Engedélyek:
Multi indítására: Shihouin Yoruichi
Karikapcsolatokra: érintettekkel egyeztetveAdatlapNév: Tabitha Martz
(jelenleg ismert álnév: Akiyama Fumiko)Nem: Nő
Kaszt: Arrancar
Születési idő: N/A
Kor: N/A
KinézetKüllemében egészen fiatal, talán 14 évesnek tippelhető leányzó. Aprócska, mindössze 146 centiméter magas. Alkatilag első pillantásra törékenynek látszik, valójában azért kellőképpen izmos, nem szükséges félteni. Bőre világos tónusú, arcát egészen halvány levendulakék színű, rövid, hullámos haj keretezi. Szemei ugyanennek a színnek egy sötétebb árnyalatában játszanak. A fajtájára jellemző lyuk a jobb tenyerén található, a kíváncsi szemek elől kesztyű takarja. Maszkjának megmaradt darabkái fülein helyezkednek el, ezeket haja általában takarja. Állandó viseletének része egy ezüst karperec, amely emberi megjelenést biztosít számára.
Emberi öltözködését a visszafogottság jellemzi. Általában az iskolai egyenruhájában látni, de azon kívül is szeret nyakig beöltözni. Nincs kifejezett preferenciája, vagy túl jellemző stílusa.
(
Arrancar kinézet)
JellemAz Akiyama családnál töltött ideje miatt viselkedése engedelmes, rideg és távolságtartó. Az érzelmeit teljesen elzárta magában, kizárólag racionalitásra, érvekre hallgat, ettől kissé robotszerűnek hathat. A felszín alatt a helyzet ennél még kaotikusabb: ugyan megvan a jellemének magját alkotó lélek, ám ennek személyisége egyelőre nem képes benne dominálni és felszínre keveredni. Fél az emlékeitől, mindegyik őt alkotó lélek emlékeitől, ezeket igyekszik minél mélyebbre temetni magában. Tényleges memória nélkül viszont csak még távolibb, a világ számára idegennek hat, megnyilvánulásai gyakran félénkséget, ijedősséget sugallnak, általánosságban véve nem igazán bízik meg az emberekben, de saját fajtársaiban vagy shinigamikban sem. Az emlékeit viszont nem tudja teljesen ellökni magától, azok elméje mélyén jelen vannak, így tudat alatt használ minden valaha megszerzett ismeretanyagot, különös tekintettel az emberi ismereteire.
Valós személyiségének fő irányvonalát egy
Urufu Yuri nevű lélek adja: a szamuráj családban nevelkedett fiatal nőtől kedves, törődő jellemet örökölt, erőteljes igazságérzettel. Nagyra tartja a becsületet és őszinteséget, ugyanakkor szerettei védelmére képes anyatigrisként viselkedni, valamint a becsületet és büszkeséget ért sérelmeket arányosan megtorolni. A hozzá közel állók biztonságát saját épsége fölé helyezi, az ő érdekükben hajlamos meggondolatlanul, szinte ösztönből cselekedni. Yuri jellemvonásai jelenleg nincsenek felszínen viselkedésében, de előfordul egy-egy megnyilvánulás, ami inkább őt idézi, mint a félénk kislányt.
(A jellemfejlődés tényleges folyamatára IC játék közben szeretnék sort keríteni.)Képesség(ek)Resurrección-on kívül eső képessége, hogy kezeibe 40 centiméter hosszú, mindkét oldalukon hegyes csont-tüskéket tud idézni, és ezeket eldobni. Kizárólag a kezébe képes ezt megtenni, egyszerre csak egyet-egyet (mindkét kezébe egyet). Újat akkor idézhet, amikor az előzőt már elhajította vagy felhasználta, mindezt akár gyors egymásutánban is.
ZanpakutouNeve: Erizo - Sün
Parancsa: Osore! - Félj!
Zanpakutou alap kinézete: tantou (jobb combra erősítve)
Resurrección: Resurrección alakban a kinézetében a legnagyobb változás hajának hosszában található. Az öltözetét is érik apróbb változások: a kesztyűje majdnem az egész karját fedi, és a combjáról is eltűnik a tartó, amire a tantout erősítette. Ez utóbbira már nincs szükség, fegyvere a feloldott állapotban leginkább egy naginata és egy két ágú szigony keresztezésére emlékeztet. A fegyver éle két egymással szemben lévő, holdsarló alakú penge, melyik közül az egyik teteje törött, így az a sarló nem teljes. A két penge ívelése miatt közöttük rés található, amely tökéletesen alkalmas idegen fegyverek felfogására és megakasztására.
Képességek:- Armadura - Páncél: A fegyvert két kézzel maga elé tartva ez a technika egyfajta pajzsot képes generálni. Az energia nem szabályos gömb alakban képezi a védelmi mezőt, felülete tüskés, egy összegömbölyödött, védekező sünre emlékeztet. A pajzs fenntartásának elengedhetetlen eleme a fegyver kitartása, ebben az esetben két kézzel kell tartania a védekezéshez. A technika nem csak önvédelemre szolgál, saját magán kívül 4 Resurrección pontonként 1 személyt is képes oltalom alá venni, de kizárólag saját magával azonos pajzs alatt (éppen ezért a pajzs sugara is a Resurreción pontok negyedével egyenlő, valamint 4 pontig csak önvédelemre használható).
- Escarpia - Tüske: Az első képességhez hasonlóan lélekenergiát használ a támadáshoz: a fegyver pengéjével leírt körív mentén 40 centiméteres energiatüskék jelennek meg a levegőben, amiket a fegyver suhintásávan képes “kilőni”. Ezek a tüskék a megjelenésüknek megfelelő irányba repülnek, röppályájuk nem módosítható. Éppen ezért egy konkrét ívet sem képesek 100%-ban lefedni, rések mindig lesznek a becsapódásuk helyei között. A képesség hatótávolsága Resurrección pontonként 5 méter lehet maximum, így 20 pontnál 100 méter, 24 pontnál 120 méter.
Előtörténet"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."
Lelkek ezrei harcoltak benne, hogy a felszínre keveredjenek. Bűnösök, ártatlanok, áldozatok, önjelölt vagy a helyzet szülte hősök, utolsó, pokolra való gaztevők. Teljes káosz uralkodott az ösztönlény belsejében. A tudatos vadászat során hol egyik, hol másik került benne uralomra. Képtelen volt konzisztensen egy stratégiát alkalmazni - ez az éppen uralkodó jellemnek megfelelően változott, még ha a képességek egyeztek is. Minden nemű, rangú lélek, minden korosztály, vagy korszak képviselője megvolt benne, minden etnikum, nemzet, legyen élő, vagy a föld felszínéről teljesen eltűnt. Erős, gyenge, vagy közepes erejű emlékek sokasága kavargott benne. És voltak olyanok is, akik gyengeségük folytán teljesen elvesztek a káoszban. Az ő emlékeik elhalványultak, semmivé foszlottak benne, örök feledésre ítélve. Évezredek, rövid, és sokkal hosszabb életek tapasztalatai alkották azt a masszát, amely valamilyen oknál fogva egészen kivehető, állati alakot öltött Hueco Mundo sivatagában. És küzdött szüntelen, önmagán belül, hogy valamelyik egykori élet végre stabilan a felszínre keveredhessen. A sokezerből egy sem tudott tartós irányításra szert tenni, noha egyikük kezdett kiemelkedni. Talán, ha adnak számára még időt, képes lett volna eggyé válni a bestiával.
Ez a luxus nem adatott meg számára. Aizen, az egykori shinigami ebben az instabil állapotában talált rá, és a Hougyoku segítségével emberi formába kényszerítette. Az így születő arrancar fejében megmaradt minden emlék, minden érzelem, ami korábbi formájában kínozta, küzdött az uralomra kerülésért. Félt tőlük, félt, hogy elveszik újra a káoszban, hogy visszasüllyed a teljes kavarodás állapotába. Saját, pislákoló öntudata igyekezett elnyomni az emlékeket, hogy nehezen, mesterségesen megszerzett formáját fenntarthassa. A fejlődés utáni vágy éltette, a lidércként őt eluraló ösztönök még sokszor irányították viselkedését. A lélek, mely korábbi megtestesülésének végnapjaiban egészen uralkodni látszott benne, valamennyire képes volt átcsordogálni ebbe a létformába is.
Sajnos nem ő volt az egyetlen. Az erőteljesebb emlékek eredeti birtokosai az emlékek előtörésével együtt a test felett is képesek voltak eluralkodni, ha csak ideig-óráig is, amikor az ösztönök képesek voltak átvenni az irányítást a józan tudata fölött. Ez utóbbi minden tőle telhetőt igyekezett is megtenni, hogy egyik lélek se kerülhessen benne igazán a felszínre. Nem tudni, hogy az emberekkel való kapcsolata ezt pozitív vagy negatív irányba befolyásolta, ám erőfeszítéseit mindenkorra megpecsételte.
Sosem tartozott fajtájának erős tagjai közé. Utólag nézve maga sem tudta volna megmondani, hogyan keveredett épp az Emberek Világába az egyszerűbb lidércekkel azon a végzetes napon. Az Akiyama család megszokott szertartásába csöppenve kénytelen volt rádöbbenni, fajtársait könyörtelenül lemészárolták, s ő maga is súlyos vesztésre állt. A család egy idősebb nőtagja viszont - akkor még számára rejtélyes okokból - megkegyelmezett neki. Szabadságát azonban elvesztette, a fullbringer família rabjává vált. Nem értette a nevet, melyen szólítani kezdték, ám egy idő után hallgatni kezdett rá. Az életösztöne átvette az irányítást tettei felett, a túlélés vált számára elsődleges prioritássá. Kérdés nélkül tette meg, amire utasították, legyen szó a szertartás során a család tagjainak védelméről, vagy hétköznapi feladatok ellátásáról. A túlélés érdekében elnyomott magában mindent: emléket, vágyat, érzelmet. A korábbi, már-már vele egyező lélek emlékeit és érzéseit is. Nem maradt más, csak egy váz, rengeteg elfojtott tudással, mert az életben maradás ezt követelte.
Lassan világossá vált számára az ok is, amiért őt sokakkal ellentétben magukhoz vették: az idős nő ideje korán elhunyt lányának kísérteties hasonmása volt. A Las Nochesből nála maradt eszköz segítségével egészen emberi megtestesülést tudott kölcsönözni magának. Egy hamis valóságot, melyben megkapta a rá olyannyira hasonlító ember nevét:
Akiyama Fumiko. A hazugság, amely lehetővé tette számára, hogy korlátozott ideig elhagyhassa a birtokot, hogy egy színjáték keretében iskolába járjon, és az őt megkímélő asszony vérebeként felügyelje a család iskolás korú tagjait. És hogy úgy tegyen, mintha ember volna.
Ismert lelkek az alkotói közül (a lista játék során bővülhet!):Urufu Yuri: Az Urufu szamuráj-klán sarja. Ennek megfelelő, harcos neveltetést kapott, konaginatával különösen ügyesen bánt, ha a szükség úgy hozta. Kedves, figyelmes, kötelességtudó nő volt, bár mimózának nem lehetett nevezni. A természetfelettire érzékeny volt, egészen fiatal korától kezdve látta a szellemeket és lidérceket. 20 éves korában ment férjhez és két egészséges fiúgyermeknek adott életet, mielőtt 30 évesen, harmadik gyermekének születésébe belehalt. Kislánya mindössze néhány órával élte túl. Lélekként még egy ideig családja közelében volt, próbálta óvni és segíteni őket a síron túlról is. Sajnos a halálistenek nem jutottak el időben hozzá, egy lidérc áldozatává vált, mielőtt lélektemethették volna. 1610-1640 között élt, Tabitha valós személyisége nagyrészt tőle származik.
Akiyama Fumiko: Az 1900-as években, tizenévesen elhunyt lányról Tabitha nem sokat tud saját emlékei alapján: hollowként a lány lelkét elfogyasztotta, azonban ennél többre nem emlékszik róla vagy belőle. Fumiko a gyenge lelkek közé tartozott, akik örökké a homályba vesztek, azonban kinézetét Tabitha tőle örökölte.
Hattori Noriko / Kokuei: Iga provinciában született az 1560-as évek elején. A provincia hagyományainak megfelelően shinobi kiképzést kapott, ennek megfelelően nevelkedett. Első shinobi megbizatását 15 évesen teljesítette rokona, Hattori Hanzou irányítása alatt, Kokuei álnéven. 1581-ben, a Tenshou Iga háborúban vesztette életét. Tabitha rengeteg közelharci ismeretet köszönhet neki.
Miyauchi Kurou Kohaku: Seireiteiben született, a Lélektovábbképző Akadémiára viszont családi kapcsolatai miatt került be. Nem gondolták róla, hogy képes lesz elvégezni, azonban sikerült mindenkit meglepnie, igen hamar tiszti rangra emelkedett. A Lidércek Erdejében veszett nyoma, több társával együtt, egy rosszul sikerült expedíció során.
Sakaki Yuuma: Az 1200-as években élt erőszakos bandita. Csapatával főleg rablásokból tartotta fenn magát. Nem vetette meg az alkoholt, ittasan a szokottnál is agresszívabb volt. Végül negyvenes éveinek derekán halt meg egy rosszul sikerült rajtaütés közben. Önszántából vált lidérccé, amiért az nagyobb erőt jelentett neki lélekként, és folytathatta korábbi gyilkoló szokásait.
