Szerző Téma: Kumo Étterem  (Megtekintve 6061 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #75 Dátum: 2019. Jan. 31, 19:09:02 »
Egy idegen vagy egy új barát?



A mai nap is úgy kezdődött, mint a többi. Kora reggeli kelés, edzés, takarítás és egyéb más teendők sokaságával vívott harc. Sose maradhattak ki ezek a dolgok Mindig is utáltam a hideget. Mi jó benne? A hó, a fagyos idő csak mind negatív dolgok. Na meg a seggem is befagy ilyenkor, de testvéreim miatt muszáj volt kilépnem a meleg vackomból. Így, elhatározva elindultam az udvarunkra, ahol családommal ütöttem el az időmet. Hóembert építettünk és a hócsata se maradhatott ki, bár igaz, hogy soha nem volt még ilyen élményben részem. Mikor még az Emberek Világában éltem nővéremmel nem nagyon foglalkoztunk ilyen dolgokkal. Mivel ő is utálta a telet. Majd persze bőrig ázva tértem be a lakásba, de megérte, mert mosolyogtak. Gyorsan megtörölköztem, majd átöltözve indultam el az osztagomhoz, ahol további edzések kíséretében jelentettem a kapitányunknak. A nap végéhez érve kicsit lepihentem, mert valahogyan nem éreztem magam a toppon. Lehet a kinti játék meg a sok kimerítő dolgok legyengítették a szervezetem? Megeshet. Viszont nem értem rá elmélkedni ezen, hisz az étterembe vártak. Néha-néha be szoktam ugorni, ha kedvem és időm engedi, hogy zenéljek egy kicsit.
Odaérve mint mindig mosolyogva vártak, jól ismertek már engem az ottani emberek. Mióta befogadott a családom, azóta minden nap betértem ide, mivel otthon nem szerettem lenni…
Elővéve a hegedűmet a közeli pulthoz állva kezdtem el játszani. Egyre nagyobb számban tértek be az emberek a hideg miatt, hogy átmelegedjenek. Majd bejött egy helyes, magas férfi és leült a pulthoz. Igaz nem ismertem, de mégis olyan érzés futott át rajtam, mintha már valahol láttam volna.
Viszont egyre jobban szédültem, de nem akartam leülni, hisz úgy gondoltam nem nagy gond. Majd jobban leszek, de nem így volt. Hirtelen elhomályosult minden…
Olyan volt, mintha álmodtam volna. Eközben pár emlék futott át rajtam. A nővérem, s neki a szép mosolya. Belegondolva, hogy már nincs velem rám tört a sírás, miközben lebegtem a semmiben.

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #76 Dátum: 2019. Febr. 02, 18:14:47 »
Egy idegen vagy egy új barát?

Utálta a telet. Soha nem rajongott sem a hidegért sem pedig a hóért. Nem is értette azokat akiknek örömet okozott eme évszak eljövetele. A gyerekeknél is furcsállta a hó iránti szeretetet hiszen semmi jó nem volt benne. Hideg volt, vizes lett tőle az ember és ha letaposták iszonyatosan csúszós felület keletkezhetett amivel Kouheinak mindig meggyűlt a baja. Ebből adódon nem is érti milyen felindulásból döntött úgy, hogy kimerészkedik ebbe a csúnya időbe sétálni. Ahogyan azt se értette, hogy éppen miért tart egy étterem felé amikor otthon bármilyen kaját elkészítettek neki amit csak kért és még fizetnie se kellett érte soha.
Az utcákon nem sok lélek kóválygott ami meg is tudott érteni hiszen ilyen időben a normális emberek fűtött lakásaikban maradnak és ott foglalják le magukat. Ahogyan haladt előre érezte, hogy kezei kezdenek átfagyni aminek nem örült annyira mert mert ilyenkor ujjai elkezdtek fájni mintha kést szúrtak volna ízületeibe. Szerencsére hamar megérkezett az étteremhez amit célul tűzött ki ezért gyorsan beljebb is lépett.
A helyiségben meglepő módon sokan tartózkodtak. Legalábbis többen mint ahogyan azt a fiú gondolta volna mikor még csak az ajtóban állt. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy nem csak Ő olyan hülye, hogy ebbe az időbe kimerészkedjen a szabadba. A pult mellett egy fehér hajú lány játszott hegedűn egy elég kellemes dallamot. Kouhei kiszúrta ahogyan a lány rápillantott amikor belépett, de nem foglalkozott vele. Sokszor előfordult, hogy megbámulták valamilyen oknál fogva, de sosem értette, hogy miért.
A zenélő lány mellett foglalt helyet a pultnál és az étlapért nyúlt, hogy megnézze mi az étel és ital kínálata a helynek ugyanis még soha nem járt sem itt sem más hasonló helyen hiszen otthonában tényleg mindent elkészítettek neki amit csak óhajtott.
Azonban sokáig nem tudta élvezni az étlap és kellemes zene okozta nyugodtságot ugyanis a lány, aki a zenét szolgáltatta minden előjel nélkül eszméletlenül koppant a padlón pont mellette. Fél percig értelmetlenül állt a helyzet előtt ugyanis fogalma sem volt arról, hogy ilyen helyzetbe mit kéne tennie. Csak akkor lendült akcióba amikor az étteremben tartózkodó személyek fele kezdett odacsődülni és attól tartott, hogy a végén kitalálják, hogy ezért is Ő a hibás.  Kérdés nélkül átnyúlt a pulton is kivette a pultos kezében a frissen engedett jéghideg kancsónyi vizet majd a lány mellé guggolt és egy határozott mozdulattal a kancsó egész tartalmát a lány arcába borította abban reménykedve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy magához térjen.  Sokan elégedetlenül hurrogtak és szidni kezdték a fiú, hogy mégis mit képzel magáról, de mindezt figyelmen kívül hagyta.
- Ha lehet tolják arrébb a seggüket mert így nem fog elegendő oxigénhez jutni amikor magához tér. - adta parancsba az ott lévőknek a dolgot hiszen tényleg elzárták a külvilágot tőlük.
Amennyiben sikerült észhez téríteni a lányt kérdés nélkül feltolja ülő pozícióba.
- Minden oké? Megütötted valamidet? - kérdezősködött a lánytól. - Mellesleg elmondanád, hogy mit találtál a padlón amit ennyire meg akartál nézni? - vakarta meg a tarkóját.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #77 Dátum: 2019. Febr. 02, 19:25:24 »
Egy idegen vagy egy új barát?


Betérve az étterembe már éreztem magamon, hogy nem vagyok épp csúcsformában. Viszont ezzel nem foglalkoztam, hisz csak egy enyhe megfázásnak gondoltam. Így el is kezdtem játszani a régi hegedűmön, amit még egy régi ismerősömtől kaptam ajándékba. Majd egyre többen érkeztek be az étteremben a hideg elől, amit meg is értettem, hisz jobb átmelegedni, mint kint fagyoskodni. Bár, azt viszont nem tudtam, hogy ilyen időben miért tartózkodnak kint.
A szédülés nem hagyott alább az idő elteltével, s méghozzá egyre jobban melegem volt. A testem tűzforró lett, de mire ez tudatosult bennem, addigra már minden homályos volt.
Közben vissza emlékeztem a régi Akadémia évekre, s az előtti dolgokra egyre rosszabbul éreztem magam a történtek miatt. A nővérem is eszembe jutott. Emlékszem, hogy mikor ő lázas volt egész este fent maradtam vele, míg jobban nem lett. Gondolkodásom közepette egy jéghideg érzés kerülgetett, mely miatt valahogy sikerült aránylag észhez térnem. A padlón feküdtem csurom vizesen, míg körbeálltak az ott fogyasztó emberek. Ahogy körbenéztem megpillantottam felettem a pultnál ülő férfit is. Valahogy nagyon ismerős alak volt nekem, de nem tudtam honnan.
Pár kérdést meghallva próbáltam válaszolni kisebb, nagyobb sikerrel. Tompának éreztem magam, így elég nehéz volt maga a felülés is.

-Köszönöm. -fogtam meg a fejemet.
-Nem hiszem, hogy megütöttem volna magam, csak szédülök és melegem van. -zavarodottan beszélve pillantottam az idegenre.
Közben próbáltam felállni, ahogy sikerült. Majd megfogtam a pultot, mert még éreztem a szédülést, utána a idegenhez szóltam.

-Nagyon sajnálom. Nem tudom mi történt velem. -majd félig, meddig meghajolva kértem elnézést a történtekért.
-Kurosawa Rin vagyok, örvendek. -nyújtottam kezet a férfinak.
Sose történt velem ilyen, így nagyon zavarban éreztem magam, s nem is gondoltam volna, hogy majd ennyi problémát okozok majd az itt lévő embereknek. 11.osztagos létemre nem hittem volna, hogy majd ennyire lever majd egy kis játék az udvaron.

-Elnézést, hogy megkérdezem de nagyon ismerősnek tűnsz nekem. Valahonnan ismerhetlek? -vakartam meg a tarkómat zavaromban.

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #78 Dátum: 2019. Febr. 04, 03:13:40 »

Teljesen értelmetlenül állt a helyzet előtt hiszen soha nem volt még része ilyenben. A tömeg még mindig morgott amiért arcon öntötte a lányt egy kancsónyi vízzel, de miután az magához térte büszkén veregette meg saját vállát a fiú.
- Ha a víz nem lett volna még mindig csipkerózsikázna itt a padlón.. - morgott oda az elégedetlen tömegnek akik egyből oszolni kezdtek miután a lány magához tért. Kouhei segített neki talpra állni majd az üres kancsót visszaszolgáltatta a pultosnak magának pedig nyugtató gyanánt kért egy  csésze sakét. Muszáj volt innia valamit erre a stresszre hiszen váratlanul életet kellett mentenie pedig csak enni szeretett volna…
- Ami pedig azt illeti semmiség, azért jöttem, hogy életmentőset játsszak. - mondta nevetve bár tartott tőle, hogy ezt egy kicsit bántónak fogja érezni a lány annak ellenére, hogy nem úgy gondolta.
- Na akkor ide lehorgonyzod a valagod ha szédülsz. - tolta oda neki az egyik legközelebbi széket majd  ha azt igénybe veszi segít neki helyet foglalni.
- Mondd csak ha éppen a második halálod szélén álldogálsz mégis mi a jó isten vett rá arra, hogy elgyere ide muzsikálgatni? - vonja kérdőre a lányt hiszen lehet valami veszélyes vírust hordoz magába amivel most sikeresen megfertőzte Őt is aminek kevésbé örülne mert valószínűleg ennél sokkal komolyabban a földhöz verné abból kiindulva, hogy soha nem viselte jól a betegeskedést.
- Én tudom mi történt. A csúnya télanyó tarkón vágott a jégpálcájával és elkaptad a takonykórt...- mondta ezt is nevetve majd lehúzta frissen kapott italát.
- Én pedig Kouhei, Fon Kouhei. Én is örvendek  ^^ - fogja meg a lány egyébként meleg kezét viszonzásképpen majd jelez a pultosnak, hogy szeretne inni még egy kört, illetve ezúttal a lánynak is kért egy nagy pohár hideg vizet.
- Hát nem hiszem, hogy az osztagomba tartozol szóval ha nem szoktál a 2.Osztag környékén járni akkor nem tudom, hogy merre láthattál korábban. - adott választ a lánynak amit követően megkapták italaikat és miközben nyújtotta felé a poharat beugrott neki..
- Megvaaaaan… hát nem együtt mentettük meg a karácsonyt egy-két éve? Amikor a kerge szarvas kór volt meg a pincébe zárt boszorkány, tudod!!! - próbálta meg rávezetni a lányt ugyanis szinte biztos volt benne, hogy Ő lesz az..

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #79 Dátum: 2019. Febr. 04, 18:55:48 »



Mikor még az Emberek Világában éltem sose voltam beteg. Legalábbis nem ennyire. Így nem értettem, hogy mi is történt a mai nap. Kisebb fejfájások voltak, de láz és ehhez hasonlók sose. Persze nővérem nem ilyen volt. Sajnos neki gyengébb volt az immunrendszere.
Felkelve a jéghideg gyönyörből Idegen-san segített rajtam. Sok ember állt körülöttem, ami miatt nem tudtam hova kapni a fejem zavaromban. Miután sikeresen felálltam és megköszöntem a segítségét le is ültetett.

-Viszont nekem nem ez volt a tervem a mai napra.-vakartam meg a tarkómat.
-Sose hagyok ki semmit. Ami a kötelességem és vagy megígértem, akkor azt bármi áron teljesítem. -mosolyogtam rá.
Nem is tudom, hogy honnan jött ez, de már gyerek korom óta ilyen vagyok. Nem tehetek róla. S mióta a 11.osztag tagja lettem még jobban erősödött ez a tulajdonságom.

-Na és te hogy kerülsz ide ilyen hideg időben? Mindenkinek befagy a segge. -ugyanis nem értettem.
Hideg van, hull a hó és fúj a szél. Mi jó ebben? A talaj is csúszik. Undorodom a téltől, főleg most már.

-Az lehet. -mosolyogtam rá, majd kidőltem a pulton.
Ahogy ez megtörtént kértem egy jó meleg teát egy hapci kíséretében, hisz bőrig ázva keltem fel.

-Áhh nem kell fáradnod~-fogtam meg a kezét, majd a csésze italomra mutattam.
-Ne fáradj ennyit, de azért köszönöm. -majd lehajtottam a fejem, viszont ha csak erősködött elfogadtam az ajánlatát.
-Hmm… Nem sűrűn járok arra. Igaz majdnem minden osztagnál voltam, s majd mindenkit ismerek, de valahogy nem ugrik be, hogy téged honnan. Hisz, 11.osztagos vagyok, így legtöbb időmet ott töltöm vagy épp járőrözök. -majd halkan felnevettem.
-Oh megeshet. -mosolyogtam rá csillogó szemekkel.
-Az a szarvas… -vissza gondolva arra a küldetésre egyre dühösebb lettem, majd kiengedtem az összes lélekenergiámat, amit Kouhei-san meg is érezhetett.

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #80 Dátum: 2019. Febr. 06, 00:19:34 »

-Én? Hát meguntam a házi kosztot és gondoltam eszek valahol máshol. Hiába főznek jól a Fon ház szakácsai néha unalmas amikor egy héten többször is ugyan az a menü. :roll: - mondta kuncogva majd miután a lány nem fogadta el a pohár vizet gondolkodás nélkül megitta Ő ugyanis iszonyatosan szomjas volt ráadásul nem vetett volna rá jó fényt az ha csak alkoholt látják inni.
 Szinte teljesen biztos volt abban, hogy a lány az akinek gondolja és, hogy együtt mentették meg a világot vagyis a karácsony nevű ünnepet amiről akkor hallott először és azóta sem ünnepelte, de szerencsére szenet sem kapott pedig nem volt az év legjobb gyermeke egyszer sem. Érdekes küldetés volt hiszen valami robotkukacok kerültek a szarvasokba azok megbolondultak, illetve arra is emlékszik, hogy rövid időre a 4. osztag felügyelete alá került miután nem hallgatott a 12. Osztag kapitányára és megtámadta a banyát az pedig játszi könnyedséggel fagyasztotta meg Őt.
Azonban sok ideje nem volt ezen gondolkodni ugyanis beszélgetőpartnere valamilyen oknál fogva nagy mennyiségű lélekenergiát engedett ki magából amely vállaira telepedett és nem tudta magát kihúzni, sót egyre jobba görnyedt rá a pultra többed magával ugyanis az étteremben lévő összes emberre hatással volt eme cselekedet.
- Neked elmentek otthonról vagy csak ennyire beütötted a fejedet? Mi lenne ha abbahagynád azt amit éppen csinálsz? Nem valami kellemes a pulthoz szegezve azok után amit tettem érted korábban. - préselte ki a fogai között abban reménykedve, hogy ez hatásos lesz hiszen tényleg kellemetlen érzés volt azonban az Őket körülvevő emberek jobban érdekelte jelen helyzetbe ugyanis veszélyeztetve voltak.
- Nem szólok még egyszer. Ha továbbra is folytatod meg kell próbálnom drasztikusan meggátolni ezt az egészet. Tudod családom által és az osztagom által elég képzett vagyok pusztakezes megoldásokban és azt is tudom hova kell ütni, hogy ne legyen komolyabb baja az embernek. -  fenyegette meg a lányt és nagy nehezen teljes testből felé fordult majd maga elé emelte jobbkezét amit közben ökölbe szorított jelezve, hogy nem viccnek szánta azt amit mondott.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #81 Dátum: 2019. Febr. 06, 18:39:41 »


Mikor még éltem nem volt sűrűn részem házi kosztban. Volt olyan, hogy én és a nővérem napokig nem ettünk. Meg is látszott rajtunk. Persze ez szerencsére változott, mikor a Kurosawa család tagja lettem. Bár, a napi bántalmazás azóta se csökkent.
-Hmm~ hát nem tudom. Nálunk otthon mindig csak én főzök. -kuncogtam fel.
-Bár mikor éltem volt olyan, hogy napokig nem ettem. Nem volt mit. -mosolyogtam a fiúra.
Emlékszem, hogy amikor a Lelkek Világába kerültem egyre hevesebb természetű lány lettem. Nagyon sokszor verekedtem nővérem miatt, s a hangulatom se volt egyszer se boldog. Nagyon nehezen tudtam magam kontrollálni. Viszont, ahogy tartozhattam valakihez, valakikhez ez megváltozott. A 11.osztag kapitánya sok mindent tanított nekem, s a személyiségem és a fizikai, lelki állapotomhoz nagyban hozzá járult. Az osztag miatt vagyok az, aki.
Ahogy eszembe jutott a sok emlék arról a neves küldetésről, s hogy mennyi minden történt egyre dühösebb lettem. Nem akartam én bajt, s azt se hogy a vendégeknek és Kouhei-sannak baja essen, de a láz miatt nem voltam önmagam. Nem tudtam magam fékezni.

-Nagyon sajnálom nem akartam. -rögtön meghajoltam, majd vissza fogva energiámat kértem bocsánatot a jelen levő emberektől, akik erre csak kuncogást mutattak felém.
Ez betudható volt annak, hogy már úgy ismernek engem ott, mint a saját tenyerüket.

-Sajnálom Kouhei-san. Meglátszik, hogy lázas vagyok. -leülve hajtottam le a fejemet, s szipogásba kezdtem.
-Nem akartam bajt. -majd néztem a fiúra.
Majd kérve egy kör italt kértem még egyszeri bocsánatot a jelen levő emberektől.
Nagyon szégyelltem, amit tettem, hisz 11.osztagos létemre nem kéne ilyeneket tennem.

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #82 Dátum: 2019. Febr. 06, 21:51:25 »

Teljes mértékben értelmetlenül állt a dolog előtt. Gőze sem volt, hogy a lány miért engedte szabadjára lélekenergiáját egyik percről a másikra viszont abban biztos volt, hogy ez kellemetlen érzést biztosít számára is és az ott tartózkodóknak is. Azonban sikerült hamar véget vetni a dolognak erőszak alkalmazása nélkül is. Úgy tűnt elég hatásos volt fenyegetése, ami tényleg elég erőszakos volt, de nem volt más ötlete akkor és ott.
- Nem haragszok, de ha lehet a továbbiakban fékezd magad különben tényleg kupán váglak annak pedig nem fogsz örülni. Elég képzett vagyok a pofozkodásban. :roll: - mondta félmosollyal az arcán miközben végignézte ahogyan szipogva dönti előre a fejét. Kicsit lelkiismeret-furdalása lett hiszen úgy tűnt tényleg akaratán kívül cselekedett Ő pedig elég csúnyán nekiugrott ezért.
- Nem történt személyi sérülés tehát nagy gond nincs csak ha lehet a jövőben tényleg fékezd magad mert lehet máskor nem úszod meg ennyivel. - mondta kedvesen miközben csillogó szemekkel fogadta el a lány által kért italt ami valószínűleg bocsánatkérésének egyik jelképe volt.
- Fenékig! - mondta lelkesen majd lehúzta gondolkodás nélkül. Mostanában elég sok alkoholt fogyasztott leginkább rémálmai elfelejtésére ugyanis a mai napig üldőzték és már nem csak álmában. Ébren is volt, hogy eszébe jutott vagy néha bevillantak neki képek, de a nagy vörös fénynél tovább még eddig egyszer sem jutott pedig igazán kíváncsi lenne mi a lényege ennek az álomnak.
- Ha lázas vagy és nem érzed jól magad nem kéne meglátogatni a 4. Osztagot? :o Hátha tudnak segíteni, engem is minden alkalommal összeraktak bármilyen ramaty állapotba kerültem hozzájuk. Szóval szerintem pikkpakk megoldják a gondod. -próbál mag tanácsokat adni a lánynak, hogy kihez forduljon gondjával hiszen ha a láz ily szinten kikészíti, hogy a lélekenergiáját sem képes uralni akkor sürgősen ellátásra szorul.
- Egyébként ha jól emlékszek azt mondtad a 11. Osztaghoz tartozol. Ilyen könnyen padlóra küld egy kis nátha? :p – kérdezi nevetve teljesen sértő szándék nélkül. - Amúgy azt hallottam rólatok, hogy barbárok vagytok, de te nem igazán tűnsz annak. Vagy csak ez a megtévesztő álca, hogy utána szanaszét kaszabolj mindent? >.> - húzódik egy kicsit hátrébb miközben felveszi a gyanakvó arckifejezést.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 975 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #83 Dátum: 2019. Febr. 10, 17:38:21 »

Bár osztaga tényleges vezetőséggel jelenleg nem rendelkezett valahonnan így is kapta minden halálisten a parancsokat amelyeket kötelesek voltak követni. Több mint valószínű volt számára, hogy az osztag jelenlegi állapotában a Főparancsnok irányítása alatt állt. Furcsállta, hogy jelenleg sem orvosolták a problémát miszerint nyoma veszett a hadnagynak és kapitánynak is, aki történetesen unokabátyja, Yuuken volt. Azonban tudomást szerzett arról, hogy minden más osztag sorra kapja az újdonsült vezetőket ezért nem is igazán értette, hogy náluk miért nem történt még meg a pótlás.
Mai mai parancsa a városban való őrjáratozás és az ott rakoncátlankodó személyek fegyelmezése volt. Nem igazán érezte magát igazságosztónak és a helytelen cselekedet sem minden esetben jelentette ugyan azt számára mint a Gote 13-nak, de nem ellenkezett, Gentarōval oldalán igyekezett elvégezni a szükséges eljárásokat.
- Furcsa, hogy ilyen feladatokat kell elvégeznie, kicsit sem illik nagyságához..- zsörtölődött az ifjú testőr. Souji arcán szelíd mosoly jelent meg ugyanis egyet kellett értenie a fiúval. Nem tartotta az ő szintjének ezt a dolgot, de hát a parancs az parancs és jelen helyzetben nem élhetett főnemesi mivoltával.
- Ez egy feladat amely minden halálistenre érvényes. S mivel jó magam is az vagyok köteles vagyok elvégezni a nekem kiadott feladatokat függetlenül attól, hogy melyik családba tartozom. Ez is része a feljebb lépésnek. - magyarázta meg testőrének a dolgot, hogy mégis miért hajlandó engedelmeskedni a parancsnak és ilyen lekezelő munkát végezni ahol bárki fia hozzászólhat.
- Tehát minél több ilyet végez annál nagyobb az esélye, hogy fentebb kerül az osztag ranglétráján? -  érdeklődött a Fon amire Souji jelenleg csak egy elismerő pillantással válaszolt. Nem gondolta volna, hogy a kis szeleburdi fiúnak egyből leesik, hogy mi a lényege ennek az egésznek. Minden erről szól. Az erőről és befolyásról. Minél előrébb jut annál több beleszólása lesz a dolgokba és annál több dolgot tehet majd meg anélkül, hogy számonkérnék. Bár jelenleg is hatalmas befolyással rendelkezett a Shihouin névnek köszönhetően ez nem volt elég számára hiszen mint tapasztalhatta ez nem minden esetben elég.
Dél fele járhatott az idő ugyanis a nap pontosan felettük helyezkedett el. Valahol a város közepe fele lehettek amikor megéhezett. Gyorsan átgondolta a helyzetet ugyanis a családi kúria messze volt és a helyet sem hagyhatta el amíg szolgálatban volt. Azonban nem bízott a helyi lehetőségekben, ami az étellel volt kapcsolatos hiszen bárki megpróbálhatja megmérgezni. Testőrét sem bocsáthatja el, hogy hozzon neki a megbízható konyháról ebédet hiszen akkor meg egyedül marad ezen a nyílt területen. Tény, hogy meg tudja magát védeni mégsem állt szándékában bemocskolni a kezét ha arra kerülne sor.
- Nincs mit tenni, itt kell keresni valamit.. - morgott az orra alatt amire a Fon fiú egyből felkapta a fejét.
- Mi a gond uram? - kérdezett rá, hogy megtudja gazdája mégis miért dünnyögött az orra alatt anélkül, hogy Őt beavatta volna.
- Ebéd idő van én pedig megéheztem. Keress egy helyet a közelben ahol elfogyaszthatok pár finom falatot. - adta parancsba a fiúnak, aki egy meghajlást követően el is tűnt. Souji balja kardja markolatának tetejére csúszott, hogy ha szükséges egyből elő tudja majd rántani. Bár nem tudta mitől tart ennyire hiszen ilyen nyílt terepen elég kevés az esélye, hogy egy főnemes életére törnének.
Pá perc elteltével testőre is visszatért amit követően karjait mellkasa előtt fonta össze és úgy haladt tovább.
- Két háznyira innen a jobb oldalon van egy étterem. Elég sok ember volt a környéken amiből azt gondoltam, hogy az megfelelő lehet Önnek! - adta tudtára a testőr amin egy kicsit felkapta a vizet.
- Te csak ne gondolj semmit, mutasd hol van.. - szidta meg a fiút, aki látszólag bántnak érezte a dolgot, de nem tett megjegyzést.
Tényleg olyan közel volt ahogyan azt Gentarō mondta neki. Mivel az eddiginél több ember vette körül Őket a fiú közelebb lépett urához és így léptek be az étterembe. A belső elrendezés egyszerű volt, nem nyerte el a tetszését, de nem volt mit tenni. Az emberek a háta mögött összesúgtak hiszen a bőrszíne szint egyből tudtára adta sokaknak, hogy mégis ki lehet Ő az őt hű pincsiként követő fiú pedig csak megerősítette Őket ebben. Nem tulajdonított a helyzetnek nagy figyelmet, megszokta már, hogy a legtöbb helyen felismerik és tudják, hogy hova tartozik, nem volt újdonság a számára.
Ahogy üres asztal után kutatott azonban megakadt a szeme egy számára alacsony nőn. Fekete haja háta közepéig lógott, de nem ez volt az, ami felkeltette az érdeklődését. A lány vállán hadnagyi karszalag ékeskedett. Azt nem látta, hogy melyik osztagé, de az nem is volt lényeges.
- Nocsak. - adott hangot meglepődöttségének hiszen nem gondolta volna, hogy póitt fog összefutni egy hadnaggyal.
- Mi a gond Shihouin-dono? - kérdezett rá egyből a mögött álló Gentarō.
- Látod azt a nőt? Az egy hadnagy. Gond egyáltalán nincs csak meglepett a jelenléte. - válaszolta meg a kérdést egy mosoly kíséretében majd hangtalanul haladt tovább egyenesen a nő felé.
- Szép napot Kisasszony. - szólította meg a nőt. Nem várt nagy felhajtást, de azt azért remélte, hogy viszonozva lesz a köszöntés.
- Mily meglepetés ilyenkor egy hadnaggyal itt találkozni. - jegyezte meg széles mosollyal az arcán. Tényleg meglepő volt számára hiszen eddig azt gondolta, hogy leginkább az irodájukban töltik még az ebédidőt is.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzak. Shihouin Souji. Ő pedig Gentarō a testőröm. - hajolt meg a bemutatkozást követően majd úgy gondolta rátérhet a lényegre. Talán a nő tud némi információt adni majd neki, hogy például az Ő osztagában jelenleg miért nincs pótolva a vezetőség.
- Megengedi, hogy Önnel fogyasszam el az ebédet? Biztos vagyok benne, hogy kellemes társaság lesz. - mondta továbbra is mosolyogva, illetve kedvesen hiszen jelen helyzetben az alap stílusa nem lett volna megfelelő. A választ sem várta meg benyúlt egyenruhájába és pénzt adott testőrének majd egy legyintéssel jelezte, hogy leléphet Ő is ebédelni. Így kettesben maradt a hadnaggyal, aki remélhetőleg beleegyezik a közös ebédbe.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 10, 17:40:43 írta Shihōin Souji »

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #84 Dátum: 2019. Febr. 10, 20:56:51 »

Nagyot nyújtózkodva dőlök hátra a székben. Nem volt túl jó ötlet kihagyni a reggelit, általában délutánig elvagyok ebéd nélkül, mire egyáltalán feltűnik a hiánya, de így…  Másokon már láttam, hogy már 11 fele az órát nézik, hogy mikor üt delet és rohanhatnak enni, szóval a dél normális idő az ebédhez, csak általában nem nekem.
~ Egyél már mert meghülyítesz!! – majdnem megugrom a székemben, mikor hirtelen rám üvölt Yoru, én pedig legszívesebben megfojtanám, de csak bosszúsan nagy levegőt veszek.
~ Ezt még befejezem aztán megyek. – ez lehet jobban meglepte most, mint azt gondolnám, mert nem kapok választ. Lehet, hogy nem vall rám, de nem tudok mit tenni. Azt hiszem ezt nem gondoltam át eléggé. Utálom, mindig is utáltam a papírmunkát, erre a saját nyakamba akasztok egy vagonnal. Én sem vagyok teljesen normális. Bár még mázlim van, ennél már csak talán a 10. osztaggal járhattam volna jobban, ott vagy elégetik vagy elássák, ahogy hallottam. De Mizushima-taichou is hihetetlen, legalábbis én még nem láttam shinigamit, aki ennyire szeretné a papírmunkát. Nyugodtan rám hagyhatna akár a saját adagjából is, mégsem teszi soha, így nincs is olyan sok dolgom, csak ami eleve az enyém lenne. Bár néha picit kellemetlenül érzem magam miatta, nem kellene mégis inkább kicsit erősködnöm? Na, majd odafigyelek.
Nem csak az étel, de nem tudok teljesen az előttem lévő papírra koncentrálni. Csak néhány napja vagyok itt, és még a berendezkedés, bútorok…hagyhatnék mindent úgy, ahogy van a szobámban is, de… az annyira kifejezéstelen.
- Na jó, koncentrálj! – szidom magam, mert bár az a lusta hippocampus meglepődik rajtam, de rájöttem a napokban, hogy a papírmunkánál jobban csak egy valamit utálok. Ha az asztalon van a papírmunka, egész nap látom és kerülgetem. Folyamatosan arra emlékeztet, hogy még dolgom van és ez idegesít. Akkor már inkább minél előbb intézzem el, minthogy nap közepén/végén kezdjek vele kapkodni.
Végre megvagyok amivel kell, és ahogy elkerül előlem a papír, azzal a mozdulattal már nyújtózkodva pattanok is fel. Kilyukad a hasam, de nem kell nekem szendvics, azt jelenleg akkor leszek hajlandó enni, ha most rám tör az egyik tiszt, hogy már megint hollowok támadnak és azonnal menni kell. Remélhetőleg nem áll fent ilyen helyzet, és rendesen megebédelhetek.
Valahogy újabban szokásom könyvet vinni magammal, hogy ne legyen olyan unalmas egyedül, amíg várok az ételre. Jó döntésnek is érzem. Hatalmas limonádét kortyolva belemerülök a lap soraiba. Nagyon gondolkoztam azon, hogy a Kumo, vagy a Kingyo, de félő, hogy nem bírnám ki, hogy ott vagyok, de nem mártózom meg a fürdőben, így végül erre az előbbire esett a választás.
Teljesen belefeledkezek a sorokba, csak arra próbálok figyelni, hogy nehogy egyszerre pusztítsam el a teljes fél liter limonádét még a főétel előtt, mikor hirtelen a hátam mögül közvetlen köszönés ránt vissza a valóságba. Kíváncsian döntöm hátra a fejem, és ahogy ilyen szögből egyértelmű lesz, hogy nem a pincér, csak akkor fordulok normálisan is az érkezők felé. Karamell színű bőr és sárga szemek, és a rajta lévő arany ékszerekkel úgy néz ki, mintha valami indiai nagykutya lenne. Nem nehéz kitalálnom, mi lehet a családneve, de nem kimondottan köt le a felfedezés, gondolataim még kicsit csüngnek a karamellszínen. Bár nekem lenne egyszer ilyen bőröm…
- Szép napot kívánok! – mosolyodok el szélesen, hol az egyikre, hol a másikra tekintve, mert mindkettőjüknek szánom a köszönést.
- Valóban? Pedig ebédidő van. Én nem mindig szeretek a négy fal között ragadni egész napra. – igazából nem is nagyon foglalkoztam ezzel, nem néztem körbe, hogy kin van esetleg karszalag, vagy kapitányi haori, de nem gondoltam volna, hogy bárki azért megszólít majd, mert karszalagot viselek. Még én se szoktam hozzá.
Kezd zavarni, hogy itt ücsörgök, miközben ő illedelmesen mutatkozik be. Még úgy is, hogy ők jöttek ide, túlságosan is belém nevelték, ha úgy érzem az illető megérdemli, nehezemre esik nem illedelmesen viselkedni.
- Örülök a találkozásnak, én nevem Shinozaki Amine. – most már én is felállok miután becsuktam a könyvemet, és illedelmesen meghajolok a bemutatkozáshoz. Nem tudom, kell e megjegyeznem a melyik osztaghoz tartozom, elvégre ott virít a karomon és ő se tért ki erre a részletre. Nem mintha igényt tartanék ilyen információkra, legfeljebb csak ha ugyanabba az osztagba tartozunk, mert abban az esetben azt hiszem erősen ajánlott lenne elkezdenem megjegyezni a még ismeretlen arcokat.
A kérdésére szóra nyitnám a számat, de ő már küldi is el a testőrét. Egy pillanatra belém bújik a kisördög, és megfordul a fejembe, hogy ez a srác még biztosan nincs nagyon hozzászokva a nemleges válaszhoz. Talán nőktől még kevésbé, és ha igazam van, mindent vinne a meglepett arckifejezése, miután elküldte a kutyuskáját ha egyszerűen csak nemet mondanék. A gond csak az, hogy nem valami kellemes mindig egyedül, és ennyire gonosz se vagyok, semmit sem tett amiért rászolgálna, és okom sincs, hogy elutasítsam a társaságát.
- Persze, nyugodtan foglaljon helyet. – intek végül pár pillanatnyi gondolkozás után a velem szemben lévő székre, felkínálva ezzel a helyet, mikor ismét visszafordul felém. – Nyugodtan tegezzen, azt jobban szeretem. – közvetlenebb, és inkább ahhoz vagyok szokva. Persze akinek jobban a nyelvére jön, és jobban is szereti, nyugodtan magázhat, de általában akivel semmi problémám, annak ezt szinte azonnal felajánlom mindig. – Ha megenged egy kérdést, szükség van testőrre, mikor ennyi tiszt nyüzsög mindenfelé? – elvégre erre leginkább csak shinigamik tartózkodnak főként, kíváncsi lennék mi értelme külön egy plusz védelemnek, nem hinném, hogy mikor ennyi harcossal van körülvéve, plusz még egy bármit is számítana már. De persze ez nem az én dolgom, és miért is lennék tisztában azzal, hogy miért tart azon kívül testőrt, mert megteheti, így nem is köteles válaszolnia, ha nem akar. Nem kellene már az első kérdésemmel indiszkrétnek lennem egy vadidegennel szemben.

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 975 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #85 Dátum: 2019. Febr. 11, 13:00:48 »
Az étteremben tartózkodó tisztek egy része köszöntötte Őt miközben szó nélkül haladt el mindenki mellett. Csak a köszöntést követően vette észre, hogy a hadnagy akit megszólított egy könyvet olvasott addig a percig. Azt követően pedig egyből rá figyelt. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő pár másodpercig a bőrét bámulta, de nem haragudott meg érte hiszen nem minden halálisten rohangál karamellszínű bőrrel miközben számos aranyékszer díszíti.
Kedves hangnemben viszonozta a köszöntést azonban ülve amiért megpróbált nem haragudni és ezt szóvá tenni hiszen Ő kezdeményezte a társalgást. Ami még szemet szúrt neki, hogy nem csak neki hanem a testőrnek is köszönet, ami jó neveltségre utalt. Meglepte a dolog hiszen kevés halálistennel találkozott az elmúlt időszakban, aki ekkora figyelmet szentelt volna a Fon fiúnak egyaránt.
- Igen, eddig azt gondoltam, hogy leginkább az irodájukban töltik az idejük túlnyomótöbbségét, de ezek szerint adódnak lehetőségek amikor elhagyhatják azt. - mondta a nőnek hiszen tényleg úgy gondolta, hogy annyi munkájuk lehet, hogy ki sem látnak belőle, de a jelek szerint tévedett. Beszélgető partnere ekkor körbetekintett valószínűleg azért tette, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg Ő az egyetlen hadnagy, aki itt tartózkodik. Souji továbbra is mosolyogva állt és bemutatkozásáét követően a nő hirtelen felpattant és viszonozta azt is szintén kedves hangnemben.
- Nem kevésbé örvendek. Milyen szép név, ritkán hallani ilyen jól csengő nevet a több száz között. - hízelgett a lánynak. Előnytelen lett volna ha semmibe veszi annak ellenére, hogy tényleg nem tulajdonított nagy figyelmet annak, hogy szépen hangzó nevet hall vagy sem. Soha nem foglalkozott más halálistenekkel csak akkor ha azok a családjához tartoztak. Ráadásul nem véletlenül szólította meg, információkat akart szerezni és reménykedett benne, hogy ebbe némileg segítségére lesz Amine.
Egy másodpercre se fordult meg a fejében, hogy nemleges választ is kaphat kérdésére. Eddigi élete során az esetek túlnyomó többségében megkapta amit akart ahogyan az most is megtörtént. Nem tudta eldönteni, hogy ez most azért van mert főnemes vagy azért mert ennyire normális személyre bukkant a Gotei 13 vezetőségében. Miután testőre odébbállt gondolkodás nélkül foglalt helyet a lánnyal szemben. Sárga szemeivel a nő arcát vizsgálta, aki szemmel láthatóan nem volt meglepődve vagy megijedve attól, hogy egy főnemes ült le vele szemben.
- Tegezzem? - ez enyhén szólva meglepte. Neveltetését tekintve alap volt számára, hogy senkit nem tegez és soha senki nem is ajánlotta fel neki. Bár ezt be lehet annak is tudni, hogy ennyire sose merült bele egy ember társaságába sem ráadásul eddig egy hadnaggyal sem találkozott. - S mit szeretne, hogy hívjam Shinozaki-san? - érdeklődi meg a lányt hiszen ennél barátibb hangnemet ha tehetné se engedne meg magának mégis csak magasabb pozíciót tölt be a halálistenek ranglétráján. A lány nem vesztegette az időt  hiszen egyből egy kérdéssel kezdte a társalgást. Bár jó maga tervezte irányítani a beszélgetést, hogy ráterelje a szót a lényegre most mégis válaszolni kényszerült. Szemével a kérdés tárgyát képező fiút kereste és meg is találta. Tőlük négy asztalnyira foglalt helyet pont úgy, hogy lássa őket.
- Lehet, hogy tisztekkel vagyok körülvéve, de senki sem tudhatja kinek mi a szándéka. Elvégre a négy főnemesi család egyik sarja vagyok. Történetesen a Shihouinok és mindemellett a jogos örökös, aki valószínűleg egyszer majd a ház vezetője lesz most, hogy számos halálistennek nyoma veszett köztük nagybátyám is. - mondta komoran miközben karjait mellkasa előtt összefonva figyelte Amine reakcióját. Bátor dolog ilyet hangoztatni egy étterembe hiszen annak idején Yuuken fiát is megölték azért aki volt. - Másrészt pedig a Fon család elég régóta szolgálja az én családomat. Születésük pillanatától kezdve erre nevelik Őket. Ha akarnám se maradna otthon. - mondta kuncogva. Nem hazudott. Kouhei még talán csak-csak eleget tenne a parancsnak, hogy maradjon, de ez a fiú más volt. Ő az első pillanattól kezdve az életét adta volna érte ami elég abszurd mégis tetszett neki.
- Ha jól láttam olvasott amikor megzavartam. Megkérdezhetem, hogy mely mű varázsolta el? - kérdezi kedvesen miközben az étterem pincére megérkezik figyelmen kívül hagyva számos más vendéget.
- A ház specialitását és a legjobb zöld teájuk mellé. - adta le a rendelését majd tekintete visszakúszott a lányra. Fiatalnak tűnt mégis hadnagyi pozíciót töltött be. Ötlete sem volt, hogy ilyen erős vagy csak valaki szerette volna a közelében tudni… a kettő közül valamelyik ebben viszont biztos volt.
- S mondja csak Shinozaki-san. Régóta hadnagy? - kezdi meg az érdeklődést amiért valójában helyet foglalt vele szemben. Ezt követően szeme a hadnagyi karszalagra vándorolt amelyen már jól látható volt számára, hogy melyik osztaghoz is tartozik. Nem hallott sok mindent a 13. Osztagról, csak annyit tudott, hogy a Mizushima-ház egyik tagjának vezetése alatt áll.
- Mostanában elég sok új hadnagyot neveznek ki. A korábbi testőröm is hadnagy lett. Véletlenül nem ismeri Kouhei-sant? - érdeklődik tovább hiszen minél több témát hoz fel annál könnyebb lesz irányítania a beszélgetést és talán hamarabb megtudja azt amit szeretne. Eközben pedig a korábban rendelt itala is megérkezett. Forró volt, de illata elég kellemes volt így bízott benne, hogy az íze is kellemes lesz. Maga elé helyezte és jobb mutatóujjával a pohár peremén kezdett el körözni miközben a válaszra várt.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #86 Dátum: 2019. Febr. 13, 01:46:50 »

Tényleg elgondolkoztat az, amit ez a shinigami mond nekem. Még nem néztem meg, ki hova megy, hol eszik, de már tisztként is azt vettem észre, hogy a legtöbben házilag előre elkészített ebédeket fogyasztanak, nem akarnak mindig külön költeni erre egy étteremben, főleg, hogy egy nap három étkezésből áll. Teljesen meg tudom érteni őket, én is az ő táborukat díszítem, még nem pénzzel tömöm ki a párnám, de azért jó néha itt enni. Nem az étel, hanem a hangulat a lényeg.
- Elhagyni elhagyhatják azt, nincsen megtiltva. De biztosan kényelmesebb nem kimozdulni az ebédért. Vagy másik helyen ebédelnek.
Hisz ebédidő, még ha van is munka, senki se kötelezi a hadnagyokat, hogy napi legalább 12 órában el sem mozdulhatnak az asztaluk mögül. Azzal a fizikai állapot is romlana, és elfogyna ugyan minden papírmunka, de lenne helyettük egy legyengült, hasznavehetetlen fukutaichou.
Nem igazán zavartatom magam azzal, hogy a helyemen maradok, elvégre nem igazán látom okát, hogy felálljak, egy „jó napot”-ért felesleges. Legalábbis úgy érzem. Csak mikor a bemutatkozáshoz kerül a sor, akkor már felgyúl a fejemben az illemjelző lámpa, meg persze a tény, hogy ha már ő is ennyire illemtudóan mutatkozott be… pedig attól még hogy hadnagy lettem, igazán nem kellene úgy viselkedni körülöttem, mintha benne maradt volna az egyenruhájukban a vállfa.
~ Azt hiszem ehhez is hozzá kell szoknom. – gondolatban felsóhajtok, nincs mit tenni. Talán egy-két hónap múlva már észre se fogom venni, csak most az első napokban fura. Meg ez a tiszt ráadásul egy főnemes. Bár az se sokat jelent most jelenleg. Legalábbis számomra.
- Köszönöm. – mosolyodom el, mert igazából nem nagyon tudom hová tenni magamban a bókot. Kedves, és jólesik, de nem tudom, hogy ilyen-e a természete, vagy okkal kapom a hízelgést. Meg nem is vagyok hozzászokva, tegyük hozzá. – Melyik osztaghoz tartozik? – ez egy kicsit foglalkoztat, és akkor már látványosan is bele fogok vörösödni, ha azt mondja, hogy a 13.-ba. Következő programterv, miután visszaérvén leellenőriztem, hogy nem-e osztódtak azóta a papírok az asztalomon: Sétálni párat az osztag területén, csak hogy szokjam és megjegyezzem az arcokat.
Kissé meglep az, hogy Souji-kunt meglepik a szavaim. Még Mizushima -taichou se volt kimondottan meglepve, mikor mondtam neki, hogy tegezzen.
- Csak ha szeretné, és jólesik. Nem muszáj, csak inkább ehhez szoktam hozzá, és a magázás olyan érzés, mintha öregítenének. Tudom, ostobán hangzik. De ha kényelmesebb ha magáz, akkor nem erőltetem, csak egy ajánlat volt. – ha már visszakérdez a megerősítés miatt, lehet nem igazán akarja a közvetlenebb formát használni, ismerek olyat, akinek szintén inkább a formálisabb stílus jön kényelmesebben a nyelvére, sőt, olyat is, aki a kettőt vegyítve használja. – Ahogyan szeretne. – hogy hogyan szólít, az már nekem teljesen mindegy. Bár van egy-két megnevezés, amit nem nagy örömmel vennék, de van egy olyan érzésem, hogy ő nem az a fajta, aki meg akarna kockáztatni akárcsak viccből is egy ilyet. Egy-két főnemesnek amúgy sincs humorérzéke.
- Na igen, köztük sok kapitány is. Félek, attól nem egy-két plusz harcos fogja megvédeni… De minél erősebb lesz Souji-kun, annál kevésbé lesz szüksége testőrségre. – elmosolyodva gondolkozok el, elvégre amitől egy kapitánynak nyoma veszik, attól nem sima testőrök fognak bárkit megvédeni, viszont az utolsó mondatot akkor veszem csak észre, hogy hangosan is kimondtam, mikor már késő volt, és azonnal meg is bánom. Egyrészt az, hogy én jobban szeretem a közvetlenebb stílust, nem biztos, hogy ő is méltányolni fogja, másrészt pedig… – Mármint persze, lehet, hogy már most is erős, elvégre nem vagyok tisztában az Ön erejével és képességeivel. – ezt azonnal próbálom korrigálni, mert ezt akár úgy is értelmezheti, hogy gyengének tituláltam, pedig egyáltalán nem ez volt a szándékom. Életemben nem beszélgettem még testőrségről és hasonlókról, az, hogy én kívülállóként teljesen feleslegesnek tartom, főleg ha már valaki ráadásul shinigami, de én nem látok ebbe mélyebben. A belviszályokba és a többibe, biztosan megvan erre a nyomós oka. Arra se foghatom, hogy elvonta a figyelmem a szemet vakító önfényezés, hogy ha eddig nem is tudtam, hát most tudjam, hogy amúgy mellékesen a Shihōin ház leendő fejével beszélek. – Pedig az parancsmegtagadás lenne, ami nem mindig túl bölcs ötlet, még a végén magára haragítaná vele az Urát. – próbálok viccelődni, én is kicsit elkuncogva magam. Eszem ágában sincs lebeszélni semmiről, nem rabszolgatartásról beszélgetünk, hogy bármi problémám legyen azzal, ha valaki testőrt tart, sőt!
- Ó, csak egy régi klasszikus. Büszkeség és balítélet. – szelíd mosollyal elemelem a könyvet az asztalról és felé nyújtom úgy fordítva, hogy az irányába legyen a cím jól olvashatóan. Ahogy a viktoriánus korabeli divat, úgy a régmúlt korok szokásai és hagyományai is tetszenek. – Minden mű elvarázsolja az embert, ha belefeledkezik a sorokba.
Nem sokkal azután, hogy Souji-kun leadta a rendelést, egy másik pincér már érkezik is a főételemmel.
- Köszönöm. – mondom reflexszerűen, azután már távozik is. Csak egy pillantást vetek a tányéromra. Currys rizs. Extra erősen. Ez mindig külön kérésem, ha csípős ételt eszem, hogy ha csípős, na az számomra sose elég csípős. Ez jól meg lett fűszerezve, már az orrommal érzem, hogy sokaknak ez nehezen csúszna már le a torkán. Viszont csak egy pillantás erejéig foglalkozom a tányérommal, hozzá sem érek, figyelmem az asztaltársaságomé.
- Nem, én is csak mostanában lettem kinevezve. – nem igazán van erről mit mondanom, mesélnem se sok. Én is ugyanúgy, mint sokan mások, most lettem csak kinevezve. Amilyen kevés régi hadnagy maradt, amúgy is keveseknek lett volna „igen” a válaszuk erre a kérdésre.
- Nem igazán cseng ismerősen a neve, szerintem még nem igazán volt egymáshoz szerencsénk. Elég sok az eltűnés és a haláleset, eddig csak a 9. osztagról tudok, ahol nem történt új kapitányi, vagy hadnagyi kinevezés. – elgondolkozva kortyolok bele a limonádémba. Még van néhány osztag, ahonnan nem hallottam még semmit ezzel kapcsolatban, de a volt osztagomon kívül, eddig ahonnan hallottam valamit, ott valamelyik posztra érkezett új kinevezés. De nagyon örülök, hogy a régi osztagom rendben van. Nara-taichou nagyon erős, remélhetőleg nem is lesz baja, és Momo-san is tud vigyázni magára.

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 975 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #87 Dátum: 2019. Febr. 14, 21:23:21 »

A háttérben számos halálisten összesúgott vagy éppen csak meglepődötten követte figyelemmel a lezajló eseményeket. Hiszen sokak számára nem volt mindennapos, hogy egy egyszerű tiszt ily könnyedén leszólítson egy hadnagyot. Vagy bátorság nem volt elég bennük vagy csak szimplán tiszteletben tartották személyét. Azonban Ő más volt hiszen főnemesi származása miatt úgy gondolta gond nélkül megteheti azt amit akart és jelenleg ezt akarta.
- Azt gondoltam, hogy nincs megtiltva. Én a munkára gondoltam. Azt hittem sok munkája akad egy hadnagynak… - mondta komoly arccal hiszen nem volt hülye, tudta, hogy nincs megtiltva senkinek se, hogy elhagyhassa az irodáját vagy éppen osztagát. Bár csak az illem és a közjáték miatt dicsérte meg a lány nevét az mégis megköszönte. Tekintetében látszott, hogy ezt nem sokan tehették meg eddig, de hát mégis csak egy főnemessel társalog és közülük egy lélek sem összekeverendő a hétköznapiakkal. A kérdésen mely arra tért ki, hogy szerény személye melyik osztagba tartozik kicsit meglepte ugyanis nem számított rá. Azt gondolta bemutatkozásnál, hogy a neve elég lesz és nem kell megosztania vele hovatartozását, de hát ha ennyire érdekelte nem tehetett mást.
- A Rokubantai friss tisztje vagyok. - árulja el neki bár szívesebben hagyta volna ki. Igaz neve alapján könnyedén utána lehet nézni, de mégis jobb megtartani a tisztes távolságot és nem mindent a másik tudtára adni hiszen ha nem a megfelelő emberrel társalog akár a kárára is válhat az amit elmond. A másik meglepő dolog csak ezután következett. Beszédpartnere megmagyarázta, hogy miért örülne jobban a tegezésnek, de a végén megértően beleegyezett, hogy ha a magázódás könnyebben megy nem haragszik meg érte.
- Sajnálatos módon a közvetlen stílus nem áll olyan közel hozzám így megmaradnék a Shinozaki-san megszólításnál. -  mondja enyhe mosollyal az arcán amivel a kedvesség látszatát tervezte továbbra is fenntartani. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy sikerrel fog járni a továbbiakban, de szükségesnek érezte hiszen alapjaiban véve lekezelő lenne vele hiszen csak egy hadnagy semmi egyéb. Azonban amire nem számított csak ezután következett. A nőszemély gondolkodás nélkül kérdésessé tette a férfi erejét amiért egy testőrrel az oldalán tért be az étterembe. Tény, hogy a mondanivalójának első felének volt igazságalapja, de ha megtámadják jó ha van mellette egy segítő kéz. A hirtelen felindultság következtében fogsorai összeszorultak, arcizmai megfeszültek ez talál külső szemlélőknek is feltűnhetett. Tekintete tükrözte pillanatnyi haragját és kezei az asztal alatt oly erővel feszültek ökölbe, hogy erei és inai kidudorodtak, karamellszínű bőre pedig elfehéredett. Az pedig, hogy úgy beszél vele mint egy közeli baráttal és még a nevével kapcsolatban sem tartja meg a kellő tiszteletet csak hab volt a tortán bár ettől el tudott tekinteni hiszen Ő is felajánlotta a hasonló tegeződést. Nyelt egy nagyot majd megpróbálta arcát ismét barátságossá varázsolni.
- Tudja jelen helyzetben a politika terén nagyobb erőm és hatalmam van mint másutt. Azonban bármikor jól jöhet egy segítő kéz főleg ha túlerővel néz szembe az ember. Illetve amolyan előírás, hogy mindenhova kísérgetnek. Próbáltam már elszökni előlük, de mint láthatja nem jártam sok sikerrel. - próbált meg kedvesen tréfálkozni bár ez még annyira se volt az erőssége mint a kedvesség. Valószínűleg a lány rájöhetett, hogy valami gond volt a mondanivalójával ugyanis szinte egyből próbálta korrigálni bár ezzel már mondhatni elkésett.
- Nem haragszok meg azért amit mondott, nem kell magyarázkodni. Maradjunk annyiban, hogy van még hova fejlődni erő ügyben. - mondta együgyűen majd megpróbált ismét elengedni egy mosolyt bár az inkább látszódott erőlködésnek és grimasznak mintsem mosolynak.
- Ha szigorúan vesszük tényleg parancsmegtagadás. Azonban ha azt a testőr szemszögéből nézzük akkor inkább mondanám igazi elkötelezettségnek Ura felé. - mondja miközben végignézi ahogyan a lány viccesnek találta saját mondatát. Tény ha nem Ő ülne itt hanem más akkor lehet vicces lett volna, de Ő, aki születése óta testőrökkel van körülvéve csöppet sem találta annak.
- Ismerősen cseng a mű neve, biztos vagyok benne, hogy korábban már az én kezeim között is megfordult, de a tartalma nemigen hagyott nyomott emlékezetemben. Sajnos sok hasonló remekmű létezik a világon melyek olvastam, de évek elteltével nem emlékszem rá, hogy mégis mi a tartalma. - mondja a lánynak. Tényleg ismerős volt számára a cím ugyanis sokat olvasott élete során legyen az bármelyik világ és nemzet alkotása.  - Ezzel egyet kell értenem talán még egy huszadrangú magazin is képes lehet ha szépen van megfogalmazva a mondanivalója. - mondta ismét mosolyra húzva száját ismét megpróbált viccelődni reménykedve abban, hogy most nagyobb sikerrel járt.
Rendelés leadását követően Shinozaki főétele szinte egyből megérkezett. Egyből kitalálta, hogy mit rendelt a nő hiszen nem volt nehéz a curryt és a rizst bármi mással összekeverni. Puritán ételnek tartotta, semmi komolyabb hozzávalója nem volt azonban illata egyből megcsapta orrát. Érződött a curry illata, illetve az is, hogy nem kevés csípős adalékot tartalmazhat.
- Jól érzem, hogy nem veti meg a csípőset? - bár egyértelmű volt bárki számára, aki érezte az illatot gondolta megkérdezi ezzel is fenntartva az egymás iránti érdeklődést.
- Ah akkor ön is a vérfrissítés szerves részét képzi! - mondja semleges arccal hiszen így egyből tudatosult benne az is, hogy akkor ezek szerint nem sok információval rendelkezhet arról, hogy mi is zajlik pontosan a vezetőségek köreiben.
- Öhm, Kouhei a Fon család tagja és mint Ön Ő is mostanában lett kinevezve. Korábban a testőrségem tagja volt, de kinevezése után átadta a tisztséget unokaöccsének akihez Önnek is volt szerencséje és ott ül a másik asztalnál. - bökött rá Gentaroura, aki abban a pillanatban kapta meg szintúgy currys rizsét. Souji arca komorságot tükrözött hiszen nem gondolta volna, hogy a fiú ennyire alá fogja adni a színvonalnak miután nem is kevés pénz kapott azért, hogy egyen.
- Most viszont a Nibantai hadnagya lett. A Fon család következő büszkesége lehet hamarosan. - mondta elgondolkodva hiszen Soifon óta nem tudott olyan Fonról a közelmúltban, aki a ranglétrán ily magasra tört volna.
- Tényleg számos haláleset és eltűnés volt az elmúlt időszakban. Elég elszomorító, hogy egy évezredek óta létező komoly katonai egységet így megtudtak tizedelni...- mondta továbbra is komor arccal hiszen ezek az esetek az Ő családját is megrövidítették három személlyel.
- S mondja csak milyen a hadnagy lét? Sokban különbözik mint a tiszti munka? - bombázza meg újra kérdésekkel amit követően végre Ő étele is megérkezett. Tányérján hatalmas homár díszelgett mellette kis csészében pedig valamiféle kaviárt vélt felismerni illetve köretnek egy kevéske rizst is eldugtak a homár alá.
- Ez aztán a specialitás. - jegyezte meg a pincérnek, aki mély meghajlást követve elsietett. Számára csak ekkor esett le, hogy asztalpartnere egészen eddig a pillanatig nem nyúlt az ételéhez.
- Ohh, elnézést a várakozásért. Nyugodtan hozzá kezdhetett volna. - mondta meglepődötten hiszen egyáltalán nem számított ilyen fokú jó modorra. - Ebben az esetben akkor jó étvágyat! - mondta a lánynak majd egyszerű mozdulattal kezdte darabokra szedni a homárt majd fehér húsát egy kevéske rizzsel kezdte ez szájába tömni.  Három, négy falat erejéig teljesen szótlan volt azonban kezdte kicsit kellemetlennek érezni a hallgatást ezért egy korty tea után visszatért a beszélgetéshez.
- Esetleg tud valamit arról, hogy a Rokubantai mikor kap új vezetőséget? Kezd szétesni az osztag és közel sem tündököl úgy mint nagybátyám, Yuuken taicho irányítása alatt…
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 14, 21:40:03 írta Shihōin Souji »

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #88 Dátum: 2019. Febr. 17, 01:06:47 »

Mostanra egész jól ki tudtam szűrni, hogy mi is folyik körülöttem, így az esetleges kéretlen tekinteteket se nagyon veszem észre. Legalábbis amíg nem akarom, és akármilyen pozícióban is vagyok, nem nagyon szoktak csak úgy idegenek leülni mellém, úgyhogy az se újdonság, hogy nem jön egy se ide hozzám, épp az volt az, hogy ez a fiú viszont igen.
- Akad. De én már korán reggel belefúrtam magam, mert nem bírtam elviselni az asztalomon a papírok látványát, mostanra szinte teljesen megvagyok. Aztán lehet mire visszaérek innen, osztódtak a lapok, majd meglátom. – azt nem ecsetelem, hogy a kapitányom szereti a papírmunkát így még véletlenül se passzol át nekem azok közül, így talán még kevesebb is a munkám mint az átlagnak, persze a 10. osztagosokat kivéve. Ez viszont inkább úgy érzem osztagon belüli dolog, és nem kell külön hangoztatnom. Nem is akarom.
- Ó, gratulálok. – kedvesen elmosolyodom. Nem tudom, hogy visszatérő tiszt-e, vagy most végzett-e az akadémián, mindenesetre gratulálok a 6. osztaghoz neki. Örülök, hogy nem az én osztagomhoz tartozik, nem miatta, hanem eszerint nem én vagyok a hülye, hogy egy osztagba tartozunk de azért megkérdezem mert azt sem tudom kicsoda. Hálégnek véletlenül se áll fenn akkor ilyen helyzet.
- Rendben, ha úgy mégis kényelmesebb… - tényleg szeretem a közvetlenebb hangvételt és megszólítást, persze valószínűleg ha egy idióta kezdő hülye kezdene el pattogni és sértegetni egy komolyabb helyzetben, élből akarnám leütni, de általában nincs ilyen helyzet. Viszont ha neki kényelmesebb a formálisabb hangnem, nem akarom ráerőltetni.
Nem vagyok az arcmimika leolvasásának nagymestere, de olyan rosszul leplezi az indulatait, hogy még én is könnyen olvasok a reakciójából. Megfeszült arc, a tekintetében lobogó elfojtott düh, aztán beszéd előtt a nyelés, tippemre, hogy ne üssön meg éles hangot a mondanivalójával.
- Ó, hát az ha még elszökni se sikerül előlük, az elég zavaró lehet néha, hogy nem csinálhat semmit sem figyelő tekintetek nélkül, vagy nem maradhat igazán egyedül. A politika meg igaz, hogy hatalmas fegyver, ha valaki tudja, hogyan kell jól használni a saját előnyére, de sajnos gyakorlatban nem a politika szegez tört a másik hátába. – furamód semmit sem mozgatott meg bennem a mérge. Se félelmet, se haragot, se a zanpum féle kisördögöt, hogy na, akkor szórakozzunk még az idegein, hogy vajon mikor is pattannak el, de még azt se, hogy igazán bánjam a szavaimat. Elnézést, de így van. Egy kapitány rangú mellett, nem hinném, hogy érne bármit a szomszéd asztalnál ücsörgő fiú jelenléte, maximum annyit, hogy baromira útban lenne. Bár az ő erejéről se tudok sokat. Ha pedig derogál neki bármi amit mondtam, tegye szóvá, vagy bizonyítsa az ellenkezőjét. Amíg egyik se történik meg, nem igazán érdekel a mérgelődése.
Kezd kissé fura érzésem lenni ezzel Souji-kunnal kapcsolatban, de csak most, mert látom, hogy nem tetszett neki amit hall, mégse mond semmit. Ezt betudom udvariasságnak is, de miért mosolyog, ha nagyon erőltetett. Az arcizmokon látszik. A megjátszott mosoly csak a szája vonaláig terjed ki. A valódinál mosolyog a szem is.
- Mindannyiunknak van. Ha nem akar, nem kell mosolyognia. – nem fogom magam kellemetlenebbül érezni, ha nem mosolyog folyamatosan, és ha legalább hihetőt nem tud produkálni, végképp nem kell feleslegesen erőltetnie a dolgot, az inkább bántóbb, mint ha inkább hagyná a fenébe. Az legalább őszinte lenne.
- Tény, hogy ez így van, de ez csak akkor számít valamit, ha a másik belegondol, és érdekli a testőr helyzete és nézőpontja, ha viszont nem, akkor a másik szemszöge viszont az, hogy mondott valamit, amit nem tett meg a testőr. Ez elég sértő lehet, és akár alá is áshatja rossz időben egy meggondolatlan parancsmegtagadás az Ura tekintélyét. – képtelen fegyelmezni, és még annyira se erős jellem, hogy a saját szolgája azt tegye, amit mond. Ez más, az egekben hordott orrú kőbunkó seggfej nemeseknek vörös posztó is lehet, amivel végre ütést tudnának találni a társukon. Nem tudom miért jutottak most eszembe ilyen irányú gondolatok, talán mert a bátyám is jelenleg testőrként szolgál, nagyon sokat hallgattam tőle, hogy mennyire fontos a parancskövetés, legfeljebb akkor elnézendő, ha a védeni kívánt személy élete veszélyben van. És még akkor is nagyon esélyes a büntetés, még ha egy fokkal enyhébb is. Minden attól függ, milyen az adott nemes, de van ahol nagyon szigorúan nézik és elvárják az egyiktől, hogy márpedig tudja fogni és kezelni az embereit, a másiktól pedig, hogy tegye azt, amit mondanak neki. Nagyon dicséretes ha valaki olyan elkötelezett az Ura felé, hogy akkor is követi őt mindenhova, de ha a másiknak más tervei vannak, esetleg bármiféle megbízás, rajtaütés, mindent tönkretehet egy kotnyeles idióta, aki nem értette meg, hogy épp hol lenne a helye.
- A mű maga elég ismert, legalábbis névről. Romantikus regény, megértem, ha férfi létére nem ismeri, vagy nem ragadta meg. – barátságosan elmosolyodom, mert ez tényleg így van. Ezt inkább nőknek írták és nem férfiaknak, legalábbis ez az én véleményem. – Igen, de ez fordítva is igaz, bármilyen remek történetet, amiben rengeteg jó lehetőség lenne, nagyon könnyen tönkre lehet tenni a szegényes és nevetséges fogalmazásokkal, vagy hogy pont nem az érdekes részletekre összpontosít a mű. Illetve, ha túl van részletezve, vagy cifrázva. Például oldalakon keresztül csak a tájleírások. – na, előbbi nálam kiveri a biztosítékot, utóbbiba viszont belealszok, mielőtt bármi lényeges történne, vagy legalább a párbeszédek előkerülnének.
- Nagyon jól bírom, és nagyon szeretem. Ha csípős ételt rendelek, mindig külön kérés a részemről, hogy az eredetinél vagy kétszer csípősebb legyen. – nem lep meg annyira a kérdés, igazából nekem is csiklandozza az orromat, ha odáig elér az illat, nem nehéz megállapítania, hogy jó csípős az étel. Nem tehetek róla, valaki édesszájú, valaki imádja a kesernyés ízeket, én megőrülök a csípősekért. És tapasztalatból, míg mások a vízhez kapnak, én jóízűen falatozok probléma nélkül. Le tudnám törni egy-egy férfi büszkeségét ezzel, úgy gondolom.
- Igen, pont úgy, ahogy a hadnagyok kábé háromnegyede. – vagy inkább kétharmada? Ki tudja. Elég rossz ezt kimondani, és a vérfrissítés szó is rosszul hangzik, az egészben pedig a legelkeserítőbb, hogy még mindig vannak osztagok, ahol nincs még vagy hadnagy, vagy kapitány.
- Gratulálok a kinevezéséhez. – legalább most már tudom, hogy ki a 2. osztag hadnagya. Már csak azt kellene tisztáznom a fejemben, hogy ki lett a kapitány. De névre nagy eséllyel úgyse fogom tudni ki az, ha nem egy volt hadnagy lett. A fehér haori majd el fogja árulni.
- Hát igen… túl sokáig hunytunk szemet a quincy kérdés fölött, időt és esélyt adtunk nekik az elszaporodásra és megerősödésre. Hatalmas hiba volt. – és még finoman is fogalmaztam. Ez az én személyes véleményem. Mi értelme eleve egy faj kiirtásának, ha nem végeznek tiszta és alapos munkát, és miután rájönnek, hogy maradnak túlélők, nem nyugszanak addig, míg a maradék is el nem pusztul? De ez nagyon régen történt, és mostanában se lenne nekem túl sok beleszólásom, az pedig, hogy a taichoum hogyan vélekedik a quincy-kérdésről, még nem tudom.
- Hát, különbözik azért. – egy pillanatig muszáj elgondolkodnom, fejben összegezve, hogy kábé miben is. – Őrjáratok és hasonló terepmunkák nem igazán vannak, kevesebb a szabadidő és a változatosság kedvéért az iroda falai közt van a shinigami, hacsak nem hívják el valami miatt. – ezen kívül nem sok másban változik, és nem is mindig van papírmunka, vannak nyugis napok. Csak ha történnek dolgok, akkor van vele munka, ez is hullámzó, mikor sok, mikor szinte semmi. Bár eddig nem nagyon volt még időm ezt kitapasztalni. – És Önnek eddig mi a véleménye a shinigami létről? Ilyennek képzelte? – kíváncsian kortyolok bele a limonádémba. Visszaemlékezve nekem elképzelésem se volt, milyen lehet, bár próbáltam találgatni.
Érdeklődve figyelem milyen fejedelmi lakoma érkezik elé. Most eszembe juttatta, hogy homárt már egy ideje én is akartam próbálni, bár a kaviár az utolsó, amihez gusztusom lenne. Talán ha még belém fér, lehet egy rákkoktélt még kérek majd levezetésnek. Most kicsit meghozta a kedvem, a garnélákat meg imádom, itt pedig még jó szószt is készítenek hozzájuk.
- Nem, az elég illetlen lett volna, ha asztaltársaságom van. Ráadásul teli szájjal nem tudtunk volna beszélni. – nem szeretek mások előtt enni, úgy nem ha csak én eszem a másik meg nézi. Néha a látszattal ellentétben igenis szeretem betartani az alap illemszabályokat, függetlenül attól, hogy ki az asztaltársaságom. – Jó étvágyat! – mosolyodom el, és én is belekezdek a jóval egyszerűbben elfogyasztható ebédembe, amiért külön elégedett vagyok. Bár az első egy-két falat után kíváncsian oda- odapillantok, hogy hogyan is kell egy ilyen hatalmas dögöt kienni a páncéljából. Jó lesz az, ha nem magamtól kell majd ezt kitalálnom egyszer. Talán beszervezem a lányokat, legalább nem érzem majd magam kényelmetlenül ha ügyetlenkedem.
- Valószínűleg egyik osztag sem tündököl úgy, az új kapitányoknak sok dolga lesz szerintem. Hát, hogy őszinte legyek, eddig csak a 9. osztagról tudom én személy szerint biztosan, hogy nem történt sem új hadnagy vagy kapitányi kinevezés. Elég nagy most a fejetlenség, gondolom a 6. osztagot is intézik, de ha a taichou hivatalosan csak eltűnt, akkor emiatt biztos késlekednek az ügyek intézésével és az új kinevezésekkel. Elvégre egy eltűnt shinigami még előkerülhet, és nem lenne szép, ha esetleg úgy térne vissza, hogy hivatalosan már másvalaki ücsörög a székében. Nem mondtak Önöknek semmit az osztagban? Ideiglenes helyettes sincs a taichou posztjára? – elég nehéz kérdés, de amíg eltűntként van kezelve és nem halottként, biztosan próbálják nem elsietni a dolgot, és a 6. osztag hátrébb van sorolva a fontossági listán. Először oda kell új taichou, ahol biztosan sajnos meghalt az előző, utána az eltűntekhez. Azt se tartanám kizártnak, hogy amíg hivatalosan halottként nem kezelik, csak helyettest osztanának ki a helyére.

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 975 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #89 Dátum: 2019. Febr. 20, 21:01:10 »

A szótlan percekben számos pillantást vetett ifjú testőrére, aki rezzenéstelen arccal figyelte Őket távolról. Másoknak talán zavaró is lehetett volna viszont gyermekkora óta így élt ezért számára az lett volna zavaró ha nem így történik.
- Ezek szerint akkor elég elhívatott a munkájával kapcsolatban, ami újonnan szakadt a nyakába. Én személy szerint számos papírmunkát végzek családi okokból kifolyólag ezért valamennyire át tudom érezni bár nem hiszem, hogy a kettő annyira hasonlítana egymáshoz. - mondta elgondolkodva hiszen mióta Yuuken eltűnt számos, családdal kapcsolatos irat került elő főleg, hogy Ő a soron következő vezető. Gondolkodásából a nő gratulációja rángatja vissza a valóságba. Hirtelen nem is tudta, hogy mivel kapcsolatosan gratulált neki majd végül leesett neki, hogy valószínűleg a Rokubantaiba való bekerülése végett.
- Igazán köszönöm, kedves Öntől. - próbál továbbra is kedves hangnemben beszélni bár ahogy telik az idő egyre nehezebbé válik számára hiszen elég távol áll Tőle még mindig a dolog.
- Neveltetésből adódóan jobban a számra áll mint a hétköznapi tegeződés. - magyarázza meg miért is kényelmesebb neki ez az egész bár nem volt benne biztos, hogy egy kívülálló, aki valószínűleg soha nem volt ilyen közegbe huzamosabb ideig az érteni fogja ezt. Hiszen mióta eszét tudja erre is tanították oktatói nem csak a történelemre és egyéb szükséges dolgokra amiknek állítólag majd nagy hasznát fogja venni miután Ő lesz a ház vezetője.
- Valószínűnek tartom, hogy azokat nagyon zavarná akik újonnan csöppennek ilyen környezetbe. Azonban én kisgyermekkorom óta így élek, ebbe nőttem fel. Ebből kifolyólag mondhatjuk azt is, hogy számomra ez a normális és az lenne már a zavaró ha nem követne vagy figyelne senki. -  mondja miközben ismét Gentatoura pillantott egy másodperc erejéig, aki továbbra is figyelte Őket, illetve a környezetet is. - Sajnos igaz, hogy nem a politika szegez tőrt viszont az lehet akár a kiváltó oka is annak amiért valaki azt hajlandó megtenni. - mondta komoran. Az ezt követő dührohamot amit az erejét ért leszólás váltott ki úgy nézett ki nem sikerült kellőképpen elrejtenie. Szeme sarkából látta, hogy Gentarou is éppen fel akart állni, hogy odasiessen, de egy az asztal alatt elintézett görcsös intéssel jelezte neki, hogy meg se próbálja hiszen felesleges, nincs semmi gond. Még végignézte ahogyan a fiú vonakodva és aggódó arccal ül vissza helyére, de nem tulajdonított neki nagy figyelmet a továbbiakban. Az sem érdekelte, hogy ezt sokan furcsállhatták is.
- Meg kell hagyni nem igazán szoktam mosolyogni, nem az erősségem. - mondta miután a lány rá szólt. Ezzel azt is sikerült megtudnia mennyire látszott meg a hirtelen dühroham. Sokat gyakorolta már évei alatt, hogy hogyan is kellene visszafognia magát, de ezek szerint még nem teljesen sikerült elsajátítania ezt a képességet, ami akár hátrány is lehet majd a jövőjét tekintve.
- Nekem az a célom, hogy az adott személy minél tovább töltse be a neki adott tisztséget. Kellemetlen ha mindig cserélődnek az emberek hiszen mindenkinek kell betanulási idő, ami számos esetben hátráltatja az embert. Ezért muszáj vagyok törődni velük ha nem így lenne valószínűleg Ők lennének az elsők akik hátba szúrnának. - mondta monoton hangon hiszen végre nem kellett feleslegesen mosolyt erőltetnie az arcára és ebből kiindulva a túlzott kedveskedést is visszafogta hiszen innentől kezdve majdhogynem felesleges is lett volna. - Ráadásul hiába testőr Ő is érző lény mint én magam csak nem ugyan abba a környezetbe és családba született mint én. Ugyan úgy kijár neki is valamennyi figyelem. - mondta bár ez nem teljesen így volt a való életben hiszen sokkal inkább volt elfoglalva a saját dolgaival és céljaival mint azzal, hogy mit gondolhat Róla bármelyik testőr is.
-Ah akkor ezért nem emlékszem rá. Számomra a romantika sajnos nem igazán marad meg hiába tetszik a mű akkor amikor olvasom. - legyintett hiszen elég ritkán került romantikával foglalkozó dolog kezei közé ha mégis akkor soha nem emlékezett a későbbiekben egyikre sem.
- Én magam sem szeretem ha valami túl van cifrázva. Legyen tömör, rövid és lényegre törő hiszen csak ezzel lehet fenntartani az érdeklődést nem pedig a sejtelmes hablatyolással szerintem. - értett egyet részben a nővel hiszen elég idegesítő tud lenni amikor maga a mű alapja fantasztikus, de a kivitelezése pedig elviselhetetlen. Az ilyen művek általában nála a tűzben végzik, hogy senkinek se kelljen a családjában elviselnie azt a szenvedést amit az adott mű nyújtani tud.
- Igen hallottam róla, hogy számos osztagba került új személy a vezető pozíciókra. - ennyi információja még neki is volt hiszen elég nagy befolyással rendelkezik ráadásul egykori oktatója és testőre most hadnagyi rangot kapott így néha napján mikor találkoznak Tőle is tud kérdezősködni bizonyos dolgokról. Azonban a Rokubantai sorsáról Ő sem tudott így reménykedett, hogy most valamit megtudhat majd.
- Átadom majd ha netalántán találkoznék vele. - mondta a nőnek, aki érthetetlen módon gratulált egy olyan személynek, akit soha nem látott még vagy ha igen akkor gőze sem volt arról, hogy ki az. A következő téma viszont ismét idegesítette kicsit, de ezen az érzésen már tudott uralkodni, külső szemmel nem volt látható jele ennek maximum a fenyegetően ható szemei.
- Tény, hogy elszaporodtak mint a hangyák csak azt nem értem, hogy mégis hogyan ha állítólag kiirtották Őket annak idején. Elég csapnivaló munkát végeztek azok akik részt vettek abban a hadjáratban.. - mondta lekezelően hiszen részben azok is hibásak azért, ami történt nem csak a mostani vezetőség akik teljes mértékben szemet hunytak egy faj felett és ez is lett a vesztük… Ha akkor és most is mindenki megfelelően végezte volna a munkáját testvérei és unokatestvére is életbe lehetne a mai napig. Igaz, hogy így tovább kellett volna várnia míg Ő lesz a család feje, de legalább egész lenne családja. Ráadásul a Rokubantaiba se lenne fejetlenség Yuuken hiánya végett hiszen Ő vasmarokkal tartott rendet a hallottak alapján, ami most nagyon hiányzott onnan.
- Akkor igazából leginkább a papírmunka a mérvadó nem pedig az egyéb elfoglaltságok amiket a közönséges tisztek végeznek el. Nagyobb felelősség hiszen itt már parancsokat is oszt ki az pedig elég sok lélek életére kihathat. Gondolom éles bevetésen mint hadnagy még nem volt hiszen nemrég mondta, hogy friss a poszton. - mondta. Kíváncsi lett volna milyen hadnagykén küldetésre menni bár esélyesnek tartotta, hogy az nem különbözik sokban egy ház vezetésétől hiszen életek vannak kezei között és egy meggondolatlan parancs vagy cselekedet és mindenkinek oda az élete.
- Míg nem kerültem be a Gotei 13 kötelékeibe is volt némi betekintésem a dologba két testvérem és unokatestvérem révén, illetve Kouhei, aki korábban említettem akkor már szolgált és közben oktatott engem így tudtam érdeklődni. Mindezek mellett hallottam sok jót és rosszat is. Viszont saját következtetésem az, hogy megfelelő. Nem mindig olyan mint amire számítottam, de talán ez a sajátos varázsa a dolognak. - válaszolta meg a kérdést. Azt nem árulta el, hogy, ami a legjobban zavarja, hogy parancsolnak neki hiszen nincs hozzászokva. De ezt egyéni szociális problémának is tartotta és untatni sem akarta ilyen dolgokkal beszélgetőpartnerét főleg, hogy az már észrevette a hamis mosolyt is.
- Ritkán hoz össze a sors ilyen illedelmes társasággal. - tényleg furcsállta és meg is lepte a dolog hiszen nagyon kevesek lennének erre az alapvető illemre ha társaságba vannak. Ez lehet akár neveltetés hiányossága vagy csak szimplán nem érdeki Őket, de ezt nem is agyalta túl hiszen felesleges volt a lényege a dolognak így is-úgyis ugyan az volt bárhonnan közelítette meg a dolgot.
Az étel amit kapott finomabb volt mint amire számított és teljesen megfelelően volt elkészítve minden. Látszott ér érződött rajta, hogy a szakács minden tudását beleadta hiszen nem volt valószínű, hogy minden nap főnemeseknek készített ételt. Míg várta az osztagát érintő kérdést evett még pár falatot majd ismét kortyolt egyet zöld teájából míg hallgatta a lányt.
- Hivatalos álláspont szerint semmit sem tudnak sem a hadnagyról sem a kapitányról. Azonban több mint egy évszázada ismerem unokatestvéremet, aki a kapitányi pozíciót töltötte be. Soha nem olt szokása az eltünedezés főleg szó vagy nyom nélkül. Ebből kiindulva nagy a valószínűsége a legrosszabbnak és erre már a családom is felkészült az utóbbi időszakban. Ezért is lettem én a leendő vezetőnek kinevezve ugyanis amint rendeződik a helyzet úgy néz ki ki is fognak engem nevezni. - mondta komoran miközben ismét Gentaroura tévedt tekintete. A fiú befejezte az ebédet és már csak teát szürcsölgetett.
- Ami pedig az osztagot illeti sajnos nem tudok ideiglenes vezetőről. Információim szerint jelenleg közvetlenül az Ichibantai felügyel minket és minden parancsot Tőlük kapunk közvetlenül. - adta tudtára a lánynak, hogy pontosan mit is tud a jelenlegi helyzetről azon kívül, hogy borzalmasan nagy a felfordulás.
- S Önnek esetleg vannak egyéb céljai mint például feljebb jutni még a ranglétrán? Vagy úgy érzi itt teljesedik ki a karrierjének csúcsa? - kérdezi majd egy újabb falat homárt helyez a szájába amit jó alaposan meg is rág.