Szerző Téma: Városi Könyvtár  (Megtekintve 3101 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #15 Dátum: 2015. Okt. 17, 21:54:31 »
Kutatás a 12. osztag feljegyzései között Kyokoval ^-^

Mikor elmeséli a történetet, hogy hogyan is lett halálisten,immáron teljesen megbizonyosodhatok róla, hogy korábban az emberek világában élt, vagyis már egyszer meghalt. Ez annyira nagyon szomorú T-T. Remélem, hogy neki kellemesebb élete és halála volt, mint a fiúnak, akivel múltkor a büfében találkoztam. Mindenesetre a válaszára csak bólintok, hogy megértettem, mert nem érzem úgy, hogy kérdeznem, vagy kiegészítenem kéne bármit is. Kiegészíteni amúgy sem tudnám, hiszen nem ismerem sem őt, se azt a Meika nevű shinigamit, akivel találkozott. Biztosan nem tízedik osztagos :o.
A kérdésére én is válaszolok, ám nem mondom el az egész történetet, nem akarom vele fárasztani, no meg ez kissé személyes dolog. Nem olyan, amit első alkalommal kifecseg az ember. Mondjuk ez nem pont igaz, mert Naonak az első alkalommal elmondtam a bátyámat, de az más volt. Ő a kapitányom, úgy éreztem, hogy joga van tudni meg… meg neki elmondtam, mert ő A Nao és kész. Ennél jobb indok nem is kell ˇ^ˇ.
- Nem, de akkor nem csak szerintem tré, ennek örülök - fújom ki a levegőt tetetett dühvel. - Én is azt vártam, hogy majd ünnepélyes bizonyítvány meg egyenruhaosztás lesz, a kapitányok felsorakozva és ők maguk választják ki a leendő tisztjeiket. Ehelyett kaptam egy papírt, ami nem elég, hogy tele van írva, de cserébe nem is ég el. Hallottál te már ekkora szemétséget >.>? - nézek rá halálosan komolyan, mert az utóbbi tény talán jobban felbosszant, mint az, hogy a dolgok nem olyan szépen és ünnepélyesen alakultak, ahogy azt vártam volna. - Mindenesetre az első napodon a kapitányod mindenképpen fog személyesen köszönteni, mikor a papírjaiddal felkeresed őt az irodájában. És gondolom a hadnagyod is, bár nálunk ez a pozíció éppen betöltetlen, így én csak Naonál voltam, de az nagyon jó volt ^.^. Kaptam tőle citromos sütit, meg beszélgettük és körbevezetett a tízedik osztagban, ami hatalmas és gyönyörű *O*. Majd jövő tavasszal mindenképpen el kell jönnöd, hogy megnézd a cseresznyefákat, mikor azok kinyílnak, mert az valami varázslatos. Szerintem neked is nagyon tetszene - mesélek neki az osztagunk csodálatos fáiról, melyeket szerintem Nao még a széltől is védene, ha az bizonyítottam nem tenne jót nekik. - Ivós party? Nekem nem volt ilyenem, de nem is hiszem, hogy mentem volna, nem bírom túlságosan jól az alkoholt. És amúgy nem vagy te egy kicsit fiatal ehhez :|? - kérdezem, bár nem célom az erkölcsrendészetet játszani, de egy gyerek ne akarjon már ivós buliba menni. Oké, lehet az én értékrendemmel van a gond és anyáék engem neveltek túlságosan is maradinak, esetleg konzervatívnak, de ez van. Szerintem egy Kyokoféle gyereknek igazán nem kéne ilyeneken törnie a fejét. - És a zanpakutodnak igaza is lenne.
A barátos megjegyzésére nem reagálok, engem sem vetettek fel, amikor a helyében voltam.
~ Ne szépítsd, nem volt egyetlen egy lélek sem abban az intézményben, aki, természetesen szerény személyemen kívül, elviselt volna téged. Komolyan csodálom, hogy a munkád alatt sikerült olyan fogyatékosokkal találkoznod, mint amekkora te vagy ~
Inkább nem is számolom meg, hogy ez alatt a mondat alatt Jégmadár tulajdonképpen hányszor is oltott be, már megtanultam, hogy jobb, ha ezzel nem foglalkozom. Arról nem is beszélve, hogy az ő stílusával még annyi ismerőse se lenne, mint nekem ˇ^ˇ. Vagy legalábbis szeretnék ebben a hitben élni, ám valamiért van egy olyan sandagyanúm, hogy mással nem viselkedne így, csak én vagyok a „kivételezett”. Mindenesetre a lényeg az, hogy nekem is inkább csak közeli ismerőseim voltak. Barátnak egyiket se mondtam volna, mert nem estek bele abba a kategóriába, valamint sejtettem azért, hogy nem lesz tartós ismeretségünk.
A meglepődésére el kell mosolyodnom. Persze, nem őt nevetem ki, csak azt, hogy minden bizonnyal még nem szokott hozzá ehhez a világhoz és ahhoz, hogy nem feltétlen tudja elsőre megmondani mindenkiről, hogy mennyi idős. Biztosan nem gondolná, hogy jó magam is lassan a századik életévembe lépek. Úristen! Az ő világa szerint ez azt jelenti, hogy egy ráncos, nőnek kéne lennem, akinek a csontjairól lassan lefolyik a bőre. Uh… azért remélem, hogy ennyit még ennek a világnak az évei szerint sem kell élnem.
- Igen, bár már itt élek egy jó ideje és volt egy közeli halálisten ismerősöm, még az Akadémia előttről. Valamint hidd el, egy-két két után az ember egészen jól át tudja látni a dogokat, főleg ha van olyan okos, hogy bekerüljön a tizenkettedik osztaghoz - kacsintok rá kedvesen. Egyébként valóban meglehetősen könnyű átlátni a Gotei szervezetét, ám a szőnyeg alá benézni meglehetősen nehéz, legalábbis szerintem. Persze, én nem ácsingózóm ilyenekre, de hát kitudja, hogy mit kell még csinálnom a jövőben :roll:.
A tanáros megjegyzésére, csak nemtörődöm legyintek egyet. Azt hiszem, hogy a kis diákok túlságosan magukra veszik a tanáraik sértéseit és hasonlókat. Persze, én sem voltam másképpen ezzel, mert úgy hittem, hogy amit mondanak az szentírás. Csak az első, igazán komoly küldetésemen szembesültem azzal, hogy a papírforma - mert azt hiszem, hogy erre ez a megfelelő kifejezés :o - sosem igazodik az élethez.
- A lényeg, hogy levizsgázz nála, aztán úgysem látod többet - mondom végül, bár valószínűleg nem ilyesmit vár. Hát, én se hozom a papírformát :roll:, már ha egy halálistennek van olyan. Bár gondolom van, a szabályzat, melyet mintha egyszer el kellett volna olvasni. Sosem tettem. Túl hosszúnak és unalmasnak találtam, így a második oldal után abbahagytam. Ha valamit elrontok, akkor előbb vagy utóbb úgy is megtudom ^-^.
Uhh… az arckifejezését látva kezdem azt hinni, hogy nem volt a legjobb ötlet szóbahozni a bombát és a tizenkettedik osztagot egy mondatban. Még véletlenül sem szeretném elijeszteni onnan, mert ha ez kiderül a tizenkettesek számára, akkor én leszek a következő kísérleti alanyuk. Ezt pedig nagyon, de nagyon, de nagyon nem szeretném. Nekem még vannak perverzióim a szép és hosszú életről, ebben pedig a legkevésbé sem szerepelnek tűk, laboratóriumok és őrült tudósok.
- Igen bomba, de ne aggódj, az egyenruhánkat leszámítva minden túlélte. Tudod Nao és én csupa konfetti lettünk. De ha engem kérdezel, akkor nagyon barón néztünk ki 8), ha csak párszor megjelenünk úgy nyilvánosan, akkor tuti új divatot indítunk el - szépítem a dolgokat egy hosszú jövő reményében. Kamisama, add, hogy ne legyen itt sehol egy poloska >.<”! - Igazából nem tudom, hogy mennyire agresszívek, még nem igen volt szerencsém egyikükhöz sem személyesen, vagy csak iszonyat felületesen. Szóval azon a kis bombás incidensen kívül nincs velük semmilyen tapasztalatom, de azt hiszem, hogy mondhatom: az egy életre elég volt. Még sok is. A miatt ne aggódj, hogy rosszban lennének ezután - ha még találkozunk -, nem szokásom az osztag vagy bármi egyéb alapján megítélni az embereket. Sőt, egyáltalán nem szokásom ítélni. Egyszerűen annyi, hogy ha valakit, vagy valami érdekesnek vagy szokatlannak találok, akkor utána járok a dolgoknak, ennyi. Jaj, ne sírj T-T - ölelem meg a lányt, aki elkezd pityeregni. Miért kellett nekem ilyeneket mondanom? Miért vagyok ennyire buta? Mindenesetre simogatom a hátát, míg úgy nem érzem, hogy már eléggé megnyugodott. - Egyébként még rengeteg jó osztag van a Gotei-en belül ^.^. Természetesen a tízedik a legjobb, de ha nagyon érdekelnek a kidouk, akkor ajánlom a kilencedik és a harmadik osztagot is, Nao szerint az ottani kapitányok nagyon értenek hozzá. Meg talán a negyediket is, ha érzel elég elhivatottságot a lelek gyógyítása iránt - meg persze, ha van hozzá elég gyomra, de ezt már nem teszem hozzá, nehogy megint valami rosszat mondjak. Mindenesetre talán a negyedik osztag áll a legközelebb a tizenkettedikhez, mindössze pár „apró” különbség van. Szóval értitek, na.
A visszakérdésére csak bólintok, majd hallgatom a válaszát, melyet egy rövid gondolkodás után kapok meg. Amit mond az érdekes és talán átlagos is, bár nálam még mindig szerencsésebb. Ő legalább az elejétől fogva képes társalogni a kardjával, még ha a nevét nem is tudja. Az én kardom gyakorlatilag tett rám, és minden nemű szólításomra egészen a záró vizsga előtti hétig. Már komolyan azt hittem, hogy vége, elkaszálnak, egészen addig lehetek akadémista, míg meg nem jelenik.
- Öm… szerintem eddig egyetlen egyszer láttam szellemalakban, de akkor is csak azért, mert oltári mérges lett >.<. Egyébként mindig az emberi alakjában mutatkozik előttem. Azt hiszem, azt jobban szereti és talán még szebbnek is tartja magát :|. Nézd, ha nincs hideg, esetleg forró lélekenergiád, akkor a tűz és jég elemet már ki is zárhatod, ez már kettő mínusz. Egyébként melyik típusnak örülnél a legjobban? - kérdem tőle, miközben az egyik könyv gerincéről letörlöm a port, hogy elolvassam a címét, ám sikerült valamit nagyon elrontanom, így olvasás helyet tüsszentek egy nagyot. Mázli, hogy nem vagyok taknyos, különben egy nem túl szép jelenetnek lett volna szemtanúja. A kérdésére csak mosolyogva bólintok, ám még az előző oldalon megnézek egy könyvet, majd utána csatlakozom hozzá, legalábbis ez a terv, ám ez meghiúsul, mikor egy puffanást hallok. Egy pillanatig azt hiszem, hogy a korhadt fa szekrények megadták magukat és egy csomó könyv esett a lányra, ám szerencsére „csak” elesett. Ami persze nem jó, de az általam elképzelt verziónál mindenképpen jobb.
- Nem esett bajod? Mit találtál? - fekszek le mellé érdeklődve, hogy én is meg tudjam nézni azt a könyvet, aminek próbálja elolvasni a címét. Szó se róla, nagyon poros az egész hely, de egy óvatos törléssel, melyet most jobban vitelezek ki, mint korábban, megoldom a problémát, így már el tudjuk olvasni a címet is. - Ügyes vagy, ez a könyv pont jó lehet nekem. Köszönöm ^.^ - nézek hálásan a lányra. - Húzzuk ki! Én emelem, te húzod. Oké? - nézek rá úgy, mintha valami nagy cinkosságra készülnék.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #16 Dátum: 2016. Jún. 24, 14:31:14 »
Véletlen találkozó a Barack lánnyal :o


- Még nem hallottam erről :o – Hallgatom figyelmesen Momo meséjét a felvételi levélről. - De gondolj csak bele, mi lenne ha elégetnéd, de hónapokkal később jobb helyet sem tudnál elképzelni az osztagnál, amelybe beosztott? Ahogy hallom, te szereted a tizediket, akkor pedig az a papír igencsak értékesnek kell, hogy legyen számodra. Legalábbis, én biztos így éreznék, attól függetlenül, hogy elsőre mennyire lennék csalódott az eredményben. - Megpróbáltam a derűs oldalát nézni annak, hogy ilyesmódon nem megsemmisíthető az osztag értesítő. Egyébként pedig, ha megsemmisülne még mielőtt megnézhetem a tartalmát, annál nagyobb balszerencsét el se tudnék képzelni. Nem lenne bőr a pofámon megkeresni az Akadémián ilyen adminisztrációért felelős személyt, hogy ugyan adjon már másikat, vagy csak mondja meg, hogy mi állt benne. 
- Hát kíváncsi leszek ^.^ - Már arra, hogy ki lesz az a bizonyos kapitány, és hadnagy. Remélem cukik lesznek, és adnak térképet az osztaghoz. :3 – Persze, szívesen megyek majd veled, ha ezt vehetem meghívásnak. - Mosolygok Momora, és a cseresznyevirágzós ötletére. 
- Jó, jó, nem feltétlen innék egy olyanon :o Csak azért mégis máshogy oldódik fel az ember egy ilyen összejövetelen, mint ha csak úgy kiállítják egy reggeli gyűlés elején a tömeg elé, hogy mutatkozzon be. Vagy ami még rosszabb, csak úgy hirtelen bekerül az osztagba, és a felsővezetésen kívül senki nem tudja, hogy oda tartozik... Az milyen szomorú lenne már! Nem tudom melyik rosszabb egy fiatal lélek számára. - Vallom be aztán őszintén, ezalatt értve a hideg fogadtatás, és az ivászat lehetőségét. De tuti van gyerekpezsgő itt is, nem? - Mondjuk talán a tizenkettedik osztag van annyira józan, hogy náluk a buli ne legyen opció. - Kicsit el is szomorodok ezen, ha bejutnék oda, nem szeretnék magányos lenni sokáig.
- Az úgy mindjárt más! - Gondolom át, vajon mennyi ideje lehetett megszokni az új dolgokat itt maga körül. - Azt azért nem mondanám, hogy okos vagyok. De nagyon szeretnék az lenni! Jó volna, ha a fejlődésem nem attól függene, ki és hogyan tanít, hanem akár magamtól is. Ezután vetődtek fel az Akadémiai tapasztalataink, meg a tanárok. 
- Peersze. - Húztam el a számat. Tudom én is, hogy ennyi kell csak, aztán megszabadulunk egymástól a tanárral, azonban akkor is azt kívánom, venne inkább levegőnek, és ne csesztetne folyamatosan. Attól semmivel nem leszek jobb, még akkor sem, ha pedig szent meggyőződése, hogy igen. Még az, de nem lenne szabad ennyire éreztetnie a véleményét. Nem volna szabad azt éreznem, hogy lenéz. Az ilyen miért megy tanárnak egyáltalán? Lehetne simán privát oktató olyanok számára, akik megengedhetik maguknak, és komolyan is veszik!
A könyvekről egy időre mindketten megfeledkeztünk, olyannyira lekötött minket a beszélgetés, meg az információ csere. Én most mégis zavaromban a könyveket bámultam, amíg Momo próbálta kimagyarázni a dolgot. 
- Jaj, jaj, hogy csínytevés :o – Jutott el végül a tudatomig, hogy nem belső háborúzásról van szó, csak amolyan egymás cukkolásáról, ami nem lehet végzetes, meg nem okoz akkora károkat. - Valamiért arra gondoltam elsőnek, hogy az egyik épületeteket földdel tették egyenlővé... vagy kirobbantották az összes ablakot. Akkor tényleg nem úgy agresszívak, ahogy elképzeltem. - Nagy kő esett le a szívemről, hogy teljesen félreértettem a helyzetet, persze a könnyeimet, meg a korábbi hirtelen zaklatottságomat muszáj vagyok még leküzdeni, de így ezerszer könnyebnek látszik.
A gondolataimba annyira belefeledkeztem, alig hallottam meg Momo kérdését a zanpakutoumat illetően. 
- Logikus amúgy. - Reagálom a tűz és jég elem kizárására. - Nem, egyik sincs. Nem is tudom igazán, milyen "választási lehetőségeim" vannak. - Direkt mutogatom az idézőjelet, mikor a lehetőségeimről beszélek, mert nincsen egyébként. Régen eldőlt, hogy milyen a zanpakutoum, csak még senki nem tudja megmondani, hogy milyen is az az olyan. A kardszellemem azért, mert nem hallom, mások meg azért, mert ezt elsősorban a shinigaminak és lélekölőjének kell megbeszélni. - Valami olyat szeretnék, amit könnyű irányítani. - Lehet túl sokat kérek már ezzel is? :'D – Valami, ami sokoldalú, amivel könnyen tudok alkalmazkodni az éppen aktuális helyzethez. Nem azt mondom, hogy legyen olyan zanpakutou, amivel képes vagyok megfordítani egy küzdelem végkimenetelét, nem akarom, hogy ekkora nyomás meg elvárás nehezedjen rám. Talán valami olyan képesség jó volna, amit mindenki csak alábecsülni tud, de közben pedig trükkös volna. Van egyáltalán értelme annak, amit most mondok? - Simogattam végig a tarkómat kínos vigyorgás közepette.
- Egészségedre! ^_^ - Még mielőtt itt hagyom ezt a könyves polcot, odanyújtok egy zsebkendőt, amit gyorsan a yukatám rejtett zsebéből húztam elő, hogy felajánlhassam, ahogy visszafordultam, sikerült valami véletlen folytán orra esnem. A puffanás elég nagy zajt csapott, Momo is halálra rémült, pedig felesleges volt. Felültem törökülésbe, miközben egy címet olvasva oldalra fordítottam a fejemet. 
- Nem, kutya bajom.. Nézd csak! - Mutattam a könyvre, ami rengeteg másik alatt volt felhalmozva. Momo Ahelyett, hogy csak simán leguggolt volna mellém, teljesen le is feküdt, ami nagyon furának tónt, még szerencse, hogy az emeleten a közvetlen környékünkön senki sincsen. Nem lenne jó, ha röhögnének rajtunk :| 
- Rendi bendi! - Ahogy Momo mondta, ő emelni kezdte a többi könyvet, így az, ami nekünk kellett, már könnyebben megadta magát a húzásnak, közelebbről nézve a cím tényleg az lett, amire gondoltam, hogy lesz. Robbanóanyagok.
- Yey :3 A tied megvan! - Nyújtottam oda az addigra már felálló, magát éppen leporoló Momonak, aki a másik kezével engem húzott fel az ülőpozíciomból. 
Mielőtt bíztatni kezdtem volna, hogy már csak egy könyvet kell meglelnünk, amennyiben hajlandó maradni, megszólalt az utálatos banya hangja a hangosbemondóban, hogy mára bezár a városi könyvtár. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő azzal, hogy találtam magamnak egy ilyen jó beszélgetőpartnert.
- Ah! Nagyon feltartottalak! Sokkal hamarabb megtaláltad volna, ha nem tartalak szóval. >_< - Szabadkozom Momonak, ahogy a lépcsőn sétálunk lefelé. Odalenn a banya szigorú tekintettel néz ránk. Most oda kell mennünk kivenni a Momo könyvét Q_Q Pedig, mennyire nem akartam a nyanyával újból beszélni :/ Szerencsére nekem nem is kell, azt intézi Momo. 
 
Az épületből kilépve, szembesülve az éggel, ahogy vörösre vált a kék szín, kicsit rossz érzés most a búcsúzkodás, de csak nem tarthatom tovább fel Momot, még ki kell olvasnia azt a vastag könyvet is! 
- Nagyon örülök, hogy megismertelek! - Nyújtom neki a kezem egy kézfogásra mintegy búcsúzóul. - Még biztos összefutunk majd! - Kacsintok rá, majd megvárom, míg elindul amerre épp neki kell, csak hogy ne jöjjön rá, hogy én nem tudom, merre is induljak meg. Nem akartam lejáratni magam, mielőtt elbúcsúzok.


Köszönöm szépen a játékot! ^3^
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 24, 15:13:29 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #17 Dátum: 2017. Jan. 05, 22:43:48 »
Elfeledett emlékek nyomában....

Amint beköszöntött az éjszaka, mindenki szinte elraktározta magát a holnapi napra. Kivéve engemet. Amióta a könyv nálam van és azt a két levelet is kaptam a rejtélyes idegentől, nem beszélve a képről, amit az árustól szereztem, egyre jobban kezdett kikészíteni a dolog. Még is mi a fene folyik itt? Miért kapok az idegentől üzenetet, és ráadásul miért figyel? Mert ezek szerint, ahogyan az üzenetet olvasom, megfigyelés alatt tart! De az a fura hogy nem érzem a jelenlétét! Még is mi a frász folyik itt? Ki ez a Kuroji Yoshinori? Mi közöm van hozzá, ki ez a Yume nevezetű lány? Egyáltalán léteztek ezek a személyek vagy csupán egy nagy átverésnek vagyok a résztvevője? ÁÁááááh… elegem van! Nem tudok aludni! Egyre jobban idegesít ez az egész! Kezembe veszem a sötétség művészete nevezetű könyvemet, majd kinyitom az első oldalnál ahol az író „Kuroji Yoshinori” neve szerepel, rajta a rangjával a „13. osztag kapitánya”. Nem tudom egyszerűen felfogni, még is mi a fene folyik körülöttem. A zanpakutom, Kurojinak nevezett, Kouhei szerint lehet, hogy Yoshinorihoz közöm van, esetleg a leszármazottja lehetek. De ez abszurd! Nem lehetek egy kapitány leszármazottja! Rugonkaiban nőttem fel, nem a lelkek városában! A fenébe is… sokáig gondolkodva végül elhatározom magamat. Megérhet talán egy próbát. Elmegyek a könyvtárba és körülnézek, hátha lelek valami információt erről a bizonyos Yoshinoriról! Ha valós személy volt és kapitány biztos feljegyezték valahol a nevét! Magamra veszem az akadémiai egyenruhámat, majd a zsákomba rakom a könyvemet, a képet amin Mitsuko kapitány és az a bizonyos Yume nevezetű nő is szerepel, majd indulok is kifele a szobámból. Szokásosan, mielőtt ki értem volna az akadémia területéből, a kardomat is magamhoz veszem, és a hátamra akasztom a tokjával együtt. Ezután „lopakodó” üzemodra váltva indulok is a könyvtár felé. Nagyon rizikós feladatot vállaltam most magamra, de kénytelen vagyok egyszerűen, mivel válaszok kellenek. Nem bírom egyszerűen hogy nem értek semmit! Válaszokra van szükségem és erre a könyvtár a legjobb megoldás! Szerencsére éjjel nappal nyitva van, annyi bökkenővel hogy a drága könyvtáros mindig ott csücsül a helyén. Kénytelen leszek tőle is elsunnyogni amennyire lehet!
Komolyan mondom… ennél ostobább ötletet a világon nem találhattál ki… egyszerűbb lenne kimenőt kérned délután és legálisan mehetnél a könyvtárba!
- Válaszok kellenek, még pedig most!
A te bajod lesz, ha lebuksz… én figyelmeztettelek…
- Kösz…
Mondom halkan a zanpakutomnak miközben haladok a könyvtár felé. Amint megérkeztem az épület elé, körülnéztem hátha vannak őrök a közelben.
- Nincs itt senki! Ez az!
Mondtam halkan örömömbe, majd lopakodva elindultam az ablak felé, hogy bekukkantsak merre is van a könyvtáros. Szerencsére a helyén van és olvasgat, így simán be tudok jutni. Ellenőrzöm az ablakot hátha fel tudom húzni. Szerencsére nincs lezárva, így halkan amint felhúztam annyira amennyire be tudok férni, gyorsan beslisszolok, és már húzom is le az ablakot. Amint ezt megcsináltam, gyorsan a könyvtáros felé néztem, hogy hátha észrevett e. De nem, még mindig ott olvasgat a helyén. Lopakodva, gyorsan magamhoz veszek útközben egy gyertyát és egy gyufát, majd indulok is az egyik könyves polchoz. Amint odaértem, és biztosra vettem, hogy engem itt aztán nem fog észrevenni nyugodt szívvel meggyújtottam a gyertyát és elkezdtem keresgélni a könyvek között.
- Kéne lennie valaminek… mondjuk… történelem… vagy valami hasonló…
Annyi könyv van itt, hogy akár évekig fog eltartani mire megtalálom azt, amit keresek. Jobban megfigyelve a könyveket közelebbről, elkezdtem kotorászni hátha meg találom azt, amit keresek. Nagyon belemerülök a keresésbe. Mindenáron meg kell találnom a megfelelő könyvet! Kéne lennie valami féle feljegyzésnek a volt kapitányokról!
Nem akarlak idegesíteni… de jó lesz hátra nézned…
- Még is miért?
Kérdeztem halkan a zanpakutomtól, majd elkezdtem érezni a lélekenergiát a hátam mögül. Megfordultam, majd egy shinigami állt előttem. Ajaj… azt hiszem ebből baj lesz…

Karakterlap

Shinraidou Kaito

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Hiszem, hogy okkal kaptam egy második esélyt...  nem követhetem el még egyszer ugyanazokat a hibákat."

Post szín:
#24A2B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #18 Dátum: 2017. Jan. 05, 23:18:22 »
Elfeledett emlékek nyomában...

Kaito a fejét vakarva, kissé álmosan indult meg a könyvtár irányába. Azután, ami a tegnap este történt... ma nem akart a hálókörletben aludni. A hideg rázta a gondolattól, hogy még valaki beeshet a tetőn... aztán rá. Inkább nem is akar rá gondolni. Bár, most hogy eszébe jut, akár egy nő is lehetne. Abban az esetben érdekelné.
~ Ha így szokás itt üdvözölni az újoncokat, talán még is vissza kéne mennem a körletembe... ~ gondolta magában, majd el is indult visszafelé, aztán eszébe jut, hogy ő a 2. osztag tagja.
Ami eddigi tapasztalatai alapján tele van különcökkel. Még ha nők is, talán akkor is lehet valami baj a fejükkel. Mondjuk nem mintha Kaito-éval nem lenne. Az unalomtól olyan dolgokra képes, mely más, méltóságos shinigami-nak még csak távolról sem jutna eszébe. De ha Kaito unatkozik, akkor elveszti a méltóságát.
Így hát, útja a könyvtárba vezetett, mivel a könyvtárban csend van, és így tud aludni. Legalább is akkor még állandóan csend volt, mikor ő járt be ide tanonc-korában, és próbált rájönni a kidou rejtelmeire. Mindig azok okozták neki a legtöbb gondot, így volt mit tanulnia, szóval elég sok időt töltött itt. Most hogy belegondol, még sokat is aludt. Akkor itt az ideje egy kis nosztalgiának.
Kaito belépett a könyvtárba, majd helyváltoztató technikáját használva kikerülte a könyvtárosnőt, és csendben elkezdett lopakodni, egy olyan szegletet keresve, ahol senki sem zavarhatná meg a nyugalmát, holnap reggelig. Egy olyan hely kellett neki, ahol ő előbb meghallaná, ha valaki közeledik, mint észrevennék őt. Ha meglátnák, hogy itt alszik, ki tudja mit gondolnának róla, és ez egy kezdő shinigami-nak nem túl szerencsés, a hírneve biztos, hogy bánná. És azt nem akarja, hogy lustának higgyék.
Azonban egyre fáradtabb, a léptei egyre nehezebbek, a végén már a lopakodásra sem figyel, csak vonszolja magát. Eljut a részhez, ahol az eltávozott, vagy eltűnt shinigami-k adatait gyűjtik, majd meglát maga előtt valakit. Kaito szemei hirtelen elkerekednek, majd a félelme alább is hagy, mikor meglátja az illető termetét, és az akadémiai egyenruháját, valamint nyugtázza azt, hogy még nem is vette észre. Még a lélekenergiáját sem érezte, ez azt jelenti, hogy vagy maszkolja, vagy kevés van neki. Minden bizonnyal egy akadémiai tanulóval áll szemben. Igen, szemben, ugyanis az illető megfordult. Egy nagyjából másfél méter magas, fekete hajú lány volt, szigorú tekintettel. Kaito fáradt szemekkel néz rá, majd megszólal.
- Te aztán sokat tanulsz a vizsgáidra. Nem kellene aludnod? Vagy ide jöttél aludni? Mert ha igen, akkor ez a hely stipi-stop. Ez van a legtávolabb a bejárattól, és szükségem van rá. Nem tudod, milyenek az osztagtársaim... és nem is akarod tudni. - mondja, majd elgondolkozik.
Még az idegen nevét sem kérdezte. És ez a lány olyas valaki, akivel teljesen normális keretek között találkozott. Ritka az ilyesmi.
- Egyébként ki vagy te? - kérdezi Kaito, miközben valamennyire kiegyenesedik, és elkezd nyújtózkodni.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #19 Dátum: 2017. Jan. 05, 23:52:26 »
Elfeledett emlékek nyomában...

Nem várt fordulatot vettek az események. Ahelyett hogy a shinigami fogta volna magát és ráncigált volna kifele engem a könyvtárból, és egyenesen az akadémiába tessékelt volna, helyette csak megszólít, majd gyorsan elmagyarázza, miért is van itt és persze előre figyelmezett, hogy ahol most vagyok lestoppolta magának ezt a területet. De, előbb voltam itt, mint ő! És mi az, hogy menekül, az osztagtársai elöl?! Miféle shinigami ez? Egy újabb barom?!
Hát ez… szánalmas…
Egyetértek a zanpakutom szavaival. Ez tényleg szánalmas! És még nekem mondják, hogy vegyek példát a shinigamiktól, és illeszkedjek be közéjük! Egyre jobban kezdem azt hinni, hogy a shinigamik legtöbbje csak megjátsszák magukat és valójában olyanok lehetnek, mint mi. Öregem… miért vagyok ennyire szerencsétlen?! Miért egy újabb barom társaságát kell nekem élvezni?! Ahogyan viszont kérdezett felém… éles pillantást veszek az előttem lévő shinigamihoz, majd kinyitom a számat.
- Dehogy jöttem ide aludni! Éééés….öhhm….jah a vizsgáimra készülök…ööööh igen a vizsgáimra, fontos könyvet keresek! Amúgy meg, semmi közöd hozzá!
Mondom el neki, majd visszafordulok és tovább kezdek kotorászni a könyvek között. Csak van valahol egy tetves történelmi könyv erre felé! Sajnos eddig nem járok szerencsével, mivel a legtöbb könyv vagy regény, vagy esetleg technikákkal kapcsolatos feljegyzések. Anyám, ez akár évekig el fog tartani! Miközben keresgélek, hajt a kíváncsiság, hogy a shinigami vajon mi a fenét keres itt. Úgy is kénytelen vagyok a személyét kibírni egy ideig, míg meg nem találom a könyvet, amit keresek, meg aztán legalább van társaságom a zanpakutom helyett. Amúgy is frászt kapok a saját zanpakutomtól!
- Miért menekülsz annyira az osztagtársaidtól? Csak nem megbántottak, és sírva futottál ide mint egy kislány?!
Tettem fel neki gúnyosan a kérdésemet. Komolyan, mit vétett ez a szerencsétlen, hogy menekülnie kell a társai elől? Beszólt a kapitányának, vagy esetleg összekapott valamelyik osztagtársával? Anyám… szerintem a választól tuti hátast fogok dobni, és rögtön agygörcsöm lesz. Miért ver engem a sors?! Tovább kotorászva a könyvek között, találok egy olyan könyvet, amin a következő felirat áll:
„Seireitei történelme”
- Ez az! Ez kell!
Mondom halkan örömömben, majd ki is veszem a polcról. Ezután megfordulok, és körülnézek, hátha el tudnék menni innen. De sajnos végig gondolva lehet, akkor követnék el baromságot, mert, ahogy elnézem a polcokat sajna ez az egyetlen hely ahol a könyvtáros nem lát be… basszus meg kell osztanom evvel az idiótával a helyet… áááh… hosszú éjszakám lesz! Odasétáltam a shinigamihoz, majd újfent kinyitom a számat.
- Tedd, arrébb magad leülnék én is!
Mondtam neki kijelentve, a szándékomat. Ez az este, egyre csak jobb lesz… miért kell nekem folyton lökött idiótákkal találkoznom állandó jelleggel?!!!!

Karakterlap

Shinraidou Kaito

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Hiszem, hogy okkal kaptam egy második esélyt...  nem követhetem el még egyszer ugyanazokat a hibákat."

Post szín:
#24A2B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #20 Dátum: 2017. Jan. 06, 00:10:33 »
Elfeledett emlékek nyomában...

A lány beszélni kezd hozzá, miközben kotorászik valami után. Kaito félig lesütött szemekkel hallgatja amit mond, figyelmen kívül hagyva a sértegetéseit, majd megropogtatja a végtagjait. Egyébként pedig igaza van, semmi köze hozzá. Nem is tudja, miért kérdezett rá.
- Ja, úgy is mondhatjuk, hogy menekülök előlük. Ha nem tenném, akkor lennék kislány. Néha férfiasabb dolog a... - mielőtt befejezhetné a mondatát, Kaito-nak feltűnik valami.
A lány kivette a "Seiretei történelme" nevezetű könyvet. Egy könyvtárban. Nem tanult történelmet az Akadémián? Dehogynem. Nem érez nagy lélekenergiát belőle... ez azt jelenti, hogy vagy maszkolja, vagy kevés van neki. A kardja mint ha egy zanpakuto lenne, de igazából lehet bármi. Plusz, Kaito rákérdezett arra, hogy mit keres itt. Lehet azért tette, mert valami rossz megérzése volt vele kapcsolatban. Lehet, hogy a lány nem is az, akinek mondja magát. Kaito kezd felvenni egy biztosabb, fenyegetőbb állást, a fáradtsága is kezd elillanni. Minden porcikája harcra készen áll.
- Kérdezhetek tőled valamit, kedves vizsgáira készülő lány? Mi az univerzális shikai parancs, amellyel a Gotei 13 főkapitánya minden egyes shinigami zanpakuto-jának szellemét egyszerre oldhatja fel? - kérdezi Kaito minden eddiginél nyugodtabb, kimértebb hangon, miközben a kezét a kardja markolatára helyezi.
Most ahogy visszagondol, a lány megfordult, mielőtt még tudhatta volna, hogy van valaki a háta mögött, és lehet, hogy most teszi az ártatlant. Az akadémiai tanoncokat szigorúan felügyelik takarodó után, főleg az ilyen fiatalokat. Ha tudna lopakodni, akkor pedig eltűnt volna, mielőtt Kaito ideér. Roppant gyanús a viselkedése. Az ex-bérgyilkoson kezd úrrá lenni a szakmai ártalom, a jelleme ismét kezd átlényegülni a régi önmagába. Az unalomtól, és szégyenlősségtől zavarodott shinigami-nak nyoma sincs, Kaito ismét egy szakmabeli profi arckifejezését, testtartását veszi fel, miközben várja a lány válaszát.
Iaido képzettségének hála biztos abban, hogy egy szempillantás alatt ketté tudja vágni a lányt, amennyiben csak hebeg-habog, vagy nem válaszol érthetően. Ugyan akkor a shikai használata tiltott a Seireitei-ben, Kaito tisztában volt a szabályokkal: akkor nem, amennyiben lidérc, vagy arrancar fenyegeti a lelkek birodalmának nyugalmát. És ezúttal lehetséges volt, hogy pont ez történik. A lány még csak be sem mutatkozott. Mondva csinált indokokkal érvelt. Alábecsülheti Kaito-t, az alapján, ahogy megszólalt, szóval gondolhatta, hogy egy ilyen könnyen átlátható álca is elég lehet a megtévesztéséhez. Kaito most először örül annak, hogy a jelleme nem várt változásokon ment keresztül az osztagtársai sanyargatásának, és a céltalanságnak hála, így lehet, hogy egy katasztrófától menti meg most a shinigamikat. Ugyanis a könyvtárban nem illegális kutakodni. Éjjel-nappal nyitva van. Kaito csak azért lopakodott, mert aludni akart, azonban ez a lány nem akarja, hogy észrevegyék. Ahogy gyűlnek a dolgok, amik nem állnak össze Kaito fejében, egyre inkább szorítja meg a kardja markolatát, és áll készen arra, hogy egy csatakiáltás közepette a lánynak rohanjon. Ha ez egy arrancar, vagy lidérc, akkor képes lehet alakváltásra, vagy felfalhatott egy akadémiai tanulót. Ez már elég ok az aggodalomra, főleg, ha a Soul Society egy ellensége bejutott a szövetséges falak mögé, észrevétlenül. Lehetséges volna? Akár hogy is, a lány válaszától függött, mi következik most.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 06, 00:17:19 írta Shinraidou Kaito »

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #21 Dátum: 2017. Jan. 06, 21:23:19 »
Elfeledett emlékek nyomában...

Na, jó… kezd idegesíteni ez a barom. Álljon már arrébb! Le szeretnék ülni és olvasni! De nem, helyette fogja magát és kérdezősködni kezd, valamit a Gotei 13 kapitányairól és egy univerzális shikai mi a fenéről. Ezzel mit akar elérni? Hirtelen át ment tanárba?! Vagy shinigami létére, azt hiszi, bármikor piszkálhat, egy akadémistát mikor kedve szottyan? Öregem… kezd mindjárt felmenni a pumpa a fejemben!
Nézd csak meg jól a testtartását Rei ahelyett, hogy mérgelődsz magadban… a fickó éppen a markolatát szorongatja… nem barátságos felállást vett fel…
Észreveszem egy idő után, amit a zanpakutom is megemlített. Valóban, mintha megváltozott volna a shinigami egy szempillantás alatt, és már komoly arcot vágott. De még is mi baja van velem? Csak… nem meg akar támadni?! Vagy esetleg simán meg szeretne leckéztetni a könyvtárban, jól elagyabugyál és vitet vissza az akadémiába? Szerintem ezért le is csuknák, ha megtámad egy akadémistát ok nélkül… és amúgy is zavar ez a viselkedése. Mit izomkodik itt nekem?!
- Neked elment a józan eszed? Minek kérdezel tőlem ekkora baromságot?! Ráadásul minek kell ehhez markolásznod a kardodat? Csak nem el akarsz verni, hogy aztán visszavigyél az akadémiára? Hát tud meg shinigami uraság, hogy nincs az az isten hogy vissza mennyek! Nem díszként jöttem ide! Amúgy is, mi okod lenne engem megtámadnod? Lidércnek nézek ki vagy mi? Ébresztő! Ha lidérc vagy valami, hü de veszélyes fajzat lennék, akkor szerintem már rég alulról szagolnád az ibolyát, idióta… na, most hogy ezt tisztáztuk, légy szíves… told arrébb a fenekedet hogy letudjak ülni!
Mondtam ezt kijelentve neki miközben mutatom a könyvet az ujjammal. Nincs időm efféle baromságokra, válaszokat kell keresgélnem, nem holmi idióta, shinigami baromnak, az igényeit kielégíteni! Hagyjon már engem lógva!
- Na, mi lesz, ott állsz egy helyben, mint egy idióta barom, aki még fel is akarja, húzni az agyamat vagy végre arrébb tolod magad, hogy leülhessek végre? Az agyamra mész…
Jelentem ki neki a problémámat felé, miközben fapofával nézek rá. Komolyan mondom, mindjárt fenékbe rúgom és helyet csináltatok magamnak. Nagyon idegesítő a viselkedése! Hiába shinigami, de roppantul bosszant!

Karakterlap

Shinraidou Kaito

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Hiszem, hogy okkal kaptam egy második esélyt...  nem követhetem el még egyszer ugyanazokat a hibákat."

Post szín:
#24A2B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #22 Dátum: 2017. Jan. 06, 23:37:32 »
Elfeledett emlékek nyomában...

A lány válaszát hallva Kaito testtartása ismét lazává válik, majd leveszi a kezét a kardja markolatáról. A fáradtság biztosan összezavarta, csak így nem juthatott ez eddig eszébe. Az előtte álló tanuló - mert tényleg tanuló, nem egy lidérc -, csak egy kislány. Neki is volt gyermeke, így az ilyesfajta infantilis viselkedés nem idegen a számára. Egy mosoly ül ki az arcára, mely egy lágy, szívmelengető tekintettel párosul, egy olyan tekintettel, amilyen csak egy apáé lehet. Körbenéz, majd látja, hogy bőven lenne hely körülötte, de azért arrébb megy egy lépést.
- Elnézést. Azt hittem, hogy idősebb vagy, hiszen a lelkek öregedése itt lelassul. Nem tudtam, hogy ennyire fiatal vagy. A nevem Shinraidou Kaito, a 2. osztag tagja. A csapattársaimról pedig csak vicceltem, tudod, a felnőttek ilyen butaságokkal szokták ugratni egymást. Persze tudom, hogy te is felnőtt vagy, de higgy nekem, addig nem mondhatod magad annak, amíg nem ittál egy jó szakét, és az neked egy kicsit arrébb van. - jelenti ki kedves hangnemben, lágy hanggal, majd a háta mögött lévő polcnak támaszkodik összekulcsolt kezekkel, elég helyet hagyva a lánynak ahhoz, hogy leülhessen.
- Az a könyv viszont a Seireitei történelme, nem igazán lehet belőle jó tételanyag a vizsgádhoz. Szerintem valami mást keresel. Ha elmondanád nekem mi az, lehet, hogy tudnék segíteni. Tudok titkot tartani. - kacsint rá, közben nyugodt arckifejezéssel várja a lány válaszát.
Ügyel arra, hogy ne sértse meg, vagy ne lépjen be a magánszférájába. Egykoron fia, Ryota is ilyen távolságtartó volt vele, mikor egy sokáig elhúzódott munka után hazatért. A gyermeke először fel sem ismerte, ami persze fájt neki, de tudta, hogy Ryota még csak gyerek volt, nem tehetett róla, így nem is hibáztatta őt ezért. Próbált összebarátkozni vele, és idővel Ryota már apának is szólította. Ugyanezt a hozzáállást próbálja használni itt is, reméli, beválik. Ha nem, akkor csak szimplán tovább áll. Régi jelleme ugyan egy időre felszínre került, de ha választania kell az apai ösztöne és a harcos ösztönei között, akkor inkább az előbbire hallgat. Nem lidérc ez, és nem is jelent veszélyt a Seireitei-re, csupán egy gyermek. Akármit is csinál, nyilvánvalóan fontos neki. Kaito pedig minden alkalmat próbál megragadni arra, hogy valamilyen módon emlékezhessen a múltjára, így gondolja, vele tart a keresésében, feltéve, hogy engedi. Bár már eldöntötte, hogy amennyiben társasága, vagy segítsége nem lenne kívánatos a fiatal lány számára, nem nagyon fűlne a foga arra, hogy egyedül hagyja az éjszaka közepén, szóval azért a fél szemét nyitva tartaná bármilyen veszélyre, még ha alvás közben is, a könyvtár egy távolabbi sarkából.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #23 Dátum: 2017. Jan. 07, 00:47:03 »
Elfeledett emlékek nyomában...

Végre aztán a drágalátos shinigami barom, megértette a mondandómat és a fenyegető hozzáállását velem szemben nyomban el is tüntette. Ezután nyugodt hangnemben elnézést kért, aminél csak pislogtam. Jé… képes arra, hogy bocsánatot kérjen? Ez azért új nekem. A legtöbb shinigami elhordott a fenébe. Ő meg bocsánatot kér tőlem. Álmodok talán? Vagy ez tényleg a valóság? Ezután bemutatkozik. Mint az gyorsan kiderül a neve Shinraidou Kaito és második osztagos. De azért nem áll meg hogy ne magyarázza ki magát utána gyorsan. Ugyan persze ezt el is higgyem, hogy csak ugratott? Nem vagyok ám hülye! A szakés megjegyzésétől, felhúztam a szememet, és legszívesebben beszólnék neki megint, de aztán úgy döntök, inkább nem mert most eleve fontosabb dolgom is van, mint egy barommal foglalkozni.
- Aha… szerintem ebben nem nagyon értünk egyet, de mindegy…viszont arrébb mennél végre?!
Végül helyet ad arra, hogy leülhessek. Odasétáltam hát kiérdemelt helyemre, és leülök mellé, majd kinyitom a könyvet és elkezdem lapozgatni. Eközben Kaitou megint hozzám beszél és megjegyzi nem éppen jó tételanyag az, amit éppen olvasok. Aaah…. nem kértem kommentárt tőle miközben végezném a dolgomat! Komolyan az agyamra megy a fickó! De abban viszont igaza van, hogy egészen mást keresek, és állítólag segítene nekem és titokban tartaná. Na persze… ezek után el is higgyem? Ne nézzen madárnak!
- Megoldom egyedül is köszönöm!
Fejeztem ki magamat Kaitounak majd folytattam a lapozgatást. Kéne lennie valami olyan fejezetnek ahol a volt kapitányok vannak össze írva. Csak tudnám, melyik oldalon lehet! Kinyitom a könyv utolsó lapját, hátha találok benne tartalomjegyzéket. Szerencsére voltak olyan okosak az emberek, akik írták, hogy gondoskodtak arról, hogy a tartalomjegyzék segítségével megtaláljam a megfelelő témát, amit keresek. Keresve a megfelelő címet, néha a szememmel oda pillantok Kaitoura. Még mindig itt lebzsel vagy mi? Miért nem megy el?
- Miért dekkolsz itt? Nem muszáj rám vigyáznod, attól, mert kicsi vagyok, még tudok magamra vigyázni!
Mondom, neki miközben keresgélem a megfelelő témát. Kisebb keresgélés után, végül megakad a szemem a következő feliratnál.
„Fontos személyek Sereitei történelme során”
Oda is lapozok a megadott oldalszámhoz, majd keresgélni kezdek…
- Yoshinori….Yoshinori…..
Csak van valahol fönt a neve… tovább lapozok, a személyek közül hátha fent van valahol. De egyszerűen nem találom sehol eddig. Lehet nem is létezett ez a személy?
Úgy néz, ki nem igen írnak róla…
- Itt kéne lennie valahol… egy kapitányt csak bele írhattak… a fenébe!
Végül összecsuktam a könyvet, mikor az utolsó lapot is megjártam. Nincs benne! Semmi adat, nem látható Yoshinoriról! Biztos rossz könyvet vettem ki! Felállok és visszateszem a könyvet a helyére, majd újra kotorászni kezdek.
- Csak van valami adat erről a Kuroji Yoshinoriról! Olyan nincs, hogy ne írjanak egy volt kapitányról!
Mondom, ezt magamnak miközben keresem tovább a megfelelő könyvet. Öregem… nem hittem volna, hogy a keresés ennyire fárasztó lesz…
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 07, 15:43:38 írta Kuroji Rei »

Karakterlap

Shinraidou Kaito

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Hiszem, hogy okkal kaptam egy második esélyt...  nem követhetem el még egyszer ugyanazokat a hibákat."

Post szín:
#24A2B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #24 Dátum: 2017. Jan. 07, 01:20:54 »
Elfeledett emlékek nyomában...

A lány azt mondta, megoldja egyedül is. Kaitonak nem úgy tűnt. A fejét vakarva bámulta, ahogy előtte ülve egy könyvben keresgélt. Azt figyelmen kívül hagyja, hogy a lány azt mondja neki, hogy nem kéne itt ácsorognia, minden gyerek ezt mondja. De Kaito akkor sem hagyhatja itt egyedül. Biztos benne, hogy majd a lány is megtudja hogy érez, ha saját gyerekei lesznek. A fiatal lány kis idő múlva egy nevet kezd kántálni. "Yoshinori."
~ Shishioh? ~ kérdezi zanpakuto-ját Kaito.
~ Rengeteg Yoshinori van. Ötletem sincs. ~ hangzik a válasz.
Kicsivel ezután megemlíti, hogy egy kapitányról van szó. A vezetékneve is elhangzik. Kuroji Yoshinori. Kaito megdermed. Belé hasít a felismerés. Kuroji. Nem Shinraidou. Ez a lány nem a gyermeke. Ráadásul, ez a lány már halott. Nem kell ahhoz oknyomozónak lenni, elég csak ex-bérgyilkosnak is, na meg 2. osztagos kémnek, hogy rájöjjön kit is keres annyira eltökélten ez a lány. Valószínűleg egy családtagot. Kaito már nem is tudja miért volt ennyire minden lében kanál. Egy kínos mosollyal nyugtázza a történéseket, majd felhagy az előbbi testtartásával, és biztos léptekkel elindul kifelé, hátat fordítva a lánynak. Útközben azért megáll. Szó nélkül mégsem mehet el. Reméli a lány hallja, amit mond. Hangja halk, és szinte érzelemtelen.
- Remélem megtalálod, akit keresel. Ha egy kapitány az, próbáld meg az osztagok régi nyilvántartásaiban. A kapitányok tetteit mind lejegyezték, ha Kuroji Yoshinori kivételes kapitány volt, az első oldalak valamelyikén lesz. - mondja, majd biztos léptekkel elindul kifelé, és nem fordul vissza.
~ Biztos vagy benne, Kaito? ~ kérdezi Shishioh.
~ Biztos. Nem vagyok az apja. Különben is, a lány már halott, hiszen itt van. Szeretném azt hinni, hogy Kuroji Yoshinori az apja, ezért volt ilyen ellenszenves velem. Vagy csak azért, mert gyerek volt. Akár hogy is, számára fontos volt megtalálni azt a nevet a könyvekben, és remélem, sikerrel jár. De nem vagyok az apja. Az igazi apja valahol viszont vár rá, és remélem ismét találkoznak. ~ hangzik Kaito biztos válasza.
~ Még mindig fáj, hogy nem találkozhattál megint a családoddal? Kaito... ~ kezdene bele Shishioh, de Kaito félbeszakítja.
~ Igen, tudom. Ez a lány nem Ryota. A családom pedig már új életet kezdett. Itt az ideje nekem is továbblépnem, és nem állandóan a múltban rekednem. Ha már új esélyt kaptam, kihasználom.
Kaito lopakodó készségeit felhasználva kimegy a könyvtárból, már az álom is kiment a szeméből, így könnyűszerrel használ egy shunpo-t, hogy kikerülje a könyvtárost. Szerinte ma este amúgy sem tudna már aludni... a lány pedig biztonságban lesz, hiszen a Seireitei-ben van. Vigyáznak rá, a barátai, a rokonai... nem kell neki Kaito, hogy megvédje. Ez nem az ő feladata.
Kaito-nak biztosnak kell lennie abban, hogy helyesen cselekszik, így próbál az is lenni. Az is sokat nyom a latba, hogy a lány visszautasította a segítségét. A gyerekek már csak ilyenek, de... lehet, hogy Kaito az útjában állt. Azonban reméli, hogy a lány idővel visszafogja csípős megjegyzéseit, hiszen nem mindenki tűri az ilyesmit a Gotei 13-ban, főleg nem a tisztek.
~ Kaito.. te is tiszt vagy. ~ szól közbe Shishioh.
~ Óh, tényleg... tényleg? Mindegy. Az én felelősségem a második osztag, nem a tanoncok, szóval asszem' megyek aludni a háztetőkre, hogy egy klasszikust idézzek. ~ válaszol Kaito, miközben a könyvtáron kívül eltűnik az éjszakában, mely szinte már azúrkék a magasan ékeskedő telihold miatt.
Kaito tudta, fiatal volt még az éjszaka. Nem kell üres gesztusokra pazarolni. A múlt maradjon a múlt.


//Köszönöm a játékot. :)//


Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #25 Dátum: 2017. Okt. 10, 16:17:23 »
Haladni a korral

Sokszor úgy érzem magamat, mint aki időt utazott volna. Végig bandukolva megannyi újabb és újabb dologgal találom szembe magamat. Új tisztek, újfajta bútorok, ételek és italok. Az étteremnél erősen bajban voltam mit is válasszak magamnak. Egyes ital neveknél fogalmam sem volt mit takar, egészen addig míg el nem olvastam a leírását, miből is készül. Sok dolgot feltaláltak, amig én távol voltam. A férjem, haladt a korral. Megannyi idegen tárgyat hozott már magával, aminél csak felhúztam a szemöldökömet és kérdően néztem, hogy vajon mit hozott be a házba. Sok újdonsággal már találkoztam otthon, de ahogyan kiléptem a börtönömből és végre magam is végig sétálhattam Seireitei utcáin, ezek az új dolgok teljesen összezavartak. Szinte nem találom magamat egyelőre a világban. Ahogyan a férjem is haladt a korral így kötelességemnek érzem nekem is megtenni ezt a lépést. Shinigamiként muszáj tudnom, hogy ezek az új eszközök, mint például a lélekmobilnak elkeresztelt ketyere mire is való pontosan. Szerencsére van egy hely, ahol információkat lehet gyűjteni, még is mi mindent hagyhattam ki, amig távol voltam. Legtöbb esetben pletykák útján informálódtam, amit valljunk be nagyon kevés és sok esetben nem pontos. Pletykáknak amúgy sem szoktam hinni, kivétel ez alól a drága lókötő Ayuta, mivel amit eddig mondtak róla igaznak bizonyultak. Kíváncsi leszek, mit fog majd szólni, hogy egy osztagban szolgálhat majd drága nővérkéjével. Repesedni fog az örömtől szerintem, én meg hozzáláthatok annak, hogy megneveljem. Erősen rá fér, már a fiatalemberre, hogy valaki megregulázza egy kicsit. Hosszú bandukolás után, végre megérkezek a városi könyvtárhoz. Látszik, hogy az épület átesett már egy renováláson és meg kell mondjam kinézetileg, nagyon kellemes érzést nyújt a léleknek, ahogyan csak ránézek. Belépve, rögtön megpillantom a könyvtárost. Már indulni készülök, Zanpakutoval a kezembe, hogy informálódjak, de amint megtettem két lépést, egy nyomást éreztem a hasam tájékán. Lenézve veszem észre, hogy egy fekete hajú kicsi leány jött nekem véletlen. Az arca valahogy nagyon ismerős. Mintha láttam volna valahol ezt az arcot… Yumera emlékeztetne. A lány sietősen távozik, egy mukkot nem szol. Egy darabig még figyelem merre megy, majd a könyvtáros segítségét kérve megpróbálok informálódni, hogy merre találom azokat a könyveket, amikre szükségem van. A könyvtáros elvezet a kívánt részleghez, majd magamra hagyva elkezdek kutakodni egy kicsit. Leveszem a polcokról a választott könyveket, majd lerakom az asztalra egymásra pakolva nagyság szerint. Zanpakutomat az asztalra rakom, majd a könyvkupac tetejéről kiválasztom a legfelsőt, amin archivált hírek szerepelnek. Az összes eddigi cikkek benne vannak, hogy mi is történt azóta Soul Societyben amíg távol voltam. Kinyitva a könyvet rögtön szembe találom magamat egy ismerős névvel. Aizen, az áruló shinigami aki annyi bonyodalmat okozott nekünk. Nem hittem volna, hogy tényleg ilyesmire vetemedett volna. Egyáltalán nem látszódtak rajta az árulás jelei. Általában, egész jó megfigyelő szoktam lenni. Párszor volt alkalmam szemtől szembe találni magamat vele, de egyszerűen nem véltem felfedezni rajta semmit, hogy valamiben sántikált volna. Úgy érzem hibás vagyok azért amiért Aizen majdnem sikerrel járt. A híreket olvasva sok minden kiderül mi is történt. Mitsuko kapitány kinevezésénél, csak elmosolyodok. Azt hiszem egy nap megkéne látogatnom, amint időm engedni fogja. Hirtelen ekkor egy keserves emlék, juttattja eszembe, a veszteséget. A küldetést, ahol elbuktam. A hely, ahol elvesztettem egy számomra értékes személyt. Barátot. Szomorúsággal tölt el, ahányszor csak belegondolok, mi is történt. Egy pár könnycsepp is megjelenik, amit gyorsan letörlök magamról. Remélhetőleg senki nem vette észre.

Karakterlap

Shiba Kamiko

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
#950736 és #933E66


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #26 Dátum: 2017. Okt. 12, 21:50:27 »
Lassan kezdek becsavarodni. Eddig sem voltam teljesen normális, de egyre ijesztőbb, hogy mennyi minden történik velem anélkül, hogy én kontrollálhatnám. Nem olyan dolgokra gondolok, amiknek passzív elszenvedője vagyok - olyan dolgok, amiket én teszek vagy mondok. Most például egy gondolat ragadt meg az elmémben, ami nem hagy aludni napok óta. A körzetben élő, ősrégi lelkek a régi időkről beszéltek, és azt mondták, akkoriban minden másabb volt... de amikor megkérdezték, mikre gondolnak, akkor kísértetiesen hallgattak. Lehetséges, hogy valami olyasmi, amiről nem beszélhetnek? Tudom, borzasztó paranoid vagyok, de ez volt az első gondolatom. Azóta pedig ezt a kérdést ismételgetem magamban minden éjszaka, miközben a plafont bámulom. Odakint nem fogok választ kapni, talán csak a shinigami létem miatt, de nem akarnak válaszolni a kérdéseimre. Az én furcsa agyam pedig nem hajlandó belenyugodni ebbe a bizonytalanságba.
A Városi Könyvtárban töltöm szabadidőm javát az elmúlt napokban. A legrégebbi tekercsek, feljegyzések tárát nézegetem, amik Rukongairól szólnak. Az első kerületeknek széleskörű az irodalma, még pontos léleklisták is vannak hosszú évekre visszavezethetőleg. Azonban, minél távolibbak a kerületek, annál kevesebb az irodalom. Ez nem újdonság, hiszen ha Soul Society törődne azokkal a kerületekkel, akkor nem ilyen állapotok lennének. De én nem kifejezetten hiszek abban, hogy az ottaniak nem szeretnék megosztani a történetüket. Valahogy csak fenn kellett maradnia az utókornak, nem? Lehet, hogy ott van valahol, csak nem keresem jó helyen... vagy nem keresem eléggé.
Fáradtan ülök az egyik asztalnál az olvasólámpa felé görnyedve. A káosz körülöttem az asztalon legalább akkor, mint ami a fejemben kavarog. Mindkét kezemmel a halántékaimat masszírozgatom, hátha attól kicsit összeszedettebb leszek. Lassan már összefolynak a sorok is, nehezen tudom őket követni a tekintetemmel. Minden pislogásom egyre hosszabb, és az összes idegszálam szünetért kiabál. Felemelem az éppen előttem heverő tekercset, óvatosan és vigyázva tekerem vissza a tokjába, lehunyom egy kicsit a szemeimet. Meg is dörzsölgetem őket, és amikor újra felpillantok, furcsa alakok, színek torzítják a látásom. Fáradtan sóhajtok egyet, az Akadémia óta nem olvastam ennyit. Sokkal kellemesebb tevékenység lenne, ha érezném, hogy van bármiféle értelme. Egyelőre úgy érzem, mintha egy óceán közepén egy fadarabon egyensúlyozva egy kiskanállal próbálnék evezni.
Amikor rendeződik a látásom, akkor pillantom meg a könnycseppeket a velem szemben ülő lélek arcán. Csak egy-kettő, látszik rajta, hogy észre sem vette a jöttüket. Gyorsan le is törli őket, majd körbenéz, hogy ki láthatta. Gyorsan elkapom a tekintetem, hogy ne érezze azt, hogy bámulják. Miután megnyugodott, tekintetem visszakúszik rá, majd érdeklődve lejjebb süllyed az előtte lévő dokumentumokra. Soul Society történései, nem is olyan régről. Furdalja az oldalam a kíváncsiság, miért sírna valaki Aizen tettei felett? A legtöbb shinigami inkább felháborodik ezen, vagy éppen dühöng. Lehet, hogy a híres kapitány alatt szolgált és ő is a kedves arcát ismerte? Nem tudok róla semmit, de az agyam máris beindul, és elképzeli, milyen ő. Kedves nő, kifejezetten érzékeny teremtés, aki nagyon ragaszkodott régebbi kapitányába... mi több, lehet, hogy még belé is volt zúgva! Aztán Aizenről kiderült minden, ő összetört. A negyedik osztagnál töltött sok időt, ahol rehabilitációs kezelésen vett részt hosszú éveken át, hogy ismét szolgálatba állhasson. Összeszedte magát, és élte tovább az életét, de valami néha még mindig visszacsábítja ide egy kis nosztalgiára. Igen, biztosan pont ilyen nő lehet... de ha nem is az, én remekül elszórakoztatom magam azzal, hogy ilyen kis történeteket írok köré. Észre sem veszem magam, ahogy egyik tenyeremen támasztom az arcom, őt nézem egy ideig.
Észreveszem, hogy nem jól törölte le az arcát. A zsebembe nyúlok, és felé nyújtok egy zsebkendőt csendesen.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #27 Dátum: 2017. Okt. 13, 12:01:19 »
Haladni a korral

Sose feledem el, azt a végzetes napot. Yume utolsó tekintetét az önfeláldozó tettét. Amig élek, örökké hordozni fogom az emlékét. A barátom a bajtársam, szinte egy családtagot vesztettem el azon a napon. Kíváncsi lennék Mitsuko kapitány tovább tudott e lépni, vagy őt is gyötrik néha az emlékek. Akárhogyan is emlékszem vissza arra a küldetésre, sokszor úgy érzem hibáztam akkor, hogy nem ragadtam el magammal Yumet mielőtt bezáródott volna a kapu. Lett volna időm rá, de nem tudtam megmozdulni. Amilyen sok lélekenergiát elszívott az a dög, csoda, hogy képes voltam pár másodpercig talpon maradni, mielőtt ténylegesen elájulhattam volna. Hogy lehettem ennyire ostoba, hogy leengedtem a védelmemet? Megbocsáthatatlan. Egy shinigaminak sose szabad ennyire leengedni a védelmét! A halála az én felelősségem. Ezért mindent elkel kövessek, hogy soha többé ne kövessek el hasonló fatális hibát, mert az mások életébe fog kerülni. Legközelebb sokkal jobban odafogok figyelni. Ha netán a sors úgy hozza megint találkozni fogok az Adjuchassal, akkor habozás nélkül megfogom ölni. A cikket tovább olvasva követem végig, Soul Societyben nem rég történt sötét eseményeit. Egy kapitány, Aizen elárulja a társait, majd hosszú idő után visszatér, és megtámadja az emberek világát. Megemlítenek egy szervezetet a Daitenshit, akik segítettek a harcban Aizen ellen. Régi kapitányok nevei is feltűnnek, akik már nem tagjai a Goteinek. Vaizard faj megjelenése, olyan Shinigamik akik rendelkeznek a lidércek hatalmával. Szerencsére sikeresen legyőzték Aizent és itt Seireitei falain belül, börtönében éli életét mozdulatlanul. Legalább is ha jól értelmezem, akkor szinte sehogy sem képes megmozdulni. Az ítéletet úgy érzem jogosan kapta meg, bár amondó vagyok egy ilyen szörnyeteget nem elfogni kéne élve, hanem megölni. Túlságosan veszélyes a shinigamik társadalmára nézve. Ki tudja vannak e olyan hasonló kaliberűek, mint Aizen. Mostantól nyitott szemmel fogok járni, az biztos.
~ Nem szeretném megzavarni a nyugalmadat, de jó lenne, ha felnéznél egy kicsit.
Zanpakutom figyelmeztetésére, felnézek majd megpillantok egy vöröshajú Shinigami leányzót, aki éppen zsebkendőt nyújt felém. Kérdő szemekkel nézek rá, mert nem egészen értem, majd rájövök lehetséges, hogy nem jól töröltem le magamat. Mosollyal az arcomon elfogadom a lány ajándékát, majd igyekszem alaposan megtörölni magamat, majd visszaadom.
- Köszönöm
Mondom a lány felé. Szinte a semmiből itt termet, ami komoly aggályokat ébreszt bennem. Sokkal jobban figyelnem kéne a környezetemre, mert most, ha egy lidérc lenne, az végzetes eredménnyel zárult volna. Látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból…
« Utoljára szerkesztve: 2017. Okt. 18, 12:36:54 írta Aikyou Kaiya »

Karakterlap

Shiba Kamiko

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
#950736 és #933E66


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #28 Dátum: 2017. Okt. 19, 20:26:42 »
A fehér hajú hölgy egy ideig észre sem veszi a felajánlásom. Már éppen kezd furcsa lenni az egész helyzet, sőt, lassan átlépem a kínosság időkorlátját és készülöm visszahúzni a kezem, amikor felpillant. Rám néz, elmosolyodik és elfogadja a zsebkendőt. Nyelek egy nagyot, nagyon kedvesnek tűnik a mosolya, annak ellenére, hogy az előbb még alig bírta visszatartania a könnyeit. Hümmögök egy kicsit, és visszaveszem a kezem. Térdeim között dörzsölgetem egymáshoz a tenyereimet, valamiért furcsán zavarban érzem magam. Amikor visszafelé nyújtja a zsebkendőt, gyorsan megrázom a fejem.
- Tartsa meg nyugodtan - válaszolom csendesen, miközben a tekintetem visszairányítom az előttem fekvő tekercsekre. Mondaniuk kellene valamit nekem, de mintha nem is jól nézném őket. El tudom olvasni, tudom értelmezni, ami le van írva bennük, de olyan, mintha a felszínt kapargatnám csak. Mintha lenne ott alatta valami, egy egészen más szöveg, csak olyan betűkkel írva, amit én még nem tudok elolvasni. Biztos vagyok benne, hogy ezek az apró nyomok, értelmetlenségek rávezetnek valamire, csak össze kellene tenni a sztorit, de attól félek, ehhez nem vagyok elég okos... >w> Elképzelhető, hogy segítséget kellene kérnem, vagy... nem is tudom.
Csendesen visszamélyedek az olvasnivalómba, úgy sejtem a nő is ezt teszi. Tovább képzeleg a soha be nem teljesült románcukról Aizennel. Végigfut a hideg a hátamon, amikor a kapitány nevére gondolok. Hogyan volt ilyen jó benne? Hogyan rejtegethette így a tervét, a valódi személyiségét? Hiszen egy egyszerű érzelmet nem tudok szabályozni, és a legtöbbször azt sem tudom megakadályozni, hogy ne üljön ki az arcomra, amit gondolok. Amikor pedig szeretném ténylegesen kifejezni magam, valami egészen rossz végkimenetele lesz.
Morcos sóhajjal állok fel, indulok meg az asztalunk szomszédságában lévő polc felé. Magasra mászom, hogy a legfelső tekercsek közül is kivegyek párat. Arra megyek leginkább, amelyek a legrégebbieknek tűnnek. Megpillantok a polc legtetején egy darabot, ami külön van szedve a többiektől. Egészen máshogy is néz ki, sőt, kifejezetten ősréginek tűnik. Felcsillan a szemem, erősen nyújtózkodok, hogy elérjem, de csak az ujjam végével piszkálgatom. Miközben lábujjhegyre állok, sikerül megfognom, de elveszítem az egyensúlyom és a fellépő csak úgy kicsúszik alólam. Minden túl gyorsan történik, nincs időm reagálni. Az alsóbb polcon próbálok megkapaszkodni esés közben, de csak annyit érek el, hogy magamra rántok fél polcnyi könyvet. A fenekemre huppanok, és hogy megtartsam magam, lerakom a kezeimet, közben pedig a fejemre pottyan egy-két vaskosabb kötet. Teljesen megszédülök, a könyvtár egy pillanat erejéig fordul velem egyet, a látásom is homályos lesz kicsit. Előttem hever az ősrégi tekercs, afelé nyúlok és mindenek előtt azt veszem magamhoz. Úgy érzem fontos, nem akarom elveszíteni, később lesz még időm összeszedni, ami belőlem maradt és elpakolni a rendetlenséget, amit csináltam.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #29 Dátum: 2017. Okt. 20, 09:36:51 »
Haladni a korral

A lány visszautasítja a zsebkendőt, majd hozzá tette, hogy megtarthatom. A tapintása kellemes, jó érzés a bőrnek. Nem szeretnék tolakodó lenni. Ha a lány azt szeretné, hogy magamnál tartsam, akkor nincs mit tenni. Eleget teszek a kérésének. A zsebkendőt elteszem az egyenruhám belső zsebébe, majd tovább folytatom az olvasást, közben azért fél szemmel a lányra is figyelek. Ahogyan azt már megtanultam ebből az irományból, majd összevetve mind azt, amiket eddig hallottam erről a szörnyetegről, muszáj, hogy nyitott szemmel járjak, különben kitudja mikor történne meg egy hasonló tragédia. Bármelyik shinigami képes lehetne egy hasonló cselekedetre. Meglehet, hogy az előttem lévő is. Minden esetre amig nem ad okot arra, hogy gyanús legyen a számomra, addig barátságos leszek vele. Persze csak, mint kolléga, hiszen nagyon közel engedni valakit a privátszférába nem lenne okos dolog, ráadásul a munkát is megnehezítené két shinigami között. Legalább is szerintem. Yumeval ugyan közeli kapcsolatot ápoltam, amit nem bántam meg egy cseppet sem, viszont az elvesztése pokoli fájdalommal járt. A saját érdekemben is úgy gondolom jobb, ha azért egy minimum távolságot tartok a kollégáim felé. Maximum a leendő osztagtársaimat engedem egy picikét közelebb magamhoz, de csak annyira amennyi szükségeltetik ahhoz, hogy tökéletes harmóniában lehessen együttműködni velük. Belegondolva, ha elveszíteném Ayumit és Ayutát is, teljesen megszakadna a szívem. Nem engedhetem meg, hogy ez megtörténjen. Helyes döntést hoztam, amikor úgy döntöttem átiratkozok a kilencedik osztaghoz. Szemmel fogom tudni tartani őket. A lány sóhajtozik, arcáról leírik, hogy valami nem tetszik neki. Talán nem találta meg azt, amit keresett, vagy esetleg maga az olvasmány volt olyan, ami nem tetszett neki? Lehet többre mennék, ha tudnám mit olvas. Lehet segítenem kéne neki? Megeshet. Végig figyelem a tekintetemmel, még is hova megy majd amint látom, hogy megtalálta azt, amit keresett újra összpontosítok az irományhoz.
~ Kaiya! Nézz oda!
Zanpakutom villámmal cikázva jelez, miközben felszolalt. Felnézek ahogyan kérte, majd látom, hogy ebből komoly probléma fog történni. Magamhoz ragadom hű társamat, de amint megtehettem volna két lépést, megtörténik a baj. A lány sikeresen fenékre esik a könyvek eltalálják a fejét, csoda, hogy nem rántotta magával az egész polcot. Odasietek a lányhoz, majd kezemet nyújtom felé.
- Nem esett nagyobb baja kisasszony?
Teszem fel a kérdésemet, közben mosollyal az arcomon próbálom nyugtatni, ha esetleg feszültnek érezné magát. Balesetek történhetnek. Emlékszem, hogy az akadémiás éveim során velem is történt hasonló, csak akkor szerencsém volt mert Yume abban a pillanatban el is lökött.
- Amondó vagyok jobban járunk, ha a könyveket visszarakjuk a helyükre, különben a könyvtárosnak nem lesz őszinte a mosolya. Megtalálta, amit keresett?
Ha netán nem az van nála amire szüksége van szívesen segítenék előkeríteni. Elvégre, fontos, hogy kollégáinknak tudjunk segíteni. A csapatmunka elengedhetetlen egy shinigami számára.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Okt. 20, 11:50:39 írta Aikyou Kaiya »