Szerző Téma: Holt költők tárasága  (Megtekintve 1134 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Holt költők tárasága
« Dátum: 2017. Aug. 18, 21:53:26 »

Ebben a kategóriában poszt-pályázatokat várunk tőletek, amik maximum ezer szóban, egy általatok választott (nem kötelező saját, de mindenképpen fórumos, és nem canon szereplő) karakter szemszögéből íródott.

Szabályok:

  • Mindenki csak egy művel pályázhat!
  • A poszt címe egy film címével egyezzen meg (Mint a játék témája is mutatja)
  • A következő szavak közül legalább tíz szerepeljen benne: (Valamilyen módon kiemelve, ragozni természetesen lehet őket.)
    Torta, tábor, sajt, tűz, tégla, gyertya, krém, árnyék, kukac, fésű, krematórium, vonatkerék pumpáló, intellektus, gengszter, kakaós csiga, bokor, vadvízi evezés, alabárd, gödör, olvasztótégely, csuklani, megszentségtelenít, hajnalhasadás, krumpli, hajlik, ropog, rappel, babot fejt, hántol, hanta, ágyaz, habtest, felhő, tündér, polip, uszony, net kábel, lop.



Határidő: Szeptember 24. éjfél

« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 31, 20:07:53 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #1 Dátum: 2017. Aug. 31, 20:04:52 »
Nyohho~! Elkészültem végre ezzel is ;) Saját vers, ami leírja a Díszvacsora a Köhler villában c. küldit :P Köszönöm Makinak, hogy lemesélte! :roll:

Az utolsó vacsora

Egyszer volt, hol sem volt,

Egy csöppnyi táboron túl,
Élt s éldegélt Herr Köhler úr.
Baja senkivel nem múlt,

Gondja senkivel sem akadt,
Még nem egy csepp polip kar sem maradt.
Hőseink valának íjászok, s vadak,

Dicső quincy nép, minek őket hívták,
Én is egy vagyok, reppelem a nótám.
Középső néven Eberhard,

Első néven Anselm, és Lindhorst,
Kiről a költő szót hoz.
A posta üzenetet hozott,

El lettem hívva,
Köhler „kis” villájába.
Láttam ekkor újat,

S régi jó barátot,
No meg olyat is, kit látni nem kívánok.
Hoztak elénk nyugati falatot,

S jó japán csemegét,
És mindnyájan élveztük a kakaós csigát, no meg a csevegést.
S ha bár láttunk egy-két történést,

Ropogós dalra lépkedtünk,
És egymás társaságát is élveztük.
Majd persze idő töltésünk

Egyszer csak véget ért,
Ház’gazdánk, Köhler küldte a megszentségtelenítést.
Összehívott minket, asztalonként,

És egyesével hallgatta meg
Mindünk baját, s a csöndet társunk törte meg.
Fogtuk a fejünk, és baját nem mind értettük meg,

Tásunk, Kane volt az, ki megremegett.
Ő volt az, ki baját a fejünkre engedte.
Ezzel bajunk nem esett volna meg,

Ha csak nem egy másik „gengszter” szólította volna.
Kisebbik húga, kinek neve rímelt vele, Katenek szólította.
Vitába elegyedtek, s ezt Köhler hagyta,

Habár szerény véleményem szerint,
Gondolhatta volna, hogy ez nekünk nem jól esik.
Vitájuk végére felírtak egy halálos ítéletet,

Vagy Kate, avagy Kane nézheti alulról
A szépséges csöndes krematóriumi koporsót.
Ez minket nem érintett, de hajlítottunk róla két szép szót,

Alig volt, ki hevesen bólogatott,
És ebbe magamat nem sorolhatom.
Nem ide valók, a testvéri bajok,

Hanem ha van nekik bajuk,
Máshol végezzék, és vegyék saját hajuk.
Majd pedig, mi, kik itt maradtunk,

Udvarra vonultunk, gödör helyett gondolkodóba estünk,
Megérte e nekünk, hogy elveszíthetjük testünk?
E gondolatunk nem csak erre vetült,

Drága barátainkat hagytuk el,
És ki tudja, milyen bajba kerültek bele?
 Kivonultunk ecc-peccre, számítva Herr Spitzre,

Nem tudva milyen tudást fog ránkhagyni,
Vagy majd végül felejt elmondani.
Elénk tárt egy ládát, benne aranyos kincs,

Nekünk, quincyiknek, kiknek erő a kulcs,
Ha már számainkban a sors elég mufurc.
Kezembe került egy óra, karomra hullt,

Gyorsan, mint valami profi futó,
S futottam, kit követ a sors mohón.
Jó döntés-e? Időben megállító.

S hasonlón állok én is döntésem előtt,
Mint egy őrült, gyorsan döntő…
Megérte, mégsem? a gondolat őrlő,

De van sok barátom, s a végén
Együtt állunk be a sorba, ki az elején, ki a végén…

« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 31, 20:23:26 írta Anselm Eberhard Lindhorst »

Karakterlap

Preininger Gabriele

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 100 / 15 000

Hozzászólások: 27

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#b59d61 || #79aced


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #2 Dátum: 2017. Szept. 01, 00:56:15 »
 

Minden, minden

Az ablakon át néztem a gyülekező sötét felhőket. Szokatlanul hideg van az évnek ezen szakában, de ezt még a dimenzió számlájára is írhatnánk . Mögöttem a tűz ropog, mely némi melegséget csinál a teljesen kihűlt szobában. De a szívemben ugyan olyan hidegség maradt. A régi boldog emlékek csak még hidegebbé teszik. Ellopták tőlem ezeket, és már az árnyékdimenzióba kényszerítettek, hogy harcoljak egy olyan dologért, amihez valójában nincs is közöm. Csak a bosszúra hajlok, hogy azt megtehessem, de lehet, csak egy alabárd éles pengéje fogja kioltani az életem. Kijelenthetjük, hogy saját vérem szentségtelenít meg, és fogja a vesztem okozni. Mintha eddig nem taszított volna be a sötétségbe. Mintha csak egy mély gödör alján volnék. Ugyan nem tudom milyen életem lett volna az árvaházból kikerülve, de azon az éjjelen elloptak tőlem mindent. A tűz martaléka lett minden. Később pedig az egyetlen megmaradt fényemet is kioltották. Mindent elvettek tőlem, de egy nap elég erős leszek, hogy mindent megbosszuljak. Azon a napon nyer értelmet ismét az életem.
Miért is törtek rám ezek a gondolatok? Csupán azért, mert különleges nap a mai. Nem tudom, hogy valójában ez az a nap-e, de az Árvaházba mindig ezen a napon ünnepeltük meg a születésnapomat. Mindig egy aprócska, de annál ízletesebb tortával. Az utolsót alkalomra tisztán emlékszem. Akkor még izgatott és széles mosollyal ültem le az asztalfőre, és a többiek is mind mosolyogtam rám. Albert megsimogatta a fejemet és leült mellém. Akkori kívánságom mindössze gyermetegnek tűnik. Soha nem teljesült és már nem is fog. Szertefoszlott minden.
Az asztalhoz léptem és emlékekkel telve néztem rá a gyertyára. Magam sem tudom miért, de meggyújtottam és néztem a lángot. Az emlékek tovább kavarogtak bennem, de arckifejezésem semmit nem változott. 
- Boldog Születésnapot! … Ha visszafordítható lenne, akkor azt kívánom bárcsak meg se történtek volna ezek a borzalmak.
Persze ezt magam sem hiszem. De a születésnapi kívánság alkalmával bárki kívánhat bármit. Jelenleg ez nyomja a legjobban a szívemet. Vettem egy nagy levegőt és elfújtam a gyertyát. Kívánságom volt számomra a minden, hisz ez az én börtönöm, ahonnan még nem szabadulhatok. Jelenleg ez a minden.

 
(click to show/hide)

« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 01, 12:29:51 írta Preininger Gabriele »

Karakterlap

Osaka Makiro

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
41 400 / 45 000

Hozzászólások: 137

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 31 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
"Amikor egy kicsit is kevesebbet adok bele, mint a maximumot, az nem azért van, mert kezdem feladni, hanem mert úgy érzem, mindjárt belehalok."

Post szín:
#B53000


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #3 Dátum: 2017. Szept. 23, 19:40:40 »

A tizenkettedik osztagnak hála, Soul Society megindult a technikai fejlődés útján – egyre több, az Emberek Világában is működő, bevált szórakozási lehetőség elérhető. A legújabb kísérleti projekt neve nem más, mint a „Channel SS” nevezetű tévécsatorna, amely kifejezetten shinigamik számára gyártott, szórakoztató műsorokat próbál sugározni, naponta pár órában fejlesztve a lakosok intellektusát. Így született meg a méltán híres, népszerű műsor is: a Shinigamik Séfe.

Sok héten keresztül küzdöttek az igazán belevaló shinigamik, hogy elnyerjék a séfek tetszését. Yuuken séf minden körben nagy fejtörést okozott a játékosoknak, kiváló ízlésének eddig egy étel sem felelt meg, ha rajta múlott volna kizárólag, már mindenki hazament volna. Kaori séf ugyanazzal a bájos mosollyal, ámbár roppant kegyetlen szavakkal bánt csoportja tagjaival, mint amivel a vasárnapi ebédet főzi családja számára. Sas séf, ismertebb nevén Night Eagle pedig fogalmunk sincsen, hogyan keveredett ide, de robothangján folyamatosan azt hajtogatja, hogy őt mindenki ismeri. A műsor szíve, lelke, sztárja pedig a műsorvezető, Tégla.

 – Szép napot, kedves shinigamik! Itt vagyunk hát, a Shinigamik Séfe utolsó adásában. Noha az eddigi harminc epizód elején és végén is elmondtam már, megismétlem még egyszer: a nyertes markát egy millió ryou üti, nem beszélve a továbbképzésről Hueco Mundoban, ahol a shinigami megismerheti a lélek igazi ízeit! – jelenti be olyan ünnepélyesen, mintha meglepetés volna bárkinek. Mindegyik játékoson látszik, hogy nagyon is vágyik rá, hogy megismerhesse a méltán népszerű soul food minden csínját-bínját, de az igazi motiváló erő mégiscsak a pénzjutalom. Tégla ezután roppant lassan és drámaian ismerteti a feladatot, miközben a kamera drámai dübörgések közepette közelít rá a játékosok arcára.

Amint kitalálták az ételt, mindenki szalad alapanyagokért, Makiro is pontosan így tesz. Próbálja összeszedni az alapanyagokat, de sorra bénázik, elfelejt dolgokat. Ahogy dolgozik, és ügyetlenül tesz-vesz, próbálja több ember munkáját is elvégezni, természetesen interjúval zaklatják közben, kamerákat tolnak a pofájába, hogy megörökítsék lassú, keserves szenvedését a tűz mellett.

– Egy olyan egyedi étellel készültem, amilyet még soha, senki nem csinált a műsorban! – kezdi a férfi lelkendezését, azonban a kérdést nem vágták bele véletlen sem a műsorba, hogy úgy tűnjön, mintha egy holdkóros motyogása lenne magában, hajnalhasadáskor. – Rozé kacsamellet fogok készíteni, babpürével, krumplitextúrákkal, polipchipssel, illetve marinált gombákkal. Készítek hozzá egy kellemes sajtmártást is, remélem ízleni fog a séfeknek – motyog tovább zavarodottan, miközben intenzíven készíti az ételt. Noha maga a kaja nem nagy cucc, és tulajdonképpen fél óra alatt meg lehetne csinálni egy ilyen kis adagot, amikor a kamera nem őt veszi, semmit nem csinál. A rendező utasítására az utolsó tíz percre hagyja a tálalást, még direkt el is ront valamit, hogy drámaian magyarázzon, és az utolsó másodpercekben tálalja le az ételt.

A következő jelenetben hirtelen Kaori séf arca jelenik meg. Egy roppant jellegtelen háttér előtt ül az egész bejátszás alatt, arcán mélységes érdektelenség ül, hangja kifejezetten színtelen, és "véletlenül sem" olvassa éppen az adott szöveget, sőt, kifejezetten természetesen beszél a kamerába. – Úgy hiszem valóban ez a verseny fénypontja, hiszen az a két szern… akarom mondani versenyző van itt, akik végig elég tür… a legjobban teljesítettek. Igazi élmény volt nézni, ahogy fejlődnek, sok mindent adott ez a verseny nekünk is, és nem, természetesen nem arra az egyértelmű tényre gondolok, hogy amúgy elég jól fizettek a producerek ^.^. – A kérdés természetesen ismét lemaradt a bejátszásból, hogy a kontextusát véletlen se ismerhessük meg a monológnak.

Az utolsó pillanatokban egyre hangosabb a drámai zene, a versenyzők az utolsó simításokat végzik a tányéron, majd letakarják őket, hogy a séfek elé küldjék őket. A tányérok kínosan lassan vánszorognak a futószalagon, majd Sas séf a fedőért nyúl, megemeli, és…

*Unalmas reklám a legrosszabb pillanatban, de mégis pont olyan hosszú, hogy semmi értelme elkapcsolni, vagy valami mást csinálni. Jelentkezés a következő évadba a shinigamikséfe kukac seireiteimail pont ss e-mail cím alatt. Szponzorok felsorolása, Seireitei News reklámja, majd egy összefoglaló, mintha az elmúlt pár percben elfelejtettünk volna mindent.*

Drámai, hosszú értékelés, amely során minden séf, minden ételt kritizál. Szinte egyik étel savassága sem megfelelő, vizuálisan nem elég szép, a ropogós elemek nem ropognak eléggé, ennél még a nagynénje kakaós csigája is jobb. Direkt így vágják össze a részt, hogy véletlen se sejtsd, melyik versenyző fog nyerni. Ezután Tégla beszél folyamatosan, húzza az időt, egyre jobban az idegeidre megy. Csak azt akarod már tudni végre, ki lesz a győztes. Makiro, és két versenytársával együtt csendesen csárdásozik, idegesen pillog, várja, hogy mi sül majd ki ebből az egészből. Természetesen újabb, monoton hangon felolvasott bejátszások a játékosoktól, hogy ki, mennyire izgul.

 – A győztes tehát... az idei Shinigamik Séfének nyertese... Seireitei legjobb szakácsnövendéke... az ízek mestere... a pénzjutalom új tulajdonosa... aki majd részt vehet a csodás továbbképzésen... akinek a nevét egész Soul Society ismeri majd... aki összes versenytársa fölé kerekedett... a LEGJOBB mindegyikőtök között... nem más, mint... – és ezen a ponton Tégla nagy levegőt vesz, a kamera izgatottan veszi az arcokat, egyikről a másikra ugrál és közelít, a drámai zene a tetőfokára hág. Legalább tíz másodpercig húzzák még az idegeinket. – UZUMI REIJI – hangzik el végre a régen várt név, amire Makiro megmerevedik, nagy szemekkel néz a séfekre, majd Reijire pillant. Második osztagos tisztje, örök barátja, kedves testvére, majdnem hivatalosan is jobb keze. És Reiji nyert, nem ő. Nagy szemekkel pillog rá, és eszébe jut, hogy a rendezők azt kérték tőle, legyen drámai a reakciója. Komolyan veszi.

– Mink tezsvírek voltunk és ezt meg merted csinálni?!?! Innen kimegyünk, igen nagy botrány lesz!!! – fakad ki hangosan, miközben térdre ereszkedik, és könnyek patakzanak arcán. Sötét árnyékok homályosítják arcát, ahogy az összes reflektor fénye Reijire irányul. Ahogy a példa is mutatja, a felvétel kezdete előtt az interneten próbálta kiokosítani magát a televíziós showk drámai hangulatfokozásából. A kamera még pont tud lőni pár tökéletes felvételt Reiji hétméteres facepalmjáról, mielőtt még lassan letelne a műsorra szánt idő.

Hát ennyi volt. Vége. Nem ő nyert. De egy valaki számára, még mindig... mindig ő az igaz szerelem. Az egyetlen, a legjobb. Odamegy, a vállára teszi a kezét, felitatja könnyeit. Tudatja vele, hogy mindig ott lesz számára, bármi is történjék.

Hiszen ők ketten, örökké. Maki és Tégla.

//alapötletért és IC-ért köszönet Momcsinak <3 //
« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 23, 20:05:04 írta Osaka Makiro »

Karakterlap

Minami Junko

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 7 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #4 Dátum: 2017. Szept. 23, 20:25:23 »
Ha maradnék



     Minden darabokban volt már. Nem állott fű a lábam alatt, fa mi árnyékot nyújtana. Nem volt léckerítés, se bokor, se virág. Se ház – ahol nem is olyan régen a szüleimmel éltem. De jaj, ők talán mit se tudnak erről!
    Honnan is tudnák, hogy kitört a vulkán? Honnan is hallanák híremet? Hiszen elnyelt a tűz mindent. Nem maradt semmijük sem, így ha visszatérnek a halászatból… Istenem, mi lesz velük? Mi lesz velem?
Az utolsó gondolatra összerezzentem. Lenéztem a lábam elé, a hamukupacba, ami mindenem volt jelenleg. Szomorú mosoly futott át arcomon. Mi lenne velem? Hisz én magam sem vagyok már.
Testem az enyészeté lett. Lélek vagyok csupán, szürke lélek. Ide vagyok kötve. Sírtam. Órák hosszat sírtam, de nem hallott senki, nem látott senki! Mi másból jöhettem volna rá arra, hogy nem vagyok többé érezhető mások számára? Hiszen akkor felém fordult volna bárki. Valaki, aki erre jár – a szelen kívül. De az is inkább átfújt rajtam.
Leültem a földre. Felhúztam a térdeimet, és átöleltem őket. Ismét felsírtam, és komolyan elgondolkodtam valamin. Miért létezem?
- Biztos van valami oka, ha életben maradtál – válaszolta egy hang, mire felkaptam a fejem. Előttem egy fekete köpenyes férfi állt. Kard volt nála, olyan szép katana, amit a szamurájok használtak régen. Nem tudtam mire vélni a látványát, ám a bánatom továbbra is nagyobb volt, mint az érdeklődésem. Ugyanakkor… nem akartam bunkó lenni, mert ő se tűnt annak. Így beszélgetésbe elegyedtem vele.
- Úgy gondolja a bácsi? – szipogtam. Ő kacagott.
- Mindenképpen! Máskülönben nem mondtam volna azt, amit – vont vállat vigyorogva, aztán kezét a tokban tárolt fegyver markolatára helyezte. Az arca komorrá vált hirtelenjében – Ideje lenne tovább állnod.
Éreztem a feszültséget közöttünk. Az a kacagás felvillanyozó volt, egy apró szikra, mi átbújik a felhőkön a legnagyobb viharban is. Ez viszont felért egy utána jövő, s ijesztő villámcsapással.
- Hogy érti ezt?
Rögvest felegyenesedtem. Átöleltem magam két kezemmel, gyanakvón méregetve az ismeretlent.
- Ne érts félre – legyintett könnyedén – Nincs semmi bajom veled, de ha maradnál…
- Ha maradnék, mi lenne? – tettem fel magabiztosan a kérdést. Vigyázzba álltam – Hiszen nincs már semmim sem! Mi lehetne ettől is rosszabb?
- Nem félsz a lidércekről? Bármikor idejöhetne egy, és…
- Felfalna? Vagy én válnék azzá?
A fekete köpenyes a homlokához kapott.
- Végighallgatnál végre?! – kérdezte feszülten, majd megmasszírozta fejét – Mindegyik bekövetkezhetne , amiket felsoroltál az előbb. Tudod, hogy nem vagy többé ember. Látom rajtad, tehát nem kell külön vitát nyitnod róla! Lélekké váltál. Ergo más világhoz tartozol.
Miért létezem? Mi lenne, ha maradnék? Vagy ha visszafordíthatnánk az idő kerekét?
Ha mindez lehetséges volna, loboghatna még gyertyaláng a szülinapi tortánkon. Nem számít kiét ünnepelnénk. Egyszerűen örülnék a tudatnak, hogy mind együtt vagyunk. 
Lehetnék madár, mi szabadon száll a kék égen. Lehetnék ág egy gyönyörű fán. Lehetnék a levele is, ami ősszel a földdel válik egyenlővé. Vagy lehetnék polip a tenger fenekén. Annyi, de annyi karom lenne, hogy az összes halat magamhoz szoríthatnám!
- Elgondolkodtató amit mondtam, nemde? – szólalt meg az idegen. Felnéztem rá, csendben bólintva.
- Mi tart vissza akkor?
- Nem akarom elfogadni ezt a tényt – feleltem szomorúan – Beragyogtam mindenki napját. Ez éltetett a legjobban. Ha maradnék… óh, ha maradnék, így lehetne még! Hiszen nem lát senki, de…
- Te látsz rá valamit, és én is.
Újabb csend támadt közöttünk. Kezdtem úgy érezni, nincs más út, mint ráhallgatni. Körbenéztem újra. Végignéztem a romokon, és eszembe jutott a szüleim mosolya a régmúltból. A szeretet, amivel körbeöleltek mindig. Majd ez elsötétedett, s felsejlett a távolból a tűz ropogása. Megijedtem. Felsikítottam, és segítségért kiáltottam. Ekkor éreztem azt, hogy valaki a vállamat fogja. A szőke férfi volt az, katanával a bal oldalán.
- Érted, mire gondolok? – Mélyen a szemeimbe pillantott. Azokba az elhomályosult, barna szemekbe, amik másodpercek alatt váltottak könnytől csillogóvá. A nyakába borulva átöleltem őt. Féltem. Úgy féltem, mint kisgyermek a saját árnyékától egy napos délutánon.  Amiket a fekete köpenyes mondott, őszintén elgondolkodtattak. Kétségbe ejtettek. Tudtam jól, hogy mire gondol. Tudtam jól, hogy tovább kell lépnem, hogy nem élhetek tovább a múltban. De hogy kérhetett bárki is földi életem hátrahagyására? Elvégre kevesebb vagyok én a felnőttől. Nekem még itt a helyem, ebben a világban.
Ha alkalmam nyílt volna, tündért megszégyenítő módon repülök vissza. Vissza az időbe, vissza az élők sorába, anyuhoz, aki átölel, és azt mondja: „álmodod, mindezt csak álmodod”. De nem az ő karjaiban sírhattam ki magam. Talán.. ez fájt a leginkább.
Lassan elért minket a hajnalhasadás. Szipogva hátrébb léptem, majd térdre rogytam. Remegtem. Tátogtam valamit. Ő pedig egy bólintással előhúzta katanáját tokjából, s markolatát homlokomhoz érintve megszabadított minden szomorúságomtól.
     Minden darabokban volt. A napkorong felbukkanásával azonban békés temetőmmé vált a hely. Hirtelen aztán… lett fű a lábam alatt. Körbevett ezernyi fa. Madárdal a vakító, fehér fényben. Ha maradnék, talán sosem látom mindezt. Talán sosem égek meg, s válok azzá, aki ma vagyok.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 23, 20:38:48 írta Minami Junko »

Karakterlap

Demothy Neyen

Eltávozott karakterek

Futár

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 195

Hírnév: 11

Infó

Tárcában: 22 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Égkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Ryohei

Mottó:
Kapj el, ha látsz!

Post szín:
#82caff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #5 Dátum: 2017. Szept. 23, 21:24:30 »

M Á T R I X

Nem igazán tetszett ez a lapos, kerek, dvd-nek nevezett valami. Az volt ráírva, hogy szórakoztató, egész estés film, meg egy csomó másik jelző. Engem a hideg rázott a szövegtől, hogy virtuális valóságról szól, de szőke gorilla teljesen rápörgött, hogy nézzük meg. Az tényleg igaz, érdekelt, miként gondolták a jövőt a mostani emberek, ezért morogva, de belementem. Nekem is legyen benne valami jó, berendeltem két tepsi kakaós csigát, mert a szimpla rágcsálni való nem lesz elég.
A nasi motyóval felköltöztem a beágyazott ágyra és vártam a csodát, vajon mi lesz ezzel a filmnek nevezett valamivel. Már az elején felhorkantam a sok futkorászó számsorra és feltoltam két méteres hegyomlás állát. Úgy rátapadt a képernyőre azt hittem arra se figyelne fel, ha hozzá csűrnék egy téglát.
Legalább ő élvezte, nem is kicsit, szóval takarékra tettem a morgásomat és figyeltem mi lesz. Valakik telefonon karattyoltak, miközben kódok futkorásztak a monitoron. Már vártam, mikor zendít rá szőke gorilla károgni, mekkora kamu az egész, teljesen irracionális baromságok vannak a képernyőn. Ehhez képest nagyon hallgatott. Összevonta a szemöldökét, ami rohadtul nem jelentett semmi jót. Oldalra sandítottam, hátha beavat a felfedezésébe, de mire kettőt pislogtam én és velem együtt a szoba pixelekre esett szét. A képernyő, mintha beszippantott volna, aztán kiköpött egy teljesen másik helyen. Lepukkant szobában egy gép előtt ücsörögtem, de valamilyen rohadt tapadós, fényes, fekete szerkó virított rajtam. Fingom nem volt mi van, aztán meg rám rúgták az ajtót.
Zsernyákok voltak mindenfelé, csak annyi támpontom akadt Olvasztótégely tábla fityegett a szoba falán. Gondolom valami ősrégi motel. Hát, rohadt nagy vigasz, amikor kész sisere had ront az ember valagára. Más választásom nem volt. Iszkolás!
- Oh, hogy baszná meg…- Pattantam fel a székről és rúgtam ugyanazzal a lendülettel neki fegyverrel és zseblámpával lóbáló fakabátnak. Az nem segített rajta felém eresztette az egész tárat. Csodák csodájára működött a képességem. Könnyedén lefutottam, aztán mindegyiknek befogták a pofáját egy ólom golyóval. Aztán? Passz. Fingom nem volt mi van, úgyhogy elkezdtem rongyolni a folyosón. Emeletről emeletre, szobáról szobára kavarodtam, míg meg nem csörrent valami a zsebemben. Ebbe a szerkóban szuper kérdés, hogy fért el, de kikapartam és felvettem. Genie ismerős hangja fogadott, szal elárasztottam kérdések ezrével, mi a fészkes franc folyik itt. Megint a kukacok kavarnak bele a levesbe? Választ azt egy dekát se kaptam, csak instrukciókat, merre menjek. Jobb ötletem híján, követtem az utasításait. Az egyik sikátor mellett árválkodó telefonfülkéhez húzott be, onnan meg egy totál idegen terepen kötöttem ki.
Lepukkant, vezetékekkel, gépekkel, fémekkel teletömött bázisnak látszódott. Székből kászálódtam ki, rajtam meg töménytelen mennyiségű csatlakozó éktelenkedett. Mielőtt bárkinek neki eshettem volna Genie lépett elém, hogy biztonságban vagyok. Ez a krematóriumnak nevezett hely. A lázadók mozgó tábora. Ebből aztán nem sokat fogtam fel, csak annyit, hogy el kell mennem szőke gorilláért, aki bajban van, mert a rendszer pályázik a seggére. Valahogy ez a része nem lepett meg a dolgoknak. Elkértem az infókat, ami szerint épp neki írtam üzenetet, amikor rám találtak. A rendszer ügynökei akartak fülön csípni, de még időben kihoztak.
Nem hittem szájber kémnek csaptam fel, mint anyám, de, ha már így álltunk, akkor szőke gorillát mindenképpen el kellett hoznom. Legalább velem legyen. Némi könnyebbség, ha már lövésem sincs mibe keveredtünk. A találka szerint a Gödör nevezetű szórakozóhelyre kellett mennem, mint fehér nyuszi. Ezt a szar fedőnevet! Legalább volt hozzá közöm, de akkor is. Nem lényeg, kértem az újabb csatlakozást és mentem a gengszterektől hemzsegő csehóba.
Az elhízott és gigászira nőtt vadmarhák között hangos morgásokkal fúrtam keresztül magamat. A sok vergődő, részeg, drogos picsa és strici között nem volt tudomány kiszúrni a szőke égimeszelőt. Kapásból azzal fogadtam lendületből szálltam bele a derekába, aztán pattantam fel a hátára, jól megrángathassam.
- MI AZ ISTENVERTE SZARBA KEVERTÉL BELE?! MI A FRÁSZ VOLT A KÉPERNYŐN?! – Ráztam nagyon lendületesen, majd eresztettem el, hogy gigantikus fújtatással megnézhessem. Rögtön azzal indítottam körbe tapogattam tutira nem poloskázták be. Arra magasról tettem, mennyire izgatja a közönséget levetkőztetem. Mázlimra LaRa-t sem happolták el, szóval körbe szkeneltem.
- Merre voltál? Elkaptak? Láttál valamit? – A válaszok egybe vágtak azzal, amit Genie magyarázott. Arra meg csak dünnyögtem szokásos idiótaként tolta a hülye megjegyzéseit. - Idióta, hantás gorilla! Ne ezen járjon az eszed! Mennünk kell! Genie szerint az Oraculum-hoz kell mennünk. – Rángattam magammal, ne a szerkómmal legyen már elfoglalva. - Elvileg ő juttathat ki minket! – Abban a pillanatban kirúgtam az ajtót már csörgött a telefonom. Nem cécóztam, felkaptam és követtem a rövid mondatokat merre és mit csináljak. Egy régi cadilec-et kellett kipécéznem a rózsaszín disznó mellől. Hirtelen nem vágtam, mi az isten verése lehet, de miután retinán vágott egy gigantikus röfi figura az egyik hentes bolt tetején már kezdtem érteni. Azonnal a parkoló kocsik között kotorásztam, meg szóltam szőke perverz gorillának mit keressen.
Alig huppantunk be a négykerekűbe és köszöntöttük Genie-t, már kaptuk az égi, pontosabban földi áldást. Gyalogosan, motorral, kocsival, minden létező formában ránk szálltak az ügynököknek nevezett akármik. Nem volt kecmec, kértem fegyvereket, kirúgtam az üveget és a vezetést rábíztam kétajtós szekrényre.
- Milyen rohadtul deja vu-m van. – Igyekeztem besegíteni az operációs rendszerrel a célzásba, ne csak vaktában durrogtassak. - Most nem pályázom a golyóidra! – Böktem oda a vezetőként brillírozó szőke gorillának. Közben faggattam Genie-t mennyire vagyunk messzire. Azt állította öt háztömbnyire. Erre már komolyan felmorrantam, hogy nem hiszem el, miért nem ezzel lehetett kezdeni.
- Basszus, akkor mit tökölünk itt?! Mondod merre, én adom a tempót, Ryo meg a lefedettséget! – Pillantottam hátra, vajon akad kifogása a döntés ellen. Nem nagyon akadt, szóval kifaroltunk a forgalomból és megfogtam a két díszpinty karját. Ahhoz szállítsam őket, nem kellett rám ülniük, mint a kotlós tyúkoknak, meg azt hiszem szőke gorillánál is üzemelt ebben a változatban a tekkai.
A rajtjelzésre meglódultam a batyukkal együtt. Marhára fura volt nem kellett semmire ügyelnem, mert mindenen átestünk. Nem volt más dolgom, mint légvonalban tartani az irányt és szó szerint beesni az épületbe. Még pont kitartott addig a kraftom. Ott aztán feladták az utolsó kenetet, bedőltem a picsába. Reméltem azaz Oraculum segíteni fog. Azt karattyolták ő a kivezető kapu. Ajánlottam neki így legyen…

« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 23, 21:36:37 írta Demothy Neyen »

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #6 Dátum: 2017. Szept. 23, 21:38:52 »
M Á T R I X

Miután Anci elhintette, hogy van egy olyan filmjük, ami hasonlít a jövőhöz, naná, hogy furdalni kezdte az oldalamat, milyennek is képzelhetik el. Kénytelen voltam DVD~vel megszentségtelenítani a gépemet, mivel ebben a korban még ilyeneket használnak. De, főleg mert Hopi is kapható volt rá, hogy közösbe nézzük meg este, lelkesen készültem a nagy eseményre. Kakós csigát sütöttem Pöttöm Sárkány kérésére. Majd, mikor mindennel kész lettem, nagyon lelkesen vettem be magam Hopi mellé az ágyra. Már korábban meg lett ágyazva, szóval indulhatott a móka. Rögtön egy, az intellektusomat igen csak cirógató programkód sorral indítottak. Totál rábandzsítottam a látványra. Az agyam magától kezdte el lefordítani az olvasott kódokat. Aztán egyszerre csak koromsötétség. 
Egy zölden villogó kurzor jelent meg elsőnek a szemeim előtt. Ismerős érzés szánkázott végig a gerincemen. Majd, mint a hajnalhasadás töltötte el a képernyőt, a korábban már látott zöld kódok egész sora. Önkéntelenül kezdtem újra dekódolni őket. Egy kódolt üzenet lett belőle. „Kövesd a fehér nyulat” .  Sóhajtottam, mivel úgy tűnt, hogy a kódból, egy másik kódot sikerült dekódolnom. Ám hirtelen elsötétült az egész képernyő. Nem éltem olyan tündér álomvilágba, hogy azt higgyem, csak álmodtam a korábbiakat. ”Kopp kopp Neo…” jött a következő üzenet, amivel szinte egy időbe érkeztek az ajtóm elé. A lépteikből ítélve többen. Volt közöttük egy nő is, magas sarkúban.  Nem voltak csendben, nagy lelkesen hantáztak, egymásra rálicitálva, míg engem vártak. Hallhatóan nem bronzosok voltak. Kinyitottam az ajtót, amennyire a lánc engedte. Egy lecsúszott banda támasztotta a téglákat baromi unott képpel. Érdekes módon tudtam, miért jöttek.  Oda adtam nekik az őskori lemezt, majd a szövegelésükre, hogy menjek velük, épp azon voltam, hogy elhajtom őket a fenébe, vissza kukutyinba babot fejteni, mikor megláttam a bige tetoválását.  Egy fehér nyulat mintázott. Legszívesebben hangosan morogtam volna ehelyett kissé félszegen rábólintottam a jómadarak meghívására. Elvégre az utasítás is ez volt… kövessem a fehér nyulat.  És köztudottan a nyulakkal, pontosabban egy Nyuszival baromi mázlista voltam. Őt akartam mindenekelőtt megtalálni.
Egy lepukkant, régi bárba vittek, ami a Gödör névre volt keresztelve. Szolidan görcsölő fejjel mentem be utánuk a szemmel láthatóan gengszeretek találkahelyére.  Minden porcikám tiltakozott a tömeg ellen. Az távolban kattogó elektromos kisülések is erről igyekeztek meggyőzni, ne akarjak bemenni. Nem is mentem túlságosan be a sűrűjébe. Így is émelyegtem, meg rosszul voltam.  Közel jártam hozzá, hogy vagy én tűnök el, vagy a lebuj, mikor egy kis bombácska csapódott a derekamnak, de már veszekedett is velem. Nem mondom, baromira megkönnyebbültem, hogy Hopper hangolását hallhattam. Hagytam, hogy rázzon, míg jól esett neki, aztán nagy lelkesen vetkőztetni kezdett, miközben vehemensen faggatott. Ahogy elém keveredett, láttam meg, micsoda ruhát sikerült rá rittyenteniük. Nem tudom ki volt, de minden elismerésem az ízlésének.
    - Azon vagyok, kiderítsem, hogy mi lehetett. Vírus? Programhiba? Vagy a kukacok egyik újabb akciója? Akármi is, kívülről nem lehetett. - igyekeztem azért válaszolni, bár tény és való, lekötött, már a puszta jelenlétével is. Sikeresen elterelte a figyelmem a nyavalyáimról.  Felvettem -egyelőre rendszeren belül nem kaptak el. Üzenetet kaptam hogy keressek egy Pöttöm Fehér Nyulat.-tettem hozzá, majd sunyira váltott a vigyorom - Jól áll ez a ruha mellesleg... - mormogtam az orrom alatt.  Komoly dilemmában voltam, hisz a párom, kifejezetten szexin mocorgott a kezeim között. Viszont a Virtuális Valóság meg bökte a csőröm, miszerint ki kell jutnunk belőle. Pöttöm Sárkány persze ezt a dilemmámat is gyorsan eldöntötte.  Főleg, hogy Genie~t is felemlegette. Ezek szerint kapcsolatba maradt vele, és vigyázott rá. Ügyes nagylány! Őszinte hála töltött el ezért. 
   -Oraculom? Komolyan? - nyikkantam fel, amikor meghallottam az újabb úticélunk. Fel nem foghattam, miféle cserkész táborban hisznek ezek minket, hogy ilyen célállomást adnak meg nekünk… 
Mentem Hopi után, ahogy elindult. Szó nélkül használtam ki az előttem haladó vizuális esztétikumait. Ha innen kijutunk, otthonra is be kell szerválni egy ilyen ruhát Olaj Malacnak!
Arra pillantottam csak fel, amikor megkaptam a célt, mit is keressek. Cadilac, Genie ízlését tükrözte a járgányválasztás. Ahogy meglett, vágtam be magam, és indultunk is. Ideje volt. Szinte már hiányérzetem lett volna, nem lett volna üldöző bizottságunk. Napszemüveges egyen csókák, érthetetlen hárklis hangulatban. Még így is elvigyorodtam, mikor Életem felfegyverkezettebb Fele egyből tűz alá is vette őket.  Hát kívánhatnék tökéletesebb párt magamnak? Kötve hiszem. Ezen virult a képem, amikor Pöttöm Sárkány mormogva jegyezte meg, hogy Deja Vu érzése van.
   -Őszinte  hála, vigyázol a családi ékszereimre… - tettem majdnem keresztbe a csülkeimet, ahogy eszembe jutott, amikor teli trafálta a lövedékkel a golyóimat. Az emlékre is majd lesápadtam.  Szerencsére kiderült, már nem vagyunk messze. Hopi~chan persze egyből felpörgött. Naná, lassúnak találta a sima haladásunk, pedig így is padlógázzal toltam neki az ipart. Nem hibáztattam érte. Aki a fénysebességhez van szokva. Ahogy intett, soroltam ki a forgalomból, majd anyagtalanítottam az egész járgányt, benne magunkat is. Nem kicsit aggódtam, hogy nem lesz~e nehéz, mármint ez mégse úgy van kialakítva, mint China. De úgy tűnt, hogy az anyagtalanság miatti súlyvesztés, és Hopi ereje együtt meghozták a kívánt eredményt. Csont nélkül landoltunk. Viszont, ahogy Genie megmutatta a kivezető utat, még pont elbírtam kapni Hopi~chant.
A való világban is totál kiütötte magát. Aggódva figyeltem a programját, az életjeleit, de úgy tűnt, hogy csak pihenésre van szüksége. Halkan magam szidva vonultam ki a konyhába, hogy egy igazi lovasezrednek elég túlélő elemózsiát készítsek össze. Úgy számoltam, mind a kettőnknek elég lesz. Közben magam is a kimerülés eltéveszthetetlen jeleit érzékeltem. Vagyis, ahogy végeztem, meg behordtam mindent, bedőltem magam is Hopi mellé. Nem pont így képzeltem a romantikus esténket… Még ezen egy picit elmorfondíroztam, mielőtt filmszakadás lett volna…
« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 23, 22:22:58 írta Hoshi Ryohei »

(click to show/hide)

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #7 Dátum: 2017. Szept. 24, 19:23:01 »
A határidőt meghosszabbítottuk Október 1. éjfélig!

Karakterlap

Sachiaru Teruo

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
napraforgó sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Az egójával

Post szín:
#FFFF99 / / #1182A8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #8 Dátum: 2017. Szept. 28, 00:16:13 »

  Lazán belejtettem a konyhába. Praclimban ott lapult az okosteló, melyen nagyban görgettem a különböző recipés oldalakat. A kutatásomat néha elharapott káromkodással fűszereztem. Sajna nálunk éppen késik a net beszereltetése, szal’ kénytelen voltam lopni a környékről. Passzoltam ki nevezte el a wifijét polipnak a lakóházban, de jó nagy cuppanóst postáztam neki gondolatban, amiért nem védette jelszóval a netet szolgáló tüneményt. Szerencsétlennek egyetlen gányja volt csupán – a lassúsága.
  Nem mindennapi főzőcskézésre készültem. Mellőztem a kaviárt, az egzotikus borban áztatott szárnyasokat, az osztrigát. Egy ajándéksütit terveztem rittyenteni egyetlen édes jó anyukámnak születésnapja alkalmából. Még olyan troll gyertyákat is sikerült beszerválnom, amit hiába fúj el a lélek, ismét meggyullad. Sherlock mód ki is nyomoztam Okka-san1 favoritját hozzá: az áfonyás sajttorta lett a dobogós.
  Levágtam a telát a masszív gránitpultra, majd belöktem rajta egy yutyúkos zenelistát. A dalra partizva kezdtem feltárogatni a szekrényeket, célirányosan kutatva a tortaformát. Persze ami kellett volna az pont nem akadt a kezembe, de tökre lehetetlen helyen beleakadtam a krumpli hámozóba. Még jó, hogy nem tartunk mindjárt alabárdot a poharak között! Azért kíváncsiságból lecsekkoltam a vitrint is, de se a fegyver, se a forma nem volt ott.
  – Seiya, hova a frászkarikába lett elpakolva az a nyamvadt tortaforma? – kiáltottam ki a konyhából. Nem értem rá plusz kilométereket futkosni most. Fontosabb volt a fület kínzó rappelő zenének nem minősülő fantasztikumát elkapcsolnom, mielőtt kivetem magamat a konyhaablakon. A nemtörődöm módban kapott válaszra viszont elképedtem.
  – Seiya, tudod te egyáltalán, mi készül itt? Okka-san tortája nem ér rá fél percet! Most kell vagy soha és rohadtul hidegen hagy kivel fecsegsz éppen. Ha csak nem kedves nővéreid azok, akiknek már éppen időszerű lenne bemutatnod!
  Morogva vettem be a pult alatti szekrénysorokat, amiért Seiya totál kivonta magát a segítség alól. Ahogy az edényeket túrtam a tortaforma nem akadt a kezembe, de legalább néhány műanyag tálat találtam a krémhez. Ahogy felpateroltam őket a pultra az oda nem illő csattanásra vizslattam a szekrényajtó túloldalára.
  Államat a padlóról vakarhattam össze a látványra, ami fogadott. Egy aprócska bársonydobozban fehérarany gyűrű pihent rajta pedig nem éppen sóderből szedett kavics díszelgett. Rángatózó szemekkel vettem fel az aprócska dobozt, sűrű pislogással fókuszáltam rá az ékszerre.
  – Egy gyűrű – hangom elcsuklott, meg kellett kapaszkodnom a pult szélében, hogy ne ájuljak be a sokktól.
  – Egy GyŰrŰ mInd fÖlÖtt, Egy GyŰrŰ kEgyEtlEn, Egy A sÖtÉtbE zÁr, bIlIncs Az EgyEtlEn! – a félnótás kakadu2 hörgő zagyválására majdnem bevágódtam az edények közé a szekrénybe. A nyavalyás szárnyas rohadtul tudott időzíteni!
  – Yasu nem vagy eszednél! – dörrentem a madárra idegesen, miközben álló helyzetbe kényszerítettem magamat. Beletúrtam hajamba, miközben jobbomban tartott jegyűrűt szuggeráltam, hátha elpárolog. Lassacskán csörgedezett le Paulie papagáj szavai és a kísérteties módon jókor jó helyre pakolt kellék, amivel férfiember képes eladni a szabadságát az oltárnál. – Háh, értem én. Seiya megnézette veled a fantasy klasszikust! Okés, Seiya érdemelsz egy pontot a húzásért! – Erőltetett nevetéssel horgásztam ki a gyűrűt a dobozból. Mosolyom arcomra fagyott mikor szembesültem vele – a gyűrű kibebaszottul igazi
  Magas C alsó határával vetekedő sikollyal pakoltam vissza a dobozába. Ez nem lehet vicc, Seiya mi a fészkes fenéért adna ki fél milkát egy ékszerért, hogy bepalizzon? A pultra támaszkodva vizslattam az aranyló életembe rózsatövisként belerondító nyavalyát.
  Ez egy rossz álom! Tesztelésből belecsíptem kézfejembe, az önmegmerényelés eredménye határozottan pozitív lett.   
  Levert a víz. Ha mindez valóság és a jegygyűrű is igazi, akkor Seiya valami nagyon rosszba készül mártani magát. De miért nem szólt? És ki a kiszemelt perszóna? Miért pont most? Hiszen kezdett sínekbe jönni életünk! Saját házat vettünk! Éppen hogy túl vagyunk az álomkégli felavató partiján! Erre azzal csap képen a valóság, hogy drága testvéremként szeretett Seiyám (mert szigorúan #nohomo!) esküdni készül hamarost?
  Ódzkodva vettem kezembe a dobozt. Remegő léptekkel indultam meg a tetőre vezető lépcső felé, ahonnét Seiya hangját hallottam leszűrődni. Nyugodalmas telefoncsivitelése nem éppen tűnt úgy, mint akinek menten összetörik a szíve, amiért a közeljövőben eldobja az ifjak laza életét. Méghozzá így, a tüzes évek elején… Hiszen most tapossuk a legszebb kort a friss, fiatal kétszázasok sorában!
  Megtorpantam a lépcső aljában. Mégis mire készülök? Mármint persze, tudom én, hogy Seiya orra alá akarom dugni ezt a kínzóeszközt, ami éppen a mancsomban pihent. Számon kérni mégis egész pontosan mikor tervez elköltözni, itt hagyni csapot-papot, amit felépítettünk ebben a néhány hétben! Vagy engem szándékozik kivágni az utcára? Oszt’ majd örülhetek, ha az Isteni néni felvesz a piacon kisegítőmunkásnak babot fejteni.
  Nehéz léptekkel másztam meg a lépcső fokait. A dobozban aljasul megpihenő gyűrű már most érlelte magában az eskütételt követő összes negatívumot. Mi üthetett Seiyába mikor megvette ezt a csecsebecsét? Hogy felejthette el az agglegénység legfontosabb tanait? Ha bekötni látszanak fejünket, árkon-bokron tessenek elmenekülni!
  Összerogytam a feljárat utolsó negyedénél. Oly’ nehéz a gyűrű! Már most benne van a házasélet több tonnás súlya. Ki bírja ezt elviselni? Mert én nem!
  Szívemhez kaptam szabad kezemmel. Képtelen vagyok elhinni, hogy Seiya készül kidobni az ablakon a függetlenségét, mikor még a Goteinél is többnyire otthonülős munkát vállalt. Várjunk csak! Munkát vállalt halálkufáréknál… Mindezt azért, hogy ki tudja csörgetni erre a szörnyetegre a moneyt? Hát gondolhattam volna, hogy az leépülésének első jelei!
  Kivágódtam a teraszajtón, ha férfiúi becsületem megengedte volna könnyeket is hullajtottam volna Seiyáért. De az imázsom fontosabb volt, ügyelnem kellett drágán ápolt arcbőrömre. Szépnek kellett lennem, ha éppen most lesnek a ház felé szatellittel a Guglin keresztül.
  – Mégis, mivel magyarázod ezt? – tettem fel azonnal kérdésemet. Felmutattam a gyűrűtartó dobozt, könnyed mozdulattal feltárva a tetejét, hogy lássa a benne lapuló förmedvényt is.
  – Yamada elkótyavetyélt gyűrűét? Elhagyta a melóhelyen. Épp az előbb beszéltem vele, hogy mákja van, megtaláltam. Azt mondta fél óra múlva felugrik érte. Elég peches a szerencsétlen, mert ma tervezte a lánykérést. Miért mégis mit hittél?
  Nem tudom mi lepett meg jobban. Az, hogy Seiyának esze ágában sincs házasodni vagy az, hogy Yamada kergült meg? Az előbbi miatt végül elöntött a megkönnyebbülés, utóbbit viszont hamarost orvosolhatom, ahogy a srác beugrik ezért az elmebajt okozó vacakért.
  – Semmit. Csak szólni akartam, hogy legközelebb ilyen szörnyűségeket ne hozz fel a lakásba! – becsukva a dobozkát dobtam oda neki az ördögi smukkot. – Na szóval, merre is találom a tortaformát?

1Jelentése: anya
2Valójában egy Beo madár – következőkben bárminemű madárfaj és a Yasu megszólítás valójában erre a madárra utal.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 28, 00:29:52 írta Sachiaru Teruo »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 13.

Lélekenergia:

60% Complete
67 000 / 70 000

Hozzászólások: 156

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #9 Dátum: 2017. Okt. 01, 18:20:51 »
Én egy kis ízelítővel készültem az egyik táboros asztaliról, amit Sora mesélt. :)

A különleges alakulat

Éppen amiatt bánkódtam, a reggeli szendvicsem elfogyasztása közben, hogy folyton a szemembe lóg a hajam, bárhogyan is próbálom igazgatni fésűvel. Ekkor zavart meg egy pokollepke, hogy az 1. osztaghoz hívjon egy küldetésre. Kezdeti rossz kedvemmel indultam hát útnak, hogy minél előbb túl legyek rajta, egyéb teendőim is lennének, legszívesebben inkább elbújnék egy gödörben, minthogy elhagyjam az osztag területét.
Egy kicsit felhúztam a szemöldökömet, amikor meghallottam mi is lesz a küldetésünk. Nem nagyon értettem, hogy miért nekem kellene megkeresnem a 2. osztag hadnagyát, amikor az osztagnak van saját kapitánya, neki kellene kordában tartania az osztag krémjét. Sőt egy egész kis csapatot állítottak össze erre a feladatra és ennek fejében rajtam kívül egy másik kapitány is jelen volt, Ninomiya taichou személyében.
Ráadásul engem neveztek ki a csapat vezetésére is, nem tudom, hogy mivel lophattam be magam ennyire a Főkapitány szívébe, hiszen Ninomiya taichou régebb óta kapitány, mint én. Ennek ellenére nem terveztem egyedül irányítani a csapatot, majd közösen hozunk döntéseket. Azt viszont sajnáltam, hogy a 9. osztagból senki mást nem hívtak a küldetésre, Ninomiya taicho bezzeg kapott egy tisztet az osztagából, ez bizonyítja, hogy részre hajlik az 1. osztag.
Átértünk az Emberek Világába, ahol meg is találtuk azt az épületet, ahol utoljára érzékelték a hadnagy lélekenergiáját.
- Minamaru hadnagy nem tudott eljönni? - intéztem kérdésemet kapitány társam felé, hátha még bővül a csapat és lesz majd kit feláldozni… vagyis hogy előre küldeni. Sajnálatos módon Minamaru hadnagy másik küldetésen volt, így nem tudott hozzánk csatlakozni. Csuklani viszont majd biztos fog, ha ennyire emlegetjük.
Nem sokáig táboroztunk az épület előtt, mert nem volt időnk a felhőket nézegetni, egy-kettőre már bent is voltunk az arrancaroktól hemzsegő búvóhelyen. Gyorsan rájöttünk, hogy nincs nagyon mitől félnünk, ezek az arrancarok nagyon gyengék voltak, felesleges volt velük foglalkozni. A csapat néhány nemes tagja sajtkukac módjára nem tudta kivárni, hogy elérjünk a lépcsőhöz, ezért lyukat ütöttek a plafonon és előre siettek. Így sem értek sokkal előbb a legfelső emeletre, nem sokkal utánuk mi is felértünk oda, ahol a hadnagyot fog tartották.
A végső arrancar sem tűnt sokkal erősebbnek a többinél, de miután feloldotta a zanpakutouját, már kicsi ellenállást mutatott felénk, de a csapat így is megbírkozott vele. Megkértem Urufu-sant, hogy foglalja le egy rövid időre, amíg én előkészítem a kidoumat, amivel el fogjuk kapni.
- Bakudou 99, Kin! - aktiváltam a kidoumat a megfelelő pillanatban és erős szalagok kötötték le az arrancar, amivel bizonyára megropogtattam a csontjait is és véget vetettem ezzel a harcnak is. Osaka időközben kiszabadult és mivel a megmentése volt a küldetésünk, az arrancart megkötözve otthagytam, nem öltem meg. Remélem ezután nem fog elkóborolni többet Osaka, mert többet nem fogom megkeresni, ha parancsba adják akkor se.

Karakterlap

Xidoumao Wen Shing

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 10 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00A86B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #10 Dátum: 2017. Okt. 01, 21:35:45 »
DISCLAIMER: Az alábbi iromány tömör agybajt tartalmaz. Az olvasás közben bekövetkező mentális sérülésekért a júzer semmilyen felelősséget nem vállal.
Előzmény >>IDE<< kattintva elérhető. Kuchiki Hana bemozgatásának lehetőségét ezúton is köszönöm Nikkának! <3

Levelek Júliának

Teljes boldogságban, szinte felhőként lebegtem be drága Rózsaszál invitálására a korábbi interjúhoz hasonló módon a rejtélyes székházba, ahonnan hadműveleteit irányította. Pedig azt kell mondjam, szinte hajnalhasadáskor kaptam meg az értesítést, hogy szüksége lenne rám egy újabb interjúhoz, mert korábbi fotóprojektünk után annyi levél áramlott be hozzájuk, nem győzi pakolászni a rajongók üzeneteit megfelelően színes, masnis dobozkákba. Bár eleinte nem igazán hajlottam az ötletre, hogy rajongói levelekre írogassak válaszokat, kétkedésem mindössze néhány másodpercig tartott, hisz ezzel a tevékenységgel megannyi bájos hölgyemény arcára varázsolhattam volna mosolyt – természetesen igent mondtam a felkérésre, bár az odajutás módja miatt még mindig kimondottan izgatott, merre is van az a székhely pontosan, ahonnan azokat a képeket magazinba rendezgették.
Tündéri Virágszál természetesen most sem fukarkodott díszlettel, bár legutóbbitól ez a napfényes szoba merőben eltért. Az se volt ellenemre, elvégre egy szép hölgy társaságában élvezhettem a nehéz körülményeket, azonban jelen környezet jobban elnyerte tetszésemet. Angyali vendéglátóm kérésére kivarázsoltam hajamból a szalagot azzal a feltétellel, hogy biztosít számomra egy fésűt, semmiképp ne lehessen kifogás amúgy makulátlan megjelenésemben ez alatt a fotósorozattal egybekötött interjú alatt sem. Mégsem okozhattam csalódást a személyemre kíváncsi ifjú hajadonoknak és idősebb, vagy egyéb családi állapotban lévő női személyeknek, tömören a szebbik nem képviselői közül senkinek.
A nekem biztosított kényelmes székbe telepedve helyezkedtem esztétikus pozícióba, majd vettem magam mellé az ide készített szalagos dobozkából egy levelet. A megbeszéltek szerint igyekeztem úgy tartani, ne lehessen kifogás a pozitúrában, és természetesen mindegyik üzenetről ejtettem néhány szép szót, véletlen se érezhesse senki, átsiklottam szívből szóló szavai fölött. Némelyik üzenet még engem is zavarba tudott hozni, mitöbb, egyesek egyenesen a szabadság szép eszményének megszentségtelenítését követelték volna szerény személyemtől!
– Attól tartok, ez bizony árnyékot vetne szent küldetésemre, hogy sötét szobákban ragyogó gyertyaként ragyogjam be minden bájos égi tünemény életét – kaptam homlokomhoz levelet tartó kezemmel, szabad végtagommal pedig igyekeztem meglazítani egyenruhám fojtogató gallérját habtestem körül, hogy a kamera egyetlen pillanatát se mulaszthassa el heves reakcióimnak, melyet a tüzes hangvételű üzenetek váltanak ki belőlem.
Rózsaszál kijelentésére pillantottam fel, miszerint igen, maradjak ennél a póznál, sőt, ha lehet vegyem magamhoz kelléknek az egyik vázában pihenő vágott virágot, hogy még hatásosabbak legyenek a képek. A leveleket is magamnál tarthattam, olvashattam tovább, de valahogy a folytatásban a képek készítése mintha előtérbe keveredett volna az agglegénységemet ellopni vágyakozó rajongók üzenetei mellett. Drága Tündérvirágszál bájos mimikáiból ítélve ismét sikerült egy ragyogó sorozattal megörvendeztetnem, ami máris mesés eredményt nyújtott magában sivárnak tetsző napomnak.

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
87 000 / 90 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 54 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #11 Dátum: 2017. Okt. 01, 22:09:21 »


Valamikor, a remélhetőleg nem túl távoli jövőben… Köszönöm Momonak az IC segítséget :3

- Apa, ti hogy találkoztatok anyuval?
Az ágy szélén ültem, és éppen arra készültem, hogy esti mesét meséljek a fürdés után a gyereknek, nem voltam ilyesféle kérdésekre felkészülve. Lopva az ajtó felé pillantottam, hogy megjelenik-e életem kakaós csigájának egyetlen szem rumos meggye, de szerencsémre senki sem állt ott. Mély levegőt vettem, könnyűnek ígérkezett ezt elmesélni egy kisgyereknek, akár a vadvízi evezés egy gumicsónakkal.
- Tudod, anyukád egy igazi hercegnő! Amikor fiatal volt, egy boszorkány szörnyű átkot szórt rá, így minden este átváltozott, ezért a szülei egy messzi-messzi kastélyba költöztették, hogy majd jöjjön egy igazi herceg, aki megtöri az átkot. – Kezdtem bele lendületesen a történetbe, a lényeg az előadásmód, mindig az előadásmód! – Át kellett kelnem hegyen, völgyön, erdőn és mocsáron, hogy megleljem azt a csodálatosan szép hercegnőt, akikről a mesék szóltak, és akit meg kellett mentem a gonosz sárkány markából!
- Apa… Ez a Shrek története, tegnap együtt néztük meg anyával és aneuevel. – Húzta el a száját, félbeszakítva a mesét, mire elhallgattam, és újra elkezdtek járni fejemben a tekervények.
Egyesek szerint nem az intellektusom dominál, hogy szépen fogalmazzunk, holott kifejezetten fantáziadús esti meséket hoztam össze, általában imádta hallgatni őket. De most… most megszentségtelenítette a történetünket ama vádakkal, hogy nem így történt! Pedig tényleg hercegnő volt az anyukája, bár, talán valóban kicsit másképpen történt a sorsdöntő találkozás.
- Akkor talán úgy volt, hogy igazából tündér, azonban egy gonosz kalóz folyton a nyomában van, mert szüksége van a tündérporra, hogy az egész hajóját felrepítse az égbe! Mert egy másik kalóz egy egész bolygónyi kincset rejtett el, temérdek arannyal… akkor találkoztunk, mikor az Emberek Világában szeretett volna elbújni egy árnyék társaságában.
- Ez pedig a Pán Péter és a Kincses bolygó furcsa keveréke! Ne hantázz, apa!
Kénytelen voltam a szívemhez kapni, már-már infarktusba hajlott szívfájdalmam, hogy az én drága gyermekem minden igyekezetem ellenére se hisz nekem. Pedig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy úgy meséljem el a történetünket, ahogy az a legszebben hangzik. A mai fiatalság már nem elégszik meg az ilyesféle egyszerű kis történetekkel, de mi mást mondhatnék? Egy igazi tündérmese volt az, csak kicsit nehezebb, és valóságosabb…
- És mit szólsz ehhez: száz éves álmát aludta, amikor legyőzve a gonosz boszorkányt…
- Csipkerózsika. – Meg se várta, hogy befejezzem a mondatot, minő kegyetlenség. T////T – Ha nem akarsz mesélni, majd megkérem anyát! – Vágta a fejemhez.
Összeszorult a szívem, hiszen én voltam a felelős az esti meséért, szinte minden mást anya csinált, nem cserélhetnek csak úgy le! Drámai előadás keretében vetődtem el az ágyon, mintha valóban haldokolnék, és nagyon fájna mindenem. Láttam a szemében a hitetlenkedést, hogy felnőtt ilyet nem tehet, azonban mesélésben nem ismertem tréfát! ˘o˘
esti meséért, szinte minden mást anya csinált, nem cserélhetnek csak úgy le! Drámai előadás keretében vetődtem el az ágyon, mintha valóban haldokolnék, és nagyon fájna mindenem. Láttam a szemében a hitetlenkedést, hogy felnőtt ilyet nem tehet, azonban mesélésben nem ismertem tréfát! ˘o˘
- Jó… akkor nem kérem meg, de tortát akarok reggelizni! – Úgy éreztem, hogy korához képest túl hamar kiismert. :/
- Legyen! De anyának egy szót se! Kisujj eskü! – Tartottam felé kezemet, és meg is pecsételtük ezzel az ígéretünket.
Hiába, férfiak között ez már csak így működik, így későn néztem fel, és láttam meg a szóban forgó személyt, és már csak egy nagyot tudtam nyelni. Hiába, mély gödörbe estem, és nem biztos, hogy lesz onnan kiút. Apa, anya, Hiroshi, megyek utánatok, végre beszélgetünk egy jót megint! :/
 - Shuu… ^.^
Nem, már a hangsúlyból egyértelmű volt, hogy esélyem sincs az életben maradásra, maximum, ha gyorsan kiugrom az ablakon, és elfutok. Rikkocchanék előbb találják fel a vonatkerék pumpálót, minthogy ezt annyiban hagyja. T^T Próbáltam a legszebb mosolyomat elővenni, mintha semmi se történt volna, és igazából minden rendben lenne, azonban láttam a szemében, hogy amint elalszik a gyerek, leszámolás lesz. :S
- Apa! Akkor elmondod? – Rázta meg türelmetlenül a ruhám ujját a gyerek, nekem pedig nem volt mit tennem, két tűz között elveszettnek, és tehetetlennek érezve magam azt tettem, amihez értettem. Meséltem,
- Perszer-persze! Amikor gyerekek voltunk, sokat játszottunk együtt, bár néha nagy bajba kerültünk, mert olyan helyre mentünk, ahová nem szabadna, de azért jó móka volt. Aztán szomorú dolog történt, és akkor még nem is sejtettem, ez pontosan mit jelent. Meghalt az apám, én pedig világgá mentem, mert azt hittem, hogy az én hibámból történt, és majd mindenki engem hibáztat, azt pedig nem szerettem volna. Szerencsére találkoztam két vidám alakkal, akik befogadtak, és felneveltek…
- Shuu, te mégis miről beszélsz? – A hitetlenkedő hang ezúttal az ajtóban álló felől érkezett, hát már senki sem akarja meghallgatni a történetem? >w>
- Ez az Oroszlánkirály, anya! Apa nem akarja elmesélni, hogyan találkozott veled.
- Hé, ez nem igaz, neked nem tetszett egyik verzió sem! ˘^˘
Már csak a gyöngyöző kacagást hallottam, ahogy befelé vette az irányt, megérintette a fejem, majd lehajolt, és könnyed puszit lehelt a gyerek homlokára. Leguggolt mellé, hogy nagyjából egy szinten legyen az arcuk, és úgy nézett rá.
- Anya akkor találkozott először apával, mikor az ikrek megtréfálták, és ezt rendkívül szórakoztatónak találta. – Emelte rám kihívóan tekintetét.
- Hé, kegyelem… >w> – Vágtam sértődött arcot, majd előre hajoltam, hogy én is kapjak egy puszit, de abban a pillanatban megéreztem a számon két apró kezet.
- Az én szobámban nincs puszizkodás! Majd a sajátotokban! - Visszafogtam a nevetésem, és inkább megsimogattam a kócos vörös tincseket, azt hiszem hosszú esti mesét kell mondanom kárpótlásul... :3

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #12 Dátum: 2017. Okt. 01, 23:30:08 »
Előzetes: Mivel azt mondták szabad, én egy nagyon nagyon közel lévő tervezett kari szemszögéből írtam :3. A karakter Uzumi Reiji névre hallgat és a jövőből csöppen vissza a jelenbe. Egyébként a történet mindenféle háttér ismeret nélkül érthető (főleg Makiro A Séf című novellájának olvasás után, mert ez azt meséli el a nyertes szemszögéből). ^_^ 




Ahogy a szembe világít egy kibaszott reflektor, komolyan elgondolkozom azon a tényen, hogy mi az Isten keresek itt. Egyáltalán, hogy kerültem ide? Rémlik, hogy Makiro rángatott el a válogatóra, nekem csak támogatnom kellett volna. TÁMOGATNI. Erre a szervezők remekül félreértettek valamire és mire észbe kaptam már főztem. Aztán bekerültem a műsorba, most pedig itt állok a döntőben. Ha rajtam múlna, akkor árkon, bokron túl lennék, nem ebben a tetves, retkes konyhában :|.

Hallom, ahogy Tégla - Makiro hű társa, akiről hosszú, már-már végtelennek tűnő járőrözéseink alatt mesélt - megint elismétli a nyereményt, mintha minimum Alzheimer kórosok lennék. Pedig nem, esőre is sikerült megérteni.  De mindegy, ha jól emlékszem a felkészítő táborszerű valamire - ami nem a főzésről szólt, hanem arról, hogy viselkedjünk természetesen egy megrendezett szituációban -, akkor ez az a rész, ahol vágyakozva kell néznem. Én mindent megteszek, igyekszem a bennem lévő legtöbb vágyakozást összeszedni, hogy a nézők elhiggyék: minden álmom egy trip HM-be. Pedig bármilyen meglepő, amúgy nem. Mondjuk, én még mindig nem értem, hogy juthattam el ide. Miután megláttam, hogy a mutter tagja a zsűrinek, mindent megtettem, hogy kiessek, de nem sikerült. Valamilyen furcsa oknál fogva még a sajtos poliptortám is ízlett nekik. Értitek? SAJTOS POLIPTORTA! Komolyan, ki eszik ilyet? És ki savazza meg ezt a nap ételének? Tégla még azzal is poénkodott, hogy annyira jó lett, hogy Makironak is odaadná születésnapjára, már csak gyertya kéne rá. Még most sem tudom eldönteni, hogy nagyon utálja, vagy nagyon szereti őt.

Nem is igazán vágom, hogy mi a feladat, nem is figyelek rá, ahogy eddig se tettem, hátha kiesek. Most is csak lassan komótosan, a többieket előre engedve sétálok a piactérnek nevezett hely felé, ahol elvileg mindenféle van. Mivel nem tudom mi a feladat csak találomra, még összeillőnek is nehezen mondható ételeket választok. Tény, nem tudom, mit fogok alkotni, de megfelelős savak biztosan lesznek benne. A többi pedig már csak hal a tortán.
Nem figyelem az időt miközben dolgozom, az csak tájékoztató jellegű, a szerződésben úgy is benne volt, hogy az utolsó tíz percben kell összehányni mindent, mert az az izgalom, elvileg azt komálják a nézők. Nem értem én a nézőket. Meg azt se, mit keresek itt, de már elengedtem, csak haza akarok menni és aludni. Miközben nagyban dolgozom a művemen, valaki megkérdezi, hogy mit csinálok, mire csak felvont szemöldökökkel és realy fejjel nézzek rá.
- Ezt - mutatok az edényre, mire ő felmutatja a játék szabályzatot. Oké, értem beszélnem kell :/. - Hát az tuti, hogy van marinált gomba, ropogós sült krumpli és valami hús, amit csak kihoztam, mert ehetetlennek nézett ki - fejtem ki a dolgot és már térnék is vissza a főzéshez, mikor megköszörüli a torkát. Á igen! Elfelejtettem a szlogent. - Remélem a séfeknek is ízleni fog ^.^ - próbálok mosolyt erőltetni magamra, de nehezen megy.

Áldás, mikor végre felrakhatom a tálcára a tányéromat, természetesen az elvárások szerint, az utolsó pillanatban összehányva, majd eljátszom, hogy engem, mennyire, de mennyire érdekel az, hogy másik mit kotyvasztottak. Amint megvannak a megfelelő bevágások, hogy a nézők ki legyenek elégítve visszaállok a helyemre az ünnepélyes eredményhirdetésre, vagy mire. Tégla igyekszik az emberek idegeit borzolni, nekem meg úgy kell tennem, mintha izgulnék pedig, nem érdekel, még akkor sem, mikor az én nevem mondja ki.
- Mi van? - kérdezem meglepve, még véletlen sem azt mondva, ami a forgatókönyvbe van írva arra az esetre, ha nyernék. El se olvastam azt a részt. Csak a vesztesét, ott annyi volt, hogy szomorúan néz.
Nos, azt hiszem, hála a Mutter séfnek, Yuuken séfnek és a gengszterkinézetű Sas séfnek, én a krematóriumban végzem :|. A lelkek királya mentsen meg egy Amatsuji haragjától, lehet, jobb lenne Radics barátomra hallgatni és szerezni egy netkábelt, vagy meglátogatni a Fatert, hogy "Hello, itt aludhatok, nincs kedvem ma elpatkolni". Fél szemmel Makirora pillantok, hogy hátha ő tudna nekem szállást adni - hátha nem kell elmásznom a birtokig -, ehelyett csak rám kiabál. Hát… azt hiszem ennek agyára mentek az elvárások. Kicsit úgy érzem magam a káoszban, ami körül vesz, mintha egy rémálomban lennék, de nem az enyémben. És körülnézve egyértelművé válik minden.

Ez csak is Makiro rémálma lehet. Máskülönben, hogy lenne egy téglának keze, hogy simogassa? De...engem miért álmodott bele?

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #13 Dátum: 2017. Okt. 09, 22:10:22 »
Szép estét! :3

Kedves résztvevők, az alábbi linken találjátok az értékelő felületet. Minden művet 1-től 5-ig lehet pontozni. Akik részt vettek a nyereményjátékon, azoknak kötelező a szavazás!

Határidő: Október 15. 20:00

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holt költők tárasága
« Válasz #14 Dátum: 2017. Okt. 23, 19:41:00 »
Üdvölet!

Sikeresen vette mindenki a feladatot, és külön öröm, hogy nem csupán vicces, de komoly írások is születtek. Mindenkinek nagy~nagy gratula! :3

Jutalmaitok a következőképpen alakultak:

Osaka Makiro, Sachiaru Teruo: 4,5 pont - 3500 LP és 3500 ryou
Uzumi Kaori: 4,4 pont - 3500 LP és 3500 ryou
Minami Junko, Mizushima Shuuichi: 4,3 pont - 3500 LP és 3500 ryou
Demothy Neyen, Xidoumao Wen Shing : 4,2 pont - 3500 LP és 3500 ryou
Anselm Eberhard Lindhorst, Preininger Gabriele, Hoshi Ryohei: 4 pont - 3000 LP és 3000 ryou
Nara Shiratori: 3,9 - 3000 LP és 3000 ryou

„Igazán élvezteeeem a nyereményjáték! °W° A beküldött műveket is változatosnak, és szépnek találtam. Remélem, sok hasonló írogatós kihívás lesz még a jövőben! ^^”

„Továbbra is lehetne 10-es skálán értékelni :/ xD”

:P

„Nagyon tetszett, mindenkié jó volt :D (Leginkább Nara írása tetszett, de hát na, mégis az én mesémet írta le ^^ :D)”


Ahogy korábban is, aki mind a három játékban részt vett, kettő jutalmát kérheti, olyan felosztásban, ahogy szeretné. Erről kérlek írjatok PÜt, zargassatok facebookon, esetleg postagalambot is küldhettek. ;)
Remélem ti is jól szórakoztatok! ^-^

:mami: