Szerző Téma: Teadélután  (Megtekintve 52 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
32 000 / 45 000

Hozzászólások: 99

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Teadélután
« Dátum: 2017. Jún. 16, 23:53:38 »
Dátum: 2017.05.31. (A játék más karakterek életére semmilyen kihatással nincs, kizárólag a szereplők közötti szoc-játék.)

Nem tudok dönteni. Pedig lassan kellene. Még csak nem is az irodámban vagyok, hanem abban a szobában, amit néha használok alvásra, már ha eljutok idáig az osztagban. De nem is ez a fontos, hanem hogy nem tudom eldönteni, melyik yukatát vegyem fel. Egyáltalán, hogy átöltözzek-e yukatába, vagy sem. A meleg indokolná, márpedig tervezem elhagyni a perfektül légkondicionált osztagomat egy baráti látogatásért. És itt a probléma: ha a jelenleg is viselt egyenruhában megyek, az olyan, mintha hivatalos ügyben mennék, és csúnyán visszaélnék a rangommal, ráadásul lopnám is az idejét. De a yukata meg azt feltételezné, hogy szabadnapon vagyok, ami azért szintén nem igaz. De az egyenruha túl hivatalos az alkalomhoz... És tényleg csak azt érném el, hogy ne merjen nemet mondani, amikor meghívatom magam teára. Vagy beszélgetésre, lényegtelen. Csak mégis, yukatában elmenni az első osztag hadnagyához... Kapitány létemre megengedhetem én ezt magamnak? Talán nem kellene... És ha mégis a haori nélkül megyek, és elküld? Vagy nem küld el, de lopom az idejét drága feladatoktól?
Kétségbeesetten temetem az arcom a tenyereimbe. Nem hiszem el, hogy egy egyszerű feladattól ennyire döntésképtelen legyek! Hiszen tavaly egy másik kapitány meglátogatásából nem csináltam problémát... Az előttem elreppenő Sinus remek ötletet ad. Mivel Yukit ismerve nem tartom valószínűnek, hogy túl sűrűn ránézne a telefonjára – mert azért talán odáig eljut, hogy ne hagyja lemerülni, ugye? O.o – egy pokollepke küldése megoldhatná a gondomat. Így ezzel a módszerrel próbálom megérdeklődni, tudom-e egy kicsit magánjelleggel zavarni ma délután. Mégiscsak felköszönteni szeretném, nem valami papírt intézni vagy lelkizni, és meglepetés ide vagy oda, azért jobb, ha úgy megyek át, hogy neki is jó az időpont. Szerintem legalábbis.
A helyeslő válasz megérkezése után veszem csak fel a világoskék yukatát. Az ajándékot már becsomagoltam, igazából elég régen. Még a téli kiruccanásunkon vettem meg, mikor Momo-channal Európában voltunk. Akkor picit sajnáltam, hogy nálunk annyira nem csinálnak nagy cuccot a karácsonyból, és ez tulajdonképpen túl nagy ahhoz, hogy csak amolyan „apróságként” odaadjam, de szerencsére vannak születésnapok, és ez is tökéletes alkalom hozzá.
Csak a szobámból kilépve döbbenek rá, mennyire nem szoktam egyenruhán kívül bármi másban megjelenni Seireiteiben... nem nagyon szoktam szabadnapokat tartani. Ha meg igen, akkor az embereknél kell intéznek ezt-azt. Majdnem vissza is fordulok két lépés után, de aztán rájövök, hogy felesleges izgulnom, többen is szoktak hétköznapibb ruhákban járni a szabadnapjaikon, nekem meg olyan nincs, mert kapitány vagyok, úgyhogy igazán megengedhetem magamnak, hogy egyszer én is így lejtsek végig az utcákon... Aztán persze végül shunpoval tudom le a táv nagy részét. ^^”” Azt hiszem, még mindig nem mozgok teljesen magabiztosan ezzel az idősebb külsővel... Még a bekopogtatás is elég tétovára sikeredik, pedig pontos voltam! Na jó, majdnem, a megadott időponthoz képest kerek másfél perccel később értem ide, de mentségemre szóljon, időt akartam hagyni neki, hogy befejezze, amit elkezdett! … Hát én komolyan az őrületbe fogom kergetni magam...
– Hajime – húzom el óvatosan a tolóajtót és kukucskálok be, majd ha szabad akkor beljebb is lépek és becsukom magam mögött az ajtót, a színes papírtasakot pedig a hátam mögé rejtem. – Akkor zavarhatlak egy kicsit? Mint barát? – ha mégsem alkalmas, akkor gyors leszek nagyon, de ezt szeretném neki ma odaadni. Mégiscsak különleges nap, és ha Katsu-chant is megleptük tavaly Nao-channal, akkor Yukit is igazán illene a napján, csak... Nem is tudom, miért nem akartam ezt nagyobb lélegzetvételűre venni. Talán mert szerintem Yuki nem örült volna, ha csak a semmiből meglepjük többen, és... azt hiszem, nem akartam, hogy a kelleténél jobban zavarba jöjjön.
Az engedélyre azonnal elmosolyodom és beljebb megyek, hogy letelepedjek, ahova mondta. Igyekszem türelmesen várni, magam mellett a csomagommal. Talán hamarabb kellett volna engedélyt kérnem... Most, hogy így belegondolok, nagyon figyelmes, hogy ennyire gyorsan fogad. Remélem, nem okozok neki túl nagy kellemetlenséget! Mielőbb meg kell köszönnöm neki, hogy egyáltalán félreteszi a munkáját értem! … Tényleg ideje lenne összeszednem magam.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Hadnagy

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
25 700 / 30 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Teadélután
« Válasz #1 Dátum: 2017. Aug. 12, 23:04:23 »
  Megrökönyödtem az asztalomra kerülő újabb papírhalom láttán. Legutóbb akkor volt dolgom ennyi jelentéssel, amikor a Kidoushuuban a Daikidouchou munkáját is nekem kellett elvégeznem. Persze már a korábbi hónapzárások alatt is tapasztaltam, hogy a szekciók jelentései, az esetleges hibák vagy elmaradások miatt felhalmozódnak.
  Bár most, ahelyett, hogy fogynának a jelentések, még több lesz belőlük. Azon tűnődtem, hogy a Kidoushuuban mi volt másképpen? Hamar felrémlett, hogy ott Yamasaki-san rengeteget segített, hogy többet tudjunk foglalkozni a varázslatok kutatásával. 
  Felszusszanva raktam félre a papírt, majd kezdtem ismét megírni az egyik szekció zárójelentést, melyet az imént figyelmetlenségem miatt elrontottam. Lehet meg kellene fogadnom Hino-san tanácsát és tartanom egy kis szünetet. Vagy valóban el kellene kezdenem gondolkodnom azon, hogy ebben az időszakban segítséget kérek a papírügyek csökkentéséhez. Elhessegettem az ötletet, a szekcióvezetőket nem terhelhetem ezzel, éppen elég dolguk van nekik is, és azért ez nem olyan feladat, hogy akármelyik folyosóról behívott tiszttel elvégeztessem.
  Döbbenten fogadtam a tintatartó szélére leereszkedett pokollepkét. Érdeklődve hallgattam meg az üzenetét, meglepett, hogy Yorikótól érkezett a pillangó. Bár őszintén, kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem a Soutaichou üzent.
  A kísérteties időzítésen nem morfondíroztam, egy igen válasszal és egy időponttal küldtem vissza Yorikónak. Elképzelésem se volt arról, hogy mit érthet magánjelleg mögött, és szerettem volna mielőbb meghallgatni. Tisztában vagyok vele, hogy a kötelezettségeim fontosak, de barátként is illene helytállnom. Igaz, hogyha visszautasítottam volna, Yoriko biztosan megértené... Viszont azok után, hogy mindig segített, mikor valami problémám akadt, roppantul hálátlan tett lett volna tőlem. Így is rosszul éreztem magam, hogy meg kell szabnom az időpontot, de a papírmunkára is figyelemmel kellet lennem. Viszont úgy éreztem, hogy abban az órában belefér a találkozó, amúgy is fontolgattam Hino-san tanácsát. Egy rövid teaszünet, valóban nem fog megártani. Remélem, Yoriko ügye nem sürgős és tud várni addig. Mondjuk biztosan említette volna, ha a dolog nem tűr halasztást.
  Nem hallottam a kopogást, így meglepetten emeltem fel a tekintetemet Yorikóra. Zavartan vakartam meg a tarkómat, miközben igyekeztem rendbe szedni és félrehelyezni az iratot, amin dolgoztam. Észre se vettem, hogy elrepült az idő, annyira beszippantott a munka. Még arra sem emlékeztem mikor meghozták a forró vízzel teli kancsót, hogy Yorikót megfelelően tudjam fogadni.
  – Gyere csak beljebb! – mondtam neki, majd felpattantam a székből, hogy előkészítsem a teához az eszközöket. – Persze. Nem mondtam volna, hogy jöjj, ha nem érek rá. Nyugodtan foglalj csak helyett – mutattam az asztal melletti ülőpárnára.
  – Kérlek, ne haragudj a rendetlenségért, hónapzáráskor mindig ekkora a káosz. Még nem tudtam elpakolni őket – kértem bocsánatot a szoba több pontján álló papírhalmokra. Bár főleg az íróasztal környékén heverő stócokra gondoltam. Azokkal foglalkoztam Yoriko érkezése előtt. Nem kimondottan vendégbarát most az iroda, ha nem Yorikóról lenne szó, valószínűleg elhalasztottam volna a találkát.
  – Kérsz sütit? – tereltem el a szobában álló zűrzavarról a témát. Két napja sütöttem őket, de még mindig remek az ízűk.
  – Szóval, miről szerettél volna beszélni? – telepedtem vissza az ülőpárnára, amint lehelyeztem a tálcára pakolt csészéket, teafüveket és az egyéb a hozzávalókat. Ha nem is kért most a nassolnivalóból Yoriko, azért azt is kihelyeztem az asztalra, hátha időközben megkívánja.
(click to show/hide)