Szerző Téma: Kenpachi Ivója  (Megtekintve 4947 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 121

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #30 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:51:39 »
Kuse ha csak inni jön és ha nem belé kötnek akkor nyugodt marad. Ha őt öntötték volna le akkor minden bizonnyal már neki esett volna a fickónak. Most is, hogy meghallja minek nevezte a fószer felé fordul.
-Minek hívtál te tetű?
De Hira hamarabb mozdul. Kise két pillanatig néz a földön fekvőt majd a szája elé tett kézzel büfög egyet és vissza fordul.
-Még egyet.
Isznak még egyet és elég hamar olyan lesz az előbbi esemény mintha meg se történt volna. A másik kettő is visszaül és iszik. Hira odafordul hozzá és Kuse csak most veszi észre, hogy a másik nem néz ki valami szépen. Olyan vörös mint egy rák. Azok a vén alkoholisták jutnak Kuse-nak róla eszébe. A kérdést miután az átlagosnál lassabban értelmezte vigyorogva megválaszolja.
-Hát ugyan ezt.
Az ital hatásai már látszanak rajta. Erre a legjobb jel a vigyor ami amúgy józanul ritka vendég az ő arcán. A lassuló érékelés és gondolkodás is ezek közé tartozik. Ha iszik még párat akkor a járása is elég dülöngélőssé válik. Ha Hira itt bealudna pont ezért Kuse már nem is tudná haza vinni. Talán valahogy behajítaná random az egyik osztag területére mert már nem is emlékszik arra, hogy melyiknek a tisztjével is iszik együtt. Csak arra, hogy nem szeretnek harcolni. Ez most is megmaradt benne. Meg a pia. Az ritkán jön ki belőle és reméli, hogy Hira is így marad ezzel.
~Jó kis hely ez. Van neki egy olyan hangulata. Idejön az ember, iszik, hallgatja a zenét és itt van a hangulat. Ez olyan szép dolog.~

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #31 Dátum: 2016. Febr. 10, 17:34:37 »
-Ahhan.. Jó’ van… Ha te mondod… - Aztán egy szem forgatás.
-Akko’ kérek még egy.. egy ugyan ezt! - Mondom, majd a fejem a pultra zuhan… Ennyi volt, csoda, hogy idáig bírtam… De nem gond, mission acomplished… Nem énekeltem. Kidőlök, és igazából a világomról sem tudok. Ha Kuse figyel, akkor rájön, hogy nem haltam meg, csak bealudtam. Hallatszik a szuszogásom. Ha így hagynak, egy bő tíz percet biztosan alszok… Ha Kuse a megfelelő erővel lök oldalba, akkor  elborulok. Ha hagynak aludni, tíz perc után felnézek, majd megiszom azt, amit tíz perce rendeltem.
-No, Kuse…  Én asszem’ megyek… Haza kísérhetsz, ha gondolom. - Gondolom? Ja, biztosan. Felállok a székből, bár kissé inogva.
-Fizetek!- Ezzel előkapva a pénzeszsákomat, majd egy maréknyi pénzt raktam az asztalra… Volt benne fém, és nem fém pénz is.
-A fehérhajú srácét is állom… Ez asszem’ elég lesz… A visszajárót tartsa meg… -  A mondat után lendületből hátrafordulok, elrakom a  pénztárcámat, lépek kettőt, majd elborulok arccal előre. Érdekes módon nem nevetnek… Lehet, hogy mert nem vicces.. Vagy csak mert nem mernek. Tudja a franc… Nehézkesen, de felállok, vagy ha Kuse segít, az se baj. Elindulok az ajtó felé, majd sikeresen kilépek azon… Csak előtte visszaszólok
-Szasztok!- Ha Kuse hazakísér, akkor jó’ van, ha nem.. Akkor meg így jártam. Remélem, hogy nem voltam égő… Mostanában nem hiszem, hogy fogok jönni kocsmázni, vagy akármi… Szerintem egy bő hétig tuti fájni fog a fejem. Na, de ha ez így lesz… Akkor az Kuse Takamasa, akadémista hibája! Egyébként, még akármi történhet a minap. Remélem nem történik semmi.

// Köszi a játékot! ^-^ //


Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 121

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #32 Dátum: 2016. Febr. 10, 23:10:07 »
Kuse mondata látszólag nem nyerte el annyira a másik tetszését mint az várta volna. Egy vállrándítással elintézi. Ő is iszik még. Pont ezért a másik ledőlését olyan jó öt percig észre sem veszi.
-Hé! Te! Te részeg vagy.
Közli a magától értetődő igazságot majd könyökkel oldalba böki előbb gyengén majd jobban amitől Hira elborul. Kuse ez után a pultos felé fordul.
-Heh. Minek iszik aki nem birka. Heh azt mondtam birka. Mindegy még egyet.
Legyint egyet majd gyúrja meg párszor a saját arcát mert már ő se mondható kimondottan józannak. Mikor Hira felkel akkor haza akar menni. Csak ennek az elmondása nem sikerül tökéletesen. Kuse el is vigyorodik az elszóláson.
-Hát ha gondolod.
Az, hogy az övét is állják az meglepi. Erre nem számított volna.
~Ha ezt tudom akkor drágább helyre megyek.~
Na mindegy. Ki lett fizetve és indulnak is. Mármint csak indulnának mert Hira eldől. Kuse felkel és odatámolyog majd megragadja a másik ruháját és elkezdi rángatni felfelé. Hogy ez mennyi segítséget nyújt a felkelésben az megkérdőjelezhető, de végül is a szándék a fontos nem? Kuse haza kíséri Hirát. Ha út közben a másik nem hoz fel témát akkor ő fog. Részegen mindig megered a nyelve. Hira még annak az élménynek is a részese lehet, hogy Kuse elénekli neki a Joanie's butterfly című számot mikor meglát egy pillangót. Még a gitárt is eldúdolja. Miután haza kísérte az után Kuse magában szintén haza támolyog. Út közben többször is megbánva, hogy nem hozott magával piát. Szomjas. Bele is ordítja az éjszakába majd ledől egy fal mellett és elalszik.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #33 Dátum: 2016. Márc. 06, 22:26:27 »
FIÓKANEVELÉSI AKCIÓ (?)

-Randi? - döntöttem oldalra a fejem. Nem voltam teljesen tisztában a szó jelentésével, kénytelen voltam segítséghez folyamodni. A kapott válaszra csak elmosolyodtam. - A randikhoz, mint olyanhoz, nem értek, de ha legyőzöl, hajlandó vagyok egy napra a kedvedért visszavedleni gésává, feltéve, ha te is tartod a teaházba előírt szabályokhoz magad! - mosolyogtam. Nem úgy tűnt, de ha nem ismerte volna ezeket a szabályokat, simán elmagyarázom neki, ilyen apróságokon nem akadunk fent! Arra csak elégedetten bólintottam, hogy bemelegített, és nem kellett neki könyörögnöm, hogy ki merjen velem állni. Már jó rég óta nem volt ilyen lelkes ellenfelem! A korábbi ugrálások már részben tekinthetők voltak bemelegítésnek, arról nem is beszélve, hogy szokásommá vált apró, hétköznapi mozdulatokkal, amiket észre sem vettek az emberek, használatban tartani az izmaimat. Vagyis folyamatosan melegítettem. Atyám még életemben rászoktatott erre, hisz sose tudhattuk, hogy ronin~ként mikor támadnak ránk a hátunk mögül. És olyankor nem engedhettük meg magunknak, sem azt, hogy bemelegítsünk, sem azt, hogy meghúzzuk bármelyik izmunkat. Az életünk függött tőle!
   - Hogy mi a tét? Nálad, hogy eléred~e, egy napra visszalibbenjek gésának, hogy nálam? Nekem még… lehet egy kívánságom, ha én nyerek? - őszintén szólva, nem gondoltam, mikor felvetettem az ötletet, hogy ilyen tétekben kell majd gondolkodnom.  Alapvetően nem volt szükségem sem motiváló tényezőre, sem okokra, ha egy jó harcról volt szó. De ilyen téren az ő játékszabályait is hajlandó voltam belevenni a történetbe. Elvégre egy jó küzdelem is mindig két személyről szólt.
   - A szabályok egyszerűek! Semmi lélekenergia trükközés, kidou~zás, kardforgatás, csak amit izommal, és ököllel meg tudunk oldani. Mint a sima emberek! - vigyorogtam el, kissé talán ragadozó módjára. Főleg, hogy láttam, hogy felveszi az alapállását. Levettem az övemről, és oldalra eltartottam Gin~chant. Nem akartam tőle megválni, de ha ott lett volna nálam, még a végén reflexből rántottam volna elő. Elengedtem a katanám, mire az egy pillanat erejéig a levegőben lebegett, majd eltűnt. Azt persze csak én tudhattam, hogy Tora~chan ölelte lelkesen magához, és vonult a krimó szélére, ne legyen nekünk láb alatt. - Ezen kívül, bármi jöhet! - az alapállása nem hagyott támadható felületet. Ez egy pillantás alatt nyilvánvalóvá vált.  Mosolyogva viszonoztam a meghajlást, miközben le nem vettem róla a pillantásom.  Az se különösebben zavart meg a koncentrációban, a kocsmáros épp sápítozott, hogy ne bent a krimóba zavarjuk le, ha balhézni akarunk. Nem értette, hogy semmi balhé nem tört ki. Pedig a napnál is világosabb volt a történet.  De nem meditálni akartam. Hagytam, hogy a belém zárt fenevad átvegye az érzékeim felett az hatalmat, kiélesítve azokat. Lehunytam a szemeimet. Így is tökéletesen éreztem magam körül mindent. Már nem kellett a srácot annyira szemmel tartanom, az egész testemmel éreztem, mit művel. Nem csak ő, mindenki a kocsmában. Az már csak hab volt a tortán, hogy a vérszomjam cseppet elszabadult. Nem túl emberi mozdulattal rúgtam el felé magam. Nem használtam shunpo~t, hisz megegyeztünk benne, hogy nem trükközünk.  Ahogy elég közel kerültem hozzá, a kezeim helyet cseréltek a lábaimmal, és megperdülve a saját tengelyem körül, rúgtam a srác feje felé. Nem tudtam, hogy sikerülni fog~é a művelet, hisz nem volt kezdő a fiú, épp ezért nem várakoztam, az eredményt lesve. Félre ugrottam, hogy aztán mögé perdülve megkínálhassam néhány akupresszúrás pontját egy-egy finom ütéssel.



(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #34 Dátum: 2016. Máj. 15, 20:07:15 »
Vörös az bögyös!*-*

Pofámra dermedt a stájsz! Előbb adja a Disney princess-t, hogy lövése sincs a randiról, aztán bedobja közösbe, majd gésa lesz nekem teaházban. Tüm-tüm-tüüüüm! Fatality! Ez teljes felsülés! Ott aztán se tipper, se tapper! Le se scan-elhetem! Tiszta kicseszés! Hát, ezt érdemlem?! Hol az élvezet? Ez már akkora friendzone, amit még Momi-tól se zsebeltem! Ecsím! Kajak ennyit nyom a magasságom? Hajszínem? Nem csípik a style-om? Dunno! Őrület! Há mingyá felvillantom Kylo Rinya kardját és aszondom, mint Hófehérke: ez is férjhez ment, annak is gyereke lett! I’M OUT! Én próbálkozom, de kezd atom kínos lenni ez az egész. Inkább passzolom a pitét.
- Ok, ok! Vettem! Hagyjuk ezt a randi sémát, majd beújítunk valamit. – Legyintettem rá a cuccra. Halott degut nem kell etetni. Fogtam a kosarat! Gördülhettünk tovább. Ezt a csutkát már feles volt tovább csócsálni. A macska fel volt menve a fára! Cool! A szenvedtető szerkezet nagyon gádlájk!
Az elregélt szabályokat komáltam. Semmi cécó, csak sumo! Szépen csengett! Ezerrel támasztottam a bolond kalapos képemet és vigyorogtam, hogy tessék, csak meséljen tovább! Az kicsit gáz, hogy csajt kell érte gyepáljak, de ő kérte! Úgy se gyengusz! Worth it, ha én kerülök intenzívre! Az alku, meg alku! Deal with it szitu! Már csak a szemcsi kellett volna. Kár, hogy otthon felejtettem. Ebben a sötétben pont atomburger lett volna. Cool guys don’t look at explosion! Yeah! Ahhoz bomba se ártana, de nem para! Mindig bedurran valami! Van itt alkohol. Csak gyufa és boom! Lovely!
Egész belemerültem az unikornis lovaglásba, meg szivárványhányásba, amikor a fegyóját elbűvészkedte. Ott volt, aztán csett és köddé vált! Burito! Nagyon csíptem! Eltátott pofával csettintgettem felé, hogy még ne gyepáljon, előbb teleregélje el nekem ez micsoda volt! Tiszta menő! Lájkoltam! Nem is gondoltam annak a Coppenhága, vagy milyen nevű fazonnak a tanítványa! Láttam azt a discovery-s műsort, ahol a kircsi trükköket leplezték le. Zsírosdeszka! Én is akartam ilyet!
- Vhoa-vhoa! Ez milyen trükk? Ne? Ne-ne-NE?! Notice me, senpai! – Lövöldöztem le kicsi csillagokkal. Teljesen ráindultam. Meg akartam ezt a valamit tanulni! Nagyon bejött! Úgy se tudtam mit kezdeni Tora-val. Öh! Sweat potato! Hol van Tora?! Valahol elhagytam! OMO! Ez cink! Kizárásos alapon birtok, vagy koli?! Have no idea! John Travolta befigyelt! Asszem kapok az arcomba, ha megetalálom. Az a csíkos halálosztó tutira ki fog csinálni. Pedig emlékszem, hogy nem emlékszem merre láttam utoljára! Amnéziás lettem! Nincsenek emlékeim a nem emlékszem mióta! Ez mi, ha nem memóriazavar?! Köze sincs hozzá tegnap harmadnapos voltam! Vagy negyed?
Rendesen elszotyiztam a témán. Annyira belefejeltem az sd kártya problémákba, már arra eszméltem vörös bögyi előttem vágja magát tenyérre, hogy onnan vághasson kupán. Több se kellett nekem. Dőltem át a mögöttem lévő asztalon. Á-á-áááh! Az arcom tabu! Kvazi pofával nem tok posztolni! Csomó kiesés lenne. Téll! Gotcha! Hát, meglesem a last bejegyezésem instán! Onnan meg lesz, mikor voltam parti buszon! Zsírbukfenc! Ezt is beoldottam egyetlen vetődés közben. Túl kira vagyok!
Lefelé csússzanva azért bemarkoltam azt a Kristen Stewart falapot. Felé lendítettem, hogy azzal kínáljam vissza, ha még karatézni akarna. Beforgattam, hátha beleakad a lábakba. Berr! Nem nyerő! Vöröske megkerülős csellel osont mögém. Oho~h! Nem szitu, átvágódtam a ledobott lapon és felé rúgtam, had spidey-zhasson át felette, vagy alatta. Nagyon komolyan vette körbe csipked. Pisi szünetet se hagyott! Okkerszimat! Állom a sarat! Néhány helyben ugrával vettem lendületet. Felpattantam a székre, onnan az egyik, aztán a másik asztalra. A filmekben atom kúlos, ahogy a csillárról lendülsz! Gondoltam bedobom. Áldott kannásbor! Bár ne tettem volna!
Azaz antik tákolmány hangos reccsenéssel szakadt le. Én meg bang, puff, paff! Ryuu smash! Egyenest bele a padlóba! Képletesen! Bevetted, mi? Háh! Az tutkó, hogy lefelé zakóztam, de annyit gyakoroltatta a vén sifu ennek a művészetét, hogy már álmomban is kidobhattak az emeletről. Bocsesz, sensei! Nem akarok megmakkanni! Átforgolódtam a saját tengelyem körül lábbal lefelé legyek. Ha már volt nálam valami, megszabadultam tőle. Fordulásból górtam vöröskének.
Miután letalpaltam a talajt, csörögtem a tulajnak, hogy NagyPé állja a károkat! Nem kellett rástresszelni! Mindig van manesz félre pakolva a kocsmai cécókra. Ismert a vén burgis, hogy nem maradok a babérjaimon. Az a szájzár krapek dolga! Már az Obelix viking is megmondta. Vagy, az nem is viking? Nem annak van sárkánya? Eh! Error! Send log-ot kaptam!
- Vöri! Obelix az a krapek, akinek macska sárkánya van? –
Dörgöltem a halántékomat, míg rám nem szabadult. Egyelőre csak lelazultam. Asszem ez látszott. Hehe! A falbontáson kívül nem sokat adtam hozzá a cucchoz. Talán, ha meg lesz az első monoklim. Jah! Esélyes!

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #35 Dátum: 2016. Jún. 13, 23:02:30 »
Fiókanevelési akció!

Nem jött be a számításom. Nem állítom, hogy nem örültem neki, nem is kicsit! Kifejezetten unalmas lett volna a történet, ha ennyivel lerendezhettem volna. Nem lett volna semmi értelme, hogy kihívtam, főleg egy ilyen jellegű játékra. Az felém hajított bútordarab felettem röppent el, majd csattant a falnak. Nem különösebben zaklatta fel a lelkemet, hogy ilyen módon lettem megtámadva.  Sokkal elmélyültebb, oldalra döntött fejjel vizsgáltam, ugyan mit is szándékozik azzal a szerencsétlen csillárral tenni. Elgondolkodtam egy pillanatra, vajon valójában okuláréra lenne szüksége, és benézte a célpontot, engem hívén világító eszköznek, avagy mégis mi játszódhat le a buksijába, miközben pókmakinak képzelve magát, nyújtózkodott a jobb sorsra érdemes luszterbe kapaszkodva. Nem volt túl meglepő, hogy a szerencsétlen függőlámpa nem bírta ki a súlyát. Nem épp erre tervezték. Szóval megadva magát a méretesebb erőnek, lelkesen indult a padló felé. Persze a srác ennyivel nem elégelte meg a dolgot. Ahelyett, megijedt volna, hogy épp igen csak hevesen zuhan, egyszerűen megperdült a levegőbe, majd felém hajította a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes csillárt.  Szerencsétlen tényleg nem ezért születhetett. Most komolyan, mit tehettem volna érte? Ha már felém küldték, elkaptam, megperdültem a saját tengelyem körül, majd a plusz lendülettel, vissza a feladónak, szigorúan saját kézbe (képre) címezve.  Hát nem széttörte a szívtelenje?
   - Ártott neked a szerencsétlen? - jajdultam fel az indokolatlan pusztítást látva. Arról nem is beszélve, hogy látványosan túlságosan elkényelmesedett! Ami a vérszomjam mennyiségétől és a töménységéről nem is beszéltem, szóval eléggé nyilvánvalóvá tettem, nem ma kezdtem el a játékot. Ami fényében, igen csak könnyelműség volt, amit művelt! Szóval a felháborodására morcosan visszamorogtam.
   - Örülj, hogy egyelőre csak piszkos lettél! - mormogtam a nem létező bajszom alatt. Nem tetszett, ennyire félvállról vagyok véve. Úgy érzékeltem, hogy itt az idő, ha magától nem vesz komolyan, hát rákényszerítsem. Alapjáraton, főleg éles küzdelemben, célom, és kifejezett előnyöm volt, ha alá becsültek, vagy nem hitték el, veszélyes lehetek rájuk nézve. De most, az eddig látottak alapján azt akartam, hogy ne lovagiaskodjon, vagy legyen lusta. Nem tudtam, melyik is volt épp a fennforgás. Minden esetre akarattal átkapcsoltam a fejembe azt a bizonyos kapcsolót. A vérszomj, ahogy volt, olyan hirtelen tűnt semmivé. Végig borzongott a gerincem, ahogy eltűntettem magamból minden érzelmet. Megegyeztünk, vagyis a szavam állt azért, hogy nem fogok fegyvert használni, csak a saját testem. Mivel érzelmeim nem voltak, így az adott szavamhoz ragaszkodtam jelen pillanatban.  Semmi egyéb. Mintha egy könnyed nyári sétára indulnék, épp annyi különbséggel, feltett szándékom volt, hogy legalább kiütöm a fiút, vagy épp mi ad az ég, milyen módon tegyem totálisan harcképtelenné. Arról nem szólt a kikötés, hogy nem okozhatunk sérülést egymásnak. Szóval oda sétáltam elé, és bekínáltam egy olyan jobbhoroggal, hogy ha nem vigyázott, könnyen az álla legcsücskét érhette, amitől meg köztudottan egy pillanatra, na jó, pár pillanatra lebénul az ember. Az idegvégződések között otthonosan mozogtam. Ez a pár pillanat pedig el tud dönteni küzdelmeket! De most nem gyilkolás volt a cél. Elég volt, ha komolyan vesz végre. Szóval míg nem bírt mozdulni, egy jobb egyenessel egy mutatós monoklit varázsoltam a szeme alá. Majd megnyomva egy akupresszúrás pontot a nyakán, hátrébb ugrottam.  Ettől hamarabb meg kellett, hogy tudjon mozdulni. Reméltem, hogy ez elég lesz, hogy végre ő is táncolni akarjon! Ugyanis az én fejembe elindult az a sajátságos, ritmusos dallam, amire a testem magától mozdult. Apró, ringatózó léptekkel indultam felé. Elkapott az a különös érzés, amit annyira élveztem mindig. Éreztem a levegőt magam körül.  Amikor elég közel értem hozzá, és nem védekezett hátrálással, fellendítettem magam a levegőbe. Ahogy átperdültem a levegőbe, a két karommal belendítettem a testem, a térdeimmel célozva be a fiú helyét. Ha nem lépett el előlem, könnyen rajta landolhattam.
   - Én csak az Obeliszkekről tudom, hogy micsodák, és azoknak nincs macska sárkányuk! - mondtam neki végül, ha már korábban ilyenek felől érdeklődött. Rin~chant szánt szándékkal nem kevertem bele a témába. Ő amúgy is kirin volt, és macska. Hibádzott a sárkány rész! Landolást követően már rúgtam is magam vissza a levegőbe. Úgy tűnt, hogy most engem kapott el az ugrálhatnék. Nem akartam becsapni magam. A mozdulatain látszott, nem most kezdett el harcművészetekkel játszani. Vagyis úgy sejtettem, kellemes erőnlétnek örvendhet. Ahogy én is, ennek ellenére mivel én lány voltam, ő meg fiú, volt egy olyan sejtésem, hogy a fizikai erőnlétben ő nyerne. Kéz a kéz ellen legalábbis. Viszont kiválóan tudtam a lábaim is használni. És a láb köztudottan erősebb az ember kezénél. Ebből következik, hogy az ütéseit igyekeztem rúgásokkal hárítani. Nem adták olyan olcsón a róka bundát, még elzárt kitsunéknál sem! Volt pár ütőkártya a tarsolyomba. Úgy gondoltam, kipróbálok még egyet. Megálltam a terem közepén, és vártam, hogy ő jöjjön oda hozzám. Ha netalán hajigálni támadt kedve, azok elől egyszerűen elhajoltam. Kissé lejjebb helyeztem a súlypontomat, hogy amennyiben kellően közel merészkedik, kellemesen áthajíthassam az egész testét, neki a közeli krimó falnak.



(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #36 Dátum: 2016. Júl. 16, 19:47:41 »
Vörös az bögyös! *-*

Zsírgesztenye! A csillár tutkón beválik bumerángnak! Naggyon komáltam! Tiszta menőséges volt, ahogy vörös bögyös visszakézből csűrte felém. Ezerrel toltam neki a lájk stájszot. Csipáztam! Megvettem kilára! Eskü lepacsiztam volna vele tesásan! Bennem volt az „y” generáció, de pont nekem repesztett a búra. Én szántam meg bántam a dolgot, de épp fanultam! Naná, hogy szétbokszoltam a thumbs up állapot jelzésemmel. Az már nem az én saram széthullott tőle. Nem bírta a lájk hullámot! Most mit tehettem volna? Jaja! Vágtam! Pillát mutattam! Kikotortam a zsebemből Kimi chan sebtapaszát, aztán rábiggyesztettem a pilács legnagyobb darabjára.
- Nájsz! Most mond, hogy nem! – Vizslattam a csoda művemet. - Szerintem totál dezájnos így! Tök altenatív artist-os! – Magyaráztam ezerrel a szitut. Én fullra jó krapek voltam. Elsősegélyben részesítettem. Ragacsból kifogytam, de legalább hullán is menőn festett. Sztájlosan szenderülhetett öröklétre. Semmi rosszat nem tettem vele. Pont ellenkezőleg! Emeltem az értékén! Már dúrhatnám yolo.com-ra. Ezer meg egy, hogy vinnék, mint a cukrot, ha mellé lökném vörös bögyöskét! Olyat kaszálnék! Ohoho~jaj! Fáj, igazán fáj a keserű valóság, hogy mikroküki időre élvezhetném a zöldhasúk frissen nyomtatott illatát, mert vöröske kitaposná a belsőségeimet.
- Ohooo~h! – Legyintgettem niggásan az orrom előtt. Atombuci keménykedésbe ütköztem, mert azt tényleg leszippantottam az aromából nem ponékodik. Csimpi volt! Tökre bejött, de hát engem úgy neveltek az északi fok legelhagyatott szegletének szomszédos rombuszában, hogy take it easy! Lazaság van! Miért görcsöljek?! Addig míg felfújom tüdővel az izmaimat ötször K.O-t zsebelek. Rámeditáltam a szitura. Ettől mindig bepörögnek! Én meg azt élveztem, ha tombol a party! Szóljon gigászit a nóta! Csapassuk az IHB-t! Bár, bár, bár, de nem a Miami bár! Arról nem szólt a fáma, így betorpedóz. Idétlen vigyorral kukkoltam, amikor hallllálosan komolyan megindult felém. Ezerrel legyintgettem neki, hogy adjon bele tempót. Siessen a karjaimba! Vártam a teddy maci öleléssel, de akkorát túrt az államra, még a roppanást is hallottam! Ja, az nem az volt! Rátalpaltam a csillár maradványára! Nem szitu! Tiszta menő effekt volt. Bejött, ha nem épp tovább csalapálnak. Benyomtak egy kokszost a szemem alá, meg valamit buheráltak a nyakamnál. Nem esett jól! Nagyon sírtam volna a felcserért, de aztán leesett a kegyetlen igazság. Pont most intézték be, hogy nyolc napig ne lőjek magamról képet instára.
- Miért?! MIÉRT AZ ARCOM?! – Tártam szét a karjaim. Kész, végem! Csók, kalap, fakabát! Nekem befellegzett! - Plasztikai sebészt, műtőst, csini ápolónőt! Infúziós kakkoi-ságot! – Rogytam térdre, hogy a fenébe élem túl ezt a csapást. Értem, hogy ott üsd, ahol a legjobban fáj, de ez már túlzás! Drága kenyér! Ez fatality! Nincs tovább! Bedobtam volna a fehér zászlót. Kerestem, kotortam, túrtam a zsebeimet. Nem ért egyetlen zsepit se találtam! Ekkor sasoltam a pultról lecsüngő konyharuhát. Felcsillanó szemekkel vetődtem érte. Dicsak, buksi! Mennyire, hogy jókor! Még elkapott vörös bögyös szele, ahogy térddel beleszállt a deszkába. Ottan termeszek már nem lesznek!
- Akkor csekkoljuk tángálás után! Fightzone-ba még befér! Vigaszdíj a beauty képemért! Ez több százezer lájkolót ér! Finomabban bánj vele! – Mutattam sírós pofával babapopi sztárarcomra. Rimánkodtam Zukerberger istenhez vegye a lapot és ne csépelje tovább. Bárhova, tényleg bárhova vághatott. Már, ha akart. Elmászott a terem közepére. Ramapitakusz legyek – akármi is az -, ha értettem, minek csalogat. Vágesz, hogy tökre akart, akkor meg, mit tunyulok?! Ezerrel meglódultam. Felpattantam a legközelebbi asztalra és azokon keresztül rongyoltam felé. Lelógattam kezemből a rongyot, határozott mozdulatokkal megtekertem és, amikor közel értem hozzá hasba vágtam vele, majd átvetettem a jobb csuklóján, hogy hurok kerüljön rá. Szabad kézzel megragadtam az átreppenő másik szárát, átlendültem felette és izomból átbikáztam magam felett azzal, hogy eleresztettem az egyik karommal a ruhát.
- This is Sparta! Jihááá~h! – Csekkoltam homlok elé pakolt karokkal meddig repked. - Bírod a nerd spidey-t? Tod, a kis csóró pók fazon, aki hálókat lő a kezéből! – Toltam egy lájtos bemutatót. Még a metál lövő hangokat is nyomattam hozzá. Addig szórakáztam, míg csúcs galacsint gyűrtem a konyharuhából. Felpörgettem a levegőbe és pörgésből bikáztam bele lábbal.
- Menőség lehet falon talpalni, meg ragacsos trutyival beteríteni mindent. Az mondjuk, cink lehet, ha magadat trafálod be. LOL! Poor guy, ha tökön fricskázza magát! – Nyerítettem fel a szitura. Naggyon adta! Könnyesre szakadtam. Hát, mekkora self oltás lenne már a saját képessége tökörészi be!

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #37 Dátum: 2016. Júl. 25, 00:30:59 »
Fióka nevelési akció!

Nem vett komolyan. Ami egyfelől lehetett volna ritka mód bosszantó, másfelől viszont egy harcban sose baj, ha nem forrófejű az embert. Még nem döntöttem el, hogy melyik is legyen rám nagyobb hatással. Nem mutatott eleget hozzá, hogy véleményt formáljak, és ahhoz igazodhassak.
Szóval, egészséges kíváncsisággal vártam, mivel is fog megkínálni. Hát… asztalterítővel, vagy mivel tette. Igaz, arról nem volt szó, hogy a környezetünket nem használhatjuk fel a küzdelem során. A zanpu, és a shinigami trükközés volt betiltva. Hátrébb léptem, de még így is megéreztem nem is kicsit a csapás erejét. Nem volt neki elég.  A csuklóm köré tekerte az anyagot, és elhajított vele. Ha annyira reptetni akart, nem voltam én a jónak elrontója.  Magam is a dobása irányába rúgtam el magam, megkönnyítsem a dolgát.  Az ugrásomnak hála volt annyi plusz lendületem, hogy félig megperdüljek a levegőbe, ám nem tudtam már befejezni a szaltót. Levegőbe, főleg ilyen rövid idő alatt, még a magam fajta se tud elég lendületet összegyűjteni, hogy nagyon táncolgathassak. Ahhoz szilárd pont kellett, amihez viszonyítva, amitől indítva tud az ember irányt váltani. Nem véletlen nem cikáztak magasból leejtett fa golyók a levegőbe, csak pottyantak le nemes egyszerűséggel. Esetleg, ha szárnyat növesztettem volna, de a kikötés az én róka mancsaimat is megkötötte. Csak semmi ember feletti humbug.  Így viszont a kezeimre érkeztem, majd amíg nem kapott el könyörtelenül a gravitáció, el is löktem magam, hogy nem messze, az egyik széken landoljak.
 Hasonlított a tartásom a macskákéhoz, vagy még inkább ösztönösen a rókákéhoz, ahogy az ülő alkalmatosságon egyensúlyoztam.  Közben próbáltam megfejteni, miről is magyarázott nekem. Mae~chan fordított, amit tudott, de úgy tűnt, hogy még az ő, amúgy igen csak méretes tudásában is akadtak hiányosságok.
- Spidey? - ismételtem meg értetlenkedve - és mi az a nerd? - adtam fel végül, hogy szabad a gazda a megfejtésre.
Egy nagyon röpke pillanatig még ott kuporogtam, persze fél szemmel figyelve, el tudjak ugrani, ha megint meg akar ütni. Volt egy olyan sanda sejtésem, hogy a hasamon így is egy kék folt fog éktelenkedni egy darabig. Erre a gondolatra nagyon oda nem illő mód lelkesen elvigyorodtam. Abba hagytam a látványosságot. Nem szaltózgattam a továbbiakban fölöslegesen a levegőbe, nem akartam csilláron hintázni. Még csak asztalokkal sem dobálóztam. Nyugodt mozdulatokkal léptem le a székecskémről, majd kiroppantottam a nyakam. Bemelegítésnek az eddigiek tökéletesek voltak.  Elmosolyodtam. Úgy tűnt, hogy a fiú, ha nem is veszi komolyan a dolgokat, attól függetlenül még vissza tud ütni. Lényegesen kellemesebb felállás volt, hogy erős létére komolytalan, mintha csak járna a szája, minden mögöttes erő nélkül. Visszasétáltam a korábbi,  bútoroktól már viszonylag megtakarított kis területünkre. Megálltam a szélén. A hakamámtól annyira nem látszódott, hogy az első lábam kissé berogyasztottam, a súlypontomat középre helyeztem, ám ennek hála, a pillanat tört része alatt tudtam bármelyik lábamra ráhelyezni a teljes súlyom. Ez az egyszerű, szinte észrevétlen, mindenesetre nem túl feltűnő, vagy fenyegető alapállás, meglepő mozgékonyságot biztosított. Arról nem is beszélve, hogy egyaránt lehetett közepes, vagy magas rúgást indítani belőle.  Ám nem ez volt a végleges.  Visszahúztam a mellkasom mellé mind a két öklömet, majd két kört írva le mind a két talpammal, egy aprót előre léptem. A végeredmény nem sokkal lett jobb. A jobb lábam pár centivel előrébb volt, de még így is kicsit csámpásan egymás fele mutattak a lábujjaim. Mind a két térdem be volt rogyasztva. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, majd magam elé nyújtottam a két kezem. Ki voltak nyitva a tenyereim.  Nem látszódtak rajta, de sokat gyakoroltam velük. Egyfelől az akupunktúrához is kellett, másfelől a thai~chi se volt egy tőlem távoli dolog. Ezt viszont teljes egészében Mae~chan tanította nekem. Még egy gyakorló bábút is beszereztem hozzá. Kissé más féléket, mint amikkel az Akadémián gyakorlatoztunk.
Intettem neki, hogy támadhat. Megvártam, hogy közel jöjjön. Már számoltam rá, hogy akár fegyvert is faraghat bármi körülötte lévő eszközből. Nem is akartam neki ellen tartani. Egyszerű volt a képlet. Az erő, amivel támadni fog, abban a pillanatban pusztító, amint ellenállásba ütközik. Épp ezért, inkább csak egy nagyon picit az irányát kell eltéríteni a siker érdekébe. Erre mondta mindig Mae~chan, hogy képzeljem víznek magam. Képlékeny, mégis hatalmas erőt képvisel. De nem csak magam képzeltem el víznek, hanem az ellenfelemet is. És nem akartam a hullámot megtörő fal lenni, hisz nem csak a hullám törik, a fal is sérül minden egyes alkalommal. Apró mozdulatokkal próbáltam hát épp csak kicsit eltéríteni a támadások irányát, hogy ne én legyek a célpontjuk, hanem mellettem landoljanak. Így nem is volt szükségem ökölre. A víz mozgását, ahogy Mae~chantól tanult mozdulatokat neveztem, és a thai~chi inkább levegőre hasonlító mozgáskultúráját igyekeztem ötvözni, és persze közben folyamatosan tartani a köztünk lévő kicsike távolságot. Ez kérdés nélkül közelharci harcmodor volt. Egyszerre védekező, és támadó. Noha egyelőre fel akartam térképezni az ellenfelem, ezért védekeztem.  Ennek ellenére, ha még sem vett volna túl komolyan, egy könyökütéssel még mindig bekínálhattam.  Bár már magamban sajnáltam volna, hogy ha megint az arcát sikerül eltalálnom. Inkább a gyomorszájára céloztam.



(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #38 Dátum: 2016. Aug. 28, 21:06:35 »
Vörös az bögyös!

Clap! Clap! Lájkoltam! Atomra megtapsoltam, ahogy ráfarolt a székre. Csíptem ezt a lazaságot. Bejövös téma volt! Löktem rá az elismerő pofát, mert ez totálisan like a boss showtime-ra sikeredett. Ha meg szándékosan tolta, akkor főleg! Teljesen bejövős! Feltartottam a kézemet, be se ficcenjen. Lőttem róla pikcset, amit ezer meg egy hashtag-el toltam fel instára.
- Már mondtam, Redone…az a pjú-pjú csókisz! – Toltam be még egyszer a Spidey lövöldözést, de nem koppant neki, ezért felcsaptam gugli barátomat. Jeleztem neki, ne tángáljon, mert béketárgyalásra érkezek. Beizzítottam egy jótyúk vidit és elé tartottam. Ezzel lecsekkolhatta, miről zagyválok.
- Peter Parker a földönfutó neve. Tini okostojás, aki mindenféle műszaki cuccokat kukázik és szerelget sulesz után. Becsípi valamilyen pók és atomkircsi képességei lesznek. Tud falon mászni, van menő pókérzéke, ami becsenget neki veszélynél, szupcsák az érzékei, meg ilyen guszta pókhálókat lövöldöz ki a csuklójából. –
Megvártam, míg lecsorog a videó, de a related az ősellenségem. Tök funny összevágásokat dobott ki a legó sorozatból. Ráértünk, vagy micsi, ezért azokból szemecskéztem Zsivány kettesnek. Kérdezett, akkor toltam neki infókat, éppen micsodát lát, vagy kik futkorásznak a kijelzőn. Haver! Könnyesre vonyítottam magam, csak beközölték, hogy nem mozizni vagyok itt, hanem lepacsiztunk fájtolunk, úgyhogy szenvedéssel teli nyűglődéssel lézengtem vissza az eddigi helyemre. Az egyik videó alatt tök menőséges zene csorgott. Kipiszkáltam a lejátszóból, míg vörös bögyös előkészült az újabb menetre. Nagyon bejött a zene, ezért fullra toltam a hangerőt. Előbb ujjal, aztán fejjel doboltam a pörgős ritmust. Elkapott a feszkó, mert bemoccantottam a lábamat. Apró szökkenésekkel haladtam jobbra, aztán balra. Úgy kentem neki, mint a Rocky! Még a kezeimet is ökölbe szorítottam. Lazán a mellkasom elé tartottam.  Tökre, mint a filmekben! Már, csak a ring, csiling, naggyon dupla „c” táblás lánykák, meg a bemondó pingvin hiányzott. A bibergőc, hogy nem tok bokszolni. Viszont a feka fazonok talajon pörgését komáztam. Hip hop sztájl tottálisan bejött! Nem is csűrtem tovább a pattogást, nagyobb terpeszbe lendültem, ahonnan jobb kézre támaszottam magam. Váltott karral körbe lendítettem a lábaimat párszor, had pörögjek be fullra. Amikor meg volt a tempó ledobtam a vállam és lendületből toltam jobb kezenállásba magam. Az egyik lábamat felküldtem az egekbe, másikkal felkanalaztam az előttem heverő széket. Dekáztam vele egyet, aztán felcsűrtem a levegőbe. Magamat közben talpamra lendítettem, így a széket mozgásból zsebelhettem kézbe, csaphattam magam elé és pattanhattam fel a tetejére. Széles vigyorral kuksoltam lótuszülésben. Nem csak csinos vörösöknek ment a mutatványos pékség! Én is remekül űztem az ipart!
Virultam, mekkora raj vagyok. Darabig. Utána pause. Vágtam ám! Láttam, láttam, hogy vörös bögyös ciccel, menjek mán. Én meg ki lennék, ha megváratok egy szépséget, aki engem akar? Bal kezenállásból hátra döntöttem a széket, mert rátehénkedtem a támlájára. Ahogy a cucc vágódott velem, úgy húztam be a lábaimat és fordítottam irányzékot. Előre lendített lábakkal, kaptam fel a széket és dobtam magam elé, hogy keresztbe tett díva üléssel csúszhassak rajta bődületes szpoijlerekkel megáldott vörös egyes elé. Sunyi vigyorral integettem neki. Kínálta az orra az ütés, de á-ááá! Nőket nem bántalmazok lökhárítók felett. Helyette megtámaszkodtam a támlán, úgy lendítettem előre a lábam előbb oldalsó rúgással kínálhassam be, ahonnan váltott lábbal, forgásból másikkal küldhessem előbb derékon, aztán térdhajlaton, majd visszaforgásból guggolásból kaszálhassam el a lábait.
- Vhoa, vhoa Rubintka! Elszédítesz! – Fordultam át lendületből, nehogy túl közel keveredjek a vészhez. Az lepottyant, hogy nem pályázik a skalpomra. Ráállt a lekoptatásomra. Még mindig! Már a friendzone, vagy fightzone se működött. Sad story! Pedig és próbálkoztam, de, ha nem, akkor igen! Ismerem ám a női logikát! Minél jobban tiltakozik, annál jobban akarja! Kivéve, amikor ténylegesen nem. Nem para! Most én tudtam, hogy nem erről van szó, csak kéreti magát!
- Melyik csingacsunga shifu-tól tanultál? – Szökdécseltem tovább a muzsikára. Széles vigyorral megdörgöltem az orromat. Bejött ez a diszkó balhézás. Máskor is kéne alá nyomni.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #39 Dátum: 2016. Nov. 12, 01:31:33 »
Fióka nevelési akció!(?)

Akár honnan is néztem, jól mozgott. Ha bolondozott is, uralta a testét. Összehúzott szemekkel figyeltem, hogy miként támadott. Visszafogta magát. Noha nem ismertem azt a harcmodort, amit alkalmazott. Úgy figyeltem, hogy a zene ütemére mozdult. De maguk a mozdulatok furcsák voltak. Talán ennek köszönhettem, hogy beszerváltam egy derék és egy térdrúgást. Azzal a lendülettel, hogy összecsuklott a lábam, löktem is magam bukfencbe előre.  Ahogy néztem, ő is épp a kartávomtól távolodott el. A kérdésére inkább leültem egy székre.
   - Játsszunk inkább kérdezz feleleket? - kérdeztem egy parányi sóhajt elnyomva. Nem vett komolyan, visszafogta magát. Én se most kezdtem a szakmát, hogy ne vegyek ilyesmit észre. - Ha nem harcolsz teljes erőbedobással, úgy nincs értelme… - jegyeztem meg, kissé talán csalódottan. Jó küzdelemre számoltam. Érdekes volt, de amíg a fiú nem érzett méltónak rá, hogy ténylegesen kiálljon ellenem, addig nem volt értelme provokálnom, vagy erőltetnem a továbbiakat. Ha ezek után sem adott bele mindent. - A harcművészetet még emberként tanultam, A Tokugawa sógunátus ideje alatt, ha ez mond neked valamit. Az apám volt a mesterem is egyben. Legtöbbször a túlélésért kellett küzdenünk, csatamezőn, szóval gyerekként eléggé rászoktam, hogy csak érzékeny pontokra támadjak… - mosolyogtam rá, kissé talán gonoszdin. Ahhoz képes még így is megkíméltem, és nagyon finoman bántam vele.
   - És te? Nem versz át a bolondozásoddal. Magam is harcművész vagyok, tudom, hogy te sem vagy különb. Miért nem támadtál rendesen rám? És milyen harcművészetet gyakorolsz? - kíváncsiskodtam lelkesen. Közben kinyújtottam a kacsóm, magam mellé, mire mondhatni megjelent benne a kardom. Legalábbis külsős szemmel így lehetett érzékelni, holott csak visszakértem a shikigamimtól. Nem vettem le róla a szemeim ilyen apróságok miatt.  - Volt mestered? Merre tanultál? Stílust vagy iskolát? - Mivel a csapos úgy döntött, nem nézi végig a pusztításunk, és idő közbe lelécelt, így felkeltem, kitettem a „zárva” táblát, majd megkerülve a pultot, kiszolgáltam magam. Kerestem egy kellemes kis üveg… na jó, nagy üveg alkoholt, meg kotortam a pult alól két pár ép üveg poharat, egy pár,  amolyan söröskorsó fajtát, meg egy pár kis talpas poharat. Ezekkel tértem vissza a fiúhoz.  Az egyik talpast oda löktem elé. Kicsit előkukucskált krimókba nevelkedett rovott múltam, szóval csak meglendítettem a poharat, ami aztán olyan becsülettel szánkázott végig az asztalon, és állt meg előtte, hogy egy cseppje nem ment mellé.  Igazi jó féle brandyt töltöttem bele. Magam se hagytam ki a jóból. A krimónak már úgy is mindegy volt… meg nekem is. Az egészet fel kellett újíttatni. Nem voltam hajlandó ilyenekkel foglalkozni egyelőre.  Ahogy kifogyott a pohara, mellé löktem az egyik üveget is.
- Az a zenés, amit csináltál, az mi volt? Amikor pörögtél a hátadon meg furán mozogtál? - még sose láttam olyat. Érdekel, hogy az mi volt.  - Ez valami személyes stílus? Vagy mester tanított ilyesmit? - találgattam - Esetleg tengeren túli? Nem japán? - összeráncolt homlokkal méregettem a fiút. Merre lehetett kiképzésen, és milyenen?  Belekortyoltam a magamnak kiöntött almaboromba, miközben érdeklődve figyeltem a srácot.  Próbáltam rájönni, mi is lehetett a korábbi. Egyik eddig találkozott ritmussal, mozgásformával sem egyezett.  - Lehet ennek a fura zenének a varázsa… - dünnyögtem halkan az orrom alá közben.



(click to show/hide)

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #40 Dátum: 2017. Febr. 04, 18:53:49 »
Vörös az bögyös!

Brutality! Ez a rubintocska fullra máshogy muzsikált, mint az átlag csajok. Haláli! Problem? Nope! Ha már helyet foglalt, akkor felfetrengtem a legközelebbi asztalra. Döglött halként csusszantam fel rá. Oldalasan toltam, csak olyan draw me pózosan. Még a fejemet is betámasztottam a tökkéletes pózhoz. Onnan skubiztam, mert naná érdekelt, mit szeretne, ha már verekedni nem akart. Lőttek a fogadásnak. Nem mintha előhozakodtam volna vele, most akkor ki nyert és ki jön kinek, na meg mivel. Totál véletlenben szenilis lettem. Oho-ho! Mármint, csak figyelmes gentlemanus! Nem szakítottam félbe! Ha már láthatóan más funny játékot akart lezavarni.
- Okkerpamlag! – Lőttem neki kacsintást, dobhatja felém az első pörisen szaftos kérdését. Vannak ám sztorik a farzsebemben. Mindenre emlékszem ám! Amire nem az tutira nem történt meg, mert az ki van csukva, hogy azért nincsenek róla fogalmaim, mert detoxosan részeg lehettem. Erről is szépen megfeledkeztem, bár úgy nem volt nehéz, rögvest nekem lett feszülve, vérig sértettem a bársonyos női lelkét, mert nem harcoltam elég keményen. Hát, nem gondoltam manapság már erre buknak a fájter csajok. Az már lejött szeretik a bunkó, felvágós városi suttyókat, de arra még nem gerjedt egyik se, ha barbár állatként elvertem. Lehet, rubintka szado-mazó dominaságban szenveleg?
- Nananana….na! – Tartottam fel a kezemet, miután le lettem támadva csalás, vagyis lazsálás vádjával. Itt azért tarthattunk némi pauzt! Nem csak egy lyukra megy ez a játék! Engedtek játszani! Akkor meg magát is vegye elő! - Te se adtál bele mindent. Akkor én minek tenném? – Vontam meg a vállaimat. Nem most estem le a falvédőről, hogy ne lőjem be, mikor akarnak ténylegesen megölni, vagy fogják vissza a maflásukat. Itt mindkettő játszott és nem én voltam a kihívó fél. Amúgy se szoktam random csini csajokat lestoppolni kocsmai verekedésre. Meg és nem kidönteni szeretem a pipiket. E van! Mocskos, züllött, undorító pasi vagyok…
- Ahha-ha! – Kocogtattam meg a halántékomat, merről fújta a szellő. Nem sokat konyítottam a régebbi, meg mostani harcművészetekhez. Nem bújtam könyveket, meg lájv adásokat, meg kotortam mindenféle mesterhez fejtágításra, milyen flancos csetepatékat találnak fel, de kábéra a klasszikabb verziókkal tisztában voltam. Főleg, hogy jó párba bukfenceztem már bele. Főleg mostanság. Na ja, meg diákként a hőskoromban is találkoztam csodákkal egy-egy nyílt napon.
- Vagyis primerben fegyós vagy. Stimm? – Sóhajtottam fel elgyötörten, megint ilyen penge mániással hozott össze a balszerencse csillagom. –Mielőtt kérded a dús ajkacskáiddal: azokhoz nem konyítok. Fufufu-h! Kicsit se! Van született ellenség, akkor nekem a fegyók! Max ennyire megy! – Tartottam felé a kezemet, adja mán oda egy fél pillára a kardját. - Nyugge! Meg se fog neki kottyanni! – Mozgattam az ujjaimat puppy szemekkel megspékelve, ne legyen már gonca. - Mezei penge is megteszi. – Dobtam hozzá, hátha lapul még nála valami. Nekem egyre ment. Sajátomat úgy se cipeltem ivászatra. Nem, mintha amúgy hurcolnám. Úgy se csípjük egymást Tora-val. Útban is van. Nem tok tőle szabadon mozogni. Folyton beakad, felakad, meg lehúz a bődületes súlya. Yep-yep! Csak a baj van vele. Maradjon, csak…ehm…merre is lehetett? Most, hogy így bevillant, már nem dereng a led izzó, merre tettem le.
Kutakodtam a lomtáramban, de előkapott egy retikült, amiből meg fegyót. Besza-behu! Agyam dobtam el! Tégla? Vazzeg! Smafu! Máma már a katana-t a kézi szütyikéből a menci! Kajakra telibe röhögtem. Bocskor pacsker! Ez akkora poén volt! Azért a cuccot elkanalaztam, ha már odalógatta nekem. Kiszerencsétlenkedtem a tokjából. Aszittem már azzal a lábfejembe eresztem. He-he! Megaszondtam az ellenségeim. Nem para. Megkuksoltam az élét. Vágott, mint a beretva! Téll! Kész rejtély azokkal még, hogy nem nyestem el a gigámat! Kész magic! Mindegy, mutiztam, hogy ez a cucc téll megvágott. Bibis lett a mutatóujjam. Aztán körbe sasoltam, de nem volt semmi masszív támaszték. Akkor maradt a segéderő. Máshogy nehezen domborítottam volna.
- Beszállnál csincsa tartónak? – Nyújtottam vissza a markolatot. Jobb, ha nincs nálam. Kajak! Eskü nem kamuzok. Így lesz a tuti. - Aztat mondja, hogy…- Masíroztam be elé, miközben lelazítottam minden porcikámat. - Bökj ide vele! – Lőttem be mutatóujjal a kulcscsont és szegycsont feletti kis gödröt. Megvártam odapakolássza, aztán helyre rakosgattam magamat, de nem volt trú a szitu. Nem feszült nekem a penge. Így aztán nem sokra megyek ezzel a cuccal.
- Hej-hej-hejló! Aggyá neki nyomatékot! – Mutogattam a kezemmel, még, még, még, adj csak a pénz engergiákat. - Startot kiáltok, akkor tolj bele mindent, mintha bbq nyársra tűznél. Rendibendi? –
Eresztettem le a karjaimat és fújtattam párat. Beszipuztam jó alaposan a kocsma bódító pia szagát. Majd nem elcsábultam a pult felé, hogy legurítok egy bátorító felest, de összekanalaztam magamat. Nem pörögtem semmin. Nem skubiztam rubintocska gyönyörű domborulataira sem. Totál beteg fazonként, csak lézengtem a semmibe és a torkomnak feszülő pengére zombultam rá. Amikor totál egyenletesre lementem már zen-be és a penge is fullosan kibérelte a nyakamat, akkor jöhetett a műsor.
- START! – Erre teljes erővel toltam előre magam. Nem fejeltem bele öngyilkos krapekként a pengébe. Nehehehem! A szuicid hajlamok messzire kerültek. Az egész testemből toltam a pengét, amit meg rubintocska nyomott felém. Nahaggyon figyeltem rá, vagyis a dákó…köhöm fegyója szexuális zaklatására. Amennyivel tolta, annyival nyomtam vissza. Ezzel csiki-csukiztunk kicsikét, aztán felfüggesztettem a játékot. Leguggoltam a keze elől, hátha totál véletlen rám huppan a lendülettel.
- Pöpi penge! – Dörgöltem be a torkomat széles vigyorral. Seggre huppantam. Valami utángyártott játék fegyó lett volna, simán belém törik. Túl trú vagyok! Ez vitathatatlan! Történelmi tény! Benne vagyok a szó meghatározó, vagy micsodázó lexikonban! Vagy leszek! Lehet, erre költöm a kövi zsebpénzemet! Ha lesz. NagyPé mostanság home-ban se szívesen lát, nem, hogy zsozsit csengessen. Muszáj leszek bedobni a cuki unoka stílust! Be kell az öreg pocakját vakargatnom!
- Tám-tám-tááááám! – Dőltem hátrébb dramatic mókus ábrázattal. Lebuktattak! Kővé meredtem a sokkolódástól! Oda az álcám! Vége a karrieremnek! Mondjuk, peros pont! Valaki észlelte. Túl tehetséges színész vagyok. Mit tehetnék? Eddig még nem sokan bökték ki, hogy lenne konkrét harcstílusom.
- A megbékélt Shifu Shi Yun Jin… - Kuncogtam az orrom alatt, mert, ha ezt hallaná, tutira körbe kergetne az egész hegyen. Jobb egészségnek örvendett, mint én valaha! Vénnek meg akkor se lehetne nevezni, ha vaksi lennék. Na, de ne hozzak már teljesen szégyent a kopasz fejére. Még a végén meghallja a brutál éles füleivel és átruccan Kínából, hogy popón billentsen. Feltápászkodtam. Kihúztam magam. Mély levegőt vettem, mert ezeket az infókat nem tegnap mondtam el utoljára. Várjunk-várjunk! Mondtam én ezt valaha? Hijje! Fogalmam sincsen! Én nem tanítottam, meg a világot is csak képletesen jártam. Shifu megtudja, nem hirdetem az igét…o-ooooh! Bajban vagyok!
- Xiāo, 36. generációs shaolin kung fu harcos szerzetes. A Songshan shaolin templom vezetőjének, Shifu Yun Jin-nak diákja. – Pakoltam a bal tenyeremhez az öklömet és hajoltam meg. Ki fognak csinálni! Még, hogy NagyPé! Shifu-hoz képest semmi az öreg! Kezdenem kéne ásni a síromat…
Bevakartam a fejemet. Már kezdtem a vesztemet érezni. Közel! Nagyon közel! Hány éve is jöttem el? Négy? Shit-shit-shit! Nekem lőttek! Még jó, hogy kaptam piát. Egybe letoltam. Előbb a rövidet. Aztán utána dobtam az üvegből, amennyit bírtam. Már fullra rágörcsöltem mentő sztorikat találjak ki. Azzal engedett el, hogy tanuljak, meg terjesszem az igét. Hát! Izé! Terjedni, terjedtem…shit! A NET! Tuti nézi! Az öreg mindig májer volt ebben! Bakter! Le kell törölnöm magam! Most! Álnév kell! Új ID! Befosok! Kendőmet rá, hogy mindent tud, mármint vágja, mennyire nem azt csinálom, amit kéne! Aj-jaj-jaj! Szent reumás fánk! Nagyon meg fog ölni…
- Ahha…az nem harc! – Kutakodtam rubintocska gondolatmenete után. - Hip-hop! Amcsi földön elterjedt feka tánc. Arrafelé nagyon menci pölö Brooklyn-ban. – Pöccintettem elő a telómat, hogy mutogassak neki vidit. Ha már a youtube haverom. Erre is simán behasznosíthattam. Meg kotortam neki műsort shifu-ról. Volt belőle dögivel. Én megaszontam májer az öreg! Lehet tőle örököltem? Benne van a pakliban. Van még hova poké fejlődnöm, de ha a végén kapok egy vezetői pozit, teljesen szupper lesz!
- Tanít külföldi diákokat is. Lehet zaklatni kérdésekkel. Nagyon fémösz az öreg. Meg ott van Shi Yan Shi szerzetes. Őt komálnád! Tradó kínai gyógyászattal, qigong-gal nyomul. Csomó mindent tud a buddhizmusról is. Két lábon mászkáló kódex. Mindenre tud válaszolni. Naggyon komoly, golyófej! –
Kutattam rá a csincsa honlapunkra. Terjesztés pipa! Boccser shifu eddig tartott, de elkezdtem pótolni a lemaradást. Holnap tutira hozzányomom az insta meg fész oldalaimhoz. Kajak tele lett a liberóm.

* Xiāo: Kínában kapta a szerzetesektől ezt a nevet. Először a kicsi mérete miatt, aztán a mestere kicsikét más jelentést adott neki. Jelenlegi iratában: tigris üvöltése, 虓
* videó a mesteréről
* mestere sulija

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #41 Dátum: 2017. Ápr. 14, 02:08:03 »
Fióka nevelési akció (?)

Sóhajtottam egyet, hogy visszakaptam a labdát. Parányit meghajoltam, bár még mindig nem lettem teljesen meggyőzve. Valamiért az volt az érzésem, hogy ha én mindent beleadok, akkor is hamarabb verette volna magát harcképtelenre, mint hogy ténylegesen maga is belelendült volna. Vagy halogatta volna addig, hogy már nem bírt volna. A harcművészet, amit gyakoroltam, nem épp a lassúságáról volt híres…  Vagyis ha nem kap észbe időbe, akkor már esélye se lenne észbe kapni. Sóhajtottam egyet újfent, mire idáig értem a gondolatmenetben. Valahogy úgy éreztem, hogy erről a játékról most lecsúsztam. Nem erőltettem hát tovább a témát.  Főleg, hogy sikeresen eltereltem, attól tartok pont én, picit más vizekre a témát.
   - Szamuráj voltam már emberként is. Szóval igen, fegyverforgató volnék. De ez nem jelenti azt, hogy a pusztakezes harcmodor távol állna tőlem –mosolyodtam el - A fegyver a tested része. Rendes esetben legalábbis. Vagyis, ha nem tudsz fegyver nélkül mihez kezdeni, akkor fegyverrel se tudsz, csak egy bizonyos fokig fejlődni. Vagyis mondjuk úgy, hogy mind a kettőt tanultam - bólintottam egyet, mivel úgy éreztem, hogy sikerült elmagyaráznom rendesen.  Kivételesen nem sikerült eltalálnia. Már ráéreztem, hogy nem mindenki fegyver specialista. Bár még magam sem tartottam annak, lévén nagyon sokat kellett még fejlődnöm. Ráadásul annyi féle harcmodor, és lehetőség volt. Bolond dolog lett volna lekorlátozni mindenkit egy féle stílusra. Így csak sunyin mosolyogtam, ahogy egyből tiltakozott, ne is jusson ilyesmi az eszembe. Arra fagyott csak az arcomra a mosoly, amikor el akarta kérni Gin~chant. Felvont szemöldökkel, de szó nélkül néztem rá hitetlenkedve. Úgy sejtettem, hogy nem volt szamuráj, azért is jutott egyáltalán az eszébe ilyesmi. Arra már picit jobban felengedve szusszantam, amikor kijelentette, hogy nem ragaszkodik Gin~chan személyéhez, csak egy penge legyen. Elővettem Táskát, volt benne nem egy kard. Kiválasztottam egy régit, ami noha nem volt zanpakuto, attól még én láttam a lelkét. És ajánlkozott a feladatra, így engedtem neki. Oda adtam a fiúnak. Tényleg úgy fogta a kezében, mintha attól tartana… nem is tudom… hogy leharapja a fegyver tőből a karját? Valami ilyesmi jutott az eszembe, ahogy figyeltem. Ügyesen elvágta vele az ujját, csak hogy meglesse, mennyire éles. Nem mutattam, hogy magamban épp szolidan kezdtem el sóhajtozni a látottakon. Mármint előre szólt, hogy köze nincs semmi kaszabolóhoz, ahogy Masaki~san mondaná. Így meg, hogy előre figyelmeztetett, már nem éreztem jogosnak, ha kis, vagy épp nagyelőadással egybe kötött fejmosást tartottam volna, hogy hogy tehetett ilyet. Csak szó nélkül vettem vissza, amikor végül úgy döntött, hogy mégis jobb helyen van az a penge az én kezembe. Majd nem kicsit homlokráncolva néztem rá, végig hallgatva a kérését. Nem voltam benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet lenne. Az persze kérdés sem lehetett, hogy semmi féle lélekenergiát nem vezetek a pengébe. Továbbra sem volt szándékom megölni a fiút, vagyis csak technika és izomerő volt, amit hajlandó voltam használni. Azzal viszont… kíváncsi voltam, őszintén bevallva, hogy mit is szeretne mutatni.  Picit a hideg futott végig a hátamon, amikor a nyakához irányította a penge hegyét. Nem csak nekem… a penge lelke is le volt döbbenve. De tettük, amit kért. A két kulcscsontja közé irányítottam a hegyét a fegyvernek, majd annyira óvatosan érintettem a bőréhez, hogy az amúgy a borotvánál is élesebb penge nem sértette fel a bőrét. Aprót bólintottam az utasításaira. A saját életét vitte a vásárra, hagytam, hogy utasításokat osztogasson. Úgy ítéltem meg, hogy ezzel, már eléggé kiérdemelte, hogy hallgassak rá.  Azt kérte, hogy amikor szól, akkor döfjek. Így aztán amikor szólt én döftem. Nem fogtam vissza magam. Elkerekedtek a szemeim, hogy kiderült, penge álló a srác!
   -Ez! - szólaltam meg, amikor végre elvehettem a pengét. - Ezt nem tudom, hogy csináltad, de nagyon komoly volt! - lelkesedtem, és észre se vettem, hogy közben a saját nyakam fogtam cseppet meg.  - Normál esetben a nyakcsigolyáidat is felnyársaltam volna ilyen erővel. De semmi! - egyből kíváncsi lettem… nem is kicsit - Ez amit csináltál! Döfések ellen használ? Bárhol? És a vágások? Azok ellen is véd? - izgatottan telepedtem fel a székre. A kard persze eladdigra már eltűnt Táskába megint. Kíváncsian hallgattam a kapott információkat. Nem picit pörögtem fel, amikor elárulta, hogy Shaolin szerzetes. Nem csak én lelkesedtem fel a hallottaktól. Kei~chant is érzékeltem, hogy megélénkült. Tisztelet teljes meghajlással fogadtam hát az ő meghajlását is. -Megtisztelsz a bizalmaddal, hogy ezt megosztottad velem - mondtam, és tényleg úgy is gondoltam. Ez a pár mondat, amivel bemutatkozott. Nem voltak kétségeim, hogy rengeteg, és nagyon nehéz munka van mögöttük.
   -Hip hop? –döntöttem oldalra a fejem.  Szerencse volt, hogy kisegített, gondolom látva az értetlenkedésem. Furcsa volt, amit láttam.  - Ezt mire … vagy miért csinálják? - nem teljesen tudtam rajta eligazodni.- És ezen a Brooklyn nevű helyen tanultad te is?
Gyorsan sikerült elterelnie azonban a figyelmemet. Bemutatta a mestereit videón. Egy valami különösen megragadta a figyelmemet. Azt állította, hogy Qi Gong~ot is tanult.
   - Qi Gong! - nem bírtam ki, hogy ne csapjak le az alkalomra - Én azt most szeretném megtanulni. Volna kedved gyakorolni velem? - kérdeztem. Lényegesen más lett volna edzőpartnerrel edzeni, mint egyedül, azokat a szegény bábokat nyomkodva, miközben próbáltam betippelni, hogy vajon a mozdulat sor, amit épp ki próbáltam másolni a tekercseim egyikéből, azok jók~é.  Kissé talán túl lelkesen vettem magam elé újfent Táskát, majd lelkes kotorászás után vettem is elő az egyiket, hogy kiterítsem az orra elé. Egy igazi, jó pár ezer éves tekercs volt. Igaz, már ez is csak másolat, mivel az eredetit otthon hagytam, a templomnál. - Ezekből próbálkozom elsajátítani, de valamiért úgy érzem, hogy nem az igazi a történet - magyaráztam, még mindig talán túlságosan is felpörögve.  Egy mosolyt újfent elnyomtam. Kei~chan izgatottságának is engedtem - Mesélnél, hogy milyen egy shaolin templomban edzeni? Gondolom akkor ott is éltél. -elnyomtam egy apró sóhajt - Nőként engem az ilyen helyekre nem szoktak beengedni. Az Élők Világában semmiképp. - nem adtam jelét, hogy szomorú lennék miatta. Ezek voltak a tradíciók, tiszteletben kellett tartanom. - Bár érdekel, hogy milyen lehet. Elmeséled? - ki nem hagytam volna egy ilyen alkalmat. Picit többet megtudhatnék? Persze eljátszhatnám, hogy fiú alakban sunnyogok be tanulni közéjük. Még sem tettem. Ha már valaki a harcművészetét bízta rám, megtisztelt ilyen mód a bizalmával, akkor nem volt képem hazudni neki… ilyen módon sem! Szóval maradt a kíváncsi kisróka, aki csillogó szemekkel várta, hogy meséljenek neki a titkos, és rejtett oldaláról az életnek.



(click to show/hide)

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #42 Dátum: 2019. Aug. 22, 14:34:23 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Mióta Chiyo Taichou nincsen, azóta egy hatalmas űr kering bennem. Pontosan olyan érzés mikor Nee-chant is elvesztettem. Erős fájdalmat, ami nem akar megszűnni. Majdnem el is bőgtem magam, mint egy kis baba! Szerencsére viszont a körülményeim azért kezdenek jobbá válni. Bár azért nagyon nem kellet nekem az a nemes mit tudómén ki fazon, aki söpredéknek nevezett, de legalább találkoztam egy Yuusuke nevezetű tatával, aki nem is olyan tata, mint aminek hittem! Tök jó arc! Ramenezni is elhívott pedig simán visszavihetett volna az Akadémiába. Persze ami sose változik az mindig is uncsi, fárasztó és nagyon idegesítő. Az Akadémia például pontosan ilyen. Idegesítő tanárokkal, osztálytársakkal. Alig vártam, hogy egy kicsit végre ki szellőzhessem a fejemet. Amint kicsöngetnek végre, elsőként megyek ki a teremből egészen a szobámig, hogy magamhoz vegyem a kardomat, amit Chiyo csajszitól kaptam meg az asauchimat is magamhoz veszem mert fontos, hogy szoros kapcsolatot ápoljak a zanpakutoummal vagy valami ilyesmi! Mindegy! Amint kiérek az Akadémiából, tetszőlegesen választok egy utat majd indulok annak irányába. Azt hiszem most balra megyek, ha minden igaz. Valahol csak találok egy jó edző helyet magamnak! Lehetőleg egy olyan helyet, ahol nem lesznek zavaró tényezők. Miközben haladok előre, két kezemet összekulcsolom és a fejemhez rakom. Egy időre fel is nézek az ég felé. Kissé borús az idő, de nem annyira vészes. Legalább nem sülök meg! Hirtelen ricsajok zajára hegyezem a fülemet. A hang irányába rögtön kiszúrok egy feliratot.
- Kenpachi ivója? Hát ez meg mi?
Szerinted kretén?
Zanpakutoum kérdésére összeráncolom a szemöldökömet. Micsoda kedvesség! Egy idő után azért rájövök mi ez. Ez egy kocsma! Viszont a kocsma mellett mi ez a tömegnyomor? Kíváncsiságom nem hagy nyugodni így igyekszek befurakodni a tömeg közé. Nehezen férek át és olykor félre is tolom picit a shinigamikat, hogy adjanak már helyet. Ezek a pupákok komolyan! Menten felidegesítenek! Széles mosolyt engedek meg magamnak mikor észreveszem mi is folyik itt. Konkrétan két shinigami párbajozik bambusz kardokkal. Ez egy küzdő tér! Kiiiiráááály! Ahogy látom két tiszt éppen próbálja laposra verni egymást. Az egyik egy kigyúrt fazonnak néz ki és kopasz, míg a másik nyúlbéla, hosszú hajjal. A küzdelmet nézve a kopasznak esélye nincs. Akár hányszor felé igyekszik csapni, mindig kitér előle és egy, kettőt bevág a nagyobbiknak. Végül a küzdelem azzal zárul, hogy a kopasz megismeri a földet, miután a nyúlbéla kigáncsolja és a bambusz kard végét a torkához szegezi. Amint bejelenti, hogy feladja mindenki rajta röhög. Lassan és megalázva megy vissza a tömeghez, közben a földön hagyja a bambusz kardot.
- Na ki akar lenni a következő? Csak bátran! Ne feledjétek! Aki legyőz, kap tőlem jó sok pénzt! Na gyerünk!
Na meglehet küzdeni vele? Ó, akkor ez az én időm! Rögtön határozottan kimerészkedek a tömegből majd a földön heverő bambusz kardhoz indulok és felkapom majd a végével a hapekhoz mutatok.
- Én szívesen kiállok ellened!
A tömeg hirtelen elhallgat majd jó nagy kacajt ejtenek meg. Ezekkel most mi van? Azt hiszik viccelek? Az ellenfelemre pislogok, hogy ő is röhög rajtam. Pedig nem viccnek szántam! Én tényleg kiállok ellene! A nyúlbéla fogja a hasát, miközben könnyekkel küszködik a nevetéstől. Egy idő után végre abbahagyja majd integet a tömeg felé, hogy elég lesz.
- Mond csak… nem vagy ehhez kicsit fiatal? Hány éves vagy egyáltalán kislány?
- Hét éves vagyok és egyáltalán nem vagyok kislány. Na most mi lesz? Megküzdünk egymással végre?
A tömeg újfent elkezd nevetni. Ezek nem vesznek engem komolyan. Ne már! Csak azért, mert akadémista vagyok és hét éves, könnyű préda lennék? Kicsit duzzogni is kezdek magamban. Ez kezd időpocsékolásba átmenni! A shinigami végül megfordul miután abbahagyja a kacajt és valami Kenpachinak szól oda, hogy mehet-e nyugodtan a menet. A hapek bólint rá széles mosollyal. Na végre! Valaki komolyan vesz ezek szerint! A shinigami felém fordul majd bambusz kardjával támadóállásba lép. Én jó magam alapállásba rakom magam és kiváncsian várom mit fog lépni. A shinigami mosolya egyre szélesebbé válik majd végül úgy dönt felém támad. Teljes sebességgel egy nagy erejű lefelé ívelő vágást tesz felém. Én arrébb teszek egy lépést balra és várom a következő csapását. Így is lesz! Amint észreveszi, hogy kitérek a támadása elől, rögtön egy felém irányuló oldalvágást intéz, aminek következtében én válaszul kicsit elrugaszkodom a földről és átugrom a vágását majd széles vigyorral felé nézek miután a lábammal földet érek.
- Te kis taknyos! Na megállj!
Sorozatosan elkezd felém támadni már szinte dühből. Ilyen gyorsan kilehet vinni a sodrából? Pedig ez csak a bemelegítő! Nem úgy szokás, hogy előbb megismerjük az ellenfelet aztán kezdünk mindent beleadni? Egy kicsit csalódott vagyok. Pedig az ellenfelem egy shinigami. Még is olyan lassúnak érzem az ütéseit, hogy játszi könnyedséggel kikerülöm. Ez kezd uncsi lenni! A tömegnek meg mi baja van? Úgy néznek rám mintha szellemet láttak volna vagy mi! Na jó! Jobb, ha rövidre zárom ezt! Kezembe lévő bambusz kardomat használva végre, erőből kivédem a felém jövő oldalvágást, hogy kiessen a ritmusból az ürge. Amint ez sikerül, rögtön végig húzom a pengéjén a pengémet majd balra döntöm a bambusz kardom „pengéjét” és egy felfelé ívelő vágással jutalmazom, ami az arcát találja el és kiterül. A shinigaminak ez nem tetszik. Mérgesen feláll, miközben magamon pihentetem a bambusz kardot. Ez már tényleg csalódás. Rá nézve, talán nem is húzza sokáig.
- Nézd nem akarlak megbántani de… kicsit többet beleadnál ebbe a küzdelembe? Kicsit unatkozom már.
- Mit mondtál?! Na jó! Adok én neked kihívást!
Látom, hogy a szabad kezét felhasználva, tenyerét felém nyújtja. Rögtön kiszúrom a turpisságot. Ez Kidouzni akar! Na azt lesheti! Mielőtt még elkántálná a varázsigét én shunpot felhasználva, sikerül a háta mögé kerülnöm majd megragadnom a tenyerének ujjait és hátra kezdem hajlítani.
- Na most próbálj Kidou trükköt használni pupák! Add fel a küzdelmet!
Hogy jobban tudjam érzékeltetni számára az egyértelmű eredményt, még jobban hátra hajlítom az ujjait. A shinigami fájdalmában, végül elordítja a „feladom” szót és elengedem. A többiek csak néznek, hogy éppen mi is történt. Nem értem ezeket. Nem látták, hogy mi történt? Tisztességesen nyertem! Szinte mindenki megdermedten néz felém, miközben a legyőzött ellenfelem a földön hagyja a bambusz kardot és szégyenkezve sietve távozik.  Mintha pénzt ígért volna nem? Áááh üsse kő. Amúgy sem a pénz érdekelt. Erős ellenfelet akartam volna. Látom, hogy a tömeg feloszlik. Ne már! Ennyi volt?
- Ne már…
Amint a tömeg végleg feloszlik mindegy szálig, ekkor akad meg a tekintetem egy vörös hajú shinigamin fehér haorival. Ez egy kapitány lenne? Engem néz? Lehetséges. Minden esetre nem árt köszönni!
- Hai!
Mondom felé, miközben emelem fel a szabad kezemet afféle üdvözlés képben.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #43 Dátum: 2019. Aug. 22, 17:56:40 »
Protezsálni valakit

Mennyi idő telhetett már el? Mennyi élet veszett oda, és mégis, mintha semmi se történt volna, minden megy tovább a maga útján, új kapitányok lesznek kinevezve, új hadnagyok, és az üres rangok fel lesznek töltve, még végül néhány év múlva egy fájdalmas emlék lesz ez az egész, majd évszázadok múlva nem több, mint egy rossz álom, és végül, végül mindenki egy pletykának fogja gondolni. Az idő megfakítja a múltat, eltörli vagy éppen szebbé teszi, akármi is legyen majd, Tenkai profitált az egészből. A romokat el kellett tüntetni, új épületeket kell felhúzni, és ezt valakinek meg kellett tennie, ez a valaki pedig Tenkai volt, néhány barátján keresztül természetesen, nehogy egyesek úgy gondolják, hogy azért szerezte meg a munkát, mert kapitány volt, nem, mindenki jól járt. Mindenki megkapta a részét, és természetesen az esetleges károkat, amik Rukongaiban keletkeztek, azokat Tenkai ingyen kijavította, segített az újjáépítésben, és ezzel is új barátokat, lekötelezetteket szerzett. Yuuken bizonyára elégedett lenne ezzel a teljesítménnyel.
Lassan sétált az utcán, kezei zsebre rakva, szájában egy nyalóka pálcája volt, azt forgatta az ajkai közt. Egy kis kellemes esti séta, segít kitisztítani a fejet, és talán még valami váratlanba is beleszaladhat.
- Nocsak…- elsétált egy ivó előtt, látta, hogy mennyien vannak bent, de ez nem lehet meglepő egy kocsmától. Tovább is állt volna, ha nem csapja meg a fülét, hogy valaki valami taknyost emleget. Bal lába megállt a levegőben, visszahelyezte a járdára, majd hátrafelé visszasétált az ivó bejáratához és felé fordult.
- Utat kérnék.- nehezen tud bejutni, sőt, egyesek be se akarták engedni, de amikor kissé magabiztosabban mozdult, és ráemelték a tekintetüket, akkor már hamar meggondolták magukat. A fehér haori elég jelzés értékkel bírt a shinigamik körében. S kissé meglepve figyelte a dolgokat, ahogy egy kis shinigami palánta harcba keveredett egy valahányadik tisztel az egyik osztagból. Az biztos volt, hogy nem a 13. osztag tagja volt, őket ismerte Tenkai.
- Szhhhh, az fájhat.- látva az ujj hátra feszítését, még Tenkai ujjai is még szorosabban szorultak ökölbe, még a mesterségesek is. Ám úgy fest, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy a harcnak vége legyen, szó mi szó, meg is érti Tenkai. De így már mindenki indult kifelé, legalábbis azok, akiket csak a harc érdekelt, és a kishölgy pedig elég elégedetlennek látszott, ami egy halvány félmosolyt csalt Tenkai arcára.
- Hai, shinigami palánta.- barátságosan rámosolygott, és elfogadta a nyújtott kezet, gyengéden megrázta azt.- A nevem Tenkai, benned kit tisztelhetek ifjú harcos?- elnézve a teljesítményét, lehetséges, hogy egy jövendőbeli 11. osztagos ifjúba szaladt bele.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 625 / 30 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kenpachi Ivója
« Válasz #44 Dátum: 2019. Aug. 22, 19:59:53 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Hát ettől a harctól többet vártam volna. Azt hittem a hapek van olyan erős, hogy tovább fog tartani! Lehet, hogy csak egy gyenge shinigamival volt dolgom? Pedig úgy emlékszem általában sokkal erősebbek nálam. Ez fura. Vakarni is kezdem a fejemet. Lehet, hogy csak szerencsém volt vagy én erősödtem meg ennyire? Mindenesetre kár, hogy ezt Chiyo-csajszi nem látta. Biztos büszke lenne rám! Nézzük a jó oldalát. Legalább egy kicsit edzhettem vagy ilyesmi és végül is megmutattam ezeknek a pupákoknak, hogy engem igen is komolyan kell venni! Nem vagyok puhány! Én igazi kemény csajszi vagyok! Leszek majd olyan menő, mint Chiyo meg Yuusuke tata! Egyszer tuti! A fehér haorival lévő, vöröshajú hapeknak köszönök, aki viszonozza is. Jé! Van, aki nem akar emiatt engem megverni? Tessék! Valaki ezt nem veri nagy dobra! Nem is értem ebbe a köszönésbe mi az, ami bunkóságnak számít? Csak azért, mert nemes valaki még nem övé az egész világ! Hú, de gyűlölőm azt a népséget! Na jó egy két kivétellel. Az a Kuchiki például tök jó arc volt. Meg Hyousuke-bá sem volt sámli. Na de az a napbarnított csoki bőrű nemes a testőrével jó nagy pojáca volt! Egyszer kapjam el a grabancát! Kapna apait anyait az a pupák tőlem rendesen! Mindegy! Csak felidegesítem magamat, ha eszembe jut.
- Reinek hívnak! Mondja csak melyik osztagnak a kapitánya? Úgy tudom csak ők hordanak fehér haorit! Meg a tizenkettedik osztagosok, de nem néz ki valami agyas mittudomémnek.
Mondom ki a nyilvánvalót. Általában az ilyen tudósféléknek nagy szokott lenni a koponyájuk meg mindenfélét mondanak, aminek a felét nem igazán értem. Ahogyan köszönt nekem a hapek, nem néz ki valami agyas tudósnak. Akkor viszont csak kapitány lehet nem? Várjunk csak. Azért jött ide ez a shinigami, hogy megbüntessen? Na ne már! Azért remélem nem ezért van itt. Hiszen miért is kaphatnék ki?! Az ellenfél mondta, hogy kihívhatom! Bele is egyezett!
- Tenkai hapek! Remélem nem azért jött, hogy megbüntessen! Ha azt kérdi miért vertem laposra azt a pupákot, jogosan tettem. Kilehetett hívni én meg éltem a lehetőségen. Szóval biztos, hogy nem követtem el semmit amiért nekem büntetés járna, bár gondolom mivel egy fekete bárányként vagyok elkönyvelve szinte mindenhol így megkönnyítem magának és essünk túl rajta.
Mondom egyhangúan az utolsó mondatomat. Hiába akarnék megszökni, amúgy sem tudnék. Egy kapitánnyal állok szemben, nem pedig egy kezdővel! Ha megint megakarnak büntetni ám legyen. Csak nemértem miért kell engem folyton pesztrálni mindenért! Vannak jogaim! Nem követtem el semmit! Akkor még is mit keres itt egy kapitány? Azért, hogy megbüntessen! Ez fix! Mi másért lenne itt? Elkezd korogni a gyomrom. Bakker! Elfelejtettem talán enni? Bizonyára annyira elviharoztam az Akadémiától ahogyan alkalmam nyílt rá, hogy nem gondoltam arra, hogy egyek is előtte.
- Tenkai hapek. Van a közelben étterem? Vagy itt is lehet enni? Kicsit porzik a gyomrom!
Remélem mielőtt le leszek tolva, azért előtte teli hassal távozhatnék. Nagyon éhes lettem ettől a kis csetepatétól, amit itt le kellet játszanom azzal a nyúlbéla ürgével.