Szerző Téma: Elisa Aschenbrenner  (Megtekintve 742 alkalommal)

Description: Előtörténete

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 400 / 20 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Elisa Aschenbrenner
« Dátum: 2017. Dec. 07, 11:08:02 »


Név: Elisa Aschenbrenner
Nem: Nő
Kaszt: Echte Quincy
Születési ideje: 2000.04.30
Kor: 17


(click to show/hide)

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Sok mindennek neveztek már. Szörnyetegnek, démonnak, sátánnak. Ezek a szavak mentsvárként szolgálnak azoknak a férgeknek, akik az igazi bűnösök. Bűnbakot keresnek, hogy elrejtsék hibáikat. Nem képesek a tükörbe nézni. Milliok életét vették már el és a mai napig mosolyogva teszik. Ők mondják magukat a világ urainak. Istennek képzelik magukat. A legősibb hazugság! És én ezt honnan tudom? Láttam már egy istent vérbe fagyva meghalni. Ezek az X létformák, férgek szennyezik világunkat. A bibliájuk maga a förtelem. Sokan ennek a förtelemnek szentelik az életüket, hisznek vakon egy olyan identitásnak, ami elveheti az életüket. Szánalmas! Én megtagadom a létezésüket! Számomra ők is csak kártevő bogarak, akiket el kell taposni. Hallod szavaimat X létforma?! Kitörlöm a létezésedet eme világból! Minden egyes porcikádat végig fogom simítani éles pengémmel és rothadó hulládat befogom vetetni a patkányok közé! Rettegj a haragtól, ami évek óta szunnyad a lelkemben! Féld a napot mikor világodat a lángjaim fogják elborítani! Menekülj amint hallod a Wyvern gyűlölettel teli üvöltését!

„ Az első lépések határozzák meg egy ember lelkét”

- Elisa! Figyelj ide!
Tekintetemet rögtön a tanár felé fordítom. Valószínűleg egy kis időre elbambulhattam miközben csodáltam a hegyeket. Oktatom viszont nem örült ennek és már is felállított a helyemről, hogy feleljek. Szerencsére számomra a nyolcadikos történelem nem okozz nagy kihívást. A mai tananyag számomra kivételesen érdekes, hiszen nem mindennapi korról van szó. A Náci Németország keletkezéséről a híres Adolf Hitlerről, aki megmentette a németeket a sanyarú sorsuktól. Szimpatikus embernek könyveltem el, de azért a zsidok lemészárlásával nem értettem egyet. A kérdésekre röviden tömören felelek, kiemelem a lényeget és ahol kellett ott véleményemet is elmondom. Sikeresen megúszom a büntetést és még ötös is kapok rá. Amint végre kicsöngetnek táskámba bepakolom a holmiaimat és már rohanok is ki az épületből. Az osztályomtól már így is kiütéseim lesznek! Ennyi idiótával összezárva csoda, hogy még élek. Szerencsére otthon kiengedhetem a felesleges gőzt és időmet arra szentelhetem, hogy folytassam tovább a regényt, amit még pár napja kezdtem el. Lassan a végére érek és úgy izgulok, hogy vajon a főhős és a szerelme túléli-e a kalandot? Pár utcasarkon túl rögtön meg is pillantom a házunkat. Nem sok időbe telik hazaérni. A falusi élet előnyei! Belépve az ajtón rögtön anyuhoz sietek és elmesélem a jó hírt. Újabb jó jegyet zsebelhettem be magamnak és még meg sem kellet izzadnom érte. Szánalmas, hogy a többiek nem tudnak hasonlóan produkálni. Így akarnak majd később elhelyezkedni? Nem csodálom, hogy mennyi buta ember él a földön.
- Apa nem azt mondta mindjárt hazaér? Megígérte, hogy együtt vacsorázunk!
- Igen, de sajnos közbe jött neki valami. Egy üzleti ügy. Tovább kell bent maradnia.
Jellemző. Amikor a családnak szüksége van rá, mindig üzleti ügye akad. Karácsonykor is ugyanez volt. Még születésnapjaimnál se tudott ott lenni. Állandóan elhanyagol minket. Még is miféle üzleteket bonyolít le, ami sokkal fontosabb, mint a saját családja és a tulajdon lánya? Inkább nem is gondolkodok tovább ezen, mert még a végén csak magamat idegesíteném fel, anyukámat meg nem szeretném kínozni a viselkedésemmel. Mosolyogva nyugtázom szavait, majd a szobámhoz igyekszem. Kényelembe helyezem magamat az ágyamnál és már kezembe fogom a várva várt elkezdett könyvemet. Lássuk mi lesz tehát a vége a történetnek!

~

A mai éjszaka úgy néz ki nem nekem akar kedvezni. Bármennyire vagyok fáradt még is nehezebben alszom el. Kissé feszültnek érzem magamat. Lehet, hogy a holnapi felmérő az oka? Mindenesetre szerintem jól fog esni most egy meleg kakaó. Attól biztos elfogok tudni aludni. Kimászkálok az ágyamból, majd belebújok a jó meleg bolyhos papucsomba és csoszogva indulok is a konyha felé. Sajnos a kis termetem miatt segédeszközök segítségét kell igénybe vennem, emiatt kis időbe telik mire végre a piros pöttyös bögrémet elérem. Néha eléggé idegesítő tud lenni, hogy a magasságom miatt jobban meg kell erőltetnem magamat, hogy valamit elérjek. Az iskolában sokszor én vagyok a célpont az osztályban. Sokszor csúfoltak már a méretem miatt, majd aztán azért szálltak rám, mert jobban teljesítek náluk. Természetesen anyu ezekről nem tud semmit. Nem akartam terhelni. Ahogy a bölcs mondás is tartja: „ami nem öl meg az megerősít”. A mikró eközben pityegni kezd. Végre megmelegedet kellően a kakaóm! Nincs más hátra, mint meginni és visszatérni a jó meleg ágyamhoz. Mielőtt viszont a szobámhoz indultam volna, beszédre leszek figyelmes. Apám hangja kissé feszültnek tűnik, de vajon kivel beszél? Kíváncsiságom úrrá lesz rajtam és kikukucskálok az ablakon még is mi történik. Észreveszek egy köpönyeges embert apu elött. Elég fura felszerelésben van. Az a jelkép vajon mit takarhat? Most látok ilyet először. Figyelmesen végig hallgatom a beszélgetést. Remélem nem fognak idő elött észre venni!
- Ez kissé túlzás nem gondolod? Még tőle is.
- Feladatunk, hogy megvédjük a népünket. Olykor drasztikus módszerekhez is kell folyamodnunk. Csupán a népünk javát szolgálja ezt te is tudod jól!
- Viszont az eszköz, amihez folyamodni akar teljességgel abszurdum! Komolyan? Ez inkább mészárlás!
- Hűséget esküdtél neki! Átmentél a próbán is! Az a kereszt, ami nálad van jelzi, hogy kinek tartozol hűséggel! Tudom, hogy nem tetszik, de meg kell tenned. A családod érdekében is.
- Rendben van. Mond meg neki, hogy teljesítem. Azonnal indulni fogok.
- Helyes. Holnap akkor a kijelölt helyen.
A köpönyeges fickó bal kezét apám jobb vállára helyezi, majd ezután elsétál. Nem nagyon értem vajon miről is beszélgethettek. Valami nagy baj történt? Nagyon sok kérdésem lenne, de szerintem jobb, ha most inkább visszamegyek a szobámba. Sajnos mire egy két lépést megtennék apukám rögtön észrevesz. Arcán látom, hogy feszült. Rájött, hogy kihallgattam a beszélgetésüket?
- Elisa. Nem tudsz aludni?
- Hát… igen…
- Mindent hallottál?
- Csak egy részét.
- Értem…
Számítok arra, hogy apu most jól lefog szidni, de meglepetésemre megfogja a kezemet és visszakísér az ágyamhoz. Az érintése nagyon megnyugtató. Ritka pillanatok ezek. Bárcsak örökké tartanának! Lehet, hogy ritkán látom otthon, de még is ő az apám és szeretni fogom bármi is történjen! Tudom, hogy soha nem akarna nekem ártani még anyunak sem. Értünk teszi, ebben biztos vagyok. Bármibe is keveredett én támogatni fogom. Amint megérkezek az ágyamhoz apuval, egyhuzamban megiszom a finom kakaómat majd a bögrét átadom apunak.
- Apa…
- Igen?
- Bármibe is keveredtél… tud, hogy szeretlek.
Mosolyommal igyekszem jelezni felé ezt az érzést. A szemeiből könnyek kezdenek potyogni. Lerakja a bögrét a közelebb lévő asztalhoz, majd szorosan átölel.
- Ígérem amint ennek vége lesz, többször fogok majd veletek lenni. Rendben? Együtt fogjuk tölteni a karácsonyt a születésnapjaidat, mindent!
- Várni foglak!
Egy utolsó hosszú ölelés után apukám kimegy a szobámból. Nekem sikerült végre megnyugodnom és már el is nyom engem az álom. Aput ekkor láttam utoljára.

~

Hosszú idő telt el már azóta, hogy apa elment. A napokból hónapokká váltak. Csak vártunk a visszatérésére. Egy ideig tudtuk tartani vele a kapcsolatot, de aztán egyszer csak megszakadt. Mobilról nem tudjuk elérni. A hírekből se tudunk meg semmit, hogy vajon mi történhetett vele. Próbáltuk a külföldi kapcsolatainkat felhasználni hátha tudnak valamit a hollétéről, de sajnos eredménytelenül zárult. Anya maga alatt lett. A ház teljesen szürkévé vált. Vajon mi történt vele? A helyzetünk egyre rosszabbá vált. Az iskolában többszörösen is áldozatává váltam a nevetségesnek tűnő zaklatásoknak. Régen könnyebb volt, hiszen maximum csúfoltak és egyszer bezártak egy szekrénybe. Most viszont sokkal keményebb próbatétel elé állítottak. Többszörösen kiszórták a táskámból a könyveimet az élelmeimet, kigáncsoltak, meglöktek és még a sárba is belerúgtak. Én némán tűrtem. Nem szoltam érte semmit. Nem akartam anyukámnak még több fájdalmat okozni. Így hát ezeket az afférokat titkoltam, olykor még hazudtam is. Nehéz volt sokszor úgy látni mikor egy gyenge pillanatában elönti a bánat. Előttem ugyan visszatartja a könnyeit, de én tudom az igazságot. Szenved. Apa, vajon mi történt veled? Megígérted, hogy visszajössz! Gyere haza sietve, mert anya nélküled összefog törni! Olykor az emberek kétségbeesésükben Istenhez szoktak imádkozni. Vajon igaz, hogy meghallja az imáinkat? Nem volt más választásom, mint hinni ebben. Iskola elött gyorsan a templomhoz igyekszem. Amint belépek isten házába, elfog egy misztikus érzés. A szívem egyre nehezebbé kezd válni. Érezni kezdem azt a fájdalmat, amit valószínűleg anya is. Teljesen ketté szakadok. Határozott léptekkel igyekszek előre. Miután elég közel kerültem Jézus szobrához, keresztet vetek és letérdelek. Szemeimből könnyek kezdenek kicsordulni. Kétségek gyötörnek. Összeteszem a két kezemet, majd a szobor felé kezdek beszélni. Úgy éreztem ez az egyetlen lehetőségem, hogy apát visszahozzam valahogy.
- Kérlek… drága Mindenható. Tudom, hogy elég elfoglalt vagy, de ha lehet kérlek teljesítsd egy kívánságomat! Hozd vissza apát épségben! Szükségünk van rá! Nélküle teljesen szétesünk! Vess véget anyám szenvedéseinek! Könyörgőm jó Uram! Tedd meg ezt a kérésemet, csak ennyit kérek!
Egy ideig némán, könnyekkel küszködve maradok a szobor elött, majd amint kicsit megtudtam nyugodni, megint keresztet vetek majd igyekszek beérkezni az iskolába még időben. A szünetekben igyekszem a tanteremben maradni.  Szerencsére nagyobb baj nem történik. Legalább is azt hiszem nem fog történni. Ráhibázok. Miután az óráknak vége volt, gyors léptekkel igyekszem kifelé az iskola területéről. Hatalmas hibát vétek. Az egyik gyerek Thomas, rám szál. Amint megpillantott, rögtön ketten lefognak hátulról, majd a közeli falhoz csapnak.
- Eresszetek el! Mit akartok most tőlem?!
- Csak azt szeretnénk, hogy megbűnhődj!
- Még is miért?
- Amiért olyan sokszor lejáratsz minket órán! Nem hagysz érvényesülni senkit! Mindig csak te kapod a jó jegyeket meg az elismerést! Mi is vágyunk az elismerésre tudod?!
- Akkor tanuljatok tisztességesen!
- O, már megint ezzel jössz Elisa?!
Ezután egy erős ütést kapok egyenesen a gyomromba. Alig kapok szinte levegőt, olyan hirtelen történt. Thomas ezután megfogja a hajamat és elkezdi húzni. Sikítok a fájdalomtól. Annyira meghúzta, hogy szinte érzem ahogyan a fejbőröm elakarna távolodni a fejemtől. Szerencsére viszont kézzel ez lehetetlen. Közben ketten elveszik a táskámat és megint kiszórják, ráadásul egy értékes dolgot is megtalálnak benne. Egy fényképet, amin apám van rajta. A fiúk hamar kiszúrjak, majd felmutatják Thomasnak, aki ördögi mosollyal csak ennyit felel.
- Tépjétek szét!
Sokkot kapok a látványtól ahogyan széttépik a fényképemet. Annyira ideges leszek tőle, hogy nem is tudom hogyan fogalmazzak, de mintha hirtelen megszállna valami. Megfogom Thomas kezét, majd fejemet hátra lendítve igyekszem kiszabadulni a fogásából. Sikeresen eltalálom, majd megfordulok és egy hatalmas ütést küldök osztálytársam felé egyenesen az arcába. Ennek hatására hirtelen a földre kerül. A két fiú megdermed a látványtól ahogyan társukat éppen péppé akarom verni, de szerencséjére az egyik tanár észreveszi az esetet és leállít. Sajnos viszont az incidens miatt, fájdalmat okozok anyunak. Várnom kell egy ideig az igazgató ajtaja elött. Vajon anyukám mit fog gondolni rólam? Mit vétettem? Kopogások törik meg a csendet. Határozott léptei azt sugalták nagyon mérges most. Amint megpillantom, rögtön elfog a szégyenérzetem.
- Elisa! Mit jelentsen ez? Miért hivatott ide az igazgató…
Ekkor anyukám szava elállt. Észrevesz rajtam valamit, de nem értem micsodát. Leguggol hozzám majd jobban szemügyre vesz. Az arcáról lehet látni, hogy aggódni kezd.
- Elisa… van, amiről nem tudok?
Eltörik a mécses. Szemeimből könnyek jelennek meg, amivel egy egész patakot betudnák teríteni. Szorosan megölelem anyut majd mindent kitálalok az esetről. Elmondom az igazságot, hogy hányszor bántottak. Szóhoz sem tud jutni. Érzi a fájdalmamat és osztozik vele. Megérti a helyzetemet. Miután egy kicsit megnyugodtam, anyu megfogja a kezeimet és nyugodt hangon kezd beszélni hozzám.
- Most már értem. Elisa, nem kellet volna eltitkolnod. Valahol mélyen éreztem, hogy nem akarsz elmondani valamit. Most már tudom. Ne izgulj, beszélni fogok az igazgatóval.
Utolsó mondatát határozottan kijelenti. Ekkor hirtelen ki is tárul az ajtó, ahol vár minket az iskola vezetője. Mindketten belépünk a szoba küszöbén, majd szembe találom magamat Thomassal, egy gúnyos mosoly kíséretével. Az igazgatónő kizavarja a teremből, majd udvariasan bemutatkozik. Ezután felvázolja a mai esetet. Nagyon sok valótlan dolgot közöl velünk. Úgy érzem valahol még el is van ferdítve az eset. Főkép, hogy lényegében Thomast ártatlannak állította be, de ez hazugság! Itt én vagyok az áldozat nem pedig ő! Anyukám viszont tudja hol áll az igazság mérlege. Határozott arcot vesz fel, majd feláll és mélyen az igazgatónő szemébe néz.
- Nem a lányom kezdeményezte ezt az esetet! Jól ismerem, tudom jól, hogy senkit nem akarna bántani!
- Akkor még is mivel magyarázza Thomas monokliját?
- Önvédelem volt! Az a gyerek évek óta bántalmazza az én kislányomat már lelkileg! Egyáltalán kapott valamilyen büntetést?
- Egy intőt.
- És mire számíthat a lányom? Szintén intőre?
- Tekintve, hogy amilyen tiszteletlenűl beszélt velem most hölgyem, úgy gondolom, hogy itt az intő kevés lenne. Felfüggesztést kap. Egy hónapot!
- Micsoda? Szórakozik velem? A lányomat évek óta bántja az a kölyök és maga csak egy intőt oszt neki, de a lányomnak egyből felfüggesztést?! Miért védi… most már értem.
Számomra is egyértelművé válik a helyzet. Meg is lepődők. Az igazgatónő fia lenne Thomas. Mindent megmagyaráz a családnév egyezése. Ennyire nem pártatlan?
- Szóval a maga fia lenne Thomas. Csak egy anya védené ennyire a gyerekét.
- Ha tovább folytatja ezt a stílust akár ki is rúgathatnám.
- Rendben. Akkor szerintem nincs értelme tovább ezen vitatkoznunk asszonyom. Remélem a lelkiismeretével el tud majd számolni. Gyere Elisa! Menjünk innen.
Anyukám rögtön megfogja a kezemet és az ajtó felé igyekszik, de még mielőtt elhagyhatnánk a szobát az igazgatónő egy utolsót rúg édesanyámba.
- Én a maga helyében alaposan átgondolnám miként is nevelem a gyerekemet, hogy megengedi magának az agresszív viselkedést.
Hirtelen észreveszem ahogyan anyukám jobb karjánál egy kereszt bukkan elő, ami elkezdett fényleni egy kicsit, de rögtön eltűnik.
- Nem éri meg…
Vajon anyu mit értett ezalatt? Nem tudom. Minden esetre biztos, nagyon mérges az igazgatóra. A tempójából szinte kilehet következtetni. Bocsánatot kértem sokszor, amiért ilyen helyzetbe hoztam, de ő nem engem hibáztat. Nem tudunk mit tenni. Miért ilyen igazságtalan velünk a világ mostanában? Hol van isten? Miért nem segít rajtunk már?! Meddig kell még szenvednünk?! Hirtelen megállunk a házunk elött. Nem értem, hogy miért nem megyünk tovább. Kérdő tekintettel nézek fel anyumra, majd megpillantva a házunkat, észreveszek pár fehér köpönyegben lévő embert, akik mintha őrt állnának. Anyukám arcáról a félelmet vélem felfedezni. Mitől ijedt meg ennyire? Az őrök ruházatánál egy ismerős jel mutatkozik meg. Apukám beszélt egy olyan fickóval, akinek hasonló jel volt a ruháján! Van valami közös az egészben? Lassacskán elindulunk a házunk felé, majd amint belépünk a küszöbre az egyik őr megállít minket.
- Elnézést, asszonyom, maga lenne Miss Aschenbrenner?
- Igen. Mégis mit keresnek itt a házamnál?
- Itt én kérdezek először, asszonyom!
- Hogy merészel ilyen hangnemben beszélni velem a lányom előtt?!
- Ne akarja kihúzni a gyuf…
- Peterson! Kérem, ne legyen ilyen tiszteletlen a hölggyel.
Kopogások kezdenek hallatszódni a házból. Egy ismeretlen férfi jelenik meg. Ruházata sokkal díszesebb a társainál. Sétapálcájának hangja szívem dobogását követte. Arca tekintélyt sugároz, tekintetétől rögtön megdermedek. Egyre közelebb jön hozzánk. Elfog a félelem. Anyukámat jobban átkarolom, ahogyan a férfi közeledik felénk. Szemüvegét kicsit megigazítja, majd természetesnek tűnő mosolyával üdvözöl minket.
- Üdvözlöm, Miss Aschenbrenner. Remélem nem veszi tolakodásnak, hogy engedély nélkül beléptünk az otthonába.
- Drake Shinzou… nem hittem volna, hogy egy nap itt fogom látni. Megtudhatnám, mi ez az egész? 
- Természetesen. Kérem jöjjenek be és mindent elmagyarázok.
Ekkor megpillant engem a férfi. Alaposan szemügyre vesz. Olyan furcsa érzésem van. Mintha fulladozni kezdenék a közelében. A férfi mosolya szinte megrémít.
- Ő lenne Elisa? Nem hiszem el. Nagyot nőttél!
Bal kezét a fejemhez teszi. Furcsa érzés fog el, mikor megérint. Nem merek megmozdulni, sem megszólalni. Ráadásul ismer engem? Látott már valaha?
- Ö…ör…örvendek…
A férfi nevetni kezdett. Külső szemmel az ember úgy látná, hogy a férfi jókedvében nevetne, de én valamiért mást vélek felfedezni ebben, de nem tudom megmondani az okát. Egyszerűen úgy érzem, hogy félek tőle.
- Milyen kis szégyenlős! Fontos, hogy viszont határozottabb légy majd az életben, ifjú hölgy!
Tanácsa után feláll, majd anyukámat kellő tisztelettel beengedi. Utána megyek, szorosan mellette. Amint a konyhához érünk helyet foglalunk. Előttünk ül le a férfi. Botjára támaszkodva szemügyre vesz minket. Int embereinek, hogy távozzanak. Csak hárman tartózkodunk a konyhában. Egy ideig csend uralkodik, majd anyukám egy idő után a csendet megzavarja.
- Részvétem… ami a feleségével történt… gondolom, szörnyű dolgon mehetett keresztül az elmúlt napokban.
- Köszönöm az együttérzését, Miss Aschenbrenner. Valóban, mostanában nehéz időket élek át, de igyekszem minden erőmet a munkámra fordítani.
- Megtudhatnám, hogy mit keresnek itt a házamban az emberei?
- Természetesen. Házkutatást végzünk.
- Engedély nélkül? Miért nem kérte meg a rendőrséget?
- A rendőrségben nem bízhatunk efféle ügyekben. Higgyék el, csak a javukat szolgálják a tetteim.
- Ha elmagyarázná… talán megtudnám érteni.
- Rendben, Miss Aschenbrenner. Nem kertelek.
Ezután a férfi feláll, majd séta pálcájával járkálni kezd. Kopogások növelik a félelmemet. Mintha hirtelen egy horrorfilmbe csöppentem volna, ahol anyukámmal lennénk az áldozatok. Nagyon félek! Anyu szorítását erősebbnek kezdem érezni. Ő is ugyanúgy fél, de miért?
- Nos… az elmúlt hónapokban történt egy hatalmas probléma. A férjéről lenne szó. Nehéz ezt elmondanom önnek, mert látom, hogy megviselt állapotban van. Gondolom köze lehet ahhoz, hogy a lányát igazságtalan módon felfüggesztették. Hihetetlen, hogy mostanában az oktatás színvonala mennyire alacsony.
Közben megigazítja újra a szemüvegét. Anyukám tekintetéből látszik a meglepettség. Honnan tudja ez az ember, hogy engem felfüggesztettek, mikor ez éppen húsz perccel ezelőtt történt?
- Viszont, a lényegre térve, a férje súlyos hibát követett el. Vérlázító, becstelen tettet. Nehéz lesz ezt közölnöm önnel, de megölte az egyik kollégámat.
A férfi belső zsebéből elővett pár fényképet, amit anyukám elé lerakott. Szerencsére én nem láthattam, mert anyu nem engedte. Könnyek jelentek meg a szemeiben. Teljesen összetört a látványtól, ami elé tárult. Apa ölt? Még is, miért? Mi volt az oka?
- Ez… ezt nem tudom elhinni… biztos benne?
- Igen. A bizonyítékok, amiket szereztem mind a férjére mutatnak. Sajnálom, Miss Aschenbrenner. Tudom, hogy nehéz ezt lenyelnie, főképp, hogy a férje hónapok óta nem jelentkezik önnél, ráadásul most tudja meg, hogy miért. Ne hibáztassa magát. Nem maga tehet róla, nem tudhatta, hogy férje valójában egy közönséges gazember.
- Még is, mit akar tenni vele?
- Én? Hát igazságot szolgáltatni, mi mást? Az a dolgom, hogy törvény elé állítsam. A rendőrség nem tudná helyesen kezelni ezt az ügyet, de én gondoskodni fogok róla, hogy elnyerje méltó büntetését.
- Kérem, ne bántsa! Biztos van valami ésszerű magyarázat!
- Nem kell aggódnia, kedvesem. Nem fogom bántani. Viszont, az lenne a legjobb, ha mostantól óvatosabb lenne. Ha a férje visszajönne, kérem, legyen szíves felkeresnie. Rendben?
Ezután a férfi előhúz egy névjegykártyát, amit oda csúsztat anyu elé. Némán mered az előtte lévő névjegykártyához. Nem tudja, mitévő legyen. Egy ideig gondolkodik, mit tegyen, majd végül elfogadja az ajánlatot. A férfi mosollyal az arcán megérinti anyukám vállát.
- Bölcs döntést hozott. Akkor hát, legyen szép napja és mint azt már említettem, legyen óvatos.
A férfi meghajol, majd embereivel együtt indulnak kifelé a házból. Egy utolsó pillantást megenged még magának felém. Ezután ő is elhagyja a küszöbött. Apa… még is mit tettél? Fel nem tudom fogni, mi történt? Anyukám nem bírta tovább. Sírni kezdett. Ott maradtam mellette és próbáltam megnyugtatni, amennyire lehetett. A mai nap maga volt a pokol. A kezdete mindennek.

~

Ha Isten létezne, akkor miért nem segít rajtunk? Vajon a Mindenható tényleg jóságos lenne? Miért érzem azt, hogy hazugságban élek? Anya állapota egyre csak romlani kezdett. Többször fordult elő, hogy kénytelen volt beteg állományba mennie. Nekem kellet ápolnom. Miért csinálta ezt velünk apa? Miért hagyott itt minket hátra? Nem értem ezt az egészet! Teljesen kikészülök még is hogy képzelhette, hogy csak úgy lelécel! Van bőr a képén! Ökölbe szorítom a kezemet, amit anyu rögtön észrevesz. Megfogja a kezemet. Hihetetlen, hogy még ilyen állapotban is képes észre venni rajtam ilyen apró dolgokat. Szörnyű látni ebben az állapotban. A saját ágya lett most a börtöne. Én meg nem tehetek érte semmit!
- Kicsim. Érzem rajtad, hogy tele vagy gyűlölettel.
- Csupán zavar, hogy apa így itt hagyott minket!
- Ne mond ezt! Kell lennie magyarázatnak, hogy miért nincs itt.
- Tudjuk jól miért! Megölte a saját kollégáját!
- Te komolyan elhiszed ezt Elisa?!
- Te is láttad a fotókat anya!
- Egy fotó nem bizonyít semmit! Apád ártatlan én tudom! Higgy benne. Tudom, hogy nehéz, de próbálj hinni.
- Rendben… megpróbálom. Kell valami a boltból, amire szükséged van?
- Már kezd kifogyni a gyógytea készlet, szóval vegyél párat.
- Rendben. Sietek vissza!
Megpuszilom anyu homlokát, majd sietve indulok is a bolthoz. Szerencsére csak pár saroknyira van tőlünk így könnyűszerrel odatalálok. Sietek ahogyan csak tudok. Nem szeretném sokáig egyedül hagyni. Kedvesen köszönök az ismerős boltosnak, majd rögtön a gyógyteákhoz indulok. Három csomag bőven elegendő lesz. Elégnek kell lennie a gyógyulásához! Sajnos egy ideig várnom kell a soromra mire kitudnám fizetni. Közben rossz érzés kezd kavarogni bennem. Mintha valami közeledne, de mi? Lehetséges, hogy csak az aggodalmam miatt van? Biztos csak ideges vagyok. Amint végre sorra kerülök, rögtön kifizetem az árut, majd sietek is vissza. Remélem azóta nem történ semmi probléma! Folytonosan úgy érzem mintha valami történt volna. Nem lehet, hogy csak túlreagálom? Visszaérve borzalmas látvány fogad. Furcsa lények veszik körül a házat. Mik ezek? Hirtelen anyum sikolya hallatszódik ki a házból. Futásnak eredek, nem törődve a lényekkel. Engem csak anya állapota érdekel! A küszöbhöz érve magamra zárom az ajtót, majd felsietek az emelethez. Felérve tapasztalom meg életem legnagyobb kínját. Szinte lesokkol a látvány. Anya, mozdulatlanul fekszik. Lehet, hogy csak elájult? Meg kell néznem! Odasietek az ágyhoz majd megmérem a pulzusát, ahogyan az iskolában tanultuk. Teljesen összetörök lelkileg. Nincs pulzusa! Mi történt vele? Az egyik percben még élt! Nem! Ezt nem teheted velem anya! Nem! A lények hangja tovább növeli a félelmemet. Egyedül vagyok! Senki nincs itt velem! Apa! Kérlek siess haza! Szükségem van rád! Ne hagyj magamra kérlek! Teljesen kikészülök. Magamba gubbasztva kezemet az arcomba temetve próbálok megnyugodni. Ez lehet csupán egy álom, ez nem a valóság!
- Kicsim…
- Anya?!
Nem hiszek a fülemnek! Anya megszólalt, de hogy? Lehet csak rosszul mértem a pulzusát?
- Itt vagyok anya! Mi a fene folyik itt?
- Csupán, idejöttünk szórakozni!
A hangja természet ellenessé vált és rögtön felkelt az ágyából, majd nekem támadt. Minden erőmmel próbálom távol tartani magam tőle.
- Ne izgulj nem fog fájni! Kérlek hadd faljalak fel!
- Hagyj békén!
Hirtelen anyu belső zsebéből kiesik egy ezüst markolatú tárgy. Nem tudom mire jó, de reflexből hozzá nyúlok és próbálom feltartani vele. Mi történt anyuval?! Miért viselkedik ilyen furcsán?! Miért akar felfalni?!
- Kérlek anya! Hagyd abba!
- Bolond kislány! Anyukád már rég halott! Megettem a lelkét!!!
- NE SZÓRAKOZZ VELEM!!!
Hirtelen ekkor a markolat bekapcsolódik és fény bocsájt ki magából. A fényes penge átszúrja anyu mellkasát és a vére mindenhova kifröccsen, még én se úszom meg a vér áradatot. A holtest egyenesen rám esik. Anyám halott arca közvetlen közel kerül hozzám. Teljesen lesokkoltam. Megpróbálok kimászkálni alóla, majd jobban szemügyre veszem. A lények rögtön támadni akarnának a hangjukból ítélve, de hirtelen menekülőre fogják. Az ablakból annyit látok, hogy furcsa nyilak repkednek szinte mindenhova. Amint egy lényt eltalál rögtön el is tűnik, mintha porrá égne vagy valami hasonló. Elmúlik a veszély. Rá nézek anyám holtestére. Sírni kezdek. Megöltem a saját anyámat, de még is életben vagyok! Hisz ez… nagyszerű érzés! Nem tudom miért de, kacagni támad kedvem… Életben vagyok!

~

Az egyik fehérköpönyeges fickó kikísér a házhoz pár óra múlva, miután megtalált. Amint kiértem a szabadba, rögtön leültetett a lépcsőhöz. A férfi kérdezgetett tőlem pár dolgot, de nem értettem, hogy mit. Szinte üresség járja át a lelkemet. Semmit nem hallok a külvilágból. Annyit veszek észre hirtelen, hogy egy sétabot jelenik meg előttem, majd egy ismerős arcot pillantok meg. Szavait egyből megértem.
- Jól vagy, Elisa?
Bólogatni kezdek. A férfi mosolyra derül, majd leül mellém. Egy ideig némán ülünk egymás mellet, majd részvétét nyilvánítja ki felém. Nem tudtam, hogy erre mit reagáljak. Nem tudom, hogy egyáltalán mit keresek még itt.
- Elisa. Édesanyád mibe halt bele?
- Nem nyilvánvaló? Én öltem meg… ezzel!
Mutatom felé a furcsa tárgyat. A férfi rögtön elveszi tőlem. Kiderül mi az: seele schneider. Azzal öltem meg az anyámat. Ezután kérdezgetett arról, miért tettem. Elmondtam, mit tapasztaltam, mit éltem át abban a röpke pár órában. A férfi bólogatni kezdett, majd vállamhoz teszi a kezét. Megnyugtató, kellemes érzés.
- Helyesen döntöttél, Elisa. Ha valakit megszáll egy lidérc, onnan már nincs kiút. Megmentetted őt.
- Lidérc? Seele Schneider? Mi a fene folyik itt?
- Válaszokat keresel, igaz? Mond csak, Elisa. Hogy érzed magad most?
- Dühös vagyok.
- Miért vagy dühös?
- Mert apám… nem volt itt! Itt hagyott minket megrohadni! A szemétláda elárult engem!
Az utolsó mondatot szinte ordítva mondtam. Dühös lettem, amint ráeszméltem ez mind elkerülhető lett volna, ha apa nem ment volna el! Gyáva alak! Utálom! Gyűlölöm! Ennek a férfinak van igaza! Ő egy szörnyeteg! Képes volt a saját bőrét megmenteni, minket meg hátra hagyott! Nem érdemli meg, hogy a lánya lehessek! Kezeimet az arcomba temetem. Ekkor hirtelen a férfi a kezemet magához húzza, majd mélyen a szemembe néz. Megigazítja a szemüvegét, majd nyugodt hanggal beszélni kezd hozzám.
- Értem. Egykoron én is így éreztem, ahogy te is. Én magam is áldozat voltam. Viszont egy nap, úgy gondoltam, ideje véget vetni ennek a szenvedésnek. Előre törtem, hatalmat szereztem, olyan erőre tettem szert, amivel szeretteimet tudnám megvédeni. Vagy annál is többet tudnék tenni. Mond csak, Elisa. A történtekért kit tudnál felelősségre vonni?
- Egyértelmű… az apámat és magát Istent! Őket vonom felelősségre!
- Szeretnéd, hogy ők elnyerjék méltó büntetésüket?
- Igen! Azt akarom, hogy bűnhődjenek!
- És ha azt mondom, ezt meg tudom neked valósítani?
- Még is, hogyan?
- Olyan képességek birtokában vagy, Elisa, amiről magad se tudsz még. Az én vezetésem által lehetőséged lesz igazságot szolgáltatni ebben a rothadó világban. Megtisztíthatod, szebbé teheted. Ha ezt akarod, csatlakozz hozzám és mi együtt egy olyan világot teremtünk, ahol nincs többé szenvedés, nincs félelem! Még a haláltól sem. Mit mondasz?
- Azt akarom, hogy taníts!
- Jól van!
Ekkor a férfi megveregette a vállamat. Az igazság, olyan mámorító ezt kimondani. Igen! Igazságot fogok szolgáltani! Mindenki, aki csak engem valaha is bántott vagy anyámnak ártott, nem fogja elkerülni a sorsát! Ezek a mocskos férgek elfogják nyerni méltó büntetésüket! Én magam leszek a következmény a tettükre! 

„Alap nélkül nem lehet építeni.”

Már nincs vissza út. Előre kell tekintenem. Minden lépést, amit megteszek egy célt vezérelnek. A bosszúm beteljesítését. Maximálisan oda tettem magamat a képzések során. A lehető legjobb formámat igyekeztem nyújtani. Ahol csak lehetőségem volt, próbálkoztam saját magamat is képezni. A könyvtárt kihasználva információkhoz jutottam mit is kell tudni a világunkról. Mind az, amit eddig hittem csupán egy illúzió volt. Maga a börtöne az elmémnek. Istenek hullanak az égből, hogy lemészároljanak minket. Elnyomást akarnak rajtunk gyakorolni. Nevetnem kell! Isteneknek nevezik magukat? Isten nem létezik már! Ez csupán egy kiváló hazugság! Akit Mindenhatónak neveznek nem létezik! Ha létezne, anyukám még most is életben lenne! Nem, ezek a férgek nem istenek. Csupán olyan létformák, akiket el kell taposni! Lakolniuk kell tetteikért! Most már értem, hogy Mr.Shinzou miért is akarja szebbé varázsolni eme világot. Eltüntetni ezeket a gyomokat a föld színéről! Eleinte féltem a férfitól, de aztán rájöttem, hogy kicsoda ő nekem valójában. Az a betöltetlen űr a szívemben, akire mindig is vágytam. Egy gondoskodó apára, akire felnézhetek. Bebizonyítom ennek a férfinak, hogy én méltó vagyok rá! Ezért szüntelenül edzettem, éjszakákat virrasztottam, hogy a lehető legtökéletesebben sajátítsam el a tanult technikákat. Szellemiségemet a legmagasabb szintekre emeltem, hogy megtanuljam az etiketteket az irodalom művészetét és a stratégiákat, amiket őseink a régi korok quincyjei használtak. Egy nap a munkám gyümölcse beért. A férfi felfigyelt a tehetségemre. Kiérdemeltem annyira a bizalmát, hogy végül személyesen ő kezdett el kiképezni. Főkép a kard használatának művészetére. Mit tanultam tőle? Eleganciát, hatalmat, kitartást és becsületet. Hosszú éveket töltöttem a palotán belül, hogy minél közelebb megismerjem a népem örökségét. Megtanultam a szabályokat. Csak is az erős maradhat életben a gyengéknek veszniük kell. Ahhoz, hogy a quincyk visszanyerjék erejüket, ki kell irtani a rákot, ami évek óta fertőzi népünket. Mi jár az árulóknak? Halál. Mi jár a gyengéknek? Szintén halál. Mi jár apám tettére? A válasz egyértelmű: halál. Az évek, amiket a palotában töltöttem maga volt a menyország. Hála Mr.Shinzounak többé nem egy olyan kislány vagyok, aki védelemre szorul! Meggyógyított engem! Elvágta rólam a béklyóimat, amik kordában tartottak, félelmeim szinte semmissé váltak! Nem érzek szánalmat tetteim iránt! Új lénnyé váltam a kezei álltal.

~

Kiképzésem hamarosan a végéhez ér. Már csak egy próba maradt hátra. Mr.Shinzou hívására azonnal összekaptam magamat. Egyenruhámat magamra öltve elindultam magabiztosan a dolgozószoba felé. Végre eljött az én időm! Bebizonyíthatom hűségemet megmentőm felé! Bármi is legyen a próbatételem ára, meg fogom fizetni! A hosszú és fárasztó munkám gyümölcse végre beérni látszik. Már csak annyit kell tennem, hogy véghez viszem, amit elém állítanak. Legyen bármi, én teljesíteni fogom! A hosszú folyosókon haladva találkozok őrökkel, akik némán figyelik egymást. Rezzenéstelen arccal, szinte mozdulatlanul állnak. Ha itt valaki beakarna törni, csúnyán ráfázna. Innen is látszik, hogy megmentőmnek mekkora hatalma van. Amint elérem az ajtót, az egyik őr kinyitja helyettem. Belépek a szobába, majd a hátam mögött becsukja. Mr.Shinzou sétapálcájával eközben az ablakon keresztül pásztázta a tájat. Koppantok egyet a lábammal majd vigyázban állva, katonaként szólítom meg vezetőmet.
- Elisa Aschenbrenner szolgálatára jelentkezik, uram!
- Pihenj csak, Elisa. Nem muszáj ilyen hivatalosnak lenned.
- Értettem!
- Mondd csak, Elisa. Úgy érzed, készen állsz?
- Természetesen!
- Lássuk, hogy a szavaid mennyire hihetőek. Hozzák be!
Bal kezével int, majd hirtelen a hátam mögött lévő ajtó kinyílik és egy embert hoznak be. Az arcát sajnos nem tudom megnézni, mivel zacskó van a fején, de abban biztos vagyok, fontos szerepet fog most jászani. Az egyik őr leveszi a fickó fejéről a zacskót. Felismerem az illetőt. Ezzel az emberrel beszélt még apu, még régen. Nagyon kikerekedtek a szemeim. Nem értem, hogy vajon mit keress itt Mr.Shinzou egyik szolgája? Gondolom, hamarosan kiderül. A férfi odafordul a rabhoz, majd sétapálcájával erőseket koppant minden lépésével. Félelmet kelt áldozatában. Amikor megáll, akkor erőteljesebbet koppan alattunk a föld. Még magam is érzem a terrort a szobában.
- Mr. Henderson. Gyaníthattam volna, hogy ön árulást követett el. Azt is mondhatnám, mind végig tudtam a tettéről, de mivel ennyi ideig hűséges szolgám volt, időt hagytam önnek, hogy beismerje majdan tettét. Amint észrevette, az ideje lejárt. Szabadon hagyott futni egy gyilkost. Egyértelmű volt a parancsom, de maga megszegte. Pedig ön hűséget esküdött ennek a háznak!
Utolsó mondatát egy hatalmas koppanás kísérte a sétapálcájának segítségével. Hangja maga volt a megtestesült démon. Egy ilyen erővel szemben értelmetlen az ellenállás. A férfi tekintetétől földbe gyökeredzik a lábam. Gondolom, a mellettem lévő rab éppen az életéért könyörögne, de annyira fél, hogy a száját nem hagyják el a hangjai. Megnémult rémületében. Mr.Shinzou hirtelen mosolyogni kezd.
- Viszont, most esélyt kínálok. Az árulása elfoghatatlan, de nem én fogok ítélkezni maga fölött. Hanem a mellette lévő hölgy fogja eldönteni, megbűnhődik tetteiért, vagy kiérdemelte a jogot, hogy éljen. Nézzen rá a lányra, Mr.Henderson. Van valami fogalma arról, mennyi mindenen ment keresztül? Mind ez elkerülhető lett volna, ha maga nem árulna el engem. Nem csak a családot hozta veszélybe, de egy ártatlan lány lelke is megsérült. Nézzen szembe a tettével, Mr.Henderson!
Haraggal tölti el a szívemet, miután kiderül az igazság. Ez a férfi benne volt apám tervében. Elárulta a családot és mély sebeket okozott nekem! Tettes társként játszott szerepet édesanyám halálában! Ökölbe szorul a kezem. Milyen szerencsés vagyok! Én fogok ítéletet hozni! Vékony mosolyt ejtek, miközben gondolataimban elmélyülök, miként is fogom a nyavalyást megleckéztetni!
- Elisa drágám. Itt az idő, hogy döntést hozz. Megbocsátod a tetteit ennek a hitvány alaknak és csupán a rangjától fosszuk meg, vagy úgy érzed, nem méltó az életéhez? Mit súg a szíved legbelül? Kinek teszel esküt? Önmagadnak? Vagy nekem? Istennek? Vagy a quincyknek?
Ezután Mr.Shinzou odasétál az asztalához, ahol észreveszek egy ezüst színű ládát, amin a család jelképét lehet felismerni a tetején. Belső zsebéből előhúz egy kulcsot, majd amint kinyitja, megdöbbenek a tartalmán. Egy eredeti német Luger pisztoly. Halvány mosolyt ejtek, közben tervezgetem a méltó büntetését ennek a féregnek!
- Válassz, Elisa. Élet vagy halál? Megbocsátás, vagy bosszú? A döntést rád bízom.
Újabbat koppant sétapálcájával utolsó mondatán, majd figyeli árgus szemekkel, miként is fogok dönteni. Hatalmas mosolyt ejtek, mikor végre kitaláltam a legtökéletesebb büntetést, amit ez a féreg érdemelne. Ránézek Mr Shinzoura, majd kioldozom a rabot. Hálás arcot vág. Mosollyal nyugtatom őt, hogy minden rendben lesz.
- Elmehetsz. Megbocsátok neked.
Mondtam neki nyugodtan, majd az ajtó felé mutatok. Amint hátat fordít nekem, odasétálok a pisztolyhoz. Várok egy kicsit, majd amint kinyitotta az ajtót és pár lépést megtett, a pisztoly felé nyúlok és szíven lövöm a rohadékot.
- Azt mondtam, megbocsátok, de azt nem, hogy nem foglak megölni.
Ügyeltem arra, hogy véletlenül sem vérezzem össze Mr.Shinzou dolgozó szobáját hiszen nagyon nehezen lehetne kitakarítani a vérfoltot a szőnyegből. Hűségemet így akarom leginkább megerősíteni. A férfi arca mosolyra derül, majd rám pillant.
- Elisa. Miért ölted meg?
- Azért, Mr.Shinzou, mert ő egy áruló. Gyenge quincy, aki nem érdemli, hogy éljen. Azt mondta nekem, hogy alap nélkül nem lehet építeni. Én csupán az alapot szolgáltattam. A természet törvényei szerint csak is az erős maradhat életben. Anyukám gyenge volt. Hagyta, hogy egy lidérc átvegye felette az uralmat. Ezért öltem meg akkor. Ahhoz, hogy a világ szebb legyen, előtte pusztítanunk kell. Ki kell írtani a rákot. Pontosan ezt tettem most is.
- Kitűnő válasz!
Az elismerése jó kedvre derít. Mélyen meghajolok uram és parancsolom elött, majd visszanyújtom az eszközt, amivel bosszúm egyik részét beteljesíthettem. Meglepetésemre Mr.Shinzou kezemet megfogja, majd hozzám tolja a pisztolyt.
- Ez a fegyver most már a tied. Kiérdemelted. Az első próbát teljesítetted. Itt az idő, hogy hűségedet végleg megerősítsük.
- Mit kell tegyek, hogy bizonyítsam hűségemet?
- Eltörlöd a múltadat. Örökre.
Ezután kihúz egy fiókot, majd egy paksamétát nyom a kezembe. A luger pisztolyt lerakom az asztalra, majd kibontom a kezemben lévő pakkot. Szerencse napom van. Az arcomon lévő mosoly szinte árulkodó jele annak, mennyire is örülök az elém táruló adatnak. A célpontom az édesapám! És ahol tartózkodik jelenleg az nem más, mint a szülőfalum. Ez lenne tehát a sors akarata? Ott, ahol elkezdődött, ott is fejeződik be? Ennél kedvesebb ajándékot nem kaphattam volna!
- Az utolsó próbatételed, hogy megölöd az árulót és bizonyítékot hozol nekem a haláláról. Ha ez sikerül, bebiztosítottad akkor a helyedet a családban. Öt emberrel fogsz indulni. Csak neked fognak engedelmeskedni. Vedd úgy, hogy a te szavad most olyan erős lesz, mint az én szavaim. Lássuk, miként is fogsz cselekedni.
- Értettem, Mr.Shinzou. Vegye úgy, hogy az áruló halott!
- Mielőtt elmennél, vár rád egy második ajándékom a számodra.
Egy újabb kulcsot vesz elő, amit a kezembe nyom, majd az egyik üveges szekrényre mutat, ahol egy hasonló doboz vár rám, csak nagyobb. Odasétálok, majd kisebb nehézségek árán magamhoz veszem. A zár kattanását követően kinyitom a ládát. Két fegyvert is tartalmaz. Egy szablya kard markolatát és egy rejtett pengét.
- Alaposan ellenőriztem a vívás technikádat, mikor képeztelek. Csak is neked készíttettem el ezt a fegyvert. A rejtett penge, amit a kezedben fogsz olyan anyaggal van bevonva, amivel egy istent is meg tudsz ölni. Most pedig indulj, Elisa. Teljesítsd be a sorsod!
- Igenis, Mr.Shinzou! Köszönöm az ajándékokat!
Mélyen meghajolok előtte, majd magamhoz veszem a fegyvereket. Sietve indulok a szobám felé, hogy előkészüljek apám fogadására!

„Akik bűnt követtek el, meg kell, hogy bűnhődjenek.”

Végre elérkezett a nap amire oly régen vártam. Évek óta csak arról álmodtam, hogy megfizethetek ezeknek a férgeknek, akik tönkre tették az életemet! Mindent visszafogok fizetni nekik! A bűnösök ma elnyerik méltó büntetésüket! A haragom lefog sújtani rájuk! Türelmetlenül várom végig az utat a célhoz. Nem tudok nyugton maradni. Sokan észreveszik, hogy folyton jártatom az ujjaimat miközben az ablakon keresztül pásztázom a tájat. Csak egy dologra tudok gondolni. Itt volt az ideje a múltamat örökre eltüntetni. Ez az egyetlen lehetősége annak, hogy véglegesen lemossam magamról a gyalázatot, eltöröljem a fájdalmat, ami oly rég óta kínoz engem. A kocka el van vetve! Az autó végre lefékez. Gyorsan ajtót nyitok magamnak. Látótávolságban észreveszem a templom tetejét. Itt vagyunk. A szülőfalum egyenesen előttem van. Az embereim felsorakoznak előttem és parancsra várnak. Itt az idő, hogy bebizonyítsam hűségemet annak az embernek, akitől visszakaphattam az életemet. Nem fogom cserben hagyni! A sofőr előkészít nekem egy kisebb emelkedőt amire felállhatok. Sajnos a kistermetem miatt nehezebben tudnak komolyan venni, de van rá megoldásom, hogy ellensúlyozzam ezt az aprócska problémát. Rá állok az emelőre majd hátra teszem a kezeimet, kihúzom magamat az embereim elött és határozott hangon szólok hozzájuk.
- Uraim! Jól tudjuk miért is vagyunk itt! Előttünk van a megváltás kapuja! Jól nézzék meg ezt a helyet mert amint belépünk rajta hamva se fog maradni! Mint azt jól sokan tudják ez számomra egy próbatétel, aminek eleget szeretnék tenni! Mivel urunk Drake Shinzou megajándékozott engem segítőkkel úgy gondoltam kihasználom az alkalmat és alaposabb munkát fogok végezni. Ha mindent megfelelően csinálnak jutalomba lesznek részesülve!
A sofőr eközben lerakja mellém a szükséges kellékeket. Benzint, Molotov koktélt mindenféle gyúlékony anyagot amire szükségünk lesz.
- Ezekkel az eszközökkel uraim elégetjük a mocskot, ami a földünket szennyezi! Amit maguk elött látnak az a démonok tanyája. Jól tudjuk, hogy a démonokat miként is lehet végkép elpusztítani! Ha porrá égetjük őket! Mi is ezt fogjuk tenni! A maguk feladata benzint locsolni a falu területére, Molotov koktéllal tüzet gyújtanak és mindenkit megölnek, akik az útjukba kerül! Így tudunk biztosra menni, hogy az áruló quincy, Mr.Aschenbrennert az apámat utolérje a végzete! Mindenkinek kiosztottam a feladatát az utazás alatt! Teljesítsék a parancsaimat! Ne feledjék, hogy a szavaim most olyan erősen mintha urunk beszélne hozzánk! Megértették?!
Mindenki egyértelműen igennel válaszolnak. Azonnal maguk elé veszik a benzineskannákat és a Molotov koktélokat majd a hirenkyaku technikánk segítségével az égbe emelkedünk. Ha hasonlítanunk kéne, ami most fog történni akkor a Valkyrie című művet tudnám felhozni példaként. Mi a végzet lovassága megtisztítjuk eme helyett a sötétség erőitől. Mindenki készen áll a szőnyegbombázásra. Itt az idő, hogy az emberek megismerjék a haragomat! Érezni fogják a lángjaimat, ami oly régóta felperzseltek! Itt az idő!
- Uraim. Égjenek a mocskok!
A parancsra mindenki elindul. A kannák tartalmát egyesével kiürítik a falu területére, majd Molotov koktéllal meggyújtják. Igazi szőnyegbombázás látványa tárul elém. Az emberek sikolyai rögtön megtörik a csendet. Kétségbeesés, fájdalmas ordítások. A terror édes hangja a bosszúm nektárja. Hihetetlen, hogy ezt mind megélhetem. Eltörlöm a múltamat örökre! Elérkezett a napom! Végre láncaimtól örökre megszabadulhatok! Olyan jó érzés! Szabadnak érzem magamat! A látványtól harsányan elkezdek nevetni. Zene füleimnek az a sok fájdalom, amit ezek a férgek átélnek!
- Égjetek ti mocskok! Azt hittétek bűntettelennel megúszhatjátok?! Mind azt kapjátok, amit megérdemeltetek!
A katonák egy időre megállnak és figyelik ahogyan örömömben elkezdek nevetni! Ahogyan rájuk pillantok megfagy bennük a vér. Érzem! Most már tudom Mr.Shinzou mit értett az alatt, hogy hatalom! Hatalmamban áll megölni mindenkit, aki az utamba kerül! Végzek a gyengékkel és megtisztítom eme rothadó világot a szörnyű ráktól, ami oly régóta kínozza földünket! A katonák tovább folytatják a hadműveletet. Vajon Mr.Shinzou büszke lesz rám? Mit fog majd szólni ehhez?! Elég erős a hűségem?! Végre boldog vagyok! Szabadnak érzem magam, mint egy madár! Régóta vágytam erre a pillanatra és végre elérkezett! Égjetek ti kutyák! Érezzétek a fájdalmamat, amit ti okoztatok! Hirtelen viszont abba marad az örömöm. Még is mit tettem? Mit teszek? Elszörnyülködők a látványon, ami elém tárul. Még is mit képzelek magamról? Könnyek kezdenek előjönni a szemeimből. Nem tudom egyszerűen már ki vagyok! Ekkor pillantom meg azt az embert, akinek köszönhetem minden bánatomat. A célpontom elő áll. Te mocsok! Ez mind a te hibád! Hirenkyakuval teljes erőből neki rontok. A célpont rögtön észrevesz és már nyilakkal igyekszik engem leszednie, de én gyorsabb vagyok nála. Nem hagyom, hogy lekapjon a levegőből! Ballra és jobbra cikázok legtöbbször, hogy elkerüljem a halálos lövéseket. Amint elérem a célpontot kivonom a szablyámat és már egy felülről egyenesen ívelt vágással igyekszek pontot tenni az egésznek, de sajnos rögtönöznöm kell, mert ő is gyorsan kivonja a kardját és egy oldalsó vágást intéz felém. Válaszul a csapására hirenkyaku segítségével hátra szaltózom majd amint földet érek egyenesen a célpontom felé irányítom a pengémet. Várok az alkalomra, hogy támadjon.
- Elisa? Nem… Ez nem lehet!
Úgy érzem szíven üt lelkileg, mikor apám végre felismer. Évek óta vártam erre a pillanatra, de nem érzem, hogy annyira édes lenne a bosszú. Még is megakarom tenni! Az előttem lévő ember nem az apám! Csak egy rohadék áruló, akit meg kell öljek! Kioltom az életét és akkor vége lesz! Megszabadulhatok a múltamtól örökre! Az egész falut átjárják a lángok. A fájdalmas sikoltozások, ordítások, mint gyerekektől nőktől és férfiaktól származnak. Egy igazi terror paradicsommá változtattam ezt a vidéket! Apám elszörnyülködik a látványon. Arcán tisztán látható ahogyan átjárja őt a méreg. Egyenesen felém pillant.
- Ezt te tetted Elisa? Még is miért?
- Ez csupán a büntetésük. Ők okoztak fájdalmat nekem. Anyámat a halálba kisérték. Én csupán igazságot szolgátatok!
- Ez neked igazságszolgáltatás Elisa?! Ez mészárlás! Van fogalmad róla mit tettél?! Miért dolgozol egy szörnyetegnek?!
- Szörnyeteg? O apa… az egyetlen szörnyeteg, aki itt van az te vagy! Magunkra hagytál, mikor nem jött össze a terved! Titkolóztál előttünk egész végig! A döntésednek hála, megölted anyát! Itt kellet volna lenned, hogy megvédj minket, de te gyáva módon elfutottál a kötelességed elől!
- Fogalmad sincs nekem min kellet keresztül mennem! Nem volt más választásom! Nem számítottam arra, hogy lidércek fognak megtámadni!
- Honnan tudsz egyáltalán erről? Ha csak nem te hoztad ide őket lidérccsalogatóval!
- Esküszöm nem én tehetek az esetről!
- Hazudsz! Mindig is hazudtál nekem! Megszegted az ígéretedet! Nem vagy méltó a köpenyedhez! Nem vagy méltó a keresztedhez és arra se vagy méltó, hogy a lányod legyek! Köszönöm, hogy megerősítettél abban mit kéne most tennem.
- Elisa… könyörgőm ne kényszeríts erre!
- Ne aggódj! Nem fog fájni. Gyors leszek!
- Elisa! Ne csináld!
- Ég áldjon te féreg!
- Elisa ne!!!
Teljes erőmet beleadva neki támadok az egyetlen embernek, akit valaha szerettem. Kétségekkel tele minden haragomat összeszedve beleadok apait anyait minden támadásomba. A küzdelmünk most kezdődött csak el. Mindketten igyekszünk a másik fölé kerekedni. Pengéink csak úgy visszhangoznak amint elérik egymást. Két harcos, akik az életükért küzdenek. Csak egy maradhat életben a harcban! Az egyiküknek meg kell halnia, hogy a másik tovább élhessen. Az indulatok felszabadulnak. Egy idő után sikerül végre háttérbe szorítanom a célpontom mozgását. Sorozatosan támadok rá lefelé ívelt vágással majd egy felső jobb kereszt támadással. Sikerül megzavarnom teljesen így ezt kihasználva hirtelen közel kerülök hozzá és szabad kezemet bevetve a torkához célzok a rejtett pengémmel. Sajnos viszont csak kis sebet tudok ejteni mert reflexből eldönti a fejét ballra majd egy jól irányzott rúgással eltalálja a gyomromat. Pár centit hátrébb esek majd igyekszek felkelni a földről. Olyan erősen gyomron vágott, hogy szinte elkezdtem egy picit fulladozni. Ismerős érzés fogott el, amitől csak még jobban elönt engem a dühöm.
- Elisa még nem késő leállnod!
- Fogd be!
- Kislányom! Kérlek ennek nincs értelme! Sajnálom, hogy magatokra hagytalak titeket! Hidd el nagyon bánom, de tudnod kell ez mind értetek volt!
- Hallgass! Nem érdekelnek a kifogásaid! Elárultad azt az embert, aki a legjobban megbízott benned! Átvágtad a saját lányodat is! Te csak egy utolsó szörnyeteg vagy aki halált érdemelne! Megfoglak ölni! Amint megöltelek a hulládból egy új világot fogok teremteni! Egy olyan világ lesz, ahol nem lesz több szenvedés, nem kell senkinek meghalnia ok nélkül!
- Drake csak kihasznál téged Elisa! Ez mind csak szemfényvesztés!
- Elhallgass! Ne merészeld a szádra venni! Ő volt az egyetlen, aki figyelt rám! Felnevelt annak ellenére is, hogy nem vagyok a tulajdon lánya! Neki tartozok hűséggel! Nem fogom őt elárulni! Véghez viszem azt, amit elkezdtem!
- Ha valóban így döntesz, nem foglak visszatartani.
Teljesen ledermedek a mondatától. Mintha lemondott volna rólam. Ez csak még jobban feldühit. Végül is mindegy! Én már rég lemondtam róla! Úgy, hogy nincsen semmilyen kötelék köztünk!
- Viszont nem engedhetem meg, hogy ártatlanok halljanak meg a kezed által Elisa. Ha nem állsz le, készülj arra, hogy megfoglak állítani.
- Rajta. Próbáld csak meg!
Pengéink újra egymásra találnak. Mindannyian a másik halálát kívánjuk. Nincs helye itt kegyelemnek. Egymás vérét ontjuk, ahogyan a pengéink eltalálják a bőrfelületeket. Ádáz küzdelmünk szinte regénybe illő. Micsoda tragédia, hogy egykoron még szerettük egymást, most már halálos ellenségként találkozunk. Egy valamit viszont betudott tartani apu, hogy újra fogjuk látni egymást. Ezért hálás vagyok érte. Mert így végre véget vethetek a nyavajás életének! A kis termetemnek köszönhetően kevesebb találatot szenvedek el, viszont nem tudok olyan mély sebeket ejteni ahogyan a célpont megvág engem. Az adrenalinnak köszönhetően a fájdalmakat nem nagyon érzem, így van elég erőm megküzdeni vele. A harcunk során összeakad a pengénk. Próbáljuk egymást elnyomni. Teljesen egyenlőek az esélyek. Nem lehet tudni ki fog itt győztesként elsétálni.
- Add fel Elisa! Nem győzhetsz! Rakd el a fegyveredet és menj el! Még van esélyed!
- Sajnálom, de én már döntöttem!
Kihasználva az alkalmat, bevetek egy cselt, amit még Mr.Shinzou tanított nekem. Pengéjét hirtelen oldalra tolom, majd ezt kihasználva egy keresztvágást végzek, aminek következtében levágom mindkét kezét. Fájdalmas ordításba kezd. A biztonság esetére hasba rúgom a célpontomat, hogy véletlenül se tudjon elérni. A két keze a földön maradt, elválasztva a testétől. Észreveszem, hogy a levágott kézfején ott van a keresztje. Magamhoz veszem majd odasétálok a célponthoz.
- Nézz csak magadra! Egy valódi szörnyeteggé váltál! Hagytad, hogy a haragod elhomályosítsa az elmédet! Most már reménytelen. Te választottad ezt az utat. Nem hibáztatlak miatta, de jó, ha tudod. Ezzel a döntéseddel csupán azt érted el, hogy a pusztítás útját fogod járni. Egy nap el kell majd számolj a saját lelkeddel is!
- Elszámolok majd mikor a népem végre békében fog élni és megszabadítom őket a szenvedésüktől! Szép álmokat, apa!
A keresztet végül beleállítom a célpont koponyájába. Ezzel éreztetve vele azt, hogy cserben hagyta a saját fegyvere. Végre sikerült. Bosszút álltam anyám haláláért! Harsányan felnevetek, de valamiért még is fáj. Nem tudom miért, de elkezdek egyszerre sírni és nevetni. Úgy érzem olyan útra tévedtem, ahol már nincs vissza út. Letörlöm magamról a könnyeimet, majd a szablyámat elővéve előkészítem a bizonyítékot. Leválasztom apám fejét a testétől. Intek az egyik emberemnek, majd átadom a fejet és megparancsolom neki, hogy bugyolálja be valamibe. Még hátra maradt egy dolog, amit el kell intéznem. Határozott léptekkel indulok előre az utolsó állomásom felé. Egyenesen a templomba. Az őrök már készen álltak. Vártak arra, hogy belépjek. Amint megérkezem intek is az egyiknek, hogy nyissa ki. A helyiségbe lépve rögtön észreveszek négy ismerős alakot. Az igazgatót és a fiát Thomast, valamint két jó barátját. Büszkén haladva indulok eléjük. Itt az idő, hogy őket is megbüntessem arcátlan viselkedésükért.
- Jó estét igazgatónő. Remélem kellően élvezte a műsort.
- Elisa… ez mind a te műved?
- Hát ki másé lehetne?
Felnevetek az idióta kérdését hallva. Hihetetlen, hogy nem esett le neki eddig ki volt az, aki lángokba borította a falut.
- Mit akarsz tenni há? Megakarsz büntetni minket csak azért mert felfüggesztettelek a viselkedésed miatt?
- Dehogy! Ennek semmi köze sincsen. Már rég megbocsátottam igazgatónő. Viszont bűnt követett el. A bűnösöknek pedig fizetniük kell a tetteikért.
- És te fizetni fogsz a saját tetteidért Elisa?
- Már rég megfizettem érte. Most magukon a sor.
Ezután tekintetemet Jézus szobra felé fordítom. Ez a pimasz tekintet, meg ahogyan tisztelnek egy kitalált lényt, menten felfordul tőle a gyomrom. Milyen szánalmas! Visszanézek az igazgatónőre majd halvány mosolyt intézek felé.
- Mondja csak ön hívő?
- Katolikus vagyok.
- Tehát hisz Istenben. Értem... kérem válaszoljon akkor egy kérdésemre. A Mindenható úr eljön, hogy megmentse magát?
- Isten megfog minket menteni ebben biztos vagyok.
- Tegyük próbára rendben?
Mosolygok rá, majd csettintek egyet az ujjamal. A katonák egyből lelocsolják mind a négyüket, közben előveszem az öngyújtót a belső zsebemből. Kioldom a lángot, majd mosolyogva pillantok mindannyiukra.
- Tudják én megbocsátok. A kérdés, hogy Isten már, ha létezik megbocsátja-e a bűneiket. Egy ideig Japánban tartózkodtam és eltanultam két nagyon fontos mondatot, ami szerintem illene a mostani helyzetünkhöz. A japánok úgy köszönnek este, hogy Konbanwa. Tudják, hogy köszönnek el? Sayonara!
Ezután bedobom közéjük az öngyújtót majd sarkon fordulok és hagyom őket elégni a pokol tüzében. Fájdalmas sikolyuk mámorító érzést kelt bennem. Bosszúm végre teljessé vált. A múltamat eltöröltem a föld színéről. Nincs más hátra, mint visszatérnem Japánba.

~

Határozottan és büszkén lépek Mr.Shinzou elé, kezemben a bizonyítékkal. Lassan kibugyolálom belőle hűségem jelét. Megvárom, mit fog szólni a fejhez, amit tőlem kap. Lehetséges, hogy akár trófeaként feltudná használni. Vagy esetleg így üzenni tudna ellenségeinek, hogy akik ellen mernek szegülni akaratának, mire számíthatnak. A férfi arcán elégedettség látszik.
- Nem számoltam arra, hogy ilyen bizonyítékkal fogsz elém jönni. Kissé barbár, de a célnak megfelelő. Gratulálok, Elisa! Bebizonyítottad a hűségedet felém. Átmentél a próbán. Köszöntelek a családban.
- Megtiszteltetés számomra, hogy önt szolgálhatom, Mr. Shinzou.
- A mai naptól fogva fontos szerepet fogsz betölteni. Hatalmas lesz rajtad a felelősség. Képes leszel ekkora terhet magaddal cipelni?
Válaszként kihúzom apám koponyájából a keresztet. A fejet vissza bugyolálom majd a közeli asztalhoz teszem. Ezután közelebb sétálok Mr.Shinzouhoz, majd vigyázban állva határozottan a következőket mondom.
- Igen. Készen állok! Rendelkezzen velem!

~

Minden megváltozott. Az életem értelmet nyert. Egy olyan embert szolgálhatok, akiért érdemes feláldoznom az életemet. Egy szent célért küzdők, amit másokért vívok. A világot megfogom tisztítani a szenvedéstől a fájdalomtól. Kiűzőm a rákot és amikor minden seb begyógyult, egy új világot fogok teremteni. Életemet és véremet adom Drake Shinzouért mint a kiválasztott Wyvernje! Haragom le fog sújtani a bűnösökre!

Kegyetlen, szadista egy igazi szörnyeteg. Gyűlöletét a világ iránt szavakkal nem lehetne megfogalmazni. A quincyken kívül más fajt alacsonyrendűnek tart. Az istenek létezését teljes mértékben elutasítja. Határozottan lép fel ellenségeivel szemben. Valódi énjét mások elől leplezi, csak is egyedül Drakenak hajlandó teljesen megnyílni. Megveti a gyengéket és ha van lehetősége el is tapossa őket. A kínzás számára egy művészet, örömmel hajtja végre a hasonló parancsokat.




« Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 18, 19:01:47 írta Kon »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 400 / 20 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Elisa Aschenbrenner
« Válasz #1 Dátum: 2017. Dec. 07, 11:10:10 »




Külsőleg egy aranyos loli kislánynak tűnhet, de ez csupán álcájának formája. Kis termetű, alig éri el a 145 centimétert. Hosszú szőke haját legtöbb esetben befonva hordja. Tartása egyenes, katonához illő. Tekintete félelmet, nyugtalanságot ébreszthet másokban. Szemei tengerkék színűek. Mosolya külsőleg aranyos lehet, de aki jól ismeri azt tudja, hogy a mosoly mögött egy ördög lakozik. Hangos nevetése természet ellenesként hathat másokra. Legtöbb esetben egyenruhájában lehet látni. Seele szablyája folyton vele van. Egyenruhája kísértetiesen hasonlíthat az akkori náci Németország katonáihoz. Vörös medálionja még édesanyjáé volt mielőtt meghalt.



Szablyáját Drake Shinzoutol kapta. Egyedire lett gyártva Elisa számára, illeszkedve vívás stílusához. A markolat végén a Shinzou család jelképe díszeleg.


Keresztje még apjától származik. A kereszt végén található egy vérfolt.


Luger pisztoly, ami Reishi lövedékeket képes kilőni. Összesen hat tárral rendelkezik. (Egy tár=8 golyó)

Rejtett Penge. Az anyag, amiből készült képes felületi sebeket ejteni a túlvilági lényeken.

Emellett hord magával 4 Seele Schneidert és 10 gintou kapszulát meg egy lidérc csalogatót.

+ Kínozni
+ Drake Shinzou
+ Sakk
+ Politikai viták
+ Ölni
+ Nevét (Wyvern)

- X létforma
- A Férgeket (Alacsony kategoriás fajok)
- Gyenge quincyk
- Árulókat
- Apját
- Szűlőfaluját
« Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 18, 16:59:23 írta Elisa Aschenbrenner »

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Elisa Aschenbrenner
« Válasz #2 Dátum: 2017. Dec. 18, 18:56:07 »
Szép estehelletet! Lefagyott ujjakkal is, de itt vagyok végre! ;)

Ej, Mr. Shinzou-nak nagyon veszélyes házi kedvence lett! Igazi agymosott kis katona! Csudálatos! *-* Na, de a rémes humoromat félre téve. Az előtöri szép hosszú és részletes. Hagytál nyitott kérdéseket Elisa családjával kapcsolatban, amiket remélem IC ki is játszol! ;)
A fegyókat egyeztettük, vagyis nincs más hátra, mint üdv a felsőbbrendű fajban! Előtörténetedet ELFOGADOM!

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou


A pontozás maradt a bevált recept szerint: Indulásnak jár minden képességedre 1-1 pont, ezen kívül szabadon eldobálhatsz 10 pontot (LP-nek megfelelően) a képzettségeid között, amik a következők:

    • Fegyverforgatás
    • Pusztakezes harc
    • Kirchenlied 
    • Hirenkyaku
    • Heilig Bogen
    • Blut
    Bónuszként szinted után 1 pont jár Reishi kezelésre, amit a következő másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

      • Erő
      • Ügyesség
      • Gyorsaság
      Elkészült pontozásodat itt jelentsd le!

      « Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 18, 18:58:39 írta Abarai Renji »