Szerző Téma: Jelenés (villámküldetés)  (Megtekintve 3411 alkalommal)

Description: A küldetés a mesélő kerestetik felhívás keretein belül zajlik le és tartalmazhat nyugtalanító részleteket is. Ebből kiindulva megtekintése csak saját felelősségre ajánlott.

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Jelenés (villámküldetés)
« Válasz #30 Dátum: 2017. Ápr. 13, 17:47:21 »
Nagyon meglepett Ruiz-kun válasza főleg, hogy ennyire durvát mondott a válaszomra. Természetesen nem igazán hittem el neki, hogy valóban így gondolná, bár nem voltam száz százalékig biztos benne, mivel ki tudja, hogy megy az arrancaroknál. Talán egyszer kiderül, talán nem, hogy mit is érez valójában Ruiz-kun. Ezért csak egy biccentéssel jeleztem a válaszára, mert nem igazán tudtam kifejteni a dolgot jobban, és nem is akartam tovább feszíteni a húrt. Mikor válaszolt társam Heisuke-san, örültem neki, hogy ő sem fog szólni erről a kis szövetségről a Goteinek, mikor majd jelentenünk kell. Viszont az utána lévő ellenérvére, csak biccentettem egyet, hogy jelezzem az egyetértést, mivel erre nem gondoltam, de igaza van. Mikor a vörös hajú fickó állt előttünk én, pedig kérdeztem sunyiban Heisuke-santól, érdekes válasszal illetett meg.
- Lehet benne valami, amit mondasz, de azért legyünk résen. - Majd fordítom a szemeim rendesen a vöröskére.
Nem teljesen értett sem Heisuke-san, sem pedig Ruiz-kun a beszédemmel, aminek hangot is adtak. Ruiz kijelentésére kissé szúrosan, de kétségbeesetten is néztem, kisebb izzadás folyt le a fejemről az idegesség miatt. A vörös hajú fickó, viszont nem tűnt valami lenyűgözöttnek, mert a szavaiból jól kivehető volt, hogy a békés szándékom sem érdekli, sőt egyikünk szavai sem. Leginkább úgy tűnt, hogy unja magát, és valóban mindenáron utunkat akarja állni, aminek nem igazán örültem. Majd folytatta mondandóját, most nem morogva, és széles vigyorral is bámult ránk, ám hirtelen mögöttünk termedt, és hangosan kacagott, ekkor ismét szólt. Ennek elment az esze? Miért választják mindig a nehezebb utat? :x Ruiz-kun szépen beszóltál neki, bár ennyit a békés dologról. :roll:
- Megmondtam nem akarunk bajt! - De ahogy kimondtam, a hajába túrt menetközben, és valami kék tabletta szerűséget pillantottam meg, amiből hirtelen rengeteg tüske keletkezett és hihetetlen sebességgel szállt felénk. A fenébe! Azt hiszem hadouval kilövöm! De, mikor el akartam kezdeni, Ruiz-kun hirtelen megragadott és sonidoval Heisuke mellé ugrottunk, majd valamiféle burkot hozott létre ami megvédett mindannyiunkat.
- Ez szép volt, Ruiz-kun! Gyorsan kapcsolsz! - Fejeztem ki én is hálám, mint Heisuke-san. Örültem, hogy nem kellett drasztikus kidout bevetnem, ami csak jobban felkeltette volna ellenséges barátaink figyelmét, mert valószínűleg többen is utunkat fogják állni ezek után. Nem elég, hogy megvéd minket, de még egyből támadást is indított a vöröske ellen. Lassan leégünk itt ketten shinigamik, ha nem teszünk semmit. Szóltam is hát két társamhoz gyorsba és próbálva halkabban mondani, hogy az ellenségünk ne hallja. Heisuke-san ötletére is válaszolok, a saját mondandómmal együtt.
- Ennyit a békés útról. Most mitévők legyünk? Csak, mert nem hiszem, hogy lazán tovább engedne minket, még ha nem is tud semmit, így kénytelenek vagyunk leverni szerintem. Mellesleg én gyatra vagyok shunpoban, szóval biztosan nem tudnám elkapni. Ahogy látom te viszont elég gyors vagy, Ruiz-kun a sonidoval. Annyit tudok felajánlani, hogy segítelek titeket kidoukkal, ha pedig nem válik be akár elrejthetem magunkat egy jó kis bakudouval, vagy ha ez sem, akkor kénytelen leszek shikait bontani, de csak végszükség esetében. - Kíváncsian vártam a válaszokat, de közben figyeltem mindenfelé, mint beszédem közben is, nem-e próbál megtámadni minket, miközben szórakozik velünk, a sebességével.

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Jelenés (villámküldetés)
« Válasz #31 Dátum: 2017. Ápr. 13, 20:35:30 »
Csendben és határozottan duzzogva vette tudomásul, hogy nem kapott választ a kérdéseire >3>. A múltkori furcsa alakok szimpatikusabbak voltak. Főleg az után, hogy egy fehér hajú férfi ledarált neki valami buta monológot, aztán ott is hagyta, meg sem várva, hogy akar-e kérdezni vagy ilyesmi.
- Mogorva fráter :x - dünnyögte az orra alatt. Mindenesetre nem akart sem rest, sem pedig megkötözött maradni, így amíg tudomást sem vettek róla, megpróbált lazítani a kezén lévő kötésen, ám ezzel nem ért el semmit. Csak pont annyit, hogy kidörzsölte a csuklóján azokat a részeket, melyek érintkeztek a kötéllel. Hát, ha másból nem is, önsors rontásból mindenképpen jelesre vizsgázott, ugyanis rettenetesen csíptek a kidörzsölt részek >w<. Már-már azon gondolkodott, hogy félreteszi a duzzogást és segítséget kér, mikor megjelent előtte egy alak, aki végre szóba állt vele *w*. A kérdése különös volt, nem értette, de azért már válaszra is nyitotta volna a száját, mikor a csuklyás mögé lépett, kiszabadította őt, majd a bokorba rángatta. Egy pillanatra átjárta egy ismerős rémület, rángatták már őt így a susnyásba és határozottan nem akarta, hogy ez a valaki hasonlókat csináljon, mint az a valaki >///>. Na azt nem élte volna túl. Már éppen tiltakozni akart volna, mikor szerencsére kiderült, hogy most más a helyzet.
- Értem :o - bólintott a hangja alapján férfi helyzetére. Nem különösebben hatotta, vagy éppen botránkoztatta meg, hogy az megölt valakit. Neki köze nem volt az illetőhöz, innentől nem is hozta lázba. - Én csak csali vagyok, a testvéremet szeretnék idecsalogatni, pont mint legutóbb :S - vázolta röviden a helyzetet, majd minden egyéb kérdés nélkül a zsebébe nyúlt és egy elégedett mosollyal vette tudomásul, hogy megvan a telefonja. Emlékezett, hogy táska is volt nála, de abban csak ruhák voltak és a bérlete, vagyis semmi fontos. Ahogy előkapta a rózsaszín készüléket két dologról bizonyosodott meg. Van-e térerő és működik-e. Mind a kettő rendben volt ^-^. Átfutott a fején, hogy felhívhatna valakit, de sokan voltak a közelükben, sosem értette volna meg senkit, amit mond, így inkább a vibert nyitotta meg, ugyanis a térerőnek hála száguldoztak a bitjei. Gyorsan tekert át a neveken. Az első négy ötlete, Niichan, a nagyszüleik, Mamoru és Pudingbá kiestek. Előbbi azért, mert sose hívta volna ide ezeknek a furcsa alakoknak a közelébe, akik őt a akarják, nagyszülei egyszerűen túl messze laktak,  Mamoru reakciójától - és a lecseszéstől, ami esélyesen várt rá - szimplán félt *>*”””, a harmadikról meg hitte, hogy nem különösebben érdekelné a dolog. Így tehát lejjebb tekert, míg nem két nevet pillantott meg. Hezitált a kettő között, de végül a lányra írt rá, úgy sejtette, Akiyama-kun biztosan a várost menti meg, az végül is fontosabb, mint az ő helyezte. Gyorsan pötyögte be a pár mondatos üzenetet, majd minden hang és rezgő értesítést levett a telefonjáról, csak azt nézte, hogy felvillan-e az elsötétített képernyő a válasszal. Jobb ötlete nem volt.
- És most, hogyan tovább? - suttogott a férfinek, mivel úgy gondolta, hogy csak van valami menekülési terve, ha már idáig lejutott.

(click to show/hide)

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 154

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Jelenés (villámküldetés)
« Válasz #32 Dátum: 2017. Ápr. 13, 21:39:14 »
Ooo hogy a tetves ég szakadna azokra, akik ide cipeltek, és megkötöztek. BARMOK! Könnyű ám egy védtelen ellenfelet csak úgy elrabolni! Bezzeg, ha tudtam volna mozogni, és használni a kardomat akkor aztán másképp állna a helyzetem. Erről is az a dinka baka shinigami tehet, aki a nagy orrát felhordva szépen megkötözött a hülye hókuszpókuszával! Csak találkozzak vele még egyszer… úgy pofán fogom rúgni teli talppal, hogy aztán az anyucikája és az apucikája nem fog rá ismerni! Kicsinálom, azt a barmot esküszöm! Na meg majd az a sündisznó is megkapja a magáét, amiért ott hagyott, nem beszélve arról a Heisuke dinkáról! Ráadásul egy arrancárral működnek együtt?! Ez nem árulás már?! Fogadok, hogy majd a jelentésükbe meg se fogják említeni a kis „szövetség” kötésüket az ellenséggel. És akkor még ők pofáznak arról nekem milyen egy tisztességes shinigami? Kis állszent banda!
- HÉ!!! VALAKI!!! BARMOK GYÜLEKEZETE! DINKA PARASZTOK!!! VALAKI ITT VAN?!
Akármennyire is ordítok, de mintha a kutya se hallaná, amit éppen mondok. Pedig még visszhangzik is a terem, és akkor sem hallanak! Süketek ezek talán? Vagy lehet, direkt hagynak engem figyelmen kívül… parasztok! Csak jussak ki innen valahogy, és akkor szépen lejátszom velük! Nem illik ám így bánni egy vendéggel, vagy egy tússzal vagy mit bánom is én minek nevezik ezt a helyzetet a lényeg, hogy mocskosul nem bírom, ha ilyen mocsok módon bánnak velem! Olyankor képem törlöm az illetőt… mint azt a Kuse dinka barom, perverz hentai bakat! Hirtelen aztán egy csuklyás nagydarab hapek jelenik meg. Ideje volt már banyek!
- Na vééégre! Ezek szerint te nem vagy süket, mint a többi barom! Most hogy végre idevonszoltad a löttyedt feneked szépen kioldozhatsz, visszaadod a drága kardomat és elvezetsz ahhoz a baromhoz, akinek köszönhetem, hogy éppen megkötözve vagyok. Lenne vele egy két elszámolni valóm!
Amint oda ért hozzám, a reakciója a következő volt a csuklyás hapeknak.
- Te most velem jössz.
Azután fél kézzel felkapott a vállára és már cipelt is kifele. Mondanom sem kell enyhén nem tetszett a dolog, így elkezdtem mozogni, ahogyan csak tudtam, hogy kiszabaduljak a fogságból. De mind hiába ez a hapek valahogy képes megtartani, és semennyit sem veszít az erejéből. Nem tudok kiszabadulni!
- HÉ ENGEDJÉL EL BAROM! AZT MONDTAM OLDOZZ EL NEM AZT HOGY KAPJ FEL A VÁLLADRA!!! HÉÉÉ! EGYÁLTALÁN HALLOD AMIT MONDTOK BAAAAKAAAA?!!!!! KÖNNYÜ ÁM ÍGY ELCIPELNI HOGY MÉG ESÉLYEM SINCS VÉDEKEZNI!!!  EGYSZER SZABADULJAK CSAK KI INNEN ÉS ÚGY FELTÖRLÖM VELED A PADLOT HOGY ARRÓL KOLDULSZ MOCSADÉK!
Amint a fehérszínű sátorhoz cipelt rögtön lerakott egy székhez majd a kezeimet a karifához kötözi le, és ülő magasságba helyez. Amint ezzel megvolt rögtön magamra is hagyott.
- OOo hogy a tetves ég szakadjon rád is! Baka csuklyás dinka!
Kis idő után végül megérkezik egy újabb csuklyás hapek aki sokkal kisebb termettel rendelkezett. Egy táskát is cipel magával, amit egy tőlem körülbelül egy méterre arrébb lévő asztalhoz rakja le, majd szépen lassan kihámozza belőle a tartalmát.
- Nálatok a csuklya divat vagy mi? Bakker komolyan mondom… mit kell nektek takarni? Annyira torz az arcotok hogy a tükör menten ketté törik, ha belenéztek?
Mondtam ezt neki gúnyosan. Enyhén nincs, kedvem ebben a helyzetben lenni plusz marhára fel vagyok háborodva, ami itt zajlik. Komolyan, ezek a tetves barmok mi a jó fenét akarnak egyáltalán? Le akarnak engem kötözni életem végéig vagy mi? Hirtelen aztán a kapucnis hapek végre megszólal.
- Üdvözöllek. Pár szóban összefoglalom az elkövetkezendő isten tudja hány órát vagy napot.. rajtad áll mennyi ideig fog tartani.
- Blablablabla…. nem érdekel, marhára tojok rá…. inkább eresz el szépen, és vigyél el a főnöködhöz, mert enyhén lenne vele kis elszámolni valóm! Vagy szeretnéd, ha téged is laposra vernélek baaaka?
Amint elmondtam a magamét a hapek tovább kezdte folytatni a mondandóját. Komolyan ezek a barmok süketek vagy mi van?!
- Azért került ide, mert fontos információkat hordozhat annak ellenére, hogy nem tűnik sem fontos személynek sem erősnek.
- Mi bajod van neked ütődött? Én nem vagyok fontos ember? Lenézel engem?! Oldozz el és úgy képen váglak, hogy menten csillagokat fogsz látni! Nem mersz eloldozni mi? Félsz, hogy elkalapállak téged, mister „hű de félelmetes vagyok” dinka paraszt!
Miközben elkezdte tovább folytatni föl alá elkezded lófrálni. Komolyan ennek most mi baja? Mit képzel ez magáról egyáltalán? Ő kukkantotta le a szent kódex valahányadik paragrafusát, vagy fő istennek képzeli ez magát? Öcsém… legalább a stílusa lehetne egyedibb… UUUUNCSIIIIII!!!!
– Kérdéseket fogok feltenni maga pedig válaszolni fog nekem. Ha olyat mond, ami nem a kérdésemre válasz a kis játékszereimet fogom alkalmazni, hogy kicsikarjam magából a dolgokat.
Rá nézek a játékszereire, amire mutatott. Nem éppen kellemes látvány az annyi szent, de ha azt hiszi, ezzel megfélemlített nagyon tévedet… láttam ennél félelmetesebbet, sőt megtapasztaltam már a legkegyetlenebb dolgot a világon, ami csak érhetett! Vertek már bucira engem Inuzuruban, a saját zanpakutom éppen megkínzott pár órával ezelőtt. Meg vagyok edződve baaka jöhetsz aztán bármivel! Én tűröm a fájdalmat idióta!
- Akkor hozzá is kezdenék, ha nem okoz gondot. Hány bevethető, harcképes halálistent számlál Soul Society társadalma?
- He?
Nézek rá bamba szemekkel. Mi van? Miről akar ez a hapek tudni? Mennyi harcképes halálisten van? Nem tudom… ráadásul akkor sem mondanám el, ha olyan szépen kérné. Bármennyire is gyűlölöm azokat a shinigamikat akik ott hagytak megrohadni, na meg akik szépen szólva megaláztak, de hogy eláruljam őket azt azért nem. Inkább viselem a fájdalmat! Mert azért…. na…. szóval…. azért egy shinigaminak tartozok ennyivel. Szóval már ezért sem fogom elmondani amit, akar. Meg amúgy is… hazudni sem tudok, mivel azt se tudom mennyi harcképes bevethető embere van Soul Societynek…
- Ok barom…. tisztázzunk valamit… első… rohadtul nem tudom, mennyi harcképes ember van, mert én még akadémista vagyok! Nem látod attól a nyomorult csuklyádtól dinka barom? Lebetűzöm neked.. A-K-A-D-É-M-I-S-T-A! Tudod mi az az akadémista? Szerinted honnan a fenéből tudnám hány bevethető emberünk van? Rossz embert raboltál el… paraszt…. amatőr… ütődött… idióta…. amúgy meg… a játékszerek… most komolyan… ezekkel akarsz engem megfélemlíteni? Van fogalmad róla milyen a zanpakutom egyáltalán? Engem már felnyársalt a belső világomba! Szó szerint belém döfte a kardját mind két vállamba! Aztán még bucira is vert! Ráadásul eléggé rossz környéken nőttem fel ahol élsz, vagy meghalsz, elv létezik, szóval eléggé meg vagyok edződve… szóval jobban tennéd, ha eloldozol! Me ha fájdalmat okozol nekem, befogok, pöcceni, és az neked nem fog tetszeni… hidd el mások, akik felhúztak már körülbelül alulról szagolják az ibolyát… tetű barom…
Ha nem kapcsol, és ráadásul még kínozni is fog… akkor nem fogok tudni megállni hogy idegrohamot ne kapjak….és az szerintem nem lenne neki kellemes….

Karakterlap

Akiyama Haruo

Eltávozott karakterek

Shounen hero

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#305D87 // #D7A980


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Jelenés (villámküldetés)
« Válasz #33 Dátum: 2017. Ápr. 20, 15:57:43 »

Sikerülnek a technikái, a tag eltűnik a földben, és még a fa is lefogja a karjait. A pár pillanat alatt, ami a siker illúzióját tükrözik, hátra fordul Saori felé a tökéletes pózban. Enyhén hátradöntött fejjel veszi elő sokat gyakorolt, menő mosolyát, majd kacsint is egyet felé, karját kinyújtja, fejhallgatójában még mindig üvölt a zene, és egyszerűen nem tud betelni a pillanat mámorával, úgyhogy elkiáltja a dalszöveget, roppant hamis hangon, rossz angol kiejtéssel.
– We are fighting dreamers, takami wo mezashite~ – folytatná is, azonban meglepettségében nyikkan egyet, ahogy benne ragad a szó. Mégsem sikerült annyira jól az egész helyzet, és nincs ideje produkálni magát, meg fürdeni a sikerben. Meglepődik és hátra hőköl, amikor a férfi hirtelen odateleportál elé, és akaratlanul is követi a lépéseit, csak hátafelé. Egyik karját maga előtt tartja, fogait pedig összeszorítja, miközben azon jár az esze, hogyan fogja ennek a tagnak ellátni a baját.
– Feltételeztem, hogy nem erdész vagy – válaszolja egyaránt Saorinak, és a különös alaknak is, ahogy megáll és nem hátrál tovább. – Ha egy dolgot megtanultam életem során, akkor az az, hogy aki előrántott karddal közelít feléd, az nem a nemzeti parkok védelméről szeretne csevegni – erőltet ajkára egy féloldalas mosolyt.
„Nagyot nyeltem, és nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy fenntartsam a magabiztosság álcáját. Hevesen dobogott a szívem, majdnem kiugrott a helyéről, és attól tartottam, mindjárt rosszul leszek. Minden egyes lélegzetvétel furcsa, hideg érzést hagyott a gyomromban. Rá kellett parancsolnom a végtagjaimra, hogy ne remegjenek, mozdulni mégsem akartak.
Féltem. Nagyon-nagyon féltem.
De amikor a tag elrugaszkodott, pont bekerült a látóterembe a lányka. Ha én most csak úgy vinnyogva elmenekülök, mint egy kisgyerek… akkor egyrészt csúfosan lebőgök, de azt még túlélem. Ha baja esik, nos, azt nem. Összegezve a tapasztalatokat, hát… nem hagytam magamnak túl sok választást.”

Ahelyett, hogy menekülni kezdett volna, megpróbált oldalra ugrani, hogy éppen kikerülje a kard csapását. Út közben próbálta megfigyelni az ellenfelét, látta a kékes ragyogást, de nem tudta mire vélni. A legirrálisabb dolgot választotta, amit el tudott képzelni. A Fusion technikát alkalmazva nyúlt a férfi kardja felé, hogy megragadja az anyag lelkét és megpróbálja egyik karját ő is erős acéllá formázni. Amennyiben ez sikerül, valószínűleg már nem vágja szét olyan könnyen, megpróbál egyet ütni felé, azonban ezzel csak annyi a célja, hogy elterelje a figyelmét. Ugyanis ez után leguggol, mélyen a földbe nyúl, és megpróbálja megérinteni az odalent húzódó gyökereket. Elkapja gyökér lelkét, és arra próbálja kényszeríteni, hogy apró, szerteágazó tüskékként törjenek elő a földből. Neki sincs kedvére, de megpróbálja legalább megsebesíteni, jobb esetben felnyársalni a tagot.
– Ne vágj ilyen fancsali képet, a főnököd gyerekeket rabol! Neki kéne itt harcolnia, nem neked – rázza meg a fejét, ahogy feláll. Egyre hevesebben szedi a levegőt, vállai ritmusosan mozognak. Nem fog tudni tovább harcolni a képessége nélkül… de még nincs itt az ideje, hogy ellője. Nem fogja tudni elég sokáig használni, ki tudja, meddig nyúlik a kaland. Kénytelen lesz lelassítani kicsit. Mély, kék tekintetét a férfire emeli, és halkan mondja a szavakat, (amennyiben a technika sikeres volt fém) karját maga elé emelve.
– Miatta ilyesmiket csinálni? Megéri ez neked?

(click to show/hide)

Karakterlap

Shimizu Saori

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Jelenés (villámküldetés)
« Válasz #34 Dátum: 2017. Ápr. 20, 22:25:10 »
Valóban rosszul feltételezte az elején, nem erdész lesz a különös férfi, hanem valamiféle beosztott. Egy gyerek rabló szervezet! Milyen borzasztó dolog… Még szerencse, hogy Haru~chan pont rájuk bukkant, így nem sikerült meglógniuk. Általában egyáltalán nem gondolta úgy, hogy az ilyen veszélyes dolgokhoz ennyire közel kellene menniük, még, ha hősként is igyekszik viselkedni a fiú, tudni kell, mennyit bír az ember.
Haru~chan kacsintására csak felvonta a szemöldökét, másodpercekbe telt, mire rájött, hogy egy pózt próbált neki bemutatni a mangához! Te jó ég, hogy mért is nem figyelt jobban, csak ez visszhangzott a fejében. Vajon emlékezetből is fel tudja skiccelni? Végülis jelen pillanatban nincs nagyon dolga, csak meg kell várnia, hogy a fiú végezze a dolgát, vagy esetlegesen a segítségét kérje. Bár ez utóbbira nem számított igazán, de persze segített volna, ha úgy alakul, nem szerette volna, hogy bármi baja essen, csupán a büszkeségét se szerette volna sérteni.
Elővett a táskájából egy kissé kopottas, vastag lapokból álló füzetet, amit a térdére fektetett, és alapos mozdulatokkal kezdte felvásni a vonalakat, amik az imént látott mozdulatot körvonalazták. Persze végzett rajta némi átalakítást, hogy még hatásosabb legyen, de a végső formát egyébként is a történetben éri majd el, hátérrel, és az előtte történtekkel összhangban. Addig csupán egy kis segítség, hogy ne felejtse el, hogyan is nézett ki.
A telefon csendes zúgása szakította csak ki gondolataiból, amivel már tervezni készült, mik is legyenek azok a bizonyos történések. Érdeklődve pattintotta fel a kis rózsaszín masinát, amit még a születésnapjára kapott. Nagy szemekkel pislogott a sorokra, ezek szerint Yuuna~sant is elrabolták? Akkor tényleg valamiféle gyerekrablók! Nem ismerte olyan jól, és túl régóta, viszont legutóbb nem árulta be őket, és segített is nekik, éppen ezért nem hagyhatta figyelmen kívül a kérését, főként, hogy bajban volt! Felpillantott, de Haru~chan még igencsak elfoglaltnak tűnt, nem biztos, hogy így időben odaérnének. Egyetlen lehetőséget látott, hogy Hiroset kéri meg, keresse fel a lányt, és segítsen neki. Majd, ha a fiú befejezte itt a dolgát, utánuk mennek ők maguk is.
Belekotort a táskába, amiből néhány kissé már kopottas, sárgás lapot húzott elő, ebből is kiválasztva egy férfi alakot ábrázolót. Felegyenesedett, majd aktiválta a képességét, Haru~chan előtt nem szégyellte, az ellenfele pedig nem számított, majd a fiú elintézi úgyis. ^-^ Gondos mozdulatokkal rázta meg a rajzot, amiből életnagyságban hullott le az európai típusú páncélt viselő szőke férfi.
- Ojou~sama, miben lehetek segítségére? – Ereszkedett fél térdre, fel se pillantva Saorira.
- Egy barátom bajban van, nem olyan messze innen, érzem a jelenlétét, abban az irányban. – Emelte fel a kezét, és mutatott arra, amerről halványan érezte Yuuna~san lélekenergiáját. – Kérlek, védd meg, és kísérd hozzám! – Mosolygott kedvesen a férfira, aki bólintott, és el is futott a mutatott irányba. – Haru~chan, Yuuna~sant is elrabolták, sietned kéne, hogy segíthessünk neki! :o – Adta a fiú tudtára is, majd elővette a telefonját, hogy gyors választ írjon a lánynak, hogy ne aggódjon.
„Szia!
Jajj, ez borzasztó, a mai közbiztonság egyszerűen rémes! TwT Ne aggódj, elküldtem érted egy barátomat, Hirose megvéd, és segít, amiben tud. Bátran kérj tőle szívességet, tudja, hogy a barátom vagy, és idekísér majd hozzánk. Mi is egy erdőben vagyunk Haru~channal, csak van itt valami fura alak, aki karddal hadonászik, és ezzel lefoglalja Haru~chant. :/”


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 20, 22:26:16 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Jelenés (villámküldetés)
« Válasz #35 Dátum: 2019. Jan. 26, 22:42:24 »
Üdvölet!

A küldetéseteket lezárom!

Ishimaru Akira, Kuroji Rei, Tachibana Yuuna, Amarilla Bianchi, Shimizu Saori, Adrián Ruiz: 500 LP és 2000 ryou
Urufu Heisuke, Akiyama Haruo: Mivel a karakterek leadásra kerültek, nem részesülnek jutalomban.