Szerző Téma: Kumo Étterem  (Megtekintve 6060 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #60 Dátum: 2017. Okt. 23, 02:40:33 »
Leendő osztagtársak

Amine-san nak sok mindenben van igaza. Ha jobban kőrül nézünk, sokan élnek sanyarú helyzetben, ahol esélyük nincsen egy normális életre. Vannak, akik egyedül kell boldogulniuk és nem számíthatnak mások segítségére. Vannak szerencsések, akik felett fedél van és a puha ágyukban pihenhetnek meg éjszakánként. És sajnos ott vannak azok a lelkek, akik nem, hogy fedél nincs a fejük fölött, de még az a veszély is fenyegetik őket, hogy bármelyik percben elvehetik az életüket. Még ha rendszeresen is járőrőzünk a veszélyes területeken előfordul, hogy valaki az életét veszíti.
- Megértem Amine-san. Minden esetre az ajánlatom állni fog. Ha úgy érzi segítségre van szüksége, nyugodtan keressen fel.
Így a helyes szerintem. Ha még most nem is kell a segítségem, kitudja hogy később lenne rá szüksége. Fontos, hogy tudjunk segíteni a társainkon. „Senkit nem hagyhatunk hátra”. Eme jelmondat, örök életembe bevésődött. A szörnyű nap óta mikor elvesztettem Yumet a barátomat ez a mondat még jobban arra sarkall, hogy soha ne kövessek el hasonló hibát. Sokszor mikor visszagondolok arra az időre, mikor Yumeval és Mitsukoval próbáltuk megállítani az Adjuchast a szívem szakad meg. Ott hagytam a barátomat meghalni. A társamat, akivel együtt végeztük el az Akadémiát. Emlékét örökké magammal hordom. A hajamnál feltűzött díszt mai napig felveszem, bárhova is megyek. Nem feledem el azt az áldozatát, amit értem és Mitsukoért tett. Sokan példát vehetnének tőle. Amine-san segítségével, odamentünk a dulakodó shinigamikhoz. Sajnos határozott fellépésem nem hoz eredményt. Amine-san nem szol semmit, határozottan figyeli az eseményeket. Biztonságban érzem magamat, hiszen nem érhet meglepetés. Amine-san védi a hátamat, így nyugodtan koncentrálhatok az előttem lévő problémára. Természetesen azért igyekszem nem leengedni a védelmemet.
- Uraim. Utoljára figyelmeztetem önöket. Vagy abbahagyják ezt a kriminális viselkedést, vagy erőszakkal fogom önöket kihajítani innen az étteremből.
Szemeimből villámok cikáznak, amitől a két shinigami nyomban észhez térnek. Egy ideig csak figyelnek minket, majd egymásra tekintenek és együtt távoznak is az étteremből. Egy ideig figyelem mind a kettőt, amig el nem hagyják az épületet. Amint már látótávolságon kívülre érnek, odasétálok Amine-sanhoz.
- Köszönöm a segítségét Amine-san. Akkor folytathatjuk a kellemes teázásunkat?
Mosolyt intézek a leendő osztagtársam felé, majd visszasétálok az asztalomhoz és kényelembe helyezem magamat. Szerencsénk volt, hogy nem torkollott erőszakra, pedig lehetett volna ennél rosszabb is, bár lehetséges, hogy akkor Amine-san helyre rakta volna őket egy szempillantás alatt.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #61 Dátum: 2017. Okt. 28, 17:18:45 »
Leendő osztagtársak

- Köszönöm, Kaiya-san.
Mosolyogva bólintok a kedves ajánlatára, bár nem hiszem, hogy valaha is szükségem lenne rá. De ki tudja még mit hoz a jövő. Most teljesen rendben vagyok jelenleg, de nem tudhatom, mi lesz évek múlva.. Lehet ehhez semmi köze nem lesz majd egy olyan megrázkódtatásnak, amit rámférne majd, hogy valakivel megosszak. Az biztos, hogy nem kell aggódnia Kaiya-sannak, alkalmazkodóbb típus vagyok, és ilyen volt és lesz is az én életem. Nem épp az az ideális családi háttér, és egész kiskoromban már szembesülnöm kellett a fájdalmas és szomorú ténnyel, hogy a világ kegyetlen. De nem voltam boldogtalan, miután feldolgoztam a történteket, és ha mindez nem így történt volna ahogy, fogalmam sincs, hogy valaha is lehettem volna vajon shinigami. Persze ettől függetlenül természetesen azt kívánom, bár meg se történt volna, a családommal szerettem volna felnőni, nem fogok ennyi év után is ilyen beteljesülhetetlen vágy után szomorkodni, és tönkretenni ezzel a hangulatomat. Boldog voltam, és vagyok, jól érzem magam és elégedett vagyok a jelenlegi életemmel. Ennyi éppen elég is.
Amíg nincs gond, felesleges nekem is odamennem, Kaiya-san pedig sokkal határozottabb megjelenés, mintha én szólalnék meg. Jobban illik itt most hozzám a támogató szerep, hogy kellő nyomatékot adjak a szavainak. A biztonság kedvéért azért körbepillantok, hogy rajtuk kívül nincs-e más, de csak ezek ketten balhéznak, nincsenek társaik.
Nem tervezem használni, de azért a biztonság kedvéért, és figyelmeztetés gyanánt is a zanpakutoumon pihentetem a kezem, hogy ha kell, bármelyik pillanatban előránthassam. Még az is megfordul a fejemben, hogy megpróbálok kicsit arrébb oldalazni, hogy kikerülhessek a látómezejükből. Úgy, ha mindenképp verekedést akarnának provokálni, könnyebben tudok én is mozdulni, ha nem számítanak rám.
Végül azonban valamiért kicsit lehiggadnak és távoznak. Megint elfog az érzés, hogy talán még túl korai volt közbelépni. Jó, persze, zavarták a többi vendég nyugalmát, ebben Kaiya-sannal értek egyet, de én általában a mások veszekedéseibe nem szeretem beleütni az orrom. Általában amúgysem torkollik azonnal verekedésbe, talán ők is lehiggadtak volna maguktól is.
- Természetesen. - mosolyogva indulok vissza az asztalunkhoz. - És nincs mit megköszönnie Kaiya-san, rám végül nem is volt szükség.
Talán jobb is így, legalább gördülékenyen ment, és talán még a teám maradéka sem hűlt ki menthetetlenül.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #62 Dátum: 2017. Okt. 30, 00:00:43 »
Leendő osztagtársak

A mosolyát a bizalom jeleként könyvelem el. Ha nem is teljesen bízik meg bennem, de legalább elérhettem azt a hatást, hogy ha segítség kellene neki bármiben, hozzám is fordulhat. Szerencsés, hogy megismerhetem egy leendő osztagtársamat és minő meglepő a sors újabb próba elé állít minket, két vitatkozó shinigami képében. Sajnos az első figyelmeztetésem nem használt rájuk, ezért kénytelen voltam egy határozottabb és keményebb hangot adnom, amire már a dulakodó felek hamar megnyugodtak és már is a kapu felé indultak. Hihetetlen, hogy mások mit meg nem engednek maguknak. Shinigami létükre egy egyszerű konfliktust sem tudtak megoldani. Nem is nevezhető az ilyen shinigaminak. Ha tehetném, visszavonnám a címüket abban a pillanatban, csak sajnos nem én döntöm ezt el. A lényeg, hogy a veszélyforrást sikeresen elzártuk a vendégek nyugodtan étkezhettek tovább. Remélhetőleg, ha netán bekerülök a kilencedik osztaghoz, nem lesz szükség efféle eszközökre. Viszont, ha elkerülhetetlen és úgy látom, hogy a helyzet megkívánja a közbelépésemet, habozás nélkül megfogom tenni. Egy osztagon belül rend és fegyelem szükséges. Konfliktusok mindig lesznek, nincs is ezzel különösebben probléma, hiszen a konfliktus által is lehet fejlődni amíg az konstruktív. Ha már egy konfliktus destruktívvá válik, mihamarabb meg kell szüntetni.
- Nagyon is szükség volt a jelenlétére Amine-san. Sose lehet tudni, mire lettek volna képesek ilyen állapotban. A nagykönyv szerint mikor rendfenntartást végzünk, egy embernek figyelnie kell a társa hátát, miközben a művelet folytatódik.
Magyarázom Amine-sannak, mennyire jelentős is volt a segítsége. Hiába figyelne a zanpakutom a hátam mögött is többre megyek, ha egy társam védi a hátamat. Ráadásul nagyobb visszatartó erőt sugározz, aminek következtében az ilyen eseteket pillanatok alatt, meglehet oldani. Visszaülve az asztalhoz, belekortyolok a teámba. Kissé langyos már, de azért iható.
- Mondja csak Amine-san. Mi érdekli igazán magát? Van kedvenc hobbija?
Ha már folytatjuk a kellemes teázásunkat, újra indíthatnánk az elkezdett ismerkedést is. Remek téma indító szerintem, ha a lélek mesélhet magáról, legalább is könnyebb.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #63 Dátum: 2017. Nov. 01, 17:31:22 »
Leendő osztagtársak

Nem volt nehéz leesnie a számomra, hogy Kaiya-sannak talán kicsit túlságosan is fontos a fegyelem. Kissé merev, nem hiszem, hogy úgy igazán bármikor elengedné magát. De hát azért gondolkodjak is néha, ő egy felnőtt nő, persze, hogy komolyabb és kötelességtudatosabb nálam. Csak talán egy kicsit eltúlozza a jelenlegi helyzet komolyságát. Két tiszt sokat ivott, és ezért túlságosan is megeredt a nyelvük, amiből úgy tűnik konfliktus alakult. Ennyi. De nekem mindegy, ha erőszakhoz folyamodtak volna, azt én se néztem volna csöndben, de mivel végül beadják a derekukat és távoznak, legalább annyi értelme volt, hogy hamarabb lett vége és ehetnek-ihatnak nyugodtan tovább a vendégek, illetve talán kicsit tanulhatnék is Kaiya-santól, ha egyszer majd olyan helyzetbe kerülnék, hogy majd nekem kelljen erélyesen fellépnem.
- Tudom Kaiya-san, és ha kezet mertek volna emelni önre, azonnal közbeavatkoztam volna én is, de így végül tényleg nem lett rám semmi szükség. Legfeljebb a jelenlétemmel még inkább elvettem a kedvüket, hogy ilyesmikre vetemedjenek. Kettő-kettő ellen kiegyenlített lett volna. Vagy mégsem?
A végére összeesküvő módjára sunyin játékos mosollyal nézek Kaiya-sanra. Sose tudhatjuk, ki mire képes, de általában amelyik kutya ugat, az nem harap, és őszintén szólva sima mezei tiszteknek néztek ki, akikre szinte sose bíznak semmi fontosat és ezt az erejük is tükrözheti. Kaiya-san villámokat szóró zanpakutouját elnézve pedig nem hiszem, hogy akár kettő az egy ellen is lett volna a két férfinak bármi esélye. De ha igen, hát nem ezért voltam én is itt? Hogy ezt az esélyt csírájában gyomláljam ki? :)
Ahogy visszaülünk az asztalhoz, reménykedve kortyolok a teámba, és örömmel nyugtázom, hogy még nem hűlt ki olyan vészesen.
- Kedvenc hobbim? – pillantok fel elmerengve. Még sosem választottam közülük... – Hm, talán a fegyverforgatás marad az örök kedvenc, de szorosan követi azt az úszás. Imádok olvasni, írni, rajzolni és festeni, meg persze sütni. ^^ Ezeken kívül nagy rajongója vagyok a korabeli Angliának, az akkori divatnak. A viktoriánus korabeli többrétegű abroncsos szoknyájú ruhák, kifinomult egyedi díszítések, élénk színek… Különleges lehetett az arisztokrácia idejében, annyira sajnálom, hogy akkor még nem éltem és mehettem át néha az emberi világba. Kifinomult volt, és különleges. A nők még az otthonukban is kiöltöztek. A fűzők kicsit extrémek voltak ugyan és veszélyesek, de egy-egy előkelőbb bál látványa mindenért kárpótolhatott.
Hirtelenjében csap fejbe a felismerés, hogy már megint sikerült elkalandoznom, és a szokásos ábrándos mosolyommal elkezdtem áradozni a fura és különös ruhaízlésemről. Kicsit elszégyellve magam gyorsan inkább iszok még egy korty teát zavaromban. Abban sem vagyok biztos, hogy nem vörösödtem-e el a fülem búbjáig. Még jó, hogy nem kezdtem még inkább áradozni, milyen egyedi kialakítású és szoknyájú ruhák lehettek. Persze a mai korban is vannak azokhoz hasonló, sőt talán szebb báli ruhák is, de akkoriban a nők folyton ilyenekben jártak.
- És ön, Kaiya-san? Mit szeret igazán csinálni a szabadidejében? Van kedvenc hobbija?
Jobb ha inkább elterelem magamról a témát, amúgy is nagyon kíváncsi vagyok, vajon mi érdekli a szabadidejében szolgálaton kívül, amikor azt csinálhat, amit akar.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #64 Dátum: 2017. Nov. 02, 00:08:04 »
Leendő osztagtársak

Amine-san tudomásul vette mennyire is fontos szerepet játszott a művelet alatt. Fegyelmezetten figyelte az eseményeket ahogyan azt elvárnám. Újabb jó pontot tudhat magáénak. Szerénysége mögött komoly tudás párosul és tapasztalat. Még ha fiatal is, de sokat számít miként is áll hozzá a dolgokhoz. Eddig úgy veszem észre és ahogyan beszélt saját magáról, komolyan veszi a feladatát, érzi a súlyát és jelentőségét, amit végez. Aki erre képes, méltón viselheti a shinigami címet.
- Lehetséges Amine-san. Mindenesetre örüljünk, hogy nem kellet erőszakot alkalmazni.
Mondom a lánynak, egy afféle tanácsként a későbbiekben. Az erőszak legtöbb esetben nem megoldás, csupán egy eszköze annak, hogy valamit elérjünk. Erőszakot alkalmazni egy shinigami ellen csak akkor engedélyezett, ha nincs más megoldás. Jómagam inkább a diplomatikusabb megoldásokban hiszek, de előfordul sajnos, hogy mindenképp ultimátumot kell közölnöm az illetővel bizonyos szituációkban. Mostani helyzetünk például nem engedett más megoldást. Ha nem állítom le a két bajkeverőt, kitudja mekkora felfordulást csinálhattak volna. Amennyire az ital hatása alatt voltak, nem csodáltam volna, ha pár vendég megsérülne a kis csetepatéjuk miatt. Amine-sannal visszaülünk a helyünkre és tovább élvezzük a tea gyümölcsét, ami a poharunkban van. Szerencsére nem hűlt ki, így kellemes aromát tudott kölcsönözni minden egyes korty. A kérdésemre Amine-san csomó dolgot kezdett felsorolni. Fegyverforgatás, olvasás, rajz, írás, nagyjából, amit egy átlagos shinigamiról elmondható. Viszont igen érdekes az angol kultusz iránti rajongása. Ahogyan végig hallgatom Amine-sant, megbizonyosodik, hogy leginkább az angolok iránt érdeklődik.
- Érdekes. Gondolom nagyon sokat foglalkozik a témával.
Jelentem ki észrevételemet Amine-san felé. Valóban sokat tud ezekről az angolokról. Felkeltette a kíváncsiságomat.
- Tudna ajánlani olyan könyvet, amiből többet is megtudhatok ezekről az angolokról?
Hátha tudna ajánlani nekem valamit, amiből információt tudnék kinyerni az adott népcsoportról. Egy shinigaminak fontos, hogy mindig fejlessze magát, mind testileg és lelkileg, valamint szellemileg is.
- Szabadidőmben fejlesztem a battojutsu stílusomat. Van, hogy egyes gyakorlatokat százszor is megismétlek. Fontosnak tartom, hogy technikáimat folytonosan fejlesszem, hogy később segítségére lehessek a Goteinek, ha szükségük lenne rám. Mostanában sajnos nem volt rá lehetőségem, hogy sokat gyakorolhassak, de amint van rá lehetőségem megragadom az alkalmat. Legtöbbször a gyerekeimmel foglalkozom. Szoktam olvasni is, de általában munkámmal kapcsolatos könyveket olvastam eddig. Igyekszem fejleszteni magamat, ahol csak tudom.
A munkám része, hogy mindig készen álljak a legrosszabbra, ezért igyekszek minden lehetőséget megragadni, hogy fejlődni tudjak. Ha már nem is vagyok akadémista fontos, hogy a tudásomat csiszoljam, különben nem lennék képes a goteit megfelelően szolgálni.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #65 Dátum: 2017. Nov. 02, 17:15:13 »
Leendő osztagtársak

- Annak én is.
Csak bólintok miközben visszaülünk a helyünkre. Igazából örülök, hogy csak annyi fáradtságot jelentett ez az egész, hogy fel kellett állnom. Arra meg inkább már ki se térek, hogy könnyen átmehetnek máshová, és folytathatják ugyanezt ott. Talán bölcsebb lett volna ilyen szempontból nem elküldeni őket, csak lecsendesíteni, hogy szem előtt legyenek, de ez már nem az én dolgom. Amíg nem érint, nem akarok vele foglalkozni. Bár nem mintha zavart volna, ha erőszakba torkollik, mindenesetre tényleg örülök, hogy nem lett belőle még több bonyodalom.
Nem szeretek túl sokat beszélni, kicsit talán zavarba ejtőnek érzem ezt a vonzalmam ahhoz a korhoz. mintha ezzel azt akarnám éreztetni, hogy olyan akarnék lenni, akár az angol kisasszonyok, törékeny és szelíd, aki egy finom romantikus úriemberre vár, akihez hozzámehet feleségül. Pedig egyáltalán nem vagyok ilyen, furamód a könyvekben is inkább a rosszfiúk személyisége tetszik jobban. Bár vannak kivételek, de általában azok sokkal érdekesebbek, mert nem egyértelműek az érzéseik. Izgalmasabb a könyv… Éééés, már megint elkalandoztam…
- Annyira azért nem sokat, leginkább egy-egy téma után szoktam utánaolvasni, de néha nagyon nehéz olyan könyvet találni, ami nem csak inkább a történelmüket részletezi, hanem arról ír, amire épp kíváncsi vagyok.
Kaiya-san kérdésére muszáj elgondolkodnom, fejben már próbálom is végigpörgetni azokat a könyveket, amikbe beleolvastam egy-egy témakör miatt, de mivel fogalmam sincs pontosan mi érdekli az angolokkal kapcsolatban, így azért ez kicsit bonyolult.
- Attól függ, mi érdekli, Kaiya-san. Esetleg angol történelmet tudnék ajánlani, vagy talán társadalomtudomány. Merem ajánlani az 1800-as éveket, de a történelemkönyvek általában ritkán térnek ki a kultúrára vagy szokásokra, maximum néhány mondat erejéig, hogy akkoriban épp mi volt a jellemző. Ahhoz másfajta könyveket kell keresni. Kicsit korábban a francia arisztokrácia is érdekes volt, bár több kivetnivaló volt a kor akkori divatjában, főleg a rémes parókákkal kapcsolatban, viszont az 1700-as évek végén borzalmas forradalom tört ki, hogy leszámoljanak az arisztokráciával, rengeteg nemest végeztek ki, és kobozták el a tulajdonaikat, ezért se szeretem a francia történelmet.
Csak amiatt kezdtem megint kicsit többet beszélni, mert látszólag Kaiya-sant kicsit érdekli a múlt, és hátha az emberi világ egy ilyen meghatározó, és számomra felháborító eseménye szintúgy érdekelni fogja, hogy mi történt, miért és hogyan. Jómagam nem vagyok annyira oda a történelemért, nem sokat tudok róla, viszont van egy-egy meghatározó pont benne, amit nagyon érdekesnek találok, és akkor arról szeretek többet megtudni. Ilyen az ízlésem miatt a viktoriánus korabeli Anglia, vagy valamennyire a francia forradalom, de a már nem ennyire régen történt második világháború is érdekes a németek oldaláról. Bonyolult az élők világának a múltja, és ki tudja némelyikünk vajon valamelyik ilyen meghatározóbb eseményt átélt-e de ezt valószínűleg sose fogjuk megtudni.
- Tudom, hogy az egyik legfontosabb, de néha jót tesz, sőt, ajánlott is picit egy-egy napra teljesen elszakadni a munkától.
Tudom, nagyon fontos mindig ugrásra késznek lenni, sosem tudhatjuk mikor van ránk azonnal szükség még szolgálaton kívül is, de ha mindig rástresszelünk a munkára, hamar idegi roncsok leszünk, az meg minden csak nem jó.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #66 Dátum: 2017. Nov. 02, 22:57:39 »
Leendő osztagtársak

Szerencsére az étteremben visszaáll hamar a rend és Amine-sannal tovább tudjuk élvezni italunk gyümölcsét. A kellemes tea mellé, érdekes téma is párosult. Kiderült, hogy leendő osztagtársam nagyon is odavan az angol kultuszért, olyannyira, hogy szinte ódákat tudna zengeni érdeklődéséről. Mindenkinek vannak hasonló hóbortjai, ami lassan életét is meghatározza. Jómagam a shinigami létem volt ez a meghatározó dolog. Számomra a munkám az életem részévé vált. Igyekeztem tökéletesíteni a technikáimat, fejleszteni a tudásomat és lehetőleg annyi tapasztalatot szerezni, amit majd később kamatoztatni tudok. Az akadémián úgy emlékszem nagyon buzgó voltam, szinte naphosszakat elmerültem a tankönyveknél. A legmagasabb jegy volt mindig a célom és ha valamikor rossz jegyet kaptam, nem hagyott nyugodni a dolog. Szerencsére Yume akkoriban ott volt mellettem és amiben tudott támogatott, ugyanígy én is őt. Segített a kardforgatás művészetében, én meg kidou tudását fejlesztettem amennyire csak tudtam. Kiegészítettük egymást. Nagyon jó csapatott tudtunk alkotni ketten. Ha egy osztagba kerülhettünk volna, vajon mire lettünk volna képesek? Sajnos ez már sosem fog kiderülni.
- Értem. Pontosabban mire kíváncsi a leginkább?
Az eddig elhangzottakból a divatra tippelnék, de az is meglehet, hogy inkább a kultúra az, ami igazán érdekelheti. Vagy esetleg valami más. Mindenesetre érdekes, amiről beszél sok új dolgot tanulok most tőle. Remek lehetőség, hogy tudástáramat fejlesszem. Ha majd lesz időm a könyvtárnál jobban utána fogok olvasni ezekről az angolokról. Az emberek világa valóban sokszínű. Amikor volt lehetőségem az emberek világában ténykedni magam is megcsodálhattam mire képesek. Az épületeik majdnem az égig értek, színes környezetet tudtak teremteni, viszont a közegük sokszor nagyon mocskos. A történelmük nagyon is megmutatják mennyire kapzsik is. A háborúk többsége területszerzés és az egojuk kielégítése miatt történt.
- Mondjuk tudna ajánlani Viktoriánus korról szóló könyveket?
Ha már választanom kéne témát, szerintem Amine-san kedvencével kéne kezdenem. Legalábbis amit elmondott, neki leginkább ez a téma fogta meg igazán. Nem árt, ha én is utánanézek, hogy majd jobb kapcsolatot tudjak ápolni vele. A közös téma nagyon fontos. Lehetséges, hogy én is annyira megfogom szeretni, hogy Amine-sannal együtt fogjuk űzni eme hobbit. Amine-san figyelmeztet engem, hogy néha magamra is kell időt szakítanom. Valóban legtöbb időmet a munkámnak szenteltem és kevés időt hagytam magamnak. Ha pedig volt egy kis szabadidőm, igyekeztem a családomra szentelni.
- Valóban fontos lenne, de anyaként kötelességemnek érzem, hogy ha lenne egy kis szabadidőm a családomra szenteljem. A gyermekeim számítanak rám, még ha már tinédzserek is sokszor látom rajtuk, hogy vannak pillanatok mikor szükségük van rám. Természetesen azért próbálok időt szakítani magamra, de jelenleg most kivitelezhetetlen.
Van egy feladatom és azt teljesítenem is kell. Kötelességem anyaként, shinigamiként és feleségként méltónak maradnom. Természetesen azért mosolygok Amine-san felé, mert értékelem az aggodalmát, de egy cseppetsem kell féltenie. Hosszú ideje már élem így az életemet. Egy anyának kötelessége a gyerekei mellet maradnia, shinigamiként védeni a Goteit és Soul Society-t, feleségként pedig férjének támasza lennie a szörnyű időkben.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #67 Dátum: 2017. Nov. 05, 15:29:55 »
Leendő osztagtársak

~ Mire is vagyok kíváncsi leginkább? - mindig tudtam épp abban a pillanatban mire vagyok kíváncsi, de valahogy sose szedtem össze őket egy kupacba. Egyik téma, vagy épp abban a percben olvasott kis szösszenet vetett fel bennem egy új kérdést, újabb kíváncsiságot, aminek hatására abba az irányba kezdtem olvasgatni. Mondom persze, hogy a viselet és akkori divat miatt érdekel leginkább a kor, ez azért nem teljesen így van. Most, hogy jobban belegondolok, vajon ha olyan időszak lett volna akkoriban a viktoriánus korban, mint régen a sötét középkorban, akkor vajon tetszett volna? Jó, ez egy borzalmas hasonlat, mert az akkori kor higiéniai viszontagságai miatt nem lett volna lehetőség olyan jómódra, bálokra és egyéb programokra meg viseletekre, mint amit az angol arisztokrácia hordott, de valószínűleg annyi lenne a különbség, hogy a divat és ünnepi ruhák tetszenének, a többi viszont nem érdekelne.
- Hm… akkori kultúra, szokások, viselkedési normák és életvitel. A főleg nemesi réteg életmódja, szokásaik, és ebbe természetesen beletartozik az öltözködésük is.
Igazából nem tudom hogyan fogalmazhatnám meg leginkább, már így is úgy érzem ugyanazokat ismételgetem, csak másképp megfogalmazva, de nem tudom jobban elmagyarázni. Érdekel hogyan éltek akkor, mik voltak a szokásaik, illetve hozzánk, és a modern emberi korhoz viszonyítva milyen volt még akkor a mindennapi élet, a háztartás meg a többi. Kaiya-san meglepődne, milyen veszélyek voltak az akkori korban, már csak maguk a ruhák többször jelentették egy nő halálát a kelleténél. Öngyulladó, vagy mérgező anyagok, túl szoros fűző… érdekesebb néha egy adott kor mindennapjairól olvasni, mint a történelméről, hogy milyen meghatározóbb események történtek atájt.
- Ez nehéz kérdés, igazából általában innen is, onnan is szerzek információmorzsákat, néha egy-egy pontot az egyik könyv jobban kifejt, mint a másik, míg egy ettől különálló témát pont az előbbi részletez alaposabban. Talán „A viktoriánus Anglia”, „A viktoriánus kor”, „A viktoriánus kor gyermekei” és a „Tudomány és társadalom a viktoriánus Angliában” azok a könyvek, amik inkább részletezik ezt a korszakot, de a könyvtárakban biztos tudnak segíteni, ha Kaiya-san ilyen könyvek után érdeklődik. - szégyenlősen mosolyogok, igazából nem nagyon vagyok hozzászokva, hogy bárki is érdeklődjön ezek iránt a dolgok iránt, és még kevésbé, hogy még könyvet is ajánljak. Picit zavarba ejtő, valamiért mindig is kicsit furának éreztem ezt a vonzalmam. Bár hálégnek ami miatt leginkább így érzem magam, az a ruhaviselet, és Kaiya-san szerencsére aziránt nem érdeklődött. Még.
- Persze, megértem. Biztos nem könnyű anyaként és feleségként egyszerre koncentrálni családra is, és a munkára. Megterhelő lehet, szerintem lenyűgöző Kaiya-san, hogy képes ilyen körültekintően és gondosan beosztani az idejét.
Látszik, hogy én még fiatal vagyok, még csak elképzelésem sincs, hogy hogyan lehet még erre is elég ideje, ezek után nem csoda, hogy önmagára már nagyon kevés marad, vagy úgyszólván semmi. Nekem csak Seirou van ott, mégis mióta shinigami lettem, egyre kevesebbet látom. A bátyámról már nem is beszélve, de ő is dolgozik, szóval vele maximum akkor futhatok össze, ha ő éppen ráér. De hogy még saját családom is legyen… Azt hiszem ez még tényleg a nagyon távoli jövő zenéje.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 86

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #68 Dátum: 2017. Nov. 05, 21:09:21 »
Leendő osztagtársak

- Szóval, ha jól értem leginkább a kultúra iránt érdeklődik a legjobban?
Válaszából ítélve erre engedek következtetni. Az akkori nemességek, öltözködések, normák és életvitelek a kultúra részét képezik. Ha jobban megkéne fogalmaznom, Amine-san hobbiját a kultúr történész illene leginkább hozzá. Érdekes hobbi és hasznosnak is találom. A szellemiségünk fejlesztése, tágítása sokat tud segíteni egy shinigaminak a mindennapjaiban. Milyen kár, hogy viszont sokak inkább ártalmas és felesleges hóbortokkal rendelkeznek. Mint például az ivászat, vagy a túlzásba vitt henyelészés. Ahogyan eddig megismertem Amine-san már az-az ötlet kezdet kiugrani a fejemből, hogy lehet ajánlatos lenne Ayutának bemutatnom. Példát vehetne a kisasszonytól, az annyi szent. Biztos lennék benne, ha furcsa módon a sors úgy hozná, hogy Amine és Ayuta elég közel kerülnének egymáshoz, megfelelő feleség lehetne a kisöcsémnek. Lesz valaki, aki gatyába rázná azt a lókötőt. Ráadásul méltó családfőt nevelne belőle.
- Köszönöm szépen. Észben fogom tartani. Ha esetleg később eszébe jutna még pár könyv cím szívesen várok többet is.
Minél több tudást halmozok fel, annál jobban fogok tudni én is elhelyezkedni a mostani shinigamik között. A jó kapcsolatok kialakítása csak segíteni fogják a munkámat. Könnyebb lesz beilleszkedni majd az osztagba, ráadásul, ha bajban kerülnék, tudok valakire számítani. Igaz Ayuta és Ayumi is velem lesznek, de nekik jó példát kell mutatnom. Fontos, hogy számukra én legyek az a fény amit követniük kell. Nem szeretném, ha úgy végeznék, mint az a két shinigami akiket pár perccel ezelőtt kiküldtem az étteremből. Micsoda szégyen lenne. Szerencsére Ayuta és Ayumi nem ilyen. Vannak hibáik ugyan de még fiatalok, sokat kell még tanulniuk. Legfőképpen Ayutának. Vajon hányszor említem már gondolataimban szegényt? Biztos sokat csuklik is miatta.
- Ugyan Amine-san. Higgye el, ha majd maga is feleség lesz, ön is kiválóan fogja majd végezni a munkáját, ebben biztos vagyok. Megvan magában a kellő képesség. Anyaként és feleségként nagy a felelősség, viszont úgy gondolom az egyik legcsodálatosabb dolog is a világon, ami egy lélekkel megtörténhet. Eljön a maga ideje is majd.
Ezután megiszom a teám maradékát, ami még benne volt. A pincér kis idő után meg is jelenik, majd előveszem a pénztárcámat.
- Nem bánja, ha kifizetem a magáét is? Vegye úgy, hogy meghívtam egy teára.
Remélem elfogja fogadni az ajánlatomat, ha már segített nekem a két shinigamit eltávolítani az étteremből. Ha igent mond, kifizetem neki, de ha nem nagyon szeretné nem fogom erőltetni. Azért remélem értékelni fogja a gesztusomat. Sajnos viszont nem maradhatok már sokáig. Muszáj még meglátogatnom a könyvtárat a mai napon még.
- Ha nem haragszik, el kell most menjek. Örültem a találkozásnak Amine-san. Remélem máskor is tudunk majd kellemesen teázni együtt.
Mosolygok a lányra, majd hű társamat kézbe véve, elindulok a kijárat felé. Értékes időt tudtam eltölteni az étteremben, amiért hálás vagyok. Úgy érzem magam, hogy feltöltöttem végre. Következő utam a könyvtárhoz fog vezetni.


*Köszönöm a játékot! :)*

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #69 Dátum: 2017. Nov. 06, 21:06:53 »
Visszatérő vendégek.
Avagy mégsem?!


A napok csak úgy telnek el előttem. S, majdnem mindig ugyan olyan. Felkelek, edzek majd bemenve az osztaghoz megint csak gyakorlatozok. Ebből áll az életem. Ilyenkor elmélyülve tudok pihenni, s gondolkozni. Nem tudom megmagyarázni, de a fáradtság egyfajta nyugalom számomra. S csiszolva képességeimet másokat tudok megvédeni. Sok áldozatot igényel egy ilyen munka, de sokan ezeket nem veszik figyelembe.
Mikor véget értek a napi teendőim a 11.osztagnál tovább álltam. A Kumo Étterem felé vettem az irányt hátamon egy hegedűvel. Még akkor nem tudtam, hogy mit tartogat számomra még a nap, de nem sokkal később egy ismerős alakot vettem észre. Méghozzá Hira-chan volt az. A hátát neki döntve a falnak állt ott. Odarohanva hozzá köszöntöttem őt, s pirulás jeleit fedeztem fel az arcán. Persze magamban kuncogással fejeztem ki a gondolataimat, de nem adtam tudtára.

-Nem? Biztos? -kérdeztem meg őt közelebb hajolva hozzá.
Persze tudtam, hogy semmiféle találkánk nem volt ma, de segíteni akartam neki. Majd megkérve előre hajolt nekem, hogy kivegyem azt a kósza fűszálat a hajából. Majd megigazítva azt megsimogattam a fejét.

-Mindig a fűben fekszel~ -majd egy melengető mosolyt eresztettem.
-Szerintem ez nevezik nőiesedésnek, Hira-chan. -kezemet szájam elé tartva kuncogtam.
Nem hittem volna, hogy egyszer is elpirul tőlem egy férfi. Előző életemben meg főként. Egyáltalán nem volt alakom akkoriban, de az is igaz, hogy még gyerek voltam, s nem törődtem magammal akkor. Nem bántam a helyzetet, hisz jobb dolgom is volt. Tanulás és a munka.

-Igazából itt fogok ma besegíteni. -mutattam rá az étteremre, s majd magamra.
-Persze ahogy megláttalak hozzád. -kacsintottam rá.
Majd meghallottam egy furcsa hangot, mely mindenki jól ismer. Az éhség hangját. Nem értettem, hogy ha éhes, akkor miért nem veszi befelé az irányt. Lehet megint fél, hogy olyan rossz kaját kap? Azért kíváncsi vagyok mennyit változott ez az étterem. Mikor elsőnek voltunk itt vele egyszerűen kukába való volt az étel, de mivel éhesek voltunk, így lenyomtunk a torkunkon.

-Öhmm Hira-chan nem vagy véletlenül éhes? -vakartam meg a homlokomat.
-Egy hegedű~ Én is imádok zenélni, s elég sok hangszeren tanultam meg pont ezért, de gyere menjünk be. -invitáltam be az étterem kapuin.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 06, 22:18:35 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #70 Dátum: 2017. Nov. 08, 00:19:54 »
Leendő osztagtársak


- Imádom az akkori elegáns és egyedi viseleteket, és ez vezetett a kultúra iránti érdeklődésemhez is.
Bólintva próbálom megfogalmazni, ez még számomra se teljesen tiszta, így a szavaim épp annyira szólnak saját magamnak, mint Kaiya-sannak. Talán így tudnám a legjobban leírni. Ha nem tetszene az akkori társadalmi rendszer és életmód, nem érdekelne valószínűleg egyáltalán, pusztán csak az akkori divat, de szerencsémre a történelme is elég érdekes.
- Nagyon szívesen Kaiya-san, remélem azért legalább kicsit érdekesnek fogja majd találni, ha beleolvas. Ha eszembe jut még egy-két cím, és még érdekelné, szívesen megosztom önnel, de a könyvtárban biztosan tudnak ez ügyben is bővebb információval szolgálni.
Ahogy ezt az előbb hangoztattam is, bár nem hinném, hogy ennyire felkeltettem volna az érdeklődését a téma iránt, biztosan csak pusztán kedvességből kérdezett rá, hogy tudok-e neki könyvet ajánlani, mindenesetre nagyon jól esik, hogy még ha tényleg csak jóindulatból is, de érdeklődik egy ilyen unalmas téma iránt.
- Talán igen, de az még nagyon a távoli jövő. Egyelőre még el sem tudnám képzelni, hogy saját családot alapítsak. Fogalmam sincs hány évtized, vagy évszázad telik el majd addig, hogy komolyan el akarjak erről gondolkozni, biztos lesz majd egyszer egy olyan pont, ha megérem, de egyelőre addig is minden elismerésem az öné, Kaiya-san.
Nem érzem magam ilyesmire készen, de hogyan is érezhetném, a testem tükrözi az elmém, lélekben még mindig gyerek vagyok. Úgy is viselkedem sokszor, tapasztalatlan, óvatlan, néha forrófejű és szétszórt. Persze az, hogy shinigami lehetek, nekem egy cél megvalósítása volt, így ezt mindennél komolyabban próbálom venni, és a lehető legjobban teljesíteni, ettől függetlenül rengeteg dologhoz tudom, hogy rosszul állok hozzá, és az biztos, hogy olyan, mint Kaiya-san, sosem leszek.
Majdnem félrenyelek egy kortyot a hirtelen kérdésre.
- Igazán nem szükséges… - én tolakodtam ide az asztalához, erre még ő hívjon meg? Ráadásul tényleg élveztem a társaságát. Egy pillanatra elgondolkodom, nem akarom megbántani, hisz ki tudom fizetni magamnak, ez egyértelmű, különben nem lennék itt, de azt sem szeretem, ha meghívnak bármire is. Végül gyors mérlegelés, és kompromisszum után mégis bólintok. – Mit szólna hozzá, ha legközelebb én hívnám majd meg egy teára, vagy amire szeretné?
Reményteli mosollyal figyelem. Úgy vélem ez a legigazságosabb ajánlat, így el is fogadom, de mégis viszonzom a kedvességét. Legalábbis remélem, hogy lesz rá alkalmam, hogy viszonozhassam majd. Ha tényleg végül az én osztagomhoz fog átkerülni még biztosan lesz rá lehetőségünk és alkalmunk, hogy újra megihassunk majd egy teát, remélem.
- Dehogy, én is örültem a találkozásnak.
Mosolyogva bólintok, ugyanezen járt most nekem is a fejem, hogy remélem lesz még ilyen alkalom, de ha Kaiya-san is élvezte, és megismételné, biztosan lesz még folytatása. Nekem még van két pici korty a teámból, azzal végezvén én is távozóra fogom. Még fiatal az idő, talán sétálok egy nagyot a városban, azután valószínűleg elindulok visszafelé, de már most érzem, hogy valószínűleg elkerülhetetlen az utam az edzőterembe.


//Én is köszönöm a játékot! ^^//

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #71 Dátum: 2018. Ápr. 17, 14:27:53 »
- Szimpózium, vacsora, szaké -

Sokáig tűnődtem azon, hová lenne a legideálisabb találkozót kérnem bátyámtól. A szüleinkkel való kellemetlen kör lefutása után nem feltétlen éreztem elegendő kedvet ahhoz, hogy egy újabb fejmosást hallgassak végig. Természetesen anyám részéről inkább szólt aggodalomról a visszafojtott harag, ellentétben atyámmal; aki nem mulasztotta el megjegyezi, mekkorát csalódott bennem. Elfogadom a nézőpontjukat, képes vagyok megérteni is, de ez koránt sem jelenti azt, hogy fontosabbnak kellene tartanom a sajátomnál. Elképzelhető, hogy nem is akarom. Fejemmel aprót bólintva álltam fel a konyhapult mellé helyezett székről és belepillantottam a sütőben készülő édességekre. Eredetileg egy üveg jó féle alkohollal akartam meglepni, de az sablonosnak tűnt. Meglehet, ezzel nagyobb sikert érek el, már ha képes lesz elhinni, hogy valóban fejlődött a főzőtudományom. Nem is keveset. Így bátrabban mertem nekifogni a csokis keksz elkészítésének, és bár elhúzódott, a megbeszélt időre így is oda tudok érni.
Utamat a szobám felé véve öltöztem át egyszerű utcai viseletbe, a kellemes időre való tekintettel csupán egy fehér ruhát öltöttem magamra és a biztonság kedvéért zanpakutomat is felcsatoltam derekamra. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség - elég visszagondolnom a másfél évvel ezelőtti éjjelre, amikor a pokollepke egy késő esti sétám kellős közepén talált meg üzenetével-, és egyébként sem érzem biztonságban magamat Amahara nélkül. Nem mintha sokat kommunikált volna velem, többnyire csöndességbe burkolózott, de elég volt számomra a tudat is, hogy bármikor lélekölőmért nyúlhatok. Sokkalta békésebb hangulat lengett így körbe, mintha a lépteim nyomán ólálkodó testőrökre kellene támaszkodnom, mindennemű harci tudás nélkül. Persze megvan az előnye a nemesi létnek is, és bár magam nem szívlelem az intrikák és cselszövések világát, bele sem folyok, kedvelem, ha mindenről első kézből értesülök. S mint arisztokrata, természetesen jómagam is rendelkezem kémekkel Seiretei berkein belül. Visszatérésem után pedig olyan mértékű információkkal láttak el, melyek feldolgozása a mai napig is eltart. Természetesen, ami a leginkább foglalkoztatott távollétemben, az Tenkai és Naomi-san születendő gyermeke volt, tűkön ülve vártam, hogy megcsodálhassam a kis apróságot, aki beragyogja a Kidoushuu kapitányának életét. De azelőtt, hogy őt meglátogattam volna, a családdal kapcsolatos ügyeimet kellett elintéznem… előrébb mozdítanom. Halk sóhajjal, megadóan vonultam vissza a konyhába és csomagoltam el a süteményeket díszes fadobozba helyezve, lapos pillantást vetettem az órára és némileg savanyú ábrázattal váltottam shunpora, hogy hamarabb odaérjek. Észre sem lehet venni, mennyire gyorsan telik az idő, ha az ember a külsejének tökéletesítésével bíbelődik…
Nagyot szusszanva torpantam meg az étterem előtt és a kora esti fényben megcsillanó cégért vizslattam, mielőtt jobbommal benyitottam volna a helyiségbe. Már az ajtóban állva megéreztem a frissen sülő húsok, rotyogó levesek és tengeri herkentyűk kellemes illatának egyvelegét- gyomrom érzelmesen kordult meg, én pedig enyhén kipirult arccal követtem a felszolgálót lefoglalt asztalom felé. Hosszú tincseim laza, kusza kontyba fogtam várakozás közben.
- Egy pohár… - Üdítőt szeretettem volna rendelni, de eszembe jutott, hogy hamarosan bátyámmal fogok szemben ülni. Így úgy éreztem, helyén való lesz némi szíverősítő, mindkettőnkre ráférhet. - Szóval… Egy nagy adag kiemelkedő minőségű szakét szeretnék, két csészével. - Mosolyogva pillantottam le az asztalra és a közepére helyeztem az ajándékokat: a süteményt és a gyógynövényekből készített cseppeket, amiket még előző este készítettem a kertemből kiválasztott összetevőkből. Az étlapot böngészve próbáltam eldönteni, mit is kellene rendelnem, de mivel legalább a fél kínálattal szimpatizáltam, nemes egyszerűséggel félreraktat a bőrbevonatú kínálatot és időben pillantottam fel ahhoz, hogy tekintetem összeakadjon régen látott bátyáméval. Vonásai mélyebben ültek, tekintete sem csillogott olyan élénken, de kétséget kizáróan ott állt előlettem, elevenen.
- Tenkai! - Ragyogtam fel hirtelen, szerettem volna felállni és megölelni szorosan, de a nyílt szín miatt inkább visszafogtam magamat. - Nagyon örülök, hogy eljöttél. Hogy vagy? - Kicsit könnyebb lett vállaimon cipelni a borongós hangulatomat, őt látva. Még úgy is, hogy Damoklész kardjaként lebegett felettem a kérdőre vonás lehetősége.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Ápr. 17, 14:31:36 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #72 Dátum: 2018. Ápr. 18, 01:21:23 »
- Szimpózium, vacsora, szaké -

Szerteszéjjel tervrajzok, papírlapok rajta számokkal, számításokkal, kiadások, bevétel, nevekkel, olyanokéval, akikre számíthat a jövőben, legalábbis ezt gondolhatná valaki, ha látná ezeket, az igazság az volt, hogy ha valaki meg is szerzené bármelyiket is, sokra nem menne velük, hamisak voltak, kitalált nevek, vagy éppen olyanoké, akik már nem éltek. Jó tanára volt, Yuukentől tanult pár dolgot, bár az, hogy nem hagyja elől a teveit, eléggé magától értetődő volt. A valósak megfelelő helyen voltak, mások elől gondosan elzárva, biztonságban. Szeretné megtartani magának az egészet, nem akar leszólásokat hallani, vagy éppen ellenkezést, vagy fenyegetést. Hiába csak képzeli egy részét, azt is megtanulta, hogy ne bízzon senkiben, még a családban se, hiába tartják úgy, hogy csak bennük érdemes.
- Hajaj, mindjárt itt az idő.- majdnem megint sikerült elpocsékolnia az időt, hiába távolodott el a családjától, annak volt egy tagja, aki előtt nem tudná bezárni a szívét, a húga, az egyetlen, kit mindennél jobban szeretett. Hiába volt már apa, gyermekét még nem látta, az anyjával nem igazán volt… felhőtlen a kapcsolata, mélyíteni nem akarja az árkot, inkább nem zaklatja őket, ajándékokat a gyermeknek már küldött, és küld is, majd ha az anyja is úgy gondolja, akkor látja, hiába mardossa a szívét a vágy, nem hallgathat rá.
Hamar a zuhany alá állt, így mégse találkozhat Seivel, aki olyan sokáig el volt, és hogy hol? Azt nem tudja, de tudta, érezte, hogy még élt, és talán a kémjei, a lelkek Rukongaiban, mindenki megerősítette abban, hogy nem találták a testét, nem hallottak semmi pletykát arról, hogy egy vöröshajú, meseszép hölgy elesett volna. Ott volt benne a remény, elnyomva az apró, fekete szörnyet, aki azt akarta suttogni, hogy felelslegesen reménykedik, vége a húga életének, és nem maradt más számára, csak egy ismeretlen báty, és egy család, ahol már inkább érzi magát kívülállónak, mint tagnak, még ha ez pont Tenkai hibája is volt.
- Jó legyél Killer, még oda leszek te vagy a kormánynál.- hiába nem jelentett ez semmit, Killert valamiért elégedettséggel töltötte el, akkor pedig legyen.
Tenkai magához vette lélekölőjét, ha mégis szüksége lenne rá, de remélte, hogy nem, majd elindult arra a helyre, ahol Seivel fog találkozni.
Át már a póttestében lépett, öltözéke is megfelelő volt, de könnyedebb. Az emberek úgy hívták azt, amit viselt, hogy sportzakó, aminek a színe fekete volt, alatta pedig egy fehér ing, az utolsó gomb szabadon hagyva, nem gombolta be, nadrágja egy farmer volt, és egy sportcipő. Könnyedebbre vette a megjelenést, hiszen az idő se volt rossz, és ez családi találkozás, nem pedig üzleti, ennyit megengedhet magának.
Belépve az étterembe hamar kiszúrta húgát, és ez kölcsönös volt. Halványan mosolyogva sétált oda, és ha nem állt fel, akkor Tenkai húzta magához, hogy szorosan magához ölelje, és két puszival köszöntse, majd helyet foglalt.
- Még szép, hogy eljöttem. Ki nem hagytam volna, hogy találkozzak a csavargó húgommal. És most, hogy már látlak, még jobban vagyok. De nem én vagyok a téma, szép húgom, nem most, majd kicsit később, hanem bizony az a valaki a téma, aki velem szemben foglal helyet.- Te hogy vagy? Merre jártál, és mit csináltál? Hiába a hírek, és a jó szók, kezdtem a legrosszabbtól tartani.- habár boldog volt, hogy látta Seit, és élt, de a szemében ott volt az aggódalommal kevert rovó tekintet.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #73 Dátum: 2018. Ápr. 27, 02:59:04 »
- Szimpózium, vacsora, szaké -

Mondanám, hogy könnyű leküzdeni a torkomban növekvő, szúró, fájó gombócot, de nem így van. Próbálkozom vele, eredményként azonban a kesernyés, hullámzó émelygésig jutok el, így inkább elengedem. Ujjaimat összekulcsolva ülök helyemen másodpercekig, hogy aztán feszülten, kapkodva mozduljak másért, igyekezve elterelni gondolataimat. Mire kellene számítanom? Bármi is történt a múltban, sosem viseltettünk haraggal a másik iránt Tenkai-al. Neheztelés, rosszallás talán suhant át rajtunk, de mindenekelőtt azt vettük figyelembe, hogy nem mi állunk a másik helyében. Tanácsot adtunk, ha volt rá igény, de nem avatkoztunk bele egymás életébe. Mégsem tudom, mire számoljak. Odabent fáradtnak, üresnek, elgyötörtnek éreztem magamat. Kacér kísértetként suhant át rajtam a gondolat többször is, hogy akár el is vonulhatnék újra… De abban a pillanatban legyintettem egyet. A könnyű út többnyire a helytelen út, én pedig végeztem a gyávasággal. Legalábbis, reménykedtem benne, hogy többé nem az az esetlen, akaratos gyermek rémlik fel az általam ismertek szemei előtt, ha említésre kerül nevem.
S mintha a sors ironizálna, ujjaimmal tökéletes esetlenséggel piszkáltam az étlap szélét, képtelenül arra, hogy döntésre jussak. Agóniám azonban félbe is szakadt - mert ugyan sokkal hamarabb éreztem meg közeledtét, látványa volt az, ami villámcsapásként érve elárasztott gyermeteg izgalommal. Ajkaimon fél mosollyal vártam, hogy helyet foglaljon és sietős mozdulattal toltam elé ajándékomat. Nem tudtam volna magyarázattal kezdeni, még kellett egy kevés kis idő. Akkor is, ha mindössze percek töredékeiről van szó…
- Tegnap éjjel készítettem neked immunrendszer-erősítő cseppeket és sütöttem süteményt. Ami az utóbbit illeti, még langyos lehet. Megkínálhatlak egy kis szakéval? - Nyilvánvaló módon kerültem a válaszadást, pontosan úgy, ahogyan az átlagember kerüli az atomkatasztrófával sújtott területre való belépést. Megvárom bátyám válaszát, kimért mozdulattal töltök magunknak és nagy korttyal, egészben nyelem le az italt. Marja a torkomat, gyomromat, levegőt is csupán azután veszek, hogy a forróság gyomromból szelíd erővel terjedni kezd mellkasom felé. Nem bánom, mert szükségem volt rá. Élvezem a csöndet, szükségtelenül, de megigazítom hajamat mielőtt beszélni kezdenék.
- Magánküldetésen voltam, ami… elhúzódott. - Szerettem volna elmondani, mennyire féltem már az első pillanatban is. Midőn kétségbe vontam, képes leszek-e végigcsinálni. Arról beszélni, hogy bár tisztában voltam a kötelességemmel és hezitálás nélkül vontam kardot, a szívem beleszakadt, amikor lesújtottam azokra az apró, pici testekre. Hogy egy részem ott maradt: hiába égette idegeimet a tudat, hogy ellenség, csupán gyerekeket láttam. - A részletekről nem mondhatok sokat, de a célt elértem. - Még most is felfordul a gyomrom. Hogyan tudok ennyire üres hangon beszélni minderről? Miért működik még a maszk, amit magamra húztam mindig, nehogy lássák, mennyire emészt belülről a métely? Tekintetemet Tenkaira emeltem és töltöttem még egy kört. - Legalábbis, Seiretei szemében. - Tessék, összetörik az álca, elég volt hozzá bátyám aggódó, éles pillantása. Ajkam keserű félmosolyra húzódik és belekortyolok az italba. - Visszatérésemkor szembesültem vele, hogy a rangomat elvették, amit megértek. Egy osztag sem maradhat ennyi ideig kapitány, de még hadnagy nélkül sem. - Hátrébb dőlök, kékjeimmel Tenkai vázát vizslatva. - Ezután közölték velem, hogy fejlődtem… és miután kipihentem magamat, jelentkezzek szolgálatra a 2. osztagnál. - Eltüntettem az utolsó kortyot is és halk csattanással tettem az asztalra a poharat. Vártam, mit reagál bátyám. Ismét kezeimbe vettem az étlapot és találomra választottam magamnak rengetek sült húst és salátát; rendelésemet leadtam a szemfüles pincérnek, aki szinte abban a pillanatban asztalunknál termett, ahogy ujjbegyem érintette a fedőlapot.
- Veled mi törtét ez idáig? Hogy van Killer… és a karod? - Kutatón mérem végig. Reméltem, nem azért nem hozta el kedvencét, mert már nem él…

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #74 Dátum: 2018. Júl. 09, 18:46:08 »
- Szimpózium, vacsora, szaké -

Mosolyogva fogadta az ajándékot, és habár az zavarta, hogy nem kapta meg a választ a kérdésére, de hát hogyan is tudná hibáztatni Seit? Vagy bárki hogy lehet képes arra, hogy a saját húgát hibáztassa? Tenkai szemében még mindig az a drága kislány volt, akivel gyerekként sokat játszottak, és hiába lett belőle egy csodaszép virágszál, Tenkai számára mindig is az marad, aki volt. Az édes, kicsi húgicája.
- Köszönöm a cseppeket. Azt hiszem, hogy hasznát fogom venni. Rá kell jönnöm, hogy a kapitányi lét bizony gyakran éjszakázással jár, és a kevés alvás nem tesz jót az egészségemnek, a süteménynek pedig kifejezetten örülök. Ettem sok fajta ételt, finomat és rosszat, de egyik se érhet a nyomába annak, amit a drága kis húgom csinál, a szakéból pedig csak egy keveset kérnék, sajnos még mindig nem bírom annyira az alkoholt, mint szeretném.- próbálna mindennapi dolgokról beszélni, mert látja testvérén, hogy valami nincs jól, és érzi is ezt. Nem voltak ikrek, de ahhoz nem kellett annak lennie, hogy tudja, valami olyan történt, ami megviselte Seit, valami, aminem a súlya lefelé húzta, és ez nem volt így jól, nagyon nem.
- Értem…- megitta a szakéját, és próbált nem köhögni. Hiába, nem bírta az italt.- De már itthon vagy, velünk, apával és anyával és… velünk.- nem, nem mondja ki, hogy a bátyjukkal, Tenkai számára nincs több testvér, csak Sei és senki más. Hisz ha olyan fontos lett volna, akkor a szüleik beavatták volna kettejüket ebbe, hogy valahol él még egy testvérük, valaki, aki bár szégyent hozott a nevükre, attól még létezett, és létezik. Most pedig, hogy kiderült, ártatlan volt, visszafogadták, mintha semmi se történt volna… így belegondolva ezért Tenkai neheztel a szüleire is.
- Megértem, és nem firtatom. Hiába vagyok kapitány, más osztag ügyeiről nem tudhatok, és nem is akarok. Elvégre akkor mi értelme lenne az osztagok számozásának? Legalábbis így fel, 13-ig. Elég lenne négyig is, a kettes maradna kettes, a négyes átmenne a hármas számra, a maradék beolvadna az egyesbe, és a négyes lenne a kidoukkal foglalkozó. Mennyivel egyszerűbb lenne.- mondta mosolyogva, próbálva valami témát a felszínre hozni, amivel terelheti Sei figyelmét, ne ragadjon le a fájdalmas múltban, koncentráljon a jelenre.- Értem. Valami olyasmit kellett tenned, ami a saját morális rendszereddel szembe ment. Ilyen a katonák élete, Sei. Sajnos ilyen, hiába a rang, akkor se vagyunk többek, mint egyszerű fogaskerekek egy hatalmas gépben, és néha meg kell tennünk azt, amit nem akarunk, hogy a gép továbbra is működjön.- nem akar jobban belemenni, és megosztani a saját nézőpontját, miszerint mindegy mi a parancs, végre kell hajtania, ha ez azt jelenti, hogy egy egész falut fel kell égetniük, akkor megteszik, ha vérfürdőt kell rendezniük, akkor azt fognak rendezni. Erősen dolgozott Tenkaiban a köteleségtudat, és tudta, hogy néha félre kell tennie a saját érzéseit, és a célra koncentrálni.- Nos… ha titkos küldetés volt, akkor igen, érthető. Habár azt nem értem, hogy a kapitányod hogy nem tudott róla. Vagy ez volt az álcád? Akarod, hogy beszéljek vele?- Sei következő szavainak hála, erre nincs szükség.- Örülök, hogy ezt hallom, hogy erősebb lettél. Az én szépséges kis húgom erősebb lett. Szerintem még nálam is erősebb lettél, és ez bizony büszkeséggel tölt el.- boldogan mosolygott Seire, más testvér talán nem lenne boldog attól, ha a kisebb lehagyta, de Tenkai nem ilyen volt, az, hogy Sei erősebb lett, azt jelenti, hogy még jobban meg tudja magát védeni, és ha már rendelt, akkor Tenkai is így tesz, majdnem azt rendelei, amit Sei, csak saláta helyett inkább krumplipürét kért.
- Megvagyok, mondhatni. Killer igen csak jól van, csak ide azért mégse hozhattam magammal. Nem hiszem, hogy állatbarát étterem lenne, sőt, talán még egyesek fogásnak néznék, és kérnék is. Az meg biztos nem tetszene neki. Nincs kedvem bocsánatot kérni mindenkitől, akinek nem tetszik a viselkedése, és biztos sok ilyen lenne.- eltakarta a száját, és kuncogott.- Nos… ami meg van belőle, azzal semmi gond sincs, bár néha tud fájni, főleg, amikor valami nagyobb időjárás változás jön, na, akkor néha az őrületbe tud kergetni, inkább a fejem fájna. De összeségében rendben van, magánéletben pedig… hát mondjuk úgy, hogy minden estém szabad.- lemondóan sóhajtott egy nagyot.- De ez annyira nem baj, tudok koncentrálni arra, hogy hogyan segítsek a lelkeknek, bár ez még képlékeny, de a terveim szerint csinálok egy hatalmas piacot, ahol árulhatnak majd, és nem csak zöldséget, meg hasonlókat, hanem tényleg mindent. De ez még nagyon az elején van. Nem is untatlak a részletekkel. Inkább arra felelj, hogy van valaki, aki miatt aggódnom kell, hogy el akarja csavarni a húgocskám fejét? Vagy esetleg már meg is történt, és az én szépségem bizony otthon hagyott egy epekedő udvarlót, csak is azért, hogy az ostoba bátyjával találkozzon, nos?- kíváncsian fürkészte Sei arcát, miközben sokat sejtetően vigyorgott húgára. Most már itthon van, és megérdemli a boldogságot, jobban, mint bárki más.