Kumo Étterem

[Shinozaki Amine]

Nem akarom kijavítani ezt az elképzelést, igazából jó, ha ez a kép él másokban rólam, pedig valójában csak és kizárólag azért ástam bele magam a papírmunkába amint betettem a lábam az irodámba és nyeltem le az utolsó falat reggelimet is, mert egyszerűen gyűlölöm, hogy ott vannak előttem, látom, kísért egész nap és amúgy se volt más dolgom. Ha pedig a polcokra, szekrénybe kerül, az életbe nem jut eszembe többet és nyúlok hozzá a taichou pedig imád olvasni, ha beleolvas a munkáimba, biztosan észrevenné a hiányt.
- Nem tudom sajnos, nekem pedig családi ügyekkel kapcsolatban nem volt dolgom papírmunkával, így nincs összehasonlítási alapom.
Az elején mindenki lelkes az új, magasabb posztjával kapcsolatban, én is lelkes vagyok, bár sima tisztként is az voltam, nem ez motivált a munkámmal kapcsolatban, meg időszakos, hogy mikor van több papírmunka és mikor szinte semmi.
- Csak felajánlottam, de ha kényelmetlen, nem kell magyarázkodni miatta, természetesen maradhat akkor a formálisabb. – nem kell magyarázkodnia, ha neki nem kényelmes, akkor nem muszáj. Én csak jobban szeretem a tegeződést, de semmi negatívumát nem érzem a formálisabb stílusnak, viszont ha neki már kényelmetlenebb, nincs itt mit magyarázni, csak egy ajánlat volt a részemről pont ezért, hogy nyugodtan tegezhet. Bár főnemes, kétlem, hogy ha az kényelmesebb lenne neki, megütné velem kapcsolatban ezt a mértékű illemet, nem tudom számítana-e a számára, hogy hadnagy vagyok.
- Ebben az esetben rossz szavam sem volt ellene. Ha nem zavarja, az a lényeg. – igaza van, valószínűleg egy újonnan belecsöppent illetőt zavarna, aki ehhez szokott azt nem, de biztosan vannak, illetve lehetnek olyan szituációk, amikor tényleg nem akar az ember plusz figyelő tekinteteket, lényegtelen milyen régóta van testőrökkel körülvéve. – Ilyen esetekben talán pont legtöbbször az az oka. – ez tény, viszont ha kijátsszák a testőrségét, önmagát kell megvédenie, és ha már odáig fajultak a dolgok, nem fogja hasznát venni a politikának. Ha tudja előre, hogy terveznek ellene valamit, és ezt kihasználva megszervezi a szükséges lépéseket, képes lehet talán a politika segítségével, ha eléggé körmönfont, elkapni az illetőket, de ha már felé mutat a penge, csak a saját képességeiben bízhat.
- Akkor nem muszáj erőltetnie, nem fogom magam kevésbé kényelmesen érezni, ha nem teszi. – megvonom a vállam, én sem mosolygok össze-vissza, mint láthatja, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen negédes, hamis mosoly zavaróbb, mintha olyan mogorva fejjel ülne, mint valami kőszobor.
- Ez egy elég bölcs hozzáállás szerintem, sok nemes tanulhatna Öntől. – még ha csak érdekből is tesz így, hogy ne a saját emberei öljék meg ezért, legalább azt állítja, törődik velük, és végső soron akár jóindulat, akár érdek, a végeredményen nem változtat. Hallottam már ezt-azt nemes, főnemes Urakról, és azon kívül, hogy ez a srác kábé kiveri a plafont a nagyképűségével, még viszonylag a normálisabb kategóriába sorolható. Legalábbis ahogy előadja nekem magát, mert hát az éremnek két oldala van. Viszont nyugodtan mondhatta volna eddig bármikor, hogy ne üssem bele az orrom, nem tartozik rám, vagy csak akkor fejtsek ki véleményt, ha ebben nekem is van tapasztalatom és tudom miről beszélek, ezt viszont még nem tette. Bár mókás volt látni, hogy kezd egyre mérgesebb lenni, azért nem az a célom, hogy megnézzem mikor robban fel a feje. – A mennyiségen van a hangsúly. – gondolkozok el hangosan, mert mindenki megad a másiknak valamennyi figyelmet, a kérdés csak az, hogy ez milyen mértékűt. A legminimálisabbtól kezdve, ahol kábé hajlandó tudomást venni a létezéséről és jelenlétéről, az elég nagymértékű figyelemig, ahol már elbeszélget gyakran és hosszan a másikkal, elég sok lépcsőfok van. – De ez nem az én dolgom, nem az én beosztottam, és semmi közöm ahhoz, hogy ki hogy bánik az embereivel, amíg ez rám semmiféle hatással nincs, és így nincs közöm hozzá, csak a gondolataimat osztom meg, nem bírálni akarok, kritizálni vagy ilyesmi. – még mielőtt úgy érezné ezt teszem, gyorsan azért megemlítem ezt, hogy teljesen általánosságban beszélek, csak azt már jobb hozzá se tennem, hogy amúgy egyáltalán nem érdekel, hogy hogy bánik az embereivel. Van valami megfogó, ha valakiből tényleg sugárzik a hatalom és felsőbbrendűség, de persze csak akkor, ha nyomós ok, hozzáértés és egy ehhez párosuló személyiség is hozzájárul. Meg persze az erő sem utolsó szempont sokszor.
- Sok férfi van vele így. Néha már nekem is annyira elegem van belőle, hogy direkt olyan könyvet keresek, ahol biztosan nincs ilyesmi. Ebben legalább szerelmi háromszög nem kifejezetten van, inkább a mondandója az, ami megfog, és nem egy érdekes személyiségű karakter van benne. – persze a sok idegesítő, visító, elkényeztetett kölyök mellett. – A régebbi regényeknek sokkal mélyebb gondolataik vannak, mint a mai kor szülötteiben. Önnek esetleg van nagy kedvence? – volt egy-két mostani író könyve a kezemben, hát… a szerkezet nulla, jellemépítés és fejlődés nincs, néha még kimondottan történni se történik jóformán semmi. Az író elúszik a sokkal érdekesebb történetszálak mellett, a silány, igénytelen és szegényes szókincsről már nem is beszélve. Ezekkel viszont nem igazán akarom fárasztani, biztosan nem az ezekkel kapcsolatos kirohanásaimat akarja hallgatni.
- Ez így van, de olvastam olyan műbe is, ahol már annyira „lényegre törő” volt az író, hogy kábé semmi cselekménye nem volt a történetnek. – nem billent ki a történet, legfeljebb a közepe után/vége fele minimálisan, nem volt bonyodalom, tetőpont, csavart és hasonlókat pedig már nem is volt érdemes remélni.
Nem igazán tudok mit mondani még, sajnos elég sötét időszak ez megint a számunkra, hogy ennyi magasabb rangú személy, a kapitányok nagyja és talán még több hadnagy tűnt el, vagy halt meg a quincy-k elleni harcban. És talán ránk, újakra is hamar az ő sorsuk fog várni, mert az ő helyüket vettük át, tehát a harcukat kell folytatnunk. Hát így belegondolva, nem nagyon van még kedvem meghalni, de még ha mondhatom magamról, hogy középtávú harcos vagyok a kardom képességeit figyelembe véve, nem sokat jelent ez, mikor a quincy-k nyilai repülnek felénk. Nem kell közel kerülniük ahhoz, hogy támadjanak. Meglátjuk, egyelőre inkább papírmunkára vagyok fogva, mint ismét terepre. Ráadásul már kétszer elég kellemetlen módon gyűlt meg a bajom azokkal az elfajzott íjász torzszülöttekkel. Mindkettőnél nagy volt a rizikófaktor, pedig egyáltalán nem volt tervben a konfliktus.
Csak amolyan szófordulat, automatikus illem, ha már valaki kinevezéséről beszél, vonja maga után a reflexszerű gratulációt. Nem is muszáj igazán átadnia, pont ezért se.
- Igen, egyetértek. Mindig vannak olyanok, akik elrejtőznek, de akkor nem hagyni kellett volna őket, hanem folytatni, vagy megismételni az akkori takarítást. Hogyan lehet kiirtani egy fajt, de mégsem? Ha tényleg ki akarták volna, akkor addig folytatják, míg tényleg egyetlen egy sem marad. – és mivel nem tették, lehetne újrakezdeni az egészet. Ha normálisan végigcsinálták volna, nem halt volna meg ennyi shinigami, akik közül biztos az akkori vezetőség egy-egy tagjának a fiai, unokái, dédunokái lehettek. Gratulálni tudok csak, hogy a nemtörődömségük, egyáltalán nem alapos munkájuk ennyi társuk életet követelte. Megkérdezném tőlük: Vajon megérte?
- Természetesen nagyobb beosztás, nagyobb felelősség. Azért nem olyan gyakran vannak éles bevetések. A terepmunka inkább az én asztalom, így szívesebben mennék ki egy megbízásra, minthogy az új irodám illatát élvezzem ki. Úgyhogy sajnos még így van, éles bevetésen hadnagyként még nem voltam. Jó páron tisztként részt vettem, de hadnagyként még nem. – most mondjam, hogy egy hét alatt csak akkor ütne be valami nagyon rossz, ha eszméletlenül rám jár a balszerencse? Nem kétnaponta vannak éles bevetések, főleg most, hogy Seireitei ennyire a feje tetejére van állva. Valószínűleg a legtöbb embervilági akció leginkább csak felderítői munka.
- Akkor szerencsés volt, amiért már megvolt egy szilárd alapja az elképzelésnek, hogy mire akar vállalkozni. Teljesen olyan, mint amire számítunk, csak elég kevésszer történik meg, de úgy gondolom az nagyon unalmas is lenne. – kedvesen elmosolyodok, mert eszembe jut az első napom, és hogy milyen idegesen érkeztem meg, aztán bolyongtam a 9. osztag területén, míg sikerült végre valakivel útbaigazítatnom magamat. Ha minden úgy történt volna zökkenőmentesen, ahogy azt elképzeltem, igencsak szürke nap lett volna, talán nem is emlékeznék már rá.
- Ebben az esetben, elég rossz emberekkel étkezhetett együtt. Szerintem ez az egyik legalapvetőbb dolog, ha társasága van az embernek. – nem is értem igazán a meglepettséget. Jól esik a bók, de biztos süthet az arcomról, hogy számomra ez tényleg magától értetődő illem, amit nem azért ejtek meg vele, mert egy főnemes, hanem mert természetes, hogy ennyi figyelmet megadok az asztaltársaságomnak. Egyáltalán nem olyan, ami dicséretet érdemelne, és rendesen megvan a véleményem azokról a bunkókról, akik eddig ezt nem tették meg, hanem azonnal hétpofára falni kezdtek, amint a tál az abroszra ért.
Souji-san szavaira felsóhajtok.
- Igen, sajnos ennek van pozitívuma és negatívuma is. Még ott a remény egy eltűnés miatt, hogy esetleg még visszatérhet, csak fogságba esett vagy hasonló, viszont emiatt ott az állandó bizonytalanság, amiért senki sem tud semmi biztosat mondani. – ott a remény, mégis emiatt az örökös kétely és bizonytalanság. A legrosszabb pedig, mikor a hozzátartozóknak maguknak kell eldönteniük, hogy hisznek benne, hogy még életben lehet, vagy saját maguknak kell kijelenteniük a halálát. Még ha ez Souji-kun kinevezését is jelentette a családfő szerepére, biztosan nagy veszteség a számára is. Igaz, hogy a főnemeseknél a hatalmi versengések miatt nem mindig jönnek ki a családtagok, az eddig elhangzottakból úgy érzem, itt ilyesmiről nincs szó. Vagy csak remekül játszik, mindenesetre ezért se szeretném firtatni ezt a témát. Ha már társaságban eszünk, legalább kellemes dolgokról kellene beszélgetni.
- Biztosan hamar lesznek lépések, legalább egy hadnagy kinevezésének erejéig, hogy az új kapitányig ő el tudja látni az osztagban a helyettesítést és az Ichibantai válláról ennyi gond lekerüljön. – mondanám, hogy sorban haladnak, bár ez biztosan nincs így, de egy hadnagyot biztosan hamar kapni fognak, hogy betöltse ideiglenesen mindkét szerepet, csak az eltűntnek nyilvánítás miatt kicsit hátrébb lett az osztag sorolva a fontossági listán, ennyi az egész.
- Ilyet sose gondolnék. – féloldalasan elmosolyodok, kis híja, hogy kicsit el ne nevessem magam. – A stagnálást nem szenvedhetem, előbb-utóbb ha már úgy érzem meg van hozzá a kellő tapasztalatom és erőm, hogy egy olyan komoly pozíció betöltésére alkalmasnak érezzem magam, mint a kapitányi rang, biztosan céljaim közt lesz, de egyelőre ez még a nagyon távoli jövő zenéje. Még a hadnagyi pozícióval ismerkedem csak. – nem jelentenék ki olyat, hogy most itt teljesedik ki a karrierem csúcsa. Mintha magamra zárnám az ajtót, és nem lenne tovább. Egyszer talán eljön a nap, mikor nem fogom borzasztóan fárasztónak és felesleges macerának érezni a kapitányi rangot, esetleg példát veszek a 10. osztagról és én is benti tábortüzet gyújtok, most még egyelőre hadd szokjak bele és ismerkedjek a hadnagyi ranggal.
- És Önnek? Egyelőre csak a shinigamivá válás volt a cél, vagy esetleg a nagybátyja nyomdokaiba szeretne majd lépni? – ambiciózus személyiségnek tűnik, könnyen kinézem belőle, hogy az lenne majd a későbbiekben a célja, hogy ne csak a házuk következő feje legyen, de az osztagban is a nagybátyja nyomdokaiba lépnek.

[Mizushima Tenkai]

Protezsálás

- Ez akkor a részedről butaság. Értem én, hogy nem akarsz másokra támaszkodni, de egységben az erő. Egy erősebbet is legyőzhetnek a gyengébbek, ha összefognak. Így bukott meg Aizen is és Bach is. Pedig ha valakik, hát ők ketten elég erősek voltak.- elképzelni se tudta, hogy egyetlen lénybe annyi erő szorult, mint azokba. Rájuk talán illik az, hogy igazi szörnyetegek voltak.
- Ha az életnek csak az erő adna értelmet, akkor semmi, de tényleg semmi értelme sincs élni. Megannyi öröm van, amiért nem csak élni érdemes, de kockáztatni az életed. De olyan vagy mint a csipás kölyökmacska, nem volt senki, aki letörölje a szemeid. Ami pedig a shikait illeti, nem függ ez erőtől. Attól, hogy erős vagy, még nem jelenti azt, hogy fel tudod oldani. Egységet kell alkotnotok, elfogadni a másikat, egyességre jutni, el kell nyerned a kardod bizalmát, mondjuk úgy, hogy ki kell érdemelned, hogy átadja neked az erejét. A harc szeretete pedig nem rossz dolog, érezni az adrenalint, ahogy az ereidben száguld, de csak annak élni értelmetlen.- barátságosan mosolygott Reire. Fiatal volt még, lesz ideje megtanulni, legalábbis ha meg fogja élni azt a kort, amikor rájön, hogy nem csak a pengék zaja okozhat örömet a számára.
Úgy veszi, hogy elég volt a főnemesekből. Elmondta, amit el kellett mondania, többet nem tehet, ha van esze Reinek, akkor felfogja, hogy ne piszkálja a darázsfészket, mert hamar azon kapja magát, hogy összecsípték, és nem fogja érteni, hogy miért is.
- Fogadd el, hogy nem mindig nyersz, nem állhatsz fel folyton. Lehet magadnak bizonyítasz, és talán másoknak is, de többnyire nem lesz más, csak betört fej, és azok, akiket nem érdekli, hogy ismét a lábaidon állsz. Hiába nem akarod hagyni, hogy legyőzzenek, le fognak, nem egyszer, és nem is kétszer, többször is. Ám ha újra harcolni akarsz, akkor meg kell tanulnod elfogadni a vereséget, lent kell maradnod, túl kell élned. Inkább élj vesztesen, hogy legyen esélyed a visszavágóra, mint állva halj meg. Ami pedig a küldetéseket illeti, nem arról van szó, hogy én szeretnélek vinni, de még nem vagy beosztva egy osztagba, addig bizony marad számodra a tanulás. Nem kételkedek abban, hogy erős vagy, de a szabály az bizony szabály.- barátságos fény csillant meg a szemeiben, mosolya is kedves volt. Reinek bizony el kell fogadnia, hogy ha shinigami akar lenni, akkor a szabályok alól se bújhat ki, addig biztosan nem, még el nem éri a megfelelő rangot.
- Nem a vér teszi a családot. Megértem, ha nem érdekel, nem is firtatom tovább.- a család téma egyébként is kényes szokott lenni sokaknál, hát nem is fogja tovább kérdezgetni, vagy éppen kioktatni róla.
- Hogy legyen kihez hazamenni.- egyszerű és igaz válasz, és milyen könnyűnek hangzik, és mégse az. Hiába van Tenkainak is, mégis úgy érzi, hogy távol vannak, csak a vér és a név köti össze őket.
- Ez jó meglátás, de készülj fel arra is, hogy ellened is felhasználhatják ezeket. S ami azt illeti, abból, amiket eddig mondtál, igen, azt gondoltam, hogy megtennéd, hogy valamit bizonyíts.- szélesen elvigyorodott, mert bizony neki ez jött le, hogy Rei olyan fejjel a falnak alkat. De úgy néz ki hogy szerencsére nem volt igaza.
- A cifra, nos, a cifrát arra mondjuk, amikor valaki érzelmileg túlfűtötten beszél. De majd kapsz tőlem egy szótárt, hogy ezek ne érjenek meglepetésként- így legalább megússza azt, hogy ha olyat mond, amit nem tud elmagyarázni, tudja mit jelent, de nem képes szavakba önteni.
Játékosan elmosolyodott Rei reakciójára, csak gyerek volt még, és jó látni, amikor egy gyerek boldog.
- Keres egy üres helyet, és oda fogunk. Kezdésnek pedig majd megnézzük az étlapot, és ami tetszik, azt megrendeled róla, és meg csinálják, majd hozzák is kifelé. Azt próbálsz ki, amit csak akarsz.- elvégre Tenkai volt az, aki meghívta, úgy illik, hogy akkor azt eszik, amit akar.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Pislogok párat Tenkai hapekra mikor két ismeretlen nevet ejt ki a száján. Heh? Kik volt ők? Ezekről még életembe nem hallottam. Egyikről sem, hogy pontos legyek! Viszont azt mondta elég erősek voltak. Bakker! Bárcsak találkozhattam volna velük! Ha olyan kőkemények voltak, biztos élvezetes lehetett velük ellenük küzdeni! Micsoda tapasztalatot lehetett volna tőlük szerezni! Kár, hogy nem voltam már akkor shinigami! Kezdek izgalomba is jönni, ha csak arra gondolok ez a két hapek amit Tenkai emlegetett milyen gigászian erősek lehettek. Ha lehetett volna esélyem, tuti megakarnék mérkőzni velük!
- Róluk csak most hallok először. Viszont ahogy így elmondja őket, biztos erősek lehettek. Kár, hogy nem voltam akkor shinigami! Megküzdenék velük legszívesebben!
Biztos jó mókának ígérkezhettek volna. Sajnos viszont én lemaradok az ilyesmikről. Ez olyan igazságtalan! Tudok harcolni! Még akkor sem engedtek mikor ezek a fura fehér köpenyes fazonok megjelentek a semmiből! Folyton csak hátráltattak bennünket a tanárok meg a shinigamik is, hogy vonuljunk fedezékbe, maradjunk biztonságban. Pedig biztos elbántam volna velük. Nem vagyok ám cukorból, hogy engem félteni kelljen! Ezeknek a pupákoknak aztán hiába mondanám, úgy sem hinnének nekem.
- A zanpakutoummal egységet alkotni aztán nehéz lesz! Biztos nagyon segítőkészek másoknak a zanpakutouja, de én mondom az enyém inkább enyhén szólva nem a barátságáról hírhedt. Sokszor nem is értem miről beszél! Mond valamit én meg azt se tudom, hogy még is mire érti. Például folyton azzal jön: „Hé kölyök! Egy Kuroji nem ilyen” meg hasonlók. Azt se tudom kik azok a Kurojik! Miért jön nekem ezzel állandóan nem is értem! Egyedül csak egy Kuroji Yoshinori rémlik nekem, de az is egy könyvből. Na mindegy, biztos csak a zanpakutoum szórakozik ezzel.
Jó lenne már ha nem csak szövegelne nekem a saját zanpakutoum hanem végre elismerne és shikait bonthassak, de nem! Még nem állok készen. Mintha ő ezt tudná! Egy zanpakutou! Biztos most is hallgatózik, miközben a kényelmes székében ülve figyeli az eseményeket. Ha ennyire nem kedvel, akkor miért nem végzet már velem? Nem tudok kiigazodni rajta!
- Ez nem ér! Hogy várják el tőlem, hogy bizonyítsak, ha még meg sem engedik?! Ha csak bújom a tankönyveket meg a gyakorló meccseken veszek részt semmi értelme! Hogyan várják el, hogy jó shinigamik legyek, ha még sohase tapasztalhatok meg éles küzdelmet?! Tisztára hülyeség! Nincs így értelme, ha csak biztonságos helyen naphosszat tanulok aztán mire odakerülnék, hogy shinigami lehessek, fejvesztve meneküljek egy közeli sziklához, mert nem tapasztaltam meg milyen egy igazi harc!
Kell, hogy tapasztaljunk! Máskülönben mi az értelme annak, hogy itt poshadok az Akadémián és csak folyton veszem az elméletet meg gyakorlatozom. Nem kéne élesben is bevetni a megtanult technikákat? Az, hogy egy másik osztálytárs ellen egy gyakorló párbajban vetem be, nem sok értelme van! Hol van benne a kihívás? Az igazi küzdelem érzése? Egyáltalán megszokni, hogy életveszélyes helyzetekben miképpen cselekedjek? Csak az időmet húznám, ha most mindezt elmondanám Tenkai hapeknak mert a „szabály az szabály”. Hogy gyűlölőm ezeket a hülye szabályokat! Ünneprontók! Szerencsére ezt a családos dolgot hagyjuk is ott, ahol van. Nincs kedvem ezt tovább folytatni. Nem kell nekem család és kész! Megvagyok egyedül!
- Hát akkor nem ismer eléggé!
Jelentem ki ezt határozottan Tenkai hapeknak! Azért tanultam jó sokat Chiyo Taichotól! Nem vagyok holmi kezdő akadémista! A legjobbaktól tanulok ám! A menő shinigamiktól!
- He? Szótár? Minek az?
Nem értem totálisan miről zagyvál nekem Tenkai hapek, de ha az a szótár kelleni fog, mit bánom én. Bár a könyveket nem annyira szeretem. Maximum, ha van benne harci technika, amit ellehetne sajátítani vagy hasonló. Eleve nem is szeretek olvasni! Miután betérünk az étterembe csak ámulok és bámulok miféle helyre csöppentünk. Nagyon izgatottá válok! Alig várom, hogy ehessek végre és teli bendővel végre megkezdhessem az edzést! Tenkai hapek szerint választhatok ülőhelyet. Máris előre ugrándozok, hogy hol is van szabad asztal. Miközben keresem a megfelelő ülőhelyet, jó mélyen beleszippantok a levegőbe és alaposan megfigyelem az ételeket, amiket a vendégek esznek. Nagyon korogni is kezd a gyomrom. Viszont már nem sokáig! Meglelek egy üres asztalt, ahol senki nem ül. Bingó!
- Tenkai hapek! Találtam asztalt!
Integet felé, miközben mutatok a másik kezemmel, hogy melyik asztalra gondolok majd szépen le is huppanok és mosolyogva várom a kaját.
- Nem leszek már hamarosan éhes, finomat fogok enni! Hihihi!
Közben jobbra balra dülöngélek és várom, hogy kaphassak étlapot. Biztos jó sok kaja lehet itt! Közben a kardjaimat leveszem most már magamról. Tényleg! A kardjaimat még is hova pakoljam el? Azért akárhova nem fogom elrakni! Főképp a Chiyó Taichotól kapott kardomat!
- Tenkai hapek! A kardokkal mit csináljak? Azért nem szeretném akárhova elrakni, hogy el is lopják. Van valahol egy megfelelő hely?
Kérdő tekintettel kérdezem felé. Azért nem lenne jó, ha a végén ellopnák a dolgaimat. Akkor tuti, hogy lesz ne mulass lesz annak, akinek lesz erre mersze! Reit nem lophatja meg senki!

[Mizushima Tenkai]

- Szerencsés vagy, hogy nem találkoztál egyikükkel se, és még szerencsésebb, hogy nem emeltél rájuk pengét. Egy lélegzetvételnyi időbe se került volna számukra az, hogy végezzenek veled, vagy csak a reiatsujukkal vették volna el az életed… már ha egyáltalán észrevettek volna. S ezzel nem le akarlak becsülni, nem, a legtöbb kapitány se volt kihívás a számukra. Csodával határos, hogy egyáltalán megmaradt a Gotei 13 és az egész világunk. Egy harc ellenük… semmit se tanultál volna belőle. Attól tudsz tanulni, aki hagyja is, ők… ők ketten nem, ők egészen mást képviselnek, mint amit gondolsz.- olyan hangsúlyra váltott, amiből talán még Rei is rájöhet, hogy jobb nem ellenkezni, olyanokról beszélnek, akik a legtöbb shinigamihoz képest tényleg istenek voltak. Még csak a gondolat is, hogy valaki kettejüktől akarjon tanulni, és harcon keresztül, már az is ostobaság.
- Ebben tévedsz, egy shinigami és a zanpakutoujának a kapcsolata nem túl egyszerű, sőt, a legtöbbeknek olyan, mint a nektek. Az én esetemben is ez van, a legtöbb shinigami, akit ismerek, hasonló cipőben jár. Időt kell adnod magatoknak, előbb vagy utóbb engedni fog. Azt hiszem, hogy inkább csak kéreti magát, nem ez lenne az első eset és nem is az utolsó.- ki milyen próba elé állítja a shinigamit, vannak szerencsések, kiknek alig kell valamit csinálniuk, és vannak olyanok, mint Tenkai.
- Előszőr is a könyveket bújnod kell, nincs mese, ha még évekig akarod koptatni az iskolapadot, akkor hanyagold, rajtad múlik. Hasznos a tudás, amikre szert tehetsz, de ha nem látod ezt be, akkor nem, pedig még az általad nagyra tartott Chiyo is így tett. A gyakorló harcok pedig arra vannak, hogy felkészítsenek az igazikra és nem attól leszel jó shinigami, hogy életeket tudsz kioltani. Ha ezt hiszed, akkor sose leszel igazán jó shinigami. Tapasztalatot pedig majd szerezni fogsz, mikor terepgyakorlatra fogsz menni.- sóhajtott egy aprót, elég nehéz eset volt ez a gyerek. Minden áron bizonyítani akar, de a szavai alapján nincs senki, kinek kellene, egyedül saját magának, és látott már ilyet Tenkai, igazán soha se fog tudni saját magának bizonyítani, mindig ott lesz az az érzés, hogy még, még többet kell.
- Az biztos, hogy nem, hiszen még csak most találkoztunk.- hangosan felnevetett. Még szép, hogy nem ismeri, egy élet is kevés ahhoz, hogy valakit tökéletesen kiismerjenek, de akivel alig egy órája találkozott? Esélytelen.
- Hogy ne legyen gond máskor, amikor valaki valami olyat szót mond, amit nem ismersz.- így legalább időt spórol magának és annak is, kitől a szót hallotta.
Mosolyogva követi Reit, közben pedig körbenézett, és meg kell állapítania, hogy elég kevesen vannak itt.
- Jövök-jövök.- Reivel szembe ült le.- Bizony, itt jó a konyha. Bár nekem az Akadémiai menza is tetszett. Mindig kaptam repetát.- habár, lehet csak azért, mert Mizushima volt, de akárhogyan is legyen, ezen nem fog felháborodni, ennyit megengedhet magának.
- Nyugodtan nálad maradhatnak, vagy rakd fel az asztalra, nem hiszem, hogy gondot fog jelenteni.- mondta mosolyogva és közben kihozták az étlapokat, egyet Reinek és egyet Tenkainak.- Nah, akkor válaszunk valamit kezdésnek.- kezdett bele az olvasgatásba.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

- Sajnos már úgy se derülne ez ki. Nem adtak esélyt arra, hogy megküzdhessek velük mert folyton bujkálni kellett! Nagyon idegesítő volt, hogy mindig csak kuporogjunk a semmibe és csak a csata hevét hallhattuk! Semmi nem tehettünk mert nem engedték. Pedig szívesen bevertem volna pár hapeknak az orrát!
Lehetnek akármilyen erősek, de biztos vagyok benne, hogy azért pár hapekocska megjárta volna, ha velem kerülne szembe! Nem vagyok ám olyan védtelen lány! Ráadásul mivel akadémistának nézek ki nagyobb a valószínűsége, hogy alábecsültek volna. Én meg kijátszhattam volna a lehetőséget és jól bepancsolhattam volna nekik. Kár viszont, hogy erre már nem kerül sor. Értem én, hogy erősek meg minden, de azért így is elverték később őket! Szóval erről ennyit a nagy erejükről! Kár, hogy nem vettem részt ebben. Mekkora kalandban lehetett volna részem! Biztosan Chiyo-csajszi is magával vitt volna! Milyen kár, hogy már nincs itt velünk. Ezért is kell nagyon megerősödnöm! A legjobbnak kell lennem! Nem okozhatok csalódást! Megmutatom, hogy leszek olyan menő és erős, mint amilyen Chiyo-csajszi!
- Kéreti magát? Mi? Nem értem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zanpakutoum nehéz eset!
Néha tényleg nehezen értem meg mit akar velem közölni Tenkai hapek. Miféle nyelvet beszél ilyenkor? Komolyan néha órákat kéne gondolkodnom, hogy még is mi a fenéről beszélt nekem. Biztos ez valami nemesi mit tudómén dolog, amit úgy sem érthetek, mert nem vagyok olyan, mint Ő. Akarna nemes lenni a halál! Sok hülyeséget kéne betartanom meg nem lennék szabad. Lehet nem vagyok gazdag, de engem nem is vonz a pénz. Az erős ellenfelek, a szabadság na ez az én mottóm! Akkor edzek mikor akarok és akkor verem be mások arcát mikor kedvem szottyan és megérdemli a pupák!
- Tudom-tudom! Chiyo taichou is folyton nyaggatott a tankönyv fontosságáról, szoktam is bújni, de elalszom rajtuk olykor. Amúgy meg, kioltani mások életét? Nekem nem ez lenne a célom. Mi okom legyen megölnöm másokat? Gyilkolni csúnya dolog ám! Legyőzni kell az ellenfelet nem megölni! Az oké, hogy egy hollowot levágok mert csak felszabadítom, de nem ölöm meg! Viszont, hogy kioltsam mások életét, az nem az én műfajom. Én csupán beverem az arcát annak, aki megérdemli!
Még hogy kioltani mások életét. Attól, hogy Inuzuriból jöttem, nem vagyok gyilkos! Ilyen gondolat fel se merült bennem! Minek öljek meg akárkit? Elég, ha leverem az ellenfelet és rá veszem, hogy hagyja abba, amit csinál nem? Nem vagyok ennyire barbár! Jó! Tudom, hogy lehetséges, hogy kerülhetek ilyen helyzetbe, hogy nincs más megoldás, de azért nem fogom megölni az illetőt mert arra kérnek rá. Ettől azért sokkal jobb vagyok! Amúgy is. Megölni valakit az rossz. Ezt még Chiyo-csajszi is megmondta nekem. Szóval tartom magamat ehhez!
- Aha. Oké.
Ha ez a szótár csak segít nekem akkor elfogadom, bár szerintem nem fogom annyira nézegetni meg olvasgatni, mert vannak ennél jobb elfoglaltságaim is! Szerencsére találok asztalt, ahova letudunk huppanni. A dolgaim nálam maradhatnak így magam mellé is rakom őket majd az étlapot magamhoz véve elkezdem nézegetni. Közben jobbra és balra dülöngélek izgalmamban. Vajon mit egyek? Mit kéne először kipróbálnom? Nagy a választék! Sose voltam még ilyen helyzetben, de már nagyon élvezem! Nem fogok éhen halni! Hehehe! Lássuk!
- Megannyi finomság van itt! A végén mindből fogok rendelni!
Hatalmasat korog a gyomrom. Ez a beszéd! Én ma jól tele fogom enni magamat! Én figyelmeztettem Tenkai hapekot! Ő azt mondta annyit rendelhetek amennyit akarok!
- Tenkai hapek sokat járkál ide? Vagy ez az első, hogy itt eszik?
Bizonyára már jó sokszor megfordult már itt, különben nem talált volna ide, de azért nem árt megkérdezni. Legalább valamivel elütöm az időt, miközben várok valakire, akitől rendelni lehet. Szerencsére Chiyo-csajszitól megtanultam, hogyan is kell! Magamnak rendelni tudok! Kérdés, hogy amit kérek el is készítik-e nekem!
- Tudja nekem ez az első, hogy ilyen sok mindenből választhatok. Nem igazán szoktam ilyen helyeken megfordulni! Vannak itt más nemesek is? Eléggé gazdag helynek tűnik nekem! Jó sok hapek van itt. Emlékszem, hogy régebben Nee-chan főzött nekem ételt. Szegénynek sokat kellet, mert nagyon éhes voltam állandóan! Mindig korgott a gyomrom! Egy tál sose volt elég a pocakomnak!
Végül eldöntöm mit akarok és mennyit. Én sokat fogok enni! Amint a pincér végre megérkezik, kinyújtom jó magasra a kezemet és elkezdem mondani a rendelésemet!
- Nagy baj lenne, ha az összest levest kérném kezdésnek?
A pincér szeme kitágul amint ezt kimondom és mosolyog Tenkai hapekra. Nem igazán értem mit mondhattam rosszul. Kicsit meg is húzogatom Tenkai ruháját, hogy rám figyeljen.
- Valami rosszat mondtam Tenkai hapek?
Nem igazán értem a dolgot. A vendégek is megnéznek engem. Még is mi van? Nem csináltam semmi rosszat!

[Mizushima Tenkai]

- Úgy hiszed, hogy elég erős vagy, de olyanokról beszélsz, akiknek a kezén több kapitány vére is ott van. Elhiszem, hogy erős vagy, hogy van önbizalmad, de ők mások, ők nem olyan ellenfelek, akik hagytak volna téged kibontakozni. Amint lehetőségük lett volna azonnal megöltek volna. Ellenfél és ellenfél közt is megvan a különbség.- más az, ha valaki tisztel, ha harcolni akar ellened, akkor hagyni fog kibontakozni, sőt, nem fog alattomos trükköket alkalmazni. De Aizen és Bach más lapra tartoztak, ők megölték volna, nem foglalkoztak volna azzal, amit egyesek a harcosok becsületének hívnak. Csak a céljukra fokuszáltak, és valahol azért ez is becsülendő, követendő út lehet.
- Arra mondják, hogy valójában akarja, de úgy csinál, mintha nem akarná, hogy ezzel is még jobban akard. De mondhatod úgy is, hogy nehéz eset. Ha könnyű lenne, nem is biztos, hogy megérné vele vesződni.- bár leginkább a nőkre szokták mondani, hogy kéretik magukat, de most ez jó lehet a zanpakutora is. S még szerencsés is Rei, ha csak kéreti magát, és nem meg akarja ölni, akkor is, ha ezzel a saját végzetét is megpecsételné.
- S jól is tette. Ha csak egy területre figyelsz, akkor nem fogod elérni a teljes potenciálod, hátrányban leszel. Neked lehet nem az, és ez becsülendő, de a legtöbbeknek az lesz, hogy így tegyenek majd veled. Olyan időket élünk, amikor ez könnyedén előfordulhat. Például ha akkor harcoltál volna, amikor Bachék megtámadtak minket, akkor muszáj lettél volna elvenni mások életét, máskülönben te hagyod ott a fogad. Ami pedig a hollowokat illeti… igen, csak felszabadítod őket. S ha valaki arcát túl sokszor vered be, idővel az a valaki nem fog ennyivel megelégedni.- hány olyan alkalom volt már, amikor valaki ezt megunta, és fegyvert ragadott, bosszút álljon… jó, szerencsére ez az embereknél volt jellemző, de idővel itt is felütheti a fejét.
- Csak rendelj nyugodtan, amit pedig nem tudsz megenni, azt majd elrakatjuk és hazaviheted magaddal.- mondta mosolyogva. Nem feltétlen kell mindent felfalni, hogy utána menni se tudjon, talán csak gurulni, el lehet tenni holnapra is, vagy akár adhat belőle annak, akinek csak szeretne.
- Néhányszor már voltam itt. Pár barátommal, vagy az osztagomból néhány taggal voltam itt. Jók az ízek, és nem is zajos hely, kellemes.- azt már nem említi meg, hogy egy párszor mennyire lerészegedtek itt. De hát mindenről Reinek se kell tudnia.
- Hm… lehet vannak, így, ahogy bejöttünk, egyet se láttam, de ha lennének is ne aggódj. De csak annak tűnik. A megfelelő dekoráció a lényeg, és akkor akár egy kis lyukból is lehet álomszóba, ha ügyesen rendezed be. Az meg nem baj, ha korog az a jó, növésben vagy, akkor enned kell, nincs olyan, hogy nem.- volt saját gyereke, tudja jól, hogy ha korog a has, akkor meg kell tömni, de azért nem mindegy, hogy mivel. A jégkrém is jó, de nem ehet mindig azt.
- Nem, egyáltalán nem, de azért hagyj majd helyet a többinek is.- mosolygott.
- Miért mondtál volna rosszat?- kérdően felszaladtak a szemöldökei.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Soha nem fogom megtudni már, hogy valóban Tenkai hapeknak lenne igaza. Mivel amikor lett volna lehetőségem a tanárok visszafogtak minket és gyáván bujdosnunk kellet. Pedig micsoda küzdelmekben vehettem volna részt! Annyira akartam volna harcolni! Erős ellenfelekkel megküzdeni! Taichouval együtt szembe szállni az akadályokkal! Kiváló edzés lehetett volna a számomra! Még akár sokkal, de sokkal erősebb lennék, mint most! Nem igazság! Ha harcolni szeretnék és ezt látják rajtam, miért kell ennyire visszafogni? Nem mindenkinek a saját döntése ki mikor cselekszik?! Kihagytak a mókából és ez a mai napig zavar! Na majd egyszer. Amint shinigami leszek, megmutatom a világnak ki is vagyok én! Olyan erős leszek, mint hajdani mesterem Chiyo taichou! Még keményebb leszek, mint Yuusuke taichou! Addig fogom edzeni magam amig csak élek! Egy harcosnak mindig készen kell állnia a küzdelemre! Ezért is fontos a rendszeres edzés! Ahogyan Chiyo taichou is sokszor mondogatta nekem! Betartom ezt az életvitelt. Milyen kár viszont, hogy már nem tudom megosztani vele az eredményeimet vagy együtt tudjunk menni kajálni. Már csak miatta is jobbá kell válnom! Igen! Biztos örülne neki, ha jobbá válnék! Közben Tenkai hapek megérteti velem mi is ez a kéregeti magát mit tudómén dolog. Így értem. Azt hiszem. Mindenesetre nagyon bonyolultan fogalmazta, de talán így érthető. Az biztos, hogy nehéz eset a zanpakutoum. Kérdés meddig fogja húzni még az agyamat!
- Ha megakarnak ölni csak rajta. Legyőzőm őket, de sose fogok lesüllyedni a szintjükre! Jobb vagyok ennél! Attól mert ők megakarnak ölni, nem muszáj nekem is ugyanezt tennem! Egyszerűen legyőzőm őket! Ha meg még egyszer próbálkoznak akkor újra meggyapálom a társaságot!
Megölni valakit nem az én stílusom. Amúgy is csúnya dolog. Még Nee-chan is számtalanszor emlékeztet erre, hogy mások életét tartsuk tiszteletben. Életemben egyszer vettem el valakiét. Többé nem fog hasonló előfordulni. Ha legyőztem az ellenfelemet, nem veszem el az életét. Ezzel is tiszteletet tanúsítok Nee-channak. Nem fogok eltérni ettől bárki is kéri. Soha nem fogok megölni senkit! Az étteremben végre kényelemben és jó kedvűen ehetek annyit amennyi belém fér. Nekem sok kaja kell! Nagyon éhes vagyok már és a gyomrom jelzi, hogy ideje lenne valamit bevinni neki! Nem fogom ám visszafogni magamat! Amúgy is a menzán hiába kérek repetát sokszor annyi a félfogamra sem elég az a mennyiség, amit ott kapok! Tenkai hapek sokat szokott ide járni, legalább is elmondása szerint. Tényleg nem annyira zajos, pedig sokan vannak itt azért.  Körül is nézek. Jobbra és ballra fordítom a fejemet majd hátra is pillantok egy kicsit. Milyen fura! Pedig, ha sokan vagyunk egy térben általában az nagy zajjal kell járjon! Furcsa. Végig hallgatom a hapekot és megint kérdő tekintettel nézek felé.
- Őőő mi? Dekoráció? Mi van?
Pislogok párat. Nem egészen értem mit mondott az elején, de a végével nagyon is egyetértek.
- Naná! Sokat kell ennem! Különben sosem leszek erős! Meg aztán nekem kell az energia! Jó sok! Chiyo taichou szerint fontos a rendszeres étkezés és a nagy mennyiség!
Felemelem a bal kezemet jó magasra és ökölbe szorítom. Jelzem mennyire komolyan is veszem ezt! Szánt szándékomba áll, hogy én legyek minden idők legerősebb shinigamija! Hihi! Tenkai hapek szerint kérhetek mindből. Ez az! Jó kis előételnek nézek elébe! Viszont a pincér reakcióját nem igazán tudom hova tenni. Pedig Tenkai hapek szerint nem mondtam rosszat.
- Én nem tudom, de a pincér néni kicsit furcsán néz rám.
Jelzem Tenkai hapeknak, miközben rá mutatok. Nem igazán értem. Pedig szokás egy shinigaminak sokat enni nem?
- Elnézést néni! Lehetne, hogy a levesek után rendelhetnék még mást is?
A pincér most kitátja a száját és meglepő arcot vág. Mi van vele? Rá nézek Tenkai hapekra. Tényleg nem tudom hova tenni ezt. Megvárom míg Tenkai hapek is rendel magának valamit. Amint elmegy a pincér néni, rá kérdezek valamire amire egyébként sose kaptam még választ. És ha már van lehetőségem most, kihasználom.
- Egy kérdés. Nemes, hogy lesz valakiből? Egyáltalán ez, hogy megy? Mert eddig csak hallomásból tudok erről, de nem igazán értem mi az értelme ennek. Eleve nem értem miért olyan fontosak a nemesek? Hiszen ők is ugyanolyanok, mint mi nem? Mármint shinigamik, meg ők is fürdenek, esznek meg elvégzik a dolgaikat a klotyón. Miben vagytok annyira másabbak? Nem nagyon értem.
Kíváncsiságból erre azért rá kérdezek. Sose értem még is mi olyan nagy dolog abban, ha valaki nemes? Meg mitől olyan fontos, hogy katonáknak kell őt védenie, miközben általában shinigamik. Akkor meg minek a testőr? Nemértem.

[Mizushima Tenkai]

- Ez tiszteletreméltó felfogás és életút a részedről, és kívánom neked, hogy így tudd élni az életed, és ne kerülj olyan helyzetbe, ahol meg kell szegned ezt. Mert sajnos az élet nem igazságos, főleg azokkal szemben nem, akik hozzád hasonlóan akarnak élni.- Samanuske volt ilyen, aki nem ölt, és ha lehetett, még azt is kerülte, hogy sérüléseket okozzon másoknak. Kész szerencse, hogy a marhája még életben van, sőt, igazából neki összejött rendesen az élet. Gyerek, feleség, nyugalom. A mázlista. Tenkai hasonlót kíván Reinek is, ne kelljen megtapasztalnia azt, hogy milyen az, ha valakinek a vére a lelkére tapad. De abból, amilyennek megismerte a kislányt, ezt nem fogja tudni sokáig elkerülni. Előbb vagy utóbb ölnie kell, és csak abban reménykedhet, hogy ez soká fog megtörténni.
- Dekoráció.- lélekben most a tenyerébe temette az arcát, hogy még ezt se ismerte Rei, az igazán fura.- A berendezési tárgyak, asztal, székek és ilyenek. Azok sokat tudnak dobni egy helyen.- egy putriból is lehet palota, csak ügyesnek kell lenni és egy jó adag szépérzék se árt azért, hogy tudja mit hova rakjon.
- De fontos ám, ebben igaza volt. De azért az se jó, ha lezabálsz, mert a végén a mozgás nehéz lesz, és lebetegedsz.- de ezt mondani egy gyereknek? Nekik biztos, hogy két gyomruk van, van a desszert gyomor, amiben mindig van hely, mindegy, hogy mennyit is ettek előtte, oda mindig fér, mintha egy feketelyuk lenne a helyén.
- Ne is foglalkozz vele. Nézzen csak, ha ahhoz van kedve.- jó, azért a kardokat nem szokás az asztalra rakni, de Reinek van egy nagy szerencséje, hogy Tenkaial jött, egy főnemesnek ezt pedig nem fogják szóvá tenni.
Jót mosolyog a pincér reakcióján. De Tenkait már meg se lepi, a saját osztagjában is több volt a gyerek, ismeri már az étvágyukat. S ha már rendelés, akkor magának egy adag bordát rendelt, sok rizzsel.
- Egyszerű. Születni kell, vagy a Lélekirálytól kapják, esetleg egy főnemesi család vezetője felemel valakit a köznemesi szintre, és kész is, már nemesek is. De ez csak egy rang, könnyen lehetsz szegény, de attól még nemesi család sarja. Nem minden nemes gazdag, és nem mind beképzelt. Hogy miért is vagyunk olyan fontosak? Na ez jó kérdés, én se igazán tudom megmondani neked. Például az én családom az Akadémiáért felel, mondhatni, támogatjuk őket, segítjük, ahogy a többi családnak is megvan a maga dolga. Persze nem csak ennyiből állunk, például munkát adunk másoknak, így segítjük őket is. Én például gyakran szoktam a lelkek közt tevékenykedni, segítek az építkezésekben, munkát adok nekik jó fizetségért, vagy megveszem azt, amiket termeltek. Talán ezért vagyunk fontosak, mert adunk egy biztos pontot, akikhez lehet fordulni. De lehet tévedek, nem tudom, nem vagyok családfő, és nem is hiszem, hogy leszek. Csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani.- és úgy fest, hogy azok is kissé kuszák lettek.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

- Akkor majd az életet is megpüfölőm én mondom!
Bal kezemet ökölbe szorítóm és büszkén megdobogtatom kétszer a mellkasomat, éreztetve Tenkai hapekkal, hogy elszánt vagyok ebben. Senki fia nem fog engem belekényszeríteni olyanba, amit nem akarok! Erős ellenfél ide vagy oda, nem hagyom magamat az biztos! Kiállok magamért, ha kell és a sárban totyogva is, de érvényesíteni fogom az akaratomat és a becsületemet nem fogják bepiszkítani mások az tuti! Chiyo taichou szerint fogok eljárni, tisztességesen fogok küzdeni és nem süllyedek le olyan szintre, ami már vérlázító lenne egy küzdelemben. Persze vannak ellenfelek, akik nagyon is piszkos módszereket alkalmaznak, de vannak módszerek, amivel meglehet az ilyen helyzeteket oldani. Végre valahára az étteremben tele ehetem magamat. Már nagyon ideje volt, hogy megérkezzünk és annyit ehessek amennyi belémfér! Éhes hassal nem lehet csak úgy edzeni ám! Kell a táplálék! Erre nagyon oda kell figyelnem, mert hajlamos vagyok túl eddzeni magamat. Bár nem annyira zavar, hiszen mindig is szerettem edzegetni meg persze harcolni! Erős ellenfelekkel megküzdeni! Bár az utóbbi sajnos ritka, mivel nincs kivel megküzdenem. Egyedül Chiyo taichou meg Yuusuke taichou volt, akikkel élvezetes küzdelemben volt részem. A többiek nem annyira nevezhetőek ellenfélnek és ez nagyon kár! Jó lenne már ha legalább az Akadémiában is akadna egy erős ellenfél! Unatkozom bent!
- Aha! Szóval ezek a székek, asztalok meg bögrék és tányérok dekorációk?
Mutogatok miközben a tárgyak nevét mondom ki. Ezek lennének a dekorációk? Én úgy tudom bútoroknak nevezik őket, nem dekorációknak! Több dologra is több szó van? Furcsa. Nem igazán neveztük így még Nee-channal sem a bútorjainkat. Legalább is nem emlékszem, hogy ekképpen hivatkoztunk rájuk. Számunkra inkább olyan bútorok voltak, amik kellettek nekünk ahhoz, hogy „kényelmesen” tudjunk élni. Már amennyire lehetett.
- Nem kell féltenie Tenkai hapek! Nagyon jól bírom az ételt! Sok is kell nekem, hiszen sokat is edzek! Eddig sose volt gondom teli hassal edzeni, általában sokkal jobban is tudok harcolni, ha előtte jót ettem!
Erre nagyon is büszke vagyok. Nem mondhatja el ám akárki, hogy akár hetven tál Ramen levest is képes bepakolni magába egyhuzamban! Én képes vagyok rá! Nagyon szeretek enni! Különösebben a húsos, halas és persze a finom ételeket! Nagyon sokat szoktam enni, mikor éhes vagyok. Szerintem ez nem is kell, hogy baj legyen. Fejlődő szervezet vagyok Chiyo taichou szerint szóval nekem szabad sokat enni! A pincér nénihez nem tudok mit hozzá fűzni. Tenkai hapek azt mondja hagynom kéne, hadd nézzen, ha annyira akar. Vállat vonok és így teszek.
- Akkor először minden levesből kérek legalább húsz darabot! Nagyon szépen köszönöm!
Nagy mosollyal az arcomon mondom a pincérnek. Ha nagyon megbámul emiatt hát rajta! Én éhes vagyok szóval jár nekem a kaja! Jó sok kaja! Előételnek megteszi! A főnemességgel kapcsolatban csak pislogok. Születni kell? Meg más felemeli? Tessék? Ez nekem nagyon bonyolult. Meg a lélekkirály? Egyáltalán az kicsoda? Van királyunk? Egyáltalán mi az a király? A fejemet vakarom a sok új szavakon és erősen elkezdek gondolkodni. Ez nekem magas. Hiába igyekszem használni a fejemet, totálisan összezavar! Ezt még is hogyan találták ki? Nem lehetett volna egyszerűbben megoldani? A nemesek túl bonyolultak! Felemelem a kezemet Tenkai hapeknak.
- Elnézést de… lélekkirály? Mármint mi az, hogy király? És ki az a lélekkirály egyáltalán? Nem egészen értem! Mintha már hallottam volna valahol, de akkor sem értettem igazán. Már eleve miféle lélek és miféle király? Másik. Ha nem kell gazdagnak lennem még én is lehetnék nemes, ha az a lélekkicsoda micsoda rá bólint? Bár nem igazán érdekel, ha az lehetnék vagy sem, csak nem igazán értem a dolgot. Ez olyan bonyolult! Viszont akkor, ha jól értettem a maga családja vezeti az Akadémiát. Na ezt jó tudni! Akkor mondanám is, vannak bajaim az Akadémiával kapcsolatban, amiket szerintem jó lenne javítani!
Kiegyenesítem magamat majd folytatni kezdem a mondókámat Tenkai hapeknak.
- Jó lenne, ha a többi diáknak lenne kötelező edzése! Mármint igazi edzésre gondolok, amit Chiyo taichouval is csináltunk! Esetleg rendezni valamiféle versenyszerű tornát, ahol az erős akadémisták összemérhetnék a tudásukat egymás ellen. Tök buli lenne! A tanárokat meg lekéne cserélni. Nagyon unalmasak! Értem én, hogy fontos az elmélet meg a kidou mit tudómén, de azért ne legyen már ennyire unalmas! Lehetne valamivel feldobni! Mit bánom én, valami látványos dologgal! És lehessen annyit repetázni a menzán amennyit lehet, meg jobb kajákat csinálni!
Én csak a véleményemet közlöm Tenkai hapeknak. Elvégre csak szabad véleményt mondanom nem? Hátha legalább javulna az Akadémia valamilyen szinten, mert sokszor úgy érzem a társaim nagyja olyan gyenge, mint a harmat. Nyilvánvalóan miért! Nem edzenek rendesen!
- Esetleg kérhetek öntől valamit Tenkai hapek?
Egy elég komoly szándékú kérésem van hozzá. Miután elmondta mivel foglalatoskodik, nem árt akkor megragadnom az alkalmat. Elvégre másokra is kell gondolnom!

[Mizushima Tenkai]

Egy apró félmosoly suhant át az ajkán. Erős szavak voltak ezek, elverni az életet magát, hát legyen így. Az erős akaratúak, vagy éppen a makacsok azok, kik elérhetik azt, amit akarnak, talán Rei is egyike lesz ezeknek, és nem kell letérnie a saját maga által kijelölt útról.
- Sok sikert kívánok hozzá.- mondta tiszta szívéből. Ifjú shinigamiknál a lehetőség, hogy jobbak legyenek a jelenlegieknél, és tényleg elérjék azt, amit akarnak. A mostaniaknak pedig az a feladatuk, hogy támogassák őket ebben, olyan generációt neveljenek ki, akik jók, és nemesek, de készek legyenek arra, hogy megtegyék azt, amit a köteleségük megkövetel.
- Részben, de inkább a festményekre, vázákra, ezekre szokták mondani, amiknek nincs olyan sok haszna, csak éppen feldobják a helyiség külsejét. Jobb egy olyan szobában lenni, ahol valami szép van a falra akasztva, mintsem egy üres, rideg falat bámulni végig.- legalábbis ez volt Tenkai véleménye. Sokat tudnak ezek javítani egy szobán, vagy éppen a kedven.
- Ahogy gondolod, de igazából nem a sok étel kell, hanem amik bennük vannak, a vitaminok dobják meg a teljesítményed, na meg a fehérje is. Azért függ az a harctól is, ha sokat eszel, és utána valaki pont jól találja el a gyomrod, hamar ki is hányhatod azt, ami benne volt. Azért erre figyelj oda.- bár lehet taktikának nem rossz, lehányni a másikat, és még szörnyülködik, addig bevinni a megfelelő támadást.
- Ahogy akarod, én azért maradok az egy adagosnál.- meg se lepi, hogy ennyit kért Rei, hiszen a saját osztagában is sok a nagyétkű gyerek, hát egyen csak nyugodtan.
Ha kanál lenne a szájában, akkor az most biztos ki is esett volna.
- De most komolyan? Nem tudod, hogy ki az a Lélekkirály? Biztos jársz az Akadémiára? Nélküle nincs semmi, a nagybetűs Világvége jönne el, ha odalenne. Ami pedig a nemes dolgot illeti, előfordulhat, hogy ha akarja, akkor így lenne, de nem fog megtörténni, nem szól bele a dolgokba. Ha nemes akarnál lenni, akkor találnod kell egy családfőt, aki támogat ebben. A vezetni az erős szó, inkább támogatni, de változtatni nem fogunk, annyi szent. Már legalább ezer éve így mennek ott a dolgok, és eddig bevált, maximum az ételeken tudnánk változtatni. Az pedig, hogy ennyire szeretsz harcolni, az egy dolog, de vannak, akik nem, akkor pedig velük szemben lenne igazságtalan, ha inkább az edzéseket köteleznénk. Nem lehet az egyiknek úgy kedvezni, hogy abból a másiknak lesz baja.- mondta mosolyogva, de ha lenne hátán szőr, lehet felállna. Muszáj lesz pár órára beülnie az Akadémián, hogy elsőkézből tapasztalja meg a tananyagot, mert vagy tényleg rosszak az oktatók, vagy Rei nem figyel oda rendesen.
- Mit szeretnél?- igent nem mondhat egyből, abból még baja származhatna.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Megmutatom én majd a világnak, hogy ki is vagyok! Előbb viszont valahogyan shinigamivá kell válnom, ami nem lesz egyszerű. Egyáltalán, hogy megy ez? Vizsgázni kell gondolom ez tény, de utána? Egyáltalán miszerint döntik el ki mehet és ki nem? Bonyolult ez nekem és inkább nem is foglalkozom ilyenekkel. Szerintem erre ráérek még, mert egyhamar nem fognak engedni az tuti, amilyenek az Akadémiában bent a tanárok. Mosollyal az arcomon felmutatom a hüvelykujjamat Tenkai hapeknak, hogy nem lesz itt probléma! Sima ügy ez nekem kérem! Jól oda fogok pörkölni majd azoknak, akik velem akarnak ujjat húzni! Az étteremben temérdek kérdések keringenek a fejemben, amit a hapeknak köszönhetek. Sokszor úgy beszél, hogy azokat nem is nagyon tudom érteni. Minek használ ilyen nehéz szavakat előttem? Ennyire megszokta vagy mi? Legalább elmagyarázza a dolgokat, hogy én is értsem már valahogy. Legalább nem olyan, mint az a csokibarna nemeske akinek nagy az arca.
- Azt hiszem kezdem érteni. Bár nekem az ilyenek nem nagyon kellettek otthon. Sokkal fontosabb inkább, hogy fedél legyen a fejem fölött.
Nem igazán érzem hiányát annak, hogy egy szoba csillogjon, villogjon és sok mindennel legyen teletömve. Nem is nagyon értem mi haszna van annak, hogy valami túl díszes? Sok vele a macera, többször kell tisztítani, csomó idő elmegy azzal, hogy kimossák a koszt belőlük. A nemesek tényleg másképpen élnek, mint mi. Nagyon másképpen kezelnek dolgokat!
- Éhesen meg nem jó harcolni! Én csak akkor tudok beleadni apait anyait, ha előtte sokat ettem!
Sokszor a menzán se lakok jól. Sőt mostanában nem is nagyon tudok jól lakni. Nagyon sok adag ételre van szükségem, hogy egyáltalán ne korogjon a gyomrom. Ez nem tudom miért van. Lehet, hogy minél erősebb vagyok annál nehezebben tudok jól lakni? Több energiára van szükségem? Minél erősebb valaki annál nehezebben lehet valakinek tele enni a bendőjét. Megvan az ára annak, aki erős!
- Önnek is sokat kell ennie! Próbáljon meg több adagot! Lehet sokat segítene, főképp, ha még le is dolgozza utána!
Chiyo taichou szavai jutnak az eszembe. Hátha Tenkai hapeknak is segíteni fognak! Elvégre nem baj, ha sokat eszünk! Minél több az energia, annál jobban lehet teljesíteni!
- Ebben lehet igaza van. Attól még úgy érzem több fizikai edzésre lenne szükség! Akkor viszont, ha jól értem. A király az egy ilyen… őőő… izé…. nagy valami? Nem egészen értem én ezt. Ő is csak egy személy nem? Hogyan lehetne ő annyira fontos, hogy nem létezne semmi nélküle? Ez nekem nagyon magas, de ha úgy van ahogyan azt mondja én elhiszem.
Vakarom a fejemet, miközben igyekszem értelmezni mind azt, amit Tenkai hapektől hallottam. Eléggé magas nekem, amit eddig mondott a lélekkirályról meg a nemes dologról. Beházasodni meg mi? Támogatni azt hiszem ezt mondta. Viszont, hogy támogatni? Ez nekem nagyon magas! Na mindegy!
- Nagy kérés lenne, ha néhanapján Inuzurit meglátogatná? Ott nagyobb segítségre lenne szükség.
Szégyenlősen elfordítom a fejemet Tenkai hapek elől. Ez marhára ciki! Miért is kérek tőle ilyesmit?! Talán azért, mert így lenne helyes? Igen ezért! Ha tudunk segíteni másokon, megkéne próbálni. Chiyo taichou is biztos ezt tanácsolná. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Ó, de sok kaja jön ide kérem szépen! Finomak! Elém jó sok leveskét pakolnak le. Nem csoda hiszen mindegyikből rendeltem! Már nagyon porzik a gyomrom! Megvárom amíg a kaják a helyükre nem kerülnek. Ragyogó szemekkel nézem meg a kajákat. Melyikkel kezdjem, melyikkel?! Ez nagyon jó! Ennyi kaját még életembe nem láttam egyszerre!
- ITADAKIMASU!
Csapom össze a kezeimet, majd rögtön elkezdek enni.

[Mizushima Tenkai]

- Ezzel nem vagy egyedül. Annyira engem se izgatnak az ilyen tárgyak. Van nekem is egy-kettő darab otthon, de azok tényleg azért vannak, mert tetszenek. Nem csak úgy kirakom, hogy megmutassam másoknak, hogy erre is telik.- ez is egy olyan dolog volt, amit sose értett meg. Miért kell mutogatni, hogy mijük van? Miért jó az? Nem tiszteletet fognak vele ébreszteni, vagy tekintélyt kelteni, ellenkezőleg, sokan utálattal fognak rájuk tekinteni, irigységgel, megvetéssel. Bár a legtöbb nemest ez se érdekli, hiszen a többi nemes előtt akarnak felvágni.
- Mondjuk kinek mi a sok evés. Ebben mondjuk igazad van. Ami beléd fér, az ehet nekem már túl sok lenne, és utána mozogni se bírnék napokig. Bár az is igaz, hogy én már nem annyira aktívan mozgok, mint az Akadémián, így kevesebbet is kell ennem. A békétől el tudunk kényelmesedni, lustulni.- ami nem sok jót jelent, pont mos lenne szükség arra, hogy egyre többet és keményebben eddzenek, ha váratlanul ismét megtámadnák őket, akkor készen álljanak, ne pedig utólag kapkodjanak, és ismételten túl sok legyen az áldozat.
- Én megvagyok, mindig annyit eszek, hogy ne legyek éhes. Se többet, se kevesebbet, és kevéssel is beérem szerencsére.- minden csak akarat és hozzáállás kérdése csupán.
- De ha túlzásba viszed, akkor sokat is árthatsz vele magadnak. Igen, mondjuk úgy, hogy egy nagy valami. Elárulok egy titkot, sokan mások se értik, köztük én se. Amit tudunk, hogy szükség van Rá, ez biztos. Több mint egy személy, mi csak halálistennek hívjuk magunkat, de Ő tényleg Isten, ezért van szükségünk arra, hogy életben legyen, ezért van a 0. osztag is, a saját testőrsége.- valahogy el kéne intézni, hogy valaki a 0. osztagból benézzen az Akadémiára, és tartson egy előadást, hátha akkor mindenki fejéből eltűnnek a kérdőjelek, ez nem lenne rossz.
- Nem, miért lenne?- kérdezte barátságosan mosolyogva.- Majd összeszedek pár valakit az osztagból, és ránézünk, rendbe szedjük majd.- igaz, szeretne sorban haladni, de ha megkérték, hát nem lesz rest, és cselekszik, úgysincs manapság olyan sok dolga, legalábbis olyan nincs, ami élet-halál kérdés lenne.
- Itadakimasu.- azért Tenkai kicsit lassabban kezd hozzá, neki nem üres a gyomra.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Ahhoz képest, hogy Tenkai hapek nemes, nem is annyira borzasztó, mint az a csokifejű. Nem is értem, miért kell ennyire szigorúan venni ezt a nemes akármicsoda dolgot. Lehet így is kezelni az embereket! Lazán! Nem kellenek ilyen hülyeségek, hogy adjuk meg a túlzott tiszteletet és hajoljunk meg nekik mintha az életünk múlna rajta. Attól, hogy van valakinek rangja az nem jogosítja fel arra, hogy azt csináljon bárkivel, amit akar! Szerencsére akadnak olyanok, mint Tenkai hapek vagy Hyousuke-bá. Ők legalább nem hordják fenn az orrukat, mint egyesek.
- Bezzeg mások meg össze vissza szórják a vagyonukat felesleges marhaságokra!
Jelentem ki Tenkai hapeknak a véleményemet ezzel kapcsolatban. Másoknál már láttam, hogy sok féle csecsebecsét hord magánál, ami teljes mértékben felesleges. Még shinigamiknál is láttam olykor, aminél már azon gondolkodtam, hogy fog az a gyűrű sérülést okozni az ujján? Szerintem teljesen felesleges ékszerekkel rohangálni. Csak magamutogatásra jó.
- Akkor itt lenne az ideje magának is edzenie nem? Nem jó, ha ellustulunk mert mi van, ha jön egy erősebb ellenfél és harcolnunk kellene? Szerintem békeidőben is edzeni kell. Mindennap rendszeresen! Tudja mit? Jöjjön olykor be az Akadémiába és eddzen velem! Én szívesen kiállok magával ám! Egy jó kis párbaj bizonyára segíthetne!
Vetetem fel, mint lehetőséget. Yuusuke hapek is biztos ezt tanácsolná nekem, akárcsak Chiyo Taichou. Így legalább segítek a nemesnek is formában maradnia, meg erős ellenfelet is kapok legalább. Két legyet ütök egy csapásra! Ez már csak jó lehetőség nem? Legalább nem fogok unatkozni az Akadémiában.
- Én úgy tudom Istenek csak a mesékben léteznek. Már azt is túlzásnak tartom, hogy Halálistennek nevezzük magunkat. Szerintem ez nagyképűség, de ha már ez a hivatalos megnevezés! Egyébként… mi az-az Isten? Most kapcsolok. Egyáltalán nem tudom mi az-az Isten. Csak hallottam, hogy van ilyen, de… mi az?
Erősen elgondolkodom mit is takar az Isten kifejezés. Hallottam már dolgokat ilyen nagyon erős ellenfelekről, akik olyan dolgokat műveltek, amit szavakba nem lehet önteni. Ők lennének Istenek?
- Tényleg. Ha vannak ezek az Istenek. Megküzdhetek eggyel? Esetleg a nulladik osztag valamelyik tagjával? Na na na na?
Kíváncsi szemekkel nézek Tenkai hapekra. De nagy lenne már ha egy Istennel is megküzdhetnék vagy esetleg a testőreivel! Biztos jó móka lenne! Én kíváncsi lennék milyen ez a bizonyos nulladik osztag. Ha arra az Isten bigyóra vigyáznak, csak nem gyengék! Ezután rátérünk Inuzurira. Legalább is megkérem a nemest, hogy esetleg benézne-e a környékre. Nem igazán értem miért is jutott ez az eszembe. Arra tudok inkább gondolni, hogy talán Chiyo Taichou is ezt tenné. Így lenne helyes. Ha már egy nemes ilyen jó fej és van lehetőség arra, hogy segíthessünk másokon, miért ne tennénk meg?
- K…k…kö….khm….kössz…. Tudja jól mit akarok mondani!
Mondom a végén emelt hangon, miközben takarom el az arcomat a tenyereimmel. Nem szokásom megköszönni semmit. Ez nagyon ciki! Viszont azért na. Meg kell köszönni nem? Így illik! Az étel amint megérkezik, elkezdem habzsolni. Farkas éhes vagyok nagyon és már elkezdtem azon gondolkodni, hogy valahonnan elcsenek valamit, valamelyik asztalról, de szerencsére azóta megjöttek a kért levesek így nincs más hátra, mint enni!
- Egyen sokat Tenkai hapek! Attól lesz sok energia!
Mondom teli szájjal a nemesnek. Lehet, hogy ma is megfogom mozgatni és esetleg kihívom egy párbajra, hogy a sok ételt levezessük! Már a negyedik tányérnál kezdek tartani. Egyszerűen imádok enni! Főképp, ha finomakat ehetek! Tornyosulnak a tányérok mellettem. Amint végzek egyel már pakolom is fel az üreset a tornyocskámba és veszem elő a másikat. A vendégek alaposan megnéznek a látványtól. A pincérek is. Amint végül végzek az összessel, pontosan tizenhárom tányérral, kifújom magam majd Tenkai hapekra nézek.
- Mikor lesz a második?
A vendégek mindannyian tátott szájjal kezdenek rám nézni. Körbe tekintek, hogy még is miért. Még magamat is megnézem van-e rajtam valami meglepő.
- Megint rosszat mondtam volna?
Teszem fel a kérdést, miközben Tenkai hapekra figyelek és vakarom a fejemet.

[Mizushima Tenkai]

- Ez presztízs kérdése. Ez leginkább a többi nemesnek szól, hogy felvágjanak nekik, hogy féltékenyek legyenek, igazából más haszna nincs. Mint például az, ha egy erős nemesnek testőre lenne, még ha nincs is rá szüksége, megmutatja, hogy neki erre is telik.- Tenkai se értette, hogy erre mi szükség volt, Yuukennek is volt egy félszemű testőre, pedig nem volt rá szüksége, Tenkai első kézből tapasztalta meg, hogy mennyire is erős volt Yuuken. De volt neki, mert megtehette.
- Hogy nekem?- meglepetten pislogott, majd elmosolyodott.- Edzek én, amikor kell, de nem is viszem túlzásba. Ha pedig erősebb az ellenfél, meg teszem, amit tudok. S köszönöm a felajánlást, de már most meg tudom mondani, hogy vívásban győznél ellenem.- nem sok értelmét látná a párbajnak, nem azért mert ha veszít, akkor veszíthet a tekintélyéből, ez nem igazán érdekli, de ha Rei ennyire ragaszkodik a harcokhoz, edzéshez, akkor azzal semmit se fejlődne, ha Tenkai ellen állna ki.
- Pedig léteznek, vannak jók és vannak… kevésbé jó istenek is. Hogyan is magyarázzam el, hogy mi is egy isten? Egy isten számára azok vagyunk, mint mi egy hangya számára, felfoghatatlanul erős, és egy mozdulatukkal véget tudnának vetni az életünknek. Nem tudjuk felfogni az erejüket, hogy mikre képesek, ez egy isten.- reméli, hogy így már kissé jobban érti Rei, hogy mi is egy isten, de lehet erről nem Tenkainak kéne beszélnie, igazából Tenkai maga se tudja pontosan megfogalmazni, mi is egy isten.
- Nem, kizárt dolog. Semmi értelme se lenne annak, ha meg akarnál küzdeni egyel.  Ami pedig a nulladik osztagot illeti… abban nem vagyok illetékes. De nem hiszem, ők mindig a Lélekkirály mellett vannak, nem hagyják el a palotáját. Talán majd ha kapitány leszel, akkor kérvényezheted, de addig nem hiszem, egyébként is, foglalkozz azzal, hogy elsőnek shinigami legyen belőled.- mondta barátságos mosollyal az ajkán, korai még az, hogy ilyeneken gondolkodjon Rei. Érje el a csúcsot idelent, és utána meglátja, hogy mit tud kezdeni odafent.
- Jap, tudom, és szívesen.- apró félmosoly ült ki az arcára, tudta jól, hogy mire is akar kilyukadni Rei, és úgy fest, hogy nem igazán volt ez szokása, már megköszönni valamit, kezdetnek a köszi is megtette.
[b- Oh, nem kell féltened, van nekem elég energiám.[/b]- de azért eszik Tenkai is, csak éppen nem annyit, mint Rei, ki előtt gyűltek már a tányérok. Volt étvágya, azt meg kell hagyni.
Meglepetten pislogott a kérdéstől, majd kitört belőle a nevetés és a pincérre nézett.
- Hallotta a hölgyet. Jöhet a második. S nem Rei, nem mondtál rosszat, csak éppen nem gyakran látnak valakit, akinek ekkora az étvágya.- mosolygott.

[Kuroji Rei]

Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Ezek a nemesek sok esetben olyanok, akiket nem kedvelek, bár ezen nem is lepődőm meg túlságosan. Eddig sajnos nagyon sok olyan nemessel találkoztam, akik fennhordták az orrukat. Azért akadnak kivételek, de az édes kevés. Hát ez van! Nem lehet mindenki egyforma! Az egészben az a rossz, hogy pupákok vannak köztük, akik jól felidegesítenek és csodálkoznak, ha kapnak az arcukba egy maflást amit megengedek magamnak. Persze ilyesmi nem történt még meg, de közel voltam hozzá! Jó lenne, ha ezeket a nemeskéket megtanítanák arra, hogyan bánjanak a pénzükkel vagy esetleg az itteniekkel. Minek folyton leköpni a másikat meg szolgának nézni a többieket? Egy nyavalyás rang választ el tőlük csak, amit a csökönyös agyuk talált ki!
- Ha én nemes lennék, nem kérnék testőrt magam mellé. Ha valaki megtámadna, jól elkalapálnám! Mondjuk valahol jó is, hogy nem születtem nemesnek. Nem kell minden hülye szabálynak megfelelnem, meg amúgy se tudnék mit kezdeni akkora vagyonnal. Maximum szétosztanám, mert minek nekem annyi pénz!
Egyáltalán miért nem osszák szét vagy segítenének másoknak? Sokkal jobb lenne szerintem. Persze biztos megkapnám erre, hogy nem tudom milyen nemesnek lenni, meg ne szóljak bele mert még kicsi vagyok. Nyolc éves vagyok! Nagynak számítok én már! Tenkai hapek kijelentése, egyáltalán nem tetszik. Túlságosan sem. Meg is nézem az egyik szabad karját, hogy megnézzem hol az izom, ha esetleg engedi. Ha nem, akkor is megemlítem neki.
- Honnan ennyire biztos benne Tenkai hapek? Nem is harcoltunk még egymás ellen! Csak akkor derülne ki a kettőnk közötti különbség, ha megküzdünk! A tapasztalat ugyanolyan fontos! És ha legyőzőm magát akkor mi van? Nem történik semmi! Ne már! Párbajozzon velem!
Unszolom Tenkai hapekot, hogy jöjjön velem párbajozni. Kíváncsi vagyok mire képes! Legalább szórakoztató lesz! Egy ilyen ajánlatot nem igazán szabad elutasítani! A párbaj az egy olyan dolog, amint alkalom nyílik meg kell ragadni! Az Isteneket hallva, egyre jobban kezdek izgulni. Ez annyira feldob! Ha léteznek ilyen erős ellenfelek, muszáj eggyel találkoznom! Az egész testem beleremeg, ha már abba belegondolok, ha ez mind igaz róluk! Jó kis párbaj lenne! Sajnos Tenkai hapek szerint, ha annyira megakarok küzdeni egy nulladik osztagossal, először legyek shinigami. Hát végül is van benne valami. Ha leakarok győzni egy nulladik osztagost ahhoz szükségem lenne a zanpakutoumra, csak sajnos jelenleg nem tudom hogyan kell használni.
- Akkor először shinigami leszek és utána megmutatom mit tudok! Ihihihi, de alig várom már! Elképzelni mire képes egy nulladik osztagos meg egy Isten! Rögtön párbajozni támad kedvem! Egyre jobban feldob ez az egész!
Dülöngélek jobbra ballra hatalmas mosollyal az arcomon, miközben elképzelem magamban milyen is lehetne az összecsapás! Nagyon szeretnék megküzdeni valamelyikükkel! Inuzuri dolgait mondhatni elintéztem. Chiyo Taichou biztos büszke lenne rám, amiért a lehetőséggel élek. Mások is talán így cselekednének, mint én, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy ez volt a helyes és kész. A kaja látványától, már a nyál is kicsordul a számból. Nagyon jól esik ez a sok leves, rámentől kezdve minden finomság! Bárcsak Nee-chan is itt lenne! Biztos vinnék neki! Esetleg Suke-bának hozhatok egy tál kaját, mikor megyek hozzá! Tényleg! Majd a kajálás után megkérem Tenkai hapekot, hogy egy kört Suke-bának készíttethetnék-e!
- Attól még egyen sokat!
Nem parancsolóan, de azért határozottan mondom Tenkai hapeknak. Biztos vagyok benne, megfogja érteni. Kell az energia és kész. Nincs olyan, hogy elég! Chiyo aztán jól megcsapna, ha nem enném meg az összes kaját, ami az asztalon lenne! Sok ételre van szüksége egy harcosnak! A másodikra rá kérdezve értetlenül állok a reakciókra. Ezért is kérdezek rá Tenkai hapekra, hogy magyarázza el még is mi az oka. A válaszra csak pislogok. He?
- Nem ez lenne a normális? Pedig úgy tudom, hogy egy harcosnak sok kajára van szüksége! Aki meg erős akar lenni, sokat kell ennie! Én erős akarok lenni! Ezért is eszem sokat! Amúgy is nehezen lakom jól! A mostani például a fél fogamra sem volt elég! Mindjárt korogni fog a gyomrom csak figyelje meg!
Nem is kell sokat várni és tényleg korogni kezd a gyomrom, ami jó nagyot szól.
- Hallja? Mondtam én! A fél fogamra nem volt elég.
Közben hátra döntöm magamat egy picikét és jobbra balra nyújtok. Nem nagyon értem ezt az egészet. Nem gyakori látvány ahogyan eszem? Pedig szerintem ennek kéne a normálisnak lennie nem? Tényleg. Tenkai hapek valami szót emlegetett, amit nem igazán tudtam hova tenni eleinte. Annyira megfeledkeztem hirtelen, hogy szinte el is felejtettem. Valami pr..pp…pre… csettintek egyet majd Tenkai hapekra nézek.
- Akartam kérdezni. Mi az a presztízs vagy akár micsoda? Valami kaja?
Közben pislogok párat kíváncsian. Tényleg mi az?