Szerző Téma: Kumo Étterem  (Megtekintve 5881 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #90 Dátum: 2019. Ápr. 01, 15:50:51 »

Nem akarom kijavítani ezt az elképzelést, igazából jó, ha ez a kép él másokban rólam, pedig valójában csak és kizárólag azért ástam bele magam a papírmunkába amint betettem a lábam az irodámba és nyeltem le az utolsó falat reggelimet is, mert egyszerűen gyűlölöm, hogy ott vannak előttem, látom, kísért egész nap és amúgy se volt más dolgom. Ha pedig a polcokra, szekrénybe kerül, az életbe nem jut eszembe többet és nyúlok hozzá a taichou pedig imád olvasni, ha beleolvas a munkáimba, biztosan észrevenné a hiányt.
- Nem tudom sajnos, nekem pedig családi ügyekkel kapcsolatban nem volt dolgom papírmunkával, így nincs összehasonlítási alapom.
Az elején mindenki lelkes az új, magasabb posztjával kapcsolatban, én is lelkes vagyok, bár sima tisztként is az voltam, nem ez motivált a munkámmal kapcsolatban, meg időszakos, hogy mikor van több papírmunka és mikor szinte semmi.
- Csak felajánlottam, de ha kényelmetlen, nem kell magyarázkodni miatta, természetesen maradhat akkor a formálisabb. – nem kell magyarázkodnia, ha neki nem kényelmes, akkor nem muszáj. Én csak jobban szeretem a tegeződést, de semmi negatívumát nem érzem a formálisabb stílusnak, viszont ha neki már kényelmetlenebb, nincs itt mit magyarázni, csak egy ajánlat volt a részemről pont ezért, hogy nyugodtan tegezhet. Bár főnemes, kétlem, hogy ha az kényelmesebb lenne neki, megütné velem kapcsolatban ezt a mértékű illemet, nem tudom számítana-e a számára, hogy hadnagy vagyok.
- Ebben az esetben rossz szavam sem volt ellene. Ha nem zavarja, az a lényeg. – igaza van, valószínűleg egy újonnan belecsöppent illetőt zavarna, aki ehhez szokott azt nem, de biztosan vannak, illetve lehetnek olyan szituációk, amikor tényleg nem akar az ember plusz figyelő tekinteteket, lényegtelen milyen régóta van testőrökkel körülvéve. – Ilyen esetekben talán pont legtöbbször az az oka. – ez tény, viszont ha kijátsszák a testőrségét, önmagát kell megvédenie, és ha már odáig fajultak a dolgok, nem fogja hasznát venni a politikának. Ha tudja előre, hogy terveznek ellene valamit, és ezt kihasználva megszervezi a szükséges lépéseket, képes lehet talán a politika segítségével, ha eléggé körmönfont, elkapni az illetőket, de ha már felé mutat a penge, csak a saját képességeiben bízhat.
- Akkor nem muszáj erőltetnie, nem fogom magam kevésbé kényelmesen érezni, ha nem teszi. – megvonom a vállam, én sem mosolygok össze-vissza, mint láthatja, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen negédes, hamis mosoly zavaróbb, mintha olyan mogorva fejjel ülne, mint valami kőszobor.
- Ez egy elég bölcs hozzáállás szerintem, sok nemes tanulhatna Öntől. – még ha csak érdekből is tesz így, hogy ne a saját emberei öljék meg ezért, legalább azt állítja, törődik velük, és végső soron akár jóindulat, akár érdek, a végeredményen nem változtat. Hallottam már ezt-azt nemes, főnemes Urakról, és azon kívül, hogy ez a srác kábé kiveri a plafont a nagyképűségével, még viszonylag a normálisabb kategóriába sorolható. Legalábbis ahogy előadja nekem magát, mert hát az éremnek két oldala van. Viszont nyugodtan mondhatta volna eddig bármikor, hogy ne üssem bele az orrom, nem tartozik rám, vagy csak akkor fejtsek ki véleményt, ha ebben nekem is van tapasztalatom és tudom miről beszélek, ezt viszont még nem tette. Bár mókás volt látni, hogy kezd egyre mérgesebb lenni, azért nem az a célom, hogy megnézzem mikor robban fel a feje. – A mennyiségen van a hangsúly. – gondolkozok el hangosan, mert mindenki megad a másiknak valamennyi figyelmet, a kérdés csak az, hogy ez milyen mértékűt. A legminimálisabbtól kezdve, ahol kábé hajlandó tudomást venni a létezéséről és jelenlétéről, az elég nagymértékű figyelemig, ahol már elbeszélget gyakran és hosszan a másikkal, elég sok lépcsőfok van. – De ez nem az én dolgom, nem az én beosztottam, és semmi közöm ahhoz, hogy ki hogy bánik az embereivel, amíg ez rám semmiféle hatással nincs, és így nincs közöm hozzá, csak a gondolataimat osztom meg, nem bírálni akarok, kritizálni vagy ilyesmi. – még mielőtt úgy érezné ezt teszem, gyorsan azért megemlítem ezt, hogy teljesen általánosságban beszélek, csak azt már jobb hozzá se tennem, hogy amúgy egyáltalán nem érdekel, hogy hogy bánik az embereivel. Van valami megfogó, ha valakiből tényleg sugárzik a hatalom és felsőbbrendűség, de persze csak akkor, ha nyomós ok, hozzáértés és egy ehhez párosuló személyiség is hozzájárul. Meg persze az erő sem utolsó szempont sokszor.
- Sok férfi van vele így. Néha már nekem is annyira elegem van belőle, hogy direkt olyan könyvet keresek, ahol biztosan nincs ilyesmi. Ebben legalább szerelmi háromszög nem kifejezetten van, inkább a mondandója az, ami megfog, és nem egy érdekes személyiségű karakter van benne. – persze a sok idegesítő, visító, elkényeztetett kölyök mellett. – A régebbi regényeknek sokkal mélyebb gondolataik vannak, mint a mai kor szülötteiben. Önnek esetleg van nagy kedvence? – volt egy-két mostani író könyve a kezemben, hát… a szerkezet nulla, jellemépítés és fejlődés nincs, néha még kimondottan történni se történik jóformán semmi. Az író elúszik a sokkal érdekesebb történetszálak mellett, a silány, igénytelen és szegényes szókincsről már nem is beszélve. Ezekkel viszont nem igazán akarom fárasztani, biztosan nem az ezekkel kapcsolatos kirohanásaimat akarja hallgatni.
- Ez így van, de olvastam olyan műbe is, ahol már annyira „lényegre törő” volt az író, hogy kábé semmi cselekménye nem volt a történetnek. – nem billent ki a történet, legfeljebb a közepe után/vége fele minimálisan, nem volt bonyodalom, tetőpont, csavart és hasonlókat pedig már nem is volt érdemes remélni.
Nem igazán tudok mit mondani még, sajnos elég sötét időszak ez megint a számunkra, hogy ennyi magasabb rangú személy, a kapitányok nagyja és talán még több hadnagy tűnt el, vagy halt meg a quincy-k elleni harcban. És talán ránk, újakra is hamar az ő sorsuk fog várni, mert az ő helyüket vettük át, tehát a harcukat kell folytatnunk. Hát így belegondolva, nem nagyon van még kedvem meghalni, de még ha mondhatom magamról, hogy középtávú harcos vagyok a kardom képességeit figyelembe véve, nem sokat jelent ez, mikor a quincy-k nyilai repülnek felénk. Nem kell közel kerülniük ahhoz, hogy támadjanak. Meglátjuk, egyelőre inkább papírmunkára vagyok fogva, mint ismét terepre. Ráadásul már kétszer elég kellemetlen módon gyűlt meg a bajom azokkal az elfajzott íjász torzszülöttekkel. Mindkettőnél nagy volt a rizikófaktor, pedig egyáltalán nem volt tervben a konfliktus.
Csak amolyan szófordulat, automatikus illem, ha már valaki kinevezéséről beszél, vonja maga után a reflexszerű gratulációt. Nem is muszáj igazán átadnia, pont ezért se.
- Igen, egyetértek. Mindig vannak olyanok, akik elrejtőznek, de akkor nem hagyni kellett volna őket, hanem folytatni, vagy megismételni az akkori takarítást. Hogyan lehet kiirtani egy fajt, de mégsem? Ha tényleg ki akarták volna, akkor addig folytatják, míg tényleg egyetlen egy sem marad. – és mivel nem tették, lehetne újrakezdeni az egészet. Ha normálisan végigcsinálták volna, nem halt volna meg ennyi shinigami, akik közül biztos az akkori vezetőség egy-egy tagjának a fiai, unokái, dédunokái lehettek. Gratulálni tudok csak, hogy a nemtörődömségük, egyáltalán nem alapos munkájuk ennyi társuk életet követelte. Megkérdezném tőlük: Vajon megérte?
- Természetesen nagyobb beosztás, nagyobb felelősség. Azért nem olyan gyakran vannak éles bevetések. A terepmunka inkább az én asztalom, így szívesebben mennék ki egy megbízásra, minthogy az új irodám illatát élvezzem ki. Úgyhogy sajnos még így van, éles bevetésen hadnagyként még nem voltam. Jó páron tisztként részt vettem, de hadnagyként még nem. – most mondjam, hogy egy hét alatt csak akkor ütne be valami nagyon rossz, ha eszméletlenül rám jár a balszerencse? Nem kétnaponta vannak éles bevetések, főleg most, hogy Seireitei ennyire a feje tetejére van állva. Valószínűleg a legtöbb embervilági akció leginkább csak felderítői munka.
- Akkor szerencsés volt, amiért már megvolt egy szilárd alapja az elképzelésnek, hogy mire akar vállalkozni. Teljesen olyan, mint amire számítunk, csak elég kevésszer történik meg, de úgy gondolom az nagyon unalmas is lenne. – kedvesen elmosolyodok, mert eszembe jut az első napom, és hogy milyen idegesen érkeztem meg, aztán bolyongtam a 9. osztag területén, míg sikerült végre valakivel útbaigazítatnom magamat. Ha minden úgy történt volna zökkenőmentesen, ahogy azt elképzeltem, igencsak szürke nap lett volna, talán nem is emlékeznék már rá.
- Ebben az esetben, elég rossz emberekkel étkezhetett együtt. Szerintem ez az egyik legalapvetőbb dolog, ha társasága van az embernek. – nem is értem igazán a meglepettséget. Jól esik a bók, de biztos süthet az arcomról, hogy számomra ez tényleg magától értetődő illem, amit nem azért ejtek meg vele, mert egy főnemes, hanem mert természetes, hogy ennyi figyelmet megadok az asztaltársaságomnak. Egyáltalán nem olyan, ami dicséretet érdemelne, és rendesen megvan a véleményem azokról a bunkókról, akik eddig ezt nem tették meg, hanem azonnal hétpofára falni kezdtek, amint a tál az abroszra ért.
Souji-san szavaira felsóhajtok.
- Igen, sajnos ennek van pozitívuma és negatívuma is. Még ott a remény egy eltűnés miatt, hogy esetleg még visszatérhet, csak fogságba esett vagy hasonló, viszont emiatt ott az állandó bizonytalanság, amiért senki sem tud semmi biztosat mondani. – ott a remény, mégis emiatt az örökös kétely és bizonytalanság. A legrosszabb pedig, mikor a hozzátartozóknak maguknak kell eldönteniük, hogy hisznek benne, hogy még életben lehet, vagy saját maguknak kell kijelenteniük a halálát. Még ha ez Souji-kun kinevezését is jelentette a családfő szerepére, biztosan nagy veszteség a számára is. Igaz, hogy a főnemeseknél a hatalmi versengések miatt nem mindig jönnek ki a családtagok, az eddig elhangzottakból úgy érzem, itt ilyesmiről nincs szó. Vagy csak remekül játszik, mindenesetre ezért se szeretném firtatni ezt a témát. Ha már társaságban eszünk, legalább kellemes dolgokról kellene beszélgetni.
- Biztosan hamar lesznek lépések, legalább egy hadnagy kinevezésének erejéig, hogy az új kapitányig ő el tudja látni az osztagban a helyettesítést és az Ichibantai válláról ennyi gond lekerüljön. – mondanám, hogy sorban haladnak, bár ez biztosan nincs így, de egy hadnagyot biztosan hamar kapni fognak, hogy betöltse ideiglenesen mindkét szerepet, csak az eltűntnek nyilvánítás miatt kicsit hátrébb lett az osztag sorolva a fontossági listán, ennyi az egész.
- Ilyet sose gondolnék. – féloldalasan elmosolyodok, kis híja, hogy kicsit el ne nevessem magam. – A stagnálást nem szenvedhetem, előbb-utóbb ha már úgy érzem meg van hozzá a kellő tapasztalatom és erőm, hogy egy olyan komoly pozíció betöltésére alkalmasnak érezzem magam, mint a kapitányi rang, biztosan céljaim közt lesz, de egyelőre ez még a nagyon távoli jövő zenéje. Még a hadnagyi pozícióval ismerkedem csak. – nem jelentenék ki olyat, hogy most itt teljesedik ki a karrierem csúcsa. Mintha magamra zárnám az ajtót, és nem lenne tovább. Egyszer talán eljön a nap, mikor nem fogom borzasztóan fárasztónak és felesleges macerának érezni a kapitányi rangot, esetleg példát veszek a 10. osztagról és én is benti tábortüzet gyújtok, most még egyelőre hadd szokjak bele és ismerkedjek a hadnagyi ranggal.
- És Önnek? Egyelőre csak a shinigamivá válás volt a cél, vagy esetleg a nagybátyja nyomdokaiba szeretne majd lépni? – ambiciózus személyiségnek tűnik, könnyen kinézem belőle, hogy az lenne majd a későbbiekben a célja, hogy ne csak a házuk következő feje legyen, de az osztagban is a nagybátyja nyomdokaiba lépnek.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 120

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #91 Dátum: 2019. Okt. 18, 17:07:27 »
Protezsálás

- Ez akkor a részedről butaság. Értem én, hogy nem akarsz másokra támaszkodni, de egységben az erő. Egy erősebbet is legyőzhetnek a gyengébbek, ha összefognak. Így bukott meg Aizen is és Bach is. Pedig ha valakik, hát ők ketten elég erősek voltak.- elképzelni se tudta, hogy egyetlen lénybe annyi erő szorult, mint azokba. Rájuk talán illik az, hogy igazi szörnyetegek voltak.
- Ha az életnek csak az erő adna értelmet, akkor semmi, de tényleg semmi értelme sincs élni. Megannyi öröm van, amiért nem csak élni érdemes, de kockáztatni az életed. De olyan vagy mint a csipás kölyökmacska, nem volt senki, aki letörölje a szemeid. Ami pedig a shikait illeti, nem függ ez erőtől. Attól, hogy erős vagy, még nem jelenti azt, hogy fel tudod oldani. Egységet kell alkotnotok, elfogadni a másikat, egyességre jutni, el kell nyerned a kardod bizalmát, mondjuk úgy, hogy ki kell érdemelned, hogy átadja neked az erejét. A harc szeretete pedig nem rossz dolog, érezni az adrenalint, ahogy az ereidben száguld, de csak annak élni értelmetlen.- barátságosan mosolygott Reire. Fiatal volt még, lesz ideje megtanulni, legalábbis ha meg fogja élni azt a kort, amikor rájön, hogy nem csak a pengék zaja okozhat örömet a számára.
Úgy veszi, hogy elég volt a főnemesekből. Elmondta, amit el kellett mondania, többet nem tehet, ha van esze Reinek, akkor felfogja, hogy ne piszkálja a darázsfészket, mert hamar azon kapja magát, hogy összecsípték, és nem fogja érteni, hogy miért is.
- Fogadd el, hogy nem mindig nyersz, nem állhatsz fel folyton. Lehet magadnak bizonyítasz, és talán másoknak is, de többnyire nem lesz más, csak betört fej, és azok, akiket nem érdekli, hogy ismét a lábaidon állsz. Hiába nem akarod hagyni, hogy legyőzzenek, le fognak, nem egyszer, és nem is kétszer, többször is. Ám ha újra harcolni akarsz, akkor meg kell tanulnod elfogadni a vereséget, lent kell maradnod, túl kell élned. Inkább élj vesztesen, hogy legyen esélyed a visszavágóra, mint állva halj meg. Ami pedig a küldetéseket illeti, nem arról van szó, hogy én szeretnélek vinni, de még nem vagy beosztva egy osztagba, addig bizony marad számodra a tanulás. Nem kételkedek abban, hogy erős vagy, de a szabály az bizony szabály.- barátságos fény csillant meg a szemeiben, mosolya is kedves volt. Reinek bizony el kell fogadnia, hogy ha shinigami akar lenni, akkor a szabályok alól se bújhat ki, addig biztosan nem, még el nem éri a megfelelő rangot.
- Nem a vér teszi a családot. Megértem, ha nem érdekel, nem is firtatom tovább.- a család téma egyébként is kényes szokott lenni sokaknál, hát nem is fogja tovább kérdezgetni, vagy éppen kioktatni róla.
- Hogy legyen kihez hazamenni.- egyszerű és igaz válasz, és milyen könnyűnek hangzik, és mégse az. Hiába van Tenkainak is, mégis úgy érzi, hogy távol vannak, csak a vér és a név köti össze őket.
- Ez jó meglátás, de készülj fel arra is, hogy ellened is felhasználhatják ezeket. S ami azt illeti, abból, amiket eddig mondtál, igen, azt gondoltam, hogy megtennéd, hogy valamit bizonyíts.- szélesen elvigyorodott, mert bizony neki ez jött le, hogy Rei olyan fejjel a falnak alkat. De úgy néz ki hogy szerencsére nem volt igaza.
- A cifra, nos, a cifrát arra mondjuk, amikor valaki érzelmileg túlfűtötten beszél. De majd kapsz tőlem egy szótárt, hogy ezek ne érjenek meglepetésként- így legalább megússza azt, hogy ha olyat mond, amit nem tud elmagyarázni, tudja mit jelent, de nem képes szavakba önteni.
Játékosan elmosolyodott Rei reakciójára, csak gyerek volt még, és jó látni, amikor egy gyerek boldog.
- Keres egy üres helyet, és oda fogunk. Kezdésnek pedig majd megnézzük az étlapot, és ami tetszik, azt megrendeled róla, és meg csinálják, majd hozzák is kifelé. Azt próbálsz ki, amit csak akarsz.- elvégre Tenkai volt az, aki meghívta, úgy illik, hogy akkor azt eszik, amit akar.


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 155

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #92 Dátum: 2019. Okt. 19, 12:30:57 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Pislogok párat Tenkai hapekra mikor két ismeretlen nevet ejt ki a száján. Heh? Kik volt ők? Ezekről még életembe nem hallottam. Egyikről sem, hogy pontos legyek! Viszont azt mondta elég erősek voltak. Bakker! Bárcsak találkozhattam volna velük! Ha olyan kőkemények voltak, biztos élvezetes lehetett velük ellenük küzdeni! Micsoda tapasztalatot lehetett volna tőlük szerezni! Kár, hogy nem voltam már akkor shinigami! Kezdek izgalomba is jönni, ha csak arra gondolok ez a két hapek amit Tenkai emlegetett milyen gigászian erősek lehettek. Ha lehetett volna esélyem, tuti megakarnék mérkőzni velük!
- Róluk csak most hallok először. Viszont ahogy így elmondja őket, biztos erősek lehettek. Kár, hogy nem voltam akkor shinigami! Megküzdenék velük legszívesebben!
Biztos jó mókának ígérkezhettek volna. Sajnos viszont én lemaradok az ilyesmikről. Ez olyan igazságtalan! Tudok harcolni! Még akkor sem engedtek mikor ezek a fura fehér köpenyes fazonok megjelentek a semmiből! Folyton csak hátráltattak bennünket a tanárok meg a shinigamik is, hogy vonuljunk fedezékbe, maradjunk biztonságban. Pedig biztos elbántam volna velük. Nem vagyok ám cukorból, hogy engem félteni kelljen! Ezeknek a pupákoknak aztán hiába mondanám, úgy sem hinnének nekem.
- A zanpakutoummal egységet alkotni aztán nehéz lesz! Biztos nagyon segítőkészek másoknak a zanpakutouja, de én mondom az enyém inkább enyhén szólva nem a barátságáról hírhedt. Sokszor nem is értem miről beszél! Mond valamit én meg azt se tudom, hogy még is mire érti. Például folyton azzal jön: „Hé kölyök! Egy Kuroji nem ilyen” meg hasonlók. Azt se tudom kik azok a Kurojik! Miért jön nekem ezzel állandóan nem is értem! Egyedül csak egy Kuroji Yoshinori rémlik nekem, de az is egy könyvből. Na mindegy, biztos csak a zanpakutoum szórakozik ezzel.
Jó lenne már ha nem csak szövegelne nekem a saját zanpakutoum hanem végre elismerne és shikait bonthassak, de nem! Még nem állok készen. Mintha ő ezt tudná! Egy zanpakutou! Biztos most is hallgatózik, miközben a kényelmes székében ülve figyeli az eseményeket. Ha ennyire nem kedvel, akkor miért nem végzet már velem? Nem tudok kiigazodni rajta!
- Ez nem ér! Hogy várják el tőlem, hogy bizonyítsak, ha még meg sem engedik?! Ha csak bújom a tankönyveket meg a gyakorló meccseken veszek részt semmi értelme! Hogyan várják el, hogy jó shinigamik legyek, ha még sohase tapasztalhatok meg éles küzdelmet?! Tisztára hülyeség! Nincs így értelme, ha csak biztonságos helyen naphosszat tanulok aztán mire odakerülnék, hogy shinigami lehessek, fejvesztve meneküljek egy közeli sziklához, mert nem tapasztaltam meg milyen egy igazi harc!
Kell, hogy tapasztaljunk! Máskülönben mi az értelme annak, hogy itt poshadok az Akadémián és csak folyton veszem az elméletet meg gyakorlatozom. Nem kéne élesben is bevetni a megtanult technikákat? Az, hogy egy másik osztálytárs ellen egy gyakorló párbajban vetem be, nem sok értelme van! Hol van benne a kihívás? Az igazi küzdelem érzése? Egyáltalán megszokni, hogy életveszélyes helyzetekben miképpen cselekedjek? Csak az időmet húznám, ha most mindezt elmondanám Tenkai hapeknak mert a „szabály az szabály”. Hogy gyűlölőm ezeket a hülye szabályokat! Ünneprontók! Szerencsére ezt a családos dolgot hagyjuk is ott, ahol van. Nincs kedvem ezt tovább folytatni. Nem kell nekem család és kész! Megvagyok egyedül!
- Hát akkor nem ismer eléggé!
Jelentem ki ezt határozottan Tenkai hapeknak! Azért tanultam jó sokat Chiyo Taichotól! Nem vagyok holmi kezdő akadémista! A legjobbaktól tanulok ám! A menő shinigamiktól!
- He? Szótár? Minek az?
Nem értem totálisan miről zagyvál nekem Tenkai hapek, de ha az a szótár kelleni fog, mit bánom én. Bár a könyveket nem annyira szeretem. Maximum, ha van benne harci technika, amit ellehetne sajátítani vagy hasonló. Eleve nem is szeretek olvasni! Miután betérünk az étterembe csak ámulok és bámulok miféle helyre csöppentünk. Nagyon izgatottá válok! Alig várom, hogy ehessek végre és teli bendővel végre megkezdhessem az edzést! Tenkai hapek szerint választhatok ülőhelyet. Máris előre ugrándozok, hogy hol is van szabad asztal. Miközben keresem a megfelelő ülőhelyet, jó mélyen beleszippantok a levegőbe és alaposan megfigyelem az ételeket, amiket a vendégek esznek. Nagyon korogni is kezd a gyomrom. Viszont már nem sokáig! Meglelek egy üres asztalt, ahol senki nem ül. Bingó!
- Tenkai hapek! Találtam asztalt!
Integet felé, miközben mutatok a másik kezemmel, hogy melyik asztalra gondolok majd szépen le is huppanok és mosolyogva várom a kaját.
- Nem leszek már hamarosan éhes, finomat fogok enni! Hihihi!
Közben jobbra balra dülöngélek és várom, hogy kaphassak étlapot. Biztos jó sok kaja lehet itt! Közben a kardjaimat leveszem most már magamról. Tényleg! A kardjaimat még is hova pakoljam el? Azért akárhova nem fogom elrakni! Főképp a Chiyó Taichotól kapott kardomat!
- Tenkai hapek! A kardokkal mit csináljak? Azért nem szeretném akárhova elrakni, hogy el is lopják. Van valahol egy megfelelő hely?
Kérdő tekintettel kérdezem felé. Azért nem lenne jó, ha a végén ellopnák a dolgaimat. Akkor tuti, hogy lesz ne mulass lesz annak, akinek lesz erre mersze! Reit nem lophatja meg senki!
« Utoljára szerkesztve: 2019. Okt. 26, 23:54:16 írta Kuroji Rei »

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 120

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #93 Dátum: 2019. Nov. 05, 18:43:08 »
- Szerencsés vagy, hogy nem találkoztál egyikükkel se, és még szerencsésebb, hogy nem emeltél rájuk pengét. Egy lélegzetvételnyi időbe se került volna számukra az, hogy végezzenek veled, vagy csak a reiatsujukkal vették volna el az életed… már ha egyáltalán észrevettek volna. S ezzel nem le akarlak becsülni, nem, a legtöbb kapitány se volt kihívás a számukra. Csodával határos, hogy egyáltalán megmaradt a Gotei 13 és az egész világunk. Egy harc ellenük… semmit se tanultál volna belőle. Attól tudsz tanulni, aki hagyja is, ők… ők ketten nem, ők egészen mást képviselnek, mint amit gondolsz.- olyan hangsúlyra váltott, amiből talán még Rei is rájöhet, hogy jobb nem ellenkezni, olyanokról beszélnek, akik a legtöbb shinigamihoz képest tényleg istenek voltak. Még csak a gondolat is, hogy valaki kettejüktől akarjon tanulni, és harcon keresztül, már az is ostobaság.
- Ebben tévedsz, egy shinigami és a zanpakutoujának a kapcsolata nem túl egyszerű, sőt, a legtöbbeknek olyan, mint a nektek. Az én esetemben is ez van, a legtöbb shinigami, akit ismerek, hasonló cipőben jár. Időt kell adnod magatoknak, előbb vagy utóbb engedni fog. Azt hiszem, hogy inkább csak kéreti magát, nem ez lenne az első eset és nem is az utolsó.- ki milyen próba elé állítja a shinigamit, vannak szerencsések, kiknek alig kell valamit csinálniuk, és vannak olyanok, mint Tenkai.
- Előszőr is a könyveket bújnod kell, nincs mese, ha még évekig akarod koptatni az iskolapadot, akkor hanyagold, rajtad múlik. Hasznos a tudás, amikre szert tehetsz, de ha nem látod ezt be, akkor nem, pedig még az általad nagyra tartott Chiyo is így tett. A gyakorló harcok pedig arra vannak, hogy felkészítsenek az igazikra és nem attól leszel jó shinigami, hogy életeket tudsz kioltani. Ha ezt hiszed, akkor sose leszel igazán jó shinigami. Tapasztalatot pedig majd szerezni fogsz, mikor terepgyakorlatra fogsz menni.- sóhajtott egy aprót, elég nehéz eset volt ez a gyerek. Minden áron bizonyítani akar, de a szavai alapján nincs senki, kinek kellene, egyedül saját magának, és látott már ilyet Tenkai, igazán soha se fog tudni saját magának bizonyítani, mindig ott lesz az az érzés, hogy még, még többet kell.
- Az biztos, hogy nem, hiszen még csak most találkoztunk.- hangosan felnevetett. Még szép, hogy nem ismeri, egy élet is kevés ahhoz, hogy valakit tökéletesen kiismerjenek, de akivel alig egy órája találkozott? Esélytelen.
- Hogy ne legyen gond máskor, amikor valaki valami olyat szót mond, amit nem ismersz.- így legalább időt spórol magának és annak is, kitől a szót hallotta.
Mosolyogva követi Reit, közben pedig körbenézett, és meg kell állapítania, hogy elég kevesen vannak itt.
- Jövök-jövök.- Reivel szembe ült le.- Bizony, itt jó a konyha. Bár nekem az Akadémiai menza is tetszett. Mindig kaptam repetát.- habár, lehet csak azért, mert Mizushima volt, de akárhogyan is legyen, ezen nem fog felháborodni, ennyit megengedhet magának.
- Nyugodtan nálad maradhatnak, vagy rakd fel az asztalra, nem hiszem, hogy gondot fog jelenteni.- mondta mosolyogva és közben kihozták az étlapokat, egyet Reinek és egyet Tenkainak.- Nah, akkor válaszunk valamit kezdésnek.- kezdett bele az olvasgatásba.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 155

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kumo Étterem
« Válasz #94 Dátum: 2019. Nov. 09, 12:10:10 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

- Sajnos már úgy se derülne ez ki. Nem adtak esélyt arra, hogy megküzdhessek velük mert folyton bujkálni kellett! Nagyon idegesítő volt, hogy mindig csak kuporogjunk a semmibe és csak a csata hevét hallhattuk! Semmi nem tehettünk mert nem engedték. Pedig szívesen bevertem volna pár hapeknak az orrát!
Lehetnek akármilyen erősek, de biztos vagyok benne, hogy azért pár hapekocska megjárta volna, ha velem kerülne szembe! Nem vagyok ám olyan védtelen lány! Ráadásul mivel akadémistának nézek ki nagyobb a valószínűsége, hogy alábecsültek volna. Én meg kijátszhattam volna a lehetőséget és jól bepancsolhattam volna nekik. Kár viszont, hogy erre már nem kerül sor. Értem én, hogy erősek meg minden, de azért így is elverték később őket! Szóval erről ennyit a nagy erejükről! Kár, hogy nem vettem részt ebben. Mekkora kalandban lehetett volna részem! Biztosan Chiyo-csajszi is magával vitt volna! Milyen kár, hogy már nincs itt velünk. Ezért is kell nagyon megerősödnöm! A legjobbnak kell lennem! Nem okozhatok csalódást! Megmutatom, hogy leszek olyan menő és erős, mint amilyen Chiyo-csajszi!
- Kéreti magát? Mi? Nem értem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zanpakutoum nehéz eset!
Néha tényleg nehezen értem meg mit akar velem közölni Tenkai hapek. Miféle nyelvet beszél ilyenkor? Komolyan néha órákat kéne gondolkodnom, hogy még is mi a fenéről beszélt nekem. Biztos ez valami nemesi mit tudómén dolog, amit úgy sem érthetek, mert nem vagyok olyan, mint Ő. Akarna nemes lenni a halál! Sok hülyeséget kéne betartanom meg nem lennék szabad. Lehet nem vagyok gazdag, de engem nem is vonz a pénz. Az erős ellenfelek, a szabadság na ez az én mottóm! Akkor edzek mikor akarok és akkor verem be mások arcát mikor kedvem szottyan és megérdemli a pupák!
- Tudom-tudom! Chiyo taichou is folyton nyaggatott a tankönyv fontosságáról, szoktam is bújni, de elalszom rajtuk olykor. Amúgy meg, kioltani mások életét? Nekem nem ez lenne a célom. Mi okom legyen megölnöm másokat? Gyilkolni csúnya dolog ám! Legyőzni kell az ellenfelet nem megölni! Az oké, hogy egy hollowot levágok mert csak felszabadítom, de nem ölöm meg! Viszont, hogy kioltsam mások életét, az nem az én műfajom. Én csupán beverem az arcát annak, aki megérdemli!
Még hogy kioltani mások életét. Attól, hogy Inuzuriból jöttem, nem vagyok gyilkos! Ilyen gondolat fel se merült bennem! Minek öljek meg akárkit? Elég, ha leverem az ellenfelet és rá veszem, hogy hagyja abba, amit csinál nem? Nem vagyok ennyire barbár! Jó! Tudom, hogy lehetséges, hogy kerülhetek ilyen helyzetbe, hogy nincs más megoldás, de azért nem fogom megölni az illetőt mert arra kérnek rá. Ettől azért sokkal jobb vagyok! Amúgy is. Megölni valakit az rossz. Ezt még Chiyo-csajszi is megmondta nekem. Szóval tartom magamat ehhez!
- Aha. Oké.
Ha ez a szótár csak segít nekem akkor elfogadom, bár szerintem nem fogom annyira nézegetni meg olvasgatni, mert vannak ennél jobb elfoglaltságaim is! Szerencsére találok asztalt, ahova letudunk huppanni. A dolgaim nálam maradhatnak így magam mellé is rakom őket majd az étlapot magamhoz véve elkezdem nézegetni. Közben jobbra és balra dülöngélek izgalmamban. Vajon mit egyek? Mit kéne először kipróbálnom? Nagy a választék! Sose voltam még ilyen helyzetben, de már nagyon élvezem! Nem fogok éhen halni! Hehehe! Lássuk!
- Megannyi finomság van itt! A végén mindből fogok rendelni!
Hatalmasat korog a gyomrom. Ez a beszéd! Én ma jól tele fogom enni magamat! Én figyelmeztettem Tenkai hapekot! Ő azt mondta annyit rendelhetek amennyit akarok!
- Tenkai hapek sokat járkál ide? Vagy ez az első, hogy itt eszik?
Bizonyára már jó sokszor megfordult már itt, különben nem talált volna ide, de azért nem árt megkérdezni. Legalább valamivel elütöm az időt, miközben várok valakire, akitől rendelni lehet. Szerencsére Chiyo-csajszitól megtanultam, hogyan is kell! Magamnak rendelni tudok! Kérdés, hogy amit kérek el is készítik-e nekem!
- Tudja nekem ez az első, hogy ilyen sok mindenből választhatok. Nem igazán szoktam ilyen helyeken megfordulni! Vannak itt más nemesek is? Eléggé gazdag helynek tűnik nekem! Jó sok hapek van itt. Emlékszem, hogy régebben Nee-chan főzött nekem ételt. Szegénynek sokat kellet, mert nagyon éhes voltam állandóan! Mindig korgott a gyomrom! Egy tál sose volt elég a pocakomnak!
Végül eldöntöm mit akarok és mennyit. Én sokat fogok enni! Amint a pincér végre megérkezik, kinyújtom jó magasra a kezemet és elkezdem mondani a rendelésemet!
- Nagy baj lenne, ha az összest levest kérném kezdésnek?
A pincér szeme kitágul amint ezt kimondom és mosolyog Tenkai hapekra. Nem igazán értem mit mondhattam rosszul. Kicsit meg is húzogatom Tenkai ruháját, hogy rám figyeljen.
- Valami rosszat mondtam Tenkai hapek?
Nem igazán értem a dolgot. A vendégek is megnéznek engem. Még is mi van? Nem csináltam semmi rosszat!