Szerző Téma: Téveshívás  (Megtekintve 449 alkalommal)

Description: Magánküldetés

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kamioka Miyako

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 175 / 30 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Téveshívás
« Dátum: 2017. Máj. 21, 01:39:46 »
Adatok:
 - Résztvevők: Kamioka Miyako, Masachika Shiki Mio;
- Felügyelő: Neliel Tu Oderschvank


Mesélés


A második osztag barakkjaiban nagy volt a pezsgés, legfőképp az edzőteremben. A reggeli edzés foylt épp amelyen minden tisztnek jelen kellett lennie, így természetesen Miyako és Shiki sem maradhatott ki ebből. A tempóból pedig, amit diktáltak, nem is úgy tűnt, mintha akár csak meg is fordult volna a fejükben a dolog. Sajnos ennek az örömeit nem élvezhették sokáig, hiszen egy szempillantás alatt történt meg, hogy különös kéken és zölden izzó hierogrifák jelentek meg körülöttük kör alakban, majd mind a két tiszt erős fény kíséretében tűnt el.
Közel egyszerre jelentek meg az Emberek Világában, de közel sem a megszokott helyen. VÉgeláthatatlan vörös sivatagtenger kellős közepén tűntek fel, és a megszokottnál jóval nagyobb hőség kellemetlenül nehezedett a testükre. Körbe csak homokdűnéket láthattak és egy-két méterre tőlük pedig egy nagyobb szikla árnyékában két emberalakot. Az első férfialak náluk sokkal magasabb volt, hosszú barna haja volt, számukra szokatlan öltözékben. Épp a másik férfi mellett térdelt, akinek koszosfehér haja volt, nagyjából velük egy magasságú volt, és egy fehér nadrágot, valamint egy vöröses dzsekiszerűséget hordott, és a sziklának dőlve ült a homokon.
- Halálistenek? Egy görög félistennek jobban örültem volna, de ez a bűntetésem azért, hogy nem készültem rá eléggé. - szólalt meg, meglepő módon számukra is érthető nyelven, a földön ülő alak. A magasabbik számukra érthetetlen nyelven mondott valamit, de a hangsúlyból ki lehetett venni, hogy cseppet sincs elragadtatva a két hölgy megjelenésétől.
- Ne is figyeljenek oda rá. Biztos van önöknek is valami hasznuk és nem csak a szép szemük az egyetlen jó tulajdonságuk. - húzódott széles vigyor az arcán miközben megpróbált felkelni a földön, de csak annyira sikeredett, hogy térdre kerüljön, és látszott rajta, hogy már ez a művelet is elég nagy fáradtságot jelentett számára.
- Igaz is, hol is hagytam a modoromat. Az én nevem Ammon, ez az ember itt mellettem pedig az asszisztensem Seti. Önöket pedig azért idéztem meg ide, mert hát, hogy is mondjam, elég nagy bajban vagyunk és szükségünk van némi segítségre. - mutatkozott be végül a férfi, és mikor a társa nevét említette az egy szimpla biccentést intézett a két halálisten irányába, majd segített Ammonnak talpra állni, bár ehhez szükséges volt, hogy ő tartsa meg a férfit.



Reggel az elsők között érkeztem meg az edzőterembe. Egyrészt nem akartam késni, másrészt minél hamarabb hozzá akartam látni. A lazsálás teljesen ki volt csukva, ahogy az is, hogy ma úgy egyáltalán csak kicsit is lazán vegyem az edzést. Persze ez, feltehetőleg, az edzőpartnereimet cseppet sem fogja elkápráztatni, de valamit valamiért, és fejlődni csupán kemény munkával lehet.
Végig őrült tempót diktáltam, és szünetet csak akkor tartottam, amikor az feltétlenül szükséges volt, nem akartam azért túlságosan lestrapálni a szervezetemet, de a jó kondíció és naprakész reflexes fontosak. Egy kardpárbaj kellős közepén, mikor épp lesújtani készültem, furcsa jelek jelentek meg körülöttem, majd a következő pillanatban egy teljesen más helyen ért véget az elkezdett mozdulat. A penge könnyedén szelte át a levegőt és fejezte be a mozgást a puha homokban. Csupán ekkor éreztem, ahogy a nagy meleg szinte ütésként találja el a szervezetemet. Az biztos volt, hogy ez nem a Lelkek Világa, hisz ilyen homoksivatagról nem tudok, hogy létezne ott. Körülnézve először Masachika-sant veszem észre, feltehetőleg ő is ugyan úgy került ide, mint én.
- Hol vagyunk? - teszem fel neki a kérdést, bár nem hiszem, hogy ő tisztában lenne a pontos helyünkkel. Aztán ismeretlen, de értelmes beszéd üti meg a fülemet. Ekkor látom, hgoy a közelben egy szikla árnyékában két férfi van.
- Görög félisten? Egyáltalán hogyan kerültünk ide? - teszem fel az igazán fontosnak tűnő kérdést, de a kardomat továbbra is úgy tartom, hogy ha esetleg megtámadnának minket, akkor egyből használhassam is, és úgy, hogy az fájjon is annak, akin használni fogom.
- A társa nem tud egy olyan nyelvet használni, amit mi is értünk? És különben is, kik maguk? - teszek fel újabb kérdéseket miközben azt figyelem, hogy a férfi hogyan próbál felkelni, de nem túl sok sikerrel. Azt egyelőre nem kockáztatom meg, hogy közelebb menjek, mert lehetséges, hogy ez az egész egy csapda, vagy tudom is én, hogy micsoda. Sohasem lehetünk eléggé elővigyázatosak.
- Nem hiszem, hogy ez lett volna a legjobb módja mindennek. - lazítottam kicsit az állásomon mikor végre bemutatkoztak és immáron mindketten talpon álltak. A Seti névre hallgató pasas fene magas volt és az is biztos, hogy szélesebb mint én. Inkább tudtam volna a mester-asszisztens állapotot fordítva elképzelni róluk.

● 362 szó ● #femmefatale ●

(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Shiki Mio

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 19 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Téveshívás
« Válasz #1 Dátum: 2017. Máj. 30, 18:29:10 »
Az osztagedzés már-már különleges rituálénak számított, bár szigorúan véve nem voltam a második osztag tagja, ez nem zavart senkit. A reggeli nyújtások, majd erősítések sokat segítettek abban, hogy a gondolataimat eltereljem, és csak arra koncentráljak, hogy megfelelően teljesítsem a gyakorlatokat. A többiekkel ellentétben nem a hakuda technikáimat tökéletesítettem, hanem inkább az állóképességemet és hajlékonyságomat, sosem az erőm volt a legfőbb fegyverem.
Lassan fújtam ki a bent tartott levegőt, miközben a rúdon egyensúlyozva derékszögbe emeltem lábaimat. Tekintetem végig siklott a gyakorlatozó tiszteken, figyelve, miként is teljesítik a kiadott feladatokat, mennyire veszik azokat komolyan. Az utóbbi időben már nem találkoztam olyan személlyel, aki lazsálni merne, de korábban elő-előfordult, hogy valaki nem vette túl komolyan, hiszen ez csupán egy edzés. Valószínűleg az újoncok beavatásán történtek benövesztették a fejük lágyát, és hamar ráébredtek, bármikor bekövetkezhet egy nem várt esemény, aminél vagy a legtöbbet hozzák ki magukból, vagy meghalnak.
Egy izzadságcsepp csordult végig arcélemen, így fél kézzel megtartva magam, megtöröltem homlokomat. Tovább siklott tekintetem, majd megállapodott az egyik lányon, még hozzám képest is fiatalnak tűnt. Korábban olvastam jelentkezését a kivégző osztagba, azonban egyelőre nem szándékoztam elfogadni, nem, mintha nem lenne tehetsége, azt mondták, az anyjára ütött. A magam részéről erről nemigen tudtam nyilatkozni, sose ismertem a felmenőit, azt viszont tudtam, milyen hatással van ez a szakasz a shinigamira. Fiatal volt még ahhoz, hogy ilyeneken menjen keresztül, talán néhány év múlva… bizonyosan készen áll majd rá.
Gondolataim közepette csak lassan tűntek fel a jelek, amik körbe öleltek, leeresztettem lábaimat, és megpróbáltam érzékelni, milyen kidou is lehetne, de erre nem volt idő. Olyan hirtelenséggel tűntünk fel valahol egészen máshol, hogy még mindig kicsit szédültem. Gyorsan körbenéztem, és egyáltalán nem tetszett, ami a szemem elé tárult. A homokos táj rossz emlékeket idézett fel bennem, mire egy pillanatra minden izmom megfeszült, mintha csak arra készülnék fel, hogy bármelyik percben reagálnom kellene egy támadásra. Persze ez nem állt távol a valóságtól, mivel pontosan nem tudtam, mi történt, csak a mellettem álló lányt ismertem, aki úgy tűnt szintén ide érkezett, velem egyetemben.
- Sajnos pontosan nem tudom, de ha a sejtéseim igazak, az Emberek Világának egy távoli szegletén. – Hueco Mundo az örök éjszaka birodalma, jól ismertem a homokjának durvaságát, s a levegő hűvös nehezét, ezt az érzést sose törölhetik ki, és a mostani meg se közelítette. – Jobban örülne egy félistennek a teljesek helyett? Bolond vagy ember, ha megpróbálsz felbőszíteni. – Húztam el számat, nem éreztem vicces kedvemben magam, de ha azt hiszi, hogy hagyjuk magunkat, rossz osztagból választott.
Megpróbáltam reiatsu érzékeléssel megállapítani, hogy valóban emberek-e, illetve, hogy a közelben kik lehetnek még. Nem volna éppen jó, ha nagy beszélgetés közepette hátba támadna minket valaki, miközben mi azt se nagyon tudjuk, hol is vagyunk. A szemem viszont le sem vettem a két ismeretlenről, vajon miben mesterkedhetnek? Egyáltalán, mi lehetett az a varázslat, amivel egy másik dimenzióba rántottak minket? Elég erős, ha két halálistent ide hozott, nem csoda hát, ha nincs túl jól a használója, bár ez némi elégtétellel töltött el.
- Hasznunk? Tényleg szeretné, ha elveszíteném a türelmem? – Vontam fel szemöldökömet, igazából csak azért nem támadtam, mert nincs okom, de ez nem sokáig lesz így.
Megráztam a fejemet, ugyan mit tudnának felkínálni, amiért segítenénk? Nem, mintha zsoldosokból állna a Gotei Juusantai, de ha az egyensúllyal lenne gond, arról értesítettek volna minket, minden más esetben nem ránk tartozik a dolog. Az embereknek maguknak kell megvívniuk a csatáikat, egymással, vagy démonaikkal, nem küzdhetünk helyettük, nem ez a dolgunk. Ráadásul ez nem is a mi körzetünk, ki tudja, hogy mit szabadítanánk útjára egy beavatkozással.
- Mégis miből gondolja, hogy azok után, hogy csak úgy „elrabolt” minket, még segítenénk is? Mi okunk volna rá? – Kérdeztem rá egyenesen, majd kicsit közelebb léptem Kamioka~sanhoz, és olyan halkan beszéltem, hogy csak ő hallhassa. – Tartsa nyitva a szemét, egyikükben sem bízom… lehet csak megjátsza, hogy ilyen elesett. – Jobb ébernek lenni, mint meglepődni egy támadáson. – Ó, és jobb, ha nem próbál becsapni bennünket, ahogy korábban megállapította, nem csupán a két szép szemünk az egyetlen előnyünk ^.^ – Mosolyom egyáltalán nem volt kedves, sőt talán inkább kifejezetten félelmetesre sikeresedett.

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Téveshívás
« Válasz #2 Dátum: 2019. Jan. 26, 21:32:55 »
Üdvölet!

A küldetéseteket lezárom!
Rövidsége miatt nem jár rá jutalom!