Szerző Téma: Atreia  (Megtekintve 656 alkalommal)

Description: dzsinn világ

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Különleges karakter

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Atreia
« Dátum: 2018. Febr. 06, 21:46:34 »
Atreia egy teljesen külön dimenzió egyik világa. A dzsinnek, és különleges lények lakhelye, a mágia világa. Annak a Világnak meg vannak a saját törvényei, amiket, ha valaki nem tart be, nem lépheti át a Világ küszöbét.  A világnak három uralkodója van. Egy  ősöreg sárkány, a dzsinnek legerősebbike, és Darmore. Mind a hárman a Világ egy-egy szeletét uralják. Uralkodásuk szerves része, hogy a Világba vezető három kaput őrizzék.

Atreia
Az északi rész Darmore birodalma Imhullu néven. A déli rész a Sárkánykirály birodalma Sarapu néven, és a középső, kavargó esszencia-energia nyaláb pedig a még meg nem idézett dzsinnek otthona, Daruta.
A furcsa, héj szerű bolygó belső része a sűrűbben lakott terület. A külső területen lényegesen ritkább a lélekszám. A belső terület, talán az energia oszlop hatásaként tartalmaz egy olyan anyagot a levegőben, ami az ott született lényeknek esszenciális szükségletük. A máshonnan betelepültek viszont nem érzékelik ezt, és teljességgel immunisak mind a jelenlétére ennek a plusz anyagnak, mind pedig a hiányára. Így a bolygó külső részén a más Világokból ide érkezett, békét kereső lények leltek otthonra. így aztán értelem szerűen Darmore, aki máshonnan érkezett, ő igazgatja a bolygó külső részét is, amit Hulmittu~nak hívnak. Mind a három kapuőr a saját otthonában a legerősebb. A világ, amit védenek, mondhatni a lényük része, így hallgat az akaratukra, illetve egy bizonyos kommunikációra is képes velük. Van még egy terület, a bolygó közepén lebegő szigetek egyikén. Egy elzárt kapu, ami egy rémséges zsebdimenzióba vezet. Ebbe a dimenzióba vannak azok zárva, akik még a szörnyek között se kaptak kegyelmet a tetteikért. Oda, csak a három kapuőr együttesen tud bemenni, és ki is jönni.
A nagy távokat a szinte minden városban megtalálható kapukkal lehet lerövidíteni, így lényegesen lecsökkentve az utazások idejét. Ezek a birodalmak nem földi országok szerint elkülönülő egységek, sokkal inkább szerves egységet alkotnak. Ha valamelyik uralkodó valamiért nem tartózkodik otthon, addig az ideig a másik két társa átveszi az ő helyét is, míg haza nem érkezik.
Atreia~ra belépni, a kapuőrök engedélye nélkül lehetetlen. Ha valaki mégis megpróbálná beerőszakolni magát, egyfelől a három király, másfelől maga Atreia támadna rá.

A board megnyitását engedélyezte Abarai Renji

(click to show/hide)


« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 27, 22:05:43 írta Ninurta-Ra'im-Zerim »
(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #1 Dátum: 2018. Febr. 07, 20:19:36 »
Lélekdarabok

Különös érzés volt. Akadt már ehhez a…nevezzük jelenségnek, tehát ehhez a jelenséghez szerencsém. Néhány alkalommal megadatott napfényre léphessek, levegőt szippanthassak, érezzem az élő világot magam körül. Döbbenetes élmény. Valaminek fizikálisan a részesévé válni, mindig kicsit olyan, akár újra és újra megszületni. Hamar hozzá lehet szokni, talán épp emiatt veszélyes. Főként, ha hozzáveszem, eddigi látogatásaim alkalmával, valami történt Masaki-val. Jelen helyzet sem különbözött ettől. Őrült módon belehajszolta magát a harcokba, melynek következtében kicsúszott kezéből az irányítás. A lelke része vagyok. Érzem, miként ugyanúgy elszenvedem a hibáit. Külsőre kitűnő egészségnek örvedtem, de a fejem szétrobbanni készült az őt érő nyomástól. Belülről ráncigálták két irányba. Drága lakótársaim hatalmas egyetértésben cibáltak.
Minden tőlem telhetőt megteszek, ura legyek saját érzéseimnek, ellent mondjak az elnyomásnak és gonosz kísértésének. Masaki segítsége nélkül, magam sem tudom, meddig tarthatok ki. Átmenetileg, annyit tehetek, felügyelek a velem fizikai valóságba pottyanó két rendbontóra és remélem a legjobbakat. Jelenleg nincs kapcsolatom Masaki-val. Teljesen elzárkózott előlem, így sem a lelki, sem egészségi állapotáról nem nyilatkozhatom. Várakozásra kárhoztatott, melyet kénytelen voltam elfogadni. Addig maradtam a közelében, távol tartottam mindenkitől Wamman-t, illetve reménykedtem a magasságoshoz, ne bolonduljak meg a két bajkeverőtől.
Fennkölt megállapításaim közepette a cselekvésről sem felejtkeztem el. Azok után realizáltam a történteket és szemem elé került az álomszerű világ, melybe fizikálisan léptem, rögtön a velem egyetemben megjelenő két lélekdarab után nyúltam. A kicsiny farkas gyermek, engedelmesen fogta meg kezem, míg a víg szökdécseléssel elfelé settenkedő lidércet ruhája gallérjánál csíptem el. Visszahúztam magam mellé. Eréjesen rántottam egyet a felsőjén, tudja, hol a helye, mielőtt romlásba vinné ezt a helyet.
- Ha megengedi, Ninurta san! – Köszörültem torkomat. Gyorsan kellett intézkednem, így nem maradt időm hosszas felvezetésekre. - Két kéréssel fordulnék Önhöz! Kérném, hogy a kardot vegye magához és semmi esetre se engedje a mellettem haladó, gyanús kinézetű férfi rátegye a kezét! – A szóban forgó személy, ártatlan mosolyára felsóhajtottam. - Valamint azt is kérném, ne engedje sem Masaki, sem Kemono…egyáltalán senki közelébe! Egy velejéig romlott, manipulatív lidércről beszélünk, akinek lételeme a káosz! Nem kívánnám felforgatni az otthona békességét! – Természetesen meghatódottan kapott mellkasához, mily csodálatos jellemleírással illettem. Meglepett ilyen némán viselte a bebörtönzést. Általában nyájas hízelgéssel szokott hangot adni tiltakozásának. Erre nem került sor, ami még gyanúsabbá tette.
Az út hátra lévő felében nem véleményeztem szóban a történéseket. Követtem az elénk siető hölgyet, aki gyógyszert próbált adni Masaki-nak. Kínosan vakartam meg az orrnyergem a jeleneten, lendületből verte ki kezéből az italt. Várható volt. Ismertem már mennyire bizalmatlan az idegenekkel és főként idegen eredetű főzetekkel szemben.
- Nevezzük pavlovi reflexnek. Ne vegye tőle sértésnek! – Súgtam oda halkan, azonban a megvillanó tekintetre némaságba burkolóztam. Isten mentsen, hogy kivívjam egy nő haragját! Az élet megtanította a rá minden férfit, ne bosszantsa fel őket, mert a pokol tüzénél is rémesebb végzet vár rá!
Viszonylag kisebb, fából épített házba érkeztünk. Ninurta san bevitte az egyik szobába Masaki-t, míg én gondoskodtam két társamról. Wamman-t leültettem a hatalmas fa asztalhoz tolt székek egyikére. Vele ellentétben a kicsi apróság nem tágított tőlem. Rémülten csimpaszkodott a karomba és hátam mögé húzódott. Gyengéden megsimogattam a feje tetejét. Velünk ellentétben, még sosem járt a fizikai világban. Ijesztően hathatott rá! Arra se vennék mérget, valaha látta önmagát…
Nem sokáig maradtunk egyedül, hiszen Ninurta san hamarosan kilépett a szobából. Türelmesen vártam a sorunkra. Legfontosabb volt, hogy gondoskodjanak Masaki-ról. A mi szerepünk még bőségesen ráért.
- Nézze el a kapkodásom, be sem mutatkoztam Önnek! – Előztem meg Wamman-t a beszédben. - Masaki sama hiányában rám hárul a felügyeletük. Hozzám már volt szerencséje! Masaki sama kardja, Wameku vagyok. Örvendek a sorsnak, alkalmam nyílhatott Önnel ténylegesen beszélgetni! Igazán sajnáltam, sosem jutott el Önhöz szavam! – Hajoltam meg mellkasomra fektett tenyérrel. A bemutatkozásomat követően a mellettem ücsörgő férfire mutattam.
- Ők a társaim. Wamman és Kemono. Mindhárman Masaki sama lelkének részei vagyunk. Ő belső lidérce, nevezhetjük a pusztító oldalának! – Mutattam határozottan a színpadiasan meghajoló porondmesterre. - A mögöttem bújkáló apróság, pedig a farkas, akit remekül érezett Masaki sama illatán. – Fordultam némileg oldalra, legalább kilátszódjon mögülem a lábamba serényen kapaszkodó gyermek. Érthető módon félt az idegenektől. Hozzánk kerülése, mondhatjuk, születése óta nem találkozott másokkal. Nem sejthette miként kéne viszonyulnia hozzájuk, vagy mit várjon tőlük. A saját gazdája megvetette és elutasította. Ezek fényében nem véletlen, tartott másoktól.
- Arról nincs tudomásom, hogy a gyermeknek lenne kapcsolata Remus sama-hoz. Kényszerből került hozzánk. Nem tudunk a származásáról semmit. Pusztán annyit talált Masaki sama, mint látható, farkastól ered. – Tettem tenyerem a félénken pislogó kölyök feje tetejére. Megszoktam a ragaszkodását. Gyakran fejezte ki boldogságát azzal, hogy bokámat rágta, vagy a trónusom borításán élezte a körmeit. Fájt a csodálatos otthonom szétzilálása, ám, ennél fontosabb kérdéseknek kellett foglalkoztatnia.
- Nem akarok tolakodó lenni, de elárulná, hol vagyunk? – Az utazások alkalmával, némileg összezavarodtam. Annyi átjárón haladtunk át, nem vettem volna rá mérget, jártunk korábban ebben a világban. - A kedves hölgy, tud segíteni Masaki sama-n? Mi, esetleg tudunk valamit tenni? – Igazán megváltam volna a kelletlen berendezési tárgy szerepkörtől. Az évszázadok megtanítottak rá, bármilyen elfoglaltság hasznosabb ilyen helyzetekben, mint a tétlen malmozás.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 07, 20:22:48 írta Sachiaru Masaki »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Különleges karakter

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #2 Dátum: 2018. Febr. 09, 22:37:24 »
Lélekdarabok

Kíváncsian lestem a megjelenő három személyre. Az egyikük kiköpött mása volt a kezemben kókadozó Masakinak, de a többiek illatát se tudta volna letagadni. A szemmel láthatóan európai, és igen csak nyilvánvalóan vámpír szólalt meg először.  Miközben maga köré gyűjtötte a két társát. Úgy hallgattam meg, hogy közben meg se torpantam nagyon. Masakinak minél hamarabb a gyógyítókhoz kellett érnie, így nem volt veszteni való időnk. A kérésére szó nélkül váltottam Narasimha alakomba, hogy ténylegesen legyen elég karom az emlegetett kardot magamhoz venni. Közben végig mértem a „manipulatív, káosz hozó lidércként” bemutatott Masaki hasonmást. Tényleg tisztára olyan volt a srác, csak fekete fehérben. Ettől függetlenül érzékeltem benne a bizsergő nyughatatlanságot. Ténylegesen volt köze a káoszhoz, az illata tökéletesen elárulta. Így aztán észrevétlenül kezdő óvintézkedéseket tettem, hogy amíg Masakit hozzá értő, és gondos ellátásra bízom, szóval addig se tudjon ártani Atreia~nak, és a rajta élőknek.  Egyenesen Shifa otthonába mentünk. A gyógyító persze nem otthon várt ránk, elénk jött, hogy amit tud, már az úton megejtsen. Ahogy meglátott minket, morgósodott igen csak el a kedve. Nem hibáztattam érte. Magam is éreztem az illatáról, hogy nem jó állapotban van Masaki.
   -Találkoztunk azzal a nőszeméllyel… - válaszoltam a ki sem mondott kérdésére. Szinte szikrákat szórt a szeme, ahogy ezt meghallotta, de nem szólt semmit. Innentől hallgatásba burkolózva jutottunk el az otthonába, ahol már a többi gyógyító is várta. Egyből be is vittem abba a szobába, ahonnan érzékeltem őket. A farkas gyógyító, Aura eljött Ingisson~ból, noha ritkán mozdult ki a falka területéről. Néhány boszorkány is ott szorongott, maga Kerya, a vezetőjük is eljött Levinshor~ból. De a dzsinnek közül is ott voltak néhányan, akik hozzám voltak kötve, és értettek a gyógyításhoz.  Szó nélkül tettem le, az addigra már elkészített betegágyra.
   -Egy háború és szerelem istennő munkája. Valószínűleg azért sem gyógyul úgy, ahogy kellene neki. A gyógyítható részt, miután ott hagytuk az istennőt, a Földön meggyógyították, aztán találkoztunk Remus~sal - láttam Aura arcán, hogy egy pillanatra végig futott az elszörnyedés a sógora említésére.  -A részleteket majd később. Aura, ha lehet, ne próbáld meg megtépni az alfád érte. - néhány kivehetetlen morgás jött csak válaszul. -A fiúban van alakváltó, emellett japán természetfeletti lény, és egy lélekfaló is él benne. Kevert lény, ám ha jól sejtem, jelen pillanatban az alakváltó része tartja egybe. - eleddigre már hozzá is láttak a munkájukhoz. Masaki persze nem fogadta még öntudatlanul sem a közeledést. Néhány, magához képest gyenge kísérletet tett, hogy tiltakozzon. Vigyáztam rá, le ne esse. Miután láthatóan már ezzel is felhagyott, magam is úgy ítéltem meg, hogy amit jómagam tudtam, és amire szükségük lehetett, azt elmondtam nekik, szóval magukra hagytam őket, hogy ne legyek feleslegesen láb alatt. Az erőm így is körbe vette valamennyiüket, hogy a fiú állapotának a stabilizálásába magam is besegítsek. Ám ennél többet egyelőre nem tudtam tenni. Kimentem hát az ebédlőbe, ahol a Masakihoz tartozó lények várakoztak rám, bár úgy sejtem, hogy jobban a fiúra. Elgondolkodva néztem végig rajtuk.  A vámpír szólalt meg először.  Furcsa egy társaság volt, az bizonyos. Bemutatta magát is, meg a társait is. Felvontam az egyik szemöldököm, amikor kiderült, hogy annak a kardnak a lény formája, akit Masaki már mutatott párszor. Csak magamban szusszantam erre az információra rá. Még hogy nekik nem ilyenek a fegyvereik.  A hajlongó lélekfaló bemutatására kis homlokráncolással léptem közelebb hozzá. Nagyon sunyin mosolygott rám. Picit összehunyorítottam a szemem.
   -Remélem, hogy a kellemetlenségek ellenére is élvezni fogod a vendégeskedést! -őszinték voltak a szavaim, noha intettem egyet, mire eltűnt a többiek mellől. Reshanta egyik lebegő szigetére került, ahol megkapott mindent, amire a kényelme szempontjából szüksége lehetett, ám nem okozhatott a világnak kárt sem az erejével, sem az élőlények egymás ellen fordításával.  -Nem esett bántódása, de mint kérted korábban, olyan helyre került, ahol nem tud sem Masakinak, sem másnak ártani. - fordultam az itt maradtak felé. Éreztem a lény szagán, hogy veszélyt jelent, és nem feltétlen csak fizikai félét.  A kis farkaskölyköt néztem ekkor jobban meg. Nagyon összefélte már magát korábban is, most sem volt hajlandó elmozdulni a vámpír lába mellől. Megvártam, hogy a magát Wameku~nak nevező férfi végig mondja a mondandóját, és feltegye a kérdéseit. Közben felváltva figyeltem kettejüket. Mind a kettejüknek, pontosabban mind a hármójuknak vörösek voltak a szemei, akár csak Masakinak.
   -Ez a hely a dzsinnek világa, Atreia. A mágiának a birodalma. - mutattam be Atreia~t -Ha valakik, akkor ők tudják meggyógyítani jelenleg Masakit - tettem hozzá picit halkabban -Ők már ismerik az istennőt, akivel találkoztunk, sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy a munkájával kénytelenek szembesülni. - intettem egyet, mire az asztalon egy kristály pohárban vér, és egy kis tányéron húsos pite jelentek meg. Persze valamennyi, itteni termésből. -Addig is, nem kicsit kivettétek a korábbiakból a részeteket! És itt van rá esély, hogy ti is meg tudtok éhezni, mint mindenki más.  - biztosat egyelőre nem tudtam mondani, de igen valószínűnek tartottam.  -Ez a hely hozzám tartozik, és egy fő törvénye van. Nem ártunk egymásnak. Ezen felül, megmutatom majd, hogy mit lehet erre találni, és mire érdemes figyelni. - A kis farkas további ódzkodására lecsüccsentem törökülésbe a padlóra, ne magasodjak annyival fölé. Igazi kölyökként viselkedett, ahogy elbújt Wameku mögé. Nehéz volt elképzelni, hogy ő okozta Masakinak azt az átalakulását, amit láttam elkezdődni. Ettől függetlenül hittem az orromnak. -Te is aggódsz Masakiért, ha jól látom. -próbáltam megszólítani -A legügyesebb nénik gondoskodnak róla, szóval rendbe fog jönni! Ráadásul te is vigyáztál rá, nem igaz? - döntöttem picit oldalra a fejem. Halkan, egyenletesen beszéltem, igyekezve megnyugtatni őt is. Nem voltam hajlandó lemondani a barátomról, ezért is hoztam ide. Itt még tehettem is érte valamit. Ülő helyzetemből pillantottam fel a férfire -Remus~sal kapcsolatban jómagam is csak az illatokra hagyatkozhatok. Alakváltóként mi használjuk kommunikációra is az illatokat. Az állatok nem adnak nevet maguknak sem ahogy egymásnak sem. Illatokkal különböztetjük meg, és ismerjük fel egymást, rokonokat, mások rokonait. A kisfarkas illata pontosan olyan, mintha Remus, vagy Romulus kölyke lenne.  Ám Romulus~é nem lehet, elvégre ő ritkán jár át a Földre, már jó ezer éve szerintem nem erőlteti a témát. Vagyis Remus. - egy pillanatra megtorpantam, majd gyorsan kiegészítettem a mondandómat -Romulus és Remus Róma alapítói. Mars isten, és Rea Silvia iker fiai. - A kölyökre néztem, majd vissza a vámpírra, hogy mennyire ismerik, ezt a lakhelyüktől igen csak távoli panteon~t, birodalmat, és történetet. -Ezek fényében mennyi információ birtokában vagytok?  És mennyire érzitek úgy a környezetet, ahogy az előbb leírtam. Wameku? Kard alakban találkoztunk eleddig, és MAsaki azt mondta, hogy Japánban nem olyan fegyverek vannak, mint ebben a világban. Bár azt is mondta, hogy te különleges vagy. Ezt megtudhatom, hogy mit takar?  Fegyverként miként érzékeled a külvilágot? -kérdeztem a férfit, miközben megjelent a kezemben is egy tányér húsos pite, és míg az egyikbe én haraptam bele jóízűen, a másikat a pöttömke fele tartottam -Az egyik legjobb recept egész Atreia~n. A hozzád hasonló farkaskölykök rajongani szoktak érte! Kóstold csak meg! - nem tettem le semerre a süteményt, kitartóan tartottam felé, hátha úgy dönt, hogy oda bátorkodik, és elveszi. Közben persze nyitott fülekkel hallgattam, hogy vajon Wameku mit tudhat a barátaimról. 

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #3 Dátum: 2018. Febr. 10, 19:12:29 »
Lélekdarabok

Döbbentem pillantottam Wamman hűlt helyére. Hatásos és felettébb látványos mozdulat volt, amivel meglehetősen távol helyezték tőlünk. Ugyanannak a léleknek részeit képeztük, így tisztán érzékeltem, merre van, miként azt is, tökéletes egészségnek örvend. A megerősítésre, mindössze biztonságba helyezték, meghajoltam Ninurta san irányába. Hatalmas terhet vett le ezzel a vállunkról. Bármily kellemetlen, nem garantálhattam volna a környezete nyugalmát. Erősebb volt nálam ez a megátalkodott lidérc. Arról nincsenek információim a szobában mi zajlott, de percről percre fogyott az erőm. Rosszat sejtettem. Masaki továbbra sem válaszolt. Ezzel szemben a pihenni küldött lidérc vígan lubickolt a hozzá vándorló erőtől. Érzékeltem az egyensúly teljes kibillenését. Velem egyetemben Kemono is gyengült. Folyamatosan használta az erejét, hogy életben tartsa Masaki-t. Igyekeztem neki segíteni, ám önmagamra is ügyelnem kellett. Ha rajtam fogást talál Wamman, onnan nincs visszaút. Valamit ki kellett találnunk, mielőtt az átkozott lidérc befolyása alá kerülünk.
- Lekötelez. – Sóhajtottam fel aggodalmasan. Befogtam a mögöttem bujkáló farkas gyermek füleit. - Nem kívánnék riadalmat okozni, ám a biztonságuk érdekében, kérem, ha bármilyen külső, személyiségbeli, egyéb változást tapasztal rajtam, vagy Kemono-n, rögvest tegyen óvintézkedéseket! Ebben az esetben, Masaki sama engedett Wamman nyomásának, vagyis át fog változni lidérccé. Ellenszer nincs! Kizárólag Masaki sama-n múlik képes e visszaváltozni. Akkor már a mi támogatásunkra sem számíthatnak. – Elgyötörten pillantottam a világ urára. Nem az első, jelenleg, tartottunk tőle az utolsó eset lehet. Hónapok óta pengeélen táncolt. Folyamatosan viaskodott önmagával, érzéseivel és Wamman lelkét tépkedő befolyásával. Az a rémes megérzésem most sem kímélte. Nem lepődnék meg, ha neki lenne köszönhető, megszakadt Masaki-val mindennemű kapcsolatunk. Kedve szerint játszadozott mindannyiunkkal.
Erőt vettem magamon. A bosszankodás, düh, önvád Wamman malmára hajtotta a vizet. Próbáltam minél nyugodtabb maradni. A világ urára fókuszáltam, aki sorjában válaszolta meg összes feltett kérdésem. Elraktároztam az információt merre tartózkodunk, illetve, milyen szabályok vonatkoznak ránk. Az sem ért váratlanul, hogy az istennőről beszélt. Jelen volt a találkozásuk alkalmával. Valóban rég látott ismerősként köszöntötte Ninurta san-t, bár érzékelhetően egyedül volt az érzéssel. Annyit tudtam, hogy az egyik gyermeke nála raboskodott. Mindezek tudatában, inkább csodáltam nem szaggatta szét az istennőt. Ettől még nem éreztem felhatalmazottnak magam, nagy mellel beszéljek a történtekről. Csendesen hümmentettem, majd figyelmem teljesen lekötötte az asztalra kerülő kristálypohár. Gyönyörűen megmunkált üveg volt, ám a benne vöröslő folyadék láttán összefutott nyálam számban. Hatalmasat nyeltem. Megbabonázottan meredtem felé, míg a mögöttem álldogáló gyermek gyomra akkorát nem kordult, csettintésre tértem észhez. Kíváncsian pillantottam hátra, ahol a tányért bűvölő, éhező szempárral találkoztam. Felemeltem a tányért és elé tartottam. Elhúzódott tőle.
- Aj, gyermekem! Az étel nem bánt! Ajándék, amit elfogadhatsz! Emlékszel, mit meséltem az illemről? – Halk nyöszörgésekkel még bentebb bújt a hátam mögé. - Legyen, hát! – Tettem vissza a tányért. Enyhén pipiskedett utána, merre került el az ínycsiklandozó falat. - Bátortalan még! Idővel, talán enged a gyomra hívó szavának! Mindenesetre, köszönjük a harapni valót, Ninurta san! –
Emeltem meg a poharat. Óvatosan beleszippantottam. Érdekes, meglepően édeskés illata volt az italnak. Néhányszor körbe futtattam az üveg falán. Éppen úgy viselkedett akár a frissen csapolt vér, ám az illata, s egy korttyal később állíthattam, íze sem egyezett vele. Nem volt sem visszataszító, sem csalódás. Felettébb érdekesnek találtam.
- Elárulná ez milyen ital? Bevallom, könnyedén megtévesztett! – Elismerésem jeleként emeltem meg a poharat. Az elém táruló látványra enyhén felvontam a szemöldököm. A magas férfi a padlóra ülve próbált kommunikálni a mögöttem cövekelő gyermekkel. Kissé oldalra fordultam, ha már hozzá beszélnek, legalább lássa az illetőt. A megszólításra, még nagyobb erővel csimpaszkodott a nadrágomba. Ebben nem találtam volna kivetni valót, ha nem használta volna az éles karmait. Halk szisszenéssel mozgattam meg enyhén a lábam. Nem kívántam leszidni a gyermeket azért, mert félt egy idegenektől hemzsegő helyen. Tűrtem a lábam skót kocka mintázatának születését, miközben hagytam, hátha enged Ninurta san irányába. Egyelőre nem telt tőle többre, mint hatalmas szemekkel pislogásra.
- Ebben a percben sem tétlenkedik! Nem látszik, de komoly energiákat mozgósít, hogy Masaki sama rendben legyen. – Simogattam meg a kicsike fejét. Boldogan tartotta nekem, mert örült a dicséretnek, amiben részesítettem. A válasz alapján, egyikünknek sem akadt elképzelése, honnan érkezett és miért hasonlított Remus úrra. Főként, hogy az elhangzottak alapján nem pusztán alakváltó, hanem istenek leszármazottja. Enyhén felsóhajtottam, megint mibe keveredtünk látatlanul.
- Hazudnék, ha azt állítanám, ismerem a szóban forgó személyeket, Ninurta san. Tudásom egyezik Masaki san-éval és, mint egy főnemesi szamuráj család kardjának hasonmása, messzebbre nem ér kezem, mint Japán történelme. – Tártam szét bűnbánóan karjaimat. A kinézetem ellenére, meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségeim. Kizárólag ebben a világban mozoghattam szabadon. Általában kardba zárva pihentem, így alkalmam sem nyílt arra, levegyek egy könyvet a polcról.
- A nyers, tiszta energiára céloz, mely mindent áthat? – Tettem egy félkört a pohárral kezemben, arra kínosan ügyelve, ki ne löttyenjen. - Oh, tökéletesen! Masaki san-nal ellentétben, nincs problémám a lélekenergia érzékeléssel. – Némi büszkeséggel hangomban húztam ki magam. Az ő problémája nem az én hiányosságomból fakadt. Világ életében gyenge képessége volt a lélekenergia manipuláció, ám a kísérleteket megelőzően kiválóan érzékelte a környezetét. A rémes évek alatt teljesen kiölték belőle ezt a képességet, de megtanultunk nélküle élni.
- Ah! – Kuncogtam fel halkan a megjelenésünket érintő részen. - Masaki san-nak nem erőssége a fogalmazás! Pontosabban a közérthető fogalmazás!  – Legyintettem szórakozottan. - A különlegességem abból fakad, hogy egyenesen a lelkéből születtem. Az erő, amivel rendelkezem az ő lényének a része, így tőle függ a sorsom is. Általában fegyverben lakom és a belőle felszabaduló erő képében jelenek meg a fizikai valóságban. Az itteni világot, Atreia-t behálózó mágia, valószínűleg lehetővé tette, látható és megfogható formát öltsek. A többiekkel egyetemben! – Tettem rá tenyeremet az ételt kitartóan bűvölő farkas fejére.
- A valóságban is létezem, ha úgy vesszük. Masaki san édesapja által kovácsolt kardjának, Hanshou-nak vagyok a képmása. – Nem fájt a keserű igazság, mindössze egy kovácsmester kezei által készített tökéletes szamuráj kardnak vagyok a leképezése. Az igencsak heves természetű karddal több hasonlóság nincs közöttünk, mint a külsőnk. Nem pusztán jellemünkben, de képességeinkben is merőben eltértünk.
- A japán kardoktól abban különbözöm, hogy bár lelkem van és felruházom erővel a forgatómat, engem kizárólag egyetlen személy birtokolhat! Érzem, hallom, rendelkezem Masaki san tudásával. Önökhöz hasonlóan képesek vagyunk egymással kommunikálni és használja az erőmet is, ám valamelyikünk halálával, fizikálisan szűnik meg létezni a fegyver. A kapcsolat elvesztése a halállal egyenlő. – Dörzsöltem meg enyhén a mellkasomat. Kellemetlenül érintett a szó igen gyakori emlegetése. Odabent Masaki életéért küzdöttek, így lényegében az én, pontosabban mindhármónk létezéséért is.
- Mesélne az Önök kapcsolatáról? A fegyvereivel! – Tettem hozzá némi szünetet követően, hiszen észleltem nem volt elég konkrét kérdésem tárgya. - Bevallom, azóta érdekel, hogy tudomást szereztem róla! Számomra az Önök helyzete hangzik hihetetlennek! Élő személyek, akik fegyverré válnak! Roppant érdekes! – Fűztem össze mellkasom előtt karjaimat, hogy elmélkedésem jeleként megtámaszthassam kézfejemmel államat.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Különleges karakter

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #4 Dátum: 2018. Febr. 15, 00:45:56 »
Lélekdarabok

Nem fűztem kommentet a hallottakhoz, csak parányit biccentettem. Nem volt értelme megemlíteni a nyilvánvalót, hogy ezek szerint nem kölcsönös együttműködésről van szó, hanem alá-fölé rendeltségről, rivalizálásról, és elnyomásról. A Wamman~nak nevezett lidérccel kapcsolatban legalábbis egészen biztos. Sóhajtottam egyet, pontosan megjegyezve mind a kettejük illatát. Úgy sejtettem, bármiféle változás érzékelhető lesz az illatukban legalább olyan jól, mint bármi viselkedés formájukban. És mivel jómagam nem ismertem őket, így szemtől szembe először találkoztunk, nem voltam benne biztos, hogy időben észrevenném a változást, ha csak külsőségekre koncentrálnék, avagy a viselkedésre. Nem csak én, Atreia is figyelt erre. Így volt a legbiztosabb.
Az eledelt Wameku látható lelkesedéssel, míg a Pici Farkas hallható szükséggel fogadta. Ám csak a vámpír látott ténylegesen hozzá. A Kemono~nak nevezett pici ordas nagyon makacsul megtagadta az ebédet. Még úgy is, hogy hangosan korgott a gyomrocskája.
   -Tökéletes észrevétel. Mint mondtam, ennek a világnak az alap szabálya, hogy nem ártunk egymásnak. És lássuk be, hogy egymás elfogyasztása, vagy csak lecsapolása eléggé ártalmas tud lenni. Vagyis, hogy ez a szabály fent maradhasson, az itt élő ragadozókról is gondoskodnunk kellett. - a szemeibe pillantottam -Jó magam is ragadozó szörnyeteg vagyok. A kehelyben az vér, ám …  nem állati vér. Az összetevői megegyeznek a rendes vérrel, de itt - egy gyümölcs jelent meg a kezemben -ilyen állapotban lehet megtalálni. - nem voltak nagy magjai… húsa se nagyon. Nem csak simán lédús termés volt, hanem konkrétan a héja és a vér benne. Magokat külön nevelte, nem a termésben.  -Remélem, hogy nem vette el a kedvedet tőle! - figyeltem, mennyire undorodott az ötletre, hogy egy gyümölcsből nyert vért igyon. Emlékeztem annak idején, hogy az erdélyi vámpírok mekkora felhajtást csaptak, amikor kiderült a turpisság. Persze azóta már nekik sincs problémájuk ezzel a féle eledellel, sőt. Az egyik legnagyobb vérgyümölcs kertet tudhatják magukénak. De Vlad nem is lett volna saját maga, ha kissé nem nehezítette volna annak idején meg a dolgom!
A Kölyköt próbáltam közben étellel bűvölni, na meg megszólítani. Szinte teljesen eltűnt Wameku lábai mögött. Biccentettem egy parányit a szégyenlősségére. Én is neveltem már fel farkas kölyköt, és az én fiam kifejezetten szerette a hasát. Ezért is reméltem, hogy a Kis Farkas is majd engedni fog a gyomra követelésének. Ha csak kitartáson múlott, abból bőven volt! Arra elismerően bólintottam, amikor fel lett a figyelmem hívva rá, hogy még ebben a pillanatban is igyekszik ő is gondoskodni Masakiról. Elgondolkodtam, hogy vajon akkor érzi~e azt is, ahogy a gyógyítók kezelik a fiút?
   -Láttam már kint is, hogy nagyon ügyesen gyógyítottad Masakit! - bólintottam egyet -Szüksége volt az erődre, hogy idáig eljusson! A mostani segítséget is köszönöm, a gyógyítóknak is jól jön, ebben biztos vagyok! - arra nem tértem ki külön, hogy miért akadályoztam meg oda kint a teljes átváltozást. Elképzelésem már kezdett lenni arról, hogy miként is működik náluk ez az együttműködés, pontosabban Masaki részéről inkább együtt nem működés. Sóhajtottam magamban egyet. Annyi sok vegyület már volt a szervezetébe a fiúnak, hogy zöld volt a vére, amikor a Kis Farkas erejét használta. Vagyis nem volt kétségem afelől, hogy most is igen zöldült!
Ahogy Remus~ra terelődött a szó, óvatosan rákíváncsiskodtam, hogy vajon mennyit tudhatnak róla. A várt eredményt kaptam. A világ mondhatni másik felén egy jó sok száz, és egy ezer évvel korábbi eseményről volt szó. De nem kezdtem bele a részletesebb ecsetelésbe. Éreztem, hogy az emlegetettek ugyanis úton vannak erre. Vagyis majd bemutatkoznak maguk, úgy döntöttem. Én inkább megpróbáltam csemegéstől lopni a távon köztem és a kicsi között.  Közben terelésképp is, na meg mert felmerült a kérdés, válaszoltam nekik.
   -Közöttünk is van kötés. Mármint itt a fegyver és a forgató között. De mi utólag kötjük, ha szabad így fogalmazni. Ez  a mágia világa, jól érzékelted, és rengeteg alakváltó él itt. Nem tudom, találkoztatok~e már a Földön olyan alakváltókkal, akik bármivé át tudtak változni, nem csak mondjuk farkassá, mint a ti esetetekben. Tudtommal, még élnek ilyen lények a Földön is. De a lényeg, hogy az alakváltás nem feltétlen korlátozódik tegyük azt valamilyen lény vagy szörny formára. A kötés pedig, amivel magamhoz kötöttem őket, egy nagyon ősi mágia. Az ősi, több ezer évvel ezelőtti istenek használták. Régen a panteonomban az istenek fegyverei a társuk is volt. Ez a kötés még abból az időből származik. -pillantottam rá -Viszont ez, hogy valakinek a lényéből szülessen kard, ezt hogy kell elképzelnem? Lássuk be, ez nem elterjedt varázslat, más panteonokban legalábbis ritka. -kérdeztem magam is rá kíváncsian. Persze a két jómadár ikerpár sem bírták sokáig, hogy távol legyenek.
Nem is kellett a két meglett farkasra várni sokat, na meg egy másik apróságra. Romulusba nagy erőkkel kapaszkodott egy másik farkas kölyök. Silvius le se tagadhatta volna az apját. Ugyan az az ezüstszín haj, és szemek. Ugyan olyan bozontos is volt a frizurája, mint apjának és a nagybátyjának. Kíváncsian szimatolt felénk, miközben a nagy lelkesen felénk, pontosabban Kis Farkas felé induló Remust szinte grabancánál kellett elkapnom, ne támadja le szegényt. A kisfiú nagyon bátortalanul, de azért lemorogta a farkas alfát. Széles vigyor telepedett a képemre a pici bátorságát látva. Talán kívülről nem látszódott, de tényleges bátorságra volt szüksége, két gyakorló alfa, és négy felnőtt alfahím között, hogy kinyilvánítsa a véleményét. Főleg, hogy közben látványosan félt tőlünk, mégis megmorogta Remust. A farkasokon is látszódott, hogy kedvükre való volt a pici bátorsága, miközben köszöntek mndkettejüknek.
   -Azt hiszem nem kell bemutatnom, de azért megpróbálkozok vele. Ő itt Remus. - mutattam a kisfarkast bűvölőre -Ő pedig itt a testvére, Romulus, és a pici Silvius. Ők itt pedig Wameku, Masaki fegyvere, és Kemono.- fordultam most a másik irányba. Ez volt az a pillanat, amikor Silvius is engedett a kíváncsiságának, és lekászálódott apja karjaiból. Még Kemono~nál is kisebb volt, ám nagyon magabiztosan tipegett oda hozzám. Senki nem állította meg, ahogy belém kapaszkodott, amint elért engem, majd kivéve egy süteményt, lelkesen ráharapott. Már meg voltak az éles kis fogacskái, meg bírta enni a húsos pitét, és mind a kölyök ragadozók általában, szerette is. Csak elnyomtam egy mosolyt, amikor még egy pitét kivett, és Kemono felé indult. Szemmel láthatóan szent elhatározása volt, hogy vele is megosztja a finomságot. A két meglett hím farkas halvány vigyorral figyelték az apróságot. Ők is, én is vigyáztunk mind a két kicsire, egyiküknek se eshessen bántódása, még csak véletlenül sem.
   -Masaki hogy van? -kérdezte csendesen Remus közben.
   -Még dolgoznak a gyógyítók! -mondtam csendesen -Ti hogy érzitek? -pillantottam a két közvetlenül érintett irányába. -Így, hogy jelen vannak mind a ketten, ti is érzitek a hasonlóságot? -ezt azért tudnom kellett. Ők vajon mennyire viselkednek, éreznek úgy, mint a többi vámpír és farkas? Míg ő olyan fegyvert nem látott még, mint a fiaim, én se találkoztam még hozzá hasonlóval, szóval figyeltem valamennyi rezdülésüket mind a kettejüknek.

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #5 Dátum: 2018. Febr. 22, 22:53:22 »
Lélekdarabok

Felettébb érdekesnek találtam az elém táruló növényt. Lenyűgözött az eredmény! Abból a lédús növényből termett a vér! Fantasztikusnak találtam! Nem bírtam türtőztetni magam és engedélyt kértem megtekinthessem közelebbről. Lábamra nehezedő farkas kölyök súllyal egyetemben léptem Ninurta san elé. Óvatosan elvettem a széttört növény egy darabját. Körbe forgattam kezemben, megszagoltam és mutatóujjam segítségével némi kóstolót eszközöltem. Ugyanolyan íze volt, mint a pohárban lévő vérvörös folyadéknak. Természetes, hogy elismerésem jeleként bólintottam.
- Meghökkentő az eredmény! Valóban rendelkezik a vér jellegzetességeivel! – Tettem az asztal tetejére a növény darabkáját. - Attól eltekintve a vér igazi zamatát nem képes visszaadni, még teljes mértékig élvezhető az íze! – Nem kergettem hiú ábrándokat, minden növény valamely ember életét viseli magán. Elvégre a vért az tette igazán egyedivé, hogy minden ember, élőlény esetében különbözött. Az életvitel, életkor, idő közben átélt hatások mind egy szálig formálták a vér ízét. Ezt sajnos nem lehetett mesterségesen generálni, ettől függetlenül megemeltem kalapom. Érdekes és briliáns megoldást tesztelhettem. Bevallom szívesen elfogadtam volna hasonló fát, bokrot, növényt az otthonomban, némi élvezetet csempészhessek a hétköznapjaimba.
Némileg elmerengtem a szépen csengő álomképen, így arra tértem észhez, apró nehezékem erélyesebb köröm kieresztéssel hívja fel magára a figyelmet. Némi fájdalmas grimasszal tekintettem rá. Szembe találkoztam egy igencsak hatalmasra kerekedett, hitetlenkedő szempárral. A fejemben pedig döbbent hadarással tette közzé, hogy az óriási bácsi valami furcsát mondott neki. A dicsérettel nem sokat találkozott, így elnéztem neki, nem érti a szavak tartalmát. Gyengéden megsimogattam a feje tetejét és szintén gondolatban válaszoltam neki, hogy ettől ne rémüljön meg. Igazán nagy elismerésben részesítették! Ninurta san jónak találta segítségét Masaki-nál. Erre még óriásibb szemekkel pislogott az érintett irányába. Biztattam, kérdezzen tőle, ám erőteljesen lemorgott, melyet határozott elutasításnak vettem. Könnyed sóhajjal léptem túl ezen a részleten. Nem kívántam erőltetni a kommunikációt. Annál kevésbé akarná beadni a derekát.
A gyermek kényszerítése helyett Ninurta san-ra összpontosítottam. Szavait hallgattam a fegyvereivel ápolt kapcsolatáról, míg Kemono egyre erősebben nem lapult hozzám, miközben a bejárat felé morgott. Hamarosan magam is érzékeltem a jelzése okát. Az emlegetett farkas és egy hozzá hasonló lélekenergiával rendelkező illető tartott az irányunkba. A sörényét borzoló gyerekkel ellentétben nem mutattam ki, legcsekélyebb mértékben is foglalkoztatna az érkezésük. Folytatta a megkezdett beszélgetést.
- Nem volt szerencsénk élő, emberi alakváltóhoz. A lidércek fejlettebb típusa képes rá. – Időben kapcsoltam nem feltétlen ismerheti behatóan a hollow-k fejlettségi szintjét. - Az egyik áruló shinigami munkásságára felgyorsított folyamat által születtek nagyobb mennyiségben. Előtte is léteztek, de sokkal elenyészőbb mennyiségben. – Nem szándékoztam kitérni az illetőre, hacsak nem kérte. - A felfalt lelkek és társaik összeolvadásából születhettek. Az újabb társaikat arrancar-nak nevezték el. Olyan lidércmasszává gyúródtak az évtizedek, akár évszázadok alatt ezek a lidércek, mely szinte teljesen emberi kinézettel ruházta fel őket. A formát úgy képesek fenntartani, erejüket kardba zárják. Feloldását követően, általában, valamilyen állat alakjával és tulajdonságaival rendelkeznek. –
Nagyon sarkítottan fogalmaztam meg. Beláttam nem épp a legszebben fogtam meg a téma lényegét, ám Masaki lelkének részeként, eléggé viszolyogtam az emlegetésüktől. A harag nem csillapodott Aizen legyőzésével. Az említése sok eltemetett, begyógyultnak hitt sebet volt képes felszaggatni. Ennek elkerülése végett, tárgyilagosságra törekedtem. Amennyire lehetett a következő pontra léptem a beszélgetésben.
- Hallott már a shinigami-król, pontosabban halálistenekről és szerepükről? – Kifejezetten a szigetország hitének sajátossága volt. Eljutottak hozzám apró információ morzsák akadtak hasonló lények a többi kultúrában is, ám többségében elég negatív fenn hanggal kezelték létezésüket.
- Japánban…inkább úgy fogalmaznék a panteonhoz tartozó személyek esetében, több világ létezik egymás mellett párhuzamosan. Van a Föld, ahol az emberek és élők laknak. Van a Lelkek világa, ahova a halottak lelkei kerülnek. Illetve, Hueco Mundo, ahol a lidércek tanyáznak. – Pokol-menny, valamint Lélek király létezésébe nem bonyolódtam bele. Jelenleg ezt a három világot érintettük ténylegesen.
- Az élőket védik a Lelkek világában állomásozó shinigami-k, vagyis halálistenek. Valamint, halálukat követően átkísérik a halottak lelkeit ebbe a világba. – Emeltem fel ujjamat, hogy most következik az idilli állapotot romba döntő csavar. - A lidércek, élők lelkével táplálkoznak. Ezt akadályozzák a shinigami-k. A harchoz és lélektemetéshez, azonban szükség van fegyverre! – Mutattam egyértelműen szerény személyemre. - Mi vagyunk ezek a fegyverek! Hivatalosan zanpakutou-nak, vagyis lélekkardnak neveznek minket! Kizárólag a shinigami-k rendelkeznek vele! –
Néhány extrém esettől eltekintve nem születhetett fegyver az Akadémia hathatós közbenjárása nélkül. Ott edzették meg a lelket és testet egyaránt, hogy képes legyen megfogni és fizikális testbe zárni az erőt, ami a saját testében kavargott. Legalábbis papíron erről kellett volna szólnia. Nem kívántam rossz fényben feltüntetni. Jelenleg nem az volt a célom aláássam az intézmény hírnevét, vagy működésének helyességét vonjam kétségbe.
- A shinigami-k szervezett, katonai rendszerben látják el feladatukat. Összesen tizenhárom osztagba csoportosulnak, illetve van egy speciális mágiával foglalkozó alakulat. Mindegyik élén kapitány és hadnagy áll. Közülük kiemelkedik az első osztag, illetve annak feje a főkapitány, aki az egész szervezetért felel. Gyakran egyedi jellemvonásaik vannak, amiket vagy az aktuális vezető alakít ki, vagy a szervezeti felépítés részét képezi. Például a negyedik osztag a mindenkori gyógyítókat adja. –
Kezemmel mutattam, hogy ez nem a leglényegesebb rész a beszélgetés szempontjából. Amennyiben szeretné, minden további nélkül egészítem ki a történetet. Azonban, ha a legapróbb részleteket is bevonnám, sosem jutnánk el személyem létezéséig.
- Említett halálisten, bármely lélek lehet, aki kiemelkedő lélekenergiával rendelkezik. Észleli, jelentkezhet a Lélektovábbképző Akadémiára, ahol elméleti és gyakorlati oktatásban részesül, amennyiben felvételt nyer! Az iskolát változó, ki, milyen gyorsan végzi el. Nagyjából hat évig tart. Ezalatt, megtanulják a mágia, pusztakezes és fegyveres harc alapjait, valamint megszületik a zanpakuto! A sikeres végzéshez vizsgát kell tenniük, ahol nem pusztán meg kell szólítani a kardlelket, de meg kell idézniük a zanpakuto első teljes formáját is! Ezt shikai-nak nevezik. –
Fájdalmasan sóhajtottam. Az emlékek ólomsúllyal nehezedtek rám. Akkoriban sem volt könnyű szót értenem Masaki-val. Makacs gyermek volt és elnyomni kívánt. Nem értette társként szükséges kezelnie. Gyakran hitte haragból nem beszélek vele, ezért képtelen használni harc közben. Valójában ő vesztette el velem a kapcsolatot. Sokszor nem hallotta meg a szavamat és engem sem érzékelt.
A keserű múltban hánykolódtam, amikor beérkezett a két farkas. Kemono szinte rögvest tövig belém mélyesztette karmait. Halkan felnyögtem a kínzástól, de érzékelve a gyermek feszültségét és tanácstalanságát, enyhén mögém húztam. Szerettem volna vele érzékeltetni, hogy a ragaszkodása ellenére, önkéntesen is jelentkezem a védelmére. Összetartoztunk és bizony feleltem az épségéért.
Illedelmes bemutatásra tőlem telhető legelegánsabb módon hajoltam meg. A lábamra csimpaszkodó morgó farkassal nem volt egyszerű kivitelezni a mozdulatot. Arra is mérget vettem volna, hogy a gyermek elkezdett felfelé mászni a hátamon. Lassan a derekamnál járt, amikor a kicsiny farkas odaért a lábamhoz. Kemono hangos morgással prüszkölt lefelé. Megpaskoltam a feje tetejét, ne tegyen semmi meggondolatlant.
- Megosztaná veled az ételt! Nem bánt! – Magyaráztam a derekamnál kikandikáló farkas fejnek. - Fogadd el nyugodt szívvel! Láthattad! Neki sem ártott! A gyomrod, pedig hallhatóan érdeklődik a pite iránt! – Enyhén lentebb hajoltam. Ezzel legalább szemmagasságba került a kitartóan pislogó kölyökkel. Hangos fújtatásokkal fordult el, majd vissza. Kezdett izgatott lenni. Érdekelte a farkas, miért van ott, étel és az egész helyzet számára különös egyvelege. Mindenesetre nem tágítottam. Engedtem neki időt, hogy eldöntse, mit szeretne. Valamint figyeltem, véletlen se lépjen fel tettlegesen a bizonytalanul poroszkáló gyermekkel szemben.
- Aggasztó a helyzet! – Nem kívántam mellé beszélni. - Wamman ereje növekszik, vagyis Masaki lidérc oldala van fölényben, ami akadályozza a hatékony gyógyulást. Itt elsősorban a lelkére célzok. – Odatartottam kezemet a pitével bűvészkedő farkas kölyöknek, hátha engedi, megsimogathassam a feje tetejét. Talán, ennyivel is bizonyíthatnám Kemono-nak, nincs mitől tartania.
- Úgy vélem, jelenlévők segítségével, talán Kemono származásának a végére járhatunk. Esetleg találhatunk találkozási pontot Remus san emlékei között. – Számtalan kérdés merülhetett fel bennük a lélektársaimmal kapcsolatosan. A történetük, azonban szorosan összefügött Masaki fajtabeli keveredéseivel. Úgy találtam, követhetőbb az események sorozata, ha elmesélem a legfontosabb pillanatokat.
- Kemono, mint említettem, mesterséges úton került hozzánk. Masaki-t akarata ellenére elhurcolták és kísérleteknek vetették alá. Akkoriban a Lelkek világában volt halálisten és a kísérletek szintén ott zajlottak Rukongai eldugott szegletében. A tudósok szintén halálistenek voltak. Esetleg járt valamikor ebben a világban, Remus san? Nincs emléke róla, bármilyen atrocitás érte volna? – Tekintettem a sebhellyel rendelkező férfire. A lélekenergiája alapján könnyebben azonosítottam. A jellegzetes vágást leszámítva, teljesen megegyezett kinézete a mellette álló férfivel. - Élő fajok, valamint lidércek dns-ét keresztezték a sajátjával. Esetében a farkast kapta. – Tettem hozzá ezt a részletet, bár ez az információ már elhangzott korábban.
- A kísérletek hatására rengeteg mérgező vegyület került a testébe. Ennek eredménye a zöldre színeződő vér, amikor Kemono ereje felerősödik. – Pillantottam hátra a farkas gyermeket bűvölő farkasra. - Eleinte, Kemono egy kavargó energia volt, alak és tudat nélkül. A kísérletek miatt, kikényszerítették az átváltozást. Sem a farkas, sem Masaki nem akarta. Irányított, elfajzott, ocsmány korcs volt, aki a vérengzésért élt. Arra idomították, hogy pusztítson, öljön! – Fájdalmasan ábrázattal dörzsöltem meg a halántékomat. - Sok ártatlant mészárolt le Masaki. Beleértve az édes testvérét is. – Biztonság kedvéért befogtam a kicsike farkas füleit. - Kemono egy gyilkossal lett egyenlő a szemében, így nem volt vele hajlandó kommunikálni. Elzárta az idő közben jelenlegi alakját felvevő apróságot. – Mosolyogtam rá a hatalmas szemekkel pislogó gyermekre. - Megtanulta felvenni a kísérleti, torz alakját, de általában akkor következett be, amikor életveszélybe került és Kemono közbe lépet. Menteni akarta. –
A gyermek minden követ megmozgatott, hogy a segítségére lehessen. Elvégre fel kellett törnie a kalitkája ajtaját és a testét lefogó láncokat elszakítani. Minden egyes alkalommal megtette, amikor Masaki bajba került. Küzdött érte kitartóan. Hatalmas szíve van, amit mai napig sem értem, miért nem vesz észre Masaki.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Különleges karakter

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #6 Dátum: 2018. Febr. 28, 23:25:38 »
Lélekdarabok

Érdeklődve hallgattam a lidércekről szóló információkat. Érdekesnek találtam azt, hogy a saját fajával kellett táplálkoznia. Nem egy túl kifizetődő történet, noha azt mindenképpen megakadályozza, hogy túlnépesedjenek. De nem csak erről tudhattam meg többet. A halál isteneknek nevezett lények is szóba kerültek. Szép lassan összeállt a kép kerek egésszé. Ez teljes mértékben körbe is magyarázta hármójuk jelenlétét. Gondosan elraktároztam az információkat. Jól jöhettek még akár a nem túl távoli jövőben is, nem tudhattam előre. Az meglepett, kész katonai szerveződést hoztak létre. És akkor még nem volt szó azokról a lényekről, amik sem nem halálistenek, sem pedig lidércek nem voltak. Úgy sejtettem, hogy ők egy negyedik világban kaptak helyet. Noha különösnek találtam, hogy ennyire el volt a két világ, a két lelki dimenzió különítve egymástól. Kicsit talán, mintha Spártát és Athént mesélték volna. Még fel is villant a régi kép róluk. Hasonló volt a helyzet, mindenképpen!
Arra mosolyodtam csak el a bajszom alatt, amikor az időközben befutó farkasok igen vehemensen le lettek morogva. Nem mintha ez bármelyiküket is visszafogta volna bármitől is! A legifjabb még arra is vette a fáradtságot, hogy oda vitt a picikének egy húsos pitét. Noha a kis ordas makacsul ragaszkodott hozzá, hogy nem mozdul ki a fegyverlélek lábai mögül. Visszakomorodtam Wameku megjegyzésére, hogy Masaki~t a korábban eltűntetett kihipózott alak akadályozza a gyógyulásban. Mindezek mellett Silvius fele tartotta a kezét, aki picit megszimatolta majd hozzá nyomta a kobakját a tenyeréhez.
   -Valahogy ezt a befolyást lehet változtatni? Hogy Masaki könnyebben tudjon gyógyulni! Vagyis hatékonyabban! - kérdeztem.  Nem tetszett, hogy az a lidércnek nevezett hasonmása azon volt, hogy elnyomja.  -És honnan lehet tudni, hogy a társatok próbálkozik… netalán hogy sikerül neki? -sóhajtottam -Ha a lidércet picit szundizni küldöm, az változtathat a helyzeten? Segít Masakinak? -ötlet helyett ez jutott az eszembe elsőnek. És egy szóra hajlandó is voltam a gyakorlatban is megpróbálkozni vele. Persze nem árthattam a lidércnek nevezett hipóreklámnak, elvégre Masaki lelkének a része volt, vagyis azzal ténylegesen a fiúnak is ártottam volna. De egy kis alvás, úgy számoltam, még nem árthat meg egyiküknek sem!
Ahogy haladtunk tovább, kerültünk egyre közelebb a Kis Farkas rejtélyéhez. Már csak az volt a kérdés, hogy meg fogjuk~e tudni oldani azt!
Figyelmesen hallgattuk Wameku történetét, nem csak én, a két farkas is. Láttam, hogy Remus a szeme sarkából felém pillant, hogy mennyire döbbenek meg a hallottaktól. Ám semmi érzelem nem látszódott a képemen. Őszintén szólva, egy jó részét, már tényleg tudtam, láttam Masakin, meg elejtett szavakból összetettem. De mindenképp jól jött, hogy teljes egészében is hallhattam a történetet.
   -Azt lehet tudni, hogy mit akartak ezzel elérni? Alakváltókat? -gyilkolni és pusztítani tanították meg őket. Remus felcümmentett a hallottakra.  -Vagy szörny fegyverekre pályáztak? -felvont szemöldökkel néztünk össze a két farkassal. -Ezek a shinigamik nagyon megőrizték az emberi jellemüket, jól sejtem? -vagyis vehettünk egy halom, jól szervezett, emberi jellemmel, kapzsisággal, és önzéssel felszerelt természetfelettit. Őszintén reméltem, már csak MAsakiból kiindulva is hittem, hogy azért ennél jóval árnyaltabb a kép. 
   -Elfojtja az alakváltó erejét? -Romulus ugyanúgy elborzadt a gondolatra, mint korábban jómagam. Remus inkább maga elé meredt elgondolkodva.
   -Nem hiszem, hogy jártam ilyen helyen, mint ahol ezek a halálistenek tanyáznak. Ha nem itt vagyok, akkor vagy az otthoni panteonok, vagy pedig a Föld az úti céljaim. -ennek ellenére láttam, hogy tovább gondolkodott.
   -Azt nem hiszem, hogy a panteonba látogattak volna el, hogy elcsenjenek egy tincset a fürtjeid közül…  szóval a Földön esetleg? -maradt az ésszerű logikus magyarázat. Mars vagy Ares egészen biztos, hogy nem hagyta volna, hogy csak úgy néhány lélekből lett halálisten beszambázzanak az Olymposra, és alkossanak a fiaival.
   -Szeretnék megpróbálni valamit! -nézett Remus egyenesen Wameku~ra, majd felkelt, és nemes egyszerűséggel sétált oda a kisfarkashoz. A pöttöm morogva húzódott be a vámpír másik lába mögé. Nem csodáltam, hogy összehúzta magát hozzá. Épp egy igen csak türelmetlen alfa próbált barátkozni vele.  Mintha nem is vette volna észre az ellenérzését a kicsinek, elé tartotta a kezét, majd megpróbálta megsimogatni. Naná, hogy egyből a kezére mart a kölyök. Fel se vette az ordas simlis, tovább simogatta a szabad kezével. Szó nélkül figyeltem, mert noha folyamatosan morgott a Kicsi, azért szép lassan hagyta magát simogatni. Közben a srác is beszélt.
   -Találkoztam már jó pár fura emberrel. Az egyik ilyen alkalom talán hasonlít arra, amit elmeséltél. Legalábbis ahogy én elképzelem… -odacsüccsent a kölyök mellé, hogy tovább vakargathassa a füle tövét, meg simogathassa a haját. -Jócskán kint voltam már a szokásos területünkről. Kereső körút -pillantott felém -megleptek. Az volt az első alkalom, hogy ilyen távolról kábító eszközökbe futottam. Még csak szaguk se nagyon volt. Semmi kénpor, vagy puskapor… Mire magamhoz tértem, már üvegkalitkába zártak. Ahhoz képest mondjuk, hogy egy hadistent fogtak, meglepően semmilyen sem volt az őrizetük, és a védelmük egyaránt. - A többit nem részletezte, el tudtam képzelni.
   -Maradtak utánad? -kérdeztem azért rá.  Megrázta a fejét.
   -Nem szoktam elvarratlan szálakat hagyni magam után. Viszont ez volt az egyetlen alkalom, amikor az a szúrós szag is benne volt a történetben.
   -Fertőtlenítő? - megint bólintott. Az unokaöccse mindeközben oda telepedett önkéntesen az ölébe és továbbra is kitartóan kínálta a morgó másik pöttömöt a húsos pitével.
Magamban csendesen összefoglaltam a történetet. Az egyik lény Masakiban folyamatosan megpróbálja átvenni az irányítást, ezért el kell nyomnia, uralma alatt kell tartania. Ez a lidérc része. A másik lény segíteni akar neki, de masszívan nem őrölnek egy malomban, arról nem is beszélve, hogy egy régebbi esemény miatt szörnyetegnek tartja a kölyköt, vagyis őt is elnyomja.
   -Masaki mióta játssza ezt? Hogy ennyi mindent próbál magában elnyomni. Az előző hóka hasonmását, a Pöttömöt…  -néztem a kardjára.  -Gyógyszerek nélkül mennyire megy neki? Megkóstoltam azt a zöld valamijét. Annyira tömény volt, hogy nem tudom, mennyit vett be maga, mennyit toltak bele korábban – illetőleg még egy kérdés volt, ami szöget ütött a fejembe -A lidérc Masakiban… az is ennek a kísérletnek az eredménye? Azt mondtad, hogy Lidérc és élő fajok DNS~ét keresztezték. Így került bele  a Wamman nevű hasonmása is? Vagy ez hogy működött? – ráncoltam a homlokom, mert magam is éreztem, hogy rossz állapotban van. Ténylegesen nem erősödött. -Van bármi vagy bárki olyan, aki tudna most segíteni? A falkája tagjai? Pár, gyerekek, bárki ilyen? Az alakváltóknak tud segíteni a gyógyulásban, ha érzik maguk körül a falkát, és ha tetszik Masakinak, ha nem, van benne alakváltó, nem is akármilyen. -Remus~ék triója után a vámpírra néztem a válaszért.


(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #7 Dátum: 2018. Márc. 06, 22:59:49 »
Lélekdarabok

Az apró bundás gyermek, amennyiben nevezhettem így, beleegyezésére gyengéden megpaskoltam a feje tetejét. Kezemet némileg arrébb fordítottam, bújkáló Kemono-nak tökéletes rálátása legyen a történésekre. Azon munkálkodtam a jelenlévőkkel egyetemben, engedjen a kíváncsiságának és nyisson a fajtájához közel álló idegenek felé. Természetesen a munkálkodás nem tett figyelmetlenné. Halvány hümmentéssel jeleztem Ninurta san-nak, éppen a kérdése megválaszolásán dolgozom.
- Ideális esetben önmagának…miként fogalmazhatnám meg… házon belül lenne ajánlott megoldódnia. Jelenleg nem csak teste, de az elméje és lelke is küzd Wamman-nal. – Ütögettem meg néhányszor államat. Kevés alkalmam nyílt arra másokkal társalogjak, többségében, nem volt szükséges ilyen témákat érintenem. Bármily kényelmetlen számomra, bizony nem találtam meg könnyedén a kellő szavakat, amivel leírhattam volna a Masaki-ban zajló események láncolatát.
- Kívülről mindössze a folyamatot lehet lassítani. Nyugtatók, altatók, esetleg fájdalomcsillapítók. A szérumot nem javasolnám. Évek óta hatástalan, legalábbis csekély az eredeményessége. Az is lehet megoldás, ha olyan személy beszél hozzá, akire hallgat. – Kínosan fektettem államra tenyeremet. A soron következő kérdés egyértelműnek látszódott, ám a rá adható válasz, jelen esetben nem állt rendelkezésünkre. - Igen kevés. – Az érdeklődést megelőzendően tettem hozzá. - Az évszázadok alatt meglehetősen kevés személy érte el, figyeljen rá Masaki san. Az öccse, Hiroto san nagy fegyvertény, de Masaki san érzékeny rá a múltban történt incidens miatt. Előfordulhat Hiroto úrfi hangja az ellenkezőjét váltaná ki. A tanítványa Chiyo san. Húgaként szereti, de Masaki san életéről igen keveset tud. Tartok tőle, nem találna kapcsolódási pontot. A kezelő orvosa Akira san még lehetőség lehet, hiszen az utasításait mindig megfogadta és képes volt megnyílni előtte. Személy szerint, azonban én nem kívánnám újra ezzel a látvánnyal szembesíteni. Akira úrfinak meggyőződése lenne az ő hibája Masaki jelenlegi állapota. A legutolsó ilyen személy…nos! – Köszörültem meg torkomat. Az érintett állapota sem ruházott fel azzal a joggal, szemérmetlenül kifecsegjem a magánéletét.
- Sajánlatos módon a szóban forgó hölggyel megszakadt kapcsolatunk. – Lehető legfinomabban igyekeztem utalni rá, milyen jellegű lehetett a közöttük lévő kötelét. Részletekbe nem kívántam bocsátkozni. - Annyi bizonyos, Hanabi kisasszony nem tartózkodik a kontinensen. Legutolsó információim szerint Európában, pontosabban Franciaországban tartózkodik. –
Lemondóan hümmentettem, hisz több lehetőségre nem leltem. A gyermekként szeretett egykori tisztek és tanítványok, miként maga Masaki édesapja sem lehettek elegendő visszahúzó erők. Nagy esélyét láttam annak, bármelyikük hangja elérné a szégyenkezés és önutálat felerősedne benne. Túl makacs és büszke, hogy ne az fogalmazódjon meg fejében ez vereség, már ők próbálnak lelket önteni belé.
- Wamman sikere fizikálisan is kiütközik Masaki san külsején. Fokozatosan felveszi egy lidérc alakját. – Kanyarodtam vissza szándékosan a kérdéskör másik részletéhez. - Annak ellenére a belső lidérc fizikai formáját eszméletlen állapotba juttatja, attól függetlenül még aktív marad Masaki san lelkében. A kettő, mondhatni független egymástól. – Magam sem rajongtam ezért a kilátástalan helyzetért. Igen komoly kutyaszorítóban voltunk, amit kizárólag a szobában fekvő dönthetett el.
- Pontosan így van. Alakváltó hibridek. Tökéletes fegyvereket terveztek, akikből kiölik az érzelmeket, érzékeket és ösztön szintre szorítják, ahol a túlélésért gyilkolnak. Masaki san lélekenergia érzékelése ekkor veszett el teljesen. Sem irányítani, sem érzékelni nem képes. – Tőlem telhető legfinomabban válaszoltam. Masaki-val ellentétben nem illett személyiségemhez az istenkáromlás.
A döbbent csendre, mely Remus san megerősítését követően érkezett, arra vonatkozóan elfojtotta az alakváltó képességét, mindössze felsóhajtottam.
- Kérem, nézze el neki, Remus san! A kísérletek alatt egy kényszerített állatias formát vett fel, amivel ártatlanokat ölt meg. Azt követően… - Ezen a ponton gondosan befogtam a derekamnál bőszen morgó farkas füleit. -…megölte tulajdon öccsét, hallani sem akart róla, használja ezt a képességet, netán, megtanulja kezelni. Számára az alakváltás nem pusztán fizikálisan, lelkileg is kínszenvedéssel lett egyenlő. –
Átéreztem a szavaim súlyát, hisz tökéletesen ugyanazt éreztem, amit Masaki. A laborban töltött évek ugyanolyan élesen éltek bennem is. Ennek ellenére igyekeztem tartani magam. Azzal nem segítettem Masaki-nak, ha csatlakozom mellé az önvádaskodásban. Bevallom, nagyban hozzájárult a sikerhez Remus san, aki a minden bizonnyal shinigami-kkal történt találkozása ecsetelése közepette, apránként, ám határozottan vette ostrom alá a rajtam lassan lyukakat ütő farkas gyermeket.
A munkálkodását igyekeztem azzal fokozni, előre húztam a gyanakvóan morgó gyermeket, hogy a karjaim közül vehesse szemügyre az ott ücsörgő két alakváltót. Félénken, inkább nevezném zavarodottnak, de mindenképp elutasítással szemlélte a Remus ölében pitét tartó farkas csemetét. Továbbra is izgatta fantáziáját a húsos pite. Tettem egy újabb kísérletet. Magam hajoltam enyhén közelebb. A gyerek felé tartottam a kezem, hátha odaadja a pitét, amit továbbíthatok Kemono-nak.
- Masaki san hamarosan fog 497. életévének örvendeni. Én immáron 474 éve vagyok társa, míg Kemono 300, Wamman pedig 110 éve. – Úgy véltem a kérdést tökéletesen megválaszoltam a száraz tények közlésével. Azonban a soron következő feltételezésre határozottan ráztam meg fejemet.
- A belső lidérc egy olyan energia, ami minden öntudattal rendelkező lényben meg van. Azonban, ha külső hatásra ez az energia alakot ölt, akkor megszületik belőle a lidérc, ami felfalhatja a lelket. Ha a lélek azonban uralma alá hajtja, akkor a lidérc behódol és engedelmeskedik. Megosztja vele az erejét. Ez az állapot, törékeny. A két fél egymásra gyakorolt hatásától függ, lélek, vagy lidérc kerül fölénybe. Őket vaizard-nak nevezik. – Ironikus Masaki személyében szinte az összes faj bemutatásra került. Eddig nem gondoltam végig, mennyi faj sajátosságával rendelkezik. - Sajnálatos módon ez sem Masaki san szabad akaratából történt. Szintén egy shinigami társa kísérletének vált áldozatává. – Kínos mosollyal telepedtem jó magam is Remus san mellé. Némi távolságot hagytunk magunk között, így Kemono még nem menekült a nyakamba, hogy a hajam alatt keressen fedezéket. Lehetőleg elkerültem volna, marok számra tépje tincseimet.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Különleges karakter

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #8 Dátum: 2018. Márc. 07, 14:38:26 »
Lélekdarabok

Elgondolkodva figyeltem a vámpírt, míg elmondta, hogy milyen is Masaki kapcsolata azzal a lélekfalóval. Teljesen más volt, már érzésre, hogy elmondta, az is a dzsinn kapcsolatokhoz képest.  Alig észrevehetően sóhajtottam, amikor kiderült, hiába ütném le a hóka hasonmást, nem oldódna be tőle a helyzet. Nem csak ez volt az egyetlen megoldás, vagyis kérdezgettem tovább. A hallottak megint csak hozzá tettek az eddig felvázolt történethez. Alig mondott pár nevet Wameku.
   -A szérum… -a kis farkas kölyökre pillantottam -Segíti a Pici most is Masakit. Korábban is azért nem szorítottam kívülről teljesen vissza, amikor megharaptam a fiút, mert érzékeltem, hogy az ő regenerációja tartotta életben! -pillantottam a kölyökről fel a férfire -Ismerem Masaki vérét, én pedig mérgeket tartok a saját bensőmben. Nem hiszem, hogy ezzel újdonságot mondtam volna. Tudnék olyan szérumot készíteni, ami hatásos lenne arra, amire eddig is használta a fiú. De vele ellentétben én nem csak a szívemre hallgatok, elvégre nincs is olyanom, lévén ténylegesen szörny vagyok. Ha szükség lesz rá, ezt is be tudjuk vetni, de egyelőre azt akarom, hogy minden segítséget megkapjon. Tőlünk is, és tőletek is. Ahhoz pedig az kell, hogy senkit ne korlátozzak szérummal le. - sóhajtottam. Noha az elgondolkodtatott, hogy a Kisfarkas is Masaki lelkének volt a része, nála mégis a szérum elfojtotta az átalakulást. Ez a lidércnél miért nem működött így? Ám egyelőre más megoldás volt a fejemben, amit ráadásként a vámpír is említett.
   -Az öccse! Van másik testvére is? Azt mondtátok, hogy meghalt a testvére. Több öccse is volt? -az arcom szinte tárgyilagosnak hatott, miközben visszakérdeztem. Feltett szándékom volt, hogy aki a leginkább vissza tudja hozni a srácot, azt áthozzam ide mellé. Nem voltam hajlandó a mindennél kevesebbet megtenni érte a történtek után. Alakváltó fejjel mérlegeltem a lehetőségeket. A tanítvány nevére csendesen berándult az egyik szemem. Felrémlett az a pimasz róka, akivel Kazuminál találkoztam. Őt szólította Chiyo, vagy Gintaro néven. Gyanakodón ráncoltam a homlokom.
   -Ez a Chiyo nevezetű tanítvány… véletlen nem vörös, hosszú hajú, zöld szemű, nem kicsit pimasz róka démon? -érdeklődtem le. Őt mondhatni ismertem. Vagyis előrébb került a listámon, ha tényleg arról volt szó, akire gyanakodtam erősen. Lehet, hogy erőszeretettel rángatta a macska bajszom, de látszódott rajta, hogy azokért, akik fontosak voltak neki, bármit megtenne. Kazumival mindig tisztelettel viseltetett, éreztem az illatán, ahogy azt is, hogy óvatos, már-már tapintatos volt. Vagyis egészen biztos, hogy az én hívásomra is eljönne, ha szükséges.
A többiekről viszont ötletem sem volt.
   -Csak az eshetőségre felkészülni. Ez az Akira nevezetű személy merre tartózkodik? -memorizáltam minden kapott információt. Ráadásként az orvosaként referált rá, nem ártott tudnom az elérhetőségét.
Arra már csak a szemöldököm vontam szusszanva fel, hogy egy bizonyos hölgyet hagyott Wameku a legutoljára. Holott épp azt táncolta nagyon finomkodva verbálisan körbe, hogy gyengéd érzelmek fűzik a hölgyet, vagyis fűzték Masakihoz. Megdörgöltem a homlokom. A két farkas kapizsgálhatta, hogy mi jár a fejemben. De ők már több ezer éve ismertek… azért hangosan is meg kellett kérdeznem.
   -Ez a hölgy… Masaki párja, ha jól értettem. Sok párkapcsolata volt, mióta a farkas hozzá került? - én nem játszottam verbális balettot, hogy rákérdezzek a nyilvánvalóra. -Ugyanis Masaki részben alakváltó! Ha tetszik, ha nem, ezek a tények. Mi pedig nem vagyunk emberek. Az emberek összeházasodnak, aztán elvállnak, manapság már össze sem házasodnak, csak együtt élnek, elválnak, sorolhatnám. Mi is képesek vagyunk az alkalmi futókalandokra. A szexre kötődés nélkül. De a lényeg a kötődés nélküliségen van. Az alakváltók párt választanak maguknak, és mivel érzelmileg kötődnek egymáshoz, ez azt jelenti, hogy egy, többnyire láthatatlan kötődés, kapocs alakul ki az alakváltó, és a párja között. Ez nem olyan, mint a házasság. Sokkal mélyebb, és véglegesebb! És a testiség, mint olyan, az sem kritérium. Ha igazam van, és Masakinak tényleg a párja ez a Hanabi nevezetű nő, akkor ha együtt vannak, ha nem, egymás párjai maradtak. Úgy is, hogy erről nincs is tudomásuk, ha jól sejtem.  -morcosan néztem ki az ablakon.  -Masaki párját kell először akkor megtalálnom. Ha beleegyezik, hogy eljöjjön velem ide hozzá, márpedig egy ilyen kötés mellett nem hiszem, hogy új párkapcsolatot tudott volna elkezdeni, egészségeset semmiképp. Ahogy Masaki sem, azt érzem rajta. Szóval van rá esély, hogy ha MAsakiról van szó, akkor el fog jönni, ő talán tud segíteni. Közöttük ott van a kötés, akármilyen mélyre is kerül Masaki, ha már nincs is kapcsolata a külvilággal, az a kötés közvetlenül a lényéhez kapcsolódik, az esszenciájához, a lelkéhez, a nő hangja mindenképp el fog hozzá jutni! Ha valaki, akkor ő tudja visszahozni a legnagyobb eséllyel, vagyis nála kezdünk. -felkeltem, hogy kinyissam az ajtót -Egy Tigrist megpróbálok elérni, hátha elő tudja pontosabban keresni Masaki párjának a pontos helyét. - hívtam magamhoz a legrégebben hozzám kötött dzsinnem. Míg oda ért, megpróbáltam tőszavakkal bepötyögni abba a nagyobb méretű telefonba az üzenetemet, amit Kazumitól kaptam. A felénél jártam, amikor mellettem megjelent öreg barátom. Türelmesen megvárta, hogy végezzek, meg morogjak magamban, hogy nem fértem hozzá a gombokhoz rendesen, meg hogy hiába nyomtam le azt a gombot, amit akartam, már korábban lenyomódott, pedig alig értem hozzá. A végére csak sikerült összehoznom, ő pedig apró átjárót nyitott, hogy az üzenet elmehessen. Visszapillantottam, míg vártam a választ. A két farkas igen erősen a Kölyöknek udvaroltak. Tény és való, úgy tűnt, hogy Remus türelmetlensége meghozza szép lassan a gyümölcsét. Mondjuk sejtettem, hogy a vámpír igyekezete is sokat hozzá tett ahhoz, hogy a kis apróság már legalább azt engedte, hogy simogassák. Ha még közben erőteljesen morgott is. Na meg láthatóan rá volt függve a pitére. Jó jel. A kölyköknek sokszor vezetett az út a szívükhöz a gyomrukon keresztül. Emlékszem, amikor még a Földön volt falkám, milyen csodálattal tudták figyelni a vadászokat, és a harcosokat. Főleg, amikor prédát hoztak haza. Szerencsére nem kellett sokáig távolról szemlélnek az eseményeket. Ryohei tényleg nem okozott csalódást, és a bezsebelt információval már visszamehettem a többiekhez. Még kíváncsiskodtam pár dolog utána. Közben magam is óvatosan a Kölyköt igyekeztem megsimogatni. Ám nem maradhattam sokáig.
Áthívtam Namru~t az idő közben lepihenő nővére mellől. 
   -Kérlek, hogy segíts nekik, míg nem vagyok itt. Meg figyelj Masakira. Ha romlana az állapota, szólj mindenképp! -kértem tőle halkan, míg megöleltem. Nem akartam elkésni, így indultam. Párizs egyik elővárosába nyitott a Marid kaput. Kicsit megkönnyebbültem, mivel lényegesen kisebb volt a népsűrűség, mint a belvárosi turista csorda közben lett volna. Nem volt könnyű dolgom. Úgy kellett megtalálnom egy nőt, hogy gőzöm nem lehetett, milyen is az illata. Próbáltam az ösztöneim után menni. Először is, ha jól sejtem, akkor ő sem ember. Bár ebben nem voltam biztos. Ha ember mégis a nő, akkor sokszorosan pácba voltam, lévén őket, főleg elsőre nem tudtam megkülönböztetni. A másik nyom volt, hogy próbáltam Masaki jelenlétét halványan felfedezni. Névről minek kérdeztem volna, szinte biztos voltam benne, hogy alias~t használ. Feltettem a napszemüvegemet, mire elsötétült a világ.  Koncentrálnom kellett, mert már tényleg nem most külön válhattak. Nagyon halványan, inkább sejtés, mint érzés szinten érzékeltem Masaki esszenciájának az illatát. Egyből utána is indultam. Nem kellett kerülgetnem az embereket, érzékeltem, hogy engedelmesen menekül mindenki át az utca túloldalára, bár voltak, akik inkább másik utcát kerestek maguknak. Éreztem, hogy egyre közelebb kerültem a célpontomhoz, de az is feltűnt, hogy ő is érzékelt engem. A rám olvasott, lőtt, dobott mágiája pedig arról is eléggé meggyőzött, hogy jó helyre érkeztem. Levettem a szemüvegem, szép komótos mozdulattal, mire egy méretes, Wameku~hoz hasonló bárddal találtam szemközt magam, miközben szúrós szemekkel arról érdeklődött, hogy mit akarok. Minden porcikája támadásra kész volt.
   -Hanabi kisasszony, ha nem tévedek - tettem el a szemüvegemet. -Masaki miatt kerestelek fel. A segítségedre van szüksége. -nyugodtan pillantottam rá a fegyverre - Megsérült, súlyosan a fiú, és ha csak nincs valaki, akiért küzdene, attól tartok, hogy nem fog felébredni. Ha a sérülése nem lenne elég, a fehér hasonmása… -egy pillanatra összeráncoltam a szemöldököm -Lidérc.. igen így hívták, szóval a lelke lidérc része is támadja közben. Szeretném, ha eljönnél, és segítenél neki. Én hiába vagyok a barátja, nem fogja a hangom meghallani, de a tiedet meghallhatja! -Figyeltem a mozdulatait, hogy rám fog~e támadni a továbbiakban. Kezdésnek már megtette, akár csak annak idején Masaki… Valahogy illettek egymáshoz…

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #9 Dátum: 2018. Ápr. 08, 23:14:39 »
Lélekdarabok

Hasznos információt osztott meg velem Ninurta san. Előre látásával egyet értettem. Szükséges rossz, ha képes ilyen szérum birtokába kerülni. Masaki mindig is a szélsőségek között lavírozott. Általában túlfeszítette a húrt. Gyakran a végleges megsemmisülés lebegett fejünk felett. Nem félt a haláltól, tisztában voltam vele, de még csak nem is akart tőle biztos távolságba kerülni. Tárt karokkal fogadta. Úgy tűnt, mint aki rulettezik. Az fog történni, amit a kerék dob. Ha szerencsés, haladékot kapunk. Ellenkező esetben, örök jobblétre szenderülünk. Ezt a vakmerőséget, helyesebb szó a feladást sosem értettem. Mások segítésére példa értékű akaraterőt és kitartást mozgósított, azonban, ha önmagáért kellett küzdenie, gyakran, túlságosan hamar vesztette hitét.
Erre remek példa volt testvére. Természetesen nem a Ninurta san által említett kontextusban. Jelen helyzetben nem is kívántam erre vesztegetni a figyelmem. Alapjaiban véve kellemetlenné tette a légkört, hisz Kemono vezető szerepet töltött be ebben az őrült történetben. Ennél fogva, el sem vettem kezeim füléről, míg a válaszomra sor nem került. Elkerültem volna a gyermek lelkének felzaklatását.
- Engedje meg, tiszta vizet öntsek a pohárba! – Szedtem össze gondolataim, minél lényegre törően adjam át a kellő információt. - Masaki san-nak egyetlen édes testvére van. Az öccse Hiroto mindig különleges, fogalmazzunk úgy, kiemelt szerepet töltött be szívében. Halálukat követően minden követ megmozgatott a testvére felkeresésére, mely sikeresnek bizonyult. Hiroto vele együtt szolgált halálistenként. Példa értékű volt kapcsolatuk, míg a sajnálatos haláleset meg nem történt. – Pillantottam le a farkas gyermekre. Ellenőriztem a kezeimet, biztosan ne hallhassa a soron következő szavaimat. - A kísérletek alkalmával, miként említettem, arra törekedtek Masaki san-t visszaszorítsák egy ösztönlény szintjére, mely eredményeként, nem tesz különbséget barát és ellenség között. A tesztek alkalmával gyerekeket, időseket, képzett harcosokat zártak be hozzá. Végső próbaként, olyan személyt kerítettek, akihez erős érzelmek fűzik. – Megköszörültem torkomat. - Fogalmazzunk úgy, maradéktalan sikerrel jártak. Legalábbis, így hittük. Pár hónapja, azonban előkerült Hiroto san. Fény derült a turpisságra, mely értelmében Hiroto san tetszhalott állapotában feküdt. Ébredését követően, szintén bevonták a kísérletekbe. A mutáció jelei nála is kimutathatóak, ám nincs kézzel fogható forrásunk, milyen génekkel keresztezték. – Tanácstalanságomban felsóhajtottam. Bosszantó, sokkalta inkább elkeserítő volt ez az eset. Mélységesen bántott, miként Masaki-t is. Önmagunkat hibáztattuk nem mentünk vissza a gyermek holttestéért, nem nyomoztunk az elkövetők után. Sokkal hamarabb elhozhattuk volna abból a pokolból Hiroto-t.
Az elhatalmasodó önvádat igyekeztem lerázni vállamról. A körülöttem lévőkre szűkítettem figyelmemet. Érzékelhetően a világ ura, úgy is érdeklődő kedvében volt. Rögtön a felsorolásban szereplő hölgy személyére kérdezett rá.
- Tökéletes leírása Chiyo san-nak. – Döbbenet ült ki arcomra, hisz az elhangzottak fényében, úgy festett, találkozott a halálistennel. - Volt szerencséje a kisasszonyhoz? – Mindössze remélhettem a komisz kapitány nem sértette meg Ninurta san-t. A szavai alapján nem feltételezném ellenfelekként csaptak össze.
- Akira san a Lelkek világában tartózkodik. Legutóbbi látogatásunkkor a negyedik osztagnál szolgált a halálistenek között. – Folytattam sorjában a válaszokat. Kifejezetten az információ, minél magasabb szintű átadására szorítkoztam. Nem kérdeztem vissza. Nem akadékoskodtam. Tárgyilagos, lehetőleg rövid feleletekkel szolgáltam. Ugyan ebben az elhatározásban megrendített Hanabi kisasszony említése. Kínossá vált számomra a beszélgetés. Enyhén megigazítottam ingem nyakát. Nem szívesen tárgyaltam Masaki magánéletéről, még, ha épp szükséges.
- Majd teljesen elvágta kapcsolatát a külvilággal, így párkapcsolatot sem épített ki. Hanabi kisasszonnyal idestova tíz éve vannak együtt, ha nem szorítkozom a külön töltött idő levonására. – Pontos számításokba nem bocsátkoztam, még, ha tökéletesen emlékeztem is minden vele kapcsolatos dátumra.
A kapcsolatuk fizikális, lelki, pontosan nem tudtam, milyen jelzővel illethetném, tehát az alakváltókra jellemző formája roppant érdekes felvetésnek hangzott. Megmagyarázná, miért érzékelte Masaki, ha történt valami Hanabi kisasszonnyal. Megmagyarázhatatlan rejtély volt, honnan észlelte, amikor képtelen volt lélekenergiát nyomon követni. Magam sem ismertem a forrását. Egyszerűen tudta, tudtuk. Tanácstalanságunkban a humorhoz fordultunk, így neveztük el Hanabi kisasszony senbankai-ának.
- Valóban. Nem feltételeztük ezt a lehetőséget. Ugyan, közre játszik az alakváltó lehetőségével sem voltunk tisztában, ám abban igazat kell adnom, hogy Masaki san mindig reagált, amikor Hanabi kisasszony megsérült. Kivétel nélkül, mindig segítségére indult, mely különösképp azért döbbenetes, mert lélekenergiát nem érzékel. – Dörgöltem meg államat. A felvetés felkeltette kíváncsiságomat. Elhatároztam, alkalom adtán utána nézek ennek a kötésnek nevezett valaminek. Eddig ügyesen elkerülte figyelmemet. Talán, a miatt nem került elém, mert nem sejtettem létezését.
Belemerültem a gondolataimba, így későn észleltem, mire készül Ninurta san. Kivert a víz, se szó se beszéd, ide hozná Hanabi kisasszonyt. Ennél a pontnál, már kikaptam felsőm belső zsebéből a kendőmet. Megtöröltem arcomat. Enyhén meg is legyeztem a finom anyaggal. Az ájulás környékezett az ötlettől. Rossz előérzetem támadt. Mit mondok! Katasztrófát sejtettem! Más megoldást, azonban nem láttam. Hanabi kisasszony többször mentett meg minket. Jó hatással volt Masaki-ra.
- Kérem, Ninurta san! Legyen körültekintő! Hanabi kisasszony meglehetősen makacs és önfejű tud lenni! Ne vegye sértésnek, ha arcának lendülő baltával köszönti! – Mosolyodtam el kedvesen. - A bent fekvő úriemberrel ellentétben, kiváló a lélekenergia érzékelte és remekül bánik a mágiával. – Igazán tömörre fogott gyorstalpalót tartottam, míg lehetőségem akadt rá. Fel kívántam készíteni, mivel fog szembe nézni. Elvégre a szóban forgó teremtés Masaki-ra is hezitálás nélkül szegezett fegyvert, ha a helyzet úgy kívánta. Akkor a semmiből megjelenő különleges szerzet biztosan gyanakvást vált majd ki. Képzett harcosként, önmaga védelme lesz az első lépés bármely kérdés feltétele előtt. Meggyőződésem, hogy nem fog egyszerűen ide sétálni. Pusztán remélhettem, Ninurta san eléri végig is hallgassa.
Az események további alakulásába nem avatkozhattam. Lévén, arról sem volt tudomásom, éppen, mivel foglalatoskodik Ninurta san. A tablet használata, némi elfojtott prüszkölést váltott ki belőlem. Öklöm takarásából jeleztem, félre nyeltem egy porszemet. Nem kívántam a segítőm önérzetét tépázni, még akkor sem, ha felettébb nosztalgikus érzéseket váltott ki belőlem. Masaki san sem kötött barátságot a technológiával. Az utóbbi évtizedben, egész megtanulta kezelni, ám a készülékek nem képesek lépést tartani az életvitelével. Míg fel nem találják a törhetetlen telefont, úgy vélem továbbra is gyakran fog új modelleket tesztelni. Azonban, említettem nem kívántam ezen a ponton elidőzni. Figyelmem eleve lekötötte, mit beszélek, magához láncolta a hozzánk csatlakozó fegyver. Örömömre szolgálhatott megismerhetem, mely kissé hevessé tett. Elfelejtkeztem a rám kapaszkodó farkas gyermekről, így majd arccal előre estem, ahogy lendületesen felálltam. Hibám, korrigáltam és önuralmat gyakorolva nyújtottam felé kezemet.
Az igazán fiatalnak látszódó fiú némi illetődöttséggel, ám roppant udvariasan elfogadta az üdvözlésemet. A tartása, miként beszédstílusa is sokat elárult. Valóban nemes lelket takart! Nem tagadhattam, kard léte mellett, személye is hamar megnyert. Élveztem a vele folytatott rövid, ám annál gyümölcsözőbb beszélgetést. Sajnálatos módon, perceken belül, rohamosan romlott állapotom. Wamman erejének nyomásától émelyegtem, szédültem, kivert a víz. Lábaim alig tartottak meg, reszkettek. Aztán, bekövetkezett a lehető legrosszabb. Az ajtó felé pillantottam, szólni még sem bírtam. Helyettem beszélt a szoba. Eget rengető üvöltés érkezett az irányából. Torkom láthatatlan karok szorították. Bőröm elszürkült. Szemeim fokozatosan befeketedtek. Elzárták tőlem a levegőt, mely térdre kényszerített. Észleltem, hogy a farkas gyermek ugyanezekkel a rémes tünetekkel küszködik. Perceim, perceink lehettek hátra.
- Masaki…fel akarja törni a kötéseket. - Préseltem ki fogaim között. Erőtlenül az ajtóra mutattam. Hálát adtam, hogy a Namru-ként bemutatkozott férfi rögtön cselekedett. A farkas gyermeket fogó Remus gondviselésére bízott, míg maga a szobához sietett. Néhány szóban összefoglalta mire készül. Azt állította, megkísérli lelassítani Masaki vérkeringését. Elképzelésem sem akadt, miként kívánja kivitelezni. Arra sem volt erőm hitetlenkedjek, így nem akadékoskodtam. Kezében eleve érdekes fegyver formálódott. Kavargó masszára emlékeztetett. Bizonyosan közelebbről csodáltam volna meg, ha állapotom engedi. Némi szünetet követően felhívta Remus figyelmét, legyen készenlétben. Akadt elképzelésem mire célzott. Érzékeltem az odabent használt mágia sem tartja féken. Újabb és újabb kötések kerültek rá, ám mindegyikből kitört.
Valami történt. Pontosabban tisztában voltam vele, mi történt. A percekkel korábban szóba került kötés lépett működésbe, ha illethetem ezzel a névvel. Masaki eltökélt szándéka volt menni. Egyetlen személyhez tartott. Nem érdekelte a hogyan. Wamman ereje megadhatta neki, gondolkodás nélkül elfogadta.
Idő közben a fegyver az ajtóhoz ért. Hezitálás nélkül belépett a szobába. Számtalan hangfoszlány szűrődött ki a szobából. Dulakodásnak, harcnak zaját nem érzékeltem. Magamon sem éreztem egyebet, mint az ellazulást. Masaki-val ellentétben engem átjárt az altató nyugalom. A pulzusom és szívverésem lelassult, legalábbis érzetre ehhez hasonlítanám. Kivételesen a testemet szétfeszítő fájdalomnak örültem. Elérte ébren maradjak.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Különleges karakter

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #10 Dátum: 2018. Ápr. 30, 15:49:45 »
Lélekdarabok

Ahogy kellett, rám támadt. Miután realizálta, hogy a kidou~k nem hatottak, a fegyvert kapta elő. Egy igazi, méretes bárdot. Nem volt ismeretlen fegyvernem előttem. Viszont közel kellett kerülnöm. A kistigris már korábban jelezte, hogy számolnom kell ilyesmivel. Bár ő lényegesen más okát adta meg a történetnek, mint Wameku, és kicsit sem könnyítette meg vele a helyzetemet. Azt állította, hogy egy furcsa parazita lény támadta meg a lányt. Olyan, amikre ők is vadásznak. Állítása szerint, ez a fő indoka, hogy visszautazott az időben. Az is kiderült, hogy speciális eszközzel ő ki tudja lökni ezt a lényt a nőből, és hogy rám nem veszélyes ez, bármi is legyen. Első sorban, mivel nincs lelkem, ezek meg arra kapaszkodnak rá, ha minden igaz. Ha ez nem lett volna elég nehezítésnek, tudni illik, hogy nem árthattam az ellenfelemnek, még érzékeltem a kötésünkön keresztül, hogy Namru üzent, hogy Masaki állapota rosszabbodott. Vagyis időm sem volt végtelen. Halkan akkádul elkáromkodtam magam, amikor ez az információ is a tudomásomra jutott, miközben igyekeztem elhajolgatni a lány suhintásai elől. Furcsa volt az illata, és érződött a mozdulatain, hogy nem teljesen ura önmagának. Nem támadtam ellent egyelőre. Csak kitértem az ő vágásai elől, próbáltam közel férkőzni hozzá, hogy egy mozdulattal megfoszthassam a tudatától. a lányt. Ha igaza volt a fiúnak, és én hittem neki, akkor ez volt a legfájdalommentesebb megoldás, amit csak be lehetett vetni! Legalábbis az ő részéről. Én azért felszisszentem, amikor az oldalamba állította a bárdja nyelét, majd amikor érzékelte, hogy nem támadok ellent, átváltott pusztakezes harcra. Jobban díjaztam az ötletet, mert így közelebb kellett jönnie és nem tudott vágni. Mind a kettő előnyös változást jelentett a számomra. A zúzódásokat könnyebb volt regenerálni, mintha mondjuk levágja a fejem. Már volt benne részem, baromi nehéz az idegpályákat pontosan összenöveszteni! Innentől kezdve tűrtem az ütéseit, rúgásait. Nem egy csontom repedt meg közben, de elég közel kerültem hozzá, hogy egy gyors fogással elérjem, hogy eszméletlenül rogyjon össze. Nem vártam csodára, felkaptam, és tárcsáztam a tigriske számát. Nem vacakoltam üzenetírással, bár a tárcsázás is pár másodpercet igénybe vett, tényleg őt csörögje. Már útban voltam, amikor felvett, és szűkszavúan közölte, hogy kövessem a szagát, olyan helyen lesz, ahol segíteni lehet a lányon. Megbizonyosodtam róla, hogy egészen biztos nem tud magáról, majd átjárókat nyitottam. Az elsőt Atreia~ra, a másodikat Japánba, Karakura~ba. Szinte csak pár lépést tettem Atreia Földjén. Ahogy a városban kiléptem a kapun, vettem egy mély lélegzetet. Az egész város megelevenedett a lehunyt szemeim előtt. Az orromra pöccintettem a szemüvegem, és ahogy a srác tanácsolta, követtem az illatát. Eddigre már egy helyben volt, nem volt nehéz célpont. Tökéletesen érzékeltem látás nélkül is az elhagyott sikátorokat, kihalt területeket, így arra vettem az irányt. Fájtak a repedt csontjaim, nem akartam emberek között lébecolni. Most egészen biztos, hogy ingerelt volna a félelmük.  Így is komoly önuralom volt, hogy viselkedjek. Még Tiamat után se sikerült rendesen meggyógyítanom magam, és most a hurcolt hölgyemény is hozzá tett az amortizálásomhoz. Látszólag morcosra szótlanodva siettem az illatok alapján. Egy mobilházhoz lyukadtam ki a város szélén. A szőke már várt ránk az ajtóban. Meg se kellett szólalnom, terelt be a házacskába, ahol valami vizsgáló asztalra tetette a lányt. Az ajtó mellé támasztottam a hátam, míg hozzá kezdett a ténykedéséhez. Olyan gépeket, meg eszközöket vett elő, amiket nem ismertem. Noha ha a jövőből jött, akkor ez koránt sem volt olyan meglepő.
   -Mik ezek a lélekre kapaszkodó élősködők? -törtem meg végül a csendet. Mélyebb, és rekedtesebb volt a hangom a szokásostól. Rám pillantott, majd egy pohár innivalót nyomott a kezembe, mielőtt visszalépett a lány mellé.
   -Érzelemfalók. A lélekre kapaszkodnak, és az áldozatuk negatív érzelmeiből táplálkoznak.- hümmentettem egyet válasz helyett. -Ebben a korban még nem ismert faj, bár már jó ideje jelen van. Az emberek negatív érzelmeiből született az első, és miután emberről emberre vándorol, baromira meg tud erősödni a kis mocsok. Egy idő után képes átvenni az irányítását a testnek, amire ráakaszkodott. Ebben a korban még nem lenne velük tényleges probléma, érzékelhető legalábbis, viszont néhány kifejlett példány időt szökött, és visszajött. Ezek aztán össze tudják fogni a mostaniakat is, és ilyeneket okoznak, mint ez is itt. - Valami furcsa, tényleg gigantikus vírusszerűséget tartott a kezébe. -Ezek normál esetben nem látszódnak, itt speciális eljárással tudtam csak megmutatni neked. A lidércekben nagyon sok a negatív érzelem, a kedvenc kajájuk. Ezért is sikerült nekik Shiori~t elkapni, és ezért pályáznának Masakira is. Ha tippelhetek, akkor ő volt a fő célpont. Az ő erejével, ha irányításuk alá tudnák vonni, rengetek gondjuk egy csapásra megoldódna! – horkantam egyet a gondolatra.
   -Masaki~t nem olyan könnyű elkapni! -jelentettem ki.
   -Ebben egyetértünk. És mindezek fényében mondom, amit mondok. Az áldozatok a saját gondolataiknak hiszik, amit ezek a kis mocskok csináltatnak velük. És nekik meg a minél mélyebb depresszió a céljuk! Minél több negatív érzést generáljanak a gazdatestnél, aki aztán a végén önkezűleg veszi el a saját életét. Miután mindent és mindenkit elpusztított, aki és ami fontos a részére. Masaki erős, nagyon erős, de becsületes és lelkiismeretes is. Ezt használnák ki ellene. -tette valami üvegnek kinéző tartóba az élősködőt. -Shiori nem sokára fel fog ébredni. Emlékezni fog, hogy mi történt vele addig, míg ez a lelkére csimpaszkodott, de furcsán kába emlék lesz minden valószínűség szerint. Ha jól sejtem, nálad lesznek most, ott biztonságos, ám mielőtt haza engeded őket, ebből adj nekik. Ez megakadályozza egy időre, hogy újra megtalálják őket, és rájuk akaszkodjanak - nyomott valami pirulát a kezembe. Bólintva tettem el a gyógyszereket. Úgy sejtettem, többet kaptam, mint amennyire szükségük lesz. Felvont szemöldökömre bólintott. -Igen, van benne minta neked is. - újabb bólintást engedtem meg. Erre már macskásan elvigyorodott -Már ebben a korban sem vagy egy szószátyár… - ezek szerint ismert a jövőben. Megerősítette ezt az információt, de nem hívtam rá feleslegesen fel a figyelmét.
   -Itt nem én vagyok a szakértő, tanulni pedig csendesen is lehet -mormogtam, míg felemeltem a lányt. Aludt, de koránt sem olyan mélyen, hogy békésen poroszkálhassak vele. Biccentettem a srác felé, majd átjárót nyitottam. Éreztem, hogy jó kedvűen, inkább megkönnyebbülten indul el maga is. Valahogy sejtettem, hogy a sunyi macska vigyorral a képén engedett el minket.
Egyenesen Shifa házához nyílt az átjáró. Nem akartam még az ottani haladással is időt veszteni. Azt a fiú már említette, hogy Shiori is olyan szerzet, mint Masaki, kevert lény. És benne is van olyan lélekfaló. Vagyis ahogy megérkeztünk, az ő lélekfalóját is elzártam, ahogy a Wamman nevűvel tettem. Egy biztonságos, de lakatlan szigetre, ahol semmiben nem szenved hiányt, de nem is okozhat galibát. Erre a lány kardja fogta rám megint a bárdot, hogy akkor most mégis mi folyik itt. Kezdődő morcossággal mértem végig a férfi alakban megjelenő fegyvert.
   -Indulunk! -nem kérés volt, kijelentés. Túlságosan fáradt, és sérült voltam hozzá, hogy finomabban fogalmazzak -A lány nem túsz, szabad akaratából járhat kelhet, amikor felébred. Most azonban sietünk! -közöltem, meg sem állva. Erre megpróbált nekem támadni. A saját világomban voltunk, itt lényegesen más szabályok vonatkoztak rám, mint a Földön. A saját otthonomnak teljhatalmú ura voltam. Ráadásul sietnünk kellett, ez mindenki érdeke volt, nem csak a lányé, vagy Masakié. Így olyasmit tettem, amit nem volt szokásom. Arra a pár lépés távolságra, amíg be nem értünk, megtiltottam neki, istenként, hogy támadjon. Csak jöhetett mellettem, mást nem volt képes megtenni. Egészen addig, míg be nem léptünk, és meg nem látta a kidőlt Wameku~t. Erre már csak annyit kérdezett, hogy mit művelt Masaki már megint. Elengedtem, innentől kezdve nem kellett már megszabnom, mit és hogy tehet.
   -Segített nekem! -válaszoltam, de már egyenesen a betegszoba fele vettem az irányt. Szóltam Namru~nak, hogy megérkeztünk. Egy erőtérrel védték ugyanis a gyengélkedő szobát. Ahogy beléptem, lett világos egyből, hogy miért. Masaki öntudatlanul dühöngött. És nem lett volna jó, ha elszabadul. Romulus, a párja, Shifa és Namru tartották a frontot. Valamennyire ők maguk is megsérültek közben. Letettem az ébredező lányt a hirtelen megnyugodó fiú mellé. Éreztem, hogy innentől már nem kell bajjal számolnunk. A korábbi dühöngését mintha elvágták volna.
   -Pihenjetek picit -tettem Shifa és Namru hátára a kezeimet, miközben mind a két kezem felgyulladt. Éreztem, hogy megsérültek valamennyire, és azt akartam, minél hamarabb rendbe jöjjenek. Romulus~t nem féltettem a párja mellett. Viszont nekem sem ártott volna némi harapni való. Egyelőre vérgyümölcsökkel is beértem volna, mielőtt vadásznom kell menni. Első segélyre jó lett volna legalábbis, aznap még kibírjam emberhús nélkül. Óvatosan kitereltem a többieket, majd magam is leültem Shifa asztala mellé. Kíváncsian, de egyelőre szó nélkül figyeltem a többieket. Shifa gondoskodott egyből az ételről, oda tett egy egész tálnyit elém. Az lefoglalt, noha a fülem nyitva volt, mikor ébrednek fel. Ettől függetlenül, az újonnan érkezett kardnak a kérdéseire is már hajlandó voltam válaszolni. Amellett, hogy Namru~ról is igyekeztem gondoskodni, ami elősorban lángokban nyilvánult meg. Gyógyító lángok ölelték körbe a testét. Arra ugrottak elő a macskafüleim, meghallottam, hogy felébredtek a betegszobán.

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Atreia
« Válasz #11 Dátum: 2018. Máj. 15, 23:46:51 »
Lélekdarabok

Szédületes erővel ütött meg Masaki dühe. Az eddigi fájdalmas, mentálisan leterhelő küszködést pillanatok alatt váltotta fel az esztelen őrjöngés. Wamman ilyen gyors elszabadulása felkészületlenül ért. Egyedül kevésnek bizonyultam a féken tartásához, ugyanis Masaki ellenállása teljes mértékig megszűnt. Nem beszélve a kicsiny farkas gyerekről, aki a kettős nyomástól szinte azonnal kifordult önmagából. Hangos morgásokkal vetődött négykézlábra. Észlelhetően nem pusztán viselkedésre kezdett ragadozóra hasonlítani. A jelenségek az én testem sem kímélték. Fokozatosan elnyomta saját akaratomat a sötét, láthatatlan erő, mely következtében mindennemű öntkontrollom megszűnt. A külvilág elmosódott körülöttem. Többé nem érzékeltem a tetteim súlyát. Arra sem emlékeztem, mit tehettem, vagy mondhattam.
Arra tértem magamhoz szokatlan nyugalom uralkodik rajtam, mindhármonkon. Azt kellett tapasztalnom Masaki határozottan pihen és Wamman sem motoszkál a gondolataink között, mint egy ártó szellem. A testem, elmém egyaránt megszabadult egy hatalmas tehertől, illetve a szerzett sebek sem hasogattak oly mértékben, mint eddig. Bármi is történt, megkönnyebbültem a végkimenetelétől. Végre fellélegezhettem, mert hosszú ideje nem tapasztaltam ehhez hasonló csendet.
Azt követően csillapodott felfedezésem okozta örömöm, hozzáláttam felmérni önkívületi állapotunk nyomait. Az elsőre hamar ráakadtam. Az apró farkas gyermek békésen szuszogott oldalamnak dőlve. Észlelhetően kimerült a megpróbáltatásoktól. Óvatosan megsimogattam a feje tetejét, hiszen erején felül teljesített, megóvhasson minket. Hálás voltam, végre akadt ideje kipihenni a nap fáradalmait. Velem ellentétben. Szörnyen kábának éreztem fejem és nehéznek egész testem. Ezen az állapoton pedig nem segített a mellettem felbukkanó kardlélek szúrós pillantása. Nem kívánom bántani, drága barátomat, de tekintetével legalább négy részletre vágott.
- Oh, kedves Shugotenshi! El is felejtettem, mily csodás tekinteted kereszttüzében porrá égni! – Emeltem meg enyhén a farkas gyermek fejét, felülhessek és ölembe helyezhessem. - Előre is elnézésüket kérem az okozott testi és lelki károkért. – A paprikás hangulatban lévő kardlélek puffogására szándékosan nem reagáltam. Vélhetően megbeszélték a részleteket Ninurta san-nal. Elvégre testvér komplexusban szenvedő barátom, önmagához mérten, egész békésen bosszankodott társaságomban.
- A körülmények tisztázása végett, elmesélnék, pontosan mi történt az elmúlt…időben? – Kissé pontatlanul fogalmaztam, mivel magam sem tudtam, mennyi idő telt el Masaki őrjöngése, valamint az öntudatlan pihenésünk között. Nem említve a tényt, hogy Ninurta san épp valamit fogyasztott, Remulus san-t több karmolás és harapás nyom tarkította, illetve a fehér hajú úrfit valamiféle lángok borították. Nem említve a semmiből felbukkanó idősebb hölgyet, aki ételt és italt hord a helységbe.
A kirakós elemei rövidesen összeállnak számomra, miután beavatnak a részletekbe. A kínos incidens során engem és a farkassá átváltozott gyermeket Remulus san tartotta féken, míg odabent az asztal körül szorgoskodó hölgy, Romolus san és a fehér hajú úrfi állta a megpróbáltatásokat. Hálás köszönetet mondtam a fáradozásaikért cserébe, bár a rám förmedő Shugotenshi nem sokáig engedélyezte a hajbókolást. Rögvest nekem esett, miért nem vettük észre mi történt valójában Shiori-val. Mélységesen ledöbbentem a beszámolóján, mely szerint a lélekfaló paraziták áldozatává váltak.
- Tisztában vagyok vele, hogy nincs jogom kérni, azonban Masaki san állapotára tekintettel, kérem, átmenetileg ne avassák be a részletekbe, mi történt Hanabi kisasszonnyal! Minden bizonnyal megismétlődne az előbbi állapot. – Hajtottam előre fejemet a szobában tartózkodók előtt tisztelegve, majd ostromoltam tekintetemmel a hőbörgő Shugotenshi-t. Tisztában voltam vele, mennyire dühös Masaki-ra, ám az érzései miatt nem kockáztathatta meg egy vérszomjas vadállat szabaduljon el a világok között. Ebből nem kívántam engedni, ám szerencsésnek mondhattam magam, nem szükséges érvekkel és tettleges lépésekkel meggyőznöm az igazamról. Arra is vállalkozott, jelzi Shiori-nak ő se áruljon el részleteket a távolléte valódi okáról.
- Lehetne kérdésem, Önökhöz Ninurta san, Romolus és Remus san? – Köszörültem meg torkomat. - A történtek fényében, látnak arra esélyt, miként lehetne kezelni a problémánkat? – Lepillantottam a nyugodtan alvó gyermekre. - Van elképzelésük mit kéne tennünk? Esetleg kifejezetten én, netán Kemono, mit tehetünk az ügy sikere érdekében? Miként lássunk hozzá? – Enyhén feszengtem, hisz Masaki-hoz hasonlóan bennem is túltengett az ostoba férfi büszkeség. Az említett személlyel ellentétben, kényszerhelyzetben képes voltam engedni belőle.
- Minden bizonnyal elnyerem Masaki san ellenszenvét következő kérésemmel. Tapasztalhatták amúgy sem erőssége a segítségkérés, melyre nem mellékesen égető szüksége van. Ennél fogva, nevében járnék el! Kérem, ha úgy ítélik meg, tudnak javítani állapotán, tegyék meg! - Fektettem mellkasomra tenyeremet és hajtottam előre fejemet. Sajnálatos módon a rajta fekvő Kemono miatt korlátozottak voltak mozgáslehetőségeim.
× Somnus ×

(click to show/hide)