Szerző Téma: Komoki Daniel Hiroto - Namru  (Megtekintve 379 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Komoki Daniel Hiroto

Eltávozott karakterek

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lime zöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A remény az a tollas madárka, mely a lelkünkben fészkel és amely szavak nélküli dalt csicsereg, s örökkön örökké dalol.

Post szín:
greenyellow


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Komoki Daniel Hiroto - Namru
« Dátum: 2017. Dec. 16, 21:13:36 »

(click to show/hide)

Daniel jelenlegi teste: modsoul testnek felelnek meg. Emberi pótteste van. Azonban, ha gépi rendszere érzékeli másik összetételű világba lép, akkor átalakítja fiziológiáját. Tehát nem leveti a póttestet, hanem lélektestté alakul. Mindezt nem tudja váltogatni. Miként arra sem képes hirtelen quincy, shinigami, hollow technikákat használjon! Kizárólag arra alkalmas, hogy képes legyen Soul Society-be, vagy Hueco Mundo-ba lépni.

Daniel családja:
Fegyvermester (enutu, apa) – Ninurta, vagy Ninurta-Ra’im-Zerim, vagy Darmore
Édesapa – Anzu (Nergal fegyvere, viharmadár)
Atya – Surya (hindu napisten)
Nevelő apa – Dr. Jeremy Komoki
Nevelő anya – Dr. Nomura Chikako

Daniel nevei:
Dambodbhava – első neve démonként
Redhaya, Vasusena, Karna – démon és Surya reinkarnációja
Namru – Anzu fiaként kapott neve
Suhgurim – Ninurta-tól kapott fegyver neve
Daniel, Hiroto – technopata szüleitől kapott neve

Fegyver pályázat

Fegyver neve: Suhgurim (ellenség elpusztítója, aki a bűnösöket megsemmisíti)
Fajta: alakváltás
Típus: vér
Parancs: Naṣāru! (Védelmezz!)
Forma:
  • lándzsa: Nem klasszikus lándzsa, hanem dupla pengés, viszonylag rövidebb testvére társainak. Hosszát tekintve 150 cm, melyet tovább nyújtanak a két végen található, enyhén görbített, sarló formájú pengék (30-30 cm). Arra tervezték, hogy ne csak elhajítani, de kézben is hatékonyan lehessen forgatni. Ennél fogva a pengék egymással ellentétes oldalakon helyezkednek el, egyélűek, melyek kifelé merednek.
  • chakram: Szétvehető körpengés fegyver. Két félköríves bokszerre bontható. Az ember kézfejére simul, így könnyen ötvözhető pusztakezes harccal. Összerakva teljes felületét egyélű penge borítja. Értelemszerűen szétvéve, kizárólag a markolattal ellentétes fele vág.

Camak (hindi, ragyogás) – Surya-tól kapott dupla élű aranykard. A napisten kifejezetten Dambodbhava-nak kovácsoltatta, mint ezer páncélja egyike. Isteni erővel volt megáldva, így miután a harcost legyőzték és az ikrek átka teljesült, tehát Surya emberként született meg az utolsó páncélban, akkor maga mellett tudhatta ezt a kardot is. Halálát követően apja (reinkarnáció révén, lelke egy szeletével visszakerült a Naptemplomba) visszavette. Várta, hogy gyermeke elkérje az örökségét, ám erre sosem került sor.
Azok után Ninurta újra megkötötte vele a fegyver esküt és kötelékük fizikálisan összekötötte őket, elmentek Surya-hoz. Ninurta ismerve fiát, maga kérte el részére az apjánál őrzött fegyverét és páncélját. Surya nagylelkűségéről szert téve, felajánlotta a fegyvermesternek tetsző formába önti a kardot. Ninurta kérésére, így született meg a szétvehető chakram.
Ugyanúgy megidézhető fegyver, mint a lándzsa. Azonban ezt a kisebb fegyvert Daniel a kezébe idézi, vagyis vele harcol és nem maga változik azzá. Teste a lándzsa alakját tudja felvenni. Ettől függetlenül apja ugyanúgy tudja a chakram-ot is használni, később pedig Daniel is képes lesz felvenni alakját.
A chakram-ot saját fegyverforgatás pontjainak megfelelően tudja alkalmazni.


Suhgurim (akkád, lándzsa) – Daniel eredeti fegyver alakja. Teste automatikusan ezzé a fegyverré alakul. Magának nem képes leidézni, tehát nem tudja fogatni. Kizárólag fegyvermestere és fegyvertársai tudják használni.
A lándzsát fegyvermestere fegyverforgatásra tett pontjainak megfelelően tudja alkalmazni.

Fegyverképesség
  • Bárhonnan tud önállóan átjárót nyitni Atreia-ra
  • Köteléken keresztül tud kommunikálni fegyver társaival és fegyvermesterével (nem szükséges ugyanabban a világban tartózkodniuk)
  • Szólításra fegyvermestere mellett tud teremni az általa választott alakban (ember/fegyver). Ehhez nem szükséges ugyanabban a világban tartózkodniuk.
  • Fegyvermestere és fegyver társai tudják kizárólag forgatni
  • Fegyvertársaival képesek egymás fegyver alakjait forgatni
Képesség:

Saját véréből és testéből születnek fegyverei. Lényegében a formát vére adja, míg szilárdságát csontjai szolgáltatják. Felszíne olyan, akár egy kavargó, sűrű, vörös massza. Belseje azonban szikla szilárd. Attól függően mekkora vérmennyiséget képes irányítani bővül a fegyverek tárháza és megidézhető mennyiségük egyaránt.
Ha túl sok vért használ fel környezetéből, vagy fegyvermestere képességét átveszi, akkor fehér haja és szemei bevörösödnek. A hatás pár órán belül, magától elmúlik.

Különleges képesség pontjai alapján:
  • 1-8 pont: Saját vérét képes felhasználni a chakram megidézésére.
  • 9-16 pont: Képes felvenni fegyveralakját, vagyis a lándzsát.
  • 17-24 pont: Alkalmassá válik a környezetében lévő vér elvonására (élettelen testek, de még nem összeaszalódott hullák, amikben már szövet sincs), illetve ezekből erősíteni fegyver alakját, vagy újakat lehívni, esetleg többet. Érzékeli másik véráramlását, tehát ha gyorsabban, lassabban zubog vérük, abból következtetni tud hangulatukra és érzelmi állapotukra.
    • Fegyver nagyságától függ a megidézhető mennyiség. Tőrből értelemszerűen sokkal többet tud, mint alabárdból.
    • Kizárólag vágó és szúró fegyvereket idéz. Lőfegyverek túl specifikusak.
    [li]25-32 pont: Környezetében lévők véráramlásának irányítása. Képes lassítani, vagy gyorsítani a vérkeringésüket. Ezzel növelheti a teljesítményüket, felgyorsíthatja anyagcseréjüket (regenerációjukat), vagy éppen elérheti ellenkezőjét, lenyugtassa az illetőt.
    • Játékosokra mért hatása: 50 méteres körzetben működik. Egy személy esetében választott képességre, adott körben – tehát nem lehet következőben, vagy öttel később felhasználni - egy támadás erejéig +2 sebzési pontot ad. Két, vagy több személy esetében +1-1 sebzési ponttal szolgálhat. Egymást követő körökben nem ismételhető képesség. Maximálisan 3x vethető be.
    • Nyugtatás – OOC egyeztetéssel megbeszélhető, milyen szintű és jellegű a hatás. Nagyjából olyan hatásokra kell gondolni, hogy nem azt a támadást veti be, vagy meggondolja magát és nem provokálja az ellenfelet szóban.
  • 33-40 pont: Immáron képes a fegyvermestere vérét helyettesítő mérgek, valamint vírusok átvételére és a fegyver anyagába keverésére. Fegyvertársai képességeit is tudja vegyíteni fegyverével – például rázhat, vagy kristályosra fagyhat felülete -. Maximálisan nem képes ugyanazt a hatást produkálni! A bevetett fegyvermester képesség pontjai feleződnek első bevetésekor, másodikra pedig harmadolódik, míg újra nem töltik!

Egyéni eszköz – Páncél

Név: Sonā chilkā (hindi, Arany bőr)
Alap: Hoshi Nozomi és Demothy Neyen által használt szállító ruha (Eososcurium) őse.
Különbség: Vegytiszta technopata technológiával készült, míg a szállítóruha több technológia keveredésének eredménye – technopata, rendszer, shinigami, ember -.
Működése: Szállító ruhához hasonlóan program hozza működésbe az apró részecskékből felépítkező anyagot. Gondolatban kiadott parancsra vékony, fekete filmréteg vonja be a bőrt. Teljesen rásimul. Nincs érzete, tapintása, még súlya sem az anyagnak. Nagy különbség a szállító ruhával szemben, hogy szabályozható hol és mekkora felületen jelenjen meg. Valamint a páncél energiája is mozgásból, elszenvedett támadásokból, Daniel lélekenergiájából táplálkozik. Az energia, mágia, lélekenergia alapú támadásokat elnyeli és a páncél működtetésére fordítja. Ha szükséges tartalékolja, amikor szükséges.
Funkciója: Védelmet nyújtani fizikális és energia, mágia, lélekenergia alapú támadások ellen. Elsősorban ütéseket, rúgásokat, pengével, lőfegyverrel történő találatokat szolgáltatott kivédeni. Illetve a hollow technikákat, kidou-kat, reiatsu támadásokat elnyeli. A szállító ruhával ellentétben az elemi megpróbáltatásokkal nem, vagy nagyon minimális mértékben boldogul – jég, víz, tűz, ezek kombináció ellen nem véd -.
Használati ideje: KK pontonként 10 perc. Ezen csökkenthetnek az erősebb támadások, vagy a túl sok támadás, illetve az, ha nem sikerült a viselőjének megfelelő energiatartalékot beszereznie. Saját lélekenergiája páncélra áldozható hányada is meglehetősen véges. (Minden 10 percért 1000 lp-t veszíthet, ha nincsen elraktározott energiája)
Páncél erőssége a KK-ra tett pontokkal egyezik. Amennyiben valaki a KK-ra tett pontoknál kisebb technikával támad, akkor a páncél felfogja. Azonban, ha erősebb a támadás, mint a KK pont, akkor a kettő különbözetének megfelelően sérül a viselője.

(click to show/hide)
Pályázat – Első találkozás

Végtelenül könnyűnek érezte testét. A húsába maró fájdalom hirtelen megszűnt. A mellkasát szétfeszítő nyomás elszállt. A karjai nem reszkettek az erőlködéstől megtarthassa fegyverét. A lábai nem rogyadoztak saját súlya alatt. Látását nem zavarta a belecsapódott sár és vér. Szájából eltűnt a fémes íz. A mindent átható dögszagot sem csapta meg orrát többé. A csatatér zaja sem ért el hozzá. Arjuna alakja sem körvonalazódott előtte. Eltűnt minden. Egyedül volt. Körülötte pedig minden nyugodt, szinte őrjítően csendes.
Tapogatózni kezdett a sötétben. Állapotát mérte fel. Páncélja nélkül oda volt bőre, ám ujjaival puha, finom réteget tapogatott. A nyers húsnak nyoma sem volt. Nem eshetett pánikba! Harcos! A világ legrettegettebb harcosa! Erről árulkodott következő mozdulata is. Fegyverét kereste maga mellett. Nem találta. Megpróbált felállni. Meglepően könnyen szökkent talpára. Némileg ugyan megingtak lábai, de magabiztosan húzta ki magát. Elindult az üres, élettelen, fény nélküli térben. Kijárat után kutatott.
Alig tett néhány lépést hatalmas nyikorgással egy nehéz darabja a helységnek elmozdult. Hangja akár az arrébb görgetett súlyos kőé. Odafordult, de kénytelen volt hunyorogni. Vakító fényesség tódult be a túloldaláról. Védekezően szemei elé húzta ujjait. Egy alak körvonalazódott a nyílásnál. Az aranyló fény, ami körbe ölelte megakadályozta abban, hogy többet láthasson belőle.
- Karna! Gyermekem, húsom és vérem! Örökösöm! – Határozott hangját ezerszer felerősítve zengték vissza a kőfalak. - Éltedben ugyan nem lehettem segítségedre, ám holtod szebbé tehetem! Jöjj velem! Foglald el méltó helyed a Naptemplomában, atyád mellett! – Aranyló karját felé nyújtotta. Nem fogadta el. Kihúzta magát és egymáshoz illesztett tenyereit arca elé emelte. Tiszteletteljesen üdvözölte az istent. Köszöntése elegendő volt tudja, hogy Surya-val áll szemben. Nem érzett iránta haragot, miként szeretetet sem. Az életét köszönhette neki, páncélját és egyik csodálatos fegyverét. Őszinte hálával gondolt rá. Az ikrek átka esélyt adott arra Dambodbhava-ként elkövetett számtalan bűnéből legalább néhányat helyre hozhasson, többiért, pedig vezekelhessen. Az isten földi reinkarnációjaként esélye nyílt rá, olyan életet élhessen, amivel méltó módon lakolhat meg. Nem panaszkodhatott. Csodálatos embereket, vezetőket, isteneket ismert meg. Akár ellenségei, akár szövetségesei voltak, mindegyikük szíve gyönyörű értéket hordozott, amiért készen álltak feláldozni saját életük. Ennél pompásabb büntetést egy harcos, szörnyeteg, el sem képzelhetett magának. Élete Karna-ként már maga ajándék volt.
- Meg se szólalj, gyermekem! Érkezésem, halálod, s tán, születésed előtt, tudtam, vissza fogod utasítani az ajánlatom. – Sóhajából a fájdalom tükröződött, sem, mint a sértettség. - Amilyen kitartóan kérted szörnyként segítségem, olyan makacsul utasítod vissza a halhatatlanságot emberként. – Kedvesen mosolygott rá. - Sokat változtál. Nemes lélekké váltál, Karna! –
- Miként ehhez te magad is hozzá járultál, atyám! – Hajolt meg előtte. Nem felejtette el az átok részét képezte a Napisten emberként születik újjá. Az ő testében, végig ott tartózkodott atyja fénye. A nap ereje, tisztasága biztos benne hatással volt arra, milyen lesz jelleme. A szörny ugyan tovább élt benne. Kegyetlen maradt a csatatéren és szomjazta a háborút. Atyja ereje és bölcsessége ellenére nem tagadhatta kicsoda. Nem is kísérelte meg. Elfogadta egy szörnyeteg. Tudta a háború élteti. Nem értett sosem máshoz. Épp ezért, nem maradhatott atyjával. Az uralkodás nem tenné boldoggá. Szolgálatra született. Arra, hogy hadurakat, harcosokat kísérjen. Tudta, hogy előbb, vagy utóbb elérnék, újra hadba szálljon. Emiatt nem maradhatott atyjával.
- Sokat gondolkoztam, mit tehetnék az ügyedben. – Lépett beljebb. Kérően emelte fel karját, ne szakítsák félbe. Az üres helység fénnyel telt meg. Szürke, ódon, kőfalak mindenfelé. - Rádöbbentem, nem marasztalhatlak semmivel. Büszke szörnyeteg vagy! Harcos, akinek vérében izzik a tettvágy! Káosz, pusztítás, háború…- Sorolta teljes közönnyel. Karjait enyhén eltartotta magától. Hosszú léptekkel, egyre kisebb köröket írt le körülötte. Egészen addig sétált, míg közvetlen előtte állhatott meg. Rögtön térdre borult az isten jelenlététől. Fejét a földnek szegezte, karjait az isten lábai elé helyezte.
- A stratéga és kegyetlen harcos tökéletes keveréke vagy. Mestermű! Vétek lenne, ha engedném, újabb élet szennyezze a jellemed! Azt sem tehetem, bezárlak palotámba jogos örökösömként, s egy életre kényszerítlek, melyre nem vágysz. – Megdöbbent, amikor a napisten mellé guggolt, majd egyenesen álla alá nyúlt és megemelte fejét. Kényszerítette belenézzen a ragyogó mézbarna szemeibe. Tanácstalanságot látott benne tükröződni. A napisten küzdött az érzéseivel.
- Mond, gyermekem! Mit kéne tennem? Mi tenne végre boldoggá? – Hirtelen szóhoz sem jutott a döbbenettől. Istent még sosem látott ennyire emberinek, törékenynek, őszintének. Az atyját sem látta soha, ennyire elveszettnek. Tudta, hogy ő okozta a fájdalmát. Hibás volt abban, hogy a napisten szomorú. Az életét élte. Ismerte. Mindenkinél jobban tudta mi jár fejében. Biztos volt benne, hogy tudta, mi lesz válasza.
– Atyá…-
- Ne folytasd! Az önfeláldozásodról hallani sem akarok! – Halvány mosollyal könyvelte el, igaza lett. Az elé tartott tenyérre engedelmesen lehajtotta fejét. A napisten ekkor felegyenesedett. Az ajtó felé sétált. - Nálam nincs gyógyír nyughatatlan szívednek, Karna! Azonban érkezett valaki, ki beszélni óhajtana veled. Rajtad áll a többi! – Szélesebbre tárta az ajtót. Kiláthatott a fényáradatban úszó csarnokba. Egy hatalmas férfi állt épp vele szemben. Nem pusztán termete, tekintete is átható volt. Méterek választották el őket egymástól, de perzselő pillantását, így is érezte magán. Kék szemei szinte izzottak. Lángvörös haja, mint parázsló vértenger omlott vállára. Felkeltette érdeklődését.
Kihúzta magát, majd atyja mellett tiszteletteljes hajlással sétált el. Belépett az aranyló csarnokba. Ekkor szembesült először kinézetével. Bőre hófehér volt, akár haja. Sem páncél, sem fegyver nem volt nála. Ellenben finom, nehéz selymet és drága ékszereket viselt magán. Tudta ez atyja ajándéka, melyért hálás volt.
Figyelmét látogatójának szentelte. Rezzenéstelen arccal állta fürkésző pillantását. Maga sem tett másképp. Felmérte a férfit. Arra a következtetésre kellett jutnia, nem pusztán távolról keltett riadalmat. A távolság csökkenésével fenyegető kisugárzása tovább erősödött. Szörnyeteg! Tisztán érezte. Számtalan alkalommal keltett vele riadalmat közelében. Az emberek sikolya végtelen boldogsággal töltötte el. Élvezte rettegtek tőle. Menekült előle mindenki. A bátrabbak, pedig hamar elhullottak. Legyőzhetetlenné tette a magán viselt ezer páncél. A halandók félelme ezt az illúziót tovább táplálta. Saját dicsőségében úszott, melyet atyjának köszönhetett. Mára már nem vágyott erre a vérrel szerzett hatalomra. Szörnyeteg volt, imádta a pusztítást. A csata, háború, harc volt a szülőföldje. Szomjazott a küzdelmekre, de nem tört uralkodói babérokra. Másokat leigázni, kormányozni, akarata alá kényszeríteni. Elítélte. A háború számára már mást jelentett. Valamiért küzdeni, amiben hisz, vagy akiben hisz. Tisztességes küzdelemben összemérni az erejét mással. Érezni az egymáshoz csapódó pengéket. Hallani a fém szikrázó csattanását.
Valamiért a csatatér elevenedett meg előtte. Átjárta az izgatott várakozás. Azaz adrenalinnal túlfűtött pillanat, amikor először látod meg az ellenséged és rádöbbensz, végre igazi, életre menő harcban lesz részed. Kellemes meglepetésnek találta. Az idegen meg sem szólalt, de már igen heves érzéseket váltott ki belőle. Köszöntésére illendően összetette tenyereit és meghajolt előtte. Atyjával ellentétben nem mutatta jelét, hogy zavarná az álmosás, ám annál határozottabb hangon megszólaló férfi. Arra sem rezdült egyetlen arcizma, könnyedén mutatkozott be szörnyetegként.
- Karna. – Biccentett felé. - A nevem Ninurta, ámbár itt Naraszihma-ként ismernek. Azért érkeztem, hogy megkérjelek és rávegyelek, hogy legyél a fegyverem. – Mérhetetlen nyugalommal beszélt. Sem izgatottságnak, sem feszültségnek nem adta jelét, így ő sem kapkodott. Nem tett, vagy említett olyat, ami miatt kellemetlenül kellett volna éreznie magát.
- Örvendek a szerencsének, Ninurta, vagy Naraszihma? Melyik félként érkeztél? – Halvány mosollyal fordult vele szembe. - S engem, melyik félként kívánnál elvinni fegyverednek? –
Felcsigázta az érdeklődését, vajon, milyen válasszal szolgálhat. Sok mindent eldönthetett ez az egyetlen kérdés. Halványan elmosolyodott a reakción. Atyja nyomába sem érhetett tárgyalás tekintetében, de őszintesége és egyenessége lenyűgöző volt. Áthatott a nyers erő minden szavát. Annak ellenére a látszat épp arról árulkodott, pillanatokon belül elalszik. Néhányan bizonyosan sétáltak a mutatott arckifejezés csapdájába.
- Bármely nevemet is használom, én vagyok a név mögött! És saját magamként érkeztem. Nem egy felvett szerep, vagy másik félként. Én szeretnélek elhívni, vinni fegyveremnek. Valamennyi nevemmel. – Félre döntött feje megpiszkálta kíváncsiságát, ugyan, még mit fűzne hozzá. - Nem egy panteonhoz tartozóként, hanem egy személyhez tartozóként. –
- Ebben az esetben, kérlek, áruld el, mit kívánsz tőlem, mint fegyveredtől és partneredtől! – Mutatott maga elé, hogy sétáljanak egyet. Remélte atyja nem veszi sértésnek. A választás jogát átruházta rá, így magánügyének vette a beszélgetés további menetét.
- Hogy legyél a társam. Hadisten vagyok, és azt szeretném, hogy küzdj velem a harcaimban, legyél része az életemnek. – Halkan hümmentett. Arcán ugyan nem látszódott, de erősen foglalkoztatták az apró betűs mondatok. Tartott tőle elhúzzák orra előtt a mézes madzagot, így óvatosságra intette magát.
- Miként lehetnék részese mindennek? – Háta mögött összekulcsolta karjait, jelezve, valóban odaadó hallgató partner. Abba nem szólt bele, merre indulnak az aranyló fényben úszó kertben. Apja érzékelhette kiértek, mivel a vakító világosság fokozatosan megszűnt. Nem bántotta szemüket az egész teret beragyogó nap. Ebben a barátságosabb fényviszonyban észlelhette Ninurta tekintetét, melyet zokszó nélkül viszonzott.
- A legbiztosabb módja, ha újra megszületsz és születésed után, magamhoz kötlek fegyveremként. Kapcsolat lesz közöttünk, ami egy életre szól, te a fegyverem, én pedig a forgatód. A dolog hátulütője, hogy, ha újra megszületsz, nem fogsz emlékezni arra, hogy ki vagy. Visszatérhetnek az emlékeid, ám ez nem törvényszerű. –
Aprót biccentett a hirtelen hallgatására. Megköszönte a neki szánt gondolkozási időt. Valóban szüksége volt rá. Az elhangzottak nem tántorították el. Ennél rosszabb helyzetben is találta már magát és akkor nem társként hívták. Az emlékei, identitása elvesztése, szintén nem félemlítette meg. Az egyetlen kérdőjel fejében a kötés fajtáját érintette. Valamint a kötelezettségeket, mellyel járt. Addig rendben, harcban használja, de amikor nincs szüksége a szolgálataira, mi lesz vele?
- Az említett kötést, miként kell elképzelnem? – Azonnal érkezett a válasz.
- Láthatatlan kötelék, ami a lényedet az én lényemhez köti. Ezen a kötésen keresztül szólíthatlak, ahogy te is szólíthatsz engem. Valamilyen szinten egymás részeivé válunk. – Finoman megdörzsölte állát. Felnézett az aranyló égboltra.
- Mi történik, amikor nem vonulsz hadba? Milyen sorsot szánnál nekem békeidőkben? – Hátán fagyos fuvallat suhant végig. Nem volt a tétlenség szülötte. Elméjét ugyan csiszolhatta ezekben az időkben, de teste és szörny lelke ordított a harc után. Lelke rejtett, sötét fele hevesen tiltakozott, ám nem engedelmeskedett a kényszerének. Megfogadta, követni fogja az elveit, vagy éppen azt, akinek céljait magáénak érzi. Jelen esetben még nem döntötte el, egyezhetnek elképzelései a mellette vigyorgó férfivel.
- A felkészülési idő sem árt. Mind szellemi, mind fizikai téren. Ahogy a korral is kell haladni. Ráadásul több panteon tagja is vagyok. Rövidebbek sokszor ezek az idők, mint a macska szeretné. Háborúknak, viharoknak, tudásnak, alvilágnak is istene vagyok. Úgy hiszem pontosan tisztában vagy vele te is, hogy egy-egy csata nem csak a csatatéren kezdődik el, hanem már jóval korábban. Nem csak a fizikai erőnlét dönti el egy küzdelem végkimenetelét, nem csak a varázserő, hanem az elme élessége is. Legalább olyan fontos az egyik, mint a másik. –
- Tehát számítanál a véleményemre és tanácsaimra… - Jegyezte meg halkan, mintha csak magának jegyezné meg, milyen konklúziót vont le az elhangzottakból. A lényegre törő, tömör válaszon elnevette magát.
- Kedvelem az egyenességed! – Arra kérte a férfit meséljen magáról. Végső döntése előtt, mindenképpen szeretett volna többet tudni róla. Azt említette a személyéhez kötné, vagyis arra volt kíváncsi. Nem tartotta fontosnak rangot, vagy származást. Az sem tántorította el szörnyeteg. Maga volt az élő, pontosabban már halott példa, megtéveszthető a szem, ha nem takar éles elmét, ami a függöny mögé kíván tekinteni. Saját bőrén tanulta meg, ne higgyen a pletykáknak, szóbeszédeknek, intelmeknek. A férfi megérdemelte az esélyt.

IC-ért, segítségért, előolvasásért köszönet Chicchan-nak, Mei chan-nak és Nao-nak. :3

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Komoki Daniel Hiroto - Namru
« Válasz #1 Dátum: 2017. Dec. 18, 19:56:37 »
Üdvölet! :hippy:

A képességre kiterjedő részt jól kibontottad, beszintezted. Az okát is alaposan megmagyaráztad izgalmas háttértörténetekkel, szóval elfogadom a pályázatodat.

Ne felejtsd el felvezetni az adatlapodra! ^-^