Szerző Téma: Mámoros szabadnap  (Megtekintve 703 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinozaki Amine

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 600 / 15 000

Hozzászólások: 63

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #15 Dátum: 2018. Márc. 17, 02:29:37 »
Szinte látom is magam előtt Yoru unott képét, ahogy becsukott szemmel érdektelenül lógatja az uszonyát, talán még szundít is egy jót, amíg nem történik semmi, ami felzavarhatná. Viszont ha beindul, minden csak nem szűkszavú. Imád szidni, vagy kritizálni, jó néha elég óvatos, féltő, de ezt sokszor annak tudom be, hogy ha velem történne valami, annak ő is meginná a levét.
A lányokat hagyom, hadd játsszák ezt a játékot, csak örülök, hogy nekem nem kell. Már kezd sok lenni, és már attól picit felfordult a gyomrom, hogy azt a tejszínes vackot láttam, és most még a farkasszempárbaj…
- HA, eljutnak addig. – teszem hozzá, rendesen hangsúlyozva a „ha” szócskát. – Lehet már azelőtt szétmennének, hogy a főnök tudomást szerezne róla.
Igen, talán kicsit hangulatromboló vagyok, de mindig eszembe kell juttatnom, hogy ez a valóság, míg egy jó történetben kell, hogy legyen bonyodalomnak, tetőpontnak és csattanónak, addig a való élet néha olyan lapos, lomha és unalmas, mint egy nagyon lassúvizű folyó. Bár lehet ezzel nem rontottam a helyzeten, hanem inkább ösztönzés volt Sachi-san számára, hogy márpedig közre kell akkor működnie. Ez is nézőpont kérdése, hogy talán mégiscsak rontottam-e ezzel az egészen.
- Hát, talán majd láthatom. – csak megvonom a vállam. Felőlem megtarthatja a titkának, de ha esetleg én is itt leszek, talán lesz alkalmam látni. De ha nem, hát nem, azt hiszem fogok tudni aludni, mert ezt a titkát nem tudtam kideríteni.
Még csak fel sem tudom venni az események fonalát olyan gyorsan történik minden. Csak reflexszerűen elugrani van időm az áldás elől, az is csoda, hogy az asztalt nem borítottam fel. Sachi-san elegánsabb megoldást választott, ő nem döntötte fel a széket úgy mint én, hanem inkább dőlt együtt azzal. Még talán belőlem is kitörne a nevetés, ha nem undorodnék a hányástól, meg nem attól tartanék, hogy velünk akarják felmosatni, de jelen állapotomban az egy kis zápor lenne a srácra, utána az áldást moshatná le saját magáról. Ahhoz csak nem fogja követelni, hogy mi asszisztáljunk hozzá.
Ahogy levágtam a pénzt, azonnal be is érem a lányokat, megtolva őket az eddiginél is jobban megszaporázva a lépteiket. Csak kifele, és azonnal.
Amint kiérünk, és fújhatok egyet, na itt már belőlem is kitör egy nevetés, ahogy a fejem fogva megtámaszkodom valamiben.
~ Ilyen nincs. – ilyet még nem is láttam, és nem is hittem volna, hogy valaki csak úgy szó nélkül addig iszik, míg bezöldül, és se szó se beszéd kidobja a taccsot az asztal alá.
Sachi-san kérdését csak elengedem a fülem mellett, ahogy próbálom kiszellőztetni a fejem. Junko-san feltevésére viszont már felkapom a fejem.
- Alkoholra forró gőz? Aztán szedhetünk ki piros fejjel a vízből. – nevetem el magam, ezek után el tudom képzelni Junko-sanról, hogy nem tudja meddig ajánlatos a forró vízben ázni, és picit megszédül. De aranyos a kép a fejemben. – De benne vagyok. Jó fürdő, finom vacsi és szaké. Nagyon tetszik. – talán tényleg sokat ittam, mert egy ezer wattos mosolyt villantok Junko-san felé. Igen, egyre jobban tetszik az ötlet.

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
13 500 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #16 Dátum: 2018. Júl. 31, 22:07:54 »
Nem tudom miért, de egyszerűen nem tudom abbahagyni a mosolygást…áh, dehogyisnem tudom, kár hazudni! Ami pedig annak a két alkalmazottnak a szerelmi történetét illeti, igenis érdekel, mi lesz a mese vége, hisz kikérem magamnak, ha másnak nem is, nekem aztán rendesen benne van a kezem a dologban! Már nyitnám is a szám, hogy szépen formált szavaimmal kioszthassam a férfit, amiért még csak meg sem köszöni hatalmas segítségem, mikor is Amine közbeszól.
-Minden esetre, ha már ennyire sokat törtem magam, „legalább” annyit tegyenek, hogy megtalálják a boldogságot.-sóhajtok fel felkönyökölve az asztalra, majd jártatnám tovább lepénylesőm, de megtörténik a saját magunk incidense, mely igen elvonja figyelmemet az adott témáról.
Nem telik bele egy 5 perc sem, mintha csak lángra kapott volna az épület, igen gyorsan kerültünk ki a szabad ég alá, és kezdtünk újbóli ötletelésbe, mely mit ne mondjak, igen ínyemre van. Fene akar még ilyen korán visszatérni a szállásra! Főleg, ha egy ilyen társaságba keveredett!
Ahogy előkerül az onsen ötlete, szinte semmi reakcióidővel, máris bólogatok a magam hatalmas, csillogó íriszeimmel, melyeket ez esetben, teljes mértékben Junkóra emelek. Nincs most olyan, mely letörhetné lelkesedésem ebben biztos vagyok. Ettől függetlenül, pusztán, hogy erősítsem magam és meggyőződésem, tekintetem végigfuttatom a másik kettőn, kitudakolva, ők hogyan állnak ezek után az este hátralévő részéhez. Látva mindkettejük orcáján a vadalma mosolyt, örömmel konstatálom, hogy nem maradok egymagam a duracell nyuszi stádiumban.
-Legalább eseménydúsan telik az éjszaka.-hevesen bólogatok, mintha csupán saját állításom próbálnám alátámasztani, mikor is arcomat egy pillanatra eltorzítaná a kétség sötét felhőcskéje.
Maga a rossz kisugárzás egészen addig tart, míg ismét beszédre nem nyitom ajkaimat.
-..Oda viszont nem vihetem be a kacsás úszógumit.-morgolódom magamban egy sort, majd mintha mi sem történt volna az előbb, csupán megrázom a fejem, és jelentőségteljesen elindítva az újabb kalandmérőt, szó nélkül indulok meg a magam jelenleg kissé inogó, ám annál határozottabb lépteivel a helyszín irányába.
Nem állítom, hogy ritkán adódik esélyem hasonló alkalmak részesévé válni, ám de valljuk be, mennyivel jobb az ilyen és ehhez hasonló esztelenségeket a barátaiddal átélni, mint egymagad!
És mit ne mondjak, hosszú még az éjszaka~ :P


Karakterlap

Minami Junko

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #17 Dátum: 2018. Aug. 06, 15:44:55 »
A lilahajú nem tudta eldönteni jelen állapotában, tényleg elvörösödött –e, vagy csak úgy érezte? Furán égett az arcocskája, és amikor gondolataiban Kinshijakuirohoz fordult, az bizonytalanul a fejét csóválta. Félt attól, hogy mi lenne az egyetlen hozzáértő kézzel, ha a fürdőben valami balul sülne el? Már pedig elfogta őt a balsejtelem, melyről mélyen hallgatott.
Junkoban eközben új hatásokat ért el az alkohol. Mind idáig szédelgett, rosszul érezte magát, mintha az energiáját kiszipolyozták volna belőle. Most azonban felkapcsolt fejében a lámpa, felpörgött, és erős mehetnékje támadt.
- Lehet, de olyan jóóó… meleeeg! – lelkendezett – Éééljen! Úgy örülök, hogy te is osztod az ötletet!
Vidáman tapsikolt, viszonozva Amine aranyos mosolyát. Ez az ezer watt jelentette az oxigént a tűzhöz, melynek hála egyre türelmetlenebbül viselte az egy helyben ácsorgást. Arckifejezése hangulatához mérten változott, ajkát lebiggyesztve létezett két barátnője közt, amit kellemes nyújtózással igyekezett helyrerakni. Aztán mozdult pár métert előre, kicsit billegősen.
- Majd szerzünk egy igazi hápit! – pillantott hátra Sachira, és szélesen elvigyorodott – Félig viszont lehagytalak!
Azzal poénosan integetett, majd tovább bicegett a maga tempójában. Nem nehéz beérni, ami még jó is, hiszen ilyen állapotban ki tudja, mire vetemedhet! A sólyom aggódott miatta kissé, de a helyén kezelte a helyzetet. Nem görcsölt rá annyira a dolgokra, mint szokott… Talán rá is hatással lett volna az, hogy a gazdája ivott? Elvégre ő gyakorlatilag a Shinigami lelkének egy darabja. Kard-, illetve madárformában. Bárhogy legyen is, az este előttük állt, akárcsak az utak, amelyekre szabadon léphettek!  […]
Húsz perccel később meg kellett támaszkodnia valamilyen épületfalnál. Gyomrának még volt kivetnivalója tervei kapcsán. Olyan hirtelenséggel jött fel a dolog, hogy épp csak előrehajolt, és már felszentelte a helyet! Mellékreakcióként bekönnyezett, de mielőtt bárki ügyet csinált volna belőle, sötét ruhájának ujjával körültekintően megtörölte a szemeit, illetve száját.
- Szerintetek messze van még? – ásított nagyot – Kiment belőlem az energia, szóval nem tudom, mennyit tudok sétál-ni….
Elhallgatott. Miként felnézett, volt valami tábla, ami magyarázatul szolgálhatott volna jelenlegi helyzetüket tekintve, itt folytatódtak a leányzó problémái.
- Ez most a gyogyó, vagy a gyógyfürdő? – fordult hátra barátnőihez – Megérkeztünk?
Azzal újra nyúlni kezdett a szája, mintha lemerülőben lenne az a bizonyos elem. Körülbelül annyira bírta még, hogy pancsoljanak, ellegyenek, aztán elgondolkodott azon, milyen remek lesz lefeküdni a szállásán!
~ Ha ezután még tudsz aludni, megtapsollak!
~ Olyan gonosz vagy velem! - fordult el, miközben szipogott ~ Tudtommal jobb alvó vagyok, mint te!
~ Lehet, de kettőnk közül nem nekem olyan a fejem, mint a Higanbana!
A lilahajú lekötötte oldaláról a kardtokot, és magához szorította.
~ Ne haraguuudj! - kezdett sírásba. Jézus! Még klassz, hogy a többiek ebből csak a sírást hallják!
~ Minden rendben! Inkább a többiekre figyelj, mert míg velem foglalkozol, lehet ők már mennek is csobbanni!
~ Az nem történhet meg!
Így hát Junko várt, és ha beigazolódtak kellemes megérzései, akkor barátnői után vetette magát, kedvesen noszogatta őket a következő igével: „Menjüüünk!”.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 600 / 15 000

Hozzászólások: 63

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #18 Dátum: 2018. Aug. 10, 10:24:49 »
Érdekesek Sachi-san szavai. Fura most ilyen szemszögből látnom az eseményeket, eddig - legalábbis családon kívül - ritkán ütöttem az orrom mások magánéletébe. Természetes, hogy nem tartozik rám, de most nem tudom, hogy az alkohol, vagy Sachi-sannak hála, de egész érdekes ez az egész.
- Bocsánat, keveset aludtam... Eddig azt hittem szembesítés a cél. Akkor most a kettejük boldogsága? - próbálom visszapörgetni fejben a beszélgetést, de csak az a szösszenet villog a szemem előtt, hogy a főnök rajtakaphatja őket. Nem akarok gonosz lenni, de ha már meg kellene néznem a végkifejletet, valahogy a hirtelen heves vita kicsit érdekesebbnek tűnik, mint a komplikáció mentes boldogság. Na jó, mindannyian azt akarjuk, legalábbis gondolom, szóval…. Áh, ehhez még innom kell!
Túl gyorsak az események ennyi kör után úgy, hogy még kevertem is, és a látvány miatt picit el kell gondolkoznom azon, hogy nem-e kellene számításba vennem, hogy nagy eséllyel én is követni fogom Junko-san példáját, de egyelőre még bírom. Csak hevesen kapkodom a levegőt, mintha több órás edzésről jönnék éppen. Nagyon furán hat ennyi alkohol a szervezetre, az erős szédülést még megértem, de a légszomjt…
Csak féloldalasan mosolygok Sachi-san azonnali bólogatására.
- Bizony, főleg ha beleájulunk. – nevetem el magam, egyszerre mindkettejüknek válaszolva, de természetesen belemegyek. Akármit is mondok, akármilyen mondat is bukik ki a számon, nagyon is csábít az onsen ötlete. Bármi, amiben víz van, azzal engem meg lehet venni kilóra. A kis nevetés viszont jókedvű kacagássá dagad, ahogy Junko-san olyan édesen elkezd lelkendezni.
Picit felszaladnak a szemöldökeim egy széles mosoly társaságában, ahogy Sachi-sanra pillantok. Már majdnem visszakérdeztem volna, hogy lehet hogy hallucinálok, de mit is hiányol? Viszont akkor biztosan megint nevetésben törnék ki. Kezdek most már én is mindenen nevetni.
- Akkor majd legközelebb lemegyünk a partra. Oda már tudod hozni. – bíztató mosollyal ráteszem a kezem a vállára. Akár holnap napközben is lemehetünk, ha nem fetreng mindenki a másnaposságtól, de az majd úgyis csak reggel, vagy dél körül derül ki. – Jaj… azt… azt hiszem mégkevésbé engednék be, ráadásul nem jó, ha belepottyant abba a vízbe, amibe épp fürdünk. – cukik a kacsák, de nem onsenbe valók, legalábbis úgy, hogy mi hozzuk be kívülről… nem igazán.
Érdeklődve pislogok hol az egyikre, hol a másikra, hogy most ugye nem versenyezni szeretnének-e, mert félek akkor veszítettem.
~ Hé, PiaLady!
~ Mi az? – Yoru hirtelen hangjára csak meglepetten pislogok. Jó ideje nem csatlakozott be a beszélgetésbe, sőt, a tőle megszokott érdektelenséggel hallgatta az eseményeket a háttérből.
~ Oszlop! – egy kérdő hümmentéssel fordulok előre pislogva, de valami nagy barna közeledik és már centikre van csak az arcomtól.
- Vááá! – épphogy csak ki tudok fordulni előle, mielőtt az orrommal tompítanám az ütközést. ~Khöösz! – előbb is figyelmeztethetett volna, csoda, hogy a reflexeim még egyáltalán működnek.
Kis séta után érdeklődve pislogok, mikor Junko-san megtámaszkodik, de ahogy meglátom az okát, már visznek is tovább a lábaim, és egy picivel távolabb megtámaszkodom én is, onnan figyelem.
- Azt hiszem neked már nem kellene több alkoholt innod. Inkább valami olyan kellene, ami felpörget. – nézek rá féloldalas mosollyal, mert hát mikor valaki már kétszer hány, az egy enyhe jelzés a testétől, hogy mára jobb ha inkább befejezi az alkoholt, és keres valamiféle táplálékot, ami felszívja a többit a gyomorsavval együtt. A tábla felé lépek, mikor Junko-san kérdez. – Ez az onsen, megjöttünk. – mondom azonnal széles mosollyal, már Junko-san hátára is téve a kezeim, és már játékosan tolom is befelé. Remélem már odabent nem lesz rosszul, legfeljebb tényleg szedhetjük ki a forró vízből. – Kajára fel! – nevetem el magam egy csatakiáltás kíséretében. Közben a biztonság kedvéért a szememmel közben Sachi-sant keresem.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Aug. 10, 13:42:32 írta Shinozaki Amine »

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
13 500 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #19 Dátum: 2018. Szept. 03, 21:28:29 »
Amine kérdését hallva, először hirtelen talán az is kimegy a fejemből, hogy miről is folyik éppen a diskurzus, majd ahogy a pult felé irányul pillantásom, és az egyszer csak találkozik a fiatal pultoséval, nyomban tovább kattognak agytekervényeim.
-Vagy talán mindkettő.-szökik ki egy halk sóhaj ajkaim közül, ahogy az asztalra könyökölve pislantok immáron a fekete hajúra, és próbálom továbbra is egyben tartani buksimat.
Ahogy a friss levegőre érünk, nagyobb szippantásaim után, mindössze kinyújtóztatom elgémberedett végtagjaimat, mikor is felvetem a gumikacsás témát. Nem hiszem, hogy pontosan tudják, melyik kacsára is gondolok..ha pedig mégis, az sem baj, én akkor is elmagyarázom! Hiszen már a gondolata is izgalomba hoz!
-Az én kacsám nem az a kis nyomi úszógumi, amit a 4 évesekre aggatnak..neeem.-ekkor pedig mintha csak a villám csapott volna belém, izgatott hörcsög pofival a magasba lendítem karjaimat.-Az enyém iiilyen nagy.-húzom el a szót, ahogy kacsóimmal egy nagy kört írok le a levegőben, mígnem azok ismét testem két oldalára zuttyannak vissza.
Nem tehetek róla, mindenből az izgalmasabbat preferálom, legyen annak bármilyen hátulütője. Mikor aztán egy igazi kacsáról esik szó, szinte azonnal csillannak fel szemeim, mire a fejem is felkapom.
-Hozom is!-emelkedik meg hangerőm egyrészt az alkoholtól, másrészt pedig az eddig bevitt alkohol mennyiségétől, mikor is minden tovább nélkül indulok meg egy szinte teljesen más irányba.
Utam a közeli park felé vezet, hol ha jól tudom, kacsák is tartózkodnak a tavacska közelében, így könnyű dolgom akad. Először, magam sem tudom pontosan miért, de utam a közeli bokorhoz vezet, amit széjjelebb húzva hajolok szinte nyakig be a bozótosba a hápikat szólongatva, hol a nevükön hol pedig...a hangjukat utánozva. Szerencsére annyira nem forrong még vérem, hogy kiáltozva eredjek a kis állatok után, így akkora feltűnést sem keltek. Miután a bokorban senkit sem találok, tekintetem a tó felé irányul, hol végül megpillantom kutatásom kincsét.
-…Hááápi.-görbülnek felfelé ajkaim, ahogy külsős szemmel úgy tűnhet, mintha csupán a sírás kerülgetne.
Egyetlen hátránya helyzetemnek, hogy a kacsusz a tó kellős közepén úszkál, míg én mindössze annak szélén ácsorogva próbálok bármit is kezdeni magammal. Többet kell ahhoz innom, hogy minden további meggondolás nélkül a vízbe vessem magam, és a kacsa után eredjek, így szerencsére akad még annyi eszem, hogy másik tervhez nyúljak. Az élénken csillogó szempár pillanatok alatt szalad végig környezetemen, mikor is szemem elé kerül a megoldás. A későbbiekben,minden percek alatt történik. Az apró termetű fehér sörényes pillanatok alatt iszkol be a közeli pékségbe, és tér vissza egy kisebb vekni kenyérrel a kacsóiban, ahogy a tó széléhez állva kezdem el a falatokat nemes egyszerűséggel bedobálni darabonként a vízbe, egyre kijjebb csalogatva kis barátomat. Ahogy kiér a partra, nem ragadom meg azonnal, hátrálni kezdek, ahogy tovább dobálom magam után a darabkákat. Ugyanakkor nem telik bele sok idő, miután a kis állat immáron igen messze eljött a víztől, és talán hozzám is elérhető távolságba került, nem habozva többet, hónom alá csapva a maradék kenyeret, nyomban a kacsára vetem magam, és pillanatok alatt kapom őt karjaimba. A következményekkel pedig igenis számoltam..de a halál gondolta volna, hogy egy kis jószágban ennyi energia van, ha megvadul! Minden további nélkül iramodok vissza a többiekhez, nem lassítva tempómon.
-Itt jövööök!!-kiáltok már a távolból, átadva csekély, egyszerű üzenetem -"El az útból!"- mikor is a két lány csupán annyit tapasztalhat, hogy egy fehér üstökös suhan el mellettük, és tűnik el a hömpölygő tömegben.

« Utoljára szerkesztve: 2018. Szept. 03, 21:30:46 írta Miyazawa Sachiko »

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 4 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #20 Dátum: 2018. Szept. 23, 14:19:49 »
Mámoros Szabadnap
És mikor beüt a krach

Férjem remek ötlettel állt elő, ami számomra és gyermekeim számára kedvező lehetne. A fürdők mindig is arra szolgáltak, hogy egy kemény munka után a lélek megtudjon pihenni. Látván, hogy Reiya és Kengo mennyire szorgalmasan és komolyan tanulnak az Akadémián, ráadásul férjem is mindent belead, hogy családunk gazdagabb körülmények között élhessen, úgy gondolom megérdemeljük most ama luxust, hogy a ma estét, az Aikyou család pihenéssel tölthesse. Természetesen azért biztonság esetére Zanpakutoumat most is magammal fogom hozni, hiszen ugyan Seireitei falain belül vagyunk, sose tudhatjuk mikor kerül sor olyan alkalomra, mikor a kötelesség szólít és készen kell állnom arra, hogy megvédjem családomat. Férjemnek kikötöttem, hogy semmiféle hintóval és hasonló közlekedési eszközzel vonuljunk a fürdőhöz, hanem két lábunkat használva igen is, tegyük meg azt a jó hosszú sétát, hiszen formában is kell maradnunk. Szomorkásan bólogatott párom, hogy egyetért velem és felkészül lelkiekben az elő edzésre, ami a fürdőhöz fog vezetni. Úgy gondolom az efféle késő esti séták, pozitív hatással lehetnek a lelkekre. Közben lesz időnk kommunikálni egymással. Félig meddig ez meg is valósul, annyi különbséggel, hogy Kengo fiam magával hurcolja ama könyvet, amit még Mizushima Hyousuke-dono ajánlott még nekik az egyik órán. Le se tudja tenni a könyvet. Sóhajtok halkan, de azért mélyen belül büszke vagyok rá, hogy szorgalma olykor hasonlít reám csupán azt sajnálom, hogy a tanuláson kívül nem foglalkozik mással is. Túlzásba viszi olykor. Családi idilli sétánkat egy pillanatra megzavarja egy shinigami aki hirtelen mellettünk elfut. Szerencsére lányomat gyorsan magam elé húzom, hogy még véletlenül sem találkozzanak egymással. Hátrafelé már nincs időm pislantani, hiszen férjem már jelzi felém, megérkeztünk úti célunkhoz. Reiya gyorsan előre szalad, amire én rögtön gyorsan veszem a tempómat. Elhiszem, hogy már alig várja, hogy egy jót meg mártózzon, de szerintem nem szabadna ennyire berohannia. Amint beérek én is az intézménybe, rögtön felveszem anyai magatartásomat.
- Reiya!
Szólok rá parancsoló hangon, majd bal kezemmel mutatom felé, hogy jöjjön szépen vissza. Szerencsére lányom szófogadó természettel van megáldva, így vissza is jön. Lányomra egy utolsó szigorú pillantást még megengedek, majd megkérem, hogy legyen türelmesebb. Határozott bólogatása megerősíti felém, hogy megértette kérésemet. Ekkor tekintetem két ismerős shinigamira hegyeződig, akikkel egykoron találkoztam egy küldetés folyamán.
- Ó… elnézésüket kérem a lányom viselkedése miatt. Kissé izgatott….
Hirtelen elhallgatok mikor a Sachi nevezetű shinigami hóna alatt megpillantok egy állatkát. Reiya is meghúzza kissé a ruhámat, miközben mutató ujját a kacsára hegyezi. Tekintetem rögtön komolyra vált. Valami nekem itt nem igazán stimmel. Ha jól tudom, egy fürdőközpontba tilos állatot bevinni! Rögtön a hátam mögött megjelenik egy harmadik ismerős shinigami jelenléte. Amit magával hozott, tekintetem egyre jobban kezd élesebbé válni. Szerintem jó lesz, ha a hölgyeket kezelésbe veszem. Valami itt nekem nagyon nem stimmel. Junko-san erősíti elméletemet abban, hogy turpissággal találom szembe magamat. Olyasmivel, amit jobb, ha egy shinigami kezelésbe vesz. Szerencsére renndfentartói rutinomnak köszönhetően tudom, hogy ilyenkor mit kell tennem.
- Yuuji. Megkérhetlek, hogy a gyerekeket elkíséred a fürdőbe? Majd csatlakozom hozzátok.
Azzal Yuujira bízom gyerekeimet. Amint a családom elhalad az öltözők felé a három lányra pillantok, majd jelzem feléjük, tessék kijönni velem. Tekintetemmel igyekszem éreztetni feléjük, hogy hosszas elbeszélgetésre fogom őket invitálni és jobb lesz, ha követnek. Nem szeretném az intézményen belül elintézni a problematikát, mert jól tudom mi szokott abból kisülni. Általában eléggé feszélyezve szokták érezni magukat. A nyílt utcán már más a helyzet, hiszen amennyi lélek szokott járkálni, nehezebben veszik észre, hogy valakiknek éppen fejmosást tartanak. Így is egy hóna alatt lévő kacsával járkáló és egy lóval érkező shinigami szerintem már megadta a lehetőséget számukra, hogy igazán feltűnőek legyenek. Azért remélem, hogy a ló gazdája idő előtt nem fog hepajt csapni, mert nincs kedvem magyarázkodni, hogy pár kolleginám miféle hülyeséget is csinált. A lányokat alaposan megfigyelve, Amine osztagtársam volt közöttük a komolyabb. Nála nem láttam semmi kivetni valót. Egyelőre…