Szerző Téma: Az ébredés háza  (Megtekintve 714 alkalommal)

Description: Magánküldetés

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kamioka Miyako

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 175 / 30 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Az ébredés háza
« Dátum: 2017. Ápr. 28, 00:39:09 »
Adatok:
 - Résztvevők: Kamioka Miyako, Amatsuji Youko Miu, Yoshida Yoriko;
- Felügyelő: Ukitake Juushirou


Mesélés

Néhány nappal ezelőtt a tizenkettedik osztag megfigyelő egységének számítógépein figyelmeztető üzenet jelent meg. Egy tíz évvel ezelőtti jelenséghez hasonló eset történt, viszont azzal ellentétben ez sokkal nagyobb erősségű volt. Az Emberek Világában, Karakura város három, egymástól teljesen független pontján nagy mennyiségű beazonosíthatatlan lélekenergia kitörést jeleztek a gépek. Az egész pedig körülbelül egyetlen perc leforgása alatt véget is ért. A helyszínekre kis csapatokat küldtek, de mindössze kevés halálisten lélekenergia lenyomatot találtak, semmi többet.
A második riasztás a mostani estén történt. Lelkek és hollowok egyaránt rendkívül különös viselkedést generáltak, ugyanis egy bizonyos utcaszakaszon gyűltek össze mind. A városban tartózkodó halálistenek mindent megtettek, ami tőlük telt, de csak ideiglenesen stabilizálni tudták a helyzetet, megoldani nem.
Az első osztag értesítését követően a hivatalos parancsot hamarosan már át is nyújtották a tizenkettedik és második osztag kapitányainak. Yoshida Yoriko, mint a tizenkettedik osztag kapitánya, volt kinevezve a küldetés vezetőjének, maga mellé választhatott egy tisztet az osztagából, mely végül Amatsuji Youko Miu tisztre esett. A második osztag kapitánya Kamioka Miyakora osztotta a feladatot.
A senkaimonhoz érve a tizenkettedik osztag tagjait egy első osztagos tiszt, Kamioka Miyako, és két kidoushuu-s tiszt várta.
- Jó estét, Yoshida-taichou! - köszöntötte a tiszt a megjelenő kapitányt, a tisztje felé mindössze egy biccentést intézett. - A csapata egy kisebb táborban fog megjelenni, a Karakurában állomásozó tisztjeink pillanatnyi bázisán. A másoik osztag ezt a tisztet bocsájtotta a rendelkezésére. Sok sikert! - mutatott Miyako irányába, majd jelzett a kidoushuu tagjainak, hogy megnyithatják a kaput.
A senkaimonba való lépést követően és az Emberek Világa felé való haladás alatt mindenkire felkerül az erejüket korlátozó pecsét, valamint Yorikonak a komunnikátora is jelez. A városban levő egyik tisztje küldött számára egy kisebb jelentést arról, hogy valami kidouhoz hasonló technika működik a kérdéses utcában, ami magához vonzza a lelkeket és hollowokat, viszont a technika ismeretlen, ahogy a használót sem tudják bemérni.
A kis csapat a korábban említett bázis szélén lép ki a kapuból. Az előttük levő utcán már lehet látni a helyzet súlyosságát. Halálistenek egy csoportja különböző hollowokkal harccol, egy másik csoport a lelkeket próbálja eltávolítani a helyszínről és mindeközben a 4. osztagosok a sérülteket látják el, a 12. osztag tagjai pedig a kidoushuu egyes tagjaival a működő technikát próbálják elemezni és megtörni.




Teljesen szokatlan volt számomra az új egyenruha. Egyrészt nagyon könnyű mozgást biztosított, másrészt a szemeimen kívül mást nem igazán lehetett látni belőlem. Egyszóval úgy néztem ki, mint bármelyik másik második osztagos tiszt, aki éppenséggel aktív státuszban van. Azért némiképp hihetetlen, hogy mennyire egyformává és felismerhetetlenné tud minket ez tenni, de a mi munkakörünkben ez teljes mértékben szükséges. Bármi nemű megkülönböztethetőség veszélyes lehet ránk akár rövid akár hosszútávon.
Magamhoz vettem a zanpakutoumat és már indulnom is kellett, nem volt időm hosszabb ideig várakozni, vagy az időt húzni, azt bizonyára a kapitányom sem díjazta volna. A senkaimonhoz érve több halálisten is jelen volt, de mind várakoztak, és biztos voltam abban is, hogy nem énrám vártak, habár megütköző tekintetekben volt részem, de ezt betudtam az egyenruhának és a hatásainak. Akárhogy is, tartanak a második osztagtól, és ez valahol rendben is van.
Szerencsére sokat nem kell várnom, hisz hamarosan újabb személyek jelentek meg és az egyik shinigami már el is indult az irányukba és hangosan köszöntötte az egyiküket. Yoshida Yoriko, a tizenkettedik osztag kapitánya volt az egyikük, a másikat nem ismertem. A kapitányt sem egészen ilyennek ismertem, amióta nem találkoztunk elég sokat változott küllemre. Ezt viszont nem én fogom felróni neki, hisz én ugyan ezen mentem keresztül.
- Örvendek, Yoshida-taichou. - köszöntöm a kapitányt miután engem is szóba hoztak, valamint felzárkózom mellé. Egyelőre nem hiszem, hogy a hangomból, vagy a szemeimből éppenséggel fel tudna ismerni, főleg, hogy az előbbit a maszk rész még kicsit torzítja is. Majd ha szükséges, akkor úgyis bemutatkozom, addig is nem kell az ilyesmivel foglalkozni. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz túlságosan rózsás az azutáni helyzet, lévén sok évig eltűntem, de remélhetőleg nem fog lefejezni érte, vagy valami rosszabb.
- Ez nem néz ki túl jól. - jegyzem meg miután a megérkezésünket követően körbenézek. A legelső benyomásom az, hogy oltári nagy fejetlenlég van itt. Lehet nem ártott volna valakit küldeni azért, hogy rendszert csináljon a tisztek között, mert ez valóban csak amolyan vészhelyzeti megoldásnak jó, hosszú távon gondot jelenthet, habár az is igaz, hogy a mi dolgunk, hogy elintézzük azt, hogy sokéig ne kelljen fennálljon ez a helyzet.

● 348 szó ● #bőrruha ●

Határidő: 2017. Május. 5.-e

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #1 Dátum: 2017. Máj. 01, 00:08:14 »
  A tizenkettedig osztag berkeiben mostanság kevesebbszer sikerül megfordulnom, mint amennyiszer én szeretném. Nem szívesen lopom Akira idejét a testőrség koordinálása miatt. Viszont ezúttal kénytelen voltam megkérni erre, amiért nem szerettem volna az újabb méregkomponensek átvizsgálását elszalasztani. Bűntudatom volt amiatt, hogy rögtön a 4. osztagban tett szolgálatai után ezzel terheltem. De úgy értesítettek, hogy Hanabi még nem tért vissza a szolgálatból, szóval szerettem volna megragadni az alkalmat, hogy az újabb főzetekkel kapcsolatban a segítségét kérjem.
  Meglepett, mikor ifjú rokonom személyesen keresett fel a részlegen. Egy bólintással vettem tudomásul, hogy négyszemközt szeretne beszélni velem. Elnézést kértem Hanabitól, hogy a vizsgálatok előtt távoznom kellett, majd követtem Yorikót. 
  – Mi történt? Komolynak tűnik az ügy – érdeklődtem ifjú rokonomtól, miután félrevonultunk. Elég hihetetlenül hangzott a tíz évvel ezelőtti esemény újra megismétlődésének a története.
  – Mennyi használható információ van a tíz évvel ezelőtt történtekről? – igyekeztem minél inkább képet kapni a helyzetről. Tiszteletben tartottam Yoriko kérését, nem szándékoztam visszatáncolni a küldetés elől. Bár tisztában voltam vele, hogy ezzel öcsém terhére leszek. Amikor volt rá lehetőségem Pokollepkével üzentem Akirának, hogy Yorikónak leszek segítségére és emiatt később érek majd haza. Nem ragoztam tovább a dolgot. Biztos voltam benne, hogy remekül elboldogul a testőrség koordinálásával. De azért reméltem, hogy nem okozok neki ezzel nagy kellemetlenséget számára. Nem volt tudomásom arról, hogy pontosan meddig leszek távol.
  Az 1. osztagnál kisebb meghajlással üdvözöltem a jelenlevőket. Miután megtudtam az úti célunkat külön hálát adtam általános felkészültségemnek. Halálisten uniformisom alatt is ott őriztem dobótűimet és a Midoshit. Így viszonylag biztonságban éreztem magamat és úgy véltem nem okozhat komoly meglepetést az átmeneti bázis körül történtek. Legalábbis egészen addig így vélekedtem erről, míg nem szembesültem a káosszal odaát. Emlékeztettem magamat hogy jelenleg, mint beosztott vagyok jelen, nem pedig testőrfőnökként. Yorikót hoznám kellemetlen helyzetbe, ha stratégiai felállás korrigálásába kezdenék.
  Mikor rendeződni látszanak a köreink ifjabb rokonom közbenjárásával, kicsit közelebb megyek hozzá.
  – A pajzs terén nem tudok segédkezni. Engedelmeddel viszont a lidércek ügyébe besegítenék – tekintettem oldalra a hollowokkal hadakozók irányába. Elég színes volt a lidércek felhozatala és úgy ítéltem meglehetősen könnyítené a helyzetünket, ha nem állnánk támadás alatt.
  – Jöjjön velem, kérem – szóltam a második osztagos tisztnek (Miyako), miután Yoriko jóváhagyta, hogy a hollowok sorát kezeljük. – Mielőbb rendezzük ezt le. Több tűz alá vesszük őket.
  A továbbiakban szótlanul a második osztag ismert kézjegyeivel kértem meg a tisztet, hogy ő támadjon jobb kéz felől és máris küldöm számára az erősítést. Ezt követően pedig emelt hangon közöltem a többi halálistennek, hogy mit tegyenek. Két tucatnál kicsit többen voltak, így három, minimum öt főből álló csoportot alakítottam. Lehetőség szerint összehangolt támadásokra ösztökéltem őket, mellyel tűz alá vehettük a lidérceket, hogy mielőbb áttörhessük hadtestüket és ne okozzon akadályt a megtisztításuk. Mindegyik csoportban két-két főt köteleztem a Kensou elvégzésére, hogy minél gyorsabban haladhassunk.

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #2 Dátum: 2017. Máj. 03, 20:08:45 »
Nyugtalanított mindaz, amit Yuko-nee néhány napja jelentett. Gyűlölöm, ha valamit nem értek. Idegesít, hogy nem tudok rájönni a megoldásokra, vagy összerakni a képet. Ráadásul az elém került jelentés is... Hihetetlenül semmitmondó, és tudom, hogy Onee-chan és csapata mindent megtettek, ami módjukban állt. Nem tetszik ez az egész, főleg, hogy tíz évvel ezelőtt ugyanez már egyszer megtörtént. Nem szeretnék még tíz évet várni a megoldásra, akkor sem, ha valószínűleg ugyanott leszek mint most, és akkor is meg akarom majd oldani.
Talán nem kellene ilyesmiket kívánnom, és talán nem éppen megfelelő kapitányi viselkedés, mégis, valahogy örülök a mai riasztásnak – ha az első osztag is fontosnak ítéli, talán meg tudjuk oldani ezt a lehetetlen képletet, ami már napok óta csak bosszúságot okoz. Arra mondjuk nem feltétlenül számítottam, hogy személyesen is ki kell mennem, de különös izgatottsággal tölt el az ötlet. Azon viszont el kell gondolkodnom, kit is vihetnék magammal. Logikus lenne, hogy olyasvalakit, aki a reiatsutechnológiához ért, de... Nos, az osztagom tagjai finoman szólva is alkalmatlanok a veszélyesebb terepre, ezzel tisztában vagyok. Az osztagedzések... Valamit kezdenem kell velük, hogy ne maradjak legközelebb ilyen bajban! Onodera-san... Ő jó választás lehetne, elég sok mindenhez ért, és karbantartóként azért a veszélyes terepmunka sem áll tőle messze, de nem olyan rég tért vissza egy ügyről, igazán nem terhelhetem ezzel... Ichi-chan fukura pedig a távollétemben az osztagnak van szüksége, de azért megkérem Yuko-neet, figyeljen oda a többiekre egy kicsit jobban, ameddig házon kívül vagyok. Így jutok el végül ahhoz a személyhez, akit szintén nem szeretnék feleslegesen terhelni, de a terepen ő az, akiben maradéktalanul megbízom, és ugyan a reiatsuhoz kevésbé ért még nálam is, a tapasztalatai miatt mindenképpen megérné, hogy velem jöjjön.
Mély sóhajjal veszem az irányt a megfelelő részlegre. Ez nem olyasmi, amit a kommunikátorunkon keresztül szeretnék közölni, vagy kérni, mert végül is kérésről van szó. Megköszönöm, amiért hajlandó félrevonulni velem, és kérésére nagyjából felvázolom az ügyet.
– Túl kevés. Három ponton észlelt nagy mennyiségű, beazonosítatlan lélekenergia, a helyszínen pedig csak kis mennyiségű shinigami reiatsu lenyomat. Az ügyhöz kapcsolódó mindennemű adat jelenleg is feltöltés alatt áll Sinus* rendszerébe, hogy szükség esetén az Emberek Világából is hozzáférjek. A helyzet aggasztó és mindenképp a végére kell járni – teszem még hozzá, mert azzal együtt, hogy engem bosszant a dolog, azért valahogy az első osztag ingerküszöbét is felbirizgálta... Nem mintha Yuki olyan lenne, hogy csak úgy semmiségnek kezeljen zavaró dolgokat, nem úgy ismerem.
– Köszönöm, Onee-sama – hajlok meg idősebb rokonom előtt, amiért az ügyes-bajos dolgai mellől csak így elrángatom, mikor nagyon jól tudom, hogy elsősorban nem az osztaggal kapcsolatos dolgok tartoznak a feladatai közé. Az osztagból kifelé menet még mindenképp útba kell ejtenem a kapitányi irodát, ahol lecsatlakoztatom a robopillém a gépről, hogy mellettem repkedhessen és visszaveszem a zanpakutoimat – nem szoktam a laborba levinni őket, teljesen feleslegesnek tartom, ráadásul veszélyes is lehetne.
Útban az első osztag felé is az ügy lehetséges összefüggésein gondolkodom. Túl keveset tudunk és túl sok bosszúságot okoz, én pedig meg fogok őrülni, hogy nem tudtunk kideríteni semmit. Úgy értem, tényleg semmit. Semmi olyat, ami előrébb vihetne. Az első osztagos tiszt hangja rezzent ki ebből, finom meghajlással üdvözlöm. Igyekszem nem megütközni a kifejezéshasználaton, ez most nem az a pillanat, amikor erőt vehetnének rajtam Yuko-nee előadásai azzal kapcsolatban, kérjem ki, ha bármelyik nőtársamat a közelemben nem a megfelelő tisztelettel illetik. Még a második osztagos lány üdvözlése előtt hasít belém a felismerés: én ezzel a reiatsuval már találkoztam! Ha nem is pontosan ilyen volt annak idején, de Yuko-nee kutatásai amúgy is arról szólnak, hogy a lélekenergia-minta az idővel változhat a környezet miatt. De ki vagyok én, hogy megtörjem a második osztagosok névtelenségét? ^w^
– Részemről a szerencse, számítok rád ^v^ – mosolygok az ismeretlen ismerősre, majd megindulok az átjáró felé. Azt hiszem, nincs is vesztegetni való időnk. Sinus jelzésekor azonnal kérem az üzenetet, jelenleg az osztagomtól nem szeretnék lemaradni semmilyen híradásról. Hát, azt hiszem, nem épp ezt akartam hallani. ^^” Ahogy az átérkezésünkkor minket fogadó látványra sem vagyok felkészülve. Miya-chan finoman fejezte ki azt, hogy teljes a káosz és a fejetlenség. Igyekszem pár másodperc alatt felmérni a helyzetet, ameddig mély levegőt veszek.
– Az anomália elszigetelése legyen a prioritás! Aki képes rá, azonnal alkalmazzon pajzstechnikát! Ez talán távol tartja a lidérceket és a lelkeket addig, ameddig rájövünk, mi ez az egész – teszem még hozzá, és shunpoval máris a tisztjeimhez sietek. Nem áll szándékomban pont a sétával vesztegetni az időnket. – Mire jutottak eddig? Jelentést kérek, mindenről, arról is, amit nem ítélnének használhatónak. Hol az epicentrum? – hadarom azonnal, amint ott vagyok. Minél előbb úrrá leszünk a káoszon, annál hamarabb kereshetünk megoldást. Mondjuk azt nem értem, miért nem neveztek ki maguk közül valakit, aki koordinálja a csapatot, de mindegy is, kénytelen vagyok azzal dolgozni, amim van. ^^”
– Bízom az ítéletedben, Youko-nee. A stratégiai koordinálást rád bízom ^v^ – felelem a csendes kérésre. A helyzet elemzése számomra elsődleges prioritást kell, hogy élvezzen, de pontosan ezért kértem meg Youko-neet, hogy elkísérjen: a terepen szerzett tapasztalataival kiegészít ott, ahova nem figyelek, mert túlzottan leköt ez az elemzés. Tudni akarom, honnan ered! Minden mágia megtörhető, csak tudni kell a gyengepontját, és meg is fogom találni, ha valóban mágiáról van szó.

* Sinus = Yoriko holokommunikátoraként (is) funkcionáló robotlepke.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kamioka Miyako

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 175 / 30 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #3 Dátum: 2017. Máj. 05, 01:21:10 »

Mesélés

Youko és Miya

Miután Youko megkapta az engedélyt a kapitánytól, hogy átvegye a stratégiai koordinálást a halálistenek között, hamar helyreállni látszott a káosz. A tisztek ellenkezés, vagy értetlenség nélkül, gyorsan és precízen tették mindazt, amit utasítottak nekik. Miután az a réteg, aki képes volt pajzsokat felhúzni, kivált a csoportból, tizenöten maradtak, akikből három, ötfős csapatot tudott kialakítani Youko. Miyako segítségével pedig olajozottan ment a lidércek kiiktatása, és a lelkek átjuttatása a Lelkek Világába. Már épp csak egy-két lidérc maradt, akik nem is tűntek túl nagy falatnak, amikor két igen erős energiát észlelhetett mindenki, és rögvest ezután egy-egy nagyobb lidérc állt kilenc, immáron halott, halálisten teste fölött. Néhány pillanatra némán egymásra néztek, majd hangos üvöltés kíséretében külön váltak.
Miyako előtt egy hat kezekben végződő lábon járó lidérc jelent meg, melynek a hátából vörös csápok meredtek az ég felé. Nem is várta meg, hogy a lány támadjon elsőre máris rávetette magát és a csápjain egyensúlyozva a hat öklével kezdett a lány irányába kisebb-nagyobb ütéseket mérni. Nem érdekelte, hogy hol találja el az ellenfelét, ahol csak érhette oda próbált ütéseket bevinni.
Youko ellenfele egy vékony, békaszerű lidérc lett, hatalmas fejjel, amit egészben beborított a maszkja. Társához hasonlóan ő is a közelharccal próbálkozott és ökleivel a nőt kívánta minél hamarabb eltenni láb alól. A technikája leginkább a bokszhoz hasonlított, és végig széles vigyor ült az arcán, és különös kegyetlenség tükröződött a szemeiben.

Yoriko

A tisztek akihez odashunpozik illedelmesen megvárják, amíg engedélyt ad a tizenkettedik osztag kapitánya a Youko-nak, hogy  irányítása alá vonja a harcoló tiszteket és csak azután szólalnak meg.
- Az egész pár utcával lejjebbről indult, ott sokkal gyengébb maga a technika, így kevesebb és gyengébb lidérceket és lelkeket vonz magához. - kezdte el az egyik. - Egészen eddig a pontig tudtuk gond nélkül biztosítani a terepet. A technika, bármi is legyen ezen a ponton túl, már nagyon erősen vonzza a lelkeket és a lidérceket.
- Az epicentrum feltételezésünk szerint úgy két utcasaroknyira lehet innen, sajnos ennél pontosabbat nem tudunk mondani. A felderítő csapatok, akiket küldtünk mind nyomtalanul eltűntek. - nyújtott át egy kisebb listát a másik tiszt nevekkel ellátva. - Ami azt illeti a legutolsó csapat nem sokkal azelőtt tűnt el, hogy önök megérkeztek. - tette még hozzá, majd visszatért a számítógépéhez abban a reményben, hogy esetleg mégis kap választ valamelyik csapattól.
- Eddig egyetlen egyszer tudtuk megtörni a technikát, ezzel a géppel. - érkezett meg egy harmadik tiszt és egy postaláda méretű szerkezetet helyezett el Yoriko lábai előtt, majd utána egy másik tiszt egy dobozt tett le mellé, amiben kisebb-nagyobb alkatrészek voltak. - Sajnos az egyik lidérc nemtetszését fejezte ki ez ügyben és rálépett. Szerencsére még azelőtt sikerült innentől a kezdeti utcáig megtörni a technikát. Feltehetőleg amennyiben az epicentrumban használnánk, úgy az egészet semlegesítené, de ez jelen állapotában nem lehetséges. A javításokat elkezdtük, de mivel az, aki feltalálta ideje korán életét vesztette, így eléggé meggyűlt a dolgunk vele. A feljegyzései legalább ennyire érthetetlenek. - Yoriko öt újabb lapot kapott, amin a szerkezet működési és összeszerelési elve volt, valamint rengeteg számítás. Nem tűnt túlságosan nehéznek számára, viszont azt már láthatta, hogy néhány percébe biztos beletelik, amíg a gép ismét működőképessé nem válik. Esetleg azzal is megpróbálkozhat, hogy a részeiből és a működési elvéből egy új gépet hoz létre, amit akár a saját kútfejéből jövő ötletekkel akár fel is javíthat.

(click to show/hide)






Nem igazán tudtam eldönteni, hogy Yoriko felismert-e a lélekenergiám alapján, avagy sem. Ezt nem hozta tudomásomra, de a szavaira akaratlanul is mosoly húzódott az arcomra és egy bólintással jeleztem, hogy természetesen számíthat rám.
A másik oldalon a tisztje lepett meg nagyon. A szavait követő kézmozdulatok láttán felfutottak a szemöldökeim. Nem számítottam arra, hogy bárki is a második osztag kézjeleivel fog kommunikálni velem ebben a csapatban, viszont az tény, hogy ez sokkal praktikusabb volt. Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, majd indultam is, hogy végrehajtsam a rám kiosztott feladatot. Szerencsére az itt levő tisztek is értették a dolgukat és nem mindent magunknak kellett megcsinálni. Shunpo használatával és lélekölő kardommal haladtam egyik ellenféltől a másikig, és mikor már csak elenyésző számú lidérc volt, akkor hagytam, hogy a többi halálisten végezze a dolgát, én pedig tekintetemmel a tizenkettedik osztag tisztjét kerestem meg. Remélhetőleg ő is befejezte már a harcot.
Sok időm viszont nem volt téblábolni, hisz hamarosan az érzékeimet két erős energia késztette akcióra. Automatikusan néztem a halálistenek csapata felé, ahol kilencen már a földön voltak és két lidérc állt felettük, és az üvöltésüket követően az egyik már előttem is termett. Shunpoval igyekeztem ki vagy elkerülni a támadásait. Hat kézzel szemben eléggé hátrányban voltam a saját kettőmmel a frontális összecsapást ezért alapból ki is zártam. Egy-egy támadást még ki tudok védeni, de ha egyszerre, vagy gyors egymásutánban hatot már eléggé nehéz lenne, ahhoz nem vagyok eléggé képzett. Ezért hát más lehetőség után kellett néznem. A Hourin nevű technika használatát véltem a legjobbnak. Az egyik támadást követően a kezemet a hollow irányába tartom és az onnan kilövellő narancssárga inda feltehetően mind a hat kezét lefogja majd.
- Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! – mondom el utólagosan az idézést abban az esetben, ha sikerrel jár a technika alkalmazása, hogy megerősítsem azt.

● 303 szó ● #Rondanini ●

(click to show/hide)

Határidő: 2017. Május. 12.-e

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #4 Dátum: 2017. Máj. 14, 16:50:54 »
  Elégedetten konstatáltam a tisztek szófogadását. Igazán vehetnének példát a Tsukimisou újabb tagjai, akik még rendkívül könnyelműen kezelik feladataikat.
  Tsukuyomit kezemben tartva vettem fel a küzdelmet a lidércekkel szemben. Stílusomra jellemző légies mozdulatokkal bátorkodtam a lidércek közé merészkedni. Rutinos mozdulatokkal támadtam őket, a régi tanulmányok szerint hátulról mértem csapást a csontmaszkjaikra.
  Míg az uchigatanával támadtam, a wakizashival rendszerint védekeztem. Ha szükséges volt és netalántán úgy jött ki a lépés, a Hourint is bevetettem, hogy a lidérceket a varázskötéllel megbéklyózva megkönnyíthessem a többiek dolgát. 
  Ügyeltem arra, hogy még véletlenül se törjön át egy hollow sem támadóláncunkon. Igyekeztem úgy biztosítani a terepet Yoriko számára, hogy a lehető legkevesebb külső problémával keljen foglalkoznia. A szokatlan jelenség kivizsgálása elsőbbséget élvezett.
  Nem egészen tudom, hol is ütött be a probléma. Miként lankadhatott egészen pontosan a figyelmem, mely miatt a nagyobb energiával rendelkező hollowok felbukkanása egészen meglepett. Magukból árasztott energia, ami vállaimra nehezedett egy pillanatra megnehezítette számomra a légzést. Nem izgattam fel magamat a jelenségen, nyugodtan fordultam a lidércekkel szembe. Belül azonban rendkívül dühítettek a látottak.
  Az elesett halálistenekre pillantva mély szusszanás hagyta el az ajkaimat. Részvétem kimutatására azonban nem volt időm. Ellenben a lelkemben lüktető haragot tökéletesen a hasznomra tudtam fordítani.
  – Moudete no asaborake, Tsukuyomi! – szóltam lélekölőmhöz. Kérésemet meghallgatta, készségesen öltötte magára shikai küllemét. A változást szemeimen keresztül is érzékeltem. Az általam látott dolgokon másképpen láttam a fényt. Noha a hollow kinézetén még ez sem segített. Nem rezdültem meg ádáz pillantása alatt. Magabiztosan néztem farkasszemet a lelketlenséget sugárzó tekintetével. 
  Nem kellett különösebben küzdenem a lidérc érdeklődéséért. Így tervem, hogy elvonom a többiekről figyelmét automatikusan működött. Megtisztelt azzal, hogy csak velem foglalkozott. Furcsa harcmodora azonban meglepett. Hatalmas ökleivel sorjázott ütésekkel, széles vigyorban úszó arcát pedig rendkívüli figyelemmel illette. Intelligensebb volt sokkal a korábban megtisztított társaihoz képest.
  A szokatlan küzdőstílussal nem egyszer gyűltek meg bajaim. Nehezen sikerült kiismernem lépéseit. Ama folyamat során, ahogy technikáit igyekeztem átlátni, figyelmem ellenére is sikerült áttörnie védelmemen. Nem különösen foglalkozott Tsukuyomi élével okozott fájdalommal mikor keze lecsúszott róla, hogy ökölcsapását csak azért is bevigye. Jobb vállamat ért ütés a tompítás ellenére is hihetetlen erővel rendelkezett. Arcom fájdalmas grimaszba úszott a fájdalom nyomán. Replikámat ezúttal a wakizashival tettem. Megpróbáltam csuklójába állítani a rövidpengét, de csupán teste felszínét súrolhattam vele, amiért sebtében visszahúzta karját maga elé.
  Kicsit srégen fordultam előtte, hogy a fájdalomtól lüktető jobb vállam távolabb helyezkedjen el a lidérctől. Mindeközben próbáltam lábmunkájából rájönni, honnan tervezi következő ütéssorozatát leadni. Türelmesen kivártam, míg elrugaszkodott felém. Ekkor gyűjtöttem reishit talpam alá, hogy a hollow fölé keveredjek.
  – Hanabi Hisen! – a levegőben végigszántottam egy csíkban az uchigatana élét a lidérc feje felett, mely nyomán reményem szerint fehérszínű szikraeső hull majd a nyakába. Ha sikerült megfelelő módon kiviteleznem Tsukuyomi technikáját, ezt követte tervem második fázisa. Megkíséreltem a hollow hátába kerülni, hogy dühödt ökölcsapásait elkerüljem és könnyebben hozzáférjek a hatalmas csontmaszkkal borított fejéhez. Habozás nélkül próbáltam meg alulról indított vágással végigszántani az arcát fedő csontozatot.
(click to show/hide)

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #5 Dátum: 2017. Máj. 16, 23:29:08 »
Normál esetben értékelném, hogy nem állnak neki a jelentésnek, ameddig másra is kell figyelnem, de a saját tisztjeim azért már ismerhetnének annyira, hogy tudják, két dologra is tudok egyszerre figyelni – és ez most igen fontos lenne, hogy minél hamarabb tisztába kerüljek a helyzetünkkel. Nem húzom az időt azzal, hogy ezt szóvá is tegyem és inkább érdeklődve hallgatom, mikor végre hozzákezdenek a magyarázathoz.
– A hatásmechanizmusa a centrumban ezek szerint olyan, mint a vihar szeme – gondolkodom hangosan, elvégre a meteorológiai adatok szerint abban a pontban nyugalom van, ami mondjuk furcsa jelenség, és nem tudom, hogyan működhet ugyanígy egy technikánál, de nem is ez a lényeg, végül is a természeti jelenségekből is lehet ötletet meríteni, ha valaki kidout akar alkotni. Ez egyáltalán kidou, vagy ahhoz hasonlatos technika, vagy különleges képesség? Wááá, miért nem tudunk semmi konkrétat?!
Mély sóhajjal veszem át a listát az eltűntek nevéivel, akiknek a felderítés lett volna a feladatuk. Elég átfutnom, hogy tudjam, túl sok embererőt pazaroltak a felderítésre.
– Két utcasarok, de melyik irányba? Pontos koordinátákat, ha kérhetem – lépek oda mellé, hogy én is ránézhessek a gépre. Nos, az adatok elég kiábrándítóak, ha ez a saját kísérletem lenne odahaza, szerintem már toporzékolnék, hogy miért nem jutunk egyről a kettőre. De ezzel a siralmas szituációval a közelemben még csak emlékeztetnem sem kell magam, hogy kapitányként vagyok jelen és ehhez mérten viselkedjek. De hogy még a prioritásokról sem tudnak pontos képet felállítani az tényleg nevetséges...
– Hát ez? – nézek az érkezőkre a dobozzal. Értem az összefüggést magyarázat nélkül is, a bevezetés alapján teljesen egyértelmű volt, hogy ezzel próbálták megtörni a technikát, de a működési elvét kellene először elmondani, nem a történetét. – Értem – veszem át a feljegyzéseket, és amint ránézek, szeretném a tenyerembe temetni az arcomat. Mi ezen az érthetetlen? A következő pillanatban bekövetkező reiatsu-változásra azonnal oda fordulok, ahol a mieink reiatsuja eltűnt, és a két hollowé megjelent – maga a jelenség ijesztően hasonlít arra a rémálomra, csak nem egy barátomé tűnt el, hanem kilenc rám bízott tiszté. A látványra érzem, hogy berándul a szemem. Így dolgozzon a shinigami lánya nyugiban. >.>
– Youko-nee, tartsátok őket távol, ameddig lehet! – kérem őket, hogy nyerjenek nekem egy kis időt. Nem szeretnék még velük is foglalkozni, szükségem lenne néhány percre, hogy csak ezzel foglalkozhassak. – Maguk közül aki ismer pajzstechnikát, próbálja megerősíteni a védelmünket és az anomália elszigetelését. A beérkező adatok elemzésére csak annyian maradjanak, amennyien feltétlen szükségesek – nem veszíthetünk több embert, és ameddig nem tudunk mit kezdeni a nem létező befutókkal, addig a védelmünkre kell koncentrálnunk.
A működési elv nem tűnik bonyolultnak, a számításokon viszont lehetne még csiszolni, így nem egészen hatékony a dolog, túl sok energiát pazarol. Már én is gondolkodtam hasonlón, csak én pajzshoz gondoltam használni, az viszont most csak időhúzás lenne. Ezt az ötletet viszont tovább lehet fejleszteni. Megkérem Sinust, hogy vetítsen egy hologramot a lapok fölé, amire rádiktálhatom neki a feljavított számításokat, így az alapján tudok majd dolgozni. Az alkatrészek elégségesnek tűnnek, de csak reménykedni merek abban, hogy egy darab is működni fog belőle. Sajnos most nincs időm prototípust készíteni és kipróbálni. Az alakja viszont nem praktikus az eredetinek, úgyhogy kipróbálok hozzá egy kicsit más elrendezést: egy gömb belsejébe rendezve az alkatrészeket talán nem kell teljesen az anomália közepébe lépnünk, elég lehet csak megközelítenünk. Ehhez még egy időzítőt is elkészítek hozzá. A problémám még mindig az energiafelhasználás, ugyan a hozzá kapcsolódó számításokon tudtam javítani, abban nem vagyok biztos, hogy eleget. Ha több időm lenne, megpróbálnám megoldani, hogy minimális energiafelhasználással érje el ugyanazt az eredményt, mint kellene, de jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy a hatásfokkal kapcsolatban maximalista legyek. Ettől még próbálom annyira feljavítani ezeket a kalibrálásokat is, amennyire lehet, csak tesztelni nem fogom tudni, kénytelenek leszünk élesben használni... És úgy sejtem, én leszek az alany. Nekem kevésbé baj, ha valamennyi energiám elveszik.
– Jelentést kérek! Hogy állnak a lidércek megtisztításával? Érkeztek új információk az epicentrumról? – kérdezem, amikor úgy érzem, ennél jobbat pillanatnyilag már nem tudok kihozni az eszközből. Ha ugyanúgy állunk, mint eddig, akkor nincs már vesztegetni való időnk, valakinek oda kell mennie, hogy használja is a szerkezetet.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Ichimaru Gin

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 62

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #6 Dátum: 2017. Nov. 04, 20:35:54 »
!!! INFÓ: Megbeszéltek alapján Kamioka Miyakótól átveszem a mesélést! A küldetés: Yoshida Yoriko és Amatsuji Youko számára folytatódik. Kamioka Miyako a további események alatt mesélői NJK képében szerepel! !!! 

  – Innen nagyjából huszonnégy méterre. – A jelentést tartó tiszt habozva mutatott előre, mozdulatával jelezve, hogy miként értette a két utcasarkot. Ebből adódóan egyértelművé válhat Yoriko számára, hogy ezen az utcán van a titokzatos epicentrum, két sarkon túl. De ahogy előre tekintesz, nem látsz mást, mint gomolygó, bizarr, füstfellegszerű anyagot, melyet a felállított pajzstechnikák szorítanak vissza. Színe pedig egyre sötétebbé válik, ahogy egy helyben próbálják tartani a Kidoushuu tisztjei a megmagyarázhatatlan varázsszerű dolgot.
  – Már csak két lidérc. De további hollowok közeledését észleljük közeledni észak-keletről! – kapod jelentéskérésed első felére a választ a korábbi tiszttől, ki bemutatta neked a műszert.
  Miyako lidérce még kitartóan harcolt. Éppen egy Hourinnal igyekezett úrrá lenni a lényen. Ezzel szemben Youko terve sikeresnek látszott, amint megtisztította a lidércet menten a lány segítségére sietett.
  – Sűrűsödik, és egyúttal az ereje is nő. A pajzsok már nem tarthatják vissza sokáig! – adott jelentést az anomáliával kapcsolatban az egyik Kidoushuu tiszt, aki a védelemért felelt. Szavain érezhető volt az erőlködés, arca sápadt volt, homlokán verejték gyöngyözött. Valamennyi társa hasonló tűneteket produkált a kidou fenntartása alatt.   
  Miyako varázslata balul sült el. Két karját tudta csak lekötni a hollownak, így ez nem volt elegendő ahhoz, hogy kibillentse egyensúlyából és felülkerekedhessen rajta. Sokáig rángatózott a lidérc, mígnem a kötél végét tartó 2. osztagos tiszt a lendülettől elrepült. Kénytelen volt elengedni a kidout, hogy esését tompítsa. Fél méter magasan, háttal esett neki az erőtérnek, melyet a Kidoushuu tisztjei tartottak fenn az anomália körül. A nekicsapódás után a varázslat falán repedés látszott. Miyako eszméletét vesztve zuhant le a földre.
  Yoriko újabb jelentést kapsz az észak-kelet felől érkező lidércekről, akik már láthatóvá váltak. A beszámolóból azt is megtudod, hogy alig egy és fél perc múlva ide is érnek. Figyelmedet viszont a gépezet vonzotta, aminek a tetején található mérőműszer, mely az anomália erejének mérését szolgálja, hirtelen megkergülni látszott, ahogy a furcsa dolgot elzáró pajzsok sérültek. Kattogó hangot kezdett produkálni, majd néhány másodperc múlva a gép szikrákat szórt, mintha felrobbanni készülne.   
  Youko, neked mindössze egy döntésnyi idő állt rendelkezésedre. Választhatsz, hogy a lidércet próbálod megfékezni, mely a pajzs irányába csörtetett, megkíséreled menteni Miyakót vagy pedig visszatérsz Yoriko mellé a látszólag megkergült szerkezet miatt. Végül, a családodon belül terjedt intelem és a felettes védelmét előíró Gotei rendelet miatt is Yorikót választod.
  A lidérc eközben a pajzshoz ért, lendületével nekifeszült az erőtérnek. A pajzs, mintha üvegből lett volna, azonnal megadta magát. A nagy hevességben még kivehető Miyako alakja. Úgy tűnik, hogy a hollow nem taposott rá.
  Youko, választásod helyesnek bizonyult. Ahogy a 12. osztag kapitánya mellé érsz, hátra rántod és ezzel egy időben pajzsot kreálsz magatok elé. Így az erőtér megszűnésével hömpölygő víz módjára elszabadult anomália nem sodor el titeket. A távolból halljátok a többiek kiáltásait, sikolyait. Az anyag, hirtelen fullasztó energiát kezd sugározni magából. Mindez a gépezet miatt történik, mely valahogy fordított hatást váltott ki. Vagyis nem elszívja az anomália erejét, hanem ellenkezőleg: erősíti azt.
  Yoriko, te is rosszul viseled, a hirtelen nyakatokba szakad energiamennyiséget, Youko pedig szabályosan szédeleg az erejétől. Mindez arra vezethető vissza, pecsétetek nincs feloldva. A műszer éles vijjogásából leszűrheted, hogy a gépezet kezd túlterhelődni. Ha megkéred idősebb rokonodat, megpróbál közelebb vinni a műszerhez, hogy lekapcsolhasd. Viszont ahogy a gépezet mellé értek, vakító fényesség tör elő belőle, mely mindenkit körbevesz…

  Reggel van. A Nap első sugarai ébresztenek titeket. Mindketten otthon/osztagszálláson vagytok, békés környezetben. Nem emlékeztek arra, hogy mi történt. Egy átlagos nap, átlagos reggeljeként indultok útnak napi rutinotok végrehajtásához.
!! Itt írjátok le, hogy mit csináltok egész nap. Nem szükséges percre pontosan, viszont amit lényegesnek találsz, azt írd le. Legalább három eseményt emeljetek ki a karakterek napjából! Ezek a későbbiekben fontosak lesznek. !!

  Yoriko, az este eljövetelekor, mikor a gondolataidba merülve ücsörögsz az irodádban, hirtelen riasztást kapsz. A tíz évvel ezelőtti eseményt hirdető szokatlan anomália ismét felütötte a fejét és ezúttal nem csak holmi shinigami lélekenergia várhat rátok odaát. Ugyanis lelkek és hollowok egyaránt rendkívül különös viselkedéséről jelentenek neked. Az emlegetett túlvilági lények egy bizonyos utcaszakaszon gyűltek össze az Emberek Világában, Karakura városában. A pokolként elszabadult helyzetet pedig csak ideiglenesen tudták stabilizálni odaát.
  Az 1. osztag kiadja a parancsot: Yoshida Yoriko és egy általa választott tisztnek azonnal meg kell jelennie az 1. osztag területén található senkaimonnál és azonnali hatállyal át kell térniük az Emberek Világába, hogy kezeljék a helyzetet.
  Yoriko választásod végül Amatsuji Youkóra esett, aki éppen szolgálatban volt. Pozitív jelzést adott, így végül ketten mentetek az 1. osztaghoz, ahol egy 2. osztagból küldött tiszt (Kamioka Miyako) csatlakozott hozzátok.
  – Jó estét, Yoshida-taichou! – köszöntötte a tiszt a megjelenő kapitányt, a tisztje felé mindössze egy biccentést intézett. – A csapata egy kisebb táborban fog megjelenni, a Karakurában állomásozó tisztjeink pillanatnyi bázisán. A második osztag ezt a tisztet bocsájtotta a rendelkezésére. Sok sikert! – mutatott Miyako irányába, majd jelzett a Kidoushuu tagjainak, hogy megnyithatják a kaput.
  A dangaiban Yoriko a kommunikátorodon keresztül rövid jelentést kaptál a Karakurában állomásozó tisztedtől. Odaát egy kidouhoz hasonlító technika működik az anomáliát jelzett utcában. Ez vonzza magához a lelkeket és hollowokat egyaránt. Viszont a technika maga ismeretlen, miként a forrását sem tudják meghatározni.
  A senkaimonon kilépve felkerülnek rátok az erőpecsétek és a bázis szélére érkeztek. Az utcán látható a helyzet súlyossága – szó szerint káosz uralkodik. Halálistenek egy csoportja különböző lidérccel harcolnak, egy másik csapat pedig a lélektemetést hajtja végre az odakeveredett lelkeken. Mindeközben pedig a 4. osztag a sérülteket látja el. A 12. osztag és Kidoushuu tagjai pedig az anomáliát vizsgálják.

HATÁRIDŐ: 2017. november 15.

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #7 Dátum: 2018. Ápr. 23, 21:25:35 »
  Tsukuyomi éle nemes könnyedséggel vágta el a lidérc csontmaszkját, ahogyan azt terveztem. Amint sikerült a hollowot megtisztítanom, sebtében pillantottam csapattársam felé. Látva, hogy a velünk együtt kirendelt tiszt még mindig saját ellenfelével küzd és nem áll túl fényesen a helyzete azonnal felé vettem az irányt.
  Megpróbáltam a kidouval félig meddig fogságba ejtett lidércet hátulról megtámadni. Törekvésemmel nem értem el túlzott sikereket. Ki kellett térnem a hollow veszélyes lábai elől, amikor lendületet vett a második osztagos tiszt elhajítására. Annyi időm akadt csupán kitérjek a lidérc lábai alól, mielőtt eltaposhatna. Emiatt oldalról lehettem szemtanúja miként használja fel a lidérc saját javára a varázslatot.
  Lélegzet visszafojtva mértem fel a terepet. Csak most szembesültem vele, mennyire elszabadultak a dolgok környezetemben, míg a lidércekre összpontosítottam. A távolból, fejüket felütő további hollowok kisugárzása semmi jóval nem kecsegtetett. Az ájultan földre zuhanó 2. osztagos és a szokatlanul működő gépezet mellett álló Yoriko között kellett választanom. A lidércet futólag vettem csak számításba. Túl erős volt ahhoz, hogy pecsétfeloldás nélkül képes legyek egyedül a megállítására. A lehetőségeken nem tűnődtem sokáig, valószínűleg mindenképpen Yoriko védelmére keltem volna, ha dupla ennyi dologgal néznénk most szembe. A Gotei 13 egyik kapitánya volt és valószínűleg az egyetlen, aki tud ezzel a műszerrel valamit kezdeni.
  Helyváltoztató képességgel mentem oda Yorikóhoz, hogy hátrarántsam a szokatlanul működő gépezettől, mielőtt valami baja eshetne. Amint hátam mögött tudtam a lányt, az uchigatanát kitartottam magam elé.
  – Maradj mögöttem! – szóltam hátra Yorikónak. – Hanabi Shakuyaku! – mondtam azonnal a technika parancsát. A vörös szikra végigszaladt a pengén, mely nyomán létrejött a láthatatlan pajzs. Tsukuyomi technikáján kívül egy Seki-t is készenlétben tartottam a biztonság kedvéért. Nem voltam biztos abban, hogy Tsukuyomi képessége megállja a helyét és felfogja a felénk közelítő masszaszerű dolgot.
  A fojtogató energiától, mely vállamra nehezedett, elnehezítette a légzésemet és egyre nehezebbnek bizonyult állva maradnom. Távolról véltem hallani csupán a társaink kétségbeesett kiáltásait. Körülnézni viszont képtelen voltam a letaglózó energiától. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magamat a nyomás alatt.
  Yoriko kérésére alig észrevehetően biccentettem. A mozgás sem megy olyan gördülékenyen a fojtogató energiától. Szaggatott mozdulatokkal léptem előrébb, hogy unokahúgom közelebbről is megnézhesse a szerkezetet.
  A hirtelen támadt ragyogással Tsukuyomi nem tudott mit kezdeni. Kénytelen voltam becsukni a szemeimet, hogy ne vakítson el teljesen. De amikor ismét kinyitottam őket…
(click to show/hide)
  Otthon. A reggeli napfény beszűrődését a szoba ablakán keresztül meglepetten fogadtam. Általában már napfelkelte előtt végrehajtok egy terepszemlét a birtokon, majd edzésbe ölöm az időmet napkeltiéig. Mulasztásomra nem volt mentségem. Ahogy magamra öltöttem a testőrruhámat és felszerelkeztem, megszokásból tekintettem be öcsém szobájába. Nem láttam ott. Azon kezdtem tűnődni mégis mennyi időt vesztegethettem el az ágyban.
  Lélekenergia érzékeléssel állapítottam meg, hogy már Mitsuyuki sincs a szobájában. Mély lélegzet tört fel belőlem, miközben lementem a társalgóba.
  A reggeli illatát érezve megnyugodtam. Odalent Akira és Shinobu fogadott, kérdezniük sem kellett, mindenképpen csatlakoztam volna hozzájuk. Általában igyekszem erre időt szakítani, viszont sokszor megelőzi ezt a hajnali gyakorlat, amit saját magam szinten tartására szoktam fordítani. Úgy határoztam, hogy a nap folyamán bepótolom az edzést, ahogy sikerül a napirendembe beleszőni. Sűrű nap elé néztem. Délelőtt Shuut kell elkísérnem el a 11. osztagba, amiért a legutóbb megint elhagyta a testőrséget, ezúttal szerettem volna a körmére nézni. Aztán Tenka-ojihannal is terveztem tárgyalni…
  Elhessegettem öcsém aggodalmát, mikor megjegyezte, hogy nem tűnök túl rózsásan. Hiszen csupán túl sok mindenen járt a fejem, amit betudtam kései ébredésemnek. Próbáltam beszélgetéssel feloldani a hangulatot. Eközben biztosítottam Shinobut arról, hogy nem kell többet aggódnia az ikrek miatt, a mai nap folyamán amúgy is terveztem Tenka-ojihannal beszélni. Az egyeztetések követően pedig, ha már a Meiou-birtokon járok, beköszönök az ikrekhez is, hogy elbeszélgessek arról miért is járatják bolondját szegény fiúval.
  Akira kérdését, hogy még mindig szándékozom késődélután ellátogatni a 12. osztagba, kicsit meglepett vele. A sok tervezett program közül majdhogynem kiesett a fejemből. Szerencsére öcsémnek szabad volt az estéje, így át tudta vállalni a testőrség felügyeletét. Nem szívesen testáltam ezt rá, ha tehettem igyekeztem elkerülni. Viszont reménykedtem abban, hogy ezúttal sikerül beszélnem Hanabival a szolgálatának lejárata előtt. Szeretném egy komponensben a segítségét kérni. A laboreszközök használata időnként még fejfájást okoznak nekem.
 
  A délelőtt Shuuichi oldalán szinte elröppent. Pedig így is különös huzavona volt elindítanom, hogy egyáltalán tiszteletét tegye az osztagnál. Bár még kevesebb problémát jelentett, mint egy nemesi összejövetelre felkészíteni a szolgálókkal. Azt a folyamatot már megszokásból két órával előbb elindítom, hogy időre készen is legyen. Míg az oldalán voltam, addig is szemügyre vehettem a 11. osztagot. Vakfoltokat kerestem, kényes épületeket, néhol úgy éreztem, hogy rejtekhelyről figyelő testőrök nem igazán tudhatják teljesíteni a rájuk szabott feladatot. Magamban határoztam el, hogy ezt mielőbb orvosolnom kell.
  Délután a Teikanokra bíztam Shuuichi védelmét, hogy meg tudjam tenni a látogatást Tenka-ojihanhoz. Rutinosan tértem át a birtokra, a kapuban üdítő volt egy régi arccal, Shigerouval találkozni. Kölcsönös meghajlással üdvözöltük egymást.
  – Örülök, hogy látlak. Mesélj, milyen a házas élet? – ejtettem meg enyhe pimasz mosolyt felé.
  – Most kicsit nehézkes. Keiko gyermeket vár, a negyedik hónapban van… Eléggé szeszélyes a hangulata.
  – Erről most hallok először! Gratulálok – meglepetten fogadtam a hírt. – Remek apa lesz belőled.
  – Ezt többször is mondogathatnád. Tenka szerint Senrit már elrontottam, a sajátomat is sikerülni fog – letört sóhajjal támaszkodott rá a lándzsára. 
  – Ne is foglalkozz vele. Mindig elfelejti, hogy van két fia, akik hobbit űznek abból, hogy a Gotei 13 tagjaiból poént csináljanak.
  – Való igaz… – Bíztatásul megveregettem a hátát.
  – Hogyha megint elbizonytalanodnál, szívesen látlak nálunk vagy akár ok nélkül is. Úgyis régen beszélgettünk.
  – Amennyiben bokros teendői mellett ráér, Benkan! – most ő volt a soros a pimaszkodásban. Nem háborogtam, megérdemeltem, hogy visszakapjam. Megjegyzésére csak felszusszantottam, nem tettem volna ajánlatot, ha nem lennék képes időt szakítani rá. Megcsóváltam a fejemet és jeleztem neki, indulok, nem szeretném megvárakoztatni Tenka-ojihant. – Hallottam híreket! Időnként pihenhetnél – kiáltott utánam.
  – Majd a síromban, Shigerou, majd a síromban – feleltem viszont immáron a távozás alatt. Magamban mosolyogtam, hogy mennyire megváltoztatta a friss házasélet.
  Tenka-ojihannal való tárgyalást sikerült hamar lebonyolítanom. Megdöbbentett, hogy nem kellett nagyon belemennem, miért óhajtok tőle néhány remek harcost a testőrségbe. Kicsit meglepett szigorú fogalmazása. „A tohonya bagázsra úgy is ráfér” – mondta. Bár kijelentése után biztosított arról, hogy nem kétbalkezes harcosokat szándékozik a testőrségbe bocsájtani. Betudtam annak, hogy valószínűleg még mindig szigorú szemmel nézi famíliájának harci tudását. 
  Távozás előtt megkérdeztem tőle, hogy hol találom az ikreket. Mindek köszönhetően az udvarra keveredtem. Ha mindössze csevegni jöttem volna megvártam volna, míg befejezik a gyakorlatozást. Viszont most siettem, ezért nem akartam húzni az időt. Míg gyanútlanul közelítettem feléjük kihallgattam, hátha elhintik melyikük, melyik. Ruházatukból nem volt olyan egyszerű leszűrni, mostanság nagyon szerettek egyforma öltözetekbe bújni, hogy környezetüket ezzel is „feldobják”. Ha nem kergettek volna minden létezőt őrületbe ezzel, engem nem zavart volna különösebben.
  – Toshizou!
  – Igen? – kórusban feleltek haragos megszólításomra, amire egy pillanatra megtorpantam.
  – Melyikőtök Toshizou? – mentem bele a játékba. Türelmesen kértem számon őket. Mellkasom előtt összefont kezekkel vizslattam rájuk. Érdekelt, hogy mit fognak erre felelni.
  – Inkább az a kérdés, hogy melyikünk nem Toshizou? Sajnálom Youko-ane, de egyikünk sem az!
  – Mindketten Toshizou ruháját viselitek – hívtam fel figyelmüket az aprócska tényre, amit a játszadozásuk mellett kissé elfelejtettek.
  – Honnan veszed, hogy ez a ruha valójában nem Tokiyáé? Csak eddig abban a hitben ringattunk titeket, hogy Toshizoué.
  Felszusszantam. Megelégeltem játszadozásukat, nincs nekem erre most időm. Kinyúltam előre, hogy megragadjam füleiket, míg nem számítottak rá.
  – Lényegtelen. Mindkettőtökkel dolgom van – kezdtem bele. – Shinoburól lenne szó és arról, hogy szegény fiúnak hatalmas bűntudata van amiért „végzett” veletek. Azt akarom, hogy abbahagyjátok a vele való szórakozást. Az önbizalomhiányán nem segít, ha még ti is folyamatosan piszkáljátok. Remélem érthetően fogalmaztam – felváltva néztem az ikrekre, hogy lássam mindkettőjük helyeslő jelzését, amely nélkül nem fogom elereszteni őket. Elcsíptem tekintetük találkozását.
  Halott lelkünket már te sem hagyod békében nyugodni Youko-ane? – drámaian csengő kórus zöngéjük hallatán átfutott rajtam a késztetés, hogy nevelési célzattal lecsűrjek nekik egy-egy taslit. De bízva abban, hogy képesek megemberelni magukat és érett felnőttként viselkedni. 
  – Ez nem figyelmeztetés, vagy rokoni intés. Ha folytatjátok, akkor nem fogok finomkodni – jelentettem ki határozottan. – Elég nagy a Mizushima-birtok, szívesen látlak viszont titeket a reggeli edzéseken – fűztem hozzá korábbi kijelentésemhez, miközben elengedtem őket.

  Az ikrekkel való társalgásomat követően a Mizushima-birtokra 12. osztag felé vettem az irányt. Bár nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy szavaim súlyát valóban átérezték az ikrek. Viszont a napirendemet követni akartam, ha már a reggel folyamán szokásomtól eltérően némi késedelemmel ébredtem.
  A részlegre érve azonnal Hanabihoz indultam, amikor megtudtam, hogy még szolgálatban van. Alig sikerült váltanom vele néhány szót, amikor Yoriko jelent meg mellettünk, hogy beszélni szeretne velem, négyszemközt. Bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem fiatal rokonom kérését, majd Hanabitól bocsánatot kérve félrevonultam Yorikóval.
  – Mi történt? Komolynak tűnik az ügy – megjegyzésem után vártam, hogy Yoriko beavasson a részletekbe. Döbbenten fogadtam a problémát, amivel felkeresett. – Mennyi használható információnk van a tíz évvel ezelőtt történtekről?
  Nem terveztem visszautasítani a kérését. Biztosítottam arról, hogy vele tartok, csupán egy pokollepkényi időt kértem, melyben Akirát értesítettem, mielőtt az 1. osztag berkeibe indulnánk.
  Az első egységnél már felkészülten fogadtak minket. A senkaimonon átérve örültem általános felkészültségemnek. Még shinigami uniformisom alatt is ott pihent a Midoshi és a dobótűim.
 A helyszínen uralkodó káoszra lett volna néhány megjegyzésem, de megtartom magamnak. Megvártam, míg Yoriko elrendezi a jelenlevő csoportot, csak ezután léptem mellé.
  – A pajzs terén nem tudok segíteni. Engedelmeddel viszont a lidércek ügyébe besegítenék – mondtam fiatal rokonomnak. Jóváhagyásával pedig azonnal a lidércekkel hadakozók felé vettem az irányt.
  Yoriko engedélyével kezembe vettem a hollowok ellen harcolók irányítását, hogy mielőbb, hatékonyan elvégezhessük a támadókat. Csoportokat állítottam össze, melyben két-két főt a lélektemetéssel bíztam meg. A többieket csapatmunkára ösztökéltem, hogy együttes erővel, mielőbb elintézzük a helyszínen lévő lidérceket. Nyugodt környezetben mégis egyszerűbb lenne kezelni a problémát.

(click to show/hide)

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 202

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Az ébredés háza
« Válasz #8 Dátum: 2019. Jan. 26, 01:32:46 »
Üdv!

A küldetéseteket lezárom!
Mivel a karakterek leadásra kerültek, nem részesülnek jutalomban.