Szerző Téma: Találós kérdés  (Megtekintve 612 alkalommal)

Description: Nadeshiko-Seiran

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Fon Seiran

A Fon-ház VIII. feje

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Kanritai (檻理隊) gundanchō

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Kék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Shihouin Nadeshiko


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Találós kérdés
« Dátum: 2017. Ápr. 27, 20:13:46 »
Hosszú és fáradtságos időszakon tekintek keresztül, mialatt személyes gondolataimat egy hosszas pergamenen örökítem meg. Az írás tudományának segítségével a jövő nemzedékének üzenek, mindazoknak, akik majd egy nap olvassák ezt. Jó ideje már, hogy elzárkóztam mindentől és mindenkitől, amelynek nem a munkához és a nemesi politikához volt köze. Most mégis, ha feltekintek a pergamenről, folyvást komoran pillantok magam elé. Tán meg is küzdetek mindennel, és léphetek előre kettőt-hármat; úgy hiszem egy valakit nem téphetek ki a szívemből. Egy időben sokat próbálkoztam ezzel, de az idő és a „sors” nem hagyta, hogy így tegyek. Egy idő után el kellett hinnem, hogy Nadeshiko jelenléte sosem volt véletlen. Nélküle most nem ülnék itt, és nem is nehezedne a vállamra ekkora teher. Odaadtam érte a szabadságomat, s bár ehhez keményen meg kellett küzdenem, mégsem érzem a munka utáni kellemes felüdülést. Hogyan is tehetném, midőn a választottnak valószínűleg egy cseppnyi fogalma sem volt arról, hogy mi történt körülötte.. Magára hagytam, hosszú és kemény hónapokra. S mindez idő alatt rengeteg változáson mentem keresztül. A hajdani fekete bárány már a múlté, s őt felváltotta a nemes, amelynek születtem. A viselkedéskultúrán keresztül a politikai magaslatokig, számtalan olyan dolgokon dolgoztam az elmúlt hónapokban, amelyekről tudtam, hogy egy életen át megváltoztatnak majd. Némelyest külsőleg is változtam, hiszen visszavágattam hosszúra nőtt hajviseletem, a test még kiedzettebb lett..és természetesen a viselet is nagyban változott. Teszek egy megkínzott sóhajtást, majd írok egy rövid üzenetet Shihouin Nadeshikonak. A kicsiny pergament egy vékony zsinórral jól összekötöm és oldalra nyújtom az egyik éjféli bőrruhás alaknak; akik mostantól szinte mindig körbe fognak venni.
- Rövid időre távol leszek, néhány óra mindössze. A sas repüléséről folyamatos jelentést kérek. – Adom ki a parancsot, majd felállok és kifelé intem a bentieket. Az öltözéshez már csak nem kell díszkíséret. -.- Az egyszerű kimonot leváltom egy sokkal díszesebb, kifinomultabbra. Sötét szürke viseletet öltök, melyen ezüstfestésű minták jelennek meg itt ott.
(„Mit ér az író, ha elveszti a múzsáját? A hegy lábánál rejtőznek a szép virágok, ott várják csendben az esőt!”)
Egy pillanatra elmosolyodom, hogy vajon leesik-e Nadeshikonak, a rejtett üzenet tartalma? Az írásomat egész biztosan felismeri majd, a többi a véletlen műve lesz. Ha egy kicsit leleményesebb, akkor talán emlékezhet, hogy néhány hónapja említettem neki egy közös sétát annál a hatalmas hegy lábánál. Mint veterán Nibantaios, tudnia kell, hogy mely virágok és hol találhatóak ott és melyikek esnek a legközelebb hozzánk. Mindenesetre, ha várnom is kell rá, legalább viszonylag egyedül lehetünk. Direkt utasításba is adom, hogy ezúttal nem követhetnek sehová. Elővigyázatosság gyanánt a saját családom tagjaiban sem bízhatok meg feltétlen, így egy ilyen hibát semmi esetre sem engedhetek meg. Természetesen az árulást kivégzéssel díjaznám, ám jelenleg még kötélen táncolok. Shihouin-dono csak éppen néhány hete ajándékozott meg kegyeivel; nem túl előnyös volna az első adandó alkalommal elveszteni ezt a „bizalmat”.
Tehát a hegy lábánál jelenek meg úgy fél órán belül, ott, ahol egy kisebb sziklavízesés is található, megannyi apró virággal. Noha rengeteg fa található errefelé, ezért elhatározom, hogy elrejtőzöm egy kicsit pusztán gonoszkodásból. Nyilván való tény, hogy ő főnemesi nagysága megvárakoztat, ezért az egyik fa rejtekében meditálni kényszerülök. Különleges szaglásomnak köszönhetően tudni vélem mikor közelít, és mely irányból. Pont rejtve maradok előle, s mikor megcsodálhatja ezt a pompás kis harmonikus környezetet, elő sétálok. Először illedelmesen meghajolok előtte, kis bosszúságot okozva ezzel a formális megnyilvánulással. Végül kiegyenesedem, és tekintetemet egyenesen az övéibe szúrom. A tekintetemmel kívánom belé folytani mindazokat a feszültségeket, amelyek most nyilván valóan feltörőben vannak benne. Minderre meg lesz a megfelelő alkalom, de most közelebb lépek hozzá és egyik kezemmel elkapom a derekánál. Picit közelebb húzom magamhoz, majd a másik kezemmel az arcát simítom meg. Néhány pillanatig arcának legkisebb vonásait is csak újra és újra feltérképezem.
- Sajnálom, amiért így megvárakoztattalak..s talán az utolsó beszélgetésünk se volt valami kellemes. De az eltávolodásomnak oka és egyben eredménye is volt. – Elengedem őt, hogy elővegyem a Fon-ház fejének járó szénfekete tőrt.
- Nem születtem főnemesnek Nadeshiko, gyakorlatilag rád sem pillanthatnék; de ha legalább megvédhetlek téged és a családod, már megérte az egész küzdelem. – Kicsit messzebb lépek, majd sóhajtok egy jó nagyot.
- De nem tudom, hogy ennyi elég-e egyáltalán? Bárhányszor is gondolok kettőnkre, mindig eszembe jut, hogy bármikor kivégezhetnek, amiért van ehhez elég merszem. Mit javasolsz?

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Találós kérdés
« Válasz #1 Dátum: 2017. Máj. 09, 00:40:46 »
Ritka napok egyike, amit a birtokon töltök. Egykori mentoromnak igaza volt, néha kell a kikapcsolódás – s múltkori túránk után magam is érzem, az idehaza mennyire merev kereteket jelent. Ettől még igyekszem kihasználni az alkalmat, hogy ne foglalkozzak se szolgálattal, se edzéssel – bár ez utóbbiban komoly hiányosságokat kellene pótolnom, és éppenséggel edzőpartnert is hamar találnék, ha akarnék, ez ma még sincs a napirenden.
A Ryou-channal töltött órák után meglep a teraszon mellettem megjelenő alak. Gyanakodva veszem át az üzenetet, melyet csak akkor bontok fel, mikor visszatérek a szobámba. Azonnal magasba szökik a szemöldököm. Vajon most ugrat? ^^” A Fon ház tagjai úgy tűnik, sportot űznek abból, hogy a mentális tűrőképességemmel játszadozzanak, bár Kouhei-kun felől nem feltételezem, hogy szándékos lenne... De tekintve, hogy a memóriavesztése előtt voltam rá is bízva néhányszor, azt hiszem, ezt nem tudom teljesen kizárni. ^^” Pedig nem feltételezek róla rosszat, de Seiranból is kinézem, hogy valami földtől elrugaszkodott ötlettel teszteljen. Az üzenet valódisága felől szemernyi kétségem nincs, csupán a tartalma miatt aggódom kissé. Azt hiszem, annyival tartozom mindkettőnknek, hogy eleget teszek a burkolt meghívásnak. Már ha ezt értelmezhetem így.
A főnemesi birtok eleganciáját sutba vágva cserélem le ruhámat egy egyszerűbb kimonora, és hajam is a lehető legegyszerűbben kötöm össze. Valószínűleg még így sem keverne össze senki egy Rukongaiból szegénynegyedéből szökött lélekkel, de talán a hintó vagy a testőrség sem fog hiányozni mellőlem. Az utóbbiak lerázásáról kifejezetten gondoskodni szeretnék. ^^ Éppen ezért teljes természetességgel lépek ki a folyosóra, és úgy megyek el kisöcsém lakrészéhez, mintha csak a sajátomba igyekeznék. Az engem üdvözlő cicusokra mosolygok, és kis játék után megkérem őket, hozzák ide a gazdit – ehhez az ajtót is kinyitom nekik, hogy nyugodtan megkereshessék kedves testvéremet. Az érkezésükig pedig kényelembe helyezem magam.
(click to show/hide)
Azt hiszem, meg kellett volna kérdeznem azt is, mi az az ötlet. De ez már csak akkor jut eszembe, amikor a felfordulást magam mögött hagyva átugrok a birtokfalnak azon a részén, ami a testőrségnek eleve egy vak foltja. Erről persze nem gondolom, hogy szólnom kellene nekik. Ki az az ostoba, aki a saját életét kívánná nehezíteni? ^^” Mivel a shunpo a barátom, így a falat elhagyva ennek segítségével igyekszem eltűnni a környékről. Csak remélni merem, hogy tényleg nem követett senki, elvégre öcsém tanácsára még a lélekenergiámat is annyira visszafogtam mindeddig, amennyire csak tudtam.
Csak akkor torpanok meg, amikor azon a helyen vagyok, amiről szerintem az üzenet szólt. Előveszem, elolvasom újra, de jobb ötletem a megoldásra nincs. ^^ A pergament eltéve sétálok közelebb a vízeséshez. Egy mély lélegzetvétel után máris könnyebb kezelni ezt a feszült várakozást. Tulajdonképpen még ha a bolondját járatja is velem, legalább annyit a javára írhatok, hogy miatta kiszöktem a birtokról. Nincs felügyelet, nincs ellenőrzés.
Nehezemre esik elrejteni a döbbenetemet az előlépő férfi láttán. Kénytelen vagyok többször is végigmérni, hogy feldolgozzam ezt a látványt. És ha végiggondolom, hogyan nézhet ki a jelenet kívülről, csak az állít meg a nevetésben, hogy ennyire formálisan viselkedik. Érzem, hogy rándul a szemem a meghajlása láttán. Sosem gondoltam, hogy valaha ennyire elsodródnánk egymástól, hogy ilyen mértékben tartsa az etikettet. Velem szemben. Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy jobban bosszant, mint feltétlenül szükséges lenne, vagy mint be akarnám ismerni. Nem szólalok meg, mindössze karbatett kezekkel várom a magyarázatot minderre. Lassan tényleg olyan érzés, mintha azt sem tudnám, ki áll előttem.
A folytatás meglep, a hirtelen megmozdulásra önkéntelenül teszem kezeimet a vállára. Nem épp ellenkezésként. Azt még úgy sem akarok, hogy a korábbi távolságtartás után mindenbizonnyal kéne. Mégsem érezném helyénvalónak. A magyarázatot hallva, a bizonyítékot látva nagy hirtelen nincsenek szavaim. Vagyis lennének, de egyiket sem érezném helyzetemhez méltónak.
– Néha igazán beavathatnál, mi jár a fejedben – sóhajtok végül, még mindig az új információ hatása alatt. És hogy mindez mivel is jár. Rá és ránk nézve is. Szerettem, hogy nem kötötte eskü, hogy nem tartozott semmivel az életemért. Ez most még a hétköznapi szolgálatot is túlkomplikálja. Ha mások elől el is rejthetem a kilétem, előle nem tudom. Sosem tudtam.
Döbbenten állok szavai hallatán. Akár egy szobor, Gorugon szórakozása nyomán. Nem hinném, hogy viccel, bár sosem kértem tőle, hogy legyen a védelmezőm. Nekem, vagy bárki másnak.
– S mégis, milyen választ vársz erre a kérdésre? – sóhajtok, majd közelebb lépek hozzá, ha már az imént eltávolodott. Kegyetlen játék, főleg az elmúlt hosszú hónapok után. – Szerintem sejted, hogy ezt a kimenetelt nem hagynám, vagy legalább tenni megpróbálnék ellene – ez a felvetés olyannyira abszurd, hogy elmosolyodom rajta. Nem, kizárt, hogy tétlenül végignézném, ha miattam, éppen miattam kellene, hogy baja essen. – De nem fogom megmondani, mit csinálj, Seiran. Jobban tisztellek annál, mint hogy önkényesen rendelkezzek az életeddel – még ha nem is lennének letagadhatatlan érzéseim felé, akkor is van egy közös múltunk. Mind magánéletünkben, mind a munkában. Csak remélni merem, hogy mindez nem fogja befolyásolni kötelezettségeinket is. Nem volna szerencsés.
– Én nem félek – teszem a vállára a kezem, mintegy jelzésként. Vannak viszont változások, amiket főként nem nekem kell számításba vennem. – Te viszont már a Fon házért is felelősséggel tartozol. Ha kétségeid támadtak, eszerint kell mérlegelned – megérteném, ha így lenne. Legalábbis szeretném ezt hinni. Azzal együtt, hogy tudom magamról, nem repesnék az örömtől. De tisztában vagyok azzal, mit jelent nemesnek lenni. Akkor is, ha legszívesebben inkább mennék a saját fejem(?) után.


/ / Ryouichi-IC-t köszönöm Naonak *w* / /

(click to show/hide)