Szerző Téma: Kicsi nyuszi, hopp, hopp...  (Megtekintve 1905 alkalommal)

Description: Villámküldetés!

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shimizu Saori

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #60 Dátum: 2018. Febr. 24, 10:31:58 »
Úgy tűnt, hogy a szerencse nem szegődött mellé, valamint ezúttal sem tett szert Héraklészi erőre, aminek segítségével rávehetné a nyuszit a távozásra. Bár legalább igaza volt abban, hogy egyáltalán nem kell bántani a kis bolyhos lényeket. Kis… A szép szó sem használt, úgy tűnt, hogy emberi mivolta sokkalta jobban lekötötte az állatot, mint azt ő remélte, vagy szerette volna.
- Ez nem túl kifizetődő, amikor az ember ilyen apró. – Jegyezte meg, kissé talán fojtott hangon, még mindig a mancs fogságában.
Aztán valamiért a nyúl megmozdult, bár szerencséjére nem lépett rá erőteljesebben, viszont ettől a hasa alatt találta magát. A bolyhos szőr csiklandozta, így képtelen volt megállni, hogy ne nevessen fel, majd félretolva a vastag bundát, lassan kicsusszant az állat alól. Közelebb lépdelt hozzá, hogy az lássa, majd előre nyúlt, hogy megsimogassa, ha már ilyen közel volt hozzá.
- Látod, mondtam, hogy csak kíváncsi. – Mosolygott a mellette álló fiúra, majd meghajolt felé. – Köszönöm a segítséget.
Már csak azon töprengett, vajon a kis állat engedné-e, hogy felmásszon a hátára. Mivel igencsak apró lett, nemigen haladna gyorsan, ellenben a nyulak igazán fürge állatok. Bár inkább csak menekülni szoktak, mintsem a veszély felé vágtatni, így valószínűleg képtelen lenne arra, hogy irányítsa, és csak olyan irányba haladna vele, amerre az állat is menni szeretne.
 - Hm… Pedig igazán vicces lenne NyusziTaxival menni. – Döntötte oldalra a fejét, és osztotta meg az állattal gondolatát, mintha az értené, vagy válaszolhatna rá.
Bár… számára ez sem tűnt lehetetlennek, ha emberi dolgokat viselhet egy varázsnyúl, egy másik akár beszélhet is. A mai világban semmi meglepő nincs egy olyan lényben, ami nyuszinak néz ki, ellenben egyáltalán nem nyúl. Talán éppen ilyen a mások által pokemonnak vélt állat is. De mi lehet?

Karakterlap

Anselm Eberhard Lindhorst

Hakase...

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Tenshi

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 26 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Asszem ez egy ilyen türkiz szín :D

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Nincs annál rosszabb, mint amikor egy bohóc kenguru terrorizál."

Post szín:
#22b822/#0b7938


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #61 Dátum: 2018. Febr. 24, 19:00:16 »
Kezdtem azt érezni, hogy életem egyik legnagyobb kavalkádjába kerültem. Semmi sem volt tökéletesen követhető, vagy lereagálható, és valamitől még én magam is ilyesmi hangulatba kerültem. Agresszív, lobbanékony, harcra szomjas, stb... Nem rám jellemző. Igyekeztem koncentrálni a célomra. A nyúl, amiért itt vagyok. Mindent meg kell tennem azért, hogy elérjem, de a társaimat se hagyhatom hátra. Ahol lehetett küzdöttem ez ellen a kínszenvedés ellen.
Sikeresen megakadályoztam a kolleginát őrült hülyesége elkövetésében, és szintúgy sikerült elterelnem a benga nyuszi figyelmét a lábikója alatt tartózkodó hölgyről. Azonban, ezzel kivívtam őnagysága figyelmét, és ahogy elnéztem, főként a ruhám izgatta fantáziáját, mégpedig anyira, hogy szívesen elzabbantott belőle egy kicsiny darabot, ami lényegileg a teljes ujját jelenti.

"Igazán nincs mit." válaszoltam mosolyogva, majd félmosollyal visszakérdeztem, "Esetleg varrni tudsz?" ^^
Megsimogattam a tapsifüles nóziját, reméljük nincs ellenére, majd Fräulein terelte el a figyelmemet. Ugyan előző kissé "rasszista" megjegyzését elengedtem a fülem mellett, ezt már nem tehettem meg, végre mondott egy használható ötletet. Mondjuk ez valamiért annyira meglepett, mint a Kane jelenség annó, remélem nincs köze ahhoz a szerencsétlenhez ^^"
"Igyekszem." válaszoltam, majd a nagylábú pajtásom felé fordultam."Megbocsájtasz?" Azzal a lendeülettel elkezdtem előre menni, és kicsit integettem a nyulaknak. Ezelőtt ez bevált, remélem nem néznek répának... ^^"

Karakterlap

Aoyama Ruka

Eltávozott karakterek

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 29

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DE3163


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #62 Dátum: 2018. Febr. 24, 19:32:17 »
Ha valaki esetleg később megkérdezné, fontos elmentenem azt a mentális jegyzetet, miszerint nem, nem bántam meg, hogy inkább a vízben maradtunk. A kinti lidércnyomásos káosz legalábbis okot ad az örömre. Az kevésbé, hogy a sodrás ereje megváltozik, és úszásból át kell váltanom arra, hogy a felszínen maradjak, és arccal a plafon felé lebegjek. Inkább nem gondolok bele, a hajam milyen állapotban lesz ezek után, mert menten elbőgöm magam.
– Talán ez mégsem volt a legjobb ötlet... – állapítom meg, kínosan ügyelve, hogy a felszínen maradjak, és legalább a belső szerveimet ne érje ez a... jobb megnevezés híján lötty. Nem akarok belegondolni, mi van benne. Mindenkinek jobb így.
Amikor Nono-chan felhívja a figyelmünk a sodrás irányában lévő rácsra, és hogy fura robbanásszerű effektek vannak a túloldalon, akkor lesz teljesen elegem. Ráadásul látni olyan lábat, ami gyanúsan a szektások cuccaira emlékeztet. Na ezt nem!
– Valakinek ötlet? – pillantok magam mellé kétségbeesetten, és nagyon sietősen húzom le fél kézzel a táskámra kötött szalagot, hátha lehet arra használni, hogy megfogjon minket. Tudom, hogy nem egy ostor, és a rácsok elég vastagok hozzánk képest, de a semminél jobb. Teljes pánikban próbálok vele lasszózni magam elé, de a mai rémálomba illő pechszériám után kicsúszik a kezemből. :| Nem adom fel, nyúlok utána, hiába van távon kívül, mert az a szalag az utolsó mentsváram!
Ami ez után történik, arra nincsenek szavaim: a szalag megnő egy széltére (vagy magasságára?) nekem megfelelő méretű, hosszú... matraccá? Lehet ezt a lufiszerű, rózsaszín és kissé áttetsző, feszesnek tűnő valamit matracnak nevezni? Mindenesetre fennakad a rácson, mi pedig ennek készülünk nekimenni. Hát, legalább felfog minket.
A nap következő wtf pillanata: a nagyra nőtt matracról visszapattanok annyira, hogy a következő tiszta emlékem az legyen, ott vagyok a part mellett, és próbálom kihúzni magam. A többieket is látom magam mellett, szóval gyanítom, ők is így járhattak. Ahogy visszanézek, a matrac visszaalakul egy szalaggá.
– Oké... Azt hiszem álmodom. Vagy bevertem a fejem a csatorna padlóján. Tudom, hogy álomvilágban nem illik ilyet kérdezni, de szerintetek kanálisba is lejön a mentő? – nézek teljesen tanácstalanul a lányokra, mert erre már semmilyen logikus magyarázat nem létezik.

(click to show/hide)

Karakterlap

Tachibana Yuuna

Ember

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 000 / 30 000

Hozzászólások: 123

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Pink

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"

Post szín:
#FF4C74


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #63 Dátum: 2018. Febr. 24, 20:13:00 »
Örült, hogy a vízben maradtak, még akkor is, ha nem sokkal később a sodrás felerősödött, neki pedig azért kellett küzdenie, hogy fent tudjon maradni a vízen. De ettől még nem igazán bánta meg, hogy bent maradtak. Legalábbis addig a pillanatig, amíg Nono-chan fel nem hívta a figyelmüket arra, hogy rács van előttük.
- Basszus o.O – csúszott ki a száján, miközben megpróbálkozott az ellenkező irányba tempózni, világító telefonnal a kezében. De nem sikerült neki, tulajdonképpen esélye sem volt. Már éppen be akarta volna dobni a közösbe, hogy van nála egy, már feltehetően használhatatlan telefon töltő, mikor neki ütközött valaminek, ami puha volt, majd hirtelen a csatorna szélénél találta magát. Az ütközések következtében minden tüdő kiszorult a tüdejéből kellett pár pillanat és egy kis köhögés után sikerült csak helyreállnia a dolognak. Ahogy kimászott a vízből, még vett pár mély levegőt, ami a szagok ellenére remekül esett neki.
- Jól vagytok? – kérdezte egyből a lányokat, akikhez egyből odalépett segíteni a kimászásban, amint rendesen lélegzett. Csak ezután jutott eszébe, hogy megvilágítsa a rácsokat, hogy megnézze, miről is pattantak vissza. Egy nagy matrac.
- Ez meg hogy került ide :S? – kérdezi a többieket, hátha tudják. Neki magának ötlete sincs. – Szerintem nem >w> - rázta meg a fejét. – De kint hívhatunk. Szerintetek merre menjünk :S? – tekintett körbe, miközben a fényt adó telefonját elfordította minden lehetséges irányba, amerre mehettek. Yuunának nem voltak szimpatikusak a hangok, de láthatóan arra sem volt sok értelme menni, mint amerről jöttek. – Láttok valahol létrákat vagy ilyesmiket :S? – próbálkozott a falak megvilágításával is,  hiszen a lent dolgozóknak is kellett közlekedni valahogy.

Karakterlap

Hoshi Sen Nozomi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 700 / 15 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 14 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bazsarózsa-vörös

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C91C73 / / #D75175


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Válasz #64 Dátum: 2018. Márc. 21, 11:45:44 »
  Mikor arról volt szó, hogy elúszunk a veszély elől nem hittem volna, hogy az undi víz fogja eldönteni mikor indulunk. Igyekeztem fenntartani magamat a felszínen, semmiképpen sem akartam elsüllyedni. Még ha szívem mélyén leginkább zokogni is szerettem volna. Miért kellett ekkora bajba keverednünk?
  Egyre nehezebb volt fenntartanom magamat. Hakkouji pedig ott sutyorgott nekem mi lenne, ha használnám a szállító ruhát. De ebben a pillanatban túlélni akartam leginkább, nem volt energiám még a ruha előidézésére is koncentrálni. Különben is, még nem mindig sikerült magamra csalogatnom első próbálkozásra.
  Ráadásul akadt nagyobb gondom is, mint a ruha! Fém rudakat láttam magunk előtt, ami csak egy dolgot jelentett: az út végét. Nem akartam elhinni.
  – Rácsok?! – kétségbeesetten szólaltam fel, hogy a lányok is hallják.
  Szerettem volna azt hinni, hogy rosszul látok (és hallok), még Ruka-chan és Yuuna-chan sem vétózták meg. És (sajnos) érzékeim nem tompultak el az undorító víztől, amiben akaratunk ellenére kellett úsznunk. Bizarr hangok irányába semmiképpen sem akartam menni. Nem akartam megtudni, hogy mi van a rácsok mögött! Viszont egy ötlet sem bújt meg a kobakom sarkában, amivel kimenthetnénk innen magunkat. Vagyis de, Umi-jii, Tomo-nee, Ryo-nii, Hopi és Ninurta-san azonnal eszembe jutottak, viszont ötletem sem volt miképpen varázsolhatnám ide bármelyiküket is. Pedig biztos voltam benne, hogy nekik lett volna ötletük arra, hogyan keveredhetünk ki ebből a helyzetből.
  Nem éppen Ruka-chantól vártam a megoldást, mert ő volt, igaz? Nem igazán voltam ebben biztos. De nem számított ez a kérdés most. Az a nagy lufi, amit fogalmam sincs hogyan készített el Ruka-chan (már ha valóban ő volt), megfogott minket és a part felé pattantunk tőle. Ezután azonnal megköszöntem Yuuna-channak, hogy kisegített a partra.
  – Nem tudom, nem Ruka-chan volt? – kérdeztem bizonytalanul a matracot illetően. – Lehet, hogy rosszul láttam – legyeztem kezeimmel azonnal. Bárhogy is került oda, pont a legjobbkor érkezett.
  – Ha térerő közelébe érünk, én felhívom Ryo-niit! Biztos eljönne értünk – jelentettem ki azonnal. Mentősökben nem bízom, de a bátyusom biztosan tudna segíteni rajtunk. Menten előhalásztam én is a mobilomat, elég masszív darab volt, hiszen Hopi folyton szerelgetett rajta valamit. Amint fényt kapcsoltam rajta azonnal létrakeresésbe kezdtem.