Szerző Téma: Városi Könyvtár  (Megtekintve 3096 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Városi Könyvtár
« Dátum: 2014. Júl. 04, 11:52:16 »
A legtöbb shinigami örömmel olvasgat, ezért alakult ez a hely. Itt a toronymagas könyvespolcok között mindenki talál magának érdekes olvasmányt. Sokan csak a társaság miatt járnak ide, azonban óvatosnak kell lenniük, mivel a keselyűtermészetű könyvtárosnő felügyel mindent. A könyvtornyok között megbújik jó pár asztal lámpákkal, ezeknél gyakran látni az akadémia tanulóit. Itt rengetek információ megtalálható, külön polcok vannak megtömve a Lelkek világának történelmi leírásaival. Egy olvasójegy kiváltása után bárki kikölcsönözheti az itt tárolt több ezer kötet egyikét. Az éjjel-nappali nyitvatartásával örömmel vár minden unatkozó halálistent.


Karakterlap

Shibata Chiharu

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 400 / 15 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 06, 18:00:27 »
A Könyvek Birodalmában

*Igazán szép délelőttre ébredtem, és úgy döntöttem, utánanézek valami könyvtárféleségnek, ahol sok-sok mesét találhatok. Felöltöztem, a megszokott egyenruha után a warajimba bújtattam a lábaim, majd meggondoltam magam: úgy is olyan jó az idő, minek izzasszam bele a lábam? Így ledobtam a lábacskámról, aztán az oldalamra kötöttem Mizu no Shinjut. Hajamat leengedtem, szép, nagy hullámokban omlott vállamra. Egy piros szalaggal megkoronáztam művemet, majd indulásra készen álltam. Sokáig bolyongtam, és hiába kérdezősködtem, nem igen foglalkoztak velem a járókelő shinigami-népek.
Picit rosszul is esett, és már majdnem sírtam, amikor egy kedves néni megkérdezte, hogy mi a baj. Én elmondtam neki, hogy mesét szeretnék olvasni, mire ő azt mondta, hogy úgy is a könyvtár felé esik az útja, elkísér. Megkérdezte, ki az anyukám, és melyik osztagban szolgálok. Büszkén feleltem, hogy a harmadik osztag hetedik tisztje vagyok, mire elmosolyodott. Egész úton beszélgettünk, még néhányszor meg is álltam nézelődni, hogy megjegyezzem az útvonalat.
Mikor odaértünk, elbúcsúztunk egymástól, én pedig megkerestem a könyvtáros nénit, aki szintén segített, bár bizalmatlanul nézett rám, és felháborodva megjegyzést tett, hogy milyen szülő az olyan, aki egyedül hagyja kószálni a gyerekét… Nem hagytam szó nélkül, rögtön rávágtam, hogy a kapitány néni engedélyével jöttem el, mire rákérdezett: ki az? Amikor ezt is elmondtam, riadtan hátrahőkölt, és inkább nem szólt tovább.
Úgy látszott, hogy Kagami kapitány nénit túlságosan tisztelik ahhoz, hogy az osztagára rosszindulatú megjegyzést merjenek tenni, mert a taichou-sama főnemes is egyben. Hogy fér bele ennyi minden az idejébe? A nagy családját igazítani, beleszólni a közügyekbe, és még egy osztagot is vezetni? Úgy döntöttem, én is olyan erős és ügyes akarok lenni, ha felnövök, mint ő.
Nagy sokára találtam egy jónak tűnő mesekönyvet, levettem a polcról, és találomra elindultam valamerre, hátha találok üres asztalt. Találtam is, valami irattárolónál. Szépen lecsüccsentem, majd kinyitottam a könyvecskét, és olvasni kezdtem.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 06, 18:37:59 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 06, 18:01:14 »
Irattári feladat

A mai napon kiküldetésre kellett mennem, de ettől még a reggelt Shiratori-sama irodájában kezdtem, hogy szétválogassam a mai papíradagot. Természetesen ez nem nagy feladat, gyorsan meg vagyok vele, de sokban segítek ezzel Shiratori-samának. Láttam a papírok között, hogy valami új tiszt is érkezik a mai nap, ezért észben tartom, hogy gyorsan végezzek a küldetéssel és én is megnézzem magamnak.
A küldetés, ahogy vártam gyorsan véget ért, csak rutin feladat volt, semmi különös, így gyorsan vissza tudtam érni az osztaghoz. Az osztag bejáratánál pedig már egyből Shiratori-sama várt egy feladattal, hogy figyeljek a büntetésüket töltő tisztekre. Ezt a feladatot nem utasíthattam vissza, vagyis Shiratori-samát leváltva álltam ott és figyeltem, ahogy dolgoznak. Reménykedtem benne, hogy az új tiszt még nem érkezett meg, mert én is látni akartam, ezért próbáltam siettetni a munkát.
Amint kész lettek már siettem is kapitányi iroda melletti üres szobába, ahonnan lehet hallgatózni és még egy leskelődő lyukat is csináltam ide, ami a másik oldalról teljesen észrevehetetlen, hiszen jól elrejtettem. Új tisztek érkezésénél nem akarom zavarni Shiratori-samát, de azért én is látni akarom, ki teszi be a lábát az osztagba, azért is telepedek le ebben a szobában.
Lassan be is lép valaki az irodába, de Shiratori-sama nem figyel fel rá valamiért, ezért a látogató nagyon csúnyán kezd el nézni Shiratori-sama felé. Már készenlétbe álltam, hogyha rá akarna támadni Shiratori-samára, akkor meg tudjam védeni, hiszen Shiratori-samának nem kell bepiszkolnia a kezét egy ilyen senkivel, én is bőven elég vagyok. Szerencséjére nem kellett semmit tennem, Shiratori-sama észrevette és elkezdtek beszélgetni, amit nyugodtan figyelemmel követtem.
A beszélgetés közben örömmel hallottam, hogy Shiratori-sama engem hív, ezért gyorsan át is szaladtam és el is vállaltam a feladatot. Ismét shunpora kapcsoltam és az irattár felé vettem az irányt, ahol már tudom a járást, hiszen segítettem már Shiratori-samának ide iratokat hozni. Megérkezés után elkértem a könyvtárostól az irattár kulcsát, majd végig loholtam a könyvespolcok között a terem végében lévő ajtóhoz.
Mivel elsősorban azt tudom az keresett nőről, hogy 15 éve halt meg ezért az elhunyt tisztek jegyzékét kerestem meg, ami jó vastag volt és több kötete is volt. Egyelőre csak három kötet vettem magamhoz és vittem oda az egyik asztalhoz, hogy elkezdjem átlapozni. Ha az egyikben megtalálom, biztos le lesz írva, hogy melyik osztaghoz tartozott és onnan már sokkal egyszerűbb lesz megtalálni.
Keresés közben egy pokollepke repült hozzám Shiratori-samától, egy üzenettel, hogy az új tiszt is majd ide fog jönni. Így már nem is siettem annyira a kereséssel, hiszen most már nem Shiratori-samának kell leadnom az keresett személy adatlapját. Ha ideér az új tiszt, akkor őt is be tudom fogni keresésbe és gyorsabban meglesz a kellő információ a nőről.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 06, 18:39:36 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Watanabe Sojirou

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 7

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 06, 18:02:24 »
A pokollepke nagyon pontosan leírta az utat én mégis elkeveredtem néhol. Hiába. Amikor legutóbb itt jártam még minden nagyon más volt. Bezzeg az emberek világa nem változik. A kis falu ahol voltam őrségben, ugyan olyan volt 300 éve. Pár apróbb változás volt ugyan. Például felújították a házak némelyikét (talán mindet is, ki emlékszik arra.), meg a közvilágítást cserélték elektromosra, de az utcák nem változtak. A fiúk mindig az erdő mellett gyülekeztek, a lányok meg a pataknál. Az apukák a kocsmába az anyukák meg egymáshoz mentek. Itt bezzeg minden átalakult. Átrendezték az utcákat, Átépítették a házakat, Áthelyezték az akadémiát és az osztagok szállását. Már Eichiro-channal közös padunk sem volt meg. Az irattár is sokkal nagyobb lett. 300 év iratai jelentősen nagyobb helyet igényelnek. Feltételezem az utóbbi időben sok más dologról is készül feljegyzés nem csak az osztagba belépésről és a halálozásról. A személyleírást követve kezdtem kutatni az olvasgató személyek között. Nem volt nehéz kiszúrni a furcsa színű hajat. Bár mondjuk én beszélek fura hajról? Az előtte lévő kupac könyvből és iratból arra következtetek hogy még nem talált semmit. Nem csoda. Ilyen kevés adat és ennyi eltelt idő... Nem csodálnám hogy egyáltalán nem találnánk semmit. Mindenesetre semmit nem haladunk ha csak itt állok és nézek magam elé. Odaléptem az asztal mellé. Kezemet a combomra és meghajolok. Ahogy azt szokás.
-Sojirou. Örvendek.- Nem éppen szószátyár megszólalás de könyörgöm. Nem várjanak kisregényt. Ez csak egy bemutatkozás. Mért kell annyira túlcifrázni.-Mire jutottál?-kérdeztem meg és a válla felett belenéztem a kinyitott könyvbe. A rengeteg sor és oszlop mindegyike egy halott shinigami. Szóval ennyi. Ennyi marad a shinigamikból ha véletlenül rosszul lépnek. Egy sor egy régi kopott könyvben. Egy adathalmaz. Születési ideje, Halál ideje, halál oka, megjegyzés. Vajon én is ennyi leszek majd? Mit takarhat a megjegyzés. Olvassuk csak el a 416-ost. "Hollow végzett vele karakura városban." 417: "Merénylet áldozata" 418: "Sikertelen kísérlet" 419: "Lázadás. Kivégezve." Vajon mi van Eichiro-chan mellé írva?
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 21, 19:04:59 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Shibata Chiharu

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 400 / 15 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 06, 18:03:11 »
Irattári Feladat

*Ez a könyvtári látogatás se bizonyult túl jó ötletnek, úgy ám! De, mivel jobb dolgom nem volt, és a kapitány néni sem mondta, hogy maradjak az osztag területén, ezért megpróbáltam valahogy lefoglalni magam. Sokat unatkoztam mostanában, ez kihatott a kedvemre is. Történjen már végre valami! Valaki igazán felborogathatná egy picit a megszokott kerékvágást. Na, de, mivel senki sem hajlandó ezt bevállalni, majd megteszem én! Csak a kérdés, hogy hogyan, és kivel szövetkezve.
A könyvtáros néni adott nekem egy hosszabb jelentkezési ívet, de van rajta pár írásjel, amit alig tudtam kivenni. Mivel azon a lányon, és a bácsin kívül senki sem volt ott, ahol én ültem, az irattárhoz közel, így szép, aranyos buksimmal ártatlan arcot vágva odaballagtam hozzájuk*
- Kérem! Tetszenek tudni segíteni? - *udvariasan kértem a segítségüket, nem szívesen szóltam volna bele a beszélgetésükbe. A bácsi úgy is olyan morcinak tűnt. Cseppet sem ideális „szövetséges” a rendbontáshoz, de mielőtt bárki is megijedne, nem gondoltam komoly dologra. Mostanra már ötletem is támadt: méghozzá az, hogy énekelni fogok! Úgy bizony! Reszkess, Seireitei! Csakhogy egyedül az úgy uncsi, és főleg magában. Kell mellé valami plusz is, de miért mindig én találjak ki mindent? Másnak biztosan vannak ettől pompásabb ötletei, mi mellé jó még az éneklés. Csak nehogy megint valaki összetévesszen egy cicával! *- Nem tudom, ide mit kell írni - *mutattam a nevem alatt egy részre, ami elbizonytalanodtam. Fene se gondolta volna, hogy a könyvtárba iratkozás ilyen erőt próbáló, nehéz feladat lenne. Pedig csak egy szakácskönyvet szerettem volna elolvasni. Ó, nem említettem volna? Terveim között szerepelt, hogy az egyik kedvenc ételemet megtanulom elkészíteni. Úgy ám! Csak ehhez majd szintén kell egy kis rásegítés, mert eleinte a szakács néni az osztagunknál megdorgált, és elküldött, hogy gyereknek nincs helye a konyhában főzésnél! Na, azt majd meglátjuk, de meg bizony! Majd Kapitány nénit megkérem, ő biztos tudja. De ez még a jövő zenéje, egyelőre a beiratkozást kell elintéznem, az a kulcs a szakácskönyvhöz.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 06, 18:41:38 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 06, 18:04:23 »
Irattári feladat

Nyugodtan lapozgatom az előttem heverő irattartót, amikor is megérkezik az új tiszt mellém. Felé néztem és láttam, ahogy bemutatkozás közben meghajolt előttem, megadva nekem a tiszteletet, amit meg is érdemeltem. De, ami már ezután következett az már egyáltalán nem volt íz ínyemre. Letegezett! Még csak nem rég találkoztunk és máris ilyen közvetlen stílusban beszél velem. Olyan volt, mintha teljesen ellentétes dolgot mutatna a testbeszéde, és amit ténylegesen mond.
- Shiranui Haruki, a 9. osztag 4. tisztje. Ha Haruki megkérheti, ne beszéljen vele ilyen közvetlen stílusban. - próbáltam kicsit visszafogni magamat, de szerintem így is sikerült tudtára adnom nem tetszésemet. Azért sem kaptam fel jobban a vizet, mert nem tudhatta, hogy egy magas rangú tiszt vagyok, hiszen tűnhettem volna egy egyszerű lóti-futinak is. Bár abból ki lehetett volna találni, hogy nem az vagyok, hogy Shiratori-sama mennyire megbízik bennem.
- Haruki még nem találta meg, de maga is segíthet a keresésben, ha már itt van. - álltam fel és fogtam meg az egyik irattartót, majd raktam át az asztal másik oldalára velem szembe. Ezzel akartam jelezni, hogyha nem is akar segíteni, akkor is kell, elvégre ez az ő érdeki, hogy megtaláljuk a keresett nőt.
Miután kiadtam a feladatot, visszaültem és folytattam a lapozgatást. A keresésben ismét megzavarnak, de ezúttal nem bánom, mert már van, aki keres helyettem, így teljes figyelmemet az asztalunkhoz érkező lányra tudtam fordítani. Mielőtt a kereső férfi kezdene társalogni az ideérkezővel, gyorsan válaszoltam a felénk idézett kérdésre.
- Igen? - fordultam a lány felé, jelezve, hogy majd én foglalkozok vele. Valami papír volt a kezében, amin nem tudott elolvasni valamit, ezért felé nyújtottam a kezem. - Haruki majd segít. - vettem el tőle a könyvtári ívet, majd megnéztem, mit nem ért. Nem szégyen másoktól segítséget kérni, ezért is segítek neki, hiszen én is szoktam segítséget kérni Shiratori-samától vagy Kohaku-donotól.
- Ide az osztagot kell írni. - adom vissza a papírt, hiszen nem tartott olyan sokáig, hogy megnézzem, mi is az. Aki nem tud olyan jól olvasni, mint én, biztos tovább tartott volna, hiszen engem már gyerekkorom óta tanítottak, mert a nemeseket így szokás.
- Milyen könyvet akarsz kivenni? - kérdeztem meg, mert nem akartam visszasietni a kereséshez, meg hát már én is vettem ki több könyvet innen. Bár néha felesleges volt kivenni egy szakácskönyvet, mert Kohaku-dono jobban tudta a receptet a könyvnél, de amikor nem akartam segítséget kérni, azért szükségem volt rá.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 06, 18:43:12 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Watanabe Sojirou

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 7

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 06, 18:44:05 »
Haruki eléggé megsértődött a tegező formulán. Észre sem vettem hogy túl közvetlen voltam. Sok ideig csak Hollowokkal beszélgettem. Ők valahogy nem szoktak panaszkodni a fogalmazásommal kapcsolatban.
-Ezer bocsánat. Nem szándékoztam sértő lenni.-szabadkoztam. Aztán hogy ne lássa zavaromat felugrottam és szembe vele leültem az asztalhoz. Magam elé kaptam egy félretolt látszólag még olvasatlan pakkot és mélyen belemerültem. Sor sor után olvastam a szörnyű híreket. Az elmúlt kétszáz év nem volt kegyes Serietyhez. Eichiro... Eichiro... Eichiro... Egyik sem az. Ahogy olvastam és mindenhol az ő nevét kerestem valahogy felötlött az emlék mikor olvasni tanított. Éreztem ahogy mögöttem ül és a kezemet fogja. Segített követni a sorokat. Akkor még alig tudtam betűzni a szavakat. Nagy segítség volt hogy nem kellett egyszerre két dologgal foglalkoznom. Most azonban nincs itt. Muszáj két dologra is figyelem. Nem mintha már olyan nehéz lenne. A sok év amikor a leveleit olvastam egyedül, elég gyakorlattal ruházott fel. Már nem kell minden betűnél megállnom külön külön. Már bele tudok mélyedni a szövegbe. Köszönöm Eichiro. Megtalállak.
Olyannyira belemerültem a szövegekbe hogy észre sem vettem a mellettem zajló jelenetet.
-Ide az osztagot kell írni.-szólalt meg Haruki.
Meglepődtem mert azt hittem nekem szólt. Talán elfelejtettem valamit? Amikor azonban felnéztem láttam hogy nem nekem szólt. Egy kislány jött és kért segítséget kérni. Nem tudott olvasni. Hmm. Mér jött akkor a könyvtárba? Hiszen itt csak olvasni lehet jóformán. De amint láttam Haruki intézi a dolgot. Akkor nekem nincs is más dolgom mint a papírba koncentrálni.
-Üdv.-szóltam oda a lánynak és már fordultam is vissza.

/*Bocsánat a késésért. Átkozott vizsgaidőszak... Ígérem hogy ezek után gyorsabb leszek.*/
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 21, 19:05:13 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #7 Dátum: 2014. Dec. 31, 21:33:07 »
 
Már nem kevés ideje töröm a fejem azon, hogy és mikor keressem fel Sierashi-sant. Legutóbbi edzésen tönkrement egy doboz cigarettája, és amikor oda akartam adni neki a pótlást, illetve újabb edzést kérni tőle, sajnos nem jutottam el, és még csak értesíteni sem tudtam, hogy nem leszek ott. Éppen ezért kettőt is szereztem neki, és az öreg eladót is megkérdeztem, hogy szerinte minek örülne. Nem volt olcsó meg kell hagyni, de remek tapasztalatokkal gazdagított, illetve most egy különlegesebb kéréssel is fordulok feléje. Ugyan eredetileg a kapitányt, vagy Airisut, esetleg Tsuki apját kértem volna meg, de mindegyikük nagyon elfoglaltnak tűnt hozzá. Ezeket mindenhová magammal viszem, várva a lehetőséget, hogy találkozzam vele. Ugyan fel is kereshetném, de nem akarok tolakodó lenni, és abban sem vagyok biztos, hogy úgy meg tudnám-e kérdezni, amit akarok, ahogy azt kellene.
Az utóbbi időben elég sokat jártam a könyvtárba. Rettentően sok időt fordítottam a lélekenergiám megértésére, annak kezelésére, csiszolására. Természetesen a testi edzést sem hagytam el, nem lassulhattam be, mert az a végemet jelentené. Fizikai erőkifejtésben az átlagot alulról ütöm, amit ezen lélekenergiámmal pótolni tudok csak kiegészítő. A harci stílusom a gyorsaságra, és a mozgástechnikákra épít, valamint egy-két technikát is már elsajátítottam. Szerettem is érezni a csatát, benne lenni a közepében, és nem csak hátulról támogatótűz lenni, de tény, hogy ez is élvezetes tud lenni időről időre, noh meg persze a fontosabbik része, hogy hatékony, valamint a kettő kombinálható megfelelő specializációval. Azonban ami a mozgatórugója lett a rohamos, már majdnem megszállott lélekenergia irányításom fejlesztésének, az nem más, mint … Az, hogy kezdek kifogyni az időből. Folyamatosan éreztem, ahogy kezd kicsúszni a kezem közül az irányítás, és nem egy technikát robbantottam már magamra, mert megvadult az erőm. A villámmozgásommal nem voltam megelégedve, meglehetősen lassúnak éreztem magam, ez annak is köszönhető, hogy mások sokat fejlődtek, míg én csak szinten tartottam. Visszatérve a fő témára. A könyvtárba nem szórakoztatóirodalmat jöttem olvasni, vagy épp történelmi leckéket venni, hanem megoldást keresni. Mindegy mi az, gyakorlat, technika, megemlített kísérleti szer, akármi. Amikor már nem volt erőm ilyenekkel foglalkozni akkor, vagy edzeni, hogy eltereljem erről a figyelmem egyedi dolgokon kezdtem el agyalni. Volt is egy-két igazán ütős dolog elképzelve, de valami hiányzott. Ez nem volt más, mint egy elektromágneses technika. Több dolog is alapult volna a taszításra, és a villám, azaz az elektromosság az, ami az én alapelememnek mondható.
Elméleti Kidou mesterfokon, Kidou gyakorlatok haladóknak (nehéz), Kidou elmélet, A lélek rejtelmei, Legendás technikák, és még fél tucat hasonló témájú könyvvel egyensúlyoztam a könyvtároshoz, hogy kivegyem őket. Nem voltam már ismeretlen, hisz az első felsülésem óta jártam ide. Eleinte csak beültem olvasni, aztán egyre többet és többet jöttem, majd elkezdtem könyveket kikölcsönözni, amiknek a száma rohamosan növekedett. Ekkor veszem észre Sierashi-sant. Leteszem a könyveket, és odaszólok.
-Tessék félrerakni nekem! Ma vagy holnap jövök értük!
Ezzel meg is indultam a mázlim felé. Néhány gyors lépéssel már kint is voltam a könyvtárból, ugye ott szaladni nem illik, majd beelőzve szembefordultam vele.
-Jó napot Sierashi-san! Kaminari Taka vagyok, köszönöm a legutóbbi edzést, és szeretném odaadni a kárpótlást a sérült cigarettáért.
Keresgéltem egy picit majd két dobozt vettem elő, s átnyújtottam. Az egyik egy rendes cigaretta volt, amit még akkor láttam, amikor véletlen megsemmisítettem, a másikon meg egy zöld növény szerepelt. Valami Cannabis, vagy mi. Nem tudom mitől annyira különleges, de azt mondta az öreg, hogy ennek biztos örülni fog, meg „vidám” lesz, ezt ki is hangsúlyozta. Szóval, csak jó lehet, meg drága is volt, szóval nem bóvli.
-Illetve szeretném megkérdezni, hogy tudna-e segíteni. Mostanság meglehetősen instabil a lélekerőm, illetve, ismer-e, szóval tudna-e tanítani nekem egy kidou amivel a felszültséget felhasználva… szóval egy elektromágneses technikát.
Kicsit fészkelődök a helyemen. Nem vagyok már annyira zavarba jövős, de akkor is egy rangos személlyel állok szembe, és elég nagy dolgokat kérek csak úgy a semmiből. Ráadásul picit cikinek is érzem, hogy a saját lélekenergiámmal vannak gondjaim. Azonban, ha már itt vagyok, és van lehetőségem rá, ki akarom használni azt. Remélem, hogy legalább az egyikre igent mond.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 04, 16:55:05 írta Kaminari Rosui Taka »

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #8 Dátum: 2015. Júl. 13, 01:25:13 »
Ismerkedés Hatakeyama Momoval

Véletlen találkozó a Barack lánnyal :o

Nagyon sokáig emésztettem a korábbi nap eseményeit, ugyanis elmentem a 12. osztaghoz megtekinteni azt a harci, gyakorló bábut, amit valószínű hamarosan beszerezni készülök. Nem túl drága, azonban elég egyszerű prototípusnak látszott számomra. Valójában a kíváncsiságom hajtott, hogy feltárjam minél hamarabb - ezért nem is vettem még meg, hogy ne adjak rá esélyt magamnak -, aztán egy kicsit belepiszkálva módosítsak a mechanikáján. Ehhez persze elengedhetetlenné vált annak a gyakorlatban való értelmezhetősége számomra, ami pedig egyenesen azt jelentette, hogy beutalót kell szereznem egy tanfolyamra. Ezek persze általánosságban már shinigamiknak, és exkluzívan csak a 12. osztagosok számára volt elérhető. Onnan tudom, hogy a felszerelés raktárként használt épületük oldalára legalább A/2-es méretű plakátot ragasztottak. Minimális információ volt rajta található, de annak ellenére hatalmas, festett robotpárviadal volt rajta. Ami számomra lényeges volt, az viszont hiányzott. Egy név volt csupán, és egy határidő rajta, gondoltam, hogy addig kereshetik az illetőt az oktatással kapcsolatban. Egyrészt a határidőből ítélve még valamivel később lesz, nekem meg annyi időm és türelmem biztosan nincs. Kivárhatnám, de... nem teszem. Az időt hasznosabban is el lehet tölteni, mint várakozással. 
 
A szobám elég keskeny volt, benne egy beépített szekrény volt az ajtó mellett, egy egyszemélyes futon azzal szemben, mellette nem túl messze pedig egy fa íróasztal egy ugyanolyan székkel. Az asztalon egymás hegyén hátán álltak a füzetek, némelyik kinyitva, másik szamárfülesen, de a rendnek nyomát sem lehetett találni. Egyetlen egy kis rész volt szabad, azon egy rajz hevert, amit az éjszaka folyamán firkálgattam le. Ugyan nem voltam ebben valami kimagaslóan nagy tehetség, azért én biztosan átláttam a rajzomat, ahogy elterveztem alakítgatni a bábomat. Már nagyjából mindent kitaláltam, ami egetrengetően fontos lehet majd a számomra a közeljövőben, és azt bele tudom zsuppolni az apró testbe. Viszont a funkciókkal nem merítettem ki a témát, ugyanis nagyon szerettem volna, ha nem csak küzdelemben volna képes reagálni a támadásokra, hanem magától támadna, vagy megtanulná az ellenség stílusát, arra pedig hatásosan tudna fellépni. Ezek voltak az alapok, amikre képessé akartam tenni. De valójában az volt a legnagyobb vágyam, hogy teljesértékű emberként tudjon funkcionálni, annyi különbséggel, hogy bármikor ki és be kapcsolható. Természetesen emberi külsőt is szeretnék neki adni. A technikai kérdéseket viszonylag könnyedén, önfejlesztés során ki tudom küszöbölni, és erre már volt kidolgozott tervem, hogy hogyan teszem magam alkalmassá. Viszont hogy hova fogom én tenni, amikor nem használom... Nos, ez volt a jackpot kérdés, ami azonban nagyon korai volt. A szobámban az átalakításra, lesz szűkön szépen elég hely ugyan, de ha lehetne egy kívánságom, akkor az egy erre alkalmas műhely lenne. De hogy amúgy, amikor már minden készen lesz, és életre kel a művem - a gondolatmenet ezen részén gonosz vigyor húzódott végig az arcomon, és menthetetlenül kacagtam magamban -, akkor majd a szekrényembe akasztom, vagy micsoda? 
- Huh? Hova lettem? - Eszméltem fel a hosszú, csak a fejemben zajló eszmefuttatásomból, már kinn Seireitei területén. Valahol a város részén voltam, ugyanis túl sok egyszerű lélekkel találtam magam körülvéve, akik pedig eléggé rémült és értetlen ábrázattal sandítottak rám. Önkéntelenül megköszörültem a torkom, komolyítottam a mimikámon, és sietősre fogtam a lépteimet a Városi könyvtár felé, bár amikor úgy éreztem, senki sem figyel néha szökelltem egyet-kettőt, hiszen örömmel indultam neki tanulni. 
 
A hatalmas ajtókon belépve csak ámultam és bámultam a rengeteg, rendezett sorokban sorakozó könyvespolcra. Néhány asztal volt a recepciós és információs pultként szolgáló magas asztallal szemben, de biztosra vettem, hogy mélyebben a polcdzsungelben még találni lehet olvasósarkokat. Odalépdeltem a nénihez, aki mogorván olvasgatott valami füzetet, és néha az orra alá morrmogta, hogy:
- Ezt a példányt se hozta még vissza... - Horrkantott egyet, nekem pedig minden bátorságom elszállt. Azonban észrevett, így már nem foghattam menekülőre a dolgot. - Mit keresel? - Tolta fel a szemüvegét, amely mögül csak érzelemmentesen éppen egy másodpercre nézett fel. - Mi a neved? - kérdezett ismét, még mielőtt az előzőre válaszolhattam volna.
- Miwa Kyoko vagyok a Lélektovábbképző Akadémiáról. - Ezt valamiért fontosnak találtam hozzátenni, ugyanis egy egyszerű bordó yukatát viseltem, fekete obival. - 12. osztagtól keresnék olyan feljegyzéseket, amik kezdő és haladó mű test megformálásáról, kialakításáról szólnak. - Teszem hozzá, bár lehet nem volt elég pontos a megfogalmazás. 
- Nos azokat az emeleten fogod találni, valószínűleg, de a legnagyobb része az ők találmányaik leírásának a saját tudásbázisukban bujkál. Itt nálunk csak egy-egy elkajlódott példány lehet az emeleti tíz és tizenötödik sorok között, amiket valahogy sosem sikerül rendesen katalogizálnia az éppen felelősnek. Minden bizonnyal az olvasó közönsége annyira rossz annak a részlegnek, hogy sosem teszik vissza a megfellelő... - Amint panaszkodásra állt a néni szája, jobbnak láttam ha megiramodok a lépcsők felé, ami a nőhöz képest tízen pár méterre volt, az ő jobbja felé. Gyorsan szedtem a lábaimat, mire éppen csak egy negyed oktávval magasabbra emelte a néni a hangját, így ordibálásnak nem volt éppen nevezhető, amikor utánam szólt. 
- Még nem fejeztem be!!! - Valószínűnek tartottam, hogy az átlagos könyvtárak szabályai itt is érvényesek, tehát minél halkabban kommunikálsz, annál kisebb az esélye, hogy valami házsártos banya rád szólna. És éppen ezért gondoltam, hogy ő rá is ugyanúgy vonatkozott ez, mint énrám, vagy egy harmadik személyre. 
Az emelet nem sokban tért el a földszinttől, talán a legnagyobb különbség az volt, hogy itt nem értek teljesen a plafonig a polcok, hanem csak két és fél, három méter magasságig nyúltak, míg odalent ez ténylegesen labirintusnak látszódott. A recepcióra le lehetett tekinteni a korlátról, ugyanis a lenti ülő részre, idefentről nagyon jó volt a rálátás. Ahogy elfordultam a korláttól, egy szúrós tekintet fúródott a tarkómba, éppen csak a szemem sarkából néztem vissza, hogy rájöjjek az információs banya rossz oldalára kerültem. 
- Csak próbálj meg kitiltani innen... - Motyogtam az orrom alá, mihelyst visszahúztam a rá kiöltött nyelvemet. Ezt nem vette észre, ugyanis érkezett egy barna hajú, copfos shinigami lány is. 
Nekiveselkedtem a tizedik sor alsó polcainak címeit végig nyálazni, mivel nem létezett használható katalogizáció azokra a sorokra, ahol az általam keresett könyvek megbújhatnak. Fél óra múlva talán, éppen guggolva közlekedtem a legalsó könyvsor címecskéit hadarva a nyelvemen, mikor is beleütköztem egy lábba, majd lendület vesztve, apró huppanás kíséretében popsira csüccsentem. 
- Hopp. - Pislogtam értetlenül, mire egy gyerekmondóka ugrott az eszembe. - Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! - Csak a vége volt az idegen számára is hallható, olyan halkan durmoltam el. - Bocsi, egy kicsit elmerültem. - Hoztam megkésve a mentségemre, kínos vigyort húzva az arcomra. 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 07, 13:30:52 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #9 Dátum: 2015. Júl. 15, 02:16:14 »
Kutatás a 12. osztag feljegyzései között Kyokoval ^-^

- Ezt is vissza kell vinnem, meg ezt is, meg ez és… nem, ezt hosszabbítom, mert még nem olvastam, ez pedig nem tetszett, szóval vissza - válogatom éppen a könyvtárból hozott könyveimet. Lassan lejár a határidő, nekem pedig ma pont szabadnapom van, szóval el tudok menni és elintézni a dolgokat. Jaj, remélem már visszahozták azt a könyvet, amit pár hónapja kinéztem!
Mindenesetre még egyszer átnézem a kikészített dokumentumokat, majd felkapom őket és már a szobámban sem vagyok. Igazából, ha akarnék, akkor shunpoval is mehetnék, minden bizonnyal gyorsabban is érnék oda, azonban ma olyan kellemes nyári idő van. Az a tipikusan olyan meleg, amikor még az emberről nem folyik a víz egyenruhában, így jól érzi magát. Bár, ha jobban belegondolok, vehettem volna fel „sima” ruhát is, elvégre ma nem vagyok szolgálatban. Mondjuk tagadhatatlan, hogy ennek a fekete göncnek vannak előnyei, többek között az, hogy az emberek, vagyis inkább a lelkek utat engednek nekem, így nem kell őket kerülgetnem a kezemben lévő könyvekkel. Mondjuk igazándiból azt is el tudom képzelni, hogy csak azért állnak félre, mert nem akarják, hogy esetlegesen árjuk borítsam a könyvhalmot. Hát na! Nem én tehetek róla, hogy ilyen sok dokumentumot vettem ki, illetve de, erről pont hogy én tehetek, de az már nem az én hibám, hogy olyan sok jó könyvet találtam.
Mikor végre megérkezem az épületbe és lerakom a kissé morgós néni elé a könyvhalmot megkönnyebbülök, hogy egyik mű sem végezte a poros földön, kár lett volna értük. Amíg a nő visszaveszegeti a könyveket, addig én kifújom magam, majd sokadszorra ugyan, de körülnézek az épületben. Igazándiból már az előtt jártam ide, hogy egyáltalán megfordult volna a fejemben, hogy halálisten legyek. Valahogy mindig elbűvölt a sok dokumentum, a légkör és a segítőkész lelkek, bár bevallom, hogy a pultnál ülő nőtől kiskoromban nagyon féltem, valamiért azt hittem, hogy meg fog enni, ha tönkreteszek egy könyvet.
- Az olvasójegyét oda tudná adni? - szakít ki a gondolataimból a fentnevezett nő kissé rikácsoló hangja. Én csak egy bólintással válaszolok, majd belenyúlok a zsebembe, hogy kihalásszam a kártyát, ám legnagyobb meglepetésemre csak az a papírlap van benne, amire felírtam egy címet mielőtt elindultunk. A francba! Ez nem eshet meg velem, pedig figyeltem rá, ott volt a szekrényen, én el akartam tenni. De nem, el is tettem emlékszem rá, hogy elindultam a szekrény felé, hogy eltegyem csak…
~ Csak akkor valami fuvallat levitte a helyéről az origami figuráidat te pedig, mint valami pszichiátriáról szabadult elmebeteg rohantál oda, hogy felvedd őket. Ez után pedig hiába mondtam neked, hogy menj vissza a szekrényhez, nem hallgattál rám.~
~ Persze, mert azt nem mondtad, hogy ott a jegyem. A legfontosabb részletet kihagytad, mindig ezt csinálod T-T. Miért hiszed azt, hogy olvasok a gondolataidban? ~ kérdezem a kardom szellemétől, miközben nagyon is jól tudom, hogy ő látja, hallja vagy nem is tudom én, hogy mit csinál a gondolataimmal. De az mindenesetre biztos, hogy mindig tudja, mi jár a fejemben és valamit mindig, de komolyan MINDIG hozzá kell fűznie. Persze, mikor szükségem lenne rá, akkor sehol sincs.
~ Sehol? Akkor legközelebb, ha szarban leszel, oldd meg a mágiához való tehetségeddel, rám pedig ne számíts .~
Ó igen, a másik hobbi. Az a bizonyos, hogyan forgassuk ki minden szavamat játék. Utálom, mikor ezt csinálja, mert tudja nagyon jól, hogy bosszant és hallom, hogy évezi, ahogy bosszankodom. Miért nekem jutott ilyen kardszellem T-T?
- Kisasszony, akkor hol az olvasójegye?
- Hehe… ez egy vicces történet - kezdek bele, a kedves kis mesébe miszerint otthon hagytam. Persze, ezek után ő kezd bele egy kedves kis mesébe, a kötelességről, a rendfenntartásról, majd pedig a saját problémáiról. Szerintem tíz percet biztosan állok ott - ha nem többet! - mosolyogva, összekulcsolt kezekkel, bólogatva, miközben legbelül elküldöm a francba őt és az egész rendszert is.
Mindenesetre, mikor végre sikerül elszabadulnom tőle előveszem a zsebemből a papírt, majd elolvasom a rajtalévő könyv címét. Eh… hihetetlen, hogy egy tizenkettedik osztagos feljegyzések között fogok kutatni, mind ezt a miatt a hülye bomba miatt. Szerencsére úgy ismerem a helyet, mint a tenyeremet, így nem kell gondolkoznom azon, hogy merre menjek. Az emeleten van, amit keresek. Gyorsan mászom fel a lépcsőkön és terveim szerint olyan gyorsan is hagyom el a helyet, amint megvan a keresett dokumentum.
Éppen a polcok oldalára ragasztott lapokat olvasom, mikor valami, vagyis inkább valaki nekiütközik a lábamnak. Ez a valaki, pedig hangot is ad ki - amúgy miért ne adna? -, vagyis pontosabban elkezd szavalni egy gyerekmondókát, ami kicsit meglep, de nem szólok rá semmit.
- Nem történt semmi - guggolok le mellé. - Jól vagy? Nem ütötted meg magad ugye? - kérdezem tőle, miközben ha hagyja, felsegítem a földről. Így ránézésre elég fitalakának tűnik. Nem tudom, hogy itt született-e, de így emberei életkor alapján saccolva olyan tizennégy-tizenöt év körülinek mondanám.
- Mit kerestél itt, a tizenkettedik osztag kutatásai között? Főleg a… - nézek oldalra, hogy elolvassam hol is vagyunk éppen - robbanóanyagos dolgok között? - kérdezem. Persze a hangomban nincsen számonkérés vagy ilyesmi, csak szimpla érdeklődés. Nem vagyok én a tizenkettedik osztag tagja, csak egy egyszerű shinigami, aki többet akar tudni a bombákról. Ez teljesen normális. Vagy nem?

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #10 Dátum: 2015. Júl. 19, 22:06:00 »
Véletlen találkozó a Barack lánnyal :o

- Nem történt semmi - guggol le mellém a barna hajú lány, akinek sikeresen nekiütköztem az imént. Tekintetén látszódik, hogy őszintén aggódik amikor megkérdezi: 
Jól vagy? Nem ütötted meg magad ugye?
- Naa! Dehogyis!! - Elfogadom a felém nyújtott kezet, bár bátortalanul elsőre, de aztán mégis erősen megszorítom, majd mikor úgy éreztem, hogy megvetettem kellőképpen a lábaimat a földön, felhúzom magam a lány segítségével. - Kutya bajom! - Fordulok körbe, s ahogy hátul megpróbálok viccből végignézni magamon, elkerekedik a szemem: A fenekemen vastagon áll a por. Talán elkacagja magát a lány, de minden figyelmemet leköti hogy leporoljam a popómat. 
- Hogy itt már takarítani is luxus legyen... - Puffogok hangosabban a kelleténél. Egy picikét sértőnek érzem egyébként, hogy a kelleténél rendezetlenebb a tizenkettedik osztag része a könyvtárban a többihez képest, de még a takarító néni se járja szívesen ezeket a sorokat. Mikor kész vagyok, alkalmam nyílik jobban megnézni a lányt, akivel a könyvtár hozott össze. Mivel ugyanazon részlegen leltünk egymásra, így merem feltételezni, hogy azonos érdeklődési körrel rendelkezünk. 
Ő maga talán fél-egy fejjel lehet nálam magasabb. Meleg árnyalatú tekintetét mérsékeli kellően fakó bőre, de mindennél jobban a fekete shinigami egyenruhája. Ha rajtam múlna, egy ilyen szép lányra biztos meleg színű ruhákat aggatnék, bár valószínűnek tartom, hogy az egyenruhát akármennyire is szeretné lecserélni színben másmilyenre, a szabály tiltaná. Kár pedig érte. Kedves, érdeklődő tekintettel néz engem miközben kérdést tesz fel nekem.
- Mit kerestél itt, a tizenkettedik osztag kutatásai között? Főleg a… -gyorsan oldalra pillant, ahol is egy felirat áll, amelyet még én korábban nem is vettem észre, és ha nem kérdezett volna tőlem amúgy, biztosan nekiállnék hisztizni, hogy miért a rossz polcot pásztáztam ennyi ideig. - robbanóanyagos dolgok között? - Egy kicsit mintha ő maga is meglepődött volna a polc tartalmán. Persze én magam teljesen a megbotránkozás szélén álltam. Visszafogtam magam, mert könyvtárban vagyunk, és mert egy bizonyos első benyomás megtételén ügyködöm éppen, egyébként már a földön gurulnék kínomban az elvesztegetett idő miatt. De azt mondta a nő, hogy nincs katalogizálva... Akkor lényegében nem én képzeltem ide teljesen más témájú könyveket is - mint például a Zanpakutou költészetének válogatása, vagy a dobófegyverek enciklopédiáját, és a Soul Society agrikultúráját. 
- Hát ömm... - Kerestem volna egyből valami kifogást, mikor rájöttem, hogy amúgy lehetek teljesen őszinte is akár. - Nos, valójában nem tudom mit keresek még, egyelőre csak a téma van meg. A nyanya-khm néni odalenn azt mondta, itt nincsen rendszere a könyveknek, úgyhogy nem teljesen aktuális az a felirat. - Bökök a robbanóanyag felíratja felé, ekkor mintegy bizonyítékot keresve szemmagasságban oldalra pillantok, majd az első könyvet - ami a kezembe akad-, leveszem a polcról. - Látod? Seireitei hirhedt bűnözői. - Valahogy elég szerencsétlenül sikerül felé fordítani a könyvet, ugyanis a külső borító alól kicsúszik egy meglepően vastag erotikus gyűjtemény, nedves cicis borítóval. Szép lassan elborítja a testemet a pír. Kezdek nagyon lassan kiborulni, de mielőtt teljesen elveszíteném az önkontrollomat a könyvek irányába fordulok, és éppen egy polcot megfejelek lehunyt szemmel, magamban elkárhozva az összes igénytelen hím egyedet. Miért a publikus könyvtárban kell elrejteni a hobbijukat? 
- Bocsánat, ez váratlanul ért. - Fordulok felé, mialatt az arcomat mintha a két kezembe temetném, azokat feljebb tolva elseprem az összes hajat és kínt az arcomból. - Csak, hogy ne gondolj rólam egyből rosszat. Ez. Itt. Nem az enyém!!! - Hangsúlyozom szükségszerűen.- Nem ÍGY szeretem a nők társaságát. És elítélek minden olyan pasast, akinek akár csak egy ilyenje is akad. - Ha magamat látnám a csücsörítő ajkammal, feltételezném, hogy valami genetikai kapcsolatom van valami hörcsög alfajjal. Mindazonáltal fontosnak éreztem helyre tenni magamat, és ehhez mindenféleképp szükséges, hogy az a könyv a lábam mellől messzire eltűnjön, így aztán mivel eddig egyikőnk sem lépett ez ügyben, valószínű a meglepettségtől, és a botránkozástól, így kecses lendülettel rúgom el a könyvnek jóindulattal sem nevezhető szennyforrást arrafelé, ahol a korlát alatt lecsúszva, a pult irányába fog majd zuhanni. 
- Ha nem takarítanak itt, és meg se próbálják katalogizálni ezeket a fránya polcokat, akkor természetes, hogy ilyen aknák lehetnek közötte. - Integetek a könyv után, miközben a nyanya odalenn hápog a meglepettségtől. - Meg is érdemli! - Mintha mi sem történt volna, visszafordulok a lány felé. 
- A nevem Miwa Kyoko. A Lélektovábbképzőre járok egy cirka fél éve. Sajnálom hogy mindezeknek a szemtanúja kellett hogy legyél. - Nyújtom neki a kezem, hogy megrázza, ha úgy gondolja. - Amúgy műtestek átalakításával kapcsolatban keresnék bármilyen dokumentumot, ami ezt részletesen képes oktatni. - A gondolat menetem ugyan tökéletes volt a fejemben, számára mégis úgy tűnhet, hogy teljesen nem ide vágó témára sikerül egy szempillantás alatt váltanom. - Te melyik osztagnak vagy a tisztje?
 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 07, 13:30:31 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #11 Dátum: 2015. Aug. 05, 23:11:17 »
Kutatás a 12. osztag feljegyzései között Kyokoval ^-^

A lány azt mondja a kérdésemre, hogy semmi baja, aminek borzasztóan örülök. Szerencsére elfogadja a kezem, amit felé nyújtok, bár a mozdulatai kicsit bátortalanok. Ezt talán meg is tudom érteni, hiszen én számára csak egy idegen vagyok, akinek neki ment a könyvtárban. Bár, azt az öltözékemből láthatja, hogy nem vagyok rossz szándékú, szóval nyugodtan megbízhat bennem.
- Ennek igazán örülök - mosolygok rá kedvesen. Persze, egy ilyen kis eséstől még senkinek sem esett komolyabb baja, de akkor is, jobb félni, mint megijedni ˘^˘. Legalábbis nekem anya ezt tanította mikor kicsi voltam. És ki tudja, akár meg is horzsolhatta magát, az olyan sérülések pedig sajnos könnyen jönnek :S. Ez tapasztalat. A takarításos megjegyzésére először nem mondok semmit, csak a legközelebbi polc mellé lépek, majd végighúzom rajta az ujjam. Hát mit ne mondjak, egy szép, vastag porréteggel találom magam szemben. Oké, elhiszem én, hogy erre nem sokan járnak, mivel a lelkeket minden bizonnyal hidegen hagyja a kutatás és egyéb, ha pedig tizenkettedik osztagos az ember, akkor nem ide jön, hanem az osztagánál található irattárba, mert gondolom, hogy a fontosabb dolgokat ottan tárolják, nem pedig itt. De azért ez a por nem egészséges. Persze mi közöm nekem ehhez? Igazándiból semmit.
- Hát, biztos annyira nem járnak fel ide, hogy maximum évente egyszer megnézik, aztán hagyják… vagy a mumusok műve az egész - teszem hozzá elgondolkodva, mert ez utóbbit sem szabad kizárni, mivel sok van belőlük, jó sok. És nekünk, a tizedik osztag tagjainak nagyon kell ügyelnünk, hogy minden rendes és mumus mentes legyen, elvégre ez is a kötelességünk a mellett, hogy védjük a lelkeket mindenféle gonosztól.
Mikor rákérdezek arra, hogy mit is szeretne a robbanószerektől, megnézi a táblát, majd kicsit elgondolkozik. Az arckifejezése változásaiból arra következtetek, hogy nagyon nem ez iránt érdeklődött. Viszont amit végül mondd, az kicsit lelomboz. Szóval végig kell néznem egy csomó könyvet, hogy esetleg, hangsúlyozom, ESETLEG találjak egy olyan könyvet, ami jó nekem. Eddig nem erről volt szó T.T. Én azt hittem, hogy bejövök, megkeresem a feliratot és majd a címeket olvasgatva kiválasztom a nekem kellő könyvet. Ez is minden bizonnyal a mumusok műve >.>. Bár arra még nem jöttem rá, hogy hogyan intézték ezt el, de rá fogok és legközelebb kicselezem őket, az biztos :x.
~ Vagy esetleg elfogadod, hogy ez az élet, és ezek a könyvek annyira nem érdekelnek senkit, hogy még foglalkozni is kár velük. Ehhez a képzeld barátaidnak, bocsánat mumusaidnak semmi köze :roll: ~ mondja a fejem egyik szegletében egy hang. Szívem szerint most egy szép és hosszú vitába keverednék vele, hogy ez nem így van, de akkor az előttem álló lány csak azt látná, hogy némán állok és nem csinálok semmit. A végén még bolondnak nézne, pedig nem vagyok ám az *>*.
~ Dehogynem… ~
Muuuu… erre már inkább nem is mondok semmit, mert egyszerűen nem éri meg Jégmadárra vitatkozni, mert meg tanultam, hogy abból csak én jöhetek ki rosszul, mivel mindig ő nyer, pedig egyenlőknek kéne lennünk, elvégre Kawasemi a lelkem egy része, vagy mi a szösz. Mindenesetre, szerencsére nem kell, vagyis inkább nem is tudok rá figyelni a továbbiakban, mert a lány a válasz mellett még egy könyvet is akar mutatni, hogy az igazát bizonyítsa, bár erre semmi szükség nincsen, mert hiszek neki. Miért ne tenném, semmi oka nekem hazudni. Vagy van, csak nem tudok róla?
- Látom… - bólintok, majd éppen mondanék még valamit, de nem jut rá időm, mivel meglepő módon a könyv kicsúszik a borító mögül és egy meglehetősen érdekes manga esik ki belőle. Hupsz… úgy fest, mégis van olyan, aki használja ezt a helyet, bár elég felelőtlen volt, hogy itt hagyja a könyvét. A lány meglehetősen gyorsan elpirul, ezen kissé elmosolyodom, mert ez is mutatja, hogy milyen fiatal lélek még ő - vagy csak üvegkalitkában nőtt fel? -, mivel ez nem ritka. Jó, egy közkönyvtárban az, de én már láttam ilyet itt és az emberek világában is. A férfiaknak valamiért szüksége van ilyenekre, bár a miértet nem tudom és azt hiszem, hogy sosem fogom megtudni, mivel nem vagyok férfi és soha nem is leszek az, szerencsére.
- Hé, jól vagy? Nagyon beütötted a fejed? - kérdezem tőle, miközben mellélépek, és a vállára teszem a kezem. Hű, csak most konstatálom, hogy körülbelül egy fejjel alacsonyabb nálam. Érdekes, eddig nem tűnt fel, bár eddig nem is álltam mellé. - Nyugi, egy pillanatig sem gondoltam hogy a tiéd, már csak a reakciódból sem - veregetem meg a vállát, Lássuk be, a hirtelen mozdulatai elég egyértelművé tették a dolgot, nem kell ehhez zseninek lenni. Mindenesetre a lány igen érdekes „bosszút áll” a könyvön és a takarítókon, mert a mangát nemes egyszerűséggel lerúgja az alsó szintre, ahol minden bizonnyal a könyvtáros néni ölében landol.
- Ugyan, nekem aztán ne szabadkozz, teljesen igazad van - rázom meg a fejem úgy, hogy lassan már hangosan felröhögök, bár igyekszem magam türtőztetni. Szerencsére a lány, vagyis már Kyoko bemutatkozik, így nem történik semmi egyéb, ami tovább ingerelhetne. Szóval még egy ideig bent tudom tartani a nevetést.
- Jó, akkor szépen sorjában, vagyis kezdjük hátulról - mondom, mert bár utolsónak kérdezte a nevem azzal fogom kezdeni ezt az egész bemutatkozásos dolgot. - A nevem Hatakeyama Momo és a tizedik osztag tagja vagyok. Póttestek - vonom össze most a szemöldököm, hogy egy kicsit jobban belegondoltam a dologba. Egy ilyen fiatal lány miért szeretne ilyesmivel foglalkozni? Még akkor is, ha tizenkettedik osztagos is szeretne lenni, mert feltételezem, az szeretne lenni, ha már ezek után kutat. Vagy ez csak hobbi lenne? - És mi a célod a kutatási eredményekkel, mit szeretnél elérni? - kérdem érdeklődve, miközben kicsit oldalra hajtom a fejem mert… mert így jobban esik. - És egyébként mit gondolsz az akadémiáról? Milyenek a tanárok? Melyik a kedvenc tárgyad? És mennyi idő volt eldöntened, hogy felvételizel? - kíváncsiskodom, mert nekem mindössze 89 év kellett hozzá. Bár őt elnézve, neki biztosan nem volt ennyi >.>.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #12 Dátum: 2015. Aug. 15, 00:21:58 »
Véletlen találkozó a Barack lánnyal :o

Olyan jó érzés tudni, hogy valaki teljesen hasonló szituációban van, mint én, sőt annyiban hasonlít rám, elvégre őt is ugyanúgy irritálja ennek a publikus helynek az ilyen szintű elhanyagolása. Fel nem foghatom, hogy az illetékesek, hogy képesek egyetlen egy rész átlépésére. Hogyan tudnak a tükörbe nézni, és azt mondani, hogy ma is tökéletesen végeztem el a munkámat. Hogy nem emészti őket hangyányi bűntudat, amiért itt mernek hagyni egy aknamezőt a vegyes korosztályból kikerülő olvasóközönség számára. Ha mindenki csak egy kicsit igényesebb lenne, esélyem se lett volna belebotlani abba a fránya könyvbe... mibe fogadjunk, hogy valami srác hagyta itt?
~ Khm. ~ Hallom, ahogy megköszörüli valaki a torkát. Enyhén férfias volt, de azért körbe néztem gyorsan, hogy csak a lány van-e a közvetlen környékemen, vagy akad-e más valaki is. De mivel az első helyzet állt fenn, így nyugtáznom kellett, hogy a zanpakutou lelkemnek elege lett a panaszos gondolataimból. Nem is csinálja most egy darabig, úgy hogy ezzel elkönyvelhetem, hogy az Aggancsos ipse is aktívan figyeli a környezetünket. 
Olyan jó lenne végre elárulná a nevét. Ötletem sincsen, hogy mit tegyek ezügyben. Mivel tudom egyáltalán könnyíteni a helyzetemet. Egyáltalán mitől is függ, hogy az ember hallja-e, vagy sem a zanpakutoujának a nevét?
Gondolataim közül a jelenbe gyorsan visszatérít a lány hangja, aki éppen ekkor mutatkozik be nekem. 
A lány, vagyis Momo, a tizedik osztagba tartozik. Sajnos róluk valymi keveset hallottam mióta lélek vagyok, előtte pedig még kevesebbet, így ezzel nem tudtam meg róla sem többet. Annyi azonban biztossá vált, hogy nem a tizenkettedik osztag tagja, így kíváncsivá váltam, hogy milyen olvasmányokat keres itt a könyvtár istenének háta mögött.
Úgy látszik, nagyon szeretné tudni, hogy pontosan miért is olvasok utána a póttesteknek, hát legyen, megpróbálom elmagyarázni neki.
- Vettem egy seikei papetto nevű bábot. Azt szeretném majd egy picikét felturbózni, de tudás nélkül butaság lenne belefogni, ugye szerinted is? - Megerősítésre várok, hogy nem fölöslegesen fogom a napom hátralévő részét abba fektetni, hogy ehhez a szükséges könyvre rábukkanjak. - Otthonias funkciók sem ártanának az egyszerű robot testbe, de valami frankó harcitechnika sem lenne rossz. Mondjuk, hogy lidércek számára maró hatású füstöt ereszt. Vagy rejtett pengék. Úh az baró lenne... - nagyon gyorsan elkalandoztam, így visszatérítem magam a helyes útra, még mielőtt reménytelenül elvesznék a gondolataim kavalkádjában. - Na szóval, valami ilyesmit szeretnék elérni a távoli jövőben. Egyelőre annyi a célom, hogy a tizenkettedik osztagba meggyőzzem saját magamat arról, hogy képes leszek bejutni. Nagyon szeretnék oda menni, mert rengeteg lehetőséget látok benne. Amúgy is szeretem megismerni a dolgokat, és nem hiszem, hogy egy utolsó kreátor lennék, ha nyílna rá lehetőségem. - A hatásszünet rövidre sikeredett, mert eszembe jutott még valami: - Na meg... úgy hallottam, úgy sutyorogják a verebek az Akadémián, hogy a tizenkettedik osztagba felvételihez elengedhetetlen a kreativitás, és a merészség. 
Ezután Momo megbombáz további kérdésekkel, én pedig gyorsan számba veszem mindengyiket.
- Maga az Akadémia nem rossz. Az épületek kielégítő állapotúak. A tanárok között akad olyan, aki szivesen foglalkozik csak az ő kis "klikk"jével, a prodigy-kkel az adott tárgyból általában. Persze nem mindenki ilyen, de van rá példa. - forgatom a szemeimet, mert eszembe jutott a hakuda tanárom. 
- Az a kedvencem, amiben a legkisebb erőfeszítéssel is jó tudok lenni. - Mosolygok rá Momora. - Ez eddig úgy látszik a shunpo és a kidou gyakorlat, de még sok évem van hátra, hogy ez változhasson. Hogy érted, hogy mennyi idő? Mennyit gondolkoztam? - Most, hogy így belegondolok, semennyit sem gondolkoztam azon, mihez kezdjek magammal. Olyan akartam lenni, mint Meika, és amit vártam a felvételivel, azt mindet azzal töltöttem, hogy rákészüljek. Talán még meg sem haltam, amikor tudtam, hogy mit akarok. Nem, nem igazán, még csak eszméletlen voltam. Ennek a gondolatára el is mosolyodok, ugyanis amíg a porhüvelyemben dekkoltam, annak egy rendellenessége miatt mindaddig míg lélekállapotba nem kerültem, csak monochrome-ban láttam a világot. Mindent csak a szürke megannyi árnyalatában. Így az az élmény, hogy kikerültem a testemből, egy megváltással volt egyenlő. Azt is tudtam, valahol nagyon mélyen az elmémben, hogy Meika nagyon sokat segített nekem ott. Megmentette az életemet, és erre én is képes akartam lenni valaki más számára. Illetve minden porcikám bizsergett, hogy alkalmam nyílik megvizsgálni ezt a világot is. - Ha erre komolyan kell válaszolnom, akkor úgy hiszem egyáltalán nem fordult meg a fejemben más lehetőség, minthogy az Akadémia elvégzése által shinigami legyek.
- Na és veled mi a helyzet? Mi alapján kerültél a Tizedik osztagba? Neked hogy teltek az Akadémista éveid? Volt sok barátod? Kedvenc tárgyad, vagy tanárod? Talán még ismerem is! *w° - kacsintottam egyet a végén.
Valójában a társalgásunk ezen pontjáig kialakítottam egy nagyon jó véleményt a lányról, amit nagyon nehezen tudna már leronbolni, éppen ezért minél jobban szeretném megismerni őt és a környezetét. Mi érdekli, mi taszítja, és a hasonló témák.
- Amúgy, Momo, te milyen könyvet keresel? - Nem voltam száz százalékig biztos abban, hogy szabad tegeződnöm, de mivel már megtettem, így feleslegesen emésztem ennél is tovább magamat.
~Így van!~ Szólal meg a zanpakutoum, és úgy néz ki velem teljesen egyetért ezen a témán. 
~ Beszédem van ám veled!!!!! Úgyhogy ezután készülj, mert téged is jól meg foglak ismerni!!! ~ Bár a fenyegetésem egyáltalán nem sikerül rémisztőre, rászólok a gondolataimban, míg éppen egy pillanatra elfordultam Momotól. A polcnak ezt az oldalát átnéztük, így mehetünk tovább a túlsó oldalra címkéket, feliratokat csekkolni.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #13 Dátum: 2015. Aug. 17, 19:57:42 »
Kutatás a 12. osztag feljegyzései között Kyokoval ^-^

A kérdésemre, hogy mit keres itt, egy meglehetősen hosszú és kifejtős választ kapok, mi szerint vett egy bábút, amit kicsit fel szeretne turbózni ilyen, meg olyan funkciókkal, amikre csak bólintgatok, hogy megértettem. Bár ez nem fedi le a teljes valóságot, mert igazából nem értem, hogy egy ilyen bábúba miképpen lehetne ennyi mindent becsempészni - szerintem amúgy sehogy -, de ez már igazán nem az én dolgom, hanem az övé.
- Szerintem is butaság lenni csak úgy nekikezdeni - helyeselek a kérdésére.
Mikor nem sokkal később hozzáteszi, hogy a tizenkettedik osztaghoz szeretne csatlakozni sok minden megvilágosodik előttem. Most  már értem a terveit ,  mivel csak egy - leendő - Juunibantai tag az, ki ilyeneket találhat ki. Valamint azt is értem, hogy ez a lány is részt fog majd venni a tizedik és a tizenkettedik osztag közötti háborús játékba *w*. Bár nagyon remélem, hogy nem fog olyan ijesztő dolgokat csinálni, mint a harmadik tisztjük, mert akkor akármennyire szimpatikus nem leszünk jóban ˘^˘. Mert kérem szépen, a bombával való ijesztgetés egyáltalán nem jó vicc >.>.
A többi kérdésemre is szépen, sorban kapom a válaszokat. A szavai alapján arra kell következtetnem, hogy az Akadémia az elmúlt négy-öt hónap alatt sem változott semmit, még mindig az megy, mint az én időmben. Várjunk csak! Azt mondtam volna, hogy az én időmben? Ez komolyan úgy hangzott, mintha olyan öreg lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az. Még a századik életévemet sem töltöttem be :o
- Úgy gondoltam, hogy a születésedtől, vagy éppen a megérkezésedtől számítva hány évig, hónapig, hétig vagy éppen napig gondolkodtál azon, hogy halálisten leszel? - bővítem ki neki kicsit a kérdést, mert úgy fest, nem fogalmaztam elég érthetően. Nos, ez néha még a legjobbakkal is megesik.
~ Ugye a legjobb kifejezést nem magadra értetted? Mert ha igen, akkor a helyedben távolabb mennék ettől a lánytól, nehogy rá is rászakadjon a plafon :roll: ~
Nem is hazudtam és az egóm sem nagy. Azt pedig komolyan nem értem, hogy Jégmadárnak miért kell mindig, mindenbe belekotyognia? Perszem tudom ez a hobbija, de kereshetne magának valami mást. Mondjuk, elkezdhetne kötögetni, úgyse valami hű de meleg helyen lakik, vagy ha mást nem, nekem köthetne sapkát és sálat, amit akkor viselek, ha meglátogatom *>*.  Mondjuk a fejemben felhangzó elégedetlen, kissé sem nőies horkanás arra enged következtetni, hogy nem tetszik neki az ötletem. Nem is értem miért :o.
Mindenesetre, ahogy arra számítok, én is megkapom a visszakérdéseket Kyokotól. Ahogy ránézek, látom, hogy milyen izgatottan várja a válaszokat, ez is mutatja, hogy mennyire gyerek még. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő nem itt született, hanem a túloldalról került át, azonban erre nem kérdezek rá, mert illetlenség lenne, biztosan nem szívesen emlékszik vissza a halálára. Szóval ez akkor lesz téma, ha esetleg ő maga hozza szóba.
- Én elég sokat agyaltam a dolgon, többek között azért is, mert a szüleim nagyon nem szerették volna, hogy én is halálisten legyek - mondom el a rövidített verziót, kihagyva belőle a bátyámat, mert ennek itt most nincs helye. - Azt igazából nem tudom, hogy mi alapján kerültem a tizedik osztagba, mivel a vizsgák után nem sokkal, csak egy értesítő levelet kaptam a leendő osztagom számával és a kapitányom nevével, Indoklás nem volt. Jaj majd elfelejtem, a levél még tartalmazta azt is, hogy mikor lesz az első munkanapom - és gondolom erről Naot is értesítették, csak hivatalos levélen, amit el sem olvasott, hanem egyből tűzre vetett, vagy besorozta origami papírnak. - Volt pár barátom, bár azt tapasztalatból mondhatom, hogy ezek az akadémiai barátságok, csak nagyon ritka és kivételes esetben maradnak meg. Gondolok itt arra, hogy egy osztagba kerültök, vagy valami miatt szoros kötelék alakul ki köztetek - mondom el az én tapasztalataimat a dologról. Sajnos sok volt akadémistatársamról a mai napig nem tudok, pedig egy-két emberrel még érdekel is, hogy mi lett. - A zanjutsu oktató és a zanjutsu. Tudod, én veled ellentétében kidou analfabéta vagyok, vagy ha az nem is, de nehezen megy a lélekenergiám irányítása, így nagyon meg tudok szenvedni egy-egy varázslattal. Szerencsére ezt kompenzálandó mozgékony és hajlékony vagyok, valamint egészen jól bánok a karddal. Egyébként titeket is biztosan ugyan az tanít a kardforgatás művészetére, mint minket, mivel még fél éve sincs, hogy elvégeztem az Akadémiát. Pont elkerültük egymást - mosolygok rá, miközben a tekintetem a mellettem lévő könyvespolcra vándorol, hogy leolvassak róla egy-egy címet. Azonban szomorúan kell konstatálnom, hogy egyik sem olyasmi mű, ami engem komolyabban érdekelne. Lehet, hogy nem is fogok olyan könyvet találni, amire nekem szükségem lenne T.T? Ez a gondolat meglehetősen elszomorít, bár szerencsére azt semmiképpen sem mondhatnám, hogy elpazaroltam a napot, mert megismertem Kyokot, ami már önmagában nagyon jó *w*. A kérdésére ismételten felé fordítom a fejem. A korábbi reakciói alapján úgy fest, nem tudja, hogy az én osztagom, és ha sikerül neki, akkor az ő leendő osztaga milyen viszonyban vannak. Hát, valakinek el kell mondani neki a dolgot és úgy néz ki, hogy ez én leszek 8).
- Egy könyvet a bombákról, úgy általánosságban - felelem. - Tudod a Juubantai és a Juunibantai között dúl egy "háború" - mutatok idézőjeleket az ujjaimmal -, amit a legtöbb tiszt csak egy játéknak vesz, mert amúgy az is. Azonban a kapitányom elmondása és a látottak alapján a tizenkettedik osztag harmadik tisztje ezt valamiért véresen komolyan veszi >.>. A múltkor egy kamu bombát helyezett el a kertünkben, amiről a robbanásig nem tudtuk eldönteni, hogy igazi-e, vagy sem. Nagyon ijesztő volt és én teljesen tehetetlennek éreztem magam T-T. Így úgy döntöttem, hogy tanulok egy kicsit ezekről a ketyerékről, hogy ilyen legközelebb ne fordulhasson elő - mesélem el neki a dolgoknak azt a részét, amit én is tudok és válaszolok a feltett kérdésére. Illetve szerintem a fel nem tettre is, ami gondolom az lett volna, hogy miért keresek én ilyen könyvet, ha nem vagyok tizenkettedig osztagos. Mondjuk az még számomra is kérdés, hogy hogyan fogok megérteni egy szakzsargonnal teli könyvet, de ez még nagyon a jövő zenéje. Ehhez ellőbb könyv is kéne.
- Egyébként találkoztál már a kardoddal? - kérdezek rá érdeklődve. Valahogy mindig is érdekelt, hogy ez a kardmegjelenéses dolog hogyan is történt, illetve történik másoknál, mivel azt mondják, hogy ez személyre szabott.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Városi Könyvtár
« Válasz #14 Dátum: 2015. Szept. 22, 00:19:09 »
Véletlen találkozó a Barack lánnyal :o

Még mielőtt Momo válaszolt volna, kiegészítette a kérdését, vagy méginkább kijavította. Röviden merengtem így a kérdésen, mikor belém hasított a felismerés, hogy már az előbb is feltette, azonban én butus annyira elmászkáltam a gondolatmenetemben, hogy arra bizony nem adtam neki kielégítő feleletet, majdhogynem semmilyet
- Valójában, amikor éppen meghalni készültem, nem volt szándékos!, akkor ott volt egy shinigami, Meika. Igazán királynak találtam. Úgyhogy, amint felkeltem Rukongaiban, Meika édesanyjánál, szinte rögtön akartam menni az Akadémiára. Az más kérdés volt, hogy fel vagyok e rá készülve, úgyhogy muszáj voltam várni. Meg így utólag hallottam, hogy évente veszik fel a diákokat, és nem akkor amikor odatévednek. - Itt elkuncogtam magamat. - Az akinél laktam rávett, hogy keményen eddzek még egy hónapig, és akkor sikerül bejutnom... cseles volt! Mellesleg nem bántam meg. - Széles vigyor ült az arcomra. - Hát te? :D
Szinte azonnal meg is kaptam a válaszát rá, feltehetőleg levágva belőle sok-sok mindent, de miért is vagyok előítéletes? Lehet, hogy talán tényleg csak őszinte, és ennyi a sztori. Punk tum le van tudva! 
~ Nem olvashatod le mindenki arcáról a múltjukat. ~ Ennél a résznél éppen csak félfüllel figyeltem Kardszellememre, ugyanis a legizgibb részletekbe kapok betekintést egyenesen egy tiszttől. 
- Oh. Csak egy levél? Semmi személyes gratuláció, vagy sorfal ahonnan a Taichouk személyesen válogatják ki azokat, akik kedvükre vannak? - Kicsit elhúzom a számat, valamivel nagyobb parádéra számítottam az osztagba kerülés körül. - Nos, a levél is több, mint a semmi. - Nyugtázom le magamnak. 
- És aztán van bármiféle üdvözlő buli, vagy valami? Gondolom többen is kerülnek az osztaghoz amikor végez az osztály. Valami ivós party van? - Biztos megszeppen a kérdéstől, azért egyikőnkből sem nézné ki az ember sem a partizást, sem az ivászatot. És én sem azért kérdeztem, mert annyira kenyerem lenne, hanem mert érdekel, hogy hogyan tudott beilleszkedni. Persze ahhoz, hogy erről pontos képet kapjak, még konkrét és célratörő kérdésekkel is meg kell dobálnom, de egyelőre csak azt hallgatom ahogy mesél. - Mondjuk, mintha a zanpakutoum hagyná... - Kínos vigyor ült ki az arcomra, ahogy elképzelem mit leművelne a drága apa-pótlékom a fejecskémben, csak hogy elvegye a kedvemet az első néhány kortyocskától. Végső soron az ő döntése, hogy mikor ragad el a belső világomba, nemdebár? 
- Én is hasonlóképpen képzeltem el, na nem mintha felvetne a barátaim mennyisége. - Azt egyáltalán nem mertem közölni vele, hogy ez a mennyiség egy nagyon szép kerek számocska, ugyanis jómagam mindent előrébb helyeztem a kezdeti időszakban, mint a szocializációt, ennek pedig egyenesen az lett az eredménye, hogy a klikkek már kialakultak, én rólam pedig kialakult egy passzív, negatív vélemény, ami úgy tűnik, hosszan előre meghatározza az elkövetkezendő éveimet. Istenem, add, hogy ne legyen túl gyakori a csapatmunka!
- Igen? - Pislogok meglepetten. - Jaj, ne érts félre nem nézel ki öregnek, akarom mondani, annyival idősebbnek nálam! Egyszerűen csak meglepő, hogy pont egy olyan tiszttel futok össze, aki alighogy bekerült a Tizenhárom Védelmi osztagok egyikébe. Friss kezdő szemével látod, de pedig az volt az érzésem, hogy nagyon is bele látsz. - Próbálom valahogyan kimagyarázni magam kínos zavaromból.
- Az a tanár sem néz valami sokra. - Teszek rá megjegyzést, de persze erről valamilyen szinten tehetek én is. Nem megy a legjobban a kardforgatás, vagy a fegyverekkel való bánásmód, de én azért még rá is játszok. Nem egy karmolásnak tűnő hegem van már a karomon azokról az alkalmakról, amikor nálam erősebb partnernek a kardját nem tudtam kivédeni. Még szerencse, hogy csak fakard, és épp csak felkarcolja a bőrfelületet. De valójában az, hogy nem karolják fel a gyengébb de potenciállal rendelkező diákokat, önmagában elég, hogy én magam  - De nem is én vagyok a legjobb diákja, és nem is hajszolom magam túl ezért. - Kacsintok Momora. Ő biztos nem tartotta vissza magát attól, hogy láthassák a tehetségét.
Kicsit visszatérünk a könyvekhez, újult erővel kutatva a címeket. Muszáj voltam megtudakolni, hogy mit keres valójában, mert így legalább ketten nézhetjük kétfelé, és gyorsabban végig haladunk ezen a rendszertelen poklon.
- B-bo-bomba? - Kapom fel a fejemet az érdekes, és egyáltalán magában meglepő kifejezésre. Pont nem Momotól vártam hasonló témakört, nade ismét, nem a borítóról kell ítélni a könyvet, szépen végig hallgatom, és nem elkallódó figyelemmel figyelek rá, amíg meséli a bombás könyv háttérsztoriját, tehát, hogy miként is keltette fel az érdeklődését a téma. Észrevehetetlenül hüledezek magamban, lévén a kiszemelt osztagomról mesél olyanokat, amik miatt felettébb kénytelennek bizonyulok újraértékelni a döntéseimet, ha nem is most rögtön. Azért minden esetre ezügyben tovább fogom faggatni Momot, hiszen tanúbizonyságot tett arról, hogy sokkal tájékozottabb nálam.
- Mesélj még egy picikét a Juunibantairól. Ennyire agresszívek? Vagy mit vétett a Tizedik osztag, hogy ennyire elfajult a helyzet. Koránt sem nevezhető belső békének a bombával való viccelődés!! Baj is lehetett volna belőle! - Megvárom, hátha még több részletet kihúztam ezáltal belőle, majd hozzáteszek még egy kérdést. - Gondolod, ha semlegességre vágyok osztagszintjén, akkor nem a legjobb választás a Tizenkettedik? Persze nem arról van szó, hogy ezáltal megváltozott volna az érdeklődési köröm, csak csupán arról, hogy nem volna jó, ha most megismerlek és jóban leszünk, hogy ha az eddig kiszemelt osztagomba bekerülök és száznyolcvanfokos fordulatot vesz a kapcsolatunk. Nem szeretnélek bántani. Meg úgy senkit se, akit nem ismerek onnan. Nem tartanám helyesnek. Meg ho-ho-hobbinak ma-maradhatna a tanulmányozgatás... - Kicsit túl sikerült ragoznom a történetet a részemről, ami miatt a végére teljesen elpirtyanok dadogás közepette, s hogy ezt köntörfalazzam a könyvek felé fordulok, két oldalt rövidebbre vágott mindkét tincsemet a kezembe fogom, s az arcom elé húzom, hogy a mögül kukucskáljak kifelé csak, tettetve, hogy a címeken futkos a tekintetem. Talán az is rátesz erre a helyzetre egy nagy lapáttal, hogy kicsit elbizonytalanodtam a korábbi döntésemen. Ki tudja ki volt olyan, akinek hangoztattam, és éppen ezért más elgondolása volt rólam, csak azért mert nem tudtam hogy miket makogok össze-vissza.
- Hmm, mi? A zanpakutoura gondolsz? - Mikor helyeselni vélem, picit elmerengek rajta, hogyan is lehetne a leginkább érthetően elmagyarázni számára a kardom és az én kapcsolatomat. Végülis igen, találkoztunk, és mégse ismerjük egymást. Jó, ő engem igen, de ez fordítva korántsem igaz. - Mondhatni igen. Nem is ritkán váltunk néhány szót. Szerintem úgy gondolja, hogy türelmetlen vagyok, éppen ezért - ugyan már tett rá próbálkozást, és akkor nem jött még el az ideje annak, hogy meghallja,-, mostanában egyáltalán nem próbálja a tudtomra juttatni a nevét. Ezt remélem nem hallja, vagy nem használja fel ellenem, de ő ilyen apatípusú személyiség. Aggódik folyamatosan, és villogtatja a bölcsességét. - Persze ezt jogosan teszi, hiszen nagy százalékban bejön, amit mond nekem. Talán látja a jövőt, de nem árulhatja el. Frankó képesség lenne! *-*
- Ha szabad megkérdeznem, a te zanpakutoud is ember alakját ölti? Vagy legalábbis részben emberét? - Meghallgatom, amit mondd Momo, és elfog a türelmetlenség, hogy végre én is megismerhessem a saját zanpakutoumat még jobban és jobban. 
- Jó lenne legalább annyit tudnom, hogy milyen típusú. - Húzok ki egy könyvet közben, aminek a gerincén nincsen cím, csak a borító elején, de sajnos nem az amit bármelyikünk is keres. Így hát reflexszerű csalódottsággal visszatolom, ahol korábban kitudja hány évet állt már a porban, és kitudja ezután mennyi fog még eltelni, mire egy olvasó boldogan a kezébe veszi majd megint. De én most csak tovább haladok, egy polccal feljebb, fürkészve a cifrábbnál cifrább címleteket. - Kitudja mikor talál majd késznek arra, hogy beavasson mindenbe... Mi van ha nem gondolja magát az Akadémia végéig? Azt tudom, hogy ha a felvételit elbukod, akkor újra próbálkozhatsz, de mi van akkor ha nem elég az idő?
~ Olyan feleslegesen aggódsz... ~ Vártam, hogy még mondjon valamit, de vagy visszafogta magát, vagy nem is szándékozott ettől több információ morzsát elhullajtani, azt meg én nem tudhatom, hogy mi játszódik a kobakjában.
- Mit szólnál, ha átmennék a polc túloldalára? - Mosolygok rá Momora, hátha visszatér a derűsség a beszélgetésünkbe, és nem uralja tovább a korábban előidézett depressziós hangulat. Ahogy oldalra léptem egyet, valahogy sikerült megbotlanom a saját lábamban, erre hasra huppantam a porban. ~ A yukatááám Q_Q ~ Kedvtelenül oldalra fordítottam a fejemet, mire egy címrészlet ragadta meg az érdeklődésemet. Egy olyan könyvé, ami nem is függőlegesen van berendezve a többi közé, hanem fektetve vagy tíz-tizenöt vékonyabb másik alá.
- Pri.... robb....*? Ez micsoda?- Nem tudtam kiolvasni, mert annyira poros volt már szegény, és talán kicsit foszlott is a felület, azért mindenesetre még fekvőpozícióban megpróbáltam kihúzni a többi alól, kisebb nagyobb sikerrel. Azért remélhetőleg Momo is segít egy picikét, ha mást nem leemelni a rajta álló könyvekből párat. 
 
*Primitív robbanószerkezetek
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 22, 00:29:16 írta Miwa Kyoko »