Szerző Téma: Tantermek  (Megtekintve 1481 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tantermek
« Dátum: 2014. Júl. 04, 12:07:50 »
Az Akadémia főépületében találhatóak meg az elméleti oktatások termei. Ezek általában nagyobb előadóhelyiségek, ahol egyszerre több csoport is kényelmesen elfér. Külön helyisége van a démonmágia elmélet, a shinigami történelem, valamint a hollowismeretek tantárgyaknak.

A történelem előadó falaira különféle térképek vannak felfüggesztve. A tanári katedra mögötti tábla elég kisméretű, azonban nincs is rá égető szükség, hiszen Ashihei sensei sosem használja, a diákoknak mindig maguknak kell jegyzetelniük. Az egyik legvilágosabb terem, ahova a tanulók általában boldogan ülnek be.

A démonmágia elmélet tantermének falai teljesen üresek, a tanár asztala mögötti falon helyezkedik el a legnagyobb tábla az épületben. Ezt - sajnos? - ki is használja Okuma sensei: egy-egy előadás alkalmával rendszeresen teleírja az eszközt, gyakran többször is...

A hollowismeretek tantárgy előadótermének falait a legkülönfélébb ábrák borítják: ezek közt megtalálhatóak a lidércek fejlődését, a leghírhedtebb hollowkat és magát Hueco Mundo-t bemutatóak egyaránt. Kevés ablak van a helyiségben, így ez a legsötétebb - és leghűvösebb - tanterem.


« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 30, 22:29:26 írta Kon »

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jún. 21, 20:19:40 »
Modernizációs tervecskék * w *

Nigyi-nagyon réges-régen járigáltam már a Lélektovábbképzigélős Akadémiácskán, ami már csak azért-mazért sem épp a legokoskásabb döntésecske tőlem, mert így nem tudigálom, az ide járogálásom alatt kitalálgált fejlesztési ötletecskéim mennyiben szorulgálnak modernizációcskára, ráadásul Yukio-nii-chant sem siekrülgélt meglátogatgálnom, pedig-medig már milyen régóta ide járigál, akkoriban kezdigélhette, mikor én kipi-kapitányocska lettigéltem, annak meg már több évecskéje, és ez nem igazán-migazán jó testvérkéhez illigélő dilgi-dolgocska, hiszen-miszen nem tudigálok vele rendeskésen foglalkozgálni, pedig én nagyon-magyon szeretgélnék ám. T.T De azt is szeretgélném, hogy kiegészítőskés órácskák nélkül kapigálja a legmagaskásabb minőségecskéjű képzésecskét, ami az idejétmúlt felszerelgetésecskével nem igazán-migazán megvalósítgálható, pedig már amikor végezgéltem, eltervezgéltem, hogy mit és hogyan fogigálok felújítgálni és megcsinálgálni, hogy a gyakorlatocska és elméletecske kiegyensúlyozottkás lehetgéljen és ténylegeskésen minőségecskés legyigéljen maga a gyakorlati okítgatásocska is, nehogy nekem elhulligáljanak a frissecskésen végzettkések a legegyszerűbbecske feladatocskákon, mert az biza-miza szomorkás gindi-gondolatocska, szóval-móval rengetegecske dolgocskánk lennigélne ittecske, és ezt jobb lennigélne, ha személyeskésen felügyelgélném, mert tudigálom, hogy nővérkém is foglalatoskodgál ezzel a szibi-szabadidejében, de nem szeretgélnék másokat arra kényszerítgélni, hogy hagyigálják ott a meglévős kísérletecskéiket ezért-mezért a projektecskéért. > . <
Az állapotfelmérésecskére viszont nem merigélek a siki-sok technofóbocska öregebb lelkecske közé tabletecskét hozigálni, mert anyuci is mindig azt mondigálja, jobb a békességecske, így maradgál a jegyzettömböcske, meg persze hűséges robopillécském, aki úgyis elkészítgéli a felvételecskéket, amiket én szeretgélnék, és még csak nem is feltűnőcske, legalábbis szerintem a szivárványocska minden színében játszigáló és színváltigáló szárnyacskák igenis menőcskék, és nem jelentgélhetnek pribi-problémát, mikor a tanoncocskák egy része még rendeskés pokolpillécskét sem látigált, tehát-mehát erről az eszközöcskéről nem vagyigálok hajlandó lemondigálni, pláne mikorkásan így tartigálhatom a leghiti-hatékonyabbacskán a kipi-kapcsolatot az osztagocskámmal. ˘ ^ ˘
Picit furi-muri úgy belépigélni az Akadémiácska területecskéjére, hogy nem izgulgálok egyáltalán, miközben a jegyzeteimet nézigélem, hogy mit kelligél ellenőrizgélnem a tervezgélt fejlesztésecskékhez, és persze-mersze, hogy ilyen rövidke idő után haoriban térigélek vissza, miközben a csoportka, akikkel együtt kezdigéltem, még éppencsak végzőskék, és már a harcművészetecskékből sem csak-csupán kegyelemből mennigélnék át, mert igenis tanulgáltam és gyakorolgattam, hogy ténylegeskésen mendegéljen, elvégre kipi-kapitányocskaként a saját jól felfogigált érdekecském kiemelkedőcskén teljesítgélni és mindenhez értigélni legalább alapocska fokocskán. :arrogant: Régi-mégi okítgálóim meg is döbbengélnének, ha látigálnák, mennyi mindent tanulgáltam titi-tapasztalatocskák útján és nem az elavulgált órácskáikon, de persze-mersze ezt jobbacska lennigélne nem hangoztatgálni, mert a végén még megsértődgélnek, az pedig nem szindi-szándékocskám, végtére is segítgélni szeretnélném az új tanulócskák oktatásocskáját. :o Az udvarkán keresztülhaladgálva alaposkásan megszemlélem a diákocskák tivi-tevékenységecskéit, illetve a gyakorlóterepecskén lévők mozdulatocskáit és igyekszem-migyekszem figyelgélni, mit is csinálgálnak pinti-pontoskásan, na meg milyen utasításocskákat kapigálnak, és már örülgélek is, hogy Yuko-nee-chan gépezetecskéinek fejlesztgélése a végsőcske stádiumocskában jár, és nem sokára hiszi-használhatócskák is leszigélne az Akadémia tanulgálóinak szimi-számára, mert sokkal-mokkal jobban megyigél majd, ha egyedi ütemecskében tudigálnak haladgálni, mint a megszabigált sztenderdecskék alapján. * w * Mindenecske esetecskére feljegyezgélem magamnak a látigáltakat, hogy ne csak Sinus nevecskére keresztelgét pillécském készítgéljen dokiskákat az itteni megállapításocskáimról, de mai prigi-programocskának elsősorocskában a tantermecskéket tervezgéltem felmérigélni, így igen-migen himi-hamar az épületecske felé veszigélem az irányocskát, hogy jobban körül tudigáljak nézigélni odabenn is. * w *
A kili-kellemeteskés időjárásocska miatt még a folyosó ablakocskái is ki vannak nyitogálva, így onnan is áradozgál befelé a kinti himi-hőmérsékletecske, ami sokkalta jobbacskává teszigéli az idebenti nézelődgélést, és én is elszántigáltabban veszigélem az irányocskát az első tini-tantermecske felé, miközben meglazítgálom a kapcsocskát az irattartócskán, hogy kicsereberélhessem a felül lévőskés lipi-lapocskákat, amiket már kitöltigéltem, és folytatgálhassam a felmérigélést a bentre vonatkozgáló ívecskékkel, csak azzal-mazzal nem szimi-számolgáltam, hogy a szellőcske kikapigálhat a lipi-lapocskák közül-mözül egyet-kettőt és elvihetgéli távolkásabbra. :O.O: Ezért-mezért utálgálom ezeket a kőkorszakocskába tartozgáló felszerelésecskéket. T – T
 - Bicsi-bocsánat, felvennigélnéd azokat nekem, mielőtt odébb viszigéli őket a szellőcske, mert nem sziri-szeretgélném, ha elveszigélnének, mivelhogy nigyi-nagyon finti-fontoskás jegyzetecskék > . <
– szólítgálom meg az egyik világos hajú lánykát, aki épp a közelkében van, miközben én a körülöttem lévőcskéket pribi-próbálgálom összeszedegetni, hogy vissza tudigáljam majd rendezgéli őket egy kipi-kupacocskába és vissza az irattartó csatocskája alá. Mikor ezzel megvagyigálok, azonnal odashinpi-shunpozok az ismeretlenkés tanulócska elé, hogy ha még nem szedigélte össze a közelében lévőcske lapocskákat, segítgéljek neki, mert hát rimi-remélem, azért segítgél és nem hagyigál teljeskésen magamra, bár shinpi-shunpoval meg tudigálnám oldani nigyi-nagyon hamarkásan, csak akkor-makkor is túlzottkásan sok mici-macerácskával járigálna, és nem sziri-szeretgélném feleslegeskésen vesztigélni az idő-midőmet, mikorkásan az osztagocskámban is szükségecske lehetgélne rám, bár azért-mazért abban bizogáltam, hogy összefutigálhatok majd öcsikémmel, de ez úgy látszigál, nem jönigél ma össze-mössze. T – T
 - Köszi-möszi a segítséget, a nevecském Yoriko, és ezek a papírkák egy kutatásocskához leszigélnek majd nigyi-nagyon fontoskásak, szóval-móval nigyi-nagyon sok időcskét spórolgáltál nekem azzal-mazzal, hogy összeszedigélted az ide esigélteket ^ w ^
– köszöngélem meg a segítségecskét, mert apuciék azt tanítgálták, hogy így illik, meg egyébként is, és ha már háláska vagyigálok, bemutatkozgálni is ellene, csak sajna-majna a nyugati és midi-modernecske szokásocskáknak megfelelgélő kézfogásocskára most nincs szabad kacsócskám, így egy aprócska meghajlásocskát produkálgálok, mert errefelé mégiscsak így lennigélne hagyományoskás, és tipi-tapasztalatocskáim szerint a korabeli személykék éppen úgy lehetgélnek 1, mint 100 éveskések, szóval-móval ez így megállapíthatatlankás. :o - Mondigáld csak, lenne kedved segítgélni nekem pici-micit többet is? Nem túl bonyolultkás, csak piri-pár kérdésecske, kezdigélve azzal, hogy mióta tanulgálsz itt, mennyi időskés vagy, az Emberek Világában születgéltél-e vagy Soul Society-ben, és hasonlócskák, és még csak az sem biji-bajocska, ha nem látigálsz még bele az itteni működésecskékben, nekünk minden adatocska hasznoskás, és ez számodra nem járigál semmilyenke elköteleződésecskével sem, színtisztácskán szakmai és tidi-tudományoskás kíváncsiságocskáról van szó ^ v ^ – magyarázgálom lelkeskésen a Yuko-nee-chantól tanulgált rókamosolykával, mert végüliskésen ez egy rimi-remek ötletecske, bár nem tervezgélem az összes-mösszes diákocskát megkérdezgélni, de ha mai segítgélőmön kívül Suzu-channak és Yukio-nii-channak is felteszigélek majd hisi-hasonlócskás kérdésecskéket, akkor máris leszigél majd referenciáskás pöti-pontocskám, amiből kiindulgathatok majd a tervezetecskéim előtt-melőtt. * w * Kizbi-közben az innen megszerzigélt iratocskákat is sikerülgél berendezgélnem a többi közé, és ismételtecskén visszapakolgálom őket a kapcsocska alá, hogy ezúttal ne szökigélhessenek meg előlem, mert azért-mazért az már mégis mindenkének a teteje lennigélne – ahogy-mahogy a felnőttek mondigálják – ha még ezek után is megpribi-próbálgálnának meglépigélni előlem, miközben én csak javítgálni szeretgélném az itteni felsziri-szerelésecskéket.
– Nos, benne vagyigálsz? Tudigálom, hogy ez így hirtelenkésen sokacskának tűnigél, de nem maradgálsz le óráról, vagy ha igen, tudigálom neked hivataloskásan igazolni, és a pótolgatást is meg tudigálom neked oldigálni, ha van még órácskád, bár ilyenkor az már nem nagyon szokigált lenni, csak nagyon kevéske, de ha nem szeretnéd, az sem muszájkás, csak gondolgáltam, hasznoskás lennigélne, ha diákocska észrevételeicskéit is beemelgélném a kutatásocskáimba, mert mióta én ide járigáltam siki-sok mindenke változgálhatott már... * w *” – teszigélem hozzá gyirsi-gyorsacskán, nehogy úgy érezgélje, kötelezgélő lennigélne számára a részvételecske, bár én nigyi-nagyon szeretgélném, ha lennigélne rendeskés referenciácskám a saját és Tsuki-nee-chan észrevételkéin kívül-mívül, mert mi azért-mazért magasabb fokocskán művelgéltük a modern technológiácskák alkalmazgálását, mint sokacskán még a 12. iszti-osztagocskában is, szóval-móval jó lennigélne egy függetlenkés visszajelzésecske a tervecskéimről. > . <

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jún. 22, 18:17:05 »
||Az ismerkedéshez E/1-es narrációra váltottam, így valamivel egyszerűbben fejezem ki magam:3||

Modernizációs tervecskék :o

Az első nap az Akadémián... Mit ne mondjak nem úgy sikeredett, ahogy én azt a hétvégén eltervezgettem magamnak. De ne is itt kezdjük. Talán ott kellene kezdenem, hogy a felvételit követően egy bácsi feltett nekem egy eldöntendő kérdést.
-Igénybe kíván venni diákszállást? - Ez a részlet meg sem fordult a fejemben, de ekkor körvonalazódni kezdett az emlékeim között egy még aznap reggeli incidens, méghozzá hogy Koizumi asszonyság azt mondta, hogy meg ne lásson, amíg nem végzek az Akadémián, így a bácsi kérdését egyelőre félretéve létfontosságú kérdést tettem fel neki.
-Mennyi időt kell az Akadémián töltenem? :o - Életmentő kérdés volt számomra, mire ő bőszen elkezdett számolgatni a virsliujjacskáin. 
-A legtöbben végig járnak hat egész tanévet. 
-Óh te jó istenke! Igen, akkor szeretnék diákszállást! - Mindez történt péntek késő délután, azóta meg rengeteg minden más történt már. Példának okáért sikerült egy egyszemélyes szobácskát eltulajdonítanom magamnak, méghozzá a második emelet legvégén lévőt, amelyről azt pletykálták, hogy szellemek jártak oda. Badarság, MI vagyunk a szellemek... Hogy lehetnek tanult emberek ilyen babonásak? Aztán az is feltűnt, hogy éhes vagyok, miért is ne, ez még aznap késő este. Esélytelen volt, hogy legalább valami boltszerűt nyitva találjak.  A diákszállónak volt egy saját konyhája is! Teljesen le voltam nyűgözve, ugyanis annak ellenére, hogy mennyire felszereletlen volt, annyira sok mindennel volt tele pakolva a szekrény. *-* Például a magasan lévő polcokat egytől egyig telerakták alap dolgokkal, mint liszt, vagy fűszerek, vagy cukor, és tömérdek mennyiségű konzerv! A két nagyobb hűtő teljesen másképp funkcionált, az egyikben húsok, felvágottak voltak - ezt egyből be is csuktam! - míg a másikban a szezonális zöldségekből gyümölcsökből volt rengeteg, meg persze tej, vaj, tojás és minden egyéb, ami a másik hűtőbe nem mehetett. Volt még egy kisebb hűtőszekrény, aminek az ajtajára hatalmas nagy papír volt ragasztva: "Jelezd, hogy melyik a tied, különben nem biztos, hogy nem eszi meg más :p". Kinyitottam, és ételhordókat, meg szépen be fóliázott ételeket találtam, mindegyiken egy-egy névvel. Egyáltalán nem lepődtem meg, a kollégiumok is hasonlóképpen működnek az élőknél!
Tovább nézelődtem, hogy mégis mit készíthetnék magamnak. Úgy döntöttem végül párolok, egy kis zöldséget, meg sütök hozzá rántottát. Viszont valamilyen oknál kifolyólag sztárséfnek képzelhettem magam, azáltal, hogy a kaja elkészíti saját magát... Az egyik serpenyőbe egészben kerültek bele a tojások.. Héjastól! Míg a másikba hámozatlanul különféle zöldség: répa, uborka, kukorica, borsó - ezeket persze kivettem ám a konzervből 8) ! Majd vártam a csodát... ami persze nem jött, így aztán úgy ítéltem meg, hogy minden kész van. Ettől furcsább vacsorám még életemben nem volt! Elképzelhetetlen volt számomra, mégis milyen sejtroncsolódáson ment keresztül a tojás, magashőfokon, olajban, így az mehetett egyből a kukába. A zöldségek kevésbé voltak vészesek, kicsit megpirtyantak, viszont az ízük olyan fertelmesre sikeredett!!! Így az estémet megkoronáztam egy vajas sajtos szendviccsel inkább! 
A hétvége folyamán a legtöbb probléma forrása a konyha volt, többek között egy alkalommal elő kellett kapnom a poroltót is! 
Nem vagyok előítéletes, és nem mindegyikre igaz, de általánosságban a hétfő csak szörnyű lehet. Ez egy tény. Ettől teljesen függetlenül, viszont ennek tudatában vártam a hétfőt, az első tanítási napomat!  A hétvégén még direkt be is szereztem egy vekkert, hogy keltsen, és biztosra veszem, hogy beállítottam, azonban sikeresen csak az érzésre keltem fel aznap reggel. Semmi zaj, semmi csörgés. Szitkozódtam, mikor azt láttam, hogy már lassan kilenc felé halad a kismutató, nekem pedig nyolcra már réges-régen a teremnél kellett volna lennem.  Felkaptam az egyenruhát, és a sálamat és futottam, ahogy tudtam, és amerre láttam. Mert kérem szépen, ez pontosan így történt! Az egész területen egy nyamvadt térkép nem volt kitéve, de óra-állvány minden épület minden sarkánál ott díszelgett, de még csak egy fekete lepke se kísérne el oda, ahova menni akarok, pedig aztán nem egy mellett haladtam el. Negyed óra futkározással elértem, hogy a tantermek épületét megtaláltam, s az nem volt olyan hatalmas mondjuk, mint a szálló, így is szép termetesnek tűnt.
-HÁ! Gyerekjáték! Két perc és már a helyemen ülök 8) - Gondoltam én, de hát ez nem így sikeredett. Még nagyjából tíz húsz percet azzal töltöttem, hogy mászkáltam fel s alá, de mind hiába, mert nem tudtam, hova kell mennem, amikor is teljesen feladva a próbálkozást, úgy határoztam visszamegyek a szállóba és üvöltözök egyet a párnámmal. Ekkor pedig ugyanott akartam kimenni, mint ahol bejöttem, viszont csak most tűnt fel az épület portája. - VOLT PORTAA?!?!? - tátogtam, és imitáltam mintha ordítoznék, de persze nem akartam hülyét csinálni magamból. 
-Khm. -Köszörültem meg a torkom.- Elnézést, megtudná mondani, hogy nekem hova kell mennem? - Az úr szép komótosan felém fordult, nyakában lógó szemüvegét annál is lassabban feltette az orrára, és még meg is igazította, majd rám emelte a tekintetét. 
-Neve?
-Miwa Kyoko. Pénteken felvételiztem. 
-Aha. Első emeletre menjen fel azon a lépcsőn. Vele szemben a tanterem a maguké. - Mire végzett a mondatával már ott sem voltam. - Önnek is viszlát.
A teremnél gyorsan kopogtattam, egy hölgy hangja szólt ki, hogy bemehetek, mire félrehúztam az ajtót -közben nagyot nyeltem-, és belépdeltem a terembe.
- Elnézést, tanárnő, hogy késtem, a fránya ébresztő nem akarta, hogy pontos legyek. 
-Mint látja, nem magácska az egyetlen késő. Sajnálatos módon, ez egy eleinte igen gyakori fenomén. Mindazonáltal magán fogom tartani a szememet. És ne csináljon ebből rendszert, az isten szerelmére! - Az asztala felé fordult, előkeresett egy papírt. - Írja fel a nevét a táblára, és mutatkozzon be a többieknek, ugyanis erről is lemaradt. - A krétáért nyúltam, és felfirkáltam a nevemet, közben a tanár a tábla felé kukkantott, és a papíron feltehetőleg mellettem írt néhány szócskát. 
- A nevem Miwa Kyoko, 14 éves vagyok. Ha jól tudom, Észak Rukongai 10. körzetéből érkeztem :o Yoroshiku. - Meghajoltam, majd a tanárnő intett, hogy foglaljak helyet. Letörölte a nevemet, és felfirkálta a táblára, hogy Soul Society ismeretek. 
- Ez a tárgy, amire maguk mind beültek … - Olyan unalmas volt, de azért még az elején kénytelen voltam jegyzetelni. Támasztottam a fejemet és szinte szétfolytam a padon, mire fél tizenegy lett, és befejezte a beszédét a nőci. Nem tudtam meg a nevét, de ha mondta se figyeltem volna rá. 
A második óránk egyelőre csak elméleti síkon tanította a kidou használatot, de ennél sem kellett túlságosan megerőltetnem magam. Néhány Hadou és Bakudou idézését kellett lekörmölnünk. Majd újra, majd már saját emlékezetből, addig amíg vagy hat hét oldalt nem töltöttünk meg csak az idézéssel, aztán a mechanikájukról tanultunk. Példaképpen a tanár bemutatta az egyik technikát egy bábun. 
- … Első számú Hadou: Shou! - a bábu pedig nekiütközött a szemközti fal elé kifüggesztett hálónak. - Na mi a vélemény? - Vártam a többiekre, hátha valaki bizonyítani akarna, de nem voltak feldobva, meg már mivel lassan ebédidő következett, így mindenki csak a háta közepére kívánta az órát. 
- Jól hallottam, hogy direkt úgy mondta az idézést, mintha raccsolt volna? - kérdeztem a tanártól.
- Pontosan! Ha pontosan az idézetet ismételtem volna el, akkor a bábu az épület túlsó végében állt volna meg csak, vagy még ott sem, inkább csak a parkban. Megegyezhetünk abban, hogy én azért már értek a kidou idézéshez, ezt a technikát akár idézés szövege nélkül is képes lennék azonos erővel használni, mintha pontosan mondom el a szöveget. Viszont! Ha rosszul mondom, akkor nagyon gyenge lesz. Mindennek az alapja, a pontosság és precizitás. Valaki be szeretné mutatni a bábun a technikát? - Ezt az esélyt már kihagytam, az edzőteremben úgyis gyakorolni fogom később.
Az ebédszünet teljes háromnegyed órás volt, ezután a csoport akiket folyamatosan követtem, arról kezdett beszélni, hogy testnevelés szerű óránk lesz, illetve hogy alig várják már. Nem értettem mit lehet várni rajta. Visszavittem a tálcám, és mögéjük szegődtem ismét. Át kellett öltöznünk az órára, méghozzá olyasmi ruhába, mint ami régen az emberi világban volt használatos testnevelés egyenruha gyanánt. Kicsit feszengtem, mert itt nem csak kizárólag velem egykorú diákok jelentek meg. Azt feltételeztem, hogy egyáltalán nincs is kor kikötés a felvételinél.
Mint utólag kiderült, ez az óra nem kimondottan testnevelés óra akarna lenni, hanem egy shunpo specifikus óra, ahol a shinigamikra jellemző, gyors helyváltoztatás technikáját kell elsajátítanunk. Tovább a tanár személyes véleménye szerint növelni kel la staminánkat, mert puhányok vagyunk :| 
Az első óra futásból állt, ami szerencsémre már nem esik túlzottan nehezemre az elmúlt egy hónap után. Szép egyenletes tempóban lefutottam mind a két órát, és igazából csak a végére fulladtam ki, amikor már arra utasított minket a tanár bá, hogy próbáljunk meg minél nagyobb koncentrációval futni, és esetleg feszegessük a shunponkat, akármit is jelentsen ez. Nagyon hamar - két nagyobb shunpo-lépéstmegtéve, ahogy ő nevezte-, ki is dőltem a kispadra. Voltak nálam sokkal hamarabb kihullott csoport társaim, és egy néhány olyan is aki, csak kétszer ennyi lépéstől borult a padra. Tudtam, hogy középmezőnyben vagyok, és annak ellenére, hogy a kidoukhoz értek a leginkább, minden egyéb gyengepontomra és hangsúlyt kell majd fektetnem, mert az egyensúly az már félsiker.
Az óra után átöltöztem, és úgy döntöttem megismerkedek a tereppel, így a tantermek irányába indultam meg. A folyosókat róttam éppen, amikor feltűnt szemből egy alul shinigami egyenruhájú, rajta azonban fehér köpenyt viselő kislány, akinek ritka halvány zöld haja van. Remélem nem tűnt fel neki, hogy egy picikét megbámultam, egyrészt a szokatlan külseje miatt, másrészt pedig mert nem saccoltam többnek, mint durván 10 év, de már shinigami... sőt valami egyedi ranggal rendelkezhet a haoriból ítélve. Nagyon bőszen írosgatott a lapocskáira és éppen csak egy pillanatra hagyta abba, amikor a nyitott ablakon keresztül érkező hatalmas szellő elfújta megannyi lapját, mindet másfelé. Az egyiket pont az arcomba, amitől olyan szinten megijedtem, hogy halkan felnyikkantam. Kapkodva a kezeimmel gyorsan elkaptam a szemem elől, mire a lány megszólított. 
- Bicsi-bocsánat, felvennigélnéd azokat nekem, mielőtt odébb viszigéli őket a szellőcske, mert nem sziri-szeretgélném, ha elveszigélnének, mivelhogy nigyi-nagyon finti-fontoskás jegyzetecskék > . < 
- Persze! - néztem el magam mellett, és az újonnan tanult shunpo-lépéssel az egyik kósza lap mellett teremtem. Mit ne mondjak ez már tényleg az erőm legeslegvége volt, így az elhatározásaim, miszerint este én még gyakorolni fogom száznyolcvan fokos fordulattal a diákszálló fürdőjére változtak. Közben, hogy morfondíroztam egy pár lépésnyire a sarokban még feltűnt egy lap, ami nagyon valószínű, hogy ebből a kupacból kerülhetett ki, így aztán már most sokkal lassabban, de oda totyogtam, és nagy nehezen lehajolva érte felkaptam. Már három lap volt nálam 8) Közben a kislány a többi ötletem sincs mennyit már régen összeszedegette, és rendbe kezdte szedni őket, miközben felém haladt.
- Köszi-möszi a segítséget, a nevecském Yoriko, és ezek a papírkák egy kutatásocskához leszigélnek majd nigyi-nagyon fontoskásak, szóval-móval nigyi-nagyon sok időcskét spórolgáltál nekem azzal-mazzal, hogy összeszedigélted az ide esigélteket ^ w ^
Még csak most tűnt fel, hogy milyen nyakatekert mondat, és szószerkezeteket használ a magát Yoriko néven bemutató kislány.   
- Ugyan, nincsen mit egyáltalán! - Egész végig ahogy hozzám beszél, olyan ártatlan, és őszinte mosollyal teszi, hogy valami csoda folytán nem vagyok képes én magam nem mosolyogni, nem mintha nem lenne kedvem hozzá! :o Visszaadtam neki a papírokat, majd a hasonló incidenseket elkerülendő becsuktam az ablakokat. Nem mondtam ki hangosan, de azért azonnal megvolt a véleményem a felelőtlen takarító nénikről. El is felejtettem, nekem is illendő lenne bemutatkoznom! Teljesen bele is pirtyant az arcom a felismerésbe.
-Hupsz! Engem Kyokonak hívnak. - Mondtam alig érthetően, halkan, szinte egyszerre azzal ahogy ő elkezdte mondani azt a hosszú mondatot, aminek a végére már csak úgy voltam képes felfogni, mit szeretne tőlem, hogy a szavaknak egyedül a szőtövét, vagy a magját vettem figyelembe.
- Mondigáld csak, lenne kedved segítgélni nekem pici-micit többet is? Nem túl bonyolultkás, csak piri-pár kérdésecske, kezdigélve azzal, hogy mióta tanulgálsz itt, mennyi időskés vagy, az Emberek Világában születgéltél-e vagy Soul Society-ben, és hasonlócskák, és még csak az sem biji-bajocska, ha nem látigálsz még bele az itteni működésecskékben, nekünk minden adatocska hasznoskás, és ez számodra nem járigál semmilyenke elköteleződésecskével sem, színtisztácskán szakmai és tidi-tudományoskás kíváncsiságocskáról van szó ^ v ^ Nos, benne vagyigálsz? Tudigálom, hogy ez így hirtelenkésen sokacskának tűnigél, de nem maradgálsz le óráról, vagy ha igen, tudigálom neked hivataloskásan igazolni, és a pótolgatást is meg tudigálom neked oldigálni, ha van még órácskád, bár ilyenkor az már nem nagyon szokigált lenni, csak nagyon kevéske, de ha nem szeretnéd, az sem muszájkás, csak gondolgáltam, hasznoskás lennigélne, ha diákocska észrevételeicskéit is beemelgélném a kutatásocskáimba, mert mióta én ide járigáltam siki-sok mindenke változgálhatott már... * w *”
-Legyen úgy, viszont cserébe nagyon érdekelne, hogy mit szeretnél és hogyan módosítani majd. - Húzok az arcomra egy picit kajánul sikeredő, de őszinte vigyort. - Segítek neked, amennyiben tudok :D Igaz, ma volt még úgymond az első napom az Akadémián, de azon az alapon, hogy a szűz szemnek több minden feltűnik talán a segítségedre tudok majd lenni. - Ezt félig annak szánom, hogy magamat is meggyőzzem róla, hogy igenis akárkinek lehetek hasznos, akinek szüksége van rám! - Amúgy Miwa Kyoko vagyok, 14 éves. Az emberek világában születtem, és egy bő hónapja haltam meg. Mennyire sok kérdésed akad még? Csak mert lehet jobban járunk, ha becsüccsenünk egy üres termecskébe! - Érzem, ahogy a nyelvezet amit használ fertőz tudat alatt, tudatosan pedig annak tudom be az egészet, hogy szellemi szintre hozással próbálkozom. Közben rámutattam az egyik teremajtóra, ami ugyan csukva volt, de fogadni mertem volna, hogy erőlködés nélkül kinyílik majd. És milyen igazam is volt! Félrehúztam a tolóajtót, és előre engedtem Yorikot, és akkor kezdte el szúrni az oldalamat a felismerés, amikor elhaladt mellettem. Shinigami és fehér haori! Az első órán mintha lett volna róla szó, nade milyen kontextusban? Milyenben?! Ka...! Valami ka- kezdetű volt. Oh istenem csak olyankor nem emlékszem valamire, amikor szükségem lenne rá! Felnézek Yorikora, aki éppen nekem háttal letelepedett, és akkor mint egy fájdalom, olyan gyorsan ismerem fel a 12-es jellel egyidőben, hogy kivel is van dolgom.
- Te vagy... te vagy a 12. osztag kapitánya!? - Tudom nagyon jól, hogy nem illik mutogatni, de jelen pillanatban annál is bugyutábbnak érzem magam, minthogy ez cseppet is aggasszon. Mellesleg kérdésként és kijelentésként is sikeredett a meglepődésem. Odarohantam az asztalhoz, ami éppen mellette volt és felé hajoltam. - Úristen, akkor te rettenet erős vagy, igaz? Meg még az... de 12. osztag! Akkor meg valami hihetetlenül okosnak és kreatívnak is kell lenned!!!  HÁHH visszajött a szerencsém. Lesznek kérdéseim, de előbb intézzük el azt, amiért Yoriko taichou jött! Az mindennél fontosabb! Tehát? Milyen fejlesztgetésekről volna szó? - Láthatja a vigyoromon, hogy feltüzelt a szituáció. nem minden nap van esély attól tanulni, aki a legokosabbak dobogóin áll. Közben mintha újratöltődött volna minden, a mai nap során felhasznált energiám. Felkaptam egy széket, és gyors mozdulatokkal magam alá fordítottam az ülését, úgy hogy a háttámlájára tudjak támaszkodni a karommal.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 20, 14:33:34 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #3 Dátum: 2015. Jún. 24, 23:12:38 »
Modernizációs tervecskék * w *

Sokkal-mokkal kevésbé kell kapkodgálnom így, hogy tudigálom, a diákocska a segítségemre leszigél, és talán-malán nem hagyigálja, hogy a körülötte levődő papírkák kiszálldogáljanak az ablakocskán, bár nem hiszigélem, hogy akkorácska lenne a szellő-mellő, és én is szedigélem a lipi-lapocskákat, még shinpi-shunpot is használgálok, hogy gyirsi-gyorsabban mendegéljen, és úgy tűnigél, használkál is a dolgocska, mert himi-hamar összegyüligél az összeske a kezecskémben, amiben új ismerőském is nagyon nagyocska segítségemre vanigál, még akkorkásan is, ha csakcsupán néhányat szedigélt nekem össze-mössze. * w * Mikor a lapikák a kezecskémbe kerülgélnek, azon-mazonnal berakosgálom őket a kapcsocska alá, bár lehetségeske, hogy azért szökigéltek eddig is, mert tili-túlzottan sokacska kerülgélt egy kupacocskába, de hát nem szeretgélem eleve ezeket a régi-mégi kütyücskéket, és csak azért-mazért nem hívogálom őket kőkorszakicskának, mint a velemkorúkák, mert az történeticskésen pöti-pontatlanka lennigélne, de nem pici-mici mértékecskében, hanem eléggé nagyocskán, és a tudományoskás pontoskásság nekem azért finti-fontos. > . <
Beszédecském elején persze-mersze elkapigáltam Kyo-chan nevecskéjét is, mert mindig azt tanítgálták otthon, hogy figyelgéljek a környezetecskémre, meg a körülöttem lévőcske emberkékre, meg ez amúgy is kötelességecském, mint a juunibantai kipi-kapitányának, elvégre a megfigyelésecske az egyik legfinti-fontoskásabb dolgocska, amihez a hallás utáni infócskák megjegyezgélése is hozzátartozgál, és nem szabadgál kizárólagoskásan egyetlen érzékecskére koncentrálgálni, amikor a környezetecskénket mérigéljük fel, szóval-móval már csak ezért is megjegyezgélem az új nevecskét, miközben végigmondigálom és kíváncsiskásan várigálom a rimi-remélhetőleg kedvezgélő válaszocskát, ami igencsak himi-hamarkásan meg is érkezgél. * w *
 - Persze-mersze, a kérdésecskékhez majd egy véleményecske is hozzá fog tartozgálni, csak nem sziri-szeretgélném befolyásolgálni a válaszocskáidat előzeteskésen, szóval-móval ha nem nagy bajocska, azt majd a végén mesélgélném csak el ^ w ^”
– felelgélek azonnalkásan Kyo-chan feltételecskéjére, ami nem is olyan problematikácskás, mármint ennél sokkal-mokkal kimi-komolyabbat is kérigélhetett volna, akár különórácskát is, ha olyan finti-fontos tárgyacskáról kérigéltem el ezzel a kis kérdőívezésecskével, aminél legalább az ablakocska miatt nem kelligél már aggódgálnom, hála a mára kiszemelgélt segédkémnek, aki volt kedveskés becsukogálni őket, ameddig én az iratkákkal voltigáltam elfoglalva. * w * A többi infócskát sem hagyigálom ám figyelmecskémen kívülkésen, azonnal lejegyzetelgélem őket magamnak a papírkára, bár robopillém úgyis elkészítgél egy felvételecskét, de jobban szeretgélek mindenkét személyeskésen is dokumentálgálni, így legalább kezecskével írogált feljegyzésecske is leszigél majd erről a beszélgetésecskéről, és az adatocskákat így egymás alá írkálva látigálva azonnal tapsikolni lennigélne kedvecském örömömben, de sajna-majna a kezecskéimel elfoglalja a tollacska és az irathalmocska, meg az azt tartigáló kemény alapocska, szóval-móval erre most nincs lehetőségecském. T – T
- Tökélyke, mármint ha az Emberek Világában születgéltél és még frissecske a halálod, akkor-makkor a fiatalka lelkek számára tökéleteskés referencia alapocska vagy, és az idősebbek mellé is könnyebbecske odatenni a válaszocskáidat, mint figyelmeztetésecskét, hogy milyen ismeretecskéknek vannigálnak hiányocskájában. * v * Mármint nem úgy értigélem, hogy jó dolog, hogy meghalogáltál, mert az tirmi-természetesen nem lehetgélt túlzottkásan kellemeteskés, de ha jól érezgéled magad itt, akkor-makkor minden rendi-bendi ezzel, ugye-mugye? > . <”
– egy pillanatocskára elfelejtgéltem, hogy misi-mások nem voltigáltak olyan szerencséskék, hogy ide születgéljenek eleve, pedig apuci és Yuko-nee-chan is emberként születgéltek, de annak-mannak már több, mint egy évszázadocskája, szóval-móval kábé többet éligéltek itt, mint odaát, és mentségemre szóligáljon, nem tudigálom, milyen lehetgél meghalni, ez valahogy sosem kerülgélt szóba odahaza... @.@ – Hát, kérdésecském még akadgál bőven, szóval-móval tényleg jobbacska leszigél, ha lecsüccsengélünk a termecskébe, már ha neked nem jelentgél tili-túlzottan nagy kiesésecskét, ha lekötigéllek a délután tivi-további részecskéjében, Kyo-chan :o – azért-mazért erre még illik figyelmeztetgélnem, mert nem tudigálhatom, várigálják-e valahova haza-maza, vagy vanigál-e valami programocskája a barátocskáival, bár ha ez volt az első napocskája, akkor-makkor még nem ismerhet olyan sokacskákat, de sose lehet tudigálni, mi Tsuki-nee-channal szinte első nipi-naptól elvoltunk magunknak, és másokkal annyira nem is, de a többiek azért néha-méha eljárigáltak ide-oda, és nem tudigálom, Kyo-chan melyik típuskába tartozgál, tehát-mehát remélgélem, így is ráérigél majd segítgélni nekem. ^ w ^”
Megköszöngélem, amikor kinyitogálja a termecske ajtaját és előreengedgél, de még így is fura-mura belépigélni a tantermecskébe, pedig nem is voltigált annyira régecskén, de már majdnem négy évecskéje, és azóta-mazóta siki-sokkal modernecskébb és otthonkásabb környezetecskében izgek-mozgok, szóval-móval ez most olyan pici-micit idegenke már, pedig csak nem olyan régecskén kerülgéltem ki innen, és ha belegondolgálok, hogy normálocska tempócskában én is csak most végezgélnék, akkor még extrán fura-mura és hihetetlenkés a helyzetecske, hogy én ide jövigéltem vissza, és üligélek be, hogy kutatgáljak egy még itt kitalálgált projektecskémhez. :O.O: Kyo-chan felkiáltása ezzel a felismerésecskémmel egyidejűkésen érigél, így pici-mici híja vanigál csak annak, hogy felugrigáljak, de sziri-szerencsére ezt sikerülgél kihagyigálnom, csak kell egy nigyi-nagy légvétel, hogy megnyugodgáljak, mert azért-mazért az a váratlan felkiáltásocska pici-micit megijesztgélt, mivelhogy én már háttal voltam, és épp helyet foglalgáltam az egyik székecskén, és nem számítgáltam ilyetén hanghatásocskára. @.@
– Juunibantai taichou, Yoshida Yoriko, szimi-személyesen ^ v ^ – bólintgálok, pici-micit hátrafordulva, hogy Kyo-chanra nézigélhessek, miközben válaszolgatok neki, és igyekezgélek végigkövetgélni a mozdulatocskáit, nehogy megint meglepigélhessen valami váratlankával. – Nem mondigálnám magam annyira erőskésnek, sziri-szerintem amúgy is az ész és a tudásocska a hasznoskásabb, nem a nyersecske fizikai teljesítőske képességecske, de persze-mersze a kipi-kapitányok minden követelményecskéjének megfili-felelgélek, a hiányosságocskáimat pedig javítgálom, amikor módocskámban áll ^ v ^ – válaszolgálok őszintén, mert azért-mazért a fegyverkés harcocska és a hakuda még mindig nem erősségecskéim, de Youko-nee-san siki-sokat segítgél, és már sokkal-mokkal jobbacska vagyigálok, mint néhány évecskéje, és ettől még mindig többecskére értékelgélem, ha valaki gondolkodgál és a buksikácskáját használgálja az ereje helyettkésen, mert színtisztán brutalitásocskával sziri-szerintem nem lehetgél túlzottkásan sokacskát elérigélni, de persze-mersze akadgálnak kivételecskék ebben is, mint mindenkében. :o
– Haladgáljunk szépen sorikában, Kyo-chan, először majd én kérdezgélek párat, aztán elmagyarázgálom, mire is gondolgáltam fejlesztésecske címszavacskával, de megpribi-próbálgálom rövidkére fogigálni ^ w ^ – azért-mazért ezt ígérgetni nem merigélem, mert nem szeretgélek olyasmit megígérgélni, amit nem tudigálok betartigálni, márpedig ebben most nem vagyok biztos-miztos, hogyan is leszigél majd, de persze-mersze én igyekezgélni fogok rövidkésre vennigélni a dolgocskát, és hogy haladgálhassunk is, már elő is veszigélem a nekem kelligélő papírkákat a kupacocskából és a tollacskával a kezecskémben keresgélem meg a legfontoskásabbnak tűnőt a kutatásocskámhoz, ha már a tanárocskák nem szeretgélik a gépecskéket, és kipi-kapitányként nem sziri-szeretgéltem volna még ezzel is zavargálni őket, pedig hát pár éve még azon jegyzetelgéltem, amikor már összerakigáltam magamnak egyet. > . > - Mi az, ami nagyon hiányozgál az Emberek Világából? Itt gondolgálhatsz bármilyen kütyücskére, mp3 lejátszóra, tabletecskére, egyáltalán az elektronikus szórakoztatgáló dolgocskákra, mert azokból errefelé nem sokat látigálni, Rukongaiban meg még annyit sem, kivéve persze-mersze, ha juunibantaios vagy, de hát Akadémiácskán nem ez a jellemzőcske... Rövidkén összefoglalgálva az eredeti kérdésecske az lennigélne, mi az, ami hiányozgál és fontoskás lennigélne bármihez ^ w ^ – ez egy igencsak finti-fontoskás dolgocska a kutatásocskám szempontocskájából, mert alapvetőcskésen az értelmecskéjét áshatná alá teljeskésen, ha az elektronikát teljesen mellőzkélő oktatásocska lennigélne a mai napságoskásan elvárigált sztenderdecske, mikor az emberek technológiája is elég fejlettkés, legalábbis az iskolácskákban igenis használgálják a modern korocska vívmányocskáit, ami szerintem szükségeskés is, de nem feltétlenkésen kell egyetértigélni velem, a szimulációcskák ötlete viszont mindenképpen megtartandó, már csak költségvetési szimpi-szempontkákból is, legalábbis hosszabb távocskán hatékonykásabb, mint a műhollowok használatocskája. :arrogant:
– A második legfontoskásabb kérdésecském, hogy sziri-szerinted a régebb óta itt lévő lelkecskék felismerhetőek-e, látványoskásan elmaradottkásak-e a modern emberi találmányocskák és használati tárgyacskák kezelgélésére, tehát a hajlandóság és lehetség az adaptációcskára mennyire vanigál meg, ha csak azokat nézigéled, akikkel az elmúlt egy hónapocskában találkozgáltál? :o – már négy éve is úgy gondolgáltam, egy ezzel a témácskával foglalkozgáló tantárgy sokaknak kelligélne, és ezen a véleményecskémen a Gotei 13 szolgálatában töltigélt idő sem változtatgált, szerintem sokacskáknak szükségecskéje lennigélne egy továbbképzésre a témácskával kapcsolatocskásan, mert sajna-majna az időskésebb lelkecskék cseppecskét le vannak maradozgálva, főleg azok, akik Seireiteiben születgéltek. > . <

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jún. 27, 21:50:11 »
Modernizációs tervecskék  :o

-Persze persze! Úgy gondoltam ám én is! - Szabadkozom egy pillanatra. - Mármint, hogy előbb, ami neked fontos, azzal kezdjük. - Közben Yoriko már bőszen jegyzetelgetett a lapra. A színes lepke csak ekkor tűnt fel, ami mintha nem egészen olyan lenne, mint a halállepkék, és nem csak színre. Kevésbé tűnik élőnek... már-már olyan, mint egy robot. De biztos csak képzelődöm. Eközben persze figyeltem én a hosszú mondanivalóra is, amit Yoriko elhadart, míg mellettem lépdelt a terem felé.
- Nem volt annyira rossz, mint azt elsőnek vártam volna. Akarom mondani, meghalni nem volt rossz. Én eleinte csak elhagytam a testemet, majd csak ezután szakadt el a láncom egy véletlen baleset folytán, de amikor lélekként kikerültem a testemből, akkor egy korábbi hiányosságom megszűnt tovább akadályozni. - Mosolygok rá, mert ténylegesen örülök annak, amilyenné a halálom által váltam. Nem mintha hiányozna az élet, vagy akármi. Persze más, mindkettőnek meglehetett volna a maga szépsége, de még talán lesz is módomban megtapasztalni, ha úgy, mint Meiko átjutok az emberek világába. Az elkövetkező évszázadban és azután úgyis olyan magasszintű fejlődés lesz jellemző rájuk majd, hogy egy élmény lesz figyelni. 
Ezt követően bementünk egy terembe, és a kisebb sokk, meg adrenalin löket, amit új felfedezésem, hogy egy kapitánnyal sikerült elsőként összefutnom, okozott, végre a lényegre térünk. Kicsit mesélt magáról amúgy, meg arról is, hogy nem feltétlen az erő számít az ő osztagukban és ezért hálát adtam. Számomra ez azt jelenti, hogy anélkül, hogy kimagaslóan erős lennék, ugyanúgy el tudom majd végezni az Akadémiát, meg még helyem is lesz a tizenhárom védelmi osztagban.
- Jaj de buta vagyok! Aggódtál, hogy akad-e még dolgom ma, de hálistennek nem. Már a szállásra mentem volna vissza csak, az meg olyan mindegy, hogy mikor megyek vissza. - Adom kicsit megkésve a tudtára.
Haladgáljunk szépen sorikában, Kyo-chan, először majd én kérdezgélek párat, aztán elmagyarázgálom, mire is gondolgáltam fejlesztésecske címszavacskával, de megpribi-próbálgálom rövidkére fogigálni ^ w ^ 
A papírhalmaz közepéből húzott elő egy lapot, majd elénk az asztalra kitette. Úgy nézett ki, mint egy kérdőív, így úgy is kezeltem, bár arra az elhatározásra jutottam, hogy a kölcsönös hasznosság miatt, minél pontosabb információkkal fogok erre válaszolni, a korábbi kérdőíveimmel ellenkezőleg.
- Mi az, ami nagyon hiányozgál az Emberek Világából? Itt gondolgálhatsz bármilyen kütyücskére, mp3 lejátszóra, tabletecskére, egyáltalán az elektronikus szórakoztatgáló dolgocskákra, mert azokból errefelé nem sokat látigálni, Rukongaiban meg még annyit sem, kivéve persze-mersze, ha juunibantaios vagy, de hát Akadémiácskán nem ez a jellemzőcske... Rövidkén összefoglalgálva az eredeti kérdésecske az lennigélne, mi az, ami hiányozgál és fontoskás lennigélne bármihez ^ w ^ 
- Hmm... Had gondolkozzak egy picit ezen... - Vannak elképzeléseim arról, hogy itt miket taníthatnak még nekünk, de a módszerek nem teljesen világosak. Biztos hogy fogunk a szörnyekről tanulni, amik megöltek. Az is biztos, hogy lélektemetés is lesz. Meg biztos, hogy a kidoukba sokkal mélyebben bele megyünk. Ezeket jó lenne ha úgy mutatnák be, hogy nem történik baleset, vagy bármi kár az épületben. Nagyon jó lenne az is, ha a gyakorlatok keményebbek lennének majd, remélem nem egy faoszlopot kell majd a kardommal csapkodni hat évig. De mik hiányoznak az emberek világából? - Mindenféleképpen hiányzik egy olyan táblagép a tantermeinkbe, minden diáknak és tanárnak, amivel az elhangzott tananyag bármikor elérhetővé válik. Teszem azt valami olyasmi módon, hogy felhasználóként beléphetnek egy adatbázisba, és rangtól függően más és többet érhetnek el. Lehetnének kimondottan csoportos adatok, minthogy az évfolyamnak ugyanazok a tananyagok kerüljenek fel. A tanár feltölti, a diák bármikor megnézheti, akár többször is. De lehet, hogy ez nem tantermi hiányosság, hanem alap dolog lenne, ha mondjuk mindenki hordhatna magával egyet.  Szóval egy tablet féle, amiről elérhető egy adatbázis, jobb, mint egy könyvtár! Esetleg valami úton módon rá is lehetne kötni az emberek világának adatbázisára. Hiányzik méééég~, mondjuk a televízió! Úh, nem is rossz ötlet. - vigyorodok el. - Shinigami csatornák, nőknek, férfiaknak, sportolóknak, harcművészeknek, gyerekeknek. El tudnék viselni egy nappali szerű helyiséget a diákszállón, óriás képernyős tv-vel. - Tovább agyalok, lehet rá kéne térnem az oktatáshoz fűződő dolgokra is. - Egy olyan célpont sem lenne rossz, ami kidou gyakorlati órán használható, és minden adott szint alatt lévő kidounak ellenáll mondjuk, ellenben ahol találat éri ott lehetne egy nagy x jel. Erről amúgy nem tudom, hogy van-e már hasonló. - Itt szünetet tartok, hogy Yoriko le tudja írni. - Akkor még, igazából hasznos lenne egy olyan robot-ember szerűség, amivel lehet kard-, vagy pusztakezes harcot gyakorolni. Ami persze állítható nehézségszintekkel rendelkezne. És még! Legyen képes felismerni a mozdulat kombinációkat, és tanulni a saját hibájából. Igen, ezzel együtt tudnék élni. Nem kellene alkalmazkodnom más akadémistákhoz például. - Szinte megbeszéltem saját magammal a témát, szegény Yoriko taichout nem hagytam szóhoz jutni, annyira bele sikeredett feledkezni a gondolataimba, ami egyrészt jó, mert annál nagyobb az esélyem rá, hogy segíteni tudtam neki, másrészről pedig szegényre egyáltalán nem figyeltem, hogy mennyire mondom gyorsan... Elhatároztam, hogy kikapcsolom magam, hátha akad még kérdése, ha eszembe jutna valami úgyis szólni fogok még neki. 
A második legfontoskásabb kérdésecském, hogy sziri-szerinted a régebb óta itt lévő lelkecskék felismerhetőek-e, látványoskásan elmaradottkásak-e a modern emberi találmányocskák és használati tárgyacskák kezelgélésére, tehát a hajlandóság és lehetség az adaptációcskára mennyire vanigál meg, ha csak azokat nézigéled, akikkel az elmúlt egy hónapocskában találkozgáltál?
- Na. Ezzel nagyon is megfogtál. Ténylegesen csak arra készültem, hogy ide bekerüljek, úgyhogy nem figyeltem meg a szokásaikat, minden esetre rukongaiban annyira nem elterjedtek az új és bonyolultabb dolgok. Egyébként szerintem itt is úgy működik a dolog, mint az embereknél. Minél idősebb valaki, annál kevésbé alkalmazkodóképes. Azt hiszem, itt sokkal lassabban öregednek a lelkek, mint az emberek oldalán. A hozzám hasonló típusú lelkeknél figyelhető meg szerintem a leginkább a dolog: ha fiatalon hal meg valaki, akkor itt tovább, és egyszerűbben tud új dolgokhoz szokni, de csak ha negyven évvel idősebb lettem volna, akkor már nem úgy lennék képes fejlődni sem, a véleményem is más lenne az élettapasztalatomból kiindulva. Ezzel azt akarom mondani, hogy attól függ, nagyobb az átmenet, viszont a jelenség észlelhető. Persze személyiség függő is. - Szusszanásnyit pihenek, majd folytatom. - Csak ha az Akadémiát vesszük kiindulópontnak, úgy hallottam erről már léteznek statisztikák, de a nagyjából úgy néz ki a kormegoszlás, hogy a velem azonos korúak, plusz tizenkettő, mínusz kettő, vannak a legsűrűbben jelen. A görbe csökkenése gyorsabbá válik 25 éves kor fölött. Elvétve jelentkeznek csak már idősebb lelkek, és, bár ez csak az én véleményem, ők ki is használják a hat éves időtartamot. Csak egy pillanatra láttam ennek a statisztikai kimutatását, amikor az egyik irodában intéztem a regisztrációhoz szükséges papírmunkát. - Mosolygok, és ezzel igazából el is mondtam mindent, amiről tudomásom van a lelkek korával kapcsolatban.  - Ááá~ megéheztem! - gyorsan a textilszatyor felé nyúlok, amit egész nap magammal hurcolásztam. Előveszek belőle egy aranyos rózsaszín ételhordót - Kérsz onigirit? - Nyújtom elé a dobozt miután levettem a fedelét. - Pandásat csináltam! Ez az egy, amit még életemben megtanultam, hogy hogyan kell, és mások szerint is finom! 8) - Láthatóan büszke vagyok rájuk. 


Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #5 Dátum: 2017. Jan. 25, 16:50:37 »
"Busójárás", rémisztgetés az Akadémián
avagy egy Fon és egy Mizushima találkozása

Eszement ötlet jutott eszembe a napokban és azt készítettem elő. A tervem miszerint unaloműzésként ijesztgetni fogom az Akadémia tanulóit a kinézetemmel a mai napra esett így üdén, kipihenten másztam ki reggel az ágyból. Minden szükséges előkészülettel kész voltam már napokkal korábban ugyanis egy ekkora tervet napokig tart kigondolni. A terv szerint elindulok az udvarról és szépen sorba megyek minden termen, helyiségen és a lehető legijesztőbb arcomat fogom mutatni mindenkinek. :twisted:
Elő is készítettem egy kényelmes shinigami egyenruhát a dologhoz, kivételesen nem öltöttem magamra a megszokott egyenruhát amellyel a Nibantai tagjait tisztelik meg. Furcsa is volt, hogy nem tapad semmi sem felsőtestemre és a végtagjaimra, de havonta egyszer kibírom, azt hiszem.  Miután minden kisebb nagyobb előkészületet elvégeztem a kezemre csatoltam a karórát, ami fő szerepet kap a tervben majd egy széles mosollyal az arcomon léptem ki a Fon-ház kertjébe oinnan pedig haladtam tovább egyenesen az Akadémia irányába. Tudtam, hogy gonoszkodni tervezek és éppen ezért is reménykedtem abban, hogy például nem akad az utamba majd egyetlen kapitány vagy éppen hadnagy sem, aki majd jól leszid a hülyeségem miatt, de most őszintén.. ki nem próbálná ki egyszer legalább az élete során, ha már csúfra égett a teste?
Hamarabb megérkeztem az Akadémiához mint gondoltam ezért csak lazán besétáltam és a parkosított rész felé vettem az irányt ahol majd elkezdem eme nagyszabású, tökéletesített tervemet és majd jót nevetek a rémült arcokon. Azonban mikor odaértem szinte senki nem volt csak pár két-három fős csoportok, de ez nem tántorított el a dologtól. Mögéjük lopakodtam majd kikapcsoltam az órámat és hirtelen rájuk ordítottam.
- Vaaa – hagyta el számat a torokköszörülő kiáltás, aminek köszönhetően az előttem gyanútlanul sétálgató, beszélgető Akadémisták nagyot ugrottak, volt, aki fel is sikoltott főleg azok után, hogy megláttak engem én pedig hangosan felkacagtam majd egy shunpo segítségével elhagytam a helyszínt és visszakapcsoltam az órámat tehát ismét a normális kinézetemet látta mindenki. Talán ez volt az oka, hogy feltűnés nélkül jutottam el a termekhez. Hallottam a hangzavart így biztos voltam abban, hogy sokan vannak a teremben és reménykedtem abban, hogy nem éppen óra van, de hát egyszer élünk. Megálltam az ajtóban, vettem egy nagy levegőt, kikapcsoltam az órát és egy shunpo segítségével a terem közepére kerültem.
- Váááháááá hááávááá – kiáltom el magam majd morcos arcot vágtam miközben a nebulók felé kapálóztam. Ismételten sikítás, ordítás, asztalborítás, anyukám becsesz foglalkozásának szídása lett a vége, de ezt már csak a termen kívülről hallottam ugyanis amilyen gyorsan megjelentem úgy is tűntem el a színről. Azonban a menekülésem nem volt olyan szerencsés mint terveztem ugyanis véletlen nekimentem egy vörös hajú lánynak a terem ajtajától egy lépésnyire körülbelül.
Ekkor eszméltem fel, hogy az órámat még nem kapcsoltam vissza tehát úgy álltam előtte mint a sebhelyes arcú. Éreztem ahogy vörösödik az arcom ezért gyorsan hátat fordítottam neki és egyből aktiváltam a szexi külsőmet majd ezt követően fordultam csak vissza.
- Tádááám – csinálok úgy mintha egy bűvészmutatványt hajtottam volna végre majd eleresztettem egy iszonyatosan széles mosolyt, aminek következtében valószínűleg idiótának tűntem.
- Öhm.. izéé.. bocsi? – érdeklődöm meg, hogy ennyi elég lesz e neki a baklövésem után majd ezután jobban szemügyrevettem a leányzót, akinek tűzvörös haja volt. – Mondd csak.. ugye nem egy Mizushimának mentem neki, ugye? Csak véletlen egybeesés, hogy vörös a hajad, remélem.. – vakarom meg a tarkómat zavaromban.

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #6 Dátum: 2017. Jan. 28, 09:57:34 »
"Busójárás", rémisztgetés az Akadémián
avagy egy Fon és egy Mizushima találkozása

A reggel első fényei úgy törtek be hozzám, mintha el akartak volna rabolni valamit... az álmaimat sikerült is. Nyűgösen nyögtem fel, majd akár egy vámpír, menekültem a nap sugaraitól, ám ezen fogócska veszni tűnt. Hiába bújtam párnák és takarók alá, az a szemét mindenhol megtalált, és jó fél óra szenvedés után feladtam, már közel sem tudtam volna vissza aludni. Pedig... az éjjel hosszabbra sikeredett, mint úgy, általában, és ennek okára pillantottam. A művem félkész állapotban is tetszett, bár egyesek szerint inkább kaotikus összevisszaság, és förgeteg lehet... számomra viszont egészen más jelentéssel bírt. Akárhogyan is... kómás voltam, és közel sem sikerült magam kialudni. Nagyot ásítva dőlöngéltem... veszélyesen közel az ágyam széléhez. Persze, hogy lezúgtam. Sok káromkodást nyeltem le abban a pillanatban, szerencsére... ugyanis a nagy koppanásra már be is sietett két szolgáló.
- Nincs semmi bajom... reggeli szenvedés. - mondtam hűvösen. Sok különbség volt az itteni, és otthoniak között... hiszen a birtokot még továbbra sem tudtam teljesen az otthonomnak nevezni. Itt... mind olyan merev volt... néma. Magam is hűvösebb lettem velük, hiszen a távolságtartásuk bennem is azt szül.
- Akár ki is mehetnétek... - utaltam "enyhén", hogy a távozásuk lenne most a legjobb, amit megtehetnek értem. Mégcsak grimaszt sem vágtak, meghajoltak, és elmentek. Bosszantóak. Nagy sóhaj közepette feltápászkodtam, és visszadőltem az ágyra. Nem akaródzott a felkelés... végül csak összeszedtem magamat, leaglább annyira, hogy felöltözzem. Természetesen ez egy igazi atrakció volt, ahogy magamra erőszakoltam a ruhákat... az ágyban fekve. Ebben már kimondottan jó vagyok, amióta ide kerültem... majd, ahogy az lenni szokott... megreggeliztem. A teámat már kint, a szabadban szürcsölgettem, abban bízva, hátha a friss levegő, és a hideg tél majd felébreszt. Nem kimondottan jött be... de azért kellemeset sétálgattam a birtokon. Elkanyarodva az Akadémia felé... sikoltozás csapja meg a fülemet. Úgy hittem, két akadémista összekapott, és valami remek kis párbajnak lehetek majd szemtanuja... de nem.
A semmiből jött, és borított fel. A lábam alól kiszökött a talaj, és ismét a földön találtam magam, akárcsak reggel. Elhúztam a szám szélét, elvégre ez nem egy jó jel a napomra, ám ekkor a másikra pillantottam. Összeráncoltam kicsit a szemöldökömet, de nem kellett pár pillanatnál több, hogy felfogjam, mire fel volt akkora sikoltozás. A szemben álló ekkor elfordult, és igencsak ijesztő mosoly húzódott jobb fülétől a bal füléig. Jobban örültem volna egy segítő kéznek, hamár vaksi volt, és felborított hajnalok hajnalán... persze kinek mi, nekem a reggel 9 óra még bőven a hajnalba tartozott. Így hát magam pattantam talpra.

- Bocsi? - néztem rá hűvösen. Ennyivel tervezte elintézni azt, hogy felborított, miközben a családom birtokán vandálkodott, és még csak fel sem segített... és ahogy ezen gondolataimat hallom... erősen hátra hőkölök magamtól. Anyám mégis belém nevelt valami nemesi démont is... ugyanis ez pontosan így hangzott... amit egy gazdag kis fruska mondana... de neem, ilyet nem játszok. Így hát rámosolyodtam a másikra.
- Setsuko, hogy pontosak legyünk. - válaszoltam a kérdésére. Odabent kicsit tombolt még a nemes démonom, hiszen mi az, hogy ugye nem...?
- Téged hogy hívnak? Az Akadéma mumusa? Réme talán? Mit csinálsz különben itt? - kezdtem meg a kihallgatást. Még nem is tudta, milyen gonosz tervek kavarognak a fejemben.

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #7 Dátum: 2017. Febr. 07, 22:22:19 »
"Busójárás", rémisztgetés az Akadémián
avagy egy Fon és egy Mizushima találkozása

Eleinte észre sem vettem, hogy a lányt, akinek nekiszaladtam véletlenül fel is borítottam. Így még kínosabb helyzetben éreztem magam, de mire bármit is tehettem vagy mondhattam volna már fel is tápászkodott, aminek nagyon örültem ugyanis ez azt jelentette, hogy semmi komolyabb problémája nem esett azon kívül, hogy megnézte milyen az akadémia padlója. :roll:
- Örvendek, Setsuko, ezek szerint mégis csak egy Mizushima vagy? :shock: - kérdezem ijedtem ugyanis ha tényleg az akkor elég gáz a szitu hiszen egy főnemest borítottam fel. Mondjuk tény, hogy nem tehetek róla hiszen nem tudtam, hogy pont ott lesz meg azt sem tudtam eddig, hogy létezik.. Nagyon reméltem, hogy nem az a tipikus mindent megtorló személy, azokat nem kedvelem…
- Az Akadémia mumusa.. hmmm.. ez tetszik *>* - mondom lelkesen amikor megkérdezte az én nevemet majd rákérdezett valami becenév szerűre, ami nagyon megtetszett már így első hallásra is. Na persze nem csak azért mert illett is rám hanem azért mert jól hangzik…
- F…. izé, Kouhei vagyok :o hajlok meg egy kicsit bemutatkozásomat követően, de a családnevemet nem voltam hajlandó egyből elmondani. A végén még panaszkodni fog otthon és akkor nemek, jaj lesz! :| Már csak az a kérdés, hogy mit mondjak arra, hogy mégis mit csinálok itt pontosan, hiszen milyen ciki már ha csak azt mondom, hogy áá semmit, csak a szart is kiijesztem a kis hülyékből.. :roll:
- Hogy mit csinálok? ^^” – kérdezek vissza kicsit bátortalanul majd egy torokköszörülés után egyből elő is álltam a tökéletes hazugsággal! – Igazából az Akadémistákat felügyelem, vizsgálom és tesztelem, hogy mennyire vannak felkészülve a váratlan helyzetekre. Legyen ez bármilyen tett tőlem! – húzom ki magam büszkén. Meg kell hagyni sokkal jobban hangzik ez a szépen megfogalmazott hazugság mint a szomorú valóság, hogy igazából unatkoztam szabadnapom alkalmából és úgy döntöttem, hogy ijesztgetem a gyerekeket.  Felnőtt létemre.. ráadásul a Nibantai tisztjeként és a Fon család tagjaként könnyen közröhej tárgya lehetnék ha egy Főnemes megtudja, hogy ilye gyermeteg dolgok kavarognak a fejemben…
- S azt megkérdezhetem, hogy te mit keresel errefelé? – vonom kérdőre a nőt miközben kicsit hunyorítottam mint a szigorú nyomozók mikor próbálnak valami kiszedni a gyanúsítottból
- Nem tűnsz Akadémistának.. Tán Te is  Őket figyeled meg? :o próbálok minél több dolgok kideríteni a lányról, hiszen egyenlőre, amit tudok az a neve.. meg, hogy eltaknyolt.. S azért az elég gáz ha továbbiakban is beszélgetni szeretne hiszen azt se tudom, hogy van e közös az érdeklődési köreinkben vagy egyáltalán valami amiben egyetértünk.. vagy csak úgy random jó lenne megtudni, hogy pontosan ki is ez és milyen szerepet tölt be az életben nehogy nagyon megüssem a bokámat azért mert elgázoltam meg azért, hogy itt ijesztgetek bár ezt még mindig nem mondanám bűnnek hiszen csak szórakozom.. Én legalábbis biztosan, Ők pedig telepakolják a gatyót, legalább lesz, a tanulás után egy kis feladatuk nem csak henyélnek..

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kobashi Yuuma

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
4 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#900C18 // #C94F2E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #8 Dátum: 2018. Ápr. 26, 23:12:14 »
Az Akadémia körforgása

Újabb elméleti démonmágia tesztet írattak velük, hogy biztosak legyenek benne, az utolsó évre minden apró csínját-bínját elsajátították a tudománynak. Egyáltalán nem kellett megerőltetnie magát, illetve nem kellett volna, ennek ellenére becsületesen készült, mint mindig. Tudnia kellett, hogy miből kellett készülni, felfrissítette a tudását. Ebből a szempontból kifejezetten magabiztos volt. A démonmágia nagyon is ment neki, elméleti és gyakorlati szinten is. Okos volt és megfontolt, alapos. Ezek jó tulajdonságok voltak ahhoz, hogy elsajátítsa ezeket a technikákat. Emellett pedig remek alapja volt, hogy ne kelljen másokat fizikailag bántania. Egy kidout rádobni másra, főleg, ha az lekötő volt, sokkal kevésbé tűnt gonosznak vagy kegyetlennek, mint fizikailag megütni vagy megvágni. Nagyon szerette volna, ha sikerül most is jól teljesítenie.
Mint mindig, az első padban ült, ott körmölt szorgosan, és hamar kész volt. Mielőtt még beadta volna a papírt, átnézte a kérdéseket kétszer-háromszor, hogy biztosan nem hibázott-e. Amikor elégedett volt a teljesítményével, beadta a papírját és csendben várt. A szünetben igen hamar megizgultak a zsizsegések, beszélgetések. A dolgozat mindig egy remek téma volt, szinte mindenki Yuuma köré dugta a fejét, hogy a helyes válaszok iránt érdeklődjön. Mindig muszáj volt megtudni, hogy sikerült, a jegyre várni nem volt elég türelme soha, egy diáknak sem.
– Shiba-san – szólította meg egyik volt osztálytársát, ahogy éppen a padja mellett lépcsőzött el. Nem sokat sikerült vele még beszélnie, ennek ellenére szerette volna, ha úgy érzi, itt mindenki barátságosan fogadja. – Hogy sikerült? Ha úgy érzed, szükséged lenne némi segítségre, akkor állok szolgálatodra bármikor ^^ – tette hozzá, mert tudta, hogy a lány nem velük tanulta az alapokat, és nem tudta, ez mennyiben nehezíti meg az elméleti felkészülést. Sokkal nehezebb lehet először gyakorlatban találkozni a démonmágiával és utána megérteni annak működését. Érdeklődőn figyelte az arcát, hogy mit gondolt róla. Nagyon sokat elmondott számára, hogyan néztek rá a társai.
– A következő óra után páran kimegyünk a parkba – említette meg, csak úgy csendesen. – Van kedved velünk tartani? – kérdezte meg, kedvesen mosolyogva. Pontosan tudta, neki mennyit számított, amikor először bandázni hívták. A beilleszkedés egyik legjobb formája. A lány helyett ezúttal a padlót figyelte és morfondírozott. Akkor akadt meg tekintete a leesett írószeren. Leguggolt és odanyújtotta a lánynak.
– Ez biztos a tiéd ^^ – fűzte hozzá a kommentjét, miközben odanyújtotta. Sejtette, hogy nem lesz ennyire könnyű dolga a lánnyal. Nem tűnt olyannak, aki könnyedén felengedett volna, de nagyon szerette volna egy kicsit még bevonni az Akadémia körforgásába. Már csak azért is, mert balgaságnak tartotta elszalasztani ezt a lehetőséget, ha már itt vannak.

Karakterlap

Shiba Moemi

Akadémista

*

Lélekenergia:

60% Complete
2 500 / 5 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6f4061


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #9 Dátum: 2018. Ápr. 28, 15:05:09 »

Sokat tanult erre a dolgozatra. Talán többet is, mint más, de ezt természetesnek vélte, hiszen később csatlakozott az osztályhoz, volt mit behoznia, legalábbis így vélte. Ő maga nem volt nagy mágiabajnok, nem volt olyan rossz, de olyan jó se. Szerencséjére volt, aki otthon segítsen, így megoldotta a dolgot. Ám még így is voltak olyan kérdések a dolgozatban, amikre nem vagy nem tudta a választ, vagy nem volt biztos a válaszban. De azért próbálkozott. Ahogy beadta a dolgozatot egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkait, örült, hogy túl van rajta. Ahogy a többiek felé fordult meglepve pislogott a csoportra, amelynek egy fiú volt a központja. Moemi nem tudta volna meg mondani a nevét, de azt elkönyvelte magában, hogy biztos népszerű lehet, ha így oda van érte mindenki. Őt valahogy azonban nem hozta lázba a tolongás, főleg nem ismeretlenekkel, egy ismeretlen körül. Talán nyitnia kellett volna a többiek felé, de nem igazán tudta, hogy hogyan csinálja. Miről beszélgessen velük? Hogyan? Az igazság az, hogy nem is igazán figyelt a körülötte lévőkre, így nem kissé lepte meg, hogy valaki hozzászólt.
- I…igen? O.o - nézett a fiúra, tekintete mégis inkább hasonlított a nyúléra, amint pont most kívánt elfogni egy sas. Voltaképpen így is érezte magát. Hiszen hozzászóltak! Mi több, kérdeztek is tőle. Menekülni akart! - A… azt hiszem, hogy meg lesz ^///^ - motyogta, miközben mindent megtett, hogy elkerülje a fiú tekintetét. Ez a helyzet így is éppen elég zavarba ejtő volt, ezt pedig csak tetézte, hogy Yuuma férfi volt. Az első férfi - meg úgy bárki -, aki a családján kívül hozzászólt. - Kö… köszönöm, nagyon kedves, de… de van segítségem otthon - mondta, és utálta magát, amiért ennyire akadoznak a szavai. Ő már nagyon lány volt, határozottnak kellett volna lennie, de egyszerűen nem ment neki TwT. Nem értette, hogy a másik - akinek nem mellesleg a nevét sem tudta -  mit szeretne tőle, miért szóé hozzá, vagy egyáltalán miért is érdeklődik felőle.
- Veletek? - kérdezte halkan, még mindig a fiú melletti fehér falat figyelve, ami hirtelen nagyon szépnek és érdekesnek hatott. Nemet szeretett volna mondani az ajánlata, minden, tényleg minden porcikája tiltakozott ez ellen, de eszébe jutott, hogy Kamiko-nee-sama mit is tanácsolt neki. Kamiko-nee-sama egészen biztosan jót akart, így azt gondolta, hogy ha mást nem, akkor meg kell próbálnia, mert úgy érezte, hogy ezt várják tőle és nem akart csalódást okozni.
- Oh… ez…. köszönöm ^^ - próbált meg a fiúra mosolyogni, bár tény, nem az ő tolla volt, de határozottan kedves gesztusnak tartotta a dolgot. - Egyébként… téged hogy hívnak >///>? - kérdezte nagyon, nagyon halkan, mert rettentően zavarban érezte magát. Még sose kérdezett ilyet senkitől. Furcsa volt, nagyon furcsa >///>.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Ápr. 29, 13:47:20 írta Shiba Moemi »

Karakterlap

Kobashi Yuuma

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
4 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#900C18 // #C94F2E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #10 Dátum: 2018. Ápr. 30, 23:49:04 »
Az Akadémia körforgása

Nem tudott eligazodni a lánykán. Mindig aranyosnak és magabiztosnak tűnt az ő szemszögéből, azonban ahogy megszólította, egyből elbizonytalanodott. Érdeklődve pillogott rá, mert nem tudta mi lesz most, miért van zavarban ennyire.
- Elnézést, ha tolakodó voltam… - motyogta az első reflexét, a bocsánatkérést. Azzal még soha nem ártott, csak jót tudott tenni. És pontosan ezért volt itt, szeretett volna jót tenni Moemivel. Tudja, hogy senki nem kérte erre, mégis beleavatkozott az életébe kicsit, mert így látta jónak. Ha nem lesz igaza, utólag még mindig kérhet bocsánatot tőle…
- De jó! Gratulálok előre is - mosolyodott el és hajolt meg kicsit a lány előtt. Nagyon örült neki, hogy jól érezte magát a dolgozat miatt. Ő is kifejezetten magabiztos volt ezzel kapcsolatban, de ismerte a stresszt, ami a teljesítési kényszert jelezte, nagyon is közelről. Minden egyes hakuda performansza előtt rosszul érezte magát. Mai napig nem barátkozott meg a közelharccal, ilyen direkt fizikai erőszakkal.
- Örülök, ez azt jelenti, hogy támogatóak? Számíthatsz rájuk bármiben? - kérdezte végül, de aztán azon kapta magát, hogy túlságosan kíváncsi. - Sajnálom, illetlen voltam, a családi életedről érdeklődtem. Nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél - tette hozzá gyorsan, mielőtt még a lány végleg megharagudott volna. Nem akart nagyon szemtelen lenni, de annyira csendes volt és tartózkodó a kislány, hogy valahogy ezt váltotta ki belőle. Akaratlanul sodródott ebbe a szerepbe és kicsit tartott attól, hogy ezzel majd elijeszti magától.
 - Igen, velünk. Te is az osztálytársunk vagy, nem valami idegen :o - mondta, mert úgy tűnt, ez Moeminek nem egyértelmű. Szerinte nagyon jó lehetőség lett volna, hogy megismerhesse kicsit pár osztálytársát. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen találkozókból alakulnak ki mindig a legjobb edzések. Ahogy az akadémisták egymást edzik, támogatják, jobbra sarkallják, azt páratlannak tartja Yuuma. Úgy gondolja, semmiféle család nem tudja ezt pótolni teljesen, de még mindig a lányon állt, szeretne-e élni vele. Azt is elfogadja, ha ő másképp látja a helyzetet. Hiszen nem tudhatott róla semmit, milyen lehet az ő családjában felnőni…
- Kobashi Yuuma vagyok - mosolygott a lányra és meghajolt egy kicsit. - Sajnálom, azt hittem, ismered a nevem, ezért nem mutatkoztam be egyből - szabadkozott az illetlenség miatt. Sok ponton elcsúszottnak érezte a beszélgetést, de ezen a ponton nem állt szándékában megfutamodni. Nagyon könnyen boldogult a legtöbb személlyel az osztályban, simulékony volt. Egy kaméleon, aki igazodott a másik igényeihez. Moemi kapcsán azonban nagyon nehéz volt megmondania, mik az igények. A kérdezés mellett döntött, mert sejtései voltak.
- Hagyjalak inkább békén? Ha zavaró a jelenlétem, mondd meg nyugodtan - kérte a lányt szelíd mosollyal az arcán, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát.

Karakterlap

Shiba Moemi

Akadémista

*

Lélekenergia:

60% Complete
2 500 / 5 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6f4061


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tantermek
« Válasz #11 Dátum: 2018. Máj. 10, 22:10:08 »

Ahogy ott állt, a fiúval szemben, egyfolytában azon kattogott az agya, hogy mit kellene mondania, mi lenne a helyes és hasonlók. De akárhogyan is próbált koncentrálni, folyton egy kérdés vetődött fel az elméjében. Miért? Miért beszél vele egy a fiú és mit szeretne tőle? Miért olyan érdekes ő neki? Hiszen nem csinált semmit >w>!
- Én… semmi baj - rázta meg a fejét. Nem igazán tudta volna megmondani, hogy valóban tolakodó volt-e a fiú vagy sem. Ő maga inkább a nemre szavazott volna, de nem tudta, hogy ezt hogyan mondja el, főleg úgy, hogy beszélgetni is nehezére esett valaki olyannal, akit nem ismert.
- Köszönöm ^//^ remélem, a tied is jó lett - próbált rámosolyogni és valami szerinte kedveset mondani, hátha így javít valamicskét a helyzetén, mivel azt még ő is sejtette, hogy eddig nem éppen jeleskedett ebben. Pedig próbálkozott, de tényleg TwT! Még akkor is így érezte, mikor kapott két kérdést és hirtelen benne ragadt a szó is. Erre nem számított, pedig igazán felkészülhetett volna, hogy lesznek felé kérdések. Ez olyan alap volt, őt mégis meglepte, ennek köszönhetően pedig még butának is érezte magát.
- Úgy is mondhatjuk - válaszolt, de csak röviden, tömören. Nem igazán akarta részletezni, hogy a családja legnagyobb része mennyire - nem - örül annak, hogy halálisten lett. Még úgy sem, hogy amúgy teljes mértékben támogatták, bármikor kérdezhetett, vagy kérhetett segítséget, sose utasították el.
Megint csak nem válaszolt egyből a meghívásra. Szíve szerint tényleg nemet mondott volna. Nem szerette az idegeneket. Ez a beszélgetés pedig bebizonyította a számára, hogy még egyel is nehezen birkózik meg, nem hogy többel. Mégis, igyekezett mindig, minden körülmények között figyelembe venni, hogy mit tanácsoltak, avagy vártak el tőle a rokonai.
- Tudom, hogy az osztálytársatok vagyok, de… talán majd kicsit... máskor én... egyelőre inkább szoknám a környezetet - mondta egyre halkabban, az utolsó sort, már-már csak hang nélkül tátogta. Megkönnyebbült, hogy ezt kimondta, hiszen ezt akarta, de mégis, valamiért borzalmasan érezte magát a visszautasítástól. Hirtelen megfordult a fejében, hogy mi történik, ha ezért többet nem hívják? Mi van, ha most e miatt az egy alkalom miatt leírják őt örökre és többet nem érdekli őket? Mert nem ezt akarta, neki csak még kellett egy kis idő, hogy megszokja az embereket, hogy fel tudjon oldódni közöttük.
- Én sajnálom Kobashi-kun, hogy nem ismertem a neved o////O - hajolt meg egyből, amint a fiú felhívta arra a figyelmét, hogy tudnia kellett volna a nevét. Ha lehetett ezt mondani, akkor most még rettentőbben érezte magát. Bár azt nem igazán tudta volna felidézni, hogy honnan, egészen ez idáig még senkivel sem beszélgetett. Az órákon pedig inkább az anyagot próbálta memorizálni, nem pedig az osztálytársainak nevét, hiszen ezért volt itt.
- Nem, nem, nem - rázta meg a fejét, már csak a felvetés gondolatára is, talán picit kevesebben a kelleténél. - Én csak… tudod… nem igazán vagyok jó az idegenekkel - suttogta, miközben a tekintetét a padlóra szegezte. Nem igazán szerette volna ezt megosztani a fiúval, de úgy érezte, hogy valami magyarázattal tartozik azok után, hogy a másik megpróbált vele kedves lenni >w>, ő pedig… pedig olyan volt, amilyen.