Szerző Téma: Alea iacta est  (Megtekintve 912 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
87 000 / 90 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 54 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Alea iacta est
« Válasz #15 Dátum: 2017. Nov. 02, 22:23:54 »
- Pedig nem volna ellenemre! :3 – Nevettem el magam, igazából úgyis szinte mindenki előtt nyitott könyv az életem, ha a testőrséget nézzük, a családom is legalább ennyit tudhatna. ˘o˘ - Mélyre szúrsz szavaiddal, Hannacchan, lehet elvérzem, és a lábaid előtt fogok elhalálozni, ezúttal végleg. – Érintettem kezemet homlokomhoz, mintha valóban elalélni készülnék. Még, hogy én meg az ikrek, nevetséges. :/
Sacchin okításában teljesen egyetértően bólogattam, nem szabadott ám bárkivel szóba állni, főleg nem idegenekkel! Mint fiatal hölgy, erre nagyon oda kellett figyelnie, nem csak olyan fedhetetlen férfiakkal akadhat össze, mint Makkancs, vagy én. :o Elvégre fel sem merült bennem, hogy én magam idegennek számítanék, végtére is ismertük egymást. ^-^
Kamicchin felháborodását nem értettem, hiszen csak bemutattam egy másik hadnagynak, igazán nem kell ezért tettlegességig menni, csak szólni. TwT Megráztam a fejem, olyan kis félénk volt, pedig nincs is miért, Makkancs kifejezetten kedves hadnagy. ^-^ Jó, talán most éppen nincs a legjobb passzban, éppen egy Amatsuji veri szemmel, de abba még senki nem halt bele. :S Ellentétben azzal, ha kézzel, vagy inkább tűvel verni. :roll:
- Ugye? Szerintem is kifejezetten tüneményes. :3 – Néztem a dühösen távozó lányka után, néha lehetne kicsit őszintébb is. – Ugyan~ugyan, Kamicchin! Nem kell mérgesnek lenned, csupa szépet mondtam rólad, mert büszke vagyok rád. :3 – Mosolyogtam rá rendületlenül, hátha az kicsit enyhít a dühén.
A legelső alkalommal, mikor megláttam, nagyon ismerősnek tűnt, már-már ijesztően, de minden vörös hajú nem lehet Mizushima, nem de bár? ^^” Szerettem közvetlen lenni a tisztjeimmel, ő azonban mindig távolságtartó maradt, mintha valamiért nem kedvelne. Pedig szerintem ennél kedvesebb már nem is lehetnék, mint amilyen most vagyok! TwT
- Te is összetöröd a szívem, Makkancs? Szívsebészt, pacemakert, transzplantációs osztályt! T///T – Kész, senki sem szeret. :/ - Hannacchan, vigasztalj meg… T///T – Öleltem magamhoz, szipogva.
Kellettek ezek a pillanatok a küldetés előtt, amik egy kicsit elhitették velünk, hogy nem ölni megyünk, hogy nem leszünk veszélyben. Ez egészen addig tart, amíg megérkezve meg nem tapasztaljuk az átható lélekerőt, és Hannacchan ki nem borul. Megértem, nagyon is. Én magam is minden alkalommal aggódom, amikor őt, vagy Shinocchant, vagy Juncit, Yocchant, vagy bárkit a családból távol tudok. Legyen az küldetés, vagy napi rutin, mindig ott motoszkál bennem, hogy valami baj történhet, mert az élet kiszámíthatatlan. Mély levegőt vettem, és kizökkentve a dühöngésből, magamhoz öleltem Hannacchant.
- Jól figyelj rám. Semmi baj nem lesz, megígérem neked, hogy úgy vigyázom majd Kaocchinre, ahogy rád is szoktam. – Nagyon halkan beszéltem hozzá, hogy csak ő hallhassa, végig simítottam a hátán, majd elengedve elé tartottam a kisujjamat. – Becsületszavamat adom, és tudod, hogy megtartom.
Úgy éreztem, hogy erre van szüksége, bizonyosságra, hogy minden rendben lesz. Én pedig ezt nyújthatom neki, hiszen mindig vigyázom a családomra, mindig. Nem, mintha kételkednék Makkancsban, ha így lenne, nem bíztam volna rá a csapat vezetését. Egyszer meg kell mindent tanulni, és felügyelet mellett talán kisebb a súlya az egésznek, nem kell attól tartania, hogy végzetes hibát követ el.
- Semmi baj, Mizushima~san, megértem a helyzet bonyolultságát, és nem bántódtam meg miatta, nincs miért aggódnia. ^w^ – Mosolyogtam rá kedvesen, szándékosan a férjezett nevét használva.
Makkancs elbizonytalanodása, és Hannacchan felvetése kissé összezavart. Nem szívesen bíráltam volna felül a frissen kinevezett hadnagyot, főleg, hogy én mondtam, hogy vezessen ő, de azzal se értettem egyet, hogy a saját parancsát semmisnek tekintse. Shicchan kifejezetten erős nő volt, erős shinigami, ügyes, és a kivégző osztag feje. Ha mind utána is megyünk, melyikünk tudna olyan jól lopakodni, hogy ne keverjük bajba, ha felbukkanunk mögötte? Mélyet sóhajtottam, tudtam, hogy nekem is állást kell foglalnom, de ezt se tartottam túl jó ötletnek, nem szavazás kérdése kellene, hogy legyen.
- Félek, hogy csak bajba sodornánk, ha seregnyien mennénk utána, elvégre a lopakodás lényege, hogy kevesen, és ügyesen kivitelezzék. Ha mindenképpen a segítségére sietnél, azt javaslom egy, maximum két tiszttel tedd, mi addig megnézzük ezt a másik járatot. – Intettem arra, amerre Hannacchan menni szeretett volna, majd közelebb léptem Makkancshoz, hogy csak hozzá intézzek pár tanácsot. – Gondold át, hogy ez mennyire személyes érzés, és mennyire valós veszély. Lehet többet árt az, hogy „megmentitek”, mint használ. Légy határozott, és tegyél úgy, ahogy a legjobbnak gondolod, mindenki szempontjából. – Hangsúlyoztam ki a végét.
Pontosan értettem, min mehet végig, elvégre több családtagommal is voltam már küldetésen. Sokszor vagyok szórakozott, de nem bírnám elviselni, ha nem tudnék róla, hogy éppen hol vannak. Nem tudtam, hogy mi lehet pontosan közöttük, de az bizonyos, hogy nem csak beosztottként aggódik, és Kaocchin is erre célzott. Amatsuji, az ő értesüléseinek mindig hiszek.
- Szóval, miként dönt, hadnagy?
Ha végül azt szeretné, hogy mind menjünk Shicchan után, nem fogok ellenkezni, valóban bízom benne, hogy megfelelő döntést fog hozni. Az én legfőbb feladatom most az, hogy vigyázzak Kaocchinre, és Hannacchanra, utóbbival ráadásul igen nehéz egyelőre együttműködni. Nehezebbnek tűnik, mint lufit hámozni, bár ki a fenének jutna eszébe, hogy meghámozzon egy léggömböt? :/ Sóhajtottam, a húgomra emeltem a tekintetem, és reméltem, lassan megnyugszik, hogy a legjobban kamatoztathassa a képességeit.

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Alea iacta est
« Válasz #16 Dátum: 2017. Nov. 30, 23:05:54 »

A csapat kétfelé húz, és végül nehezen, de a legkisebb rossz csapatfelosztás mellett maradtok. Makiro úgy dönt, Sachikot, fiatal tisztjét viszi, ahogy Kamiko helyét is Shuuichi mellett ítéli meg. Biztos benne, hogy Kaori és Hanabi nehezen tudnának most elvonatkoztatni a családi vitáiktól, így az idősebbik shinigami vele megy, a Mizushima testvérek azonban ezúttal is együtt mentik meg a világot.

Hanabi, Shuuichi és Kamiko társaságában úgy dönt, a pince felől közelíti meg az épületet. Az ablakok berácsozva és besötétítve, mintha a túloldalról egy fémlap lenne erősítve alá. Egy van csak, amin viszonylag könnyű bejutni (és némi szenvedés után még Shuuichi is átfér rajta. Egy apró, raktár-szerű helyiségbe érkeztek, azonban szokványos dolgok helyett igen különleges tárgyakat találtok. Korbácsokon, furcsa maszkokon kívül rengeteg olyan eszköz van még itt, amit csak a szex shopok rendszeres látogatói ismerhetnek pontosan, mire valók. A legvadabb fantáziákat is kielégítő játékszer van itt, és mindegyikből akad bőven. Különböző kötelek, bilincsek, és egyéb segédeszközök is.
Az ajtó felől érzitek, hogy lidércek lélekenergiája jön a túloldalból és roppant furcsa hangok szűrődnek ki. Aki odamegy és elég bátor, hogy a kulcslyukon kipillantson, akkor azt láthatja, hogy alulöltözött férfiak vannak a fal mentén végig kifeszítve, kínzásukat változtatos eszközökkel furcsa kinézetű lidérc hölgyek végzik, áldozataik pedig rimánkodnak. Hogy befejezésért, vagy folytatásért, igen nehéz eldöntenetek...

Shiki, egészen ügyesen sikerül ártalmatlanítod a lidérceket, neked nem jelentenek túl nagy gondot. Egyre jobban azon kapod magad, hogy ez a furcsa, vonzó érzés a hatalma alá kerít, aztán már nincs meg a felismerés sem - fogalmad sincs róla, mennyire rabul ejtettek. Ahogy a folyosón haladsz, egyre gyorsítanod kell a tempón. A tested nem úgy tűnik, mintha engedelmeskedni tudna neked, szinte akaratlanul megy az ajtó irányába, és gondolkodás nélkül, óvatlanul nyitod ki a folyosó végén lévő terem ajtaját.
Ekkor érkezik meg mögötted a felmentő csapat, Makiro, Sachiko és Kaori személyében, akik veled ellentétben érzik, mennyi lidérc várakozik a teremben. A te elméd azonban nem tudja ezt felfogni. Az összes lidérc lélekenergiája közül egy, kimagaslóan erőset érezhettek, ami Sachiko és Kaori számára ijesztő is lehet. Ahogy Shiki benyit a terembe, egy nagy díszterem tárul elétek. Hosszú, faragott tölgyfaasztal, két oldalán székekkel, a végében pedig egy nagyobb, trónszerű ülőalkalmatossággal. Két oldalt lidércek ülnek végig, mintha egészen emberi alakjuk lenne, sőt, ha jobban megnézitek őket, hiányos öltözetű, remek tesfelépítésű férfiaknak tűnnek.
Az asztal végében ülő férfi az összes hölgy karakter számára a leggyönyörűbb férfi, akit valaha láttak. Az ideál, amit minden férfiben kerestek eddig életükben. A legszexibb, a legvonzóbb lény mindannyiótok számára, akit valaha láttatok. Nem, nem beszélgetni szeretnétek vele, hanem most azonnal rávetni magatokat. Az illata is a legvonzóbb illat, amit valaha el tudtok képzelni, mindenki olyannak érzi és látja, ami számára az ideál, az etalon. Így hát Sachiko, Kaori és Shiki sem tud nagyon uralkodni magát, ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy megérintsétek a férfit, hogy hozzáérjetek, közelebbről érezhessétek a jelenlétét.
Makiro ezzel szemben egészen mást lát. Lidérceket, emberi alakban, az asztal végén pedig egy férfit, aki egy összeaszott, nyúlánk, öregember, és az asztal fölé görnyedve vizslatja a belépő hölgyeket.

Határidő: 2017. 12. 14. 21:00

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 47

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Alea iacta est
« Válasz #17 Dátum: 2018. Márc. 16, 22:49:30 »
Miért? Árulja el nekem valaki miért hiszem minden egyes áldott alkalommal az, hogy egy Mizushimával bármi egyszerű? Mert ez nincs és soha nem is volt így. Sem a lányaimmal, sem pedig mással. A tendencia pedig most se dől meg, mikor Shuuichiról beszélünk :S. Szerettem volna hinni, hogy egyszerűen bocsánatot tudok kérni, aztán ennyivel le is tudtok a dolgot, de nem. Feltétlen tovább kell fűzni a dolgokat. A ruhámba kell kapaszkodnom, hogy ne lendüljön a kezem és vágjam pofon. Nem tehetem meg, főleg nem egy ilyen szituációban.
- Gondolom ön is tudja, hogy a lánykori nevemet használom, így a továbbiakban, kérem, hogy szólítson Uzumi-sannak ^.^ - eresztek meg felé egy nem kicsit erőltetett mosolyt. Meg sem próbálom annak a látszatát kelteni, hogy valódi, tökéletesen feleslegesnek érzem :S. Inkább tényleg ott hagyom a férfit, mielőtt a kelleténél is sokkal jobban belekeveri a személyes kapcsolatunkat a történetbe. Már ha egyáltalán van ilyen, ugyanis ezt az alkalmat leszámítva szerintem gyerekként beszéltem vele utoljára. Vagy akkor is csak távolról láttam? Nos… erre nem igazán emlékszem, de biztosan nem is fontos.
Miután elmondtam a véleményem arról, hogy merre és miként is menjünk tovább, már csak ketten vannak hátra, akik nem nyilatkoztak. Miyazawa-san és Mizushima-fukutaichou. Az előbbi válasza nem lep meg, tulajdonképpen erre is számítottam tőle. Makiro a hadnagya, akár egyetért vele, akár nem szinte egyértelmű volt, hogy neki fog igazat adni. A legtöbben így tettek volna. A másik hadnagy válasza azonban kifejezetten érdekel, bár, ha a szavazást nézzük, akkor azt kell mondjam lényegtelen. Négyen választunk két vélemény között, ketten Makrio mellett, én tartózkodom. Bár továbbra sem tartom egyik ötletet sem igazán jónak. Ami viszont meglep, hogy Suuichi-dono is így van ezzel, csak ő fel meri vállalni a tulajdonképpeni harmadik alternatívát is, ami, ha nem is ugyan az, mint amire én gondoltam, de nagyon hasonló.
Végül a hadnagyok a szétválás mellett döntenek, amivel én személy szerint egyet tudok érteni, ahogy a csapat felosztásával is. A jelenlegi helyzeteket figyelembe véve tagadhatatlanul ez a legjobb, ha nem az egyetlen lehetőség. Ettől függetlenül aggódom a lányom miatt, mikor elvesztem a szemem elől, de hinnem kell abban, hogy ha eddig nem is ezt mutatta, de a továbbiakban tudja a helyén kezelni a dolgokat.
- Nos, akkor mi merre menjünk? - kérdezem elsősorban Osaka-fukutaichout, másodsorban a kis tisztjét, hogy van-e valami ötletük. Esetleg pontosan azt az útvonalat kövessük-e, amin feltételezhetően Shiki ment, vagy közelítsük meg máshonnan a dolgot.
Makiro válaszára csak bólintok. Igen, magam is azt tartom a leglogikusabb lépésnek, amit a hadnagy mondott, azonban annyit már megtanultam, hogy a Goteiben sosem lehet abban biztos az ember, hogy a felettese mit szeretne csinálni. Ahogy elindulunk, igyekszem a sor végén haladni. Nyilvánvaló, hogy nem én megyek elöl, azonban Miyazawa-san még újonc, ha jól értettem, így az a legjobb megoldás, ha ő marad középen.
- Ott van :o - suttogom a többieknek, mikor én is belépek a villába és a folyosón meglátom az unokahúgomat, bár nem hiszem, hogy ők ne vették volna észre. Arról az aggasztó és kissé ijesztő lidérc lélekenergiáról pedig már nem is ejtek szót, ami az ajtó mögött van. Pontosan a mögött, amit az unokahúgom éppen ki szeretne nyitni. Nem tudom mi üthetett belé, értem én, hogy annak idején kapitány volt, erős halálisten és hasonlók, de attól ezt még nem tartom többnek, mint kivont karddal besétálni az ellenség főhadiszállására. És… ha jobban belegondolok, ez pontosan az is :S.
- Ne… - próbálom elkapni a kezét, amint közelebb érünk, de már késő. Nem vagyok elég gyors, így az ajtó kitárul. Bent azonban nem az van, amire számítani lehet. Legalábbis olyasmi, amire én számítok. Ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, hogy támadásra készen állnak ott a lidércek de nem, még véletlenül sem. Egy szörny sincs bent. Helyette egy asztalnyi, meglehetősen szemrevaló férfival találjuk magunkat szembe. Nem különösebben mozgatnak meg bennem semmit, legalábbis ezt hiszem egészen addig, míg meg nem látom azt, aki az asztalfőn ül. Ő egészen különleges, senkihez és semmihez sem fogható. Semmi sincs benne, ami hasonlítana benne az egyetlen férfire, akit valaha szerettem mégis… mégis van benne valami… valami, amit nem tudok szavakba önteni. Az agyam egy szélsőbb félteke tudja, hogy itt valami nem stimmel. Hogy itt korábban több kisebb és egy kiugró lidérc lélekenergiája volt érezhető, de ez most mind, mind nem számít. Az egyetlen dolog, ami számít az a férfi a terem másik oldalán. Azt érzem, hogy oda szeretnék menni. Mi több: oda kell mennem.

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Alea iacta est
« Válasz #18 Dátum: 2019. Jan. 26, 22:37:01 »
Üdvölet!

A küldetéseteket lezárom!

Mizushima Shuuichi, Uzumi Kaori, Masachika Shiki Mio, Mizushima Hanabi, Miyazawa Sachiko: 1500 LP és 2000 ryou
Osaka Makiro, Shiba Kamiko: Mivel a karakterek leadásra kerültek, nem részesülnek jutalomban.