Szerző Téma: Kerekerdő közepében...  (Megtekintve 9536 alkalommal)

Description: Quincy villámküldetés

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tachibana Satoru

Osztályfőnök

Quincy

*

Sensei

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Égszínkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Post szín:
DarkMagenta


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kerekerdő közepében...
« Válasz #150 Dátum: 2017. Dec. 06, 23:43:47 »
Megráztam a fejem, de nem éreztem szükségét, hogy beleszóljak a dologba, majd megtanulja, hogy gyakrabban veszítünk el társat, mint az egyszerű emberek. A mindennapok nem olyan rózsaszínek, ha több az ellenség, mint a barát, azonban jelen pillanatban érthető, mennyire megviselik a történtek. A hirtelen kiengedett lélekenergia viszont világossá teszi, itt nincs helye igazán semmiféle ellentmondásnak.
A magyarázatra mondhatnám, hogy meglepett, de inkább csak még értetlenebbé tett. Régebben számtalan gyakorlaton vettem részt az apámmal, és persze nem volt hatalmas Csillagharcos, azonban értette a dolgát. Ilyesmiket viszont egyetlen alkalommal sem kellett csinálnom… Talán jobban megérte volna némi célba lövés, meg pár körfutás, vagy nem tudom. A helyében nemigen tudnék leszűrni ennyiből semmi lényegre törőt, pedig tanárként igazán gyorsan feltérképeztem a diákokat.
De már nem számított, végülis minden gond nélkül elindulhattunk haza, ami jó pont. Egy pillanatig azt hittem, hogy azonnal besorozásra kerülünk, azzal lett volna némi kalamajka… Az autóra pillantottam, még mindig egyetlen porcikám sem vágyott arra, hogy beszálljak a bádogdobozba. Kikuchi~sanra pillantottam, majd a seeleschneiderre, végül rámosolyogtam.
- Tartsa meg nyugodtan, bármikor szüksége lehet rá! ^w^ – Lapogattam meg a feje tetejét, ahogy Yuuna~channak is szoktam, de gyorsan visszahúztam a kezem. – Elnézést, megszokás. ^^” Talán nyugodtabb körülmények között találkozunk még. Vigyázzon magára! – Meghajoltam felé, majd Anselmet kerestem tekintetemmel, hogy csatlakozzam hozzá a vissza útra.

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kerekerdő közepében...
« Válasz #151 Dátum: 2017. Dec. 07, 02:05:05 »
Több ponton igencsak meglepődtem. Egyrészt, hogy Kane visszafogta magát. Ez határozottan nega-- pozitív, így nem kell megölnünk... Egyel több quincy "testvér" marad életben. Kettő után nem igazán tűnne fel mínusz egy. Nem fogom megölni, csak nem zavarna, ez az egész. Kezdtem viszont átlátni, hogy kik álltak át Őfelsége oldalára. Még magamról sem tudom, hogy néhány nap múlva mit fogok erről gondolni. Még most sem tudom, nem hogy holnap. Kíváncsi vagyok, hogy hányan hisznek igazán benne. Shinohara arcán az van, hogy nem is kérdés, de a többiek? Nem láttam határozott döntést még senkin. Az, hogy múltkor Preininger és Vinzent is Köhler mellé álltak, nem jelenti azt, hogy ott is fognak maradni. Ez magamra sem igaz feltétlenül. Őfelsége megmozdulásai, és viselkedése komolyan bele fog játszani a jövőben.
Mikor sikerült megállítani elmebeteg társunkat, visszavonult, hasonlóképpen, mint Vinzent is. Jó kis csapat lehetnénk... Kényelmes testtartásban vártam végig Eisner teljes beszédét, minden kérdésre a válaszát. Érdekes. Szóval ő nagyon nem olyan lenne, mint Köhler volt? Ez határozottan pozitív. Ha pedig más lesz az egészből, akkor nincs mit tenni. Vagys pontosan tudom, hogy mit kell tenni.
Vinzenttől elköszöntem, de Eisnerhez nem mentem oda külön, annak ellenére, amit mondott, még nem volt igazán okom megbízni benne. Főleg amiatt, amit mondott. Mennyi igaz, és mennyi hamis? Ezek után tekintetem találkozott Tachibana-sensei tekintetével, és mellé szegődtem. Gondolom ugyanaz a cél, ami volt. Remélem kitalál valami magyarázatot az iskolába, hogy miért tűntünk el mindketten...
« Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 07, 02:07:58 írta Anselm Eberhard Lindhorst »

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kerekerdő közepében...
« Válasz #152 Dátum: 2017. Dec. 07, 02:22:23 »
 

Kerekerdő közepében
-Villámküldetés-

Eisner arca kicsit lenyugodott, amint meglátta Kane-t visszavonulni. Ő sem akart semmi komoly jelenetet rendezni, természetesen. Naraku kötekedő jellegű kérdéseire csak egy egyszerű mosoly volt a válasz. Semmi több. Mintha nem is érdekelné, vagy nem tudná komolyan venni a kérdés/kritika sort. Ki szeretné azt hallgatni, hogy mennyire „rossz” valamiben. Annyit hozzátesz azért, hogy megnyugtassa a lelkedet, hogy ”Nem, nem én sorozok.” Azzal befutottak az autók.
”Köszönöm, hogy itt voltatok, remélem sokatokkal még találkozom a közeljövőben, és remélem, hogy azonos oldalon. Jó utat kívánok, és kitartást. Mindemellett persze a remény fontos, ilyen „sötét” időkben.. Sose hagyjátok, hogy elhagyjon titeket.” Azzal intett, és várta, amíg elmentek. Akik odamentek hozzá, kaptak egy majdnem standard jellegű választ, ami kimerült annyiban, hogy ”Örömömre szolgált, hogy találkozhattunk.”
Elhajtottak a kocsik, és mindenki arra ment, és abban a kocsiban, amerre akart, és amiben akart. Eisner elindult vissza a háza felé, és valamiért kiült az arcára egy mosoly. Olyan mosoly, ami azoknak az arcán szokott lenni, akik megelégedtek azzal, amit elértek. Nem lehet megmondani, hogy milyen felhangja van ennek, lehet negatív, és pozitív is. Misztikus forma ez a vadász. Senki sem tudhatja igazán, hogy mi játszódott a fejében.
”Schmidt, kérnék egy teát.” Azzal eltűnt a házában.
A hosszas utazás után nyugodtan folytatódhatnak mindennapjaitok, mindenkinek más emléke, és tapasztalata van erről. Van aki szinte nem is változott, van akit pedig a gyász, és keserűség emészt. Van, aki szimplán örül, hogy otthon lehet, és van, akit nem érdekelhetné kevésbé ennek a napnak akármelyik eseménye.

Köszönöm a részvételeteket!