Szerző Téma: Mámoros szabadnap  (Megtekintve 127 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinozaki Amine

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 900 / 15 000

Hozzászólások: 55

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Mámoros szabadnap
« Dátum: 2017. Nov. 11, 02:06:44 »
Fogalmam sincs, hogy hogyan jutott eszembe, hogy egy kocsmába menjek, általában nem iszom. Nem, szinte sosem iszom, talán az elmúlt napok eseményei miatt, vagy kezdek begolyózni más esetben a szobám falát bámulva, nem tudom, de most úgy érzem, szükségem van némi alkoholra, hogy felengedjek, jól akarom legalább csak fél óráig érezni magam, nem pedig csak úgy érezni, mintha felengedtem volna, miközben belül még mindig ott az az állandó tudatalatti szorongás.
Nem szeretnék nagyon megbámulni első körben senkit, nem is szokásom, de a ténytől, hogy számomra ismeretlen közegbe lépek be, muszáj gyors terepfelmérést folytatnom, de csak amíg a pultot meg nem találom, és azonnal célirányosan már arra is veszem az irányt.
- Jó napot! – üdvözlöm rögtön a pultost. – Kérem, mondja, hogy van tequilája, és meggybora!
Szinte könyörgöm, mivel még mindig Seireiteiről beszélünk, lehet csak sör, bor és szaké van. Legutóbbi talán nem is hangzana jól, de mennyi az esélye, hogy jó erős? Mindegy, még csak most jöttem, fejbe verhetem magam még azzal is…
- Csak vörös és fehér van. – a férfi úgy néz rám, mintha az egyenruhámból akartam volna, hogy bort készítsen nekem, amire muszáj a szememet forgatnom.
- Akkor legyen tequila és vörösbor első körben. – inkább ráhagyom, amíg az italokat készíti elő nekem, engedélyezek magamnak egy figyelmesebb körbepillantást a kocsmában lévők között. Persze csak óvatosan, nehogy az egyik már alkoholosabb férfinak túlságosan is meglóduljon a bátorsága.
Tekintetem egyszer csak egy lila hajzuhatagon akad meg. Ez nem gyakori hajszín, és én történetesen már láttam egy ilyennel rendelkező lányt.
~ Talán ő az? – végső soron veszítenivalóm nincs, ha nem ő az majd legfeljebb tovább sétálok.
Ahogy megkaptam és kifizettem az italaimat, diszkréten sétálok afelé az asztal felé, ahol a lány ül. Ahogy olyan szögbe érek, hogy láthassam az arcát, beigazolódik a sejtésem, így már magabiztosabban fordulok arrafelé.
- Junko-san? – állok meg mosolyogva az asztalánál, az italaimmal a kezembe. – Esetleg nem bánod, ha csatlakozom hozzád?
Talán nincs egyedül, csak elment egy pillanatra valahova az, akivel idejött, hisz rajtam kívül miért jönne egyedül más lány is ilyen helyre? De azért nagyon remélem, hogy csatlakozhatok hozzá, le se tudom kaparni az arcomról a reménykedő mosolyt.

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #1 Dátum: 2017. Nov. 11, 19:54:04 »
Igenis megfordul fejemben a gondolat, hogy érdemesebb lenne valami hasznosabb tevékenységgel eltöltenem a szabadnapom, ám lábaim egyre inkább csak egy bizonyos épület felé húznak, már-már észre sem veszem, hogy gyalogolok. Mindössze egy valamit tartok észben. Könnyíteni szeretnék magamon. Történjen ez egy kiadós edzés keretében, vagy éppen..
Nagyot sóhajtok, ahogy megállva a helyi kocsma előtt, párszor még végiglesem az építményt. Rozoga állapotához képest igen sok vendég megfordul odabent, és ez mindössze a kifogástalan italoknak köszönhető. Nem mintha olyan nagy szakértő lennék a témában, egyszerűen csak kedvelem a helyet..ennek viszont, az italon kívül más oka is van. Említettem, miféle csetepatéknak adott már otthont az említett lebuj? >w> Már csupán a látványért megéri benézni. Ahogy aztán elég erőt gyűjtök az elhatározáshoz, hogy nekem igenis szükségem van egy kis lazításra, belépek. Nyomban megcsap az odabent terjengő tömény alkohol illata, ez pedig apró mosolyt csal arcomra. Nem foglalkozva a ténnyel, hogy egy ismerős arcot sem látok, utamat máris a pult felé veszem, és odaérve, rendelek is.
-Egy pohár dinnye likőr lenne.-pattanok fel az egyik magasított székre, amíg várom, hogy az ital elém kerüljön…de még mindezek előtt..

-Nem vagy te ehhez egy kicsit..
-Elnézést, otthon hagytam a papit, de majd máskor gondoskodom róla, hogy ő is velem jöjjön.-íriszeim hűvösen csillannak fel a lámpák fényében, hangom pedig, pöttöm termetemhez képest meglehetősen komornak hat.-Szóval, ha megbocsát..-kezemet a fiatal csapos felé nyújtom, ki immáron vonakodás nélkül nyújtja át nekem a poharat.
Ekkor pedig, mintha egy rövidebb Pál-forduláson esnék keresztül, arcomat immáron egy sunyi mosoly tarkítja, ahogy felkönyökölve a pultra, tekintetem a férfira emelem. Unottan kezdek bele következő kijelentésembe.
-Mellesleg, nem nézik jó szemmel, ha más férfi tulajdonának csapod a szelet.-aprót sóhajtok, majd megpillantva az előttem álló ledermedt arcát, felkuncogok.-Ha félted az állásod, a későbbiekben legalább menjetek szobára.-biccentek aprót az irányába, majd leugorva a székről, magára hagyom az illetőt, ki még utánam kiált egy "Na de kérem!" szerűséget.
Nem akartam őt megvádolni, egyszerűen csak tettem neki egy apró „szívességet” azzal, hogy figyelmeztettem, igen közkedvelt pletyka témává vált a kapcsolat, mely közte, és a főnök újdonsült barátnője között alakulgat. Az aranyos pofija előhívta minden jóakaratom, kiürült a tartály. >->” Tekintetem ismét körbefuttatom az itt egybegyűlt közösségen, és be kell, hogy valljam, egyre inkább kezdi bökni a csőröm, hogy egymagam vagyok. Inni pedig társasággal jó! T^T Ugyanakkor ebben a pillanatban két ismerős személyt szúrok ki az egyik asztalnál, és lábaim ismét önálló életre kelnek, így másodpercek alatt az említett asztalnál ácsorgok magam is. Poharamat ujjaim között billegetve, az egyik legszebb mosolyommal próbálok bevágódni.
-Van még hely egy eltévedt üstökösnek?


Karakterlap

Minami Junko

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 500 / 15 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A kihívás az, mi leginkább éltethet minket a hatalmas viharokban."

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #2 Dátum: 2017. Nov. 12, 00:09:28 »
Amióta bekerült a 11. osztagba, változásokon ment keresztül. Nem tudott sok mindent hova tenni, így ezek egyelőre kevésbé tűntek jelentősnek, és annál inkább egy ömlesztett maszlagnak.
Például az edzésből rémlett neki a legkevesebb. Legutóbbi küldetéséből viszont rengeteg, kellemetlennek vélt emlék vette körül.
~ Min gondolkodsz most? – törte meg a hosszú csendet Kinshijakuiro, akit szokásához híven tokjával együtt szorosan ölelt. Közben a futonján görnyedt, magzat pózban.
~ Mindenfélén – válaszolta rögtön, s töprengőn pislogott.
~ Nem élvezted azt a játékot, mi?
Lélekölője iszonyatosan érezte magát. Érezte, hogy baj van, ezért próbálta Junkot terelgetni, egész addig, míg beszédre bírja. De nem ígérkezett könnyű feladatnak. A lila hajú szokatlanul szótlan volt.
Szívében sejtette, amit bajtársa gondolt. Végül aprót sóhajtott.
~ Tetszett a játék! A sárkány plüsi azonban egy irdatlan nagy tahóóóó! – Elpityeredett.
A sas egy fán ücsörgött ekkor. Amennyire tőle tellett, nekidőlt törzsének, komótosan vizslatva az alatta elterülő zöld tájat.
~ Azt hittem barátkozni fog veleeem! De utááált!
Tudta jól, mit értett gazdája ez alatt. Gyermekded volt, ám ha tömött anyagú életformáról is beszélünk, alapvetően nem ugrik neki. Viszont szerinte ez így van rendjén. Különben hogy tartják az elvet, mi szerint segítenek másoknak?
~ Szerintem bírt téged. Mint én is, te mamlasz!
A Shinigami alig hallható, s annál erőteljesebb, sós esővel áztatta materializált formájának legvégét. Azután szipogott. Később pedig felállt.
Kinshijakuiro javasolta, hogy eredjenek útnak.  Ez alatt tovább vitatták az már-kevésbé-undok-plüsi témáját, majd áttértek valamire, ami a lila hajúnak szemet szúrt. Alig kezdtek annak feszegetésébe, elértek egy kocsmáig.
~ B-Biztos jó ötlet ez?
~ Nem ötlet, hanem kihívás! Bemész, és persze mértékkel, de választasz valamit.
~ Utána mi következik?
~ Megiszod.
Junko nem rajongott kifejezetten az alkoholért. Soha nem is ivott még, ám úgy hitte, baj most kevésbé érheti. Elvégre szabadnaposak voltak mindketten! Éééljen a kihívááás!
Magabiztosan belépett a kocsmába, oldalán hű társával. Odacaplattak a pulthoz, majd a kortéma gyors rendezése után helyet foglaltak egy hármas asztalnál, ahol rajtuk kívül nem ült senki se.
Percekig töltötték még kettesben a csevegést, míg felbukkant egy a Shinigami számára ismerős arc.
- Amine –saaan! – rögtön felvillanyozódott – Persze, egyedül úgy is uncsi lett volna.
Kacsacsőröcskével, nagy szemekkel tekintett fel rá, és izgatottan várta, hogy helyet foglaljon.
- Hogy vagy? Miként teltek a napjaid, mióta nem találkoztunk? Te is borozol?
Nála fehérből volt egy darab. Más nem. Mértékletes akart maradni, különben tudta jól, kivel kell számolnia!
- Úúúúú, Sachi-san!! – kiáltotta boldogan – Ülj be közénk!
Úgy tűnt, csak társaság kellett, hogy jobban érezze magát. De egyébként se volt túlságosan rosszul,hiszen egy pozitívum eszébe jutott: a bal keze, amivel a dög ellen küzdöttek, meggyógyult a négyes egység támogatásával. Maradt a jobb, amin akkor is rajta maradtak volna az égés nyomok, ha a fene fenét eszik! Elvégre bár az okot nem tudta, amiért viselnie kellett, igazából szerette, s alig érkezett meg, lassú fokozatossággal kezdett felengedni.

« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 12, 00:16:49 írta Minami Junko »

Karakterlap

Shinozaki Amine

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 900 / 15 000

Hozzászólások: 55

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #3 Dátum: 2017. Nov. 12, 01:11:30 »
Egyszerűen ragadós Junko-san mosolya, az én ajkaim is még szélesebbre húzódnak, ahogy a reakcióját látom. Egyszerűen eszembe se jutott, hogy így fog örülni a jelenlétemnek, azt hittem legfeljebb elviselt asztaltársaság leszek, aki idetolakszik hozzá. ^^
- Egyedül vagy? – már sugárzó mosollyal foglalok helyet letéve a kezemből mind a két italt, meg persze az egyikhez kapott citromot. Kicsit meglep, azt hittem csak én vagyok olyan elvetemült lány, hogy egyedül jöjjek el inni, hisz mondják, hogy csak az ökör iszik magában.
- Igen, én is, részben. – kuncogom el magam, picit megemelve a tequilás felesem. – Gondoltam picit fejbe kólintom magam, csak annyira, hogy feloldódjak. – már most sikerült kicsit, hála Junko-san jókedvűen csillogó tekintetének, de nem úgy, ahogy azt az alkohol lehetővé tenné. Persze nem akarok berúgni, se tántorogni, egyszerűen jól akarom érezni magam, és legfeljebb egy picit megszédülni. Annyi fel se tűnik még senkinek.
Hirtelen azt se tudom, hogy milyen sorrendben válaszoljak a kérdésáradatra, valahogy visszafelé sikerült először az utolsó kérdést megválaszolnom, a másik kettőt viszont talán inkább egyben kellene.
- Megvagyok, köszi. Hmmm… Csak a szokásosan, rehabilitáció, edzés, pihenés, unatkozás, munka, semmi érdemleges. – viccelődök mosolyogva. Végül is tényleg semmi érdemleges… - És te, Junko-san? Neked hogy teltek a napjaid?
Még egy kortyot se ittam, de már most mosolygok folyamatosan, de nem tehetek róla, nem sokan fogadnak ilyen kitörő lelkesedéssel. ^^
A pult felöl kiáltást hallva pislogok arra, és ismét muszáj elmosolyodnom, ahogy egy újabb ismerős arc jelenik meg.
- Üstökös? – kicsit elnevetem magam az érdekes jelzőre, ahogy várom hogy helyet foglaljon, majd ismét a pult felé pillantok. – Mivel borítottad ki a pultost?
Jókedvűen figyelem Sachi-sant, bármit is mondott annak a fiúnak, mintha egy árnyalattal sápadtabb lenne a kelleténél. Érdekes, bár lehet csak a fényviszonyok teszik. Ezután pillantok csak Sachi-san kezében tartott italra.
- Mit iszol? Nagyon jó színe van. – már csak azért is megkóstolnék valami hasonlót, talán kiwis, az pedig ha jó üdítőben, alkoholban is csak jónak kell lennie. Egyelőre viszont még van két érintetlen italom, először azokkal kellene végeznem. Kezdésként nagyot kortyolok a vörösboromból.

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #4 Dátum: 2017. Nov. 13, 22:48:10 »
Be kell, hogy valljam egy pillanatra sikerül elbizonytalanodnom a szocializálódás mellett döntött elhatározás gyanánt. Lehet, mégiscsak jó ha az ember egymagában mulatozik el, vagy esetleg hozzácsapódik egy ismeretlen, befogadó társasághoz, és velük húzza végig az éjszakát. Mivel valljuk be, mindig is nehezemre esett rendesen szót érteni azokkal az emberekkel, akikkel legalább egy csöppnyi szinten is szeretnék szorosabb barátságot kialakítani. Sohasem tudom, hogy most magamat adjam-e, vagy legyek ugyanolyan fenék dugasz, mint bármikor máskor. Haah, az élet nagy dilemmái. Nem tehetek róla, sokkal könnyebb táncot lejteni a lelkek idegeinek húrjain, mint egyensúlyozni azokon. Azokhoz némi erőfeszítés és odafigyelés is kell, ez pedig mind energiát igényel. Ugyanakkor kénytelen vagyok elhessegetni effajta gondolataimat, ahogy immáron mindkét személy rám irányítja tekintetét, ezzel visszavonhatatlanná téve döntésemet. Ügyes leszel Sachi, értesz te az ilyenekhez. Ahogy Junko felkiált, egy pillanatra sikerül megilletődnöm. Az effajta fogadtatásra számítottam a legkevésbé, de meg kell hagyni, jól esett! Azonban, nem tündérmesében vagyunk, így az idilli pillanatnak nyomban vége is szakad, ahogy rápillantást nyerek a lila hajú karjára. Noha az a sérülés már a kezdetektől fogva ott ékeskedett bőrén, nem vitás, hogy nyomban fejbe kólint az emlék, mikor másik keze is effajta égési sérülésektől sajgott. Nyomban keserűség itatja át az orcámat tarkító görbületet, ám nem engedem, hogy önbecsülésem akkorát csorbuljon, hogy ki is mutassam azt, ami odabent zajlik. Ahhoz még nem ittam eleget. Így aztán, egy aprót biccentek a kérésre való reflektálásként, majd magam is csatlakozok a csevegő társasághoz. Ahogy érkezik a nevemet boncolgató kérdés, nyomban elmosolyodom, már csak a saját hülyeségem miatt is, miközben újabbat kortyolok italomból. Annyira finom!
-Hófehér, száguldozó égitest, ami ahol csak jár, nagy figyelmet von maga után.-bólintok párat immáron vigyorogva, ahogy tudatom Amival hirtelen kiötlött becenevem mivoltát.
Lehetséges, az effajta túlzott önbizalommal nem éppen érek el jó pontokat társalgó partnereimnél, ám muszáj itt-ott belecsempésznem némi önelégült megszólalást a szavaimhoz, ha nem akarok egyenesen belezuhanni a megfelelési kényszer feneketlen gödrébe. Onnan aztán nehéz kimászni! Így aztán hű maradok nevemhez, és nem próbálok meg aszerint viselkedni, hogy mivel váltanám ki a legpozitívabb benyomást a többiekből. Ha valami nem tetszik, legalább azt utálják, aki vagyok! >w> A kérdés hallatán, hogy mégis mivel sikerült elérnem, hogy a pultos felemelje a hangját, mosolyom akaratlanul is ugyanúgy „elsunyul” mint ahogy az előbb a pultnál.
-Csupán ráébresztettem egy apróságra.-kuncogok fel, ahogy élénken villogó íriszeim mondhatni átszúrják a férfit.-Úgy gondolta, a gyerekek csukott szemmel járnak kelnek a kocsmákban, és nem veszik észre a nyilvánvalót.-ingattam fejemet egy apró sóhaj keretében, ahogy tekintetem immáron saját társaságomra emelem.-Bebizonyítottam, hogy tévedett. ^^
Ahogy a téma immáron a pohárban lebzselő lötyire terelődik, akaratlanul is emelem arcom elé a poharat és kezdem el azt billegetni jobbra-balra, ahogy elmerengve pásztázom a békésen ringatózó folyadékot. Egy pillanatra magam is elfelejtettem mi is a neve ennek az ajándéknak, melyet bizonyosan az istenek adományoztak a világnak.
-Dinnye likőr.-képes vagyok oly fajta hanglejtéssel kiejteni ezt az egyszerű nevet ajkaimon, hogy a mondat úgy hat, mintha valami ég adta áldásról ódáznék..mondjuk, ez egészen hasonló.-Nem kóstoltál még ilyet? OAO-nyomban a lány elé tolom a poharat.-Csak ha nem vagy finnyás.-ragyog arcomon a 24 karátos mosoly, ahogy nyomban Junkóra pillantok..egyszerűen lesüt rólam, mennyire is rajongok a szóban forgó italért...pedig nem is iszom olyan sokat! ;-;
-Ez rád is vonatkozik ám~! >w>

Karakterlap

Minami Junko

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 500 / 15 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A kihívás az, mi leginkább éltethet minket a hatalmas viharokban."

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #5 Dátum: 2017. Nov. 18, 22:43:18 »
A szelíd és jókedvű mosoly rögvest csalafintává vált.
- Most már nem!  - Aztán vigyorrá, miközben a szemében ülő fény is huncutságot tükrözött. Őszintén örült az egyetlen társaságnak, aki Kinshijakuiro mellett Amine-sant jelentette.
Amint a hölgyemény leült hozzá, azonnal kérdésekkel bombázta. Ezeket a lány nem épp sorban válaszolta meg, viszont Junkonak mindegy volt. Lényegesebbnek tartotta a kommunikációt, annak fenntartását, meg persze, hogy élvezzék a napot!
- Az mii? – kérdezte érdeklődve a tequilás felest nézegetve. Persze, mint ember én ismerhetem, ő viszont más. Először járt ilyesféle terepen, ahol a különös, általa mókásnak tartott lelkek közt a borral is képes volt várni annyira, hogy szinte még ki se töltötte.
- Értem – bólintott azután, és változatlan lelkesedéssel hallgatta végig társát – Tényleg! Azóta már tutira jobban érzed magad?
A hirtelen realizálástól, mely szerint Amine-sannak a karja csúnyán fává változott legutóbbi küldetésük alkalmával, enyhén megijesztette. Később persze helyreállt, normális fényében tündökölt. Ugyanakkor a lilahajú természetéhez hűen aggódott, s mikor rájött, hogy udvariatlanság lenne legalább ennyire elsiklani a rehabilitáció felett, kezével alig hallhatóan az asztalra csapott. Elvégre nem akart hatalmas feltűnést kelteni!
Amint megkapta az újabb választ, maga is mesélésbe kezdett.
- Lássuk csak! Nagyon sokat edzettem, részben a testi-lelki egészségért, meg persze erősíteni szerettem volna Kinshijakuiro és köztem a kapcsolatot. Utána mindig mélyeket aludtam, őt pedig magamhoz öleltem. Egyébként próbálok beilleszkedni az osztagomba, mert valamilyen szinten még újonc vagyok – Mindezt elhadarta egy szuszra, közben merengőn a plafont bámulta. Története végeztével a fekete hajúra mosolygott, halkan felkuncogott, s üdvözölt egy újabb ismerős arcot.
A tekintetétől elhúzta gondolatban a száját, de kívül ugyanúgy ragyogott. A karomat nézte, de nem is ez fáj! Csak bánt...
~ Hé! Minden rendben van? – szólalt meg kardjának szelleme.
~ Ü-üm! Bánt az az önmardosás, amit a szeme tükrözött. Azt hiheti, hogy nem láttam, ám tutira ott vaaaan!
~ No, próbálj a jelenre koncentrálni! Mindig van, amivel feldobhatod a lelket! Vagy neeeem?
A sólyomtól távol állt ez a fajta beszédstílus, azonban így érezte jónak. Gazdája érzései kihatottak rá, s amennyire stabil tudott maradni, a szerint próbált erőt adni neki. A Shinigaminak erre körte gyúlt a fejében!
Miután Sachi-san valamiféle érdekes égi jelenséggel példálózott, barátságos mosolya ismételten vigyorrá szélesedett ki.
- Szép leheeeet! – hajolt előre, s pár pillanatra az asztalra könyökölt, hogy ábrándozásba kezdjen róla. Üstököööös! Megjegyzem a nevééét.
Ezután kényelmesen hátradőlt, szemrevételezve a fura italt a fehér hajú előtt, amiből a lány megkínálta Amine-sant, majd őt is.
Kíváncsian figyelte a reakcióit, aztán még nagyobb érdeklődéssel pillantott le a hamarosan hozzá kerülő dinnye likőrre.
Mielőtt belekortyolt volna, közelebb csusszant a mellette ülő Sachikohoz, hogy viszonozza a korábban kapott ölelést. Olyan szorosan adta vissza, ahogy csak tudta!
- Köszönöm! – Nem csak a gesztust köszönte meg. Minden a „sajnálomával” kapcsolatos, ellentétes érzést magába foglalt a szó. Bizalom. Pozitivitás. Szeretet. Társaként szerette őt, s legyen bármilyen furcsa is, testvérként. Elvégre képes volt kiállni mellette, mikor az osztagtársa evés mellett inni hívta el!
Végül abszolút lazasággal kinyúlt a pohárért, és az italba kortyolt. Utána visszapasszolta azt eredeti tulajának.
- Szerintem nagyon finom!

« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 18, 22:47:06 írta Minami Junko »

Karakterlap

Shinozaki Amine

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 900 / 15 000

Hozzászólások: 55

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #6 Dátum: 2017. Nov. 19, 00:38:30 »
A kérdésemre kapott válaszon muszáj elkuncognom magam. Nem épp erre a válaszra számítottam, de nagyon okos.
- Igaz, és most már én sem. – ragadósnak tűnik a jó hangulata, én is szintén egy csalafinta mosollyal válaszolok az övére. Úgy érzem magam, mintha két összeesküvő lennénk, kár hogy nincs ilyesmiről szó, pedig akkor még mulatságosabb lenne a helyzet.
A kérdésére egy pillanatra érdeklődve pillantok a kezemnél lévő kis pohárkára, majd újra Junko-sanra.
- Ez? – emelem meg a kis felest mosolyogva. – Tequila. Még nem ismered? – érdeklődve figyelem, és ha nemleges a válasz, máris elmagyarázom neki a nem épp átlagos fogyasztását. – Jópofa egy ital, most ide a pohár szélére tették a sót, azt kell lenyalni, majd meginni gyorsan a felest, és aztán a citrom.
Csalafinta mosollyal figyelem a magyarázatomra kapott reakciót, főleg a só és citrom páros miatt.
Kicsit meglep, mikor finoman de az asztalon csattan a keze, egy pillanatra csak pislogni tudok, ahogy eljut a tudatomig a kérdés.
- Persze, semmi bajom! – majdnem elnevetem magam, olyan szélesen mosolygok Junko-sanra. Nagyon kedves, hogy ennyire aggódik. Még fel is húzom a yukatám ujját, hogy megmutassam, minden a régi és ami a legfontosabb: bőr, és tudom mozgatni. – Rögtön helyrejött, nem tudom mi lehetett ez, de a biztonság kedvéért miután visszaértünk, azért elnéztem a negyedik osztaghoz, de szerencsére azt mondták, hogy semmi nyoma nem maradt a szervezetemben. És te? Meggyógyíttattad a sérült kezed?
Meleg mosollyal hallgatom, hogy ő mikkel foglalatoskodott eddig. Nekem Yoru nagyon jó barátom, társam, olyan, mint ha a második bátyám lenne, jó érzés mikor mástól is hallom, hogy ilyen jó viszonyt ápol a zanpakutoujával.
- Így alszol? Ez nagyon aranyos. – mosolygok rá édesen. – Én is imádok elalvás előtt Yoruval beszélgetni. Bár én nem ölelem utána magamhoz, túl kemény. Esetleg egy hatalmas plüssmaci? Egy olyan hatalmas 100-120 centis pihepuha maci? Össze lehetne varrni a két mancsát, és akkor bele lehetne tenned Kinshijakuirot, és akkor nem nyomna, mégis vele aludnál. ^^
Fuha, csak remélem, hogy jól emlékszem a zanpakutouja nevére. Ez is kábé öt percig fog tartani, de remélem még sikerült eltalálnom. Kicsit meglódult a fantáziám, elképzeltem, ahogy a kardját ölelgetve alszik, és valahogy inkább egy hatalmas macival tudtam volna elképzelni és ez lett a vége. Bár talán az eddig történtek után nem előnyös felhoznom a plüssöket, de bennem semmi ilyen nyomott nem hagyott, és csak most kezd tudatosulni bennem, hogy lehet ezzel mások nem teljesen vannak így.
Sachi-sannak jó energikus az érkezése, és a további részletezés újabb kuncogást eredményez nálam.
- Aha, a Halley-üstökös. – mosolygok tovább. Aztán már kicsit nagyobb érdeklődéssel hallgatom a burkolt utalásokat és sejtetéseket, lopva a pult felé el-elsandítva. Ha megkínoznak, se tudnék magamtól most rájönni, hogy mire utalhat Sachi-san.
- Ez érdekes! Pedig én úgy hallottam, a gyerekek sokkal tisztábban látják meg a dolgokat, mint a felnőttek. – ravasz mosollyal kacsintok Sachi-sanra, majd nagyot kortyolok a boromból. Nagyon kíváncsi vagyok vajon mire célozhatott, de nem merem megkérdezni, nem az én dolgom, és félek, hogy nem fogja nekem részletezni.
A zöld lötyi nevét hallva a kiwi azonnal valamiért görögdinnyévé válik a szemem előtt, de kétlem, hogy olyan lehet az íze, mint amilyennek elképzelem.
- Nem. Még nem sok töményhez volt szerencsém. – rázom meg a fejem a kérdésre. Igazából, talán ha egyszer kóstolhattam pálinkát, az is egy nyalás volt csak, meg azt hiszem egyszer whiskyt. Talán csak a tequilához és a szakéhoz volt egynél többször szerencsém. Épp ezért, hogyan is utasíthatnám vissza a kínálást, ilyen hívogató színű itallal kapcsolatban, és a kihívó szavakat hallva? Sehogy. :D Mosolyogva emelem el a pohara, és felé csúsztatom a vörösborom afféle csere gyanánt, amíg óvatosan egy pici kortyot megengedek magamnak.
- Mmmm, finom! Ilyet majd hozok én is magamnak. – nyalom meg a szám, de a szavait hallva akkor nem neki adom vissza, hanem Junko-sannak nyújtom át a poharat, hogy ő is megkóstolhassa, bár az ölelkezésük végét egy széles mosollyal kommentálva azért még megvárom.

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #7 Dátum: 2017. Nov. 19, 17:03:15 »
-Az is!-teszem nyomban csípőre kezeimet és kihúzom magam egy pillanatra, mintha csak valami Adonisz lennék, és éppen egy szobor elkészítéséhez kellene pózolnom.
Amine szavait hallva, egy kis idő elteltével fejbe csap a felismerés, hogy egyáltalán nem biztos, mindenki tisztában van az alak piszkos ügyeivel. Én is csak azért lestem ki őket, hogy ne nevezhessen többet gyereknek. >.> Így aztán nyomban korrigálom magam, viszonozva a ravasz mosolyt.
-Mondjuk, nem tudom mire számított, hiszen megpályázni a főnök lányát nem kis kockázattal jár.-ingatom fejemet, majd mikor tekintetem véletlenül összetalálkozik a szóban forgó férfiéval, csupán egy aranyos mosoly keretében formálok koreai szívecskét mutató és hüvelykujjammal..majd egy másodperccel később, a mutatót könnyedén szántom keresztbe nyakamon, ezzel megtéve a világ legérthetőbb utalását. A pultos nyomban összehúzza a szemöldökét, majd visszatér munkájához, én pedig halkan felkuncogok. Nem tehetek róla, az ő idegszálai különlegesek.  Rendkívül vékonyak, ám még egyszer sem szakadtak el..emiatt is imádok rajtuk táncolni!
-Remélem tudja mibe vágta a fejszéjét.-zárom le a témát ennyivel, ahogy figyelmem ismét a társaság felé fordítom.
Ahogy Amine-san kijelenti, hogy még nem volt köze ilyesfajta italhoz, akaratlanul is közelebb toltam hozzá a poharat. Ahogy ő az én italomba kortyolt, én ugyanígy cselekedtem a borral. Sohasem voltam az a tipikus borozós fajta, sokkal inkább előnyben részesítem az édesebb italokat. Viszont valljuk be, ez finom volt. Nagyon is. Mikor aztán a különleges ital nyomban dicséretet kap, mosolyom csak kiszélesedik, és heves bólogatásba kezdek.
-Ugye hogy ugye~?-örülök, hogy nem csak én találom kiválónak az említett nedűt.
Ugyanakkor, ahogy Junko-sanhoz tolom a poharat, a lány egyszer csak közelebb húzódik hozzám, és mint semmiből érkező villámcsapás, átölel. Szemeim hatalmasra kerekednek, és egy pillanatra pislogni is elfelejtek. Az, hogy talán a szuszt is kiszorítja belőlem, fel sem fogom. Sokkal inkább leköt az az egy szó okozta érzelemhullám, mely lavinaként indul meg belsőmben és rengeti meg testem minden apró porcikáját. Nem tudnám leírni azt, amit jelen esetben érzek. Legkönnyebben, a boldogsághoz tudnám kötni, ám ez korán sem ilyen egyszerű. Az az egy szó mögött is rengeteg érzés lapult, ehhez hasonló jelenlegi állapotom is. Nem is tudom, mit reagáljak hirtelen, nem vagyok hozzászokva az effajta köszönetnyilvánításokhoz..egyszerűen már ahhoz sem, hogy megköszönnek valamit. Így maga a reakció is egészen újnak számít a részemről. Meg kell viszont hagyni, meg tudnám szokni. Hosszas gondolatmenetemből egy halk szipogás ránt vissza a valós világba, ahogy egyszer csak azon kapcsolok, szemeimre egy finom, szinte láthatatlan lepel kerül, mely némileg elhomályosítja látásomat. Szerencsémre időben kapcsolok, így egyikük sem veheti észre ezt a vékony fátylat. Teszek is róla, hogy ez így maradjon, így arcomat szinte azonnal a shinigami vállába fúrom, és kellemesen hozzá dörgölöm azt, magamba szívva kellemes rózsa illatát. Halk mormogásba kezdek.
-Én köszönöm.-ölelem végül vissza sokkal óvatosabban, mint amikor én kezdeményeztem az egészet.
Gyorsan össze kellett szednem magam, mivel maga az ölelés nem tart órákig, így mikor a lila hajú elhúzódik tőlem, ismét a szokásos mosoly csillog orcámon, úgy figyelem, ahogy az italba kortyolva, ő is csak pozitív kritikát tud adni. Sachi néni tudja ám mi a jó! Mikor pedig elhalad mellettünk az egyik pincér, nyomban intek neki, hogy rendelnék. Ahogy az asztalunkhoz lépve, mosolyogva kérek még három pohárral a dinnyés likőrből, ami pedig az árat illeti, választásom a későbbi fizetésre esik. Csak el ne felejtsem később kifizetni. X.X Makiro a fejemet szedné egy ilyenért. Jólesően sóhajtok fel, majd következő szavaimat a másik kettőnek címezem.
-Aki előveszi a pénztárcáját, kihajítom az ablakon.-nyomban feleszmélek.-Mármint a pénztárcát! >.< -tessék, ennyit a menő „Majd én állok mindent.” beállásról..
Nemsokára meg is érkezik a három pohár, amit szó nélkül szétosztok hármunk között, majd sajátomat a magasba emelve, vigyorogva szólalok fel.
-Csirió!-a koccintás után, máris belekóstolok az italba.
Az elkövetkező fél óra hasonlóan telik. Lányos csevegés, pletykálás, iszogatás. Mindössze annyi különbséggel, hogy a két pohár helyett lassan már 4-5 díszeleg az asztalon, mind különböző eredetűek és töménységűek..és mind, ugyanannyira finom!
« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 19, 17:05:29 írta Miyazawa Sachiko »

Karakterlap

Minami Junko

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 500 / 15 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A kihívás az, mi leginkább éltethet minket a hatalmas viharokban."

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #8 Dátum: 2017. Nov. 26, 00:44:28 »
Miután a jókedv adott volt, érdeklődve hallgatta Amine tequilára adott magyarázatát. A citrom-só kombóra láthatóan elfintorodott, egyébként hangsúlyozta, hogy érdekesen hangzik. Aztán a lány mesélt kezének hirtelen gyógyulásától, és a negyedik osztag meglátogatásáról. Junko ekkor mélyet bólintott.
- Nem tudom, mi lehetett. Őszintén? Nem is maradt meg sok minden arról a küldetésről! – nevetette el magát – Viszont helyrejöttem pikk-pakk, szóval nincsen semmi bajom.
Következőleg érkezett kiselőadás a kardlélek meg közte húzódó kapcsolatról, amit miután ledarált, hatalmas sóhaj kísért.
Társa dicsérete hallatán viszonozta a cuki mosolyt, egy köszönömmel egyetemben.
- Jéé, Yorunak hívják a zanpud? Sokat szoktál beszélgetni vele? Mikor a plüss macit említetted, először őt képzeltem el a kis mancsai közöööött! – kiáltotta hangosan, és közben vidáman csápolt kacsóival – Olyan aranyos ötlet! Kinshijakuiro biztos nagyon örülne nekiii!
Meghatódott, mert sose érezte úgy, hogy társa zavarná őt az alvásban. Viszont biztos kellemetlen lehetett csakúgy vele aludni, miképp nem ölelte át soha rendesen a takaró. Gazdájának általában több jutott belőle. Szóval miután a toronyban se kissé lelkesült fel a rózsaszíntől, meg a sok plüsitől – amik aranyosabbak, ha nem harapnak/támadnak -, ez már minden volt, csak trauma nem!
A pultosra foszlányokban figyelt, mert kevésbé érdekelte, mint az eddigiek. Inkább következő akcióját tervezgette, finomítgatta, s a legváratlanabb pillanatban lecsapott: megölelte Sachit.
A fehérhajú első körben szipogott egyet. Azt hitte sír, ám mire felnézett volna, a lány megelőzte lebukását könnyeinek eltörlésével – legalábbis nála. Így hát hamarjában visszarázódott a korábbi, kellemes érzelemlöketbe, s ő minél inkább belefúrta arcát Junko vállába, annál jobban hozzábújt.
Viszonzásra talált, mosolyodott el, magán tudva Sachi kezeit. Körülbelül egy percig pihent eképpen, és kis híján el is aludt volna, ha aztán nem szakad véget a dolog. El kell húzódnom, különben udvariatlannak tart.
Végül maradt az, hogy pozitív vélemény született részéről a dinnye likőrt tekintve, majd egy szót nem mert szólni, mikor Sachi rendelt mindhármuknak.
- K-Köszönöm! – felelte mégis, hiszen az illendőségről se feledkezhetett meg – Csirióóóóó!
Aztán boldogan, dalolva koccintott vele, Aminével. Illetőleg boldog volt akkor is, mikor a poharak száma növekedésnek indult. Kinshijakuiro ettől egy kicsit se érezte magát boldognak. Fogalmazzunk úgy, ha tehette volna, fejét annak a fának a törzsébe verdesi, amin épp ült, mióta gazdájával betértek a kocsmába.
~ Jobb lenne vigyáznod magadra! – szólt közbe a mulatozásba.
~ De… De ez a tequila olyan különösnek ígérkezett! Ki kellett próbálnooom!
A sólyom pár kör repülést választott az elfecséreltnek ható szavak helyett, míg partnere kezdte megérezni az italok hatását.
- Ti bírjátok még? Azt hiszem van csoki likőr, azonban nem vagyok benne – hukk! – biztos, hogy mennyire… lenne jó.


Karakterlap

Shinozaki Amine

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 900 / 15 000

Hozzászólások: 55

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #9 Dátum: 2017. Nov. 26, 15:05:02 »
- Nem is baj. Engem kicsit zavar, hogy nem sikerült rendesen pontot tennünk ennek az egésznek a végére, de hatalmas szerencsénk, hogy életben vagyunk, és az a férfi nem ölt meg mindnyájunkat.
Nem akarom tovább feszegetni, csak keserédesen mosolygom Junko-sanra. Örülök, hogy az ő keze is rendben van, arra meg elég, ha kettőnk közül csak én gondolok, hogy mi lett volna, ha meg akart volna ölni minket az a férfi. Talán még a kislány is erősebb volt nálunk, ki tudja. A lényeg hogy most nagy szerencsénk volt, de lehet ha lesz legközelebb, már nem lesz ennyire jókedvében. Hát, csak remélem, hogy akkor nem mi, hanem jóval erősebb társaink vagy a kapitányok fognak összemérettetni vele.
Még szerencse, hogy gyorsan átsiklunk másik témára, legnagyobb örömömre a kardjainkhoz. Automatikusan ejtem ki Yoru nevét, de Junko-san tökéletesen érti, hogy én is a kardszellememre gondoltam. Mikor felkiált sugárzóan és még a kezeivel is hadonászik, muszáj elkuncognom magam.
- Igen. Pontosabban Yoru no ragūn, de bőven elég a Yoru is. Nagyon sokszor beszélgetünk, ha épp nem vonul el és hagyja rám a dolgokat – ami elég gyakori, amilyen lusta és érdektelen sokszor – akkor sokszor van hozzáfűznivalója az eseményekhez. Nekem ő olyan mintha a bátyám lenne. – nemtörődöm, lusta, konok, sokszor undok, de mégis figyelmes, gondoskodó, védelmező és persze végtelenül idióta. Igen, teljesen olyan, mint egy nagytestvér. – Örülök, hogy tetszik a macis ötletem.
Édesen mosolygok rá, kicsit azért féltem, hogy ódzkodni fog a történtek után a gondolatától is, de szerencsére neki sincs ilyen gondja.
Sachi-san szavaira elfüttyentem magam.
- Nem semmi! - mégis, annyira klisés, hogy pont a főnök lányát környékezze meg. A nagyon gagyi régi romantikus regényekben is már lapos szerelmes szál ez, szerintem. – Majd, ha kirúgja a főnöke, megtudja. Vagy csak elfogadja őket, aztán egy béna szerelmi történet lesz belőle.
Teljesen unott képpel kommentálom erről a véleményem, hogy mi lehet majd ennek a végkifejlete, ha a főnök megvilágosodása előtt nem-e mennek már eleve szét, de szerintem üvölthet rajtam, hogy nagyon unalmasnak találom az ilyen szerelmi szálakat. Annyira tipikus…
A dinnyelikőrrel kapcsolatban csak sugárzó mosollyal bólintok, majd átnyújtom a poharat, és már a sajátommal koccintok.
Kicsit tátva marad a szám Sachi-san fenyegetésére, vagy nem is tudom minek nevezzem. Tényleg, elsőre valóban úgy értelmeztem, hogy minket hajít ki, de aztán persze egyértelmű, hogy a pénztárcákról van szó.
- Remélem csak erre a körre érted! – ennyi sikerül kibuknia a számon, nem szeretem, ha fizetik a dolgaimat, most meg azért több környi és több személy alkoholfogyasztásáról beszélünk, nekem pedig lassan lista íródik a fejemben, hogy még mit szeretnék, vagy mit kellene inni és milyen sorrendben.
A borom volt eddig a leggyengébb, nekem még muszáj volt legalább egy kör tequila kört kérnem mindenkinek, ha ízlett nekik, jöhetett a második és harmadik is. Meg a szaké, amit ki nem hagynék és egyéb kisebb nagyobb poharak.
~ Oké, most már kezdek eléggé szédülni…
Elmosolyodom Junko-san csuklására. Ritkán látok olyan részeget vagy spicces embert a valóságba, aki tényleg csuklik, ha kicsit már megártott neki az alkohol, de nagyon aranyos. A csoki likőr gondolata viszont vészriadót fúj a fejemben.
- Fuha, ti igyatok nyugodtan, de én minden tejszínest kerülnék.
Bírni még bírom, bár jó lenne nem dülöngélve visszamenni a szobámba, hányni meg… nem vagyok biztos benne, hogy nem-e értem e már el azt az alkoholmennyiséget, hogy ez majd a későbbiekben ki akarjon jönni, de nagyon remélem, hogy nem. Mindenesetre még így a ködön át is tudom, hogy túl édes, nyálas, tejszínes csoki likőröket nem akarnék inni. Ettől függetlenül a lányok szerethetik.

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 500 / 15 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #10 Dátum: 2017. Dec. 10, 14:40:26 »
-Persze, hogy klisés.-értek egyet Aminével bőszen bólogatva.-Majd rendszeres látogatói leszünk a lebujnak, és megtudjuk, hogyan végződött a történet!-ragadom meg a hirtelen felötlő gondolatot egy hatalmas vigyor közepette, majd megteszek egy apró, mellékes megjegyzést.-Ha pedig nem pörögnének az események, majd besegítek egy kicsit.-hümmögök helyeslően.
Persze, hogy nem fognak az egyik pillanatról a másikra lezajlani az események, hiszen mégis egy kockázatos helyzetről beszélünk, és nem kerge annyira a pultos, hogy mindent félredobva, behódoljon élvezeteinek, és nyíltan kezdjen flörtölni a lánnyal. Egyenes út a kijárat felé, és talán még páros lábbal rá is segítenek. Mondjuk, én csak mosolyogni lennék képes az említett eseményen. A későbbiekben, ostoba lennék, ha nem venném észre, a lányokat nem érintette éppen a legjobban kijelentésem, miszerint én állom majd a következő kört. Ez esetben csak annyit tudok hozzátenni a dologhoz, hogy sajnálom, ez vagyok én, ezzel kell beérniük.
-Majd meglátjuk.-mosolyodom el ismét, ahogy kihozzák a kért italokat, majd egy olyan negyed órával később azokat is, melyekre Amien hívta meg a csapatot.
Igen gyorsan tüntetem el az első poharak tartalmát, ám a harmadiknál már ösztönösen átváltok a nagyobb kortyokban való adagolásra. Nem szeretnék már a 6. pohár után a földön kúszni, akár egy hernyó -eltekintve attól, hogy arra józanul is képes lennék >w>”-. Ahogy az édes likőr a szemeim elé kerül, nem tudom, hogy most ragyogó szempárral vessem ár magam az italra, vagy Amihoz hasonlóan magam is visszavonulót fújjak..na azt már nem. Magabiztosan veszem kezeimbe a poharat majd ajkaimhoz emelve azt, beszippantom a szomjoltó kellemes illatát. Hogyan is fordulhatott meg fejemben a gondolat, hogy egy ilyet visszautasítsak. 
-Nem tudod, miből maradsz ki.-tekintek Amine irányába, ahogy belekortyolok a likőrbe.
Feltehetőleg hazudtam, a lány pontosan tudja, miből marad ki. Egyszerűen csak tudja a határait, és lehet, egy ilyen után ő kerülne legelőször padlóra. Erre nézzenek oda, itt vagyok én, aki az előbb még tudatosan, óvatosan pusztította pohara tartalmát, erre most már rá is veti magát a „nagyobb falatra”. Minden esetre „Lesz,ami lesz.” alapon kockáztatok. Junko, vígjátékokba illő csuklásán elmosolyodom. Tényleg ennyire megártott volna neki az adott mennyiség?
-Egyelőre tudok még magamról, és az ujjaimat is meg tudom számolni.-kuncogok fel a gondolaton, hogy számomra egy ilyen csekélység jelenti azt, hogy még józan vagyok.
Viszont állításom nem eszik messze az igazságtól, tényleg jól érzem még magam. Egyszerűen csak a fejem hasogat egy kicsit, ám tudom, ez az érzés idővel enyhül majd, és a mámor akkor veszi majd csak át a helyét. Ahogy a likőr is elfogy, ismét érkezik egy légből kapott ötlet, mire, tekintetem nyomban Junkóra emelem.
-Ha pislogsz, te állod a következő kört is.-egy pillanat alatt sikerül megkomolyodnom, mintha a következő verseny vérre menne..ha pedig úgy vesszük, arra is megy, a pénz értékes zsákmány! OAO
A következő másodpercekben pedig, számomra már el is kezdődik a játék, így meredten pásztázom a lila hajút, hasonló árnyalatú íriszeire koncentrálva. Túl sokat költöttem már, egy időre átruháznám ezt a feladatot a másik kettőre. Aztán persze, majd ismét beszállok magam is „bizniszbe”.