Szerző Téma: Minami Junko előtörténete  (Megtekintve 600 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 500 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Minami Junko előtörténete
« Dátum: 2017. Jún. 05, 01:54:04 »
~ Adatlap
Név: Minami Junko (  南 順子, 純子 – Déli Gyerek)
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Születési idő: 1948., augusztus 2.
Emberként leélt évek: 15
Lélekként leélt évek: 54

~ Kinézet
Homokóra formájú testével önmagában felhívja magára a figyelmet. 160 centi magas, 52 kiló, így elmondható az is, mennyire jó kondícióban van, és mennyire nem törékeny alkat. Habár a hosszú, vékony végtagok miatt annak tűnhet.
Ha pedig a szép alak nem lenne elég, beszéljünk a haj-, és szemszínéről! Mindkettő érdekes, mert régen világosbarna volt. Aztán ahogy lélekké vált, hosszú haja, szeme belilult, aminek az okát máig nem ismerni Minden esetre Junko elégedett a külsejével.
Világos bőrét  egész jobb oldala mentén égés nyomok tarkítják, múltjából kifolyólag. A jobbra lenövesztett frufru, és egyenruhák szolgálnak takaró gyanánt.
Nem vesz fel szívesen akármit. Szereti a sportosan elegáns viseletet, a sulis egyenruhát, meg a fekete Shinigami cuccost, de azt csak akkor kapja fel, ha tényleg szükség van rá.
Egyébként szívesebben van az előbb említett stílusok neves képviselőinek egyikében. 

~ Jellem
Ha emberként tovább élt volna, az addigi kedves teremtést biztosan megviselte volna eltorzult külseje. Ám mivel nem volt se ideje, sem alkalma tovább maradni a létnek e szintjén, lélekként megőrizte nyitott természetét mások felé. A múlt pedig tényleg csak múlt számára, amiből – talán a sokk hatására – egyedül a tűzeset maradt meg, és azt is ismeretlenként tartja számon.
Jó szándékú, pozitív egyéniség. Szívesen segít másoknak a szükség órájában, mert örömmel tölti el, hogy hasznát veszik valahol. No meg így kihívások elé helyezheti magát, ami szerinte fontos kulcsa a fejlődésnek.
Nincs olyan téma, amiről ne lehetne beszélni vele, és nincs olyan dolog, vagy személy sem, akihez ne fordulna kellő komolysággal. A felszínesen látók számára csak azért tűnhet naivnak, netán vakmerőnek, mert nem képesek felfogni, hogy őt igenis érdeklik a körülötte levők.

~ Előtörténet

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

• Emberi léte során:
Kumamotoban született egy halászattal foglalkozó pár egyedüli lányaként. Szülei szeretetének hála szépen cseperedett, és úgy tűnt, hamar érik.
Tíz sem volt, mikor családja munka után elvitte őt sétálni.
Két oldalról fogták kis kezeit, árgus szemekkel lesve a betont, mely itt-ott felrepedt egy terebélyesebb fa gyökerei miatt. Mikor a gyerek elé kerülő akadály hatalmasnak ígérkezett, egyszerűen felemelték őt, majd hallgatták, ahogy vidáman kacarászik. Egy ilyen alkalom után ahogy Junko lágyan a földre érkezett, kis ideig némán kullogott szülei társaságában.
- Ugye mindig vejem jesztek? Ugye, ugye? – kérdezte aztán, meglepve a harmincas éveiben járó párt, akik nem tudták hirtelen, mit kéne szólniuk ilyenkor.
Csendben összenéztek, majd mosolyogva felemelték őt, mintha egy újabb fa gyökerének „merényletétől” féltették volna, és a következőt felelték:
- Hát persze drágám!
- Ha nem így lenne, szerintem lábra is kelhetnének a fák!
Az anyuka kedves szavaitól, és az apuka humorától a pillanatnyi meglepettség hamar elillant. Mindenki boldogan folytatta tovább útját, a városi parkból lassan hazafelé indulva.
Csak arra nem gyanakodott senki, hogy közeledne egy sorsfordító katasztrófa.
1963-ban – két évvel azelőtt, hogy modern feljegyzések születtek volna róla -, kitört a közeli Aso vulkán. Az izzó láva rettenetes sebességgel közelgett a kisváros felé, amely épp aludt.
Kivéve a Minami családot, akiknek gondja akadt bizonyos halászhajókkal. Így a szülők korán elhagyták a fészket, benne 15 éves lányukkal, aki addigra már tudott gondoskodni magáról. Könnyedén elkészített egyszerűbb fogásokat, mint a rizs csirkehússal, esetleg rántotta. Megtanulta, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Röviden szólva fel volt készülve olyan esetekre, mikor minden hozzátartozója távol van.
Azt viszont senki nem láthatta előre, hogy míg a család távol volt, ő maga a városka nagyrészével szintén az igazak álmát aludta. A láva pedig elérte, majd lángokba borította azt.
Arra kelt fel, hogy nagyon melege van, és valami hangosan ropog a közelében. Amikor kinyitotta barna szemeit Junko, tüzes pokollá íródott át szívében a kis házikó, mely vérfagyasztó sikolyával együtt pillanatok alatt elnyelte őt.
Bal kezével próbálta magára rántani a takarót ugyan, majd kimenekülni, de nem volt rá esélye.
Az épület tartószerkezete meggyengült, s ledőlve elállta a kijáratot jelentő ablakokat, meg az ajtót. Ezután a tűz nagyobbá vált. Elkapta ruhája jobb oldalát, így vált áldozattá, s egy romhoz ragadt szellemé az addig mosolygó, eleven, barna hajú kislány. Szívszorító sírása elért egy arra járó fekete köpenyeshez, aki kardjával a Túlvilágra segítette őt.

• Lélekként:
Rukongai 17. Körzetében kötött ki. Ébredése után ugyan nem sok mindenre emlékezett, de valamiféle tűz örökké kísértésbe fogta őt, s nyomott hagyott rajta Odaát is, teste egész jobb oldalán.
Haja, s szemei lilává váltak, bár erről már nem tudott. Számára ő így volt természetes.
S bár a eleinte totál újnak tűnt számára, hamar kiismerte magát, majd megbarátkozott az újnak, és jónak ígérkező környezettel.
Megkönnyebbülve érezte magát.  Úgy hitte, bármi is történt vele, rejtély marad, aztán ha az „ismeretlen tűzeset” miatt kétségbe esett, hamar megnyugtatta magát.
- Nem történhet semmi baj, hiszen olyan szép vidéken vagyok! Éhség sem kísért. Nincs hát problémám! – állította magabiztosan, amely ki tudja, mennyi ideig is tartott pontosan!
Annyi biztos, hogy ezután – ésszerűen – hamar megtapasztalt valamit, ami erős görcsbe rántotta a gyomrát.
Gyengén összeesett utána, egy erdőben tett gyalogtúra közepette. A társaságában volt még néhány 17. körzetbeli, akikkel az idők folyamán sikerült összebarátkoznia, és akik ijedten tekintettek rá. Vagyis a fiatalabbak.
Volt ugyanis néhány idős, akik szúrós tekintettel méregették egymást, majd őt, ahogy a fűben fekve a gyomrát fogja.
- Miért néznek úgy egymásra…? – kérdezte Junko, s próbálta leplezni, hogy fájdalmai lennének. Felnézett kissé, de azzal a lendülettel vissza is hanyatlott.
- Azért lányom, mert mi nem érzünk se fájdalmat, se éhséget. Te viszont igen – felelte egy félkopasz, kedves ábrázatú idős férfi.
- Mi…? Ilyen lenne ez? – merengett a lány, nagy szemeket meresztve a felette álló emberre.
- Hah, ha csak ilyen „lenne”!
- Lesz jobb sorsod is még, ha reánk hallgatsz! – egészítette ki társát egy göndör hajú, hatvanas éveiben járó hölgy – Különleges vagy, te lány. Nem köztünk a helyed!
Junko erre megijedt, hiszen szívvel viselte azoknak az idős embereknek a sorsát, akikkel annyira jó barátságot ápolt! Ők segítettek neki beilleszkedni ide. Ők mutatták meg a legjobb helyeket.
Ők adtak neki egy pluszt, hogy folytassa a környék felfedezését, és sose elégedjen meg azzal, ami a szeme előtt van.
- De… de én ezt nem értem! – vágta rá, és bekönnyezett.
Sírt, mert nem akarta végighallgatni, hogy próbálják meg elhajtani.
Pedig az igazság az volt, hogy abszolút nem rejtőzött szemrehányás, vagy rossz szándék az idős emberek… illetve lelkek szavai mögött.
Komolyan gondolták, mi szerint Junko különleges, és úgy vélték, jobb sorsot érdemel, mint az állandó botorkálás a végtelenben. Így hát folytatták mondandójukat egy akadémiáról, ahova akarva akaratlan, de jelentkezett a lány.
A tanulás új volt számára, de rettentően élvezte, még ha a”varázslásban” nem is remekelt mindig. Nagyon sokszor előfordult, hogy egy gömbbel felrobbantotta magát, amiből semmi baja nem származott. Csak megijedt, aztán haladt tovább, a maga tempójában.
Eljutott az asauchi megszerzéséig. Egy gyönyörű wakizashit kapott kézhez, madárdíszítésű keresztvassal.
A vele együtt töltött időben Junko kitartóan edzett, s végül azt is elérte, hogy megjelenjen előtte egy emeletes ház magasságával büszkélkedő sólyom.
A lány kis híján lehidalt, majd azt sem tudta, hová legyen a hirtelen rátörő büszkeségtől, amit a kardszellem hamar letört. Körülbelül pillanatok alatt.
- Én a helyedben nem örülnék ennyire! Hiszen még van egy nagy feladatod! – dörrent rá, mire a lila hajú vegyes fénnyel figyelte őt. Meglepődött. Szomorú volt. Nagyon sok érzelem kavargott benne, ami így látott napvilágot: a hajszínnel azonos szempáron keresztül, ami előbb sújtott, mint kezei, mikor megtudta, hogy harcolnia kell a hatalmas madárral. Mindezt nevének, s egyben hatalmának elnyeréséért.
Junko prüszkölve felnevetett.
- Ám legyen, de tudnod kell valamit: nem a hatalmadért akarom megszerezni a neved! Hanem azért, mert…. – Itt megakadt. Eszébe jutott a tűzeset. Megint. A szívébe maró fájdalom nyílalt, mégsem maradt csendben pár másodpercnél tovább.
- … Szeretnék valami jót is tenni…
Azzal megmérkőztek. A harc közel sem volt egyszerű, mert a sólyom erősnek bizonyult. Azonban hosszú, gyötrelmes idő után Junko felülkerekedett rajta, elnyerte a szellem tiszteletét, hatalmával együtt, aki megjegyezte, hogy tetszik neki a lány makacs jelleme.
Azóta pedig mindketten arra várnak, hogy bekerüljenek egy jó osztagba. Ahol Junko végre tényleg jót tehet.


~ Zanpakuto
Neve: Kinshijakuiro (金糸雀色 - Nárcisz)
Fajtája:  Mérgező növény (Alap esetben csak a virág gyökerére vonatkozik, így a Növény típushoz sorolandó.)
Kinézete:  Egyszerű >>wakizashija<< van, zöld markolattal, ami kialakítása lévén biztos fogást ad. A pengéje szürke, keresztvasa pedig domborművel tarkított, amely egy sólymot, és két aranymadarat foglal magában.
Shikai parancsa:  Donaridase, Kinshijakuiro! (呶鳴り出す – Törj elő [kérlek], Kinshijakuiro!)
Shikai kinézete: Felszólításra a wakizashi nem változik meg drasztikusan. Annyi, hogy a markolatot borító zöld anyagból leválik valamennyi, és használója kezére tekeredik, ezzel nehezítve az ellenfél számára a kiütést.
 
• Támadások:
Kafunkumo (花粉雲 - Pollenfelhő)
A technika nevének kimondása után aranyló virágpor veszi körbe a kard pengéjét, amivel aztán meg kell érinteni az ellenfelet, és 5 másodpercig rajta tartani, hogy értelmet nyerjen az egész.
A fent leírtak lévén lehetőség van elkerülni a támadást, ám ha balszerencsés az illető, és ez nem jönne össze, akkor van mód a kitörésre.
A Pollenfelhő kötése nem szuper erős. A folytonos ficegés lazítja, illetve egyeseknél a Reiatsu kiengedés extra segítségként is igénybe vehető. A Junkótól kisebb, vagy egyenlő szintűek így egér utat nyerhetnek, a nála nagyobbak meg simán feloldhatják a technikát, és visszatámadhatnak.
Miután mindezt tárgyaltam, felvetül a kérdés, hogy mi az, ami befolyásolja a bevethetőséget?
Nos, mindössze két tényezőt emelnék ki: a felhasználáshoz kellő energiát, és a Zanpura helyezett pontok számát. Utóbbihoz megjegyzem, hogy a felhasználási energiával fordított arányosságban nő. (Tehát ahogy nő a pontszám, a kellő erő úgy csökken.)
1-9: Junko ereje korántsem elég arra, hogy az ellenfél testét teljesen közre tudja fogni. Egyelőre a lábakra tud biztosan kihatni, ezzel megnehezítve rosszakaróinak a futást. A hatás azonban nem tart 1 körnél tovább, mert sok energiába kerül fent tartani a technika hatását.
10-17: Az ember már komolyabb pácban van, mert a Pollenfelhő egészen a csípőig megy fel. Kevesebb energiát fogyaszt, de így is csak 2 körig bírja.
18-24: A jéghegy csúcsa, mikor nyakig aranyban láthatod azt, aki bántani akart! Semmi rossz szándék, semmi jellegzetesebb mutatvány. Csak jó visszatartó erő eredménye, aminek fent tartásához nem kell túlzottan megerőltetnie magát a felhasználójának.
2 körön át húzza, aztán előbb-utóbb ideje támadásba vagy futásba kezdeni.

Dokusou (毒草 – Mérgező növény)
A képességnév elhangzásával a penge felragyog, s vékony gyökerek futnak végig rajta.
Végük hegyes, ezzel előnyhöz juttatva használóját, elvégre megnöveli a sebzést okozó felületet.
Ha mindez nem lenne elég, a gyökerekben méreg van, amely az idegrendszerre káros hatást gyakorol.
A technika akkor mondható sikeresnek, ha a karddal előzőleg sikerült megvágni az ellenfelet, és a keletkezett sérülésbe érinteni a gyökerek egyikének végét, mert a vérbe kerülve működik igazán, egyébként csak nagyon enyhe rosszullétet okoz (például szédülést).
1-9:  Hasogat már a fej? Jobban forog a világ? Ha legalább az egyikre igen a válasz, és az illetőt sikerült pontosan becélozni, akkor elmondhatjuk, hogy a technika elérte a célját. Ugyan ez nem menti meg Junkot minden esetben egy rossz helyzetet tekintve, de arra épp elég, hogy a Pollenfelhőhöz hasonlóan időt nyerjen vele. 2 körig biztosan kitart!
10-17: Rossz lehet rókázni, és közben a falat támasztani. Hajjaj. A gyomorba, és izmokba hatoló görcs sem lehet egyszerűbb eset! No persze ezek sem túlzottan erősek, de épp elég elviselhetetlenek ahhoz, hogy komolyabban befolyásolják egy küzdelem kimenetelét. Picit megdől a koordinációs mozgásért felelős agyi tevékenység, ugyanis.
A harc még viccesebb is, ha valaki tényleg „csak” hadonászásba kezd a fegyverével, nem pedig egyenes szúrásba.
3 körön át gyötri az illetőt.
18-24: Hallucinációt okoz, netán ájulást. 3 körig érvényes a hatása.
A szintekben felfelé haladva fordított arányosságban csökken a bevetéshez szükséges energia felhasználása. Ugyanúgy, mint a Pollenfelhőnél.


• A >>kardszellem<< jelleme:
Hatalmas méretétől, és zöld szempárjától eltekintve olyan, mint egy átlagos sólyom. Horgas csőre van, éles karmai, illetve sokszínű tollazata, amelyben az aranybarna dominál.
Belső tulajdonságait illetően sok mindenben ellentéte Junkonak. Például ő inkább introvertált. A gondolatait többnyire magába folytja, és csak akkor szólal meg, ha feltétlen szükségét látja.
Harcmodorban sokkal komolyabb. Gazdája szereti a maga nevében a kihívást „játéknak” is tekinteni, számára viszont a küzdelem az küzdelem.
Nem tehet különbséget egyik közt sem, mert mindennek van valamiféle tétje, ezért mikor úgy látja, hogy Junko kezdi elragadtatni magát, azt finoman jelzi, mert nem akarja őt lelombozni vagy megbántani.
Ezért minden téren remek társnak bizonyul.

• A kardszellem >>világa<<:
Egy igazán csodálatosnak mondható erdő, a közepén egy hatalmas, dús füves mezővel.
Magát a rengeteget különféle lombhullató fák alkotják, amik többségükben tölgyek. Köztük bokrok és kis virágok húzódnak, színesebbé varázsolva a helyet.
A mező jobb szélénél egy érdekes építmény található. Boltívekkel díszített, melyeken belül futónövények vannak, és ezek a fényszóródás hatására hol megsokasodtak, hol ritkásak maradtak. A végükre viszont mindig jellemző, hogy kissé bekunkorodik, vagy egészen érdekes mintát alkot.

~ Szeret-nem szeret
:
- sétálni.
- időt tölteni a zanpujával.
- a jó időt.
- a kihívásokat.
- segítséget nyújtani másoknak.

=(:
- bunkó lelkek közelében lenni.
- tiszteletlenséget tapasztalni
- rossz időben lenni.
- a pókokra ránézni sem (undorodik tőlük, főleg a nagyobb példányoktól)
- a rövid, és unalmas beszélgetéseket.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jún. 05, 14:57:41 írta Minami Junko »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Minami Junko előtörténete
« Válasz #1 Dátum: 2017. Jún. 05, 15:17:03 »
Üdvölet! :3

Érdekes karaktert alkottál, szívesen olvastam volna többet az Akadémiás éveiről. A kért javításokat megcsináltad, a posztoknál is ügyelj majd az enterekre. ;) Mivel így már minden teljes mértékben rendben, természetesen a karaktert elfogadom! ^-^


Osztag: 11. osztag
Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou


A pontozás: indulásként kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 13 pontot (az LP-d után, és SS-hez tartozás végett) a képzettségeiden, amik a következők:

  • Fegyverforgatás
  • Hakuda
  • Kidou
  • Helyváltoztató képesség
  • Zanpakutou
Ezen felül szinted után 1 pont jár Reishi kezelésre, amit a következő másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

  • Erő
  • Ügyesség
  • Gyorsaság
Elosztott pontjaidat itt jelentsd le, majd válassz szintednek megfelelő 5 canon shinigami technikát!
Jó játékot a karakterrel! ^-^