Emberek Világa > Lezárt küldetések

Kicsi nyuszi, hopp, hopp...

(1/14) > >>

Matsumoto Rangiku:
KICSI NYUSZI, HOPP, HOPP...
Mer a nyussz, mer a nyussz, mer a nyuszi az úr
Az ő eszén te soha nem jársz túl!

Pici, bolyhos farkinca. Ránézésre is pihe-puha bunda, hosszú, bájos fülecskék. Apró, selymes nózi, kis bajszok, ölelnivaló tappancsok. A lélek megszólalásig hasonlít egy nyuszira, habár fogalma sincs senkinek, honna keveredett ide, egy új, eddig felfedezetlen faj tagja lehet a spekulációk szerint. Sokkal gyorsabb, ügyesebb emberi hasonmásánál, nincs a talajhoz kötve, futás közben kék fény ragyogja körbe. A legfontosabb tulajdonsága pedig az,
 hogy ha egyszer megpillantják az emberek cuki pofiját, nem képesek kiverni a fejükből. Ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy megkaparintsák, megsimogassák, keblükre ölelhessék a nem evilági szépséggel megáldott lényt.
Ha felbukkan valahol a lény, tömegek erednek a nyomába, életüket kockáztatva üldözik, amíg csak látják, utána pedig teljesen beleőrülnek az elvesztésükbe. Pontosan ez történt Karakurával is - megjelent a lény a környéken, párszor elég volt felbukkannia, hogy a fél város üldözőbe vegye. Az elme gyógyításával foglalkozó intézmények már nem tudnak több beteget fogadni, így az emberek csak futnak, átgázolnak egymáson, vagy éppen végkimerülésig hajszolják magukat, esetleg más módon sodorják magukat veszélybe.
Az édes kis lény számtalan halálesetet okozott már. És most jön a kérdés, hogy jöttök Ti a képbe? (mesélői dobás döntötte el) A helyszín: egy random utca Karakurában.
Tenkai és Kazura mindketten egy shinigami osztag tagjaként érkeztek az Emberek Világába, feladatuk a nyúl megtalálása, helyzet kivizsgálása, az állapotok felmérése és folyamatos jelentés, adatgyűjtés a tizenkettedik osztag számára. A csapat az eredményesebb keresés érdekében párokra oszlott és szétszórodott, ti pont arra keresgéltek éppen, amerre a többi karakter.
Dion és Adrián is találkoztak már a kis cukorfalattal. Ők is ellenállhatatlan, túlvilági vágyat éreznek... arra, hogy megegyék. Amikor meglátták, már akkor tudták, hogy bizony ez a legfinomabb, legízletesebb lélek a világon. Ha ezer másik lenne mellette feltálalva, ezüst tálcán, akkor is őt üldöznétek a világ végére, annyira éhesek vagytok, és annyira nagyon vágytok rá.
Nono és Yuuna éppen Rukát keresik/követik. Hallottak a nyúlról, de még nem látták, viszont Ruka-chan már órák óta szerelmbe esett a kis állattal, és őt keresi égen-földön, minden vágya az, hogy kezei közé kaparinthassa az állatkát. Hasonlóan érez bizony Elisa is, aki ugyan nem emiatt jött Karakurába, mégis órák óta kényszeres kutató és pont arra veszítette nyomát a nyuszinak, mint Ruka. Anselm sokat hallott a nyúlról, meg a pusztításról, amit maga mögött hagy, ezért úgy döntött, megpróbálja megvizsgálni a jelenséget, főként a kíváncsiság hajtja, mi a csuda lehet ez. Saori éppen arra sétálgat, ártatlanul, látja Rukát, Elisát és az őket követőket, no meg még persze sok kényszeres keresgélőt. Róluk azonban elterelődik a figyelme, amikor is egy bokorból zörgéseket hall...
HATÁRIDŐ: 2018. 02. 13. 20:00
 - maximum 300 szó -

Elisa Aschenbrenner:
Förtelmes, ahogyan ezek a semmirekellő neandervölgyi emlősök, nem képesek a közlekedést akadály mentesíteni! Szerencsére viszont nincs miért aggódnom, hiszen addig van időm a paksamétákat átnézni. Mire viszont kinyitottam volna az egyiket hirtelen fékezésre leszek figyelmes. Szerencsére be voltam kötve, de nem hiányzott nekem, hogy a szíj megnyomja a gyomromat. Még szerencse, hogy nem ettem semmit.
- Alfredius! Miért fékezett le ilyen hirtelen?!
Kérdésemre, sajnos nem érkezik válasz. Helyette kiszáll a kocsiból és rohanva át a kocsisorok között elmegy. Na ez dezertálás! Csőre is töltöm a lugeremet, majd én is kiszállok az autóból. Mielőtt utána mennék gyorsan telefonon keresztül egyeztetek az egyik emberemmel, hogy küldjön ki valakit, aki elvontatja innét a limuzint. Amint elintéztem a kötelességemet, lugerrel a kezemben indulok Alfredius után. Egy idő után megtalálom a közeli sikátornál csak sajnos ájultan.
- Legalább megspórolt nekem egy csomó időt.
Pisztolyommal már lőni készülnék, mikor hirtelen egy nyulat vélek felfedezni. Az első furcsaság szembeötlő, hogy kék fény ragyogja körbe. Amint elsuhan, olyan érzésem kezd támadni, hogy ezt a nyulat nekem meg kell találnom! Ott is hagyom Alfrediust ájultan. Lugeremet visszahelyezem a tokjába és igyekszek minden erőmmel azon lenni, hogy előkerítsem a bolyhost. Abban biztos lehetnek, hogy aki egy ujjal is hozzá mer érni, kellemes fogadtatásba fogom az illetőt vagy illetőket fogadni! A keresés közben megpillantok egy vöröses barna lányt, aki kicsit kitűnik a tömegből. Lehetséges, hogy tud valamit a bolyhosról? Nincs veszteni való időm. Határozottan odalépek a lányhoz, majd megnyerő mosollyal nézek rá.
- Elnézést kisasszony. Nem látott errefelé egy nyulat kék fénnyel körbevéve?
A válaszától függ, miképp is fog a történet végződni. Ajánlom, hogy nem egy ellenséggel van dolgom, mert a pisztolyom könnyen elsülhet!

Aoyama Ruka:
Oké, tudom, a PokemonGo szezonja már leáldozott, de még mindig tök jó játék! Nagyon jó testmozgás, elég sokat túráztam miatta a napokban. Ráadásul ott az a hipercute új pokemon, amit már néhányszor láttam a képernyőn. Tiszta Harry Potter style azzal a kékes ragyogással. Nagyon menő. A ketyere sajnos nem adta meg a nevét, így magamban elkönyveltem Patrónusnak. Ez a cross-over a legjobb dolog az elmúlt pár hónapban, meg úgy... ever. Már hallottam róla korábban is a napokban, de még nem találkoztam vele soha, a mai nap előtt. És tényleg nagyon cute! Olyannyira, hogy azonnal küldtem is róla egy screenshotot Ryuu-kunnak, és sajnos másra nem is jutott időm, mert félő volt, hogy elveszítem a nyomát. Azt pedig nem engedhettem meg, ugye?
Nono-chan valahogy nem tűnt ennyire izgatottnak a pokemon miatt, amikor meséltem neki. Pedig majdnem van olyan cuki, mint egy Hello Kitty plüsi! Tényleg, miért nincs még belőle plüsi?
– Nem érted, Nono-chan, ez egy ritka pokemon, és nagyon cuki! Olyan cuki, hogy belehalok! – mesélem azonnal, fel se nézve a képernyőről. Miért néznék fel? Akkor elvesztem az esélyt, hogy megtaláljam megint a Patrónust!
– Oh, köszi, Nono-chan – mondjuk lehet, néha fel kéne néznem, ha nem akarok nekimenni egy villanyoszlopnak. Szerencse, hogy Nono-chan megmentett ettől. De ettől még meg kell találnom azt a nyuszit! Ha nem félnék attól, hogy teljesen lemaradok róla, elő is keresném a képet, hogy megmutassam, és Nono-chan is lássa, miért fontos.
– Nono-chan, ez kész katasztrófa! Ryuu-kun előbb fogja megszerezni ezt a pokemont is, és nem villoghatok majd semmivel! – ölelem át Nono-chant, amikor már teljesen kezdem elveszíteni a reményt, hogy meglesz. Láttam belőle villanásokat az előbb, de nagyon trükkös! És már rá ment 3 pokelabdám! Totálisan nem fair!

Hoshi Sen Nozomi:
  Megrökönyödtem, amikor Ruka-chan furcsa viselkedésével szembesültem. Teljesen úgy nézett ki, mint aki elkapta a városban terjedő nyuszi-lázat. Mondjuk Ruka-chan pokemonnak nevezi, viszont a tünetei szerintem egészen hasonlók. Oké, ha két lábon járó Hello Kitty futkosna a városban, akkor talán én is ennyire ráfüggenék. Vagy sem. Nem tudom. Csak azt tudtam, hogy túlzás egy pokemon-nyusziért ekkora felhajtást rendezni.
  Nagy gondolkodásomban arra kaptam fel a fejemet, hogy egy pillanatra elvesztettem Ruka-chan nyomát. Kétségbeesetten néztem körül, majd futni kezdtem. Szerettem volna Ruka-chant mielőbb beérni. A nagy rohanásban viszont az egyik kanyarban nekimentem valakinek. Azonnal megálltam és bocsánatkérően, könnyes szemekkel meghajoltam.
  – Yuuna-chan! Ne haragudj – megkönnyebbülve azonosítottam be az előttem állót. – Nem láttad véletlenül Ruka-chant? Egy pokemont vagy nyuszit, vagyis pokemon nyuszit, szóval valamit nagyon keres, és szerintem nem lenne jó ötlet egyedül hagyni. Aggódok érte. Biztosan tudod te is, hogy miféle hírekkel van teletömve mostanság a híradó – hadartam el neki sietésem okát. – Ráérsz esetleg? Segítesz megkeresni Ruka-chant? – kérdeztem rá reménytelien. Ha nem ért rá, vagy nem akart belefolyni, azt is megértettem. Akkor egyedül folytattam Ruka-chan keresését. Szerencsére a következő utca közepén sikerült beérnem.
  – Ruka-chaaan! Én megértem, hogy szeretnéd megtalálni ezt a nyuszi-pokemont. De ha ennyire nyuszizni szeretnél, akkor nyugodtan átjöhetsz hozzánk is. Suiko szelíd, kézhez van szoktatva és imádja a dögönyözést! És még igazi is – vetettem fel két levegővétel között, hátha ez kicsit józanítóan hat rá. Szerencsére pont előre vizslattam, mert így éppen idejében sikerült elrántanom a villanyoszlop útjából.
  – De ha Ryuu-nii megszerzi, akkor nem kérheted el tőle? – Együtt érzően simogattam meg a hátát, noha nem egészen éltem át a veszteséget úgy, mint ahogy Ruka-chan. – Biztos nem lenne jó helyette Suiko? – kérdeztem rá félszegen.
  Csak ezután szembesültem azzal miféle forgalmas helyre kerültünk. Azok a fekete ruhások… shinigamik?! Rettegve lestem feléjük. Ryo-nii szerint veszélyesek!
  – Azonnal el kell mennünk innen! – jelentettem ki remegő hanggal.

Mizushima Tenkai:
Nehezen tudja elhinni, hogy mit is kapott feladatul. Várta, hogy valaki elő ugorjon minden egyes olyan sarok és fa mögül, ami mellett elhaladt, és nevesse ki, amiért elhitte ezt az egészet. De akármennyire is szerette volna, hogy így legyen, egyre jobban kezdte úgy gondolni, hogy ez bizony komoly volt, tényleg az volt a küldetésük, hogy egy olyan lelket kergessenek, ami úgy nézett ki, mint egy nyúl, ami miatt mindenki meg van örülve. Ha nem követné a parancsokat, akkor biztos, hogy a nyúl elfogása után paprikást csinálna belőle. De nem tehette meg, parancsa volt, és azokat mindig végre szokta hajtani.
- Akármennyire is szeretnéd, nem jöhetsz velem. Valakinek tartania is kell a frontot.- Killer nem fogadta valami jól, hogy Tenkai nem viszi magával, de ez nem csak egy egyszerű átruccanás volt, ahova a házikedvencek mehetnek, és hiába volt nevetséges, attól még bármi előfordulhat, és nem szívesen kockáztatná, hogy Killernek valami baja lesz. De hogy Tenkait minek küldték? Arról fogalma sincs, igaz, hogy kapitány volt, de nem a legerősebb, és egyébként is lett volna más dolga, pár új házat felhúzni, vagy éppen az ügyeit intézni, és talán felkeresni pár ismerőst, na meg Tollast se ártana már megnézni, na meg megtudni, hogy mi a franc van Seivel, és talán az új bátyját se ártana felkeresni.
Karakura, megint csak ebbe a városba érkeztek, ami nem is annyira meglepő, ha már csak azt nézik, hogy Aizen mire is akarta felhasználni.
- Akkor párosodjunk.- mondta csak úgy a nagyvilágba, miközben benyúlt a zsebébe, és elővett két nyalókát, egy epreset és egy dinnyéset, az epreset a jelenlegi társa felé nyújtotta, még a dinnyés már Tenkai szájában volt.
- Üdv, a nevem Mizushima Tenkai, de csak hívj Tenkainak.- formaságok letudva, most pedig akkor koncentrálhatnak a munkára.- Vélemény erről az egészről?- próbál beszélgetést kezdeményezni, csak hogy teljen az idő.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése