Szerző Téma: Aikyou Kaiya előtörténete  (Megtekintve 812 alkalommal)

Description: Újított változat!

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 84

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 250 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Aikyou Kaiya előtörténete
« Dátum: 2017. Júl. 04, 16:16:08 »
   

Név: Aikyou Kaiya (Fuchida Kaiya)
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1927.04.18
Kor: 90
• Emberként: 0
• Lélekként: 90


"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Erős szavak, szinte az ember szívébe hatolnak. Olyannyira, hogy érezni lehet a súlyát! Minden egyes cselekedetnek, döntésnek súlyos következményei vannak. Komoly árat kell fizetni érte. Hogy miért is mondom ezt? Onnan, hogy magam is megtapasztaltam… milyen az, ha az embernek magas árat kell fizetnie!

Minden döntésnek… súlyos következményei lesznek…

A nevem Fuchida Kaiya, a Fuchida család első szülött gyermeke vagyok. Életem során eme jelző határozta meg egész életemet. A kezdetekben, mikor megszülettem a szüleim arra neveltek, hogy méltó módon viseljem a Fuchida nevet. Mint első szülöttnek úgy éreztem, hatalmas felelősség hárul rám. Mindenáron meg akartam felelni saját magamnak, mint első szülött gyermek a családban. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egyszer is hibázzak, mert azzal úgy éreztem volna, hogy a családomra szégyent hoznék. Mi Fuchidák, befolyásos családból származunk! Híresek vagyunk tisztaságunkról, becsületességünkről, fejlett génjeinkről, szorgalmunkról és tárgyaló képességeinkről. Nem számítunk nemesi családnak, mégis befolyásos famíliák agglegényei választanak közülünk menyasszonyt. Így esett rám is a választás még tizenhat éves koromban. Mielőtt viszont elvettek volna, váratlan esemény előzte meg.

Egy shinigamival való találkozásomnak köszönhetően kiderült, hogy az átlagtól magasabb lélekenergiával rendelkezem. Ugyan nem meglepő a családunknál a magas lélekenergia, de a shinigami szerint nálam kiugróan magas. Így a szüleim elhatározták, hogy az Akadémiába küldenek és ebbe leendő férjem családja is beleegyezett. Ezáltal később beálljak a Gotei szolgálata alá és shinigami lehessek. Eme idő tájt a húgom Noriko kilenc éves volt. A mai napig erős kapcsolatot ápolunk egymással. Amint csak lehetett megpróbáltam minden szabadidőmet arra áldozni, hogy a drága kishúgommal lehessek. Az akadémiai éveim alatt, igyekeztem a lehető legjobbat kihozni magamból. Mindent megtettem annak érdekében, hogy a legjobb legyek, kerüljön bármibe! Úgy éreztem, hogy nem hozhatok szégyent a családomra! Erősségem volt leginkább a kidou és az elméletek. A harci gyakorlatok voltak leginkább a hátrányaim. De ezt később kompenzálta egy jó barátom, akiért az életemet is adnám. Akkor találkoztam vele először, hű társammal, barátommal, Kuroji Yumeval.
Eleinte a kapcsolatunk nehezen indult, de a sok együtt töltött éveink alatt rengeteget tanultunk egymástól. Míg ő képzett engem gyakorlatból, én segítettem neki elméletből. Eme helyzet által lehetett, hogy kapcsolatunk mély volt és erős. Mint két testvér, akik csak egymásra számíthattak a nehéz időkben. Még most is tisztán emlékszem arra, mikor az utolsó éveinkben megajándékozott egy szép emlékkel. A mai napig hordom eme emléket a hajamba feltűzve. Sose veszem le! Sajnos az Akadémia után elváltak útjaink egy időre. Míg Yumet az ötödik osztagba sorolták, engem beosztottak az első osztagba. Mondanom sem kell, hatalmas dicsőség volt a Fuchidák számára. Az első szülött gyermek, az első osztagba kerül, hatalmas tekintélyt szereztem vele. Miután sikerült shinigamivá válnom, eljött az idő, hogy feleségül menjek ahhoz a férfihoz, akinek szántak. Ez idő tájt az események felgyorsultak. Született két testvérem, Fuchida Ayumi és Fuchida Ayuta, akik ikrek voltak. Ayuta a család leendő feje. Norikohoz hasonlóan, Ayumi és Ayuta egy idő után bekerültek az Akadémiába.

Az első osztag tagjaként megannyi komoly küldetések sorozatában kellet részt vennem.  Megannyi csatát éltem át, veszteséget, kemény küzdelmeket. A Gotei és a Főkapitány védelmének érdekében a maximumot nyújtottam minden egyes küldetés alatt. Sajnos nem volt lehetőségem ebben az időszakban újra találkozni Yumeval, de szerencsére a családommal rendszeresen tudtam együtt lenni. Volt időszak, amikor eltávban kellet lennem, hiszen akkor élhettem át életem egyik legboldogabb perceit, a két kis gyermekem megszületését, akik ikrek. Miután kihevertem a szülés okozta fáradalmakat visszatértem a Goteibe aktív szolgálatba. Ekkor már nem csak egy katona voltam, hanem anya is, aki felelősséggel tartozik gyermekei iránt. Az idő múlásával, egyre feljebb léptem a ranglétrán, komolyabb feladatokat láthattam el a Gotei érdekében. Az életem shinigamiként gyümölcsöző volt, szinte maga volt az álom! Aztán egy nap elérkezett az idő, hogy újra láthassam régi barátomat… egy közös küldetés által… a mai napig… nem feledem el azt a napot… soha… Soha nem fogok tudni magamnak megbocsájtani!

*Visszaemlékezés*

Fényes nap köszöntött be Seireitei városába. A messzi távolból figyelem otthonomat, ahol a két kis csöppségeim valószínűleg még alszanak. Kár, hogy nem lehetek most velük ezekben az órákban, de a kötelességem a Goteihez köt jelenleg. Remélhetőleg a férjem mindent kézben tart. Nem szeretném, ha bármi baja esne a két örökösnek! Örömhír, hogy viszont Ayuminak és Ayutának sikerült bekerülniük az Akadémiéba. Remélhetőleg méltó módon fognak helytállni. Nem hozhatnak szégyent a Fuchidák nevére! Ayumit nem féltem annyira, hiszen becsületes lány lett belőle, szófogadó, engedelmes. Vele ellentétben sajnos Ayutában hatalmasat csalódtam. Amilyen híreket hallok róla, legszívesebben elbeszélgetnék vele négyszemközt, de sajnos a távolság miatt jelenleg kivitelezhetetlen számomra. Egyedül talán az ünnepek alatt próbáltam észt verni belé, de sajnos, ahogy hallom nem éppen jártam sikerrel. Pedig nagyon igyekeztem lényegre törően elmagyarázni neki, miként is kéne viselkednie. Egyszerűen gyalázat, amit művel! Lustálkodik, felmenti magát a kötelezettségei alól, még Ayumival végezteti el a piszkos munkát! És ő lenne majd a Fuchida család leendő feje? Nonszensz! Kento még jobban el tudná látni eme posztot, mint az a lókötő Ayuta! Ha nem képes önmagát összeszedni, kénytelen leszek egy nap gatyába rázni!
- Öööhm… elnézést… Aikyou Kaiya!
- Igen?
Fordultam oda a tiszthez, midőn megszólított.
- A Főkapitány üzeni, hogy haladéktalanul látni kívánja!
- Értettem, köszönöm, hogy tájékoztatott!
Zanpakutomat erősen markolva a kezemben, indultam máris a Főkapitány terme felé. Bizonyára sürgős esetről lehet szó, amiért gyorsan hívatni akart engem. Meglepő, hogy nem pokollepkével üzent. Biztos van valami oka! Lépteimet siettetve meg sem állok, amíg a Főkapitány termének ajtaja elé nem érek. A lehető legdiszkrétebb módon igyekszem az előttem lévőket kikerülni, majd amint megérkezem célom felé, bekopogok az ajtón. Az első osztag hadnagya máris ajtót nyit, majd belépve az ajtón egy ismerős személyt látok. Az arcom hirtelen mosolyra derül. Rég nem látott barátom Kuroji Yume állt a Főkapitány előtt, mellette pedig az ötödik osztag hadnagya Nimomiya Mitsuko. Yume amint megpillantott, ő is visszamosolygott felém, majd mihelyt megálltam mellette, mélyen meghajolok a Főkapitány felé.
- Aikyou Kaiya szolgálatra jelentkezik Főkapitány! Siettem, ahogyan csak tudtam. Várom az utasításokat!
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ide fáradtál Aikyou Kaiya. Nos, akkor ismertetném önökkel a küldetésüket. A minap információt szereztem miszerint az Emberek Világában sorozatosan tűnnek el, shinigamik. Felderítőink szerint, egy lidérc a tettes. Ne tévessze meg önöket a tény, hogy egy lidérccel van dolguk. Szinte majdnem, hogy a legjobb embereinket kapta el és vetett végett az életüknek. Az Emberek Világa súlyos veszélynek néz elébe! Egyelőre a pánik elkerülése végett úgy döntöttem , természetesen a hadnagyom tanácsára hallgatva és a jelenlegi helyzetünket tekintve, hogy három embert választok ki arra a feladatra, hogy elkapják a lidércet! Önökre esett a választás. Maguk a Gotei egyik legtehetségesebb tagjai! Ezért bízom abban, hogy méltó módon fogják megoldani a jelenlegi problémát.
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk Főkapitány! Bízza csak ránk a lidérc megsemmisítését!
- Ne feledjék a küldetésük titkos! Nem szeretnék pánikot kelteni a Goteien belül. Van esetleg kérdésük?
- Lehet tudni, hogy a lidérc milyen képességekkel rendelkezik?
- Sajnos nem. A felderítőink csupán a lidérc kinézetét tudták azonosítani, az erejéről viszont semmi információt nem szereztek.
- Meg fogjuk oldani bármi áron Főkapitány! A szavamat adom, hogy a Goteit meg fogjuk védeni!
- Induljanak máris! Nincs vesztegetni való idejük!
Mindannyian meghajolunk a Főkapitány előtt majd azonnal a senkiamon felé sietünk, hogy mihamarabb belépjünk az Emberek Világába. Miközben haladunk a nagykapu felé, Yume a helyzetet kihasználva megszólít.
- Úgy örülök, hogy megint együtt lehetünk!
- Számomra is! Mondd, hogy megy a sorod?
- Egészen jól! Képzeld, sokan úgy gondolják rólam, ha így folytatom még a végén Kapitány lehetne belőlem!  Bár őszintén szólva nem lenne kedvem!
- Kapitányként, lehet, megállnád a helyed!
- Azt a sok szabályt betartani? Meg amennyi kötelezettséggel jár, hát köszönöm, inkább kimaradnék! Neked? Hogy megy sorod?
- Született két gyerekem, ikrek! Az első osztagba soroltak be és természetesen megannyi sikeres küldetést tudhatok a hátam mögött. A családom nagyon sokat bővült, mondhatni már egy egész hadsereggé kezdünk válni!
- Gratulálok! És mondd, a két gyerek milyen nemű?
- Egy fiú és egy lány!
Yume őszinte mosolya által a szívembe mindig nyugalmat éreztem. Egy idő után megérkezünk a senkaimonhoz. Amint a kapu kinyílik, indulunk is befelé, de hirtelen meg kellet állnom, mert Yume lemaradt. Hátra nézve látom, hogy elgondolkodott valamin. Az arcáról lehetett látni, hogy mintha feszült lenne, csak nem történt vele valami nagy baj? Amint Yume megindul, én is belépek a kapuba. Miközben haladunk előre a dangaiban, Mitsuko hadnagy hangja töri meg a csendet.
- Yume! Minden rendben? Kicsit mintha feszült lennél!
- Minden rendben hadnagy, csupán kevesebb időm volt pihenni.
- Áááh értem….
- Biztos minden rendben Yume?!
- Biztos…. koncentráljunk a küldetésünkre, jelenleg most ez a legfontosabb!
Yume tekintetéből látom, hogy nagyon feszült. Valami biztos zavarja… de mi? Mindenesetre abban most igaza van, hogy a küldetésünk a legfontosabb most, így én is követem a példáját. Zanpakutomat erősen szorítva sietek minden erőmmel kiérni a dangaiból. Amint az Emberek Világába értünk Mitsuko hadnagy gyors terepszemlét tart, majd egy idő után hozzánk fordul és közli velünk a taktikát.
- Rendben. Valószínűleg a lidérc itt van a közelben. Ezért legyetek óvatosak. Okosabb lenne, ha szétválnánk. Amint meglátja, valamelyikőtök a lidércet akkor reiatsu kiengedéssel jelezze a pozícióját rendben?  Sok szerencsét! Vigyázzatok magatokra! Találkozunk ugyan itt két óra múlva!
Ezután szét is váltunk. Mitsuko északra, Yume keletre, én délnek indulok a lidérc keresésére.  Igyekszem alaposan átfésülni a környéket, amennyire lehet. Hirtelen a zanpakutom megszólalt.
~ Kaiya drágám, érzem, hogy valami nyomaszt téged! Oszd meg velem kérlek kételyeidet, érzéseidet nekem. Hátha tudok neked segíteni.
~ Drága Azuma, öröm hallani mindig a hangodat. Ilyenkor úgy érzem, semmi baj nem érhet amíg velem vagy. Igen, nagyon zavar engem Yume viselkedése. Sose láttam még ilyennek! Valami történhetett vele…
Yume mindig is titokzatos volt. Emlékszel az akadémiai éveid alatt milyen volt? Szinte úgy éreztem, hogy valamit titkol előtted.

~ Szerinted már akkor is titkolózott, amint megismert?
~ Vélhetőleg igen. De szerintem azért tette és teszi most is, hogy téged megvédjen. Nemes szándék vezérli az egyszer biztos, látni lehet a tekintetén.
~ Bízom a bölcsességedben… és Yumeban is. De remélem, egy nap beavat a titkába…
~ Amint eljön az ideje, biztosan meg fogja tenni ezt a lépést.  Addig is koncentráljunk a lidérc megtalálására…
Azuma tanácsát követve folytatom a keresést.  Átszelve az utcákat, nyomok után kutatva igyekeztem minden sarkot, zugot átnézni, amennyire csak lehetett. A lidérc nyilvánvalóan már számít arra, hogy keressük, így meglehet az esélye, hogy lesből fog támadni. Azuma bizonyára már felkészült egy esetleges orvtámadásra a semmiből, ahogyan én is. Ha bekövetkezne a legrosszabb, akkor minél hamarabb a kardom tokját kell felhasználnom az első csapás ellen. Kihúzni a kardot egy orvtámadás esetén időigényes, gyorsan kell cselekedni. Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, ami történhet, így nem érhet akkora meglepetés. De azért az ellenfelet nem szabad alábecsülni, hiszen sok shinigami életét vette már el! Két óra keresgélés, kutakodás után visszaindulok a kezdőponthoz, ahogyan azt Mitsuko hadnagy kérte. Amint megérkezem, Mitsuko és Yume kisebb késéssel visszaérkeznek, majd beszámolunk egymásnak a fejleményeinkről. Senki se találta meg a lényt. Furcsa, hogy már az elejétől fogva nem érzékeljük a hollétét, ami további gyanakvásra ad okot. Lehetséges volna, hogy túl későn jöttünk? Vagy esetleg a lidérc képes elrejteni az energiáját?  Mitsuko hatalmas levegőt vesz, majd ki is fújja magából. Sóhajtásából lehetett tudni, hogy feszült, ideges, ahogyan Yume is. Én se voltam kivétel tőlük. Nagyon is feszültnek érzem magam a jelenlegi helyzetünket illetően.
- Most már értem hogyan eshetett el annyi shinigami! Ha nem érzékeljük a lidérc jelenlétét, bármelyik pillanatban képes meglepetésszerűen megtámadni minket mikor a legkevésbé számíthatnánk rá!
- De még is, hogy lehetséges, hogy a lidérc elrejti az erejét? Ez lenne a különleges adottsága?
- Az is lehet, hogy nem ez az egyetlen képessége. Ki tudja, milyen erők birtokában lehet! Nem árt óvatosnak lennünk. Lehet erősítést kell kérnünk!
- Igen, az lenne a legjobb!
Mitsuko abban a pillanatban elővette a lélekmobilját, majd a központot próbálta hívni. Míg Mitsuko igyekszik erősítést hívni, odasétálok Yumehoz. Látni lehet rajta, ahogyan átjárja a feszültség, lábai szinte megállás nélkül remegnek. Vajon mi történt vele?
- Yume…. mondd… biztos nem akarsz elmondani valamit nekem?
- Mire gondolsz?
- Látom rajtad, hogy feszült vagy. Szinte folyton jártatod a lábadat. Tudom, hogy zavar valami!
- Nézd… megértem, hogy aggódsz értem, de már mondtam, nincs semmi baj. Ideges vagyok egy kicsit, ennyi. Már reggel óta.
- Biztos nem akarod elmondani?
- Egy nap elmondom… De most a küldetésünk a fontosabb! Amint végeztünk… beszélünk, rendben?
- Rendben…
- A fenébe!!!
Mitsuko hangjára reagálva máris rá figyelek. Szemmel láthatóan nagyon idegessé vált. Talán valami baj történt?
- Mi történt Mitsuko hadnagy?
- Nem tudom elérni a központot! Már vagy ezerszer próbáltam, de semmi! Süket az egész vonal! Ilyen még nem fordult elő!
- Vissza kéne fordulnunk!
- Igen, az lesz a legjobb. Visszatérünk erősítéssel!
- Rendben…
- Akkor nyitom is a portált!
Ezután a hadnagy előveszi a kardját, majd kinyitja a portált. Mielőtt viszont beléphettünk volna, hirtelen egy nagy vörös energia lövedék érkezett felénk. Yume azonnal ellökött minket a kapu elöl, amitől mindketten a földre estünk. Az átjáró miszlikbe lett aprítva! Amint felálltunk, észrevettük a támadónkat. Egy lidérc, ami nem egy megszokott alakkal rendelkezik. Ő lenne az a lidérc, akit keresünk? Nem véletlenül lehet itt!
- Ez nem lehet igaz! Ugye csak viccelsz velem?!
- A leírás alapján nem így néz ki.
- Ez egy adjuchas.
Mi? Egy adjuchas?! Ez nem lehet! Mit keress itt az Emberek Világában egy adjuchas? És hogy-hogy nem vettük eddig észre?!  Még most sem érzem a lélekenergiáját. Ő lenne hát tényleg az a lidérc, akit keresünk?
- Lám, lám, két újabb shinigami, ráadásul sokkal erősebbek azoknál, akiket az előbb felfaltam. Hmm… nocsak, te aztán érdekes példány vagy!
Mutat az adjuchas egyenesen Yume felé, aki látszólag még idegesebbé és feszültebbé vált. Még is, ez az adjuchas mit értett az alatt, hogy „érdekes példány”? Miről nem tudok? Remélem lesz valami konkrét érthető magyarázata, amint visszaértünk. Most az a legfontosabb, hogy túléljük az összecsapást. A harc elkerülhetetlenné válik! Zanpakutomat kihúzva máris beállok alap támadóállásba. Egyik kezemmel a kardomat, míg a másik kezemben a kardom tokját szorongatom. Az idők folyamán kialakult bennem egy saját zanjutsu stílus, ami megköveteli, az egykezes kard és tok használatát. Míg a kardommal leginkább suhintok, támadok, addig a tokommal védekezni és kontrázni szoktam. Így legtöbbször az ellenfeleimet kellőképpen meg tudom lepni és hatékonyan fel tudom venni velük a versenyt! Nem beszélve arról, hogy elegáns, ami illik a személyiségemhez, származásomhoz.
- Nem érzem a lélekenergiáját, de biztos vagyok benne, hogy nagyon erős… ne becsüljétek alá!
- Értettem Mitsuko hadnagy!
- Értettem hadnagy!
- Na, mi lesz? Támadni fogtok végre? Ne húzzuk tovább az időt!
Mitsuko ránk nézett, majd végül egyszerre indítjuk a támadásainkat az adjuchas felé. A hadnagy rögtön egy erős, lefelé ívelő suhintással kezd, míg Yume megkerülve egy oldalsó támadást indít. Shunpóval a lidérc háta mögé érve egy balra indított suhintást intézek az adjuchas felé. Még mielőtt viszont pengéink elérték volna, ellentámadásként a földre kényszerített minket, majd a falhoz tessékelt mindannyiunkat. Nagy nehezen felállunk, majd védekező állásban várjuk a következő támadását. Hirtelen újra egy erős, vörös lövedéket intéz felénk. Shunpoval próbáljuk elkerülni az elkerülhetetlent. Ugyan a támadást kikerüljük, még is a nagy robbanás által jó pár méterrel arrébb érünk le a földre. Az ereje szinte megkérdőjelezhetetlen! Félelmetes! Még soha nem tapasztaltam ekkora pusztító erőt!
- Csak ennyit tudtok?! Azt hittem többre vagytok képesek!
- Ne írj le minket ilyen hamar! Még nem mutattunk meg mindent!
Yumenak igaza van. Valóban nem vetettük be a teljes erőnket. Szokásomtól most eltérően azonnal shikait oldok. Amint a fegyverem feltöltődött elektromossággal, és a többiek is feloldották a shikajukat, rögtön támadásba lendültünk újra. A lasszómmal igyekszem lefogni az adjuchast, majd minden erőmet bele adva elektromossággal igyekszem legyengíteni, de sajnos eredménytelenül. Az adjuchas megfogja a lasszómat, majd magához ránt és egy hatalmas ütést intéz felém, aminek következtében a falnak csapódtam megint. Yume és Mitsuko hadnagy szintén erre a sorsa jutottak. A harc értelmetlen volt. Minden erőnket bevetettük az adjuchas ellen, de még meg sem kottyant neki!
- Kaiya vigyázz!
Yume hangjára felocsúdtam gondolatmenetemből, de mire felfoghattam volna a veszélyt, addigra késő volt.. az adjuchas hirtelen megjelent, majd egyik keze hirtelen átváltozott egy éles szúró fegyverré, amit a kulcscsontomba szúrt. Felkiáltottam a fájdalomtól és egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy gyengülök. Még is mi történik velem?!
- Nyugalom… hamarosan elszívom az összes lélekenergiádat és akkor nem fogsz tovább szenvedni!
- Ha azt hiszed, harc nélkül hagyom, hogy ellopd a lélekenergiámat akkor súlyosan nagyot tévedsz!
Reiatsumat kiengedve igyekszem lerázni magamról valahogy a lényt, de ahogy egyre jobban erőlködöm, annál élesebb fájdalmat kezdtem érezni ahol megszúrt. Mozdulni sem bírok! Mitsuko hátulról igyekszik eltalálni a lényt egy kidou segítségével, de sajnos az adjuchas előbb kapcsolt és máris egy hatalmas rúgással a földre terítette a hadnagyot. Egyre jobban úgy érzem, hogy elhagy az erőm, még a soukatsuit se tudom használni. Azt hiszem, itt fogok meghalni, de legalább méltó shinigamiként és Fuchidaként halok meg!
- Itt a vége… shinigami!
Hirtelen aztán a semmiből a lény karja el lett távolítva a testétől. A földre kerülve próbáltam összeszedni magamat, majd észrevettem Yumet. Sötét aura veszi körül az egész testét és egy olyan megmondhatatlan erőt érzek benne ami… szinte… fojtogató… Yume gyorsan felém fordul, majd a lény kezét eltávolítja a testemtől, majd ezután karon fog és elcipel shunpoval Mitsuko hadnagyhoz, aki éppen nyitott egy újabb portált.
- Menjetek! Majd én feltartom!
- Nem hagyunk itt egyedül Yume! Gyere te is velünk!
- Valakinek fel kell tartóztatnia az adjuchast. Eleve nincs esélyünk ellene, kénytelenek vagyunk visszavonulni. Ez az egyetlen ésszerű megoldás!
- Yume!
- Menjetek!
- Én nem hagylak itt!
Fogom meg erősen Yume karját és próbálom magamhoz húzni a dangaiba. Yume tekintete hirtelen, nyugodttá válik, majd felém mosolyog. Ugyanígy mosolygott akkor is, mikor sikerült a vizsgám. Ezután hirtelen olyat tett, amire szerintem egyikünk se számított.
- Nagyon sajnálom….
Ezután mind a kettőnket belökött a dangaiba. A földre kerültem és alig maradt erőm, de még utolsó erőmből Yume felé nyújtottam a kezem, de az átjáró úgy záródott be, hogy ő a másik oldalon maradt. Hirtelen úgy érzem, nem bírok tovább ébren maradni. Lehet, hogy a sokktól esetleg a sérülésem miatt, de túlságosan gyengének érzem magam. Minden elsötétül.

Azt hittem, hogy a dangaiban fogok meghalni. De nem így történt. Mikor kinyitottam a szememet, már a kórházban találtam magamat…. Mitsuko hadnagy és én visszatértünk Seireiteibe. Túléltük. De egy valaki nem tért vissza. Yumet elvesztettük! Érdekes módon viszont az adjuchas nyoma is elveszett. Ugyan keresni próbálták Yumet, de semmi jelét nem találták, hogy életben van. Végül aztán kijelentették, hogy ugyan a holttestét nem találták meg, csupán a lélekmobilját. Halottnak nyilvánították. A legjobb barátom, a társam, akivel az akadémiai éveim alatt nőttem fel. Meghalt.

*Vissza a jelenbe*

A vizsgálatok során, amit rajtam folytattak, rá jöttek mi is történhetett velem. Mint az kiderült a lélekenergiám szintje alaposan lecsökkent, emiatt voltam teljesen legyengülve. A negyedik osztag tagjai sok pihenést javasoltak és rehabilitációt. Nem szabad megerőltetni magamat. Egy ideig így is tettem. Ebben az időszakban a gyerekeimmel és családommal töltöttem az időm java részét.

Anyaként igyekeztem a legjobbat nyújtani magamból, de a gyász érzése sokszor elhatalmasodott felettem. Mostanában szerencsére jobban tudom kezelni és igyekszem nem kimutatni. Az érzés viszont, hogy akár Ayumiékkal is megtörténhet odáig sarkallt, hogy végül egy határozott döntést hoztam meg. Visszaállok a Goteibe! Ahhoz, hogy megvédjem Ayutát és Ayumit, úgy határoztam, hogy külön kérvényt nyújtok be az 1. osztagnak, hogy helyezzenek át a kilencedik osztagba. Így szemmel fogom tudni tartani a testvéreimet.

Shinigamiként már újra tudom szolgálni a Goteit, viszont ahogyan azt az orvosom is mondta a gyógyulásom alatt előfordulhatnak görcsös rohamok, amik nagyon éles fájdalommal járnak. Az oka a görcseimnek a reiatsum helyreállása miatt van. Mivel a lélekenergiám nagy részét elvesztettem, így a testem próbálja visszapótolni az elvesztett részecskéimet.

A fájdalom számomra nem idegen. A testemen viselem megannyi sérüléseimet. Biztos vagyok benne, hogy boldogulni fogok. A családom sokszor meglátogatott, mikor még nem voltam képes mozogni. Jól esett a lelkemnek, hogy a családomra mindig számíthatok. A gyerekeim és a családom, valamit a testvéreim és a Gotei érdekében, bármennyire gyengültem is le, muszáj visszatérnem!

Egy tizenkettedik osztagosnak hála van esélyem a görcsös rohamaim megelőzésére. Állítólag Mizushima Hyousuke már dolgozott egy gyógyszeren, amivel a görcseimet tudom enyhíteni. Lehetséges, hogy már szóltak neki. Amióta eltávban voltam, megannyi esemény történt, amiből kimaradtam. Ninomiya Mitsuko kapitánnyá vált, aminek külön örültem! Ha lesz időm, meglátogatom Mitsuko kapitányt, hogy gratulálni tudjak neki személyesen is.

Hosszú fehér haj, gyönyörű világoskék szemek, amik a Fuchida családra oly jellemzők. Fehér és bársonyos bőr, csodaszép arc és alak. Női idomai és tartása miatt hol irigykedő, hol csodáló tekinteteket kap. Hajában vörös szalag díszeleg. Sajátos Shinigami egyenruhát hord, némi változtatással, ami leginkább a saját harci stílusához lett szabva. Kezein kesztyűk vannak és Zanpakotu-ját sose hordja az oldalán, mindig a kezében tartja. Sérülései a ruha alatt találhatóak, amik jelei annak, hogy mennyi veszélyes küldetésen volt már része.

Komoly, kimért, kitartó és kötelességtudó. Ezek a jellemek tűnnek ki leginkább Kaiya-ban. Testvéreit őszintén szereti. Számára a családja a mindene. Szeretetét ritkán mutatja ki, leginkább cselekedeteivel érezteti családja felé érzéseit. Ha kell, nevel, odafigyel, segít és példát mutat a fiataloknak. Mozdulatai, tekintete és technikái tekintélyt parancsolóak. A harcban nagyon kitartó, ravasz, megfontoltan cselekszik. Megfontoltan használja az erejét, zanpakutoját csakis végső esetben veti be. Elsősorban a családját védi és a Goteit. Nehezen lehet őt megfélemlíteni, megrémíteni. Mindig készen áll a legrosszabbra. Zanpakutója számára egy hűséges bajtárs, akivel minden titkát megosztja és együttműködik. Aki a családját bántani merészeli, az-az illető számára már halott. Nagyon félti testvéreit, ezért olykor előfordul, hogy utánuk szimatol, ha bajt érez.

Neve:Azuma
Típus: Elemi/Villám

Kinézetei
Emberi alakban


Egy istennő képét mutatja meg. Tekintete nyugalmat, egyben tekintélyt sugározz. Ruházatának stílusa leginkább egy olümposzi istenségre emlékeztet. Hosszú szőke haja, csaknem leér bokájáig. Fején mindig ott díszeleg a sisakja, melynek két oldalán angyalszárnyak találhatóak. Szemei kékek, csakugyan, mint Kaiyanak. Szemeiből villámok is cikáznak, amik akkor fordulnak elő, ha örül, mérges, vagy esetleg komoly közlendője van gazdája felé.

Elzárt állapotban
Egy hosszú éles katana penge, ami egy normális japán kard hosszúságúnak felel meg. Markolatának a tetején egy címer található, amit maga Kaiya vésett bele. A címer a zanpakutojának jele, amit a belső világában látott meg először. Egyfajta jelzésként funkciónál, hogy a gazda és a zanpakutója között erős kötelék van.

Jelleme
Azuma egy az egyben Kaiya jellemét viseli. Határozott, kitartó, tekintélyt parancsoló erős nő, akit nehezen lehet háttérbe szorítani. Leginkább egyfajta istennőként tekint magára. Kaiyat családtagnak tekinti, akit oltalmaz és védelmez, megbízik képességeiben és együttműködik vele. Köztük a kötelék olyan erős, mint a katonák között a bajtársiasság. Mindketten szinkronban vannak a csatában és kiegészítik egymást. Ha kell Azumi tanácsokkal látja el gazdáját, vagy figyelmezteti a kellő veszélyre. Feleslegesen nem fecseg, csak akkor, ha a helyzet megkívánja, vagy nagyon fontos közlendője van.

Belső világa

Egy olümposzi szigetre emlékeztető toronynak a teteje a belső világa. Ha az ember kinéz, az eget pillantja meg. Alattuk a tenger helyezkedik el.  A toronynál meg található Azumi, ahol leginkább az eget szokta pásztázni. Megtalálható itt a falon csüngve zanpakutoujának shikai alakja. A tenger hangját már messziről lehet hallani. Az időjárás jelzi, hogy Kaiya lelke éppen milyen állapotban is van. A nap jelenti az egészséget, míg a vihar a sérüléseit.

Shikai Alak

Shikai parancs: Sora no Kei o Mottekite, Azuma! (Hozd el égi ítéleted Azuma!)

A shikai feloldásával Kaiya kardja átváltozik, lasszóvá. A fegyver egyik speciális tulajdonsága, hogy jól vezeti az áramot, így reiatsuját (Villám alapú) kiengedve átvezeti a fegyverébe az elektromosságot, amit az elfogott áldozatba képes belevezetni. Hatására szúró fájdalom, huzamosabb ideig zsibbadás léphet fel, hacsak nem erősebb nála másfélszeresen lélekenergiában ellenfele. A fegyver önmagában az áldozat elfogására szolgál. Ezt úgy tudja kivitelezni, hogy a lasszón lévő hurkot rádobja az ellenfelére, majd ezt követően Kaiya megrántja a lasszót, minek hatására a hurok összehúzódik és így meg tudja szorítani vele az áldozatát. Ezután Kaiyának lehetősége van magához húzni vagy a földre rántani áldozatát. A lasszó nyolc méter hosszú.  A zanpakutoja mellet használ kiegészítésként kidout és hakudát.


Kaminari Wana (Villámcsapda): Kaiya a lasszó segítségével képes csapdákat elhelyezni. Az idézet csapdák számától függetlenül képes több szinten is használni. (Adott esetben két aktív csapdát tud irányítása alá vonni) Kaiya úgy képes egy csapdát lehelyezni, hogy a lasszó hurkos végére a földre csap. Hatósugara egy csapdának 1 méter és kör alakja van. A csapda elhelyezkedését csak az láthatja és érezheti, akinek a reiatsu kezelés képzettsége egyenrangú Kaiya zanpakuto képzettségével, vagy annál magasabb. Amennyiben a feltétel teljesül, az ellenfél látja a kék színben pompázó kör alakot. Ha véletlenül áthaladt a csapdán akkor még egy apró, fekete esőfelhőt is lát a feje fölött. Alacsonyabb képzettségi szinten a csapda jelenléte láthatatlan. Ha valaki áthaladt a csapdán, a zanpakutou által idézett felhőben lévő elektromos kisülés megtörténik, az áldozatot villámcsapás éri. A karakter áramütést szenved, illetve egy időre mozgásképtelenné válik.  Ez alól kivételt képeznek a Kaiyánál másfélszerrel nagyobb lélekenergiával rendelkező karakterek.

A csapdák száma kezdetben 4 és a továbbiakban a zanpura tett pontok függvényében nő.

4 pontnál --> 5 csapda
8 pontnál --> 6 csapda
12 pontnál --> 7 csapda
16 pontnál --> 8 csapda
20 pontnál --> 9 csapda
24 pontnál --> 10 csapda
28 pontnál --> 11 csapda
32 pontnál --> 12 csapda
36 pontnál --> 13 csapda
40 pontnál --> 14 csapda




+ Családját
+ Férjét
+ Rend és fegyelem
+ Szabályok
+ Zanpakutoját

- Akik nem adják meg a kellő tiszteletet
- Akik a családját bántják
- Rendetlenség, fegyelmezetlenség
- Aki nem tartja be a szabályokat
- Nagyszájú, beképzelt alakokat

(click to show/hide)

« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 24, 13:20:10 írta Aikyou Kaiya »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Aikyou Kaiya előtörténete
« Válasz #1 Dátum: 2017. Szept. 18, 10:42:12 »
Üdvözlet, Aikyou kisasszony asszony! :hippy:

Akadtak küzdelmeink az előtörténettel, de a végére már nyelvtanilag is nagyjából rendben lévő, kerek sztori kerekedett belőle. A zanpakutouval kapcsolatban számomra még mindig akad egy-két kérdőjel, de ezek már nem olyasmik, ami miatt az előtörténetet visszadobnám - de ha javítani akarsz, ahhoz pályázatolnod kell majd! -, úgyhogy végre valahára az előtörténetet ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 7500 LP*
Kezdőtőke: 6500 ryou*
Osztag: 9. osztag

Nyereményjátékból származó 2500 LP és 2500 ryou jóváírásával!

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 18 pontot oszthatsz szét a képzettségeid között (részleteket ITT találhatsz), melyek a következők:
- Fegyverforgatás
- Hakuda
- Kidou
- Helyváltoztató képesség
- Zanpakutou

Ezen kívül jár még 5 szintednek megfelelő animében/mangában szereplő technika a kezdéshez, melyeket a Tudásbázisból tudsz kiválasztani és lejelenteni a megfelelő topicban.

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Sok sikert mindkét családod terelgetéséhez! :3