Szerző Téma: Osaka Ishiki  (Megtekintve 445 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Osaka Ishiki

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 1

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
Az GÁZ, hogy nem jut eszembe semmi?

Post szín:
#A28A8A//#9C2929


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Osaka Ishiki
« Dátum: 2017. Szept. 30, 23:20:33 »
(click to show/hide)
adatlap

● Név: Osaka Ishiki
● Nem: férfi
● Kaszt: arrancar
● Születési ideje: 1957. aug. 07.
● Kor: 60 év
   ● Emberként: 48 év
   ● Lélekként:  12 év

kinézet
Ishiki mind emberként, mind lélekként kimagasló személy volt. Magasságra gondolok, természetesen. Ha igazán kihúzza magát olyan egy-nyolcvan, egy-nyolcvanöt között lehet. De ugye a lelkeknek ez nem igazán fontos, így nem méri pontosan. Ez és hosszú vörös haja amolyan családi vonások lehetnek, hiszen fia is örökölte ezeket a vonásokat. Szilárd jellemének köszönheti erős arcvonásait is, amik már sokak megfélemlítésére, vagy irányítására voltak alkalmasak. A megjelenését csak még jobban erősíti sugárzó zöld szeme. Ez a fenyegető Triász sok helyre juttatta el élete folyamán. Azt ugyan nem tudja, hogy valójában miért is van pont Japánban, és legfőképpen miért van japán neve ilyen abszolút nem japán megjelenéssel, de ezt a felvetést el is engedhetjük. Ez így nem fontos kérdés, az viszont az, hogy ez sokban formálta életét.
Testfelépítése szintén megsegítette. Jól képzett izomzata gyerekkorától végig kísérte. Ő az a fajta személy, akinek az anyagcseréjét sokan irigylik, hiszen sokat eszik, de ez egyáltalán nem látszik meg rajta. Sőt, emberi életében azt regélték róla, hogy minden elfogyasztott fogás után csak még erősebbé vált. Természetesen ez badarság. Testét csak a saját akaraterejének köszönheti. Ha nem küzd egész életében azért, hogy erős legyen, akkor nem is ehetett volna sokat.
Fontos ismertetőjegye ezen felül még, hiszen arrancar, a maszkjának a maradványa. Ez a kis csontszerű képződmény, ami alapvetően minden hollowot nagyban jellemez, a homloka bal oldalát takarja. Három darab háromszögszerű nyúlványa egy nagyobb háromszög formán belül helyezkedik el. Pontosabban a két oldalsó része inkább háromszög, a középső meg rombuszosabb. Ennek a közepén egy, hajszínére igen khm, hajazó, vörös ékkő van. Vagy ékkő szerű kristály. Olykor olykor halványan pislákol, erről ő pontosan nem tudja, hogy mikor történik, valószínűleg, amikor a hangulata változik. Vagy erős érzelmek törnek fel  belőle.
Ha ezt a megjelenést el tudjuk képzelni magunk előtt, akkor láthatjuk, hogy Ishiki valójában egy eléggé ijesztő személy. Külsőre az, de milyen vajon belsőre?


jellem
Talán még rosszabb benyomást kelthet miután megszólal. Nem azért mert műveletlen lenne, vagy mert képtelen az értelmes beszédre. Nem, ez annál jóval egyszerűbb. Hataloméhes. Vágyik arra, hogy dominálhasson. Neki tényleg csak az irányítás számít, és az sosem jó. Vagyis akkor nem, ha azt rosszul használják. Ezt a vágyat Ishiki olyan gond nélkül irányítja, hogy mi, az apró kívánságainkkal, amiket vágynak merünk nevezni, és nem tudjuk azokat kontrollálni, elszégyellhetjük magunkat. Ishiki gond nélkül legyőzi saját vágyait, és ezeket maga mellé állítja. Ugyanakkor amellett, hogy domináns személy, nagyon fontosak neki az érzelmek, és az érzések. Sajnos ezek kifejezésére teljes mértékben alkalmatlan. Feleségével nagyon nagy szerencséje volt, mert ő is hasonló, és így könnyebben tudtak beszélni, de ugyanez nem mondható el fiukról, amiről majd később lesz csak szó. Ishiki alapvetően szerencsés. Bevonzza a megfelelő személyeket az életébe, és ott is tartja őket addig, amíg kell.
Ami még megemlítendő, Ishiki elég konzervatív. Sajnos nem feltétlenül a jó értelemben. „Neveljük a gyereket pofonnal. Ne csak a gyereket, ha nem viselkedik megfelelően, üssük az asszonyt is, hátha megérti a problémát!” Ilyen gondolatokkal elég nehéz családot tartani. Persze ellenségeket könnyebb. De erről is majd csak később.


előtörténet


„Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle.”
Történetünk főhősének, akit joggal nevezhetnénk anti-hősnek is, Osaka Ishiki a neve. Ő az a férfi, akit iskolában elit éltanulónak, utána pedig főnöknek, vagy még inkább Führernek nevezel. Ha eddig nem tudsz egy ilyet sem felsorolni, nem baj, elvégre évszázadonként egyszer születik ilyen ember. Ebben az a legjobb, hogy így nem fog két ilyen alkat soha megütközni. Legalábbis amíg az élők sorában van. És ő ott is maradt egészen negyvennyolc éves koráig. Az emberiség imát mondhatott volna halálának időpontjában, mert végre megszabadulhattak tőle. Ellenben az élete nem így indult, senki sem gondolta volna elég sokáig, hogy ő valójában milyen. Egészen jól titkolta. Nem szeretnék belebonyolódni életének legelejébe, legyen annyi elég, hogy egy presztízses családba született, gazdag szülők fiaként. Ezek a szülők munkamániásak voltak, és fiuktól is ezt várták el. Amit ő követett is. Már az óvodában is kiemelt gyermek volt, mikorra elkezdett odajárni, már olvasni is tudott, habár kanjikat még nem, de a két kanával jól boldogult. Tizenegy éves korára édesapja már egy nagy multi feje volt, és egy másik hasonló céggel kötött megállapodásban egymásnak ígérték gyermekeiket. Így még csak serdűlő kort sem élt meg, de már volt jegyese Ishikinek. Az ő szemében ez annyit jelentett, hogy nem kell még ilyenekkel is felesleges időt elpazarolnia. És ezek után nem sokkal jött a váltás. Serdülő kor, kamaszság, a lázadás időszaka. Ez a kor, és az otthoni nyomás egyszerre robbant be. Szülei ekkoriban elváltak, és még ez is belejátszott a dologba. Komoly problémák halmozódtak fel, és végül eljött az a pillanat, hogy Ishikinek a fejében valami elpattant. Éppen a hatvanas-hetvenes évek fordulóján járunk. Ekkoriban köszöntött be igazán a teljes világra a rock ’n’ roll őrület, és ez japánban is megfordult. Ishikit magával ragadta. Habár nem hosszú ideig, de felhagyott a sok tanulással, és inkább eljárt iskolatársaival – hozzáteszem barátai nem igen akadtak – szórakozó helyekre, ekkoriban gyújtotta meg élete első cigarettáját is, és innentől kezdve a kezében is maradt. A család cégének érdekében apjával maradt, szülei válása után, és ő pedig kemény kézzel bánt fiával ezekben az években. Nem volt agresszív, de nagyon megkötötte a fiát. Ishiki ezt nem kifejezetten szerette. Senki sem szereti, ez nem csoda. De végül az egész időszaknak az vetett véget, hogy elcsattant az első pofon otthon. Ez persze egy életre megragadt a fiú fejében, és tudta, hogy innentől nincs menekvés, komoly galibába keveredett. Feladta a rock által megszabott életet, egy apróság kivételével. A dohányzásról nem tudott leszokni.
Visszatért a tanuláshoz, és egy célja volt ekkortól kezdve, az pedig nem más, mint hogy letaszítsa apját a trónjáról, és elfoglalja megérdemelt helyét. Tanult, tanult és tanult. Az élete nagy részét már a karrierének felépítése tette ki. Miután elvégezte a középiskolát a presztízses Tokiói egyetemre ment továbbtanulni, habár ezt inkább a család döntötte el helyette. Dísztanuló volt. Legjobb jegyeket érte el minden tanulmányából. Nem pihenhetett, hiszen azzal tisztában volt, hogy a semmittevéstől nem lesz okosabb, és nem fogja tudni elérni a célját. Miután elvégezte a kínkeserves öt évét, nem ment egyből dolgozni. Sőt, külföldre jelentkezett egy-két másik neves egyetemre is. Járt az Oxfordra egy évet, onnan a Harvardra ment, majd ezek után néhány relatíve kisebb egyetemre is elment, többek között Párizsba, Milánóba, Budapestre, és egy-két német egyetemre is. Egyik helyen sem töltött sok időt, nem végezhette el mindet, csak meglátogatta őket, egy-két előadásra bement, vagy csak konzultálni helyi professzorokkal. Hamar elhíresedett a szakmájában, ami egyébként közgazdasággal kapcsolatos számítások, menedzsment, és még egy-két ilyen. A családi cég vezetése érdekében ilyennel kellett foglalkoznia, még akkor is, ha nem érdekelte. Amiről viszont nem tudok nyilatkozni, mert nem elég egyértelmű a válasz. Néhány évnyi utazgatás után viszont hazatért, és rövidesen át is vette a családi vállalat igazgatását. Anyjával nem igen tartotta a kapcsolatot, Hiszen nem volt erre szüksége. Csak plusz egy felesleges kapcsolat. Minek akarna ezzel foglalkozni? Természetes, hogy a munkájának kell szentelnie az életét. Illetve majdnem. Volt egy apróság, amit feltétlenül szükséges volt megtennie, akármennyire nem érdekelte, amihez annyit szólnék hozzá, hogy nincs olyan férfi, akit ez ne érdekelne, ez pedig a reprodukció volt. Feltétlen szüksége volt egy utódra, akit majd idővel a saját helyére állíthat. Ehhez pedig a legegyszerűbb út, a már korábban felállított – „pun intended” – házassági megállapodás volt. Előre el volt jegyezve fiatal kora óta, mint már írtam korábban. Ez a hölgy pedig, egy Sapporo-i vállalat vezérigazgatójának unokája volt. Sasaki Hokko. Erre a névre hallgatott az az egyetlen személy, aki tényleges hatással volt Ishikire. Senki előtte, senki utána nem hatott így rá. Természetesen főszereplőnk apjára gondolhatunk egyből, de ő csak előhozta Ishiki személyiségét. Ő igazából kényszerítette, míg Hokko-san ténylegesen fontos is volt az életében, akármennyire nem mutatta ki. No igen, ha be akarnám sorolni Ishiki viselkedését, amolyan tsundere féle lehetett. Nyílván nem egy az egyben, de kifejezetten látszott rajta, hogy nem tudta kifejezni az érzelmeit. Egy ideig problémás volt a kapcsolatuk, ugyan mindketten felkészültek a házasságra, de hírtelen történt itt már minden. Nem olyan szépen kimérve, mint ezek előtt. Ishiki egyszer csak megjelent, és hírtelen elhatározásából bejelentette a jegyességük érvényességét az apának. Ezek után nem csoda, ha kicsit nehezebben indulnak a dolgok. Néhány hónapon belül össze is házasodtak, és hamarosan utána össze is költöztek, nyílván az Osaka család egyik birtokára.  Lassan összeszoktak, és mintegy két év múlva nagy változás történt.
Végre született egy utód, sőt nem is akármilyen, fia született a fiatal családnak. A fiú születésével sok reménye vált valóra a kis családnak. Végre biztosítva lett a család fennmaradása, és ezzel együtt a cég fennmaradása is. Ebben a reményben próbálták nevelni is a gyereket. Ishiki is beleadott mindent, hogy jó apa lehessen. Legalábbis jobb, mint az apja. Néhány évig ez így szépen, és jól ment, csak úgy tizenegynéhány év után beköszöntött az a kor, amit Ishiki is átélt. Makiro – mert hogy a fiút így nevezték el – kamaszodott. Nehezebb lett terelgetni, és végül egy mód volt, ami megmaradt. Ez az volt, amit Ishiki nem akart elérni. Erővel nem jó nevelni. Ő sem szerette, de belátta, hogy ha nem így lett volna megnevelve akkoriban, nem itt tartana a család, és ezért a saját fizikumához fordult segítségért. Megint mondhatom, hogy elcsattant az „első” pofon. Aztán a második, majd a harmadik. Makiro nem akart rendesen viselkedni, sem tanulni. Végül mikorra Ishiki fejébe szállt a „hatalom”, már semmit sem ért. Fia erősebb volt nála, és visszaütött. Ezt nem tudta megfelelően kezelni sajnos, és egyre több probléma akadt. Nem volt jó együtt élni, nem volt jó hangulat otthon, és még a cég híre is csökkent. Válságos volt a helyzet Ishiki szemében, és ezt az sem segítette, hogy Makiro elköltözött otthonról. Ez a néhány elmúlt év olyan volt, mintha nem is történt volna meg. Sajnos a hatásai fennmaradtak. A cégnek nem volt fix örököse, a vezetősége nem működött, rengeteg embert kirúgott Ishiki, mert a temperamentuma erősödött. Egyszóval: befellegzett a családi vállalkozásnak, és sajnos, a családnak is. És ekkor jött a kegyelemdöfés.
Makiro halálhíre bejárta a családot. Mire apja megtudta a hírt, már egy napja halott volt. A hír azért nem érte el időben, mert egy utolsó mentőakciót tervezett a cégnek, és éppen utazott. Mikorra hazaért, és belépett a lakásba, Hokko-san már betegen, de sírva feküdt az ágyában. Ishiki felvette a legerősebb arcát, hogy feleségét ne terhelje jobban, és megtett mindent érte, amit csak tudott. Nem volt elég.
Egy évvel Makiro halála után Hokko-san már korházban volt, mellrákot diagnosztizált az orvos, és ekkor már végső stádiumban. Miután ő is meghalt, Ishiki már nem tudta mit kezdjen magával. A cégnek vége, fia, és felesége meghaltak. Egyetlen célja az lett volna, hogy valahogy visszahozza őket, de erre nem volt képes. Hogy is lenne erre képes, hiszen csak ember… Évekig bolyongott, alkoholhoz fordult, drogokat szedett, és dohányzott. Jobban, mint valaha ezelőtt. Majd mikor elege lett, és már ezek sem segítettek, kezébe vette a nyakában lógó medált, aminek a belsejében egy képet tartott szeretteiről, és tudta, hogy mi a dolga. „Haza” vonult abba a kis lakásba, amit alkalmi munkákkal tudott fizetni, megnyitotta a gázcsapot, és azt tette, amit fia is, rágyújtott egy utolsó szál önsajnálatra.

A következő évek az örökkévalósághoz hasonlítottak Ishiki számára. Első körben rájött, hogy a halállal nem szabadult meg semmitől, még az élettől sem, és még a helyszínektől sem. Sőt, amit kapott ehhez, az még rosszabb. Valamiféle szörny szerzetek üldözték. Folyamatosan. Nem volt egy szabad perce sem, mert mindig hallotta ezeknek az üvöltését. Semmi segítség, semmi menekvés. Ez lehetett a büntetése, gondolta. Innentől minden perce szenvedés volt. Meg is érdemelte, gondolta, hiszen miatta halt meg mindenki. A céggel már nem is törődött, hiszen az semmi volt ahhoz, képest, ami az miatt történt. Egy idő után már nem várta a „megmentőket”, angyalokat, vagy akármiket, csak futott. Nem volt ideje semmire. És mikorra végre ellen mert volna állni ezeknek, meglepetés szerűen egy ilyen szörnyeteg bekebelezte.
Üresség. Semmi. Mégis, mintha valami lett volna. Érezte, ahogy az ösztönei fölé kerekednek, és fut. Éhes. Szomjas. Szenved. Ezt eleinte nem tudja hova tenni. Eleinte? Az pontosan hol, és mikor van? Mintha az idő meg szűnt volna létezni. Nem talál kiutat, nem talál megoldást, csak teng. És ebben a tengésben veszi észre, hogy valami nagyon nem oké. Mintha folyamatosan tűnne el az akaratereje. Mintha szépen lassan megszűnne. És ekkor ég az agyába a gondolat: nem bukhat el megint. Nem veszíthet. Minden hiába történt volna addig, ha ez megtörténne. És ez neki nem tetszik. Összeszedte minden még létező akaraterejét, és ahogy az ösztönével párosította ezt, és mintha lassan egy apró fényt kezdett volna érzékelni. Látni? Nem igen. Érezni? Talán jobban. És ahogy teltek múltak a napok… évek… akármik, elkezdett látni. Mintha máshogy látott volna, mint korábban, de ez nem zárja ki azt, hogy ténylegesen tudta, hogy mi zajlik körülötte, és már látott. Jelentősen magasabb volt, mint kellett volna, és mintha egy furcsa éhség tört volna rá mindig, amikor meglátott valamit, aminek lelke van. Nem számított, hogy mi az, hogy létezik csak, vagy már gondolkozik, egyszerűen meg akarta enni. És így is tett. Évek alatt elkezdett kialakulni a mozgása, gondolkodása, és minden egyéb szokása, míg nem teljesen ura lett magának. Ez idő alatt bejárta a környező területeket. Lelkeket emésztett el, és előbb utóbb meg is tudta, hogy mi is valójában: hollow. Lidérc, legalábbis ennek nevezték. Ezt a szót először egy nagyon ízletes alaktól tudta meg, aki meglátta, kardot rántott, és ezt ordította rá, még mielőtt Ishiki megette volna. Idővel elkezdte felmérni a fizikai sajátosságait. Úgy festett, hogy az érzékelése, látása javul, sőt több irányba is jól lát, mintha külön szemei lennének. Ez egy idő után történt sőt, ha igazán mélyen beleássa magát az emlékbe, eszébe jut, hogy egy ilyen fekete ruhás alak elfogyasztása után történt, hogy feljavult a látása. Miközben vizsgálta magát, rájött, hogy három nyakhoz, három feje is van. És ezt kihasználta. Visszaemlékezett emberi éveire, és elnevezte magát Hidrának, a görög mitikus szörnyeteg után. Igen, tudta, hogy az. Tudta, hogy szörny. De nem tudott ezzel mit kezdeni. Elfogyasztott mindent, ami az útjába került. Egy idő után hasonló szörnyeket is, mint önmaga. Végül egy böszme nagy óriássá alakult. Ez furcsa volt neki. Nem tudta, hogy miért, de ez történt. A gondolatai lecsökkentek megint, nem tudta magát teljesen irányítani, de az ösztönök fennmaradtak. Ugyan az az önfenntartó ösztön, mint amit a családjának alakításakor elsajátított. Egyesével felfalt néhány ilyen szörnyet, és legnagyobb meglepetésére, és mint afféle unalmas, már megszokott jelenségként, megint alakot váltott. Nem önszántából, de alakot váltott. Ez alakalommal megint egy „háromfejhez” közeli állapotot, csak a két plusz feje a teste mellett lebegett. Nem tudta hova tenni a dolgot, de a fejeket tudta használni. Felderített, mérgezett – mivel azt is tudott ezekkel -, és felfalt. Ez a hármas szabta meg az életét. Sok lelket fogyasztott, mondjuk ekkoriban többnyire más hollowokat.
Teltek az évek. Megint. Az életének nagy részét ez tette ki, hogy életeket vett el. Egy alkalommal, amikor már a több ezredik lelket falta föl, valami mintha megváltozott volna. Először csak egy fájdalom, majd komoly égető érzést kezdett érezni az arcán. Az eddig az arcán lévő maszkja elkezdett izzani. Ez a maszk nem egy amolyan választott kiegészítő volt, nem. Ez már rajta volt, amióta meghalt. Vagy amióta felfalta az a szörny? Mindenesetre az égető érzés annyira intenzív volt, hogy Ishiki gondolkodás nélkül megragadta arcának jobb oldalán, és elkezdte feszíteni. Nem tudta, hogy mi fog történni, nem tudta, hogy meg fog-e halni, vagy nem. Semmit sem tudott, csak azt, hogy mennyire égette. És feszítette. Feszítette, amíg az el nem kezdett repedni, és amint eltört, fényárban kezdett úszni. Pokolian égette, és talán életének legrosszabb fájdalmait kezdte átélni. Mindent. Minden egyes apróságot érzett. Fizikai érzéseken kívül minden lelki problémája is megtámadta. Minden fájdalom, amit valaha érzett. És ez elviselhetetlen volt a számára. Mintha újragyúrnák. Két hátsó lábára emelkedett (mert előtte négy lábon járt), és ordított. Ordított, amennyire csak tudott. De ezúttal nem a szokásos üvöltését hallotta vissza, nem a szörnyetegre hasonlító hangot. Ezúttal a saját, emberi hangját hallotta. Azt a hangot, amit az elmúlt években csak a fejében hallott. Percek, akár órák teltek el, de lassan a fény elkezdett eltűnni. Ő pedig fázott, mindene fájt, és Hueco Mundo talaján feküdt. Korábban járt már itt, Persze, hiszen  lidérc természetéhez illőn itt is megfordult, amikor megsérült, vagy csak fáradt volt. Ezen alkalommal viszont egyik sem volt teljesen igaz. Nem tudta ugyan, hogy miért van itt, de valahogy otthon érezte magát újra. És végre, mintha megint teljes személy lett volna.
Néhány hét alatt sikerült összeszednie magát. Megbarátkozott azzal, hogy újra emberi formája van, és valamiért enyhén hosszú a haja – azt még fiának sem engedte. Ami igazán megzavarta az egész jelenségben, az egy fegyver volt, ami valamiért vonzotta. Egy kard, nagyobb mint az átlagos, de amolyan egykezes félének festett. Valamilyen okból kifolyólag viszont Ishiki ezt a fegyvert sajátjának érezte. Ugyanolyan lélekenergia is sugárzott belőle, mint a sajátja. Felvette a földről, és biztos volt benne, ez ő. Egy a karddal, és a kard szerves része a létezésének. Így kezdett el baktatni a már ismert – ugyan csak távolról -, Las Noches felé. Pontosan tudta, hogy hol van, és úgy gondolta, hogy ott talán találhat hozzá hasonlókat. Ismerte a történetét a helyen, tudta, hogy van olyan, mint ő. Arrancar.
Sok időt töltött ott. Tanult, megismerte az erejét, és továbbra is fogyasztott egy-két lelket. Harcolt, védte magát, és eközben akarva, akaratlanul erősebb is lett. Hamar kiváló harcos lett, és a neve kezdett ismertté is válni. És ekkoriban hallott egy hírt. Egy apróságot, ami annyira talán nem is az. Van egy alak a halálistenek soraiban, aki igen csak hasonlít őrá. Ezt egy-két másik arrancartól hallotta. Hamarosan elkezdett kutatni, remélve, hogy fia, hasonlóan mint ő, túlélte a halált. Ez volt az egyetlen biztosabb hír, amit hallott, de remélte, hogy felesége is élhet. De remélte, hogy nem úgy, mint ő. Túl nagy fájdalmakkal járt volna, ezt pedig senkinek sem kívánta. Egy apróság, amit nem voltam hajlandó eddig megemlíteni, Ishiki személyisége másnak tűnt kívülről, mint ahogy tőlem hallhatjátok. Keményebb, gonoszabb, visszataszítóbb. Ezt a külsőt fel kellett vennie ahhoz, hogy életben maradjon, de belül továbbra is szerette a családját. Passzol ugyan a személyiségéhez az is, hogy kegyetlen, félreértés ne essék, de nem ez a teljes igazság.
Kutatott, keresett, és nyomozott. Majd végül kiderítette, hogy a shinigamik rendszerén belül van egy Osaka Makiro, aki valamiféle hadnagyi ranggal bír. Ezt ő személy szerint nem értette, de már biztos volt abban, hogy fia is életben van. Hosszas munkálatok után meg is lelte, és egy óvatlan pillanatában – amit Ishiki rendezett el - , két arrancar ellen harcolva sikerült foglyul ejtenie. Egy darabig nem mutatkozott meg, de Fia sejthette, hogy valami nem stimmel. Tisztában volt vele, hogy hogyan lehet fiát sakkban tartani, és ezért ilyen módon tartotta foglyul. Nem másért, mint hogy megmentsék barátai, és ő legyen az ellenség fia szemében. Nem akarta, hogy a jó apukát lássa meg, de ő mindenképpen többször akart vele találkozni. Kegyetlen kín lehetett ez Ishiki számára, hiszen gonosznak, és elviselhetetlennek kellett tűnnie saját fia szemében. Nem, nem kellett. Ő döntött így. Bűnhődnie kellett, és ennél nem lehetett jobb alibi az, hogy a shinigamik ellensége lett. Persze hamarosan egy felmentő sereg is érkezett. Egy elhagyatott karakurai raktárban tartózkodtak. Rengeteg alacsonyabb szintű arrancart állított a szolgálatába, fenyegetésekkel, és erőfölénnyel. Ezeken viszont egy elitebb osztag rohant végig. Nevek alapján – hiszen ezt is kinyomozta, nem mindegy, hogy kik jönnek, erősnek kell lenniük, hogy fiában magabiztosságot ébresszenek, és egy szinten lojalitást is – a csapatot egy bizonyos Nara Shiratori vezette, kapitány, ha jól tudja Ishiki, mellette volt egy másik hasonló beosztású hölgy: Ninomiya Mitsuko. Mellettük több más shinigami is volt: Mizushima Rena, Urufu Yashuhiro, Chiyuki, Masachika Shiki Mio. Ez utóbbi valamiféle kapcsolatban is volt Makiroval, és ő ezért jött. Ennél többet nem tudott meg róluk Ishiki. Ez sem volt leányálom. Legtöbbjükről ő sem tud személy szerint, ez afféle „hajó szemle”.  Hamarosan fel is értek a szobába, ahol a két Osaka tartózkodott, és harcba elegyedtek. Az erőfölénytől Ishikinek ki kellett eresztenie valódi formáját, ami a Hidra nevet hordozta.  Azonban a csata alatt egy nem várt baki is történt: a kard egy része eltört, így jelentősen legyengült használója. Majd pedig a csapat sikeresen „terv szerint” megmentette Makirot a gonosz apja karmai közül.
Egy ponton örült ennek Ishiki, így többet találkozhat majd fiával, de ennek a másik fele pedig az volt, hogy legyengült. Gyengébb lett, mint amikor Las Nochesbe ment. A neve esett, senki sem törődött vele, hiszen egy „Törött Kardú Senki” lett belőle. És ezen a ponton el is értünk a jelenbe. Ishiki, az egykor valamennyire erős harcos, lassan gyógyítgatja a kardját, és készül a fiával való következő találkozására.

képesség(ek)
Gas ampolla // Gáz buborék
Leírás: Kardjának fokán lévő nyílásokból tud gázgömböket kiereszteni, és ezeket pedig egy, a kard oldalán lévő propellerrel képes irányítani. A buborékok mennyisége 5 resurrección pontonként növekszik, 5 gömbhöz szükséges az öt ressurreción pont, és ezeket 4 méteres távolságba tudja terelni. Minden 5 pont után pedig 5 gömbbel nő a mennyiség, és egy méterrel tud távolabbra nyúlni. Ez tart a 25 pontos képzettségig, innen a számok 8 gömbre, és 2 méterre módosulnak. A negyvenedik pontra pedig az össz mennyiség 50 gömbre, és 15 méterre növekszik. Ezek fizikai kontaktra kidurrannak, illetve 30 fok fölötti hőmérsékleten berobbannak. Így tökéletesek például tűz, villám, vagy robbantó támadások ellen. (A gáz ugyan az, mint resurrecciónban.)


resureccion
Név: Hidra
Parancsa: Descarna! // Emészd el!
Kinézet: Képessége neve alapján a szokásos hidra képet képzelhetjük el, habár Ishiki esetében kicsit el kell térnünk az átlagos háromfejűektől. Első körben a fején lévő maszkdarab lecsúszik arcára, megnyúlik, és amolyan középkori orvosi csőrös maszkká válik. Ez a maszk képes úgy nyílni, és záródni, mint egy sisakrostély, csak éppen nem felcsúszik, hanem kinyílik, mint egy állkapocs. Testét beborítja egy „hollow-anyagból” készült páncél, ami főleg a robbanások ellen véd, amolyan ballisztikus anyagként van nagy szerepe. Hátáról, pontosabban a lapockái között néhány centis felületről két irányba nyúlik ki két szárnyhoz hasonlító nyúlvány, amik szinte akkorák darabonként, mint ő maga. Ezeken a nyúlványokon két óriási rotor/propeller/ventilátor helyezkedik el. Ezeknek pontosan azok a szerepei, amiket leírtam. Ishiki által kibocsátott gázt terelik első körben, már ha szükséges, második felhasználásuk esetleges repülésre jó, ezek természetesen Hueco Mundoban, és esetlegesen Soul Societyben fontosak, illetve persze jól jönnek, ha meleg van.  A két szárny nyúlvány végén oldalra tekintő „pestis maszkok” vannak, pont olyanok, mint amilyen a fején van. A két maszk leválasztható,reiryokuval mozgatható,  és a belsejükben van egy-egy robbantásra használható lángszóróéhoz hasonlító gyújtó fej, és egy-egy gázt szivárogtató nyílás. Ezeket hosszú idő alatt újra tudja termelni (minden két játék után épül vissza, amennyiben elpusztul).

Fumigación // Gáz fertőtlenítés

Az egyik maszkjának segítségével létrehoz egy sűrített reishiből álló gömböt, amit feltölt saját gázával. Ez a gáz nagy részben hidrogénből, és saját reiatsujából áll. Hosszú távon belélegezve bénít (látás zavar, légzési problémák, köhögés, és több mint egy óra után paralízis* – 1 kör után körönként egy hatás aktiválódik mindenkiben, kivételek vannak), illetve nagyon gyúlékony.
Pontozás: A képesség használatához 5 pontnak kell lennie resurrección képzettségen, és innentől indul a pontozása. A gömb átmérője minimum 2 méter, maximum 5 méter. A gömb vastagsága 5 cm-ről indul, és 5 ressurreción pontonként 1 centit vastagszik. Ezt akármilyen képzettséggel át lehet törni, amennyiben a képzettségen 5-el több pont van, mint Ishiki ressurreción képzettségén. Ebben az esetben egy ütés/támadás ez alatt pedig minimum kettő szükséges.

*Nem teljes lista

Inflamación // Lángralobbanás
Ezzel a képességgel tudja felrobbantani a gömbön belüli gázt. A kieresztett maszkon belül van egy öngyújtó/lángszóró szerű szerkezet. Az egész majdnem csak egy szikráztató, csak használ hozzá egy kis adag frissen kieresztett gázt. A két képesség aktiválása között kell lennie két körnek. Addig nem lehet aktiválni, mert szüksége van egy kis átállásra a két képesség között. Sajnos ez idő alatt csak a gáz bénító hatásaira hagyatkozhat, vagy a saját technikáira.


szeret-nem szeret
✓Vezető szerepben lenni.
✓Családját, habár ezt nem mutatja ki.
✓Harcolni, ha van értelme.
✓Elgondolkozni, olykor komolyabban is.
✓Az erejét fitogtatni.
 
✗„Beosztott” lenni.
✗Dohányozni.
✗Felesleges dolgokba belekezdeni.
✗Mindenkit utál, aki az útjába áll.
✗Bárkit, aki felfedezi valódi énjét.
 

« Utoljára szerkesztve: 2017. Okt. 14, 15:42:10 írta Osaka Ishiki »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osaka Ishiki
« Válasz #1 Dátum: 2017. Okt. 14, 15:50:42 »
Üdvözlet, Osaka Úr! :hippy:

Szemléletesen, szórakoztató stílussal vázoltad fel a karakter életútját, a lidércként töltött élet hosszas vázolása nekem különösen tetszett, szerintem nagyon jól elkaptad, ugyan helyenként akadtak zavaró szóismétlések. Majd a játéktéren a tagolásra és erre figyelj oda, egyébként rendben van. Mivel az általam kért javításokat a képességen elvégezted, nincs is más hátra, az előtörténetet ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét a képzettségeid között (részleteket ITT találhatsz), melyek a következők:
- Fegyverforgatás
- Pusztakezes harc
- Hollow képességek
- Helyváltoztató képesség
- Resurreccion
- Hierro

Ezen felül szinted után 1 pont jár Reishi kezelésre, amit a következő másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

  • Erő
  • Ügyesség
  • Gyorsaság
Mint minden arrancar, kapsz ingyen három darab szintednek megfelelő technikát, amiket itt tudsz beváltani.

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Sok sikert az apa-fia harchoz! :3