Szerző Téma: Kihallgatás vica versa  (Megtekintve 482 alkalommal)

Description: Isami Masayoshi és Amarilla Bianchi találkozik egymással, avagy ki kérdez kit?

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Amarilla Bianchi

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 164

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 22 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#ad7170 || #fcf7bd


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kihallgatás vica versa
« Dátum: 2017. Ápr. 06, 20:04:51 »
Kihallgatás vica versa

Az ember azt sejtelmezné, hogy egy nehéz nap után sem érheti ugyan semmi váratlan dolog. Pláne, hogy megint későig benn kellett maradnom a suliba. Most egy szakkör papírjait kellett hurcolásznom és leadnom büntifeladatként. Pláne a dologban, hogy nem is adhatom le akárkinek, sőt pecsétet is kellett rá szereznem, ami kisebb tortatúra volt. Mégis ki találna ki ilyesmit? Miért kell pluszba megnehezíteni az ember dolgát? A Quincy-jét meg pláne. Miért is kaptam ezt a büntetést? Nos, ez már a huszadik alkalom volt, hogy kinti cipőbe mentem be. De legalább nem késtem el. Azt is igazán díjazhatnák. Mindenesetre vettem pár dolgot, amit el tudtam rakni a táskámba. Este megyek haza, és hogy, hogy nem most igencsak kevesen vannak az utcán. Sőt vannak olyan részek is, ahol még kevesebben vannak. Oly annyira, hogy egy teremtett szellemet sem látni. A vadnyugatos filmekben ilyenkor szokott az a száraz növény keresztbe elgördülni egy széllöket hatására. Itt esetleg elhagyott szeméttel történhet csak meg. Nyugodtan sétálhatnék hazafele, de mint korábban mondtam, úgy csak nem teljesen nyugodt és csendes minden. Éppen az utca és a sikátor kereszteződésénél jártam, amikor egy fekete ruhát és maszkot húzott egyén úgy szaladt ki a sikátorból, hogy majd fel lökött. A sikátorba nézve pedig egy egyenruhást láttam úgy szint felém szaladni. A feketeruhásnak volt batyuja is, szóval feltehetően rablóról van szó, és azért üldözi a rendőr. De ha nem kapcsol rá, akkor nem fogja utolérni a leendő fegyencet. Saját gondolatból és abból született elhatározásból segíteni fogok a rendőrnek. Elkapom a rablót. Először léptem egyet, majd a Hirenkyaku-nak hála hamarabb utolértem, mint a sánta kutyát. Vagy ez nem is így van? Jól hátba térdeltem duplalábbal, amiről ólajtó szögben érkezett az orrára. Hátrafogtam a kezét, hogy ne is gondolja, hogy azokat még használhatja. Most csak én fogom, de nemsokára a bilincs is kattan rá. Ha nagyon ficánkol, akkor még jobban a hátába állítom a csontos térdeimet. Hátranéztem, és amikor megláttam a rendőrt, akkor integetve felé kiáltottam.
- Nem kell kihajtania magát! Elkaptam!
Közelebb érve, ha tényleg le akarja tartóztatni, akkor leugrok a gyanúsítottról. Szó szerint, hogy átadhassam a hatóságot képzelő személyzetnek.
- Bankrabló? Betörő? Sértegető? … Mit lopott el? Miért kell felállítani… vagy elő? Milyen szajré van a tatyójába? Nem raktam közel hozzá a fülem, de nem hallom, hogy ketyegne… De milyen robbantó lenne az, aki bombával futkosna? Mindenesetre félre lett állítva.
Tudok én ám a szlenget. Kérdéseimet csillogó szemmel tettem fel, és közben szélesen mosolygok. Azt is mondhatnám, hogy napi jó cselekedett letudva és már este van. Ennek a rendőrnek is van névtáblája? Akkor le tudom olvasni a nevét. Biztos van rendőrkocsija. Vajon szirénázhatok vele? Engem is be fog vinni, mint elkaptam? Az mondjuk nem lenne jó, mert haza kéne érnem.