Szerző Téma: Kicsi nyuszi, hopp, hopp...  (Megtekintve 2623 alkalommal)

Description: Villámküldetés!

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Dátum: 2018. Febr. 11, 18:42:18 »
KICSI NYUSZI, HOPP, HOPP...
Mer a nyussz, mer a nyussz, mer a nyuszi az úr
Az ő eszén te soha nem jársz túl!


Pici, bolyhos farkinca. Ránézésre is pihe-puha bunda, hosszú, bájos fülecskék. Apró, selymes nózi, kis bajszok, ölelnivaló tappancsok. A lélek megszólalásig hasonlít egy nyuszira, habár fogalma sincs senkinek, honna keveredett ide, egy új, eddig felfedezetlen faj tagja lehet a spekulációk szerint. Sokkal gyorsabb, ügyesebb emberi hasonmásánál, nincs a talajhoz kötve, futás közben kék fény ragyogja körbe. A legfontosabb tulajdonsága pedig az,
 hogy ha egyszer megpillantják az emberek cuki pofiját, nem képesek kiverni a fejükből. Ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy megkaparintsák, megsimogassák, keblükre ölelhessék a nem evilági szépséggel megáldott lényt.
Ha felbukkan valahol a lény, tömegek erednek a nyomába, életüket kockáztatva üldözik, amíg csak látják, utána pedig teljesen beleőrülnek az elvesztésükbe. Pontosan ez történt Karakurával is - megjelent a lény a környéken, párszor elég volt felbukkannia, hogy a fél város üldözőbe vegye. Az elme gyógyításával foglalkozó intézmények már nem tudnak több beteget fogadni, így az emberek csak futnak, átgázolnak egymáson, vagy éppen végkimerülésig hajszolják magukat, esetleg más módon sodorják magukat veszélybe.
Az édes kis lény számtalan halálesetet okozott már. És most jön a kérdés, hogy jöttök Ti a képbe? (mesélői dobás döntötte el) A helyszín: egy random utca Karakurában.
Tenkai és Kazura mindketten egy shinigami osztag tagjaként érkeztek az Emberek Világába, feladatuk a nyúl megtalálása, helyzet kivizsgálása, az állapotok felmérése és folyamatos jelentés, adatgyűjtés a tizenkettedik osztag számára. A csapat az eredményesebb keresés érdekében párokra oszlott és szétszórodott, ti pont arra keresgéltek éppen, amerre a többi karakter.
Dion és Adrián is találkoztak már a kis cukorfalattal. Ők is ellenállhatatlan, túlvilági vágyat éreznek... arra, hogy megegyék. Amikor meglátták, már akkor tudták, hogy bizony ez a legfinomabb, legízletesebb lélek a világon. Ha ezer másik lenne mellette feltálalva, ezüst tálcán, akkor is őt üldöznétek a világ végére, annyira éhesek vagytok, és annyira nagyon vágytok rá.
Nono és Yuuna éppen Rukát keresik/követik. Hallottak a nyúlról, de még nem látták, viszont Ruka-chan már órák óta szerelmbe esett a kis állattal, és őt keresi égen-földön, minden vágya az, hogy kezei közé kaparinthassa az állatkát. Hasonlóan érez bizony Elisa is, aki ugyan nem emiatt jött Karakurába, mégis órák óta kényszeres kutató és pont arra veszítette nyomát a nyuszinak, mint Ruka. Anselm sokat hallott a nyúlról, meg a pusztításról, amit maga mögött hagy, ezért úgy döntött, megpróbálja megvizsgálni a jelenséget, főként a kíváncsiság hajtja, mi a csuda lehet ez. Saori éppen arra sétálgat, ártatlanul, látja Rukát, Elisát és az őket követőket, no meg még persze sok kényszeres keresgélőt. Róluk azonban elterelődik a figyelme, amikor is egy bokorból zörgéseket hall...

HATÁRIDŐ: 2018. 02. 13. 20:00
 - maximum 300 szó -
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 11, 18:46:03 írta Matsumoto Rangiku »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 400 / 20 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #1 Dátum: 2018. Febr. 11, 20:00:30 »
Förtelmes, ahogyan ezek a semmirekellő neandervölgyi emlősök, nem képesek a közlekedést akadály mentesíteni! Szerencsére viszont nincs miért aggódnom, hiszen addig van időm a paksamétákat átnézni. Mire viszont kinyitottam volna az egyiket hirtelen fékezésre leszek figyelmes. Szerencsére be voltam kötve, de nem hiányzott nekem, hogy a szíj megnyomja a gyomromat. Még szerencse, hogy nem ettem semmit.
- Alfredius! Miért fékezett le ilyen hirtelen?!
Kérdésemre, sajnos nem érkezik válasz. Helyette kiszáll a kocsiból és rohanva át a kocsisorok között elmegy. Na ez dezertálás! Csőre is töltöm a lugeremet, majd én is kiszállok az autóból. Mielőtt utána mennék gyorsan telefonon keresztül egyeztetek az egyik emberemmel, hogy küldjön ki valakit, aki elvontatja innét a limuzint. Amint elintéztem a kötelességemet, lugerrel a kezemben indulok Alfredius után. Egy idő után megtalálom a közeli sikátornál csak sajnos ájultan.
- Legalább megspórolt nekem egy csomó időt.
Pisztolyommal már lőni készülnék, mikor hirtelen egy nyulat vélek felfedezni. Az első furcsaság szembeötlő, hogy kék fény ragyogja körbe. Amint elsuhan, olyan érzésem kezd támadni, hogy ezt a nyulat nekem meg kell találnom! Ott is hagyom Alfrediust ájultan. Lugeremet visszahelyezem a tokjába és igyekszek minden erőmmel azon lenni, hogy előkerítsem a bolyhost. Abban biztos lehetnek, hogy aki egy ujjal is hozzá mer érni, kellemes fogadtatásba fogom az illetőt vagy illetőket fogadni! A keresés közben megpillantok egy vöröses barna lányt, aki kicsit kitűnik a tömegből. Lehetséges, hogy tud valamit a bolyhosról? Nincs veszteni való időm. Határozottan odalépek a lányhoz, majd megnyerő mosollyal nézek rá.
- Elnézést kisasszony. Nem látott errefelé egy nyulat kék fénnyel körbevéve?
A válaszától függ, miképp is fog a történet végződni. Ajánlom, hogy nem egy ellenséggel van dolgom, mert a pisztolyom könnyen elsülhet!

Karakterlap

Aoyama Ruka

Eltávozott karakterek

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 29

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DE3163


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #2 Dátum: 2018. Febr. 11, 20:44:16 »
Oké, tudom, a PokemonGo szezonja már leáldozott, de még mindig tök jó játék! Nagyon jó testmozgás, elég sokat túráztam miatta a napokban. Ráadásul ott az a hipercute új pokemon, amit már néhányszor láttam a képernyőn. Tiszta Harry Potter style azzal a kékes ragyogással. Nagyon menő. A ketyere sajnos nem adta meg a nevét, így magamban elkönyveltem Patrónusnak. Ez a cross-over a legjobb dolog az elmúlt pár hónapban, meg úgy... ever. Már hallottam róla korábban is a napokban, de még nem találkoztam vele soha, a mai nap előtt. És tényleg nagyon cute! Olyannyira, hogy azonnal küldtem is róla egy screenshotot Ryuu-kunnak, és sajnos másra nem is jutott időm, mert félő volt, hogy elveszítem a nyomát. Azt pedig nem engedhettem meg, ugye?
Nono-chan valahogy nem tűnt ennyire izgatottnak a pokemon miatt, amikor meséltem neki. Pedig majdnem van olyan cuki, mint egy Hello Kitty plüsi! Tényleg, miért nincs még belőle plüsi?
– Nem érted, Nono-chan, ez egy ritka pokemon, és nagyon cuki! Olyan cuki, hogy belehalok! – mesélem azonnal, fel se nézve a képernyőről. Miért néznék fel? Akkor elvesztem az esélyt, hogy megtaláljam megint a Patrónust!
– Oh, köszi, Nono-chan – mondjuk lehet, néha fel kéne néznem, ha nem akarok nekimenni egy villanyoszlopnak. Szerencse, hogy Nono-chan megmentett ettől. De ettől még meg kell találnom azt a nyuszit! Ha nem félnék attól, hogy teljesen lemaradok róla, elő is keresném a képet, hogy megmutassam, és Nono-chan is lássa, miért fontos.
– Nono-chan, ez kész katasztrófa! Ryuu-kun előbb fogja megszerezni ezt a pokemont is, és nem villoghatok majd semmivel! – ölelem át Nono-chant, amikor már teljesen kezdem elveszíteni a reményt, hogy meglesz. Láttam belőle villanásokat az előbb, de nagyon trükkös! És már rá ment 3 pokelabdám! Totálisan nem fair!

Karakterlap

Hoshi Sen Nozomi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 700 / 15 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 14 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bazsarózsa-vörös

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C91C73 / / #D75175


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #3 Dátum: 2018. Febr. 12, 11:08:25 »
  Megrökönyödtem, amikor Ruka-chan furcsa viselkedésével szembesültem. Teljesen úgy nézett ki, mint aki elkapta a városban terjedő nyuszi-lázat. Mondjuk Ruka-chan pokemonnak nevezi, viszont a tünetei szerintem egészen hasonlók. Oké, ha két lábon járó Hello Kitty futkosna a városban, akkor talán én is ennyire ráfüggenék. Vagy sem. Nem tudom. Csak azt tudtam, hogy túlzás egy pokemon-nyusziért ekkora felhajtást rendezni.
  Nagy gondolkodásomban arra kaptam fel a fejemet, hogy egy pillanatra elvesztettem Ruka-chan nyomát. Kétségbeesetten néztem körül, majd futni kezdtem. Szerettem volna Ruka-chant mielőbb beérni. A nagy rohanásban viszont az egyik kanyarban nekimentem valakinek. Azonnal megálltam és bocsánatkérően, könnyes szemekkel meghajoltam.
  – Yuuna-chan! Ne haragudj – megkönnyebbülve azonosítottam be az előttem állót. – Nem láttad véletlenül Ruka-chant? Egy pokemont vagy nyuszit, vagyis pokemon nyuszit, szóval valamit nagyon keres, és szerintem nem lenne jó ötlet egyedül hagyni. Aggódok érte. Biztosan tudod te is, hogy miféle hírekkel van teletömve mostanság a híradó – hadartam el neki sietésem okát. – Ráérsz esetleg? Segítesz megkeresni Ruka-chant? – kérdeztem rá reménytelien. Ha nem ért rá, vagy nem akart belefolyni, azt is megértettem. Akkor egyedül folytattam Ruka-chan keresését. Szerencsére a következő utca közepén sikerült beérnem.
  – Ruka-chaaan! Én megértem, hogy szeretnéd megtalálni ezt a nyuszi-pokemont. De ha ennyire nyuszizni szeretnél, akkor nyugodtan átjöhetsz hozzánk is. Suiko szelíd, kézhez van szoktatva és imádja a dögönyözést! És még igazi is – vetettem fel két levegővétel között, hátha ez kicsit józanítóan hat rá. Szerencsére pont előre vizslattam, mert így éppen idejében sikerült elrántanom a villanyoszlop útjából.
  – De ha Ryuu-nii megszerzi, akkor nem kérheted el tőle? – Együtt érzően simogattam meg a hátát, noha nem egészen éltem át a veszteséget úgy, mint ahogy Ruka-chan. – Biztos nem lenne jó helyette Suiko? – kérdeztem rá félszegen.
  Csak ezután szembesültem azzal miféle forgalmas helyre kerültünk. Azok a fekete ruhások… shinigamik?! Rettegve lestem feléjük. Ryo-nii szerint veszélyesek!
  – Azonnal el kell mennünk innen! – jelentettem ki remegő hanggal.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #4 Dátum: 2018. Febr. 12, 14:38:08 »
Nehezen tudja elhinni, hogy mit is kapott feladatul. Várta, hogy valaki elő ugorjon minden egyes olyan sarok és fa mögül, ami mellett elhaladt, és nevesse ki, amiért elhitte ezt az egészet. De akármennyire is szerette volna, hogy így legyen, egyre jobban kezdte úgy gondolni, hogy ez bizony komoly volt, tényleg az volt a küldetésük, hogy egy olyan lelket kergessenek, ami úgy nézett ki, mint egy nyúl, ami miatt mindenki meg van örülve. Ha nem követné a parancsokat, akkor biztos, hogy a nyúl elfogása után paprikást csinálna belőle. De nem tehette meg, parancsa volt, és azokat mindig végre szokta hajtani.
- Akármennyire is szeretnéd, nem jöhetsz velem. Valakinek tartania is kell a frontot.- Killer nem fogadta valami jól, hogy Tenkai nem viszi magával, de ez nem csak egy egyszerű átruccanás volt, ahova a házikedvencek mehetnek, és hiába volt nevetséges, attól még bármi előfordulhat, és nem szívesen kockáztatná, hogy Killernek valami baja lesz. De hogy Tenkait minek küldték? Arról fogalma sincs, igaz, hogy kapitány volt, de nem a legerősebb, és egyébként is lett volna más dolga, pár új házat felhúzni, vagy éppen az ügyeit intézni, és talán felkeresni pár ismerőst, na meg Tollast se ártana már megnézni, na meg megtudni, hogy mi a franc van Seivel, és talán az új bátyját se ártana felkeresni.
Karakura, megint csak ebbe a városba érkeztek, ami nem is annyira meglepő, ha már csak azt nézik, hogy Aizen mire is akarta felhasználni.
- Akkor párosodjunk.- mondta csak úgy a nagyvilágba, miközben benyúlt a zsebébe, és elővett két nyalókát, egy epreset és egy dinnyéset, az epreset a jelenlegi társa felé nyújtotta, még a dinnyés már Tenkai szájában volt.
- Üdv, a nevem Mizushima Tenkai, de csak hívj Tenkainak.- formaságok letudva, most pedig akkor koncentrálhatnak a munkára.- Vélemény erről az egészről?- próbál beszélgetést kezdeményezni, csak hogy teljen az idő.

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #5 Dátum: 2018. Febr. 12, 17:22:13 »
Elsőnek jöttek a hippik, meg a rockerek, aztán jöttek az animések, majd kezdett elfajulni a dolog. Mindenből valami új játék, vagy film, vagy sorozat, és az emberek mind elkezdtek szépen lassan beleőrülni a maguk kis kedvencébe. De azért az, hogy a napokban egy nyúl lett mindenki kedvence? Ezt el sem tudom hinni. Jó, el tudom hinni, mert persze, cukik, meg méginkább, és legfőkébb bolyhosak, azért az életemet nem adnám azért, hogy megfoghassam... És sajnos jelenleg ez a nagy helyzet. Mindenhol félőrültek mozognak... Még tanárom is volt, aki óra közben kirohant a teremből, mondván, hogy nagyon nagyon fontos dolga akadt egy nyuszival. Persze ki tudja, lehet, hogy csak valami cosplay-fétis lehetett...
Viszont, kezdem ezt unni. És, amitől még inkább tartok, az a nyúl leírása. Nagy része igazából tök mindegy, egy apróság viszont kitűnik a többi közül. Világít. Az én szótáramban ez két dolgot jelenthet: 1, vagy foszforeszkál, mert egy tudós kicsit bénázott, vagy 2, egy bizonyos "túlvilági" entitásról beszélünk. Amióta felfedeztem, hogy képes vagyok rohanni a levegőn, és kvázi lézernyilakat tudok lőni egy keresztből, én már kevés dologra mondom azt, hogy ezen a földön termett.
Detetktív sapkát fel, pipát a szájba, irány az utca! Ma nyomozni fogok, attól félek. Elkezdtem követni a tömeget az utcán, ügyelve, hogy ne nézzek semmi nyúlra, ahogy haladok. A szemüvegemet lecseréltem egy dioptriás napszemcsire, hátha megsegít, és valami csoda folytán nem hat rajta a nyuszi fénye. Így haladtam egy bizonyos pontig, amikor is hírtelen beütött egy adag reiatsu, és furcsa dolgokra lettem figyelmes. Két alak tradícionális fekete ruhában, kardokkal. Na ez lesz valami, most vagy a helyi jelmezbál is ma lesz, vagy a halál istenei is kiszagolták a nyuszikát. Másik oldalról egy ismerős fejet pillantottam meg. Yuuna-san? Megint? Mindig találok ismerős arcokat. Remélem ő nem a nyulat követi...
Odamenni nem fogok, nem akarom zavarni, ahogy nézem barátokkal van. Inkább körzök a környéken kicsit, hátha találok valami furcsaságot.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #6 Dátum: 2018. Febr. 13, 00:30:46 »
Nem is emlékszem, mikor éreztem ilyet utoljára. Éhség. Ellenállhatatlan és csábító. Az éhség nem újdonság, bár már az is jóval alábbhagyott, szinte teljesen el is múlt, de ilyen erős éhségérzet és sóvárgás egyáltalán tört már rám? Valami biztosan, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a kis dögöt, az elképzelt ízt… Kihasználom az izgalom adta adrenalint, hogy még gyorsabban haladjak, és jobban kiélvezzem, a káoszt, próbálva nem arra gondolni, milyen aggasztóan zavaró jelenléteket érzek a közelről. Néha meg-megállok, ha valamelyik emberre épp rájön a baromóra, azért ha már ennyire megvesztek, hadd élvezzem a műsort. Én is üldözöm, de én a levegőbe képes vagyok utána menni. Ők nem, de simán megpróbálnák szerintem. Vajon ha én előttem ott lenne a nyúl, de a következő mozdulatot nagy eséllyel nem élném túl, akkor mit tennék?
~ Meg akarom enni azt a nyulat! – összefut a nyál a számban, a tudatalattim pedig sikít, így gyorsan megrázom a fejem, és indulok tovább. Tudom, hogy nem kellene, de csak biztos távolból muszáj egy pillantást vetnem, csak amolyan terepfelmérés szerűen, hogy mik ezek a zavaró reiatsuk. Megpróbálok keríteni egy jó helyet a rálátásra valamelyik alacsonyabb háztetőről, közben azért pásztázom a környéket is, hátha észreveszem azt az eltéveszthetetlen kék derengést, amit mindennél jobban meg akarok már végre ismét látni.
Egy pillanatra kifut a vér a fejemből, ahogy a távoli alakok felé pillantok. Shinigamik. Ezzel még nem lenne gond, de az egyiken egy fehér köntös, haori, vagy minek nevezett izé van. Ez nagyon nem jó, nem ezekkel nem kellene ujjat húznom? Mindegy, felgyűlt arra néhány ember, gondolom kicsi az esélye, hogy arra legyen a finom falat, talán jobb lenne fordulnom, mielőtt nem csak hogy elrontják a vacsorám, de még egy hatalmas adag bajt is kapok a nyakamba. Mert egyelőre azon kívül, hogy nem látok kettőig az éhségtől, egész látványos minden.

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 000 / 45 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #7 Dátum: 2018. Febr. 13, 12:07:38 »
Teljesen átlagosnak mondhatta a napját egészen a pillanatig, míg Nozomi neki nem ment a folyosón. Nem értette mi történt, és hogy jelent meg így, ilyen hamar a semmiből a lány. Azonban erre mondani már nem tudott semmit. Nono-chan talán egy kicsi gyorsan magyarázott és Yuuna nem is értett belőle mindent, de lényeg megmaradt neki, Ruka és nyulak *_______*. Igen, az az utolsó egy fontos tényező volt :S
- Nem, nem láttam Ruka-chant és természetesen segítek, ez nem kérdés ^-^! – próbált biztatóan a zaklatott lányra mosolyogni. - De… milyen nyulakról van szó? – kérdezte, miközben megindult Nozomi után. Igen, feltehetően Yuuna volt az egyetlen ebben a városban, aki nem hallott a nyulakról. De nem nézett híradót, a furcsán viselkedő emberek pedig nem érdekelték. Az is kérdéses volt, hogy egyáltalán észrevette-e őket :/.
Szerencsére Nozomi elég hamar felfedezte az elveszett lányt és vissza is húzta egy villanypóznától. Ezt Yuuna csak távolról követte figyelemmel, ugyanis végsebessége, a térdén lévő sérülés miatt, kicsit alacsonyabb volt, mint általában. De a beszélgetés lényegi részére azért befutott.
- Van igazi nyulatok *o*? - kérdezte Nozomit, miközben Ruka hátát kezdte el simogatni - Ne aggódj, minden rendben lesz, majd segítünk mi is keresni azt a nyulat :3. - Együtt érzett vele. Ő aztán pontosan tudta, hogy milyen az, ha le akarunk nyűgözni valakit, ahogy azt is tudta, milyen, ha ezért pórul jár az ember :/. Ezt pedig nem kívánta a barátnőjének >w<. Arról nem is beszélve, hogy a nyúl volt a kedvenc állata ever, így ő is kíváncsi volt erre a titokzatos pokemonra, nagyon is. Már vette is elő a telefonját, hogy beszálljon a keresésbe, ám nem volt ideje még megnyitni sem az applikációt.
- Mi a baj, Nono-chan? - fordult meglepve a lány felé, mert bár nem volt nagy agy, de azt még ő is észrevette, ha valaki megijedt valamitől.

Karakterlap

Shimizu Saori

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #8 Dátum: 2018. Febr. 13, 14:50:08 »
Hosszú napok óta először járt a városban, ám úgy tűnt, valami különösen foglalkoztatta az embereket. Kicsit jobban szorította az oldalán lógó táskát, amiben rajzai, és némi gyógyszer lapult, amiket már csak a biztonság kedvéért szedett. A megfázása még kissé pirosló orrán látszott, de úgy érezte, hogy muszáj kimozdulni a házból, azonban nem bizonyos, hogy ez volt a legmegfelelőbb ötlet, ahogy a kóválygó embereket nézte.
Már ott tartott, hogy az ismerősebbnek tetsző Tachibana~sanhoz lép, hogy tájékozódjon, mi folyik itt, amikor megszólították. Lepillantott a lányra, biztos volt benne, hogy eddig sose találkoztak, de a mosolya sem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. Elgondolkozott rajta, hogy figyelmen kívül hagyja, azonban ezt a neveltetése sose engedte volna, és különben sem tudott válaszolni a kérdésére, lévén nem is igen értette azt.
- Egy nyulat, kék fénnyel… – Ismételte meg csendesen, majd megrázta a fejét. – Sajnálom, de nem láttam semmi ilyesfélét. – Mosolygott kedvesen, és elindult, ezzel lezártnak tekintve a témát.
Már eldöntötte volna, hogy mindenfajta kérdés nélkül hazamegy, amikor zörgést hallott. Sóhajtott, biztos volt benne, hogy amilyen szerencsés, ez valami olyasmi lesz, amit az itt köröző számtalan ember keres. Ennek ellenére nem vett száznyolcvan fokos fordulatot, hanem leguggolt a zörgő bokor elé.
- Megijedtél ettől a sok embertől, nem igaz? – Suttogta csendesen a bokornak, mintha legalább sejtené, mi mozgolódik ott. A maga részéről azon sem lepődne meg, ha egy lidérc ugrana rá, előbb kérdeznie kellett volna, meg gondolkodnia, de hátha nem jön elő…

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #9 Dátum: 2018. Febr. 13, 18:08:10 »
Kellemesen indult a napja, az irodában is jól ment minden, és ennek az idilli állapototnak egy újabb küldetés vetett véget. Kazura alapból nem kedvelte azokat a feladatokat, amikor az emberek világába kellett mennie, hiszen Ő az irodájában tudta igazán kamatoztatni a tehetségét, a mostani még annyira sem dobogtatta meg a szívét, mint a legutóbbi. Egy nyulat kellett elkapni, legalább is Kazura számára ez volt a lényeg, egy nyulat…
Nem igazán értette ennek a fontosságát, de nem mondhatott ellent a parancsnak, hát a többiekkel együtt elindult. Zsörtölődött magában, hogy miért nem a tizenkettedik osztag jár a nyúl után, ha már ennyire fontos nekik, miért van szükség a hozzá hasonlókat is bevonni ebbe az agyrémbe.
Hogy hatékonyabban folyjék a keresés két fős csapatokra osztódtak, és szétváltak a szélrózsa minden irányába. Kazura megrökönyödve vette tudomásul, hogy újdonsült partnere egy főnemes. Nem igazán kedvelte őket, de nagyot nyelt és próbálta túltenni magát rajta. Köztük vannak kiemelkedő alakok, elég csak a kapitányára gondolni, és végül is Tenkai is kapitány.
Satoru Kazura vagyok, nagyon örvendek Miz… Tenkai-san! – viszonozta a bemutatkozást. Nehéz volt számára a keresztnevén szólítania, tiszteletlenségnek is tartotta, de mégsem tagadhatta meg egy magasabb rangú személy kérését, aki mellékesen főnemes.
Nem hiszem, hogy fontos lenne a véleményem, kezdett bele kissé unottan – de itt valami nem stimmel. A feladat eléggé jelentéktelennek tűnik, mégis elég sokunkat mozgósítottak. És ha ez nem lenne elég, itt van Ön is. Mármint ne vegye sértésnek, de egy lélek elfogásához miért van szükség egy kapitányra? Szerintem titkolnak valamit előlünk, de mint már korábban mondtam, mindegy, hogy mit gondolok erről. De ha már így rákérdezett, Önnek mit gondol a feladatunkról?

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 112

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #10 Dátum: 2018. Febr. 13, 19:22:15 »
Régóta nem éreztem ilyen mardosó, elviselhetetlen éhséget. A közönséges hollowok már nem lennének elegek, hogy fenntartsam lélektestemet? Nem szívesen várnám meg, mi lesz, amég végleg elvesztem a józan eszemet, és emberekre támadnék, vagy még rosszabb, ártatlanokra. Az a nyúl jelenti a megoldást, ezt valamiért egészen határozottan érzem. Nem tudom, mi lehet, de ilyen lélekenergiát eddig még nem éreztem. Egyetlen harapás elég lenne talán, hogy elhallgattassam az elmémben tomboló hangokat, ez a tudat vezérelt az utóbbi pár órában. A nyomában maradni viszonylag könnyű, csupán követni kell a legnagyobb káoszt. Ténylegesen elkapni már egy egészen más kérdés.
- Valahol itt éreztem az előbb a lélekenergiáját... - dünnyögtem az orrom alatt, amint egy sikátorba értem, ám amikor megfordultam nem nyulat pillantottam meg, hanem egy kopaszodó, elegánsan öltözött embert, aki tanácstalanul és meglepődve bámul rám, mint aki hasonlóan másra számított. Valószínűleg ő is a nyulat akarhatja! Egy hanghullámmal gyorsan falhoz is csaptam, amitől elvesztette eszméletét, majd töröltem az utolsó pár perc eseményeit az emlékeiből, mielőtt egy jókorát dobbantva felrugaszkodtam a levegőbe, hogy onnan nézzek szét az épületek felett. Az egyik háztetőn ismerős alakot véltem felfedezni [Dionisia], így elegánsan és nesztelenül leereszkedtem mögé, mint egy lehulló levél. Ekkor vettem észre, kiket is figyel pontosan, csak ezután szólaltam meg, remélhetőleg nem túlzottan meglepve, ha eddig nem vett volna észre. Egyelőre nem fáradtam a formalitásokkal, a karácsonykor történtek után már valószínűleg megismer, még ha nevet nem is cseréltünk.
- Úgy látom, érdekes játékostársak érkeztek a mókába. Vajon odaköszönjünk nekik? - Tűnödtem színlelten, mialatt ábrázatomra eszemős mosoly csúszott. A fehér öltözéket viselő valószínűleg egyike lehet a sokat emlegetett kapitányoknak, a másik pedig legnagyobb örömömre egy "kedves" ismerős.

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #11 Dátum: 2018. Febr. 14, 19:52:48 »
KICSI NYUSZI, HOPP, HOPP...
Mer a nyussz, mer a nyussz, mer a nyuszi az úr
Az ő eszén te soha nem jársz túl!


Mindannyian szorgosan keresitek a nyulat, ki nagyobb, ki kisebb lelkesedéssel. Vannak róla egészen egyedi elképzelések. Yuuna számára még csak a furcsa megbabonázás sem szükséges, legalább annyira megszállott, mint a hipnotizáltak, Ruka pedig egészen egyedien értelmezi a természetfelettit. A shinigamik ismerkednek, az arrancarok kiszúrják őket, Anselm nézelődik, Elisa pedig megpróbálja felvenni a kapcsolatot Saorival.
A lányka azonban nem túl sokat törődik veled, Saori sétálna tovább a válaszadás után. A zörgő bokor tartóztatja fel, megáll, és odaguggol hozzá, beszél neki. A zörgés egyre hangosabb lesz, majd hirtelen gurul ki belőle egy idős férfi.
- A nyúl!!! HOL VAN??? - kiabál rád torkaszakadtából, a tekintete ködös, zihál, nagyon ki van fáradva, le van fogyva, sérülések borítják a testét és teljesen mániákusan ragadja meg a vállad, kezd el rángatni, és követeli, áruld el, hol van.
Mielőtt még bármi jó megoldást kitalálhatnál válaszként, hirtelen ledermed, elnéz a vállad felett, tátva marad a szája. Anselm felé néz egyenesen. Te észre sem veszed, hogy a pillekönnyű tappancsok a válladon landolnak, fél fülét fent tartva, másikat leszegve szimatol a kis állat. Abban a pillanatban, hogy a férfi rámutat és elkiáltja magát hangosan, tovaszökken, dobbant egyet a fejeden, ugrik egyet a levegőben, nyomát kékes ragyogás kíséri. (Rád bízom, hogy tovahaladása közben meglátod-e és megszállottá válsz-e vagy sem.)
Az biztos, hogy mindannyian felfigyeltek a nyúlra, aki csak egy pillantást is vet rá, azonnal beleszeret és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy üldözze. Rukának, Elisának, az arrancaroknak semmi esélye az ép elméjük megtartására, a többiek még elkerülhetik a látványt. (Legyetek kreatívak! ;) ) Ahogy a tapsifüles tovaszökken, egyenesen a folyópart felé, ahol egy híd pillérjein kezd el szökdösni a magasba.
Az öreg úr követi őt, mindenféle megfontolás nélkül, azonban megcsúszik, lábai már amúgy sem tartják meg, és a víz felé kezd zuhanni. Akik meg vannak babonázva, szintén minden áron követik szerencsétlen kis nyuszikát...

HATÁRIDŐ: 2018. 02. 16. 20:00
 - maximum 300 szó -

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 400 / 20 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #12 Dátum: 2018. Febr. 14, 20:16:01 »
A válasza egyáltalán nem kielégítő a számomra. Olyannyira, hogy legszívesebben elő húznám a fegyveremet és azon nyomban főbe lőném. Elvégre mit is várhatok egy olyantól, aki nem az ária fajhoz tartozik? Alacsony életforma… viszont végül még sem veszem elő a lugeremet. A bokor zörgésének zajára felfigyelek, viszont távolból nézem mi is fog történni. Sajnos az említett bolyhos nem kerül elő, hanem egy újabb szánalmas féreg bukkan fel. Az arca teljesen undorító a számomra, egyszerűen hányni tudnék az efféle kinézetű, mocskos neander-völgyi ősembertől! Végül aztán kis idő múlva a bolyhos előkerül. Egy ismerős arc fején. Ámbár a nyúl nagyon érdekes a számomra, de valami még is motoszkál bennem a szemüveges fiú láttán. Hát persze… az a drága cafka elmondta a nevét, mikor kihallgattam! Majd, amikor vége lesz ennek az egésznek, időpontot fogok egyeztetni vele. A nyúl most sokkal fontosabb! Az áruló még várhat! Kitudja, talán lehet a nyúl elfogásával jó nagy jutalomba részesedhetek. Talán Mr.Shinzou örülni fog ha elfogom a nyulat és a színe elé viszem! Muszáj szerencsét próbálnom! Ritka alkalom az ilyen! A nyulat elkezdem követni, viszont igyekszem nem megsérülni. Ezek a neandervölgyi ősemberek annyira próbáljak elkapni a nyulat, hogy még a halálba is vetik magukat! Nevetnem kell a szánalmas próbálkozásaikon! Nem hiába ők a kiirtandó férgek közé tartoznak! Hirenkyaku technikám segítségével lassan leereszkedek, majd a víz felett tartom magamat és szépen lassan követem a drágalátos bolyhost. A biztonság kedvéért azért készen állok arra, ha esetleg… el kell sütni azt a bizonyos pisztolyt. A kérdés, hogy a quincy… hogy is hívják? *Anselm? Remélhetőleg nem fog az utamba állni. Mert akkor az árulással fog felérni! És mi történik az árulókkal? Golyót kapnak!

(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #13 Dátum: 2018. Febr. 16, 16:58:59 »
Épp elég baj nekem az, hogy mi van előttem, eszembe se jut arra figyelni, hogy mi lehet a hátam mögött. Egyrészt arról érkeztem, másrészt meg közben néha el-elkalandozik a figyelmem jobbra-balra is, hátha kiszúrom amit keresek, de nem tudom még nem figyelmen kívül hagyni a messzebbi alakokat.
Ismerős érzés csap meg, pontosabban ismerős reiatsu, de hogy kié lehet… Meglepetten gyorsan fordulok, a mögém ereszkedett alak felé, ujjaim közben a biztonság kedvéért a kardom markolatára fonódnak, de az ismerős alak látványára még inkább kiül a meglepettség az arcomra.
- Szentfazék! – majdnem felkiáltok a felismeréstől, miért pont ez az alak van itt? – Mit keresel te itt? Azt ne mond, hogy most egy újabb állatot akarsz megvédeni! – simán kinézném belőle, hogy most tőlem akarna megvédeni a változatosság kedvéért most egy nyuszit. Hát pechje lenne, mert míg az a jégkristályos szőrcsomó annyira nem érdekelt, ezt a bundást viszont mindennél jobban meg akarom enni. Vagy azt ne mondja, hogy ő is ezért jött. A maszkos shinigami, akinek úgy járt a szája, hogy így kell segíteni, úgy kell segíteni még a kisállatoknak is, most meg egy védtelen nyuszit akar felfalni. Álszent rohadék.
Szinte meg se hallom, amiket mond nekem. Nonszensz, hogy a közelükbe mennék, ha viszont másképp értelmezi az odaköszönést… normál esetben bármikor örömmel, de azzal a fehérköpenyessel nem biztos, hogy jót tenne az egészségemnek, ha kikezdenék.
Mikor egy ismerős derengés vonja el a figyelmem, ami egy kicsit messzebb lévő alaknál jelenik meg lent, meglepetten pislogok. Összefut a nyál a számban, a torkomba és hasamba maró és szorító érzés kezd kínozni. Nem mozdulok azonnal, minek, már ugrik is tova. Olyan szinten vonja el a nyúl a figyelmem, hogy meg is feledkezek az arrancar srácról – ha azóta nem mozdult volna –, ahogy elugrik a nyúl, azonnal könnyedén követem, a tetőkön, levegőben, ahol éppen kényelmesebb.

Karakterlap

Aoyama Ruka

Eltávozott karakterek

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 29

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DE3163


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #14 Dátum: 2018. Febr. 16, 18:52:55 »
- Yuuna-chan *-* - nézek meghatottan a nem tudom mikor is idekeveredett Yuuna-chanra. Úgy tűnik, ő kérdés nélkül is megért, ami nagyszerű! Tudom, Nono-chan is ért, de ez egy nagyon trú pokemon, nagyon szeretném megszerezni. - Ha megvan a pokemon, mehetünk nyuszizni is! *-* Úúú, meg csinálhatunk home-made smoothie-t is, találtam egy tök király receptet! - dobom be a közösbe ezt is, miközben továbbra is a HP-crossover pokemont keresem a telóval. Valahol meg kell lennie, nem tűnhetett el csak úgy nyomtalanul!
- Mutassak screenshotot, Yuuna-chan? - annyira mondjuk nem szeretnék, mert akkor lehet, hogy lemaradok a muszról, de ennyit azért igazán megtehetek érte.
- Nono-chan - nagy nehezen ráveszem magam, hogy kövessem a pillantását. A fekete ruhás kardos szekta láttán sikkantva kapaszkodok bele Nono-chanba, miközben szabadabbik kezemmel a telefont fogom, hogy megtalálhassam a nyuszit. Nehehehem akarok közelebb keveredni a szektatagokhoz, mint feltétlenül szükséges. - Tartsuk a tisztes távolságot tőlük! Reméljük, nem pokemonoznak ők is… - az nagyon gáz lenne, az életem vége! Ha nem lenne kérdéses, meddig van a játékban a promós patrónus, most fordulnék vissza haza!
A creepy pasas felkiáltására kevés híja van, hogy elejtsem a telefonom. Már készülnék is felháborodottan kiosztani mikor eljut a tudatomig, mit is kajabál. Irányba tartom a telefont és látom is a patrónus nyomvonalát, amivel megint irányba tudom forgatni a telefont.
- Nézd, Yuuna-chan, ott van! - mutatok a nyuszmusz irányába, mielőtt megindulnék utána. Nem rohanok, mert én ugyan nem akarok semmi esetre sem közelebb kerülni a szektásokhoz, mint feltétlen szükséges lenne. Yuuna-chan panaszkodására hátranézek haladás közben. - Térképen nincs is rajta soha, ezért olyan trükkös. De pont ezért kell mindenképp megszereznünk! - magyarázom a nehezítést a promós pokemonnal. Térképpel egyszerű lenne, bárki meg tudná csinálni és nem is lenne ekkora hype-ja. Viszont sokkal könnyebb is elveszíteni, úgyhogy telefont irányba tartva követem amennyire a szektásoktól lehet. Nem és nem vagyok hajlandó a közelükbe menni!