Szerző Téma: Teadélután  (Megtekintve 101 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 000 / 35 000

Hozzászólások: 104

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 32 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Teadélután
« Dátum: 2017. Jún. 16, 23:53:38 »
Dátum: 2017.05.31. (A játék más karakterek életére semmilyen kihatással nincs, kizárólag a szereplők közötti szoc-játék.)

Nem tudok dönteni. Pedig lassan kellene. Még csak nem is az irodámban vagyok, hanem abban a szobában, amit néha használok alvásra, már ha eljutok idáig az osztagban. De nem is ez a fontos, hanem hogy nem tudom eldönteni, melyik yukatát vegyem fel. Egyáltalán, hogy átöltözzek-e yukatába, vagy sem. A meleg indokolná, márpedig tervezem elhagyni a perfektül légkondicionált osztagomat egy baráti látogatásért. És itt a probléma: ha a jelenleg is viselt egyenruhában megyek, az olyan, mintha hivatalos ügyben mennék, és csúnyán visszaélnék a rangommal, ráadásul lopnám is az idejét. De a yukata meg azt feltételezné, hogy szabadnapon vagyok, ami azért szintén nem igaz. De az egyenruha túl hivatalos az alkalomhoz... És tényleg csak azt érném el, hogy ne merjen nemet mondani, amikor meghívatom magam teára. Vagy beszélgetésre, lényegtelen. Csak mégis, yukatában elmenni az első osztag hadnagyához... Kapitány létemre megengedhetem én ezt magamnak? Talán nem kellene... És ha mégis a haori nélkül megyek, és elküld? Vagy nem küld el, de lopom az idejét drága feladatoktól?
Kétségbeesetten temetem az arcom a tenyereimbe. Nem hiszem el, hogy egy egyszerű feladattól ennyire döntésképtelen legyek! Hiszen tavaly egy másik kapitány meglátogatásából nem csináltam problémát... Az előttem elreppenő Sinus remek ötletet ad. Mivel Yukit ismerve nem tartom valószínűnek, hogy túl sűrűn ránézne a telefonjára – mert azért talán odáig eljut, hogy ne hagyja lemerülni, ugye? O.o – egy pokollepke küldése megoldhatná a gondomat. Így ezzel a módszerrel próbálom megérdeklődni, tudom-e egy kicsit magánjelleggel zavarni ma délután. Mégiscsak felköszönteni szeretném, nem valami papírt intézni vagy lelkizni, és meglepetés ide vagy oda, azért jobb, ha úgy megyek át, hogy neki is jó az időpont. Szerintem legalábbis.
A helyeslő válasz megérkezése után veszem csak fel a világoskék yukatát. Az ajándékot már becsomagoltam, igazából elég régen. Még a téli kiruccanásunkon vettem meg, mikor Momo-channal Európában voltunk. Akkor picit sajnáltam, hogy nálunk annyira nem csinálnak nagy cuccot a karácsonyból, és ez tulajdonképpen túl nagy ahhoz, hogy csak amolyan „apróságként” odaadjam, de szerencsére vannak születésnapok, és ez is tökéletes alkalom hozzá.
Csak a szobámból kilépve döbbenek rá, mennyire nem szoktam egyenruhán kívül bármi másban megjelenni Seireiteiben... nem nagyon szoktam szabadnapokat tartani. Ha meg igen, akkor az embereknél kell intéznek ezt-azt. Majdnem vissza is fordulok két lépés után, de aztán rájövök, hogy felesleges izgulnom, többen is szoktak hétköznapibb ruhákban járni a szabadnapjaikon, nekem meg olyan nincs, mert kapitány vagyok, úgyhogy igazán megengedhetem magamnak, hogy egyszer én is így lejtsek végig az utcákon... Aztán persze végül shunpoval tudom le a táv nagy részét. ^^”” Azt hiszem, még mindig nem mozgok teljesen magabiztosan ezzel az idősebb külsővel... Még a bekopogtatás is elég tétovára sikeredik, pedig pontos voltam! Na jó, majdnem, a megadott időponthoz képest kerek másfél perccel később értem ide, de mentségemre szóljon, időt akartam hagyni neki, hogy befejezze, amit elkezdett! … Hát én komolyan az őrületbe fogom kergetni magam...
– Hajime – húzom el óvatosan a tolóajtót és kukucskálok be, majd ha szabad akkor beljebb is lépek és becsukom magam mögött az ajtót, a színes papírtasakot pedig a hátam mögé rejtem. – Akkor zavarhatlak egy kicsit? Mint barát? – ha mégsem alkalmas, akkor gyors leszek nagyon, de ezt szeretném neki ma odaadni. Mégiscsak különleges nap, és ha Katsu-chant is megleptük tavaly Nao-channal, akkor Yukit is igazán illene a napján, csak... Nem is tudom, miért nem akartam ezt nagyobb lélegzetvételűre venni. Talán mert szerintem Yuki nem örült volna, ha csak a semmiből meglepjük többen, és... azt hiszem, nem akartam, hogy a kelleténél jobban zavarba jöjjön.
Az engedélyre azonnal elmosolyodom és beljebb megyek, hogy letelepedjek, ahova mondta. Igyekszem türelmesen várni, magam mellett a csomagommal. Talán hamarabb kellett volna engedélyt kérnem... Most, hogy így belegondolok, nagyon figyelmes, hogy ennyire gyorsan fogad. Remélem, nem okozok neki túl nagy kellemetlenséget! Mielőbb meg kell köszönnöm neki, hogy egyáltalán félreteszi a munkáját értem! … Tényleg ideje lenne összeszednem magam.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Hadnagy

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 700 / 30 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Teadélután
« Válasz #1 Dátum: 2017. Aug. 12, 23:04:23 »
  Megrökönyödtem az asztalomra kerülő újabb papírhalom láttán. Legutóbb akkor volt dolgom ennyi jelentéssel, amikor a Kidoushuuban a Daikidouchou munkáját is nekem kellett elvégeznem. Persze már a korábbi hónapzárások alatt is tapasztaltam, hogy a szekciók jelentései, az esetleges hibák vagy elmaradások miatt felhalmozódnak.
  Bár most, ahelyett, hogy fogynának a jelentések, még több lesz belőlük. Azon tűnődtem, hogy a Kidoushuuban mi volt másképpen? Hamar felrémlett, hogy ott Yamasaki-san rengeteget segített, hogy többet tudjunk foglalkozni a varázslatok kutatásával. 
  Felszusszanva raktam félre a papírt, majd kezdtem ismét megírni az egyik szekció zárójelentést, melyet az imént figyelmetlenségem miatt elrontottam. Lehet meg kellene fogadnom Hino-san tanácsát és tartanom egy kis szünetet. Vagy valóban el kellene kezdenem gondolkodnom azon, hogy ebben az időszakban segítséget kérek a papírügyek csökkentéséhez. Elhessegettem az ötletet, a szekcióvezetőket nem terhelhetem ezzel, éppen elég dolguk van nekik is, és azért ez nem olyan feladat, hogy akármelyik folyosóról behívott tiszttel elvégeztessem.
  Döbbenten fogadtam a tintatartó szélére leereszkedett pokollepkét. Érdeklődve hallgattam meg az üzenetét, meglepett, hogy Yorikótól érkezett a pillangó. Bár őszintén, kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem a Soutaichou üzent.
  A kísérteties időzítésen nem morfondíroztam, egy igen válasszal és egy időponttal küldtem vissza Yorikónak. Elképzelésem se volt arról, hogy mit érthet magánjelleg mögött, és szerettem volna mielőbb meghallgatni. Tisztában vagyok vele, hogy a kötelezettségeim fontosak, de barátként is illene helytállnom. Igaz, hogyha visszautasítottam volna, Yoriko biztosan megértené... Viszont azok után, hogy mindig segített, mikor valami problémám akadt, roppantul hálátlan tett lett volna tőlem. Így is rosszul éreztem magam, hogy meg kell szabnom az időpontot, de a papírmunkára is figyelemmel kellet lennem. Viszont úgy éreztem, hogy abban az órában belefér a találkozó, amúgy is fontolgattam Hino-san tanácsát. Egy rövid teaszünet, valóban nem fog megártani. Remélem, Yoriko ügye nem sürgős és tud várni addig. Mondjuk biztosan említette volna, ha a dolog nem tűr halasztást.
  Nem hallottam a kopogást, így meglepetten emeltem fel a tekintetemet Yorikóra. Zavartan vakartam meg a tarkómat, miközben igyekeztem rendbe szedni és félrehelyezni az iratot, amin dolgoztam. Észre se vettem, hogy elrepült az idő, annyira beszippantott a munka. Még arra sem emlékeztem mikor meghozták a forró vízzel teli kancsót, hogy Yorikót megfelelően tudjam fogadni.
  – Gyere csak beljebb! – mondtam neki, majd felpattantam a székből, hogy előkészítsem a teához az eszközöket. – Persze. Nem mondtam volna, hogy jöjj, ha nem érek rá. Nyugodtan foglalj csak helyett – mutattam az asztal melletti ülőpárnára.
  – Kérlek, ne haragudj a rendetlenségért, hónapzáráskor mindig ekkora a káosz. Még nem tudtam elpakolni őket – kértem bocsánatot a szoba több pontján álló papírhalmokra. Bár főleg az íróasztal környékén heverő stócokra gondoltam. Azokkal foglalkoztam Yoriko érkezése előtt. Nem kimondottan vendégbarát most az iroda, ha nem Yorikóról lenne szó, valószínűleg elhalasztottam volna a találkát.
  – Kérsz sütit? – tereltem el a szobában álló zűrzavarról a témát. Két napja sütöttem őket, de még mindig remek az ízűk.
  – Szóval, miről szerettél volna beszélni? – telepedtem vissza az ülőpárnára, amint lehelyeztem a tálcára pakolt csészéket, teafüveket és az egyéb a hozzávalókat. Ha nem is kért most a nassolnivalóból Yoriko, azért azt is kihelyeztem az asztalra, hátha időközben megkívánja.
(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 000 / 35 000

Hozzászólások: 104

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 32 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Teadélután
« Válasz #2 Dátum: 2017. Aug. 31, 22:59:50 »
Ahogy érkezésem után jobban körülnézek az irodában, egyre jobban visszatérnek a zavaró gondolatocskák arról, hogy csak zavarom és igazából nem mert nemet mondani, pedig azt akart volna. Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy rabolom az idejét, miközben egyébként rengeteg dolga lenne. Mármint, lehetek ennyire önző? Vagy ezt egyáltalán önzőségnek nevezik? Én sem értem igazán a saját gondolataimat vagy érzéseimet, nem hiszem, hogy bárki meg tudná magyarázni nekem, mire is gondolok valójában. Ami azért a 12. osztag kapitányaként eléggé kellemetlen helyzet... Mármint, nekem tudnom kéne, mire gondolok, és megfelelően értelmezni a környezetemet, vagy bármi mást, mert gyorsan kell elemeznem a bejövő információkat, ideértve azt is, amit látok, de azt hiszem, most kissé szét vagyok esve és nem értem miért. Hiszen rendben vagyok, nem emésztem magam semmin, nincs is okom rá, hacsak az nem, hogy alkalmatlan időpontban zavarom és igazából legszívesebben elküldött volna... Na ebből elég.
– Nem, te ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, borzasztó figyelmetlen tőlem, hogy bele se gondoltam, hónapzáráskor több dolgod lehet, mint nekem... – ha tudnám szabályozni az automatikus reakcióimat, egészen biztosan nem hagytam volna, hogy a mondat végére teljesen elhalkuljon a hangom. Ez nagyon kínos. Tényleg gondolnom kellett volna a hónapzárásra, és hogy például Nao-chanék sem küldenek el semmit előre, hanem csak határidőre, legalábbis valamiért nem nézem ki belőlük, hogy utolsó pillanatnál előbb foglalkoznának a jelentésekkel, pedig sokkal egyszerűbb lenne nekik is, ha nem gyüligélnének így fel a dolgok. De miért is rágom magam ezen?
Még ücsörögve is csak a rengeteg papírhalmot látom. Nem túl jó belegondolni, hogy egyedül kell megbirkóznia mindezzel, és még rabolom is az idejét. Azt hiszem, ha az én tisztem lenne, segíteni akarnék neki, most is segíteni szeretnék, de ez egész egyszerűen nem az én hatásköröm, ezt a határt pedig nem léphetem át. Akkor sem, ha miattam nem tud a munkájával foglalkozni. Talán mégiscsak jobb lett volna később megkeresni...
– Kérek, köszönöm – kapom fel a fejem a süti szót hallva. Az édesség mindig segít gondolkodni, bár most nem szeretnék hadarásba kezdeni tőle, de erre akkor majd odafigyelek. Óvatosan veszek egyet a felkínált nassolnivalóból, és azonnal majszolni kezdem, hogy ne kelljen azzal a zavarral foglalkozni, hogy még csak nem is segítek előpakolni. Csak hát legutóbb is miattam tört össze egy csésze, nem szeretnék most is rövidíteni a készletén. Mikor lettem én ennyire gyáva?!
– Ez nagyon finom! – dicsérem az édességet, mielőtt meghallanám a nyilvánvaló kérdést. Hát persze! Hiszen húzom az idejét! Szedd már össze magad, hisz azt mondta, ha nem lenne alkalmas, nem mondott volna igent! Vagy mégis, csak mert kapitány vagyok... De tényleg érdemes ezen görcsölnöm, amikor eleve úgy jöttem, hogy ha nagyon zavarom, rövidre fogom fogni?
– Én... Szóval... – kezdek bele meglehetősen kevéssé frappánsan abba, miért is kértem ezt a találkozót. Egy pillanatra gyermeteg butaságnak tűnik, hogy ünnepléssel akarom a munkájában feltartani, de ezt igyekszem gyorsan elhessegetni. A születésnap fontos dolog, igenis megérdemel egy kis ünneplést! Mármint a napján, legalább kettesben. Most őszintén, a gyerekegylet előtt fel merném köszönteni? Hát... kellene, nem szabadna azt éreznem, hogy zavarban vagyok ettől. – Az a helyzet, hogy szerettelek volna felköszönteni – bököm ki végül mosolyogva, bár abban nem vagyok biztos, hogy annyira nyugodtan, mint akartam. Meleg van, nagyon ég az arcom, pedig egy irodahelyiségben vagyunk, könyörgöm!
– Boldog születésnapot, Yuki ^w^ – emelem fel a papírtasakot, amibe a becsomagolt ajándékot tettem, és nyújtom felé. Tudom, hogy butaságnak tűnik a sok munka mellett, de remélem, azért örül neki. Meg tetszeni is fog neki, amit hoztam, de azt majd legközelebb megkérdezem. Addig is bőven elég, ha elfogadja és elmondja, milyen teái vannak ma. ^w^

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Hadnagy

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 700 / 30 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Teadélután
« Válasz #3 Dátum: 2017. Szept. 29, 23:14:08 »
  – Nem kell emiatt bocsánatod kérned. Az én figyelmetlenségem, hogy ez így alakult. Rengeteg újítást igyekeztem bevezetni az osztagba. Mindezek mellett arra még nem volt időm, hogy kezeljem a hónap végi teendők felgyülemlését is. Őszintén, elképzelésem sincs arról, hogy Shiranui moto-fukutaichou, hogy kezelte ezt annak idején… De úgy érzem, hogy képtelenség tartani a rendet, mármint egyedül. Sokkal több munkával jár, mint amikor a daikidouchou feladatkörét is magamra kellett vállalnom anno – csüggedt sóhajjal zártam le gondolatmenetemet. – N-ne haragudj, nem akartam panaszkodni! – hirtelen felemelt hanggal kértem elnézést a lánytól. Torok köszörülve igyekeztem hangomat visszafogni. Nem akartam így rákiabálni Yorikóra, még ha bocsánatkérésnek is szántam szavaimat.
  – Anou… bár igazán érdekelne a véleményed azzal kapcsolatban, hogy hadnagyként vajon mennyire oszthatnám meg a feladatomat? Izé… arra gondoltam, hogy a tisztek között feljogosítanék néhány megbízható személyt arra, hogy ebben az időszakban segítsenek az adminisztratív feladatokban. Mostanság merült fel bennem ez az ötlet, de nem tudom, hogy az én pozíciómban ez mennyire lenne etikus. – Csak mondandóm végén döbbenten rá, hogy ez olyan dolog, amivel lehet, hogy nem kellene Yorikót terhelnem, hiszen neki még sokkal nehezebb dolgai akadnak az osztagában. Kapitányként sokkal nagyobb kötelezettségek hárulnak rá. Emiatt pedig kétlem, hogy egy másik osztag problémájával szeretne foglalkozni szabadidejében vagy éppen egy baráti beszélgetés alatt.
  – Kérlek, ne haragudj! Vagy olyan kedves, hogy meglátogatsz és én pedig csak az 1. osztagot érintő problémákról beszélek… Őszintén sajnálom, tényleg nem akartam. – Szabadkozásom során igyekeztem vendéglátói szerepkörömet megfelelően betölteni, ha már sikerült teljesen nem baráti módon üdvözölnöm Yorikót. A teáskannából töltöttem éppen számára vizet a pohárba, hogy aztán kedve szerint választhasson majd a teafüvek közül.
  – K-köszönöm. Okaa-sama egyik régi receptje alapján készítettem el – zavartan hálálkodtam a süteményre mondott dicséretére.
  A teavíz pohárba öntése közben természetesen figyelmesen hallgattam Yoriko szavait. Viszont ok, ami miatt látogatóba jött, igencsak meglepett. Döbbenten hagytam abba a műveletet, lehelyeztem a kannát az asztalra, tekintetemet elvezettem a csészéktől.
  Meghökkenve néztem a felém nyújtott csomagot, egy pillanatra homlokomat ráncoltam. Bár tanácstalan voltam, nem akartam modortalannak tűnni, ezért átvettem Yorikótól az ajándékot.
  – K-köszönöm – hebegtem kisvártatva. Lassan fogtam csak fel Yoriko szavait.
  Megilletődöttségemet, ha akartam se tudtam volna leplezni. Egyszerűen kiesett a fejemből, hogy ma van a születésnapom. Az osztag körüli sűrű teendők mellett fel sem merült bennem hányadika van, holott a hónapzárásból eléggé egyértelmű lenne. De ezidáig Okaa-san lepett meg a születésnapon a munkaidő előtt. Viszont most értelemszerűen ez nem történt meg, emiatt teljesen megfeledkeztem róla. Igyekeztem elkergetni letargikus gondolataimat, hiszen örülnöm kellene az ajándéknak, amivel Yoriko kedveskedett. A meglepetésnek nagyon is örültem, még ha csodálkoztam is azon Yorikónak pont az én születésnapom jutott az eszébe. De attól tartok nem sikerült túl kifejezőre a reakcióm. Pedig tényleg, igazán boldog voltam ezért a gesztusért.
  A csomagot óvatosan magam mellé helyeztem, majd folytattam a víz kitöltését. Ezzel kíséreltem meg leplezni a zavaromat. Nem igazán tudtam, hogy mit mondjak azok után, hogy milyen szomorúan sikerült viselkednem az ajándék átvételekor.
  Yoriko elé helyeztem a forró vízzel teli csészét, majd mellé tettem a nyitott dobozt, melyben különböző teafüves zacskók sorakoztak.
  – Hino-santól kaptam néhány új teát – mondtam habozva, miközben rámutattam a szóban forgó újdonságokra. – Nekem eddig csak a cseresznyés zöldteát volt lehetőségem megkóstolni, szerintem az nagyon finom volt. De bármelyiket megkóstolhatod, ne tartson vissza az, hogy nincs kinyitva a csomagolása.
  Magam elé vettem saját csészémet, majd miután Yoriko választott a teákból én is kivettem egy csomagot. Most az egyik újat, a fehér jázmin teát választottam. Miközben elhelyeztem a pohárban a teafüveket, gyakran vezettem tekintetemet a csomag irányába.
  – Nem lenne gond, ha most nyitnám ki? – kérdeztem habozva Yorikótól, miután a teafüvek elhelyezését követően az ölembe vettem az ajándékot. Zavartan néztem a csomagra, tisztában voltam vele, hogy az illem azt írja elő, ne a társaságában szemléljem meg, de túlságosan kíváncsi voltam a tartalmára. Ami nem kifejezetten helytálló indok az illem figyelmen kívül hagyására. Ezért is kérdeztem meg inkább erről Yorikót. Természetesen, ha ellene van, akkor nem erősködöm.
(click to show/hide)