Szerző Téma: Kenpachi Ivója  (Megtekintve 4919 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #15 Dátum: 2015. Júl. 21, 01:05:52 »
Fióka nevelési akció

Nagyon kész volt a srác. Be volt állva, mint aki frissen érkezett meg Kínából. Annyira lelkesen hagyta magát felpofozni, már-már majdnem megsajnáltam, csak azért valahogy még sem. De azt is illik ilyenkor megemlíteni, hogy ha már ilyen tiszteletlenül viselkedett, legalább el bírta viselni a következményeket. Ezért már kijárt neki egy buksisimi. Amit meg is kapott volna, ha nem lettem volna biztos abban a tényben, hogy ezt igen csak félre értelmezné, és molesztálni szeretne miatta. Mert hogy fizikai kontaktus. Azt hiszem, az emberek ezen fajtáját nem kellett bemutatnom. Volt szerencsém kitapasztalni, hogy mennyire óvatoskodni kell, ha az ember jót akar magának, meg a másiknak is. Szóval inkább csak egy már-már baráti sallert helyeztem el a kobakja tarkósabbik felére, mikor is különböző egészben lévő hátsó fertályakat emlegetett, főleg, hogy az említett darabnak engem jelölt meg tulajdonosként. Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt miatta. De ezután, letudva a tartozást, lehuppantam mellé, elvégre nála volt pia, nálam meg nem! Vagyis ő volt előnyösebb helyzetben. Kérdés nélkül kiemeltem a kacsójából az üveget, ha már volt olyan gáláns lovag, hogy felajánlotta, majd élvezettel meghúztam. Szerettem az ilyen féle alkoholt. A szaké is finom volt, de ennek volt tartalma. Közben fél füllel a srác fele hallgatóztam. Szívfájdalom, még az üveget is visszaadtam neki, ha már az övé volt. Legalábbis egy kis időre. Az persze már tészta volt, hogy szándékoltam még elvenni az üveget tőle.
   -Jó kérdés… többnyire karddal bántalmazom a jónépet.  - vontam vállat, miszerint a többi szóra se érdemes. Az más tészta volt, hogy puszta kezes harcművészetet is meg kellett tanulnom, több félét is,  hogy a kardot jól forgathassam. Így csak elmosolyodtam, és a szám elé raktam az ujjam, csendet intve - Ki árul el előre speciális taktikákat? Holott pont az a lényege nekik, hogy titkosak, nem? - vagyis a kérdés maga érvényét vesztette. Ahhoz, hogy valaki az én speciális taktikáim kipuhatolja, legalább meg kell velem hozzá küzdenie.
   - Chiyo - viszonoztam azért illedelmesen a bemutatkozást, és sajátítottam is ki egyúttal az üveget egy újabb korty erejéig. - Otthon elinnák előlem a piát, amitől viszont kissé feszült lennék. Szóval így biztonságosabb! - becsülettel, egy méretes korty után visszanyomtam a kezébe az üveget - És te? Nem sűrűn látlak erre fele. Szóval mi vitt rá, ide keveredj? - azt nem mertem pedzegetni, hogy kissé fiatalnak találom az ilyen helyek látogatására. Vagyis ne folytathattam azzal. Inkább átfogalmaztam - Nem találod unalmasnak ezt a környéket? - tényleg kíváncsi voltam, egy maga korúra, és reméltem, hogy nem idősebb sokkal annál, mint amilyennek kinéz. - Nem is tudom... olyan... - erőst gondolkodtam - ... mintha egy más korból pottyantál volna ide!

« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 21, 08:17:51 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #16 Dátum: 2015. Júl. 24, 19:19:15 »
Vörös az bögyös! *-*

Jackpot! Csíptem a bukszát! Ezután a maflás után még űberlazán tarkón is csapatott. Kúlos! Franya volt, olyan formanyomtatvánnyal lézengeni, aki Bud Spencer-esen osztotta a pofonokat és ennyire first class minőséggel ejtette férfikínzás a bolygóra. Kajak be lehetne a pipit tömegpusztító fegyóként vetni. Rajta kívül két bulát ismertem, akiktől bereccsentek a csontjaim. Kimchan folyton akkorát osztott be, lassan mehetnék aranyprotkóért a feketepiacra. Momo chan meg szimplán élvezte kicseszhet velem. Ez a sanyarú hapsi sorsom. Benyelem a giga pofonokat, ha már bírom. De vazzeg, legalább bokszzsáknak felvesznek. Nem sok krapek vághat fel ilyen poszttal. Kül is, edzésnek se uccsó. Addig se tunyulnak el fullosan a deltáim.
-Vohooo~h! Van ám eresztésed!- Bólintottam elismerő Obama pofázattal. Ez mán döfi-röfi volt. Atomlazán nyakalta a piát. Úgy gurította, mintha csapvíz lenne. Kircsi! Nem csak balhézni, de vedelni is tud. Kezdtem nem bánni úszott az esti lepedő gyürkészés. Ez atom kamu. Hapek vagyok. Mindig nyígok, ha ugrik egy menet, de a társaság klaffa. Gázabb lenne, ha uncsi fapicsával kéne csivitelnem.
-Szerváljak még?-Böktem a csehó felé. Én simán, hogy lazán berongyolok még pár üveg nedűért. Elnézve a csini pipi nyomatékát, szűkösségem lesz a pótlékra, vagy hamar elpárolog a tartalékunk. Bocsesz, világ, de sokat fogyasztottam. Nem voltam hybrid cucc, hogy mértékkel vedeljek. Addig gyűrtem a piát, míg találtam az orrom előtt. Minek elaprózni, ha simán nyomhatom nagy tétben?! Be is szálltam a nagyüzembe Piroska mellé. Azért, nehogy már a végére nekem ne csurranjon-csöppenjen belőle.
-Kard….blőeeeh…- Öltöttem ki gigantikus fintorral a nyelvem. Ennyi a véleményem. Hideglelést kaptam a pengés cuccoktól. Tutkóra onnan zörgött a haraszt, hogy a házi kedvencemmel nem voltunk spanok. Oda-vissza ment az osztás, de nem passzolt hozzám a karforgatás, pedig NagyPé non-stop nyúzott vele. Folyton nyomatta, hogy a nemeseknek ez meg az és a father is ebben pro, meg a verekedés barbár cucc és bla-bla-bla. Nekem nem jött be. Pöppet se állt kézre a cucc. Kényelmetlen, meg nye-nye-nye! Puccos korom óta ököllel nyomultam. A vén bugris se azért csesztetett, mert unta a nyugdíjas lézengést, bár folyton fakutyaként röhögött rajtam. Feldobtam Míng papper uccsó éveit az tutkó. Hiányzik a mester, de nem pattanhatok le Kínába.
-Nem vagyunk cimbik a szúró-vágó eszközökkel. Én ebben bízom!- Szorítottam ökölbe a kezem és nyomtam rá egy csókot. Sose vágott át. Mindig kihúzott a slamasztikából és nem volt olyan önkényesen sunyi állat, mint a kardom.-Háát…fecsegés is franya taktika. Susnyásba vezetheted az ellenfeled. Kikotyogod a technikád, behantázod a stílusod, simán elbízza magát, aztán pukk, neki lőttek.-
Dobtam fel az üveg tetejét és csaptam össze tenyérrel. Aszondták szelektíven gyűjtsük a szemetet. Eztet már előre csomagoltam. Frankón lapos korong lett belőle. Vigyorral fricskáztam el a tetőt. Lazán beleállt a korcsma falába. Onnan már csak kukázza a tulajdonos csávesz. Ezután nyomta nekem be Piroska a nevét. Lazán feltápászkodtam és lepasszoltam neki az üveget.
-Váresz!- Dobtam neki egy kacsintást, aztán bezúztam a kocsmába. Feltankoltam még pár üveggel és visszacsattogtam hozzá. Addigra a balhés csőcselék már elkotródott. Bent már csak a masszív alkesz papik támasztották a pultot. Ők nem kötekedtek, csak a pingvin muksa osztotta az észt, míg fel nem vettem a rendelést.
-Egs, Chicchan!- Passzoltam le neki egy saját üveget. Hozzákoccantottam a maradék whiskey-t és lehúztam. -Kajak? Milyen lebujból csöppentél ide?-
Kukkoltam rá nagy szemekkel. Kezdett érdekelni a lakosztálya. Ha ottan még kaszinózni is lehet, komcsira beköltözöm! Úgy se csíptem a DT bázist, koleszt, meg a birtokot. Uncsi volt mindegyik, tele ketyósokkal. Élen a fatherszerű izémmel, aki még mindig egy mukkot se vernyogott, ugyan miért akart kinyírni. Kolesz portán is nagyobb pörgésre számítottam, de a kis fososok nem bírták a szeszt.
-Megszomjaztam!- Lötyögtettem meg az üveget fogpaszta vigyorral. Majd pont benyögöm neki, hogy a nagyfatherom elől iszkolok. Égetném magam felesben. Azért nem vagyok kelleténél nagyobb szarjankó, ennyivel lekoptassam. Hozzátűztem még pöpecül kozmetikázott infót a szituhoz.
-Nem csípem a családi herce-hurcákat, szal leléceltem.- Vontam vállat, mielőtt kituszkoltam az utolsó cseppeket az üveg aljáról. Többet istennek se imádkoztam ki belőle, pedig a rázogattam serényen. Ennél a heineken maszlag nem vált be.
-Mostanság másfelé randalírozom.- Vizslattam be utoljára az üveget, hogy felcsaphassam a másikat. Addig se kellett azon vakarni a kókuszom, mire célozgat Piroska. Valamire autópályára nagyon ki akart kanyarodni. Alig csattant a tantusz, hogy mi nyűge van velem. Erre csípőből a legjobb dumám dobtam be.
-Pro a társaság. Nem uncsizom.- Kivételesen nem hantáztam. Már csak azt nem vágtam, hogy lőjem el neki egy másik világban nyomom az ipart. -Vágod a shinigami felhajtást? Átmásznak az emberek közé rossz arcokat irtani?  Ez volt a melóm. Már leszereltem. Most odaát tengetem a napjaim egy sokkal elitebb bandában.-
Ezt én se kajáltam be. Kúlosnak szántam, de sütött a szövegemből, hogy cseppet se lájkolom az elnevezést. Cink, de nem vettem komolyan azt a pop bandát. Ha a boss nem mászott volna elő, ilyen ős dinóként fix lelépek.
-És te? Honnan pottyantál ide?-
Csekkoltam le a telómat, ami halk pittyegéssel jelezte értesítésem jött. Jah, ezen a borvidék háta mögötti lakatlan szigeten is csordogált a netem. Valszeg, NagyPé-nek hála egész SS tolhatta wifi-ről a böngészést. Majd rájön a vén csóka mekkorát szív vele. Nem az én nyűgöm! Gyorsba meglestem, kinek és milyen nyűge támadt, aztán bevillant a tutkó ötlet, mit kéne még tolnom.
-Oha-hoa-hoo~h! Lőhetek veled pikcset? Feldobom fészre! Van profilod? Megkereslek!- Kaptam elő a csilivilin ütött kopott okos telómat. Nyomorékja már megélt jó pár pofára esést. Ált, amikor képen zúznak, ott van a közelemben és velem együtt száll a végtelenbe. Ami még kellett, ünnepnapokon működött. Nekem az a fő, fogta a wifi-t és futottak rajta az alkalmazásaim.
-Mond, hogy sajtburesz!- Karoltam át Piroskát és vigyorogtam bele teli szájjal a kamerába. A formás csibefasírt viszont olyan rémült pofit vágott, már kajak azt hittem parázik rákot kap a telómtól.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #17 Dátum: 2015. Aug. 19, 10:10:56 »
Fióka nevelési akció (?)

- Ezt komolyan külön kérdezni kell? - pislogtam nagy szemekkel. Mármint, pia az mindig jó ha van. Legalábbis anno, megboldogult siheder koromban, mintha valahonnan ilyet hallottam volna. Szóval újfent eltulajdonítottam az üveg tartalmából, abban reménykedve, hogy amennyiben megijed, tegyük hozzá teljes joggal, hogy eliszom előle az alkoholt, majd hoz nekem is, nem csak magának.
Epés véleményét, amit a kardok megemlítésére alkotott, egy apró vállrándítással nyugtáztam. Nem  volt se lelki erőm, se tisztem meggyőzni másokat az igazamról. Inkább csak egy félmosolyt villantottam.
   - És mi van, ha én a kacsóm pengeként használom, nem ököllel? Amúgy is, a lányok jobb szeretnek fegyvereket használni, mint a puszta kezüket, nem tudom mennyire figyelted meg! Nem mocskoljuk be a kacsónk, ha nem muszáj! – azt már mélyen elhalgattam, hogy néha barna, sőt majdnem fekete színt öltött a hajam, arcom a rászáradt vértől. Ki olyan oktondi, hogy elriasszon egy lehetséges, potenciális ivócimborát? Engem ezer meg egy szerencse, hogy több sütnivalóval ajándékolt meg az élet.
Ráadásul a cselszövésem is úgy tűnt, teljeséggel bejött! Kaptam saját üveget! Teljesen sajátot, ami csak az enyém volt. Felvirult a buksim, amint kisajátítottam az üvegem, és meg is kóstoltam azonnal. Kellemesen csípte a nyelőcsövem, amíg végig nem ért, egészen a gyomromig, ahol aztán kellemes melegséggé szelídült. A kiürült üveg elcsomagolásához nem fűztem komolyabb kommentet.  Aranyosan figyelmes volt addig a pontig, míg nem díszítette véle a krimó falá… kívülről. 
   - Lebuj? - kóstolgattam a szót, amit a kérdéséből ragadtam ki - Végülis, referálhatunk épp így rá… - tettem hozzá elgondolkodva. Bár azt csak remélni mertem, hogy nem nézett orian hölgynek! Egy apró vállrándítással válaszoltam csak. - 11. osztag… - nem volt világos, hogy neki, vagy magamnak motyogtam inkább, de elég hangosra sikeredett. Majd gonoszdi vigyorra kaptam - Nem véletlen van a kard-szeretetem! Érző társként bánok a pengékkel, és az osztagból a többiekbe is igen erős melóval ezt verem bele. - magyaráztam, miszerint igen komoly munkát végzek. De ez nem volt olyan egetverően komoly téma, hogy túl sokáig húzzam róla a csevegést. Inkább elegánsan témát váltottam. És amilyen kis jól nevelt volt, tényleg válaszolt. Ennyi elfogyasztott pia után is! Kedvem lett volna megsimizni a buksiját ezért, de ne tehettem.  Így aztán csak egy csomag cigit kotortam elő, és kínáltam felé. (Mo~chantól nyúltam le a csomagot, szóval jó minőségűek voltak, nem általam tekertek.) Én magam, személy szerint a pipámat vettem elő. Hiába volt minden, nem olyan könnyen szoktam ám át az egyikről a másikra! Azt meg különösen viccesnek találtam magamban, hogy elmagyarázta, mit is művelnek a shinigamik. És nem is tudta, hogy valóban még vagyis már csak félig vagyok shinigami. 
   -Ilyen idősen csak tengeted? - lestem rá a szemem sarkából, miközben kifújtam Kemuri~chant. - Valami olyasmi, ami átsegítene a tengetésből abba, hogy élvezd a … - csendesen puskáztam Suzaku~channal … a szitut? Annak idején, amikor még kislány voltam, nekem a kardom volt az ami miatt nem csak tengődtem. Bár a gésa nővérek mindig el akarták venni tőlem. - vágtam be a durcás pofit, ami elég komikusan hathatott, mivel nem gondoltam komolyan. - Nem tudom, manapság mennyire ismerik még az emberek a gésákat, bár ők valahogy csak fenntartják magukat. De attól tartok, hogy már nem örvend olyan népszerűségnek, mint az én időmben! De tényleg! Gondolj bele! Át kellett alakítanom a kimonóimat, hogy el tudjak egy wakizashit rejteni bennük, és még mozogni is bírjak. Bár úgy táncolni nehéz volt… - mosolyogtam el magam. - De a honnan kérdés azt hiszem így már meg lett válaszolva - túrtam bele a hajamba - Kyoto és környéke volt a garázdálkodásom színtere. Hol szamurájként, hol maiko~ként – villantottam egy sokkarátos mosolyt.
Ám utána olyan kérdéssel rukkolt elő, amit nem nagyon tudtam értelmezni. Pörögtek az események, én meg próbáltam utolérni őt is, meg magam is. Mindenesetre hagytam, hogy átkaroljon, meg azzal a kis ketyeréjével szórakozzon, és csak utána osztottam le egy apró sallert. De utána megenyhült ábrázattal, kíváncsian nézegettem a kis gépecskét. Még nem nagyon ismertem ezeket. Igaz, Sensei is mutatott valami hasonlót, amit nagyon gyorsan vissza is adtam neki, hogy totálisan tönkre tegyem szimpla szemmel veréssel. De ez nem Sensei~jé volt! Szóval lehettem kíváncsi.
   - Mi az a fész? És nem kell keresned, itt ülök melletted! - böktem meg egy ujjal az arcát, hogy oké, hogy szellem vagyok, de attól még tudok ilyet, nem mászkálok át a falakon, se semmi hasonló. - És ez hogy működik? Vagy mit műveltél vele az előbb? - mutattam a kis fém lapocskára, de csak biztonságos messziről, meg ne harapja az ujjam, és el ne kapjak valami veszettséget. Rókaként erre különösen érzékeny voltam.



(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #18 Dátum: 2015. Aug. 23, 01:07:41 »
Vörös az bögyös! *-*

Bezavart a bozótosba, mit makog a csodapipi. Valamit dongott nekem arról, hogy a kard sokkal puccosabb, meg jobban passzol a bukszák kezébe. Hát, vazzeg! Naná! Banánt se csita teszi kúlossá. Alapjárat, sokkal franyább a látkép, amikor hosszú, merev, egyenes, veszélyes cuccokkal csibék játszadoznak. Lájkoltam! Nem azért lőttem DT rendszerére redtube-ot, mert atom laza, hanem, mert faja és legyen mire tolni a fap-ot farkangyaléknak. Na jóvan! Meg azér, mert totál mindfuck, amikor felugrik egy bögyös maca valamelyik belőtt progi helyett. Asszem, szétkapja boss a képem, ha kisakozza miattam full férges a 8byte-s cucc. Nem para, addig virulok…
-Mostan nyomassam az álszent homár nyígást?! Nope! Pon kézre áll nektek!- Fogtam össze az ujjaim, hátha benyeli azt a szakállas poént belecsekkol a likba. Ezzel a lúzerséggel szétszekálták a képemet. Lövésem sincs merről araszolt a szituba, de atomra bedobtam, had főjön csodacsibe hőfoka. Azért csak a fél csehót koccantsa rám gyorsba toltam némi szépítő dobást, hátha nem herél ki. Ebbe durcásan bevigyorgott az is, hogy a képemre robbantotta az inflációt, beza egy shinigirl lenne. Tempósan toltam telibe a homlokom. Szomszédos korcsmában is kongott akkora facepalm-ot gyűrtem be. Tiszta gány, hogy nyomattam neki a hobbimat, erre meg a meló-cimbim. Papírom! Fikányit pusztultam a placcon. Hamar lepattantam boss-hoz tunyulni.
-Headshot! Itten tempózom belőni a defit, erre shinilány vagy. Azé elment light cola-val a szövegem?- Nyakaltam brutált a puccos löttyből. Orkános böfögéssel csaptam kösszentést magamnak a cuccért. -Na-na-na, batman! Nem aztat tweeteltem neked, hogy ratyi a kardos téma, csak nekem nem fekszik.-
Vontam be a vállam, mire hejló, betaláltam, hogy mim üvöltött a fájdalomtól! A sunyi alkatrésze eddig nyígott nekem. Eddig! Überisztikusan bekezeltem. Tutkóra zero szakértelemmel beforgattam, mert attól majdan eliszkol a korság. Akkora brutál tippjeim vannak, besírok magamon! Elcsövezhetnék kúlos fószernek, aki signal vigyorral húzza le a nyuggerokat mindenféle tingli tangli csinga csunga bóvlival. Dőlne a zseton liter számra. Legalább NagyPé se nyúzná a balalajkát, pont azt se kezdek magammal. Ez mán karrier lenne a legaljából!
-Minden paréj betalálja, ami neki fekszik. Ennyi a sztori. Neked a kardok, nekem meg a püfölés. Mostan hisztérikáznom kéne?! Nope! Nem vagyunk tömegcuccok és ez zsírgeszti! Aztat tesszük és azzal, ami a legfrankóbban passzol a style-unkhoz.-Vigyorogtam ezzel, ahogy megküldtem felé a maratót, dobbantsunk a spanságra. Akart a hóhér balhézni. Poénabb volt, ahogy nyomta a showtime-ot. Bevirultam mekkorát meccselt, milyen ufó szótárral csapja a friendzone-t. Csipáztam a próbát. Lazán bekaroltam csodacsibét és full hd-s vigyorral mázoltam volna fel neki a témát, ha nem akasztja belém a horgot. A piát sugárban csapattam földre, miután közösbe dobta a mittom hányadik hobbiját.
-Ájjá-ájjá-ájjá meg!-Fogtam telibe a csini szácskáját, mielőtt tovább ügetne a rainbow dash-en.-Aztat csippantottad, hogy gésa?!-Kuksoltam csodacsibére, aki bebólintott a szitura. -LOL!-Toltam be a tömény véleményem. Erre mást nem lehetett lőni. Lazán elkavarodott a teaházak szegletéből. Asszem, Oka san durvásan lakaratézna, ha csekkolná, itten matatom és itatom a lányát.
-Akadnak még apácák, csibi! Sulesz is van Kyoto-ban. Tolják az ipart, csak, szaporodnak a lúzerek, akik bekavarják piros lámpásnak. Pedig a gugli, minden idióták istene megaszondaná a franyát…-
Csóváltam be a képemet. Cink, vagy se, de NagyPé tuszkolt némi értelmet a fülesbödöbömbe. Nem sokra haraptam, ettől még kavargott valamiféle hordalék az iszaposban. Lecsengettem, mi a különbség a ribik és tércselő babákok között. Az egyiket húzod, másikat meg szemmel csekkolod, mert durvásan kampó a haverodnak, ha tipi-tapizol. Nem komálták a bagzó macskákat a placcon.
-Ejje-hujja! Nem vágod?!-Toltam elé a ketyerémet, had pacsizzon le vele. Benyomattam rajta NagyPé netét, had hulljon a haja, aztán betöltöttem neki a kékséges mindenséget: a végtelen virtuális mindfuck tárat. Nem szórakáztam, csak begyűrtem neki a főoldalat és belegörgettem a spanok megosztott állapotaiba.
-Placc, ahol chat-elhetsz, megoszthatsz, lájkolhatsz, tré hülyeségeket olvashatsz. Neh! Online a boss!-Böktem rá a setét képére, hogy lecsengesse csibe, miről hápogok. Utána betöltöttem az oldimat. Rányomattam az állapotomra, amihez beplusszoltam az előtt lőtt képet.-Az a duckface! LOL!- Vergődtem a sztárfotón, mekkora oltás lesz belőle, ha rászakad a netes szenny. -Figyuzz! Mostan feldobom a pikcsünk! Mi legyen hozzá a körítés?-
Csatoltam a cuccot, miközben dumbóztam csibefasírta mit akar hozzá dobni a haverkodásunkhoz. Nem téptem sehova, nyugisan megcsócsálhatta a szöveget. Majdan széttag-elem, minden netbúvár rá bukfencezzen. Addig is nyomtam még a sódert, milyen szutykok lappanganak a fészen.
-Vannak tutker alkalmazások is, amivel el lehet ütni az időt. Mostan arra a szóbuherálóra van rákattanva a nép. Totál mass effect!- Dobtam kacsintást a csibének. -Nem tolsz egy próbát? Majdan leszek help desk, mit kell vele csinálni. Katt-katt kép, fellövés, profilt kreálunk, aztán jelölgetés, és ha visszaigazolnak, mehet a pletyi!-
Skubiztam csibére, mit nyom erre a tippre. Belőttem a netre minden para nélkül. Ha beakad, majdan kikanalazom. Rám dob üzit, tutira válaszolok.

Karakterlap

Hidetada Nishigami

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Nishi, Yuupap, Az Oldal Drogja

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 800 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
fekete

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
sör

Post szín:
#179a7f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #19 Dátum: 2015. Szept. 20, 21:52:14 »
Korcsmulás: Ismerkedés egy tiszttel


A lány elutasítása a szesztestvéreim megismerésére, kicsit oldalba döfött, de hát érthető volt részéről az efféle távolságtartás. Rendkívül nehéz lehet egy ilyen nagy hírnevű kötelékbe megszületni, s felnevelkedni. Biztos vagyok benne, hogy az a vékony réteg, melyekkel ismeretségbe került, mind válogatott elit, vagy kiemelkedő pozícióban lévő szolgák. Kegyetlen sors, ilyen emberek mellett felnőni, mind egysíkú és közömbös minden irányban, ahogy a mondás is tartja, mindnek maga felé nyúl a keze. De vele ellentétben én nem azért vagyok vele, mert a rangja megfelel az elvárásaimnak, bár talán, esetünkben őt sem az érdeke kényszeríti maradásra, vagy mégis?
Jelen pillanatban a hölgyemény túlságosan idegen számomra, azonban az érzés, melyet a lényemben kelt hihetetlen. A gyomrom émelyeg, ám nem úgy, mintha már be lennék rúgva, hanem olyan édes, leírhatatlan módon. Mintha egy rendkívül édes barackpálinka keveregne, az enyhén kesernyés barna sörrel. A fejemben a gondolatok úgy fodrozódnak, mintha egy körhintára ültek volna fel össznépién, melyen minden bal oldali ülésre ő ült volna fel. Ezen különös bennem mozgolódó érzések okán csak egy dologra tudtam gondolni.
A hölgy valamilyen konfúziós technikát vetett be ellenem. De mégis mikor, talán amikor nem figyeltem belecsempészett valamit az italomba, vagy egy mágiát mormolt volna el csendesen, amíg mással foglalkoztam. A másik pedig, hogy miért. Társaságom ennyire megterhelő lenne számára, hogy efféle dolgokhoz folyamodik. Azonban viselkedése nem árulkodik arról, hogy ennyire irritálná a jelenlétem. Esetleg nem is neki van problémája velem, hanem egy másik úrnak vagy hölgynek a csehóban.
Feltűnés nélkül körülpásztáztam a helységen, idegen alakot keresve, ám az összes egyénnel jó kapcsolatot ápoltam, így utóbbi lehetőséget elvetettem. Csakis az elsődleges gyanúsítottam maradt a bűneset egyetlen lehetséges elkövetőjének. Azonban megfelelő bizonyítékok hiányában nem nevezhettem meg a bűnöst.
A további nyomozás érdekében pedig elnyomtam magamban a bűbájának mellékhatásait és a fejemet megtámasztva intéztem felé a következőket.
- Esetleg, ha kényelmetlen számodra a környezet, nyugodtan elmehetünk máshova is, ahol otthonosabban tudsz kezelni. – próbálom egy meghittebb beszélgetésre invitálni, miközben sokkal több figyelemmel adózom számára.

"Aki harcra született, gyalogos lesz belőle.
Aki vezetésre teremtett, vezér lesz belőle.
Akiknek pedig semmi dolga az életben … azokból lesznek a világ urai."

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #20 Dátum: 2015. Szept. 27, 22:40:27 »
- Korcsmulás: Ismerkedés egy hadnaggyal. -


Tekintete felváltva vándorolt a hadnagy, annak itala és a saját söre előtt. Mielőtt újabb kortyot ivott volna a kesernyés italból, figyelmét az egyik asztalnál ordibáló alakra fordította, aki trágár kifejezéseket üvöltözött asztaltársaságának, aki nem fordított rá kellő figyelmet véleménye szerint. Kissé elhűlve nyelt egyet, majd az asztalra tekintett, ujjaival elkezdett játszani az egyenruhája szélével. Zavarban érezte magát, ez nem az a közeg volt, ahol úgy érezte, nyugodt szívvel képes megvédeni magát- erőszakhoz nem szívesen folyamodott volna, s ami azt illeti, a férfiéhoz hasonlatos kifejezésekkel sem kívánt volna élni egy esetleges inzultálás esetén. Nem ebben  közegben nőtt fel, ugyan z utóbbi időben számos helyre látogatott el egyedül, de ezek közül is a legkirívóbb a mai estig egy ruhabolt volt, ahol legnagyobb elképedésére mindenféle kivágott, alig-ruhának látszó hálóingeket és szerszámokat talált, amelyekről van sejtése, mire kell használni, de esze ágában sincs még á gondolni sem, hogy ilyenek léteznek.  :|
- Elnézését kérem, Hidetada-san, de ez az első alkalom, hogy ilyen helyen járok és roppant mód feszélyez az a trágár úriember...- Pillantott kissé elpirulva az előbbiekben emlegetett férfiúra, majd hálásan fogadta a hadnagy felajánlását, s fel is állt az asztaltól, miután a férfi elfogyasztotta az innivalóját, s kisietett az épület elé, hogy megvárja a vörös hajú férfit, amennyiben az követni óhajtja őt.
- Van ötlete esetleg, hogy hol érezné magát jól?- Tekintett fel mélykék lélektükreivel a férfiéba, majd elindult előre. - Ha van hozzá kedve, meghívhatom egy italra egy valamivel csöndesebb helyen. Ahogyan elnézem, lassan vacsoraidő van és szívesen ennék pár falatot. Nézze! *.*- Tette rá kezét a hadnagy vállára, majd mutatott az utcai árus irányába felcsillanó tekintettel. Előre is sietett, s ellentmondást nem tűrően rendelt a férfinak egy adag szakét, magának pedig egy adag csípős káposztát. Kedvenc étele volt a sushi mellett a koreai kim-chee és bibimbap. Azonnal a szívébe fogadta az árust, elég volt neki ennyi is ahhoz, hogy valaki elnyerje a bizalmát. Szelíd lélek volt, kissé naiv, önmagáról ugyan ezt nem tudta, de pontosan ez volt az egyik olyan tulajdonsága, ami egykor elbűvölte a férjét. Lelkesen várta az ételt, majd mielőtt kezei közép kapta, felemelte a saját csészéjét is, hogy koccintásra emelje. Igaz, az övében meggybor volt, de úgy vélte a férfi szemet huny efölött. Nagyon ritkán Tenkai jelenlétében is fogyasztott alkoholt, úgy vélte, hogy ezúttal tehet kivételt. Ugyan nem állt szándékában túlzásba vinni, ismerte a határait, melyeket nem szándékozott átlépni.
- Milyen nehéz ellátni a hadnagyi feladatait? Kissé nehéz elhinnem, hogy ilyen kedves ember, a 11. osztagól rémséges pletykákat halottam.- Valóban örömmel nyugtázta, hogy nem egy bunkó állattal sodorta össze a sors, abból kiindulva, hogy milyen helyen találkoztak, sokkal rosszabbul is járhatott volna. - A házamat érő intrikák révén tudom, hogy nem kellene hallgatnom a mendemondákra.- Sóhajtott, miközben evett egy falatot. Jól esett elterelnie a gondolatait a közelgő évfordulóról s kötetlenül beszélgetni. Meg sem róhatják érte, felvezetheti, hogy kapcsolatokat próbál kiépíteni. Halkan fújta meg a forró ételt, s körbepillantott az egyre gyorsabban benépesedő utcán.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 27, 22:43:27 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #21 Dátum: 2015. Okt. 05, 16:05:49 »
Fióka nevelési akció (?)

Igyekeztem fordíttatni, hogy mit is magyarázott a srác, de voltak homályos sőt, egyenesen vak foltok a csevelyben.  Így aztán azoknál a részeknél, ahol fogalmam nem volt, hogy miről is beszélt, igyekeztem minél értelmesebb arckifejezéssel pislogni. Nem állítom, mindig teljes volt  a siker. Viszont a gésa házak, meg az orian házak közötti kavarra, csak egy méreteset sóhajtottam. Ezt első kézből tapasztalhattam már meg, nem egyszer.
   - Ismerős a helyzet. Voltak már az én koromban is meggondolatlan egyedek, akik nem túlzottan tisztelték a nővéreket. - lemondó sóhajjal csóváltam meg az emlékekre a fejem - Nem jó egy olyan maiko mellett, aki pár éves korától szamurájnak lett nevelve, tiszteletlennek lenni. A túl durva egyedeket, ez a bizonyos maiko nem átallott kasztrálni, hogy lehűtse a kedélyét, és elvonja a figyelmét az új keletű problémáival. - vontam vállat az együtt érzés leghalványabb jele nélkül. Véleményem szerint valamennyien megérdemelték, azok után, amit tenni próbáltak! Meg, akkor tájt a nővérek is így látták. Főleg, akik áldozatul estek volna a „félreértésnek”.
Nem foglalkoztam a továbbiakban a dologgal. Főleg, mert olyas ketyerét mutatott, amihez nagyon nem konyítottam.  Teljes figyelemmel igyekeztem követni az elmagyarázott részeket. Igaz, már a chat részénél leakadtam. Elméletben tudtam, hogy a levelezés egy nagyon modern változata, de sose próbáltam még. Valamiért megragadtam a régi, papír alapú, haiku formában írt leveleknél. De haladni kellett a korral. Szóval igyekeztem felzárkózni.
A kép kattintásra egy pillanatra összerezzentem. Hiába volt olyan shinigami ketyerém, azért még nem voltam hozzá szokva az általuk kiadott hangokhoz.
   - Körítés? - emeltem irányába a korábban lejmolt pálinkás üveget. Nem igazán zavart, hogy nem tudtam, hány éves, teljes lelki nyugalommal kínáltam még több alkohollal. A vendégek korát a kocsmárosnak kötelessége megkérdezni, és ha már beengedte, az azt jelenti, hogy a gyerkőc mindenképp nagykorú.  Az más tészta, ikrek, vagy ismerős gyerkőcök valamelyikét látnám meg hasonló helyzetben, a csemete haza lenne szervírozva, egészen a szülői karokba, a másik fél meg… a negyedik osztagba.  Most viszont minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül kínáltam meg egy újabb körrel.
   - Ha az előbb segítséget ígértél, akkor bármi is ez, mindenben szükségem lesz hozzá. Sajnálom, nem ebben a korban éltem, nem vagyok nagyon képben ezekkel, a dolgokkal. Na jó, nem túlzok, szóval kicsit sem. Azzal sem vagyok tisztában, ha már itt tartunk, hogy miért készítenek ilyesmit egyáltalán az emberek. - tettem hozzá, segítségkérő fejjel, olyan óvatoskán fogva azt a masinát, amit a markomba pakolt ritka furfangos mód, még mielőtt tiltakozhattam volna, mintha legalább valami tojás törékenységű lett volna. Mármint, ki tudja! Lehet akár olyan is! Minél tovább magyarázta, annál elveszettebbnek éreztem magam. Főleg, hogy hozzá se nagyon értem, máris minden megváltozott rajta. Pittyegett, villogott, és mindezt olyan kesze-kusza érthetetlen összevisszaságban, amit teljes mértékben felőrölte a figyelmemet. Még Sensei telefonjához sem értettem, nem hogy ehhez!  - És bocsánat, tényleg régi bútordarab vagyok, de ezt a mass valamit se ismerem… - köszörültem meg a torkom, miközben segítség kérőn pislogtam felé. Hátha elmagyarázza egyszerűen is nékem.



(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #22 Dátum: 2015. Okt. 08, 20:42:24 »
Vörös az bögyös! *-*

Ez a tripla „d”-s lökhárítóval felszerelt csibepapi nagyon az univerzum eldugott szegletéből kavarodott ide. Hehe! Esse bajos! A pia összehoz! Rögtön lett közös trécs, csak be kellett nyúlnom pár üveg lórúgást. Így se zörrent haraszt a susnyásban, hogy miket csivitel nekem. Gosh! Néha nagyon durcásan elgaloppoztam mellette. Nyomattam a stájszot, de egyáltalán nem vette. Figy! Letoltam neki egy regényt! Elég tré, hogy csak néhány totál mellékes szösszenetre nyomott interact-ot. Nem, nem! Nem sértett be, csak fájt! Valahol a lelkem mélyén sajgott, nem csekkol rám.
Csigavérrel mázolhatta volna a homlokomra, ha nem szimpi neki a facebook marhulás. Meg úgy átlagban az összes sub, amit fellőttem a műholdjára. Ugyan mán! Van ez így! Az viszont atomlaza volt, amit a meiko-ról mesélt. Tök brutál fimes téma! Kajakra lájkoltam a tippet! Lehet, felnyomatom a netre, hátha valami forgatókönyvíró zsoké ráharap. Szentem tök faja! Ki hinné az a csajos hentel, aki csincsa meg elbűvölő és a krapekok társalkodója?! Naggyon baba! Én tutkóra nyomnám rá a zöld lámpást, de nem aztat a Reynolds félét, if you know what I mean! Forgassák csak lefelé!
-Héj-héj-héj! Faszintos ötöletem lett az ötletelésből! Ebből gyúrni kéne egy múvit, vagy ne-ne-ne! Ez nem a Batman, de látok!- Öleltem át csibefasírt vállát, hátha ő is behalluzza ezt az űberisztik panromát. -Adom az enedzsit és te is vizslasd! Látod már? Érzed a siker szelét?- Szimatoltam bele a levegőbe, de majd nem belemászott egy tücskebögre. Inkább pihentettem ezt a szórakát. -Vazze! Oltári lenne! A kame-hame-s gésa tanonc odacsap! Bírnád?-
Vigyorogtam rá ezerrel, ha már ő a titkos forrásom. Az mákoskalács, hogy ki nem adom a csajost, hiába kérdeznék. Háh! Végén elcsakliznák előlem, aztán beráncigálnák mindenféle gány múviba. Ennél többre, sokkal többre hivatott! A közös bukszát kell tömni, nem idegenek széfjét! Too much meló lenne visszalopni a pocsékba eregett zöld hasukat. Ez aaaa! Bespájzolom a tippet! Jó lesz inséges időkre! Majdan feltöltöm, ha szorul a gatyahurok és NagyPé nem csörgeti a zsebpénzemet. Höh! Az a fukar vén szivar. Mindig fenyít vele így vonja el, meg úgy vonja el a mittom milyen juttatásaimból. Azt se vágesz, miről nyomja. Van nekem zsozsim, csak nagyon virtuálisan!
-Yup! A szöveg, amit mellé nyomnál. Pölö: „Frankó este, big bro-val!”, meg ilyesmik. Valami lazaság, hogy vágják, merre és hogy készült a pikcs.-
Toltam a gyortalpalót, véletlen se maradja friss roppancs parlagon, ugyan miről zagyválok. Így se csengett be neki az alarm, hogy mi van. Kukkantott össze és vissza. És-és-és! Nem! Nem csak szemmel! A kis fürge – hmmm – ujjaival is beletartolt a kütyüm lelkébe. Fullra bekavarta a rendszerem. Szent kannás bor! Szanaszét állt a tellerem agya. Totális mindfuck! Kiégtem! Asse tudtam, mit állított és hova! Lestem kifele gigászi szemekkel, mostan mi meg i-á, meggyütt a szamár!
-Ehehe, csibebibe!- Vakartam be a sérómat, hogy ez aztán a hard time. Nem para! Beoldom! Az add ide das-t is megaszondta: lehetetlen nem létezik! Kinézhet ez a szitu impossible-nek, akkor is beoldom. Face hívőt csinálok a csajból!
-Fogsza!- Állítottam be a cuccost a csudi-mudiba zamatos domborulatai közé. Ezt a telcsit már rá ruháztam. -Ez lesz a practice kütyüd.- Kacsintottam rá a tündérfalatkára, hogy vágja nem lesz itten tipper a tapír. Kínzott a kerekded ikrek hiánya, de mostan beizzultam a küldimre. Lecsorgattam pár kortyot, addig se arrafelé kotorásszak, hanem kidekkoljam maga horgássza elő a masinát.
-Szal, skubi ide! Az ottan az on-off gomb. Mingyá nyomunk neked pin-est, hogy be tudj lépni. Nyomass ide négy számot! Ezt kell betap-elni, amikor bekapcsolod.- Felé tartottam a kijelzőt, mert én aztán nem kukkerolok. Ha kivi vok, akkor én save-elem a cuccot. -Megjegyezted?-
Biztos, ami domború, löktem neki pöccintést, hogy a kódra céloztam. Utána bemutattam neki, hogy zavarja susnyásba a billzárt és melyik gombbal robbantsa be a menüt. Ottan az ikonok között már csak ellavíroz. Totál egyértelmű, melyiket, hova tegye.
-Csörizés! Itten ez a kagyló, rátolatsz és bezúzza neked a telókönyvet. Itt vannak a cimbik számai. Ha valakivel csicseregni akarsz, csak nyomass rá a nevére!-
Gyorsban betoltam az én számomat. Héj-héj! Van ám lovettám! Akad szipiszupibb telóm! Azon nyúzhat, ha berezeg a léc. Felé toltam a kijelzőt, hogy csekkolhassa: „RyuuXP” nickname-et toltam hozzá. Bezizzent, majd valami atomrandom izét fogok, de nem égetem csudafasírt pofikáját.
-Ez az én számom! Dobj rám egy hívást!- Küldtem neki vissza az új ketyeréjét. Itt a showtime, hogy teszteljük, mennyire veszett a tanga gumija, vagy elboldogul a cuccal.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #23 Dátum: 2015. Nov. 02, 23:00:52 »
Fióka nevelési akció (?)

Még mindig gőzöm nem volt, miről beszélt néha. Komolyan, némelyik szavát nem csak én nem ismertem, de Keiko~san se! Sőt, szerintem még Suza~channak is feladta vele a leckét! Ő se tudott mindent lefordítani!
- És az jó nekem, ha ezt oda írom! - pislogtam rá értetlenül. - ezzel lehet szignózni a képet? Mint régen a tusfestményeket? - naggyon nem értettem hozzá. De olyan lelkes és kitartó volt, hogy én is próbálkoztam. Persze, hogy összekutyultam a dolgokat. Nagyon hősiesen még is a kacsómba hagyta a gépét. Kezdtem értékelni a kitartását! Igaz, az se volt semmi, képes volt mellettem maradni inni.
Ahogy magyarázta, csináltam amit mondott. Ha rábökött egy gombra, engedelmesen megnyomtam. Erre tönkre ment az egész. Szemmel látható kétségbeeséssel meredtem rá, hogy ez a mancsomba tönkre ment! Kilehelte a lelkét, kész ennyi volt, nincs tovább!
- Én sajnálom, hogy tönkre ment, tényleg nem akartam… - kezdtem bele kétségbe esve a bocsánatkérésbe, mikor is egy újabb gombnyomogatással újfent életre kelt a masina. Döbbenten lestem a kis gépet. Mármint, elméletben tudtam, hogy ki lehet őket kapcsolni, meg vissza, csak nem számoltam rá! A srác kérését különösebb akadékoskodás, meg gondolkodás nélkül megtettem. Az előttem megjelenő számokat, nagyon óvatosan megérintettem. Reagált a gép az érintésemre. Ez megmagyarázta, hogy korábban miért is kavarodott bele a zongorázásomba.
- 3693 - mondtam hangosan, hogy ő is tudja, vagy tudjon szólni, ha valamit elrontanék. Majd hogy megjegyeztem~e az eddig elmondottakat, óvatosan bólintottam. A rókák alapvetően nem buta állatok, sőt! Egy ilyen idős meg már tényleg elég sokat tud. Még ha ez a kis gép igen csak távol állt tőlem, akkor is.
Ahogy mutatta nékem, mit és hogy nyomkodjak a képernyőn, komolyan koncentrálva követtem az utasításokat.  Mikor megcsörrent a telefonja, helyből ugrottam fedezékbe. Mármint, azt már majdnem sikerült megszoknom, hogy emez csipog, meg pittyeg, nem számoltam kontrázásra. Reflexből szaltóztam be az egyik közeli asztal mögé, döntve magammal, lapjával pihenjen a krimó közepén. Csak mikor vártam pár percet, és még mindig nem bántottak, lestem ki az asztal fölött. Épp csak annyira kikukkantva, hogy a szemeim kilátszódjanak.
   - Legközelebb szólj, hogy készüljek rá, nem akarják a buksim venni! - morcoskodtam elő az asztallap mögül, mikor realizáltam, hogy mi ijesztett meg. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, állítottam vissza az asztalt a korábbi helyére, raktam rá vissza a fából készült dolgokat, majd mentem vissza, hogy tovább nyüstöljem a gépet, amit végig a kacsómba szorongattam. - Szóval ijesztgetni már tudok véle. Hogyan tovább? - pislogtam rá nagy szemekkel, elvégre ő volt a szaki! - Azt tudom, beszélni is szabad bele ilyenkor... ha jó fej a másik ember, még válaszol is rá... - soroltam jól nevelt iskolás módjára, miket lestem már el eddig az emberek között, vagy talán inkább az emberektől... meg Suza~chantól! Leginkább Suza~chantól.
Nem passzolt a kor, meg az évszázad, és minél tovább éltem, annál gyorsabban változtak a dolgok. Hihetetlen volt látni, hogy voltak, akik ezzel lépést tudtak tartani. Ez a srác is shinigami létére! Tényleg kezdtem elismerni ilyen témában a tehetségét!
- Volna egy ötletem! -mosolyodtam el, a hirtelen jött ötlettől - Én megtanulom ezt használni, te meg megmutatod, milyen csak puszta kézzel harcolni! Tiszta harcművészet, minden hókuszpók nélkül! Mondjuk velem.- kíváncsi voltam, hogy ha már ennyire bízott a két öklében, jobban, mint a kardban, akkor mennyire lesz képes velük! - Csak hogy ne kelljen magad visszafogni - hoztam finoman azt is a tudtára, hogy nem vagyok törékeny alkat.


(click to show/hide)

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #24 Dátum: 2016. Febr. 04, 20:07:55 »
Előzmények:Utca

“Marha”. Oké, már-már számítottam a bunkóságra, de azért.. ez furán jött ki.   
Miután legurtottam, ő is leugrott, majd elkezdtünk sétálgatni… Valamerre mentünk, de nem tudtam, hogy merre. Majd ő elvezet. Hmmm… Ha belegondolok, most vakon megbízok benne, mivel nem tudom, hogy hová megyünk. Talán elvisz egy helyre, és megöl.. Vagy nem. Bár lehet, a kardom sincs itt, és hiába tudok jó-pár kidout. Nem vagyok benne valami kivételes tehetség. Valószínűleg nem fog ilyen történni… Remélem. Na, de most akkor kocsmába megyünk? Igen… biztosan.  Valahogy várom is, meg nem is. Talán izgulok? Talán… Valahogy félek attól, hogy mit fog belőlem kihozni a pia. Még egyszer sem voltam igazán bebaszva. Egy kevéstől már kidőlök. Ez tény és való. Talán még nem is volt olyan, hogy az alkohol befolyásolja a jellememet. Talán nem… Vagy csak nem emlékszem rá. Most majd megpróbálok nem bealudni. Megérkeztünk.
~Kenpachi ivója?
He? Itt még nem is jártam. Talán innen is látszik, hogy nem vagyok valami nagy kocsmás. Szépen besétálok, leülök, és megvárom, hogy Kuse is leüljön. Talán előttem is ült le.  Ha leültünk, a pulthoz, akkor megkérdezem Kusetol a következőt.
-És te gyakran jársz ide, igaz? - Kissé sablonos… De nem probléma. Ekkor megjelenik a pulotos.
-Mit kérnek?- Mondta, és erre nézett. Igen, határozottan ide nézett. Tőlünk kérdezte.
-Öhhmm… - Felrakom a mutató ujjamat. - Szakét.- Nem is hiszem, hogy rendelhettem volna mást. Még a végén buzinak néznek. Utánam, érdeklődően Kusera nézett a  pultos. A háttérben valami klasszikus zene szólt. Mintha hegedű lett volna.  Ha körbenézünk, van jó néhány Shinigami is itt, akik nagyok, és talán részegek. Eléggé sokan vannak, de nem mondanám tömegnek.


Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #25 Dátum: 2016. Febr. 04, 22:15:31 »
Vörös az bögyös! *-*

Fejen átügető facepalm-mal fogadtam, hogy lazán lecsörgette nekem a pass-osát. Aszittem easy mode tolom. Felé tartottam a tellert, meg vele pöttintettem be a pin-t. Még se vettem a joker lapot. Ez privát cucc! Oké-oké! No majré! Nem terveltem a sub telójában kutakodni. Zero cola-val még eldöcögött a cucc. Totálisan amnéziás csákó tudtam ám lenni! Hoppá-hoppá! Már nem is emlékszem, miről gondolkoztam. A kövi shot-ról? Whiskey? Tequila? Gin? Ej-ej! Heavy breathing on!
-Pszt, Ruby!-Cicceltem felém, skubizzon rám, mert brutál komoly témában vagyunk.-Ezt a négyest ne add ki! Zero pisszentés róla! Ezzel véded le a phone-t más ne csekkolja a szaftos pikcseidet, meg sztaff!-
Nyomtam le neki a forródrótot, hátha vételezi az adást. Ha meg nem, így járt! Nem téríthetem meg a szent írásra pár óra alatt! Betanulja a personal acc-a feltörésén. Ebből tanul a legfranyábban. Az öreg sifu is mindig ezt tolta a mess board-omra. Befuccsol a módszer, rákenem a sárga tatterra! Oppá-koppá! Én csak azt sugárzom atomosan, amit ő krihácsolt train-elés alatt.
Alig kentem a szószt ráncos pope-ra, már bezörgött a haraszt. Kapás volt a lg bébire. Ezerrel nyomta a fav számomat. Toltam a dance-t, ahogy azt kell. Járattam ritmusra a képem. Rákaptam a feeling-re! Zsírplaccs, hogy csak én! Village people robbanásos effekttől becsináltan vágtázott a ledöntött asztal mögé Bakter!O_O Atlétikai plecsnit Ruby-nak, mert atomlaza bemoccanás meg vetődés és tiszta eksön film! Nagyon lájkoltam, csak nem cérnáztam ki most a muzsika nem bejövős, vagy kajak az okoska rezgésétől bucskázott fedezékbe.
A felvilágolás rám zakózott, miután ki-stalker-kedett a faléc mögül. Ejje! Lesz ezzel problem! Beijed, ha csörögni kezd a cucc. Nem para! Elhárítom a dugulást! Ezerrel feltenyereltem a cucc élére. Lazán kézenállásra lendültem. Nekem ez kisujjból megy! Két ujjon is betartom magam, mert én nagyon pro vagyok! Viszont most az volt a téma rászoktassam piroskát, ne zúzzon bunkerba, amikor kapása van.
-Next step, Ruby! Amikor felvonyít, nyomj rá a zöld kagylóra!-Dobtam rá kaccsert. Felkapartam az egyik csülköm és tárcsáztam a frissen ropogósan bezsebelt kontaktomat. -Ne parázz! Hangolni fog a telcs!-
Kukkantottam a nála lévő masinára. Tök lazásan csörgettem, vegye már felfelé. Ha bereccsent a vonal, csak morzéztam neki lője be a füléhez. Odapasszolta lájtosan belefújtattam. Ártatlan pofázattal ledőltem az asztalról és arrébb kolbászoltam. Útközben toltam a stájszot, hogy vételezze téll a telóból hall.
-Level up! Már megy a hívást fogadni! Grat, Ruby!- Emeltem be a hüvelykujjam. Ez már seen kategória. Mehetett az olvasott üzik közé. Kövi szint az sms facts. Már tapiztam volna neki a short emoji-t, mi a szitu. Bírtam volna, megest befarol valami mögé. Épp a send-en lustultam, amikor feldobta a jumper alsót, hogy ne szórakozzunk a technikával. Ipszala-zsupszala! Én csíptem a suddenly váltásokat. Az mindig izgi! Funny, ha tele van meglepikkel a partner. Felspanolt! Komáltam, csak na, hogy na! Azért épp ott tartunk chill és pia! Erre mozogjak, meg tángáljak. Eeeh! Lazulni jöttem, nem balhézni! De régen játszottam adok-kapok gémet. Sensei se tegnap lógatott ki az ablakon. Vo~hooh! Ha már itten cövekelek, lövök Mommernak pilla képet. Tutter, hogy belesi a tanesz! Kircsi! Jövőhéten tutira azzal lövi fel a balhé tag-em beleszáll a képembe! Zsírgeszti!
Lőttem az üveges party fészt Momi-nak, aztán visszakanyarodtam az enteriőr Ruby-hoz. Széles smile-al vonogattam a szemöldököm. Csapathattuk a jógát, if know what I mean…hopszászá! Wrong number! Ez nem az a theme. No para! Lazán benyújtottam a karjaimat és zendítettem rá tolni a bemelegítést. Hajlongás, guggolás, törzsdöntés. Flexes voltam, de nem eléggé! Rá kellett gyúrni a style-ra, vagy nem csűröm orrba magam a lábammal.
-Tartom! Mi a tét?-Mozgattam be a vállam atom lazulósan.-Randi velem?-Kóriszáltam ki a roncsbárból, még se ott legyen a sugera-bugera. Easy szökkenésekkel gyűjtöttem lendületet simán szaltózzak néhányat. Nem árt tesztelni a rendszert. Lebőgés lenne élesben akad be a derekam.
-Mik a szabályok?- Speedelt kölyökként vártam, mit csipog. Komáltam a balhét. Ruby csaj, vagy se, kapni fog gift-et. Besaccolom a szintet, aztán adjuk neki. Zserbó van! Már bezsongatott. Innen nem táncolok ki. Kihúztam a hátamat, tapsoltam a sikerre és nyomtam egy hajlást. Ej-ej! Nem vagyok annyira dark horse! Ismerem az etikettet! Utána csörgettem be coci állást, ha már a lovakról majmoltam. Leeresztettem a praclimat, bitangosan beszipuztam az oxigént, felhúztam a gyomromhoz lógatott csülköm a mellkasomig és a levegő kipréselésével párhuzamosan toltam előre. Onnan brutál lassított mozdulattal helyeztem át az egyensúlyom a jobb lábamra és nyomtam előre a balost. A jobb tenyerem élére fordítottam, míg a balt visszahúztam a derekam mellé. Kövesedett rock-ként skubiztam rá. Mehetett a móka! Én teljesen kész voltam.

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 121

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #26 Dátum: 2016. Febr. 04, 23:54:38 »
Nem szól egyikük sem. Ez Kuse-t is kicsit meglepi. Azt hitte, hogy majd a másik végigpofázza az egész utat, de nem. Persze egész úton várja, hogy elkezdje mondani a hülyeségét, de nem. Egy szó nélkül érkeznek meg. A másik leül Kuse pedig szó nélkül megy a zenegéphez és gondolkozva megáll előtte.
~Na most mi legyen? Jó lenne valami pörgős. Kalózrockhoz nincs kedvem. Meg is van.~
A Holy Diver lesz benyomva és ül le Hira mellé flegma arccal. A másik kérdésére is így válaszol.
-Ja. Minden este mikor tudok.
A pultos kérdésére Hira után válaszol.
-Nekem is azt hozd!
A hangulat olyan mint szokott Most már normális zene is fog szólni. Néhány shinigami elvétve kis csoportokban iszogat és szép lassan az italukat is megkapják. Kuse odatartja odatartja a pohrát egy koccintásra majd gyorsan lehúzza az italt. Nem minőség, de nem is azért jött. Beszélgetést most sem fog kezdeményezni. Az a másik dolga. Ha Kuse-n múlik akkor szótlanul isszák le magukat a sárga földig. Mármint ő azt hiszi. Majd ha kicsit többet iszik akkor kicsit beszédesebb is lesz. De még nem. Még csak a szokásos lehangolt rosszindulatú hangulatában van.
~Ezeknek sincs jobb dolga. Csak itt isznak. Shinigamik. Mit is várna tőlük az ember? Ha én shinigami leszek akkor majd én is itt ülök és iszok mintha nem lenne semmi dolgom. Szemetek. Beképzelt szemetek. Nekem nem is kéne itt lennem. Ki akar olyan lenni mint ők.~
-Még egyet!
A sok gondolkodás már megint idegesítette. Ha így folytatódik akkor ez az este megint olyan lesz mint szokott lenni.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #27 Dátum: 2016. Febr. 09, 14:32:20 »
Kuse rakott valami zenét, remek… Leül mellém. A szaké rendelésem után ő is azt kért, miután kikaptuk, koccintottunk… Én egy fél pillanatig néztem a löttyömet, aztán meghúztam. Hirtelenjébe eltűnt  a cucc a poharamból… Ahogy elnéztem, Kuse is hasonlóan tette.  Rendben, csak tudok én inni… Maximum gyorsan rúgok be.
-Én is kérek még egyet! - Szólok a pultosnak, miután Kuse  “rendelt”. Szinte egyszerre kaptuk meg a löttyöket, ha Kuse koccintani akar, akkor koccintok, de ha nem, nem fog különösebben zavarni. Egyszerűen meghúzom ezt is. Az arcom enyhén már rózsaszín, de a személyiségemet ez nem feltétlenül befolyásolja.. MÉG!  Ha nem történik semmi érdekes, rendelek, rendelek..és rendelek… Körülbelül az ötödiknél járhatok, mikor már az ital befolyásolja a személyiségemet… Kicsit vesztettem a koordinációs készségeimből is… Ebből kifolyólag a következő löttyöt ráöntöttem a mellettem ülőre, aki már szintén elég részeg volt.
-Hoppá! - Mondtam, miután a nadrágján landolt a cucc… Utána még nevettem is egy picit.. Ekkor felállt. Elég nagyobb darab volt, hosszú hajjal… Oldalra nyúlt, és a fejemre öntött egy pohárnyi italt… Ezt én nem veszem jó néven… Morcos fejjel felállok, és beleállok a szájába… Már részeg vagyok.. Azt se tudom, hogy mit csinálok igazából…
-Kérjél bocsánatot… - Mondom neki halkan, de fenyegetően… Talán Kuse még hallota is.
-Egy nagy szar kérek bocsánatot… - Ezzel elköpött oldalra. Felhúztam az agyamat…
-Kurva gyorsan kérjél bocsánatot, bazdmeg!!!! - Kiabáltam úgy, hogy talán még  kint is haloták.  Még is mi a szar képzel magára ez a kis buzi? Azt akarja, hogy feltöröljem vele a padlót? Kis senkiházi aljas…. aljas kis…. kis ízé! Hogy őszinte legyek, Kuseval most nem is nagyon foglalkoztam… Talán már ő is részeg volt.  Viszont arra, hogy én elkiabáltam magamat, még ketten felálltak mögűlle… Biztos a talpnyalói..
-Nem!- Szólt vissza… Na, ha ebből verekedés lesz, akkor vajon Kuse segít, vagy csak fetreng? A faszi, aki belém kötött,annak vörös volt már az arca… A másik pedig nem tudott egyenesen állni, olyan szinten részeg.. A harmadik pedig még meg-megvan…  Az egyik talpnyalója körülbelül olyan test felépítésű, mint Kuse, a másik pedig egy kicsit szélesebb nálam...


Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 121

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #28 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:06:58 »
Az italok eltűntek és rendeltek még egyet. Kuse ezzel már nem koccintott csak lehúzta. Hira a továbbiakban sem vetett fel semmit. Csak ültek egymás mellett és ittak. Mikor a szám lejárt akkor állt fel Kuse és nyomott be valami mást most Van Halen-től majd vissza ült. Már kezdett neki is a fejébe szállni a pia mikor az eset történt. Annyit vett észre, hogy egy fickó leöntötte Hirát.
~Velem nem beszél, de mással igen? Meg is érdemelte.~
Mert Kuse fejében az van, hogy ez csakis azért történhetett mert Hira mondott valamit. Viszont a folytatás már annyira nem tetszik neki. Ha itt valami kialakul szét kell törnie pár dolgot és lehet, hogy kitiltják innen. Akkor meg mit csinál? Ez a jelenlegi gondja és nem az, hogy ha lecsukják akkor mit fog csinálni. Ez meg sem fordul a fejében.
-He! Álljatok mán le és inkább igyunk!
Ő nem verekedni jött ide hanem inni. Persze nem hagyja magát ha belekötnek, de alapjáraton csak azért jött ide, hogy leigya magát és valahogy részegen ismeretlen kacifántos úton eljusson valahova ahol aludhat majd másnap reggel nyúzottan eljusson az akadémiára. De ha így folytatódik akkor két dolog történhet. Megverik őket ő meg elgondolkozik, hogy miért szállt egyáltalán ebbe bele vagy ők verik meg azt a hármat és vagy kidobják őket innen vagy nem. Ha nem dobják ki akkor Kuse valószínűleg iszik még. Ha kidobják akkor arra nincs terve, de kitalál majd valamit. Az biztos, hogy valamit még csinálnia kell ez után mert ez a pár pohárka pia nem volt még elég számára.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #29 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:30:42 »
Micsoda meglepetés! Kuse azt mondta, hogy nyugi? Abszolút nem erre számítottam, de mindegy… Én ránézek, forog egyet a szemem, majd leülök…
-Rendben… - Ezzel kérek még egy piát. A többieket nem úgy láttam, mintha meghatotta volna őket Kuse szövegelése.. Sőt!..
-Na mi van, Shinigami?  Netán ennek a kutyának a csicskása vagy? Szégyen… - Ezt a nagydarab mondta, akit leöntöttem. Talán ezt nem kellet volna… Meghúzom a löttyöt, amit kiadtak, majd hirtelen felállok, és olyan szinten állba vágom a nagydarabot, hogy az mentem elterült. Hátradőlt, egy szék felborult, és a másik két barátja is odébugrott, ezzel utat hagyva neki, hagy dőljön.   Oké.. Ez tényleg csak szerencse volt… Egyrészt azért, mert fél részegen nem igazán jól célzok, másrészt azért, mert nem számított rá… A csávó a földön fekszik, a pultos meg engem stíröl, de nem igazán izgat…. Nem úgy tűnt, mint aki ki akar minket dobatni innen. Nagy lazán visszaültem, és rendeltem még egy löttyöt… A másik kettő talpnyalója pedig elszőrnyűlködve néztek rám.  Megiszom a löttyömet, és a fejem már ténylegesen vörös volt. A járásomba is gátolt már ez az ízé..  Talán itt az ideje, hogy hazamennyek… Talán…
-Ízé, Kuse… Milyen löttyöt tudsz nekem ajánalani? - Kérdeztem tőle.. Nem is esett le, hogy nem ajánlanit mondtam. Pislogok Kusera, miközben várom a választ. A másik két fickó is inkább otthagytam a faszit a földön, és leült inni tovább… Talán megijedtek.. Pedig tényleg nem igazán van mitől. Hmmm… Vajon fogok annyira berúgni, hogy ne találjak haza, vagy sem? Lehet, hogy már azon a  szinten vagyok… Lassan bealszok az asztalon...