Nyilvántartás > Akadémiai tanulók

Ishimaru Asuka

(1/1)

Ishimaru Asuka:
Ishimaru Asuka (石丸明日香)
Nem: Nő
Kaszt: Akadémista
Szül.ideje: 2000. 09. 30.
Kor:

* Emberként: 17
* Lélekként: 0
Előtörténet
„Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle.”
Egy gyönyörű kisbaba látott napvilágot az Ishimaru családban a 2000-es évek vége fele Tokióban, akit Asuka-nak neveztek el a szerető szülei. Nagyon szerette őt az anyukája és apukája, ám a bátyja, aki sokat dolgozott tudósként, még annál is jobban imádta a kicsike lány testvérét. Nagyon szerették őt babusgatni, mert egy nyugodt csendes mosolygós kisbaba volt, mint aki igényli a szeretetet, amit ha megkapott, nyugton is maradt. Viszont, szerető bátyját, sajnos elég gyorsan elveszítette a kis Asuka, mert balesetben elhunyt. Szegény nem is tudta, míg idősebb nem lett, hogy volt egy bátyja. Eltelt négy teljes év, mikor először felfedezte a kis Asuka a képen látható testvérét. Nem tudta ki ő, de a szülei elmondták, ám mély szomorúsággal közölték vele, hogy a bátyja volt. A kislány ekkor elkezdte kérdezgetni, mikor jön haza, de a szülők erre mindig kitaláltak valamit, mert még nem tudták elmagyarázni sem megértetni a gyerkőccel, hogy sosem fog hazatérni már. Mióta felfedezte a képet, gyakran várta a testvérét, hogy hazatérjen végre, de ez persze sosem történt meg. Akár órákat el tudott játszani a kép előtt a játékaival és közben beszélt ahhoz.
- Oh, Onii-san, látod milyen szépen játszik a te kicsi húgocskád, hmm? Remélem, hamar hazaérsz. - Kuncogott aranyosan.
Eltelt újabb hat év. Iskolába járt már a lány, aki szépen tanult. Mindig jeles osztályzatokat hozott haza, és büszkén mutatta meg, de nem csak a szülőknek, hanem a képen szereplő Akirának is. Egy valami nem változott meg a fiatal lányban, a bátyja iránti érdeklődése. Továbbra is várta, hogy találkozhasson vele. Sok barátra tett szert, mert nagyon kedvesen viselkedett mindenkivel, sosem szerette az erőszakos dolgokat. Voltak, akik ez miatt bántották és kitaszították, mert túl jó szívű volt és naív. Szegény Asuka nem értette, hogy miért ilyen gonosz vele némelyik ember, pedig ő sosem ártana a légynek sem önszántából. Okos volt a korához képest nagyon is, ezért egy napon az iskolából hazamenet ismét felhozta a témát a bátyjáról a szüleinek.
- Anyuci! Apuci! Mégis, hol tartózkodik Onii-san? - A szülők csak hallgattak, majd végül egymásra néztek és úgy érezték, mivel nagyon okos lányuk van, megpróbálják elmondani neki mi a helyzet. Az apuka szólalt fel először.
- Azt hisszük elérkezett az idő, hogy megtudd a bátyádról az igazat kicsi lányom. - A lánynak felcsillantak a szemei, mert még nem tudta milyen választ fog kapni, azt hitte örömhír, ám hamar rájött, hogy csalódni fog.
- A bátyád egy nagyszerű ember volt, nagyon jól teljesítette az iskolát, később pedig a munkáját is nagyon komolyan vette. Mindig segítőkész volt velünk, segítette a családi kasszánkat is, mert jól fizető tudós munkája volt. Mi pedig nem vagyunk valami jók anyagiakban. Téged is nagyon szeretett, imádott babusgatni, ám egy szörnyű késő őszi napon, a bátyádat baleset érte a munka közben. Az életét áldozta a hazájáért, és értünk. - Az anyuka is közbe szólt könnyes szemmel.
- Ő, már sajnos nem fog hazatérni soha, Asuka. Eltávozott ebből a világból, mikor még csak újszülött pár hónapos baba voltál. - Ahogy anyja kimondta ezeket a szavakat, a kislány szemei egyre könnyesebbek lettek. Szólni sem tudott, és teljesen elszomorodott, majd Akira képéhez rohant, letérdelt elé zokogva, és egy szót sem szólt több óráig. Szülei megértették, hogy ezt nehéz feldolgozni, ezért nem is zargatták addig a lányt, míg meg nem nyugodott. Úgy érezték muszáj megtenniük ezt a lépést, mert nem bírtak neki tovább hazudni. Hiába telt el sok óra, teljesen szétsírta a szemeit Asuka. Egyszerűen nem bírta feldolgozni, hogy akire ennyi ideje vár, már régen meghalt. Innentől a napjait, csendben szinte szó nélkül töltötte, a jegyei is kissé megromlottak, mert nem bírt figyelni az órákon. Folyamatosan a bátyja járt a fejében, hogy miért ilyen kegyetlen ez a világ, mikor ő nem érdemelt halált. Továbbra sem volt udvariatlan, sem gonoszkodó, csak is szomorú. Továbbra is nézte naponta a bátyja képét, és elmélkedett pityeregve, miért történt ez vele. Nagyon nehezen tudta onnantól bárki is megnevettetni. Több év kellett, hogy végül túltegye teljes mértékben magát a dolgon. Tizenhatodik évére lett ismét a régi énje, ami már boldogabb és élettel telibb lett. Eddigra már minden jegye feljavult, diák állást is vállalt, hogy testvére nyomdokaiba lépjen, és segítse a családi kasszát. Nem akarta, hogy benne csalódjanak, ha már a testvérében sem csalódtak. Elhatározta magában, hogy hasonlítani akar a bátyjára a későbbiekben, ezért hazament és Akira képe elé állva ezeket mondta határozottan.
- Ígérem, Onii-san, hogy sosem fogok még egyszer megzuhanni és teszem, amit tennem kell! - Majd meghajolt előtte, kicsit még könnyesek voltak a szemei, de elsétált a tükréig. Nézte magát egy darabig, aztán határozottan és mosollyal az arcán megtörölte a szemeit, majd elment az ágyába dőlni és imádkozott a bátyjáért, remélve, hogy jobb helyen van. A 2017-es év szeptemberének vége közeledett, mikor iskola után egyből dolgozni indult, kedvenc felszolgáló munkahelyére. Szerette az emberek társaságát, ezért is választott ilyen munkát magának, amíg diák. Mikor letelt a részmunkaideje elindult hazafele, ám arra lett figyelmes, hogy egy nagyon gyorsan közeledő autó száguld az úton, és nem akart megállni, pedig pont Asuka előtt kanyarodott volna be a jármű. Azt hitte meg fog állni végül a száguldó sofőr, de tévedett. Neki rontott a kanyarodó járműnek, akkora sebességgel, hogy a tehetetlen másik járművet neki lökte egyenesen Asuka-nak, aki ezt nem élte túl. Aznap megtörtént, amire senki sem számított, sem a szülők, sem a barátok, sem az ismerősei. Egy ártatlanul jó szívű lány ilyen fiatalon életét vesztette. A szülők ezt a sokkot már nem bírták ki, mikor látták a hírekben, és öngyilkos lett mind kettejük. Szomorú sorsra jutott az Ishimaru család.
A lány, bizonyos sötétség után, magához tért, de nem az emberi világban, hanem lélekként Rukongaiban született újjá. Felkelt ijedtségében, azt se tudta feldolgozni mi történt. Azt hitte csak álmodik, de ekkor figyelmes lett arra, hogy nem a saját megszokott környezetében van.
- Mi történt? Mégis, hol vagyok? - Kérdezte aggódva a lány.
- Valaki segítsen rajtam kérem! Fogalmam sincs, hol vagyok és, hogy kerültem ide! - Egyre kétségbeesettebben szólítgatta a közeli embereket, hátha segítenek rajta. Elgondolkozott, miután nem kapott választ, hogy valóban nem álmodta az eseményeket, hanem tényleg meghalhatott.
- Szóval mégis csak igaz. - Könnybe eredtek a szemei.
- Úgy sajnálom, anyuci, apuci! Én cserbenhagytalak titeket, és Onii-san után mentem a túlvilágra! - De ekkor eszébe jutott, ha ez a túlvilág, a bátyuskájának is itt kellett lennie valahol, mert biztosra vette, hogy ha ez a mennyország, akkor Akira is itt van valahol. Meg is törölte a szemeit, és rájött, ha már a szüleit nem látja többet, legalább a bátyjával végre találkozhat. El is kezdett kutakodni Rukongai lakosaitól információt kiszedni, Ishimaru Akiráról, hogy mégis hol lehet. Napok teltek el, már kezdett éhezni, viszont szerencsére vizet talált magának. Csak dobozokból tudott kuckot csinálni magának, és a tiszta vizekben fürödni. Egyszer csak, mikor már-már kezdte feladni a reményt, egy fekete ruhás kedvesnek tűnő shinigami férfiba botlott, ám ő még nem tudta, kik is ők.
- Elnézést a kérdésért uram, de meg tudná mondani, hogy Ishimaru Akirát merre találom? - A shinigamira teljesen reménnyel teli szemekkel nézett a lány, mert ilyen ruhában lévő embert még nem látott errefelé. A férfi pedig közölte vele azt a hírt, amit napok óta akart hallani.
- Igen, ismerem ezt az embert. A Gotei tizenháromban szolgál, mint shinigami. A kilencedik osztag hatodik tisztje jelenleg. - Asuka szemében felcsillant a hatalmas örömteliség.
- Köszönöm szépen, uram! Meg tudná mondani, hogyan lehet oda bejutni, hogy láthassam őt? - A shinigami elmosolyodott, majd válaszolt a lánynak.
- Csak úgy nem lehet belépni Seireitei kapuin belülre kicsi lány! Csak is úgy tudsz találkozni Ishimaru-sannal, ha te is esetleg shinigami tanonc leszel. De vajon biztos, hogy megéri ez a teher számodra, egy emberért? - A lány elkezdte összeszorítani a fogait, és ökölbe a kezeit, majd lehajtotta a fejét és gondolkozóba esett. Tudta, hogy erre a pillanatra várt egész életében, ám azt is tudta, hogy nem szereti az erőszakot és jók voltak a megérzései, hogy ez veszélyes munka lehet, már a tisztségből is rájött erre. De mindenképpen akarta látni a bátyját, ezért elhatározta magát.
- Igen! Ez az egy ember nekem megér annyit, hogy csatlakozzam önökhöz! Kérem, segítsen megmutatni, hol tudok jelentkezni! - A shinigami látta, hogy elhatározta magát a lány és valóban komolyan gondolja a dolgot.
- Rendben van, elviszlek és, ha szerencséd van, lehetsz akadémista, akik az újoncoknak számítanak. - Asuka csak pislogott a férfira. Úgy fogta fel, mintha a rendes élete folytatódna, csak most új helyen új tanulmányokat kezd el, de legalább látja a bátyját végre valahára. El is indult a shinigamival a helyszínre, majd leadta a jelentkezési lapját. Leszállt az éjjel, de a lány a közelben maradt és egy szemhunyásnyit sem aludt, mert megvárta, míg szólnak a jelentkezéséről, hogy sikerült-e bekerülnie. Másnap, kijelentették, hogy sikerült bekerülnie, aminek a lány úgy megörült, mint még eddig soha.
- Végre találkozhatok vele, ez az! - Megkapta, az egyenruhát és a kellékeket a tanulmányai megkezdésére, plusz egy saját kis szobát, ahol az újoncok aludhatnak. Miután átesett a bemutatkozásokon, legelső dolga az volt, hogy felkutassa bátyját, ezért megtudakozta, merre fele található a kilencedik osztag épülete, majd arra is vette az irányt. Megengedték neki, hogy oda menjen és belépjen, mert név alapján elhitték, hogy Akira rokona lehet. A lány olyan gyorsan futott, mint még eddig sosem. Szinte már majdnem elesett a sietségben, ám annyira rohant előre, hogy megbotlott, majd egyenesen Akirát tarolta le, aki épp fordult volna feléje. A lány csak ennyit szólt.
- Oh, elnézést! Én nem akartam fellökni önt! - Majd a férfi ránézett a lányra, de fogalma sem volt ki döntötte őt éppen fel. Asuka szemei könnybe lábadtak, mikor meglátta, hogy kivel szemezik éppen.
- Ez - majd elkezdett sírva fakadni örömében és nagy nehezen folytatta - Ez nem lehet! Onii-san!!! - Majd jó erősen átölelte a mit sem sejtő Akirát.
- Annyira akartalak már látni téged drága, Onii-san!
- Hé-hé, nyugodj meg kicsi lány! Kinyomod a szuszt is belőlem és miért hívsz Onii-sannak? Ki vagy te? - A lány hirtelen megtorpant, és kicsit engedett az ölelésből, majd rájött, hogy mennyire butaságot csinált.
- Ne haragudj, Onii-san! Honnan is tudnád, ki vagyok, mikor kisbabaként láttál utoljára, úgy tudom. - Akirának ekkor esett le ki ölelte az imént át teljes boldogságban.
- Asuka? Te vagy az? - A lány csak bológatott könnyes szemekkel és hatalmas mosollyal az arcán. A fiúnak sem kellett sok, hogy könnybe lábadjon a szeme.
- Asuka! Hogy lehet, hogy te itt vagy? Mi történt veled? Te is a túlvilágra kerültél? Oh, szegénykém! Annyira akartalak látni én is téged tovább, mint amennyit éltem. De ezt sosem kívántam volna, hogy ilyen fiatalon utánam gyere! - Majd a fiú erősen átölelte a testvérét, akit oly régóta nem látott.
- Milyen szép és cuki hugicám van!
- Köszönöm, Onii-san! - Mindketten mosolyogtak és nevettek végül könnyesen.
Majd kicsit megnyugodtak és hosszasan elbeszélgetett a két testvér, bepótoltak minden eddigi dolgot, azt is megtudta a bátyuskája, mi történt a hugicával, miért került ő is ide. Végül Asuka álma teljesült, megtalálta azt, akit annyira szeretett volna látni.

Kinézet:
160 cm magas, 45 kg, vékony testalkatú, nagyon szép hosszú fekete haja van. Aranyos lányos kinézet, nagyon fiatalos arc. Szép lila szemek. Átlagos akadémista ruhát hord szinte mindig.

Jellem:
Kedves, megértő és barátkozó. A légynek sem akarna ártani. Segítőkész, szabálybetartó. Törődik másokkal talán túl sokat is. Sosem nézi magát elsőnek semmilyen pillanatban. Érti a viccelődést. Nem túl sértődős. Meg lehet bántani, ha vele nem kedvesek viszonzásul, sőt bunkók. Önfeláldozó, sosem megy a saját feje után, ha kérnek tőle valamit. Nem makacskodik. Szeretet éhes.

Szeret:

+ Bátyuskáját
+ Barátkozni
+ A kedves és segítőkész embereket
+ Az igazságos dolgokat
+ Álmokat beteljesíteni
+ Édességeket

Nem Szeret:

- Az igazságtalanságot
- A durvaságokat
- A kegyetlenséget
- A rossz embereket
- Ha hazudnak neki
- Ha nem veszik komolyan

Ukitake Juushirou:
Üdvözlet, Ishimaru kisasszony! :hippy:

Cuki kislány érkezett hozzánk tanulni, de azért remélem, most már nem csak a bátyja körül fog forogni az élete. :D Hibát nem találtam, úgyhogy nem is húznám az időt, az előtörténetet ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 2500 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 5 pontot oszthatsz szét a képzettségeid között (részleteket ITT találhatsz), melyek a következők:
- Fegyverforgatás
- Hakuda
- Kidou
- Helyváltoztató képesség

Ezen kívül jár még 5 szintednek megfelelő animében/mangában szereplő technika a kezdéshez, melyeket a Tudásbázisból tudsz kiválasztani és lejelenteni a megfelelő topicban.

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Sok sikert az Akadémián! :3

Tájékoztató újoncoknak ¤ Kasztok és pontok ¤ Színfoglaló ¤ Avataralany-választó ¤ Fontos tudnivalók a fórumhoz

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

Teljes verzió megtekintése