Szerző Téma: Állatkert  (Megtekintve 7593 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #45 Dátum: 2015. Jún. 25, 22:45:08 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

Meglep, mikor azt kérdezi, láttam-e lelket elporladni, mivel nagyon jól tudja, hogy valószínűleg nem a válasz, tekintve azt a tényt, hogy csak nemrég kerültem ki az Akadémiáról. Mindenesetre a kérdése hatására elgondolkozom azon, hogy milyen is lehet, mikor egy lélek a semmibe vész. Bizonyára borzalmas lehet még nézni is, hát még átélni.
- Nem, még sosem láttam olyat - felelem halkan. - Én! Én adnék nektek egy második esélyt, vagy legalábbis egy párotoknak. Tudod, szerintem ti sem vagytok egyformák, biztosan van olyan köztetek, aki imádja a vért, a gyilkolást és az emberek szenvedését. Én, talán elsősorban a tapasztalatlanságomnak és a naivitásomnak köszönhetően hiszem, hogy az előbb mondottak mellett vannak olyanok is, akik nem örülnek a helyzetnek, amibe kerültetek, így ő csak alkalmazkodtak és próbálnak túlélni. Na, nekik adnék második esélyt - mondom, miközben kicsit felpillantok az égre. Azt már nem teszem hozzá a mondandómhoz, hogy szerintem ő is ilyen, mert… mert egyszerűen úgy hiszem, nem lenne értelme. Még ha így is van, ahogy gondolom, Eli akkor sem vallaná be nekem soha. Miért is tenné? Elvégre egy Shinigami vagyok, mondhatni a természetes ellensége.
Mikor arról beszélek, hogy szerintem miért is felejtik el a lelkek az előző életüket, türelmesen végig hallgat. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert érdekelu az, amit mondok, vagy egyszerűen csak nem akar bunkó módon beleszólni a szavamba. Talán egy kicsit mind a kettő. Mindenesetre meglehetősen érdekesen reagál, a hanghordozása pedig pontosan olyan lesz, mint mikor korábban a halálról beszél, vagyis szerintem a saját haláláról.
- Értem és persze hogy nem, nem is néztem volna ki belőled, hogy ilyet teszel. Egyébként nem tudom, ha én meghalnék és lehetőségem lenne megnézni a temetésem, vagy akár a családom hát… nem hiszem, hogy megtenném. Szerintem túlságosan fája nekem a dolog. Tudod, azt hiszem, hogy ilyen téren kicsit gyenge vagyok, mármint ha a családomról van szó - mesélni részletesebben nem mesélek, mert nem hiszem, hogy érdekelnék a miértek. Mondjuk most rosszul érezhetném magam, hiszen elmondtam egy gyenge pontomat, de nem teszem, mivel a legtöbb bajtársam még azt se tudja, hogy normális, vér szerinti családom van. Azt meg pláne nem, hogy hol laknak, így nem valószínű, hogy a hollétüket bárkitől, bárhonnan meg tudnák szerezni. Az meg a másik, hogy miért akarna bárki is engem zsarolni, vagy nekem ártani? Én csak egy egyszerű rangtalan tiszt vagyok, senkinek sem haszna sem származna belőlem.
- Egy élethű kép, ami nem is ő? - kérdezem, bár inkább csak ilyen tűnődő hangon, így Eli sejtheti, hogy nem hozzá intézem a kérdést. Melyik is lehet az a technika? Kidou biztosan nem, ott azt hiszem, hogy egy klón technika van, de annál mintha több klón jönne létre. Vagy az nem is démonmágia, hanem valami más? Mindegy, majd otthon utánakérdezek valakinél, hogy tudja-e miről van szó. Persze csak diszkréten, nem kell a feltűnés.
Mind kiderül:  nem csak az én kardomon van különleges ismertető jegy, miszerint jég elemű, hanem Elién is, bár neki a pengén van a hópehely, nem pedig a keresztvason. Szívem szerint megkérném, hogy mutassa meg, de végül nem teszem, majd ha akarja felajánlja ő maga. Mindenesetre mosolyogva bólintok a mondandójára.
- Egy kisállat simogató. Tényleg? - lelkesedem fel megint. - Merre? - nézek körbe, hogy én is meglássam a táblát, amiről Eli beszél, amint ez megvan, visszatérek a földre és el is indulok a megfelelő irányba.
- Egyébként a plüss sem rossz ötlet - reagálok a korábbi feltevésére, mi szerint vegyek egyet a szuvenír boltban, azt majd ölelgethetem. - Lehet, hogy majd nappal vissza is jövök venni egyet. Tudod most egyáltalán nincs nálam emberi pénz, csak… - túrok a zsebembe -… 300 ryou van nálam, amit itt nem igen fogadnak el. És most bolt is zárva van >.<.
Mikor megérkezünk a simogatóhoz, a szemeim olyan nagyra tágulnak, mint amilyenre a mangák szereplőiét szokás rajzolni, ugyanis nem más van előttem, mint egy elkerített rész tele aranyosabbnál aranyosabb állatokkal. Ránézésre a legtöbb még gyerek, de akkor is, cukik, aranyosak és ölelgetni valóak.
- Azok ott nyuszik, meg kecskegidák, meg egy szamár, meg egy nagy kecske, meg kiscicák! Megnézhetjük a nyuszikat és megölelgethetem őket, ugye *o*? - kérdezem a vállamon ülő lányt, bár nem tudom, hogy milyen indíttatásból teszem ezt, elvégre nem tartozom neki semmivel, ahogy ő sem tartozik nekem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jún. 25, 23:19:08 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #46 Dátum: 2015. Jún. 27, 14:48:32 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!




Persze tudtam, hogy nem tudna felelni arra, hogy milyen is lehet, ha egy lélek elporlad. Hisz most került ki az Akadémiáról, és még életében nem vívott élet-halál harcot. Nem kellett még senkinek sem elvennie az életét, vagy bárkinek a halálát végignéznie. Valójában költői kérdésnek szántam, de inkább, hogy elgondolkodjon azon, hogy milyen lehet, és hogy miért gondolom azt, amit. De helyette inkább felelt rá.
- Nem, még sosem láttam olyat.gondoltam - Én! Én adnék nektek egy második esélyt, vagy legalábbis egy párotoknak. Tudod, szerintem ti sem vagytok egyformák, biztosan van olyan köztetek, aki imádja a vért, a gyilkolást és az emberek szenvedését. Én, talán elsősorban a tapasztalatlanságomnak és a naivitásomnak köszönhetően hiszem, hogy az előbb mondottak mellett vannak olyanok is, akik nem örülnek a helyzetnek, amibe kerültetek, így ők csak alkalmazkodtak és próbálnak túlélni. Na, nekik adnék második esélyt.
~ Pontosan. Kis tapasztalatlan és mérhetetlen naiv.
Jegyeztem meg magamban, de mégsem éreztem úgy, hogy feltétlen ki kell javítanom, vagy éppenséggel hozzá kellene fűznöm valamit ehhez. A túlélési küzdelem nálunk a legerősebb, éppen ezért nem is gondolkozunk el azon, hogy valójában mi tényleg miért is harcolunk. Ösztönből? Azért, hogy ne tűnjünk el a semmibe? Hogy nyomot hagyjunk? Hogy sokáig éljünk? Még akkor is, ha nem tetszik az ez a létforma? Talán igaza lehet. Lehet, hogy többen is vannak olyanok, akik ilyen-olyan okokból lettek Arrancar-ok, de mégsem a gyilkolás, a kínzás vagy a vér hajtja őket. Talán én is ilyen vagyok? Amikor megláttam magamat véres ruhában, kardomról csöpögő vérrel, üres és hideg tekintettel a hulla halmon, melyet az a furcsa tükör tükrözött vissza, akkor egy kicsit megijedtem saját magamtól. Nem sokkal utána pedig pont valóra váltottam azt a rémképet. Nem teljesen úgy, de a tükörben lévő érzelemmentes és hidegvérű énem mutatkozott meg. Egy világ törne össze Momo-ban, ha akkor látott volna. Valószínűleg akkor nem így vélekedne.
De nem is értem, hogy természetes ellenségem szavai miért nyugtatnak meg engem. Valamiért én is egy kicsit pozitívan álltam hozzá. De persze az a kép előttem lebegett…
- Értem és persze hogy nem, nem is néztem volna ki belőled, hogy ilyet teszel. Egyébként nem tudom, ha én meghalnék és lehetőségem lenne megnézni a temetésem, vagy akár a családom hát… nem hiszem, hogy megtenném. Szerintem túlságosan fája nekem a dolog. Tudod, azt hiszem, hogy ilyen téren kicsit gyenge vagyok, mármint ha a családomról van szó.
Teljesen őszintén beszélt. Lényegében nekem, az esküdt ellenségének elárulta a legnagyobb gyengeségét, amivel meg lehetne fogni. Szerintem nem annyira ostoba, hogy csak úgy elmondja. Inkább az, hogy tudja, hogy ha ezt a gyengeségét elárulja, akkor sem tudom kihasználni. Hisz, ahogy mondta ő egy született lélek, vagyis a családja a Lelkek Világában van. Ami azt jelenti, hogy érinthetetlen, hisz ha oda mennénk, akkor egyből egy rakat Shinigami ugrana ránk. Még akkor is, ha teljesen elfolytjuk az erőnket. Lehet nemesi család kislánya, így őrzött családi fészek biztonságában él családjával. Bár azt mondta nem igazán nemes, vagyis elit lélek. … De ettől függetlenül is elég nehéz lenne betörni, és az egyik családtagját esetleg elrabolni és megfenyegetni vele, vagy kiirtani őket. Meg valószínűleg azt hiszi, hogy senki nem tenne vele ilyet, hisz ő maga is egy kis jelentéktelen kis rangtalan tisztecske. Bár még nem sejti, hogy a nagyobb erő megszerzésének vannak hátrányai is. Mondjuk az, hogy gyengeségei, így a családját célponttá teszi. Bár erre majd később fog rájönni, én ezt nem szándékozom neki elmondani.
- Egy élethű kép, ami nem is ő?
Kérdez vissza Shiratori technikájának ecsetelése után. Bár nem igazán tudom, hogy ezen miért kell így kicsit felháborodva meglepődni. Persze tűnődő hangnemnek álcázva, mintha nem is hozzám intézné azokat a szavakat, hanem magába mélyedve gondolkozna el ezen. Persze én is elkezdtem kutatni az emlékeim között, hogy mi lehet a technika neve, de Shiratori a technikáinak nevét szereti az orra alatt mormogni, hogy az ellenfele ne hallja, és ne tudjon időben reagálni. Ami hozzá teszem igen hasznos harci technika.
- Nem tudom mi a neve, de kérdezd meg tőle.
Lehet, hogy úgy tűnhet, hogy azt akarom, hogy beszéljen Nara Shiratori Kapitánnyal. Holott nincs szándékomban. Bár lehet, hogy tudat alatt akarom így, hisz akkor megtudná, hogy milyen is vagyok én valójában. De nem értem a tudatalattimat, hogy az nekem miért lenne jó? Miért mondatja ki velem ezeket a dolgokat? ÁH!
- Egy kisállat simogató. Tényleg? Merre? – teljesen lázba jött - Egyébként a plüss sem rossz ötlet.  Lehet, hogy majd nappal vissza is jövök venni egyet. Tudod most egyáltalán nincs nálam emberi pénz, csak…300 ryou van nálam, amit itt nem igen fogadnak el. És most bolt is zárva van >.<.
Mondjuk, ez a plüss állat „vásárlás” tényleg elég elgondolkodó feladat. Én úgy gondoltam, hogy fogunk és elveszünk egyet. Mert éjszaka egy lebegő plüss nem olyan feltűnő, mint nappal. De nem tudom, hogyhogy is értette, azt amit mondott.
- Nappal ugyan úgy nem látnának az emberek, mint éjszaka. Meg elég nagy riadalmat okozna egy lebegő plüss.   
Ezzel lényegében azt is mondtam, hogy értelmetlen azon agyalnia, hogy van-e nála pénz vagy nincs. Meg tényleg hogy gondolta ezt a bevásárlós dolgot? Annyi viszont szent, hogy reggelre én már nem akarok ilyen kicsi lenni. Vele tartani meg pláne nem akarok.
- Azok ott nyuszik, meg kecskegidák, meg egy szamár, meg egy nagy kecske, meg kiscicák! Megnézhetjük a nyuszikat és megölelgethetem őket, ugye *o*?
Mint egy kis óvodás, úgy kapkodja a fejét ide-oda, hogy nézzük meg ezt meg azt. De komolyan. Ő idősebb lélek nálam és mégis én vagyok az érettebb. Mintha tényleg egy gyerek az anyukáját kérdezné…
- Persze. A nyuszik nem harapják le egyből a kezedet. Csak NE szorongasd meg őket annyira, hogy belepusztuljanak.
Mentem bele a játékba, felemelt fejjel és dagadó mellkassal. Egyúttal azt sugallva, hogy „Még szép, hogy megkérdezed”. De tényleg ezek az állatok nem veszélyesek. Bár mondjuk azért én, méretemből kifolyólag nem mennék hozzájuk közel. Egy cica egérnek nézne, egy kiskutya élő játéknak, a szamár és a nyúl répának, a kecske meg csak szimplán megkóstolna, mert miért ne? Szóval azért nekem résen kell lennem, de egy Momo-re nem vonatkozik. Ő nyugodtan szeretgetheti őket. 


Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #47 Dátum: 2015. Júl. 04, 17:56:20 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

Eli meglehetősen hallgatag lesz, nem mond semmit, mikor arról beszélek, hogy én adnék nekik második esélyt és akkor sem, mikor a szüleim kerülnek témába. Érdekes, azt hittem, hogy vissza fog kérdezni, vagy ha azt nem is, de tesz rám valami meglehetősen gúnyos megjegyzést, mint ahogy eddig is tett párat, de semmi. Erre felhúzom a szemöldököm, bár nem vagyok biztos benne, hogy ezt látja. Komolyan nem értem, hogy mi ez a hangulat változás, elvégre nem történt semmit. Vagy esetleg én mondtam valami rosszat?
Az első érdemleges reakciót a költői kérdésemre kapom, ami elég viccesen hangzik, tekintve, hogy arra vártam a legkevésbé választ, mindenesetre így kicsit megnyugodhatok, hogy nem némult meg hirtelen. Ha ez megtörténne, nem tudom, mit tennék, elvégre nem vagyok otthon a lelkek gyógyításában, arrancarokéban meg pláne.
- Inkább utána keresek, abból többet tanulok, mintha megkérdezném - felelem, bár ez kicsit sem áll közel az eredeti terveimhez, mivel igazából Nao-t akarom megkérdezni, hogy ismer-e valami ilyesmi technikát. Ennek pedig az az oka, hogy szerintem meglehetősen furcsa lenne, ha csak úgy random odaállítanék teljesen ismeretlenül egy kapitányhoz és elkezdeném a harc közben használt dolgairól kérdezni.
- De látnának, szóval szó sem lenne lebegő plüssről. Bár az megfontolandó, hogy nappal egy diákjegyet is ki kéne fizetnem a medve mellett - felem, majd elgondolkozom, hogy mennyire merjek többet mondani. Vajon beszéljek-e a póttestekről és hasonlókról? Igazából azt sem tudom, hogy ő mennyit tud a dolgokról. Óvatosnak kell lennem, így inkább nem fűzök hozzá semmi egyebet a mondatomhoz, ha kíváncsi, akkor visszakérdez, ha nem, akkor pedig nem. Ilyen egyszerű a dolog. Bár azt hiszem, hogy egy kis részem szeretne mesélni a póttestekről és arról, hogy milyen menő dolog emberként járni Karakura utcáit. Igaz, most, hogy jobban belegondolok, Eli volt ember, így neki ez nem akkora dolog, mint nekem.
- Sosem ölelném meg olyan erősen ˘.˘ - felem talán kicsit sértve, de azért bólintok, hogy tudomásul vettem a dolgot, nem lesz ilyesfajta probléma.
Ez után gyakorlott mozdulatokkal mászok át a nem túl magas kerítésen, majd megyek oda az első kis nyuszihoz, ami szembejön velem. Kissé meglep, hogy nem akar elszaladni előlem, mint azok, amiket otthon üldöztem. Bár azt hiszem, hogy ez pontosan ugyanúgy működik, mint korábban a farkasok esetében, ezek emberhez szokott, illetve szoktatott állatok, nem menekülnek. Azt pedig majdnem ki is felejtettem, hogy ezeket a kis nyuszikat és társaikat, naponta több száz gyerek és felnőtt simogatja,  ölelgeti magához.
- Olyan puha - mondom, miközben felemelem és az arcom óvatosan beledörgölöm a fehér szőrébe. Azt hiszem, hogy otthonra szereznem kéne egy nyulat, nem hiszem, hogy a tizedik osztagot zavarná, hiszen mind annyira kedvesek, sőt, lehet hogy még örülnének is neki. Csak Hayatéhoz nem lehetne közel engedni, mert akkor sanszos, hogy a fazékban végezné nyúlpecsenyeként T.T, mivel azt hiszem: Nao nem viselné túl jól a vacsorának használt kabala növényt.
- Te is meg akarod simogatni? - nézek a vállamon ülő lányra, miközben közelebb emelem hozzá a kezemben lévő állatot, persze ügyelek arra, hogy tisztes távolságban legyen tőle, hogy még véletlenül se tudjon benne kárt tenni. Persze, nem hiszem, hogy egy ártalmatlan, kissé dagadt fehér szőrű, piros szemű albínó nyúl tudna neki akár egy kicsi sérülést is okozni, de azért jobb félni, mint megijedni.
Miután kellően kinyusziztam magam, ami azt jelenti, hogy végigölelgettem és tapogattam az összes fellelhető nyulat, új áldozat :roll:, akarom mondani állat után nézek, amit lehet szeretgetni. Nehéz a döntés, de végül a kecskegidák mellett döntök, akik azóta figyelnek engem és a vállamon ülő lányt, hogy bejöttünk a simogatóba.
- Egyébként nálatok Hueco Mundo-ban vannak állatok, vagy inkább csak szörnyek garázdálkodnak ott? - teszek fel egy teljesen átlagos kérdést, miközben lehajolok a kisebb gidához, hogy megsimogassam azt. Persze, ez előbb, mikor az állatot kérdeztem nem arra gondoltam, hogy olyanok rohangálnak ott, mint itt vagy nálunk, hanem olyan furcsákra, amik megélnek az ő vidékükön. Bár így belegondolva, lehet már megválaszoltam a saját kérdésemet. No de mindegy, azért kíváncsian várom Eli válaszát.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #48 Dátum: 2015. Júl. 06, 00:57:17 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!



Szerencsére a tudat alatti sugallat nem jött át neki, ami számomra igazán megnyugtató egy dolog. De meglep, hogy érdekli a dolog, de nem annyira, hogy személyesen a használóját kérdezze meg.
- Csak nem te is szívesen alkalmaznád? – szólok oda vigyorral az arcomon.
Viszont amit a lebegő macira mondtam, az nagyon meglepett. Hogy látnák? De mégis hogyan? Hisz ugyan olyan lélek akárcsak én… Bár mondjuk, annak idején Genni is mondott valami olyasmit, hogy menjünk el vidámparkba, de ahhoz van valami spéci eszközük… Valami pót testet mondott. Azt mondta, ha tud, akkor nekem is szerezne egyet. Valószínűleg Momo is valami hasonló módon akar látható lenni. Viszont mivel nem folytatta, ezért úgy vélem nem akar beavatni ebbe a technikába.
- Ja, hogy nektek van valami cuccotok, amivel láthatnak titeket, és simán tudtuk járkálni … - vakarom a fejemet – Nekünk nincs ilyesmink, ezért totál kiment ez a fejemből. Bár én nem vesződnék vele.
Mondjuk, ha én úgy sétálhatnék, akkor, aki esetleg ismert, akkor szívrohamot kapna, hogy egy szellemet lát. Szóval nekem nem biztos, hogy jó lenne. Bár mondjuk mikor Genni szóba hozta, már akkor is egy kis álomként gondoltam az egészre. Valami furcsa második esélyre. Még akkor is, ha időkorláthoz lenne kötve. Bár nem tudom, mit csinálnék pontosan.
- Olyan puha!
Felkiáltással a karjai közé kerülő első nyuszi szőrébe jól beledörzsölte az arcát. Szemmel láthatólag szereti a pihe-puha, ölelgetni való állatokat. A nyuszi pedig szemmel láthatólag már elég edzett az ilyesfajta gyöntölésre. Én csak felhúzom a bal szemöldökömet, a jobbat le, és az egyik oldalon felkanyarodok a szám széle. Így nézem a lányt.
- Te is meg akarod simogatni?
Néz rám, és közelebb emeli. Nekem egy vízcsepp csúszott le, hogy komoly? Mindjárt répának nézve egy „Hammm!”-al bekap. De elég jól tápláltnak néztem, hogy csak úgy megéhezzen egy esti nasira. Bár ki tudja. Mondjuk, szerintem a gyerekek mindegyike gondoskodik róla, hogy nehogy éhen haljon. De milyen ironikus, hogy egy összement farkas pont egy albínó nyuszit simogasson. Ez viccbe illő, ami úgy kezdődne, hogy a Shinigami megkérdezte a Farkas Arrancar-t, hogy nem-e akar nyuszit simogatni? … Mondjuk kislányként én is simogattam a nyuszikat. Mondjuk már akkor is inkább kutyás voltam.
A nyuszi szájától tisztes távolságban, az oldalához értem hozzá, és simítottam végig. Tessék, megsimogattam módon. Most nem igazán tudnék kárt okozni ezekbe az állatokba, ezért sem hiszem, hogy félnének tőlem. Bár mondjuk, ha nagyobb lennék, akkor biztos mindegyik a ketrecébe reszketne.
Momo miután kinyulazta magát, vagyis összetaperólta az összes nyulat, utána másik állatot szemelt ki magának. Ami nekem nem éppen volt szerencsés. A kecskegidák már azóta figyelnek, mióta átugrottuk a karám kerítését. Mondjuk, a farkasok velük sincsenek túl jóban. Most nem tudom, hogy tartanak tőlem, vagy szimplán kajának néznek. Fordított helyzet.
- Egyébként nálatok Hueco Mundo-ban vannak állatok, vagy inkább csak szörnyek garázdálkodnak ott?
~ „szörnyek” – újabb vízcsepp – Szóval minden lidérc szörnyeteg felfogás.
- A Lidércek nagy része főképpen gyíkszerű alakot ölt. De igen, vannak inkább szörny, mint állatszerű lidércek. De mégis szerintem több élő állatra hasonlító Hollow él. Van, ami több állat tulajdonságával is rendelkezik. De egy sem ilyen pihi-puhi, mint a nyuszik voltak. – vigyorgok – Mondjuk, vannak kifejezetten apró gyíkra hasonlító Lidércek is. Elég sok. – emelem fel a fejem, ujjamat az államra illesztve, mintha gondolkodnék - Ezeket általában a többiek Nasinak tekintik. – ütöm le, egy vigyorral a labdát.
Ebbe nincs semmi bizalmas. Meg úgy is tapasztalni fogja, ha lesz egy kis tapasztalata. Már ha addig nem nyeli le senki sem. Mondjuk, minél tovább nézem, annál kevésbé akarom megölni. Nem tudom miért. Talán túl Naívnak tartom, hogy arra méltassam, hogy vérével színezzem meg a kardomat? Vagy más oka van? Most egyelőre inkább a feje búbjára ugrok, és ülök le törökülésbe, hogy nehogy odahajolva a kecskegida megtaláljon kóstolni. Óvintézkedés. Természetesen, ha fűz hozzá megjegyzést, akkor én is visszaszólok.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 06, 14:07:14 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #49 Dátum: 2015. Júl. 08, 00:30:24 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

- Megtanulni? - kérdezek vissza, miközben a lányra pillantok. Érdekes kérdéssel áll elő a technikával kapcsolatban, olyasmivel, amin még én magam sem gondolkodtam el igazából, mert eddig csak az hajtott, hogy megtudjam a nevét. De igaza van, mi lesz azután, ha kiderítettem? Szerintem hagyom a csudába, legalábbis egyelőre. - Nem - rázom meg végül óvatosan a fejem, nehogy fejbe csapjam a copfommal -, nem akarom megtanulni, pusztán kíváncsiságból érdekel. Egyébként, ha ez lenne a szándékom, akkor magához a használóhoz mennék, nem de? - teszek fel egy újabb költői kérdést, ám az előző után most valamilyen szinten még a válaszra is számítok.
- Van - bólintok. - Tudod nekünk alapvetően szükségünk van rendes táplálékra, mint az embereknek, így ha hosszabb ideig itt vagyunk, akkor kell egy olyan test, amiben tudunk itteni ételt enni. Mert lássuk be, érdekes lenne, ha elkezdenék, mondjuk egy banánt falatozni ilyen alakban - fejtegetem, bár azt nem teszem hozzá, hogy igazából abban sem vagyok biztos, hogy az otthonról hozott kaján kívül bármi mást tudok-e enni szellem alakban. Jut eszembe, étel.
- Hoztam magammal egy kis csokoládés kekszet, hogyha esetleg megéheznék - veszem elő a fentnevezett dolgot. - Kérsz belőle? - nyújtom felé a zacskót, miután kinyitom. Igazából nem tudom, hogy az arrancarrok esznek-e rendes ételt, de mondjuk nekik is kell nyerni valahonnan az energiájukat. Bár az sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egymást, vagyis a kisebb rendű hollowokat falják fel kaja gyanánt :|.
Végül, azt hiszem, mondhatom, hogy a legnagyobb meglepetésemre Eli megsimogatja a felkínált nyuszit. Nem hittem hogy megteszi, valahogy nem olyan lánynak tűnt, aki oda van az édes dolgokért. Nekem ő inkább… inkább annak a kemény nővért típusnak tűnik, aki vigyáz a nyuszikat nézegető húgára. Még akkor is, hogy most ő maga is nagyon aranyos. Vajon mit szólna, ha hazavinném?
~ ÁLLJ! Te teljesen megőrültél? Mit szívtál? Ez egy arrancar, mondhatni az esküdt ellenséged. Ha normális méretekben állna itt te már nem élnél. Ha elvinnéd haza, akkor mint átlépsz a kapun egyből rendes méretű lenne. Bár… az se biztos, hogy át tudna rajta menni pokollepke nélkül ~
Oké, oké. Ennyiből megértettem, hogy nem lehet. Azért Jégmadárnak se kéne mindig ilyen bő fejtegetésekbe mennie. Fogalma sincs, hogy néha, mint mondjuk most is mennyire, de mennyire idegesít ezzel a szokásával. Igazán felhagyhatna vele, ha másért nem, akkor az én lelki békém érdekében mindenképpen.
- Nos… nem éppen erre gondoltam - felelem, mikor megkapom a választ az állatos kérdésemre. - Én olyan… hogy is fogalmazzam meg rendesen, olyasmikre gondoltam, mint itt az állatok. Nem arra, hogy cukik vagy valami, hanem mondjuk arra, hogy már azelőtt is ott éltek, hogy ti megjelentetek ott. Vagy na. Tényleg nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, de a lényeg, hogy a holowokra gondoltam - mondom kicsit zavarban, mert velem elég ritkán, sőt, igazából szinte soha sem esik meg az, hogy nem tudok valamire mit mondani, és ez most egészen kellemetlen érzés. A nasis dolgot pedig direkt nem reagálom le, mivel számítottam valami ilyesmire az ő fajtájuktól.
Meglep mikor a kecskegidákhoz menet Eli a fejemre ugrik, de nem szólok érte, csak konstatálom magamban, hogy vigyáznom kell a hirtelen mozdulatokkal, nehogy leessen és baja történjék, mert azt nem bocsájtanám meg magamnak. Persze, rendes alakban biztos nagyon erős, de most nem az, így ő most az én felelősségem.
A kecskék nagyon barátságosak, bújnak meg minden, sőt még a füvet is megeszik a kezemből, amit a földről tépek és nekik adom. Szívem szerint Elit is megkérdezném, hogy nem akarja-e kipróbálni, de azt hiszem, hogy pont a kecskék miatt költözött át a fejemre, így ez nem lenne jó ötlet.
- Egyébként ne értsd félre a kérdésemet, mert komolyan élvezem a veled töltött időt, te akárhogy gondolod is, de hogy jutsz haza? Mármint gondolom, nyitsz valami kaput, de az erőd a testeddel arányosan összement. Szóval, ha esetleg eljön az idő, tudok neked segíteni valahogy?

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #50 Dátum: 2015. Júl. 08, 12:09:12 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!



A meg akarja tanulni kérdésemre egyből visszakérdezett, hogy ő megtanulni? Mondjuk teljesen jogos, hogy ha meg akarja tanulni, akkor a használóját kérdezné. Viszont miért ne akarná? Hisz személy szerint egy igen jó technika. Mármint az én szememből idegőrlő, de pont ezért lesz jó. Mondjuk, azt hiszem most már én is szolgálhatok majd neki ilyesfajta meglepetéssel, ha újra megküzdenénk. De Momo-t tiszta lököttnek tartom, hogy el sem gondolkodik azon, hogy esetleg megtanuljon egy ilyen technikát. Ráadásul, hogy lehet Shiratori még meg is tanítaná neki, hogy engem bosszantson.
- Amúgy de… Bár fel nem foghatom, hogy ha ott a lehetőséged, akkor miért ne? Pláne, ha egy kicsit is felkeltette az érdeklődésedet.
Mondjuk így belegondolva nekem is volt egy ilyen technika. Diego, olyan Sonido technikát alkalmazott, ahol olyan gyors volt, hogy utóképeket hagyott maga után. Ez a technika felkeltette az érdeklődésemet, de egyenlőre még nem foglalkoztam a technika elsajátításával. Bár Diego-t lehagyni már igen. Így akár a saját szememre is vethetem, hogy ugyan ez volt velem is…
- Van. - bólint - Tudod nekünk alapvetően szükségünk van rendes táplálékra, mint az embereknek, így ha hosszabb ideig itt vagyunk, akkor kell egy olyan test, amiben tudunk itteni ételt enni. Mert lássuk be, érdekes lenne, ha elkezdenék, mondjuk egy banánt falatozni ilyen alakban.
~ Miért pont banán…?
Mondjuk így állatkertben a majmok ketrece előtt egy lebegő banán lassan eltűnik, mintha valaki elmajszolgatná. Elég bizarr kép lenne egy mit sem tudó átlagember számára. Mondjuk nem is tudtam, hogy olyan sokáig maradnak, hogy ilyen fajta megoldáshoz folyamodjanak. Vagyis, hogy az esetleg a Lelkek Világában készített és magukkal hozott kaja elfogy.
- Hoztam magammal egy kis csokoládés kekszet, hogyha esetleg megéheznék. – gyorsan elő is kapja - Kérsz belőle?
Hirtelen se köpni sem nyelni nem tudtam. Miért hoz csak úgy magával sütit? Miért akar pont engem megkínálni? Ok, hogy túl naiv, de ez már gyanús. Mondjuk, nem hiszem, hogy mérgezett süti tervvel állt volna elő. Maximum az íze lehet borzalmas, de akkor sem hiszem, hogy megkínálna vele…
- Kösz…
Halk orrom alá mormogással kirántok egy kekszdarabot. Mondanom sem kell, hogy jelenlegi formámnak egy igen nagydarab süti volt. Kicsit durcisan elkezdtem majszolgatni. Egyáltalán nem volt rossz íze. Meg igen régen ettem már sütit.
A nyuszi megsimogatásával lehet, hogy egy korábban kialakult képet török össze, bár az immel-ámmal való simogatástól csak nem leszek cuki… Valószínűleg erre rendes alakomba nem is lennék képes. Bár nem mintha ez különösebben zavarna.
- Nos… nem éppen erre gondoltam. – felkapom a fejem - Én olyan… hogy is fogalmazzam meg rendesen, olyasmikre gondoltam, mint itt az állatok. Nem arra, hogy cukik vagy valami, hanem mondjuk arra, hogy már azelőtt is ott éltek, hogy ti megjelentetek ott. Vagy na. Tényleg nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, de a lényeg, hogy a hollowokra gondoltam.
- Ja! Hogy az őslakosokra gondolsz? Bár én közel sem élek olyan régen, hogy tudjam kik voltak az elsők… - valójában még iszonyat fiatal lélek vagyok – De nálunk is vannak ugyanúgy, akik a Nagy Sivatagban születtek. Meg az állatokat és az embereket sem tudod isten igazán elkülöníteni, hogy melyik élt előbb, hisz az ember is állat… Evolúció… Meg ha nem tudnád, akkor az Arrancar-ok korábban maguk is Hollow-ok voltak.
Mondjuk utolsó mondatomat valószínűleg nekik is tanították az iskolában. Meg ha lélekként is született, akkor is hallott valamit az Evolúcióról… Nem? Hogy az embernek és a majomnak közös őse volt… Gondolom én… Mondjuk fogalmam sincs milyen lehet lélekként születni. Milyen lehet az a tudat, hogy mások az emberek világában éltek és csak úgy haláluk után kerültek arra a helyre, ahol valójában ő született. Elég nehéz dolog lehet…
A kecskegidákat elég szúrós szeműen nézem Momo fejéről, közben a még a sütiből megmaradt részt majszolgatom. Résen kell lennem, mert ha az egyik hirtelen meggondolja magát... Vagy Momo leguggolva potenciális lehetőséget ad, akkor még a végén megtalálnak kóstolni. Ezért hátra is figyelek, hogy ha esetleg Momo mögé keveredő gida ne próbáljon lesből támadni…
- Egyébként ne értsd félre a kérdésemet, mert komolyan élvezem a veled töltött időt, te akárhogy gondolod is, de hogy jutsz haza? Mármint gondolom, nyitsz valami kaput, de az erőd a testeddel arányosan összement. Szóval, ha esetleg eljön az idő, tudok neked segíteni valahogy?
~ Élvezi a velem eltöltött időt? Mégis ki ez a lány? Én egy Arrancar vagyok. Mondjuk, neki lenne meg minden joga és lehetősége megölni engem, mégsem teszi. Helyette állatkertet akarja végigjárni velem és beszélgetni… Aztán mond egy ilyen szöveget… Élvezi? Meg segítene? Mégis hogyan?
Kicsit szúrós szemekkel nézek a feje búbjára, amit akár érezhet is.
- Szerinted, ha vissza tudnék menni, akkor nem tettem volna? A Gargantana-t csak annyira tudom kinyitni, hogy az egyik kezem átfér rajta. Pedig valószínűleg azon áthaladva ismét a régi lehetnék… Valószínűleg…
~ ÁH! Ma miért vannak ellenem a csillagok is? Bár mióta átértem az összemenésen kívül még nem ért nagy szerencsétlenség. … Jó, sikerült összefutnom egy Shinigami-val, de az szerencsére nem próbált meg megölni, ami igazán szerencsés… Bár elég rossz, hogy teljesen tehetetlen vagyok.
- Szerintem nem tudsz.
Felállok, és megpróbálom még egyszer megnyitni a Gargantana-t meglepetésemre most mintha egy nagyobbat sikerült volna létrehoznom, viszont ezen, közel sem férek át. Hiába próbálom a lábamat átdugni rajta. Egyszerűen ez még elég nagy, hogy átférjek rajta. Így megszüntetem. Bár nem teljesen értem, hogy mitől lett nagyobb… Lehet csak idő kérdése? Ezt az időt meg vele kellene eltöltenem? Bár, furcsa módon nem tölt el rossz érzéssel. Sőt…

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #51 Dátum: 2015. Júl. 11, 00:56:14 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

A kérdés teljesen jogos és logikus, de azt mégsem mondhatom, hogy nem érzem magam elég erősnek egy ilyen technikához. Mondjuk ezt csak így látatlanba mondom, az sem elképzelhetetlen, hogy ez valami könnyű dolog, de azért ezt egészen kétlem.
- Valahogy nem az én stílusom - felem végül, bár hazudok. Igazából eddig még nem voltak olyan komolyabb kaliberű harcaim, ahol ki tudtam volna tapasztalni, hogy nekem mi is a stílusom, de nem baj. Ezt neki nem kell feltétlen tudnia. Bár azt sejthetni, hogy élethalál harcot még nem vívtam, de arról nem sok tudomása lehet, hogy otthon az osztag és egyéb halálisten társaimmal milyen módon és persze milyen keményen szoktam edzeni. Mert amúgy szoktam, csak nem társasággal, hanem egyedül, ha leszámítjuk az osztag edzéseket . Azt tudom magamról, hogy a varázslatokhoz nem nagyon értek és igazából kicsit félek is tőlük, viszont ezzel ellentétben a villámtáncot nagyon szeretem, így ha tudom, akkor leginkább ezt illetve a kardforgató képességemet szoktam fejleszteni. Mondhatnám akár úgy is, hogy ugyanaz megy, mint az akadémián.
Eli végül elfogadja a kekszet. Igazából ajánlanék neki többet is, de jelenlegi alakjában abban sem vagyok teljesen biztos, hogy azt az egyet meg tudja enni. Mindenesetre, míg a vállamon ülő lány a saját kekszét eszi én is eszek párat, majd lezárom a csomagot és visszarakom oda, ahonnan kivettem. Jó lesz ez még legközelebb is.
Az állatos kérdésem magyarázatára a válasz meglehetősen érdekes. Őslakók? Nos, tulajdonképpen valami ilyesmire gondolok, így végül bólintok, hogy igen. Bár, igazából elképzelésem sincs arról, hogy hogyan is nézhetnek ki ezek az őslakók, de azt hiszem, hogy jobb, ha nem is kérdezem meg, mivel szerintem már egy-egy csúnyább lidérc is gusztustalan. Nem hiszem, hogy a Nagy Sivatag eredeti élőlényei bármivel is szebbek volnának.
Lehet, hogy meglepő, de van fogalmam arról, hogy mi fán is terem az evolúció, ugyanis anya annak idején sok ilyen emberi dolgot mesélt, többek között ezt is, bár nem így nevezte és kicsit kezdetleges is volt a tudása. Mindezen felül az akadémián is tanítottak nekünk belőle egy kicsit, bár ott abba jobban belementek, hogy egy lidérc hogyan is alakul át, mint abba, hogy hogyan lett az ember. Szóval Eli utolsó mondatát már hallottam párszor, sőt nem egy számonkérésen írtam le, mint helyes választ.
A kecskegidáknál fokozottan figyelek arra, hogy a fejem még véletlenül se legyen olyan magasságban, hogy az állatok elérjék az ott lévő lányt, valamint arra is ügyelek, nehogy hirtelen mozdulatot tegyek. Furcsa mód, mintha a kérdésemet követően egy hosszabb csend állna be, mintha Eli gondolkodna, vagy egyszerűen csak nem tudná, mit mondjon nekem. Vagy csak nem hallotta a kérdést. Már éppen azon vagyok, hogy megismétlem kicsit hangosabban, mikor végül választ kapok rá.
- De tetted volna, sőt, szerintem amint rájöttél arra, hogy mi is a helyzet megpróbáltad - felelem, miközben megsimogatom annak a kecskének a fejét, aki éppen az általam szedett füvet eszi a kezemből -, de nem sikerült, így itt maradtál és találkozunk. Azonban az éjszaka nem tart örökké, nekem hajnal után nem sokkal vissza kell mennem és nem szívesen hagynálak itt - miérteket nem mondok, mert ő is nagyon jól tudja, hogy jelenlegi állapotában könnyen válhat egy állat vagy akár egy shinigami áldozatává. Igazából számomra még belegondolni is rossz, hogy mi történt volna, ha nem én jövök ide, hanem az a szörnyű, fontoskodó alak. Lehet, hogy Eli már nem élne… bár, korábban amilyen eltökélten beszélt arról, hogy nem hal meg újra lehet, hogy kitalált volna valamit.
- Értem, mindenesetre, ha eszedbe jut valami módszer, szólj és kipróbálhatjuk - ajánlom fel, mert bár általánosan neki van nagyobb ereje, most minden bizonnyal én vagyok az, akinek több a lélekenergiája.
- Hé! - kiáltok fel meglepetten. - Te fél lábon állsz a fejemen, vagy mi? - kérdezem, mivel hirtelen nem érzek, csak egy lábat a fejem búbján. Miközben pedig a válaszra várok, tudatosul bennem, hogy nekem ez után a kaland után mindenképpen hajat kell mosnom. Eli koszos lábbal állt fel a fejemen, vagyis a hajamon és a már a kekszet is ott fejezte be T-T.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #52 Dátum: 2015. Júl. 12, 13:09:43 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!



Ne tagadom, hogy igazán meglep, amit mond, hogy nem lenne az ő stílusa a technika. Bár ebben lehet valami. Tényleg vannak olyan technikák, amikre azt mondjuk, hogy nem illene hozzánk. Még ha tudnánk is esetleg használni azt. Szóval semmi kivetni valóm nem lehet erre. Bár tényleg ez nem azt jelenti, hogy nem tanulhatja meg…
- De tetted volna, sőt, szerintem amint rájöttél arra, hogy mi is a helyzet megpróbáltad, de nem sikerült, így itt maradtál és találkozunk. Azonban az éjszaka nem tart örökké, nekem hajnal után nem sokkal vissza kell mennem és nem szívesen hagynálak itt.
Teljesen igaza van. Az éjszaka nem tart örökké, és mondjuk, ha nem vele találkozom, akkor lehet elég nagy slamasztikába kerültem volna. Bár még mindig nem tudom az okát, valamint, hogy hogy lehetnék ismét a régi. Bár ami az én balszerencsém az ő szerencséje. De most már egyáltalán nem lep meg, hogy aggódik értem. Mondjuk, erre tőle már számítok is. Bár értelmes Shinigami nem tenne ilyesmit. Az amint tehetné, végezne áldozatával. Lehet kötelességből meg is megtenné, ha tudná, hogy valójában ki is vagyok én. Ugyanis a puszta létezésem is veszélyt jelent. Már elég erős vagyok, hogy veszélyt jelentsek jó pár Shinigami számára. Bár jelenlegi állapotomba el sem hinné, hogy ki vagyok. Szégyelleném is. Bár valami miatt nem is akarom, hogy megtudja. Nem tudom pontosan mi az oka, de jelenleg azt akarom, hogy soha ne szerezzen erről tudomást. Mondjuk, felvághatnék vele, ha ismét visszanyerem igazi erőmet és méretemet… Bár akkor Momo valószínűleg rettegne tőlem.
- Értem, mindenesetre, ha eszedbe jut valami módszer, szólj és kipróbálhatjuk.
- Nem kell aggódnod. Meg semmi szükségem egy Halálisten aggodalmára. … Valahogy vissza fogok menni.
Eléggé határozottan mondtam, de tényleg nem tudom miként is. Hisz az okát nem tudom. Csak abban reménykedem, hogy az átjárón áthaladva ismét visszanyerhetem az igazi alakomat. Mondjuk elég szívás lenne, ha ebbe az alakomba térnék vissza. Otthon sokkal vérszomjasabb egyének vannak, akik szívesen látnának holtan. Esetlen formámban pedig egyszerűen lenyelnék. El is képzelem, ahogy egy alantas társam felemel maga fölé, és a kitátott szájába beleejtene. Semmi jó nem születne abból. Legalábbis az én szemszögemből. … Bár egy kicsit nagyobb átjárót tudok nyitni. Lehet, hogy csak idő kérdése, vagy valami egészen más az oka? Nem értem én ezt az egészet…
- Hé! – kiált fel Momo - Te fél lábon állsz a fejemen, vagy mi?
~ Komolyan megérezte, hogy fél lábon állok valójában a fején? Borsószem királykisasszonnyal van dolgom? Amúgy mi baja?
- Nem, kézen állok, egy és csak egyik kezemre támaszkodom.
Mondjuk meg tudom ezt csinálni, bár ilyen sokáig nem tudom megtartani. Inkább vissza csüccsenek a fejére. Szerencsére egyik kecske sem akart megtámadni, ami egyenlőre megnyugtató tény.  Az biztos, hogy Momo szereti az ilyen dolgokat. Kicsit olyan, mint egy hugica. Én vagyok a kisebb, mégis úgy érzem, mintha nekem kellene rá figyelnem, hogy ne csináljon semmi hülyeséget.
- A lelkek világában vannak ilyen állatok? Mondjuk, nem úgy nézel ki, mint aki most lát először ilyen állatokat. Vagy csak sűrűn járőrözöl erre?
Tényleg nem úgy néz ki, mint aki most találkozik először ilyen állatokkal. De ha lélekként született, és csak Halálistenként jöhetett először az emberek világába, akkor talán nem először jár erre felé. Vagy tényleg ott vannak tényleg állat állatok. Vagy nem tudom.
- Megkérdezhetem, hogy milyen az osztagod? Ki a kapitányod? Igaz, az osztagokat nem igazán ismerem, csak azt tudom, hogy 13 osztag valamelyikébe vagytok beosztva. Mikor mondtad a nevedet, akkor mondtad, hogy a 10.-be vagy, de az nekem nem sokat mond...
Bár azt is nemrég tudtam meg, hogy Nara Shiratori melyik osztag kapitánya. Momo nem alatta szolgál, mert Shiratori a 9. osztag kapitánya, de akkor ennyire távol állnak az osztagok? Vagy Momo még túl újonc ehhez? Bár most jut eszembe, hogy nem is ismerek olyan sok kapitányt vagy hadnagyot. Szóval, ha mondja is az osztagának a Kapitányának a nevét, akkor sem hiszem, hogy ismerős lenne. Tényleg ennyire nem ismerem a mostani helyzetüket? Információm nagyon régiek. Lehet, többet kellene megtudnom. De nem hiszem, hogy Momo csak úgy kikotyogna nekem dolgokat. Azért nem ostoba a lelkem annyira. De lehet, megpróbálhatnék cselesen és körmönfontan mégis infókat kicsalni. Csak úgy finoman. De ha túl feltűnően teszem, akkor ugyan úgy visszakérdezhet. Ez benne van a dologban. Tőlem meg felelőtlenség lenne használható infókat kikotyogni. De tényleg mennyire infójuk lehet rólunk. Mondjuk, az összetűzésekből lehet rólunk infójuk. Bár nem tudom, mennyi lehet és mennyire frissek ezek az adatok. Lehet, hogy egész kis paksamétájuk van rólam. Amibe elég ijesztő belegondolni. Mert mi Arrancar-ok viszont semmi infót nem osztunk meg egymással. Szóval, ha valaki harcolt is egy magasabb beosztású Halálistennel, akkor sem osztaná meg mással. Így nekünk nincsenek feljegyzéseink az ellenségeinkről…
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 14, 00:49:21 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #53 Dátum: 2015. Júl. 14, 23:27:42 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

Nem tudom látja-e, de halványan elmosolyodom, mikor azt mondja, hogy nincs szüksége az aggodalmamra, vagyis jobban mondva egy halálisten aggodalmára. Valahol legbelül tudtam, hogy valami hasonlót fog válaszolni, de én úgy éreztem, ki kell mondanom, hogy számíthat rám, én segítek neki visszamenni az otthonába - már ha azt a helyet annak lehet nevezni - ha tudok.
- Tudom, hogy nincs rá szükséged, de én nem szeretném, hogy bajod essen, amíg ilyen kicsi vagy. Hidd el, ha a normális alakodban lennél nem féltenélek, de így más a helyzet - felelem, mert így van. Normális alakjában meg tudná magát védeni, a nálam feltehetően nagyobb erejével, de a mostani helyzet minden csak nem „normális”. Én, a kezdő shinigami, egy összement arrancarral sétálgatok, éjszaka, a karakurai állatkertben. Lássuk be: ez a jelenet meglehetősen kabaréba illő. Vagy inkább mesébe? Mindenesetre a lényeg az, hogy ez már a nem normális határainak szélét is súrolja. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ma éjszaka ezt fogom csinálni, azt biztosan kinevetem és megkérdem, hogy ne meséljen nekem ilyen lehetetlen dolgokat.
- Kézen… hát persze - mondom meglehetősen szkeptikusan a kissé szarkasztikus mondatára. Nem értem, miért nem lehet egyszerűen egy igennel válaszolni, sokkal egyszerűbb lenne mind a kettőnknek, vagy ha neki nem is, de nekem mindenképpen. Persze nem hiszem, hogy az érdekli, mi lenne nekem az egyszerűbb, meg azt se hiszem, hogy belegondolta abba: a hajamon áll a koszos lábával. Mondjuk, ezen már kár drámázni, így alakult, egy hajmosásba pedig még senki sem halt bele, én se fogok. De  ettől függetlenül nem szeretem. Ha vizes a hajam, akkor nagyon nehéz kifésülni, mindig rengeteget szenvedek vele és közben csomó hajszálamtól meg szoktam szabadulni.
- Persze hogy vannak - felelem lelkesen. - Tudod, én gyakorlatilag egy erdő mellett nőttem fel, ott sok állat volt, többek között nyulak és őzek. Bár az utóbbiakból meglehetősen keveset láttam és én inkább a nyulakkal foglalkoztam. Mondjuk ez sokszor a bátyám idegeire ment - mesélem, ám mikor óvatlanul szóba hozom Saitot kicsit megremeg a hangom. Nem akarok róla beszélni, főleg nem Elivel. Félreértés ne essék, nincs bajom a lánnyal, de továbbra sem tudom, hogy hogyan halt meg a testvérem, az sem kizárt, hogy egy arrancar ölte meg. Ebbe pedig inkább bele sem akarok gondolni. Nem akarok a mai éjszakákhoz rossz emlékeket kötni, ugyanis eddig olyan jól alakul. Bár... lehet hogy erről Eli kicsit másképpen vélekedik, de ez már részletkérdés.
- Ki a kapitányom? - kérdezek vissza kicsit gyanakodva. Hirtelen nem tudom mire vélni a kérdését. Miért érdekli ez? Mi haszna származna belőle, ha megtudná. A többi kérdése is meglehetősen érdekes, de azt kell mondanom, hogy ez az, amire a leginkább felkapom a fejem, mert itt már nem csak általános dolgokat kérdez, hanem konkrétumot. Kicsit vívódom magamban, ám végül úgy döntök érdekel, hogy hová szeretne kilyukadni, meg egyébként is, Nao az egyik legerősebb kapitány, biztosan legyőzné Elit, ha arra kerülne sor. Legalábbis szerintem. - Shiroichi Anao a kapitányom neve, az egyik legjobb, ha szabad ezt mondanom. Hát, igazából én magam sem tudom, hogy mi alapján osztják be az osztagokat. Vagyis a többségüket, mert a tizenháromból csak három olyan osztag van, amire azt mondhatjuk, hogy „specializálódott” valamire, oda ugye az alapján. A többi pedig szerintem úgy megy, hogy hol vannak éppen kevesen, vagy esetleg hogy illik bele az ember az osztag mentalitásába - mondom figyelve arra, hogy el ne szóljam magam, mert ahogy a szavaiból kivettem, a Kidoushuu létezéséről nem tud és nem én leszek az, aki felvilágosítja. Eszem ágában sincs elmondani, hogy egy külön osztagunk van olyan lelkekből, aki profi kidou használók és gyakorlatilag egész életükben a különböző mágiák fejlesztésén és alkotásán dolgoznak. Legalábbis én ilyesféle pletykákat hallottam. - Az osztagom egyébként egy remek hely. Én nagyon szeretem. Tele van kedves lelkekkel, akikkel sok mindent szoktunk közösen, csinálni. Például nálunk hagyomány, hogy origamizunk. Tudom, ez most így furcsán hangzik, de nagyon jó móka és kikapcsolódás tud lenni egy hosszú és fárasztó nap után - sóhajtok, bár azt nem teszem hozzá, hogy az egészben a legfárasztóbb az, mikor az első osztag tisztjeit kell lerázni, mivel újabban nagyon kitartóak.
- Amúgy, te mit tudsz az elmondottakon kívül a mi világunkról? - teszek fel teljesen ártalmatlanul egy kérdést, ám célom is van vele. Tudni akarom, hogy mennyit tud rólunk.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #54 Dátum: 2015. Júl. 15, 13:18:29 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!



Normális alakomban én magam sem félteném magamat, inkább a akkor már neki lenne félnie valója tőlem. De valahogy mégsem leszek ettől a gondolattól elégedett vagy nyugodt. Valamiért nem akarok erre gondolni, bár magam sem tudom, hogy miért.
- Persze hogy vannak. - felelt lelkesen - Tudod, én gyakorlatilag egy erdő mellett nőttem fel, ott sok állat volt, többek között nyulak és őzek. Bár az utóbbiakból meglehetősen keveset láttam és én inkább a nyulakkal foglalkoztam. Mondjuk ez sokszor a bátyám idegeire ment.
Hirtelen elképzeltem Momo-t Hófehérke ruhájában, ahogy a hét törpe háza előtt söpröget, és az erdőből odasereglenek hozzá az állatok. Lerakja a seprűt és egyből felkap egy kis nyuszit, és jól megszeretgeti. „Pfuu”-al szám elé raktam a kezemet és forgattam el a fejem. Valahogy elég hihető is lett a kép. Bár mikor a bátyját említi, akkor kézzel tapintható valami sötét érzés. Hangja megremegett. Valami lehet a bátyjával. Lehet, nem jönnek ki jól? Vagy… a legrosszabb… már nem él. Hangjából érződik, hogy nem arról van szó, hogy nem akarja az ellenségének elmondani. Hisz akkor a családját sem hozta volna fel. Nem kérdezek rá, mert egyértelműen nem akar róla beszélni.
- Ki a kapitányom? – kérdezett vissza nagyon gyanakvóan - Shiroichi Anao a kapitányom neve, az egyik legjobb, ha szabad ezt mondanom. Hát, igazából én magam sem tudom, hogy mi alapján osztják be az osztagokat. Vagyis a többségüket, mert a tizenháromból csak három olyan osztag van, amire azt mondhatjuk, hogy „specializálódott” valamire, oda ugye az alapján. A többi pedig szerintem úgy megy, hogy hol vannak éppen kevesen, vagy esetleg hogy illik bele az ember az osztag mentalitásába. Az osztagom egyébként egy remek hely. Én nagyon szeretem. Tele van kedves lelkekkel, akikkel sok mindent szoktunk közösen, csinálni. Például nálunk hagyomány, hogy origamizunk. Tudom, ez most így furcsán hangzik, de nagyon jó móka és kikapcsolódás tud lenni egy hosszú és fárasztó nap után.
~ Jól sejtettem, hogy nem ismerem a Kapitányát. de hogy ő lenne a legerősebb? Nos, akkor felkeltette az érdeklődésemet. Bár Shiratori számomra a legerősebb, de kíváncsi lettem rá.
Mondjuk Momo szerintem azért is mondta, hogy a kapitánya a legerősebb, mert nem akarta, hogy felelőtlenül esetleg harcba bocsátkozzak ellene. Nem tudja, de nagyon jól tudom, hogy egy Kapitányt nem szabad alábecsülni, vagy akkor könnyen húzhatod a rövidebbet. Ezzel kapcsolatban már vannak élményeim.
Három speciális osztag? Akkor nem tudom mi a harmadik. Azt gondoltam, hogy az első osztagban vannak az elitek. Annak az osztagnak a kapitánya a Főkapitány is egyben és az alatta szolgáló Hadnagy pedig a második legfontosabb ember. Elég magasztos és pökhendi személynek gondolhatja bárki. De Ken és Genni kicsit furcsák is voltak, de nagyon is elérhetőek. Ken távozása után nem tudom ki lett az új Főkapitány, illetve ő is és Genni is teljesen eltűntek. Ami nagy szomorúsággal tölt el.
A másik osztag a 4. osztag, ami ha jól tudom, akkor gyógyítással foglalkozik. Legalábbis ha jól vettem ki a helyzetet és a beszélgetést. De ha van gyógyító osztag akkor lehet, hogy a harmadik spéci osztag az adminisztrációkkal, kutatással és fejlesztéssel foglalkozhat. Vagy lehet, hogy a harmadik különleges az élharcosok osztaga. Az igazán kemény harcosok, aki a csatasor legelején állnak, vagy speciális kémkedési technikákat alkalmazva gyűjtenek infót az ellenségről. Vagy lehet ilyen felügyelő osztály. Ilyen mondjuk nálunk is van. Az X-esek, akik a kihágókat kapcsolják le. Most nem is tudom, hogy van-e vezetőjük, vagy Seth-nek fogadtak-e hűséget. Ezt meg kellene tudnom. Bár most biztos kapnék tőlük, ha megtudnák, hogy Momo-val itt jól elvagyok… Jól? Azt hiszem… Már tiszta hülyeségeket gondolok itt. Megkergített engem is.
Nehéz nap végén összeülnek, origami-znak és beszélgetnek. Az osztagok tényleg ennyire összetartóak? Bár nem tudom, hogy milyen lehet náluk a nehéz nap. Egyel több jelentést kell írniuk? Vagy egy új tag jelentkezési lapját el kell fogadniuk? Még a gyógyítókat csak-csak érteném, mikor egy csata után össze kell kaparniuk a társaikat. De úgy a többi…?
- Akkor a te osztagod nem „speciális”… Meg persze, hogy a saját kapitányodat tartod a legerősebbnek, ez érthető. De hány kapitánynak ismered az igazi erejét?szerintem csak Anao kapitányét ha ismeriDe úgy hiszem, hogy kicsit jobban is tiszteled és szereted mint általában egy beosztott a kapitányát.
Genni-nél is így volt. Egyszerűen megbolondult Ken-ért, bár az nem volt csoda. De szerintem Momo nagyban fel is néz Anao kapitányra. Bár szerintem nem fog több infót mondani róla, hogy miért őt tartja a legerősebbnek.
- Amúgy, te mit tudsz az elmondottakon kívül a mi világunkról?
Na, ez ám a fogós kérdés. Nem is tudom, hogy erre, hogy és mint is kellene felelnem. Hisz valójában egyszer eltévedtem a Lelkek világába, bár nem sok időt töltöttem ott és nem volt időm körbenézni. A lelkek átküldését azt tudom, meg beszéltük is. Aztán most már azt is, hogy van egy akadémia, amibe hat évig járnak. Valamint, hogy a 13 osztagból három speciális, a többibe pedig random osztják el frissen végzett Shinigami-kat. Most már tudom, hogy vannak ott kifejezetten állat állatok is. Azt hiszem ezzel le is fedtünk mindent, amit úgy én is tudtam, vagy esetleges sejtettem.
- Hmmm... – hossza gondolkodás után – A lélek átküldés és születésről volt szó. Aztán a 13 őrosztag kapitány, hadnagy, tisztek és osztagtagok… Mondjuk a 4. osztagnak, a gyógyítósoknak sok melót adhatunk… - ezzel kilőttem az egyik speciális osztagot, amit ismertem, így talán el is hitethetem, hogy a másik kettőt is pontosan tudom – Aztán van kifejezetten olyan terület, ahol a Shigamik süttetik a hasukat és az osztag épületek vannak. … Hmmm… olyan sok minden nem jut eszembe, amiről még így vagy úgy nem esett szó…
Tényleg nem igazán jut olyan dolog az eszembe, amit tudok, és nem került szóba, de ezzel talán azt akarom sugallni, hogy vannak infóim, de nem jutnak eszembe, vagy nem akarom az összeset kifecsegni. Bár mondjuk az én ismereteimet kérdezte nem pedig, hogy össznépileg mit tudunk róluk. Bár mondjuk, mivel nem osztunk meg egymással infókat ezért a kettő majdhogynem egy és ugyan az. De ezt persze neki nem kell tudnia.
- Meg annyi, hogy oda elmenni egyedül nem éppen egy életbiztosítás.
Ezt még hozzáteszem. Ez mondjuk teljesen érthető dolog, és a másik oldalra hatványozottan igaz. Talán érezheti is, hogy ezzel azt is sugallom, hogy semmi esetre sem próbáljon meg egyedül, de még egy 10 fős gyengusz csapattal átjönni a mi világunkba. Vissza irányítva pedig nem akarom feltenni a kérdést, hogy mit tanítanak a mi világunkról nekik. Meg végül is egy részét már el is árultam neki.
- Miért? Van valami speciális dolog, amiről jobb, ha tudok?
Kérdezek vissza kicsit gúnyosan, de egyúttal reménykedve, hogy lehet valami olyan infója, amit jobb, ha tudok. Olyan valami, amivel tisztába kell lennem. Olyan infó, amit ha nem tudok, az az életembe is kerülhet.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #55 Dátum: 2015. Júl. 27, 23:48:16 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

Az első kérdést leszámítva Eli meglehetősen zavarba ejtő dolgokat mond, illetve kérdez. Először nem is tudok rá mi reagálni, csak egy kínos „Hehehe” a válaszom, miközben megmasszírozgatom a tarkóm. A baj csak az, hogy van abban némi igazság, amit mond, ami kicsit kellemetlen, mármint az, hogy így rájött. Mondjuk, ha jobba belegondolok nem is volt neki nehéz.
- Hát, annyira nem, mint mondjuk a negyedik vagy a tizenkettedik - felelem, bár ezt pont nem kérdés volt. Mindenesetre nem fogom csak úgy kikotyogni, hogy melyik osztag mivel foglalkozik. Gondolom a negyedik, avagy a gyógyító osztagról a shinigamik legtöbb ellensége tud, szóval az nem akkora talány. A többiben már nem vagyok annyira biztos. Azt pedig még ennyire sem áll szándékomban megemlíteni, hogy tulajdonképpen mi vagyunk a Tiszta Lelkek Városának helyszínelői, vagy valami hasonlói. Mondjuk, azt hiszem, hogy az előbb kicsit keveset mondtam a hárommal a speciális osztagokra, de nem baj. Igazából hirtelen elfelejtettem, hogy a második osztag is ott van ^^”, meg talán az első, bár én a papírmunka begyűjtést nem nevezném speciális teendőnek ˘-˘. Sokkal inkább osztagidegesítésnek, de ez már teljesen más tészta és nem is ide tartozik. - Hát, igazából nem túl soknak, sőt… De tudod, a kapitányok még otthon sem járnak teljesen szabadjára engedett lélekenergiával, mivel olyan sok van nekik, hogy egy átlagos tisztet pár pillanat alatt ki tudnának ütni :o. Szóval, ha találkoztam volna is eggyel, akkor sem tudnám megmondani az erejének valós nagyságát - felelem az igazat, mi szerint nem vagyok abban teljesen biztos, Nao a legerősebb kapitány, bár abban az vagyok, hogy azok között van. - Ehh, talán… Na jó, az igazság az, hogy felnézek Nao-ra. Tudod, mikor a Gotei 13-hoz kerültem azt hittem, hogy a kapitányok mind begyöpösödött emberek, akik mindenáron betartják a szabályokat és hasonlók. Ezzel ellenben Nao nem ilyen - mondom és már nem is törődöm azzal, hogy Shiroichi kapitányt mondjak, mivel amúgy sem hívom úgy soha, olyan életidegen a dolog. - Ő minden elképzelésem pontos ellentéte. Azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a tizedik osztag tagja vagyok ^-^ - zárom le végül az erről tartott, igazán kicsit kiselőadásomat. Feltéve, ha nem akar még kérdezni valamit, mert akkor szívesen válaszolok neki, persze csak a józan ész határain belül. Értelemszerűen fontos infót nem fogok kifecsegni sem, erre azért figyelek.
- Igen, tényleg sok munkát adtok, bár még az a jobb eset, ha adtok - felelem, ám a válaszának köszönhetően abban már szinte biztos lehetek, hogy a negyedik, vagyis a gyógyító osztagot ismeri. Süttetjük a hasunkat? A tengerpartra gondol? Bár más hely nagyon nincs, ahol a hasunkat tudnánk süttetni, ha jól tudom, szolárium nincs a városban, bár ennek eddig annyira nem jártam utána, mivel egyáltalán nem érdekelt a dolog.
Arra, hogy nem éppen életbiztosítás csak mosolyogva bólintok, mert ez így igaz, viszont ennek a fordítottja is érvényes, miszerint Hueco Mundoba sem túl jó ötlet egyedül kirándulni, menni. Már csak azért sem, mert az lenne annak a shinigaminak élete utolsó útja. Mondjuk egyszer szívesen megnézném Eli otthonát, mert igazán kíváncsi vagyok rá, meg úgy kerek perec arra az egész világra kíváncsi vagyok. Vajon Eli meghív egyszer *w*?
~ Ugye ezt nem kérdezed komolyan?! ~ Hát, igazából nem neked szólt a kérdés :|. ~ De ezt akkor sem hagyhatom szó nélkül! Természetesen sosem fog meghívni, és szerintem örül, hogy ha és hangsúlyozom, HA legközelebb találkoztok, örülhetsz, ha nem támad meg egyből. Szóval egy kis józan észt kérnénk.~
Nekem igen is van józan eszem ˘-˘. És nem hiszem, hogy Eli megtámadna, ha legközelebb találkozunk, elvégre már kezdünk tök jól kijönni *o*. Azt hiszem, hogy kezd hozzám sokkal, de sokkal jobban viszonyulni, mint a társalgásunk legelején. Igazából kár, hogy ő nem tudja elintézni, hogy lássák az emberek, mert szívesen eltöltenék vele egy napot a városban is, mert annyi szuper dolog van ott. Fagylaltozók, meg boltok, meg sok, sok ember. Bár lehet, hogy mivel ő már meghalt, annyira nem élvezné a sok élő társaságát, mint én. Eh… pedig majd olyan jó lenne vele újra találkozni, mert most olyan gyorsan szalad az idő. Apropó idő, hány óra van most? Amint felmerül ez a kérdés, előveszem a fehér telefonom - avagy lélek mobilom -, megnyomom az oldalán lévő gombot, mire az eddig fekete képernyő hirtelen felvillan mutatva ezzel a hátterem meg az időt. 3:54. Na, ezt azt jelenti, hogy lassan négy óra. Mikor is jön fel a nap? Öt körül? Akkor még durván egy óránk van.
- Tudni valami fontosat? - kérdezek vissza kicsit elgondolkodva. Először nem akarok mondani semmit, aztán mégis eszembe ötlik valami, amit nem veszélyes, ha elárulok, de mégis jobb, ha tud róla. Bár szinte biztos tovább adja a társainak, de… áh mindegy. - Nem tudtok észrevétlenül belépni a Tiszta lelkek Városának területére, még békeidőben sem. Szóval ilyesmivel próbálkozni felesleges lenne. Gondolok itt lélekenergia elrejtésre, esetleg álruhára vagy bármi egyébre - felelem kissé lassan és vontatottan, bár nem részleteszem a dolgot és azt sem tudom, hogy mennyit tud a kapuőrökről és a tizenkettedik osztag fejlesztéseiről. Igazából nem hiszem, hogy egy kapuőr akkora gondot jelentene, de a falak már a támadás pillanatában leereszkednek, így mindenki egyből értesülne a dolgokról. Persze, ha rákérdez, ezt még elmondom neki, de mindennek ára van. Ennek a kérdés :roll:.
-És esetleg te tudsz mondani valami fontosat, mit nekem kell tudnom a ti otthonotokról: - dobom vissza a kérdést. De az igazság az, hogy kíváncsi vagyok a válaszára, mert egyszer talán életet is menthet.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 27, 23:50:36 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #56 Dátum: 2015. Aug. 04, 17:14:25 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!



Arra, hogy nem speciális osztaghoz tartozik, egy egyszerű „Hehehe” választ kapok. Azt hiszem pont fején találtam a szöget. Bár mondjuk én, mint Espada tag sem rendelkezem különösebb feladatkörrel. De ha jól tudom, akkor nálunk is van, vagy inkább volt olyan Espada, aki a kutatásainak élt. Szóval én nem nagyon fűznék semmit ahhoz, hogy speciális vagy sem. Bár mikor a negyedik osztag mellé a tizenkettediket mondja, akkor meglepődtem. Akkor az lenne a harmadik? De vajon annak mi a specialitása? Ha rákérdezek, akkor elárulom magam, hogy nem tudom, viszont ha meg nem, akkor nem fogom tudni, pedig itt lenne a megfelelő esély rá. Mivel pedig nem folytatja, így arra gondolok, hogy magától nem fog ilyet kifecsegni. Talán mégis csak elég óvatos. Vagyis úgy kellene visszakérdeznem, hogy arra felelvén megtudjam, és ne áruljam el, hogy én azt nem tudtam. A korábbi gondolatmenetemből kiindulva kellene egy feltételezett specialitást mondanom. De mi is legyen? Ec-peccel kiszámolok valamit a legvalószínűbbek közül és azzal teszem fel a kérdést.
- A tizenkettedik az ilyen fejlesztő osztag igaz?
Na, most vagy nagyon mellé lőttem, vagy telibe trafáltam. Momo most vagy egy „Igen”-el megerősíti, vagy remélem, hogy kijavítva megtudom az igazat. Mert ilyen lehetőségem nem sokszor adódna.
- Hát, igazából nem túl soknak, sőt… De tudod, a kapitányok még otthon sem járnak teljesen szabadjára engedett lélekenergiával, mivel olyan sok van nekik, hogy egy átlagos tisztet pár pillanat alatt ki tudnának ütni. Szóval, ha találkoztam volna is eggyel, akkor sem tudnám megmondani az erejének valós nagyságát.
~ Magyarán ha egy kapitány teljesen szabadjára is engedte volna neki a lélekenergiáját, akkor a nagy erő általi nyomástól beájult volna, így nem tudta volna felmérni. – egy vízcsepp húzódik le – Vajon ha én is szabadjára engedhetném, akkor is az történne? … Mondjuk már nekem is vissza kell fognom magam, hisz akár Las Noches-ben is kárt tehetnék… Ha jól tudom… Vagy ne gondoljam magam olyan erősnek? … Nem… Valószínűleg azért annyira nem vagyok az… Mondjuk Vex már biztosan.
- Ehh, talán… Na jó, az igazság az, hogy felnézek Nao-ra. Tudod, mikor a Gotei 13-hoz kerültem azt hittem, hogy a kapitányok mind begyöpösödött emberek, akik mindenáron betartják a szabályokat és hasonlók. Ezzel ellenben Nao nem ilyen. Ő minden elképzelésem pontos ellentéte. Azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a tizedik osztag tagja vagyok.
~ Tudtam. Teljesen lerí róla.
Mondjuk tényleg én is eleinte teljesen mást gondoltam a Kapitányokról. Ez azonban nagy részben megváltozott, mikor nyílt rá lehetőségem, hogy szembekerüljek velük. Bár mondjuk az én igazi vetélytársam Nara Shiratori. Ő is elég sokat változott az első találkozásunkhoz képest.
- Igen, tényleg sok munkát adtok, bár még az a jobb eset, ha adtok.
Lehet, hogy elég leamortizáltam a hangulatot ezzel. Hisz általában nem is hagyunk a gyógyítóknak semmit. Csak a hullaszállítóknak. Már ha hagyunk belőlük egyáltalán valamit. A gyengék hamar áldozatul esnek nekünk. A kicsit erősebbek esetleg megúszhatják. Mondjuk ez igaz a mi oldalunkról is. Bár mi általában nem foglalkozunk a másikkal. Sőt egyesek még örülnek is, hogy a gyengék elhullnak. Értem sem ejtenek senki sem könnyeket. De ez már csak így természetes.
Előkap egy telefont. Azt hittem káprázik a szemem. Nekik ilyenjük is van? Mikor ember voltam, akkor nekem is volt persze, de lélekként…  A háttér pont olyan kis rózsaszín volt, mint amilyet elképzeltem neki. Valószínűleg az idő ellenőrzése végett vehette elő, ami 3:54-et mutatott. Vagyis olyan egy óra múlva felkel a nap. Ami azt is jelenti, hogy vége az éjszakának. Lehet, hogy akkor már vissza kell majd térnie. De mi lesz velem, ha még akkor is ilyen kicsi leszek, és még az átjárót sem fogok tudni nyitni? Ugye nem gondolná, hogy magával visz? Mondjuk, valószínűleg ebben a formámban nem sok vizet tudnék zavarni. Szánalmas lehetek. Kicsit össze is zuhanok és egy újabb vízcsepp folyik le. Már nem is számolom, hogy hanyadik.
- Tudni valami fontosat? – kérdez vissza - Nem tudtok észrevétlenül belépni a Tiszta lelkek Városának területére, még békeidőben sem. Szóval ilyesmivel próbálkozni felesleges lenne. Gondolok itt lélekenergia elrejtésre, esetleg álruhára vagy bármi egyébre.
Tisztalelkek Városa… Szóval ez a neve annak a területnek, ahol a Halálistenek lébecolnak? Mondjuk, ha álruhában vagy lélekenergiát teljesen elfojtva sem lehet oda belépni, akkor valószínűleg olyan biztonsági rendszer van, ami a lélek valós eredetét tudja ellenőrizni, és megtagadja a belépést. Legalábbis én erre gondolok. De valahogy csak ki lehetne játszani? Vagy Momo családja is ott él, és ezért is bízott abban, hogy nem érhetek hozzájuk, még ha akarnám sem? De mi van, ha pont a város közepére nyitok egy átjárót? De azt is egyből kiszúrnák… Ez tényleg olyan infó, amit jó ha tudok, de valójában különösebben nem lettem okosabb. Nem is rossz…
- És esetleg te tudsz mondani valami fontosat, mit nekem kell tudnom a ti otthonotokról?
Visszakézből visszakaptam ugyan azt a kérdést. Nekem is valami frappánsat kellene válaszolnom erre. Valamit, amit nem baj, ha tud, de még sem lesz okosabb…
- Ne menj az ebédlő környékére. Még a végén felraknának az étlapra.
Mondjuk már ezer éve nem jártam arra, mivel a szobámban étkeztem. Azt sem tudom, hogy megvan-e még egyáltalán. Mondjuk az átlag Arrancar-okak is enniük kellene valahol.
- Amúgy könnyű a folyosókon eltévedni, és a trónterembe kikötni, vagy valamelyik Espada Tornyában. … Bár mondjuk ehhez először is el kellene jutnod Las Noches-ig…
Talán még kicsit többet is mondtam. Mondjuk csak feldobtam helyszíneket, amikkel valójában nem is tudna mit kezdeni. Esetleg a Toronnyal, de gondolom, nem akarja az oroszlán bajszát meghízni. Vagy mégis? Mondjuk akkor inkább magamra vállalom, nem engedném át más Espada-nak. Meg Las Noches-ig is kell ám jutni.
Mondjuk, mivel mindketten egész óvatosak vagyunk, így valószínűleg nem fogok tudni sok infót kiszedni belőle. De így hirtelen nem is tudom mit is próbálhatnék meg kiszedni belőle… Vagy rá kellene kérdezni a technikai vívmányokra? Vagy azokra az eszközökre, amikkel láthatóvá válhatnak az egyszerű emberek számára? De ha meg rákérdezek, akkor technikailag elmaradottnak fog tartani bennünket, amiben mondjuk, ezek szerint lenne is igazság…
- Mire használjátok a mobil telefont? … Én úgy tudtam, hogy kapcsolatfenntartás céljából fekete lepkéket alkalmaztok. Nem?
Üsse kavics, rákérdezek. Mert mégis izgat a dolog, hogy miért is rohangál mobiltelefonnal. Már csak azért is, mert lélek mobilt még sosem láttam.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #57 Dátum: 2015. Aug. 15, 16:41:22 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

Nem lepődöm meg, mikor rákérdez a tizenkettedik osztagra. Ötven százalék volt az esélye, hogy tud róla és ötven, hogy nem. Nos, ez esetben az előbbi jött be, így bólintok neki. Nem hiszem, hogy most kifejezetten szükség van arra, hogy rávágjak egy igen. Mondjuk, ha jobban visszagondolok mintha korábban egy kis kételyt véltem volna felfedezni Eli hangjában, bár lehet, hogy ez már a késői, avagy korai óra hibája. Én is kezdek fáradni, na >.>.
A fejemen ülő lány némán hallgatja, ahogy Nao-ról, meg a biztonsági rendszerről beszélek, bár szerintem ő nem pont arra gondol, mint én. Igazából szinte látom magam előtt, ahogy különféle lélekenergia érzékelő berendezéseket álmodik meg, amik kiszűrik az idegent. A dolog ennél kicsit egyszerűbb, de ezt nem fogom az orrára kötni. Hogy miért? Azt igazándiból magam sem tudhatom, nyugodtan elmondhatnám neki, mivel úgysem tudnak ellene tenni semmit. De a lelkiismeretem nem engedi, hogy ennél többet fecsegjek erről.
A visszakérdésemre egy kissé poénos választ kapok. Először nem tudok mit mondani, elvégre Eli nem az a lány, akiből kinézi az ember, hogy csak így benyög egy poént. Ám mikor túl vagyok a párpillanatnyi megrökönyödésen, kitör belőlem a nevetés. Persze, gondolom azért a poén mögött van a szavaiban némi igazság is, mert ahogy hallottam az arrancarok egymás között megeszik a gyengébbeket. De hogy shinigamikat  is egyenek, ez nekem új.
- Hát, velem nem járnának túl jól az ebédelők, nincs rajtam sok hús és szerintem rágós is lennék - felelem még mindig nevetve és kissé poénkodva. Bár nem tudom biztosan, hogy Eli hogyan fogja ezt kezelni, igazán remélem, hogy jól.
Mindenesetre ezután egy komoly választ is kapok, mi szerint nagyon könnyű eltévedni a folyosókon és olyan helyen kikötni, ahol nem szeretnék. Ez nem jó, nagyon nem jó T-T. Én még a tizedik osztag barakkjai között is eltévedek, nemhogy egy teljesen ismeretlen, labirintusos helyen. Azt hiszem, hogy Las Noches nem az a hely, ahová szívesen elmennék, persze kivételt jelentene, ha Eli meghívna, körbevezetne és meg is védene *>*”.  Igen, furcsa ezt mondani, de tudom, hogy egyedül semmi esélyem sem lenne odaát. Persze, gondolom a lányt is bajba sodorná, ha csak úgy egy magamfajta halálistent vinne át egy délutáni kiruccanásra, és nem akarom, hogy neki miattam essen baja, mert ahogy hallottam, az espadak kegyetlenek tudnak lenni. Szóval egyhamar nem fogok eljutni oda, ahol Eli lakik, de azt hiszem, hogy ez nem is akkora baj. Bár majd megkérdem, hogy hozzon onnan nekem valami különleges szuvenírt *w*.
Mikor rákérdez a telefonra, kicsit meglepődök. Igazából nem számítottam ilyen kérdésre, mivel még az embereknek is van ilyen ketyeréjük, így azt hittem nekik is. De hát nem lehetünk ugyanazon a fejlettségi szinten és mindig is tudtam én, hogy a tizenkettedik osztag menőbb, mint az ő tudósaik. Már ha náluk vannak olyanok. A válaszhoz úgy gondolom jobb ha leülök, mert meg akarom mutatni a sok-sok menő funkciót, ami a telefonon van *w*. Persze, mivel ő ember volt lehet, hogy ez neki annyira nem nagy újdonság, de ki tudja. Szóval egy utolsó buksisimi után ott hagyom a kecskéket, majd letelepszem egy sziklára. Egy pillanatra megfordul a buksimban, hogy mint egy babát megfogom Elit és ismét a vállamra teszem, de azt hiszem, hogy ez nem lenne túl jó ötlet ^^”.
- Nincs kedved visszajönni ide? - emelem meg kicsit azt a vállam, ahol korábban ült. - Innen jobban látnád a dolgokat - és amúgy nekem is kényelmesebb lenne, mint a fejemnek mutogatni, de megoldom, ha ott marad.
- Szóval ez egy lélekmobil - veszem elő ismét a fent említett tárgyat. - Ezt használjuk, ha éppen itt vagyunk az emberek világába , könnyebb így kapcsolatot teremteni, mint pokollepkékkel, illetve jelzi, ha egy lidérc van a közelben - mondom és kicsit furcsállom is, hogy Elit nem érzékelte. Ennyire összezsugorodott volna az ereje is? - De ezen kívül rengeteg hasznos funkciója is van - lelkesedek, bár azt nem mondom el, hogy egy különleges funkció segítségével bizonyos dolgokat el tudok teleportálni a tizenkettedik osztagnak - és rengeteg alkalmazást lehet rá letölteni, többek között GPS-t, ami működik itt és otthon is - bár sajnos mindig megfeledkezek erről. - Vannak rajta játékok és mindenféle alkalmazások még, ha akarod, majd kipróbálhatod őket - ajánlom fel, mert az emberi internettel olyasmi nem működik, mint például az otthoni térkép és hasonlók, tehát azt ha akarná se tudná megnézni. - És lehet vele fényképeket készíteni. Kíváncsi vagy a tizedik osztagra *o*? - kérdezem tőle lelkesen, miközben megnyitom a galériát, ami tele van az ott készült fényképekkel, melyen egy-egy osztagtársammal mosolygok. Azt hiszem, hogy ezeken semmi olyan nincs, mit titkolnom kéne előtte, csak a szobák berendezése, a kert és az emberek vannak rajtuk. Ezeken nincs mit titkolni. Ja, meg van pár fotóm helyszínekről is, de azok olyan szinten érdektelenek, hogy én magam sem értem, miért nem töröltem még ki. - Juj, eszembe jutott valami nagyon jó *w*. Nincs kedved esetleg egy közös fényképhez, hogy megörökítsük a mai estét :3? - kérdezem teljesen lelkesen és remélem, hogy igent mond, mert olyan jó lenne, ha akadna majd valami emlékem erről az estéről. Persze, lehet hogy neki nem tetszik annyira ez az ötlet, mint nekem, de a remény hal meg utoljára.
- Egyébként - gondolkozom el egy kicsit-, ti hogy szoktatok kommunikálni, ha nincsen se lepkétek - mert szerintem náluk nem divat a pokollepke -, se pedig telefontotok? - nézek rá érdeklődve, ha visszatelepedett a vállamra, mikor korábban felajánlottam neki.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #58 Dátum: 2015. Aug. 18, 16:06:44 »
Éjszaka az Állatkertben
avagy Segítség összementem!!!



Bólintásával választ is kapok a kérdésemre. Nem szándékozik különösebb dolgot hozzá fűzni. De legalább már ezt is tudom. Remélem nem jött rá, hogy nem tudtam.
Igazán poénosra sikerült a "felkerül az étlapra" megjegyzésem. Mondjuk teljesen így lenne, de nem fagyasztom meg a nevetését. Bár mondjuk az jó volt, hogy de hisz ő sovány és rágós lenne. Mondjuk lefagyott a mosoly, mikor mondtam, hogy könnyű eltévedni és rossz helyen kikötni.
Mobiltelefonos kérdésre valószínűleg elég hosszú lesz a válasz, ugyanis egy utolsó kecske fejsimogatás után leül egy kőre. Elővette ismét a mobilt és elkezdett mesélni róla.
- Szóval ez egy lélekmobil. Ezt használjuk, ha éppen itt vagyunk az emberek világába, könnyebb így kapcsolatot teremteni, mint pokollepkékkel, illetve jelzi, ha egy lidérc van a közelben.
~ Jelez nekik, ha lidérc van a közelben? Akkor innen tudják, hogy ha megérkezünk? Ügyes kis szerkezet. Akkor ezért jelennek meg mindig.
Kérésére visszaugrok a vállára, hogy jobban lássam, hogy éppen mit szeretne mutatni a mobilján.
- De ezen kívül rengeteg hasznos funkciója is van, és rengeteg alkalmazást lehet rá letölteni, többek között GPS-t, ami működik itt és otthon is.
GPS Funkció? Nocsak. Ha megszerezném, akkor lehet, mutatná az utat a Lelkek Világában is? Mondjuk érdekes, hogy pont ez az alkalmazást mondta elsőnek. Lehet, hogy gyakran eltéved?
- Vannak rajta játékok és mindenféle alkalmazások még, ha akarod, majd kipróbálhatod őket. - ajánlotta fel - És lehet vele fényképeket készíteni. Kíváncsi vagy a tizedik osztagra?
De már ott is volt az albumokba és mutatta a képeket. Bár nem teljesen felelőtlen, ugyanis a képeken semmi olyan nincs, ami különösebb infót mutatna. Ő is szerepel a képeken. Lehet, azért mutatja meg, hogy ők a szeretett osztagának tagjai, és ha lehet, hogy ha velük kerülök szembe, akkor ne emeljük rájuk kezet? Bár szerintem nem olyan furmányos, hogy ez legyen tette hátterében. Sokkal inkább tartom valószínűnek, hogy egyszerűen belelendült a dolgokba és minél több dolgot meg akar mutatni nekem. A dolog ennyire egyszerű. Bár elgondolkoztam, hogy most már hogyan viselkedjek, ha a képeken látott emberekkel tényleg szembekerülök. Hisz valószínűleg fontosak Momo-nak… De miért is gondolkodom ezen?
- Juj, eszembe jutott valami nagyon jó. Nincs kedved esetleg egy közös fényképhez, hogy megörökítsük a mai estét?
- NEM!
Válaszolok egész erényesen. Gondolván arra, hogy ez a Momo nevű lány teljesen megőrült? Elfelejtette volna, hogy én az esküdt ellenség vagyok? Most komolyan erről a találkozásról akar egy fényképet csinálni? Meg akarja örökíteni? Ráadásul én ilyen formában vagyok. Mégis hova gondol ez a lány. Nekem is bajom lenne belőle nem hogy neki. Nálunk az X-esek meg is lincselnének, sőt megbízhatatlan és áruló Espada lennék. Még az hiányozna nekem. Nála meg? Szerintem még szervezettebb felügyelő bizottság van. Amilyen, még ki is nyomtatná a képet és kirakná valahova a házukba. Ha pedig valaki azt meglátja, akkor tényleg vége lesz. De ennyire nem gondolkodik? Árulónak mondanák és még ki is végezhetnék. Ha rám nem is, de magára legalább gondolhatna. Még az is lehet, hogy nem jelentik fel és eljárást sem indítanak ellene, csak merénylőt küldenek rá, aki álmába megöli. Én meg még nem is tudnék a dologról semmit. Szóval legfőképpen az ő érdeke, hogy a kép ne készüljön el. Én még valahogy ki is tudnám magyarázni magam.
Fújtam egyet, majd nagyon komolyan fordultam felé.
- Csak egy kicsit gondolkodj már el.
Nem akartam a fejemben kavargó gondolatokat szavakba öntve rázúdítani. Remélem, a szeleburdi lány végig futtatja a fejébe az eseményeket és megérti, hogy miért válaszoltam kapásból azt, amit.
- Egyébként, ti hogy szoktatok kommunikálni, ha nincsen se lepkétek, se pedig telefonotok?
Nem akartam egyből rávágni, hogy nekünk nincs ilyenre szükségünk, mert mi nem tartjuk a kapcsolatot. Önzők vagyunk. Nem osztjuk meg egymással általában a tudásunk. Nem szokásunk a másiknak segíteni. Egyszerűen mások felé akarunk kerülni, és nem sajnáljuk, ha a gyengék feje a porba hullik. Ilyenek vagyunk. Talán Espada és Fracción-jai között van szorosabb kapcsolat, de nem szoros pórázon való tartásról van szó. Mi ha akarunk a másiktól valamit, akkor személyesen felkeressük. Nincs szükségünk ilyesfajta kapcsolattartó eszközökre. Azt hiszem, ez lenne a legmegfelelőbb válasz. Ami teljesen igaz. Mondjuk ezek szerint a technikai tudásunk igen csak elmaradott. Ami siralmas. De tényleg nem tudom, mi különösebb hasznát venném egy ilyen lélektelefonnak.   
- Nincs szükségünk ilyesfajta kapcsolattartó eszközökre.
Mondom is ki hangosan. De közben el is fordítom a fejemet. Igen, igaz, mégis… még is ez mutatja, hogy mennyire nem tart össze fajunk. Mennyire nem izgat bennünket, ha a másik meghal. Mondjuk az én esetemen is részben fenn áll. Mondjuk aki miatt aggódnék, az elég erős, hogy ne tegyem.
Azonban igen csak érdekel ez a mobiltelefon. Azt hiszem élni fogok a felajánlással és szívesen megnézném magamnak is. Bár mondjuk azt hiszem, egész tenyerem kelleni fog, hogy tudjam használni.
- Megengeded, hogy megnézzem magamnak? Tüzetesebben.
Bár a "tüzetesebben" dolgot nem úgy gondoltam, hogy darabjaira szedem. Ha engedi, akkor először megkérem, hogy forgassa meg, hogy először kívül is megtanulmányozhassam, majd pedig, ha közelebb emeli, akkor megnézzem, mit tud. Érintős telefon lévén csak úgy húzogatom. Mondjuk jelen állapotomban biztos nem bökök mellé. Beállításaiba mentem először, hogy megnézzem az adatokat. Majd pedig az alkalmazásokat. Az albumába már eléggé betekintést nyertem. De vajon mennyire engedi, hogy a névjegyzéket, híváslistát, zene lejátszó listát, SMS listát, naptárt, feljegyzések mappáját is megnézzem, vagy ott milyen infókat találhatok. Valamint egy ilyen telefon és a rajta lévő alkalmazások és azok elrendezése is igen csak mutatja használójának életritmusát és egyéniségét. A GPS-be is belemennék, hogy esetleges tárolt útvonalak vannak-e benne? De a játékokat is megnézem, hogy vajon mivel üti el az esetleges szabad perceit. 
Bár az is lehet, hogy ezzel lebuktatom saját magam. Hisz ha értek ezekhez, akkor nem vagyok én olyan öreg lélek. Vagy csak nagyon is jól informált vagyok a jelenlegi emberek világával kapcsolatban. Mindkettő igaz is. Mivel gyakran járok le az emberek világába Őt keresve, és akaratlanul is megfigyelem ezeket. Meg igen fiatal vagyok, így nem rökönyödöm meg egy telefont látva, hogy az vajon mi a szösz? Mondjuk Momo is igen a nagy világot követő léleknek tűnik. Mondjuk biztosan azért is, mert érdekli őt az emberek világa.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Állatkert
« Válasz #59 Dátum: 2015. Aug. 23, 21:26:59 »
Éjszaka az Állatkertben ^-^

Eli végül visszatelepszik a vállamra és - gondolom - figyelmesen hallgatja, hogy mit mesélek a telefonomról. Meg kell mondjam: a lány nagyon jó hallgatóság, mert sosem szól bele a mondandómba, mindig végig hallgat, még akkor is, ha sokat fecsegek *w*. Erre nem mindenki képes ám, már sokszor megkaptam, hogy nagy szám van és a többi. Pedig ez egyáltalán nem igaz, az egyetlen igazi bűnöm, hogy szeretek beszélni, vagyis inkább nagyon szeretek beszélni. Na jó, talán mégis sokat beszélek...
Mindenesetre, mikor felhozom a fényképezkedős ötletet Eli meglehetősen vehemensen tiltakozik. Egy rövid pillanatig készenlétbe is helyezem magam, mert azt hiszem, hogy leesik a vállamról. Oké, sejtettem én, hogy nem fog neki tetszeni a dolog, de nem hittem, hogy ennyire elveti. Rendben, elismerem, talán veszélyes lehet rá nézve - bár nem értem, hogy miért - és az lehet rám is, de ez utóbbi nem hiszem, hogy érdekli. Szóval komolyan nem értem a tiltakozásának okát, de ha nem akarja, akkor én nem fogom rá erőltetni, mert ha ezt tenném, akkor az nem olyan kép lenne, amilyen én csinálni szeretnék. Pedig olyan nagyon, de nagyon, de nagyon szeretnék egy emléket erről az estéről *>*.
- Oké, ha nem, akkor nem - mondom kissé szomorú és lemondó hangon, hogy ezzel hassak rá, hátha sikerült. - Egyébként én teljesen elgondolkoztam a dolgon - teszem hozzá, immáron durcásan, jelezve, hogy azért nem vagyok annyira gyökér, mint aminek minden bizonnyal néz. Oké, talán nem én vagyok a legnormálisabb halálisten a földön, de az hétszentség, hogy élnek még nálam is lököttebbek otthon. Szóval erről ennyit.
- Nincs… szükségetek? - lepődök meg teljesen. Ez olyan, mintha nem is egy  szervezetet alkotnának, hanem csak pár különálló egységet, akik maximum akkor dolgoznak együtt, ha nagyon, nagyon muszáj. Mondjuk lehet, hogy annak idején pont e miatt a tulajdonságuk miatt sikerült őket legyőznünk, de ez akkor is furcsa. Ha én elbukok valami miatt, akkor megpróbálok azon változtatni, nem pedig hagyom úgy, ahogy eddig volt. Ehh… mindegy is, nem hiszem, hogy nekem feltétlen arrancar fejjel kell gondolkoznom, meg nem is igazán az én dolgom, szóval mindegy.
- Persze, nyugodtan, a játékokat pedig mindenképpen próbáld ki, nagyon jók *w* - felelem a kérdés-késés kombinációjára, majd csinálom, amit mond. Megforgatom a készüléket, így láthatja a fehér hátlapját és az azt díszítő virágos, pillangós, medvés, tizedik osztag szimbólumost és egyéb cukiságos matricáimat. Persze, nincs belőlük olyan sok, csak pont annyi, amennyi egy ilyen telefonra kell ^-^.  Ezt követően közelebb emelem hozzá és tartom, miközben nyomkodja, lévén az egész lány akkora, mint a nálam lévő mobil. Néha-néha fél szemmel rápillantok, de nem izgulok, a tizenkettedik osztag munkatársai nem hülyék, így a fontosabb dolgokat, mint a névjegyzék, SMS-ek és hasonló dolgok, melyeknek a küldetésekhez lehet köze, le vannak kódolva. Eli pedig okos, így mikor szembetalálkozik eggyel, nem hiszem, hogy a feloldását fogja kérni tőlem. Szóval csak pont azokat az alapfunkciókat éri el, amiket egy átlagos telefonon is megnézhetne a magánszféra megsértése nélkül.
Eleinte segíteni akarok neki abban, hogy hogyan használja, ám mikor meglátom a határozott mozdulatait, úgy gondolom, nem kell, elboldogul. Bár kicsit furcsállom a dolgot, elvégre pont az előbb mondta, hogy nekik nincsenek ilyenjeik, aztán végül arra a megoldásra jutok, hogy ő egy olyan arrancar, aki szereti a modern kütyüket. Ez nem rossz dolog, sőt, kifejezetten jó, mivel a modern dolgok nagyon menő és tulajdonképpen varázslatosak is :3.
Szóval hagyom nyugodtan kutakodni a telefonomban egészen addig, míg a játékok mappába nem téved. Nem tudom, hogy akarttal történik-e a dolog, avagy sem, de ez nem is érdekel, ugyanis ugrom a dologra, mivel meg szeretném neki mutatni az összeset, ami a ott található.
- Ezeket had mutogassam én *>*! - mondom, majd rá is nyomok az első játékra - Ebben cuki tortácskákkal kell minél magasabbra ugrálni és pénzt szerezni, amiből ruhákat vásárolhatsz nekik. Happy Jump a neve és én nagyon szeretem - fejezem be a demonstrációt, majd ugrom is a következőre, ami kicsit tovább tölt, de csak azért, mert maga az alkalmazás is sokat foglal. - Ennek a neve I love Pasta. Egyébként tudtad, hogy a pasta tésztát jelent? - kérdezem, mint egy mellékesen, mert ezt az információt én is nemrégiben tudtam meg és szerintem tök érdekes :o. - Visszatérve, ennek a játéknak az a lényege, hogy van egy étterem, ami ezé a babáé, ami azt hiszem, hogy én vagyok, legalábbis a játékban, mert amúgy nem is hasonlít rám. Szóval éttermem van és ott kell ilyen tésztákat főzni, meg alapanyagot venni és hasonlók. Ezt is nagyon szeretem, bár itt sok mindenre várni kell és vannak olyan dolgok is, amiket nem lehet megvenni, mert igazi pénz kell hozzá :S - sajnálkozom, miközben megyek a harmadik játékra. - Ez ilyen állatnevelő, ahol van egy ilyen Pou-t, ami valami űrlény, amit nevelgetsz, itt több fajta játék lehetőség van, például röplabda, meg gördeszka meg ezek - mutogatom végig az összes létező játékot, ami csak van. - Az utolsó pedig a Candy Crush, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy három, vagy több cukorkát egy vízszintes vagy függőleges sorba kell tenni és vannak ilyen serkentők is, amik ilyen menő extra dolgokat adnak - fejezem be a játékaimról tartott gyorstalpalót, ám mire ide jutunk, már jócskán hajnalodik. Igazából az is lehet, hogy a nap is feljött, mivel minden egyes játéknál felajánlom a lánynak, hogy próbálja ki ezt, meg azt, meg amazt. - Na hogy tetszenek? - teszem fel végül a kérdést, amire igazából nem is tudom, hogy milyen válaszra számítok, de mindenképpen valami pozitívra.
Mindenesetre, míg a válaszát várom, elkezdem fürkészni az egyre világosodó horizontot és elfog a rossz érzés, mert nem tudom, hogy mi lesz Elivel, nekem pedig tényleg perceken belül mennem kell, de nem akarom itt hagyni és nem is fogom >.<. De azért jó lenne találni valami megoldást a problémájára.