Szerző Téma: Teadélután  (Megtekintve 15 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
32 000 / 45 000

Hozzászólások: 96

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 32 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Teadélután
« Dátum: 2017. Jún. 16, 23:53:38 »
Dátum: 2017.05.31. (A játék más karakterek életére semmilyen kihatással nincs, kizárólag a szereplők közötti szoc-játék.)

Nem tudok dönteni. Pedig lassan kellene. Még csak nem is az irodámban vagyok, hanem abban a szobában, amit néha használok alvásra, már ha eljutok idáig az osztagban. De nem is ez a fontos, hanem hogy nem tudom eldönteni, melyik yukatát vegyem fel. Egyáltalán, hogy átöltözzek-e yukatába, vagy sem. A meleg indokolná, márpedig tervezem elhagyni a perfektül légkondicionált osztagomat egy baráti látogatásért. És itt a probléma: ha a jelenleg is viselt egyenruhában megyek, az olyan, mintha hivatalos ügyben mennék, és csúnyán visszaélnék a rangommal, ráadásul lopnám is az idejét. De a yukata meg azt feltételezné, hogy szabadnapon vagyok, ami azért szintén nem igaz. De az egyenruha túl hivatalos az alkalomhoz... És tényleg csak azt érném el, hogy ne merjen nemet mondani, amikor meghívatom magam teára. Vagy beszélgetésre, lényegtelen. Csak mégis, yukatában elmenni az első osztag hadnagyához... Kapitány létemre megengedhetem én ezt magamnak? Talán nem kellene... És ha mégis a haori nélkül megyek, és elküld? Vagy nem küld el, de lopom az idejét drága feladatoktól?
Kétségbeesetten temetem az arcom a tenyereimbe. Nem hiszem el, hogy egy egyszerű feladattól ennyire döntésképtelen legyek! Hiszen tavaly egy másik kapitány meglátogatásából nem csináltam problémát... Az előttem elreppenő Sinus remek ötletet ad. Mivel Yukit ismerve nem tartom valószínűnek, hogy túl sűrűn ránézne a telefonjára – mert azért talán odáig eljut, hogy ne hagyja lemerülni, ugye? O.o – egy pokollepke küldése megoldhatná a gondomat. Így ezzel a módszerrel próbálom megérdeklődni, tudom-e egy kicsit magánjelleggel zavarni ma délután. Mégiscsak felköszönteni szeretném, nem valami papírt intézni vagy lelkizni, és meglepetés ide vagy oda, azért jobb, ha úgy megyek át, hogy neki is jó az időpont. Szerintem legalábbis.
A helyeslő válasz megérkezése után veszem csak fel a világoskék yukatát. Az ajándékot már becsomagoltam, igazából elég régen. Még a téli kiruccanásunkon vettem meg, mikor Momo-channal Európában voltunk. Akkor picit sajnáltam, hogy nálunk annyira nem csinálnak nagy cuccot a karácsonyból, és ez tulajdonképpen túl nagy ahhoz, hogy csak amolyan „apróságként” odaadjam, de szerencsére vannak születésnapok, és ez is tökéletes alkalom hozzá.
Csak a szobámból kilépve döbbenek rá, mennyire nem szoktam egyenruhán kívül bármi másban megjelenni Seireiteiben... nem nagyon szoktam szabadnapokat tartani. Ha meg igen, akkor az embereknél kell intéznek ezt-azt. Majdnem vissza is fordulok két lépés után, de aztán rájövök, hogy felesleges izgulnom, többen is szoktak hétköznapibb ruhákban járni a szabadnapjaikon, nekem meg olyan nincs, mert kapitány vagyok, úgyhogy igazán megengedhetem magamnak, hogy egyszer én is így lejtsek végig az utcákon... Aztán persze végül shunpoval tudom le a táv nagy részét. ^^”” Azt hiszem, még mindig nem mozgok teljesen magabiztosan ezzel az idősebb külsővel... Még a bekopogtatás is elég tétovára sikeredik, pedig pontos voltam! Na jó, majdnem, a megadott időponthoz képest kerek másfél perccel később értem ide, de mentségemre szóljon, időt akartam hagyni neki, hogy befejezze, amit elkezdett! … Hát én komolyan az őrületbe fogom kergetni magam...
– Hajime – húzom el óvatosan a tolóajtót és kukucskálok be, majd ha szabad akkor beljebb is lépek és becsukom magam mögött az ajtót, a színes papírtasakot pedig a hátam mögé rejtem. – Akkor zavarhatlak egy kicsit? Mint barát? – ha mégsem alkalmas, akkor gyors leszek nagyon, de ezt szeretném neki ma odaadni. Mégiscsak különleges nap, és ha Katsu-chant is megleptük tavaly Nao-channal, akkor Yukit is igazán illene a napján, csak... Nem is tudom, miért nem akartam ezt nagyobb lélegzetvételűre venni. Talán mert szerintem Yuki nem örült volna, ha csak a semmiből meglepjük többen, és... azt hiszem, nem akartam, hogy a kelleténél jobban zavarba jöjjön.
Az engedélyre azonnal elmosolyodom és beljebb megyek, hogy letelepedjek, ahova mondta. Igyekszem türelmesen várni, magam mellett a csomagommal. Talán hamarabb kellett volna engedélyt kérnem... Most, hogy így belegondolok, nagyon figyelmes, hogy ennyire gyorsan fogad. Remélem, nem okozok neki túl nagy kellemetlenséget! Mielőbb meg kell köszönnöm neki, hogy egyáltalán félreteszi a munkáját értem! … Tényleg ideje lenne összeszednem magam.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)