Szerző Téma: Kuchiki Seiya  (Megtekintve 490 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuchiki Seiya

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
jég elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0F52BA //#CCCCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kuchiki Seiya
« Dátum: 2017. Okt. 28, 20:02:15 »
Engedélyek:
 - Multi indítására: Shihouin Yoruichi
 - Rokonságra: Kuchiki Hana (Nikka), Kuchiki Tomoe (Hime)
 - Karakter bemozgatására: Kuchiki Tomoe (Hime)

Egyéb: Szülinapi nyereményjátékból származó nyereményemből 5000 LP és 5000 ryou összeget itt szeretnék jóvá íratni. :3


Adatlap
Név: Kuchiki Seiya
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Születési idő: 1729.08.06.
Kor: 288

Kinézet
184 centiméter magas, ránézésre 20-21 éves, jóvágású ifjú. Kékesfekete haja tépett, szinte mindig kócos hatást kelt, kék szemei élénkek, világosba hajlók, külső szemlélőnek ez a vonása tűnhet fel először. Alakján meglátszik a rendszeres edzés, sportos alkat.
Viselete halálistenként a megszokott uniformis ujjatlan változata. Az Emberek Világában alkalomhoz öltözik: ha nincs kifejezett programja, a szaggatott farmerek, bakancsok, bőrdzsekik világában mozog, ugyanakkor munkahelyére, találkozókra az elegáns stílust kedveli, ennek foka már tényleg az apropótól függ, igen drága öltönyökig terjed skálája.
Nyakában ezüstláncot visel, melyet függőjével együtt mindig öltözete alá rejt, ezt az ékszert szinte sosem veszi le.

Jellem
Ismeretlenek meg nem mondanák róla, hogy nemesi neveltetésben részesült, ugyan ennek halovány csírái még fellelhetőek benne, az Emberek Világában töltött idő azonban kétségtelenül nagyobb hatással volt rá. Imádja az emberi világ adta pörgést, szabadságot, kifejezett híve az egyenjogúságnak. A maradi illemszabályokat fojtogatónak érzi, kifejezetten rövid ideig képes csak ezeknek eleget tenni és engedelmeskedni, noha rokonaival szemben igyekszik mellőzni a modern szleng használatát, és a meggondolatlan reakciókat.
Többnyire nyugodt, ám megvan benne a fiatalokra jellemző hirtelenharagúság. Ha valami nem tetszik neki, eleinte morog, majd a maga temperamentumos stílusában válaszol, hajlamos átgondolatlanul cselekedni, nem kifejezetten nehéz felbosszantani. Ennek ellenére csak ritkán megy fejjel a falnak, megvan benne az igény, hogy döntései előtt egy minimális szinten felmérje a helyzetét. Szereti tudni a pontos helyzetét, a tényállásokat, ezzel kapcsolatban nem ismer tréfát, néha kissé talán akaratos is.
A hozzá közel állókhoz ragaszkodik, rosszul viseli, ha nem tudja tartani velük a kapcsolatot, legalább egy éves szinten (ami számára, lévén shinigami, még nem számít annyira hosszú intervallumnak). A számára legkedvesebbekkel igazán gondoskodó, szeretné őket boldognak látni, ehhez semmilyen áldozatot nem sajnál.

Zanpakutou
Neve: Fuyugata Matsuyukisou - Fagyos Hóvirág
Fajtája: Hó/Jég
Kinézete: Feloldatlan állapotában szépen megmunkált tachi alakját öltötte magára. Markolata és pengéje hófehér, szinte világít; keresztvasa hópelyhet mintázó fehérarany. A saya látványos: a markolatnál kék színű, míg a vége felé haladva fokozatosan fehérbe vált, mintha jégvirágok lepnék be arrafelé. Az egészet fehérarany gomb zárja.
Lelke: Matsuyukisou megtestesít mindent, amit a téltől és egy törékeny virágtól elvárnánk. Eleinte fehér, meghatározhatatlan szellemalakként jelent meg forgatójának, mely leginkább havasi rókára emlékeztetett, jeges pillantásában már akkor is eltért az átlagos élőlényektől, akárcsak a rajta végigfutó dér - szilárd alakja nem igazán volt. Később emberi alakot is magára öltött: törékeny alkatú, hófehér bőrű és hajszínű, fehér öltözetű ifjú hölgy képében jelent meg. Szemei jégkék színűek, bőrén, ruházatának peremén és hajában több helyen jégvirág díszeleg, mintha csak megcsípte volna a téli fagy.

Shikai parancsa: Fuyubi wo tsuremodose! - Hozd vissza a téli napot!
Shikai kinézete: A parancsszó elhangzása után a tachi komoly változáson megy keresztül: pengéje szinte egy az egyben jéggé változik, enyhén áttetszővé lesz. A keresztvas teljesen eltűnik, akárcsak a hagyományos markolat: mindössze az erre a helyre tekeredő, kötésnek tetsző fehér anyag jelzi annak egykori helyét.
Támadások:
A fegyver parancs nélküli, feloldást követően állandóan aktív képessége természetéből fakad: mivel a tachi maga is jégből van, közvetlen közelében bőven fagypont alá hűti a levegőt. Ez keveredik Seiya jég elemi lélekenergiájával, ami által fegyver és forgatója körül egy fagyos aurát hoz létre, melynek “vastagsága” aktuális erőnlététől is függ, általában 5-10 centiméter között mozog. Ez az aura Seiya számára garantálja, hogy saját keze ne fagyjon le a fegyver használata közben, mely természetéből fakadóan “ontja magából” a hideget: az aura hőmérséklete a penge körül -100°C, míg Seiya körül “csupán” -30°C. További hatás forgatójára nézve, hogy szemszíne a kék egy világosabb árnyalatára vált, szinte áttetsző kék színű lesz.
Gyakorlati hatás másokra nézve:
 - A pengével való érintkezés azonnali fagyási sérüléseket okoz élő szervezeten. Ennek mértéke zanpakutou képzettségre tett pontok függvényében: 1-8 pontig elsőfokú, 9-16 pontig másodfokú, 17-24 pont esetén harmadfokú, 25 pont fölött negyedfokú fagyást okoz, melynek súlyossága az érintkezések számától is függ.
 (Fagyási sérülésekről infó >>ITT<<)
 - Élettelen tárgyakban is komoly károkat tud okozni. Az öltözetek átfagyásánál sokkal lényegesebb hatása, hogy a pengével való érintkezés a fegyvereket, fémeket is kritikus mértékben lehűti, ami érzékenyebbé teszi őket a mechanikai hatásokkal szemben.
 - A fagypont alatti aura természetéből fakad, hogy ebben a feloldott állapotban barátoknak sem tanácsos érintkezni a fegyver pengéjével vagy annak 10 centis körzetével, valamint hogy Seiya mellett is érdemes tartani egy ennek megfelelő távolságot. A vele való rövid érintkezés még nem vált ki azonnali sérülést, azonban közelharc esetén a huzamosabb ideig tartó hadakozás itt is fagyási sérüléseket okozhat a másik fél számára.

Yukiarashi - Hóvihar
A technika neve némiképp megtévesztő lehet, ugyanis nem havat használ hozzá, hanem 1-3 centiméteres nagyságú, éles jégszilánkokat. Használatakor ezek a jégszilánkok a tachi pengéjéből bújnak elő, majd körülötte örvénylenek, ameddig a fegyver forgatója úgy dönt, használni kívánja őket. Minél tovább vár, annál több jégszilánk gyűlik a zanpakutou köré, melyeket aztán egy suhintással, köríves vonalon tud a célpontja felé küldeni. A becsapódáskor élességük révén könnyedén beleállnak az ellenfélbe, vagy annak ruhájába. Karcolásuk és sebzésük kellemetlen, mivel hőmérsékletük a zanpakutou pengéjéhez hasonlóan bőven fagypont alatti, ezáltal erősen roncsolják a szöveteket a becsapódás helyén, komoly fagyási sérüléseket tudnak okozni.

Felszerelések
 -

Előtörténet
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."
Késő estére járt, mire megérkezett a birtok kapuja elé. Csendes árnyként lépdelt a fal mentén strázsáló őrök irányába. Emberi öltözete még így is messziről jelezte, nem épp a szokásos társaság érkezik haza. Pedig haza jött. Pontosabban a helyre, amit egykor otthonának nevezett, és aminek érdekében az egész délutánját papírok kitöltésével és kihallgatással töltötte. Valóban a helyért tette volna? Nem, erre azonnal tudta volna a választ. Hidegen hagyta a hatalmas birtok, a falak alkotta börtön. Hanem a benne élők! Már-már hozzászokott a hiányukhoz, nem mardosta honvágy, ha rájuk gondolt, mi több, gondtalanul volt képes éldegélni nélkülük is. Maga sem értette, miért dobbant akkorát a szíve, mikor megtudta, már tulajdonképpen vissza is térhetne. Nem akarta sem a halálkufár létet, sem a neve jelentette előjogokat. Száz év alatt még a shinigami is elfelejti, mikkel is jár a neve, ha egyszer az emberek közt semmit nem jelent. Személyek társaságára viszont vágyott. Azokéra, akikre veszélyt jelenthetett volna, ha tisztázatlan státusszal lép kapcsolatba velük. Az ő biztonságuk kockáztatása pedig nem állt szándékában. A sajátja? Az a legkevésbé sem érdekelte jelenleg.
Az első osztagtól kapott papírjait egykedvűen mutatta fel az ajtónál strázsálónak. Azonosította magát - aznap már sokadszor. Legnagyobb meglepetésére azonban nem ahhoz irányították, akihez mennie kellett volna, saját belátása szerint. Nem igazán értette, miért kell vesztegetnie az idejét a családfő asszisztensére, mikor neki a családja fejével kellett volna beszélnie. De legyen, lenyelte, ugyan kissé paprikás hangulatban tette meg az út további részét. Ha legalább azt megmondták volna neki, hol is találja azt a bizonyos assztisztenst! És egyáltalán, melyik rokona az?! De nem, ezeket az információkat nem a marcona testőröktől, hanem egy arra lébecoló szolgálótól kellett bezsebelnie. Nevet persze ő sem mondott - a Kuchiki-samát nem tekintette túl informatívnak - ellenben útirányt legalább igen.
A kései időpontnak hála zavartalanul tudott végighaladni a folyosón. Ennyi évtized távlatában kissé idegennek érezte magát a helyen. Mégis izgatott kíváncsiság lett úrrá rajta minden egyes lépésével, amit a megadott helyiség felé tett meg. A közelbe érve viszont kezdett elbizonytalanodni. A kiszűrődő hangok nem tetszettek neki, ugyan nem tudta beazonosítani, mi is az pontosan. Azzal nem áltatta magát, miatta lenne. Komoly kétségei voltak afelé, az első osztag máris kiértesítette volna a családját. Mély sóhajjal húzta el a tolóajtót. Az asztalra borulva pityergő nő látványától legszívesebben sarkon fordult volna. Nem tervezett még most is nőket pátyolgatni. Ennek a példánynak az alakja viszont határozottan emlékeztette valakire, aki mellett nem tudott elmenni csak úgy, szó nélkül.
- Hinata? - lépett közelebb hozzá, óvatosan vállára téve egyik kezét. A felé forduló könnyes arctól hátrahőkölt.
- Meheenj ihinneheeen… - a szipogó kérésre kellett egy mély levegőt vennie, hogy pókerarccal tekinthessen nővérére. Kitartóan várt a folytatásra. - Úgyis csak kísértesz… Már egyszer itt hagytál - a pityergésre határozottan tenyerébe temette a fél arcát. Érezte, hogy a hosszú nap után most kezdik felmondani a szolgálatot az idegei. Mégis nyugalmat erőltetett magára. Száz éve nem látta idősebb testvérét, nem tervezett azonnal veszekedéssel indítani.
- Nem hobbiból tűntem el - hangján azért érezhető volt a morgás. Arra nem számított, hogy a sírás még hevesebbre zendít. Ettől már tényleg ledöbbent. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. - Hi… Hinata? Mi történt?
- Sehemmi… - hallatszott a szipogás válaszul. Na persze, pont úgy nézett ki a helyzet, mintha nem történt volna semmi. Csak forgatni tudta a szemeit erre a válaszra, és inkább visszaszívta a megjegyzését. Úgy döntött, inkább körülnéz, mi okozhatta nővérénél ezt az apróságot. A terem határozottan dolgozószobára emlékeztette. Ez valamelyest megnyugtatta, ugyanis tisztán emlékezett, nővére szobáját nem errefelé találta annak idején.
- Elmentél! Itt hagytál! Csak úgy szó nélkül! A férfiak megbízhatatlanok! - a hisztérikus szavakkal egyidőben fejét érő koppanásokra kénytelen volt hátra fordulni, hogy ismét végigmérje testvérét. Hiba volt, a legújabb felé reppenő kötet ugyanis telibe találta a homlokát. Fejét dörzsölgetve nézett le maga mellé, és hasonlította össze a címeket a kezében tartottéval. Nos igen, nem csalódott nővére ízlésében, ami könyveket illeti. Abban maximálisan biztos volt, hogy ezeket mind el is olvasta. De az utolsó mondat miatt érezte, hogy kezdi felhúzni magát.
- Mi lenne, ha meghallgatnád az én oldalamat is? - tette fel a kérdést, erőltetett nyugalommal, és határozottan nem azzal a nyugodt hangerővel, amivel szerette volna. Kedve lett volna lefejelni a kezében tartott könyvet, de egyelőre tartotta magát.
- Nem kellenek a hazugságok! Legalább üzenhettél volna! - az ezúttal felé reppenő tekercset gond nélkül elkapta. A címe alapján nem volt benne biztos, ennek repülnie kellett volna, eléggé hivatalosnak látszott. Hát gyorsan lehelyezte az egyik polcra. - Pontosan ez a baj veletek, nem foglalkoztok a nők érzéseivel! - valami nem stimmelt. Tudta jól, hogy valami nem gömbölyű a történetben, és hogy a kifakadás ezen része nem neki szól. Nem szólhatott csak neki. Mégsem gyújtott szikrát a fejében semmi olyan kérdés, hogy a testvére épp miért is van kiakadva - ennyiből tökéletesen levette, hogy a nő pillanatnyilag hajadon. De neki nem ez volt a legnagyobb problémája éppen.
- Akkor elmondom még egyszer: nem én döntöttem úgy, hogy kámforrá válok! Könyörgöm, az öcséd vagyok, szerinted így terveztem az életemet? - ő is felemelte a hangját. Elvesztette a nyugalmát, és úgy tűnt, másképp nem jutnak el amúgy szeretett testvéréhez a szavai.
- Nekem csak egy öcsém van! Szólnod kellett volna, hogy bajban vagy! - mielőtt kommentálhatta volna nővére hisztijét, sürgetőbb volt elhajolnia a felé reppenő cserép elől. Természetesen ezt is elkapta, nem akarta, hogy bármilyen fontos vagy értékes holmi rongálódjon.
- Nem igazán volt választásom. Tudod, az egy eléggé megyek vagy meghalok helyzet volt, és szerencsére a kapitányom nem hagyott sok időt gondolkodni a… Egek, te ittál?! - amint realizálta, mit is tart éppen a kezében, hirtelen nem is volt olyan fontos, hogy elmagyarázza, rosszkor volt rossz helyen, és 4. tiszti rang, főnemesi cím ide vagy oda, Aizen miatt nem igazán hittek neki, túlzottan is kezében tartott mindent. Szerencséjére Masaki vigyázott rá, ezt sosem felejtette el. Ahogy azt sem, hogy kapitánya legalább olyan rosszul viselte az italt, mint tulajdon nővére. A kezében lévő üvegnyi saké nem sok jóval kecsegtetett.
- Csak egyet! - ment át a kipirult arcú nő azonnali hatállyal védekezésbe. A férfi érezte, ahogy a feje szép lassan lüktetni kezd, és romokban lévő idegszálai még fel is gyulladnak. Közelebb lépett a nőhöz, a könyvet és az italt letette az asztalra.
- Egy üveggel? - kérdezte normál hangerőn, már-már pátyolgatón. A nő megrázta a fejét. - Egy pohárral? - sejtette ő, hogy az első feltételezés túl sok. Az előbb még nála lévő üveg súlya alapján abból alig hiányzott. A könnyes arcú, fiatal nő erre is megrázta a fejét.
- Egy kortyot - bökte ki végül, mire öccse kis híján lefejelte az asztalt. Helyette csak tenyerébe temette az arcát, és megpróbált elszámolni tízig, hátha ezzel sikerül lenyugodnia. Nem sikerült.
- Ha egy korty ennyire kiüt, akkor vagy ne igyál egyáltalán, vagy eddz még rá! Ezt neked is tudnod kellene magadról! - robbant ki belőle a véleménye a témáról. A nő megszeppent arcát látva ismét elvesztette a fonalat. Pláne akkor, mikor ennek hatására ismételten sírni kezdett.
- Ne kiabálj veleheeem - ettől ismét a férfi hőkölt hátra. Nem tudta, mit kéne kezdenie ezzel. Pontosabban azzal tökéletesen tisztában volt, hogyan bánjon a nőkkel. Volt ideje megtanulni. A gond az volt, hogy Hinata a nővére volt, mi több, teljesen részeg. Ez egy olyan kombináció volt, ami jócskán megnehezítette a dolgát. Vett egy mély levegőt, és oda telepedett mellé. Átkarolta.
- Jól van. Nincs semmi baj - suttogta neki kedvesen. A gyomrát érő ütésre nem számított, kissé előre görnyedt tőle.
- Dehogy nincs! Nem voltál itt! - a kijelentésre felmordult. Már kezdett abban a hiszemben élni, ezen sikerült túllépniük.
- Elmakogom még egyszer: nem volt választásom! Egyébként is, most itt vagyok - beszédéből nem tűnt el a morgó hang, de legalább az erőltetett nyugalom visszafogta valamennyire amúgy fortyogó indulatait.
- De akkor nem voltál, mikor szükségünk lett volna rád - az ismét hevesbe váltó sírás miatt a korábbi rossz tapasztalata ellenére magához ölelte testvérét. Meg se rezzent a mellkasát érő ütésektől, tisztán érezte, hogy ezt nővére sem gondolja komolyan. Látva, a nő milyen állapotban is van, inkább elengedte ezt az egész vitát és megsimogatta a hátát.
- Mi lenne, ha most elvinnélek a szobádba, cserébe te meg elmondanád nekem, hol találom a családfőt? - próbált alkudozni, miközben felállt, és testvérét is felsegítette. Azonnal megértette, miért volt Hinata még mindig itt, ebben az állapotban - amint függőlegesbe kerültek, a nő után kellett kapnia, hogy állva is maradjon. Nos, tévedett. Ennél talán még egykori kapitánya is jobban bírta az alkoholt. Nem fért a fejébe, hogy lehet valaki ennyire kiütve egyetlen kortytól.
- Nem mondom meg - hallatszott a hisztérikus kijelentés. - Nekem nem kell segítség - a férfi szeme kissé berándult erre a kijelentésre, de inkább vett egy mély, szaggatott levegőt. Igen, nővére pontosan úgy nézett ki, mint aki egyedül is boldogul. Neki viszont már igen-igen komoly önuralomra volt szüksége, ahogy szépen elindult vele, kifelé a dolgozószobából.
- Ne szórakozz, ha hozzád irányítottak, mint asszisztenshez, csak tudnod kell - remélte, annak pedzegetése, talán nem tudja a választ, elérhet valami eredményt testvérénél. Nem így lett, helyette kapott egy igen hosszú monológot arról, hogy mint asszisztens, természetesen minden családi ügyről tud, de esze ágában sincs ilyesmit Seiya orrára kötni, hogy zavarhassa nagyra becsült rokonukat. Épp készült ráripakodni nővérére, mikor egy kinézetre családjuk vonásaival rendelkező fiút pillantott meg a folyosón. Ez több okból reményre adott okot: egyrészt, valaki talán végre tudhatta, merre haladjon, másrészt végre átadhatta testvére támogatását valaki olyannak, aki ráért erre. Neki már a türelme igen-igen a végén járt, és a folyosón azért nem akart a meglévőnél nagyobb jelenetet rendezni. Arról az aprócska tényről nem is szólva, hogy már eléggé későre járt, és szerette volna még aznap megbeszélni a családjuk fejével, mégis honnan a pokolból keveredett elő éppen most. Igazából mivel úgy tudta, halottként volt elkönyvelve, ezzel a kérdéskörrel több problémája is akadt, mint azt feltétlen be akarta vallani.
- Héj, kölyök, segítenél? - csak feltételezni tudta, hogy a fiú tényleg fiatalabb nála, ugyanis leghaloványabb emléképe sem kavargott arról, kicsoda is lehet. De hogy a srác is értse, jelentőségteljesen nővére felé bökött fejével, aki egyértelműen támogatásra szorult. Ez megtette hatását, a fiú igen hamar melléjük keveredett, a számonkérő pillantásra pedig morranva sóhajtott. - Semmi közöm nincs hozzá, csak a szokásos alkohol intolerancia ütötte ki - jelezte szinte azonnal a megoldást a talányra, ugyan miért is támogatja a Kuchiki család egyik előkelő tagját éppen ő, a folyosón. - Nem tudod, merre találom a családfőt?
- Tomoe-chan, el ne mondd neki, hogy Hana a könyvtárban van! - gépiesen fordította fejét a szavába vágó nő felé, akit éppen csak átadott a fiúnak. Nagyon próbálkozott, hogy megőrizze hidegvérét. Ő tényleg nem akart jelenetet rendezni. A gyors fejszámolásban már huszonnyolcnál járt, amikor is a fiú elgondolkodva megszólalt.
- Én úgy tudtam, Hana~nee az irodájában van az északi szárnyban - nos, ez volt az az információ, amire Seiyának szüksége volt. Mivel úgy érzékelte, a gyerek elég stabilan tartja a nővérét, elengedte. Várt pár másodpercet, biztosan nem borulnak-e el, majd mikor úgy észlelte, emiatt nem kell aggódnia, gyorsan távozóra vette a figurát.
- Kösz, öcsi, vigyázz rá! - intett pát, mielőtt sebtében tovasietett volna az északi szárny irányába. Hogy azon belül hol találja a családfőt, azt már elég jól be tudta lőni. Ha valóban arról a Hanáról volt szó, akire ő maga is gondolt, akkor úgy érezte, nyert ügye is lehet.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Okt. 29, 01:51:42 írta Kuchiki Seiya »

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kuchiki Seiya
« Válasz #1 Dátum: 2017. Okt. 29, 14:29:41 »
Kedves szökevény nemesi sarj! :3

Nem húzom az időt, előtörténetedet ELFOGADOM!*

Szint: 2.
Lélekenergia: 10000 LP (Születésnapi nyereményjátékból)
Kezdőtőke: 12000 ryou (Születésnapi nyereményjátékból)
Osztag: 7. osztag

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, míg a többit tetszés szerint oszthatod el. Részleteket ITT találhatsz, melyek a következők:
- Zanjutsu
- Hakuda
- Kidou
- Shunpo
- Zanpakuto

Ezen kívül jár még 5 szintednek megfelelő animében/mangában szereplő kidou a kezdéshez, melyeket a Tudásbázisból tudsz kiválasztani és lejelenteni a megfelelő topicban.

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szórakozást a karihoz! :3


*Képesség Yoru-val egyeztetve, engedélyezve!
« Utoljára szerkesztve: 2017. Okt. 29, 14:32:44 írta Abarai Renji »