akik miatt ide küldtek minket. Végre megvagytok! - gondoltam magamban. A kapitány nem sokat szórakozott, nem igazán érdekelte az ellenség, sem pedig a díszes társaság, csak a tisztjeink, majd parancsba is adta nekem, hogy hozzam őket. Ilyenkor örülök, hogy mindig meg tudom idézni szükség esetén a Nabiku ágyamat, más különben, hogy cipelnék három embert is egyszerre. :roll:
- Igen is, taichou-sama! De nem kell segítség, mert mindig segítségemre van a Nabiku ágyidézésem. - Majd megidéztem kettő ágyat, amire ráfektettem a két ájult tisztet, a harmadik tisztet, aki pedig a második osztagból való, felkaptam a vállamra a hátsó felével előre, majd szorosan fogtam a feneke alatt le ne essen. Én is elindultam a kijárat felé Nara után, majd ahogy elbizonytalanodni látszódott a kapitány, kérdezett is minket, én pedig válaszoltam.
- Senki sem szedte fel őket, taichou-sama. Elég furcsa, hogy csak úgy eltűntek. Valaki a bolondját járatja velünk. - Bolyongtunk-bolyogtunk, de végül csak jól elfáradtunk, főleg én, aki még plusz terhet is cipelt, majd ugyan oda lyukadtunk ki, ahol az a furcsa alak várt ránk. Mintha tudta volna, hogy vissza fogunk térni, mert csapdát állított nekünk valószínűleg. Majd Nara a kérdésével a fickó felé rátapintott a lényegre, mert én is úgy gondoltam miatta, nem tudunk kijutni innen. A másik fekete hajú ember, ordibálni kezdett felénk és eléggé ránk akart ijeszteni. Csak ennyit válaszoltam neki vissza hangosan.
- Heh, ne félts te minket! Megoldjuk valahogy ezt is! - Majd a fickó megigazította csuklyáját, és eléggé gusztustalan látványban volt részünk. Mintha nem is ember lenne, hanem valami más lény, és nem pont hollow. Kissé megrémisztett az arca, mert eléggé horrorisztikusan nézett ki, szemek és száj nélkül, még orra sem volt. Majd szólt a jelenlévők közül mindenkihez. Megint beszólt neki egy kissé vicceset az egyik fekete hajú ember, de nem hittem, hogy ezek ketten ennyire merészek ember létükre. Majd én is kérdeztem a fura kinézetű fickótól.
- Azt hiszi ezek után együtt fogunk működni magával, mint régi jó cimborák? - teszem fel merészen kérdésem a horror fickóhoz. Már készültem volna egy kidout bevetni ellene, hogy ne érezze rajtunk azt, hogy tehetetlenek lennénk, ám ekkor valami sűrű folyadék, kifolyt a szemeiből, koncentrálni sem tudtam arra, amit még előbb akartam tenni. Úgy éreztem nem kapok rendesen levegőt, és nagyon marja a belső részeim valami, próbáltam visszatartani a levegőt, hátha segít, de semmi haszna nem volt. Te mocskos.. - még a gondolatom sem tudtam befejezni, mert szép lassan összeestem és elhalványult minden.


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #25 Dátum: 2017. Febr. 17, 12:43:48 »
Továbbra is csendben haladok befelé a barlangba, figyelve minden apróságra a környezetemben, de egyelőre semmiféle csapda nem állja az utamat. Elképzelni sem tudom, hogy miért vonszolták el ide azt az arrancart, kétlem, hogy a halálisteneknek ne lett volna még lehetőségük tanulmányozni a fajtánkat, információkra pedig nem számíthatnak egy felderítőtől. Csak a szokásos járőr, ami ellenőrzi, hogy semmi nem fenyeget minket innen, aki intelligens és tervez valamit, éppen úgy érintetlenül hagyja őket, mint a halálistenek járőreit.
 A barlang mindenesetre érdekes, elég érdekes hozzá, hogy dokumentáljam az itt látottakat, azután hozzáadjam Las Noches történeti gyűjteményéhez. Réginek tűnnek ezek a barlangrajzok, néhány száz évesek biztosan megvannak, és úgy tűnik, hogy a lidércek ellen harcoló alakok valamilyen különleges embercsoport tagjai. Tudom, hogy a Daitenshihez is tartoznak különleges emberek, de sosem gondoltam volna, hogy bármelyik csoportjuk ilyen régi tradíciókkal büszkélkedhet. Kíváncsi vagyok, mi történt velük- ironikus módon az ilyen szervezetek létezésének általában a halálistenek szoktak véget vetni.
 Ahogy beérek a megvilágított szobába, megszüntetem a kezemben vörös színben égő barát, és csendben, egy szó nélkül végignézek a jelenlévőkön. Arról, amelyik megszólított, rögtön megállítom, hogy valószínű feltűnési viszketegsége lehet, és fogalma sincs a helyzet komolyságáról. A kezem egy pillanatra megrándul, de egyelőre ellenállok a késztetésnek, hogy megöljem: nincs rá nagy esély, de lehet, hogy hasznos lehet valahogy. A foglyaikra csak egy pillantást vetek, semmi dolgom velük, talán még el is engedem őket, ha ennek vége. Van egy kis lélekenergiájuk, de semmi olyasmi, amivel törődnöm kéne. Talán megölnek egy gyengébb lidércet, de a gyenge lidérceknek amúgy sincs hosszú élete.
 Kicsit összevonom a szemöldököm, ahogy megérzem, hogy a másik irányból halálistenek közelednek, valószínű azokért a sérültekért, akik már itt vannak a mi felderítőnkkel együtt. Ez természetesen sok mindent megmagyaráz, egy halálisten valószínűtlen, hogy foglyokat tartana ebben a dimenzióban. Ettől persze még lehet meg kell őket ölnöm, ami nem biztos, hogy jót fog tenni a felderítőnknek, de sokat nem tudok tenni ellene. Kihúzom a törött zanpakutot az övéből, és odadobom mellé, ha képes még felkelni és feloldani, lehet valami esélye. Nem tudom, hogy milyen erős volt, de Seth átlagos felderítőit ismerve nem túlzottan. Vagy lassan eltűnnek az erős arrancarok, és a régi takarítókból és karbantartókból kell feltölteni a numeróst, vagy Seth mindenféle előképzettség nélkül válogat.
 Felállok, vetek egy pillantást a halálistenekre, akik között úgy tűnik, van egy kapitány is, de nem tűnik úgy, hogy ez egy csapda lenne. A kapitánnyal biztosan el kéne szórakoznom egy darabig, mire meghalna, de a többiek már abba belehalnának, ha feloldanám a lélekölőkardomat vagy ellőnék egy erősebb cerot. Biztosan nem ilyen lenne a fogadóbizottság, ha ez csapda lenne, úgyhogy most már biztos, hogy ezek a fehér köpenyes idióták állnak a háttérben. A fehér köpenyeshez fordulok, a többiek egyelőre lényegtelenek. Persze, ő is az, ha azt hiszi, hogy megtilthatja az erőszakot, hogy egy Espadának engedély kell hozzá, hogy megöljön egy embert.
 - Csak egy kérdésem van hozzád: te támadtad meg ezt az arrancart?- letérdelek a sérült arrancar mellé, és az ujjamat a földre illesztem, hogy pontos képet kapjak a jelenlévők lélekenergiájáról. A halálistenekével már nagyjából tisztában vagyok, de nem tetszik nekem, hogy ennyire jól elrejtőzött előlem ez a néhány ember. Ha valaki ennyire magabiztos, általában ostobaság áll a háttérben, de néha előfordul, hogy valóban oka van magabiztosnak lenni.
 - Nem hinném, hogy szó volt bármiféle együttműködésről.- nem hat meg a férfi külseje, Seth mellett még ő is normálisnak tűnik, de nem tetszik a hangnem, amit használ. Nem adok neki több esélyt, hogy megmagyarázza, mit keres náluk egy félhalott Las nochesi felderítő, úgyhogy felemelem a jobb kezem, és elkezdek egy cerot létrehozni. Ellőni viszont már nem tudom, az energiasugár szétfoszlik a kezemben, nekem pedig elakad a lélegzetem. Néhány másodpercig még talpon maradok, látom, hogy a halálistenek is összeesnek, és hiába küzdök ellene, hiába próbálom elnyomni lélekenergiával a támadást, az egyre jobban a hatalmába kerít. Végül én is a földre zuhanok.

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #26 Dátum: 2017. Febr. 17, 23:26:44 »
Nem különösebben volt neki szimpatikus Kane első benyomása, ez pedig meg is pecsételte nála a kapcsolatukat. Már ha azt lehetett annak nevezni, hogy egy barlang két külön felén voltak foglyok. Lényeg a lényeg, a fiú nem kifejezetten lopta be magát a szívébe, de azért értékelte. A srác nevére csak felvonta a szemöldökét, amit az említett nem látott. Yuuna egyszerűen fel nem foghatta, hogy milyen buta szülők adnak ilyen nevet a gyereküknek, de annyiban hagyta. Nem lehetett mindenkinek olyan jó neve, mint neki :S.
- Tachibana Yuuna ^-^ - mutatkozott be végül, hiszen nem gondolta, hogy baj lehet belőle. Már annál nagyobb, hogy egy hideg és nyirkos barlangban hozzákötözik egy nálánál magasabb sráchoz. Bár tény, hogy az alapvetően nem különösebben érdekes szituációt érdekessé tette, hogy a vele összekötött srác. Vagyis inkább az amit kérdezett. Yunna próbálta oldalra fordítani a fejét, hogy rálásson a beszélőre, de a vállán kívül nem sok mindent sikerült kifürkésznie. Alacsony volt és még a nyaka se hajlott annyira, mint szerette volna >w>.
- Arra gondolsz, aki a suliban dolgozik :o? - ment biztosra, bár nem hitte, hogy Niichanból több is van. - Ha igen, akkor persze, hogy ismerem, Ő Niichan *w* - lelkesült fel a hangja nem kicsit. Ez több szempontból is irreális lehetne ebben a szituációban, de ez nem különösebben érdekelte, hiszen a bátyja a téma ^-^. - Amúgy… honnan ismered, mármint sulin belülről? - jelent meg a gyanú is. Hiszen még sosem hallott otthon a srácról. Ez több dolgot is jelenthet, Yuuna azonban még nem spekulálgatott semmit, csak megvárta a fiú válaszát, amire elégedetten bólintott. - Én is az osztályába szerettem volna járni, de nem engedték :S - osztotta meg ezt a jelen helyzetben tökéletesen felesleges tényt a hozzákötözött fiúval. Nem különösebben érdekelte, hogy azt ez valószínűleg hót hidegen hagyta. Még mindig fájó pont volt neki ez a dolog. - Egyébként hogy hívnak? - tette fel azt a kérdést, ami a lehető legritkábban hagyta el a száját. Nem mintha most annyira érdeklődött volna Maximilian iránt, egyszerűen zavarta, hogy a másik fiú ismeri a srácot, ő pedig nem.
A futáros szóváltást nem különösebben figyelte, vagy éppen értette. Ő egyértelműen a pizza futárokra aszociált, már korábban is, mikor hallotta valamelyiküktől, így lezártnak is tekintette a témát. Talán el is aludt volna unalmában, miközben a fallal szemezett, ha nem lépnek kapcsolatba a főnökkel. Yuunát meglepte, hogy teljesítették a kérését, de végre ő is láthatta, hogy hol voltak. Hát… nem különösebben lett sokkal bizalomgerjesztőbb a hely, de azért a félelemérzete sem ébredt fel.
- Ahham történelmi :| - nem értette, vagy éppen érdekelte, hogy mi olyan „történelmi” egy halom sziklába, de inkább a fazonra hagyta a dolgot. A párna probléma sokkal, de sokkal fontosabb volt. - Vannak fekete párnák is. És nem kell feltétlen pihe-puhának lennie, mindössze elég, ha nem fázunk fel. Azok talán ezt a korom hatást sem törnék meg - osztotta tovább a meglehetősen kéretlen lakberendezési tanácsokat. Majd pedig figyelmesen hallgatta a többiek beszédét és kommentárjait. Az elkapós résznél csak egyetértően pislogott, nem kívánta megosztani a sajt történetét, hiszen fele ennyire sem volt izgalmas. Őt csak elkábították egy ezüstkapszulával. Bár igaz, ami igaz, jobban örült annak, hogy így történt, minthogy belé állítsanak egy nyilat. Azt egészen biztosan fájdalmasnak találta volna.
Az első vendégre nem mondott semmit, azonban a beérkező szektás csapatra csak furcsán nézett. Korábban, a városban már látott tőlük embereket, de azt nem értette, hogy mit keresnek itt, egészen addig, míg meg nem látta a kifektetett társaikat. Hoppá *>*””! Valami, elkerülte a figyelmét.
- Ez a Speedy nevű fiú, mindig ennyit kiabál :/? - kérdezte halkan a hozzá kötözöttől (Maxitól), aki ha jól emlékezett már ismerte a srácot. Yuuna egyszerűen nem értette, hogy miért kell ennyit háborognia. Nyugodtan is feltehette volna a kérdéseit, ahogy ők ketten tették. Valamint azt se különösebben értette - sok egyéb mellett, egyébként -, hogy a harcművészeti szektások miért mentek el, ha aztán vissza is jöttek :|?
Ahogy a főnök levette a fejéről a csuklyát Yuuna pupillái kitágultak, na nem a félelemtől, vagy hasonlótól, hanem a meglepődöttségtől. Nem is sejtette, hogy létezik olyan ember, aki ilyen borzalmas arcberendezéssel vert meg a sors. Ugyan még sosem látott egy horror filmet sem, de abban biztos volt, hogy ezzel az arccal horrorszínészként sokat kereshetne.
- Őm Főnök úr, ha kihúzhatom az egyik kezemet, szívesen Guglizom magának egy jó plasztikai sebészt ^.^. Higgye el, az orvosok csodákra képesek :o, legalábbis a sorozatokban mindig sikerül nekik - ajánlotta fel, bár az koránt sem volt biztos, hogy a szavai meghallgattattak. Már ha a főnöknek voltak egyáltalán fülei, vagy ahhoz hasonlatos képződményei.
Talán ha hosszabb ideig nézheti a nem túl kellemes arcberendezést még történt is volna valami pozitív változás, ám hirtelen elkezdett az ürgéből ömleni a füst, amire szentül hitte, hogy bűvész trükk. Meg is akarta kérdezni, hogy hogyan csinálja, de a légcsöve kellemetlenül szúrni kezdett, majd pár köhintés után elvesztette az eszméletét… megint :|.

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #27 Dátum: 2017. Febr. 18, 00:31:28 »
Satou Kazura, uram. – válaszolt a kapitány kérdésére, kissé el is szégyellve magát, hogy nem mutatkozott be magától. Nem várhatja el egy kapitánytól, hogy ismerjen minden shinigamit, akit átmenetileg a parancsnoksága alá helyeznek, főleg, ha akkor találkoznak először. A helyzetleírás tényleg rövidre sikerült, és hiába közölt minden lényeges információt, Kazura mégis kicsit hiányosnak érezte. Nem igazán tudta megmagyarázni magának hogy miért, de túl egyszerűnek tűnt, főleg, hogy már nyomot is találtak, amin elindulhatnak. Túl nagy volt a felhajtás, valami turpisságnak kellett, hogy legyen a háttérben.
A nyomok egy barlangba vezettek, Nara rögtön fényt teremtet, de nem adta parancsba, hogy bárki is kövesse példáját. Fura volt a tiszt számára, Yuuken kapitány biztos, hogy kötelezte volna.
A fényben csillogtak a gyöngyök, amiket követtek, de Kazura nem arra figyelt, sokkal jobban érdekelték a falakra rajzolt ábrák. A fekete alakokat el tudta volna képzelni egy mangában is, el is gondolkodott, hogy ha mindennapjaikról készülne-e egy mű, akkor mekkora sikere lenne, vajon mennyire tartanák valóságosnak? Persze ezeket gyorsan kiverte a fejéből, hiszen más dolga volt, nem engedhetett a csábításnak.
Hamar kiderült számára, hogy talán nem is annyira szedett-vedett társaságba csöppent, hiszen az egyik tiszt le sem tagadhatta, hogy csak úgy issza a vezetőjük szavait, Kazura biztosra vette, hogy egyazon osztagból származnak.
A folyosó elágazott, többször is, de csak a gyöngyöket követték, ami kicsit nyugtalanította is a tisztünket, csapda szagát szimatolta a levegőben, de aggályainak nem adott hangot, hiszen ő maga sem tudott jobbal előállni, meg nem véletlenül haladtak a megjelölt úton.
Hamarosan egy teremben kötöttek ki, többed magukkal, bár ők már régebb óta lehettek ott, végül egy díszesebb ruhába bújt alak üdvözölte őket. Kazura a kapitányra tekintett, aki a már előbb említett tisztel a teremben pislogó tűzhöz mentek, vagyis a tűz közelében heverő három testhez, akik nyilván az eltűnt tisztek lehettek, akik miatt ide kellett jönniük. Már szinte elindult, hogy segítsen cipelni őket, hiszen mégis csak ez a feladatuk, de az Ishimarunak nevezett tiszt magára vállalta mindhármukat.
Micsoda idióta! – gondolta magában – Feleslegesen fárasztja ki magát. Ennyire nem bízik a társaiban, hogy összedolgozzon velük? Nem ez a megfelelő alkalom, hogy lenyűgözze a kapitányát.
El is indultak visszafele, de a gyöngyök addigra eltűntek, mint a kenyérmorzsák, amit Jancsiék szórtak el a mesében. Közben a házigazda is fellibbentette a fátylat, vagyis a csuklyát magáról, megmutatva ocsmány valóját. Fekete lyukakkal a szemei meg a szája helyén, orr nélküli arccal nem volt egy hétköznapi látvány, mégis Kazura már látta valahol, vagyis úgy érezte. Talán egy mangában, de nem tudta melyikben, és nem is maradt ideje tovább töprengeni rajta, hiszen a lény szeméből fekete könnyek csordultak ki, (Elmehetett volna egy mangaka tintának is, talán a korábban látott rajzokat is azzal készítették el?) mellyel egy időben mintha valami sav támadta volna meg a légzőszerveit, összeesett, és szép lassan elsötétült előtte a világ. Nem baj, eredetileg úgyis aludni akart.

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #28 Dátum: 2017. Febr. 18, 23:03:45 »

[Mindenki]
Kane hangoskodó és kulturálatlan kitörésére igen gúnyos hanghordozású válasz érkezett, amiben a kérdezett személy mintha szándékosan figyelmen kívül hagyta volna a kilétére vonatkozó kérdést.
- Úgy látom, az alma igencsak messze esett a fájától. Vagy talán ez is csak egyfajta megnyilvánulása lenne a Shinzou temperamentumnak? Azt hiszem, ezt le fogom tesztelni…
Maximilian felvetésére, miszerint jelen szeretne az idekerüléséért felelős két személy büntetésén, úgy tűnt, mintha még tetszene is a főnöknek.
- Hm… Nem megoldhatatlan a dolog. Igen, tulajdonképpen egészen remek ötlet.
A gintoura vonatkozó kérdésedre azonban már nem felelt, viszont egyértelműen feléd fordította fejét, mintha jelezné, hogy bár hallotta a kérdést, még nem hajlandó magyarázatot adni.
A helység hőmérsékletére, vagy berendezésére vonatkozó felvetésekre már semmit sem reagált. Mintha szentül hitte volna, hogy már minden szükséges intézkedést megtett, és minden további ilyen irányú intézkedés csupán képességeinek elpazarlása lenne.
Nara kapitány azon megjegyzésére, hogy a tisztek elvitele után már itt sem lesznek, egy baljós, de visszafogott kacarászást lehetett hallani a titokzatos alakok látszólagos vezetője részéről.
- Csak tessék, de aztán remélem, jól emlékeznek, merre is a kijárat, hm…?
Megvárta, még az utolsó shinigami is elhagyja a csarnokot az átjárón, amelyen jöttek, majd ekkor előre nyújtja kezét és kézfejével olyan mozdulatot tesz, mintha valamit elforgatna, miközben feje felett egy pillanatra ötágú csillag jelenik meg, akár egy glória. A lábaitok alatt enyhe rezgést éreztek, mintha az egész barlang beleremegett volna valamibe.
Amég várt a fekete ruhások visszaérkezésére, addig felelt Cleto kérdésére is.
- Nem voltam ott személyesen a leterítésénél, ha erre kíváncsi. Az embereim találták a tábor körül ólálkodva. Mikor idehozták nekem, már ilyen állapotban volt, legalábbis, ami a külsőre látható sérüléseket illeti…
Mondandója végén érezhetsz egyfajta sejtelmes utalást, hogy ha a felderítővel fizikailag nem is tett semmit, nem kizárható, hogy nem a külső sérülései miatt eszméletlen még most is.
Elégedetten konstatálta, hogy a shinigamik végre visszataláltak arra a helyre, ahol eredetileg is el szerette volna helyezni őket.
- Hogy én lennék-e az oka, amiért nem találták a kivezető ösvényt? Hm… Talán igen, talán nem, Titokzatosak ám ezek a járatok annak, aki nem ismeri őket. Úgy emlékszem, már mondtam, miért van szükségem magukra itt. Maguk mindannyian nagyon fontos vendégek itt, akikkel szeretnék alaposan elbeszélgetni.

Ébredésetek meglepően zökkenőmentes, nem éreztek fáradtságot, vagy álmosságot, mintha csak varázsütésre térnétek magatokhoz, mintha csak éppen egy pillanatra hunytátok volna be szemeiteket. A korábbi, belsőtöket mardosó érzésnek semmi nyoma sincs már, sőt, Kane még azt is észre veheti, hogy a golyó ütötte seb helye sem fáj már annyira. Körbe nézve láthatjátok, hogy még mindig a barlangban vagytok, azonban a dolgok mintha megváltoztak volna. Ugyan ott ébredtek, ahol eszméleteteket vesztettétek, azonban saját magatokon kívül senki mást nem láttok a teremben, még az eddig a tűz körül heverő testeket sem. Maga a tűz is megváltozott. Korábbi, kék színétől eltérően sokkal hagyományosabb narancs színekben lobog most. Akik keze eddig meg volt kötve, azt vehetik észre, hogy már semmi sem akadályozza mozgásukat. Látszólag senki sem őriz titeket, a csarnokból kiinduló járatokat sem blokkolja semmi, szabadon mozoghattok, amennyiben úgy határoztok. A nálatok lévő kommunikációs eszközök, mint például telefon, legyen az lélek vagy rendes, nem működnek, csupán sisteregnek, ha megpróbáljátok használni őket. Aki megpróbálja letapogatni a környéket, egy halványan érezhető, de igen kellemetlen érzetet keltő reiatsut érezhet, mintha valaki állandó, figyelő tekintetét érezné magán. Ezen kívül azonban bármely más képességeteket képtelenek vagytok használni, beleértve ebbe a kidoukat, hollow technikákat, gintout és helyváltoztató képességeket is. A lélekölő kardok nem felelnek gazdájuk hívására és a quincyk sem képesek aktiválni keresztjeiket. Egy darabig szabadon felfedezhetitek környezeteteket, azonban egyszer csak az egyik közeli falon három fekete üreg jelenik meg, majd rövidesen a sziklából egy fej kerekedik ki köré, majd teljes valójában kilépve, a köpenyén egy röpke pillanatig még látható marad a sziklafal mintázata, mielőtt átalakulna szokványos szövetté.

[Shinigamik]
Kezében hírtelen egy apró notesz jelenik, majd mintha emellé egy tollat is csak úgy a semmiből varázsolna elő. Ezután úgy tűnt, mintha le akarna ülni a semmire, ám az utolsó pillanatban egy többé-kevésbé ülőalkalmatosságnak nevezhető alakot fel a padlóról kiemelkedő sziklatömeg.
- Szóval, először is a következő adatokra lennék kíváncsi: teljes név, osztag, betöltött tisztség megnevezése, illetve felettes neve, amennyiben van.
Korábbi, túljátszott hanghordozásától eltérően hangulata gyorsan hivatalosra és unottra váltott, mintha egész nap ezt csinálná.
- Ha ezekkel megvolnánk, nyugodtan mesélhet is valamit, bármit, ami eszébe jut a Lelkek Világáról, szívesen meghallgatom.
Látszólag nem nagyon zavartatja magát, hogy valószínűleg akár egy képzett shinigami előtt üldögél ilyen védtelenül. Feje állásából, mintha még azt is látni lehetne, hogy időnként nem is rátok néz, hanem mellettetek eltekintve néz valamit, ám hiába is fordultok körbe, nem találtok semmi érdekeset. Rajtatok áll, hogy feleltek-e a feltett kérdésekre, vagy megtámadjátok az alakot.

[Cleto]
- Az a korábbi Cero bizony elég veszélyesnek tűnt. Ugye, maga sem gondolta komolyan, hogy egy barlang belsejében minden következmények nélkül ellőhet egy olyat, hm? Még szerencse, hogy én ott voltam.
Ha korábban nem is, de hangjából ezúttal egyértelműen némi gúnyt érezhetsz, mintha nem értékelné sokra fajtádat.
- Amennyiben együttműködik, részemről nincs akadálya, hogy hazacipelhesse a társát, már amennyiben megoldható. Nekem nem kevesebb, mint három emberem kellett annak a monstrumnak a megmozdításához. De inkább térjünk át a lényegesebb dologra. Kezdésnek valami egyszerű, mondjuk a neve és a rangja, már amennyiben rendelkezik olyannal.
Eközben bal kezében hírtelen egy kis, jegyzetelésre alkalmas notesz, jobbjáben pedig egy toll jelenik meg látszólag a semmiből. Ezt követően a padló mintha megelevenedne, és székre emlékeztető formációt vesz fel, amibe bele is helyezkedik, miközben a válaszodat várja. Felelhetsz is a kérdésére, vagy megtámadhatod, de akár figyelmen kívül is hagyhatod őt, és inkább keresheted a kiutat is.

[Yuuna]
- Mit is kezdjek veled, mit is…
Hosszú ujjaival homlokán dobolva töpreng egy darabig, mielőtt újra megszólalna.
- Igazán sajnálom, de úgy tűnik téged tévesen hoztak ide, nem szerepelsz a vendéglistán.
Mondandóját megerősítendő, fejét is megcsóválja egyszer-kétszer. Mintha próbálná elhitetni veled, hogy valóban sajnál téged, de az is lehet, csak színjáték az egész.
- Támadt viszont egy ötletem, hogy tehetnéd magad mégis hasznossá. Ugye szeretnéd hasznossá tenni magad, hm? Kitalálok neked majd valamijen ajándékot, ha segítesz nekem. A nevedet már ismerem, azonban engem sokkal jobban érdekelne egy névrokonod, Tachibana Satoru. Mit tudsz elmondani róla?
(click to show/hide)

[Maximilian]
A főnök odamegy hozzád, majd ujjaival csettintve egyet, a talajból tőle két oldalra egy-egy csuklyás alak emelkedik ki, akiket felismerhetsz, hogy ezek bizony ugyan azok, melyek korábban magukra vállalták, hogy ők bonyolították le elrablásodat, azonban most ők vannak megkötözve helyetted.
- Megadom a lehetőséget, hogy elégtételt vehessen rajtuk.
Ezután olyan mozdulatot tesz feléd, mint amilyet akkor is tett, miután a shinigamik vissza akartak fordulni, ezúttal azonban semmi sem jelent meg a feje felett.
- Megengedem, hogy használja a képességeit. A módszert önre bízom, nyűgözzön le.
Amennyiben korábban próbálkoztál már az íjad használatával, de nem ment, most gond nélkül képes vagy megidézni, és a lélekrészecskék gyűjtése is megy. Választhatsz, hogy melyik fogollyal kezded, vagy akár a lehetőséget megtagadva a harmadik célpontot is választhatod.

[Kane]
- Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű prédát fog nyújtani. Talán mégsem minden a név.
Kezdte beszédét rögtön néhány gúnyos megjegyzéssel, talán még mindig előző kirohanásodon megsértődve.
- Képzeld, mennyire örülne apád, ha megtudná, hogy rád találtam. Biztosan üdvözletét küldené.
Mondandója végén torz nevetés hallatszik, majd egyszer csak csettint ujjaival, és a sziklapadlóból Tigert látod kiemelkedni, aki éppen ébredezik. Tekintetetek egy pillanatra találkozhat, mielőtt a főnök folytatná beszédét.
- Arra gondoltam, hogy végeznék egy kis kísérletet. A feladatot mérhetetlenül egyszerű: végezz vele.
Miközben a meglepődött Tigerre mutatatott, úgy mondta ki a szavakat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, és bárki könnyűszerrel elvégezhetné. Kezével jellegzetes mozdulatot tett irányodba, mely ismerős lehet korábbról, ám az ötágú csillag most elmaradt. Ha korábban próbálkoztál képességeid használatával, de nem mentek, most azt tapasztalhatod, hogy újra gond nélkül képes vagy megidézni az íjadat. Vajon mit fogsz most tenni?

Poszt sorrend nincs
Határidő: Február 21. Kedd 13:00

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A valóságon túl
« Válasz #29 Dátum: 2017. Febr. 19, 00:56:38 »
Szögezzük le eddig mi is történt. Noah megbízott engem egy fontos futár melóval, amit egyedül is el tudtam volna intézni. Érdekes módon akárhányszor egyedül dolgozom mindig, szinte mindig ekkor kerülök ilyen nagy slamasztikába! Nem elég, hogy hátba lőnek, de még az egyetlen társam, akinek ráadásul a csomagot vittem barbár módon szedi ki a golyót a hátsomból, és mint kiderült baromi nagy fizikumi erővel képes, amit sajnálatos módon nem lehetett kamatoztatni, mert éppen téli álmát tartja meg hála annak a nyomoronc altató nyílnak, ráadásul engem kétszer is elaltatnak ok nélkül! És a tetejében, az a csuklyás fazon, aki úgy nézett ki, mint egy zombi, szemek, fülek és orr nélkül, maga lenne a megtestesült sikoly élőben, és még sorolhatnám, ez az alak, felismert… tudta honnan származok, egy szempillantás alatt rá jött, hogy a Shinzou családhoz tartozom. Ami azt jelenti, hogy a barátaim, Amarilla szinte mindenki, akivel valaha találkoztam, vagy ismerem, mind veszélyben van az élete! Mondhatni… ezt jól elszúrtam! De baromira….vajon mit értett az alatt, hogy le akarja tesztelni a Shinzouk temperamentumát? Van egy olyan érzésem… ennek nem lesz jó vége… 

Hirtelen varázsütésre, kinyitottam a szememet. Teljesen úgy éreztem magam mintha végig aludtam volna az egész napot, szinte újjászülettem. Tele vagyok energiával, akár itt helyben meg tudnék csinálni ezer fekvőtámaszt és hátra szaltót, akkor is tele lennék energiával! Még is mi a fene történt velem? Lehet csupán álmodtam az egészet, és hallucináltam? Felkelek, a földről majd körülnézve konstatálom lehetséges, hogy nem haluztam és még mindig nagy slamasztikában lehetek. Szinte olyan érzésem van, mintha figyelnének, minden sarkon. A reiatsu amit érzek, kiveri a hátamon a vizet. Még is… mi a fene ez? Miért érzem azt, hogy minden lépésemet követik? Az elektronikus térképemet bekapcsolva szinte semmi jelet nem ad, csak sistergés, nem ad tiszta jelet. Így hát sajnos a térképemnek lőttek. Alea Angelit, meg sem merem próbálni, mert valószínűleg hasonló sorsa juthatott. Plusz nem kockáztatom meg azt, hogy levegyem a karperecemet. Ki tudja, miféle kellemetlen veszélyekkel kell itt szembenéznem! Így is csak tetézem a bajt, már a jelenlétemmel! Jobb lesz mimnél előbb kijutni innen, hogy aztán Amarilláékat figyelmeztetni tudjam a közeledő veszélyre! De várjunk egy percet… merre van Tiger? És hol vannak a többiek?! Körülnézve veszem észre, hogy bizony egyedül vagyok, ami korántsem valami jó. Ha a többiek itt lennének, nagyobb lenne az esélye, hogy kijussunk innen. Lehet jobb lesz előbb a többieket összeszedni, hogy evvel növelni tudjam az esélyét annak, hogy mihamarabb eltűnjünk innen, plusz Tigert se hagyhatom itt hisz lényegében a futár társam! Már pedig egy futár sosem hagy hátra senkit!
- Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű prédát fog nyújtani. Talán mégsem minden a név.
Gyorsan a hátam mögé nézek, és a csuklyás alak újfent megjelent. A gúnyos megjegyzései arra engednek következtetni, hogy bizony valami, készülődik. És valamilyen szinten főszerepet szán nekem. Tisztára úgy érzem most magam mintha újra… gyerek lennék. Mintha visszautaztam hirtelen az időben, és újra átélem a kiképzésem minden pillanatát. Nosztalgiaérzés fog el, ami után görcsbe rándul a gyomrom. Emlékszem én arra a kiképzésre, és abból köszönöm szépen nem kérek többé! A húgom naphosszakat csak sírt a megpróbáltatásoktól. Szegény, min kellet keresztülmennie! Szerencsére nem volt egyedül, egymást támogattuk ahogy csak lehetett. Rossz emlékek… amiket örökre feledni akarok!
- Képzeld, mennyire örülne apád, ha megtudná, hogy rád találtam. Biztosan üdvözletét küldené.
- Ha azt várja, hogy csatlakozni fogok apámhoz, akkor sajnálattal kell közölnöm, de nem, fogok visszatáncolni. Én nem vagyok hóhér, mint maguk! A beszédéből, és ahogyan cselekszik, meg hogy mennyit tud rólam és a Shinzoukról, arra enged következtetni, hogy egy fajból valóak vagyunk. Maga is quincy akárcsak én. Bármit is tervez velem, a válaszom nem!
Nyomatékosítottam, előre a válaszomat felé. Egyáltalán nem érdekel, mit tervez velem. Egy cél lebegett csak előttem. Kijutni innen bármi áron, a társammal és a többiekkel együtt. Nem hagyhatom sorsukra őket. Jó lesz, valamit gyorsan kitalálnom hogyan szabadulok meg ettől az idiótától! A torz nevetésétől csak borsódzik a hátam! Bárcsak Tiger itt lenne most, biztos elő rukkolna valami tervvel… legalább is így első benyomásra tuti a tettek embere lehet. Több szó sem kellet, hirtelen a csuklyás alak csettint egyet ujjával és a sziklapadlóból kiemelkedve Tiger társamat pillantom meg. Szerencsétlen csak most ébredezik… még is mi a fenét keress itt? Még is mi ez az egész?! A kérdést, amit feltettem magamnak, hirtelen a csuklyás megválaszolja. Mintha olvasna a gondolatimban…
- Arra gondoltam, hogy végeznék egy kis kísérletet. A feladatot mérhetetlenül egyszerű: végezz vele.
- Hogy mi?!
Hirtelen nem tudtam hova tegyem azt, amit az előbb mondott… végezzek Tigerrel? De még is miért… hirtelen újabb emlék tör fel a felszínre. A nap mikor apám is ugyan ezt kérte tőlem. Végezzek a shinigamival, hogy aztán a nevemet megpecsételhessem, és méltóvá válljak a quincységemhez… ugyan ezt kérte tőlem… megint ugyan ott vagyok…. nem… nem ismétlődhet meg ez! Ha most megtagadom, akkor Tiger ugyanúgy meghal!? A francba… rohadna meg ez az őrült! Érzem, ahogyan visszatér bennem az erőm. Valószínűleg a csuklyás alaknak köszönhetem. Lehetséges, hogy most már tudom használni Alea Angelit, de ha most a csuklyás ellen használom, akkor el is veheti tőlem, és ha megtagadom azt, amit kér… akkor viszont szintén elveszi és akár meg is ölne engem és Tigert is. Valahogyan túl kell járnom az eszén… végtére is… a futároktól már eltanultam pár trükköt, ha talán húzni tudnám valahogyan az időt… hmmm… meg is van, ez talán beválhat... remélhetőleg Tiger nem fog szívbajt kapni. Most jól kell játszanom a szerepemet!
- Ha végzek vele… elhagyhatom ezt a helyet?
Tettem fel a kérdést. Remélhetőleg igennel fog válaszolni. Bármit is válaszoljon, muszáj cselekednem. Leveszem, a karperecemet magamról majd előveszem a keresztemet, majd elhelyezem a jobb karomhoz, ezután megidézem az íjamat.
- Bontsd ki szárnyaidat… Alea Angeli!
Az íjam megidéződik és szárnyai amint kinyitódtak jelezvén készen áll a fegyverem, megidézem a nyilamat célozva Tiger fejére. Ezután lassan felé sétálok. Közvetlen közelre egészen addig, míg a nyilam hegye majdnem a kobakját érinti meg. Éles szemekkel figyelem Tiger minden mozzanatát, éreztetvén felé hogy mindjárt megölöm. Majd a nyilam elengedése helyett, halkan amennyire csak tudok ne, hogy a csuklyás meghalljon, oda szólok Tigerhez.
- Psszt… Tiger… figyelj ide, most játszd a szerepedet rendben? Bízz bennem!
Ezután kacsintok is felé, majd a lélekölő íjamat kikapcsolom.
- Nem fogom bepiszkítani a keresztemet egy koszos emberre… ha érti, mire célzok, még sem hozhatok szégyent a családom nevére! Puszta kézzel ölöm meg!
Ezután minden erőmet latba vetve felkapom Tigert és gyomron térdelem, majd az arcába ütök. Sajnos nem foghatom vissza magamat, mert az gyanús lenne. Remélhetőleg Tiger szívós fajta, és nem fog ezért később szarrá verni. Meg is van, mit csinálok. Ha Tiger elég közel lesz a csuklyás fazon lábához, akkor azt kihasználhatná, és kigáncsolhatná, majd én Alea Angelivel távolról lelőhetném. Esetleg a lábait fogva tarthatná… Tiger valószínűleg meg fogja oldani. Megint megküldök egy jobb horgost, Tiger arcába, majd halkan megint hozzá szólok.
- Oda doblak, a csuklyáshoz olyan közel amennyire csak tudlak. Azután fogd le a lábait, gáncsold, ki ha kell én meg távolról lelövöm.
Még egyet kacsintok, majd felkapom, amennyire csak tudom majd újra gyomron térdelem, és a csuklyás fazon lábai elé dobom Tigert amennyire csak lehet. Remélhetőleg a csel sikerrel fog járni és Tiger kihasználja az alkalmat.
- Itt az idő meghalnod!
Mondom Tiger felé, majd felé haladva várok az alkalomra amint Tiger akcióba lép. Amint a jelet megadja, gyorsan megidézem az íjamat újra és lelövöm a csuklyás fickót! Remélem, beválik a tervem…
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 21, 17:09:29 írta Kane Shinzou »