Szerző Téma: Kicsi nyuszi, hopp, hopp...  (Megtekintve 1906 alkalommal)

Description: Villámküldetés!

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 500 / 30 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 3 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Éjfélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#728C00; #3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #30 Dátum: 2018. Febr. 18, 20:10:41 »
Már azelőtt elhatároztam, mielőtt megközelítettem őt, hogy nem fogom komolyan venni, ám indulásom előtti utolsó mondatával egy pillanatra elérte, hogy eltűnjön az állandóan jelen lévő irritáló vigyorom.
- Mit tudsz te aztán rólam...
Nő, vagy legalábbis nőnek kinéző lélekfaló létére való tekintettel visszafogtam magam és mély levegőt szívtam, ahogy leereszkedtem a tetőről, hogy a dühöm helyére újra "álszent" vigyor kerüljön. Kazura a várakozásaimnak megfelelően reagált.
- Ha már itt tartunk, azt sem engedted meg, hogy ne a keresztneveden szólítsalak, szóval akkor úgy szólítalak, hogy kedvem tartja. Egyébként is, mióta kell nekem egy shinigami engedélye?
Hangomban talán még érezhető volt némi él "fajtársam" korábbi megjegyzésének köszönhetően. Szerencsére a kapitány érettebbnek bizonyult. Szavai hallatán sejtelmesen elvigyorodtam.
- Igazán ésszerű elgondolás. Ez esetben, igyekszem fontolóra venni.
Az előttem becsapódó balára meg sem rezzenek, csupán egy fél mosollyal nyugtázom a kedves gesztust.
- Remélem, hogy ennek részét nem képezik arrancar lelkek, mert nekik nem garantálhatom, hogy nem fog bajuk esni.
Ezzel annyiban is hagytam egyelőre a dolgokat, hiszen nem volt már többé szükség, hogy másokra hagyatkozzak, magam is újra megtaláltam, merre tart a nyúl. Odaérve, ahol megint eltűnt, karmaimmal feltéptem a csatorna fedelet, amennyiben még ezt senki nem tette meg előttem, majd leereszkedtem a mélybe. A szaggal nem törődve néztem körbe, de minden oldalról ugyan azt láttam és éreztem.
- A kis nyavalyás...
Mivel semmi nem jutott volna eszembe, amivel kilőhetnék egy-két irányt, így maradt a vakszerencse. Amúgy sem ácsoroghattam sokáig, hogy bevárjam a konkurenciát, így egy gyors ecc-pecc-kimehetsz után elviharzottam a nyertes északi irányba, még mielőtt a shinigamik ideérnének.

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 000 / 30 000

Hozzászólások: 123

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #31 Dátum: 2018. Febr. 18, 20:49:31 »
Miután végig hallgatta Nono-chan történetét arról, hogy milyen éhes, már vette is elő a felajánlott kekszet és egyből két darabot is adott a lánynak.
- Honnan szerzünk dinnyét ebben az évszakban :/? – kérdezte érdeklődve, lévén tél volt. – Persze, neked adom az egészet ^^ - adta oda az egész zacskó nassolni valót. Attól, hogy most éppen nem versenyzett még figyelnie kellett az étkezéseire.
Ahogy Nono-chan megfogta a kezét, csak mosolyogva jelezte, hogy ez jó ötlet, mert valóban nem lenne kellemes elsodródni ebben a tömegben, még akkor sem, ha meglepetésére látott számára ismerőt. Shimizu-sant, aki intett is neki, ám ezt csak egy mosollyal és biccentéssel tudta viszonozni, mivel egyik kezével Nozomit, a másikkal meg a táskáját fogta.
- De, az nagyon, nagyon jó lenne. Én se élném túl,  nem akarok oda lemenni, Nono-chanéknál szeretnék nyuszizni TwT – állt legalább olyan tanácstalanul a csatorna előtt, mint a barátnői. – Nem lehet, hogy ez a pokemon felbukkan úgy is, hogy nem kell ide lemenni >w>? – próbálkozott, Ruka-channál, hátha eláll a gondolattól, de nem igazán járt sikerrel, így ő is alászállt a csatornába, a bűzbe. Ahogy leértek a nyúlon jártak a gondolatai és sajgott a lába, így meg kellett támaszkodnia kicsit. Ahogy pedig hozzáért a falhoz furcsa jelenet játszódott le előtte a poke-nyulat látta minden felé, minden irányban. Olyan nagyon cuki volt és olyan nagyon sok volt belőle * o *. Már indult is volna az irányukba, mikor visszatért a valóságba :S. Zavartan rázta meg a fejét. még nem szokta meg, hogy néha ez történt. *
- Rendben jó lesz – bólintott Ruka-chan ötletére, majd elővette a telefonját, ami a zsebében rezgett. „Ruka-chan szerint ez egy nagyon, nagyon titkos pokemon, amit limitált kiadású és meg kell szereznünk, no meg nagyon cuki * _ *” válaszolt Saorinak, majd egy-egy zsebkendőt vett elő a táskájából és a barátnői felé nyújtotta őket.
- Öm… mi lenne, ha most is fognánk egymés kezét, hogy biztos ne kallódjunk el >///>? – kérdezte halkan, miközben Nono-chan mellett elindult (keletre). 

* A mesélővel egyeztetve ^^

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #32 Dátum: 2018. Febr. 18, 21:24:33 »
KICSI NYUSZI, HOPP, HOPP...
Mer a nyussz, mer a nyussz, mer a nyuszi az úr
Az ő eszén te soha nem jársz túl!


A középiskolás kislányoknak semmi helye a csatornában. Jól tudja ezt mindenki, mégis, a cél lebeg a szemetek előtt, hogy meg akarjátok szerezni a nyulat. Nem mintha a quincy-k, arrancarok vagy shinigamik odavalók lennének, de mégis kevesebb finnyáskodással jutnak le, megedződtek már az évek során. Yuuna próbálja képességét használni, azonban a látottak csaknem jobban összezavarják, mint az, amit a valóságban lát, hall, érzékel, nem lesztek tőle okosabbak. Saori is próbálkozik a nyomozással, szinte teljesen hasonló eredményre jut, a keze valahogy csak ugyanazt a nyuszit rajzolja újra és újra, lapokon át, ijesztő gyorsasággal.

Nyugat (Tenkai és Kazu)
Remek választás! Egy darab nyuszi tappancsnyomait látjátok a koszos csövekben, amiben gázolnotok kell előre, ti nyertétek meg magatoknak a lelket, akit kerestetek. Ismerős lehet számotokra a lélekenergiája, határozottan érzitek magatok előtt és van miért sietni, jó nyomon vagytok! Egyre beljebb, egyre mélyebben nyomakodtok a csatornába, hiszen érzitek a nyuszika jelenlétét, ám látni csak árnyékokat láttok suhanni, illetve a jól ismert, kékes derengést. A pálya egyre kevésbé egyszerű, ugyanis a járatok egyre kisebbek és szűkösebbek lesznek, végül kénytelenek vagytok négykézláb mászni a mocsokban. Egy ponton azonban véget ér a járat hirtelen. Nyúl sehol, előttetek egy nagy fal áll. Amelyikőtök nem a másik tomporát nézi éppen serényen, hátra pillanthat, de nem ér vele semmit, a cső végtelennek tűnik visszafelé. Fény sehol, kanyar sincs benne, pedig jó pár fordulót megtettetek idefelé. Ahogy előre pillantotok, a fal már nincs ott, és szintén végtelen csatornacső, ami a semmibe vezet. Nem ez az egyetlen furcsaság... ugyanis az amúgy is szűkös járat hirtelen elkezd összezsugorodni körülöttetek.

Észak (Dion és Adrián)
Ahogy beljebb haladtok a csatornarendszerben, rengeteg hasonló nyuszi ugrál körülöttetek. Mindenben megszólalásig hasonlítanak az eredeti áldozatra, egy fontos tulajdonságot kivéve - egyáltalán nem tűnnek olyan ínycsiklandónak. Ti azonban követitek a nyomukat, mert biztosak vagytok benne, hogy a nyúlsereggel jó nyomon jártok, egészen addig, amíg egy nagy rács nem állja utatokat. A nyuszikák könnyen átférnek a rácsok között, és folyamatos csobbanásokat hallotok. A rácshoz érve azt látjátok, hogy rengeteg csatornaszál fut ide, hiszen a terem alján egy hatalmas vízgyűjtő medence van. A nyuszikák tömegesen ugranak bele, majd hirtelen minden csatornából özönleni kezdenek, nyuszikák ezrei folynak az összes járatból. Titeket is egy hasonló hullám sodor el, mivel útban vagytok, áttörik veletek a rácsot, de ti nem biztos, hogy leestek. Ami biztos, hogy odalent kékes derengést láttok, ahogy a rengeteg pici nyuszi körvonala lassan elmosódik... egy hatalmas groteszk nyúlszörnnyé formálódnak a medence alján. A kocka fordult, számára ti tűntök roppant ínycsiklandó vacsorának.

Kelet (Ruka, Nono, Yuuna, Ansi, Elisa, Saori)
Anselm és Elisa úgy döntenek, hallgatnak Anselm megérzésére, és végül kelet felé tartanak. Hasonlóképpen dönt Saori is végül, így az emberek legalább összetartanak. No már most, taktikai megbeszélésről vagy összefogásról szó sincs, noha szinte mindannyiótoknak ugyanaz a célja, de ez nem probléma. A szerencsés vagy szerencsétlen véletlen verbuvált össze titeket csapattá.
Hasonlóképpen megütitek a jackpotot, mint az arrancarok, sok-sok nyuszi szaladgál előttetek, körülöttetek, azonban mielőtt bármlyikhez hozzáérnétek, elslisszannak. Valahova azonban mégis vezetnek, kékes fény dereng körülöttük, úgyhogy érdemes utánuk járni. Az egyik csatorna végén megpillantjátok a nyuszit, akit kerestetek! Legalábbis mindannyian ezt hiszitek. Amikor közelebb kerültök hozzá, a nyuszi felegyenesedik, akkor látjátok meg, hogy egészen emberi mozdulatokra képes. A fején egy kis cilinder van, szemén monokli, és amikor megfordul, a kezében megpillantotok egy furcsa tárgyat... egy zsebórát. Ahogy rápillantotok, hirtelen mindannyian szédülni kezdetek, és forog veletek a csatorna. Egy pillanatra elveszítitek az eszméleteteket talán, vagy csak egy hosszú pislogásra kényszerültök? Minden esetre, amikor kinyitjátok a szemeteket, pont akkorák vagytok, mint egy aprócska, szerencsehozó nyúlláb, és zuhantok, egyenesen a csatornavízben. Vigyázat, aki nem tud úszni, annak nem ér le a lába! Kicsire zsugorodva már sokkal kevésbé tűnnek barátságosnak a normál méretű nyuszik... főleg, hogy mind felétek közelítenek, és nem tűnnek barátságosnak.

HATÁRIDŐ: 2018. 02. 20. 20:00
 - maximum 350 szó -
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 18, 21:26:45 írta Matsumoto Rangiku »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 900 / 20 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #33 Dátum: 2018. Febr. 18, 23:20:39 »
Ez az Anselm nevezetű quincy, már szimpatikusabb számomra, mint az előző cafka, akit ki kellet hallgatnom. Legalábbis eddig nem tűnik számomra gyanús egyénnek. Valóban Őfelsége hű katonája lenne? Kár, hogy nekem ezt a maszkot hordanom kell. Igaz, valamilyen szinten szolgálom ezt a bizonyos Őfelségét, viszont akit én igazából követek az nem más, mint a quincyk igazi nagymesterét, Mr.Shinzout. Sajnos viszont nincs időm tovább gondolataimon elmerengeni, hiszen hív a kötelesség! Anselmet követve könnyedén bejutunk a csatornába. A látvány nem borzaszt el. Az undorító dolgokhoz már hozzászoktam. A kivallatások során előfordul, hogy a pánciens, van, hogy székletet űrit, miközben hosszas kínzások közepette az életéért könyörög véres szájjal és hiányzó szemgolyóval. Miután tiszta lesz a levegő intek Anselmnek, hogy most már előjöhetünk. A három útra pillantva elmerengek egy percre, amit a fiú kérdése szakit félbe. Hm… miért ne teszteljem le Anselmet?
- Magára bízom Mr. Lindhorst. Lássuk milyen fából faragták!
Előre engedem, majd amint végül döntött utána megyek. Kis idő múltán hangokat vélek felfedezni a távolból. Csak nem véletlenül társaságunk lesz? Elvonatkoztatok viszont a kiszűrődő zajoktól amint megpillantom a tapsifülest.
- Mr. Lindhorst, kérem legyen óvatos. Készítse elő az íját és várjon a jelzésemre!
Indulnék is a bolyhos felé. Hirtelen megállok, mikor észreveszem a turpisságot. Nem ezt a nyulat kerestük. Ráadásul… mire is hasonlít ez nekem? Ha jól emlékszem az egyik mesekönyvre: Aliz csodaországban? Ahhoz a nyúlhoz hasonlít! Még is miféle helyre kerültem én? Sajnos viszont mielőtt megszólaltam volna a zsebóra látványától egy szempillantás alatt elájulok. Elsötétül minden. Szerencsére nem örökre. Amikor feleszmélek észreveszem, hogy zuhanok.
- Mr. Lindhorst! Hirenkyaku bevetésére készüljön! MOST!
Remélhetőleg ideiglenes asszisztensem, megfogadja a „parancsot”. Hirenkyaku technikát bevetve igyekszem az esést minimalizálni, hogy véletlenül se essek bele a vízbe. Akárhogyan végződik az újabb problémától nem fogok egykönnyen megszabadulni. Nyulak érkeznek felénk, ráadásul nagyobbak, mint amik voltak. Csak nem az a nyúl, akit üldözők áll az egész mögött? Kerüljön a kezem közé! Ízekre fogom szaggatni ezért a húzásáért!
- Visszavonulunk! Miközben menekülünk, próbáljuk lelassítani őket távolsági fegyverekkel!
Lugeremet előkapva, kattan is a kioldója és már az egyik bolyhost célra tartva, egyenesen fejre lövök miközben, hirenkyakuval hátrálok.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 19, 21:23:30 írta Elisa Aschenbrenner »

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 17 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #34 Dátum: 2018. Febr. 19, 14:42:49 »
Az arrancar miatt csak halkan felsóhajtott. Illem kérdése csupán, hogy szólítja a másikat, mindegy, hogy melyik fajba is tartoznak, az illemnek univerzálisnak kellene lennie.
- A saját fajtársaival azt tehet, amit csak akar. Értük nem tartozunk felelőséggel. Ha lehet, kezdje azzal, aki balákkal lepte meg.- miért is érdekelné néhány arrancar lélek? Ha végez velük, azzal csak szíveséget tenne, amiért talán járna is egy nyalóka.
Kazura nem ellenkezett, így hát irányba álltak, és úgy fest, hogy jó irányba. Erről árulkodik a nyúlnak a lábnyoma, már csak azt kellene kitalálniuk, hogyan is fogják el, lehetőleg a legkevesebb gond nélkül.
- Csak odafigyelve Satoru-san, nehogy valami meglepetés érjen minket. Fedezze a hátam.- természetes, hogy Tenkai ment elől, bár ha tudta volna, hogy hol fog kikötni, akkor talán más ruhát választott volna. Nem annyira zavarja, hogy koszos lesz, és a szag se, csak hogy utána hallgathatja majd Killer azon morgását, ami leginkább már nevetésre hasonlít. Nem mintha a borzok nem tudnának büdösek lenni.
- Figyeljen oda Satoru-san, nehogy valami olyanba tenyereljen, amibe nem kéne.- csatornában vannak, előfordulhat, hogy kevésbé kellemes dolgokat fognak meg, olyanokat, amik mondjuk másokban voltak, vagy éppen tűket. Nem lenne jó, ha bármit is elkapnának.
- Mi a fene?- meglepetten pislogott. Nem volt tovább, és ahogy hátranézett, el Satoru felett, nem volt ott már semmi, csak a végtelenség. Kezd egy olyan érzése lenni, hogy valamivel problémásabb lesz ez az egész, mint remélte. Inkább visszanézett előre, hátha ki tud találni valamit, de az akadály már eltűnt, ami elég fura.
- Mi a fene!?- most sikerült igazán meglepődnie, és ha már eddig eljutottak, csak nem fordulnak vissza, irány előre, de mintha egyre csak szűkösebb lenne minden. Visszamenni már tényleg nincs értelme, hát akkor előre.
- Azt hiszem jobb lesz sietni, ha nem akarunk laposak lenni.- nem igazán így tervezi az emulást. Kilapulva a csatornában, miközben egy nyúlat kerget, nem szép halál.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 19, 14:44:38 írta Mizushima Tenkai »

Karakterlap

Hoshi Sen Nozomi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 700 / 15 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 14 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bazsarózsa-vörös

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C91C73 / / #D75175


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #35 Dátum: 2018. Febr. 20, 14:14:16 »
  Nem értettem, úgy egyáltalán, hogy mi értelme van akkor lemászni a csatornába, ha Ruka-chan is ódzkodik tőle. Mégis mi van ebben a poké-nyusziban, ami ennyire vonzza őt és még Suiko sem jó? Kezdem úgy érezni, hogy ez a nyuszi valóban nem is pokémon, hanem a mostanság mindenféle hírfolyamon folyó különös tapsifüles. Ami megmagyarázna odafönt azt a sok embert.
  Megborzongtam a korábbi élmények gondolatára. Ugye nem fog az a rengeteg ember lejönni ide? Nagyon nem akartam, hogy megtörténjen. Bár a csatornát sem akartam, mégis megtörtént.
  Mivel a lányok megszavazták az utat, esélyem sem volt felvetni, hogy a felszín felé menjünk inkább. De abban nagyon is egyetértettem, hogy keveredjünk minél távolabb a halálistenektől.
  – Köszönöm Yuuna-chan! – háláltam meg neki a zsebkendőt, amit azonnal kinyitottam és az orrom elé emeltem. Bár ne lennének ezek a szagok, rettenetes… – Hogy fogjuk egymás kezét, ha mindünk mancsában van valami? – kérdeztem rá. Támogattam volna nagyon szívesen az ötletet, de ha elvenném az orrom elől a zsebkendőt, akkor nekem rövidtávon biztosan végem lenne.
  – Annyira piszkálja a nózimat ez a bűz – nyafogtam el a többieknek is. – Lehetne, ha öt perc múlva sem lelünk a nyuszika nyomára, akkor visszamegyünk a felszínre? – vetettem fel próba képpen, hátha benne lennének ebben az alkuban. Ha nem lesznek, azt hiszem én öt perc múlva magamtól is vissza fogok szaladni. Már ha kibírom addig!
  – Senpai? Senpai mit csinál itt? – meglepetten szólítottam le a magas szemüveges fiút, amikor észrevettem őt a zsebkendő mögül. Bizonytalan voltam egy kicsit, viszont nagyon hasonlított Hopi és Ryuu-nii osztálytársához. A lányok felé néztem behúzott nyakkal, kicsit kétségbeesetten, hátha ők jobban képben vannak ezzel és ki tudnak segíteni.
  – A… a nyuszi! – rikkantottam el magamat, amikor érzékeltem a szemem sarkából elszaladó tapsifülest. – Ott… és ott! Meg ott is? – mutogattam össze-vissza különböző nyulakra, rengetegen voltak! Hát szent ég, mennyi van ezekből? – Ruka-chan, Yuuna-chan, melyik az? – kérdeztem bizonytalanul tőlük, mivel ők értettek a játékhoz.
  Mikor a furcsa, cilinderes nyuszira keveredett a tekintetem, először azt gondoltam, hogy roppantul aranyos a kis zsebórájával. Ezt követő émelygést a kellemetlen bűznek tudtam be. Megráztam a buksimat, majd döbbenten vettem tudomásul, hogy a koszos csatornavíz felé zuhanok. A loccsanás után kitartóan próbáltam a víz felszínén maradni és kezdtem szólongatni a lányokat, és ha lehetett, feléjük úszni.
  Hirtelen óriási nyuszlábbal árnyékát éreztem magamra vetülni, ami vészesen közelített. Ijedten rikoltottam fel és majdhogynem el is feledkezem arról, hogy odébb kellene úsznom, viszont Hakkouji* hirtelen felbukkanása némiképp józanítóan hatott rám.
  Hakkouji mérgesen fújtatott a nyuszikra. Ezeddig hatalmas nagy tigrisnek tartottam, hiszen felért majdohgynem a fejemig! De a gigászi tapsifülesekhez képest most ő is aprócska volt. Úgy éreztem, hogy nem igazán sikerül megrémítenie őket.
(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Arrancar

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 000 / 30 000

Hozzászólások: 210

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 27 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #36 Dátum: 2018. Febr. 20, 18:00:07 »
- Csak annyit, hogy: „Azért kell segítenünk, mert mi vagyunk itt az egyetlenek, akik segíthetnek.” – most már muszáj megpróbálnom utánozni a hangját, még ha nem is pontosan idézem. Ennyire telibekapja az igazság?
A lövés úgy tűnik pont oda ért többé-kevésbé, ahova célozni akartam. Azért az kicsit kár, hogy őt se nagyon érdekelte, bár nagyjából ennyi reakcióra is számítottam. Csak unott grimasszal nézem még egy pillanatig, aztán már sétálok is arrébb, mielőtt a nyúl elvonná a figyelmem.
Épp csak választok egy irányt, de már kezdem megbánni, hogy lejöttem ide, mindjárt elhányom magam a szagtól. A garbó nyakat kicsit feljebb húzom, a szám és orrom elé, sőt, még a kezem is oda emelem. Bármit, csak ezt a szagot szűrje ki némiképp. A sok nyúl látványa semmit nem mozgat meg bennem, ezek közül egyik se az.
Csak akkor fékezek, mikor egy rács állja el az utam. Nem mintha érdekelne, a mögöttem lévő visszhang és reiatsu viszont idegesít. Érdektelenül figyelem, ahogy a nyuszik átslisszannak a rácsok között, én pedig kicsit morcosan és gyanakvóan méregetem az utánam érkező szentfazekat.
~ Remek, már csak ő hiányzott! – mintha követne, talán a fehér köpenyes paradicsom után ő a legrosszabb, mert tudom mi a célja azzal a döggel. Ugyanaz, mint nekem, és nagyon nincs kedvem átengedni a zsákmányom.
Épp szóra nyitnám a számat, mikor hirtelen egy nagyobb, irreálisan nagyobb nyuszihullám telibe kap minket.
- Mi a fene?! – döbbenten torpanok meg a levegőben, majd szökkenek kicsivel arrébb a nyúláradat elől, innen nézem a lenti derengést. Akármi folyik is itt, szintén nem hozta meg ismét a késztetést a táplálkozásra, de nem is néz ki bíztatóan. Legalább van pár pillanatnyi időm, hogy – talán feleslegesen – leporoljam kicsit magam az előbbi lavina után, mielőtt valami groteszk dög állna össze a pici szőrcsomókból. – Nagyszerű! – morgok az orrom alatt, és csak reménykedni tudok, hogy nem lesz nehéz megsebezni. Már ki is húzom a kardom, miközben emelem a másik kezem, picit behajlítva az ujjaim, mintha meg akarnék ragadni valamit és már indítok is felé egy cerót. Közben figyelnem kellene a srácot is, nem érdekel mit csinál, de nem kérnék se pengét, se mást a hátamba.

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 500 / 45 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 15 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #37 Dátum: 2018. Febr. 20, 19:21:45 »
Úgy tűnik a kapitány roppant szerencsésen tudott választani, hiszen egy nyúl lábnyomára lett figyelmes. Ez jó jelnek tűnt, Kazura egyre izgatottabban haladt a főnemes mögött, szinte már érezte a nyulat a kezei között, holott szinte biztos volt benne, hogy ha behozzák a lemaradásukat, és elkapják, akkor is inkább Tenkainál lesz. Azért remélte, hogy a nyúlpörköltet nem mondta komolyan, valahogy megszakadt a szíve, hacsak rágondolt.
Ahogy haladtak, a folyosó egyre csak szűkült, míg már csak négykézláb tudták tartani az iramot. Az út során társa bármit is mondott, Kazura csak helyeselt, de semmivel sem tett hozzá többet a társalgáshoz. Rettentő kényelmetlen volt számára, hogy hátul kullogott, ebben a pillanatban egy fiatal lányt szívesebben követett volna, de sajnos nem válogathatott.
Valami baj van? – érdeklődött, amikor a főnemes hirtelen megállt, majd a tekintetét követve ő is hátranézett. Az eddigi útjuk mintha eltűnt volna, csak egy hosszú, szűk, végeláthatatlan csövet hagyva maga után. Előre nézve hasonló látvány fogadta, és valamiért egy ismerős érzés lett úrrá rajta, de nem tudta megmagyarázni, hogy mi az.
Nagyon jó ötlet, támogatom! – mondta, majd gyorsított a tempón. Társához hasonlóan ő sem akarta palacsintaként végezni.
Közben eszébe jutott, mire emlékeztette ez az egész. Bár nem teljesen ugyanígy volt, de az egyik küldetésén is hasonlóan változott a környezete.
Hé „Nightmare”! Remélem, nem megint Te szórakozol velünk! Emlékezz, legutóbb sem volt jó vége… számodra! – ordibálta, majd kissé elbizonytalanodott, mert arra nem emlékezett, hogy hogyan is végződött a dolog.
Tenkai-san, kérem, siessen jobban! Egyre szűkösebb a hely, és még mindig nem látni a végét.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 500 / 30 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 3 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Éjfélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#728C00; #3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #38 Dátum: 2018. Febr. 20, 19:54:08 »
Ahogy haladtam beljebb és beljebb egyre több nyúl vesz körbe. Külsőre pontosan olyanok, mint amilyet én is kerestem, de mégis valamilyen oknál fogva egy szempillantás alatt el tudtam dönteni róluk, hogy ezek közül egyik sem az. Talán ösztön lenne? Minden esetre már nem fordultam vissza, hátha ezeket követve eljuthatok az igazihoz is. A járat végén egy rácshoz érkeztem, ami egy mély kürtőbe torkollott több hasonló csővezetékkel együtt, amikből mind nyulak ugráltak a mélybe. Elég abszurd látvány. A másik arrancarral még csak annyira sem törődtem már ezúttal, hogy ránézzek. Helyette kezemmel végigsimítottam a rácsot, azon gondolkodva, hogy mekkora erő kellene áttörni, de erre rövidesen választ is kaptam. A hirtelen érkező nagyobb szőrpamacs áradat elégnek is bizonyult, hogy kilökje a helyéről, és vele együtt engem is. Gyorsan reagálva belemélyesztettem karmaimat a falba, majd ahhoz tapadva néztem a lent formálódó dolgot. Ez még mindig nem az. Semmi kedvem nem volt fölöslegesen szörny nyulakkal harcolni, nem mintha egyébként is ki tudna jönni a csatornából ekkora méretekkel. Ellenben logikus magyarázat lett volna, hogy valamit őriz, ám az ártalmatlanítása nélkül elég bosszantó lenne csak úgy nézelődni, így egy sóhajtással nyugtáztam, hogy valamit cselekednem kellene, még pedig lehetőleg gyorsan és minél kevesebb energiabefektetéssel. Ha már úgy is itt vagyok, akkor ennyit igazán megtehetek, hogy segítsek a világon. A másikkal ellentétben én a ceromat figyelmeztetés nélkül, egyenesen felfelé céloztam, hogy reményeim szerint beomlasszam a mennyezetet, ami azután rázuhanna arra az izére. Talán az arrancart is magával temeti, ez esetben két szörnyet ütnék egy csapásra. Jómagam a lehulló törmelék elől abban a járatban kerestem fedezéket, ahonnan pár pillanattal korábban kilöktek a hosszúfülű patkányok, majd onnan élveztem a műsort. Vajon ez is szét fog esni kisebbekre, mint a havas küklopsz?

Karakterlap

Shimizu Saori

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #39 Dátum: 2018. Febr. 20, 20:01:58 »
Félrebillentett fejjel nézte a válasz üzenetet, majd a telefonjával készült képet. Pokemon? De annak nem pont az a lényege, hogy csak a telefonon látszik, és a valóságban nem? Hiszen számtalan embernél semmi nem volt, és így is látták. Megrázta a fejét, nem szerette volna megbántani Tachibana~sant, hogy kétségbe vonja, amit mond, azonban inkább valamiféle természetfelettire gyanakodott.
Ezt támasztotta alá az is, hogy bár látta, ahogy elindul keze, és egymás után rajzolja a vonalakat, mégis újra és újra csak a nyúl alakja tűnt fel a papíron. Ilyesmi még sosem történt vele, és egy pillanatra attól is megijedt, hogy képtelen lesz befejezni a nyulak rajzolását, így kénytelen volt megfogni a saját kezét. Sóhajtva tette el a füzetét és a ceruzát a táskájába, majd abba az irányba indult, amerre Tachibana~sanék is, legalább némileg ismerősöket követ.
A rengeteg nyuszit már nem tudta hová tenni, mintha csak a papírról kerültek volna elő, de ezúttal nem is használta a képességét. Megpróbálta megérinteni az egyiket, azonban az sokkalta gyorsabb volt nála, így esélye sem nyílt rá. Aztán újra az a kékes derengés, már automatikusan lesütötte a tekintetét, hogy ne babonázza meg az állat, amikor valami fura csillogást látott a szeme sarkából. Képtelen volt ellenállni, muszáj volt szemügyre vennie, mi is lehet az.
Úgy tűnt, mindenkinek ez lett a veszte, mert az aprócska zsebóra, ami zseb híján igazán indokolatlan volt a nyuszinál, mintha mindüket elátkozta volna. A szédülés nem volt számára ismeretlen, azonban semmi kedve nem volt úszni a csatornában, ahogy összemenni sem. Egyenletesen tempózott, nem volt hajlandó pánikba esni, és elveszíteni a fejét, az semmi jót nem szült az ilyen helyzetekben.
Szerencsére a heti három úszás óra megtette a hatását, s ha nem is rekordidő alatt, de sikeresen kievickélt a vízből. Reszketve szárogatta magát, nem igazán törődve az immár hatalmasnak tetsző nyulakkal, elvégre jól tudta, hogy azok növényevő állatok, ő maga pedig nagyon nem keltette növény benyomását, még aprón sem.

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #40 Dátum: 2018. Febr. 20, 21:07:12 »
Sötét, büdös, nedves. Ki szeret csatornában lenni? Mégis, valami égi közbeavatkozásra annyira mégsem zavart. Miután Elisa előre "engedett", már épphogy csak valamennyire figyeltem a jelenlétére. Persze együtt dolgoztunk az ügyön, de valahogy mégis ki-kirepült a fejemből, hogy ott van. Így haladtunk egy jó darabig. Hallottam, hogy valaki mellettem érdeklődik egy adott senpai után, aki feltételezem, hogy én vagyok, de ez annyira hagy hidegen, amennyire csak lehet. Nem is nekem szánta, azt hiszem... Nem mintha fontos lenne. Viszont, hamarosan megláttam egy nagyobb nyulat, hiszen több is volt körülöttünk, akik viszont csak elterelések voltak, ahogy néztem, és ez a nagyobb nyúl után indultam, méghozzá lehet, hogy kicsit türelmetlenül. Hirenkyakuban törtem ki, és próbáltam utólérni. Viszont, társam tanácsát megfogadtam, és megidéztem közben az íjam, nem akartam, hogy bajba kerüljek, azért, mert felkészületlen vagyok. Jobb kezemet bekészítettem, hogy esetleg schneiderre lenne szükségem.
Nem jártam sok sikerrel, elsötétült minden. Amikor végre magamhoz tértem, azt vettem észre, hogy zuhanok. A háttérből meghallottam társam hangját, aki az egyértelműre kért. Megint, mint annyiszor, hirenkyakuztam egyet. Igyekeztem ugrás közben elkapni őt is, habár nem tudom, hogy mennyire járhatok sikerrel.

"Jawohl!*" Kiáltottam vissza gondolkodás nélkül Elisának.
Egy pillanat levegővétellel próbáltam segíteni a kissé stresszes helyzetemen. Ennyire régen éreztem magam szarul. Elisa megint kitalálta a helyzetet, mondjuk nem szeretem, ha utasítgatnak, de nem fogok ellentmondani egy jó ötletnek, annak ellenére, hogy minden erőmmel előre akarnék haladni. Ahogy hátráltam, igyekeztem dobálni a nyulakat minden tőlem telhető mennyiségű támadással, bevetettem elsőkörben a Schraubenflügel technikámat, majd igyekeztem ötvözni a Dreifachspaltung támadással. Hátrálás közben azt vettem észre, hogy a további lányok, akik velünk jöttek, kicsit szorító helyzetbe kerültek. Eléjük ugrottam, hogy visszatartsam a nyulakat, egy jó pár méterrel, dem nagyon közeledtek, és veszélyes volt a helyzet.

"Fräulein, egy kis segítséget kérhetek?"

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 000 / 30 000

Hozzászólások: 123

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #41 Dátum: 2018. Febr. 21, 00:27:51 »
Nozomi kérdésére csak oldalra billentette a fejét, jogos volt és a választ sem igazán tudta volna rá megmondani.
- Nem tudom T////T – felelte végül, miközben igyekezett még közelebb orientálódni a lányokhoz. Valahogy nagyon nem volt kedve a csatornában kalandozni. Már-már kezdte azt gondolni, hogy még a nyúl sem ér ennyit. – Én támogatom – csapott le egyből Nozomi ötletére. – Sajnálom Ruka-chan, de nem ér ennyit a nyúl, ez a hely még egészségtelen is – borzongott meg a gondolatra, hogy hol is vannak - majd szerzünk neked egy csomó feliratkozót vagy nem tudom >/////>, biztos van más módja, hogy lenyűgözd Ryuu-kunt – próbálkozott, reménykedett benne, hogy ez észhez téríti a lányt, aki láthatóan pont annyira szeretett volna itt lenni, mint ők.
- Anselm :o? – kérdezte hangosan is, mikor észrevette a fiút, aki láthatóan nem reagált Nono-chan kérdésére. – Nem tudom mit csinálhat itt, de csak szerintem furcsa az a lány, akivel van, vagy szerintetek is >w>? – kérdezte a lányokat, mikor észrevette, hogy a fiúnak társasága van.
Ahogy megjelent a sok sok nyúl késztetése támadt elkapni egyet, ami közel volt hozzá, de az eltűnt előle. Hasonlóan, mint korábban, amikor a visszanézett a múltba.
- Én… nem tudom. Ruka-chan, melyik az igazi? – kérdezte, bár valahol, mélyen úgy érezte, hogy bármit is mond a lány mindegy. Ezek nem pokemonok voltak >_>. De ha nem azok, akkor mik :S? – Nézzétek az…. – akarja felhívni a lányok figyelmét egy érdekes távolabb lévő nyúlra, mikor az ismerős formát ölt. – "Aliz Csodaországban"-ból a nyúl? – vonta össze a szemöldökét. Tovább akarta fűzni a gondolatmenetet, de nem sikerült neki. Mire észbe kapott, egy kisebb émelygés után a vízbe pottyant. Nem értette, hogy mi történt. Mikor lettek ilyen nagyok a nyulak, ahogy az is meglepetésként érte, ahogy a vízbe esett. Sírni lett volna kedve, ahogy vízbe esett, de amint meghallotta a nevét, csak könnyes szemmel nézett körbe, majd ő is úszott Nozomi felé, hogy előbb”találkozzanak”. (Ha esetleg Ruka-chan a közelében lett volna és még mindig a nyúl elfogásán próbált volna ügyködni, akkor megpróbálta közelebb húzni a másik lányhoz.)
- Honnan került ide ez a tigris >w>? Ugye nem bánt? – kérdezte Nono-chant, amint mellé ért.

Karakterlap

Aoyama Ruka

Eltávozott karakterek

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 29

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DE3163


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #42 Dátum: 2018. Febr. 21, 09:33:17 »
A zsebkendő zseniális ötlet, nagyon hálásan köszöntem meg. Nono-chan kérdését viszont nem értem, teljesen egyértelmű a megoldást! Ezúttal én állok be a lányok közé, és karolok beléjük, hogy a kezeink úgy is láncot alkothassanak, ha egyik kezünkkel a zsepit fogjuk, a másikkal a mobilt.
– Tádá! Így – válaszolok nagyon büszkén, miközben haladunk tovább ebben az abszolút undorító förmedvényben. Ha nem lenne ilyen ritka ez a nyuszi, egész biztosan nem jöttem volna le érte! Ez már-már az őrület határát súrolná. Még szerencse, hogy nekem legit indokom van itt lenni, de akkor is...
– Ha öt perc múlva sincs meg, feladom – válaszolok a bűztől könnyes szemekkel. Még szerencse, hogy a szempilláimra csak vízálló cuccokat teszek, mert már úgy néznék ki, mint egy panda.
– Nem gondoltam volna róla, hogy PokeGo fan... – válaszolok a lányoknak sutyorogva az iskolatársunkat szemlélve. De mivel ő totálisan lényegtelen figura ebben a mostani képletben, inkább visszatérek a nyuszivadászathoz.
Csak akkor engedem el a lányokat, amikor felbukkan az a nagyon sok muszkó. *_* Még jó, hogy Nono-chan ennyire figyelmes, hogy jelezte, amint megjöttek. De azért van itt némi bibi a képletben...
– Nem tudom... – felelek tanácstalanul. Ráadásul pont ebben a pillanatban sötétül el a mobil képernyője is. Teljes tragédiát megélve teszem el a lemerült telefont a táskámba.
– Lehet, hogy ez nem is a pokenyuszi, hanem már képzelődünk a szagoktól – adom meg az egyetlen logikus teóriát a rengeteg nyúlra. Azt persze nem magyarázza, miért csoportos a halluzás, de erre a problémára biztosan lesz az interneten valami megoldás, amire majd otthonról rákeresek. Jelenleg fontosabb dolgom is van.
– Én is olyat látok, Yuuna-chan – jegyzem meg elborzadva, mivel sose szerettem azt a mesét. Ez után a lidérces álom után sem lesz a kedvencem az tutkó.
Azon már egy pillanatig nem csodálkozom, hogy van egy kis blackoutom, mivel a nagy pakolásban elemeltem a kezemtől a zsepit és a szag fejbe csapott. De hogy miért zuhanok a víz felé óriás nyulak között, az már mindennek a teteje! A telefonom csak lemerült, de tönkretenni ettől még nem akarom, köszönöm szépen! Remélem, a táskám jól zár és lesz időm kievezni a partra és megsiratni a tönkrement cuccaimat, mert ami rajtam van, azt elégetni fogom, nem kimosni.
Nono-chan felkiáltásra megpróbálok feléjük tempózni, de ez nem egyszerű ebben a förtelemben. A tigris már csak hab a tortán.
– Csoportos halluzás. Most már egészen biztos, hogy képzelődünk – állapítom meg melléjük érve. Most már csak a partra kéne kikeveredni...

Karakterlap

Matsumoto Rangiku

Eltávozott karakterek

*20-as karizma*

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #43 Dátum: 2018. Febr. 21, 11:45:17 »
KICSI NYUSZI, HOPP, HOPP...
Mer a nyussz, mer a nyussz, mer a nyuszi az úr
Az ő eszén te soha nem jársz túl!


Nyugat (Tenkai és Kazu)
Úgy döntötök, a legjobb lesz felvenni a nyúlcipőt, és mihamarabb elslisszolni. Kazura kiáltása roppant vicces, de semmiféle Nightmare nincs a közelben, hogy ez észlelje. A hangja azonban visszhangzik... elölről és hátulról is halljátok, ahogy visszatér hozzátok és teljesen össze vagytok zavarodva. Nagyon siettek, de mintha egy tapodtat sem jutnátok előre, a csatorna pedig rohamosan szűkül és pont emiatt egyre kevésbé is tudtok haladni, egyre kevesebb a mozgásteretek, és lassan egy klausztrofóbiás rémálomba kerültök. Valahonnan a közelből arrancarok lélekenergiáját érzitek, sőt, valami dörrenést is hallotok. Nézzük, hogy dolgoztok nyomás alatt, itt az ideje kigondolni valami hatékonyabb megoldást!

Észak (Dion és Adrián)
Egy cero itt, egy másik ott... Dionnak azzal a kellemetlen ténnyel kell szembesülnie, hogy Adrián majdnem háromszor több lélekenergiával rendelkezik, és éppen most sütött el a feje mellett egy cerot. Minden bizonnyal nem viseled túl jól a helyzetet, de legalább úgy tűnik, a nyúlszörny sem. Dion ceroja az egyik kézfejét találja el, Adriáné pedig mennyezetet, amely nyomán megremeg a csatornarendszer, törmelék hullik alá, és ezek is folyamatosan sérüléseket okoznak a szörnyetegnek. De nem lesz ilyen egyszerű a helyzetetek! Az óriás egyszerűen csak ismét szétesik apró nyuszikra, de körülbelül egy perc alatt visszamásznak a helyükre, és újult erővel támadnak rátok... főként Dionra, aki eddig el volt foglalva a törmelékkel, ugyanis Adrián már visszabújt a kisebb járatba, ahonnan jöttek. A nyúlszörny lendíti a karját, és gond nélkül eltalálja Diont, és nagy sebességgel Adrián után küldi a járatba. Vigyázat! Az időjárásjelentés nyúllavinát jósol!

Kelet (Ruka, Nono, Yuuna, Ansi, Elisa, Saori)
Saori az egyetlen, aki kijutott a partra és nem bocsájtkozott a partra. A tudása természetesen helyes, a nyulak nem esznek meg... csak egy kicsit megrágcsálnak. Nagyon is kíváncsivá teszed az egyik lényt, aki könnyedén odaér hozzád, és egyik mancsával nemes egyszerűséggel rád lép. Aprócska vagy és törékeny, alig bírod el a súlyát, és érzed, hogy nem húzod sokáig, ha ez nem lenne elég, akkor a bolyhos nózi téged szagolgat, és egy jó adag nyál csorog az arcodba, amitől még kevésbé kapsz levegőt.
Elisa már az első lövésével icipicit megsebzi a célpontját és azonnal rájöhet, hogy ez nem volt jó ötlet. Az idáig békésen szimatoló, érdeklődő állatok egyből mérgesek lesznek és a legtöbben fenyegető pozíciót vesznek fel. Nem javít ezen a helyzeten Anselm sem, aki változatos támadásokkal lövöldözi a nyulakat nyilakkal. Noha találnak, elég picikék, a nyuszik bundája pedig sűrű, így nem okoznak nagyobb sérüléseket. De ne keseredj el, sok kicsi sokra megy...
Ha már sikerült felingerelni a nyulakat, Hakkouji megjelenése egy kicsit lassít rajtuk. Noha a tigris kicsike hozzájuk képest, azért megszeppennek tőle, mert meg kell küzdeniük a genetikailag beléjük kódolt menekülési ösztönnel. Ez épp elég idő, hogy Anselm a lányok és a nyuszik közé álljon, és próbálja megvédeni őket, Elisától segítséget kérve. A három lánykának éppen van ideje kievickélni a partra addig, hogy kitalálhassák, mi legyen a következő lépés.

HATÁRIDŐ: 2018. 02. 22. 20:30
 - maximum 300 szó -
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 21, 11:59:32 írta Matsumoto Rangiku »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 900 / 20 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #44 Dátum: 2018. Febr. 21, 12:21:49 »
Már csak ezek a neandervölgyi ősember palánták hiányoztak az életemből! Arról már nem is beszélve, hogy mit merészelt rólam mondani az a kis taknyos! O kicsikém… ha tudnád mit szoktam tenni a hozzád hasonlókkal. De sajnos kivételt kell tennem, mert nagyobb probléma is van jelenleg minthogy pazaroljam az időmet holmi kis ökörre, aki nem képes tartani a lepcses száját! Szerencsére ideiglenes asszisztensem Anselm kötelesség tudóan utasításaimat végrehajtja. Ezt várom el egy olyantól, aki hűséges Őfelségéhez. Eddig számomra roppantul szimpatikus, bár azért remélem, hogy a későbbiekben is ekkora odaadassál együtt fog működni. Ha majd ennek vége lesz, el kell majd beszélgetnem vele egy nagyon fontos dologról. Először viszont a nyulat kell elkapni! Nagyon sok van a rovásán! Elégtételt fogok követelni! Taktikai visszavonulásunkat sajnos újfent az ősemberek briliánsnak mondható túlélő funkcióik által csődöt mond. Ezek az idióták nem tudják mit takar a visszavonulás kifejezés? És még az én segítségemet várják! Hihetetlen… Anselm utasítás nélkül segít is a lányoknak, mint valami jött ment szuperhős. Ez most komoly? Ilyen jelentéktelen emberekért akarja eldobni az életét? Kénytelen vagyok segíteni nekik… főképp, hogy golyófogók mindig kellenek! A tigris látványa adott nekem egy briliáns ötletet. Vajon mire is jó egy lidérccsalogató? Hm? Hirenkyakuval odasietek Anselm mellé, majd a lidérccsalogatót elő is veszem.
- Mr. Lindhorst. Taktikai visszavonulást fogunk végrehajtani. Arra kérem, hogy a lányokat végig fedezze, mert rázós lesz. Ha ez a lidérccsalogató beválik, szép kis elterelés lesz a nyulak számára. Ne izguljon! Ha minden a terv szerint halad a lányoknak kutya bajuk nem lesz, főképp, hogy a nyulakkal lesznek elboldogulva!
Remélhetőleg ezeket a neandervölgyieket elkíséri miközben végrehajtom a tervemet. A lidérccsalogatót a nyulak felé dobom, majd lugeremmel egy lövéssel széttörőm, hogy a tartalma a nyulakra zúduljon. Szép kis célpontok lesznek az előjövő lidérceknek az egyszer biztos! Arról nem is beszélve, hogy a többieket lelassíthatom!