Szerző Téma: Gyakorlóterep  (Megtekintve 10318 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Murasaki Yumiko

Akadémista

*

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
3 500 / 15 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Indigo

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A fájdalomtól lesznek valóságosak az emlékek.

Post szín:
#DDDDF9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #90 Dátum: 2021. Márc. 28, 19:04:45 »
Shirayuri

Szerencsére nem veszi rossz néven tőlem a rögtönzött leírást. Ami azt illeti, meglepően jól el tudunk beszélgetni, de azért igyekszem nem tesztelni túlságosan a szerencsémet. Nem arról lenne szó, hogy messzebbről megéreznék másokat, csupán jobban oda tudok figyelni a részletekre. Ha egy érzékelés kiesik, azt a többi igyekszik kompenzálni.
A lányával való kapcsolatomra terelődik a szó. Gondolom természetes, hogy egy szülő aggódik, hogy a gyerekének sikerül-e beilleszkednie. A sajátjaimról már sajnos csak távoli emlékeim vannak.
- Reiya-chan egy percig sem habozott, hogy a mellettem lévő helyről kérdezze meg az ebédlőben, hogy szabad-e. Hogy milyen alapon döntött, sosem kérdeztem, de a dolog folytatódott a következő, és az azt követő napon is. A többi már történelem, ahogy szokták mondani.
Ezek szerint ő is hallott már rólam, még ha elsőre egyikünk sem tudta összekötni a dolgokat. Furcsa véletlenek történnek ezen a napon, de lehet, hogy csak idő kérdése volt, hogy találkozzunk, még ha nem is pontosan így. Vagy találkoztunk már korábban is? Még mindig nem vagyok biztos, hogy ugyan arról az illetőről lenne szó.
- Büszke lehet a lányára. Sokan már igen korán elvesztik a belső késztetést arra, hogy hezitálás nélkül segítő kezet nyújtsanak egy idegennek, miközben semmi sem kötelezi rá őket. A legtöbb tanuló nem tudja, hogyan közelítsen meg. Óvatosnak kell-e lenniük? Jelezzenek-e előtte, hogy ott vannak? Érzem a változást a lépteikben. Ők, akik csak a szemeikkel látják a világot, rejtély számukra, hogy én milyennek látom őket. Az emberek félnek attól, amit nem értenek, az ismeretlentől. Attól, hogy legbelsőbb titkaikat is megtudom-e vajon egyetlen szívverésből, hiába fogják vissza még a lélegzetüket is. – Sóhajtok egyet, ahogy felidézem a dolgokat.  – Nem kell sokáig elmenni, hogy lássuk a félelem hogyan alakul megvetéssé.
„Szörnyszülött”, „démon”, időnként még mindig a fülemben csengenek. A hajam miatt már egészen kicsi korom óta kilógtam a tömegből. Ahonnan származom mindenkinek fekete haja volt. A falu vénei rossz ómennek tartották a születésemet.
- Elnézést, azt hiszem, kicsit eltértem a témától. Reiya-chan tehetséges tanuló, csak a megközelítése talán néha túl direkt. Ez gyakorlatban nem okoz gondot, de elmélet terén előfordul, hogy szüksége van egy másik nézőpontra.
Nem tudom, hogy mennyire esik le neki a szóhasználat iróniája, de mivel a beszélgetés kezdett kissé borús hangulatot venni – az én hibámból – így némileg kompenzálni akartam.
Kengo-kun sem úszta meg, hogy érdeklődjenek felőle.
- Um-hum, előfordul. Gyakran látni kettejüket együtt, így aztán nem ritka, hogy együtt is futok össze velük. Miért? Talán ő is mesélt rólam?
Az előzőek után már inkább óvatosan járok és előbb megpróbálom kipuhatolni mennyit is tudhat Aikyou anyuka, mielőtt kiadnék neki információt másik imádnivaló kouhaiomról.

A kidou demonstráció egyértelműen hangzatosra sikeredett. Még nem hallottam egy egyszerű Byakurait így szólni. Ami azt illeti, nem is csak a bábun, hanem a mögötte lévő falról is visszhangzott a becsapódás hangja.
- Azt hiszem, nem ekkora erőbevitelre tervezték ezt a gyakorlópályát.
Közelebb lépek Aikyou-sanhoz, akit hallhatóan igénybe vett a mutatvány és éppen próbál úrrá lenni a légzésén.
- Jól van? Nem sérült meg?
Nem tudom, hogy mennyire érzékeny a témára, így jobbnak látom ekképpen feltenni a kérdést, amit lehet úgy értelmezni, hogy a kidoura gondolok és nem a köhögésre, mielőtt válaszolnék neki.
- Igen, nincs kétségem afelől, hogy a legegyszerűbb technika is sokra lehet képes a megfelelő kezekben. Köszönöm a leckét.
Hajolok meg udvariasan, majd némi hezitálás után még hozzáteszem.
- Azt hiszem, veszélyes lenne tovább használni a gyakorlóteret jelenlegi állapotában. Az ikrek is most már hamarosan ideérnek. Javasolhatom, hogy a fennmaradó időben ott várjunk rájuk?
Mutatok emlékezetből egy közeli, a tér szélén lévő pad irányába az árnyékban.

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 88

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 650 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlóterep
« Válasz #91 Dátum: 2021. Ápr. 03, 13:40:02 »
Fehér liliom

Enyhe mosoly jelenik meg az arcomon, miközben Murasaki-san valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy Reiya drága lányom milyen alapon is, de barátkozni kívánt vele. Pedig ez a napnál is világosabb. Családunk több generáció óta, nyitott beállítottságú. Nem külső alapján ítélkezünk. Édesapám mindig azt mondogatta, amit én gyermekeimnek is igyekeztem átadni, hogy a tettek mutatják meg igazán kik is vagyunk. A lányom valóban megértette ennek a bölcseletnek a jelentőségét, más kérdés, hogy bárcsak más esetben is bölcsebb lenne, de hát nem mindenki lehet tökéletes. Mondjuk, ha tökéletes lenne a leányom, akkor nem is ő lenne. Az én lányom és úgy szeretem amilyen. Nehéz lehet Murasaki-san számára az élet. Elveszteni a szemünk világát olyan mintha kiszakítanának minket az világunkból és csupán a hangok emlékeztetnek az otthonunkra. A tanulók többsége nem találkozik sérült társakkal emiatt gondolom nehezebben is tudják megközelíteni mivel nincs tapasztalatuk. Vajon miért is vesztette el a szemeit? Egyáltalán megkérdezhetem? Érdekelne, de mindenképpen szem előtt kell tartanom azt is, hogy sebet nem szakíthatok fel, ki tudja még is hogyan vesztette el. Abban biztos vagyok, hogy a trauma, ami érhette ezzel kapcsolatban még mindig kínozhatja. Jobb lesz nem bolygatnom egy darázsnak a fészkét mert különben megcsíphetne mielőtt a finom mézet megízlelhetném.
- Azok, akik megvetik nincsenek tisztában azzal miféle erőt képvisel. Viszont… ha ez segít. Olykor nem árt, ha az érem két oldalát is szemügyre venné. Ami önnek megvetés az lehet igazából bizonytalanság a számukra. Ne feledje, hogy a legtöbbjüknek nincs tapasztalata. Senki sem tökéletes, megvannak a magunk hibái. Még a shinigamik is hibázhatnak, akár a főkapitány is. Viszont a hibákból tanulunk, leszünk jobbak és erősebbek. Ez az élet rendje és menete. Aki sosem hibázott életében, nem igazán él. Ez egy fontos bölcselet, amit még jó atyám mondott még.
Vannak még hasonlók a tarsolyomban, de nem szeretnék egyszerre rázúdítani, de remélhetőleg megérti a társainak a cselekedeteit, ami kevésbé fog számára fájdalmat okozni. Majdnem nevetni támad kedvem amikor a nézőpontot megemlíti. Furcsa hallani ezt egy vak-tól. Viszont szerencsére visszatudom tartani magamat.
- Reiya lányom azért ilyen Murasaki-san mert egy nagyon egyszerű dolgot tart szem előtt. Nem a kinézet alapján választ barátot. Az ő hibája csupán annyi, hogy olykor túlságosan bátor és a mi a szívén a száján is.
Ha valami zavarja őt, kimondja. Ha valami nem tetszik neki, kimondja. Félelem nála egyellőre egy ismeretlen dolog, bár kíváncsi lennék mitől félne igazán. Elvégre csak van, amitől fél, csupán még nem találkozott vele. Aztán ki tudja. Lehet, hogy fél valamitől, csak jól titkolja. Sóhajtok egy picit mikor Kengora terelődik a téma. Jaj, kicsi fiam… mikor fogsz végre barátokat szerezni?
- Igazából azért kérdezem, mert sajnos a fiamnak nehezen megy a beilleszkedés, ha úgy nézzük. Nehezen szerezz barátokat, olyan magának való. Igaz egy igazi géniusz még olykor nem is nagyon értem miről beszél mikor beszámol nekem egy felfedezésről, de abban biztos vagyok, ha így folytatja, a tizenkettedik osztag egyik tudósává válik amire büszke is vagyok, de azért kicsit aggódom érte. Remélem találni fog barátokat…
Nem nagyon szeretném, ha egyedül maradna. Még ha nem is nagyon zavarja a társaság hiánya és megelégszik a család társaságával, örülnék, ha a kortársaival kijönne. A korában, fontos, hogy barátokat szerezzen, fejlessze a szociális készségeit és nem árt, ha felnőt korában egy tiszteletre méltó asszonnyal hozná össze a sors. Viszont az álmait nem fogom semmi esetre sem megakadályozni. Ha tudós akar lenni nem bánom, amíg fel nem adja. Márpedig Kengo fiam szorgalmasan készül, aminek örülök. A családunkban a feladás, mint fogalom nem létezik.

A demonstrációm, amit szerettem volna a diáknak megmutatni, nos kicsit túl destruktívan sikerült, mint amennyire terveztem volna. El is felejtettem, hogy néha nem kifizetődő az a megszokásom, hogy minden támadásomat maximális erővel fejtem ki. Éles helyzetekben inkább hasznosabb, de egy demonstráció esetében nem igazán. Főképp, ha a károkat figyelembe veszem. Ninomiya kapitány alaposan megfog engem dorgálni az egyszer biztos, ha a fülébe jut. Ha ez még nem lenne elég még egy kis roham is pont ekkor jön elő, amin mondjuk nincs mit csodálkoznom. A reiatsum még nem állt helyre, így a kidou használata veszélyes számomra.
- Semmi bajom. Csupán oda kell figyelnem a reiatsum használatára. Ahogyan másnak vigyáznia kell hova lép, nekem az erő felhasználására kell odafigyeljek, különben akár végzetes is lehet.
Próbálom direkt így elmagyarázni a helyzetemet, ezzel megerősítve őt, nem ő az egyetlen és így akár könnyebben megnyílna nekem. Segíteni szeretnék valahol, persze ha hagyja. A gyermekeim barátja az én barátom is.
- Szívesen Murasaki-san. Ha bármi kérdése van, nyugodtan kérdezzen.
Ez a baj a mai fiatalsággal. Nem kérdeznek, hanem cselekszenek. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne számukra, ha megtanulnának kérdezni! Temérdek kellemetlen szituációt és problémát elkerülhetnének. Murasaki-san ajánlata kecsegtetőnek hangzik. Jól esne leülni, hogy egy kicsit kipihenjem magamat. Viszont mindenképpen tenni fogok ma egy látogatást az Akadémia igazgatójánál, hogy megbeszéljük a keletkezett kárnak a költségeit. Természetesen kifogjuk fizetni, mert így tisztességes. Az Aikyou és Fuchida család neve nem csorbulhat semmikép. Hagyom, hogy elvezessen a padhoz, ahol kényelmesen leülhetek és zanpakutoumat az ölembe rakva kifújjam magamat. Ekkor megakad a szemem egy ismerős tanoncon, akivel már sokszor összefutottam. A fekete hajú kis tanonc előttünk elsétál, be az Akadémiába. Viszont ami felkelti érdeklődésemet az a tenyerének az állapota. Valaki nagyon szorgos, bárcsak a modoráról is ellehetne ugyanezt mondani.
- Mondja csak Murasaki-san. Miért akar shinigami lenni?
Egy nagyon fontos kérdés, aminek nem is a válasza a lényeg, hanem annak keresése. Sokan nincsenek tisztában miért is akarnak shinigamik lenni. Márpedig valamilyen oknál fogva itt vannak. Vajon Murasaki-sant mi hajtja ennyire?
« Utoljára szerkesztve: 2021. Ápr. 03, 17:00:47 írta Kuchiki Rukia »