Szerző Téma: Gyakorlóterep  (Megtekintve 6464 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #15 Dátum: 2015. Szept. 06, 21:34:21 »
Mi okozta a sérülést?
Ez a nap is olyannak indult, mint a többi. Legalábbis sokáig ez a benyomásom volt róla, ugyanis az ébresztő órám még mindig nem tökéletes, és még mindig késni kényszerülök miatta. Kezd felbosszantani, de ennek ellenére az elhatározás, hogy lecserélem egy kakasra, pillanatokon belül elpárolog. Nem sietek túlságosan, bár reggelit elfelejtek elpakolni, és talán a fogmosás is hiányzott a reggeli rutinból. Mindenesetre nem túlzottan nagy késéssel megindulok végre az Akadémia irányába. Kivételesen kitérő nélkül célba is érek - ugye az Akadémiához és nem az aktuális terembe-, mire kiderül, hogy vagyok olyan szemfüles, hogy egy érdekes hirdetményre találjak a falon.
A figyelmemet már lassacskán egy órája leköti a kézzel írott plakát, amely nem mást tartalmaz, mint egy felhívást az Akadémia érdeklődő hallgatói számára, hogy amennyiben szeretnénk (én így értelmeztem a fakultatív szócskát) egy technikát elsajátíthatunk - amire nem csak akkor lehet szükségünk, ha a Negyedik osztagot célozzuk meg, hanem bármikor küldetéseink során-, ráadásul egyenesen a Negyedik osztag kapitányától! Alig olvastam el egyszer, mikor eldöntöttem, hogy menni fogok.
Az információ, amit nem sikerült teljesen abszolválnom, az a "pirkadat után két órával" része az egésznek. Az mikor van? Hogy állítsak neki ébresztőt?
Idővel a gondolataimba olyan szinten belemerültem, hogy már az óráimon csücsültem, de lélekben még mindig ezeken a kérdéseken rágódtam.
A délután folyamára csitult le csak az érdeklődés, ugyan megoldás híján egyelőre, amikor is szerény személyem eldöntötte, hogy meglátogatja a könyvtárat. Nem különösebb okból, mint hogy az orvoslás témaköréhez tartozó szakzsargonnal egyáltalán nem voltam tisztában. Emellett puszta véletlenből találkoztam össze egy képgyűjteménnyel, ami a létező összes látható jelekkel rendelkező, betegség, mérgezés, illetve sérülésről tartalmazott képes dokumentációt, minimális írásos kiegészítéssel. Mivel egyáltalán halvány lila pillangópukim sem volt arról, milyen technikát tanít majd a Kapitány bácsi, így csak felületesen lapozgattam bele az utóbbiba, bár kár volt. Igen, megbántam mindent, és meggyóntam minden bűnömet, amikor a Nyílt törések részhez értem. Szinte imádkoztam, hogy soha de soha ne legyen hasonlóban részem.  Senem gusztusos látvány, senem fájdalommentes, ahogy a többnyire szilánkokban széttört csont áthatol a húson, izomzaton, és a bőrön. Egyébként pedig ezzel egyidőben leróttam a tiszteletemet az összes Negyedik osztagos felé, habár nem hallhatták, hogy ilyesmire merték adni a fejüket. Persze ehhez is külön mentalitás kell, mint a hivatások nagy részéhez. 
Már régen elmúlt éjfél, mikor arra eszméltem, hogy eltelt a nap, s vele együtt már a Diákszállóban a saját szobámban találtam magamat. Rá kellett jönnöm arra is, hogy nem találtam megoldást a korábbi problémára, ezért vergődhetnékem támadt, amit az ágyamban való ide-ode gurulással, és a párnámba való üvöltözéssel sikerült csak csitítanom. 
~ A hülye Agancsos nem szólt... ~ Gondoltam magamban direkt hangosabban, mint egy egyszerű gondolatot. Céltudatosan löktem oda a Zanpakutoumnak a hisztimet, mert azt vártam, hogy ő megoldással szolgál majd nekem. Úgyis okosabb, mint én...
~ Pech Kyoko. Pedig a válasz elég kézenfekvő amúgy. ~ Szinte magam előtt láttam, ahogy meghúzza a vállát, hogy ez annyira nem lepte meg részemről. 
~ Ha te mondod... elárulnád? ~ Ha szemtől szembe lennénk, talán megpróbálkoznék egy albínószerű bociszempárral, de így csak kíváncsian fülelek. 
~ Hát. Én a helyedben nem aludnék, és amikor pirkad, onnantól számolnám azt a két órát. ~
~ Te. Te egy zseni vagy! ~ 
Azonnal meg is indultam a konyhába, hogy egy liter kávét lefőzzek magamnak, aminek a segítségével fenn tudok majd maradni. Hamar megvoltam, és már csak a virrasztás maradt hátra. Erre újonnan elég sűrűn kerül a sor, de hát megbízhatatlanul pontatlan vagyok :/.
A tetőn vártam ki a Nap első sugarait, egy paplanba csomagoltan. A csípős reggeli hideg ellenére, a paplan mélyén jó meleg volt, és nem egyszer volt alkalmam hálát adni annak, hogy kistermetemmel tökéletesen elférek benne.
Úgy tűnt, minden okés, azonban volt még két órám, amivel nem tudtam mit kezdeni. Így esett meg, hogy felkaptam a jegyzetfüzetemet, a tollamat és a szemüvegtokomat, és idejekorán megindultam az Akadémia irányába. Az útvonalat, azidő alatt, mióta a hallgatója vagyok, sikerült megjegyeznem, így legalább már az eltévedés esélye ki van zárva. Micsoda szerencse, hogy a Taichou ilyen figyelmes volt, és nem Seireitei egyéb részére írta a helyszínt! Igazán nagy bajban lettem volna. Illetve nem lettem volna, mert sehova sem kellett felírnom, hogy jönni szeretnék, így nem is számítanak rám, azonban biztos, hogy magam alatt lettem volna, amiért nem tudok jelen lenni. Mindenesetre ezzel kivételesen nem kell most törődnöm, ugyanis kicsit korán ugyan, de a megfelelő helyen voltam. 
Alig, hogy beléptem a gyakorlóterep kapuján hatalmas ládák kupacára lettem figyelmes, és egy nassoló alakra, aki vagy valami tisztje lehet a Kapitány úrnak, vagy maga a Kapitány úr... mindenesetre semmi kedvem nem volt ilyen korán zavarni - te jó isten még egy órám volna! -, ezért a korábbi lendületemmel fordultam is ki a kapun. Hogy észrevett-e, arról ötletem sincs, viszont megpróbálok ezen nem túlon-túl aggódni, mert ha aggódnék, nos, akkor túlságosan zavarba jönnék akkor, amikor végre itt az ideje, hogy a fakultatív órán megjelenjek. És ha észre vett, akkor minden bizonnyal fel is tűnne számára, hogy nem jövök vissza. Ajj >< Annyit kattog az agyam felesleges dolgokon. > <'
A másik lehetőség, ami folyamatosan fennáll még mindig, hogy bemegyek a gyakorlóterep területére, esetleg még beszélgetésbe is elegyedek, számomra azért nem volt opció, mert akik utánam érkeznek, azt hihetnék, hogy protekcióra hajtok, vagy stréber vagyok. Akármelyik, nincs szükségem a macerára. Kivárom az időt, éppen ezért ültem le egy óralappal szembe, valahogy úgy, hogy a kapura is rálátásom legyen, ha majd a többiek szállingózni kezdenek, közöttük besurranhassak.
Valami oknál kifolyólag a várakozás ideje alatt egy érzés avagy kérdés kezdte el egyre inkább fúrni az oldalamat, ami pedig nem más, mint hogy mi volt a ládákban. Nem tudtam eléggé felmérni a nagyvalószínűséggel Kapitány úr környezetét, úgyhogy semmi utaló jelre nem emlékszem, viszont akárhogyan is agytrösztölök rajta, semmi magyarázatra nem jutok a hatalmas ládák tartalmát illetően.
Egy nagyobb csapat érkezett elsőként, nagyjából három négy fővel. Ahogy elnéztem a vegyes társaságot, arra a következtetésre jutottam, hogy ők azok az Akadémisták, akik tudatosan a Negyedik osztaghoz készülnek. Olyan jó, hogy ők tisztában vannak azzal, mit akarnak és mire képesek. Bárcsak én is tudnám. Nagyon sokáig hangoztattam, hogy a Tizenkettedikhez készülök, de ez csak részben volt igaz. Ott el tudnám képzelni magam, de újonnan, hogy másokkal is megismerkedtem, nem tudom mennyire megingathatatlan a kijelentés. Ráadásul mindenki más osztagból volt való. Meg még éveim vannak mielőtt végzek, és addig sok minden fog történni. Példának okáért itt vagyok, hogy a Negyedik osztag Kapitányának képzésére készülök beülni, egy félig meddig gyógyászati technika elsajátításáért, legalábbis így volt beharangozva. 
Amint belépek a kapun, talán azonnal száznyolcvan fokot fordulnak az életcéljaim majd.
Nagyot sóhajtottam, ahogy felálltam az ideiglenes helyemről, és elindultam befelé. Feleslegesen aggódok olyan dolgokon, amit talán nem is vagyok képes irányítani. Elvégre az Osztagoknak több joga van választani magukhoz végzőst, mint a végzősnek dönteni arról, hogy hova vegyék fel. Megdolgozhat érte, hogy a cél-osztag kinézze magának, avagy sodródhat is az árral. 
 
Odabenn soknak nem lehet mondani azt a létszámot, ami összegyűlt, viszont valamiért meglepődtem. Mondhatni megszeppentem a gondolattól, hogy ettől kevesebbet vártam.
Valahova hátra próbáltam meg elhelyezkedni, és ezzel egyidőben felvettem a szemüvegemet is. Aztán a teljes figyelmemet a Kapitány úrnak szenteltem. 
A magyarázatot jól megrágtam. Minden egyes szavát. És persze egyértelmű volt, hogy ez a technika csakis hasznos lehet a számomra. Nem feltétlen azt jelenti az elsajátítása, hogy majd én magam állok neki gyógyítgatni a sérülteket. Akár arra is tökéletes, hogy elővigyázatosabb lehessek. Nem árt tudni, hogy az eszméletlen társakat mi sebesítette meg, ha ők képtelen elárulni. 
Szaladtam egy saját bábúért, majd azt megköszönve, egy távolabbi pontra siettem. Zavart volna a zaj és duruzsolás, és így nem fog elterelni a siker-újongás, vagy a letört sóhajtozások közül egyik sem. 
Komolyan a bábúra néztem, majd megnyomtam az orrát, s ekkor elkezdett alakulni a teste. Egy vágásszerű seb alakult ki a balválla felett, ami erősen vérzett. Ezt egyszerű szemmel is képes voltam megmondani, azonban hogy mitől lehet, ahhoz muszáj volt aktiválnom a technikát, aminek éppen csak a nevét kellett lefirkantanom a füzetembe, egy pillanatokkal korábbi kérdésnek hála. Ami az egyik lánytól érkezett, akit szerintem többször láthattam már az Akadémián, de beszélni azóta sem volt alkalmunk. Ő tette fel azt az igen kézenfekvő kérdést, hogy a technikának csak csupán neve van, avagy rendelkezik idézéssel is. Valószínű nekem csak akkor jutott volna el a tudatomig a probléma, amikor már a bábummal szemben állok. 
- Shikenhou. - Emeltem a kezemet a bábú sebe mellé, majd enyhén aranyszínben felragyogott a tenyerem alatt a lélekenergia, ezt követően pedig szinte áramolni kezdett a fejembe az információ, miszerint ez egy Arrancar zanpakutouval olyan mélyre lett vágva, hogy az artériát érje. Ez megmagyarázta a súlyos vérzést is. Aprócskát lábujjhegyre álltam, amíg a bábú fülébe sutyorásztam a megfejtést. Hosszasan gondolkozott a helyességén, talán nem éppen a legprecízebb volt a megfogalmazásom. Érthető, mivel nem tanultam be a latin kifejezéseket, így csak konyhanyelven és hosszasan tudtam a tudtára adni, amire jutottam.
A többiek talán már nem az első, hanem a sokadik próbálkozásuknál tarthatnak, kisebb nagyobb sikereket elérve, ugyanis a Kapitány bácsi azt adta feladatul, hogy akkor végzünk csak, amikor mindenkinek egymás után négyszer sikerül helyes választ adnia. Belegondolva, hogy talán akad nálam rosszabb diák is a helyszínen, tesztelgetős kedvembe jöttem.
Újból megnyomtam a bábú orrát, mire egy hólyagos-horzsolásszerű seb tűnt fel a bábú jobb oldalán, nagyon hosszan. Ennek az okát már nem tudtam volna megmondani csupán látványból, viszont mivel valami újra készültem, így talán, esély van rá, hogy nem kapok teljesen kielégítő választ a technikától. Nekem kielégítőt.. vagy a bábúnak.. :D
- Shikenhou. - Most a bal kezemet emeltem a sérülés felé, amit tapasztalatból mondom, annyira jól nem vagyok képes használni reiatsu áramoltatásra, mint a jobb kezemet. Nem rossz, csak gyenge és szakaszos. A választ pedig ugyanígy sikerült visszahallanom. Halkan, és néhol teljesen érthetetlenül. Mivel biztosra szerettem volna menni, és nem újra kezdeni a négy helyes válasz adását, így a jobb kezemmel újból megpróbálkoztam a diagnózissal. Ezúttal jólérthetően, és teljes egészben jutott el a tudatomba a nekem szükséges válasz, ami nem volt más, mint egy horzsolás, fagyos talajon. Magamtól meg nem mondtam volna amúgy. Továbbítottam a választ, majd haladtam tovább.
Ezután két nagyon gusztustalan feladat került elém. Az egyiknél az egész karja a bábnak gennyes volt, és cafatokban mállott le a bőr róla. Ráadásul rothadt és égett hús szagát árasztotta magából egyszerre. A jobb kezemet alig mertem felé emelni, illetve megpróbáltam minél távolabb tartani tőle, míg a ballal befogtam az orromat. Azonban, sajnos hamar be kellett látnom, hogy ahhoz hogy effektív legyen a technika, a lehető legközelebb kell emelnem a kézfejemet. Érinteni viszont tilos! Már csak azért is, hogy ne taccsoljak a közönség előtt.
Sokadik próbálkozásra tudtam csak értelmezni, mi is a sérülés oka. Nem különb, mint egy sav típusú zanpakutou. Valahol mélyen fohászkodni kezdtem, hogy Agancsos semmi gusztustalan képességgel ne rendelkezzen. Nem tudnám elviselni.
Az utolsó sérülés pedig a rettegett nyílttörés volt a combban. A fehér-véres csont látványa kicsit megszédített. Sokáig kellett bíztatnom magamat, mire végre egyáltalán oda mertem nézni. Szitkozódtam is rendesen az orrom alá, hogy hogy lehetek ilyen alamuszi nyuszi. Fogok én még ettől sokkal szörnyűségesebbet is látni. Szerencsémre nem reggeliztem semmit, így ha oda is fordulok, epén kívül mást nem tudnék visszaadni, azt pedig feleslegesnek tartom. Kínszenvedés a semmiért. Erőt vettem magamon percekkel később, ráhajráztam az utolsó sikeres válaszra, ezért merészen kinyújtottam a kacsómat, széttártam az ujjaimat. A mostmár teljesen természetes arany villanást követően egy pontos leírás szerepelt a kobakomban, miszerint ezt egy shinigami okozta, és a technika nem más, mint a tesshou, amely ekkorát volt képes ütni a combcsontra. A találat helye a comb belső része, ahol szétdurrant az artéria az ütés intenzivitásától. 
Mint aki jól végezte a dolgát, egyre jobb kedvvel sutyorgom a bábú fülébe a megoldást, és immáron negyedszerre villan fel a zöld szín a homlokán. Valamiért arra jutottam, hogy ez az oktatás, tökéletes edzés volt a gyomrom számára, és úgymond felkészített valamelyest a nagybetűs shinigami életre, ami nem fenékig habostorta, és leányálom. Nagyon reméltem, hogy ha elérem az eddigi célomat, a Tizenkettedik osztagot, akkor annak a laborjaiból csak ritkán kell kivánszorognom terepre. Pláne ilyen súlyos sérültekkel teli terepre. Továbbá hogy a személyi sérülteket nem lesz senki sem olyan merész, hogy ahhoz az osztaghoz vigye a Negyedik helyett. Szerintem még a boncolást is ők szokták végezni, ugyanúgy ahogy a mérgek elemzését is, tehát minden esélyem meg volna elkerülni mindezt, ugye? *-* 
Visszavittem a bábúmat az egyik ládába, az elmúlt néhány óra alatt annyira összebarátkoztunk, hogy szomorú voltam elválni tőle, mindenesetre elvenni sem akartam. Voltak azért rossz közös emlékeink is, amire nem szívesen emlékszem vissza.
Ezután a Kapitány úr felé fordultam, mélyen köszönetképpen meghajoltam neki, mialatt az összes hajtincsem az arcomba hullott. A meghajlás egyfajta elköszönést is jelentett számomra, ugyanis nem volt semmi olyan, amit ne értettem volna, és még meg kellett volna kérdeznem. Beszélgetni és feltartani pedig nem volna illendő, biztos megéhezett ő is, ugyanúgy ahogy én is, és rajztam amúgy is kezd érzékelhetővé válni, hogy szemhunyásnyit sem pihentem az éjjel. Jó lenne, ha sűrűn tartani ilyen technika oktatást, mert nagyon jó oktatónak bizonyult, nem egy professzionális oktatóval ellentétben. És talán ő tudná a leghasznosabbakat oktatni, lévén neki van éles tapasztalata feltehetőleg minden technikáról. 
Mindenesetre egy újabb élménnyel és technikával lettem gazdagabb, ami lényegében lehetne mindennapos célkitűzés is! 
 

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #16 Dátum: 2015. Szept. 08, 00:37:42 »
Hello~bello! :3

Edzésetekre pillantok csak rá, egy lezárás erejéig. ^-^
Taka, Suzume, Kyoko, nagyon eredményes diákok vagytok, bizonyára büszke rátok tanárotok, hiszen a Shikenhou technikát ügyesen elsajátítottátok, ezért grátiszba meg is kapjátok!
Airisu, edzésed sikeres, jutalmad pedig a tanított technika ára!

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #17 Dátum: 2015. Okt. 03, 21:06:14 »
Tanítás az Akadémián

Váratlanul ért, hogy megkértek az Akadémiáról, hogy tartsak néhány órát az akadémistáknak, de nem volt szívem visszautasítani a kérésüket, ezért hát igent mondtam. Nem lehet olyan nehéz akadémistákat tanítani, edzéseket úgyis tartok az osztagban, valami hasonlót kell kitalálnom, csak könnyebb gyakorlatokkal. Neki is kezdtem a tervezgetésnek, amint volt rá időm, hogy minél előbb meg legyek vele.
Nem is tartott sok időbe összeraknom egy óratervet, hiszen egy óra sokkal rövidebb ideig tart, mint nálunk az osztagedzések, amik amúgy sincsenek kőbe vésve, hogy meddig tartanak, így nem olyan nehéz erre a rövid időre valamit kitalálnom. Nagyon egyszerű dolgokban gondolkodtam, hiszen mégis csak Akadémistákról van szó, biztos jól jön nekik bármi, amit kitalálok.
El is érkezett a nap, hogy menjek az Akadémiára. Pár tisztet is magammal vittem csak a biztonság kedvéért, mert ilyen helyekre kísérettel szokás érkeznie egy kapitánynak. Már a távolból hallani lehetett az akadémiai zsibajt és csak még nagyobb lett, ahogy egyre közeledtem. Amint viszont beléptem az Akadémia területére, egyből halkabb lett minden, így nyugodtabban haladhattam az iskola épülete felé két kísérő tisztemmel.
Beérve első dolgom volt a tanári felé indulni, hogy ott megtudakoljam, hol is fogok én órát tartani. Gyorsan megtörtént az információ szerzés és már indulhattam is a gyakorlóterepre, ahol is gyakorlati kidou órát fogok tartani a 4. évfolyamosoknak. Közben viszont rájöttem egy órára nézve, hogy nem is kell sietnem, hiszen még van idő az óra kezdéséig, ezért hát út közben váltottam néhány szót a velem tartott tisztekkel, hogy elüssem az időt. De aztán eszembe jutott, hogy a tisztekre nem is lesz szükségem az órán, így hát elküldtem őket, hogy foglalják el magukat, csak maradjanak a közelben, hátha mégis kellenének valamire.
- Üdvözlök mindenkit. Ma kivételesen én fogom megtartani a gyakorlati kidou órát. Aki nem tudná, hogy ki vagyok, annak bemutatkozok, Nara Shiratori, a 9. osztag kapitánya. Örvendek a találkozásnak. - léptem be a gyakorlótérre, majd indultam meg a sorakozó tanulók felé és csak akkor kezdtem neki mondandómnak, amikor már hallótávolságon belül voltak a közelebbi sorok. Nem akartam megismételni magamat, ezért hangosan és érthetően beszéltem, hogy még hátul is meghallják.
- Egy egyszerű gyakorlattal készültem az órára, de sokat segíthet a lélekenergiátok irányításában. - kezdtem is neki a bevezetőnek, nem akartam nagyon vesztegetni az időt. - Gondolom egy lélekenergia gömböt mindenki létre tud hozni. - mutattam is meg mire gondolom, kitartottam magam elé a kezemet tenyérrel felfelé, amiben meg is jelent egy fehér nyers lélekenergiából álló gömb. Reménykedtem benne, hogy senkinek nem kell megmutatni, hogyan kell ezt csinálni, hiszen már 4. évfolyamra elég sok mindent tanulhattak a kidoukról, ez pedig a legtöbb kidounak az alapját képezi, vagyis az iskolába kerülés után nem sokkal már valószínűleg tanulták. Az már egy másik kérdés, hogy ki mennyire tudja fenn tartani, de végül is ez is része a gyakorlatomnak.
- A feladat egyszerű. Álljatok párba a mögöttetek lévővel és próbáljátok meg eltalálni ezzel a lélekenergia gömbbel a másikat. Mást természetesen nem használhattok csak is ezt a technikát és ezt is folyamatosan kell fenntartanotok. Meg vegyetek fel előtte valami védő felszerelést is, hogy ne sérüljetek meg, biztos van itt olyan valahol. - mondtam el a tényleges feladatot, majd álltam is arrébb, amíg készülődnek, hogy ne legyek útban és a szélről tudjam őket figyelni. - Ha van valakinek kérdése, akkor nyugodtan tegyétek fel. - szólaltam meg még egyszer, hátha megfeledkeztem volna valamiről és valakinek ez feltűnik, és legalább javíthatom a hibámat.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #18 Dátum: 2015. Okt. 04, 13:27:43 »
Taichou kidou óráján

Hazugságok. Mindenhol, mindenki hazudik! Nekem azt mondták, hogy amikor nő az ember lélekenergiája, akkor egyre lassabban kezd el öregedni és fejlődni. Hazugság volt. Szemenszedett hazugság! Az utóbbi négy évben minden téren csak fejlődni látszottam. Nőtt az étvágyam, éppen ezért biztos vagyok abban, hogy nőtt a lélekenergiám is. Nehezebbé vált koncentrálni, viszont egyre több mindenre vagyok képes. De ezekkel egyszerre úgy kezdtem nőni, mint valami bolondgomba... Plusz nyolc centi az valósággal elképesztő. Igen, így már közelebb járok az átlaghoz az új 163 centimmel. Bánatomra a súlyom ezzel arányosan gyarapodott, de azt nem árulom el!
~ Ezek is nőttek... ~ Állok egyszál fehérneműben a tükör előtt, készen arra, hogy felöltözzek, mindeközben pedig a még éppen hogy csak jó cicitartómat próbálom valahogy úgy rendezgetni, hogy kényelmes is legyen. ~ Vennem kell újakat. ~ Kókad le a szám, mert azért valljuk be őszintén, az Akadémistáknak nem jár túl sok költőpénz. Tettem én félre valamennyit, de ezekkel a váratlan kiadásokkal nem számoltam.
~ Hogy sikerült így elhízni?..~
Tettem fel magamnak a költői kérdést, miközben magamra öltöttem az egyenruhámat, ami úgyszintén kicsit paslán áll már rajtam. Bokalengő, és szűk is kicsikét... ilyen az én szerencsém, azt is kérhetek másikat. ~ Lehet egyáltalán diétázni lélekként...? Hmm Hmm...~
~ Eszedbe ne jusson, Kyoko! ~ Hallom egyből a szarvasférfi hangját. ~ Még fejlődésben vagy! Szerintem a lélekenergiád, hogy megugrott, inkább kifejlett nővé válsz, és majd aztán lassul az öregedés. Addig meg viseld már el, és ne hisztizz. És ne mondd nekem, hogy zavar, hogy új melltartót kell venned, eddig az volt a baj, hogy deszka voltál... ~ A monológjának végére rákvörös fejjel csaptam be magam után az ajtót. Nem gondoltam volna sosem, hogy az ennyire intim pillanataimba is betekintést nyer, csak azért mert bennem él.
~ Kukkoló barom! ~ Vágom hozzá, mire kelletlen hördül fel, de aztán ennyiben is hagyja a dolgot. Úgy látszik, tudja, ebből a vitából ő nem jöhet ki győztesként. Az elmúlt négy év arra bőven elegendőnek bizonyult, hogy az Akadémia alaprajzát minimális nehézségekkel átlássam, és segítség nélkül eljussak oda, ahová éppen szeretnék. És ez a mai nappal sem volt másként. Kidouval kezdtünk, azzal ami az erősségemnek bizonyult. Persze, mondhatná bárki, hogy Kyoko nem tud koncentrálni semmire sem, de akkor ismét hazugságokkal találnák szembe magukat. Ugyanis ez az egy a kidou órákra nem igaz. A magyarázat egyszerű: érdekel, fejlődni akarok benne, szeretnék kimagasló eredményt elérni. Ez az elmúlt években egyre nehezebbé vált az egyenetlen lélekenergia növekedésemnek köszönhetően, de csak annál nagyobb a kihívás a célom elérésének érdekében.
Rettenet nagy tumultus volt a gyakorlóterep bejárata előtt. Sok-sok ismeretlen arcot láttam, mindegyik teljesen felvillanyozva. Éppen csak foszlányait kaptam el a pletykának, miszerint a mai kidou óránkat nem más, mint az egyik osztag kapitánya fogja tartani. És ennek érdekében más osztályokból, sőt más évfolyamokról is érkeztek szemfüles, és ambiciózus diákok, csak azért, hogy egy tapasztalt személytől tanulhassanak. Ránéztem az órára, és nyugodtan konstatáltam, hogy ÉN nem késtem egy kicsit se, sőt, vagy húsz perccel megelőztem magamat. Ez perpillanat azt jelenti, hogy be kell furakodnom az osztálytársaimhoz a "fölösleges" diákokon keresztül. Nem lesz valami jó buli... Ekkor viszont a Hakuda edzőt láttam meg közeledni, répavörösfejjel. Nagyon ideges, éppen ezért rémülten összekaptam magamat, és félrehúzódtam, hogy még véletlen se vegyen észre.
- HÁT MI EZ ITT? HOL AZ OSZTÁLYOM? - Ordítja teli torokból. Össze rezzen mind, aki csak úgy idejött, valószínű más órájuk terhére. Közülük válik ki egy bő húsz ember, másodikos formák lehetnek, és ők mennek oda elmagyarázni neki, hogy miért is lézengenek itt. Senseinél valami bekattanni látszik, és elkezd ordítozni, hogy csak a mi osztályunk maradhat itt, aki ennek ellenére sem húzza el a belét, azt elintézi, hogy kirúgják, tíz év újra jelentkezési büntetéssel, amiért engedetlenek. Erre mindegyik szétszéled, és végre én is csak a sajátjaimat látom. A távolban még látszik, ahogy az egyik diákját fülön csípi sensei, valószínű azért, mert az vissza mert neki beszélni. Egyszer már jártam én is hasonlóképpen. Nem sokat kellett várni, hogy a Kapitány úr megérkezzen. Mindenki síri csendben nézte, ahogy belépdelt, majd ösztönösen, és határozottan bemutatkozott. A Kilencedik osztagtól jött. Meg kell vallanom, nem valami sokat hallottam az osztagukról, amiért kár, mert a kapitány úr egyből elnyerte a szimpátiámat. Elmagyarázta a feladatot, ami nem volt túl megerőltető, majd mihelyst mindenki értelmezte, az osztály kisebb susmorgás közepette párokba rendeződött. Észbe se tudtam kapni, már mindenkinek megvolt a maga párja. A kapitány bácsi azt mondta, mindenki a mögötte lévővel legyen... hát én mögöttem nincsen senki se, csak a fal. Kellett nekem ennyire hátra állnom, amikor a hakuda edző megjelent > <'.
Mellkasvédő felszerelést hoztak elő a fiúk, amit gyorsan mindenki el is kapkodott. Én a sajátommal a kezemben megindultam, hogy vakmerően felkérjem a kapitány urat arra, hogy legyen a partnerem a gyakorlat során... mert kitudja hátha :D
- Öhm. Sh-Nara taichou... -nem lett volna szerencsés letegezni, még jó, hogy időben kapcsoltam! - Páratlanul vagyunk :'D... Én kivel legyek párban? - ártatlan kérdés, ugyan kicsit számító tőlem, de csak nem kérdezhetek rá szárazon, hogy legyen a partnerem... :roll:

« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 10, 23:53:39 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #19 Dátum: 2015. Okt. 26, 15:40:06 »
Tanítás az Akadémián

Még csak alig adtam szabad utat a tanulóknak a feladathoz való előkészüléshez, de már is odajött hozzám egy lány kérdésével. Bár nem olyan kérdés volt, amire számítottam, ilyen helyzetekben is fel kell találnom magamat. Pár pillanatig az arcomat piszkálva gondolkoztam el, hogyan oldjam meg ezt a problémát. Persze minden megoldódna egy-kettőre, ha én lennék a párja, de ezt nem tehetem meg. A többi tanulóval is foglalkoznom kell, azzal csak a lányt hátráltatnám, ha folyamatosan szünetet kellene tartanunk, ha valaki kérdezne tőlem.
Végül megtaláltam a megfelelő megoldást, egy lélekklón tökéletes társ lesz a számára. Tovább is gondoltam ezt az ötletet, ha már így alakult a helyzet, hogy páratlanul vannak a diákok és „nekem” lett párom, akkor itt az alkalom, hogy egy bemutatóval megmutassam a tanulóknak a feladatot. Mert ugye eddig egymagam voltam és úgy elég nehéz bemutatni egy két személyes feladatot, bár tény, hogy használhattam volna egy klónt is, de így sokkal jobb.
- Tessék a párod. - idéztem meg egy Lélekklónt, bár nem különösen erőset, hiszen ehhez a gyakorlathoz nem volt szükséges. - És ha már így szereztél egy párt, akkor részt vehetnél a bemutatóban, hogy mindenki lássa, hogyan is zajlik ez a feladat élesben. - össze is csaptam párszor a kezeimet, hogy felhívjam a diákok figyelmét magamra. Még amúgy sem kezdtek igazán neki a gyakorlatnak, még csak felvették a védő felszerelést és jobban szétszéledtek a területen, hogy mindenki kényelmesen elférjen a többitől. Így tökéletes alkalom volt a bemutatóra.
- Mielőtt nekikezdenétek a feladatnak, nézzétek meg, hogy ténylegesen, hogy is néz ki ez. - mondtam hangosan, hogy mindenki hallja, majd visszamentem a lányhoz, hogy néhány instrukcióval azért ellássam és ne egyből a mélyvízbe kerüljön. - Hogy is hívnak? - gyorsan még megtudakoltam a nevét, hogy tudjam valahogy szólítani, majd rátértem a lényegre. - Először majd a klónom fog támadni, te csak próbáld meg elkerülni, majd ha végzett rajtad a sor, hogy támadj. - magyaráztam el, majd arrébb is álltam. Bár a tényleges gyakorlatnál nincs megbeszélve, ki mikor támad, de ez csak egy bemutató, előre le kell fektetni az alapokat, hogy ne legyen káosz.
- Akkor felkészülni, lélekenergiát koncentrálni és mehet! - amikor úgy láttam, hogy felkészültek, megadtam a kezdésre a parancsot. Szándékosan alakítottam úgy a helyzetet, hogy először a klónom támadjon, hogy a diáklánynak legyen ideje megfigyelni, hogyan is kell támadni. Védekezni meg amúgy is mindenki tud, meg amúgy sem a találat a fő cél a bemutatónál, sőt sokkal jobb, ha nem találják el egymást.
A klónom a kezdéskor meg is idézi a jobb kezében lélekenergia gömbjét, és amikor látja, hogy párja felkészült, neki is lendül a támadásnak. Legelőször jobb oldal felé támadott, majd ha ezt sikeresen el lett kerülve, visszahúzva kezét ezúttal egy baloldalra induló támadást használ. Végül pedig az előzőektől eltérő, a mellkasa közepét megcélzó támadást indított el befejezésképpen, majd átadtam a támadás lehetőségét társának és ezután csak védekezett, ahogy azt megbeszéltük előtte. A többi már csak a lányon múlik, hogy mit tud kihozni a helyzetéből, remélhetőleg látványos bemutató lesz és a többi diák is megérti belőle, hogy mit is kell csinálniuk.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Márc. 07, 09:18:40 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #20 Dátum: 2015. Okt. 27, 07:14:39 »
Taichou kidou óráján

Keptön bácsi meglehetősen látványosan kattogtatja a gondolatmeneteit a buksijában; arcát enyhén pituszkálja az ujjával, már-már vakarja, mialatt a távolba réved. Ezalatt pedig egyre kevesebb esélyt láttam arra, hogy célt ért a kétszínű megjegyzésem, miszerint nincsen párom. De mégis mit vártam egy Kapitány bácsitól? Csak nem azt, hogy beálljon játszadozni? DEE~ Bingó :D Hogy lehetek ennyire fafejű, hogy meg sem fordult a buksimban ama egyszerű és kézenfekvő opció, hogy Nara taichou a kisujját is alig mozdítva képes nekem partnert keríteni. Nem mást, mint saját magát. 
Jó, jó eltúlzom a szituációt. Egy kidout alkalmazott, amit egyelőre nem ismertem, de ha ismertem volna sem ugrik valószínű be egy ilyen probléma megoldására. Igazán találó mondhatom :o
Pillanatnyi letaglózottságomból a hirtelen jött felkérés térít észhez, miszerint jómagam leszek a bemutató produkció egyik főszereplője. Lényegében ez egy olyasfajta kijelentés volt, ami csak tudatta velem a szituációt, amiben vagyok, anélkül, hogy lett volna lehetőségem visszakozni. És mégis ki lennék én, hogy visszautasítsak egy kapitányi utasítást? Nos ugyanaz a személy, aki bátorkodott szerencsét próbálni, hátha az előbb említett Kapitány partneréül szegődik. Ahelyett, hogy csendben hagytam volna, hogy szemet szúrjon neki a páratlanságom. Ejnye bejnye. De aki szerencsejátékot játszik, annak esélye van megütni a bokáját, így ezen elindulva akárki arra lyukadhat ki, hogy amúgy meg teljesen megérdemeltem. Nehogy azlegyen már, amit egy egyszerű shinigami tanonc óhajt sóhajt. 
Még mielőtt lényegében lereagálhattam volna ezt a visszautasíthatatlan felkérést, avagy pusztán formalitásképpen beleegyezhettem volna, Nara taichou tapsolt néhányat, hogy az egész csoport figyelme őrá koncentrálódjon. A kialakult párok elkezdtek duruzsolni, miközben felvették a védőfelszerelést, ami egyébként eszembe juttatta, hogy én nem tettem meg ugyanezt, és sürgősen pótolandó! 
Mialatt mondatot intézett a megjelentekhez, én gyorsan, kisebb-nagyobb sikerrel felvettem a mellvértet magamra, és mentálisan felkészülök, mire ismételten felém fordul. Oké talán az is túlzás, hogy felkészültnek nyilvánítottam magamat, mert amikor megkérdezte a nevemet, hirtelen leblokkoltam. 
- M-M-Misa Kyo-ka - Hebegtem habogtam, ami a számra jött, ráadásul teljesen rosszul is. Ennek ellenére ő nem tudhatja, hogy rossz néven mutatkoztam be, mindaddig amíg valaki ki nem javítja a fentebb ejtett hibát - vagy ha hozott magával névsort neadjisten, és belekukkant egy kósza pillanatban, akkor akár rá is jöhet, hogy ilyen diák nincs a csoportban. Reményeim szerint, ha a keresztnevemen szólít hangosan, senki sem fogja elröhögni magát, azért annyira nem lőttem mellé, még becenévnek sem egy utolsó a Kyoka! ˇ^ˇ
Tudomásul vettem az instrukciókat, és megpróbáltam nagyon, nagyon elvonatkoztatni attól, hányan is kísérik figyelemmel a bemutatót. Nagyon nem szeretnék rossz benyomást kelteni a Kapitány bácsiban, de tökéletes se szeretnék lenni, éppen ezért túlságosan is érzem a közönség fürkésző tekintetét, és majdhogy azt kell mondjam: lámpalázas vagyok. 
Mivel az elvonatkoztatás nem járt sikerrel, más irányból próbáltam megközelíteni a megoldást, méghozzá úgy, hogy egyedül az újonnan megjelent Kapitánybácsira figyelek. Talán pont azért, mert a tekintetem annyira, szinte mérgesen tartom a klónon, valószínűleg úgy véli a valódi taichou, ez a jelzésem arra, hogy készen állok. Kiadja az utasítást, és már látom is a klón kezében a sűrűsödő lélekenergiát. 
~ Indul a mandula! ~ Szedem össze magam, immár ténylegesen, és teljesen megfeledkezve a környezetről. Komolyan véve a feladatot, amit elém tettek. Előre lép, majd nekilendül a Klón, én pedig meglepődöm a sebességén. Mit vár tőlem a kapitány bácsi, hogy fénysebességgel érzékelek? >< Azért persze összekapom magam, és ahogy csak birok, elhajolok előle az ellentétes irányba. A gömböt nem dobja el, hanem a markában fogva tartja, így aztán mihelyst kiegyenesedtem már céloz is a másik oldalam irányába. Valami nem volt rendben az egyensúlyommal, ezért az felhasította az egyenruhámat nem sokkal a vállam alatt. Cisszentem egyet, elvégre jött a következő lendületvétel a klóntól, és most még csak egyik irányba sem célzott félre, egyenesen a mellkasomhoz tartotta volna a lélekenergia gömböt, ha nem hajolok el előle, mintha lambóznék, vagy limbóznék.. vagy na, hogy is hívják azt :| ?
Nagyot roppan a hátam, én meg sikeresen hátra is esek, de hálistennek addigra már megállt a mozgásban Nara taichou klónja. Egy erősebb kacajt hallok felzendülni a nézőközönség felől, és legszívesebben velük hahótáznék ezen, mert tényleg vicces, azonban szenvedő alanynak lenni enyhe túlzással is kínos. Egészen belevörösödtem a bénázásomba :$
Viszont most fordul a kocka, nekem kell támadni rá, ehhez pedig elengedhetetlenül össze kell kapnom magamat. Előkészültem, lehunytam a szemem és elképzeltem ahogy egy baseball labdányi méretű energia áramlik a tenyerembe, majd afölött összesűrűsödik. Szép kerekded formát alkotott, igazán büszke voltam magamra, de ez eddig tartott. Ugyanis most következik az, hogy tudatosan elrontok mindent. Mindent, amit még nem tudom hogyan fogok kivitelezni, de megoldom biztosan. Tettetnem kell a bénácskát, mert nem volna túl jó, ha hirtelen mindenkinél száznyolcvan fokos fordulat következne be a rólam kialakult véleményükben. A taichou pedig gondolhat, amit szeretne. Mennyi esély van rá, hogy az ő osztagába kerülök? Egy a tizenháromhoz? Najó annál jóval több, mert vannak olyan osztagok, ahova elvből nem illek be. Fogjuk rá, hogy a bő felében van számomra megfelelő hely, és az Ő osztaga egy ezek közül. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mik alapján soroznak oda, vagy mik alapján vetnek el egy-egy jelöltet. Nem tudom mennyire lehet egyébként ebbe beleszólása sem... 
Előre lendültem, de ekkor elveszítettem az uralmat az energia gömböm felett, ami betudható annak, hogy egyáltalán nem koncentráltam az egyben tartására az imént, mialatt a jövendőbeli osztagomon ácsingóztam. Ez lényegében egy jó dolog volt, elvégre az volt a cél, hogy ne lássák rólam, hogy értek a dologhoz. Az viszont bosszantott kicsit, hogy most akaratomon kívül rontottam el.   
- Hupsz. - Pislogtam értetlennek tettetve magamat, majd a Kapitány úrra szegeztem a tekintetemet. - Megpróbálom megint! - Visszasiettem a kiindulópontra, újból túlestem a koncentrációs procedúrán, amit úgy hiszem, tovább tartott, mint kellett volna, viszont biztosra akartam menni. Nekivetettem magamat, és mikor a Klón elé értem, elkezdtem magam előtt lengetni a gömböt, amit éppen szorongattam. Tuti, hogy nem így kell, és talán a Kapitány bácsi is megszimatolta, hogy ez részemről csak színjáték. A legutolsó próbálkozásnál, viszont komolyan vettem a dolgot, és megpróbáltam hasmagasságban eltalálni a Klónt, habár az még így is fényévekkel gyorsabb volt nálam, és elkerülte. Nem tudok mit tenni, elvégre egy kapitány klónjáról van szó, én meg egy kis második osztályos akadémista vagyok. 
Megpróbáltam a figyelmemet nem az erőviszonyokra, sem pedig az osztagokra koncentrálni, hanem inkább azon elmélkedni, ami az orrom előtt van, így pedig rá is bukkantam egy kérdésre, amit, amint mindenkit enged a saját partnerével játszadozni a Kapitány bácsi, fel is teszek neki.
- Nara taichou... létezik valami mód arra, hogy a lélekenergiagömb eldobjuk és ne hulljon szét? -Kis hatásszünetet tartok. - Vagy változtatni a méretén, amikor már stabil a gömb? 
Akármilyen választ kapok is, arra nagyon odafigyelek, néha bólogatok is közben, tudomásul véve az összes részletet.
Mihelyst a tényleges gyakorlás elkezdődik a felek között, én kisajátíthatom - persze kimondottan csak gyakorolni a mozdulatsort!-, a klónt, és mielőtt újból neki kezdenénk a korábbi mutatványnak, közelebbről is szemügyre veszem. Tökéletes hasonmása a Kapitány bácsinak, meg kell hagyni ügyes! 
- Vajon a Kapitány úr hallja, ha valamit neked mondok? - kérdezem a Klóntól, mindeközben sandítva Nara taichoura, hátha mutatja bármi jelét is annak, hogy hallotta, hogy megszólítottam. - Taichou! Nagyon tetszik ez a technika, mármint a klón. Volna ideje rá, hogy esetleg megmutassa? - Mondom ezt a klón mellett állva, a klónnak motyogva, és az amúgy húsvér Kapitány bácsinak célozva. Ha hallja, akkor egyel kevesebb dolgom lesz, mikor befejeződik az óra. Ha meg nem, akkor egyel több titok derült ki a klónról számomra. 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 09, 18:35:58 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #21 Dátum: 2015. Dec. 31, 13:17:01 »
Tanítás az Akadémián

A lánynak nem volt semmi problémája, hogy részt vegyen a bemutatóban, legalábbis nem ellenkezett hevesen, hogy nem akar részese lenni. Pedig, ha mondja én megértettem volna, hogy valami miatt nem akart volna kiállni az osztály elé. Mondjuk, hogy lámpalázas, vagy valami hasonló ok miatt.
- Misa lesz a segítségemre a bemutatónál. - fejeztem be a korábbi mondandómat, miután megtudtam a lány nevét. Ezután figyelmesen néztem, hogy is alakul ez a bemutató. Misa szerintem jól teljesített, amikor védekező szerepben volt, támadásnál viszont voltak kétségeim a teljesítményével kapcsolatban. Ezért a bemutató után odamentem, hogy néhány szót váltsak vele.
- Misa, védekezésnél jól helyt álltál, viszont támadásnál mintha máshol jártak volna a gondolataid, a végére viszont már jobb lett. De megpróbálhattál volna egy áltámadással kezdeni, amibe nem raksz sok erőt, csak arra lenne, hogy elmozduljon valamerre az ellenfél, majd az azután következővel csapsz le igazából erősebben. - próbáltam néhány tanácsot adni, hogy mivel lehetne javítani a technikáján.
- Még kérek néhány önként jelentkezőt, aki ki akarja próbálni magát a klónommal szemben. - szólaltam fel hangosan, és ha nem jelentkezett senki, akkor én választottam ki pár diákot az osztályból. Azt akartam, hogy a többiek is megtapasztalják, hogy ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik, főleg egy erősebb ellenféllel szemben.
- Hát el lehet dobni, csak nem nagyon szokták ezt az alaptechnikát másra használni, minthogy más kidouk alapjául szolgáljon. A Shakkahou is hasonlóan gömb alakú, csak tűz elemű és azt el is szoktál lőni. - magyaráztam el, hogy ezt sok mindenre lehet használni, de elsősorban csak arra van, hogy előhívjuk a lélekenergiánkat. Ezt a gyakorlatot is csak én találtam ki, egy kisebb feladatnak és akár eldobással is lehetett volna, de nem akartam, hogy mindenfelé gömbök repkedjenek, a végén még megsebesül valaki. - Persze, hogy lehet. - mutattam is be egy létrehozott kis gömbön, amiből később nagyobb lett. - Csak óvatosan kell, mert ha túl gyorsan koncentrálunk bele még több lélekenergiát, akár ránk is robbanhat. - magyaráztam el, hogy mire kell odafigyelni, ha ezt akarja csinálni.
Miután többen is kipróbálták magukat a klónommal szemben, visszaengedtem őket, hogy nekikezdhessenek a párjaikkal való gyakorlásnak. Misa pedig visszatérhetett a klónom mellé, hiszen az ő párja volt eredetileg.

- Nem hallja, de válaszolhatok helyette a kérdésedre. - szólalt meg a klónom Misa felé, amikor kérdezősködött és próbált nekem mondani valamit. - Egy akadémistának még túl nagy falat lenne ez a technika, válasz valami kisebb számút és abban segíthet. Természetesen csak miután sikerült eltalálnod egyszer. - mosolyodott el a klónom, majd készen állt, hogy folytassák a gyakorlást.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #22 Dátum: 2016. Jún. 09, 23:17:07 »
Taichou kidou óráján

Nara taichou odajött hozzám, és mindenféle tippekkel trükkökkel látott el, ami enyhén szólva is meglepett. Szinte ittam a szavait, mert valljuk be, egyrészt tapasztalatból ad tanácsot, másrészt pedig veszi a fáradtságot, hogy velem külön ennyit foglalkozzon. Bűntudatom is támadt azonnal, amiért nem mentem teljes erőből neki a klónnak, a gömbbel, mert mennyivel jobban esett volna most egy dicséret meg egy vállveregetés >_< 
Ez valójában ennyiben is maradt, mert a Kapitány úr kihívott még egy-egy másik akadémistát is ugyanerre bemutatóra, én pedig addig nyugiban leültem az első sorba a többiek mellé. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy amúgy nem gyenge az évfolyam annyira, mint én azt gondoltam. Talán nem is lepett volna meg senkit, ha apait meg anyait beleadok a próbálkozásba :o Na majd, biztos lesz még rá alkalmam! Főleg mert ez még csak a bemutató része a mókának, a nagyja még ezután következik csak.
Amint újból párba kellett állni, én még kérdeztem egyet s mást, illetve azonnal választ is kaptam. Ami azt illeti, a válasz maga logikus volt, nem is tudom miért nem jöttem rá magamtól. Pláne mert a Shakkahout már láttam élőben, és gyakorolom is egy ideje. Talán most, hogy az egész esszenciáját kezdem átérezni így már az sem esik majd nehezemre, ha legközelebb próbálkozom. Jegyzet magamnak: Gyakorolni bejönni majd később, vagy holnap. 
A másik kérdésre is felelt, bár a választ tudhattam volna magamtól, úgy találtam azért jobb volt egy tapasztalt személytől hallani az intelmet. Bizony, ha a kezemben próbálkozom, akkor minél elővigyázatosabb vagyok, annál kevesebb sérüléssel úszom meg. Nem lenne jó az akadémista éveim alatt lerobbantani az egyik karomat, aztán meg valami póttal élni tovább :/ És még így is, talán az a szerencse, ha egy kar minusszal megúszok egy olyan szituációt. 
Megrázom a fejem, nem akarom bevonzani a negatív eseményeket, minden rendben fog menni!
- Köszönöm szépen. - Mosolygok a Kapitány úrra hálásan. 
A Klón végül velem maradt, és bár nem egy ellenfele volt utánam semmi jelét nem látom a fáradtságnak rajta. Lenyűgöző. Nos, biztos betudható annak, hogy Nara taichou nem a semmiért került kapitányi rangra, hanem tényleg nagyon, nagyon erős. Csak ezt az egy klónt tartja fenn amúgy meg, nem egy egész sereget, bár arra is képesnek tartom. 
 
A szemeim elkerekednek, akaratlanul is teszek hátra egy lépést, olyannyira meglepett, hogy a klón, ezek szerint saját akarata alapján válaszolt nekem. ~ Mi a csudi O.O ~ Időbe telt mire tudatosult bennem az, amit közölt. Közben Taichou#2 még messzebb ment kicsit a többi csapattól, én meg lemaradtam, úgy kellett behoznom a távot. 
- Magabiztosnak tűnik a Klón bácsi... - Nézek rá szúrós szemekkel, de mivel fel lettem kérve a keringőre, azt mégsem utasítom vissza. Legfőképpen azért, mert még jól is kijöhetek a dologból. 
A kezdeményezés jogával élve, azonnal lélekenergia gömböt koncentrálok a jobb kezembe; elég picit, hogy ne kerüljön túl nagy erőfeszítésbe fenn tartani. Nekiiramodok amennyire csak a lábamtól telik, az utolsó pillanatig kivárok, amikor is elcsúszok mellette. Valamivel mögötte azonban elrugaszkodom a földtől, megpróbálom a hátát megérinteni a gömbbel. ~ Csak sikerüljön >3< ~
Aztán vagy sikerült vagy nem, most ő következik, így aztán hátrébb ugrok jó néhány lépésnyire védekezni. Abban reménykedem, hogy a kettőnk között keletkezett táv elég lesz arra, hogy valamilyen reakcióval szolgálhassak akárhogyan is támad. Biztos van a tarsolyában egy-két trükk, mint ahogy azt korábban javasolta az eredetije. Szemfülesnek kell lennem!
 

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #23 Dátum: 2016. Jún. 30, 15:26:34 »
Tanítás az Akadémián

A klónom próbálta felhergelni a lányt, hogy mindent beleadjon ebbe a gyakorlatba, nem úgy, mint korábban. Látszólag úgy tűnik, hogy sikerült neki, mintha felfedezhető lett volna a lány szemében a bizonyítani akarás lángja. A távolból néztem az eseményeket, mert én is kíváncsi voltam, hogy mit képes elérni ebben a feladatban a teljes erejével.
Misa meg is idézte a kezébe a lélekenergia gömbjét és már kész is volt a támadásra, próbálkozása viszont nem járt sikerrel, ugyanis klónom ellépett a technika elől, kikerülve azt. Azonban itt még nem volt vége a történetnek, Misa megállította magát a lábával és arról elrugaszkodva visszafordult és a klónom hátát vette célba. Szép próbálkozásnak tűnt, de a klónom így is sikerülni fog kikerülnie a támadását...
Vagyis csak gondoltam, hogy sikerül neki, de mégis betalált Misa próbálkozása és a klónom a földre került. Túl gyengére sikeredett volna? Vagy a lány volt erősebb, mint gondoltam? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg fejemben, nem tudtam biztosra megmondani, mi is lehetett az oka. Többen is kipróbálták magukat a klónom ellen, ez is közrejátszhatott, de Misával is lehet valami. Biztos nem véletlen, hogy neki sikerült legyőznie.
El is indultam feléje, ekkor már a legtöbben őt figyelték az osztályból, hogy mit sikerült neki elérnie. A klónom még utoljára egy győzelem jelet mutatott a kezével, majd porrá vált. Nem sokkal ezután értem oda hozzá én is és szóltam hozzá.
- Szép munka. – dicsértem meg a teljesítményéért, még ha talán más is közrejátszott, tényleges a saját erejéből érte ezt el. A lánytól megtudtam, hogy a klónom felajánlotta, hogyha sikerül eltalálnia, akkor megtanítok neki egy általa választott technikát. Nem akartam vele ellenkezni, mert talán meg is érdemli ezt a kis jutalmat, így belementem a dologba.
- Rendben. Megyek még egy kört a többiek között, addig találd ki, melyik kidout szeretnéd. – mondtam, majd sétálni kezdtem a többi diák között, hogy ő róluk se feledkezzem meg és lássák, hogy velük is foglalkozok. Ha valakinek volt valami kérdése, akkor az megválaszoltam, ha segítségre volt szükségük, akkor segítő kezet nyújtottam. Majd a körbesétálás végén visszaértem Misához.
- Na, választottál? – kérdeztem rá és elmondta, melyik kidout is szeretné megtanulni. – Feiku ka. – ismételtem meg mondandója lényegét egy kicsit elgondolkozva, de nem vesztegettem sokat az időt, inkább nekikezdtem. – Először is akkor megmutatom, hogyan is alkalmazom rajtam, hogy első kézből tapasztald meg. – avattam be, hogy mire is készülök, majd egy pár lépést arrébb léptem, hogy legyen egy kis távolság közöttünk. Ezután nekikezdtem az idézés elmondásának, mivel ez az első lépés, ami neki is fog kelleni, ezért jó érthetően mondtam, hogy meg tudja jegyezni.
- Bakudou 29, Feiku! – nyújtottam ki az egyik kezemet Misa felé és aktiváltam a kidout. Vele azt akartam láttatni, hogy falevelekre hullok és eltűnök a szeme elől. Egy kis időt hagytam neki, hogy megeméssze a látottakat, majd megszólaltam, továbbra is számára láthatatlanul. – Látod, hogy nem látsz? – szólaltam meg, hogy észlelje, még mindig ott vagyok, ahol előtte. Ezután megszüntettem a technikát, hogy ismét láthasson engem.
- Neked is ez lesz az első feladatod, hogy eltüntesd magad előlem. – ismertettem a feladatát, majd folytattam tovább, hogyan is tegye ezt. – Először is képzeld el magadban, amit láttatni akarsz a célponttal, majd mondd el az előbb hallott idézést, továbbra is a fejedben tartva az elképzelt dolgot, majd a kidou nevének kimondásakor próbált a célpontra irányítani. Próbáld meg. – magyaráztam el a fontosabb lépéseket, amit meg kell lépnie, hogy használni tudja ezt a kidout. Egyelőre ennél többet nem mondok, csak ha kérdez valamit, mert magának kell rájönnie a nyitjára.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #24 Dátum: 2016. Jún. 30, 21:36:53 »
Taichou kidou óráján

Nem volt szükség arra, hogy hátraugorjak, de ezt már csak akkor láttam, mikor a klónra néztem, aki a földön feküdt, majd hamarosan eltűnt. Még magam is meglepődtem, mivel az érintést nem éreztem. Nem ért ellenállást a kezem a gömbbel, legalábbis nem érzékeltem a tenyeremmel. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez én voltam, s abban sem, hogy meg tudnám-e ismételni.
~ Nőni kezdett a gömb. ~ Adta meg a keresett választ a lélekölőm szelleme. Végig figyelemmel követte a küzdelmet, pusztán nem szólt közbe. Ez nem az ő terepe volt, tudta nagyon jól, s tényleg csak ennyit érzékelt ő maga. Ennyit tudott elmagyarázni nekem. 
Arra tudok csak gondolni, hogy hirtelen elveszítettem felette a kontrollomat, és megnőtt a mérete, majd robbanás helyett egy egyszerű, irányított lökéshullámot hozott létre. Más ésszerű magyarázat most nem jut az eszembe, és akármennyire szeretném megkérdezni Nara Taichoutól, hogy idejött gratulálni és megdicsérni, valahogy már nem úgy vitt volna rá a lélek. Egy kicsit fürdőzök még a dicséret áradatban, s a többiek elképedt reakcióiban. Nem rontom el azzal, hogy magyarázatot kérek arra, ami történt. Talán majd legközelebb négy szem között. 
- Köszönöm Taichou. - Köszöntem meg az erőfeszítéstől kipirulva, kicsit szaporábban véve a levegőt. Rövid időn belül azonban ez is megszűnt, és végre normális légzés mellett tudtam beszélni. - A klón... Nara taichou klónja, azt ajánlotta, hogy ha eltalálom egyszer …- Nem tudom, jól fogalmazom-e meg, vagy nem tűnik követelőzésnek Nara taichounak. -, akkor ugyan nem ezt, de egy másik technikát megtanít. Mármint, hogy segítene elsajátítani. - Vártam, hogy valamit válaszoljon Nara taichou, aztán esett le, hogy nem volt egyértelmű, amit mondtam. - Akarom mondani, hogy úgy értette, majd Taichou segít benne. - Ez így kimondva kicsit furán hangzott, mert ha tényleg nem osztoztak közös tudaton a valódi meg a klón Taichouk, akkor a klón magától ajánlgatott. Most pedig türelmetlenül, és kissé zavartan várom, hogy Taichou mit szól mindehhez. Remélem nem lesz ellenére >.<
~ És O_O és! És beleegyezett! *-* ~ Hirtelen örömtáncot tudtam volna járni, de azért mégiscsak kontrollálnom kell magam, ha a kidouimat már nem úgy sikerül. 
- Uhh köszönöm! Természetesen! - Ahogy Nara Taichou eltávolodik tőlem, én leülök a földre, és gondolj-gondoljt játszok. Méghozzá azért, mert amennyire szerettem volna egy új kidout elsajátítani, annyira nincsen ötletem, hogy mire is volna szükségem. Persze ez a klónosdi jó, de Taichou klónja elhintette, hogy ehhez nem vagyok még elég fejlett, és valóban nem. Tehát ez ki van zárva. Valami hasonló jó volna, de mintha olvastam volna valami ilyet. Csak a neve nem jut eszembe. Meg amúgy, mintha az egyik Hakuda gyakorlaton valaki használta volna... Ott volt, közben mégsem, ami csak akkor derült ki, amikor a tanár kérdezett tőle. Mert ugye hangja nem volt, csak képi illúzió volt. Közvetlen ezután kerestem meg egy tekercsben... AHJJ 
Közben a Kapitány úr visszaért hozzám, és várta a technikát, amit szeretnék. Szeretném, csak pontosan nem tudom megnevezni. ~ Barkóbázzunk akkor ~ Sóhajtok, mielőtt belekezdenék.
- Végülis igen, választottam. - Felelem neki. - Egy olyat szeretnék, ami nem klón, hanem lényegében egy illúzió kidou. Nem jut eszembe a neve, de olyan, hogy a tulajt elfedi, és máshol létrehoz egy hasonmást, ami valójában csak a látást csapja be. Az talán menne. - Feltételezem, ha az egyik évfolyamtársam kivitelezni tudta. 
- Igen! Az! - És tényleg, mostmár emlékszem. Mivel 29-es számmal rendelkezik, ez valószínű gond nélkül menni fog. Legalábbis mennie kell. 
Az órának egyébként közben vége lett, talán még akkor, mikor Nara taichou körbejárt, még mikor én a gondolataim sűrű erdejében bóklásztam. Ezt onnan veszem, hogy már nincs itt egy lélek sem rajtunk kívül. 
Figyelmemet teljesen lekötötte az idézés, mint tudni illik a kidouk nem mennek anélkül, így azt muszáj volt hallás után megjegyeznem. Fogjuk rá hellyel közzel sikerült, de ha rosszul emlékszem, nem fog sikerülni a démonmágia, akkor meg Nara Taichou kijavít majd. Mivel az idézést követően Nara Taichou ténylegesen aktiválta a technikát, így egyik pillanatról a másikra az egyik oldalamról, a másik oldalamra került. A külsején csepp különbség nem volt észrevehető. Ha az ember számít arra, hogy illúzióval áll szemben, akkor feltűnhet, hogy nem ugyanúgy érezhető belőle a személy lélekenergiája. Illetve egy kérdésbe kerül csupán, hogy kiderüljön tényleg igazi-e, aki előttünk áll.
- Én bizony nem látom. - Szálltam be a meglehetősen furcsa viccelődésbe.
Igen. Látom, hogy mi a feladatom. Tehát neki is kezdek. Bizonytalanul és lassan mondom vissza az idézést, amire emlékszem. Remélem, hogy nem vétettem hibát közben, bár az lehetett akármekkora. Egy szóvégi rag is akár.
- Hmm... - Bámulok Nara Taichoura, és érzem, hogy rám néz, nem pedig át rajtam. - Ugye, nem sikerült? - Minden bizonnyal az idézésben volt a hiba, éppen ezért elszaladok a falmellé helyezett táskám irányába a füzetemért, hogy most belefirkantva ne vétsek ismét hibát. 
Másodjára már valamivel jobban sikerül, igaz én még mindig látható vagyok, de megjelent már egy alak, ami rövidesen tényleg úgy néz ki, mint én. Időbe telt neki megformálódni.
- Vajon az a gond, hogy lassan mondom? És.. Én még mindig nem tűntem el. :'( 

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
77 500 / 90 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #25 Dátum: 2016. Júl. 16, 15:54:15 »
Tanítás az Akadémián

Nem lepődtem meg rajta, hogy a klónom milyen ajánlatott tett Misának, hiszen létrehozott klónok úgy gondolkoznak, mint létrehozójuk. Ha abban a szituációban úgy látta jónak, hogy ezzel tudja a legjobban motiválni a lányt, akkor biztosan én is így tettem volna. Hagytam neki gondolkozási időt, hogy kitalálhassa, miben kéri a segítségemet, addig a többiekkel is foglalkoztam egy kicsit, de úgy elrepült az idő, hogy már vége is volt az órának. A többi tanuló lassan elkezdett kifelé szállingózni, én pedig visszamentem Misához.
Visszaérve, nem tudta megmondani, melyik technikát is választotta, ezért elkezdte nekem körülérni, hogy abból talán majd rájövök. Bár nem teljesen értettem egyet az elmondott leírással, de azért ebből is rájöttem, hogy melyik kidoura gondolhatott.
- Annál azért többre is képes ez a technika, minthogy egy illúzió klónt létrehozzon. A célpont számára, akin a technika alkalmazva van, akár egy teljesen más környezetet mutathatunk, mint ami igazából körülötte van. De ezen kívül akár másra is lehet használni, csak a kreativitásunk szabhat neki hatásokat, hogy mire lehetünk képesek vele. – magyaráztam el részletesen, hogy mire lehet jó még az általa kinézett technika. Én is sokat szórakoztam vele régen, hogy mindenfélét kipróbáljak vele. Ezért sem soroltam további példákat, nem akartam tőle elvenni a felfedezés érzését, amit egy-két használat után érezhet.
Elmondtam neki az idézést, hiszen az elengedhetetlen a technikához és mutattam is egy példát, majd ő következett. Első próbálkozásra nem sikerült, de ezzel nem is volt probléma, nem sikerülhet minden egyből. – Nem. – válaszoltam neki, majd elszalad egy füzetért, hogy leírhassa magának az idézést, ezért megismételtem még egyszer, hogy könnyebb dolga legyen. Következő próbálkozásnál már egy lépést tettünk előre, de még mindig nem volt az igazi.
- Valamennyire lehet, ha túl lassan mondod, akár megszakadhat a kapcsolat a szavak között, megzavarva a kidou létrejöttét. – mondtam el a véleményemet, majd megszüntettem neki a technikát a lélekenergiámmal. Ebből láthatta, hogy még messze van a tökéletestől. – Új kidou tanulásánál az is fontos, hogy nagyon koncentrálj, zárd ki a külvilágot a fejedből és csak a technikára koncentrálj semmi másra. – tanácsoltam neki, hogy így próbálja meg, talán egyszerűbben fog vele menni. De mindent nem tudok elmondani neki, hogy a könnyebb, mert mindenki azért egy kicsit más, magának kell rájönnie a nyitjára.
- Meg, ahogy láttam, te is látod az illúziódat, ugye? – kérdeztem a biztonság kedvérért, de látni véltem, ahogy a létrejövő illúziójára nézett. – Ez nem hiba, sőt az elején segít, ha egyedül vagy és tudni akarod, hogy sikerült-e a technika. De később lehet, hogy nem mindig jó, ha azt látod, mint az ellenféllel láttatni akarsz. – tettem még hozzá, hiszen tapasztalatból beszélek, velem is ez történt az elején, így jobb minél előbb óva inteni. Bár ahogy mondtam nem hiba, de több szituációban hátrányt is jelenthet a használónak.

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #26 Dátum: 2016. Szept. 23, 20:14:30 »
Az első tanóra
- zanjutsu edzés a törpéknek -

Nem tudom, hogy  mégis minek volt köszönhető de az első általam tartott óra kezdete előtt már két órával ott toporogtam a gyakorlóterepen és azon agyaltam, hogy vajon mégis miként me, hogy pontosan mit is tanítsak a töpörödött törp ördögöknek akik valószínűleg az idegeimen fognak táncolni erőteljesen, de ez a legkevesebb. Remélhetőleg nem fogják megölni magukat vagy éppen egymást…
A nagy agyalás közepette eszembe jutott, hogy igazából minden itt van.. bábok.. szivacsok.. védőfelszerelés.. súlyok.. kivéve a fakardok amikkel gyakorolni tudnak majd a kis tojáshéj seggűek.. Elsiettem a szertárhoz és egy ölnyi fakardot hoztam magammal hiszen még azt se tudták megmondani, hogy hány fő tartózkodik az osztályban és azt se tudom ki a képzettebb vagy ki nem.. szóval ezt majd magamnak kell kiderítenem.. Kicsit hanyagnak tartom az Akadémia ezen részét hiszen mennyivel egyszerűbb lenne egy nyilvántartás ahol minden tanulóról van egy kis szösszenet és minden tanárnak lenne egy oilyen egyéni kis szarja.. De neeem mert a sok seggfejnek ez nem jutott még az eszébe.. de segáz.. pont ezért hoztam magammal egy tollat meg egy füzetet.
Visszatértem a kijelölt helyszínre ahol úgy döntöttem, hogy tartani fogom az edzést. Lehet mások máshol tartják meg zárt falak közt, de szerintem sokkal eredményesebb a friss levegőn lezajló edzés.
A várakozáshoz direkt hoztam magamnak egy széket is, hogy oda leüljek és várjam a nagy csipet-csapatot, hogy akár a szart is kihajtsam belőlük.
Ültem, gondolkoztam és végül úgy határoztam, hogy mindenek előtt egy jó kis erősítő sorozattal fogom kezdeni, hogy megnézzem mégis mit bírnak.  S miután végiggondoltam az egészet léptek zaja csapta meg a fülemet. Hanyagul felpillantottam és láttam egy-két alak körvonalát, de teljesen nem fordítottam feléjük arcomat és még rájuk se néztem pontosan csak ott ültem. Majd sóhajtottam egyet és lassan feltápászkodtam majd végigpillantottam a vélt tömegen, de sajnos még a negyede sem volt az egész mint ahogyan azt gondoltam…
- Szevasztok! A nevem Miyake Ichiro.. tegezést nem igazán akarok hallani. Én vagyok a vendégelőadó tanár, aki fegyveres harcművészetet fog nektek oktatni. Előre szólok, hogy nem leszek kíméletes senkivel sem. Amit mondok azt meg kell csinálni ha tetszik ha nem.  S most pedig.. Szeretném hallani, hogy Titeket hogy hívnak és egy két mondatot, hogy miért akartok shinigamik lenni és mit akartok tenni amint shinigamik lesztek. – mondom komoly hangvétellel majd magamhoz vettem a füzetemet és ahogy szépen mutatkoztak be úgy írtam fel minden nevet, hogy tudjam mégis kit hogyan kéne majd hívnom. Miután túlestünk a formalitásokon letettem a füzetemet a székre majd elkezdtem előttük sétálgatni.
- Sajnos rajtatok végignézve nem mindenkinek van meg a kellő fizikuma ahhoz, hogy normális kardfporgató vagy más egyéb fegyver forgatójává válhasson. Tény valószínűleg nem mindegyikőtök akar fegyverforgatókén szuperálni, de mivel a zanpaktou egy kard alap helyzetében ezért jó lenne ha tudnátok használni is majd Őket. Ezért úgy döntöttem, hogy kezdjük ezt az egészet egy kis erőnléti edzéssel és szépen innentől fogunk előre haladni egészen a párharcokig amik természetesen fakardokkal és védőfelszerelésekben fog lezajlani.. Vagy legalábbis a legelső biztosan.  – mondom rájuk se nézve majd megálltam pont előttük középtájon..
- Mindenki vegyen fel egy kartávolságot a mellet lévőtől.. S akkor el is kezdhetjük. Mindenki csináljon 100 guggolást és 100 fekvőtámaszt kezdésképpen. – mondom széles mosollyal. Ha igazán akarnak akkor ha kell vért is izzadnak majd, hogy megfeleljenek az elvárásaimnak amik mellesleg elég magasan vannak jelen helyzetben…


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 23, 20:27:57 írta Miyake Ichiro »

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 121

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #27 Dátum: 2016. Szept. 25, 12:03:02 »
Kuse nem idegeskedett az óra miatt. Ha mondták is, hogy kapnak valami vendégtanárt akkor sem figyelt. Így gyanútlanul ballag a gyakorlótér felé. Olyan hanyagság van a mozgásában amit bármelyik előadóművész megirigyelhetne. Az akadémista uniformisa gyűrött és koszos. Ez persze Kuse szerint kicsit sem annak a hibája, hogy neki nagyon kedves szokása a földön fetrengeni hanem inkább azoknak a hibája akik kitalálták, hogy fehér és kék színű legyen az egyenruha. Pont olyan amin látszik a kosz. Persze nem nagyon érdekli miként néz ki vagy mit gondolnak róla. Szokásához híven az utolsó érkezők között van és közömbös tekintetét végighordozza a tanáron is akitől ugyan ezt kapja. Meg egy sóhajt.
~Nagyszerű. Ha már most unod haver akkor ez egy nagyon jó óra lesz.~
A bemutatkozás hatására sem válik szimpatikusabbá a fickó.
~Nála azt kell csinálni amit mondd. Király a többi órán mit kell csinálni?~
A bemutatkozás során mikor rá kerül a sor akkor a flegmaság példaképeként szólal meg.
-A nevem Kuse Takamasa. Azért jelentkeztem az akadémiára mert van lélekenergiám és ha nem tanulnám meg használni akkor csak elfecsérelném. A jövőbeli céljaimba meg még nem gondoltam bele.
Tessék be is lett mutatkozva. Megismerték és talán megutálták már ennyi alapján is, de őt nem érdekli. A feladatokat el fogja végezni úgyhogy azért igazán nem szólhatnak be neki. Miután mindenki bemutatkozott a tanár elmondta a megállapításait az osztályról amik helyesek is majd, hogy miképp képzeli el a jövőbeni munkát. A védőfelszerelések gondolata nem tetszik Kuse-nak. Volt már, hogy úgy elverve jött órára, hogy alig bírta a baj karját megemelni. Ha harc van akkor ő azt szereti komolyan is venni. Úgy érzi itt az akadémián úgy kímélik őket mint a hímes tojást. De még sóhajtani sem sóhajt. Mikor az első feladatot megkapták akkor sem sóhajtott. Arcán ugyan azzal a nemtörődömséggel kinyújtotta előbb a bal majd a jobb karját és mikor a mellette állók is felvették a távot nekikezdett a guggolásoknak. Le sem tagadhatná, hogy ő inkább az izmaira támaszkodik mint az eszére. Az arcáról egy percre sem tűnik el az unottság. Mintha teljesen természetes volna úgy végzi a guggolásokat. Mikor végzett kicsit "lerázza" a lábáról terhelést majd ismét leguggol, de most már hátra rúgja mindkét lábát és nekikezd a fekvőtámaszoknak. A karjai gyengébbek mint a lába, de a feladat elhangzott és meg fogja csinálni. Miközben a gyakorlótér padlójának művészi kialakítását tanulmányozza két dologra figyel. Az egyik, hogy elég mélyen hajlítson. Erre segítségképp addig hajlít míg a haja nem súrolja a padlót. A másik pedig az egyenes tartás amit igyekszik megtartani. Az utolsó hajlításoknál már megremeg a karja, de végigcsinálja. Felkel és lerázza a karját is majd végignéz a többieken és vár.

Karakterlap

Meiou Yuukine

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
3 400 / 5 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Bronzos sárga

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#669966//#FF9966


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #28 Dátum: 2016. Szept. 29, 12:23:24 »
Az első tanálom

A nap fárasztónak ígérkezett. Francnak van kedve egy hosszú, és unalmas naphoz... Mondjuk, ma lesz egy zanjutsu edzésem, az pedig nem tűnt rossznak. Ahogy hallottam valami vendégtanár lesz? Érdekesnek tűnik, bár nem tudom milyen lesz. Ki tudja? Elképzelhető, hogy nem lesz egyáltalán unalmas a nap. Azt mondjuk nem tudom, hogy Nii-san hova a fenébe tűnhetett el... Unalmas kék-fehér ruházatomban ballagtam el az "edzés" helyszíne felé. Kültéri órák mindig jók. El lehet tűnni közben aludni egy kört. Nem ismerjük még a fickót, szóval fel sem tűnhet neki, hogy nem vagyok jelen... Az is igaz, hogy nem rég keltem, de hát az alvás csodálatos dolog. Egy nyugodt világba csöppenhetsz bele, ami sokkal kellemesebb, mint ez az unalmas Soul Society. Lelkek Társadalma... Persze, van amikor egy lélek sincs sehol.
Elértem a gyakorlóterepet, és felmértem, hogy van e egy szép fa, aminek árnyékában meghúzódhatnék. Sajnos a tippem nem nyert, mert hát nem minden fa jó alvásra.Lehet, hogy mainkább figyelek, és edzek rendesen? Na, ezt komolyan én mondtam? Mindegy, ma akkor ez lesz a terv. Edzések után úgyis jobb aludni. Ahogy megláttam a figurát, máris érdekesnek tűnt. Mondjuk a viselkedése kritikán aluli. Nem fogja tűrni a tegeződést? Mennyibe, hogy idősebb vagyok nála? Persze, ha egy elhalt emberről beszélünk, ez akkor igaz csak. Különben jó pár százzal is idősebb lehet. Nem mintha érdekelne. Tanárom, meg sem fordunólna a fejemben a tegeződés. Tanár-diák között meg kell maradnia a formális kapcsolatnak. Ki tudja mi lene a véga, ha nem? Együtt mennék sakézgatni? Nem mintha fogyasztanék alkoholokat... Elméletileg még "gyereknek" számítok, úgyhogy megvárom a kövi százast mielőtt iszom.
A bemutatkozósdi közben rámesett a sor, úgyhogy felszólaltam:

"Meiou Yuukine vagyok. Tervem igazán nincs, de a családi kötelességeimet be kell majd tartanom, ha itt végzek."
A legtöbb shinigami ismeri a családunkat, úgyhogy ezen felül nem kell magyarázkodnom, hogy mégis mi a rákot fogok csinálni. Nagyon sanszos, hogy testőrként fogok működni a Mizushimák köreiben. No meg persze az osztagos kötelezettségeim is szerepet fognak játszani. Eddig ez volt jellemző legalábbis a családban. Persze Nii-san lehet, hogy máshogy fogja megoldani... Egyébként is, hol van ez az idióta? Csak be fog futni valamikor.
Tanárbácsi kiosztotta a feladatokat. Egy száz mind fekvőtámaszból, mind guggolásból. Mondott még valamit? Nem figyeltem.
Tarkóra tettem a kezem és elkezdtem csinálni a feladatot. Egy. Kettő. Három... Kilencvenhét. Kilencvennyolc. Kilencvenkilenc. Száz. Nem volt megerőltető. Ez nálam hétköznapi volt. Habár ilyenkor meg szoktam álni egy pillanatra, hogy aludjak két-három-húsz percet. Most nem volt rá lehetőségem, úgyhogy nekifeküdtem a támaszoknak. Szintén könnyen ment, nem egy olyan gyakorlat, amit ne szoktam volna csinálni. Habár mivel nem aludtam közben, az utolsó húsz nehezen ment, és kicsit megrogyott a tartásom közben. Nem volt komoly gond, csak nem szoktam hozzá. Gyorsan az utolsó után elesést szimuláltam, és végülis a zuhanás része nem volt kamu, mert hogy álomba zuhantam. Végre. ^^

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #29 Dátum: 2016. Okt. 06, 13:40:58 »
Az első tanóra
- zanjutsu edzés a törpéknek -

Ahogyan az várható volt igazából egyik sem tudott pontos magyarázatot adni, hogy mégis miért akarnak shinigamik lenni és, hogy pontosan mit is akarnak csinálni. Ez egy kicsit frusztrált hiszen nem öt évesek és nem is tizenkettő tehát biztos tudnának valami magyarázatot adni arra, hogy mégis miért döntöttek úgy, hogy ezt a pályát választják. Az egyik fiú vezetékneve azonban felkeltette az érdeklődésemet. Meiou.. mintha már halottam volna róla.. Na mindegy nem is igazán érdekelt honnan jött kivételezés nincs még akkor sem ha neves családból érkezett közénk. Ez csak egy ok, hogy még jobban odategye magát és megmutassa mit is tud.
Leültem a székemre és néztem ahogyan felveszik az általam kért távolságot majd nekikezdenek a kiadott gyakorlatoknak. Változatos volt a felhozatal. Volt akinek egyszerűen ment és volt akinek viszont nehézséget okozott mindkét feladat. Sebak a közeljövőben rágyúrunk majd az erősítő feladatokra. Ekkor jutott eszembe, hogy hoztam magammal csukló súlyokat illetve súlymellényeket. Egy héttel ezelőtt ugrottam át az Emberek Világába elkobozni őket egy sportboltból aztán majd ha végeztünk visszaviszem hiszen az egész raktárát kipucoltam ezekből azt eszközökből, de erről senkinek sem kell tudnia főleg nem a kapitányomnak na meg persze az se előnyös ha a főkapitány tudja meg.
Miután mindenki végzett mindennel felálltam és végigmértem őket. Volt, aki éppen csak elkezdett izzadni, de volt olyan is mint aki most zuhanyozott le. S ekkor vettem észre valamit.. A Meiou gyerek csak fekszik a földön.. A kis pofátlan. Attól mert ismert családból származik az nem jelenti azt, hogy csak úgy elaludhat az órámon.
- Na most, hogy mindenki végzett a feladatokkal legyetek szívesek egyenként fáradjatok ide és vegyetek el egy súlymellényt és kezenként egy csuklóra erősíthető súlyt.  – mutattam a kupacra majd kivettem egy súlymellényt és két csuklósúlyt majd a földön heverésző ifjúhoz bandukoltam, míg a többiek kiválogatják azt, ami nekik kell. Kinyújtottam a kezemet így pont a háta fölött lógott minden súly, ami körülbelül úgy ötven kilogramm lehetett. Sóhajtottam egy nagyot majd elengedtem őket, amik ha minden jól sikerül a hátán landol és ezáltal felkel.
- Az, hogy nevesebb családból származol nem jelenti azt, hogy elaludhatsz az órámon. Vagy talán szégyent akarsz hozni a családodra? – morgok ott neki majd visszamegyek a többiekhez akik már valószínűleg kiválogatták mindazt ami kell nekik.
- Nagyon jó. Most pedig vegyétek fel az általatok kiválasztott súlyozott eszközöket majd ha ez meg van a feladat a következő: Fussatok négy kört eme kis terület körül, de villámtáncot tilos alkalmazni már ha tudtjátok használni és lehetőleg olyan gyorsan fussatok amilyen gyorsan csak tudtok. Ha ezzel megvagytok kérek százötven felülést ugyan úgy a súlyokkal. Ha ezzel végeztetek a súlyokat oda tegyétek vissza ahonnan elvettétek és mindenki vegyen a kezébe egy bokent. – mondom komoran majd amint elindulnak futni visszaülök a székemre és onnan figyelem, hogy ki próbál meg a parancsaim ellenére is csalni.


« Utoljára szerkesztve: 2016. Okt. 06, 13:52:48 írta Miyake Ichiro »

"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."