Láthatóan nem zavarták egymás köreit a boszorkánnyal, ami Yuunának nem is volt feltétlenül baj, mert így leülhetett - a valóban kényelmetlen székekre - és elkezdhette a magánnyomozását. Hiszen az biztos volt számára, hogy ő nem fog oda menni ebben az állapotban és hajolgatni. Nem csak nehéz lett volna, de felesleges is. Őszintén nem hitte, hogy a lány talál valamit a tollakon, így inkább ő is visszatért a saját dolgához. Alapvetően a kórház csapnivaló felszerelése és technikai dolgokat ellátó személyzet ellen kereset valami terhelő bizonyítékot. Esetleg feltáró cikket, hiszen az ő fogalma szerint az internet mindent tud! Na, ilyenekkel pont nem találkozott. Azonban a Google segítségével mégis talált a kórházról szóló bejegyzéseket, csak kicsit parás és nem éppen normális témában. Nem olvasta el tüzetesen a cikkeket, nem különösebben érdekelte a rizsa, csak a különféle, a weblap adta lehetőségekkel kiemelt mondatokat futotta át. Ez alapján pedig sikerült leszűrnie, hogy a technikai személyzet régebben se volt a dolgok magaslatán, ezt pedig a nagy nyilvánosság előtt úgy próbálták eladni, hogy démonok szállták meg a kórházat. Ezt csak azért is tartotta hülyeségnek, mert úgy hitte, hogy démonok nem léteztek. Tudta ő, hogy sokféle faj szaladgál a világban, de a démonok nem voltak közöttük. Legalábbis a szülei és Niichan nem beszéltek róluk, ezt pedig számára egyenlő volt azzal, hogy ilyen lények nincsenek. Bár tény és való, ő maga nem különösebben foglalkozott ezzel a fajos dologgal, általában arra se vette a fáradságot, hogy valakiről a lélekenergiája alapján szándékosan megtudja, hogy micsoda. Persze, ezek elég hamar kiderültek, mert érezte, de soha nem említette senkinek, hogy tudja. Neki ez maximálisan evidens volt - úgy hitte másnak is :/ - a többi meg nem számított.
Azonban tény és való volt, hogy még nem igen került hasonló szituációba. Nem kereste őket és szerencsére azok sem találták meg - eddig -, azonban ahogy végiggondolta volt egy olyan ismerőse, akitől segítséget kérdhetett. Hirtelen a korábbinál is jobban sajnálta, hogy Akiyama-kunt haza engedték. Persze, tök jó volt, hogy a lehetőségekhez képest meggyógyult, de ő egyedül érezte magát és most még segítségre is szüksége volt a fiútól. Egy gondterhelt sóhaj kíséretében pillantott fel, hogy ránézzen Yuira, így pont sikerült elkapnia azt a jelenetet, amint a lány valami furcsa köröket tart maga elé és a számítógépet babrálja vele. A miértek nem érdekeltek, csak azt ellenőrizte, hogy a lány megvan-e még. Meg volt, így tehát visszatért a telefonjához, ahol az éjszaka folyamán sokadszor nyitotta meg a messengert, hogy a külvilágtól kérjen segítséget.
Gyorsan pötyögte be az üzenetet és reménykedett a hasonlóan gyors válaszban is. Az meg is érkezett, de nem éppen attól a személytől, akitől várta. Amint meglátta a NŐ képét ijedtében majdnem elejtette a telefonját. Nem értette a dolgot, de ahogy visszaolvasta a teljes, kétüzenetes beszélgetést, rá kellett jönnie, hogy rossz embernek küldte el a kérdését a nagy sietségben :/. Mondjuk, azt nem tudta felidézni azt, hogy ők mikor is lettek ismerősök, de ez nem volt fontos, az már sokkal inkább, hogy úgy érezte, a Nő faggatózik, pedig ilyenről szó sem volt, Maaya csak megkérdezett pár evidens dolgot, amit az ember akkor tesz, ha derült égből ráírnak egy furcsa kérdéssel.
Ahogy Yuuna az utolsó üzenetet olvasta mintha némi iróniát látott volna, ám elhessegette a gondolatot. Min ironizálhatott volna a Nő, hiszen semmit sem tudott. Mondjuk a kérdésre válaszolt. Bár ő nem számított olyan hiteles forrásnak, mint Akiyama-kun, ám szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a fiú régen volt utoljára online, így tőle nem biztos, hogy számíthatott válaszra. Még a nőnek is szeretett volna írni, azonban hirtelen lépések hangja ütötte meg a fülét.
Yui visszatértével egyből elsötétítette a telefonja képernyőjét. No, nem mintha államtitkokat őrzött volna rajta, de az a magánélete volt, amihez a másiknak még véletlenül se volt köze, annyira se, hogy rápillantson a telefonjára ˘w˘. Tény és való, hogy mind a háttere, mint a képernyővédője nagyon szuper volt, hiszen Niichannal ketten szerepeltek rajta *3*. Ahogy végig hallgatta Yuit és a papírra rajzolt, négyágú csillagot szemlélte ismerősnek tűnt neki, tudta, hogy már látott valahol hasonlót. Próbálta megtornáztatni piciny agykerekeit, melyek csikorogva indultak be ugyan, de működtek, így pár másodpercnyi csend után a papírról a lányra nézett.
- Van pár ország, aminek ilyen csillag van a zászlajában 
- ezt az információt elképzelése sem volt, hogy honnan húzta elő és hol hallotta, de mindenképpen büszke volt magára, hogy ilyeneket tud
- és töriből tanultuk, hogy régen a pajzsokon is ilyen minták voltak és a pajzsok mind a négy szélére kiértek ^w^ - ezt az információt pedig Niichantól tudta, hiszen Niichan történelmet tanított. Ő pedig nem hozhatott azzal szégyent a testvérére, hogy nem jó a tárgyából - tárgyaiból - legalábbis annyira amennyire tudott, mivel a történelem évszámokat is tartalmazott
.
- De rá is kereshetek, az internet biztosan többet tud - vonta meg a vállát, majd beütötte a szerinte legaktuálisabb kereső szavakat, miközben azon gondolkozott, hogy ha már elvileg démon, akkor miért nem ötágú csillag? A törikönyvből rémlett neki valami olyasmi kép, amin az ötágú csillag, a pantengarmm -ahogy ő gondolt rá és pentagramma - és kecskék szerepelnek. Bár azt már meg nem tudta volna mondani, hogy ezek hogy jönnek a démonokhoz, de abban biztos volt, hogy egy unalmas órán szakállat rajzolt az egyik kecskének, ami viccesen nézett ki utána ^_^.
- Egyébként állítólag ezek a furcsaságok az archívumban kezdődtek. Mondjuk nem értem valakinek miért jó móka felforgatni és nem megfelelően karban tartani a kórház technikai felszerelését 
- rázta meg a fejét, miközben várta a keresés eredményét, nem hozzá téve azt, hogy a talált cikkek elég nagy intervallumon mozogtak. Voltak pár naposak és pár évesek is. Ebből akár következtetést is levonhatott volna, de nem tette, nem kívánta jobban beleásni magát a dolgokba és abba, hogy a kórházban miért ilyen gyökerek, hogy hagyják ennyire elkanászodni a személyzetet, ahelyett hogy lecserélnék őket :/.
Ő maga nem indítványozta, hogy menjenek le, több okból sem. Ám a fő indoka az érdektelenség volt, mellyel az ügy irányába viseltetett. Ha az ő ágya és gipsze nincs az áldozatok között, biztosan nem kutakodott volna ott, mélységesen nem érdekelte volna, hogy mi megy körülötte. Inkább bekapcsolja a laptopját és megnéz egy filmet, vagy animét, amiről Akiyama-kun mesélt.
