Szerző Téma: Mámoros szabadnap  (Megtekintve 1336 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #15 Dátum: 2018. Márc. 17, 02:29:37 »
Szinte látom is magam előtt Yoru unott képét, ahogy becsukott szemmel érdektelenül lógatja az uszonyát, talán még szundít is egy jót, amíg nem történik semmi, ami felzavarhatná. Viszont ha beindul, minden csak nem szűkszavú. Imád szidni, vagy kritizálni, jó néha elég óvatos, féltő, de ezt sokszor annak tudom be, hogy ha velem történne valami, annak ő is meginná a levét.
A lányokat hagyom, hadd játsszák ezt a játékot, csak örülök, hogy nekem nem kell. Már kezd sok lenni, és már attól picit felfordult a gyomrom, hogy azt a tejszínes vackot láttam, és most még a farkasszempárbaj…
- HA, eljutnak addig. – teszem hozzá, rendesen hangsúlyozva a „ha” szócskát. – Lehet már azelőtt szétmennének, hogy a főnök tudomást szerezne róla.
Igen, talán kicsit hangulatromboló vagyok, de mindig eszembe kell juttatnom, hogy ez a valóság, míg egy jó történetben kell, hogy legyen bonyodalomnak, tetőpontnak és csattanónak, addig a való élet néha olyan lapos, lomha és unalmas, mint egy nagyon lassúvizű folyó. Bár lehet ezzel nem rontottam a helyzeten, hanem inkább ösztönzés volt Sachi-san számára, hogy márpedig közre kell akkor működnie. Ez is nézőpont kérdése, hogy talán mégiscsak rontottam-e ezzel az egészen.
- Hát, talán majd láthatom. – csak megvonom a vállam. Felőlem megtarthatja a titkának, de ha esetleg én is itt leszek, talán lesz alkalmam látni. De ha nem, hát nem, azt hiszem fogok tudni aludni, mert ezt a titkát nem tudtam kideríteni.
Még csak fel sem tudom venni az események fonalát olyan gyorsan történik minden. Csak reflexszerűen elugrani van időm az áldás elől, az is csoda, hogy az asztalt nem borítottam fel. Sachi-san elegánsabb megoldást választott, ő nem döntötte fel a széket úgy mint én, hanem inkább dőlt együtt azzal. Még talán belőlem is kitörne a nevetés, ha nem undorodnék a hányástól, meg nem attól tartanék, hogy velünk akarják felmosatni, de jelen állapotomban az egy kis zápor lenne a srácra, utána az áldást moshatná le saját magáról. Ahhoz csak nem fogja követelni, hogy mi asszisztáljunk hozzá.
Ahogy levágtam a pénzt, azonnal be is érem a lányokat, megtolva őket az eddiginél is jobban megszaporázva a lépteiket. Csak kifele, és azonnal.
Amint kiérünk, és fújhatok egyet, na itt már belőlem is kitör egy nevetés, ahogy a fejem fogva megtámaszkodom valamiben.
~ Ilyen nincs. – ilyet még nem is láttam, és nem is hittem volna, hogy valaki csak úgy szó nélkül addig iszik, míg bezöldül, és se szó se beszéd kidobja a taccsot az asztal alá.
Sachi-san kérdését csak elengedem a fülem mellett, ahogy próbálom kiszellőztetni a fejem. Junko-san feltevésére viszont már felkapom a fejem.
- Alkoholra forró gőz? Aztán szedhetünk ki piros fejjel a vízből. – nevetem el magam, ezek után el tudom képzelni Junko-sanról, hogy nem tudja meddig ajánlatos a forró vízben ázni, és picit megszédül. De aranyos a kép a fejemben. – De benne vagyok. Jó fürdő, finom vacsi és szaké. Nagyon tetszik. – talán tényleg sokat ittam, mert egy ezer wattos mosolyt villantok Junko-san felé. Igen, egyre jobban tetszik az ötlet.

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 18 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #16 Dátum: 2018. Júl. 31, 22:07:54 »
Nem tudom miért, de egyszerűen nem tudom abbahagyni a mosolygást…áh, dehogyisnem tudom, kár hazudni! Ami pedig annak a két alkalmazottnak a szerelmi történetét illeti, igenis érdekel, mi lesz a mese vége, hisz kikérem magamnak, ha másnak nem is, nekem aztán rendesen benne van a kezem a dologban! Már nyitnám is a szám, hogy szépen formált szavaimmal kioszthassam a férfit, amiért még csak meg sem köszöni hatalmas segítségem, mikor is Amine közbeszól.
-Minden esetre, ha már ennyire sokat törtem magam, „legalább” annyit tegyenek, hogy megtalálják a boldogságot.-sóhajtok fel felkönyökölve az asztalra, majd jártatnám tovább lepénylesőm, de megtörténik a saját magunk incidense, mely igen elvonja figyelmemet az adott témáról.
Nem telik bele egy 5 perc sem, mintha csak lángra kapott volna az épület, igen gyorsan kerültünk ki a szabad ég alá, és kezdtünk újbóli ötletelésbe, mely mit ne mondjak, igen ínyemre van. Fene akar még ilyen korán visszatérni a szállásra! Főleg, ha egy ilyen társaságba keveredett!
Ahogy előkerül az onsen ötlete, szinte semmi reakcióidővel, máris bólogatok a magam hatalmas, csillogó íriszeimmel, melyeket ez esetben, teljes mértékben Junkóra emelek. Nincs most olyan, mely letörhetné lelkesedésem ebben biztos vagyok. Ettől függetlenül, pusztán, hogy erősítsem magam és meggyőződésem, tekintetem végigfuttatom a másik kettőn, kitudakolva, ők hogyan állnak ezek után az este hátralévő részéhez. Látva mindkettejük orcáján a vadalma mosolyt, örömmel konstatálom, hogy nem maradok egymagam a duracell nyuszi stádiumban.
-Legalább eseménydúsan telik az éjszaka.-hevesen bólogatok, mintha csupán saját állításom próbálnám alátámasztani, mikor is arcomat egy pillanatra eltorzítaná a kétség sötét felhőcskéje.
Maga a rossz kisugárzás egészen addig tart, míg ismét beszédre nem nyitom ajkaimat.
-..Oda viszont nem vihetem be a kacsás úszógumit.-morgolódom magamban egy sort, majd mintha mi sem történt volna az előbb, csupán megrázom a fejem, és jelentőségteljesen elindítva az újabb kalandmérőt, szó nélkül indulok meg a magam jelenleg kissé inogó, ám annál határozottabb lépteivel a helyszín irányába.
Nem állítom, hogy ritkán adódik esélyem hasonló alkalmak részesévé válni, ám de valljuk be, mennyivel jobb az ilyen és ehhez hasonló esztelenségeket a barátaiddal átélni, mint egymagad!
És mit ne mondjak, hosszú még az éjszaka~ :P


Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 500 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #17 Dátum: 2018. Aug. 06, 15:44:55 »
A lilahajú nem tudta eldönteni jelen állapotában, tényleg elvörösödött –e, vagy csak úgy érezte? Furán égett az arcocskája, és amikor gondolataiban Kinshijakuirohoz fordult, az bizonytalanul a fejét csóválta. Félt attól, hogy mi lenne az egyetlen hozzáértő kézzel, ha a fürdőben valami balul sülne el? Már pedig elfogta őt a balsejtelem, melyről mélyen hallgatott.
Junkoban eközben új hatásokat ért el az alkohol. Mind idáig szédelgett, rosszul érezte magát, mintha az energiáját kiszipolyozták volna belőle. Most azonban felkapcsolt fejében a lámpa, felpörgött, és erős mehetnékje támadt.
- Lehet, de olyan jóóó… meleeeg! – lelkendezett – Éééljen! Úgy örülök, hogy te is osztod az ötletet!
Vidáman tapsikolt, viszonozva Amine aranyos mosolyát. Ez az ezer watt jelentette az oxigént a tűzhöz, melynek hála egyre türelmetlenebbül viselte az egy helyben ácsorgást. Arckifejezése hangulatához mérten változott, ajkát lebiggyesztve létezett két barátnője közt, amit kellemes nyújtózással igyekezett helyrerakni. Aztán mozdult pár métert előre, kicsit billegősen.
- Majd szerzünk egy igazi hápit! – pillantott hátra Sachira, és szélesen elvigyorodott – Félig viszont lehagytalak!
Azzal poénosan integetett, majd tovább bicegett a maga tempójában. Nem nehéz beérni, ami még jó is, hiszen ilyen állapotban ki tudja, mire vetemedhet! A sólyom aggódott miatta kissé, de a helyén kezelte a helyzetet. Nem görcsölt rá annyira a dolgokra, mint szokott… Talán rá is hatással lett volna az, hogy a gazdája ivott? Elvégre ő gyakorlatilag a Shinigami lelkének egy darabja. Kard-, illetve madárformában. Bárhogy legyen is, az este előttük állt, akárcsak az utak, amelyekre szabadon léphettek!  […]
Húsz perccel később meg kellett támaszkodnia valamilyen épületfalnál. Gyomrának még volt kivetnivalója tervei kapcsán. Olyan hirtelenséggel jött fel a dolog, hogy épp csak előrehajolt, és már felszentelte a helyet! Mellékreakcióként bekönnyezett, de mielőtt bárki ügyet csinált volna belőle, sötét ruhájának ujjával körültekintően megtörölte a szemeit, illetve száját.
- Szerintetek messze van még? – ásított nagyot – Kiment belőlem az energia, szóval nem tudom, mennyit tudok sétál-ni….
Elhallgatott. Miként felnézett, volt valami tábla, ami magyarázatul szolgálhatott volna jelenlegi helyzetüket tekintve, itt folytatódtak a leányzó problémái.
- Ez most a gyogyó, vagy a gyógyfürdő? – fordult hátra barátnőihez – Megérkeztünk?
Azzal újra nyúlni kezdett a szája, mintha lemerülőben lenne az a bizonyos elem. Körülbelül annyira bírta még, hogy pancsoljanak, ellegyenek, aztán elgondolkodott azon, milyen remek lesz lefeküdni a szállásán!
~ Ha ezután még tudsz aludni, megtapsollak!
~ Olyan gonosz vagy velem! - fordult el, miközben szipogott ~ Tudtommal jobb alvó vagyok, mint te!
~ Lehet, de kettőnk közül nem nekem olyan a fejem, mint a Higanbana!
A lilahajú lekötötte oldaláról a kardtokot, és magához szorította.
~ Ne haraguuudj! - kezdett sírásba. Jézus! Még klassz, hogy a többiek ebből csak a sírást hallják!
~ Minden rendben! Inkább a többiekre figyelj, mert míg velem foglalkozol, lehet ők már mennek is csobbanni!
~ Az nem történhet meg!
Így hát Junko várt, és ha beigazolódtak kellemes megérzései, akkor barátnői után vetette magát, kedvesen noszogatta őket a következő igével: „Menjüüünk!”.

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #18 Dátum: 2018. Aug. 10, 10:24:49 »
Érdekesek Sachi-san szavai. Fura most ilyen szemszögből látnom az eseményeket, eddig - legalábbis családon kívül - ritkán ütöttem az orrom mások magánéletébe. Természetes, hogy nem tartozik rám, de most nem tudom, hogy az alkohol, vagy Sachi-sannak hála, de egész érdekes ez az egész.
- Bocsánat, keveset aludtam... Eddig azt hittem szembesítés a cél. Akkor most a kettejük boldogsága? - próbálom visszapörgetni fejben a beszélgetést, de csak az a szösszenet villog a szemem előtt, hogy a főnök rajtakaphatja őket. Nem akarok gonosz lenni, de ha már meg kellene néznem a végkifejletet, valahogy a hirtelen heves vita kicsit érdekesebbnek tűnik, mint a komplikáció mentes boldogság. Na jó, mindannyian azt akarjuk, legalábbis gondolom, szóval…. Áh, ehhez még innom kell!
Túl gyorsak az események ennyi kör után úgy, hogy még kevertem is, és a látvány miatt picit el kell gondolkoznom azon, hogy nem-e kellene számításba vennem, hogy nagy eséllyel én is követni fogom Junko-san példáját, de egyelőre még bírom. Csak hevesen kapkodom a levegőt, mintha több órás edzésről jönnék éppen. Nagyon furán hat ennyi alkohol a szervezetre, az erős szédülést még megértem, de a légszomjt…
Csak féloldalasan mosolygok Sachi-san azonnali bólogatására.
- Bizony, főleg ha beleájulunk. – nevetem el magam, egyszerre mindkettejüknek válaszolva, de természetesen belemegyek. Akármit is mondok, akármilyen mondat is bukik ki a számon, nagyon is csábít az onsen ötlete. Bármi, amiben víz van, azzal engem meg lehet venni kilóra. A kis nevetés viszont jókedvű kacagássá dagad, ahogy Junko-san olyan édesen elkezd lelkendezni.
Picit felszaladnak a szemöldökeim egy széles mosoly társaságában, ahogy Sachi-sanra pillantok. Már majdnem visszakérdeztem volna, hogy lehet hogy hallucinálok, de mit is hiányol? Viszont akkor biztosan megint nevetésben törnék ki. Kezdek most már én is mindenen nevetni.
- Akkor majd legközelebb lemegyünk a partra. Oda már tudod hozni. – bíztató mosollyal ráteszem a kezem a vállára. Akár holnap napközben is lemehetünk, ha nem fetreng mindenki a másnaposságtól, de az majd úgyis csak reggel, vagy dél körül derül ki. – Jaj… azt… azt hiszem mégkevésbé engednék be, ráadásul nem jó, ha belepottyant abba a vízbe, amibe épp fürdünk. – cukik a kacsák, de nem onsenbe valók, legalábbis úgy, hogy mi hozzuk be kívülről… nem igazán.
Érdeklődve pislogok hol az egyikre, hol a másikra, hogy most ugye nem versenyezni szeretnének-e, mert félek akkor veszítettem.
~ Hé, PiaLady!
~ Mi az? – Yoru hirtelen hangjára csak meglepetten pislogok. Jó ideje nem csatlakozott be a beszélgetésbe, sőt, a tőle megszokott érdektelenséggel hallgatta az eseményeket a háttérből.
~ Oszlop! – egy kérdő hümmentéssel fordulok előre pislogva, de valami nagy barna közeledik és már centikre van csak az arcomtól.
- Vááá! – épphogy csak ki tudok fordulni előle, mielőtt az orrommal tompítanám az ütközést. ~Khöösz! – előbb is figyelmeztethetett volna, csoda, hogy a reflexeim még egyáltalán működnek.
Kis séta után érdeklődve pislogok, mikor Junko-san megtámaszkodik, de ahogy meglátom az okát, már visznek is tovább a lábaim, és egy picivel távolabb megtámaszkodom én is, onnan figyelem.
- Azt hiszem neked már nem kellene több alkoholt innod. Inkább valami olyan kellene, ami felpörget. – nézek rá féloldalas mosollyal, mert hát mikor valaki már kétszer hány, az egy enyhe jelzés a testétől, hogy mára jobb ha inkább befejezi az alkoholt, és keres valamiféle táplálékot, ami felszívja a többit a gyomorsavval együtt. A tábla felé lépek, mikor Junko-san kérdez. – Ez az onsen, megjöttünk. – mondom azonnal széles mosollyal, már Junko-san hátára is téve a kezeim, és már játékosan tolom is befelé. Remélem már odabent nem lesz rosszul, legfeljebb tényleg szedhetjük ki a forró vízből. – Kajára fel! – nevetem el magam egy csatakiáltás kíséretében. Közben a biztonság kedvéért a szememmel közben Sachi-sant keresem.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Aug. 10, 13:42:32 írta Shinozaki Amine »

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 18 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #19 Dátum: 2018. Szept. 03, 21:28:29 »
Amine kérdését hallva, először hirtelen talán az is kimegy a fejemből, hogy miről is folyik éppen a diskurzus, majd ahogy a pult felé irányul pillantásom, és az egyszer csak találkozik a fiatal pultoséval, nyomban tovább kattognak agytekervényeim.
-Vagy talán mindkettő.-szökik ki egy halk sóhaj ajkaim közül, ahogy az asztalra könyökölve pislantok immáron a fekete hajúra, és próbálom továbbra is egyben tartani buksimat.
Ahogy a friss levegőre érünk, nagyobb szippantásaim után, mindössze kinyújtóztatom elgémberedett végtagjaimat, mikor is felvetem a gumikacsás témát. Nem hiszem, hogy pontosan tudják, melyik kacsára is gondolok..ha pedig mégis, az sem baj, én akkor is elmagyarázom! Hiszen már a gondolata is izgalomba hoz!
-Az én kacsám nem az a kis nyomi úszógumi, amit a 4 évesekre aggatnak..neeem.-ekkor pedig mintha csak a villám csapott volna belém, izgatott hörcsög pofival a magasba lendítem karjaimat.-Az enyém iiilyen nagy.-húzom el a szót, ahogy kacsóimmal egy nagy kört írok le a levegőben, mígnem azok ismét testem két oldalára zuttyannak vissza.
Nem tehetek róla, mindenből az izgalmasabbat preferálom, legyen annak bármilyen hátulütője. Mikor aztán egy igazi kacsáról esik szó, szinte azonnal csillannak fel szemeim, mire a fejem is felkapom.
-Hozom is!-emelkedik meg hangerőm egyrészt az alkoholtól, másrészt pedig az eddig bevitt alkohol mennyiségétől, mikor is minden tovább nélkül indulok meg egy szinte teljesen más irányba.
Utam a közeli park felé vezet, hol ha jól tudom, kacsák is tartózkodnak a tavacska közelében, így könnyű dolgom akad. Először, magam sem tudom pontosan miért, de utam a közeli bokorhoz vezet, amit széjjelebb húzva hajolok szinte nyakig be a bozótosba a hápikat szólongatva, hol a nevükön hol pedig...a hangjukat utánozva. Szerencsére annyira nem forrong még vérem, hogy kiáltozva eredjek a kis állatok után, így akkora feltűnést sem keltek. Miután a bokorban senkit sem találok, tekintetem a tó felé irányul, hol végül megpillantom kutatásom kincsét.
-…Hááápi.-görbülnek felfelé ajkaim, ahogy külsős szemmel úgy tűnhet, mintha csupán a sírás kerülgetne.
Egyetlen hátránya helyzetemnek, hogy a kacsusz a tó kellős közepén úszkál, míg én mindössze annak szélén ácsorogva próbálok bármit is kezdeni magammal. Többet kell ahhoz innom, hogy minden további meggondolás nélkül a vízbe vessem magam, és a kacsa után eredjek, így szerencsére akad még annyi eszem, hogy másik tervhez nyúljak. Az élénken csillogó szempár pillanatok alatt szalad végig környezetemen, mikor is szemem elé kerül a megoldás. A későbbiekben,minden percek alatt történik. Az apró termetű fehér sörényes pillanatok alatt iszkol be a közeli pékségbe, és tér vissza egy kisebb vekni kenyérrel a kacsóiban, ahogy a tó széléhez állva kezdem el a falatokat nemes egyszerűséggel bedobálni darabonként a vízbe, egyre kijjebb csalogatva kis barátomat. Ahogy kiér a partra, nem ragadom meg azonnal, hátrálni kezdek, ahogy tovább dobálom magam után a darabkákat. Ugyanakkor nem telik bele sok idő, miután a kis állat immáron igen messze eljött a víztől, és talán hozzám is elérhető távolságba került, nem habozva többet, hónom alá csapva a maradék kenyeret, nyomban a kacsára vetem magam, és pillanatok alatt kapom őt karjaimba. A következményekkel pedig igenis számoltam..de a halál gondolta volna, hogy egy kis jószágban ennyi energia van, ha megvadul! Minden további nélkül iramodok vissza a többiekhez, nem lassítva tempómon.
-Itt jövööök!!-kiáltok már a távolból, átadva csekély, egyszerű üzenetem -"El az útból!"- mikor is a két lány csupán annyit tapasztalhat, hogy egy fehér üstökös suhan el mellettük, és tűnik el a hömpölygő tömegben.

« Utoljára szerkesztve: 2018. Szept. 03, 21:30:46 írta Miyazawa Sachiko »

Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 500 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #20 Dátum: 2019. Márc. 31, 23:59:40 »
- De mi pörgethetne fel - hukk! - Amine-san? - kérdezte lebiggyedő ajkakkal. Ritkán látni így, ám őszintén nem tudta, mitévő legyen. Olyan furán érezte magát, és társa biztos volt abban, hogy ez a túlzásba vitt alkohol egy újabb hatása. Eleve az, hogy a nemrég még energiával teli leányzó ismét levertséget mutatott. Annyira mosolygott, míg a fehérhajú (Sachi) elment, s nem sokkal később visszatért, azt visítozva: "hápi".
- Én is akarok! Én iiis! - kezdett el sipítozni hangosan, majd társához fordult. Komoly arcot vágott - Megyek állatot szerezni, ez lesz a magánküldetésem.
Junko szélesen vigyorgott. A "magánküldetés"-t is komolyan gondolta. Fogalma sincs, Amine szólt -e valamit, mert ha akart volna, se várta meg a lilaszemű. Robogott előre, egyenesen egy farmnak tetsző kis helyre, távolabb az onsentől, kocsmától. Két gyönyörű négylábú nyihogott, s legelt felváltva. Kinézett magának egy magas, barna színűt, melynek sörénye, és farkincája fekete színben tündökölt. Főnyeremény, mondta magának a lányka, jókedvűen.
Kezeit használva lendületesen átugrott az őket elválasztó kerítés felett, hogy megkörnyékezze, majd ugrással valahogy a kiszemelt jószág hátára vesse magát. Az akció nem sikerült, ugyanis a patás hangok alapján rögtön kiszúrta őt,megijedt, futásba kezdett. Még a nemrég akadályként vett fatálkományt (kerítést) is csakúgy hátrahagyta...
- Várj meg! - kiáltotta a ló után, majd belekapott farkincájába, mielőtt messze mehetett volna. Utána rögtön mellé szegődött, meghúzta a sörényét is, Lovacska pedig lefékezett. Fájdalmasan nyerítve két lábra ágaskodott, Junko ezt kihaszná-ló ismét ugrásba fogott.
- Megvagy - mosolyodott el, de arra nem figyelt, hogy megrúgta az állat oldalát. Kétségbeesetten, ugyanakkor felepezsdülve kapaszkodott immáron a nyihogó "fenevad" sörényébe, miközben az tovább szaladt, ezúttal fájdalmasan, plusz súllyal a hátán, számára ismeretlen terepen.
A Shinigami valamiképp visszavezette őt az onsenhez - végülis egy egyenes szakasz volt az egész, mely gyalogszerrel, de még futással is hosszabb távnak tűnt számára. Lóval meg könnyebbnek, az egyetlen problémát a hosszabb fehér hajú (Kaiya) jelentette, aki meglehetősen az útban állt.
- Vigyázzon! - kiáltott fel - Nagyon fut, nagyon fuuuut! A-mii-ne-saaaan! >-< Szédülöök!
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 01, 00:05:40 írta Minami Junko »

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 600 / 30 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #21 Dátum: 2019. Aug. 22, 00:40:31 »
Egy pillanatig muszáj elgondolkoznom Junko-san kérdésén. Van egyáltalán dopping? Jó ötlet-e a felpörgetés, mikor ilyen rossz most a gyomra?
- Hm… Kezdetnek egy jóóóó vacsora rengeteg menüvel, és választékkal. Az talán picit rendbe rakja a hasat. – szélesen elmosolyodok, már csak az étel gondolatára is. Lelki szemeim előtt megjelenik, ahogy bekopognak, és meghozzák az ételeket, az asztal pedig megtelik finomabbnál finomabb fogásokkal, hogy azt se tudjuk, miből válogassunk. Remélem hányás ide vagy oda, Junko-sannak is megjön rá az étvágya. Aztán csak lesz, ami felpörget minket. Ha Sachi-sanon múlik, biztosan.
Csak mosolyogva hallgatom Sachi-san magyarázatát, de mikor hirtelen gondol egyet, zavartan pislogok utána.
- Mi…? Vá… Várj, mit hozol? – kiáltok utána, és még a kezem is emelem, de feleslegesen, elviharzik. Fuh, remélem csak egy gumikacsát akar…
Döbbenten pislogok, mikor visszaérkezik. Ha nem hápizna hozzá, kezdenék gyanakodni, hogy más is volt azokban az italokban az alkoholon kívül, de még így is kell néhány pislogásnyi idő, mire felfogom, hogy az a verdeső valami Sachinál az, aminek látszik.
- Vá… Várj, Sachi-san, azt nem viheted… - elég csak elfordulnom a másik kisokostól, és Sachi-san felé mozdulnom, Junko-san, mintha csak erre várt volna, hirtelen élesen sipítva már el is viharzik. – Junko-san!
Döbbenten kapkodom a fejem hol az egyik, hol a másik irányba. Már ebben megszédülök, de aztán úgy döntök, kettejük közül Sachi-san esete a vészesebb, meg persze ő közelebb van. Körbe se nézve rohanok utána, hogy elkapjam, és szemek elől el tudjam gyorsan húzni a madarával.
- Sachi-san, ki fognak minket dobni, nem kapunk szobát ha behozol egy kacsát. És beleszarik a vízbe, amibe mi fürödni akarunk. – próbálom elmagyarázni neki egy nem nyelvnyújtás kíséretében, ha sikerül elkapnom. Nem is tudom, hogy a kidobás veszélye, vagy a kacsakakis víz gondolata az, ami jobban zavar, de gyenge kísérletet teszek, hogy sikerrel elvegyem azt a kacsát.
A dobogásra, és a hangos kiabálásra döbbenten pislogok, de az ajtóhoz érve lecövekelek.
~ Ilyen nincs!
- Lovunk is van? – egyáltalán honnan vannak lovak? Vannak lovak? Mi a fene? Hallucinálok? Igen, tuti a kocsmában fekszek… kacsa és ló egyszerre…? Már várom a rózsaszín elefántokat.
Nem néz ki ez jól, ha tovább fut az állat, belefuthat egy szimpla lélekbe, és azt le fogja tarolni. Nincs kedvem a legközelebbi munkanapom már a kapitányi irodában kezdeni, hogy számon kérjenek a most okozott károkról, rendbontásról, vagy lopott állatokról. Mert a ló tuti valakié...
Ha már shunpo… kissé kábán és kedvtelenül, de kicsivel a ló mögé shunpozok, és egy Hainawa kötéllel elkapom a lovat a nyakánál. Remélem egy egyszerű lovat van erőm megállítani, vagy legalábbis akadályozni a mozgásban. Legrosszabb esetben odaugrom és lerántom Junko-sant az állatról, de remélem megállítom az állatot.
- Junko-san, egyben vagy? Mássz le róla, mielőtt szegény pacit is lehányod. – ha már szédül, esélyes, és sajnálom ahhoz szegény lovat. Ha kissé lenyugodott, kap is némi simogatást, próbálva lenyugtatni… a gond csak az…
~ Francba, mi lett a kacsával? – van még egy tippem mit lehetne vele kezdeni legrosszabb esetben, ha ki akarnak minket hajítani, de annak a lányok nem fognak örülni.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Aug. 24, 23:19:10 írta Shinozaki Amine »

Karakterlap

Miyazawa Sachiko

Shinigami

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 18 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mámoros szabadnap
« Válasz #22 Dátum: 2019. Aug. 26, 20:03:23 »
Az idő múlása szinte pillanatok alatt gyorsul fel számára, ahogy a karjánál fogva rángatják ki az onsen bel teréből, akárcsak egy rongybabát. Egy pár másodpercre szüksége van még, hogy az agya kellőképp felfogja a történéseket, majd mikor ismét kiérnek az utcára, nagyot szippant a friss levegőből. Be kell, hogy vallja, az eszeveszett csörtetés a kis barátjával karjai között igenis meghozta gyümölcsét, hiszen valamennyivel kitisztult buksija, így már képes világosabb döntéseket hozni. Noha a kis kacskát azóta is karjai fogságában tartja. Nem tehet róla, túlzottan is hozzánőtt a jószág. Ahogy immáron eleget foglalkozott magával, egy apró sóhaj mellett les körbe, mikor is nem várt jelenet szemtanújává válik. Junko éppen szélsebesen vágtat felé egy ló hátán, végül pedig Amine avatkozik közbe, ahogy egy hainawa segítségével leállítja a „vadat”, és a lilahajú segítségére siet.  Ő maga csupán pislog párat, miközben próbálja feldolgozni a látottakat. Mikor aztán összeáll fejében a kép, jelentős elhatározásra jut. Elereszti az amúgy is hevesen ficánkoló kacsát, mely, amint a földet érik lábai, nyomban elviharzik. A fehérhajú csupán a két társához galoppozik vigyorogva, és felmutatja mindkét hüvelykujját Junko felé, ki hozzá képest így igen magasra került.
-Úgy látszik, nem tettem elég magasra a lécet.-kuncog fel, utalva korábbi kis barátjára, majd csak megsimogatja az állat oldalát.-Na de Ami-chan, csak képzeld el..-túr bele ekkor a dús fekete sörénybe.-Milyen ütős lenne egy saját paci a hármunk számára.-egy pillanat erejéig ő maga is eljátszik a gondolattal, ám tisztán érezni rajta, hogy csupán húzza a lány agyát.
Mikor már úgy gondolta, eléggé kiélvezte a helyzetet, a kékhajú oldalára áll végül, és a fújtató ló elé lépve, cirógatni kezdi annak pofáját, fokozott figyelmet fordítva saját épségére, hogy ha az állat mégis vágtában törne ki, legyen ideje odébb vetődni. Mikor is, próbálkozása egy kis idő elteltével ugyan, de sikerrel jár, apró mosoly kúszik arcára, és minden további nélkül az állat fejéhez dörgöli nóziját.
-Okos kislány. –mormog halkan, ahogy egy könnyedebb „Kérlek.” után, finoman kiemeli Amine kezéből a hainawa kötelet, és megindul a közeli farm felé, ahonnan Junko valószínűleg a paripát hozhatta.
Ami a kékhajú shinigamit illeti, még egyszer hátrapillant válla fölött, és maga felé biccent állával, jelezve, hogy kövesse őket, addig sem marad egyedül. Lassú tempót diktál, nem szeretné, ha a paci újra felbőszülne. Mikor már a tanya közelébe érnek, ismét felpillant a lovaglóra.
-Minden rendben odafent? Remélem odafent jobb a levegő, és kitisztítja a buksid neked is!-vigyorodik el újból vidáman, ahogy aztán fütyörészve lépdel tovább.
Lássuk be, nem teljesen így képzelte el az éjszakáját, egy lovat vonva maga után, amin barátnője ücsörög, ki már korábban megmutatta gyomrának tartalmát. Minden esetre, semmiért nem cserélné le az eddig történteket, hiszen ki tudja, mikor kell majd előállnia valami vicces történettel a múltból! Ami pedig magát az estét illeti, messze még a vég. :P